RolePlay onLine RPoL Logo

, welcome to Age of Metal the RPG

11:15, 29th March 2024 (GMT+0)

Age of Metal világleírás - Mitológia v3.0.

Posted by NagashFor group 0
Nagash
GM, 336 posts
Tue 1 Jan 2013
at 16:46
  • msg #1

Age of Metal világleírás - Mitológia v3.0

Mitológia - Teremtés

Az ősidőkben egy hatalmas isten született a csillagok tüzéből és anyagából. Teste hideg kőböl állt, amelyet csillogó fém bőr borított, az ereiben izzó láva folyt. Ő volt Metallicös a csillagok szülötte, a Tüzes Acélistenség.

Trónja a Zeios csillag volt, annak izzó s lángoló felszínén ült s kezének intésével formálta a körülötte keringő bolygókat. Élvezte a hatalmát, élvezte, hogy képes testének anyagából megteremteni bolygók magját s új világokat létrehozni. De ezek a világok mind üres, élettelen pusztaságok voltak, mert testéből csupán rideg sziklát tudott teremteni, tomboló, füstölő vulkánokat, de virágzó életet nem.

Metallicös végtelenül magányosan szemlélte az üres, puszta bolygókat amelyek a Zeios körül rótták végeérhetetlen köreiket. Félt, rettegett, hogy az örökkévalóságig magányra lett kárhoztatva, ám ekkor meghallott valamit a távolból. Valami gyönyörűt.

Az isten útra kelt, keresztül a csillagok közti sötétségen és meglelte a csodát. Rátalált Potomac világára, ahol virágzó civilizáció bontogatta szárnyait. Élettől nyűzsgött a bolygó, lakosai a technológiai fejlődés csúcsán voltak, boldognak tűntek és cseppet sem magányosnak. Metallicös alászállt a világra s álcát öltve kereste, kutatta mi lehet eme csodálatos világ titka.

Potomac lakói templomokat építettek, hogy egy Sapriec nevű istent imádjanak, aki hitük szerint világukat teremtette. Úgy mondták, hogy Sapriec, Potomac legmagasabb hegységén lakozik a ködbe burkolódzó csúcsú Mec Po Aries-en. Metallicös hosszú, kemény utat tett meg, hogy megmássza a jeges, sziklás, rendkívül veszedelmes meredélyeket. Végül a Mec Po Aries legmagasabb csúcsán, a felhőtakarón felül, ahol a végtelen hómezők napfénytől csillognak, megtalálta Sapriecet. És megtalálta azt a gyönyörűt, amit már a Zeios csillagtól is hallott.

Sapriec bölcs, keménykezű istenség volt, de ez nem lett volna elég ahhoz, hogy életet teremtsen Potomac-ra. Sapriec felesége is ott volt vele, a gyönyörű Celestia. Szépségénél csak a hangja volt lenyűgözőbb, ahogy ott a Mec Po Aries csúcsán, a széltől lobogó hajjal énekelt, lélegzetelállító hangja messze szállt Potomacra s életet teremtett, messze a szférákba, hogy megcsendítse az összhangzatot, miközben Sapriec angyalai önfeledten tárogatták szárnyaikat a hótiszta fehérségben.

Metallicöst elöntötte az irigység. Megvárta éj elérkeztét, hogy Sapriec és felesége nyugovóra térjen. Odalopódzott hozzájuk, acélkarjából formált késsel vágta el a főisten torkát, majd önnön testéből formált kalitkába zárta a tiltakozó, sikoltozó Celestiát. Metallicös még az éj leple alatt eltűnt Potomacról.

A reggel elérkeztével, mikor Sapriec angyalai meglátták uruk bukását borzalmas bánat uralkodott el rajtuk. Mindannyian végeztek magukkal, mert mesterük léte nélkül az övéké már értelmetlenné vált.

Metallicös otthagyta Potomacot, isten s éltető ének nélkül. Keresztülszelte az űr sötétjét és visszatért a saját csillagához.

Kiválasztott egyet a Zeios körül keringő puszta sziklagömbök közül s hatalmas öklével repedéseket ütött a felszínén... egy ilyen hatalmas repedésen szállt alá a bolygó magjába a testébe zárt Celestiával s kényszerítette őt, hogy énekeljen hosszú, végeérhetetlen eonokon át. A Metallicös fémtestében zengő gyönyörű ének a bolygómaghoz vezető repedéseken át a felszínre szivárgott s szárba szökkent az élet Voräthrum világában.
Nagash
GM, 337 posts
Tue 1 Jan 2013
at 16:47
  • msg #2

Re: Age of Metal világleírás - Mitológia v3.0

Mitológia - A Hatalmasok kora

Voräthrum szép lassan benépesült, először oktalan lényekkel, szörnyekkel, állatokkal, de évezredek alatt ez első intelligens élet is szárba szökkent a virágokat fialó sziklán. Gigászok lakták akkoriban a gyönyörű világot. Titánok kultúrája fiallott életet, sárkányok és más hatalmas lények éltek együtt. Békés idők voltak. Metallicös elfeledetten, csendesen álmodott a bolygó szívében, a testébe zárt Celestia pedig csak énekelt és énekelt.

A hatalmasok települései főként Voräthrum repedései mentén alakultak: az óceánok mélyén, vulkánoknál, hatalmas kanyonokban, kőzetlemezek találkozásánál, ahol a legjobban érezhető volt Celestia éneke. Bár a szférákon túli hangját nem hallotta mindenki, de az éltető jelenléte folyamatosan érezhető volt.

Akadtak azonban különleges Titánok, olyanok akik hallották a dalt, fülükben zengett. Ők lettek az első zenészek. Hangszert ragadva a csak ő álltaluk hallható zenét továbbították társaiknak. Mindenki megismerhette a zene csodáját.

A Titánok városai közt dúltak háborúk, harcban álltak a hatalmas őssárkányokkal és egymással is. A háborúkat hatalmas kardokkal, csatabárdokkal s öklükkel vívták, de Voräthrum történelmében még ez volt a legbékésebb időszak.

