In reply to Morak (msg # 936):

A kérdés nem ez, hanem inkább az, hogy van-e minőségi javulás a kapcsolódó regényekben.

In reply to Morak (msg # 936):

Már nem (csak) e körül forog, oly széles a választék, de mindmáig masszív rajongótáborral büszkélkedhet azért a M.A.G.U.S. ami fontos (lehet), mindkét oldal számára. Szerintem.

Nagash: Erre sem tudom a választ. "Remete" életmódot folytatok, és kizárólag az engem valamiért megérintő művek, műfajok és világok irányába keresek és olvasok a magam szórakoztatására, ha nem lenne az rpol lényegében zéró ismeretem lenne a közvéleményről [tudom ez csúnya szó, de kérlek fogadjuk el].

Agis: Köszönöm. Minden információmorzsának örülök.

In reply to Nagash_FFC (msg # 929):

Szerintem meg. -főleg egy Eisenhornhoz vagy Caiphas Cainhez képest- általában borzasztó gyengék a hh könyvek. Folyamatosan akkorákat csalódtam bennük hogy az hihetetlen.

In reply to Ymdar (msg # 940):

Szerintem ez csak írótól függ. Az Abnett, a Mike Lee, a James Swallow, a Ben Counter, az Aaron Dembski Bowden könyvek elég királyok. Van benne néhány gyengébb alkotás ez igaz, mint például a Battle for the Abyss, de nem lehet így általánosítani szerintem.

Mondjuk az tény, hogy az Eisenhorn mindent ver.

In reply to Nagash_FFC (msg # 941):

Most már kezdem kurvára megelégelni, hogy nem olvastam az Eisenhorn és Ciaphas sorozatokat. -.-

In reply to Morak (msg # 942):

Orvosolható... :)

In reply to Nagash_FFC (msg # 943):

Amíg Martin eposzán nem rágtam át magam, addig semmiképp. Már egy ideje én is maximum egy könyvet olvasok egyszerre.

In reply to Morak (msg # 944):

Én a Kardok Vihara után kicsit letettem most Martint ideiglenesen. Egy kicsit emésztek mást, aztán majd nemsokára visszatérek rá. (Amúgy is elég hardcore volt a vége... :D) Most kezdtem bele az Ikarosz-hatásba :)
This message was last edited by the GM at 09:09, Wed 27 Mar 2013.

In reply to Nagash_FFC (msg # 941):

Oké, elismerem hogy az Abnett féle Alfa légiós könyv jó volt, ott viszont a Légiósok szinte alig szerepeltek…de legalább nem volt az a meleg barátság feeling mint a többi könyvben (pl amikor egy másik könyvben a két gárdista a félig lekapcsolt lámpáknál félmeztelenül vìvott, és a romantikus fényben kitűnő árnyékok vetültek a kockás hasakra, a duzzadó mellizmokra és a megkeményedett… mellbimbókon lecsorgó izzadtságra). Tetszett a slaanesh-es könyv is ahol szerintem szintén inkább a művészeken volt a hangsúly, meg az ő perverzióikon. Szóval ha gárdista témában meg nem tudják olyan jót ìrni, akkor minek olyan sorozat amelyikben ők a főszereplők?

In reply to Nagash_FFC (msg # 945):

Őszintén szólva engem felvillanyoz Martin hardcore-sága, elég nehéz lesz nélkülözni a stílusát amikor eljutok az ötödik könyv végéig. :/

Arra gondolsz, mikor Istvaan romjai között egymást gyilkolják az egymást eláruló csatatestvérek? :) Vagy mikor Horus gárdistái halomra mészárolják az összegyűlt embereket? Vagy bármely jelenet, ahol valaki meleg, barátságos halállal elárul valakit? :)

In reply to Morak (msg # 947):

Persze, engem is. A harmadik könyv utolsó két fejezete kifejezetten fap-fap volt.
De akkoris, kell egy kis változatosság. Azt mindenképp el kell ismerni, hogy ez a durván 3000 oldal nem a kifejezetten könnyű étkek közé volt sorolható :)

Amúgy ;)

---

Spoiler text: (Highlight or hover over the text to view)
http://24.media.tumblr.com/e85f841c7f1320672527ef79f50b98d8/tumblr_mi1tqnvyF51qlxbtso1_r1_500.jpg

---

In reply to Nagash_FFC (msg # 949):

Szerintem Martin elég változatos, hogy egy sorozaton belül képes legyen megadni a kellő mértéket belőle. :D

Ymdar meg arra gondol, hogy az eretnekség előtt Hórusz légiójában nagyon...közeli barátságok alakultak. ^^'

Jó, de én ezzel sem értek egyet. Az a mellbimbónizzadságcsorgós, barátságos párbaj sem az volt, aminek tűnik szerintem. Ott rejtett feszültségek kezdtek felgyülemleni, amelyek később a felszínre is törtek. (Most nyilván Lucius és Loken gyakolrására gondolunk). És nekem pont ez tetszett a dologban, hogy azoknál a részeknél már beindultak a folyamatok a háttérben, amelyek még meglehetősen el voltak kendőzve. Rejtett feszültségek. Ki nem mondott ellentétek...

