1.3 Információ-szolgáltatás
A SLA Industries birtokában van azon információk legjavának, melyekre egy operatívnak munkája sikeres végzéséhez, feladatai többségének elvégzéséhez szüksége van. Bizonyos információk természetéből és tartalmából fakadóan szükségesnek bizonyult, hogy a SLA Industries biztonsági kódszintekkel (SCL) korlátozza az elérhető adatmennyiséget. A legtöbb operatívnak e rendszerbe való beilleszkedés s annak felhasználása nem okozhat gondot, mivel a tárolt információ nagy része (40%) már a céghez történő belépéskor hozzáférhetővé válik. További 30% kerül szabadlistára az ötös biztonsági kódszint (SCL5) elérésekor – minden további információközlés egyéni alapon s igények szerint ítéltetik avagy tagadtatik meg. Minden civil információ – mint pl. választók szavazatai, lakástulajdonosi nyilvántartás vagy Monarch-akták (ld. 1.2 Civilek és Civil Szervezetek) már SCL10-től nyitottak az önök számára, nyomozási célokból.
Figyelmeztetés: Minden információ, mely önökhöz jut, a Belső Ellenőrzés (Internal Affairs) megfigyelése alatt áll. Amennyiben az információval való visszaélésre utaló bizonyíték merül fel, az önök neve továbbításra kerül az Megsemmisítési ügyosztály (dept. of Extermination) irányába. – részlet az Ügynökök Kézikönyvéből **
A Fejlődés Világa
“don’t open your eyes you won’t like what you see
the devils of truth steal the souls of the free
don’t open your eyes, take it from me
i have found
you can find
happiness in slavery”
-nine inch nails: happiness in slavery
A Fejlődés hiperagresszív Világában bármi, amit kívánni lehet, meg-, illetve beszerezhető – a SLA Industries-től. Ugyancsak hasonló a helyzet munkaügyben: bárki dolgozhat a Cégnél, aki pénzt tud keresni nekik. Ez kétféleképpen lehetséges: vagy nyugodtan kutató, aktatologató esetleg futószalagmenti alkalmazottként vagy ügynökként, operatívként. Az utóbbi foglalkozás – a világ természetéből fakadóan – nem nevezhető igazán életbiztosításnak, ám pénzt keresni igazán csak így lehet. Harccal, rendfenntartással, kémelhárítással, s ezernyi más, hasonló finomsággal, melyeket egy ilyen sötét, már a kiábrándultságot is elfeledett világ tömegével szül – a világ, mely már nem tudja, mi is volt az, ami soha nem lett az övé, mert már az álmait s rémálmait is a SLA Industries gyártja. Álmok és rémálmok – itt nincs sok különbség. Visszatérve a munkához: az érdekesebb illetve brutálisabb bevetéseket mindig közvetíti a TV – így válhatnak az utóbbi, azaz ügynöki osztályba tartozó játékos karakterek milliók által bálványozott szupersztárokká. Így – ahogy azt Oliver Stone Született Gyilkosok c. alkotása is megmutatta. És nem csak válhatnak – válnak is. Akár akarnak, akár nem.
Vannak, akik megpróbálják kideríteni az igazságot a hatalmas, korrupt SLA Industriesről. A túlnyomó többség azonban gondolkodás nélkül elfogad mindent – és bármit. Boldog (?), együgyű tudatlanságban éldegél – hisz a SLA Industries megad mindent – azt is, mit gondoljanak, hogyan éljenek, mit csináljanak, mire vágyjanak. Ezek az emberek nem tesznek semmit az ég-világon. Nem, mert az hullámokat kavarhat – a hullámokba pedig beleveszhetnek. A SLA Industriesnek dolgozók – legyenek azok szerződéses gyilkosok, necanthrope-ok, vagy egyszerű gyári munkások – tudják a legfőbb szabályt: ne himbáld a csónakot!
