Piacvaron nyugalmasan, de kisse unalmasan is telnek a napjaitok. Charboyya alta a szavat es a fzetsegetekbol jutott boven arra hogy jol eljetek sot hogy a konyvtarat latogatva kikutassatok a talalt targyakat.
Ethenia a sarkanyos szoborral megindult meg viszonylag koran es a Legiosoktol is elvaltatok az elso napokban. Egyedul Keira maradt veletek miutan ugy tunik megunta a Legios eletet. Mindenesetre az utazok meseit hallgatva Trenna elobb utobb elcsip egy utalast. Lehet nem is igaz az egesz, de mintha egy gyanus ork egy fura ustot probalt volna eladni. Hiszitek is meg nem is hiszen az adott ork elegge sokat ivott mikor ezt meselte es kesobb nem sikerult osszefutni vele ujra, mindenesetre a penzbol meg maradt egy leghajo utra ugyhogy vegul negyen megkezdtetek a majd negy napos utat Jerris fele.

Enk es Pa'h valamifele kozos ugyet ment el intezni, Ruwen pedig csaladi okok miatt maradt Throalban. Igy aztan eppen suhantok Jerris tavoli varosa fele az Egek Uran ami talan kisse tulsagosan is hangzatos nev a hajohoz, hiszen messze nem fenomenalisan nagy de jol karbantartott. Throali kereskedelmi hajo leven joreszt torpe es ork matrozok dolgoznak rajta, utasok helyett meg inkabb rakomanyt szallitanak. Charboyya kapcsolatainak hala azonban talaltak nektek helyet a hajon.

In reply to Meselo (msg # 1):

Uzel a sok gyalogolás után, végre újra levegőbe emelkedhetett.
Rendkívül feldobja ezen esemény és az ismerős friss levegőt, amit itt a magasban magába lehet szippantania a névadóknak, azt mélyen a tüdejébe szívja, majd bent tartja, miközben majdnem kétszeresére megduzzad a mellkasa, majd kéjesen kifújja végül.
Szabadság.
Ez a gondolat fút végig az agyán, miközben a hajó szélén lévő hajókorlátba kapaszkodva a tájat kémleli és élvezi, hogy a szél belekap az arcába. Abba a szemkötős, szemfogas, ádáz ork arcba.

Nem kifejezetten tűnök izgatottnak a repüléssel kapcsolatban, bár az élmény számomra még teljesen új, azonban ez csak az utazás elején tart ki, utána hamar monotonná válik, így aztán ha nem heverészek éppen valahol akkor vagy a személyzettel vagy az újdonsült útitársaimmal beszélgetek unaloműzésként. Az útitársaimnak örömmel mesélem el az általam unalmasnak tartott életem rövidített verzióját, miszerint fiatalabb koromban néhány barátommal ostoba mód felzavartunk egy Rémet ami miatt sokan meghaltak, nekünk pedig ott kellett hagynunk a szülőfalunkat. Jártam Marrekben, Piacvárban, Darranisban meg még pár helyen, de éltem pár évet Kratasban is, a Légióhoz pedig nemrég csatlakoztam, de nem igazán találtam magamat közéjük illőnek, ezért döntöttem a mellett, hogy inkább otthagyom őket - na meg aztán, nem voltak túlzottan érdekes Névadók, viszont a koszt és pénz jól jött, mert nagyon meg voltam már szorulva. A matrózokkal is szívesen beszélek persze, de tőlük inkább kérdezek és nem mesélek magamról többet mint amit szükséges. Amúgy, mindenkinek teszek fel konkrét kérdéseket, mint például, hogy Uzel hogy vesztett-e el a szemét, vagy hogy melyik Elisa kedvenc fegyvere és melyik honnan van, de éppenséggel Trenna elementalista mivolta és rendkívül foglalkoztat, meg a zsákjából kilógó dolgokra is rá-rá kérdezek, hogy mi micsoda. Függetlenül attól, hogy ki mennyire unalmas vagy érdekes válaszokat kap, bizony van elég kérdésem hogy kitartson az utazás mind a négy napjára - más dolgom úgy sincs, mint ezeken gondolkodni. (De azért ha valaki nagyon unalmas válaszokat ad vagy egyáltalán nem akar beszélni magáról, akkor inkább a korábbi útitársairól kérdezem)

Ut kozben elsuhan alattatok a Servos par nyulvanya, majd kikerulitek a Tylon hegyseg fennseges meredelyeit. Innen fentrol teljesen mas a taj mint lentrol, joban at lehet latni mi merre van. A hegyseget elhagyva a Liaj dzsungel paras kiparolgasaival teli legtomeget inkabb kikerulitek es igy megpillantjatok Jerrist. Vagyis nem rogton Jerrist hanem a fekete fust/felho tomeget ami a varost mar messzirol megjeloli. Kevesen gondolnak, hogy Barsaive talan legelismertebb leghajo acsai a varosbol kerulnek ki.

Az izgatottság látványosan kiül az arcomra amikor megtudom hogy itt járt az a szemét tolvaj. Nem sokára törzsem és vérvonalam büszkesége visszaáll amint visszaszerzem az üstöt. Már érzem a közelségét így a társaimat is beavatom.

- Tudjátok én egy korábbi kaerben nőttem fel. Atyám és anyám még a bezárt falak között élt. Az üst jelképezte a túlélésünket mivel mágia segítségével elegendő tápláló ételt tudtak vele előállítani amikor éhezés volt. Ez nagyon fontos a törzsem és a családom számára. Ezért kérem segítségeteket hogy minél előbb visszaszerezzük. Az üst nem tűnik semmi különlegesnek, egy 20 literes réz üst, és több helyen horpadásai vannak. Ami talán ismertetőjegy az az ötágú csillagként kirakott különböző kristály mely az öt őselemet jelképezi.  Ez az amire feltettem az életem hogy visszaszerzem.

In reply to Viharfalo Trenna (msg # 5):

Trennának:
Semmi gond pajti! Visszaszerezzük neked azt az üstöt.
Mondja nagyvonalúan Uzel, miközben barátian hátba veregeti a nálánál nagyobb troll hátát.
Keirának:
Hogy hogyan vesztettem el a fél szememet? Hát ez egy elég hosszú história. Lényeg a lényeg, hogy a néhai nagybátyámmal, aki történetesen egy légi hajóskapitány volt, támadt egy igen heves vitánk, ami erőszakba torkollott. Nekem a félszemem bánta, a nagybácsinak meg a koponyája.
Mosolyodik el a régi emlékekre a félszemű ork, miközben megsimogatja a szemkötőjét.
Aztán egy piacvári jóismerősöm csinálta nekem ezt a szemkötőt.

Érdeklődve hallgatom a történeteket. -Egy ennyire hétköznapi küllemű dolgot bizony nem egyszerű megtalálni. - válaszolom Trennának, elgondolkodva a dolgon, miközben a tőrömmel játszok. -De ha valamiben esetleg tudok segíteni, akkor megteszem. - biztosítom röviden támogatásomról az újdonsült útitársamat. Felteszek neki még néhány kérdést arról, hogy milyen volt a Kaer ahol felnőtt, meg hogy meséljen kicsit ősei történetéről; nem tartom valami izgalmasnak azt az életmódot amit a Csapás alatt kellett élnie a Névadóknak, de soha nem is igazán merültem bele ezeknek az olvasgatásába, így aztán lehet, hogy tévedek. Amúgy kicsit kényelmetlen számomra a trollal beszélgetni, mivel szeretek szemkontaktust tartani, azonban ez a köztünk lévő majdnem egy méteres magasságkülönbség miatt kicsit kényelmetlen számomra.
-Min lehet ennyire összeveszni, ha szabad kérdeznem? Na persze, ha nem veszed zokon, ti orkok tudom hirtelen haragúak vagytok, de ennyire? Vagy ez népeteknél is ritka eset? - kérdezem, majd kortyolok egy kis vizet. Elfként számomra elképzelhetetlen, hogy bármilyen rokonomra fegyvert emeljek, és bár sejtem mit fog válaszolni Uzel, azért inkább megkérdeztem. Remélem nem sértődik meg és akar majd hirtelen velem is verekedni. -Amúgy, szép szemkötő, jól áll. - teszem még hozzá, s bár számomra pont ugyanúgy néz ki mint bármelyik másik szemkötő amit valaha láttam, gondolom Uzel számára fontos, hisz egy barátja csinálta neki, így egy-két hazug de jó szó talán segíthet, hogy jobban megismerjek őket.
This message was last edited by the player at 21:28, Fri 24 Feb 2017.

In reply to Keira Ailin (msg # 7):

Uzel úgy néz Keirára, mint aki nem érti, hogy az elf lány mit nem ért ezen
Már igen komoly rivalizásában voltunk a nagybátyámmal, féltékeny volt a síkereimre és félt hogy átakarom venni a helyét a hajó parancsnoklásában. Már csak idő kérdése volt hogy mikor esünk egymás torkának. Ez a zsákmány elosztós konfliktus már csak olaj volt a tűzre, ha érted, hogy mire gondolok.
A szemkötős ork kicsit elkomorodik ezen emlékek felidézésétől, de újra egy jó mélyet szippant a friss magaslati levegőböl és máris helyreállt benne a világ, az az Barsaive békéje.

A varoshoz kozeledve lathatoan megelevenedik a hajo, eloszor azt hiszitek hogy csak a kozelgo kikotes miatt de szemlatomast inkabb mintha izgulnanak. Idegesen nezelodnek ki a hajo korlatjanal a tavolba es kisse kapkodva dolgoznak. Uzel felmeri a tavolsagot, max fel ora lehet kikotesig, Jerris nem eppen a legvendegvarobb varos, a Mergek erdejenek kiparolgasai ezen nem sokat segitenek, sem pedig a halal igeretet hordozo folyamatos fust ami szinte beboritja a varost, de ennyire talan nem szokta megviselni ez a tengereszeket.

Lassan bólintok az ork szavaira. -Igen, azt hiszem így már majdnem minden értek. - válaszolom neki. Sok kérdésem volna még, mint például, hogy mi lett a hajó sorsa, vagy hogy miért nem lett a hajó kapitánya, meg hogy tényleg át akarta-e venni az irányítást, de ezeket nem akarom most feltenni, majd valamikor máskor. Most figyelmemet inkább az érkezéssel járó nyüzsgésnek szentelem, apró grimaszt vágva amikor megcsapja az orromat a város füstös szaga - egy kissé beletörődő sóhajjal nyugtázom, hogy ez valószínűleg odalent még csak rosszabb lesz.

In reply to Keira Ailin (msg # 10):

Uzel figyelme az idegessé váló tengerészek felé terelődik. Hol őket nézi, hol pedig a távolba mered, keresve a feszültség okát.
Talán valami baj van? Mi ez az idegeskedés és kapkodás?
Kapja el egy túl közel merészkedő hajósinas fiú felkarját a szemkötős ork, kérdőre vonva őt.

A fiatal torpe osszerezzen, az idegeik tenyleg nem allnak a helyzet magaslatan. - Remek. - nyogi ki vegul. - Azt mondjak az utobbi idoben tobb hajot es megtamadtak - teszi hozza
This message was last updated by the GM at 21:21, Tue 28 Feb 2017.

Vegul a hajo kozeledni kezd annyira hogy Uzel kenytelen elengedni az inast es az rohanva munkahoz lat. Habar nagyon tartottak a matrozok tole, de nem tortent semmifele tamadas. Kikottok gond nelkul es mikozben ok nekilatnak az arut leadni titeket is kiraknak. A magaslati kikotoben lezengo alakok kozott Uzelnek feltunik egy regi ismeros. Egy ork akivel meg a nagybatyja hajojan egyutt szolgalt. Yorlk. Kisse vad volt a fiu de baratsagos, mostanra az eltelt evek talan lenyugtattak. Mindenesetre nem tunik agrolszakadtnak es egy elegge vad tekintetu fiatal ember ferfi oldalan setal a kikotoi forgatagban.
This message was last updated by the player at 23:05, Mon 27 Feb 2017.

Bár nem vagyok közvetlenül Uzel közelében amikor elkezdi faggatni az egyik törpét az izgatottság pontos okáról, de közelebb lépek, hogy jól halhassam a választ: szóval Rémek. Említésükre kezem ösztönösen a pengém markolata környékén vándorol majd a továbbiakban idegesen piszkálgatom az övemet illetve a kardomat, miközben azon gondolkodok, hogy miféle Rém támadhat léghajókra. Ezt mellesleg meg is próbálom érdeklődni amikor elkezdődik az áruk kirakodása - nyilván nem örül neki senki, hogy pont most faggatom kérdéseimmel, hiszen munkájuk volna amit el kell végezniük, de én addig erősködök amíg valakitől nem kapok kielégítő választ. Vagy amíg a társaim készek nem lesznek az indulásra; nekem személy szerint nem igazán kell pakolásznom, nem sok holmim van, Adean tanácsait megfogadva mindig annyi holmit hordok magammal ami nem lassít vagy akadályoz a mozgásban - így aztán zsák, táska és hasonlók nem jöhetnek szóba.
A kikötőben lézengőkön is végigterelem a tekintetemet, jól esik végre olyan közegbe kerülni, ami nem csak elsősorban orkokból és törpékből áll. Az viszont látszólag feldob, hogy ismét szilárd talaj van a lábam alatt: nem mintha féltem volna ott fent a magasban, de kicsit feszélyezett, hogy bár nem szűk, zárt tér a hajó, de nagyon korlátolta a mozgásteremet. Meg arról nem is beszélve, hogy sosem jártam még Jerrisben, biztos lesz egy-két érdekes dologban részem.
Mivel nekem abszolút semmi tervem nincs jelenleg, ezért kíváncsian nézek a többiekre, hogy vajon bennük megfogalmazódott-e már valami gondolat a továbbiakkal kapcsolatban.
This message was last edited by the player at 23:54, Mon 27 Feb 2017.

In reply to Meselo (msg # 12):

Rémek? Ugyan! Csak valami mesebeszéd lehet, amivel nyári éjjeleken egymást rémisztgetik a matrózok néhány kupa bor után. Léghajókat miféle Rémek támadhatnák meg? Repülő szörnyek? Gondolkodj már józanul, névadó! Ki terjeszti ezeket a dolgokat? Te honnan hallottad? -
faggatja tovább Uzel a matrózt, amikor meglátja a kikötőben Yorlk-ot és az ádáz tekintetű idegen férfiembert. Még meghallgatja a matróz esetleges válaszát, de már félszemmel követi az imént említett furcsa párost, hogy vajon merre mennek, mit keresnek a kikötőben.

In reply to Skullcrusher Uzel (msg # 15):

Mielott Uzel kezebol kiszabadulna a tengereszinas meg hozzateszi - Mindenki tudja. A Maganyos Vandort ket hete erte tamadas. Mindannyian meghaltak. - latszik hogy komolyan gondolja a dolgot.
This message was last updated by the GM at 21:21, Tue 28 Feb 2017.

In reply to Skullcrusher Uzel (msg # 15):

Yorlk es a vele tarto ferfi ugy tunik mint akik szep komotosan keszulnek elhagyni a kikkoto teruletet nem sietnek, nem menekulnek. Ugy setalnak mint aki ide tartozik es talan ugy mint aki kisse faradt. Neha kisse viccelodhetnek is egymassal mert innen ugy tunik hogy a fiatal ferfi felnevet, de messze nem trollszeru zengo a nevetese mert a hangja nem er el hozzatok.

In reply to Keira Ailin (msg # 14):

Amig Uzel a ket marcona alakot lesi Keira elkezdi az embereket faggatni. Vegul habar nem konnyen, de megtud par dolgot. Elsosorban is azt hogy a Jerrisiek nem tul baratsagos nepek, de azt is hogy az utobbi idoben mar harom hajot ert vegzetes tamadas. Ugyhogy a varos elkezdett felallitani egy orseget, hajokat amik talan meg tudjak majd vedeni a kereskedelmi hajokat. A varos jelenlegi hadihajoit jobbara lefoglalja a Theraiak elleni folyamatos harc es a troll legikalozok allando tamadasai igy nem tudnak meg egy helyen ott lenni, ezert valt szuksegesse ez a lepes.

In reply to Meselo (msg # 17):

Uzel nyugtázza a hallottakat és elengedi a hajósinas karját és odafordul a többiekhez (Keirához, Elisához és Trennához)
Látjátok ott azt a nagyon ráérős párost? Azt az ádáz tekintetű férfiút és a nem kevésbé ádáz tekintetű ork kisérőjét? Az orkot ismerem, Yorlk a neve és még az én......akarom mondani a megboldogult nagybátyám hajóján szolgált anno, mint még holmi "pelenkás" hajósinas. De a társaságában lévő embert nem ismerem. Ki lehet az? A szeme se áll jól.
Tuti közük lehet ezekhez a hajók elleni rémtámadásokhoz, ha a szimatom nem csal.

Nos, nem élhetnek mindenhol vendégszerető népek. A nem túl sok friss információm birtokában lassan, nézelődve visszasétálok a többiekhez, majd Uzel szavait végighallgatva felvont szemöldökkel figyelem a két egyre távolabb sétáló alakot: -Hát... Vagy nagyon jó szemed van az ilyesmihez vagy kicsit hamar... vonsz le következtetéseket. - mondom, óvatosan tálalva a dolgot. -Honnan gondolod, hogy közük van a Rémek támadásához? - kérdezem, hátha sikerül a válaszából megtudnom, hogy ez csak valami ork túlkapás lehet-e vagy sem. -Nekem nem tűnik egyik sem valami gonosztevőnek. - mérlegelem miközben a fiatal férfit illetve a határozottan nem szegényes megjelenésű orkot figyelve.

In reply to Keira Ailin (msg # 20):

Lehet, hogy közük van hozzá, lehet, hogy nem. Mindenesetre valami rosszban sántikálnak, ezt érzem. Csak akkor fogjuk ezt megtudni, ha rajtuk tartjuk a szemünket - végigsimítja a kezét a félszemét takaró szemfedőn Uzel - Megyek szóba elegyedek velük, mielőtt eltűnnének szem elöl.
Ezzel a szemkötős ork megiramodik és sietve a furcsa páros után ered. Ha beéri őket, akkor megérinti Yorlk vállát, de közben figyel nehogy támadásnak vegye az ork és és felkészül, nehogy az egy hirtelen mozdulattal meglepje Uzelt
Yorlk hajósinas! Ravasz Maunuh kapitány már mindenhol keres. Fel kéne mosni a hajófedélzetét! - mondja viccesen Uzel mosolyogva és ha Yorlk megfordul, akkor hozzáteszi -
Yorlk! De régen találkoztunk, cimbora! Mutasd magad! De szépszál ork férfiember lett belőled! És még a fegyverek is jól állnak rajtad. Mi újság veled, mióta nem láttalak, mesélj?!

A szemkötős ork mondandója végén enyhén vállat vonok: -Hát, ha te mondod. - veszem kissé egykedvűen tudomásul, hogy Uzel kitart a véleménye mellett, azaz a két (számomra idegen) alak egészen biztosan valami rosszban sántikál - nekem inkább kicsit úgy tűnnek, mintha vártak volna valakit aki nem érkezett meg. De Uzel ismeri az egyiket, szóval ha úgy gondolja, hogy valami rosszban sántikálnak, akkor biztosan van rá valami nyomós oka. Egy pillanatra lepereg előttem a kép, hogy valami félreértés miatt ismét koponyatörés lesz a vége a következő beszélgetésnek, de hamar elhessegetem az ilyen és efféle vészmadár gondolatokat.
Ahogy Uzel elindul természetesen a nyomába szegődök - fürge lépteimmel hamar behozom a lendületes indulásával szerzett előnyt, egy-két lépéssel lemaradva követem. Mivel nincs zsebem, ezért hüvelyujjaimat nagyjából a fegyvereim mellett flegmán az övembe dugom, így lógatom karjaimat. A szemkötős ork mondandója alatt végigmérem a két idegent: -Keira vagyok. - tolakodok bele a beszélgetésükbe egy egyszerű bemutatkozással, de mivel nem szeretek keresztbe beszélgetni, ezért ennél többet nem mondok - egyenlőre persze.

A rosszarcu ork megfordul, szemei tagra nyilnak, de nem fegyveret kap hanem elneveti magat erces hangjan - Thystonius agyaraira. Uzel, hat meg senki nem verte szet a kemeny fejedet? - ha Uzel hagyja akkor jol meglapogatja a hatat. - De mar nem inas - kihuzza magat ugy mondja - Yorlk légőr - aztan a vele tarto emberre bok - O meg Karl -
Az erkezo Keira es Trenna latvanyara erdeklodve nez de nem szol semmit csak biccent Keiranak. - Melyik hajon szolgalsz? -
This message was last updated by the player at 09:12, Sun 05 Mar 2017.

A vad tekintetu fiu is belefolyik a beszelgetesbe - Eppen vegeztunk a muszakban es inni indultunk a Foldhozragadt Drakkarba - nem kerdez semmit, de a hangsulyabol erzodik hogy igazabol arra kivancsi mennetek e veluk
This message was last updated by the player at 09:15, Sun 05 Mar 2017.

Végighallgatom a két idegen mondandóját, halványan elmosolyodva a Földhözragadt Drakkar említésekkor - ennél eredetibb nevet el sem tudtam volna képzelni egy ivónak. Uzelre nézek, hogy vajon mit fog mondani. Jómagam nem ellenzem a dolgot, egyrészt mert amúgy is éhes/szomjas vagyok, ráadásul ahogy eddig tapasztaltam a Jerrisben élők nem éppen a legbarátságosabb népek, úgyhogy az sosem árt, hogyha csinál az elf egy-két új barátot. Ennek hangját is adom: -Én szívesen csatlakoznék. - válaszolom Karlnak, majd ismét Uzelre pillantok.

In reply to Keira Ailin (msg # 25):

Ja igen......hát persze, hogy csatlakozunk. Már miért ne? Mindig elkél a jó társaság. Most nem szolgálunk semmilyen hajón. Szabadúszók vagyunk - jelenti ki Uzel és elindul Yorlkékkal a fogadó felé - Legalább a Földhözragadt Drakkarban, nyugodt körülmények között elanekdotázhatunk a régi históriákon. Mit mondtál, Yorlk? Mi is vagy, légőr? És mond, tényleg történnek erre a levegőben légi támadások a hajók ellen valami Rém által? Például a Magányos Vándor is pórul járt. Vagy ez is csak egy mendemonda? - próbál finoman faggatózni a félszemű ork.

In reply to Skullcrusher Uzel (msg # 26):

Mikor találkozunk a csoporttal röviden mutatkozom be.
- Üdv, Trenna vagyok.- A földön jól érzem magam és hogy utánjárjunk 1-1 kis információnak miről beszélgetnek a népek a környéken az jól jön. Később majd megtudjuk hogy mi van az általam keresett személlyel is miután kicsit összeismerkedtünk ezzel a társasággal.

Yorlk setalas kozben valaszol - Legor bizony. Fizetnek hogy verekedjek mi lehet ennel jobb? Therai van boven, neha oda kell csapni a fosztogatoknak is, az kicsit kevesbe kellemes, megiscsak hasonszoruek, de abbol jon a penz - vegigint magan - Es jol elunk. - A Remek emlitesere elkomorodik - Ja. Na az nem szep - horkant egyet - De nem az utcara valo dolog ez - nez korbe kicsit idegesen
This message was last updated by the player at 22:38, Mon 06 Mar 2017.

Az orokos felhomalyban elo varos sotet utcain setalva ti is erzitek azt a valamit ami miatt nagyon senki sem nez ratok baratsagosan. Valami nyomaszto van a levegoben, valami ami ra telepszik mindenki hangulatara. Yorlk es Karl utmutatasai alapjan aztan nemsokara megpillantjatok a Drakkart... Egy ketszintes faepuletet, a felso szinten valoszinuleg kiado szobak mig alul kocsma talalhato. Az epulet tetoszerkezetere azonban valami osoreg leghajo vitorlaszerkezetenek maradvanykotelzetet es szakadozott vitorlavaszonat erositette valaki. Az ajtohoz kozeledve ket jarokelot lattok meg amint rovidebb kardokkal probalgatjak egymast az utca kozepen, de a jarokelok ugy mennek el mellettuk mintha ez mindennapos lenne. Inkabb atmennek a tulso oldalra, Yorlk es Karl is igy tesz es besetalnak a duplaszarnyu lengoajton. Az ajto folott egy kopott cimer lengedezik amin egy oreg egihajo van a foldbe ekelodve, ugyhogy nagyon ugy nez ki jo helyen jartok.

Az ajton belepve eloszor a felhomalyban alig lattok, de a szemetek gyorsan hozzaszokik a benti fenyhez. Fenykvarc lampasok pislakolnak tobb helyen is felakasztva a kotelzetre. A falakon mindenfele kotelletrak es vitorlakotelzet, rez harangok es diszek valoszinuleg valamifele porul jart egi hajorol. A terem vegeben egy hatalmas bronzveretes pult mogott egy megtermett idos troll tolt hatalmas fakupakba eppen valami sorfelet mikozben melyrol jovo zengo hangon nevet valamin.

A teremben tobb kis csoport is csendben beszelget, eszik vagy iszik mikozben harom pincerno, mindharman emberek, hordja ki nekik a rendeleseket. Az egyik sarokban egy borostas, idos torpe jatszik valamifele tengeresz rigmust furulyajan eppen

Az egyik fiatal pincerno odalep eletek - Ha jol sejtem szeretnetek asztalt ugye Karl - mosolyog hozza negedesen mire a fiatalember bolint es nemsokara egy asztalhoz is vezet titeket
This message was last updated by the player at 22:57, Mon 06 Mar 2017.

