Folyt köv

James Swallow: Deus Ex - Ikarosz hatás



Azt kell, hogy mondjam, ez egy nagyon felemelően egyszerű kis akcióregény. Az akció itt kiemelt, mivel majdhogynem azt mondhatom, hogy minden második jelenet valami harc. De itt ne az elcsépelt MAGUS féle harcra gondoljunk, ahol a főhős három oldalon keresztül suhint meg egy kardot. James Swallow már elég otthonosan mozog a pörgős akciójelenetek megkomponálásában, közel életszagú, amolyan egy-golyó-egy-ember típusú akcióknak lehetünk szemtanúi.

Mint maga a játék, a regény története is maga az augmentációs technológiát körülölelő politikai csatározásokhoz kapcsolódik. Az egyik főszereplő egy ügynöknő Anna Kelso, akit egy elcsúszott akció után leszerelnek, de halott barátja felett érzett nemezise miatt maga folytatja tovább a nyomozást (ez olyan ismerős történet, nem?). A másik főszereplő Ben Saxon, egy veterán zsoldos, aki szintén egy félresiklott akció után az eddigi, ismerősen csengő nevű Belltower szervezettől átvesz egy zsoldoscsapat, a Tirannusok. Az ő motivációja a halott emberei miatt érzett nemezis, kicsit ismétlésszagú nekem.

A Tirannusok egyébként az a zsoldoscsapat, akik a játékban megrohanják a Sarif Industriest, így ismerős karakterek kerülnek a főbb szerepekbe:
Jaron Namír, Lawrence Barret és Jelena Fjodorova

(A csajjal egyébként szinte kötelező lennie egy teljesen indokolatlan szexjelenetnek... :) )

Ebből amúgy tudható, hogy ezek a karakterek túlélik a történetet, de aggodalomra semmi ok, a játékban majd szétrúghatjuk a seggüket :D Szerepel még William Taggart, illetve Adam Jensen csak egy említés erejéig. A Sarif elleni támadás is elvileg a történet alatt zajlik, de az nem része a regénynek, akkor a főszál máshová fókuszál. A zsoldoscsapatnak a többi tagja a két főszereplő nemezisét testesíti meg.

Kifejezetten tetszett az, ahogy a két szembenálló fél mindkét oldalát folyamatosan mutatja a történet, hisz a főhősök eleinte az egymással szembenálló szervezetek oldalán vannak. A két főhős sorsa pedig csak valahol bőven a regény felén túl fonódik össze, ami szintén szimpatikus.

Tehát lényegében augmentációs technológia és politika, egy összeesküvéssel átszőtt akcióregény, amely meglehetősen megszokottnak hat. Vannak benne zsoldosok, hackerek. Mindenki meg szeretné váltani a világot, és a háttérben nagyhatalmú alakok mozgatják a szálakat. A nyelvi szint teljességgel gördülékeny, az akció nagyon pörgős. Ha nem várunk el irodalmi magasságokat ettől az írástól, akkor egy tökéletesen szórakoztató regény lehet. Az ami, akcióregény, de annak meglehetősen kellemes.
This message was last edited by the GM at 09:35, Fri 05 Apr 2013.

Itó Projekt: </Harmónia>



Először nem gondoltam volna erről a regényről, de bizony ez is egy komoly scifi, méghozzá nem is túl felületes tudományos leírásokkal. A szövegben HTML-hez hasonló etml kódok vannak érzelmek és egyéb többletinformáció továbbítására, amelynek a használata nekem nem tűnt túl következetesnek, bár ennek az oka lehet az, hogy a szerző nem akarta a egész szöveget telezsúfolni vele. Az epilógusban ennek kiderül az értelme.

