07:38, Today: Nagash_FFC rolled 4 using 1d20. DMGAEK.
Noire

Amikor hirtelen felkaptam a ballonkabátomat, mert szemerkélni kezdett az eső. A kalapomat is mélyen a fejembe nyomtam. A biztonság kedvéért rágyújtottam egy cigire.
Ahogy megszívtam a nikotinrudat, a felvilágló vége, mintha az egyetlen szín lett volna az elszürkülő világban.

Eddig a náciknak magyaráztam a vallásról és Párizsról, de most változtak az események...
Nagyon megváltoztak...

Megfontolt léptekkel sétáltam oda a tett helyszínére, miközben a levegőbe fújtam a füstöt. Értetlen kérdéseket szegeztek nekem és haragos hangon szóltak, miközben félreálltak előlem... nem törődtem velük.
Inkább újat szívtam a cigibe.

Jhon, ez fog megölni téged!

Igen ez. És Jack Daniels... na meg a nők.

- Lépj hátra fényes konzerv... - mondtam a lovagnak, akinek a csillogó páncélja a neonok visszfényeit juttatták eszembe, amelyek abban a sötét sikátorban villogtak mindig s csillantak meg a macskakövek közt összegyűlt esővízben.

Leguggoltam a holttesthez, hogy megvizsgáljam. Soha nem volt erősségem a részvét, továbbra is szívtam a cigit.
- A Vírus - állapítottam meg könnyedén. - A Kövér Ember újra lecsapott... akárcsak Brooklynban.

Ohh igen, Brooklyn!

Még fejemben száguldoztak a képek a sötét utcákról, melyeknek csatornafedő rácsai közül sűrű füst tört elő. Ott találkoztam vele... Ővele... akit azóta sem tudtam elfelejteni...

11:05, Today: Damoqles rolled 1 using 1d63. humor

Amíg az exkatona-pénznyelő háztulajdonos-félautista zseni-nyomozó-politikus-rongybabacowboy-számkivetett-börtönőr-repülőterminálon ragadt-maffiózó bérgyilkos-űrhajós-beteg meleg-FBI-ügynök és Larry Crowne füstölög és beszél, a lovag feltartott kézzel várja a mennyei beavatkozást mágikus kesztyűje közreműködésével. Aztán amikor három perc múlva sem történik semmi, meg a karja is belezsibbadt már, sóhajtva leejti maga mellé és panaszkodni kezd: – Az isten verje meg, a mágus azt mondta, a Keszkenővel bármit el lehet érni!

Ekkor isten (az egyik [kisebb, bár a többiek szerint éppen hogy testes, nagyhasú]) leszól egy felhő mögül, ahol eddig maszturbált ki magából sosem látott, új egysejtű létformákat, amelyekből idővel új értelmes faj fog kifejlődni az ő képzelete szerint, nevük pedig ez lesz: erkölcsnélküli kétlábú cicik. (Már ha időközben nem nevezik el magukat valami másnak, unalmasabbnak. Mert akkor ez az isten bosszús lesz ám, és bevezeti népe körébe a mellrák holokausztját, mint az a másik anno Egyiptomba a csapásait!)

Szóval... ja igen, szól a kisisten: – Ne kísértsd a sorsod, halandó hős, mert a kesztyű ellened fordul!
– De hát nem csinál semmit, nem tűnik hasznosnak!
– Ó, pedig én láttam nemrég, hogy nagyon is hasznosnak találtad azt a selymes markát!
– Ez nem igaz, nem működött, hiába mártottam vérbe és emeltem a mennyek felé!
– Én nem arról beszélek, édes fiam – csóválja a fejét a kisisten, és félretol egy felhőpamacsot, hogy a lovag lássa, min ügyködik. A hős hirtelen elpirul és befogja a száját...
This message was last edited by the player at 09:20, Tue 13 Sept 2011.

11:29, Today: Nagash_FFC rolled 10 using 1d63. DMGAEK.
gót öngyisirám

Azonban elpirulása után a lovag levette sisakját... sokáig bámulta, majd a földre ejtette maga mellé és lekókadt a feje.
- Nem megy... nekem... nem...

Leült a földre és kotorászni kezdett a hátizsákjában. Kirakott maga köré néhány fekete gyertyát és elkezdte meggyújtani őket.
A lemészárlódott leány mellett ácsorgó metálharcos odasétált hozzá, Jhon vizsgálódása közben volt ideje fehérre vakolni az arcát.
- Kék tablettával sem? - kérdezte halkan a lovagot, miközben mellé kuporodott.

- Nem... - suttogta halkan a lovag, miközben lenyelte borzalmas, belsőjét feszegető fájdalmát. Sikerült meggyújtani a gyertyákat mind.
Az eső zuhogott tovább... sötét volt az ég... fájdalmat sírt földanya testébe.
A lovag pontosan ezt a fájdalmat érezte... elviselhetetlen volt.

Jhon is odasétált a gyertyák közt ücsörgő pároshoz, a kalap még mindig sötétbe burkolta vonásait.
- Akkor semmi értelme nincs... - mondta a lovagnak és ruhaujjából egy borotvapengét produkált. A lovag felé nyújtotta. - Tudod te is, hogy jobb lesz így...

- Tudom... - vette el a lovag a borotvapengét, miközben a szemét keretező fekete festék lassan elfolyt mind az esőtöl, mind az elviselhetetlen kín könnyecspjeitől...