A SLA Industries agresszív, terjeszkedő üzleti stratégiát folytat, melynek legnagyobb léptékű mozgása – a Big Picture-ön, a Nagy Képen belül, természetesen – a 3P fedőnevet kapta. Mit takar ez valójában? Progress, Prospects, Prosperity – azaz Fejlődés, Távlatok, Jómód. A 3P valójában egy speciális szerződés, mely egy kívülálló bolygó és a Cég között lép érvénybe, s törvényesíti az előbbi csatlakozását az utóbbihoz – látszólag minden közvetlen erőszak nélkül… Megjönnek a SLA képviselői az ajánlattal, majd, amennyiben azt a helyiek nem fogadják el, sajnálkozva, sűrű bocsánatkérések között kivonulnak. A TV – azaz a SLA szeme, füle s szája – az egész folyamatot közvetíti: így a rivális nagy társaságok, mint pl. a DarkNight Industries vagy a Thresher Incorporated biztosan tudomást szereznek az eseményekről – s lecsapnak a 3P-t visszautasító bolygóra. (Megjegyzendő, hogy ilyen cégből alig egy-kettő akad – róluk nem sok szó esik e leírás során, mivel a mesélő titkaihoz tartoznak.) Hiszen a bolygót nem védi a SLA Industries… A 3P-t aláíró bolygókat három típusra osztják: ipari (ilyen a SLA székhelye, a későbbiekben tárgyalandó Mort is), a teljes mértékben kiaknázható nyersanyag-, és az agyonszennyezett gyárvilágokra.
Oly sok szó esett már elszórva a médiáról – ideje közelebbről is vetni rá egy pillantást. Az embereknek, s egyáltalán, a SLA világait lakó fajok átlagnépességének szüksége van hősökre – a Cégnek pedig szüksége van a tömegek érzelmei, gondolatai feletti teljes kontrollra. E két igény metszetében találjuk meg a SLA Industries legnagyobb, mondhatni egyetlen, médiával foglalkozó szubkorporációját: a Third Eye News-t, a Harmadik Szem Hírszolgálatot, a céget, amely maga a Hazugság – csak senki sem tudja. Ennek természetesen ezer és ezer további alvállalata van, a belső versengéssel elkerülendő a monopolhelyzet tespedtségét… Általában e kisebb hírszolgálatok szponzorálnak egyes szerződéses bérgyilkosokat, ügynököket (operative), akik a SLA Industries konkurens cégeinek ügynökeire (avagy, bár ez illegális, egymásra) vadásznak – a hátuk mögött állandó riporteri kísérettel. E némileg morbid jelenség azonban már a SLA egy másik fundamentális része felé kalauzolja az olvasót – az imént említett ügynökök világába, azaz, s most tessék megkapaszkodni… A játékos karakterek foglalatossága felé.
Az eseménymenet gerincénél a BPN-ek, Blueprint News akták állnak. E kis, kék lapok rovataiban pörög a SLA kegyetlen életének látható s felszín alatti része: ezek azok az üzenethordozók, amin a Cég különféle ügyosztályai, részlegei által kiadott küldetések, harci feladatok lényegét vázolják az azt elvállaló operatív különítményeknek (ilyen a játékosok karaktereinek társasága, azaz a csapat is) – akik üzleti szempontból természetesen nem mások, mint a SLA Industries alvállalkozói.
Többféle színkód létezik a BPN-ek világában: kék (melyhez általában utcai rendfenntartás tartozik), fehér (nyomozás bűnügyekben), sárga (eltulajdonított tárgyak, értékek visszaszerzése), zöld (felfedezés), vörös (szükségállapot; általában azonnali harc), szürke (belső, titkos nyomozás, “tisztogatás”), jáde (ebon, azaz SLA-”varázstudó” jelenlétét igénylő feladat), fekete (öngyilkos küldetés), ezüst (tömegtájékoztatás, beszédek), illetve platina (itt személyesen Mr. Slayer vázolja a küldetést, kizárólag profiknak – ez az a kód, amelyre kijelölik az embert: nem választható opció, mint a többi). A BPN-eken kiadott feladatok végrehajtását két társaság figyelheti – a Harmadik Szem Hírszolgálat (ld. fent) hatalmas csinnadrattával igazi hőst csinál(hat) az ügynökökből, ha elég látványosan végzik a dolgukat (a kifolyt vér mennyisége majdnem egyenes arányban konvertálható nézettségi-lista pontokra). A Station Analysis, az Analizáló Állomás teljes diszkréciót biztosít – ekkor a cselekményt nem figyelheti a közszolgálati média. Erre általában akkor van szükség, ha a munka során a SLA jó hírét veszélyeztető (korrupciós, árulási stb.) helyzettel kell szembenézni – a közvélemény előtt mindig meg kell őrizni a cég pozitív imázsát. Amennyire csak lehet.