Birtokolták a villámokat, a tűz pusztító és teremtő hatalmát és a föld erejét. A vulkánok magmája a bolygó szívében alvó Metallicös testének esszenciáját hozta a felszínre, amelyből a Titánok acélhúrokat fontak. Celestia énekétől burjánzó fákból faragtak gitárokat, a sivatagok szikláit sikoltó hegyekké formálták s az ég villámaival keltették életre hangszereiket. Kontinensek zengtek a dübörgő ritmusoktól és a villámgyors szólóktol. Sárkányok táncoltak a tüzes vihartól fortyogó fellegek közt, ahogy ég és föld megismerte a Metál hatalmát.
Nagash
GM, 338 posts
Tue 1 Jan 2013
at 16:49
  • msg #3

Re: Age of Metal világleírás - Mitológia v3.0

Mitológia - A Metál kora

Teltek múltak az évezredek és a Titánok lassan már nem fegyverekkel rendezték nézeteltéréseiket, hanem hangszerekkel. Dobjaikkal s gitárjaikkal képesek voltak hegyeket mozgatni, befolyásolni az időjárást, megnyugtatni népjüket s más csodákat véghezvinni. A zenéjük csodálatos volt: villámok erejével daloltak és a föld morajlásával kovácsolták fegyvereiket. Lassan megidomították a sárkányokat, kimérákat, hidrákat és más szörnyetegeket s békességben éltek velük együtt.

A Titánok rájöttek, hogy hangszereikkel még teremteni is képesek. Rengeteget kísérleteztek s létrehozták az Elődök faját. Megtanították nekik a vadászat mesterségét, a halászatot, a földművelést, a fémmegmunkálást és a zenét. Az Elődök gyorsan fejlődtek, civilizációjuk hamar aranykorba jutott. Csodálatos városokat építettek, széles országutakat és őrülten kanyargó, tekergő autópályákat, ahol különleges, fejlett intelligenciájuk által alkotott járműveikkel tudtak közlekedni.

A Titánok türelmes apaként tanítgatták teremtményeiket. A világot átitatta a Metál szelleme, kristálytiszta zene zengett a szférákban és a civilizáció virágzott.
Nagash
GM, 339 posts
Tue 1 Jan 2013
at 16:52
  • msg #4

Re: Age of Metal világleírás - Mitológia v3.0

Mitológia - A Metalokalipszis

Sapriec újjáéledt a Mec Po Aries csúcsán, de Celestia hangjának hiányában, csak árnyéka volt régi önmagának. Egy démonistenné vált, egy élőhalott királlyá, egy akasztott uralkodóvá. A torkán vágott sebből végeérhetetlen dühe csöpögött a földre mindenhol, ahová lépett, vértől fortyogó tengereket és savtól sziszegő óceánokat hozva létre. Új életre kéltek angyalai is. Fekete szárnyakon emelkedtek uruk köré, vérvörös tekintetük a halott világ ködén is átizzott.

Sapriec dühe még hatalmasabbra emelkedett, ahogy körbepillantott Potomacon. A valaha gyönyörű, virágzó világ már csak egy haldokló kultúra martaléka volt. Megmaradt lakosai minden eszközt megragadtak, hogy mentsék fajukat, hisz nem volt se hitük, se éltető dallamuk. Haragjában Sapriec a csillagok közé vetette magát s angyalaival keresni, kutatni kezdte a végtelen világűrt, míg rá nem lelt Voräthrumra. Elképedve ismert rá a Celestia éneke által felvirágoztatott életre s végtelen dühében földre szállt... és pusztítani kezdett.

Mészárolni kezdte a gigászokat a sárkányokat s mindenkit aki útjába került. Tekintetével kövé változtatta a titánokat, karjának csapásaival szelte le végtagjaikat, fekete, rothadó fogú szájával falta fel az Elődöket, de szerencsére ők elég aprók voltak, hogy rengetegen elrejtőzhessenek közülök Sapriac dühe elől.

Metallicös felébredt az iszonyatos pusztításra s testében a rabul ejtett Celestiával a felszínre emelkedett. Nem csak a Tüzes Acélistenség, de Celestia arcán is borzalommal vegyes döbbenet jelent meg, ahogy meglátták a szörnyű életre kelt sátánt és angyalait. Sapriecnek nem csak a teste torzult el, de a szelleme is. Celestia könnyekkel a szemében kérlelte, hogy hagyja abba az értelmetlen pusztítást, de Sapriecet ez nem érdekelte.
A két főisten brutális harcba kezdett egymással. Csapásaik hatására felszakadt az ég és a föld, vulkánok törtek ki és szökőárak pusztítottak. A Titánok majd mind egy szálig kipusztultak, a Sárkányok megtizedelődtek s a fiatal fajokból is csak maréknyi csoportok maradtak... iszonyatos világvége köszöntött az egész bolygóra. A harc kiegyenlített volt... Sapriec nem bírt Metallicös erejével, fegyverének acéljával s tüzével, az Acélisten viszont nem volt képes elpusztítani a halhatatlanul is halhatatlan Sapriecet. Hegyek szakadtak ketté s óceánok hagyták el a medrüket. Celestia szeméből csak ömlöttek a könnyek s végül úgy döntött véget vet ennek az egésznek.

Nagy levegőt vett s élete legtisztább s leghangosabb énekhangját csendítette meg ezüst torkából. A távoli űrben csillagok húnytak utolsót s bolygók roppantak össze. Metallicös darabokra szakadt, fém teste szerteszét záporozott egész Voräthrumon, ahol lávapatakokba s vulkánokba zuhant megolvadt és visszatért a föld magjába.
Sapriec körül meghasadt a föld s a valóság is és ő zuhanni kezdett. Végtelen mélységbe zuhant, ahol örökre el lett börtönözve a világegyetemből. De a végeérhetetlen mélységben angyalaival kialakította saját birodalmát, a Poklot.