14:59, Today: Morak (aka. Fekete Nina) rolled 5 using 1d64.
pszichotriller

Sűrűn hullottak a lovag könnyei, ahogy megpróbálta a pengével megvágni alkarját, oly mélyre szántva a pengét, hogy elmetssze az ereket, s lüktető vére pirosra fesse azt a földet melybe reméli, halála után temetik majd. Ám ekkor furcsa dolog történt.
A vér, a nő kiontott vére furcsa alakzatot rajzolt a homokba. A lovag keze megállt a mozdulat közben, még idejében, mert a penge már bőrébe mélyedt. Félredobta a pengét, és a kiömlött vért kezdte tanulmányozni, mint ha amaz egy arcot formált volna. Képzelődött volna?
Ekkor egy érintést érzett a vállán, felnézett, s kis híján kihagyott a szíve egy ütemet, mert megint visszatért hozzá a bohóc, egy lufit tartott a kezében és felényújtotta.
- Ő már lebeg. Kéred a lufidat? A lufik lebegnek. Te is lebegni fogsz!
Velőt rázóan gonosz nevetés hagyta el a bohóc száját s mire a lovag pislogott, a jelenés eltűnt. Tudja, hogy képzelődik, régebben sokat LSD-zett, és sok bolt a "bad-trip" az életében. De látomásai mindig segítették amikor sorozatgyilkosok után nyomozott. Vajon a bohóc a jelkép? Vagy a lufi? Vagy a lebegés? Nem tudta. Csak azt tudta, hogy ezt a sorozatgyilkost is elkapja, kerül amibe kerül. Ez a nő már a negyedik az áldozatok sorában, de megfogadta, ötödik nem lesz.

15:11, Today: Nagash_FFC rolled 51 using 1d64. DMGAEK.
Eszperente

- Gyertek ezennel ellenfelek, meg esztelen mese elemek! - kezdte remegve zene embere. - Eme fegyveres ember -melynek nevét mélyen esdekelve remegem: Ferrere lenne, beccsel emlegetve- s eme, megfeszegetett leplen megelevenedett fekete-fehér jelenetek embere fejére emeletes hengert helyezve, egyességet emeljetek! Eme emberek elegye ezennel felkerekedve meneteljen s felfedve, leleplezve (szenvedett lelketekben kelt gerjedelemmel, melynek ereje kegyetlen ellen-tettet kerestet veletek, s te ezt remegve, eszedet vesztve keresed) megfedd egy Testes Embert, melynek keze rettenetes tettet vétetett rengeteg szeszt lenyelt ember csecses gyermeke ellen.

- Gyertek fekete, rejtekfegyveres emberek! S gyertek fegyveres emberek melyek megmerevedett szervekkel csecses, nyerges egyedekbe vezetve be feneket emelgettek! S gyertek német ellenfelek, egy kegyetlen nemzet elkényeztetett benneteket! S gyertek szeszes ember csecses gyermekei, fegyver legyen kezetekben eme gyermekkel esett ellentettel szemben érzett érzelem!

15:59, Today: Damoqles rolled 56 using 1d64. nyugdíjas tempó vagy tartalom

A zenész szusszant egyet, miután befejezte. Úgy érezte, ezzel a szónoklattal megalkotta élete művét, még ha a lovag, a lányok, a gyilkosok és a németek úgy néztek is rá, mint egy mekegő ütődöttre.

Letelepedett a foteljébe, amit a zsebéből kanyarintott elő. Ez eszébe juttatta, hogyan is tett szert a különös bútordarabra: az unokája adta neki ajándékba; mert a zenész öregebb volt, mint amilyennek látszott. Szóval, unokája nagyon benne volt a modern világ vívmányainak bűvöletében, és tudta, hogy a zenész hamar fárad, miután kinótázza magát egy-egy koncerten. Ezért az unoka megvette a legkényelmesebb monomolekularizált, vagy hogy kell mondani - a zenész nem értett ilyesmikhez, óóó, nem, neki bőven elég volt az erősítőjén a tekerő, bonyolultabb eszközök kifogtak rajta -, ülőalkalmatosságot, amit zsebben lehetett hordani, és bárhol aktiválni. Cserébe készített a csemetének egy pohár forró csokit nagymami módra, és mesélt neki ezt-azt ifjúkorából. Például amikor a városba jött az a bilifrizurájú muzsikusnégyes, és az akkor még fiatal zenész mézet kent a gitárhúrjaikra! Hohoho, szép idők!

Á, az unokája...! Nagyon jóravaló gyerek csakugyan! A múlt héten segített a zenésznek újrafesteni a birtoka hátsó kerítésén a pokoli lángnyelv-mintákat, aztán ketten együtt lapátolták ki az üres sörösdobozokat a leeresztett medencéből. A zenész elmosolyodott, amikor eszébe jutott, hogy a kis lókötő unoka azzal incselkedett vele, szívesen feltakarítja a benti asztalokról a port is, de a zenész játékosan megfeddte: arra még szüksége lehet a következő házibulin a vendégeknek!

Hahaha, milyen édes is az élet, ha az ember úgy tekinthet vissza rá, hogy semmit sem bán belőle!

16:20, Today: Nagash_FFC rolled 2 using 1d64. DMGAEK.
Tocsogós slasherhorror

Ám az idős zenész soha nem tudta, hogy ki az ő unokája valójában... és hogy azt a kényelmes fotelt nem ám csak úgy vette egy boltban, bizony nem. Hosszú hosszú órákat töltött fele sötét, földalatti műhelyében.

A következő pillanatban egy fémketrec csapódott ki a fotel háttámlájából, amely  pillanatok alatt a zenész feje köré csapódott, rozsdás fémkampókkal kapcsolódott össze. A váratlan rémülettől megrettent zenész szemei elött egy másodperccel később hegyes acéltűk meredeztek, amelyek lassan közeledni kezdtek.

Bilincsek csapódtak ki a karfából és a fotel alsó részéből, szorosan a fotelhez szíjazva őt, végül egy sötét, hangyásképű monitor emelkedett ki méltóságteljes lassúsággal a fotel karfájából.

Egy preparált játékbohóc feje villant be rajta, a kép gyakrant elment sistergő hang kíséretében.

- ÜDV ZENÉSZ! - mondta az unoka eltorzított hangja, miközben a játékbohóc fej tátogott - Lenne itt egy játék...

A gyilkosok, a lányok, Jhon és a lovag Ferrere mind sikítozva rohantak köré, kiváltképp a lovag, aki a monitoron lévő bohócfejben felismerte a látomásában is látott alakot.

- Neee aarrggghhhhHHH!!! - üvöltött a zenész, ahogy lassan éles gitárhúrok emelkedtek ki a fotel karfájából és vére patakokban kezdett ömleni.