Vessünk egy-két pillantást az ügynökök életére! Ebben igen fontos szerepet játszik például egy aprócska, biomechanikus gépezet: a Pénzügyi Chip. E chipet az ügynök egyéni kívánságára ültetik be a testébe – a sebészek felmetszik a nyakat, s belehelyezik a PC-t, ami elmászik (!) a helyére, valahová az agy alá, majd rácsatlakozik az érzékszervi ingereket közvetítő idegekre. Előnyös opció. Növeli a fizetést, s különféle tájékozódási lehetőségeket biztosít (mint pl. retinára vetített térkép, pontos idő stb.). Vagy hátrányos? Beültetése után a Station Analysis akkor figyeli az ügynök és környezete minden mozdulatát, amikor csak akarja. Így válhat valaki mozgó kémkamerává, lehallgatóberendezéssé… S ez nem minden helyzetben pozitív. Gondoljunk csak bele, mi történik, ha az ügynök véletlenül szembekerül a Céggel…
Erre kezdetben persze kevés esély van. Miért? Azért, mert SCL-je, azaz a Security Clearance Level-je alacsony, nagyon lent áll a biztonsági engedélyszint létráján. BPN-jei, küldetései nem lehetnek olyanok, melyek magas bizalmat igényelnek a Cég részéről, illetve magas felkészültséget önmagától. A “pitiáner” ügyek közt pedig nemigen találunk olyat, amely megingathatja az illető hitét a dolgok rendjével kapcsolatban. Utcai rendfenntartásnál ritkán merülnek fel megválaszolhatatlan, az elme békéjét veszélyeztető miértek – még ritkán. De ha az ügynök feljebb kerül, közelebb a tűzhöz…
Az Ügynökök Kézikönyve, azaz a bürökrácia bibliája már a legalacsonyabb SCL-nél is a elérhető – sőt, ismerete kötelező. E szabálygyűjteményben határoztatik meg a SLA ügynök-alvállalkozóinak minden joga és kötelezettsége, amit feladatkörük s szerződésük von maga után. A lényeg: az operatív felelős minden, általa szükségtelenül okozott kárért, a Cég viszont fenntartja magának a jogot, hogy az általa kiadott feladat eredményének bármely vonatkozását saját hasznára forgassa (megtalált tárgyakra rátegye a kezét stb.).
Apropó, bürökrácia. A Fejlődés Világán e szó jelentéstartalmának súlya, kihatása az ügynöki életre többszöröse bármilyen általunk, egyszerű földi halandók által ismertnek… A különféle ügyosztályok kapui előtt kilométeres sorok kígyózhatnak. Egy-egy apróbb jelentést, kérelmet átlag minimum négy példányban, gépelve kell leadni kb. öt helyre. (Szerződéseket, Engedélyeket, Megsemmisítési Megbízásokat s más, hasonló dolgokat szabadon fénymásolható állapotban találunk a szabálykönyvben is…) A munkát jelentő BPN-eket ezernyi embert befogadó csarnokokban osztogatják – majdhogynem egyenként: egy tűrhető hely megszerzése napokba telhet. S a napok Mort mocsokban fuldokló bolygóján is épp oly hosszúak, mint a Földön. Az éjszakák pedig…
Mort – a Fejlődés rothadó szíve
Mort, mint az már korábban említésre került, a Fejlődés Világának legnagyobb, legfontosabb ipari világa – a központ. A SLA Industries székhelye. A legfelsőbb rétegektől az ügynökökön keresztül a munkanélküli tömegekig mindenféle életszínvonal képviselteti magát itt, a kiterjedt, hatalmas, túlzsúfolt városok, terjeszkedő gyárkomplexumok, erőművek, végtelen (!), tengermély lakótelepek beton, acél, plasztik és üveg birodalmában. A mérgező óceánokban ipari hulladék úszik, a viharfelhőktől nem látszik éjjel az ég – de nappal sem. Örökkön-örökké esik az eső. Örökkön-örökké. A beteg, elkorcsosult társadalom, mely soha nem látott erdőt, természetes életet vagy a kék eget egy verőfényes napon, már nem is tudja, mit vesztett el – majd 600 éve ilyen már minden egyes nap. A bolygón minden a SLA Industries tulajdona. Az étel. A járda. A városok. A lakosok. Az élet. (Az élet, ami igen olcsó: hihetetlenül magas a bűnözési ráta.) És a halál. Az egész világ a Szárnyas fejvadász apokaliptikus vízióját idézi – talán nem véletlenül. Mindenesetre profin. Nem tudom, feltűnt e olvasóimnak, hogy az imént 600 évet említettem, noha a Fejlődés Világa már 900 éves. Ha igen – íme a magyarázat:
Downtown, azaz a Belváros, 600 évvel ezelőtt – 300 SD, standard dátum. Ekkor tervezték s építették meg Mort egyik leghatalmasabb, gigantikus építményét, a Megváltás Tornyát. A toronyban hajléktalanok, valamint a külső kerületekben élők foglalkoztatásával, elszállásolásával, egészségügyi és biztonsági problémáival foglalkozó irodák működtek volna. Elképzelések szerint a toronyban annyi új munkalehetőségre volt kilátás, hogy a munkanélküliség hetven százalékkal csökkent volna. Igazi megváltásnak tűnt ez akkor – s tűnne most is.