Celestia torka felszakadt az utolsó hangtól s énekhangja kristályok formájában szóródott szét Voräthrumon. Azt mondják, hogy aki talál egyet eme ritka kövekből a föld mélyében, az megáldatik az ősi Celestia minden tehetségével.
A lány az egekbe emelkedett, s fényes csillagként, immár némán figyeli Voräthrumot.

Ezt az iszonyatos katasztrófát Voräthrumon úgy nevezik a történészek, hogy: a Metalokalipszis.
Nagash
GM, 340 posts
Tue 1 Jan 2013
at 17:17
  • msg #5

Re: Age of Metal világleírás - Mitológia v3.0

Mitológia - Az Öreg Istenek születésének Kora

A borzalmas világégés során majd mind elpusztultak a Titánok, csak az Elődök értelmes, megcsappant faja maradt a bolygón. Kevesen voltak, összezavarodva, keveset tudván a körülöttük lévő éledező világról, de tudták, hogy tovább kell adni létüket, ahogyan az ő őseik is tették azt. Így a számukra megadott hatalommal teremteni kezdtek. Első közt voltak az elfek. Úgy tartják, hogy eme kecses teremtmények egy gyönyörű szép, hosszú éveken át tartó, epikus gitárszóló eredményei. Ezért lettek ők ily emelkedettek s hosszú életűek. Az orkok állítólag egy brutális, hegyeket is megmozgató dobszólónak hála jöttek a világra. Sok faj látta meg még ekkor a napvilágot, köztük az ember is. A fiatalabb fajok már nem rendelkeztek olyan emelkedett lélekkel és akkora intelligenciával mint az Elődök. Szükségük volt arra, hogy a Metalokalipszis hamvaiból feléledő istenekhez forduljanak útmutatásért. Míg az ifjabb fajok társadalmai virágozni és fejlődni kezdtek, míg létrejöttek vigyázó isteneik, az Elődök megcsappant faja elvegyült közöttük. Egyesek szürke eminenciásokként a háttérbe húzódva, vezetői posztokra ülve igazgatták gyermekeiket, míg mások magukra hagyták őket, hogy boldoguljanak saját erejükből.

Az Árnyak Nővérei - Celestia

A Metalokalipszis után sötét korszak borult a világra. Potomac népéhez hasonlatos sorsra jut Voräthrum is, ha Celestia hangjának szilánkjai a föld mélyéről nem sugároznak némi életet a bolygónak.
A megmaradt Elődök és az új fajok kűzdöttek a túlélésért, jóformán semmit sem tudva a környező világról. Elkezdték lassan újra elfoglalni és benépesíteni a földeket, amelyeket immár a Titánokból maradt gigászi szobormaradványok pettyeztek itt-ott, az ősi világ mementói.

Egyes Elődök még homályosan az emlékezetükben hordták Celestiát, akiről továbbadták történeteiket az új fajoknak. Így csillag kultusza született meg legelőször, melynek gyönyörű papnői a Csillagistennő segedelmével, csilingelő énekükkel gyógyították a sebesülteket, betegeket s bajba jutottakat. Náluk bárki védelemre s megértésre találhatott. A fájó lelket csillagfényből szőtt húrú hárfa dallamával és gyönyörű szirénénekükkel enyhítették.

Metallicös leszármazottai - Flammo és Steelia

Metallicös esszenciája nem tűnt el véglegesen. Korokon átívelve éreztette hatását, bugyborékoló lángvérével a föld magjában s a haragos vulkánokban, szétszort fémteste mindenütt megtalálható volt Voräthrum világán. Metallicös eltűnt a történelem színpadáról, jelenléte mégis örökké érezhető lesz.

Valahol a Föld mélyében, gigászi barlangokban, ahol az utolsó, elfeledett Titánok kovácsolják végeérhetetlen korokon keresztül fegyvereiket s a sorsot magát, hogy talán újra felvirágoztathassák Voräthrumot; ott született Metallicös lángoló véréből egy új, fiatalabb isten: Flammo. Ő tüzes volt és tettrekész, lángoló nyomot hagyva maga után száguldozott a földmélyi barlangokban és repedésekben, amelyeket évezredekkel azelött Matellicös súlyos öklének a csapása repesztett egészen a bolygó magjáig. Flammo imádta a száguldást és a forróságot.
Flammo első imádói a barlanglakó vadak voltak, akik a fényt és melegséget adó tüzet a barlangok hideg és sötét mélyén egyre többre tartották.

Metallcös fémtestéből egy új istennő formálódott. Karcsú volt és kemény, akár az Acélisten maga. Teste gyönyörűen, krómosan csillogott, léptei mély nyomokat hagytak a sivatagokban és hatalmas hegyeket döntöttek le. Ő volt Steelia az Acélistennő.
Steelia hívei megjelentek széles körben a túlélésért kűzdő törzsekben. Ő tanította meg gyermekeit a fémmegmunkálásra, kovácsmesterségre és általánosságban arra, hogy a világban oly gazdagon fellelhető fémet hogyan találják s munkálják meg.

Kinyilnak a Pokol Kapui - Sapriec démonai

Századokon és ezredeken keresztül szőtték terveiket Sapriec bosszúálló angyalai, míg bukott istenük, sátánuk a feledés homályán túli mélységbe távozott örök álomba. Benépesítették a Poklot őrült elméik által kreált teremtményekkel s azok élére álltak, hogy majdan hadseregként vezessék azokat s pusztítsák el Voräthrum világát. A bukott angyalok vagy fődémonok közül a legősibbek és leghatalmasabbak: Uranicus a Kegyetlen, Melphegor a Mélység Hercege, Mortis a Holtak Örzője, Saliam az Élvezkedő, Brubagh a Romlás Császára.

