Ugyan nem kellene magyarázatra szorulnia, mert az ilyen hangnemű hozzászólásokat csípőből szoktam ignorálni most mégis megteszem.
Hagy meséljek el egy (rövid) történetet.
Minden 1996-ban kezdődött. Az egy évvel korábban megjelent Shadow of the Horned Rat ekkor keltette fel először érdeklődésemet. Ez egyébként - hozzávetőleg - egykorra datálható azzal, hogy megismertem Nagash-t és később elkezdtem gyűjteni a tabletop WH Fantasy Káoszt, míg ő az Undead seregek gyűjtésébe volt 'beleszerelmesedve'.
Visszakanyarodva témánkhoz a játék kidolgozott részletei, az akkori lehetőségekhez képest remekbe szabottak voltak. Ugyanaz a Warhammer köszönt vissza a seregkönyvek és a szabálykönyv lapjairól, mint a játékból. Nehéz megfogalmazni, még inkább leírni ezt az érzést; de a hiányát annál könyebb érzékelni...
A Shattered Pass misszióra például mindmáig emlékszem. Bernard parancsnok vezetése alatt valahogy a magaménak éreztem az egészet, könnyű volt azonosulni, impulzív volt a zene, még a küldetések előtti Deployt is élveztem. RTS stratégiai játék ennek előtte nem volt rám ilyen hatással. A C&C (majd később a Red Alert egészen más élményt nyújtott). A folytatás éveket váratott magára, de a Warhammer: Dark Omen feltette a koronát Sigmarra :). Az izometrikus 3D remek választás volt, átlátható volt a csatatér 10/10 a játékélmény.
Az official oldalról a játék megjelenésekor:
"Dark Omen is a real-time 3D battle game based on Warhammer, the World's best known Fantasy Battle system, by Games Workshop. The battles are depicted in a true real-time 3D environment with freedom to move, rotate and zoom the viewpoint as desired. Command regiments of cavalry, infantry and archers as well as wizards, war machines and huge monsters in your role as a mercenary army captain, tasked with wiping the hordes of darkness from the face of the map."
Engem megvett akkor kilóra.
Számtalanszor játszottam végig, ahogy Nagash is tudtommal (szerk.: talán a régi írott Dark Omen CD-m még mindig nálad van vhol :) és az élmény jobb volt mint addig bármi a műfajban. Nekem a '98-as Év Játéka kétségkívül a Dark Omen volt. Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni tényleg. Ugyan akkoriban már vadul a 'Káosz seregeit' gyűjtöttem, úgy szálltam harcba a Birodalom oldalán megannyi ork, goblin és élőholt hordával szemben, mintha csak a saját seregem lenne. Az is volt, csupán nem kellett összeraknom majd kifestenem őket. Bizonyára veled is előfordult már Damoqles, hogy valamihez viszonyítasz. Nem érzem "butának" attól magam, hogy van viszonyítási alapom és ez alapján olykor előítéletekbe bocsájtkozom. (40k vonalon a Final Liberation volt kiváló, de mindenre nem térnék ki azért, mert soha nem érne véget ez az írás :)
Meglátjuk mit hoz a jövő, de szkeptikus vagyok. Ha a Witcher3-ról diskurálnánk, vagy a következő Dark Soulsról elhiheted más véleményen volnék. Mostanában sokan szidják "divatból, akár hóbortból" a GW-t, míg tabletop részről rengetegen pl. a finecast miatt, addig PC/konzol játékok részéről az egyre-másra megjelenő profitleső félkész, bugos alkotások miatt hangosak a fórumok (lásd pl. inkvizitor.hu Fórum, hogy egy magyar nyelvű példát hozzak). Tudod sokáig nem álltam be a sorba, de amit mostanában csinálnak az kőkeményen a profitról szól, míg a patinás név egyre inkább veszít fényéből, legalábbis számomra.