- Egész életedben húrokon játszottál... - suttogta hátborzongató hangon a bohóc. - Soha nem gondoltad milyen érzés lehet nekik? Most a húrok fognak játszani terajtad... hacsak...
This message was last edited by the GM at 16:07, Tue 13 Sept 2011.

19:48, Today: Morak (aka. Fekete Nina) rolled 20 using 1d64.
20. tanmese / népmese

Ez kemény váltás azért.

Mint élete utolsó képkockái, lejátszódott a ZENÉSZ előtt minden egyes akkord amit egész eddigi életében lejátszott. A húrok könyörtelenül marták bőrét és húsát, milliméterről milliméterre. De nem érzett semmit. Tudatát eltöltötték a képek, ahogy a húrok csak pengenek, és pengenek...néhány elpattan...s ő érzelemmentesen, sőt, olykor a húrokra haragudva cserélte ki azokat amik elpattantak!
Hogy is haragudhatott a húrokra? Pont a húrokra! Pedig nem ők tehetnek róla. Nem. Ő játszott a húrokon. Ő a felelős. Ő a hibás. Neki kell mindent helyrehozni.
- Igen, belátom, én voltam a hibás! A húrok szegények nem tehetnek semmiről! Ők csak élni akartak. De én nem egyet tönkretettem önös érdekből, hogy másokat szórakoztassak a húrok élete árán. Igen..bűnös vagyok.
Ekkor a lovag a kamera felé fordult, miközben felvette South Park-ban hordott kék télisapkáját.
- Igen, ma is tanultunk valamit. Azt, hogy nem szabad bántani a húrokat, mert a húrok a barátaink. Szeressük őket, és vigyázzunk rájuk.
A háttérből egy zsíros hang:
- Kabbe gyíkok...én leléptem...ezt a nyálas szart...
A kis közjáték a lovagot nem zavarta, könnyező szemekkel nézett a megbánást tanúsító zenészre...
This message was last edited by the player at 17:55, Tue 13 Sept 2011.

10:13, Today: Nagash_FFC rolled 56 using 1d64. DMGAEK.
nyugdíjas tempó vagy tartalom

A zenész végignézett a parádézó kölykökön és immár a csuklójára hurokként feszülő gitárhúrokkal nem is törődve, lemondóan megrázta a fejét.
- Ezek a mai gyerekek... - motyogta.

- ... hacsak a melletted lévő szikével nem vágod fel a szemgolyódat és... - folytatta volna a képernyőn sistergő bohócfej, de a zenész a szavába vágott:

- Kimosom a szádat szappannal kisunokám, mert kígyók-békák szaladnak ki rajta!

- Hogy... m...mi? - rökönyödött meg a bohóc.

- Hogy lehet ilyen mondani a saját nagypapádnak hmmm? Apádnak tiszteletet kellett volna tanítani, bezzeg az én időmben az édesapám szíjat hasított a hátamból, ha csak egy rossz szó is ki mert szökkenni a számon.

- De én... nem tűnik fel, hogy most éppen...?

- Meg mi ez? - forgatta meg a szemét a zenész, a köré szökkent vas kínzószerkezetet indikálva. - Hát, hogy gondolhattad ezt? Mi rontott el így téged? A sok téjvé meg számítógépezés mi? Folyton csak a durvaság, meg az erőszak meg a SZEKSZ!

- Szóval... khm... hogy kiszabadulj, fel kell vágni a...

- Hogyan lett belőled ilyen huligán kisunokám? Nagymamáddal azért járattunk templomba, hogy nehogy valami rossz társaságba vagy szektába keveredj... Erigyj a szobádba, ma este nincsen csoki!

A bohóc váratlanul elsírta magát a monitor pedig elsötétült.

A zenész kifújta magát, azonban még teljesen nem lélegezhetett fel, mivel a csuklóira még mindig gitárhúrok feszültek a szemei felé pedig az éles tűk közeledtek.

Kinyitotta hát a száját (amelyből a műfogsor sztóikusan kihullott), majd egy homályos alvadtej szagú felhőt lehelt maga köré. Nyugdíjazása óta rendelkezett ezzel a szuperképességgel, amelytől a szerkezet váratlanul rozsdásodni kezdett és éveket öregedett, végül az egész recsegve, ropogva hullott szét körülötte.

Immár kiszabadulva a szörnyű csapdából, hátát fájlalva hajolt le a fogsorért, hogy visszahelyezze szájába.

11:12, Today: Serrath rolled 47 using 1d64.   47. rajzfilmszerű

Ám a fogsor életre kelt, és mikor az öreg lehajolt érte, az egy újabb ugrással reagált, így képtelen elérve azt.
Az öreg ezen felhúzta magát, kiegyenesedett, megmerevedett a dühtől, feje megdagadt és bevörösödött, fülén gőzt fújt akár a mozdonyok, majd újult erővel vetette magát újra és újra a fogsorára, ám az nem akart visszamenni a zölden gőzölgő dögletes bűzű szájnyílásba.
This message was last edited by the player at 10:36, Wed 14 Sept 2011.

12:25, Today: Damoqles rolled 56 using 1d64. nyugdíjas tempó vagy tartalom
Ennek mekkora esélye volt?
A mozdonyfüttyre ekkor egy másik válaszolt a távolból. Hamarosan befutott egy kis gőzhajó a közeli folyón, és a Titanicos szakállas, mosolygós arcú kapitány újabb gőzsípolásokkal köszöntötte az egybegyűlteket.
Észrevette, mi okozza a bajt. Kiszállt és odatipegett mankójával (nem volt lába - régi história, egy cápa vitte el, amikor elsüllyedt az előző hajójával) a vén zenészhez. Másik kezében hosszú halászszigonyt hozott, melynek veszedelmes, háromszakállas hegyét a fogsorra szegezte. A csintalan fogsor meghunyászkodva abbahagyta a küzdelmet.
– Tessék, bátyó – nyomott a zenész kezébe egy tubust, amit a zsebéből vett elő. – Ennél nagyszerűbb protkóragasztót nem találtam hét tengeren! – kacagott. – És a legjobb az egészben, hogy cetolajat is tartalmaz, ezért ha hölgytársaságot kapsz, ne félj nyelni belőle egy keveset, ha érted a dörgést, hohoho! Ez aztán egy-kettőre felvonja a vitorládat!
Nevetéséhez csatlakozott három öreg hölgy is, akik a hajó ablakain könyököltek ki hájredős kezükkel, és csábosan pihegtek a férfiakra.