Azonban… A Fejlődés Világának első évszázadában – az óceánokat leszámítva – már teljesen beépítették Mort egész felületét. Ahogy nőtt a Cég, a felszín alatt hatalmas raktárakat és víztározókat alakítottak ki, az épületek viszont egyre magasabbak lettek. A Downtown, azaz a Belváros – akkor még Külső Kerületeknek hívták; azóta megnőtt egy “kicsit” a város – alatt kerültek megépítésre a legnagyobb víztartályok (a tiszta vizet természetesen más bolygókról importálták). Midőn a SLA építészei megfelelő helyet kerestek a Megváltás Tornyának (angolul: Salvation Tower), nem sejthették, hogy a Fehér fény által megbolygatott Mort első természeti – vagy éppen természetfeletti – katasztrófája a torony megnyitása előtt két héttel üt majd be. A már ekkor is örökkön ólomszürke, komor ég megnyílt, s eleredt az eső. Eleredt – és soha többé nem állt el. Mivel így már nem kellett a kiszáradástól tartani, meglehetősen botor módon kieresztették a tartályokból a vizet – emiatt megbomlott a város, s főképp a Torony statikus egyensúlya. Beomlott az egész struktúra, a Torony süllyedni, s dőlni kezdett. A rendkívül sűrűre zsúfolt épületek közt a dominóeffektus érvényesült: a földrengésnek is ellenálló házak szabályosan felborultak. A halálos áldozatok száma sok ezerre rúgott, miközben a Megváltás Tornya húsz emeletnyit (!) süllyedt. Ezzel elvágta a környék majd mindenféle úti összeköttetését, valamint az áramellátást biztosító kábeleket a városközponttól így egy, a felszínt borító több tíz emeletnyi és sok ezer négyzetkilométeres városrész vált az igazi sötétség birodalmává – egy olyan világon, ahol amúgy is igen halványan pislákol már csak a fény… S 600 év csak rontott a helyzeten. Igen sokat.
Azokon a belvárosi területeken, ahol úgy-ahogy megmaradtak az élet normális feltételei, most a szegényebb rétegek élnek – de ezzel már egy újabb kis fejezet nyílik útikönyvünkben…
Mort építészeti részei – Útikalauz
Mort Central: A szív szíve a Fejlődés Világában. Ragyogó, hatalmas, monumentális, lenyűgöző. Mort Central a SLA Industries központja, ezernyi gigantikus áruházzal, csak SLA-alkalmazottak számára nyitva álló pompás, minden (!) igényt kielégítő szórakozási lehetőségekkel (éjjel s nappal egyaránt), viszonylag tiszta esővel, építészeti remekművekkel, már-már vallásos áhítatnál is többet idéző katedrálisokkal – a SLA ügyosztályainak s központjának, a Head Office-nek, azaz a Főhivatalnak a lakhelyével… E negyedben bárki megtalálhatja, amit kíván – feltéve hogy a SLA alkalmazásában áll. Bármit, bármikor – egyetlen kivétellel. Itt, e gyönyörű, kellemesen borongós, 6400 km2 területű városrészben csak Mr. Slayer birtokolhat – s birtokol – lakást. Senki más.