Yorlk amint leul rendel is - Egy uveg yargot Carina es szedd a labaidat - ugratja a harcedzettnek tuno ork es letelepszik - Szoval a Vandor... - kezd bele - Az igaz. Nem volt szep - csovalja meg a fejet.
Kozben Carina kihozza az uveg italt es hozza apro fem poharakat
This message was last updated by the player at 23:00, Mon 06 Mar 2017.

Séta közben halványan elmosolyodom amikor az újonnan megismert ork, Yorlk a fizetett verekedés örömeiről beszél. Lehajtom a fejemet, hogy lelógó hajammal rejtsem el a mosolyomat, majd ennél jóval komorabb arckifejezéssel nézek szét amikor ismét felemelem a tekintetemet; nem csodálkozok, hogy miért ennyire barátságtalanak az itteniek, kicsit olyan mintha Kratas egy távoli, letagadott, de azért felismerhető testvérvárosát látogattuk volna meg.
Amikor a két rövid karddal harcoló egyénhez érünk megtorpanok, idegenvezetőinkre nézek, akik láthatóan nem igazán zavartatják magukat különösebben, mindössze kikerülök őket - enyhén vállat vonok, majd követem őket, de azért óvatos módon rajta tartom a szememet a két gyakorló (?) idegenen. Egy fejcsóválással dorgálom meg magamat, amiért máris rám ragadt a város bizalmatlansága; hogyha ez errefelé természetes, akkor jobb nem meglepődni ezen, hiszen ki tudja milyen ennél meredekebb dolgok lesznek azok, amik máshol elfogadhatatlanok, de itt még megtűrtek.
A fogadóhoz érve saját magam szórakoztatása céljából úgy lépek be, hogy lehetőleg ne kelljen a lengőajtó egyik szárnyához se hozzáérnem. Belépve nem nézek túlzottan körbe, tekintetem hamar megakad az elénk lépő pincérnőn, akiről mint kiderül, Carinának hívják. Nem lep meg, hogy útitársaink már láthatólag törzsvendégek erre, így az sem ér váratlanul, amikor az asztalunkra hamar ital és poharak kerülnek. Helyzetemet nem szükséges felmérnem, rögtön megállapodok magamban abban, hogy nem igazán kívánok aktívan együtt italozni egy törpével, két orkkal és egy trollal, mert hamar az lesz a vége, hogy én részeg leszek, ők pedig kinevetnek és valószínűleg tovább akarnak itatni. Így aztán annál maradok, hogy a lehető legminimálisabbat iszok csak a nem túl biztató nevű yargból, helyette kíváncsian várom, hogy a Yorlk nevű ork elkezdje a meséjét a Rémek támadásáról.

Szótlanul követem a többieket a városon keresztül. Örülök, hogy újra a földön vagyunk. Nem nekem találták ki a léghajókat. Talán egyszer majd megszokom, de a gyomromnak ez az utazás nem tett jót. Igyekszem persze úgy viselkedni, hogy a társaim ebből semmit ne vegyenek észre.

Amikor meghallom, hogy valami kocsma felé tartunk, akkor kicsit megkönnyebbülök. Az övemet szorosabbra húzom, és megigazítom a láncos buzogány nyelét az övön. Az ivóba belépve nagyon halkan felnyögök. Végre sikerült épségben lejutnom egy hajóról, és ez a terem meg úgy néz ki, mint egy másik hajó... Egy rövid ideig szótlanul álldogálok egy helyben, majd amikor látom, hogy a többiek megindulnak egy asztal felé, akkor gyorsan követem őket.

Az öreg törpe zenész játékát hallgatom, hasonlít az egyik általam is ismert dallamra. Próbálom halkan fütyörészni, de gyorsan rájövök, hogy a kettő nem ugyanaz.

Gyanakodva nézegetem ezt a furcsa nevű italt, amit a kis hölgy hozott ki nekünk. A poharak méretéből ítélve valami tömény lehet. Remélem hasonlít az otthoni rozspálinkára! Lehet, hogy egy-két kupica pálinka rendbe is tenné a furcsa légi utazás után a gyomromat.

Mindenesetre amíg a pincérnő itt van az asztalunknál, gyorsan megszólítom:

- Én egy krigli sört is kérek! - majd elégedetten hátradőlök, és figyelek a többiek beszélgetésére.
This message was last edited by the player at 22:06, Wed 08 Mar 2017.

A yargot Karl szinte rogton felnyitja es megcsapja az orrotokat az eros fanyar illata. Nem veletlenul kis poharakat hoztak hozza. Karl rogton tolt is mindenkinek egy kort.

- Termeszetesen - mosolyodik el Carina - Karl baratai az en barataim is - viccel ugy hogy Karl rogton belepirul - Lehet nalunk enni, sot szobaink is vannak. Mondanam hogy a legjobb a varosban, de ... Mondjuk azt itt a legjobb a legkor - mutat korbe. Persze nincsen az a tipikus porgos kocsmahangulat igy aztan eszetekbe jut hogy ha itt a legjobb a legkor akkor milyen lehet mashol? Mondjuk az alapjan amit eddig lattatok a varosban ez akar meg igaz is lehet.
This message was last updated by the player at 23:24, Wed 08 Mar 2017.

A hirtelen érkező fanyar illat nem volna baj, de a felzavart orrom ismét emlékeztet a város füstös háttérszagára, ami viszont már annál jobban zavar - ha lehet ilyet mondani, én soha nem voltam annyira természetközeli mint amennyire ezt elvárnák tőlem elfként, ráadásul Kratas sem volt éppen az a friss levegőjű város, azonban ilyenkor én is a legszívesebben távol lennék mindentől. De nem baj, gyorsan meg lehet szokni a városok szagát, ezt már megtanultam. Aztán újabb belenyugvás következik amikor/ha közelebb kerül hozzám a saját megtöltött poharam is, jóféle elf borokkal nem volna problémám, de ki tudja pontosan mi is ez a yarg. -Szóval, hogy is történtek ezek a támadások? - tör ki végre belőlem a kíváncsiskodás, majd mivel realizálom, hogy valószínűleg ők sem szívesen beszélnek róla hiszen az ő életüket is veszélyezteti, gyorsan folytatom: -Persze nem akarok tolakodni, de érdekelne. Régen a Komor Légió... - kezdek bele, de mielőtt még valami elvetemült Rémvadásznak néznének aki egyedül merészkedik mindenféle borzalmas fészekbe egymaga a gyűlölettől elvakítva, gyorsan máshogy folytatom és nem úgy, hogy tagja voltam a Légiónak. -Szóval volt egy jó barátom a Komor Légiónál és így tudok egy s mást a Rémekről. Na persze, biztos tud más is, sőt könnyen lehet többet is mint én, de más... most nincs itt. - nézek körbe a végén, majd sóhajtok egyet magamban. Ismét sikerült össze vissza beszélnem - még Adean sem bírta kiverni belőlem, hogy ne kezdjek el bolond mód kíváncsi lenni ha valami érdekes dolog van kilátásban, s sajnos úgy tűnik, hogy magamtól sem fogok tudni leszokni róla. Márpedig, egy léghajókat támadó Rém, az bizony elég érdekes dolog.

Yorlk nagyot sohajt amint megivott egy pohatkaval - Remek. Vagy valami hasonlo. Nagyok, repulnek es tuzet fujnak. tolt meg egy poharkaval - Egy tamadast mi is ateltunk Karllal. Egy kereskedohajot probaltunk megmenteni toluk. A kapitany. Nos a kapitany ott maradt. A hajot meg komolyan javitani kellett utanna, de elkergettuk. Komolya aldozatok aran - razza meg a fejet - No persze ha nem lennenek ezek a lenyek akkor is lenne eleg problema a kalozokkal meg a Theraiakkal - csovalja meg a fejet - De legkozelebb legyozunk egyet. Mihelyst ujra ropkepes lesz a hajo - vonja meg a vallat - Persze a penzes kereskedok szerint mar regen le kellett volna szamolnunk veluk - legyint egyet - Persze ok messzirol mondjak csak ezeket. Hany hajot megmentettunk csak az utolso honapban. Ugye Karl? - Karl erre buzgon bologat.

(Es nem, nem sarkanyok :-) )
This message was last updated by the player at 19:27, Sun 12 Mar 2017.

Gyorsan megiszom én is azt a kis pohárka töményt, amit Karl töltött. Jól esik a gyomromnak ez a fajta, a légi utazás utáni kis émelygésből már alig maradt valami halvány rossz emlék. Lehet, hogy vinnem kellene magammal egy üveggel...

Yorlk szavait hallva egy baljós gondolat merül fel bennem. Ha légi ellenfelekkel hoz minket össze a sorsunk, akkor lehet, hogy újra hajóra kell szállnunk. Gyorsan töltök magamnak még egy pohár italt.

- Rémek? Úgy érted, hogy több is van belőlük? És honnan jönnek? Bizonyára van valami tanyájuk... a talajon...

In reply to Ruwen (msg # 38):

Uzel végiggondolja, hogy légi hajós/légi kalóz pályafutása során találkozott-e már hasonló légi lényekkel, mint amilyenek most megtámadják a hajókat.
Eközben a kitöltött yargot lehúzza szemrebbenés nélkül, miközben érzi hogy az erős párlat végigterjed a szervezetében és erőt adva neki, vérré válik benne.

Uzel es Keira vegigondoljak mimindenrol hallottak mar de nem sok mindenrol.

Kissé fintorogva ugyan de megiszom a számomra kitöltött yarg adagot, ügyelve arra, hogy a poharamat semmi esetre se rakjam le túlzottan közel Yorikhoz, nehogy véletlenül jó szándéka jeléül még egy kört töltsön. Történetét meghallgatva elgondolkodok, majd Ruwen kérdése után én is felteszem a magamét, beleszőve a gondolataimat: -Érdekes, hogy őszinte legyek, mert hát hogy is mondjam, ezek a Rémek nem igazán viselkednek Rémszerűen. - mondom, s mivel valószínűleg kapok egy-két meglepett, talán érdeklődő, esetleg kétkedő tekintetet, folytatom: -Nem jellemző rájuk, hogy csoportokban támadnak, ráadásul csak a léghajókat, a várost pedig nem...? Mert jól értem, hogy a várost nem fenyegetik, igaz? - nézek kérdően az orkra, majd még hozzáfűzök pár dolgot: -Inkább hangzanak a Rémek kreatúráinak, na de persze ez csak okoskodás, mivel ugyebár én nem láttam őket, ti meg igen. - nézek a történetet mesélő orkra, miközben felveszem magamra a szebbik halvány félmosolyomat. -Nem tudjátok, nem kell a városnak segítség? Na hajózni azt nem tudok, a magasban pedig félek, de gondolom azok a szárnyas tűzférgek is le szoktak szállni néha, biztos meg lehet őket találni, ahogy azt Ruwen is mondja. - mondom a végén a törpére nézve.

In reply to Meselo (msg # 40):

Csakúgy tudjuk meg, hogy mi az igazság, ha vagy földön - néz Keirára és Ruwenre - de inkább a levegőben, utánajárunk a dolgoknak. Mit mondtál Yorlk, mikor lesz kész az a hajó, amivel el tudnánk indulni? - lelkesedik be Uzel és ö viszont célzás jelleggel tolja a mások ork felé a kupáját, hogy töltse tele.
This message was last edited by the player at 12:40, Wed 22 Mar 2017.

Carina aki eppen akkor er oda a sorrel valoszinuleg csak fel fullel hallhatta a dolgot mert megjegyzik - Az atokban? Nem hiszem hogy annak a levegohoz lenne koze. Bar ki tudja. A levego errefele az elmulastol terhes -
This message was last updated by the player at 22:56, Thu 23 Mar 2017.

Yorlk mergesen raformed - Nem az atokrol beszelunk te lany. Nincs mas dolgod? A Remekrol amik a hajokat tamadjak - majd mikor Carina csak tuntetoen kihuzza magat akkor hozzatok is szol - A hajokon van most ures hely, de csak az oreg Drimsby engedelyevel johettek. O a gore. Nekunk is o fizet - mondja sokatmondoan
This message was last updated by the player at 22:58, Thu 23 Mar 2017.

A lanyt ugy latszik nem hatotta meg Yorlk - Majd pont te nem hiszel az atokban... - negedesen elmosolyodik - Akkor maradj ma este sokaig, keson menj haza - nez ra kihivoan
This message was last edited by the player at 23:05, Thu 23 Mar 2017.

Egy kis ideig farkasszemet neznek de morogva megjegyzi Yorlk a vegen - Nem felek, de ki kell aludnom magamat. A munka miatt. -
This message was last updated by the player at 23:01, Thu 23 Mar 2017.

Ide-oda kapkodom a tekintetemet, mindig éppen a beszélő félt figyelve, magamban ezen az átok dolgon gondolkodva. Mintha félnének a Névadók sötétedés után az utcákra menni - felettébb érdekes! -Engem azért érdekelne ez az átok dolog. - nézek, először az orkra, de gyorsan át is terelem a tekintetemet Carinára mert úgy tűnik, hogy Yorlk makacssága betömné a száját ha erről kérdezném. -Akár igaz, akár nem, de mindig jobb képben lenni az ilyenekkel, nemde? - nézek a lányra, válaszra várva, egyenlőre elfeledve az előző beszélgetésünket, s később kérdezve rá csak arra, hogy ki is pontosan ez a Drimsby.

In reply to Keira Ailin (msg # 47):

Uzel felkapja a fejét az "átok" szóra? - Átok? Miféle átok? Csak nem a várost beborító méregerdő felől érkező hamuról és füstről van szó? Vagy valami másról? És mi az hogy nem mernek a névadók kimozdulni éjjelente az utcára? Yorlk, mi ez? Ne kelljen harapófogóval kihúzni belőletek a szót! - néz szúrósan a másik orkra, majd ha nem kap gyorsan választ, akkor sem adja fel és még elkapja a távolodni készülő Carina karját is - Jóasszony! Te értelmesebbnek nézel ki, mint ezek a "néma leventék", miről is van szó? Mesélj!

Carina majdnem elneveti magat - En nem tudok olyan sokat rola mint a tobbiek itt - mondja neveto szemekkel - De tudok valami meg jobbat. Brooz. - szol oda a kopaszodo, igenyesen korszakallasra borotvalt torpenek aki eddig furulyan jatszott tengeresz notakat. - Meselj a kedves utazoknak az atokrol -
This message was last updated by the player at 21:39, Sun 26 Mar 2017.

Brozz felrerakja a furulyat. A fal mellett ulve elore hajol, es habar jokora  a tavolsag koztetek valahogy ugy ertitek mintha direkt nektek mondana. Semmi ketseg, tapasztalt mesemondo es kivalo eloadomuvesz.
- Gyertek kozelebb hogy mesem jol halljatok. Sokan gondoljak ugy hogy sotet varosunk, Jerris mindig is elatkozott hely volt. - itt kis hatasszunetet tart - Ez me talan igaz is, de mostanaban az atok sokkal erosebbe valt. Honapokkal ezelett kezdodott. Azok akik ejszaka a varos utcait jartak elkezdtek eltunedezni. Eloszor senkinek sem tunt fel, ki vesz eszre egy eltunt koldust, ki figyel fel egy eltunt vandorra? - teszi fel a szonoki kerdest de valaszt nem var ra - De ahogy mult az ido egyre tobben es tobben tuntek el. Mesteremberek, kezmuvesek, neha meg az orseg tagjai kozul is paran... Nyomtalanul - tesz egy titokzatos kezmuzdulatot mintha valamit elvarazsolna - Mostanra a varos lakosainak tobbsege nem mer ejjel kimenni, vagy ha megis ki kell hat csapatostul, hisz az eltuntek jobbara egyedul voltak. Sokan mondjak, hogy egy szorny, egy Rem jarja az utcakat ami egeszben kepes lenyelni barkit, legyen az akar a legnagyobb troll is. Ez a szorny nem allja a nap sugarait, ezert jarja az utcakat ejjel, es ahogy egyre tobbet es tobbet eszik ugy no es no vele az etvagya is - kezebol allkapcsot formaz es azzal kap elore - Jol vigyazzatok, hogy ne ti legyetek a kovetkezok a listajan -
Nehanyan idegesen felnevetnek korben de lathatoan azert hatott rajuk a dolog
This message had punctuation tweaked by the player at 21:54, Sun 26 Mar 2017.

Carina ratok mosolyog, ora lathatoan semmi hatassal nem volt a tortenet - Persze a tisztaszivu es bator ferfiakat az ilyen gyermekmesek nem rettentik el. - rakacsint a ket hajosra - Milyen kar hogy ilyen keves akad beloluk a varosban - mondja mikozben mosolyogva elmegy hogy kiszolgaljon egy masik asztalt
This message was lightly edited by the player at 21:57, Sun 26 Mar 2017.

Amikor Carina kihozza az italokat, és leteszi elém a sörömet, akkor tudatosul bennem, hogy sokkal szomjasabb vagyok, mint az hittem. Hatalmas kortyokkal esek neki a sörnek, és még a szememet is becsukom ivás közben, úgy élvezem az italt.

Az átok hallatára viszont egy korty sört "sikerül" félrenyelnem. A félig üres kriglit az asztalra csapom, és vad köhögési roham tör ki rajtam. A szemeim könnybe lábadnak. A köhögés csillapodása után egy darabig még krákognom is kell. A többieknek jelzem, hogy jól vagyok, és halkan csak annyit mondok, hogy egész jó ez a sör.

Mire egy kicsit rendbe jövök, Uzel és Keira már fel is tették a saját kérdéseiket, és éppen Carinát veszik faggatóra. Fél füllel odafigyelek a beszélgetésükre, de az én érdeklődésemet más is felkeltette. Yorlk felé fordulok, és odatolom az asztalon az üres felespoharat. A fejem biccentésével jelzem, hogy kérek még egy pohár yargot.

Szóval az öreg Drimsby fizet. És hogy fizet? Ha jól értelmezem a helyzetet, akkor most minden fegyverforgató kézre szükség lehet.

Amint Carina elvonul Karl megprobal ugy tenni mint akit nem erdekel a dolog es ezert inkabb visszater Ruwen elozo kerdesere egy kis torokkoszorules utan - Drimsby a legi orseg kapitanya. Uresedes az biztosan van manapsag, de jo kerdes azok a halatlan, uresfeju kereskedok hogy dontenek - vonja meg a vallat - Volt olyan pletyka hogy a legorseg alkalmatlan a feladatok ellatasara, hogy szerintuk kidobott penz finanszirozni - horkant egyet - Mintha tudnak mivel van dolgunk ott kint - razza meg a fejet. Majd kicsit lehiggadva hozzateszi - De egy probat meger, mert mindig szukseg van bator ferf.. - kicsit elharapja a szo veget majd korrigal - ...harcosokra. -
This message was last updated by the player at 09:56, Mon 27 Mar 2017.

Uzel kissé temperamentumos reakciója nem lep meg, magam előtt szinte látni vélem ahogy ez a beszélgetés is hirtelen koponyatörésben ér véget, de végül mindannyiunk szerencséjére választ kap a kérdéseire még mielőtt túlzottan heves reakciók törhetnének elő bárkiből is. Jómagam amúgy érdeklődve hallgatom a törpe meséjét, láthatóan komolyabban véve ennek az átoknak a fenyegetését mint a sörét félrenyelő Ruwen - elég sok legendát hallottam már, ahol végül kiderült, hogy az ilyen mendemondáknak mindig van valami igazságalapja, ha megfelelően kritikus szemmel hallgatjuk meg az ilyen történeteket, mindig megtudhatunk valami érdekeset. Ez jelen esetben főleg igaz, mert ha tényleg emberek tűnnek el a városból, akkor valóban valami baj van. -Csak kíváncsiságból, ha elhisszük, hogy valóban létezik ez az átok... A mese arról is mond valamit, hogy hogyan törhető meg? - kérdezem Broozt.

Keira kerdesere Brooz lassan megrazza a fejet - Az atok velunk van miota megjott a Csapas, ha a regmult magusai nem voltak ra kepesek, mi hogy lehetnenk? - kerdezi vegul nagyot sohajtva.
A kozelben allo asztaloknal nehanyan bologatnak ra.
This message was last updated by the player at 21:42, Wed 29 Mar 2017.

Meg joforman el sem ult a halk sutyorgas amikor kivagodik az ajto. Egy girhes ember fiucska esikk szinte be a kocsmaba. Erosen liheg ugy mondja szaggatva ki - A Bibor Hajnal... Lezuhant. - A gyerek meg erosen liheg de erre a hirre teljes csond all be az ivoban

In reply to Meselo (msg # 56):

Uzel felnéz az italából, fókuszál a szemével a belépőre
A Bíbor Hajnal............felteszem egy hajó..........ha nem tévedek? súgja oda az asztaltársaságnak, majd az esetleges választ meg sem várva, már a belépő idegennek teszi fel a következő kérdést, kicsit megemelve a hangját, hogy eljusson oda áthidalva a távolságot
Hogy hogy lezuhat? Hol, mikor és hogyan? Milyen körülmények között történt? Csak nem megint a Rém........vagy sárkányok..........vagy mittudomén valami repülő dögök voltak a katasztrófa okozói?
Csapja oda indulatosan az üres korsót az asztalra nagy koppanással, hogy nyomatékot adjon felindultságának. Ami persze nem teljesen valós, kicsit mesterkélt, hiszen nem ismert senkit a néhai megboldogul Bíbor Hajnal fedélzetén szolgálók közül, de az orkok, hajlamosak a hirtelen kirobbanó érzelmeknek, akár van alapja, akár nem, és ez alól a szemkötős ork sem kivétel. Persze azonnal le is nyugszik, hiszen mélyen legbelül tudja, hogy nincs értelme min dühöngenie.

Tettetett egyetértéssel bólintok a mesélő szavaira, én inkább érzem úgy, hogy senki sem mer igazán foglalkozni a témával, akik pedig mernének, azokat nem érinti a dolog, vagy csak egyszerűen nem hiszik el, vagy más dolguk van... De ez mindegy is azt hiszem. A kivágódó ajtóra reflexszerűen odakapom a fejemet: Kratasban mindig nagy bajt jelentett ha valaki ilyen lendületesen érkezett meg valahova, s most is hasonló dolgok fordulnak meg a fejemben, úgy látszik nem alaptalanul. -Meg ne edd már szegény gyereket! - szólok rá a látszólag ismét koponyazúzáson gondolkodó Uzelre miután az asztalhoz csapja korsóját, majd felpattanok, hátrahagyva a yargos üveg illatát és odaviszek egy széket a fiúcskának, hogy le tudjon ülni. -Jól van, mást is hallottál? - kérdezem, közben azonban a kétszárnyú ajtón túlra pillantgatok, felfordulás nyomait keresem az utcán. Ha jól sejtem, a fiút csak sebtiben elküldték a hírrel, hogy menjen annyi helyre ahányra csak tud, így az sem biztos, hogy mondtak neki mást.
This message was last edited by the player at 13:38, Thu 30 Mar 2017.

Támadások... Rémek... átok... Sok lesz ez a jóból. Azt hiszem itt se fogunk unatkozni.

A széken hátradőlve iszogatom a söröm maradékát, és közben figyelem az asztaltársaság többi tagjának a viselkedését. Kinézek az ablakon és az ajtón.

Az eltűnések állítólag esténként történnek, de ebben az örökös félhomályban ki tudja megmondani, hogy mennyi idő van még naplementéig?

Ekkor esik be a kocsma ajtaján a gyerek, és lihegő hangon közli mindenkivel a hírt.

Újabb támadás? - kérdezem Karlot és Yorlkot a dermesztő csend után, de a válaszukat meg se várom, annyira egyértelműnek látszik minden.

A fiút, úgy látom, már elkezdték mások kifaggatni. Inkább kinézek az utcára, nehogy valami váratlan meglepetés érjen minket.

Felpattanok a helyemről, és gyorsan az utcára sietek körülnézni.

A gyerek lathatoan orommel veszi a segitseget, de nem ul le sokaig, csak amig befejezi es kifujja picit magat - A varosok kivul. Arra bok el egy iranyba amerre eppen a kocsma hatso resze van. - Emberek kellenek az oltashoz - azzal felall es kirohan az ajton.

A ket legor osszenez - Meg egy? - kerdezi Karl mire Yorlk csak bolint - Akkor sietnunk kell - a kocsmabol joparan hasonloan gyorsan nekikeszulnek es rohanva indulnak kifele. Ha ti is kovetitek oket es kimentek az utcara a suru felhok miatt nem latjatok rendesen a fustot es a katranyos szagu szelrol is nehez megmondani hogy a hajo egese miatt ilyen vagy csak a varost belengo elmulasszagu fellegek maradeka, mindenesetre joparan a mutatott iranyba indulnak, igy ti is konnyen kovetni tudjatok oket kifele a varos utcain.
Mignem meglatjatok. Alig a varos hataran kivul egy hatalmas legi hajo furodott a foldbe es gyurte fel maga elott a talajt. A torzs de foleg a vitorlak erosen langolnak. Az emberek probalnak sancokat asni, hogy ne terjedhessen a tuz, meg oltani is. Talan meg tulelok is lehetnek a roncsban
This message was last updated by the player at 22:36, Fri 31 Mar 2017.

Egy kisse piperkoc, oregedo ember tunik ugy mint aki az oltasi munkakat koordinalja, vagy legalabbis a legtobben engedelmeskednek neki. Karl es Yorlk is fele indul rogton.
This message was last updated by the player at 22:37, Fri 31 Mar 2017.