Szemezgessünk. A Mark of Chaos jó játék lett, talán itt Magyarországon - előrendelőként - az elsők között jutottam hozzá nagyjából 18.000HUF-ért a Collectors Edition kiadáshoz, mely dombornyomott dobozában még mindig ott pihen polcomon. A Namco Bandai összetett játékot hozott össze, de nem egészen azt a feelinget hozta amit vártam. Inkább a Medieval: Total War és a Myth-Myth 2:Soulblighter érdekes egyvelegének tűnt, nyakonöntve a GW szabályrendszerével, színes világával. A grafika lenyűgöző volt, végre megjelentek a Káosz seregei, az akkori trailer (
https://www.youtube.com/watch?v=2iO9cGopQq0) awesome volt, az átvezető animációk szépek, de mégis valahogy más volt a játék hangulata mint a nagy ősöké. (Shadow of the Horned Rat, Dark Omen). Illetve a korábbi izometrikus nézet helyett a teljes 3D olykor csorbát szenvedett. 'Belógó' egységek ellen bivaly felbontás kellett, ha lett volna hasonló megoldás a nézetre mint amit anno a Black& White nevű istenszimulátor alkalmazott annak örültem volna a legjobban :) Ettől még izgalmas csaták, remek küldetések voltak. Később a Battle March kiegészítőért vagy 6 mátyást fizettem, de egyrészt rövidre sikerült még a három kampány dacára is (Empire, Orc, Chaos), másrészt laposra a küldetések kevés kivételtől eltekintve. Szemet hunytam felette mert csak egy DLC-ként tekintettem a Battle March-ra, így azzal vigasztalódtam, hogy majd a következő jobb lesz...
DE innen csak a feketeleves jött. Most már nem kronológiai sorrendben haladnék. A Blood Bowl (már a 2009-es) érdekes színfolt volt, de a Vérfoci hangulatát valahogy nem lehetett teljesértékűen számítógépre ültetni, de legalább ilyen is lett. Hozzáteszem egy kezemen meg tudom számolni hányszor Vérfociztam klubbokban, kb ennyi órát szántam e játéknak is. :)
Aztán jött a Warhammer Age of Reckoning és később az Online (Wrath of Heroes). A magas pinggel bíró játékosok, a lerohadó szerverek miatt a játék élvezhetetlenül játszhatatlan volt. Bevallom csupán kölcsönkaptam, de eszembe sem jutott volna e próba után megvenni egyiket sem. Az egész valahogy távol állt attól amit szeretek a Warhammerben. Egyszerűen nem tudom jobban megfogalmazni, biztos bennem a hiba...
A Warhammer Quest-el nem játszottam. Ez a számomra kissé inkább Adnd beütésű felülnézetes RPG volt, mintsem igazi Warhammer game. A WH Fantasy (3rd) kiadásának éreztem benne a hatását, de valahogy a 3. kiadás nem aratott akkora osztatlan sikert Nagash-al pedig rááldoztunk 1-2 FFC partyt de mindmáig élvezhetőbbnek tartjuk mindannyian a 2nd-t. Élőben és fórumos környezetben egyaránt. Ez asszem nem szorul különösebb magyarázatra.
S fantasy vonalon el is érkeztünk a végéhez. (a Dawn of War című remekműveket direkt nem soroltam ide, de említettem korábban a Final Liberationt. Vagy említhetném a Space Hulkot és a Fire Warriort is mikkel hosszú órákat gémeltem. Ezekről majd egy másik postban.
A lényeg, hogy várom azért a Total War: Warhammert. a Sega & Creative Assembly már bizonyítottak a műfajban, de a grafikai megvalósítás nem minden. Gyanítom a játék a 8. kiadás alapján fog elkészülni, ami nem is lenne baj, a 7th kiadáshoz képest rengeteget reszelgettek a tabletop szabályainviszont megjelentek olyan egységek is amik tabletopban bevethetők, (pl. Skaven Hell pit abomination, Vampire Counts: Coven Throne, Mortis Engine, vagy egy Chaos Mutalith Vortex beast. A Celestial Hurricanum még csak-csak...), de a játék futtatásához kb erőműre lenne szükség vagy kapásból új generációs konzolra. Értesülésem szerint többszöröse lesz a bejárható terület (aka csatatér) a korábbiakhoz képest, de annál szegényebb a tereptárgyakat illetően, hogy tudd mozgatni, meg egyáltalán 'lásd' az egységeidet. Szóval vannak előítéleteim is szkeptikus vagyok.
A Mordheim: City of the Damned is jó megközelítésnek tűnik, a Mordheim hangulata amúgy is közel áll hozzám, tps-ként még akár szerencséje is lehet (
https://www.youtube.com/watch?v=xqi7lVl7xfI) de "bonyolultsága" miatt a Witcher, Assassins Creed fanok mellett csak Mordheim/GW fanok által jósolok neki jövőt. A vermintide-ot pedig már fentebb említettem.
Maradok tehát ennél: Nem csúnya, csupán elôítèlet a javából, de végképp nem buta. Csupán a tapasztalat beszél belőlem...
De legyen igazatok, cáfoljon rám a jövő. Én örülnék a legjobban...
lol
http://i.imgur.com/pucxi5h.jpg