12:46, Today: Nagash_FFC rolled 47 using 1d64. DMGAEK.
Rajzfilmszerű
És ennek? :D

- Végre! - mosolyodott el a lovag, a mosolya olyan széles volt, hogy túllógott az arcán, sőt egy nagyon fényes csillag formájában meg is csillant rajta a fény.
Olyan gyorsan spurizott oda a kapitányhoz, hogy mögötte egy pár pillanatig még az alakjában megmaradt a por.

- Idevele! - kapta ki a kezéből a tubust. - Végre hű lehetek kisistenemhez!

Ám a kapitány ekkor zsebéből előhúzott egy két méteres bunkót és olyat sújtott a lovag fejére, hogy annak egy pillanat alatt egy magas púp nőtt ki koponyájából.

Jhon segítőkészen lépett oda, hogy lenyomja a púpot, ami sikerült is neki ám ekkor mellette egy másik emelkedett ki a lovag fejéből.
- Féélllrrrre szárrrrazföldi patkány! - visított a kalózkapitány papagája, majd a vén tengeri medve olyan tockost adott a brooklini detektívnek, hogy annak a zakója alá gyűrt ál ing-előke váratlanul felcsapódott, állonvágta őt és még vagy fél percig pörgött a nyakánál.

- Kérem jóuram! - lépett oda a kapitányhoz a fiatalabb, szőke leány, miközben hatalmas majd fél méteres szemekkel nézett rá, amelyekben remegni látszódtak a tükröződő fények. - Egy borzalmas gyilkos szeretnénk megtalálni, aki végzett nővéremmel - mondta pihegve. - Hagyja társainkat a nyomra bukkanni vagy jöjjön maga is, hogy hasznát vehessük! - egészen angyali arcot vágott, mögötte sziporkázni látszottak a fények.

A kapitány homlokán jól látható izzadságcseppek jelentek meg, a szemei pedig furcsa spirállá változtak, ahogy a lányt babonázta.
- Hát... hátén - kezdte hebegni.

19:28, Today: Morak (aka. Fekete Nina) rolled 5 using 1d64.
05. pszichothriller

Kísérteties hangok hallatszódtak a hajó irányából. Az izzadságcsepp a férfi homlokán megfagyott, a lány hatalmas őzikeszemei ijedtségtől lábadtak könnybe. Olyan hangok voltak ezek, mint ha egy kislány sírt volna, de olyan gyászos, annyira túlvilági hangon, hogy abba a legbátrabbak térde is beleremegett. A lovag tudta mit jelent ez...hamarosan újabb áldozat lesz, és meg kell akadályozza. De hogyan?
Többen is kérdőn néztek rá, mert észre sem vette amikor kezébe került a Beretta M9-es, és Jhonnak szólt hirtelen.
- Kérj erősítést! Megvan a gyilkos! A hét főbűn alapján öl! A hajón lesz az ötödik áldozat. A nőt az irigysége miatt ölték meg, az ötödik főbűn a torkosság!
További magyarázatra nem várva felrohant a hajóra.
Odabent sűrű félhomály várta. Bár kint hét ágra sütött a nap, a hajó koszos kabinablakai alig engedtek be némi fényt. A csend átható volt, meg lehetett volna fogni. Ferrere célzásra emelte a pisztolyt, mit sem törődve azzal, hogy valaki figyeli e.
Benyitott az első ajtón. Semmi. A szoba teljesen üres volt, csak egy szék volt a szoba közepén, a szék alatt vér, és emberi ürülék gusztustalan keveréke, a szék is alvadt vértől volt rozsdabarna.
A következő ajtóhoz lépett, és már nyúlt volna a kilincsért, amikor hűvös lehelet csapta meg tartkóját...valaki állt mögötte!

19:49, Today: Nagash_FFC rolled 39 using 1d64. DMGAEK.
39. coolos, dögös, pozőr, lazaságos

Váratlanul megperdült és azt látta, hogy egy fekete fickó áll mögötte. Furcsa ruhákat viselt. Hatalmas szemüveg takarta az arca jó részét, a nyakából arany és ezüst láncok csünggtek melyek közül egyeseken gigantikus $ szimbólum medálok voltak. A ruhái hosszúak voltak és lazák, a fején egy megkötött kendőre, oldalra csapott bézbólsapka volt. Egy aranyszínben csillogó magnumot fogott furcsa, kicsavart pózban a lovagnak, miközben csokibarna, telt idomú lányok simogatták őt két oldalról.

- Figyejjéé csávóó! - kezdte a furcsa férfi, miközben csupagyűrűs másik kezével fura bandajelet mutatott. - Engem a kövér csákeez küldött vazze! Asszonnya neagyyajjá, nem a te pályád, szájjá le az témáró, meg különben megmutassa, hogy ki a góré a grundon gecc...

- Jaaa... -nyalta meg csillogó ajkát az egyik, indokolatlanul hosszú szempillájú, csini cicababa. - Kopjá le csávó, itten ő a góré és ha akcióba lendül lesz kapsz!

- Vetted az infót tata? - hadonászott a pisztollyal a néger fazon. - Nincsen se hétfő bűn se kedd bűn vazze, ne agyajjá! Húzzá vissza a puttó untrendi spanjaidhoz és lökjed nekik a vakert arról, hogy nem találtá semmit! Lesni foglak tata, vigyázzá! Na tiplizzé gyorsban, gyerünk...
This message was last edited by the GM at 10:36, Fri 16 Sept 2011.