A történet Japánban kezdődik, de nem az egész ott játszódik. A világ nagy részének államai átalakultak egy 50 évvel ezelött lezajlott súlyos atomháború után. Un. ökormányok alakultak ki, amelyek a vitalista elvre alapozva biotikus társadalmakat hoztak létre. A lényegük az emberi élet védelme, mindenkinek kötelessége egészségesen tartani magát, mivel a test már a köz tulajdona, erőforrás, amit meg kell őrízni. Ennek a céljából felnőtté váláskor mindenkibe egy WatchMe nevezetű rendszert ültettek be, amely folyamatosan ellenőrzi a test állapotát és probléma esetén jelez egy központi szervernek, illetve un. MediMol molekulákat juttat a szervezetbe, amelyek elvégzik a szükséges gyógyításokat. Ennek köszönhetően minden megbetegegdést már kialakulása elött elfolytanak, gyakorlatilag nincs is betegség, az átlagéletkor megnő. Viszont az öngyilkosságok száma is.

A társadalomból eltűntek a negatív hozzáállások, a sértő szavak kihaltak a nyelvből. Mindenki nagyon megértő embertársával, kedves, segítőkész. És ez a fajta viselkedés, ez a közeg, amely őrületbe kergeti a regény főszereplőit. A szempontkarakter (E/1 egyébként) Kirie Tuan, egy Spirálcenzor hölgy (amolyan egészségügyi inkvizitor), aki csak azért választotta ezt a szakmát, hogy harci zónákba, nem "beolvasztott" országokba utazhasson, ahol offline lehet a szervertől és piálhat, dohányozhat, drogozhat kedvére :D

A történet az ő fiatal korában kezdődik, amikor néhány barátnőjével együtt megcsömörlik a társadalomtól és öngyilkosok próbálnak lenni. A regénynek ez a része meglehetősen csapongó, tele van motivumokkal, ide-oda ráng az időben, hogy bemutassa a környezetet, a társadalmat, a főszereplőket. Ez a rész engem eléggé a Guvat és Gazellára emlékeztetett. A szereplők motivációjával egyébként itt nagyon nehéz azonosulni, ezt más kritikusok is írták már. Lényegében a majdhogynem tökéletes társadalommal szemben lázadnak oly módon, hogy bebizonyítsák: a testük mégsem annyira fontos és sérthetetlen. Ezt nehéz magunkévá tenni, így itt érdemes egyszerűen elfogadni a szereplők motivációját. Másik fontos szereplő Tuan barátnője Mihie Miach, aki amúgy teljességgel szociopata (míg Tuan és Cían csak félig, csak amolyan követői szellemi vezetőjüknek, de mindkettőjüknek megvan a saját motivációja). Mihie meghal a történet elején, de felé egyébként a későbbiekben is folyton visszakanyarodik Tuan gondolata, mintha afféle ikon lenne a számára. Eleinte azt hittem, hogy a szerző ennyiben vonultatja végig Miach karakterét a történetben, ami elég suta megoldás volna. De szerencsére kiderült, hogy később nagyon fontos szerepet kap, így karaktere teljesen integrálódik a regénybe.

Ezek a gyerekkori benyomások végigkísérik Tuan egész életét a történet folyamán. Szerencsére valahol a regény fele elött beindul a tényleges cselekmény, amikoris ez a csapongás megszűnik és a detektívregények lineáris cselekménybonyolítására áll át a szerző. Váratlanul a világ kap egy figyelmeztetést (nem szpojlerezek túl nagyot ha elárulom), embertömegek lesznek öngyilkosok egyazon pillanatban szerte a bolygón. Tuan spirálcenzori mivoltának köszönhetően nyomozni kezd ezután és lassanként kiderül, hogy a múltjában található a válasz. Felveszi a fonalat elveszett apja kutatásában, többször utazik: Nigériába, Irakba, Csecsenföldre. Komoly tudományos fejtegetések találhatóak a regényben az emberi agy felépítését illetően, fügvényekkel magyarázott viselkedésminták, gondolatok a tudat mibenlétéről és létjogosultságáról. A szöveg összességében nagyon gördülékeny, de a tudományos részeknél többször le kellett lassítanom és újraolvasnom (míg a főszereplő mindent elsőre megértett, KURVA!)

A világ elég érdekes, de inkább groteszk. Rózsaszínben pompázó katonák, kibernizált hegyikecske, öngyilkosok és tomboló gyilkosok. Érdekes technológia még az un. AR (kiterjesztett valóság): egy szembe rakott kontaktlencse, amelyen különböző környezeti információk jeleníthetőek meg, más embereknek a profiljai láthatóak társadalmi értékelési besorolással, egészségügyi adatokkal. A "magánélet" szó már ledegradálódott a szexualitás jelentésére.

