Re: Könyvidézetek, -kritikák, -beszámolók, -ajánlások
Iain M. Banks: A játékmester
Hafflis kivételes volt abból a szempontból, hogy hét gyereket szült. Általában az emberek egyet hoztak a világra, és egy másik felett apáskodtak. A Kultúra nem nézte jó szemmel az effajta kicsapongást, de Hafflis egyszerűen szeretett terhes lenni. Jelenleg azonban éppen férfi korát élte, pár éve váltott át.
Harminc nap után Gurgeh játszani kezdett a bábukkal. Az Azad-bábuk egy része biotech volt: genetikailag előállított sejtekből formálták meg őket, és alakot váltottak abban a pillanatban, amikor az ember kicsomagolta és a táblára tette őket. Részben növények, részben állatok voltak, és a színük, alakjuk, méretük jelölte az értéküket és képességeiket. [...] Pontosan olyanok voltak, mint a kifaragott, festett zöldségdarabkák, és élettelenül feküdtek a kezében. Megdörzsölte őket, amíg koszos nem lett a keze, szaglászta, bámulta őket, de ahogy a táblára kerültek, egészen kiszámíthatatlan dolgokat műveltek: átváltoztak ágyútöltelékké, amikor arra számított, hogy hadihajók lesznek; a saját területein lévő háttérépületekből megfigyelőállások lettek, amelyek alkalmasak voltak mind a magasabb rendű, mind a frontvonalbeli munkára.
– Na jó... mi az a "fizikai engedély"?
– A játékosok fogadhatnak kínzásokra és csonkításokra egymás ellen.
– Úgy érti, ha az ember elveszíti a játszmát,... ezek... történhetnek vele?
– Pontosan. Az ember megteheti, mondjuk az egyik ujjának az elvesztését, egy kövér csúcs-férfi végbél útján történő behatolása ellen.
Gurgeh néhány másodpercig a drónra szegezte szemeit, aztán lassan, bólogatva azt mondta:
– Hát... ez valóban barbár.