11:01, Today: Morak (aka. Fekete Nina) rolled 53 using 1d64.
53. az előtted hozzászólóval megegyező stílusban

A niga csávó mögötti kabinablak hirtelen szilánkokra robban, ahogy egy súlyos test fergeteges bukfencet bemutatva átzúdúl rajta. A hajókapitány az, mindkét kezében egy aranyozott UZI-val, és már vetődés közben szabadjára engedi a tárakban megbújó több tucatnyi ólomhalált. Szinte belassul az idő, minden egyes üvegszilánkról ezer-és ezer fényszikra vetődik vissza, ahogy a Nap fénye rájuk vetül. A kapitány hosszú bőrkabáta mint ha az éjszaka szövetéből szőtt vaskos szövet lenne lágyan hullámzik mögötte. A két cafkát szinte kettétépi a sorozat, több métert repülnek hátra, miközben lábaik amiket letépett az UZI görcsösen rángatózva esnek össze. A niga elhajol a lövések elől, csak napszemüvegét töri le róla, a keretet súroló egyik golyóbis. Ferrere hasra veti magát, feje felett repül el a két lábait vesztett cafka holtteste. A lovag célzott lövéseket ad le, de mindhiába, a niga mint ha gyorsabb lenne a golyóknál is, mindegyik lövés elől elugrik.
A kapitány földet ér, ledobja a két UZI-t, és egy Desert Eagle-lel a kezében futni kezd a niga felé, aki pedig futni kezd a kapitány felé. Lövik egymást, de egyik sem találja el a másikat, míg végül mindketten eldobják a használhatatlanná vált fegyvert és ökölbe szorított kezeikkel hatalmas pofont küldenek le a másiknak. Az ütés erejétől akkora lökéshullám képződik, hogy a hajó beltere elhajlik.
Ferrere döbbenten nézi a két férfi látványos párharcát.

10:07, Today: Damoqles rolled 20 using 1d64. tanmese / népmese

Ferrere, megelégelve a céltalan pusztítást, odament a küzdő felekhez. Egyiket a jobb, másikat a bal térdére fektette, és jól elnáspángolta őket.
– Ejnye-bejnye, hát nem hallottátok még a Tompa Tóni esetét a két szomszédos faluval?
Azok megszeppenve rázták a fejüket. A lovag cüccögve csóválta a sajátját.
– Ötévesen kellett volna hallanotok, akkor nagy hatással lett volna rátok, és most nem erőszakoskodnátok ilyen felelőtlenül. Hát, a Tóni esetének lényege az... – gyűrte fel páncél alkarvédőit a könyökéig –, hogy ne baszakodjatok a dicső lovagokkal, és ne viselkedjetek ilyen felelőtlenül erkölcstelenül, amikor jelen vagyok! – Azzal ismét hatalmat hívott a Kifogástalan Karma Kiváló Keszkenőjébe, és azzal nadrágolta tovább a csintalan párost, akikbe csak úgy ömlött a rossz karmájuk által gerjesztett kín a mágikus páncélkesztyűből. A kapitány szegény a harmincadik ütés után nem bírta visszatartani vén záróizmait... és mert a lovag azt hitte, továbbra is szándékosan erkölcstelenkedik és ízetlenkedik vele, még erősebbeket húzott a valagukra!
– Nnna, remélem, tanultatok ebből! – állt fel végül a lovag, aki ismét visszanyerte daliás tartását ettől a makulátlan, győzedelmes cselekedettől.
– Ammá biztos! – nézett rá pityergő arccal az afro, miután remegő térdekkel, hurkásra vert hátsóval és combbal feltápászkodott. – Hiába jöttem ee Bronxbú, a hatóság még itt is seggbekúr, ha valami nem tetszik neki! – ordította sértetten a konklúziót, és közvetlen közelről főbelőtte a lovagot.
This message was last edited by the player at 08:23, Sun 18 Sept 2011.

You rolled 36 using 1d64 ((36)).
36. Barbie / plázacica

A lovag kifreccsenő agyveleje egyenest a kapitány ruházatán landolt. A fenekeléstől kicsit még kókadt kapitány alig egy perccel később vette észre a ruciján lévő agyfoltot.

- Víííííííííííííííííííííííí! - kezdett el visítani, miközben egy helyben ugrált és idegesen rázogatta a kezeit. - Szeggyétek le rólam! Szeggyétek le különben sírni fogooook!

A nigcsi fintorogva nézett a kapcsi rucijára.
- Fúúúúúj! - vinnyogta. - Undiiii!

A mágiából végre kiszabaduló orvgyilkos osztag egy része dübörgő (vagy inkább tipegő léptekkel) sietett be a kabinba. Új trendi napszemcsijeiken és csilivili karkötőiken még ott volt az árcédula, látszott, hogy frissen vették a plázában.
Megrökönyödve torpantak meg a jelenet láttán.
- Puszcsi fiúkák - lépett elő a vezetőjük. - Micsi? Mi ez az undi nagy kupi? Vettünk új rucit meg szemcsit, meg fegycsit, meg dobócsit, hogy le tudjuk szurcsizni a bebaszcsizott bácsi ribancait.

- Ti olyan goniiik vagytook - mondta affektálva a feketebőrű. - Mér akarjátok megölcsizni őket?

17:48, Today: Damoqles rolled 32 using 1d64. tanyasi parasztos vagy részeges

Kté hátrébb áól nindözsa volt   elörelépett és asztat ke  kezték    röfögve neveteni, hogy -Pfffföháháháháááá, néddemán azta agyvelőt, pont olya mi  nt a tennap adisznyólöés meg ez ae buzinyek kfeeeekeeete   meg pojt olyan mint  ahog a   z a disnyó viísitotottt !

- Háaáááháaháámondögya lya másik mIlen iazad vagyó Jós ka,   de   sé  mégg az is  pont ojjan, hgoy  tennap i smög mo st  is a gatyámda csinátam mer mert

Hááhááhááhá
Háháááhhuuuhuú

DE fiygeljjé mmmmaán juj  no ezétr   nme aszabad szlopányi ha   h a
  soha  te bb udos  parass ztya te   !  !