Ahogy a kisfiú feláll és tovább szalad azzal a lendülettel huppanok le a helyére, így figyelve a többieket, hogy vajon mi lesz a reakciójuk a hallott hírekre és arra, hogy embereket keresnek a tűz oltásához. Az persze nem lep meg, hogy a két légőr késlekedés nélkül indul meg, s jómagam is hasonlóan kívánok tenni, de előtte még kérdést intézek a többiekhez: -Segítünk? - teszem fel a kérdést, de inkább hangzik kijelentésnek hiszen azzal a lendülettel fel is állok, hogy Yorlk és Karl után szaladjak, remélve, hogy beérem őket még mielőtt odaérnének a tűzhöz.
A baleset helyszínére megérkezve felmérem a helyzetet, annyira merészkedve csak közel, hogy a lángok okozta hőterhelés ne legyen túlzottan kellemetlen, meg persze ne égessem meg magamat. Mivel ásásra alkalmas eszköz nem igazán van nálam, azt próbálom felmérni, hogy máshogy is tudok-e segíteni.
This message was last edited by the player at 18:51, Mon 03 Apr 2017.

In reply to Keira Ailin (msg # 63):

Uzel, Keirához viszonyítva, kis késéssel, de a helyszínen terem. Az égő roncsot vizslatja túlélők után kutatva. A tűz megfékezése nem érdekli, mert azzal már úgyis sokan foglalkoznak.
Ha látja értelmét, akkor (akár a Climbing talentet is használva) felmászik a roncsra és átvizsgálja, ha van túlélő kimenti.

Karl es Yorlk szite rogton nekiall hogy amit talalnak azzal segitsek az asast, a hoseg egeszen fullaszto es annyira nincsenek tul messze az elso hazak hogy egy szerencsetlen szellokes ne indithasson el egy tragediat.
A tuztol kisse messzebb joparan nezelodnek ledobbenve. Az idosodo figura eppen oket probalja ravenni arra hogy segitsenek mikozben a dolgozokat is koordinalja.

Uzel a rettento hoseggel mit sem torodve kozel mereszkedik es minth mozgast velne megpillantani. A rettenthetetlen ork a nehol elegge veszedelmes langokkal mit sem torodve bemaszik a hajoba.
This message was last edited by the GM at 21:19, Tue 04 Apr 2017.

Elismerően füttyentek egy aprót amikor meglátom, hogy Uzel a lángok közé indul, valószínűleg túlélők után keresve - bár biztosan tudja mit csinál, azért a továbbiakban rajtam tartom a fél szememet, hogyha esetleg bajba kerülne a roncsok között, akkor időben észrevegyem.
Ami pedig engem illet, körbenézek valami roncsdarab (mondjuk egy deszka) után ami alkalmas volna az ásásra, s már éppen hozzá is látnék, amikor a bámészkodókon akad meg a tekintetem. Terveimet rögtön meg is változtatva, feléjük indulok, távolabb kerülve a lángok okozta forróságtól, majd az egyik életerősebb felnőtt kezébe nyomom a talált "ásómat" és néhány szóban megfogalmazom, hogyha én mint alig néhány fertályórája a városban tartózkodó idegen a házakat védem a tűztől, akkor ezt ő is megteheti. Talán nem a legdiplomatikusabb megközelítés, de nem igazán tűnik úgy, hogy nagyon hallgatnánk az öreg férfire aki eddig próbálta őket munkára fogni, talán azért, mert Karlék elmondása alapján nem túl jó mostanában az őrség megbecsülése, ez a férfi pedig valószínűleg Drimsby lehet, akiről már szintúgy beszéltek. Talán rám jobban hallgatnak majd.

In reply to Meselo (msg # 65):



A félszemű ork mintha észrevenne valami mozgást a hajóban - talán van egy túlélő, akit ki lehet kérdezni - gondolja, ezért villámgyorsan, mint a pók felmászik a hajóra és belép az égő roncsok közzé, kutatva a mozgás okát, okozóját.

In reply to Skullcrusher Uzel (msg # 67):

Uzel gyakorlott mozdulatokkal kuszik fel a hajo oldalan, kikeruli a nagyobb langolo reszeket es vegul megtalalja azt ami felhivta a figyelmet. Egy fiatal elf, alig maszik mar, erosen kohog. Uzel gyorsan a vallara veti es probal minnel egyszeruben kijutni. A langolo pokolbol nem konnyu foleg nem valakit cipelve, de vegul az egyik langolo reszen atgazolva lecsuszik a megdolt hajo fedelzeten es a langokon kivul kerulnek.

In reply to Keira Ailin (msg # 66):

Keira vegul hosszas rabeszelessel meggyoz par embert, de a nagyobb tomeg annyira nem mozdul. A masik oldalrol az idosodo figura pattanos parancsokat oszt, jopar nezelodot rabirva a munkara. Ruwen is beall segiteni, amig Trenna a dolgozokra probal hoseg elleni vedelmet buvolni hogy segitse a munkajukat. Az asas igy kezd jobban haladni.

Miután sikerült néhány embert meggyőznöm arról, hogy mégiscsak illemes dolog volna segíteniük nekünk az ásásban, vetek egy szúrós pillantást azokra akik továbbra sem hajlandóak csak bámészkodni, majd keresek egy újabb ásó alkalmatosságot és jómagam is segédkezek a tüzet megfékezni hivatott akadály létrehozásában. Ha én is részesülök Trenna védelmében akkor közelebb merészkedek a forróbb helyekhez is, ellenkező esetben viszonylag távolabbi helyeken segédkezem az ásásban.

In reply to Meselo (msg # 68):

Uzel kissé megpörkölődve, megégve, de a fájdalommal most nem foglalkozva, kihozza az égő hajóból a sérült túlélőt és leteszi a fűre, biztos távolságra az égő hajótól.
Felcsert! Felcsert ide!
Ordítja a félszemű ork, miközben körbenéz, hátha mozdul valaki a felszólításra.

Trenna magiajanak hala az asas jol halad hiszen a hoseget is jobbara tavol tartja a dolgozoktol igy vegul elegge kormosan all a kis csapat de mikor az elso nagyobb dolgok kezdenek leszakadni a szepen lassan elego hajorol ugy tunik hogy a varos biztonsagban van.

Az elegge megegett Uzel meg a kimentett elf kore kisebb csapat gyulik es kisvartatva feltunik egy Garlen kvesztor is, egy kozepkoru torpe no. Valamifele eros szagu attetszo kremet keneget eloszor az elf aztan (ha engedi) Uzel megegett testere is.

A korbenallok bamulattal neznek Uzelre, lathatoan a latvanyos tett igazan jo hatast tett a lakosokra.

Drimsby aki nem ketkezi munkaval toltotte az idot sokkal tisztabb, kozelebb jon szinten. Yorlk valamit mond neki, de innen nem lehet igazan hallani hogy mit.

Kissé furcsa jelenetnek tartom ahogy néhányan Trenna védőmágiája oltalmával figyeljük a megégett félszerű orkot és az elfet akinek megmentette az életét, de sajnos ez van: ha tovább vár, talán esélye sem lett volna élve kihozni a fajtársamat a lángok közül. Közelebb lépek magam is, de próbálok elhessegetni a bámészkodók közül párat, hogyha kezdene nagyon sűrű lenni körülöttünk az embertömeg: -Bátor dolog volt berontani túlélők után, biztosan sok ingyen korsó fog ezek után az asztalodra kerülni. - mondom a félszemű orknak, miután arrébb tessékeltem a tömeget, ha kellett. Fél szemmel figyelem csak a felénk közeledő Drimsbyt meg a hozzá beszélő Yorlkot, ha nekünk akar valamit mondani úgyis idejön - helyette inkább a gyógyítás folyamatát szemlélem, meg azt, hogy vajon túléli-e a lángok közül megmenekített elf.

Az elf felkohog es kinyitja a szemet. Riadtan nez korbe, majd amikor latja hogy nem langok vagy fust olelik korul kisse megnyugszik, de lathatoan kisse meg zavart a sok fusttol
This message was last updated by the player at 21:23, Thu 20 Apr 2017.

In reply to Keira Ailin (msg # 73):

Uzel egy félmosollyal ránéz Keirára
Nem a hírév és az esetleges ingyen sörért csináltam. De mindenképpen kellett találni egy túlélőt, aki elmondja, hogy mi történt.
Majd a szemkötős, megpörkölődött ork figyelme az éledező elf felé fordul
Ide figyelj te legény! Ébredj! Mi a fészkes fene történt a hajótokkal? Mondj el mindent részletesen!
Majd a biztonság kedvéért egy baráti lágy taslit ad az elf arcára, hogy az biztosan magához térjen.

Az elf eros kohoges kozepette csak egy szot szol - Rakkenek -
Nektek ez nem mond semmit, de a kornyeken latjatok hogy az emberek sustorogni kezdenek. Mielott Uzel meg komolyabban kiverhetne az "igazsagot" az elfbol az idos torpe asszonysag ellentmondast nem turoen arrebb tessekeli ot hogy a betegnek most pihennie kell.
This message was last updated by the player at 15:19, Thu 27 Apr 2017.

Mielott meg komolyabban elgondolkozahtnatok arrol mik is lehetnek azok a rakkenek a diszes ruhas idosodo figura odaer hozzatok Yorlk es Karl kisereteben
- Impressziv akcio volt. Kisse felelotlen es vad, de impressziv. Drimsby vagyok, a legorseg kapitanya. Bar ha csak a fele igaz annak amit Yorlk meselt rolad meg se kene lepodnom - intezi szavait eloszor Uzelhez majd a tobbieken is vegigtekint - Ugy hallottam segiteni akarnatok. Sajnos van uresedes. Ha tenyleg erdekelne a dolog akkor holnap reggel gyertek el a kikotobe. A Lombjarora elfernenek olyanok akik nem rettennek meg a sajat arnyekuktol - mondja elgondolkodva
This message had punctuation tweaked by the player at 15:55, Thu 27 Apr 2017.

In reply to Air Warden Drimsby (msg # 77):

Megfontoljuk az ajánlatot és ha úgy döntünk, akkor holnap reggel találkozunk a kikötőben - azzal Uzel indulni készül, mikor eszébe jut még valami - Apropó! Mi a fenék azok a Rakkenek?
torpan meg és fürkészően nézi Air Warden Drimsby arckifejezését.

Felszalad a szemöldököm meglepetésemben amikor a félszemű ork ad egy taslit a megmentett elfnek, majd miután jobban végiggondolom a dolgot rájövök, hogy várható volt. Talán még szerencsés is, hogy csak tenyérrel kapta. Az információval amúgy nem tudok mit kezdeni, legalábbis hasznosat nem. Ismertem egy Rakken nevű férfit Kratasban, szeretett szurkálódni, szavakkal és tőrrel egyaránt, aztán felbosszantott két trollt és ellátták a baját, azóta nem is láttam és örülök is neki. Az előttünk elterülő pusztítást látva pedig arra a következtetésre jutok, hogy ezekkel a Rakkanekkel sem szívesen találkoznék.
Az érkezőket figyelem, majd hallgatom végig mondandójukat utána pedig Uzelt figyelem ahogy válaszol. Magamban nyugtázom, hogy ha tetszik ha nem, előbb-utóbb én is megtudom mik azok a Rakkenek, az egészségesebbnél közelebbről. Egyszer kétszer lábujjhegyre nyújtózkodom, ezzel a fészkelődéssel jelezve, hogy nem kifejezetten nyugtat meg a lezuhanás gondolata. -Ez a hajó nem tartozott a Légőrséghez, igaz? - teszem fel kicsit talán buta kérdésemet. Ha a légőrséghez tartozna, enné azért alószínűleg idegesebb lenne az előttünk álló három Légőr.

Drimsby hosszan gondolkodva nez ratok, mar-mar ugy tunik nem is fog valaszolni de aztan csak felreint a tomegtol hogy azok ne hallhassak amirol beszeltek.
- Meg kell ertenetek, hogy ami elmondok most az elegge kenyes tema - megvarja amig ugy tunik hogy erre rabolintotok es csak utanna folytatja - A rakkenek? Nos nem tudjuk mik, nagyok, repulnek es tuzet fujnak. Nem egy hajo esett mar aldozatul nekik. Altalaban csapatostul tamadnak es eddig nem sok sikerrel vettuk fel a harcot ellenuk. A Bibor Hajnal nem a legorseg hajoja volt, de harom hajonk is kiment ele hogy bekiserje. - kis levegot vesz - de csak ketto tert vissza - megcsovalja a fejet a vegen kisse majd hatarozottan ratok nez - Ezert is keresek tapasztalt, meresz tengereszeket, olyanokat akik nem ilyednek meg a sajat arnyekuktol. Legyozzuk ezeket a rakkeneket akarmik is legyenek es ujra biztonsagossa tesszuk a kornyeket -
This message was last updated by the player at 07:18, Tue 09 May 2017.

In reply to Air Warden Drimsby (msg # 80):

Uzel fölényesen legyint
Ha hús-vér teremtményekkel van dolgunk ezen a Rakkenek esetén, akkor meghalhatnak, ergo megölhetőek. Szóval van esélyünk legyőzni őket. Rémmekkel vagy élőhalottakakkal sokkal nehezebb dolgunk lenne.
Ezzel megnyugodva kihúzza magát és ösztönösen végigsimít a kezével a fegyverein, mintha már látná is a szemeivel az imént említett Rakkeneket.
Akkor holnap reggel a kikötőben találkozunk.

Amikor Drimsby kiejti a kényes téma kifejezést már előre sejtem, hogy valami nem éppen jó hírt fogunk hallani, s bár a tippem, miszerint talán ez a hajó is a Légőrség tagja volt, nem válik be, az azonban ugyanúgy nem túl jó hír, hogy az említett hajók közül egy nem tért vissza. A rakkenek elleni effektivitásról elmondott néhány szó sem lep meg, tüzet fújnak, a hajók pedig elégnek, úgyhogy nem is kifejezetten tartom meglepőnek, hogy a Légőrség nem remekel ellenük... Minden esetre az kicsit nyugtalanít, hogy mi éppen ezek ellen a rakkenek ellen akarunk harcolni az egyik hajó legénységeként - főleg úgy, hogy többünknek köze sincs a hajózáshoz, de majd ezekkel a részletekkel holnap terhelem a férfit, ha valóban felkeressük.
Ha a férfi távozott szólalok csak meg: -Megmondom őszintén nekem nincs túl jó előérzetem ezzel kapcsolatban. Te, Uzel jó tengerész lennél, de mi nem igazán dolgoztunk még sose hajón... Lehet nagyobb hasznunk látnák, hogyha megpróbálnánk itt a talajon megtalálni, hogy honnan érkeznek a rakkenek... - mondom, de végül vállat vonok. -De majd Drimsby meglátja.

In reply to Keira Ailin (msg # 82):

Uzel megrágja Keira szavait, majd megszólal
Valóban kockázatos csalinak kihajózni, hogy mi is szemtől szemben megküzdjünk a levegőben a rakkenekkel, ráadásul kevés tapasztalattal. Hm, lehetne egy földi csapattal követni a hajót, vagy ami még inkább jobb lenne: előbb földön felderíteni a helyszínt és a környékét, hátha okosabbak leszünk. Aztán vállalni a hajózást.

In reply to Skullcrusher Uzel (msg # 83):

(Azt azert mind tudjatok, Uzel meg nagyon is jol hogy egy Egi hajot a foldrol kovetni... Lenyegesen gyorsabbak mint a leggyorsabb lo, igazabol ha nekiindulnak akkor percek mulva elvesztenetek szem elol. Azt irjak olyan negyed ora alatt halad annyit mint lohaton valaki egy nap alatt)

-Kockázatos, az biztos, de ezek a hajók nagyon gyorsan haladnak ahhoz, hogy kövessük őket, nem? - kérdezem a szemkötős orkot, bár néha-néha a többi újdonsült társamra is rápillantok, akik kissé hallgatagon követik az eseményeket. -Ha csak két fertályórára történt a támadás, akkor biztos sok időbe telhet míg a lehetséges területet be tudjuk járni, márpedig reggelre ígértük, hogy megjelenünk, úgyhogy lehet, hogy ezt a bizonyos Drimsbyt kellene megkörnyékezni az ötleteinkkel... - magyarázom. -Na meg aztán, nem hiszem, hogy csak úgy odavetni az embereit a rakkeneknek... Úgy hallottuk így sem túl jó a Légőrség megítélése, szóval vigyáznia kell minden hajójára, de talán az volna a legjobb, hogyha holnap felvetnénk neki a rakkenek fészkének megtalálásának ötletét. Talán a Légőrség tagjai közül nem tud nélkülözni senkit, de biztos nem bánja, hogyha mi önként vállaljuk neki a felderítést, ráadásul ő segíthet is benne, mert tudnia kell, hogy merre történtek a korábbi támadások. - vezetem fel az elképzelésemet nem túl tömören.

In reply to Keira Ailin (msg # 85):

Uzel megvakarja a tarkóját, aztán egyetértően bólint.
Igen. Az lesz a legjobb, ha reggel megjelenünk a hajónál és akkor megbeszéljük ezzel a Drimsbyvel, hogy a szárazföldön előtte felderíthetnénk a területet, hátha a Rakkenek fészkére bukkanunk és még a földön le tudnánk velük számolni, ezzel csökkenthetjük a kockázatát egy újabb hajós tragédiának.
Mondja vissza Keira ötletét a szemkötős ork, végignézve a többieken.
Akkor addig tegyük el magunkat holnapra. Reggel a fogadó földszintjén találkozunk a pult előtt, egy napindító feles kíséretében.
Azzal otthagyja a helyszínt és visszaindul a fogadó felé, ha a többiek is követik.

-Legyen így, használható elképzelésnek tűnik. Na meg aztán, még úgy is csak most érkeztünk, kicsit szeretnék szétnézni a városban mielőtt rögtön el is megyünk innen. - magyarázom, majd zsebre dugott kézzel indulok a szemkötős ork után, majd amikor behozom azt a pár lépés lemaradást, elé sietek, megfordulok, és háttal sétálok tovább, hogy a három társamat figyelhessem beszéd közben. -Elég koszos és büdös város, de biztos megvannak a maga szépségei, még annak ellenére is, hogy nem tűnnek túlzottan vendégszeretőnek az emberek erre. - a mondandó végén sarkon fordulok, nem háttal előre haladok tovább. -Meg persze hátha valaki elkotyog valami olyasmit ami segíthet nekünk. - teszem még hozzá séta közben.

Mire a fogadohoz ertek mar alaposan besotetedett. Latjatok hogy igaz volt a pletyka, teljesen furcsa de konganak az utcak az uressegtol es a fogado is uresnek tunik bar mintha egne bent feny. A fogadoba lepve latjatok, hogy mar csak a nagydarab troll fogados van a sontesben, o is egy asztalnal ul mintha varakozna. Mikor beleptek felkapja a fejet - Carina? - majd mikor meglatja hogy csak ti vagytok feszuten visszaul - Hol van az a lany? -
This message was last updated by the player at 22:06, Sat 03 June 2017.

Az út alatt próbálok ezúttal annyira alaposan szétnézni amennyire azt csak tehetem anélkül, hogy túlzottan bármit is megbámulnék. Mondjuk, igaz ami igaz, teljesen feleslegesen vesződök a feltűnés kerülésével, hiszen ezek az utcák valóban egyre inkább konganak az ürességtől - kicsit Kratas sötét mellékutcáira emlékeztet a város pillanatnyilag, azzal a különbséggel, hogy ott nagyon is sokan mozogtak a sötétben ha az ember tudta, hogy keresse őket. A fogadóhoz megérkezve megcsóválom a fejemet a troll kérdésére: -Nemcsak, hogy nem mi vagyunk Carina, de nem is láttuk azóta, hogy elmentünk innen. - válaszolom, majd a rajta uralkodó feszültséget látva kicsit komolyabbra fordítom a szót: -Nem lehet, hogy a lezuhant hajóhoz ment?
This message was last edited by the player at 16:11, Sun 04 June 2017.

A hatalmas troll a fejet razza mikozben felemelkedik ultebol. Kisse biceg es latszik rajta azert a kor - Sirit es Liviat indult el hazakiserni. Mondtam neki hogy inkabb varja meg Cyrust, de kinevetett hogy o nem hisz az utcan vadaszo dolgokban - lathatoan Boris viszont igen - Mar regen vissza kellett volna ernie. Miert nem hallgatott ram? -
This message was last updated by the player at 19:08, Sun 04 June 2017.

Bár én a hallottak alapján még mindig eléggé szkeptikus vagyok ezzel az átok dologgal kapcsolatban, azért annyira jó érzés van bennem, hogy a troll aggódását látva nem csak legyintek egyet, hogy biztos csak megállt beszélgetni valakivel a lány. Na meg aztán, talpra esett személyeket is láttam ma már félni ettől az átoktól, lehet tényleg okkal tartanak a sötéttől - ha gyilkos járja az utcákat, az Carinára nézve ugyanannyira lehet veszélyes mintha valami misztikum ragadná el az embereket. -Mit mondasz Uzel, egy finom vacsoráért cserébe megnézzük merre késik Carina ilyen soká? - nézek a szemkötős orkra, illetve a finom vacsora résznél a trollra, még egyértelműbbé téve az utalást. -Na persze, mi nem tudjuk, hogy ez a Siri és Lívia merre lakik, úgyhogy...? - folytatom, félig befejezve a mondatot, meghagyva a lehetőséget a trollnak, hogy eldöntse, megnyugszik-e a lelkiismerete ha megkér minket, keressük meg Carinát.
This message was last edited by the player at 19:27, Sun 04 June 2017.

In reply to Keira Ailin (msg # 91):

Boris meghallva Keira ajanlatat felvonja a szemoldoket - Ha fiatalabb lennek en magam mennek - mondja mikozben kerdon nez Uzelre - De ha elokerititek azt a lanyt egyben egy teljes napnyi ingyen szallas es etel is belefer - majd kicsit atgondolja - Egy matrozt nem hagy hatra a kapitany - teszi hozza, utalva arra hogy a kocsma neve nagyban kapcsolodik ahhoz hogy o maga hogy latja magat
This message was last updated by the player at 20:04, Sun 04 June 2017.

In reply to Arbocmester Boris (msg # 92):

Uzel eddig csendben hallgatta a beszélgetést. Carina eltűnésének hírére elkalandoznak a gondolatai, de egészen másirányba, mint amire a környezete gondolná ezekután. Elképzelte, amint Carina ringó csipővel jön hazafelé a sötétben, és Uzel előugrik egy sikátor mögül és hátulról elkapja a lányt, a  bögyös melleit megmarkolásza, miközben a ringó csipőjéhez hozzásimul, a nyakához hajol, hogy adjon rá egy csókát. Carina nem sikkít, nem tiltakozik, mint ami ilyenkor várható lenne. Sőt, a szemkőtős ork úgy érzékeli, hogy mintha tetszene is neki. A lány molyogva szembefordul a félszemű orkkal, amikor.........Keira kérdése szertefoszlatja Uzel lelki szemei előtt az iménti kellemes látomást.
Mit?.........Ja, persze.........Keressük meg Carinát!
Majd belegyezően bólint az öreg troll felé még mindig kicsit zavartan pislogva, és jelzi Keirá(ék)nak, hogy felőle azonnal indulhatnak.

-Akkor segítünk! - jelentem ki egyszerűen rövid habozás után, mialatt a látszólag pillanatnyi időre elkalandozó Uzelt figyelem kissé összevont, elgondolkodó tekintettel. Vajon most is koponyatörésen járhat az esze? Mindegy is... -Merre indult el? - nézek fel ismét a termetes trollra. -Illetve a város melyik részén lakik az a két valaki akit haza akart kísérni? Meglehetősen sokat segítene. - teszem még hozzá, lényegében elismételve előző kérdésemet.

Az oreg Boris bolint - A varos eszaki reszen laknak az idos nagynenjuknel. Testverek ugyanis. Altalaban Cyrus kiseri el oket, az oreg kampokez tud magara vigyazni - majd eszbekapva hogy elkalandozott - Szoval eszakra - es elmeseli merre is kell mennetek hogy eljussatok a lanyok hazahoz.
This message was last updated by the player at 21:00, Mon 05 June 2017.

In reply to Arbocmester Boris (msg # 95):

Hát akkor reméljük, hogy egyenesen északnak vették az irányt és nem kerülgettek se jobbra, se balra, mert akkor a Szenvedélyek se tudnak segíteni abban, hogy mi megtalálhassuk őket. Induljunk! - azzal Uzel elindul élre állva, meglazítva a dobóbaltáit az övében. Kettő elölről van keresztben az övében, kettő hátul ugyanígy. És ha ez nem erősítené a szemkötős orkban a biztonságérzetet, ott van a hátára szíjazva a Grondar dühe, a háromfejű balta, tekintélyt parancsolóan.

Még néhány kérdés megfordul a fejemben, de inkább elvetem őket: kérdezgethetném tovább, hogy északon pontosan melyik rész, vagy hogy hogyan néz ki a ház, de teljesen felesleges volna, hiszen valószínűleg úgyse tudja pontosan elmondani ezeket a részleteket idegeneknek. Így végül mentálisan legyintek, majd legfeljebb kérdezősködök egy-két embert felverve pihenéséből.
Uzel után indulok, zsebre dugott kézzel nézelődve az utcákon ahogy haladunk: ez a hely biztosan nem annyira veszélyes mint amennyire például Kratas volt a céltalan utazónak, ugyanakkor erre is sokféle Névadó megfordul, úgyhogy én még mindig úgy gondolom, hogy lehet csak valaki kirabolta, esetleg le is ütötte a lányt. Ha látok egy-egy sikátort amire azt mondanám, hogy egy kevésbé erkölcsös személy ott bizony megpróbálna valakit kirabolni, akkor oda bekukkantok, de egyébként nem igazán teszek mást a sétán kívül az út alatt.