In reply to Nagash_FFC (msg # 952):

Én értettem. Sőt, egész biztos vagyok benne, hogy Ymdar is. ^^'
Ugyanakkor a mód amivel érzékeltették úgy fest, hogy nem tetszett neki. :)

Mondjuk az Eretnekség előtti Astarteseket a legtöbb író - Abnett is - joviális hülyegyerekeknek képzeli el. Az a kevés kivétel, mint Loken és Garro meg mennek is Szürke Lovagnak. :D

In reply to Nagash_FFC (msg # 948):

Arra gondolok hogy az ötletek egész jók voltak, meg a sztori összefoglalása a wikin még izgalmas is volt, de a könyvekben a megvalósìtás általában nagyon gyenge és lassú volt. Ezen kívül a karakterek jelleme papír vékonyságú volt, Horus (a főkarakter!) pálfordulásáról nem is beszélve.

Szerintem ez megint nem igaz. Ez olyan, hogy a szempontkarakterek mindig mélyebbek lelkileg, mindig árnyaltabbak, mint a többi, akit csak kívülről látsz. Gondolj csak a Tűz és Jég Dalára. Például amíg Jaime csak egy külső karakter volt, addig simán egy kegyetlen, romlott fasznak gondolja az olvasó. De amint a harmadik részben szempont karakterré válik és belső narrációt kap, árnyaltabb lesz. Érzelmeket, mély motivációkat kap és rögtön szimpatikus lesz (legalábbis nekem az lett). Egy olyan karakter akit csak kívülről, felületesen látsz, persze, hogy csak valami sablonos izé.

Nekem bejottek a heresy sorozat konyvei, persze voltak gyengebbek is, de pl az Ultramarine-os siman megvaltoztatta a velemenyem az egesz legiorol.
Addig nagykepunek es elbizakodottnak tartottam oket, de ahogy le vannak irva a konyvben, a teljes elkeseredes idejen hogyan reagalnak, es forditjak meg a vert csatat vegul az nagyon bejott. Pl tobb egyseg ugyanarra a taktikai dontesre jut igy bar nincs kommunikacio megis sikerul osszehozni egy hadmuveletet, amiben persz mind meghalnak majdnem de addigra elertek amit akartak.
A fegyelem, a taktikai gondolkozas, mind visszajon belole. Persze nagykepuek es elbizakodottak is de van is mire.

Amugy ne feledjetek a gardistak tenyesztve voltak, es kikepzesuk borzaszto szigoru, bizonyos dolgok elkepzelhetetlenek voltak az arulas elejen a szamukra, foleg mivel igy voltak "keszitve". Mint peldaul hogy egymasra tamadhat ket legio...
Szerintem a konyvek visszaadjak hogy a majdnem gyermeki artatlansag es tisztasagbol hogyan romlik meg az egyik oldal es no fel a masik a feladathoz. Ami az olvasonak nyilvanvalo az ok felfogni sem igazan akartak.

Na szerintem pontosan ez az, amiben tévedsz. Véleményem szerint Hórusz nem a fő karakter. A Heresy történetében talán igen, de a regényekben nem annyira. Sokkal inkább az egyszerű közemberek, "közAstartesek" szemén keresztül mutatja az eretnekség lezajlását és az azzal járó feszültségeket, ellentéteket.

In reply to Nagash_FFC (msg # 955):

Jamie nagy arc valóban. Felkerült a kedvencek szűkös listájára. ^^'

Ettől függetlenül, ha Hórusz nem is volt POV karakter, sokkal jobban meg lehetett volna írni a személyiségét. Mivel ez nem történt meg, az árulása még nagyobb WTF, mint amikor még nem volt megírva, hogyan is kellett volna ezt elképzelni. :/

In reply to Morak (msg # 958):

Azért ezt kicsit túlzásnak érzem. Mármint igen, én is úgy érzem, hogy kissé gyorsan és kissé túl-reagálta az Erebus által ráömlesztett kamukat, de igenis ok-okozati összefüggések voltak ott. Meg volt rendesen indokolva minden. Ráadásul, ha eljuttok a First Heretic-ig, akkor majd megtudjátok, hogy mi volt mindennek az előzménye, és mi módon volt mesterségesen megrendezve Hórusz bukása.

In reply to Nagash_FFC (msg # 959):

Még nem jutottam el odáig.
Viszont igaz, hogy az első pár rész is elég hozzá, hogy az olvasó megtudja, hogy ebben a sorozatban nem folyamatosan, hanem mozaik darabkák formájában kapja meg az eretnekség történetét és bizony neki kell összerakni a kirakóst.

5 könyv elolvasása után nekem még sok tátongó lyuk van az eretnekségről szőtt falikárpiton.

In reply to Morak (msg # 960):

Pedig azok a legnagyobb részt le kell, hogy fedjék :) Utána legnagyobb részt csak a különböző frakciók külön történetei vannak.