Itt kezdődik majd a kaland

2522. évet írjuk a Birodalom alapításától számítva.

Mindannyian úgy nőttetek fel, hogy megannyi mesét, történetet hallottatok a Káosszal szemben vívott nagy háborúkról, a kétszáz éve élt Császár, Kegyelmes Magnus győzedelméről a borzalom hadai fölött...
S a ti időtökben is elérkezett a Káosz csapásának új hulláma. Ebben az évben, a négy káoszisten egyesített seregei romboltak le északról a Végidők Urának Archaonnak a vezetésével.
Borzalmas háború volt, amely nem hagyta érintetlenül az Öreg Világ egyetlen nemzetét sem.
Bestiák törtek ki a Birodalom erdeiből, azt mondják keleten a halottak is életre keltek, emberek és törpék egyesített seregei kűzdöttek a Káosz borzalmas hada ellen. Regélik, hogy Sigmar újra testet öltött, hogy segítse a Birodalom hadait.
Kislev nem tudta megállítani a Káosz seregét, áttörtek Erengardon egyenest a Birodalom szíve felé...

Azt mondják a győzelmet Middenheimnél aratták. Borzalmas csatában törték meg Archaon hordáit a Fehér Farkas városában, de a veszteség is tetemes volt.

Ti a legkülönbözőbb módon keveredtetek bele a háborúba... néhányan talán katonának álltatok a Birodalom valamely tartományának hadaiban, családotokat elvesztve próbáltátok életeteket menteni vagy éppen falutokat védeni az iszonyathorda ellen. A háború alatt egy nagyobb csapattá kovácsolódtatok össze, de mostanra már csak ti maradtatok. Kűzdötök a túlélésért Drakwald erdejében, és északra Middenheim felé haladtok, mert azt suttogják, hogy habár Middenheim romokban hever, még mindig nyújthat valamit a menekülteknek.

A Drakwaldon vágtok éppen keresztül, mikor egy rajtaütés helyszínét találjátok meg. A sötét erdőben, kicsi útelágazásnál néhány szekér fekszik az útról leborulva. Itt-ott még friss holttestek hevernek, harc jelei láthatóak. A jelek szerint goblinok ütöttek rajta menekültek egy csoportjára.

Kezemben a kétkezes csatabárdommal a környező erdőt fürkészem, hátha van még valami kis undormány a közelben, amit le lehetne vágni, majd a halottakat is megnézem, hátha lehet még valakin segíteni.
Közben fenhangon kiabálom:

- Ezek az ocsmány kis férgek, mindig csak a szegény védtelen emberekre törnek rá, bezzeg ha feltűnik a szinen egy törpe akkor máris kereket oldanak, pedig úgy kiosztanék nekik egy pár pofont, hogy a korcs annyukba is visszarepülnének.

Végül végighúzom a hüvelykujjam a csatabárdom élén, majd lenyalom a kiserkenő véremet az ujjamról és ordítok egy hatalmasat!

- GYERTEK ELŐ TI KORCS BESZARI SENKIHÁZIK, MOST MUTASSÁTOK MEG MIT TUDTOK!!!
This message was last edited by the player at 09:17, Mon 20 Apr 2009.

Semmi válasz, azonban az erdő széle felől, egy közeli árokból elhaló hörgés és köhögés hallatszik.

A testekre fordítom figyelmemet. Megtanultam már, hogy egy mozdulatlan, bűzlő alak ugyanakkora eséllyel lehet elkábított, lebénított vagy egyszerűen valamiféle tébolytól szenvedő szerencsétlen, mint halott, illetve legfőképpen csapdát is jelenthet. Csákányom nyelére téve kezem megszámolom a testeket és felmérem, milyen állapotban vannak.

- Sigmarra... - mormolom, egyrészt a vérfürdő, másrészt öngyilkos hajlamú útitársam miatt.

A köhögés hallatán óvatosan arra veszem az irányt. Ha Gim is így tenne, természetesen megvárom, míg ő odaér.

Én is elindulok az árok felé, hogy megnézzem mi hörög ott.

De jól esne egy kis vérfűrdő, úgy is régen ittattam meg drágaságomat.
Közben simogatom a csatabárdom nyelét.

Társaim reakcióit figyelve előhúzom vívótőrőm, és a többiek után megyek.

Bizonyára goblinok lehettek. Hát nem elég a csapásból???Mocskos goblinok...

A köhögő testhez közeledve kiválok a csapatból és előremegyek az illetőhöz.
This message was last edited by the player at 19:22, Mon 20 Apr 2009.

Ahogy odaértek az út melletti árokhoz, észreveszitek, hogy valójában nem is egyszerű árok, hanem verem. Csapdának áshatták, kihegyezett fakarók vannak benne, és az alján, a karókra szúródva egy haldokló férfi van.

Idősödő, ősz férfi. Egyszerű, szürke ruhákat visel, itt-ott Sigmarita szimbólumokkal hímezve. Úgy tűnik, hogy Sigmar papja.

Vért köhög fel, mivel a tüdejét is átdöfték a karók.

"Ki... ki van ott?" hörgi
This message was last edited by the player at 06:59, Tue 21 Apr 2009.

- Nyugalom, atyám, elmúlt a veszély - csitítgatom, közben önkéntelenül is felmérem, milyen állapotban van a teste és mi értékek láthatóak nála. A sigmarita jelek egy kis tiszteletre intenek, ugyanakkor tudom, állapota javításáért én semmit sem tehetek. - Mondd el, mit történt, amíg Sigmar magához nem szólít.

Látszik, hogy homályos a tekintete, de erejének utolsó cseppjeivel kinyútja Trubald felé a kezét, amely ökölbe van szorítva, mintha szorongatna benne valamit. Talán egy rejtett fegyver? Ez mindenképpen óvatosságra int.
- Gyere... gyere közelebb -nyögi elhaló hangon