A tarsasag megindula  kihalt utcakon. Kisse szokatlan a dolog, persze ejjel kevesen jarnak a legtobb varosban, de ilyen szinten kihalt utcakat is ritkan lat a varosokban az utazo. Szep lassan haladva nezitek at azokat a helyeket ahol Keira ugy gondolja egy kevesbe torvenytisztelo lakos akar rablashoz keszulhetne, eppen talaltok is egy helyet ahol mintha lenne valami a foldon, de mielott meg erte nyulhatnatok mintha valamifele halk sikkantast hozna a szel a kozelbol.

-Te is hallottad? - terelődik el rögtön figyelmem a földön talált valamiről, miközben Uzelnek címzem a kérdésemet. -Nekem nem tűnt valami nagyon örömteli sikkantásnak, mint amikor az embert éppen... mindegy is, nézzük meg! - mondom, de nem indulok rögtön előre, ezt a tisztséget meghagyom bármelyik másik társamnak a három közül. Kratasban megtanultam már, hogy jobb másokat előre engedni ilyen helyzetben, nem szeretem, ha én kapom az első pofont egy sikátorból ki, vagy éppen sikátorba belépve. Minden esetre a kezem ezúttal már nekem is az éjfekete pengéjű kardom markolatára vándorol, miközben az élet iróniáján mosolygok: egy tolvaj, aki - valószínűleg - rablókat készül megállítani. Ha Adean ezt látná, biztos büszke lenne színészi és alkalmi jótevői képességeimre.

In reply to Keira Ailin (msg # 99):

Uzel úgy megpördül, mintha darázs csípte volna meg és a zaj iránya felé fordul
Hallottam! Valami sikítás szerű zaj arról. Gyerünk nézzük meg, ne késlekedjünk!
Azzal a szemkötős ork kezébe vesz két dobóbaltát és vadul elkezd rohanni az ominózus irányba. Nem fordul hátra, csak reméli, hogy követik a többiek, de most ebben a szituációban másodlagos. Elsősorban az a lényeg, hogy a félszemű ork még időben a helyszínre érjen, és ne legyen túl késő, bármi történjék is ott.

Keira mozdul eloszor de nem sokkal lemaradva koveti ot Uzel, Ruwen es Trenna is.

Sietve indultok a hangok iranyaba, de gyorsan rajottok hogy ez nem mukodik teljesen, igy vegul rovidebb sietos nekiiramodasok es Keira hallgatozasa valtjak egymast amig nem ertek latotavolsagra attol a helyrol ahonnan a hangot hallottatok es utanna is valamennyi labdobogast, puffanast, nyogest, nyikorgast. Vegul ralattok a kodben egy kocsira. Eppen indulni keszul. Ugy tunik eleg nagy kocka alaku kocsija van de nem tunik tulsagosan postakocsinak (Inkabb amolyan viktorianus rendorsegi kocsinak amiben rabokat lehet szallitani)

In reply to Meselo (msg # 101):

Uzel odafut és a dobóbaltáit előkapva elhajítja, még pedig úgy szeretné, hogy a kocsi gyeplőjét, szíjait elmetsze a repülő balta(k)kal megakadályozza, hogy a lovak elhúzzák a kocsit. A Throwing Weapon talentjét használná fel erre a célra
13:38, Today: Skullcrusher Uzel rolled 3, with a step number of 4 on the Earthdawn (3rd ed) system with rolls of 3.  Karma-dobás.
13:36, Today: Skullcrusher Uzel rolled 7, with a step number of 10 on the Earthdawn (3rd ed) system with rolls of 3,4.  Throwing Weapon talent.
Közben elkiáltja magát
Állj! Megálljatok! Kik vagytok? És hová mentek?

A város ezen részét nyilván nem ismerem hiszen soha nem jártam még erre, azonban az éles fülem az előnyünkre válik, mint ahogy a Kratasban szerzett rutinom is: az utcák, sikátorok és beugrók miatt kicsit máshogy terjed a hang, mint ahogy azt az ember gondolná, s bár néha nem vagyok biztos a megfelelő irányban, azt is megtanultam már, hogy célszerűbb az esetleg rossz döntést rögtön meghozni üldözéskor vagy meneküléskor, mintsem időt vesztegetni.
Amikor meglátjuk az elsőnek a számomra postakocsinak, majd később valami harciasabb, rabszállítónak tűnő járművet, ismét ösztönből cselekszem és a fal mellett elkezdek közelebb szaladni: nem feltétlen megállítani akarom a járművet, nekem az is szinte teljes győzelmet jeletnene, hogyha sikerülne meglátnom kik is fuvaroznak valószínűleg nem önkéntes alapon kiválogatott utasokat az éjszakában.

Uzel kialltasara csak futo labak dobogasa es a kocsis hirtelen indulasra osztokelese a valasz. Az ork elhajitja egyik baltajat, de a nehez balta nem tudja atvagni a lovakat tarto borszijakat, csak az egyiket kitepi a hajto kezebol, de a bebugyolalt patas allatok az osztokelesre igy is nekiindulnak es egyre gyorsulo tempoban tavolodnak. A kocsira felkapaszkodott kozben talan ha 4-5 arnyek a sikatorbol.

(Ha nagyon siettek elobb-utobb utolerhetitek, vagy ha kevesbe rohantok megprobalhatjatok kovetni is akar. Ruwen nem sprintel de Trenna ha ugy dontotok hogy be akarnatok erni a kocsit megprobal hosszu labaival veletek tartani. Ez esetben dobjatok Dex es Tou probat. A koveteshez eleg egy Per proba is)

Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy tökéletesen jó ötlet amire készülök, de én lassítok a sebes lépteimen és próbálok arra építeni, hogy követni fogjuk a kocsit, nem pedig üldözni: nem igazán hiszem, hogy van esélyünk utolérni őket, viszont ha azt látják, hogy kergetjük őket, akkor egészen biztosan egyre gyorsabban és gyorsabban fognak menekülni, akkor pedig esélyünk sem lesz arra, hogy meglássuk, merre is mennek pontosan. Így aztán, ha Uzel nem kezd teljes erejéből rohanni a kocsi után, akkor én csak követni próbálom azt: ami nem feltétlen jó ötlet egy ismeretlen városban, hiszen könnyen elveszíthetem, de a másik opcióban már alapból sem bízok meg.

In reply to Keira Ailin (msg # 105):

Uzel csalódottságának ad hangot, amikor látja, hogy sem a szekér nem áll meg, sem a dobóbalta eldobása nem ért célt. Mivel a félszemű ork is belátja, hogy nincs esélyük üldözni a szekeret, ha csak nincs nekik is egy szekér, vagy még inkább egy hajójuk, akkor veszett fejsze nyele a dolog, ezért inkább a dobóbaltája megkeresésével foglalatoskodik inkább.
Majd előveszi a nyomkövető képességét és a szekér nyomai mentén, követni kezdi a járgányt, látva Keirát is, hogy ezt teszi. A többiek felé int a szemkötős ork, hogy ők is csatlakozzanak.

Hosszasan kovetitek a kocsit, tobbszor is ugy tunik elvesztettetek, csak Keira eles szeme, utcaismerete es neha a szerencse segit ki titeket.
Sikatorokon es mellekutcakon kovetitek a kocsit ami egy ido utan lelassit hogy kevesbe legyen feltuno igy tudtok nagyjabol a nyomaban maradni. Vegul megallnak egy oreg raktarepuletnel, a festek malladozik, az ajto felett egy kopott felirat hirdeti hogy valaha labasjoszagokat tartottak itt.

Az utonallok leugralnak es ketten kinyitjak az ajtot amieddig a kocsi behalad majd gyorsan becsukjak maguk mogott.

In reply to Meselo (msg # 107):

Uzel odafordul a többiekhez, és kérdően néz rájuk
Akkor odalopakodjunk és nézzük meg, hogy be tudunk-e jutni? Vagy másszak fel a tetejére a raktárépületnek, hátha látok valamit?
Majd a keze végigsimítja a fegyverein
Már bizsereg a tenyerem, hogy elővegyem ezeket a gazfickókat és elszámoltassam.

-Én nagyon szívesen körbesettenkedek az épület körül, hátha meglátok valamit amit innen nem, aztán pedig ki tudja, lehet utána a bizsergésedet is csillapíthatod. - válaszolom Uzelnek, hol rá, hol az épület irányába pillantgatva. Való igaz, ki tudja mi van odabent, de én nem igazán szoktam megbízni már az ilyen felderítő munkákban a Légiós élet után, ugyanakkor új társaság, új barátok, szívesen elvállalom ezt a feladatot.

In reply to Keira Ailin (msg # 109):

Menj akkor Te! - legyint lemondóan Uzel. A valóságban persze, örül, hogy nem neki kell settenkednie, tetőre mászkálnia, még megrándul a dereka, vagy egyéb kellemetlenségek adódhatnának, de így biztos távolságból, kényelmesebbnek tűnik az őrködés és Keira megvárása - Mi itt addig megvárunk és addig figyeljük innen a raktárt.

Keira korbejarja a raktarat. Elegge rossz allapotunak tunik. A nagy kaun kivul ket helyen is talal normal ember meretu ajtot es a magasban (kb 6-7 meter magasan) ablakokat amin egy vekonyabb illeto at tudna akar preselni magat. Az egesz raktar talan 7x10 meteres. Mozgast kivul nem nagyon lattok es bentrol sem nagyon hallani sok mindent.

. +----------------------+
. 3                      |
. |                      |
. |                      |
. |                      |
. |                      |
. |                      |
. |                      |
. +2--------11-----------+

1: A ketszernyu kapu ahol a szeker is behajtott
2: Egy kopottas ajto, de zarva van
3: Egy masik kopottas ajto folotte betort uvegablak amit maszas vagy emeles segitsege nelkul nem lehet igenybe venni, ez is zarva van

Övembe dugott ujjakkal járom körbe a kívülről meglehetősen romos raktárépületet, viszonylag gyors léptekkel, bár kicsit flegmábban hozzáállva a dologhoz mint amennyire talán a helyzet igényelné. Nem kifejezetten tartok attól, hogy bárki az emberrablók közül észrevenné jelenlétemet, ha kicsit óvatosabbra veszem a járást az csakis kizárólag azért van, hogy más idegen ne vegyen észre és nehogy somfordáló tolvajnak tűnjek a szemében, hogy aztán megpróbálja megragadni a grabancomat. Milyen súlyos félreértés is volna... Sokáig mesélhetném Kratasban, hogyan vádoltak meg engem (engem!) a sötét éjszakában tolvajtevékenység végzésével miközben éppen jó tetteken ügyködtem.
Mikor visszaérek a többiekhez halvány mosollyal köszöntöm őket: -Igencsak romos mindenhonnan az épület, ha embereket akarnék rabolni, én is hasonló helyet választék búvóhelyül. Na, nem mintha annyira akarnék, de ha egyszer úgy adódna... Szóval, van két másik ajtó is, amit én nagyon szívesen kinyitok nektek, hogyha nem akartok ajtóstól rontani a házba. - mondom kissé bizonytalanul a végét, a bejáratot figyelve. -Kapustól a raktárba, úgy értem. - javítom ki magamat, majd várom, ki mit gondol a dolgokról.

In reply to Keira Ailin (msg # 112):

Uzel figyelmesen hallgatja Keira beszámolóját, közben bólogatva, figyeli a többiek reakcióját is, aztán megszólal
Igen, az emeleti ajtókat kellene kinyitni, aztán ott bemászunk. Biztos nem számítanak rá, hogy ott megjelenik valaki. Nagy lesz a meglepetés.
Széles mosolyra szalad a szája a szemkötős orknak.

-Emeleti ajtó? - nézek el Uzel felett a raktár tetejének irányába. -Én olyat nem láttam, csak kettőt itt lent, meg az egyik felett ablakokat. De ha megmutatod hol van, én azt is szívesen kinyitom neked. - válaszolok a szemkötős orknak, majd ha mutat egyet, akkor ott próbálkozok, ha nem, akkor én vezetem oda a hozzánk közelebb lévő ajtóhoz a társaságot, hogy ott aztán materializáljam a kezemben a haloványan foszforeszkáló tolvajkulcsaimat, amivel aztán hamar hozzálátok a zár kinyitásának. Kicsit elfog a szokásos nem túl egészséges félelem, hogy nem fogom tudni kinyitni a zárat, de próbálom nyugtatni magamat, jóval ügyesebb vagyok én annál, hogy egy olcsó, romos raktáron lévő ezer éves zár kifogjon rajtam.

In reply to Keira Ailin (msg # 114):

Uzel felvonja a szemöldökét. Biztos viccel vele az elf lány.
Ajtó, ablak, barlangnyílás..........nem mindegy? A lényeg, hogy egy olyan rés, amin be lehet jutni. Kár most elmerülni a részletekben. Ki tudod nyitni?
sürgeti Keirát a szemkötős ork, amikor látja, hogy amaz a zárakkal bíbelődik.

Hamar odavezetem az apró csapatot a zárt kaputól távolabbi ajtóhoz, majd féltérdre ereszkedve kezdek bíbelődni a zárral, csak akkor állok meg egy pillanatra, amikor Uzel korábbi mondandóját sikerült végre megemésztenem. -Hát... - nézek fel rá, majd vissza a zárra, majd fel az ablak irányába, majd megint vissza a zárra. -Én azért ha nem bánod, az ablakot továbbra is ablaknak hívnám, az ajtót pedig ajtónak. Tudod, erényem a... - mondom, egy pillanattal tovább húzva a mondanivalómat, hogy a zár kattanása fejezhesse be félig a mondatot. ...precizitás. - mosolyodok rá a szemkötős orkra, elengedve a tolvajkulcsokhoz szükséges mágiát, majd félreállok. -Csak utánad. - adom át neki a lehetőséget.
This message was last edited by the player at 21:05, Mon 07 Aug 2017.

In reply to Keira Ailin (msg # 116):

Miközben Keira a zárral bíbelődik, Uzel előszedi Grondar Dühét és kétkézre fogja a háromfejű baltát. Ahogy a fegyver hűvös nyele a tenyerébe simul és a vasmarka ezután satuba szorítja a markolatot, biztos fogást találva rajta, pulzusszáma drasztikusan megnő. Mikor az elf lány a kinyíló ajtóból félreál és maga elé akarja engedni a szemkötős orkot, az megpróbálja leplezni a pillanatnyi meglepetését, de egy szivverésnyi idő után rendezi az arca ráncait és rámosolyodik Keirára - Kösz! Már éppen kérni akartam! - Majd miután hátra néz a többiekre, hogy követik-e őt vajon, felszívja magát és beugrik nagy lendülettel a feltáruló nyílásba, készen arra, hogy bármit talál ott, azt szétcsapja a mágikus baltájával.

Amint az ajto nyilik Uzel verszomjasan beugrik egy egykor jelentosen jobb napokat megelt irodaban talalja magat. A levego nehez, feny nincsen sok. Az egyik sarokban egy felig osszedolt iroasztal hirdeti a helyiseg funkciojat. A falak mellett tobbnyire oreg hajlott polcok amiken rothado, szuette papirtekercsek es konyvek sorakoznak.
A szemkozti falon egy felig nyitott ajtot lattok, talan mar annyira elvetemedett hogy be sem lehet csukni (a lenti rajzon 4-es)
Halk torokbol jovo morgas hallani a szoba atellenes sarka felol.

. +---+------------------+
. 3   |                  |
. |   |                  |
. |   |                  |
. +4--+                  |
. |                      |
. |                      |
. |                      |
. +2--------11-----------+

This message was lightly edited by the GM at 07:46, Tue 08 Aug 2017.

In reply to Meselo (msg # 118):

Uzel gyorsan körülnéz a helységben, és már majdnem konstatálja, hogy itten nincs senki, amikor meghallja a halk morgást a sarokban. Odakapja a fejét és megnézi, hogy mi az?
Jó kutya! A jó kutya az nyugodt! A jó kutya nyugodt és ül továbbra is a fenekén, mert tudja, hogy különben szét lesz rúgva a valaga!
mondja nyugodt, halk hangon a félszemű ork, miközben megközelíti lassú léptekkel a morgás gazdáját.

Nagyon szívesen előreengedek mást is ha esetleg szeretné követni a szemkötős Orkot, én már elégszer megtanultam Kratasban, hogy célszerűbb a sor végén bejutni mindenhova, hogy az elsők kapják a pofonokat. Igaz, a vége sem a legbiztonságosabb hely, de szerencsére ez pedig nem Kratas, hogy az elfnek ilyentől is félnie kelljen az éjszakában. Vagy ki tudja... Gondolatmenetemből Uzel szavai és a szoba sarkából érkező morgás ránt vissza a valóságba: egy kutya? Nem szeretem a kutyákat, elsősorban pont azért, amiért most se fogjuk szeretni: megugat. Nem megyek beljebb, megvárom, hogy Uzel mit tud tenni a helyzettel.

Uzel kozelebb ovakodik, a sarokbol egy felborzolt szoru kutya morog feletek. Nem kicsi de az ork mar sokkal nagyobb ellenfelekkel is kerult szembe. Egyelore morog de ki tudja mikor kezd ugatni az pedig konnyen fleverheti a kornyeket.

(Karizma proba vagy valami illeszkedo kepzettseg/talent? Vagy barmi mas megoldas...)

In reply to Meselo (msg # 121):


00:28, Today: Secret Roll: Skullcrusher Uzel rolled 7, with a step number of 6 on the Earthdawn (3rd ed) system with rolls of 7.  Karizma-próba a kutya megnyugtatására .

Uzel szavai lathatoan nem hatjak meg a kutyat. Szoret felborzolva fogait vicsorogtatva all az ajto mellett, de egyelore legalabb se nem ugatott se nem kozelitett.

(Egyebkent 9-es celszam

In reply to Meselo (msg # 123):

Uzel a háta mögött integet a többieknek, hogy menjenek tovább, miközben próbálja továbbra is kitakarni magával a teret, elterelni a kutya figyelmét a többiekről, hogy csak rá figyeljen:
Jó kutya vagy! A jó kutya nyugton ül a seggén és vigyázza a sarkot.

Szerencsére vagy sem, de a megfelelő pillanatban nézek be az épületbe ahhoz, hogy meglássam, hogy az Ork int nekünk, hogy haladjunk tovább - nem nagy örömmel, de végül ráveszem magamat arra, hogy megpróbáljak segíteni. Belépek az épületbe miközben némi ételmaradékot szedek elő, amelyet oda tervezek majd vetni a kutyának, hátha elég éhes ahhoz, hogy inkább azzal foglalkozzon mint velünk.  Nem igazán érzem magamat jelenleg annyira természetközelinek mint ahogy azt a népemről szokták mondani, egyrészt mert mégiscsak városban nőttem fel, ráadásul a kutyáktól is félek, de reménykedek benne, hogy nem fogok többet ártani mint használni.
This message was last edited by the player at 08:31, Thu 31 Aug 2017.

Mikor mar ketten is kozel ertek a kutya hirtelen elkezd veszettul ugatni mikozben hatral toletek. Hogy Keira kozeledese, a tul sok kozeledo vagy az okozta hogy latta nem tavoztok nem tudni, mindenesetre a falak nem olyan vastagok hogy az ugatas sokaig eszrevetlen maradjon.

In reply to Meselo (msg # 126):

Uzel látja, hogy itt már nem lehet tovább finomkodni a kutyával, ezért a leakasztott vízestömlőjével, egy nagy ugrással (Great Leap talent) a kutya mellett szeretne földet érni és fültövön szándékozik vágni (Unarmed Combat skill) a jószágot a tompa, de terebélyes alkalmatossággal. Ha sikerülne bekábítani a kutyát, akkor a megszédülő állatot már sikeresebben lehetne lefognia.

Uzel ahogy a kutya elkezd ugatni egy gyors lepessel kozelugrik es jokorat suhint a kutyara tomlojevel amitol az arrebb hengeredik nyuszitve. Lathatoan kisse megszedult, egyelore az ugatast is abbahagyta de jo kerdes felfigyelt e ra addig valaki

(Akkora tavolsag nem volt hogy Great Leap kelljen igy aztan nem is szamitom be az 1 faradas koltseget)

In reply to Meselo (msg # 128):

Uzel sebesen odalép a kutyához és megpróbálja testének súllyával ránehezedve lefogni, miközben a kezével összefogja a jószág állkapcsát, hogy ne tudjon ugatni. Majd felnéz a többiekre
Menjetek nézzetek körül! - suttogja oda.

Miközben Uzel, a kutyával történő birkózását figyelem lassan előhúzom a kardomat, közben pedig megtalálom a szépséget abban, ahogy egy ork egy kutyával birkózik - halovány mosolyra húzódik a szám széle, de nem gyönyörködök tovább, ahogy Uzel megszólal, elindulok az ajtó felé. Először megvizsgálom, hogy be tudok-e nézni valamilyen módon rajta, teszem azt egy résen a deszkái között, ha fából van. Amennyiben semmi ilyesmi lehetőségem nincs, és a két másik társam közül senki sem igazán akar arra vállalkozni, hogy kinyissa az ajtót, úgy magam teszek így miközben magamban azon morfondírozok, hogy Kratasban pedig jól megtanultam, hogy soha sem célszerű elsőnek bemenni sehova.
Ha esetleg valaki előre akarna menni - például Trenna - akkor zokszó nélkül helyet adok neki!

Amig Uzel raveti magat a kutyara Elisa vezetesevel atrohantok az ajton. Trenna marad utoljara hiszen hatalmas termete miatt az ajtonyilasokban nehezen boldogul.

Egy hatalmas terembe juttok, egykor kocsiszin vagy istallo lehetett, legalabbis mintha lovak tartasara berendezett reszekhez jutnatok aminek a tuloldalan, egy asztal korul eppen harom alak tapaszkodik talpra. Ahogy ratok neznek rogton fegyver utan kapnak. Az egyikojuk veletlenul megloki az asztalt ami korul ultek, kartyalapok potyognak a foldre.

Egy pillanatra elidőzik a tekintetem a földre hulló kártyalapokon, sokkal szívesebben vertem volna meg őket egy baráti játékban mintsem valódi harcban, de ha valamit megtanultam az az, hogyha az emberre fegyvert rántanak, akkor ne nagyon gondolkodjon azon, hogy visszaüssön-e vagy sem. Ez igaz volt Kratasban is, a Légiónál is, úgy tűnik Jerris sem kivétel. És természetesen azt a szokásomat sem kívánom magam mögött hagyni, hogy másoknak engedem át a pofonok nagy részét: Elisa mögé húzódok, majd ahogy a három hamiskártyás ráront, a legtisztábbnak bizonyuló célpontra támadok a fekete pengéjű kardommal - vagy esetleg arra, aki volna olyan modortalan, hogy egyenesen rám támadna a harcosnő helyett!

In reply to Keira Ailin (msg # 132):

Uzel megpróbálja kizárni a raktárból a kutyát. Egyik kezével továbbra is fogja a kutya állkapcsát, hogy ne tudja megharapni, a másik kezével alányalából a jószágnak és a hóna alá kapja. Nemtörődve a kutya kapálózásával, odacipeli a bejárati ajtóhoz és egy nagy lendülettel elhajítja a kutyát, hogy messzebb landoljon és így a szemkötős orknak legyen ideje bezárni az ajtót. Ha sikerül a mutatvány, akkor bemegy a többiek után a raktárba Uzel, mivel fura zajokat hall bentről. Lehet a többiek segítségre szorulnak?!

Kezdemeny:
Keira 7
Trenna 7
Elisa 5

Amig Uzel megszabadul a kutyatol az istalloban elszabadulnak a dolgok.

A harom kartyas (ket ember es egy ork) Elisa es a veszelyesnek tuno Trenna fele rohan, Keirarol kisse megfeledkezve, de rovidesen megtapasztaljak hibajukat amikor elisa hata mogul elolepve a kozel ero tamadok egyikenek oldalaba dofi kardjat. Az osszerandul, lathatoan melyre szaladt a penge. Az utonallo orul hogy talpon marad es gyenge utese kozel sem jar az elf lanyhoz

Trenna is kivar es oriasit probal csapni ellenfelere, de az egyik gerendaban kisse magakado penge korant sem olyan erovel csapodik ellenfelebe ahogy azt a troll szerette volna. Mindenesetre ellenfele is felkeszult a vedekezesre a nehez balta ellen es igy mire eszbekap hogy nem kellett olyan erovel vedekezni mar nem nagyon futja neki tamadasra is.

Elisa egy konyed perdulessel inditva olyan csapassorozatoto indit amit az elotte allo alig bir szemmel kovetni, es vegso csapasa melyen a mellkasaba vagodik es a foldre kuldi.

Magamban konstatálom, hogy a férfi akire rátámadtam meglehetősen csúnya sebet kapott - én a helyében minden bizonnyal futásnak erednék. Na persze, elsősorban nem keverednék ilyen helyzetben, látszik, hogy egyikőjük sem élt még Kratasban, hiányzik belőlük az egészséges életben maradási ösztön. Óvatosság, ahogy jobb helyeken hívják - de amit én biztos nem tennék a helyében, hogy nem hagynám magamat elfogatni. Márpedig nekem pont ez a szándékom, reményeim szerint még mielőtt valamelyik újdonsült útitársam megölhetné az általam megsebzett férfit, egy meglehetősen nagy csapást kívánok mérni a fejére a markolatgombbal, hogy később megtudhassuk, miben is mesterkedtek pontosan.
This message was last edited by the player at 01:26, Mon 23 Oct 2017.

In reply to Keira Ailin (msg # 135):

Uzel a kutyától megszabadulva beront a helységbe, miközben előkapja Grondar dühét, a háromfejű baltát és felméri a helyzetet, ha látja, hogy valamelyik társa megszorult az ellenfelével szemben, akkor odalép és rásóz egyet a haramiára. Ha mindenki boldogul, akkor viszont kikerüli a harcolókat és megnézi, hogy tovább lehet-e menni.