19:38, Today: Morak (aka. Fekete Nina) rolled 27 using 1d64.
csak párbeszédes vagy monológos

- Meghalt?
-Meghalt.
-De a nők is?
-Azok nem nők voltak barátom, hanem cafkák, ócska lotyók. A lábukat letépte egy UZI sorozat. Szerinted, hogy élték volna túl?
- De az orvostudomány csodákra képes.
- Igen, ha téged is életben tudnak tartani agy nélkül.
- Hogy mondtad?
- Nem érdekes. Mi legyen a tetemekkel?
- El kellene őket takarítani.
- Azt én is tudom Te sügér. Azt akartam tudni, hogy hogyan?
- Ez egy hajó nem?
- Igen, az.
- Akkor vízen van nem?
- Bökd már ki mit akarsz!
- Szóval, a cápa vízi állat. A hajó vízen van. Dobjuk a testeket a vízbe, és megeszik a cápák. Hm?
- Tudod néha meglep, hogy tudtál eddig életben maradni a mi szakmánkban. Félelmetes milyen hülye vagy!
- Na jó, elegem van már a folytonos kioktatásodból miszter! Akkor mondd meg Te, hogy mi a fészkes fenét csináljunk ezekkel?
- Na jó te bronxi kis pöcs. Megmondom. Te fogod a két nőt. Már ami maradt belőlük. Beteszed egy műanyag zsákba a lábaikat. Addig én fogom ezt a páncélos vadmarhát és beteszem egy másik zsákba. Hé fiúk! Ne csak álljatok ott, hanem segítsetek.
- Te, Kapitány, ezek a fekete pizsamás srácok asszem nem akarnak segíteni.
- Nyugi. Elrendezem.
- Oké. Addig pakolok.
- Kösz. Na, idefigyeljetek. Én értem, hogy azért jöttetek, hogy elvégezzétek a dolgotokat. Mi is azért jöttünk, hogy elvégezzük a mi dolgunkat. Szóval. Nekünk nincs semmi dolgunk egymással. Oké? Na, tegyétek el azt az izét. Mondom. Na. Naaaa...áááááááááááááááááááááá....
- Áááááá....hörr...
- Na, ezekkel sem lesz több gond.

16:57, Today: Nagash_FFC rolled 26 using 1d64. DMGAEK.
26. (ál)történelmi

Mindeközben valahol másutt...

A zavaros tenger hullámai erőteljesen csapkodták a sziklákat. Az ég sötétlett és a felhők furcsán, természetellenesen kavarogtak.
A hadihajó rámpáján néhány fekete, nyakig gombolt, hosszú kabátot viselő tiszt sétált le, karjukon vérvörös szalag volt, hátborzongató szimbólummal a közepén.

Egy férfit fogtak közre, kezükben a háború lőporszagú fegyverei.
A védett ember mokány volt, egyenes háttal járt és a fejébe csapott sapka alól kilógott oldalra fésült faja. Szigorú szemekkel méregette a sziklás szigetkomplexumot, mogorván összehúzott ajkai fölött egy apró bajuszt viselt.

A rájuk várakozó férfi fáradt volt... egészen a temetőtöl kellett elutazniuk idáig és ott olyan dolgokat látott, amiket nem igazán fogadott be elméje... az a tűzvarázsló nő és a fekete ruhás gyilkosok. Kirázta a fejéből a zavaró gondolatokat.

- Üdvözlöm májn führer! - csapta össze a bokáját a csapatot váró tiszt a szikláknál, miközben tisztelgett az érkező férfinak. - A tudósokat ideszállíttattuk, úgy tűnik ez az a hely... már csak az ön szavára várunk, hogy megkezdjük a mélyreható kutatásokat.

- Gút - válaszolt határozottan a mokány férfi. - A mocskos szövetségesek megtámadták a Nohmandiai pahtszakaszt! - mondta dühödten. - Osthomolják az Atlanti Falat már mióta! Dicsőséges katonáink kitahtanak, de ki tudja még meddig! Nem hagyhatjuk, hogy áttöhjenek. Fon Rundstend és Rommel csak fitatkoznak és fitatkoznak az alkalmazandó sthatégiáról, de ha itt sikerrel jáhunk, egy csapással elsöpörhetjük az Amehikai schwein-okat! - a végén már üvöltött dühében.

Végül moderálta magát, kifújta a levegőt, megigazította a viharkabátját és a kalapját.
- Mehem hemélni, hogy annak az őrült Ahabnak igaza volt... - folytatta. - A tudósok és az okkultisták megkezdhetik a kehesést és a szehtahtásokat!
This message was last edited by the GM at 15:20, Mon 19 Sept 2011.

15:51, Today: Morak (aka. Fekete Nina) rolled 59 using 1d64.
hímsoviniszta

- Ja vohl, mein Führer!
Tisztelgett karlendítéssel a tiszt, és máris nekilátott, hogy utasítsa az embereket a Führer parancsainak mielőbbi, precíz végrehajtására.

A mokány ember némileg feljavult kedélyállapotban indult meg a parancsnoki központba, már nagyon várta, hogy ihasson egy jó forró teát.