Negatív kritikám egyébként még a főszereplővel kapcsolatos (legalábbis felnőtt korában), akiből véleményem szerint nem érezhető ki, hogy nő. Amennyi lejön a cselekedeteiből, érzékeléséből és gondolataiból, akár férfi is lehetne, vagy nemtelen. Összességében elég érdekes regény, jó gondolatok vannak benne, de igazából elég megosztó is lehet. Gyanítom, hogy vannak sokan, akiknek nem tetszik.

Biztos, hogy így is használják a nemezis kifejezést??

Kösz az ismertetőket. A Harmóniáéba csak fél szemmel néztem bele, mert a könyv itt várja a sorát a polcon. :)

In reply to Damoqles (msg # 4):

Hát... nem is tudom. Nem vagyok biztos benne. De én valamiért helyesnek éreztem.

A Leviatánnak egyébként már a felénél járok, szóval, ha van rá igény, akkor nemsokára arról is érkezhet beszámoló.

In reply to Nagash_FFC (msg # 6):

Eddig nagyon "ifjúságinak" érzed? :) Mármint... bugyuta, komolytalan, túl egyszerű szövegezésű/sztorijú?
This message was last edited by the player at 09:53, Fri 05 Apr 2013.

In reply to Damoqles (msg # 7):

Nem. Hullanak az emberek, fosnak a génkezelt denevérek, Sándor herceg minden lépésnél káromkodik... :D

In reply to Nagash_FFC (msg # 8):

De a "külsőségek" alatt.

In reply to Damoqles (msg # 9):

Majd a beszámolóban leírom pontosabban. Kicsit érezhető, de nem vészesen. Sándor még felnőttesebb is szerintem mint a kora engedné (bár ennek más okai is vannak), Deryn is kemény kiscsaj, de ő néha olyan kislányos szavakban gondolkodik/beszél. Nem vészes szerintem egyáltalán.
This message was last edited by the GM at 10:00, Fri 05 Apr 2013.

In reply to Nagash_FFC (msg # 10):

Örömmel hallom. Nem mintha nem szeretném pl. még a Potter-könyvsorozatot is (tényleg), de mostanában nem vagyok kíváncsi az ifjúsági vonalra, ez egy ilyen korszakom lehet. :)
This message was last edited by the player at 10:04, Fri 05 Apr 2013.

In reply to Damoqles (msg # 11):

Én nem olvastam, de láttam 1-2 filmet, meg idéztek némit a könyvből. Hát... ott a koholt műszavak, nevek, megnevezések eléggé gyerekessé tették az írást szerintem.

A Leviatánban olyan eszközök, állatok, típusok vannak mint: Huxley légbestia, Viharjáró lépegető, Fletschette denevérek, HM. Fregatt, Futárgyíkok stb.

Szerintem az elnevezésekből is (vagy jelentős részben azokból) érezhető az írás ifjúságissága vagy annak ellentéte.

In reply to Nagash_FFC (msg # 12):

Nem érdekelnek a külsőségek, csak az, hogy ne szájbarágósan legyen megírva, és ne síkegyszerű, gyerekekre szabott történetvezetés meg karakterek legyenek benne.

In reply to Damoqles (msg # 13):

Ez nem külsőség, ez szövegezés.

In reply to Nagash_FFC (msg # 14):

A kitalált szavak?? Az pont külsőség kategória, csak máz. A lényeg a történet szövése és a karakterek hiteles viselkedése, meg a mélyben meghúzódó koncepció. Szvsz.
Ez a szövegezés.
This message was last edited by the player at 10:36, Fri 05 Apr 2013.

In reply to Damoqles (msg # 15):

Relatív, mivel a kitalált szavak milyensége megadja a téma komolyságát, és az attól kezdve már nem máz, hanem mélyebb okokban gyökeredzik.
De igazad van, a jellemek összetettsége és a történetszövés a legfontosabb lényegében. De a nyelvi szint sem elhanyagolható.

Utálom, hogy mindig utólag módosítgatod a posztodat... :)