Keira harcba szallasaval Elisa kepes csak egy ellenfelre koncentralni, az ember hatral es harit de Elisa tobb vagast kioszt a kezeire, labaira majd moge perdulve vegigvag a hatan hatalmas erovel mire az a foldre esik

Keira konnyeden elhajol a tamadasok ellen es a markolattal vagja arcon ellenfelet de azt kemenyebb fabol faragtak mintsem ennyitol a foldre kerulne.

Trenna viszont kezd kicsit megszorulni, lathatoan a kozelharc nem annyira az eleme ilyen kis helyen, probal felrelepni, de minduntalan megakad valamiben, vegul egy vagast kap az oldalara, egyedul vastag pancelja menti meg valamennyire

In reply to Meselo (msg # 137):

Uzel, látva Trenna szorult helyzetét, segítségére siet és két kézre markolva a Grondar Dühét lesújt az ellenfelére, de lehet elsieti a dolgot

Mivel a férfi akivel harcolok nem dőlt ki attól, hogy fejbe vertem nem próbálkozok újból a dologgal, nagyobbat akkor se fogok tudni ütni ha többször próbálkozhatok, helyette inkább még fárasztom egy kicsit, hátha sikerül elvenni a kedvét a harctól. S azt figyelembe véve, hogy Uzel is lerendezte a kutyát, s Elisa is legyőzte az ellenfelét, könnyen előfordulhat, hogy ez lesz a következő lépése.

Uzel hirtelen megjelenese megzavarta kisse Trennat es ellenfelet is, de a kis
hely nem ad sok lehetoseget egyikojuknek sem. Mindenesetre az meglatszik hogy a hirtelen felbukano ork alaposan elvette ellenfele kedvet a dologtol.

Keira es ellenfele ugyesen ternek ki egymas tamadasai elol, az elf lanyt furgesege, mig ember ellenfelet a sotet sikatorokban osszeszedett trukkok segitik ebben. Ellenfele legyozesevel azonban Elisa is tamadassorozatot indit ellene amivel alaposan visszaszoritja.

Mostmar mindketten a hatuk moge is pislantanak neha a menekules utjat lesve.
(Azaz a kovetkezo korben megprobalnak elmenekulni, de persze ha jol latom erre kidolgozott szabaly nincsen ugyhogy majd valami okosat kigondolok... Mindenesetre elore dobta nekik kezdemenyt es 1-es lett azaz mindenki megelozi oket ha ebben meg szeretnetek gatolni a parost)

A sikátorcserkész trükköket látva szívesen elbeszélgetnék az ellenfelemmel arról, hogy vajon járt-e esetleg Kratasban éltében vagy esetleg a Jerrisi haramiák is pont annyira vendégszeretőek mint az ottaniak, azonban eléggé nyilvánvaló, hogy erre nem igazán lesz lehetőségem, legalábbis hogyha nem sikerül megakadályozni őket abban, hogy kereket oldjanak, akkor biztosan nem. Nem véletlen, hogy nem kifejezetten kenyerem a test-a-test elleni harcmodor, de azért megteszem ami tőlem telik, és megpróbálom felborítani az egyik menekülésre készülő egyént; ami valószínűleg nem fog sikerülni, s ezzel magam is pontosan tisztában vagyok, de hátha a mellettem harcoló Elisa tud valamit kezdeni a helyzettel és a harci rutinjával hála a próbálkozásomnak.

In reply to Meselo (msg # 140):

Uzel ha látja, hogy menekülni készülnek és sűrűn pislognak hátra, akkor megpróbálja megkerülni őket, hogy mögéjük kerülve, elvágja  a menekülési útvonalukat.
Ha kell akkor a Great Leap Talentjét is beveti ezügyben

Uzel nem kepes idoben kikerulni ellenfelet az igyekszik megfordulni. Trenna ezt kihasznalva baltajaval erosen megcsapja mire az megtantorodik, de talpon marad, de ez eleg ideig feltartja hogy Uzel atugorhasson a feje felett hogy a tuloldalon erjen talpra

Keira probalja felboritani, de az utcai harcban jaratos ellenfel egyutt mozog a lany lenduletevel es talpon maradva inalna az ajto fele, Elisa egy pordules utan probalja a labat megvagni, de az gyakorlottan megroggyantja a labat igy a benito seb helyett csak egy felszinit kap es rohan tovabb a kapu fele tarsat hatrahagyva.

Az ork szemei elkerekednek, eldobja a fegyveret es felkiallt - Vigyetek amit akartok, csak ne oljetek meg -

(Az ember a kapuhoz ert, nem lehetetlen utolerni de elonyben van veletek szemben, viszont az ork Trenna es Uzel koze szorulva rossz helyzetbe kerult)

Megjátszott felháborodással válaszolok az orknak: -Megölni? Miféle barbároknak látszunk mi?! - vágom hozzá kérdőn, de nem nézek rá csak az első kérdésnél, utána inkább azzal foglalatoskodok, hogy jobban körbenézzek az épületben. Nem igazán szándékozok a két menekülő alak után iramodni, nyilván időbe kerül nekik míg erősítéssel érnek vissza, ugyanakkor meggátolni eddig sem igazán tudtam az egyik férfit abban, hogy kereket oldjon, valószínűleg ezután sem lenne máshogy, helyette inkább próbálom hasznosan tölteni az időt: nézelődéssel.

Az ork levagott tarsara nez aztan elkapja a tekintetet. Nyilvanvalo hogy mi jar a fejeben arrol hogy milyen felek lennetek.
Kozben a menekulo elhagyta az epuletet.
Korbenezve az egyik tavoli sarokban eszreveszitek a kocsit amit kovettetek. Korulotte a fal mellett hordok vannak lepakolva.

In reply to Meselo (msg # 145):

Uzel odamegy a kocsihoz és megkopogtatja a hordókat.
Mi van ezekben a hordókban? - néz vissza szigorúan a foglyul ejtett orkra - ha együttműködő leszel, akkor nincs okunk arra, hogy betörjük a koponyádat - mondja szenvtelenül a szemkötős ork.

Még mielőtt közelebb mennék a kocsihoz válaszolok az orknak: -Nem kellett volna rátámadni minden jöttment idegenre. - de mire befejezem a mondandómat már félúton vagyok a kocsihoz. Amíg Uzel a hordókkal foglalkozik illetve azzal, hogy megdolgozza kissé a foglyul ejtett orkot, addig én még mindig rövidkardommal a kezemben odalépek a kocsihoz és bepillantok abba. Nyilván nem reménykedek abban, hogy bárkit is benne találok, de ki tudja, hogy miféle dolgot lelhetünk benne amin el tudunk majd a későbbiekben indulni.

Uzel eltavolodasara az ork korbeles, de Trenna es Elisa ott maradnak igy kisse leejti a vallat ugy valaszol - Semmi - es valoban az Uzel altal megkongatott hordok uresen konganak. Keira megvizsgalja a kocsit, ugyancsak ures.

-És az ajtó mögött? - fordulok oda egy hirtelen mozdulattal az ork felé, megpördülve a sarkamon, majd ugyanúgy vissza, hogy jobban megnézhessem amit találtam. Ha valaki közelebb jön, akkor megmutatom neki a két halvány félkörben elhelyezkedő csíkot, ami pontosan olyan, mintha csak egy ajtó hagyta volna amit nem is olyan régen kinyitottam - mondjuk akkor amikor a kocsi megérkezett nem sokkal ez előtt. -Hogy nyílik? - teszem fel a kérdést kissé felvillanyozva. Hangomból az érződik, hogy a titkos ajtó titkos működése mintha jobban kezdeni foglalkoztatni mint az, hogy valakit elraboltak az utcán. Ha befelé nyílna elég volna nyomni, de így... Körbenézek, látok-e valami nyílást középen ahol egy feszítővasat be lehetne préselni például. Körbe is tapogatom a falat, de nem kopogtatom meg, azt egészen biztosan nagyon könnyen észre lehetne venni odaát még az ajtótól messze is.

Az ork nyel egyet de nem valaszol lathatoan fel attol ami vagy aki lent van. Talan meg toletek is jobban. Mindenesetre Keiranak nem okoz gondot korbevizsgalva megtalalni azt a faldarabot ami benyomodva kinyitja az ajtot. A fal egy darabja kifordul az elotte levo hordokkal egyetemben. Egy keskeny de lathatoan sokat hasznalt sotet lepcsot nyitva meg ami szinte a falban megy meredeken lefele valahova. Mintha a melybol valami gyenge feny szurodne fel.

In reply to Meselo (msg # 150):

Uzel kíváncsian nézi a feltáruló lejáratott
Le kéne menjünk! De ezzel - mutat a fogoly ork felé - mit kezdjünk addig? Most vagy valaki itt marad vele vagy visszük magunkkal.
Fényeszközt vesz magához ha talál, ha nem akkor meggyújtja a saját fáklyáját és felkészül arra hogy előre kell majd mennie.

Kíváncsian pillantgatok lefelé, hátha sikerül meglátnom valamit ahogy a szemem egyre inkább hozzászokik a sötéthez, közben pedig Uzelnek is válaszolok: -Nem tudom, sose volt még ilyen problémám. - vonok vállat, majd a magunkkal vivés ötletére válaszolok: -Nem vinnék magunkkal egy orkot, zajosak. - magyarázom, majd mielőtt még ismét szóba kerülhetne a koponyatörés, hozzáteszem: -Nyilván direkt csörtetne, hátha lebukunk. - javítom ki magamat. -Viszont ha Elisa itt marad vigyázni rá, akkor azokra nincs szükségünk. - bökök rá az ork által előkészített tűzszerszámokra. -Bár úgy csak hárman vagyunk. Ami nem jó. - gondolom végig a végén a dolgot, miközben a kardomat és az orkot méregetem. Nem szívesen ölöm meg, bár miért ne gondolhatná azt, hogy igen? Na meg aztán a Légiónál sokkal rosszabb dolgokat is tettünk - mondjuk nem azért hagytam ott őket, hogy aztán utána is azokat az utakat járjam. -A te fajtársad, dönts felőle te. - teszem hozzá végül, majd a hátamat a falnak vetem, egy lábamat felhúzom, támaszkodva várom, mit fog tenni az orkkal Uzel.
This message was last edited by the player at 15:08, Tue 05 Dec 2017.

In reply to Keira Ailin (msg # 152):

Uzel nagyot néz Keirára, de végül megvonja a vállát és előveszi a kötelét és odafordul az orkhoz
Na gyere ide! Meg kell kötözzelek, hogy ne kelljen lecsapnom a fejed. Legyél jófiú és életben maradhatsz!
Azzal, ha a fogoly együttműködő, akkor a szemkötős ork, jó erős csomókkal, megkötözi a másik orkot. A lábát térdben hátrahajtva összeköti a hátratett csuklóival és a nyakába vetett hurokkal. Ha ficánkol, akkor megfojthatja magát ezzel a fogoly. Aztán int, hogy mehetnek lefelé, mind a négyen.

Olyan arccal bólintok mintha pontosan erre a döntésre számítottam volna, azonban valójában kitalációm sem volt, hogy mit fog tenni Uzel - ezért is volt érdekes az egész szituáció. Azt mellesleg ugyancsak a falnak támaszkodva nézem végig, hogy megkötözi a másik orkot. Mindig is találtam valami szórakoztatót, kielégítőt az efféle dolgok figyelésében vagy megélésében, ez ezúttal sincsen máshogy. Amikor végzett és intett, hogy induljunk lefelé, egy pillanatra meg állítom a csapatot: -Én bedobnám a kocsiba és rázárnám az ajtót. - vetem fel, a bedobnám alatt természetesen meg se fordul a fejemben, hogy én tenném meg, vannak nálam erősebbek is a csapatban. -Úgy ha benéz ide valaki ő nem fogja észrevenni. - fejtem ki a gondolatomat.
Függetlenül attól, hogy a többiek vevők-e az ötletre vagy sem, amikor készen állunk az indulásra, lemegyek a többiekkel a lépcsőkön. Hacsak nem tolakodik előre senki akkor kissé keserű arccal de megteszem jómagam, pedig megfogadtam már, hogy soha nem teszek ilyet, hiszen nem igazán rajongok azért, hogy én kapjam az első pofonokat ha valami balul sül el, de úgy sejtem nekem a legélesebb a szemem, aztán ha már valaki ilyen furományosan rejti el a dolgait, akár csapdákkal is védheti azt. Úgyhogy talán jobb ha én megyek előre. De csak talán.
This message was last edited by the player at 23:14, Tue 05 Dec 2017.

In reply to Keira Ailin (msg # 154):

Uzel elismerően bólogat Keira ötletére
Nem is rossz gondolat egy elftől.
Dícséri meg, miközben széles vigyorral elmosolyodik. Majd int a troll elementalistának
Gyere Trenna koma! Kapjuk meg ezt a csomagot és tegyük be a kocsiba!
Majd miután végeztek, a szemkötős ork besorjáz Keira és Elisa mögé a sorba a lefelé vezető úton. Gondolja, hogy Trenna is így fog tenni.

Trenna es Uzel osszekotozi es bepakolja az orkot a kocsiba, lehet nem marad ott orokke de annyi ideig ugy gondoljak boven amig komolyan akadalyozna.
Vegula  cspat elindul lefele a keskeny lepcson. Keira probal csendben menni, de a sor kozepen vilagito Uzel eros arnyekokkal vonja be a lepcsot igy aztan a csapat joval hangosabban halad mint szerettek volna, illetve Trenna is csak kinkeservesen birja lefele preselni magat a nem troll meretu lepcson.

Leerve egy legalabb akkora ha nem meg nagyobb terembe vezet a lepcso. A hirtelen kitagulo teret lampasok vilagitjak meg a falak menten. Egy nagy asztal, korulotte padok, es a fal menten szegenyes fekhelyek a nagy terem fo butorai. A falak menten racsok allnak ajtokent, majd tucatnyi folyoso vagy helyiseg indulhat innen.

A leereszkedes zajai miatt a lent levo tovabbi banditak fegyert ragadtak es felkeszulten varnak titeket. Tovabbi 2 ork es 2 ember. Kardokkal, borpancelban es nagyon elszant tekintettel pedig gondolhatjak hogy az hogy tt vagytok azt jelenti hogy a fenti orokon atjutottatok

.         +-----=|
.         |    |=|
. +#+#+#+#+    |=|
. |            |=|
. |              |
. +#+#+#+#+      |
.         |      |
.         +------+

(Jelmagyarazat:
# racs
= lepcso
. semmi, csak hogy ne formazza)

In reply to Meselo (msg # 156):

Uzel amikor meglátja a közeledő csapatot, leejti a fáklyát és ha úgy méri fel hogy van ideje rá, amíg ideérnek az ellenfelek, akkor elhajít feléjük egy dobóbaltát, ha nem, akkor is mindenképpen előkapja Grondar Dühét és felkészül a harcra.

Ahogy meglátom a minket váró alakokat beljebb megyek a terembe, hogy a többiek elférjenek tőlem, majd utána viszont behúzódok mögéjük és megvárom, hogy elkezdődjön a közelharc, akár úgy, hogy ők támadnak ránk, akár úgy, hogy mi támadunk rájuk. Ha bejönnek a számításaim, akkor rám senki sem fog támadni, hanem valamelyik társamat fogják többen ostromolni, azonban én ezt a lehetőséget kihasználom és egy meglehetősen agresszív támadássorozattal rontok rá valakire, aki nem kifejezetten tud nagy figyelmet szentelni nekem. Ha engem is megtámad valaki, akkor természetesen a saját ellenfelemmel akarok először leszámolni.
This message was last edited by the player at 20:04, Tue 19 Dec 2017.

Keira megall picit, hogy ne egyedul alljon szembe az ellenfelekkel, igy Uzel es Elisa is konnyeden felzarkozik melle, majd mivel ugy tunik a negyes kivar Elisa veti elore magat, mig Uzel dobolattat ragad. Keira kisse lemaradva koveti a harcoslanyt. Trenna ezido alatt preseli ki magat a keskeny lepcsobol igy a troll meg egyelore nem vesz reszt a dolgokban.

Ha meg is lepte Elisat az hogy nem rontottak neki amig meg felig a lepcson voltatok nem latszik rajta kardjat maga elott tartva eloretor a tuleroben levo ellenfelek koze. Az Elisa hata mogul elougro Keira orult furiakent tamad az egyik emberre es tamadasai alatt az felterdre rogy mikozben tob csunya sebet szerez
A masik ember hogy idot adjon tarsanak felallni megrohamozza Keirat, de az elf lany egy emberfeletti szaltoval felreugrik a tamadas elol.
Elisa ha rovid idore is de ket ellenfellel talalja szembe magat, de bamulatos elhajlasokkal es bravuros haritasokkal konnyeden kontroll alatt artja mindket orkot.
Uzel dobobaltajat az egyik ork felrecsapja rovidkardjaval mire az megragadja Grondar duhet es Elisa utan rohan.

Trenna eddigre er ki a lepcsobol, kicsit a hatat fajlalva kiegyenesedik a nagyob helyen es lathatoan gondolataiba merul. Talan atgondolja milyen varazslattal tudna az eselyeket javitani.

Viszonylag hangtalanul érkezek a földre az iménti szaltómból, aminél már csak akkor kezdtem el aggódni a környezetem miatt miután belelendültem, de végül szerencsére nem törtem össze magam semmi kiálló tárgyba amibe felakadhattam volna. Kissé elvörösödik az arcom a hirtelen erőfeszítések miatt, kifújom magam néhány gyors és nagy levegővel, majd a valószínűleg még mindig velem foglalkozó támadómra török néhány ügyes, Kratasban tanult, a Légiónál javított trükkel. Arra is felkészülök, hogy egy az előzőhöz hasonló bravúrral kikerüljek bármilyen olyan csapást ami nem pontosan úgy érkezik felém mint ahogy számítok rá, de az előző manővertől még mindig kicsit fáradt vagyok, nincs elég a lábamban ahhoz, hogy még egy hasonló trükköt húzzak elő a tarsolyomból.

In reply to Keira Ailin (msg # 160):

Uzel csalódottan felmordul, hogy az ork félre merte/tudta csapni a dobóbaltáját és Grondar dühét megmarkolva keresi az ork társaságát. Frontálisan nekiront és egy erőteljeset sújt a háromfejű baltával az ellenfelére
Móresre szeretné tanítani, hogy ezzel megöli-e vagy sem az most nem érdekli.

Keira villamgyors dofesei ellen az eppen csak talpra kaszalodo ember alig bir vedekezni es tob csunya dofes is eri az oldalat es a combjat is. Osszeszoritott fogakkal marad csak talpon, valoszinuleg a tarsaiban remenykedne hogy kicsit mogottuk magahoz terjen de Elisa ezt a lehetoseget elveszi tole egy forge pordules vegen olyan erovel vegigvag a masik ember haramian amitol az korbepordul es a foldre vagodik. Azt gondoljatok hogy ebbol mar nem kel fel tobbet de rogyadozva megprobal talpra allni. Lathatoan nagyon csunya allapotban van.

Uzel rohamat latva Trenna felkap egy kis port a foldrol es a rohano ork mogott elhajitja. A por kikristalyosodik es elszaguldva Uzel mellett mellbe talalja az egyik hatralo orkot, de ugy tunik nem sebezte meg sulyosan az izmos nevadot.
Uzel bevagodik a ket ellenfel koze. Grondar duhevel haritja a fele suhinto tamadasokat es az egyik ork karjara csap a fura fegyverrel. Lathatoan nem nagyon zavarja hogy tobb ellenfellel kerult szembe.

Hirtelen valahonnan egy inas, vekony figura tunik elo es a vedtelen Trenna oldalaba vagja fegyveret. Egy atlag embernek ez sok lehetett volna, de Trenna nem egy atlag ember. Talpon marad de lathatoan biceg es probalja gyorsan elokapni a baltajat. Lathatoan jelentosen lassabb mint ellenfele, foleg igy fajos oldallal.

In reply to Meselo (msg # 162):

Uzel derekasan küzd tovább, nem zavarja, hogy nem sikerült, komolyabb kárt tenni az ellenfélben. Széles ívben meglendíti a háromfejű baltát, hogy minél nagyobb pusztítást véghez vihessen a Grondar Dühével, ha célba találna

Néhány kapkodós, óvatlan csapással próbálom eltalálni azt a martalócot akit az előbb is, miközben megpróbálok elhátrálni a harctól, hogy majd a későbbiekben a láthatóan szorult helyzetben lévő Trenna segítségére siethessek. Közben a fejemben az fut végig, hogy ezek az alakok még néhány Légiósnál is makacsabbnak látszanak, azokkal a sebekkel amiket a pillanatokkal ezelőtt feltápászkodó férfi kapott én már visszavonultam volna vagy legalább megadnám magamat, de ő nem. Vagy ennyire szívósak, vagy valakitől nagyon félnek hogy később pórul járnak ha nem állítanak meg minket.
This message was last edited by the player at 21:39, Thu 11 Jan 2018.

Trennat ugy tunik a serules magahoz teritette. A magia a legerosebb fegyvere, de ha ennyire tamadjak nem tehet mast megragadja hatalmas csatabardjat es tiszta erobol az ot szorongato vekony alak fele csap, de az mint valami akrobata felreugrik a troll tamadasa elol es mielott az visszaranthatna elegge baltajat hogy vedekezzen vele ujabb verzo sebet ejt Trenna combjan. Latszik, hogy Trennanak kozelharcban egy ilyen furge ellenfel elen nem sok eselye van.

Keira fel szemmel hatra figyel de vagy a serulesek vagy az uj kuzdo megjelenese elvonhatta ellenfele figyelmet annyira hogy igy sem birja elegge gyorsan a tamadas utjaba rantani pengejet. Keira ejfekete pengeje ujabb szeles vervoros csikot hagy ellenfelen mire az megemeli a fegyveret hogy sujtson de csak eloreborul.

Uzel ujabb megallithatatlan tamadasa az elobb tamadott ork oldalat eltalalva arrebb repiti azt es a falnak csapodva nem kel fel tobbet. A megmaradt ork lathatoan nyel egyet, valoszinuleg ilyen szintu ellenfelek ellen meg nem harcoltak eleddig. Suhint egyet, de Uzel konnyeden felrecsapja a tamadast, lathatoan a menekules utjat keresi, de igy hogy a kijarat es kozte alltok, egy sarokbaszoritott patkany elszantsagaval vicsorog inkab.

Elisa lathatoan elengedi magat hogy a magia hullamai sodorhassak mozdulatait es mint valami tancos elhajol a fele suhinto penge elol, tobbszor vegigvagja ellenfelet korbetancolva azt majd kiindulohelyere erkezik mikozben az a foldre omlik.
This message was last edited by the GM at 21:16, Sun 14 Jan 2018.

In reply to Meselo (msg # 165):

Uzel elindulna a megmaradt ork felé, amikor észreveszi a Trennát szorongató alakot. A félszemű ork elordítja magát , hogy felhívja magára a figyelmét a Trenna ellenfelének, hogy ne Trennával foglalkozzon, ha lehet meg is félemlítse, amíg odaér a szemkötős ork, aki ezután nekiiramodik, hogy egy lendületes rohammal leszelje a fejét a martalócnak.
This message was last edited by the player at 21:34, Sun 14 Jan 2018.

Ha más nem is, de én azért egy pillanatra megszeppenek amikor Uzel elordítja magát, majd egy pillanatnyi szünet után elkezdek közelebb araszolni Elisa utolsó talpon lévő ellenfele, az ork irányába. Nem kapkodom el a támadást, ha a lány nem fog rárontani a martalócra akkor én sem, viszont ha közelharcba keveredik vele, akkor egy óvatlan pillanatban újabb nem kifejezetten tisztességes mozdulattal rátámadok az ellenfelére amíg az a harcosnővel van elfoglalva. Ha viszont az ork engem támadna akkor természetesen megvédem magamat, viszont ha senki sem támad senkire, akkor én se.

Uzel felelmetes bodulese talan mas hatassal van mint amit remelt. Az inas alak megujult elszantsaggal veti magat Trennara, de a vekony trollnak ezuttal sikerul idoben felreutni a gyomra fele lendulo penget es aztan mar Uzel a nyakan van es egy orult utessel a falhoz vagja az alakot, hiaba probalta az kivedeni az elemi erovel erkezo baltat
Trenna megerezve hogy ez a nagy eselye a falnak lokott alak fele suhint es kihasznalva annak pillanatnyi zavarat rasuhint baltajaval. A nehez szerszam melyen az oldalaba szalad de ugy tunik az inas alak nem akarja feladni, szemei orultkent csillognak, lathatoan a lepcsot lesi, ha Trenna nem allna az utjaban talan mar reg elmenekult volna.

Az utolso ork fele lendul Elisa mire az elkialtja magat - Megadom magam, engem kenyszeritettek - lathatoan nagy hatassal volt ra az hogy harom tarsat is milyen hatekonyan elinteztetek. Elilsa tamadasanak hianyaban hatral, de a fegyvert meg nem dobta el. Ahogy Elisa es Keira kozelebb lep latjatok hogy a szoba tavolabbi resze amerre a kuzdelem sodrodott mire szolgal. A falak menten vasracsok mogott rabfulkek vannak amiben elkeseredett es nyuzott tekintetu nevadok tekintenek ki felelemmel ratok.

-Majd én vigyázok rá. - mondom Elisának, óvatosan utalva arra, hogyha akar, akkor nyugodtan menjen és segítsen két nagytestű barátunknak, akik még mindig a náluk láthatóan gyorsabb figurával harcolnak. Függetlenül attól, hogy a nő marad vagy távozik, megszólítom a még mindig fegyverét szorongató orkot: -Megadásod jeléül letehetnéd a fegyveredet. Úgyse lesz rá szükséged ha nem adsz nekünk okot arra, hogy bántsunk. - magyarázom az orknak, s "jó szándékunk" jeléül megelőlegezem neki azt, hogy nem akar minket átverni és rám támadni amint nem figyelek, úgyhogy magam mellé engedem a kissé véres, fekete rövid kardomat, ugyanakkor még mindig ugrásra készen állok, bár próbálom nem egyértelművé tenni ezt a testtartásommal. Tekintetem elsősorban az ork mögötti foglyok irányába terelődik, úgy tűnik megoldottuk az éjszakai eltűnések rejtélyét?
This message was last edited by the player at 20:16, Mon 22 Jan 2018.