Belépve a helyiségbe az őrszemélyzet, és a kiszolgáló személyzet is tökéletes tisztelgéssel fogadta. Látszott, hogy jól betanulták a mozdulatokat, hanglejtésük is tökéletes volt a "Sieg Heil!" elkiáltásakor. A mokány férfi arca mégis dühbe gurult, és sietős léptekkel viharzott át az ebédlőn, s irtózatos pofont kevert le az egyik felszolgáló lánynak.
- Te alávaló, hitvány nőszemély! Az emberi faj szégyene! Teeee...
Újabb pofon csattant a nő arcán, aki elterült a földön, és szánalmasan szipogott, mint ahogy a nők szoktak ilyenkor.
- Nincs benned semmi tartás! Minden nő egyforma! Gyengék vagytok. Alávetett szolgái csak a férfiaknak. Még a "Sieg Heil!"-t sem vagy képes rendesen kiejteni! Hangod halk, gyenge, szánalmas. Tudod mire vagy jó? Kihordani egy erős fiúgyermeket. Mert minden normális férfi tudja, hogy az a nő aki képtelen fiút szülni haszontalan, bele kell lőni a tengerbe, mert még szappannak is ócska.
A többi férfi hangosan nevetett ezen az ősi, bölcs igazságon. A nő szánalmasan nyöszörögve arrébb kúszott, meg se próbált felállni. De hogy is tehette volna? Hisz egy nő gyenge, egy férfi ütését képtelen elviselni, szánalmas lábai undorító remegésbe kezdtek, visszataszító gyengeségét nyíltan felvállalva pedig nem átallott a fájdalom könnyeit elereszteni. De a Führer már nem foglalkozott vele, csak az egyik katona felé fordult.
- Ez a nő is olyan, mint a többi. Az őrszemélyzet megkapja két órára, azt csinálhatnak vele amit akarnak. Mert egy nő csak erre jó. Erre való. Más értelme a létezésének nincs. Ha letelt a két óra, lőjék le.
Azzal a Führer, leült az asztalához, és elkezdte szürcsölni forró teáját, miközben két katona az idegesítően sipítozó nőt kivonszolták a raktárba, kicsit szórakozni.
This message was last edited by the player at 14:02, Tue 27 Sept 2011.

08:31, Today: Nagash_FFC rolled 11 using 1d64. DMGAEK.
Összeesküvés-elmélet

Eközben valahol másutt, egy sötét szobában az orvgyilkos osztag tagjai térdepelve fejet hajtottak az árnyékba burkolódzó trón elött, amelyen egy igen termetes alak terpeszkedett.

- Mit beszéltek?! - kérdezte dühödten az öblös hang, miközben folyamatos csámcsogás, ropogás és gurgulázás hallatszódott.

- Nagyuram, nem tudtunk végezni a Részeg Ember - emelte fel a kezeit az orvgyilkosok vezetője és idézőjelet mutatott az ujjaival. - lányaival. Elképzelhetetlen dolgok történtek. Először egy villámokat és mennydörgést bűvölő zenész jelent meg, majd Jani király elit nehézlovassága.

- Hmmm... Jani király - dörzsölgette vaskos tokáját a félhomályban a Kövér Ember, majd újabb falatot gyömöszölt a szájába. - Mit kereshettek azok ott? Nyilván tudnak a tervünkről és keresztbe akarnak tenni nekünk... folytassátok!

- Az egyik lányról kiderült, hogy tűzvarázsló, míg a másik boszorkánymágiát alkalmazott... uram minket nem tájékoztattak arról, hogy a lányokat mágiaismeretre képezték ki!

- Mert nem is... - állt meg egy pillanatra a csámcsogásban a Kövér Ember. - A lányokat egész életükben óvták és védtek, elzárva tartották a Részeg Ember tornyában. Akkor... ezek nem a lányai voltak. Biztosan ügynökök, talán Jani király ügynökei, akik az ügyben jártak, hogy leleplezzék a tervünket...

- Volt ott még egy Lovag is, valami Ferrere, meg valami Jhon nevű fekete-fehér figura - folytatta az orvgyilkos. - Úgy tűnt, hogy egy másik szereplő is feltűnt a színen, egy bohóc, aki úgyszintén őket támadta. És németek, páncélos német hadosztályok.

- A Bohóc! - állt fel immár a Kövér Ember és dübörgő léptekkel kezdett járkálni a trón elött. - Nem gondoltam volna, hogy ő is feltűnik a színen! Mit akarhat? Talán ő is meg akarja kaparintani a... - hirtelen félbevágta a saját mondandóját. - A Bohóc rendkívül veszélyes és biztos vagyok, hogy ő is részese ennek az egész történetnek. Kik állhatnak az ő oldalán? Talán ő és a Részeg Ember összefogtak, hogy egyesített erőikkel megdöntsék Jani király hatalmát és immár igájuk alá hajtva a seregeit felkerekedjenek, hogy megtalálják azt amit mi is keresünk?
- Esetleg a Bohóc közvetlenül Jani királlyal szövetkezett és miközben a király lovagjai egy szent hadjárat álcái mögé rejtik ténykedéseiket, a Bohóc a háttérből manipulál és esztelen, őrült sorozatgyilkosságnak beállított merényletekkel távolítja el a kulcsfigurákat a színről?

- Nem tudjuk uram... - rázta meg a fejét az orvgyilkosok vezére. - Ámde úgy tűnt, hogy az ügynök hölgyek összeálltak a zenésszel, a Ferrere nevű lovaggal (akit az ön feketebőrű ügynöke kivégzett, mielött ő maga is meghalt) és Jhon-al, szóval köztük gyanítható a szövetség. Mindenesetre később feltűnt a színen egy hajóskapitány is, akivel végeztünk, mielött a flottát is az újonnan alakuló szövetség oldalára tudta volna állítani.

- Egyre nagyszabásúbbnak tűnik ez az egész... - morfondírozott a kövér. - Egyre nagyobbnak... Mi a helyzet a németekkel?

- Úgy tudjuk távoztak, valami óceáni szigetre, ahol kutatásokat kezdtek folytatni.

- Ez az! - csattant fel a nagyfőnök. - Hitler közel jár ahhoz, amit mi is keresünk! Azonnal mozgosítsd az egységedet orvgyilkosok vezére! Szövetségre kell lépnünk velük és együtt megtalálni Azt. Vagy ha nem megy, az utolsó pillanatban végezni velük és elvenni...

20:25, Today: Morak (aka. Fekete Nina) rolled 34 using 1d64.
haiku
Szeretem a haikukat de még sosem sikerült élvezhetőt írnom...

Halálos árnyak,
Keleti széllel jöttek,
A Führer örül.
This message was last edited by the player at 08:12, Sat 01 Oct 2011.

11:49, Today: Nagash_FFC rolled 29 using 1d64. DMGAEK.
Romantikus nyáááál

Mindeközben a folyóparti temetőben, John végignézte a hajón zajló attrocitást. Teljesen sztoikus nyugalommal vette ki szájából a cigit majd a földre dobta és eltaposta.
Mélyet sóhajtott.