Uptown: Ahogy távolodunk Mort Central csodájától, úgy fakul a világ – de a távolságok itt óriásiak, ezt ne feledjük. Uptown alig ragyog homályosabban, mint a központ: magas rangú alkalmazottaknak ad otthont a gyűrű belső részén, átlag SLA ügynököknek a külső peremen – a közbiztonság, mondhatni, kiváló. Itt igen jól működik ugyanis a Cloak Division, a részleg, mely a SLA egységét hivatott fenntartani – bármily eszközzel… Elsősorban Dark Finderekkel, Sötét Kutatókkal operál, hogy már csírájában elfojtsa a lázadást – ami, mint az Morton köztudott, otthon kezdődik. A Sötét Kutatók biogenetikailag fejlesztett, manipulált emberek – ők alkotják a titkosrendőrség már-már “vallási fanatikus” magját, akik a legkisebb abnormitásra is azonnal lecsapnak. S hogy mit ítélnek annak, az csak a Cloak Division-ön múlik – az ügyosztályon, amely Mindent Lát. Mindent.
Suburbia: A házak mind alacsonyabbak és alacsonyabbak, no persze csak viszonylagosan… Ez megkönnyíti a Shiver Egységeknek, a SLA rendfenntartóinak a cirkálást – itt már igencsak szükség van rájuk. Suburbia Mort azon része, ahol a SLA Industries számára dolgozó átlag-milliók tengetik túlzsúfolt, monoton életüket. A tömeg, a helyhiány, a személyes tér lassú eltűnése mindent utolér előbb-utóbb, s jobbára vándorol, együtt az emberekkel – otthonról a munkahelyre, a munkahelyről haza. Nap nap után. Persze vannak, akik még nem tartoznak a felnőtt népességhez – ők jelentik a bűnözés veszélyes gócát: a tétlen ifjúság, akik percről percre küszködnek önnön magukkal, a világgal, s az e kettő összezárásából születő problémákkal. Aki Suburbia szűkös utcáit járja, jobb, ha vigyáz – a bandák mindenütt jelen vannak. Főleg, ha nincs az embernél egy jókora FEN sorozatlövő…
SLA Perimeters: Harminc méter magas, hat méter vastag páncélozott falak. Járőröző Shiver egységek. Könnyű-, és nehézlövegek. – Igen, minderre szükség van a határon, mely elválasztja a kizárólag SLA alkalmazottak által lakott s látogatható belső városrészeket a már csak névben belső Belváros Alsó és Felső negyedétől, valamint az ezeken túl húzódó Kannibál Szektorok irdatlan rémlátomásától… A falon túl háborúzó bandák, konkurens cégek szabotőrosztagai, carrienek – azaz húsevő szörnyetegek, manchine-ek, kiszuperált ám igencsak ártalmas, félresikerült kibernetikai kísérletek (ld. Terminátor) maradványai ólálkodnak… És még sok más, amiről senki nem tud. Vagyis – senki nem tudja, hogy tud-e valaki még valamiről, ami odakint van… Igen. Szükség van a falakra.
Downtown, azaz a Belváros: Minél távolabb él valaki Mort Centraltól (és minél lejjebb a bolygófelszínt borító több tíz emeletnyi betonóceánban), annál szegényebb – ám az igazi kisemmizettség itt, a Belvárosban kezdődik. A Belváros, mint az már említésre került, Felső és Alsó Downtownra oszlik – mindkettő biztos vadászterület a SLA tévéadásai által kinevelt tömeggyilkosoknak, a Cég ellen dolgozó szabotőröknek, a társadalmat érdekes módszerrel boldogsághoz juttatni szándékozó drogkereskedőknek, és a pusztán húsra vadászó carrieneknek – vigyázz, szól a mondás, mire mondod rá, hogy rémálom. A következő sarkon szembejöhet valami, ami tényleg az.
Az itt élők jobbára jelképes munkanélküli segélyen tengődnek – s más dolguk nem lévén, egész nap a tévét nézik. A város épületeit hídjárdák átláthatatlan hálója fonja be – akárha egy sugárfertőzött pók idegbeteg, szaggatott rémlátomása burjánzott volna el, vég nélkülivé, önmagába visszafordulóvá téve magát a teret… Ez itt maga a megtestesült klausztrofóbia.