In reply to Meselo (msg # 168):

Uzel, amint az ellenfele éppen a lépcső felé sandít és megosztja egy pillanatra a figyelmét, rátámad Grondar dühével. Felülről lefelé sújt rá nagy lendülettel. Nem cifrázza túl a dolgot.

A vekony alak Uzel szoritasaban orult erovel vagdos Trenna fele. A troll probalja haritani baltaja nyelevel, de tobb apro sebet kapva vegul a faradtsag es verveszteseg soknak bizonyul, mikor lenditene a fegyveret a foldre rogy. Vegre szabad az ut a menekulo elott.

Elisa es Uzel erkeztevel a vekony alak probal megpordulni, de a ket gyakorlott harcos tamadasa elsopri ot. Elobb Elisa pengeje vagja meg az oldalat aztan Uzel baltaja talalja oldalba elveve tole a menekules eppencsak felvillano igeretet. Uzel tamadasa kapcsan a falnak csapodik aztan onnan a padlora hanyatlik.

Az ork ezeket latva es Keira szavait hallva eldobja gyorsan a fegyveret es igyekszik ugy tenni mint aki nem is tartozott ide.

Ahogy korbeneztek kisse eszreveszitek, hogy a fal az egyik oldalon kisse felre van csuszva, valoszinuleg igy kerulhetett mogetek a vekony alak.

In reply to Meselo (msg # 171):

Uzel megnézi az elcsukló vékony alakot hogy harcképes-e. Finoman megrugdossa a lábát. Ha nem ad életjelet, akkor nem foglalkozik többet vele, hanem megnézi Trenna állapotát.
Ért valaki a sebkötözéshez vagy a gyógyításhoz?
Teszi fel a költői kérdést. A foglyokat és a félrecsúszott falrészt is megszeretné vizsgálni a szemkötős ork de addig Trennát nem hagyja ott, amíg nincs stabilizálva az állapota.

Mivel azon csoportba tartozom, aki gyakran még a saját zúzódásaival sem kifejezetten tud mit kezdeni, nem is próbálkozok segítséget nyújtani abban, hogy a troll sebével kezdjünk valamit, helyette Uzel kérdése után sokat mondóan a foglyunkra nézek és felvonom a szemöldökömet, arra utalva, hogy ne hallgassa el, ha ő igen. Ezen kívül, a cellákból kifelé bámuló szempárokat is keresni kezdem: -Kiengedünk mindannyitokat, de egy társunk súlyosan megsérült! Ért valamelyikőtök a gyógyításhoz? - ismétlem az ork szavait, és közelebb megyek a cellákhoz, a kardommal megkocogtatva az egyiken a zárat miközben a magát megadó orkra nézek: -Van kulcsod? - kérdezem tőle, miközben még mindig arra várok, hogy valamelyik Névadó jelentkezzen, hogy el tudja látni Trenna sebeit.

Uzel megpiszkalja kicsit, ugy nez ki vagy halott vagy elegge sulyosan serult ahhoz hogy ne okozzon tobb gondot.

Az ork eloszor az egyik fal fele int aztan hogy mutassa mennyire veletek van gyorsan megy is a falon logo kulcsert - Itt van ni. Segitek, kiszabaditjuk szerencsetleneket -

A kerdesetekre meg a szbadsag hirere paran rogton a racshoz jonnek, de vannak akik csak hatul ulnek osszeroskadva ugyanugy. Carina is ott van, kisse megviseltnek tunik de nincs rossz allapotban. Egy kozepkorunak tuno torpe jelentkezik. Elegge le van sovanyodva de azert mozog meg - En ertek valamelyest - mondja kisse reszelos hangon. Valoszinuleg nem nagyon engedtek nekik hogy beszeljenek. Mindenesetre azokkal egyutt akik hatul ulnek tovabbra is vannak vagy egy tucatnyian. A cellakban osszesen ket-haromszor ennyi is elferne.

Az ork mikozben segit, kinyitja a tomlocoket es tereli kifele az embereket probal ugy tenni mintha mindvegig veletek lett volna.

A lesovanyodott torpe nekilat hogy bekotozze Trenna sebeit a troll sajat keszleteibol hiszen a tomlocben igazabol semmilyuk nem volt.

Carina kiszabadulva rogton felkap egy ledobott kardot, ami talan nem mindennapos a felszolgalok kozott de legalabb latszik hogy eletrevalo.
- Koszonom. Mar ha miattam jottetek - teszi hozza - Nem szivesen mentem volna rabszolganak - mosolyodik el faradtan mikozben az ork ugy tesz mint aki semmit sem hallott
Aztan a lany a felrecsuszott falszakasz fele bok - Ott mi lehet? - ez az eppen megszabaditott lanytol azert fura, hiszen a legtobb fogoly mar most inkabb probal a lepcson felindulva menekulni, de ugy tunik a kivancsisaga erosebb mint az eletosztone
This message was last updated by the player at 13:41, Thu 22 Feb 2018.

Alaposan szemmel tartom a friss segítőnket miközben a cellák ajtaját nyitogatja ki, hiszen ki tudja, hogy mikor fog úgy dönteni, hogy itt az ideje ismét oldalt váltania és elrohanni, hogy értesítse a főnökeit az itt uralkodó helyzettel kapcsolatban. Nem volna jó, hogyha idővel mi kerülnénk be ezekbe a cellákba, de persze ez az egész megoldható volna azzal az apró lépéssel, hogyha friss ork barátunkat bezárnánk egészen addig amíg szét nem néztünk odalent. De ez még ráér, helyette inkább Carinának terelem a figyelmemet. Kissé összevont, gyanakvó tekintettel figyelem ahogy kardot vesz kézbe, majd előveszem a rám jellemző, kissé játékos félmosolyomat: -Kiderítjük majd, miután mindenki épségben a felszínre ért. - válaszolom neki, majd az orkra nézek, és a fekete kardom pengéjének hegyével az egyik üres cella irányába mutatok és oldalvást is biccentek egyet abba az irányba, hogy egyértelmű legyen mit akarok. -Remélem megérted, itt nem hagyhatunk, de ha feljöttünk onnan, elengedünk. - magyarázom neki, olyan hangsúllyal, mintha valóban ennyire foglalkoztatna a sorsa.

In reply to Keira Ailin (msg # 177):

Uzel megvárja, hogy mi lesz Trennával, a cókmókját mindenesetre átkutatja, hátha talál valami gyógyításra alkalmas eszközt nála. Ha igen, akkor megpróbálja használni rajta, ha nem ért hozzá, akkor segítséget kér, ha meg nincs nála semmi, akkor szól a törpének, hogy fogja meg az egyik végéről Trennát és ő meg a másik végéről és megpróbálják a felszínre vonszolni a trollt. Közben szólnak a többieknek, hogy tereljék ki az embereket is a felszínre, az ork cellába való zárását, határozott egyetértő bólogatással nyugtázza.
Ha felmennek mindannyian, akkor kérdőn néz a többiekre
Akkor most mi legyen? Szóljunk a városi őrségnek, meg valami gyógyítónak? Váljunk-e szét, hogy közben, mondjuk én és......legyen Keira, mert ő járatos ilyen helyeken, meg hát Elisa személyében itt is maradjon kardforgató, visszamenjünk, megnézni, azt a rést a falban?
This message was last edited by the player at 14:27, Tue 27 Feb 2018.

Egy élénk félmosoly mellett kihúzom magamat amikor Uzel megemlíti a nevemet, még bólintok is hozzá: -Bizony így van, járatos vagyok az efféle... helyeken. - helyeselek kissé zsiványosan, majd elgondolkodok ahogy a városőrségen jár az eszem. -Mindenképpen jó lenne szólni nekik, úgy legalább van erősítésünk ha valami balul ütne ki... De... - lépek kicsit közelebb az orkhoz, egészen közel. -Szétnéznék még mielőtt ideérnek. Ki tudja mit találni odalent. - jegyzem meg halkan, majd kacsintással teszem egyértelművé, hogy mire is gondolok; nem nehéz kitalálni, hogy egy két értéket fű alatt eltennék, ha találunk odalent. -Természetesen csak azért, mert jártas vagyok efféle helyeken és szét akarok nézni, nehogy az őrség derék tagjai valami csapdába sétáljanak bele. - teszem még utána hozzá a többi teremben lévő kedvéért, majd hol Carinára nézek, hol pedig a többiekre.

Vehetjük úgy, hogy be tudtuk börtönözni az orkot?

Az orkot bezarjatok, nem nagyon tetszik neki a dolog de igy fegyver nelkul, oriasi tulerovel szemben nem szivesen probalkozna barmivel.
Mikozben bezarjatok a kiszabadult torpe ugy ahogy ellatja Trennat. A troll magus lassan magahoz ter, nincsen jol, de legalabb nem kell cipelni. A rabokat feltamogatjatok, mikozben Trenna lent pihen es nemsokara ott vagytok megint. Carina kivetelevel minden rab felment es probalnak valahogy hazatalalni, ugyhogy a vegen ottvagytok 6-an... Uzel, Keira, Elisa es a meg mindig piheno Trenna nomeg a kivancsi Carina es a bezart ork.

A távozók közül kiszúrok egy két olyan alakot aki ránézésre még nem töltött el itt túl sok időt, őket kérem meg, hogy próbáljanak szólni a városőrségnek - hogyha vonakodna bárki is segíteni ebben (amit mellesleg teljesen megértek, valószínűleg mindenki rohanna haza) akkor viszont nagyon úgy fest, hogy ez a feladat a meglehetősen bátornak (felelőtlennek) látszó Carinára fog hárulni. Bárhogyan is, amikor mindenki távozik és csak hatan maradtunk, kardommal a kezemben óvatosan közelebb megyek és elindulok lefelé; nem feltétlen megyek elől, ha például Uzel szeretne előttem haladni, zokszó nélkül engedem neki. A Légiónál már megtanultam, hogy mindig jó ha megy előtted valaki, bár ezek elsősorban negatív tapasztalatok voltak, hiszen felderítőként mindig én voltam elől.

In reply to Keira Ailin (msg # 181):

Uzel maga elé engedi Keirát, amikor elindulnak lefelé. Bízik a lány "szakértelmében", ezért eszébe sem jut, hogy esetleg ő menjen elöl. A Grondar Dühét mindenesetre a kezében tartja, ki tudja mi vár ott a falban lévő hasadék után rájuk, lehet szükség lesz rá.

A felrecsuszott falhoz ertek, a resen keresztul konnyen be lehet latni, ugy tunik valamifele haloszoba lehet mogotte. A butorok minosege, a szonyegek, mind mind arra utalnak hogy valaki fontos lakhatott itt, valoszinuleg az operacio vezetoje. Az agy nagynak es kenyelmesnek tunik, a szekreny neheznek, es szivosnak, de faragvanyok boritjak a teljes feluletet. Az iroasztal es a szek ugy tunik ugyanattol a faragomestertol szarmazhat mert nagyon hasonlo faragvanyok diszitik azokat is.

-Nocsak, nocsak! - lépek be a szobába, nem kicsit lepődve meg azon amit látok; valami másra számítottam, mondjuk egy lépcsőre ami még mélyebbre vezet, odalent pedig egy raktárhelyiségre, ahol fegyvereket és az élelmet tartanák, de úgy tűnik, hogy egyenesen azt a szobát leltük meg, ahol valószínűleg az az alak lakott, aki nekirontott Trennának az imént. Úgy tűnik, hogy igencsak fontos ember lehetett, s az ilyen embereknek mindig érdemes belekukkantani a zsebébe, úgyhogy majd mikor távozunk, mindenképpen meg fogom ejteni ezt a lépést. -Nézzük miféle ügyletekkel foglalatoskodtak. - mondom, inkább csak magamnak, majd odalépek az asztalhoz, és elkezdem kihúzni a fiókokat. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy pénzt és ékszert szívesebben találnék nála, de az is igaz, hogy érdekel, ugyan hogyan sikerült ennyi időn keresztül lebukás nélkül embereket elrabolnia a városban. Talán valaki falazott neki és megakadályozta a komolyabb nyomozásokat?

Keira gyorsan odasiet az iroasztalhoz amig a tobbiek szepen besetalnak a szobaba. Az iroasztal fiokjabol papirok, es valamifele konyv kerul elo meg valamifele erszeny.

Mar eppen belemelyedhetnetek hogy mik is kerultek elo, vagy hogy mi van meg a szobaban amikor dubogo, recsego hangok utik meg a fuleteket az egyik fal tuloldalarol, mintha valami megprobalna attorni a falon.

Mosolyogva, óvatosan elrakom az erszényt, lopva körbepillantva, hogy Carina észrevette-e; természetesen újdonsült társaim elől nem kívánok ilyen dolgokat titokban tartani, de aztán, ki tudja, hogy ki akar majd ezekre a dolgokra igényt tartani a későbbiek folyamán amikor rendeződni kezd ez az egész emberrablásos téma úgyhogy jobb, ha az ember nő nem tud róla. Na persze lehet, hogy ezek az elrabolt emberektől lettek elszedve, s ha így volna, "becsületes tolvajként" egy részét visszaadnám, de hát ellenkező esetben jó lesz például arra, hogy Trenna gyógyítását kifizessük; és így már rögtön igazán gáláns dolog volt meglopni az emberrablókat. Vagy esetleg mást.
Éppen ezt a gondolatmenetet firtatom magamban miközben tovább turkálok a szekrényben, aztán meghallom a recsegő hangokat. Szépen lassan felkelek az asztaltól mintha csak nem akarnám, hogy meghallja ott ül valaki, majd ismét karddal a kezemben figyelek hol a hang irányába, hol pedig Uzelre. Elképzelésem sincs, hogy mi lehet, és az az igazság, hogy nem is igazán vagyok kíváncsi arra a valamire ami éppen a föld alatt készül áttörni egy falat. -Lehet ki kéne mennünk innen. Mi lesz, ha ránk szakad az egész pince?! - adom is hangját a dolognak.
This message was last edited by the player at 15:05, Tue 20 Mar 2018.

In reply to Keira Ailin (msg # 186):

Uzel megrettenve hallgatja a falat döntögető lényt. Próbálja megsaccolni, hogy mi lehet vagy mekkora lehet az, a dübögések alapján, aki át akarna jönni a falon. Ha úgy ítéli meg, hogy jó nagy vagy jó erős, akkor helyeslően bólint Keira felvetésére
Én sem szívesen várnám meg, amíg ez áttör a falon vagy ránk omlassza a pincét. Mehetünk? és ha nincs ellenvetés, akkor megindul kifelé. Most nem rest élre állni, hogy jó példával járjon elő.

Mielott meg igazan a menekules utjara lephetnetek az egyik oldalso fal attorik, mindenfele tormelek zaporozik es a levego valamifele masvilagi gyuloletes sikitassal telik meg. A szallongo poron at egy furcsa, torz, oriasi feregszeru testet vesztek eszre. A test vegen egy szarvakkal diszes fej ul, szajaban apro fureszes fogak, ot ejfekete szemebol rozsaszines nyalka szivarog. Testebol ket karmos kez nyul elo es furcsa testetol szokatlan sebesseggel kigyozik at a resen.

Dobjatok kezdemenyezest

In reply to Meselo (msg # 188):


22:39, Today: Skullcrusher Uzel rolled 6, with a step number of 6 on the Earthdawn (3rd ed) system with rolls of 6.  kezdeményezés

Uzel is felméri a menekülés lehetőségét, ha van rá mód, akkor nem megy neki a Rémnek. Abban az esetben csak, ha nem lát esélyt, hogy időben el tudnak menekülni.
Minden más esetben nyakába szedi a lábát és a többiekre és a Rémre figyelve elhagyja a helységet.
This message was last edited by the player at 12:01, Wed 21 Mar 2018.

Ahogy a fal kezd áttörni tolvajszülte ösztönökkel azonnal az ajtó irányába mozdulok miközben a kezem a kardom markolata köré fonódik és várom, hogy mit fogok megpillantani amikor kezdünk majd kicsit jobban átlátni a porfelhőn - egyáltalán nem tölt el örömmel a Rém látványa és még az előzőnél is nagyobb kedvem támadna menekülni, azonban kénytelen vagyok belátni, hogy úgy van a legtöbb esélyünk ha felvesszük vele a harcot. Nem rontok neki, helyette inkább próbálom a többieket támogatni; iszonyatos erővel próbálok lesújtani bármelyik karra amelyik túl közel kerül hozzám de akkor is akcióba lépek, hogyha esetleg sikeresen megragadná bármelyik társamat.
This message was last edited by the player at 20:13, Wed 28 Mar 2018.

In reply to Skullcrusher Uzel (msg # 189):

Uzel látja a lény mozgásából, hogy nincs idő menekülni, ezért odaszól a többieknek, miközben felkészül a harcra.
- Mindenki oldalazzon a feljáró felé. Közben megpróbálom feltartóztatni a Rémet. Ha sikerül mindenkinek feljutnia, akkor én is ellépek innen és mentem majd az irhámat.
Ezzel, ha eléri a lényt, akkor egy nagyot csap rá a Grondar Dühével, ha nem akkor megvárja, amíg az a közelükbe ér.
This message was lightly edited by the player at 11:22, Mon 26 Mar 2018.

Ahogy az undorito teremtmeny elore csusszan es a kifele tolongok koze vetne magat Keira reagal leggyorsabban es ejfekete pengejevel racsap a gumiszeru borre. Az anyag meglepoen ellenallonak bizonyul de a penge igy is atvagja es a korabban is latott roszaszines verszeru anyag szivarog a sebbol. A leny foldontulil hangon elsivitja magat, mintha direktben a fejetekbe szivarogna be es probalna kiforditani a fejeteket. Elisat latszik hogy jobban megviselte mint titeket. A lany megtantorodik es lathatoan kuzd hogy talpon maradjon.

Uzel kezeben a haromfeju balta fejei mintha egymasba fordulnanak es az ork egy hatalmas csapast mer a tamadora. Egy atlagos ellenfelet egy ilyen utes kettecsapta volna, de itt csak egy cuppano hang kisereteben beleszalad az oldalaba es a rozsaszines folyadek kispriccel belole

A leny valaszul Uzel fele kap karmos kezeivel es hatalmas erovel vegigszant az ork melkasan.

Elisa lathatoan meg mindig a sikoly hatasa alatt van, csak botladozik, keptelen komolyan harcolni, lathatoan kuzd hogy ne adja fel es rogyjon foldre

Trenna akit a sebesulese utan a sikoly terdre dontott a padlorol egy marek port ragad fel es a leny fele hajitja. A por kikristalyosodik repules kozben es egy darab kristalykent vagodik a lenybe de a gumiszeru borrol lepattan kicsit de a leny reakcioja alapjan valamelyest megerezte azert.

Carina kozben kihatralt a szobabol, lathatoan ez mar tul sok neki.

In reply to Meselo (msg # 192):

Uzel nagyot akar csapni a lényre, ezért Grondar Dühének nyeleit egyesítve sújt a Rémre, vagyis csak másodikként teszi ezt meg, mert Keira megelőzi. Mindketten megsebesítik a lényt, de tudták előre, hogy kizárt, hogy könnyen legyőzhetik a Rémet, ha legyőzik egyáltalán.....
A teremtmény sikolya megzavarja Uzelt is, és egy kicsit elmélázva, váratlanul éri a lény csapása, amely olyan erejű, hogy majdnem padlót fog, de összeszorított fogakkal, ugyan egy pillanatra féltérdre ereszkedve, de kiegyenesedik és a fájdalmat elnyomva, mélyen beszívja a levegőt a tüdejébe, kidomborítva ezzel a mellkasát, büszkén és dacosan néz szembe a Rémmel

Ahogy a földöntúli sikoly megtölti az elmémet a fülemhez kapok és kissé tántorogva próbálom tovább folytatni a harcot; szemem sarkából látom ahogy Uzel egy elég erősnek látszó találatot kap, de a tekintetem a harcosnőn akad meg, akit láthatóan nagyon gyötör a Rém elmét gyötrő sikolya. Rögtön Légiós ösztön veszi át az irányítást, s bár jómagam is meglehetősen zavarodottá váltam, néhányszor rákiáltok Elisára, hátha sikerül segítenem benne, hogy magához térjen; a Légióban megtanultam, hogyha valaki kiesik a csapatból az mindenki életébe kerülhet, mi pedig nagyon kevesen is vagyunk. Az egyetlen dolog ami ad valami reményt, hogy amikor belevágtam a Rémbe az éjjfekete pengémet, azt látszólag nagyon is érezte; elég éhes lehet, hogy ilyen gyenge, de ez nekünk a túlélést jelentheti.
Miközben próbálom visszanyerni a fókuszt az elmém felett, egy-két védekező támadást is indítok a Rém felé, de nem túl nagy sikerrel.

In reply to Keira Ailin (msg # 194):

Uzel még kissé nem biztosan áll a lábán, ahelyett, hogy egy ütemet kivárna, inkább egy elsietett támadást ereszt meg a Rém felé.

Trenna mozdul leggyorsabban de elszamolja magat, a kavicsok meg nem kristalyosodnak ki es igy egyszeru kavicsesokent erkeznek a leny oldalaba.

Keira pordul es probal a leny fele csapni, de a karmos mancsok minduntalan tavoltartjak, de legalabb kozben  is csak egy vekony karmolast szerez

Uzel es a szorny is probalja egymast eltalalni de nem sok sikerrel, kozben erzi hogy valami szornyu tehetetlenseg kezd rajta urra lenni, hogy az egesznek semmi ertelme, hogy nincsen eselyuk, de a konok ork lerazza magarol az erzest...

Elisa latszik, hogy probalja osszeszedni magat, hogy elinditson egy tole megszokott tamadorutint, de valahogy a magia nem orvenylik ogy korulotte ahogy szokott, botladozva lep elore es meg a kardjat is majdnem elejti

Zavarodottságomon sikerül erőt vennem miután az imént elszenvedett karmolás által indukált fájdalom kellő adrenalinlöketet ad számomra ahhoz, hogy lerázzam magamról a bizonytalanságot; önbizalmamat visszanyerve felidézem a Komor Légióban tanult dolgokat, majd minden hitemet a gyorsaságomba vetve újabb támadást indítok a Rém ellen. Nem kapkodok el semmit, reflexeimre és az ismereteimre támaszkodva minél közelebb próbálok kerülni a vadul csapkodó Rémhez, hogy minél pontosabban támadhassak az általam legsebezhetőbbnek ítélt pontjaira.

In reply to Keira Ailin (msg # 197):

Uzel is megpróbál újra rásújtani a Rémre, de akkora lendületet vett, hogy a szűknek bizonyuló helységben, a széles ívű csapása, beleszalad a falba, törmeléket szakítva ki onnan, így a legyengült, lelassult ütés, el sem éri már a szörnyet. A félszemű ork egy nagyot káromkodik az elvesztegetett lehetőség miatt. Ki tudja, hogy nem-e ez volt az utolsó lehetőségük a cselekvésre...............

Keira kihasznalva boszorkanyos gyorsasagat atbujik a leny karmos mancsai kozott es kozvetlen kozelrol tobbszor is mely sebeket ejt rajta, ahogy a szonry figyelme ra terelodik Keira kezdi erezni hogyorult levertseg kezd urra lenni rajta, celtalansag, hogy nincsen ertelme az egesznek mert ugyis elbuknak aztan ahogy jott ugy mulik el az egesz ahogy a leny a foldre rogy, a gumiszeru boren ejtett sebekbol rozsaszines valadek szivarog de nem mozdul tobbet.

Elisa is ugy tunik kezd magahoz terni a megrazkodtatasbol.

Nekivetem a hátamat a legközelebbi falnak ahogy a Rém által indukált reménytelenség kezd úrrá lenni a gondolataim felett, így figyelem ahogy a lény élettelen teste elernyed a földön - kis híján el is engedem a fegyveremet, racionális gondolatnak tűnik úgy gondolni, hogy egy halott rém is a vesztünket okozhatja, de szerencsére időben elkezd megtisztulni minden gondolatom ahogy a lény ernyedt teste elterül a földön; úgy tűnik, a koszon kívül ragadt rám más is a Légióban, nem gondoltam, hogy iménti vakmerő támadásomat egy karcolás nélkül megúszom (kissé hitetlenül végig is nézek magamon, nem-e csak az adrenalintól nem vettem észre, hogy pillanatokon belül elvérzek). Miután ezzel megvagyok, kissé fáradt tekintettel végignézek a többieken, majd szinte hallani vélem Moltaa szavait a távolból - előszeretettel noszogatta a csapat ilyenkor megfáradt tagjait, hogy figyelmük egy pillanatra se lankadjon, a veszély talán még nem ért véget; de igazat kell adnom neki, ellépek a faltól és kicsit közelebbről is megnézem a járatot ahonnan a Rém érkezett, hátha hallok még mást is közeledni. -Nem tetszik ez nekem... - csóválom meg lendületesen a fejemet ahogy közelebb lépek. Hallgatózok néhány pillanatig a járat szájánál, meg meresztem a szememet bele a porba és a sötétbe, de néhány lépésnél nem merek közelebb menni. -Ilyen Rém nem létezhetne Barsaiven, és mégis itt van, ez nagyon aggasztó. Jobb lenne ha most eltűnnénk innen és felvernénk néhány befolyásosabb illetőt a városban mint például Drimsby, nem volna szerencsés félvállról venni a látottakat. - magyarázom, de jobban belegondolva, mit is tudna tenni pontosan? Elég problémája van az őrségnek így is, ráadásul nem is tudnák mit szokás tenni ilyenkor. -De talán az volna a legjobb, hogyha idehívnánk a Légiót... - teszem hozzá, bár a többiek valószínűleg nem rajonganának az ötletért. Én sem, de más nem jut az eszembe aki kicsit is tudná a helyén kezelni ezt a helyzetet. Hacsak senki nem tesz semmi olyat ami miatt a szobában kéne maradnom, akkor kimegyek a nagyobb helyiségbe és elkezdem kiengedni a korábban bezárt orkot: -Van valami ötleted, hogy mit keres egy Rém abban a szobában? - kérdezem tőle, válaszra várva mielőtt még bedugnám a kulcsot a cella zárjába. Nem hiszem, hogy bármilyen Névadó valahogy képes lenne uralkodni felettük, de azt tudom, hogy sokak nem ijednek meg semmilyen eszköztől, talán akadhatnak olyan félkegyelműek akik azt hihetik, képesek a saját céljaik elérésére felhasználni a Rémeket.
This message was last edited by the player at 03:04, Sat 07 Apr 2018.