Szeme sarkából a szőke lányra pillantott, aki aggodalommal teli, gyönyörű, hatalmas szemekkel nézett a hajóra, melyből embertelen halálsikolyok hallatszódtak s a kabinablakokra bőséggel fröcsögött az emberi vér és agyvelő.

- Mily őrületbe fulladt a mindenség... - mondta a fekete-fehér filmszinész lassú hangon. - Csak úgy rohannak a fellegek, elszaladt mellettünk a világ...

- Tessék? - pillantott rá a lány félig értetlenül, de szemeiben mégis örömteli csillog első sziporkái kezdtek tükröződni.

- Igen - lépett elé, közvetlenül elé John. Mélyen gyönyörű, égkék szemeibe pillantott. - Minden olyan gyors. A Kövér Ember, a Bohóc, Jani király és még ki tudja mennyien... háború lesz. Háború és nekünk... nekünk... - folytatta akadozva, láthatóan nem találta a szavakat.

- Igen? - kérdezte a lány izgalomtól remegő várakozással a hangjában.

A férfi mélyen, nagyon mélyen nézett a lány szemébe, úgy érezte lelkük összefonódik. S immár magabiztosan, szíve legrejtettebb kamráiból megidézve mondta ki a szavakat:
- ... és nekünk pont most kell egymásba szeretnünk!

- Ohh John! - lépett közvetlen közel a lány, miközben nedvesség gyűlt a szemeiben.

- Ohh Mary!

Megölelték egymást s ajkuk összeforrt a szerelem tűzében, a mindent elsöprő vágy és boldogság melengette testüket, ahogy egymás karjaiban leltek igazán magukra. Csak csókolóztak, csókolóztak úgy mintha ez volna életük utolsó napja.
Váratlanul azonban egy hangos dörrenés ekhóját hozta a szél a távolból.
- Mi volt ez? - rezzent össze a lány s még jobban kedvesének ölelésébe bújt, elrejtőzve a világ elől. - Ágyú volt? Vagy... a szívem dobbant ekkorát?

John a távolba meredt, miközben aggódóan húzta össze a szemeit.
- Flakpanzer harmincnyolc - mondta John komoran. - Német önjáró löveg. Hát elkezdődött...

Kedvesét még szorosabban ölelte magához.

In reply to Nagash_FFC (msg # 89):

11:14, Today: Morak rolled 53 using 1d64.
53. az előtted hozzászólóval megegyező stílusban

Klaus a Flakpanzer 38 parancsnoki tornyában állva, szeméhez egy távcsövet illesztve pásztázta a környéket. A páncélos ék parancsnokaként komoly felelősség nyomta vállait. Harminc páncélos, és majd száz ember élete függött a döntéseitől. És mégsem tudott koncentrálni. Fáradtan leemelte a távcsövet és megálljt parancsolt. Az emberei vérbeli profik, vagy húsz páncélos csata veteránjai. Fanatikusak, és ami a legfontosabb bíznak benne. Azt fogják gondolni, hogy meglátott valamit, vagy csak gondolkozik a következő lépésen. Egyiknek sem fog megfordulni a fejében, hogy a drága kis Hildájára gondol. Tegnap kapta meg tőle a levelet. A kézzel írott sorokból áradt kedvesének finom rózsaillatú parfümjének mámorító illata. Nem tudott betelni vele. Mikor pedig nagy nehezen eljutott a levél végéig - újra és újra be kellett szívnia az imádott nő illatát, így nehezen haladt a levéllel - szíve hangosakat dobbant fáradt mellkasában. Gyermeke lett. Méghozzá fiú! Klaus kőkemény veterán volt, a csataterek igazi ragadozója, de akkor este úgy sírt, mint egy gyermek. A boldogság könnyei tisztára mosták a sártól és a benzinfüsttől mocskos, megkérgesedett arcát. A könnyekből jutott bőven a levélre is, ami jelenleg zubbonya zsebében pihent.

Heinrich a tank pilótája kérdőn ránézett. Fogalma sem volt róla, hogy mi járhat parancsnoka fejében, de azt tudta, hogy mi jár az övében. Újra és újra végigmérte daliás kiállású parancsnokát és melegség öntötte el a szívét. Heinrichre rossz hatással volt a hosszú ideig tartó nőtlenség, és döbbenten tapasztalta magán, hogy egyre inkább vonzódik katonatársaihoz. Érzelmeit elfojtotta magában, de esténként, a sátor magányában újra és újra enyhítenie kellett eme szükségleten. Úgy érezte néha, hogy kezd megőrülni.

Klaus szemei elől kezdett eltűnni a leendő csatatér. Egy virágos rétet látott maga előtt. Egy nő futott vele szemben. Szőke haját lobogtatta a szél, ringó kebleit alig takarta az a vékony kis ruha amit hordott. Futás közben kivillantak fehér lábai a szoknya alól. Hilda mosolya pedig olyan szép volt, hogy még a Nap is felhőtakaró mögé bújt szégyenében. Klaus szeme sarkában egy könnycsepp jelent meg.

Heinrich mikor meglátta a csillogó könnycseppet elpirult, és elfordult parancsnokától, és idegesen maga elé nézett. Erősebben markolta a tank botkormányát. Ettől mindig megnyugodott.

Klaus tekintete elől a csodálatos illúziót szélvészként söpörte el a felismerés. Meglátta amit keresett. Előbb inkább megérezte...az illúzió ekkor kezdett szertefoszlani. Úgy érezte széthasad a szíve a fájdalomtól, hogy még képzeletét is megfosztják kedvesétől, de kiadta a parancsot az út folytatására. A harminc páncélos megindult, Klaus pedig visszabújt a parancsnoki páncélos védelmébe és a periszkópon keresztül nézte tovább a tájat. Szíve még mindig gyorsabban dobogott a nemrég látott emlékképtől. Jobbjával finoman megérintette a zsebet ami Hilda levelét rejtette. A tank motorjának a dübörgése elnyomta Klaus romantikus sóhajának halk zaját.