Itt nem lehet térképet készíteni. Állandóan változik – minden. Még a feketepiac is, csak a DarkNight, az egyik nagy konkurens befolyása látszik stabilnak – de erre nem lehet térképet rajzolni. És nem is szabad – a DarkNight-ot ki kell irtani, el kell söpörni – legalábbis a SLA hivatalos elképzelései szerint.
A SLA Industries – ezúttal nem cég, hanem a játék, mint az már ennek az írásnak az elején le is lett szögezve, sötétebb az átlag cyberpunk környezetnél – ennek egyik legnyilvánvalóbb, ám emiatt legfelületesebb és sekélyesebb bizonyítékát beültetések kezelésében mutatja fel. A “krómharcosok” most, a Morton írt 900. évben már igazán bánhatják, hogy annak idején, alig 25 évvel ezelőtt nem hittek a biogenetikai kutatásokban. Most a Downtown Rozsdasikátoraiban üldögélve próbálják összekoldulni betevő akkumulátorukra a pénzt… Ami jobbára nem sikerül. Működésképtelen, lemerült művégtagjaikat ócska kabátok, rongyok alá rejtik, és álmodozva gondolnak vissza azokra az időkre, amikor a króm még a jövő ígérete volt…
A bűnözés, a gyilkosság mindennapos – itt mindenképpen. Előfordul jobb negyedekben is, természetesen, de annyira magas rátát, mint a Belvárosban, sehol nem ér el a bűnözés – vagy ha igen, akkor ott már nincs, aki ezt megmérje. Széles a választék – a legtöbbet bármely pillanatban megtalálhatjuk az utcákon, de akár a tévé valamely csatornáján is… Íme: szerződéses gyilkosok, zsoldosok, másológyilkosok (akik úgy csinálnak, mintha ők maguk lennének valamely nagyon híres bűnügyi elődjük), tömeggyilkosok, megszállottak, s bandákba verődött rokonlelkek… Az összes gyilkos népségnek egyéni stílusa, fegyverei, ruhája van (kivéve a másolókat, bár ez, azt hiszem, magától értetődik). Miért? Mert szeretnének híresek lenni. S a hírnévhez igen fontos az eredeti megjelenés… Szerencsére – vagy éppen ellenkezőleg? – Morton igen sok elmegyógyintézet található. Kár, hogy nem biztonságosak. No persze minden viszonyítás kérdése…
Cannibal Sectors: Sötét. Rothadás. Örök labirintus, melyben az ezerarcú Halál lakik. Itt minden tönkrement – vagy magától, vagy… A Kannibál Szektorok nyújtják a legjobb példát a SLA Industries szociális és ökológiai érzéketlenségére. Amint azt a név is sugallja, ezeken a területeken olyanok, vagy inkább olyasmik élnek, amik nem vetik meg az emberhúst – nem, mert igazából nincs más… Vagy ha van, azt nehezebb elkapni. Sokkal nehezebb. Az öt Kannibál Szektor közül az első a leghírhedtebb – az a rész, ahol a Megváltás Tornya összedőlt. Úgy beszélik, a torony Mort egyik legősibb, legőrültebb lényének rejtekhelye. A 600 év óta változatlan állapotban lévő csatornákban él többek közt az iszonyatos carrien faj, a húsevő disznók, meg a patkányok. Igen – a patkányok.