In reply to Keira Ailin (msg # 200):

- Pakoljuk egy szekérre a Rémet és vigyük el a város vezetésének. Hátha van közöttük olyan, aki tudja, hogy ilyenkor mit kell tenni - mondja Uzel - Nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e, ha a Komor légiónak szólnánk. Okulva a múltbéli eseményekből - fanyalog a szemkötős ork.

-Fanatiusok de nem bolondok, egy ekkora várost nem mernének blokád alá venni, ahhoz még nekik sincs meg a hatalmuk. - csóválom meg a fejemet bölcsen, bár jómagam sem szívesen látnám őket itt, legalábbis úgy biztosan nem, hogy még én is itt vagyok. A rémeen időzik mellesleg közben a tekintetem, az egyik ujjammal az elrejtett drágaköveket simogatom. -Tőlem elvihetjük, bár én hozzá nem nyúlok, meg amúgy se sokat tudnék emelni rajta, de gondolom te erős legény vagy, megoldjátok. - kacsintok az orkra, majd még hozzáteszem. -Csak takarjuk le. Semmi haszna pánikot kelteni. - amíg pedig a válaszra várok, elkezdek tovább turkálni a szobában, hátha lelek még valami érdekességet.

A szobaban szetnezve konyvek kimutatasok kerulnek elo. Mintha valamivel kereskedett volna az itt lako, kicsit jobban belenezve ugy tunik nevadokkal. Egy Vivanei emberkereskedovel uzletelt, ami azt is jelentheti tekintettel arra, hogy erkezesetek elott nagy letszamu rab volt bezarva, hogy akar rovid idon belul a varoshoz kozel erhetnek ujra, persze kis esellyel jonnek be a varosba is, de a kornyeken tanyazhatnak valamerre.

Mindent atkutatva a szobaban tobb kulonbozo szinu es anyagu ruhat talal, egyikuk, egy melykek kopeny nagyon jo anyagunak tunik, meg az is lehet igazi torpe telikopeny. Valamifele folyadekkal teli uveget (amirol kesobb kiderul hogy Healing potion) es egy mives tort.

Miutan Keira atnezte a kis szobat, beles a resen at ahonnan a rem kitort. Egy barlangszeru termeszetes kepzodmenybol van a tuloldalon, ugy tunik valamifelekeppen maguk a falak adnak ki valamifele fenyt. A barlang padlojan mindenfele penzermek hevernek halmokban es egyeb aprobb targyak, mintha valaki bedobalta volna oket, sok egeszen ujnak tunik.

Kissé undorral lapozgatom a talált kimutatásokat; még ha ezzel sokan vitatkoznának is, egy tolvaj lehet becsületes, ugyanakkor valaki aki Névadókkal kereskedik annál a szememben nem sok rosszabb van - célszerű lesz értesíteni minél hamarabb a város vezetését, talán még néhány elrabolt helyinek nem késő, hogy megszabaduljanak az örök rabságtól. A talált holmikról később majd megegyezünk, egyenlőre engem jobban érdekel a rés, ahonnan a rém kijött: bármennyire is szólalnak meg a fejemben a vészharangok, miszerint az imént egy elég veszélyes entitás tört elő, a kíváncsiságom úgy tűnik erősebb mint a túlélési ösztönöm: -Bemászok oda és szétnézek, talán találok valamit. - jelzem a többieknek, majd fegyverrel a kézben, ügyes mozdulatokkal elkezdek átmászni a résen, ahonnan az imént a rém is kitört.
This message was last edited by the player at 03:45, Sun 16 Sept 2018.

Keira atmaszik a nyilason, rogton megcsapja az orrat az elmulas es rothadas buze. A falakbol sugarzo gyenge fenyben korbejarja a barlangot es habar valamifele melyrol jovo gurgulazo hang meg mindig visszhangzik a barlangban, az uresnek tunik. Semmi nyoma annak hogy a leny mit is csinalhatott, es hogy elhetett tul, de ismerve mi folyt a tuloldalon es a rengeteg ermenek a beszakadt fal mellett... Keira szamara tulsagosan is egyertelmunek tunik a dolog. A rem az elfogottat szenvedesen elt es tekintve hogy uj ermek is vannak a halmokban valamifelekeppen az emberrablok tudtak rola es valamifele velt vagy valos hatalomert ajandekokkal latak el. Mindazonaltal vannak oregebb ermek is, ki tudja miota folyhatott ez a szornyuseg a varos utcai alatt.

Megnézegetem az érméket és próbálok rájönni a régebbiek alapján, hogy vajon mióta is folyhatott ez a szörnyűség a város alatt és mióta élhetett itt a rém - zsebre azonban nem teszek egyet sem közülük, félek a Rém rontásától, ráadásul az ékkövek formájában már jócskán megvan a fizetségünk. A vizsgálódást követően kimászok a lyukból és elmondom mit láttam odabent és mire következtettem ebből, majd a további terveinket kezdem tárgyalni: -Visszakísérjük Carinát a fogadóba? Utána pedig szólnunk kellene a hatóságoknak, ha időben cselekednek talán még több embert menthetnek meg az emberrablók kezei közül. - nézek Uzelre.

In reply to Keira Ailin (msg # 206):

Uzel bólint és hozzáteszi:
- Szólok a városi őrségnek. Annyi hogy valaki helybéli jöhetne velem, hogy igazolja a sztorinkat a hatóságok felé.
Azzal, ha valaki jelentkezik, akkor azzal elmegy a félszemű ork felkeresni a hatóságokat.

A varosi orseg kisse nehezen jon ki, de vegul megis kijonnek es mihelyst megbizonyosidnak arrol hogy csak normal bunozokkel kell elbanni minden megy mint a karikacsapas. Trennat Elisa segitsegevel el birjatok tamogatni a fogadoig. Carina mar sokkal jobb allapotban van, de ugy tunik hogy azert kicsit meg a tortentek hatasa alatt van

(Ha kicsit visszaolvastok le volt irva miket talaltok, ha valamit el akartok ebbol rakni a korabban jelzetteken kivul szoljatok, majd egy atvezetes jon nemsokara amint visszarazodtok picit es uj topikba kerulunk at)

Amíg Uzel távol van, hogy idehozza az őrséget addig jómagam az itt talált iratokat bújom, igyekszem megtudni, hogy kereskedtek-e a vivanei emberkereskedőn kívül mással, s vajon van-e valami olyan feljegyzés ami alapján ki lehetne találni, hogy hol találkoztak volna velük s miképp szállították volna el hozzájuk a szerencsétlenül járt Névadókat. Amikor a szemkötős ork visszatér figyelem ahogy lecsődülnek a városőrök, távozás előtt azonban az övembe dugom a díszes tőrt, valamint magam köré kanyarítom a köpenyt is; majd későbbiekben megbeszéljük a részesedéseket, de itt hagyni úgy érzem vétek volna, ráadásul felelőtlen is, még a végén elterelné a városőrök figyelmét az osztozkodás terhe.
Ahogy visszaérünk a Földhözragadt Drakkarhoz leülök az egyik asztalhoz, s megérdeklődüm Carinát, hogy az éjszaka ellenére tudnak-e valakit aki el tudja látni a troll sebeit, illetve, hogy kaphatunk-e némi ételt és italt, majd amikor már végre viszonylag magunk között maradunk, halkan szólalok meg: -Egész kifizetődőnek tűnik az ilyesféle átkok megszüntetése. - magyarázom, miközben előtűnik az ujjaim között egy kisebb drágakő, amelyet játékosan forgatni kezdek az ujjaim között, de hamar ismét eltűnnek, mielőtt még valaki felfigyelhetne rá a Drakkarban lévők közül. -A legtöbbet akkor kapnánk értük, ha máshol adnánk el. - kommentálom, majd hátradőlök. -Holnap? - érdeklődöm az asztalnál ülőket. Arról volt szó, hogy felkeressük a Légiőrség kapitányát, de persze előtte még nem volt szó rabszolgákról - nem mintha nagy lelkesedéssel venném őket üldözőbe, nincs kedvem rosszul járni és átvenni a most kiszabadított portéka helyét, de tüzet okádó rakkenekre vadászni sem hangzik éppen életbiztosításnak. Bármik is legyenek azok a rakkenek.

In reply to Keira Ailin (msg # 209):

Uzel gyanakvó tekintettel figyeli, amint Keira játszadozik a drágakővel, és körbe sandít, hogy ki vehette észre ezt a mutatványt. Megnyugodva konstatálja, hogy mindenki elég fáradt már a fogadóban és az elfogyasztott italmennyiség is eléggé letompította az érzékeket ahhoz, hogy valaki erre felfigyeljen.
- Menjünk, térjünk nyugovóra, mert holnap megint húzós napnak nézünk elébe! Várnak ránk a Lombjáró, Drimsby, na meg a Rakkenek. Nem akarok fáradtan, nagyobb esélyt adni az ellennek, legyen bárki is az - majd hirtelen feláll, sebeitől felszisszenve - Ezeket az apróságokat majd megbeszéljük holnap! - válaszolva az elf lány felvetéseire, majd egy utolsót kortyolva az italából, elindul a szobája felé.

Magam is kortyolok még egy utolsót a yargomból amikor Uzel távozni készül, utána pedig bólintok a félszemű orknak - furcsa, hogy bármerre járjon egy Névadó, mindig belefut egybe. -Legyen úgy! - értek egyet kissé egykedvűen, majd a poharamban lötyögtetem a maradék italt, s azon gondolkodom, hogy miért is iszok belőle, hiszen se az íze, se a szaga nem tetszik, ráadásul erősebb is annál amit szeretek - valószínűleg az állhat mögötte, hogy mindenki annyira szereti errefelé, hogy biztos sértésnek vennék ha legalább egy pohárral nem innék belőle. Holnap még a többi zsákmány sorsát is meg kellene beszélnünk, bár ennél jelenleg jobban izgatnak a drakkarok, bár olyan veszélyes nem lehet a dolog mint amilyen a Komor Légiónál volt felderítőnként - de igaz ami igaz, valóban ránk férne némi pihenés, hosszú nap volt, úgyhogy üldögélek még pár percet aztán én is pihenné térek.

Akarmennyire is rosszul tartja magat Trenna a fogadoba visszaerve bekotozi a sajat majd Uzel sebeit is, majd belekezd hogy elohivja az elemek magikus erejet hogy kellemesebbe tegye szamotokra a pihenest. Mire masnap felebredtek mindannyiotok testet elhagyja az elozo ejszaka minden megprobaltatasa. Elvegzitek karma ritualeitokat es lementek reggelizni

(Mindannyian 0 serulesen vagytok es kaptok vissza 1 ritualenyi karma pontot.
Uzel es Trenna 1-1 felepulespontot a kovetkezo napibol, amiben eppen most vagytok, elkolt hogy a serulese is a multe legyen)

Szep lassan osszegyultok mire Elisa kiboki a kerdest - Es akkor most mi lesz? - majd hozzateszi - Rabszolgavadaszok - a fejet csovalva

(Ja es a zsakmany meg egyszer:
- Egy zacskoban dragakovek kb 350 ezust ertekben
- Egy dwarf winternight kopeny
- Egy booster potion
- Egy mesteri munkaju erosen diszitett tor ami ad +1 sebzest a torhoz kepest)
This message was last edited by the GM at 23:31, Sun 22 Mar 2020.

Másnap reggel viszonylag korán visszatérek a Drakkar alsóbb szintjére, magammal hozom az összes tegnap este zsákmányolt értéket - a köpenyt a székem háttámlájára terítem, a tőrrel pedig gyümölcsöt kezdek hámozni; minden szem előtt van a többiek számára, de mégse tűnik úgy, mintha éppen lopott dolgokat osztanánk szét egymás között, pedig pontosan azt csináljuk. Egyedül a drágaköveket nem teszem ki jól látható helyre, az jól el van rejtve a ruhám alatt, majd ha sikerül eladni akkor elosztjuk egymás között az ezüstöt. -Régen hallottam utoljára ilyesmit. - válaszolom félszavakkal miközben egy falat gyümölcsöt teszek a számba. Ahogy lenyeltem, folytatom: -Drimsbynek megígértük, hogy megjelenünk reggel, na meg aztán ha jól sejtem Uzel inkább a hatóságokra hagyná az emberkereskedőket. - mutatok közben a kés hegyével a félszemű ork irányába, majd kérdően nézek rá, hogy megtartotta-e a véleményét tegnap este óta.

In reply to Keira Ailin (msg # 213):

- A rabszolgavadászokat is el kellene intéznünk...........de az égi hajók és a Rakennek fontosabbak most - mondja nagy sóhaj keretében a szemkötős ork, mivel szívügye a szabadság védelme és rühelli azokat, akik ebben a Névadókat korlátozni akarják, de be kell látnia, hogy a másik ügy nagyobb horderejű és ezért most fontosabb. Egy picit kivár, nagy lelki vívódáson megy keresztül, de aztán még sem bír parancsolni a vérének, és két perc szünet után megszólal - De ha most felkeressük Drimsbyt, akkor megmondhatjuk neki, hogy ma még van egy kis elintézni való dolgunk, de utána rendelkezésére állunk.

Chorokot meglehetősen békés természetűnek ismertem meg, de ő is elég hirtelen tudott lenni bizonyos szituációkban, így aztán cseppet sem lep meg amit Uzel szájából hallok: az alapján amit a szemkötős mesélt magáról várható volt, hogy eléggé fel fogja tüzelni a kedélyeit a rabszolgakereskedők jelenléte, s annak ellenére is foglalkozni akar majd a problémával, hogy Drimsby problémája talán kicsit személyes is számára, hiszen úgy tűnt régi ismerősökkel futott össze a férfi köreiben. Kicsit flegmán vállat vonok miközben egy újabb gyümölcsöt kezdek felszeletelni a tegnap zsákmányolt tőrrel: -Ha Drimsby látja értelmét annak, hogy megpróbáljuk a földről megtalálni a rakkenek fészkét, akkor akár egyszerre foglalkozhatunk mind a két problémával is. - majd még gyorsan hozzáteszem: -Persze ki tudja, hogy a fészek milyen messze van, meg ki tudja, hogy azok az alakok a várostól milyen messze várakoznak. - magyarázkodok felemelt kézzel, még mielőtt valaki azt hinné, hogy konkrét elképzelésem van, hogy lehetne megtalálni azokat az alakokat, vagy a rakkeneket: a problémás beszerzések specialistája vagyok, nem nyomkövető vagy természetjáró. -De beszélni mindenképpen beszéljünk Drimsbyvel a tegnap történtekről, talán rájön valami. - vonom meg ismét a vállamat. Lehet, hogy tudott valamit, amit eddig nem tudott mire vélni, mert ő se tudott róla, hogy Névadókkal kereskednek a város környékén.
This message was last edited by the player at 22:10, Tue 24 Mar 2020.

Trenna egyetertoen bologat Keira megjegyzesere mikozben befal egy adag reggelit joizuen - Semmi sem garantalja hogy a rabszolgavadaszok kozel vannak. Eleg sok fogoly volt, de nem tudjuk hogy mikorra varhattak oket. Rossz esetben meg elegge messze jarhatnak. Persze nem lehetetlen megtalalni oket - vonja meg a vallat - Csak jo esely van ra hogy joval hosszabb lesz mint egy nap - teszi hozza majd visszater az etkezes oromeihez.
This message was last updated by the GM at 22:48, Wed 25 Mar 2020.

Az elementalista okfejtését hallgatva egyetértően bólogatok, közben pedig olyan jóízűen fogyasztom el az utolsó falatokat a gyümölcsből, mintha nem is igazán érdekelne miről zajlik körülöttem a beszélgetés. Igaz ami igaz, némileg tényleg elkalandoznak a gondolataim, sok minden más amióta ezekkel a Névadókkal utazok, de nem ismeretlen a helyzet: fiatalabb éveimre emlékeztet az egész jelenet, ahogy itt ülünk a kocsmában és a következő lépésünket tárgyaljuk. A Légiónál nagyon más volt, mindig megmondták ki mit csináljon, ami így utólag mérlegelve nem csak hátrányokkal rendelkezett, de előnyökkel is - sok mindent el lehetett mondani Moltaaról, de azt nem, hogy valaha is kétségei támadtak volna a következő lépésünkkel kapcsolatban. Minthogy most már nem elég azt csinálnom amit mondanak nekem, kissé megerőltetem a fantáziámat, és csak újragondolom a lehetőségeket, egy elég egyszerű következtetést levonva, amit egy vállrántás után közlök ahogy hátradőlök a széken: -Hát, ha valahol is több értelmét látom keresni mint bárhol máshol, akkor az délen van. - magyarázom, miközben az ujjaimmal letörölgetem a tőrön maradt gyümölcsdarabokat, és végül meg is eszem azokat: -Arra van Vivane meg a Théraiak. Ha nem csal a tájékozódó képességem... - márpedig nem szokott. -Bárhogyan is, menjünk beszéljünk ezzel a Drimsbyval. Ő is, meg mi is keresünk valamit, kereshetnénk közösen is, több szem többet lát. - teszem hozzá még a végén sokatmondóan.
This message was last edited by the player at 16:31, Fri 27 Mar 2020.

In reply to Keira Ailin (msg # 217):

- Igen, igen - biztatja magát is a félszemű ork - beszéljünk először Drimsbyvel! Még az is lehet, hogy ő is kedvet kap egy kis rabszolgavadász-vadászatra - mosolyodik el amolyan cápavigyorral Uzel - Akkor indulhatunk? - teszi szét kérdően a kezét.
This message was last edited by the player at 23:53, Fri 27 Mar 2020.

Színpadiasan széttárom a kezemet miközben hátradőlök a széken: -Útra készebb nem is lehetnék. - kommentálom egyszerűen, majd Trenna felé pillantok, hogy vajon a jó étvágyú troll befejezte-e már az étkezést; ha mindenki végzett, akkor felpattanok a helyemről, s némileg távolabbról figyelem ahogy a többiek is felkészülnek az indulásra.

Osszekeszultok a reggeli utan es elindultok megkeresni a Legorseg epuletet. Talan nem teljesen meglepo modon a egorseg epulete magas es egy kisebb, gyorsnak tuno hajo horgonyzik folotte.

Az ajtonal allo orok rovid kerdezoskodes utan beengednek titeket ahol is a legfelso emeleten megtalaljatok Drimsby irodajat. Ahogy kopogtattok kiszol, de mikor benyittok meg mindig gondterhelten olvas valamifele levelet, de azert int nektek - Hat eljottetek. Foglaljatok helyet - int. Az iroda falai menten van par szek, meg az iroasztal tuloldala is ketto. Mindegyik modjaval diszes, latszik rajtuk hogy nem a legolcsobb dolgok, de egyik sem tulsagosan hivalkodo. - Mar hallottam rolad par erdekes dolgot - intezi Uzelnek a szavait majd mindannyiotok fele fordul - de ugy ertesultem az ejszaka meg tevekenyebben telt - hangjaban semmifele negativ felhang nincsen, valoszinuleg igy is gondolja vagy legalabbis jol megjatssza magat.
This message had punctuation tweaked by the player at 22:51, Sun 29 Mar 2020.

Érdeklődve vizsgálgatom a Légőrség épületét - persze nem tervezek betörni, de azért engedek a szakmai ártalomnak és jól megnézem magamnak, hogy hol lehetne a legkönnyebben felmászni, hány ablakot számolok, merre lenne érdekes menekülni, hasonlók; de a felette horgonyzó kisebb hajót is sokáig méregetem, közben pedig azon jár az eszem, hogy milyen milyen nagy területet lehetne ellenőrizni vele a város déli részén. Egyedül akkor hagyom abba a bámészkodást amikor az őrök a látóterünkbe kerülnek, felhívni a figyelmet magamra természetesen nem szeretném. Drimsby irodájában is alaposan szétnézek amíg Uzelhez beszél, majd ahogy hozzánk intézi a szavait, lehuppanok az egyik székre, flegma tartásban elhelyezkedve: -Jól értesültél. - nem találom meglepőnek, hogy eljutott ide is az éjszaka történtek híre. -Némileg rongálódott az átoknak hitt emberkereskedők üzlete, bár úgy hisszük még tanyázhatnak páran a város környékén. - nem akarok rögtön előállni az ötlettel, elvégre Uzelnek több köze van ehhez az embernek, meg a legjobb az lenne, hogyha ő maga ajánlaná fel, hogy kölcsönös lehetne a segítségnyújtásunk. -Miben segíthetünk? - kérdezem némi szünet után.

In reply to Keira Ailin (msg # 221):

Ha a szemkötős ork észreveszi, hogy Keira elég alaposan és hosszan vizsgálgatja a Légőrség épületét, akkor a tolvaj lány eddig megismert előtörténetéből kiindulva megjegyzi neki:
- Eszedbe ne jusson! - majd rövid gondolkodás után, hozzáteszi - legalábbis most egyenlőre semmiképp.
Azért biztos ami biztos ő is alaposan szemügyre veszi előbb a Légőrség épületét, majd Drimsby irodájának belsejét is.
- No igen! A rossz híreknek rólam a fele sem igaz, a jó híreknek meg még annyi sem - kommentálja röviden, szinte zárt szájjal préselve ki maga elé a szavakat Uzel Drimsby feléje intézett megjegyzését. Majd Keira válasza után, határozottan a Légőrség parancsnoka elé áll és szemébe mélyen belenézve kijelenti, újjaival a mennyezet irányába mutatva:
- Szükség lenne arra a hajóra ott fent, ebben az ügyben is. Valószínüleg az emberkereskedők itt lehetnek még a közelben. Lehet éppen a Jerris Vivane felé futó útján várakoznak az "árura" - vesz egy mély levegőt és határozottan "beleböffenti" Drismby képébe - ha azt akarja, hogy segítsünk elkapni a rakenneket, vagy miket, akkor magának is segítenie kell, hogy mi elkaphassuk az emberkereskedőket. 

Az idosodo ferfi meghallgatja Keira es Uzel szavait aztan kisse lassan belekezd - Nos ez nem teljesen olyan egyszeru. De terjunk ra az elejetol inkabb. Ahogy mar korabban emlitettem a Lombjaro legenysegebe keresek uj tagokat. Eredetileg hosszu tavra legornek kerestem volna es Karl igazan biztato dolgokat meselt. - kezd belelendulni - Azonban a dolgok kicsit megvaltoztak azota. No nem abban hogy szuksegem van olyanokra akik megalljak a helyuket - int feletek jelezve hogy ezt mindenkeppen bebizonyitottatok neki
- Persze az egesz tortenet hosszu es valamennyire titkos is, ugyhogy nyilvan mar majd mindenki tudja. - jelenti ki szinpadiasan - Nemregiben feltunt egy ujfajta valami a kornyeken. A rakkenek. Ketto vagy harom egyszerre, lecsaptak a felkeszuletlen hajokra, a Lombjaro is ilyen sorsra jutott, a legenyseg tobb mint fele ottmaradt. No nem mintha a hajo maga nem lenne harckepes, de a meglepetes es a tulero soknak bizonyult. Azota a mi hajoink is kisebb csapatokban mozognak, de az erkezo hajokat nem mindig erjuk el idoben. - tart egy kis szunetet. - Ez tortent tegnap is a Bibor hajnallal. Mire odaertunk a hajo mar langokban allt. A rakkenek elmenekultek, a tobbit tudjatok - itt tart egy kis szunetet szinte kerdezve hgy van e eddig barmi kerdes.
This message had punctuation tweaked by the player at 20:24, Sun 05 Apr 2020.

In reply to Air Warden Drimsby (msg # 223):

Uzel a fejével int, hogy részéről nincs kérdés, de a szája sarka kezd lefittyenni, amikor azt kezdi kivenni Drimsby szavaiból, hogy a hajóra ne is számítsanak, hogy segítségükre lesz az embervadászok utáni hajszában.

Uzel, az épület kapcsán tett megjegyzésére csak haloványan elmosolyodtam: -Távol álljon tőlem. - biztosítottam röviden az orkot; nem nagyon tartottam célszerűnek mást válaszolni, nem csak azért, mert a szemkötős némileg temperamentumos viselkedésről tett eddig tanúbizonyságot, hanem azért is, mert így is gondoltam: egyszerűen nem érné még az erőfeszítést ide betörni.