A Pokol démonai időnként erőt gyűjtenek ahhoz, hogy kaput nyissanak a világra s rontó hatalmukat, seregüket küldjék oda vagy maguk is a valóság dimenziójába lépjenek. Ilyenkor savval és vérrel bugyborékolnak föl a tengerek és óceánok. Koponya és csontszigetek s hegyek emelkednek, a bukott Titánok szellemei szabadon törnek a világra. Sötétté válik az ég, tűz hullik alá a fellegekből s borzalmas katasztrófák történnek. Ezeket rendszerint tömeges őrjöngés, fosztogatás, vandalizmus, háborúk követik. Sötét időknek ezek, ez a káosz és megjósolhatatlan jövő kora. Előfordult már, hogy csak napokra vált sötétre az ég, de volt már, hogy hónapokra vagy hosszú-hosszú évekre jött el a Pokol. Egyben ilyenkor történnek a legsorsfordítóbb események is.
A korai időkben volt, hogy kétszáz évre törtek fel Uranicus légiói s végeérhetetlenül pusztították a halandókat, hogy lelkekkel duzzasszák meg a Poklot.

Észak Istenei - Ragnarock és családja

A Metalokalipszis idejében a Titánok teljes faja pusztult el, de azért mielött mindannyian odavesztek volna, Metallicös utolsó erejével még megmenekített néhányat közülök. Ők lettek az utolsó Titánok.
Néhányan közülük a föld vagy az óceánok mélyére süllyedtek és eonokon át tartó álomba zuhantak, hogy megvárják míg eljön az ő idejük.

Az egyik legerősebb Ragnarock, azonban északra vándorolt és a hegyek, gleccserek rejtekében húzta meg magát egy új kor eljöveteléig. Az itt élő emberek és törpék törzsei istenként tekintettek rá és tisztelni kezdték, ő pedig tanítgatta, okította újonnan kelt híveit. Ragnarock erőskezű vezető volt és bölcs Titán. Az északi népek virágozni kezdtek az ő vezetésével.
Évek teltek és múltak, Ragnarock pedig minden éjjel az Északi Féltek legszebb és legfényesebb csillagát bámulta. Egészen megbabonázta őt annak a fényessége. Szerelemre gyúlt iránta és dalokat költött neki, amelyeket jégből formált gitárján adott elő a végtelen égnek. A világ ekkor ismerte meg újra a Metál Kora óta elfeledett zenét. A kemény dallamok formálták a törpéket és nomád embereket, kitartóak, szívósak és kemények lettek. Ők lettek az Északi Nép.

S még valami történt. Hallva Ragnarock csodálatos zenéjét, a csillag alászállt s testet öltött egy gyönyörű Titán nő alakjában. Ő volt Larna. Szerelemre gyúltak egymás iránt s férj és feleség lettek. Négy gyermeket hoztak a világra: Zhärr-t, aki a villámok, indulatos tenger és viharos idő atyja lett, Nyma-t aki a szerelem hozója, anyák védelmezője és otthon melegének csiholó anyjává vállt, Beldär-t, ki a háborúk, fegyverek és győzelem pártfogója és kicsi Lanä-t, aki a jó élet, napsütés s meleg hozójává vállt.

Északon lassan eltűnt a fagy és hó, a vidék meleggé, napfényesség és termékennyé vállt, hála a cseperedő Lanä-nak.

Ők segítették népüket és egyre nagyobb területet sikerült benépesíteniük északon. Ám a Titánok ténykedése, dübörgő lépteik és testük hegynyi mérete felkeltett egy nyugvó bestiát, aki már a Metalokalipszis óta búvott meg a hegyek gyomrában. Ő volt Neeshal a sárkány.

Neeshal rárontott a titánokra és Ragnarock borzalmas csatába kezdett vele. Bírkóztak, kűzdöttek és harcoknak hála kicsépkéződött a tengerpart, gleccserfolyamok indultak meg a völgyekbe... de mielött Ragnarock végső csapást mérhetett volna Neesha-ra, a sárkány elpusztította az egyik gyermeket: Lanä-t. Az ifjú leány halálával újra jégbe és fagyba borult észak, Ragnarock pedig üvöltött dühében, minek hatására villámokkal teli felhőkkel telt meg az ég. Végzett Neesha-val, testét pedig a tengerekbe vetette.

Ragnarock belátta a hibáját, belátta, hogy ők a Titánok nem avatkozhatnak már az ifjú fajok dolgába, mert csak vészt hoznak rájuk. Így gyászoló feleségével s megmaradt gyermekeivel az egekig nyúló Välnar hegy tetejére költöztek magukra hagyva a parányokat örökre... időröl időre népének leghatalmasabb hősei mellé egy-egy harcos asszony angyalt - valkürt - küld, hogy segítse őket útjukon s ha meglelik a dicső halált, végül vezessék el őt a Välnar hegy tetejébe, Ragnarock ölelő keblére, a Hősök Csarnokába.

Sárkányhit - Neeshal

Úgy tartják, hogy a Ragnarock által elpusztított sárkány valójában nem halt meg. Testéből ezer és ezer tengeri kígyó született és népesítette be az északi tengereket, közel hajózhatatlanná téve azokat. Neeshal lett a sárkányhit első sárkány istene, Voräthrum gyíklényei gyakorta imádkoznak hozzá, főként, mikor hajóra szállnak vagy a tengerek felett szárnyalnak.

Elízia gyermekei

Az Északi, hatalmas erdőségekben született egy istennő az erdők életet adó táptalajából: Elízia. Ő volt az erdő maga, a termékenység a hulló eső és a fúvó szellő. Lanton játszott és gyönyörű lantjátékának hála termékeny méhéből születtek gyermekei: Koriiplani, Angus, Arlana és Sainrith.

Koriiplani egy gyönyörű arcú és testű férfi volt, hosszú szőke lobonccal, akinek a tökéletességére testvérei irigyen tekintettek föl. Ő sugározta magából a fényességet és a szépséget, ő volt Elízia gyönyörűségének megtestesítője.
Angus a növények és vizek ura lett. Mindig mezitelenül járt, de teste furcsa volt, formátlan, hátából és karjaiból ágak és gyökerek nőttek ki s ha úgy tartotta kedve, bármikor fává tudott változni.
Arlana az állatok anyja, mindig kimért és könyörületes volt, de szigorú, amikor szükséges.
Sainrith kicsi volt, szőrös és görnyedt. Leginkább egy két lábon járó kecskére emlékeztetett, és mindig valami csínyben vagy fondorlatban járt, de mégis úgy tartják, hogy jó szívű volt és ha épp úgy tartotta kedve, akkor bárkit képes volt meggyógyítani akár még halálos sérüléséből is.