SLA Industries – a játékrendszer
A játék valóságszimuláló rendszeréről sajnos nem érdemes annyit írni, amennyit megérte papírra vetni, ha csak felületesen is, a világról. Ez utóbbi, remélhetőleg bocsánatos bűn – nem részletekbe menő elemzést, épp ellenkezőleg, mindenre kiterjedő, nagy vonalakkal felvázolt, főleg játékosoknak szóló kedvcsinálót próbáltunk összehozni. (Igen, főleg játékosoknak – ezért is nem szerepel e leírásban megannyi sötét titok, mint pl. az Ebb, azaz a “mágia” részletes képességei s működése, rivális cégek, ellenfelek, stb. Nem akarjuk kiölni a játékból a meglepetés erejét… még szikrányira sem.) Mielőtt bárki azt kérdezné: miért ez az elítélő hangnem a rendszerről…
A SLA Industries játékrendszere átlagosnak mondható – s ezen az átlagosságon a 110. oldaltól kezdődő Játékrendszer fejezet tördelése, összeszedettsége, szerkesztettsége, azaz végső soron érthetővé tétele sajnos csak ront. De – legyünk optimisták -, nem annyit, amennyi elvehetné az ember kedvét attól, hogy az előző 109 oldalon megismert világot kipróbálja. Mindenesetre nem árt, ha van Internet-hozzáférésünk, s meg tudjuk szerezni a könyvből (reméljük) véletlenül kifelejtett indexet (tárgymutatót), a hibajegyzéket, s miegymást… Ez, szerencsére, úgy tűnik, múló helyzet – ígéretek szerint, mint arról már korábban szó esett, hamarosan megjelenik a feljavított, hibáktól mentesített második kiadás, mely az olyan játékosok s mesélők igényeit is kielégíti majd, akik lenyűgözően precíz szabályok nélkül nem tudnak beleilleszkedni egy világba. S ha ez igaz lesz, akkor mi, akik csak egy kevéssel több átláthatóságot és strukturáltságot kívánunk, teljesen boldogok leszünk. Addig viszont beérjük ezzel – hiszen, ezredszer is hangsúlyozva, a játékrendszer nem rossz. Nem is jó. Mondjuk használható. De a világ kidolgozottsága helyrebillenti a mérleget – feltéve, hogy az eddigiekből megismert SLA valamennyire elkapta a fantáziánkat.
Mégis érdemes néhány pillantást vetni a hogyanokra s mikéntekre – csak dióhéjban:
A alapvetően pontleosztásos (ám az előéletre is igen sokat adó) módszerrel megalkotott karaktereket a következő attribútumok jellemzik: erő, ügyesség, diagnózis (azaz elemző és felfogóképesség, amolyan percepció/intelligencia keverék), koncentráció (akaraterő), karizma, tudás (diagnózis és koncentráció fele, felfelé kerekítve), alkat (erő és ügyesség hasonló kombinációja), hidegvér (erre az elmét megrázó események során lesz szükség), valamint a csak az ebonokra jellemző flux (azaz: a “mágia” használatához szükséges energiamennyiség jellemzője). Az értékek öttől tizenötig terjednek, befolyásuk, akárcsak a Kult rendszerében, a skillekre, képzettségekre terjed ki: egy-egy skill nem lehet magasabb az őt “vezérlő” karakterisztikánál.
A skillek kezdetben maximum tízes értéket kaphatnak – ami már igen jó, tekintve a skill-tesztek viszonylagos egyszerűségét aktív cselekvés esetén. Két tíz oldalú kocka dobásának összegét kell hozzáadni a képzettséghez, a játékvezető által megítélt módosítókkal együtt: ha az eredmény tizenegy vagy annál magasabb szám, a próbálkozás sikeres volt… Képzettségeket a játék fő profiljának megfelelően főleg nyomozás és harc orientációban találunk, no meg persze az Ebb, azaz a “mágia” címszó alatt – a flux különféle, igencsak effektív s hangulatos használata ugyanis így, képzettségként működik.
A SLA Industries, lévén minimum harmadában horror-játék, igen sokat épít a félelemre. Ezt természetesen nem lehet lemérni, főleg nem azt, hogy egy-egy történet mennyire borzolja fel a játékosok idegeit – ám azt igen, hogy mily mértékben lesz úrrá a rettegés “a karakteren.” Ez persze, ha nem jár együtt az előbbivel, azaz a játék hangulatából származó gyomorszorító érzéssel, akkor alig több, mint puszta statisztika – s emiatt mondhatni nincs is igazán szükség rá, legfeljebb támpontként, a szerepjátékhoz: ha már nem félünk, legalább csináljunk úgy, mintha… Működésében igen sok hasonlóságot mutat más horror játékok (Kult, [a magyarul is megjelent] Call of Cthulhu stb.) mechanizmusához – ezért nem is elemezzük részletesebben.