Őket vették körbe az elfek és az erdők más teremtményei s idővel az isteneikké váltak. Elízia gyermekei bár néha kissebb-nagyobb testvérviszályba keveredtek, mindig nagyon szorosan kötődtek egymáshoz, hiszen a család számukra elengedhetetlenül fontos volt, anyjukat pedig mindennél jobban szerették, becsülték és tisztelték. Így meleg és biztonságos otthont nyújtottak híveiknek az Északi Erdőségekben.

Mikor a pokoli fenyegetést megismerték az istenek, Elízia megparancsolta Sainrithnek, hogy fundálja ki, hogyan védhetnék meg népüket a démoni erőktöl. Sainrith elcsent egy kicsit Angus erejéből, Koriiplani szépségéből és Arlana eltökéltségéből s egy magba gyúrva őket elültette a Sötét Erdőségekben. Ebből a magból nőtt ki Kieran az éj ura. Miután létrehozta az éjszakát, annak leplében az ezüstfolyó egy cseppjét juttatta Arlana méhébe, amelyben azonban egy gyermek helyett négy iker fogant: Eileen, Ciar, Moira, Maura a hold négy arca.

Az Árnyak Nővérei - Lilieth

Celestia asztrális apoteózisának hála rokonokra tett szert az égitestek között. Voräthrum egyetlen ezüstösen világító holdja kinyitotta a szemét, ahogy Celestia fényét kezdte ontani a világra. Lilieth ébredt ott fel, ki Celestiának immár a húga volt. Mondhatni a rosszabbik fele. Rossz szemmel nézte, ahogy újdonsült nővére még ha oly elfelejtett s közvetett módon is, de kiterjeszti hatalmát az Ő világára.
Leereszkedett Voräthrumra, hátrahagyva ezüstös porhüvelyét. Értetlenül járta a tájat s szemlélte az újjáéledő civilizációkat, a véres csatamezőket. Ő végigaludta volna az eltelt korokat? Eonokon át, mióta Metallicös megteremtette rideg, hideg fényt árasztó testét csupán mély álomba zuhanva keringett a viharos sorsú világ körül. Csalódottságot és irigységet érzett: irigyelte Celestia hatalmát, elszórt tehetségét és szépségét. Tehetetlen düh öntötte el őt.

Ám ekkor a Pokol démonai jelentek meg elötte. Alkut ajánlottak neki, hatalmat adtak a kezébe, cserébe azért, hogy rontsa meg az emberiséget, sötétséggel, melankóliával és változtassa lelküket feketévé. Lilieth örömmel fogadta el a démoni ajándékot: Uranicus megajándékozta kegyetlen rosszindulattal, Melphegor a sötét mélység vízióival, Mortis a halál hidegségével, Saliam vággyal, szépséggel és gyönyörű, de hátborzongató énekhanggal, Brubagh pedig a rontás érintésével.

Lilieth rosszindulattal teli kéjes vággyal nézett körül a halandók között. Végre felébredt, hatalmas és kíváncsi volt. Azt mondják, mikor Lilieth megérintett egy embert, annak bőre elfehéredett, tekintete sötétté vált, szemei köré sötét karikák szöktek. Hajuk gyakran hófehérré, éjfeketévé vagy lángvörössé vált. Valami ellenálhatatlan szépség költözött a vonásaikba, amely egyben volt vonzó s groteszk. Az így ujjászülető lényeket Lilieth a Sötétség Gyermekei-nek nevezte el.
Lilieth nem fukarkodott az érintéssel, végeérhetetlenül s perverzen bujálkodott férfiakkal s nőkkel egyaránt, kiélvezve az isteni hús minden örömét. Hosszú fekete körmeivel mély, véres barázdákat vájt a halandok testébe; hegyes fogaival harapta, kígyószerű nyelvével cirógatta őket...
This message was last edited by the GM at 02:01, Sun 27 Jan 2013.
Nagash
GM, 341 posts
Tue 1 Jan 2013
at 17:58
  • msg #6

Re: Age of Metal világleírás - Mitológia v3.0

Mitológia - A Vér Hajnala

Évszázadok teltek el, a növekvő társadalmak és csoportosulások városokat alakítottak ki és virágozni kezdtek a kialakult hitek. Feltehetőleg kisebb-nagyobb összeütközések és háborúk is alakultak ki ekkoriban, de semmi olyan jelentős, amelyekről pontos történelmi tények maradtak volna meg a Vér Hajnalának nevezett esemény utánra.

A kontinens északnyugati részén egy sötét, ködös erdőkkel és hegyekkel tarkított terület nyugvott. Ezt a Sötét Erdőségnek nevezik. Itt vad törzsek éltek. Ezen népcsoportokat részben a Lilieth által megrontott Sötétség Gyermekei tették ki, de sok ember is. Természetközeli törzsek voltak ezek, amelyek sokszor kerültek egymással szemben, de a belviszályaik mellett Elízia híveivel is gyakorta viseltek hadat. Elődök igazgatták ezeket a törzseket. Próbálták a civilizáció felé terelni őket, kimozdítani a nomád életmódból.

Itt született egy ember, akit Zhagrathnak neveztek. Erős személyiség volt, brutális harcos és igazi vezető. Egy erdei viskóban született egy vadász családban. Korai életét az erdővel való belsőséges viszony tette ki. Az Elődök munkálkodása kiszakította ezen életéből, ahogy lakhelyét és vadászterületét, gyermekkorának színhelyét elpusztították városépítés céljából. Fiatal korától fogva gyűlölte az Elődöket, de csak életének delében kelt fel az uralmuk ellen. Gyűlölte a tényt, hogy a basáskodó elődök szépen lassan elpusztítják népének természetközeli mívoltát.