A szinte minden elképzelhető variációra kidolgozott harc körökre bomlik, a körök fázisokra oszlanak, melyekben ki-ki ügyességéhez mérten hajthat végre akciókat. Ezek hasonlatosak az összes, valamennyire is harcorientált játékban megismert lehetőségekhez, kezdve a különféle hagyományos és energiafegyverek (távol és közelharci variánsok) használatától, a fegyverek újratárazásáig (ezerféle speciális tölténnyel), a kitérésig avagy a célzásig… Fontos momentum a sorozatlövés újszerű megoldása: ez két skill-dobást igényel, melyek közül az első azt mutatja meg, talált-e a fegyver egyáltalán, a második pedig azt, hogy amennyiben igen, hány lőszerrel…
A hit-pont rendszer testtérképes (fej, törzs, kezek, lábak) megoldása szintén használható – amennyiben ilyen téren nagy a vész, a karakterek leginkább az ebonok gyógyító erejében avagy – amennyiben 313-as Stormerek -, a regenerációs képességükben bízhatnak.
SLA Industries – összefoglaló pillanatfelvétel
E játék rétegigényeket hivatott kielégíteni – mint a legtöbb szerepjáték manapság. Hiszen maga a szerepjáték is rétegigény – nincs csodálkozni való azon, hogy a rétegződés nem áll meg egy mélységben. Rétegigényeket elégít ki – s céljának tökéletesen megfelel. Hátborzongató szembesülést nyújt mindazzal a görbe tükörben felnagyított sötétséggel, amit az emberiség valaha is megteremtett, ami valaha is felbukkant rémlátomásaiban. Vagy ha nem ezt, hát feszültség-levezetést – ám csak ekként használni, igazi mondandójára nem figyelve (mint minden szerepjátéknál, vagy mint bárminél az életben), már veszélyes lehet. Veszélyes lehet pusztán “jópofának” tartani az egészet, veszélyes lehet nem átgondolni, mi miért is van, s mi minek a megfelelője a való világból. Ám ha minderre ügyelünk, s a szórakozás mellett az önmegismerés eszközévé is tesszük e játékot, oly tapasztalatokhoz juthatunk, amik segíthetnek ellenállni annak, hogy észrevétlenül magunk is belesüppedjünk a SLA tömegeire s magányos farkasaira egyaránt oly jellemző negatív szemleletű létezésbe. Az élet kisebb-nagyobb örömei, pozitívumai, melyek fölött mi, XX. sz. végi emberek, oly hajlamosak vagyunk elsiklani, melyeket képesek vagyunk nem meglátni valamilyen (jobbára túldimenzionált) probléma miatt, a SLA Industries világában üvöltő hiányként jelennek meg. Ott nem lehet elsiklani fölöttük – mert már nincsenek meg. S ha ott észrevesszük hiányukat – ez pedig garantált -, talán észrevesszük létüket valódi életünkben.
Így egy lépéssel közelebb kerülünk a SLA Industries felett aratott győzelemhez.
Épp most próbáltam meg hozzáférni egy 8-as biztonsági kódú file-hoz, de a képernyőm úgy tele lett világító, titkosítottságot jelző D-bejegyzésekkel, hogy én annyit még életembe’ nem láttam… Paul, te SCL5-ös vagy, nézd már meg, hozzá tudsz-e nyúlni!
- Oké, adok neki egy menetet.
[Hangazonosítás]
- Paul Fabarotti, SCL5B
[Retinaszkennelés - jobb szem]
[Azonosítás pozitív. Utasítás?]
- Nyisd meg a Nikita Oblongról szóló állományt! Corporate Militia Operatív, SCL8.
[Hozzáférés megtagadva. Kérem, olvassa el az Adatvédelemről szóló fejezet D szekcióját!]
- D-bejegyzés! A francba! Valami nem stimmel. Jól van, kalózkodjunk egyet!
- Paul, biztosan tudod, mit csinálsz?
- Persze, már benn is vagyok a rendszerben… Nézd meg, ki kopog!
- Paul, itt egy ember a Stygmartyrtól, azt mondja…
BLAM-BLAM-BLAM
- Paul Fabarotti? Micha Andalucia vagyok, a Stygmartyrtól. Van nálam egy Megsemmisítési Megbízás. Volna oly kedves és elkezdene vérezni?
BLAM-BLAM-BLAM
- Köszönöm. **
* novellatöredék: Csigás Gábor © 1996
** Nightfall Games © 1993
Utóirat: Aki szeretne viszonylag up-to-date információhoz jutni, látogasson el ide:
http://www.nightfall.co.uk/