Zhagrath egy látnok volt, egy különleges hős. Egy olyan világot látott, ahol a fiatalabb fajok lerázzák az Elődök béklyóit, s örökre megszabadulva tőlük végre saját útjukon járhatnak.

Persze egyetlen ember egymaga kevés lett volna, hogy szembeszálljon az Elődökkel, azonban akárcsak Lilieth esetében, Sepriac démonai megint megjelentek. Alkut ajánlottak Zhagrathnak: elmondták neki, ha imádni kezdi őket, ha híveket toboroz, ha áldozatokat mutatnak be nekik, s népe nekik ajánlja magát, olyan hatalommal ruházzák fel őket, hogy szembeszálhassanak az Elődökkel. Az elvakult Zhagrath nem látta, hogy az egyik zsarnoktól a másikhoz rohan, mikor boldogan elfogadta a Pokol démonainak ajánlatát.

Hosszú-hosszú évekbe telt, míg Zhagrath munkálkodásának hála a Sötét Erdőségi törzsekben szekták alakultak meg. A vér és a sötétség felé fordultak. A Pokol démonai kiterjesztették rájuk befolyásukat, megmutatták a hatalmukat és a Sötét Erdőségek lakói imádni kezdték őket. Totemeket emeltek és véres, perverz szertartások keretében áldoztak vadat, kecskét a Pokol urainak. Minden csepp kifolyatott vérrel csak táplálták és táplálták a hatalmukat.

Az Elődök észrevették ezt s próbáltak tenni az ellen, hogy a Sötét Erdőség törzsei mind megromoljanak, de az ő csendes, lassú munkálkodásuk kevés volt, ugyanis elérkezett az idő.

A Pokol Kapui újra Voräthrumra nyíltak s Zhagrath tudta, hogy ez a jel: lépnie kell! Híveivel egy minden eddiginél hatalmasabb, elképzelhetetlen rituálét hajtottak végre a Sanomar hegy tetején. A legenda úgy tartja, hogy annyi áldozatot mutattak be ott, hogy az egész hegység lejtőit vöröslő vérzuhatagok borították... sötét fellegek gyűltek és a fődémonok a világra léptek démonhadseregükkel... eljött a Vér Hajnala.

A Háború gyorsan hasított keresztül a kontinensen, igazi holokausztot hagyva maga után. Úgy tartják az istenek maguk léptek az anyagi síkra. Lilieth mosolyogva figyelte, ahogy rontása gyökeret vert az emberek szívében és alattomos módon irányította őket saját sötét tervei szerint. Flammo előbújt a föld alól s lángokat lehelve emésztette fel a démonokat. Steelia a földet fedő fémből állt össze harci alakjába, hogy vassal s acéllal végezzen az ellennel miközben hívei vad harci lázban adták ki minden haragjukat.
A legenda szerint a harc zajai még a Välnar csúcsára is felhallatszott így Ragnarock is harcba szállt, villámokkal sújtotta a démonok seregét, a törpék s az északi népek vad rohamai pedig szinte megállíthatatlanok voltak. A tengerekből ezer és ezer sárkánygyík emelkedett ki, akik Neeshal szellemének parancsára szálltak hadba. Elízia gyermekei és a büszke erdőlakók is keményen kűzdöttek.

A háborúban az Elődök nagyrészét elpusztították. Akik túlélték, azok ismeretlen helyre rejtőztek, akárcsak a Titánok.

Celestia csak távolról a magasból szemlélte a harcokat s álmokkal üzent híveinek, hogy bújjanak el a veszedelemtől. Ám végül megelégelte a vérontást és alászállt. A mészárlás közepéről rántotta ki Zhagrath-ot. A férfi értetlenül pislogott, ahogy hirtelen megmerevedett körülötte a világ, megállt az idő s elötte állt a Csillagistennő.

- Nézz körbe Zhagrath! - súgta elméjébe szomorúan, tekintete csillogásával. - Tudom, hogy szabadságról álmodtál, de ilyen áron? De nem látod, hogy Sapriac démonai uralkodnak feletted? Suttogásuk megtévesztette elmédet és immár rabigájukba hajtotta, népeddel együtt. Megrontottak téged és a tiéidet. Ez nem szabadság, hanem egy újabb rabság. Egy sokkal roszabb rabság...

Zhagrath szeme kinyílt és látott... értette miről beszélt Celestia pillantása. Ahogy visszazökkent az időbe már tudta, hogy hibázott... tudta, hogy nem szabadott volna lepaktálnia Sepriac démonaival. Próbálta híveit jobb belátásra téríteni, próbálta lebeszélni arról, hogy folytassák amit elkezdtek, de nem ment.
Már mind megváltoztak, a vérontás hívei lettek, a halál és szenvedés éltette őket. Vérszomj, düh és lázadás dúlt a lelkükben.

Zhagrath útra kélt... felmászott a Sötétt Erdőségtől délre fekvő hatalmas hegység legmagasabb csúcsára. Mikor felért, az egekből egy csillogó gitár ereszkedett alá a Csillag fényében. Celestia egy csodálatos fegyvert adott Zhagrath kezébe, egy fegyvert, amellyel megszüntethette a vérontást. Megfogta a gitárt és játszott... úgy játszott mint még soha...

Szólója megrengette a hegyeket és völgyeket s maga a csoda kélt életre. Celestia úgy hangolta a gitárt, hogy az kiszívja Zhagrath híveinek lelkéből a dühöt, a vérontást, a lázadást és minden sötét érzelmet. Azonban Sepriac démonainak eszméje olyan mélyen a lelkükbe égett, hogy azokat képtelen volt eltávolítani Celestia ereje. A gitár egyedül a lázadó szellemet távolította el belőlük, melyet Zhagrath plántált beléjük, hogy az Elődök ellen forduljanak.

Az energia csak gyűlt és gyűlt... de a gitár nem volt képes eltárolni mindent. Végül hatalmas robbanásban semmisült meg, ami a hegygerincen egy hatalmas krátert képezett és Zhagrathot örökre megsemmisítette...

A háború így okafogyottá vált, Zhagrath hívei elvesztették okukat a harcra s a bennük tomboló vérszomjjal és gyűlölettel szétszóródtak a kontinensen, vagy visszatértek ködös erdeikbe, hogy totemeiket imádják, hogy vérivással áldozzanak sötét uraiknak.
A démonsereg is felbomlott és kénytelen volt újra alászállni a Pokolba...
This message was last edited by the GM at 17:59, Tue 01 Jan 2013.
Nagash
GM, 342 posts
Tue 1 Jan 2013
at 18:03
  • msg #7

Re: Age of Metal világleírás - Mitológia v3.0

Mitológia - A Fiatal Istenek Születésének kora

A Lázadó Hármas - Torz Nővér, Csók és Fekete Szombat

A felszabaduló energiából amely a gitárban rejlett, született azonban három gigászi isten. Ők hárman voltak: Torz Nővér, Csók és Fekete Szombat.
Torz Növér vad volt és kiszámíthatatlan, mindíg valami figyelemfelkeltőt és elfogadhatatlant csinált, ami miatt a többi isten gyakorta nézett ferde szemmel rá. Képtelen volt megmaradni egy helyen, megtenni amit bárkinek is megígért. Vad volt, csínytalan és virgonc.
Csók sokkal szenvedélyesebb volt. Legfőbb ismérve az volt, hogy mennyire nárcisztikus, gyakorta szerette sminkelni arcát vagy új, szokatlan frizurát csinált magának. Ő megfontoltabb volt nővérénél, de az igát és a szokásokat mindig lerázta magáról, hogy újakat állítson fel.
Fekete Szombat kemény volt és flegmatikus. Bárki arcába köpött akinek a képe nem tetszett neki és szókimondóan megmondta a véleményét. Kizárólag a pillanatnak élt gondtalanul, lazán és boldogan.

Az Árnyak Nővérei - Glacia

A háború után Lilieth összegyűjtötte népének a maradékát és a kontinenset nyugati részén elhelyezkedő földnyelvhez vonult, ahol megalapították saját városukat: Nephoweent. Lilieth hívei rendkívül buzgóak voltak, magas, sötét katedrálisokat emeltek istennőjüknek és városuk hamar virágzásba kezdett. Hihetetlen gyorsan fejlődtek. A kis faluból hamar macskaköves utcán, ködös sikátorok, düledező sötét, ablakszemekkel pislogó házak lettek. Nephoween utcáin mindig kóborló macskákat és reppenő denevéreket látni a holdfényben úgy tartják. Egyes épületek olyan furcsa szögben épültek, hogy szinte fel sem lehet mérni ép ésszel, hogyan képesek ellátni funkciójukat.
Lilieth igazi istenkirálynő lett itt, híveit érintésével egyre inkább megáldotta de végül beleúnt a végtelen orgiákba s hedonizálásba. Kiemelt egy férfit hívei közül: ő volt Draconis. Maga mellé emelte s Draconis lett Nephoween királya. Boldogan irányították népüket s Lilieth lassan szerelembe esett kedvese iránt.

Celestia végignézte már ahogy Lilieth ellopja híveit, ahogy megfertőzi őket torzító érintésével s most kénytelen volt látni, ahogy lelküket eltorzította s szörnyű konfliktusba csalta őket, hogy vég nélkül pusztuljanak el. Celestia könnyezett ezek láttán, gyászolta valaha volt híveit. Könnyei Voräthrumra hullottak s belőlük életre kelt Glacia. Felemelkedett nővéréhez és próbálta nyugtatni zokogó testvérét. Celestia végül szavak nélkül, csupán könnytől csillogó tekintetével s a köztük lévő testvéri kötelékeken keresztül elmondta neki, hogy mi nyomja a lelkét s Glacia úgy döntött bosszút áll.

Leereszkedett Voräthrumra s elment Nephoween városába, ahol felkereste Draconist, mikor a férfi éppen egyedül volt. Beszélgetésbe elegyedett vele és hamar szembesítette a ténnyel, hogy sosem fog felérni halhatatlan szerelméhez, hisz ő nem más csupán egy kérészéletű halandó. Draconis nem tudta elviselni a gondolatot, hogy ő valaha elhagyja ezt a világot és Lilieth majd keres valaki mást... de Glacia javasolt egy jobb lehetőséget: megmutatta neki, hogyan válhat halhatatlanná.
Elvitte Draconist a Sanomar hegyre, oda ahol még mindig kráterekben, tavakban állt és föld alatti patakokban folyt azon szerencsétlenek vére, akiket Zhagrath áldozott fel, hogy elhozza a Vér Hajnalát. Glacia azt mondta, hogy a vér mágikus és ha Draconis iszik belőle, halhatatlan lesz.

Így is történt és Glacia nem hazudott. A pokoli energiáktól Draconis egy vérszomjas élőholt szörnyeteggé változott, aki az öröklétig képes volt életben tartani magát halandók vérén élősködve. Megszületett a legelső vámpír.
Draconis megtörve, magát borzalmas szörnyetegnek látva utazott vissza Nephoweenba, de kerülte Liliethet, bújdokolt a sötétben, nem akarta, hogy kedvese így lássa.

Lilieth megtudta nővérei tettét és éktelen haragra gerjedt. Glacia után eredt, de a lány csak nevetett és a folyók vizén, az eső cseppjeivel és a reggeli harmattal utazva menekült messze a fagyos északra. Lilieth azonban nem adta fel, könyörtelenül, könnyeivel kűzdve üldözte. Végül, mikor elkapta pimasz hugát az csak az arcába nevetett, de Lilieth minden belső haragját összegyűjtve az alvilág fagyát lehellte Glaciára. Az istennő könnyből szőtt teste azonnal dermedt szoborrá fagyott. Glacia arca rideg gyönyörűség, haja hófehér, hideg testén jégfűzőt és fagyból szőtt szoknyát visel s azóta is ott áll jégszoborrá dermedve a messzi északon.

Metallicös leszármazottai - Henrick Danielus

A háború után néhány isten felhagyott a remeteléttel. Ragnarock, a tengeri kígyók, Elízia gyermekei ugyan visszatértek otthonukba de Metallicös leszármazottai kíváncsi érdeklődéssel néztek a három újszülött istenre. Tetszettek nekik... Flammonak tetszett az a vadság amellyel viseltettek a világ s a világegyetem dolgai iránt, a tűz és a hév... Steelia pedig a keménységet és tagadást találta vonzónak bennük...

Sok időt töltöttek együtt ők öten, jó ideig nem is foglalkozván híveikkel, csupán nyakló nélkül vedelve a föld mélyén talált édes nektárt, amely elbódította érzékeiket. Flammo örömére együtt száguldoztak a csillagok között, a hegységeken és a földmélyi járatokban. Élvezték az isteni létet és sokszor bizony nem álltak ellen annak a csábításnak sem amit egymás iránt éreztek.

Ebben az időszakban sok kisisten született. Az egyik legfontosabb volt Flammo és Steelia egyetlen közös gyermeke. Sok néven ismerték az elkövetkezendő évszázadokon át, de legismertebb neve Henrick Danielus volt. Flammo tüze és Steelia rideg keménysége keveredett benne. Ő tanította meg híveit Metallicös szent testéből pokoli gyors, csillogó járműveket építeni s ő mutatta meg népének, hogyan főzhetnek ízletes s tűzforró, égetett szeszes italokat, melyeket később whiskeynek neveztek el.

A Fiatal Istencsalád

Metallicös leszármazottai és a Lázadó Istencsalád között sok fiatal isten született. A teológusok legkedveltebb besorolása szerint ők külön Istencsaládot alkotnak. A legfontosabbak:

Gambaro: Torz Nővér és Flammo közös porontya. Gambaro tüzes volt és imádott játszani, főként szerencsejátékokat, sosem tudta levetkezni ezt a szenvedélyét. Egy alkalommal eljátszotta Steelia kisujját és az istennő végtelenharagjában száműzte őt közülök. Azt mondják Gambaro azóta Voräthrumot járja, rejtőzik és szerencsejátszik. Ki tudja melyik bárban milyen álcában fordul meg, hogy egy félrészeg rocker gatyáját is elnyerje kártyán?

Areania: Csók és Flammó lánya. Tüzes vágy hajtja a testét ennek a gyönyörű, mindig fiatal istennőnek. Úgy mondják, hogy tőle származik maga a csábítás és minden fortély, amelyet forró éjszakákon szokás bevetni. Önszántából hagyta el a mennyeket és költözött Voräthrumra, hogy követhesse lángoló ösztöneit. Sok erkölcstelen férfi, aki csak a világot járja és hölgyek kalandjait keresi, védekezett már úgy, hogy ő csak Areania szerelmét keresi.

Wäreghis: Steelia és Fekete Szombat fia. Háború isten, népét harcra tanítja, de nem mértéktelen és értelmetlen öldöklésre, hanem tiszta és becsületes virtusra. Egyben páncél és fegyverkovácsolás tudását is adja a népének. Henrick Danielus gyakorta verseng vele, hogy ki képes gyorsabb járművet készíteni, de Wäreghis által készített gépek mindig nehezek és inkább harcra, ostromra alkalmasak. Danielus ezért eddig mindig győzedelmeskedett. A lovagok gyakorta fohászkodnak hozzá.

Armagenos: Flammo és Fekete Szombat fia. Apokalipszis isten. A Totális Pusztulás és Újjáéledés örökös körforgásának a megtestesítője; a pusztítás és teremtés eszközeit nyújtja át a halandóknak. Egyesek egy gonosz és bohó istennek tartják aki csak szórakozik a halandókkal és nevetve nézi, ahogy elpusztítják egymást, de sokkal valószínübb, hogy megfontolt isten, aki tesztek elé állítja híveit, hogy azok felismerhessék az örök körforgás fontosságát. A hite szerint Armagenos angyalai lovasok, akik képesek elhozni a világvégét.

Kaelan: Steelia és Csók lánya. Védőistennő. Szigorú, de kegyelmes ha szükséges. Hosszú, fehér, lepelszerű ruhában álló, egyenes hátú nőként szokták ábrázolni, hosszú szőke hajjal. Úgy tartják egyik kezében az igazságot, míg másikban a védelmező fényt tartja. Tudósok patrónus istennője is, mivel a tudást és annak megőrzését is támogatja. Nagyon közkedvelt istennő.

A Mindenek anathémája: Noulo

Nem tudni, hogy Noulo pontosan mikor született a világra. Egyesek úgy tartják, hogy mindig is létezett. Más nagyon képzett tudósok szerint, akik ismerik az ősi mitológiát: Celestia és Metallicös egyesülésekor született mint egy aféle ellenpólus, de természetéből fakadóan mindvégig a háttérben maradt. Egyes elméletek szerint pedig a legfiatalabb isten, mások szerint nem is isten, csak egy hatalmat adó eszme, egy anti-isten entitáns, egy fekete lyuk, egy párhuzamos dimenzió.
Minden esetre tény, hogy csak nagyon későn mutatta meg hatalmát.

Noulo a csend istene, ami Voräthrumon, ahol a zene az élet ez érthetetlenül hangzana, de aki elmerül Noulo hitében az rájön, hogy az élethez pont annyira szükség van rá, mint a meleghez a hideg, a fényhez a sötétség. Noulo mindenek ellentéte. Soha egyetlen istennel sem lépett kapcsolatba és megjelenési formája sincs. Ő a nemlét létezése, a csend hangja, a sötétség fénye. A próbatermek hangszigeteléshez papjai gyakorta használják az ő rúnáit.
Sign In