Amikor Uzel megszólal csendesen hallgatom végig, némileg szórakoztatónak találom a meglehetősen nyers és egyenes stílusát egy ilyen tárgyalás közben, fél kézzel a hajamat kezdem el babrálni egy ideig, hogy el tudjam takarni azt a halovány mosolyt ami kiül az arcomra. Eztán kíváncsian várom, hogy mit reagál rá Drimsby: nagyjából ezt vártam, sejtettem, hogy egy ilyen rutinos vén rókának látszó férfi nem fogja csak úgy hagyni, hogy mi kezdjünk el feltételeket szabni, pláne nem úgy, hogy elvileg mi nekünk kellene neki segíteni. Ahogy a férfi elhallgat, s minket figyel gondterhelten bólogatok néhányat, de nem szólok semmit - folytassa csak nyugodtan, ha majd elmondta a teljes történetét, és kilyukadt arra, hogy pontosan mi jár a fejemben velünk kapcsolatban, akkor beszélünk a részletekről.

Elisa aki eleddig csendesen hallgatta a dolgokat hirtelen megjegyzi - Hogy erted hogy a dolgok megvaltoztak? Tegnap este ota? -
This message was last updated by the GM at 22:00, Mon 06 Apr 2020.

Drimsby megvonja a vallat kisse szinpadiasan - Pontosan. - majd egy mosoly utan folytatja - Termeszetesen a legorseg feltoltese elsodleges fontossagu az en poziciomban, de ugyanakkor nem hagyhatom figyelmen kivul ha olyan informaciok jutnak el hozzam amik a teljes fenyegetes felszamolasat birjak elosegiteni - hagy egy ki szunetet hogy megemesszetek aztan folytatja - A Lombjaro nem a flotta legerosebb hajoja, a hianya nem fogja megtorni a hajoinkat es ha sikerul elkapni egy rakkent akkor az a Lombjaro nelkul is menni fog. Termeszetesen a legtapasztaltabb legorokre szukseg lesz a fenyegetes ellen. Es a feladat amire szuksegem lenne vallakozo szellemu nevadokra nem igenyel feltetlenul annyira nagy szakertelmet a leghajok teren. Legalabbis nem mindenkitol. Termeszetesen a minmalisan harchoz szukseges szemelyzetre mindenkeppen szukseg lesz, de elsosorban nem legi csatara keszulnenk fel -
This message had punctuation tweaked by the player at 22:05, Mon 06 Apr 2020.

Elmosolyodok a férfi mondandóján, a Kapitány igazán tudja, hogy kell puhítani a Névadókat, csak az járja ennyire körbe a dolgokat, aki valami veszélyeset akar kérni. Nem igazán vagyok hozzászokva az ilyesmihez mellesleg, soha senki nem beszélt az okokról régen, csak volt egy feladat, amit vagy megcsinált valaki vagy nem - az ilyesféle dédelgetés csak eltompítja az ember éberségét, az pedig halálos az olyan szakmákban, mint az enyém. -Szerintem te is pontosan tudod, hogy nem hosszútávon akarunk a légőrködésből megélni, és azzal is tisztában vagy, hogy tudjuk a fegyver melyik végét kell az ellenség felé tartani. - válaszolom szinte azonnal ahogy befejezte; úgy vagyok vele, hogy inkább én próbálom meg rávezetni végre a mondandója lényegére, minthogy a némileg hirtelen haragúnak nevezhető Uzel tegye meg. -Szóval halljuk, mit akarsz tőlünk? - kérdezem végül, miközben flegmán csípőre teszem a kezemet. -Hogy tudjuk meg miért bukkantak fel a rakkenek? Hogy honnan jöttek? Hogy hol... fészkelnek? - érdeklődök konkrét kérdésekkel.

Keira kerdeseit vegighallgatva Drimsby feltartja az ujjat es csak a legvegen modnja azt - Nem egeszen. Egy konyvet keszulok megkeresni. Ugyanis ugy informalodtam hogy a konyvben olyan ritualek vannak amik a rakkeneket elpusztithatjak. Mint ebbol is latszik a hajo inkabb csak eszkoze lesz az odajutasnak es ha celhoz ertunk valoszinuleg sokkal nagyobb szukseg lesz olyan valakikre akik mar jartak esetlegesen veszelyes kaerekben - fogalmaz kisse visszafogottan - Meg boldogulnak az esetlegesen feltuno veszedelmekkel is - fejezi be kisse visszautalva az ejszakai kalandotokra - Termeszetesen penzugyekben jo esellyel meg birnank allapodni es amennyiben sikerrel jarunk es elharitjuk a veszedelmet raterhetunk a rabszolgavadaszok kerdesere is -
This message was last updated by the player at 21:02, Tue 07 Apr 2020.

In reply to Air Warden Drimsby (msg # 229):

- Maga kaerneket akar kifosztatni velünk, holmi könyv miatt, ami lehet jó a rakkenek ellen, akik nem is biztos, hogy rakennek?! Majd ha találkozunk ott az elfeledett kaernekben valami rémséggel, akkor megmondjuk neki, hogy "bocsánat a zavarásért Rém uraság, mi csak egy bizonyos könyvért jöttünk, amint meg van, mi már itt sem vagyunk. Tessék csak tovább pihengetni!" Vagy mi?! Az életünket vagy még többet is, nem éri meg kockáztatni azért a pár érméért, amit felszándékozik nekünk ajánlani. - Tör ki a szemkötős orkból a felháborodás, amint meghallja, hogy mire akarja őket használni Drimsby.

Sóhajtok egy nagyon halványat ahogy realizálódik bennem a helyzet, miszerint hiába hagytam el a Légiót, nagyon úgy tűnik, hogy a Rémek elől nem menekülhetek el - de azt hiszem nem szükséges ezen meglepődnöm, pláne a tegnap este után, amikor is egy éhező, gyenge rémmel találtuk szembe magunkat; főleg a szerencse mentette meg az életünket és nem az ügyességünk. Az mellesleg nem ér váratlanul amit Uzel reagál, hiszen épeszű Névadó igyekszik távol maradni a Rémektől és csak akkor harcol meg velük, ha nem igazán van más választása, de azért a Légiónál eltöltött idő alatt megtanultam, hogy megfelelő felkészüléssel jelentős mértékben növelhetjük az esélyünket a sikerre - leszámítva persze az én egykori pozíciómban, ahogy ezt a sok előttem is felderítőként szolgáló halála igazolhatja. És persze, nem is biztos, hogy találkoznánk ott Rémmel - persze Drimsby nem valószínű, hogy véletlenül használta a veszélyes kaer kifejezést, úgyhogy ezt talán jobb, ha el is felejtem. -Ugyan Uzel, hallgassuk meg azért Drimsbyt még mielőtt arra a következtetésre jutnánk, hogy meg akar öletni minket. - mosolygok az öreg kapitányra. -Ha tudod, hogy hol ez a könyv, akkor többet is tudsz, nemde? Hallottál talán legendákat a kaerről és az esetleg ott tanyázó Rémről? Beszámolókat a környékéről? - pillanatra már-már meg akarom említeni, hogy közöm van a Komor Légióhoz, de inkább nem teszem; elég az, ha a többiek tudják. -Nem tanácsos csak úgy tájékozatlanul besétálni egy veszélyes kaerbe. - élek a szavaival.

Drimsby elgondolkodva hallgat meg mindkettotoket majd elobb Uzel fele intezi a szavait - Nem csak par ermeert, elegge tisztesseges summat fel tudok ajanlani ha erdekel a dolog es valamelyest felreertetted. Nem titeket kuldenelek oda, hanem szuksegem van olyanokra akik velem jonnenek megszerezni azt a konyvet - majd Keira fele fordul - Sokat valoban nem tudok rola. Csak a nagyjaboli helyzetet. Az is lehet mar kinyilt es egy kellemes kis faluba setalunk be ahol csak el kell kerni a konyvet, de ugyanigy az is hogy meg mindig rejtozkodnek vagy meghaltak mind. Van e barmifele veszely? Nem tudom, de ezert is probalok osszeszedni egy csapatot akik a legtobb problemat kezelni tudjak. -
This message was last updated by the player at 22:15, Fri 10 Apr 2020.

Még be sem igazán fejezte a mondandóját az öreg kapitány azonban én már egy amilyen "én megmondtam" módon széttárom a kezeimet miközben Uzelre nézek, majd ahogy szóhoz jutok, szóban is megjegyzem a dolgot: -Látod? - csettintek, hogy kicsit színpadiasabb legyen a dolog. -Van kurázsi az öregben, ilyen hozzáállással nem lehet veszíteni, meg aztán, gondolom a barátaid is ott lesznek. - kacsintok a félszeműre, reménykedve benne, hogy nem veszi zokon az utalásomat, hogy a barátai előtt csak nem akar gyávának tűnni. Eddig Uzelt néztem, de sarkon perdülök, s Drimsbyhez is intézek néhány szót: -A problémás beszerzések specialistájának vallom magam, én szívesen segítek ha a társaim is... De, egy valamire nagyon kíváncsi vagyok. - hagyok egy kis hatásszünetet; láthatóan valamiért én kicsit szórakoztatónak találom a helyzetet. -Honnan tudsz a könyvről? - talán Csapás előtti feljegyzések volnának? Kíváncsivá tesz a dolog.

Drimsby a kerdesre kis szunetet hagyva felemeli a kezet vedekezoen - Levelben kaptam informaciot rola - megvonja a valalt. - Aztan talalkoztam is vele, egy szellemmagus, Tyranissis. Az oseinek osei, szoval regi tortenet, de a lenyeg hogy mindket kaerben megvolt a szukseges tudas, de az ovek a kaer kinyitasa utan eltunt. A vezetojuk elvitte es azota sem hallottak rola, de a masik kaerrol semmi hire nincsen. - vonja meg a vallat - Alapesetben nem figyelnek ilyen bzonytalan dolgokra, de a varos kereskedelmet annyira megviseli hogy ugy dontottem annyit meger hogy megprobaljuk a dolgot. - nez ratok kerdoen aztan hozzateszi - Termeszetesen a penz akkor is jar ha a kaer mar ures es a konyvnek semmi nyoma - fejezi be
This message was last updated by the player at 22:59, Sun 12 Apr 2020.

In reply to Air Warden Drimsby (msg # 234):

- Egy szellemmágus, hm! Érdekes! Na mindegy járjunk akkor a végére. Csak akkor tudjuk meg, hogy valóban létezik a kaer és a könyv, ha személyesen utánajárunk. Aztán elintézzük a rakkeneket, és a rabszolgavadászokat is - jelenti ki határozottan és eltökélten a szemkötős ork, majd Keira felé fordul - Szerinted?

Szóval ismét egy Szellemmágus, talán meg sem kellene lepnie a dolognak. Azok alapján, hogy Drimsby információkat kapott tőle, talán némileg együttműködőbb lehet mint Moltaa volt, de nem igazán lepne meg, hogyha ő sem éppen az a fajta volna, aki valaha megnyerhetné a falu legkedvencebb Névadója címet. Jobban belegondolva, ezek után célszerű óvatosabban közeledni a helyzethez, mert bár nem mondom, hogy mindegyik őrült, azért azt kinézem, hogy van valami hátsó szándéka azzal, hogy megosztotta ezt a titkot a kapitánnyal. Moltaa se tett soha semmit ok nélkül, ezt jól megtanultam a Légióban töltött idő alatt. Ahogy Uzel a nevemen szólít felé kapom a fejemet, látszik rajtam, hogy eléggé elmélyültem a gondolataimban. -Mi? - kérdezek vissza hirtelen, de választ nem várok, csettintek egyet és rávágom: -Persze, rendkívül izgalmasan hangzik. - ez lényegében igent jelent nálam. -Szerintetek is? - fordulok a többiek felé, de még mielőtt válaszolhatnának, Drimsbyhez szólok még, nem tudom megállni, hogy ne adjam hangját aggodalmamnak: -Azért csak legyünk óvatosak, nem mondom, hogy csak azért mert... De, tulajdonképpen mondom, óvatosan kell bánni azokkal a dolgokkal amit egy Szellemmágus tanácsol. - mondom ki végre.

In reply to Keira Ailin (msg # 236):

- Igen - helyesel a félszemű ork - a szellemmágusok mind őrültek. Sohasem tudhatod, hogy mikor segítenek a Rémek elleni harcban és mikor dobnak egy Rém elé, ha éppen érdekeik azt diktálják - majd egy kis szünetet tartva, egyenesen Drismby szemébe nézve mondja - Jól értettük az imént, tisztelt kapitány úr, hogy maga is velünk szándékszik jönni erre kétséges kivitelű felfedező expedícióra?!

Drimsby Uzel kerdesere kihuzza magat es megjegyzi - Hat valakinek iranyitani kell az expediciot - vigyorodik el egy olyan mosollyal ami mutatja hogy a maga idejeben valoszinuleg rengeteg veszelyes kuldetesben volt benne es sok emleket dedelget ezek kozul, bar azt nem lehet tudni hogy az ulo munka es a kor mennyit vett ki belole, mindenesetre folytatja - Es hogy mennyire bizunk meg benne? Nos nem egyedul megyek. - jelenti ki - Ha a konyv meg sincsen ott akkor csak kis idot veszitunk. Ha meg ot van, akkor csak eleg talpraesett matroz kell aki segit kihozni onnan - egyszerusiti le a tortenteket - Termeszetesen veszely mindenben van, de a Lombjarot felszereljuk annyi fegyverrel amnnyivel anelkul fel lehet hogy komolyan csokkentsuk a sebesseget es a legenyseg kozott csak olyanok lesznek akik onkent vallalkoztak az akciora -
This message was last updated by the player at 23:15, Sat 18 Apr 2020.

A talpraesett matrózok említésére csak hümmögök egyet halkan: ezek nyilván mi vagyunk, hiszen az az érzésem, hogy ilyen esetben a többi, a hajóért felelős matróz csak akkor fogja magát bármiféle veszélynek kitenni magát a kaerban, ha mi már jártunk odabent és élve visszajöttünk. Persze, ki is hibáztatná őket ezért, hiszen ha a meglátásom helyes, főleg mi vagyunk arra szerződtetve, hogy ezt a veszélyt vállaljuk. A két hallgatag társunkat figyelem egy rövid ideig miután Drimsby befejezte a mondandóját, kíváncsi volnék melyikőjük mit szól ahhoz amit az öreg mondott meg amire éppen vállalkozni készülünk. Míg gondolkodnak, addig én még azért megkérdezek egy eddig nem elhangzott részletet: -És mikor akarunk indulni? És hol is van nagyjából ez a kaer, milyen messze? - na nem mintha a távolság probléma lenne, de azért remélem nem akarunk heteket léghajózni, mert már az előző nagy nap is felettébb unalmasnak bizonyult. Meg aztán, hogyha a Pusztaságba akar minket vinni, hogy az ottani rémek által betört kaereket kutassuk, akkor az még most derüljön ki.

Keira szavaira Drisby korbenez rajtatok es ugy valaszol. - A legenyseg majdnem teljes, ha csatlakoztok akkor akar mar a mai nap folyaman. Es a cel, nos nincs kozel szarazfoldon, de a Lombjaroval egy nap alatt gond nelkul odaerunk. Termeszetesen csak akkor ha jottok. - majd megjegyzi - A celpontunk a Delaris hegyseg kozeleben van - nem nagyon magyarazza de a tekintete alapjan nem a jobbik reszeken lehet. Mindannyian tudjatok, hogy a hegyseg nem messze talalhato, es eszaki reszein olyan baratsagos reszek ovezik mint a Liaj Dzsungel, a Meregerdo es a Pusztasag...
This message had punctuation tweaked by the player at 22:07, Sun 26 Apr 2020.

In reply to Air Warden Drimsby (msg # 240):

- Legalább nem a világ, akarom mondani Barsaive másik végén van a hely. Talán elég is most az, amit megtudtunk. Részemről indulhatunk. Ne várakoztassuk meg a veszélyt, mert még megsértődik! - mosolyodik el a saját poénján, a fél szemét eltakaró szemkötő alatt. És várja a többiek reakcióját, ő már nem akadékoskodik tovább, már érzi a Gahad hatását a vérében, fokozatosan elhatalmasodott rajta, most már "kétökrös szekérrel" sem lehetne visszatartani ettől a veszélyes küldetéstől.

Drimsby elvigyorodik - Pont ez az a hozzaallas amire szuksegunk van. Igazabol par ora es ossze is birunk keszulni, a legenyseget osszeszedni es indulhatunk is. Akkor ha jol ertem csatlakoztok - kicsit megvarja amig rabolintotok aztan folytatja - A pontos helyet nem tudjuk, de elegge biztos utmutatasokat tudok hogy megtalaljam. Mindenesetre ha valamire meg szuksegetek lenne az indulas elott intezzetek el, a szerzodes alairasa utan kaptok egy kis eloleget, ha valamit szeretnetek meg beszerezni de siessetek en meg osszeszedem a tobbieket. - nez ratok kerdoen hogy minden rendben van e igy
This message was last updated by the player at 22:45, Mon 27 Apr 2020.

Óvatosan bólintok amikor a kapitány a csatlakozásunkról érdeklődik, de ez inkább csak megszokás, szavaim ennél jóval határozottabbak: -Jól érti. - beszélek a magam nevében, némileg kérdően pillantva hátra Elisára és Trennára, ugyanis eddig nem igazán adták tudtunkra véleményüket az elhangzottakkal kapcsolatban. Bárhogyan is, érdekesnek tartom az utazást, nem jártam még azon a vidéken ahova tartunk de pár furcsa dolgot már hallottam korábban: -Ez a bizonyos szellemmágus elárulta a kaerek nevét is? - érdeklődöm. Fiatalabb koromban sokat foglalkoztam legendákkal, hősökkel, meg a hasonló dolgokkal, esély nem sok van rá ugyan, hogy olyan helyre tartsunk amiről olvastam már korábban, de azért kíváncsiskodok kicsit: bár be kell vallani, jelen helyzetben valószínűleg az volna a legmegnyugtatóbb, ha nem csengene ismerősen a kaerek neve - már ha Drimsby tudja őket - hiszen az ellenkezője azt jelentené, hogy valamivel széles körű hírnevet érdemeltek ki maguknak.

Keira kerdesere Drimsby bologat - Azt mondja amennyire tudja Akarem volt a kaer neve a kis falu utan amibol az emberek bemenekultek oda. Csak egy falu. Meg par nagyhatakmu magiahasznalo, akik megvedtek oket. Amennyire en tudom. De jobb mindenre felkeszulni elvegre nem baratsagos kornyekre megyunk -
Kozben Elisa bolint hatulrol hogy o benne van a dolgokban.
This message was last updated by the player at 22:24, Mon 04 May 2020.

Látszik az arcomon, hogy elgondolkodok a kaer nevét meghallva, mint ahogy az is, hogy semmi érdekes nem jut az eszembe - de nem is csoda, hiszen jó régen volt már az az időszak, amikor sokat foglalkoztam ezekkel a dolgokkal, ráadásul akkor sem ez a vidék volt a kedvencem. Ez minden esetre nem veszi el a kedvemet a csatlakozástól, főleg látva, hogy már Elisa is rábólint a hallottakra, így aztán már csak annyi dolgunk van, hogy aláírjuk a papírt: -Akkor azt hiszem térjünk át a papírmunkára. - ezért a részért mellesleg nem lelkesedek már annyira, nem szeretem ha valami ilyen módon köti a Névadó kezét, de ha jól sejtem nincs mit tenni. Ha megtörtént a szerződést aláírása, akkor igyekszem összeegyeztetni egy időpontot Drimsbyvel az indulásra, majd várakozóan nézek a többiekre, hogy mik a terveik mielőtt kihajóznánk.
This message was last edited by the player at 14:02, Sat 09 May 2020.

In reply to Keira Ailin (msg # 245):

Uzel attól teszi függővé, hogy mit tesz az indulás előtt, hogy mennyi idő van még addig. Ha ma indulnak, vagy egy napon belül, akkor nagy dologba már nem fog bele. Esetleg felkeres egy gyógyítót előtte, mert még sajognak a sebei a rémmel való küzdelem óta. Valamint beszerez hidegélelmet és ha valami hiányzik még a "kalandozókészletéből", azt pótolja.
Ha több nap mire indulnak, akkor pedig megkérdezi a többieket, hogy nem-e segítenek neki felkutatni a rabszolga-kereskedők cinkosait az indulásig.

Miután végeztünk a papírmunkával illetve az indulás részleteinek megbeszélésével és ismét az épület előtt találjuk magunkat, kérdően nézek végig a többieken: -Nos? - kérdezem, bár igazából már azelőtt folytatni kezdem, hogy bárki válaszolhatna rá. -Mindenképpen vennék pár dolgot, ételt, kötelet... Na nem mintha egy Léghajón nem lenne kötél... - mondom némileg elgondolkodva, de végül magabiztosan folytatom: -De kötélből sosem lehet elég. Meg egyéb mászáshoz használt eszközökből, ki tudja milyen állapotban van az a kaer. - vonok vállat. Fényszerszámokra is szükség lehet, nem mindannyiunknak jelent problémát ha valahol kicsit sötét van, de a teljes sötétség más dolog, egy kaerban pedig nem meglepő az ilyen helyzet. -Pénzé tegyük a drágaköveket és szétosszuk az ezüstöt még indulás előtt? - térek végül rá a legfontosabb kérdésemre. Nekem éppenséggel ha jól sejtem szükségem lenne rá, mondjuk nem égetően nagy szükségem, de tudnám hova tenni a pénzt amit kapnánk értük - de lévén nem csak az enyémek, azért persze nem tervezem öncélúan megszabadulni tőlük, bár az is igaz, hogy jelenlegi állapotukban is nagyjából szét tudnám osztani, hogy mindenkihez egyforma értékű drágakő kerüljön.

- Nagyszeru - mosolyodik el Drimsby amint beleegyeztek a dolgokba. A papirmunkavak gyorsan vegeztek es habar elozetesen nem sokat kerdeztetek a penzrol elegedetten veszitek tudomasul hogy mindannyiotok kezebe belenyom egy szepen megtomott erszenyt - A fele elore a masik fele ha visszaertunk. - mondja majd hozzateszi - Meg szuksegem van egy kis idore hogy a legenyseget osszeszedjem. A hajo utra keszen van. Ebed utan par oraval indulunk de ha lehet akkor erkezzetek jo idoben, ne ez miatt kessen meg az indulas - teszi hozza aztan elbucsuzik. Amint beleneztek az erszenyekbe orommel konstataljatok hogy 250 ezust lapul benne fejenkent. Ha ez az osszeg fele akkor legalabb abban igazat mondott hogy igazan szep summat fizet egy par napos munkaert.

(A varos eleg nagy hogy majdhogynem barmit meg lehessen venni ami fel van sorolva a felszerelesi reszekben de azert kerdezzetek ra.)
This message was last updated by the player at 23:59, Wed 13 May 2020.

In reply to Keira Ailin (msg # 247):

Keira felvetésére:
- Pénzé tehetjük a drágaköveket és szétoszthatjuk, ha mindenki egyetért - néz körbe Uzel - legalább, aki akar vehet most belőle valamit, ha nagyon szükségét érzi-majd viccesen hozzáteszi - bár nem hiszem, hogy most mindenki utána hanyatt-homlok Rémek elleni amulettért fog rohanni a jerrisi vásárba.

Nem lep meg, hogy Drimsby előre fizet nekünk valamennyit, ugyanakkor a pénz mennyiségét már némileg figyelemfelkeltőnek tartom: valóban egy rendkívül jól fizető, egy napos munkának ígérkezik az amire vállalkoztunk, már csak épségben vissza kell térnünk, hogy kezdhessünk is valamit az összeggel. Azért az épületből való távozás közben most már alaposabban szétnézek, Drimsby vagy nagyon szabadon bánhat a város erőforrásaival, vagy pedig jó sok értéket védenek ezek között a falak között; esetleg ennyire fontosnak érzi a jelenlegi helyzetet, hogy minden pénzét rááldozza. Elmélkedek még egy kicsit a dolgon, de hamar felhagyok a próbálkozással, hogy meglássam az összeg hátterét: nem fontos számomra, s érteni sem igazán értek ahhoz, hogy miképp is működik egy Légőrség. Odakint amikor a pénzről beszélgetünk csak helyeslően bólogatok ahogy Uzel egyetért a kövek eladásával: -Igen, igen, velem jöttök? - érdeklődök miközben a drágaköveket vizsgálgatom, bár valójában ez sem igazán foglalkoztat, hogy egyedül megyek vagy sem. -Alkudozni alkudozok én, ahhoz egész jó beszélőkém van. - teszem még hozzá, majd a ruhám alá rejtem a drágaköves erszényt, megigazítom az övemet és a többiekre nézek, jelezve, hogy tőlem mehetünk.
Ha találtam/találtunk egy olyan kereskedőt, akinél el tudjuk adni a drágaköveket, igyekszem minél többet kialkudni, még ha pontosan tudom is, hogy legfeljebb néhány tucat érmével kaphatunk többet mint amennyit nagyjából érhet - igyekszem némileg át is verni a kereskedőt, miszerint amikor mi fizetségként kaptuk meg őket, akkor nagyobb értékűnek állították őket, ráadásul tisztes kereskedők becsülték fel a kövek értékét, úgyhogy minden bizonnyal csak ő akar kevesebbet fizetni nekünk értük. Egyszóval: alkudozok.

Keira talal egy oregedo torpe kereskedot akinek a szeme talan mar nem az igazi. Persze sorolja a hibakat, hogy errefele a kereskedelmet szetzuztak a tamadasok, minden erteket veszitette, meg hogy az ilyen kovekbol egyebkent is telitett a piac, de vegul sikerul megegyezni 380 ezustben. Egeszen szep summahoz jutottatok rovid ido alatt es meg kis idotok van a hajo indulasaig is.

(Igazabol elegge nagyvarosban vagytok, kb mindent lehet normal aron kapni ha valamire koltenetek...)

Elégedetten lépek ki a kereskedő épületéből, méregetem kicsit az erszény súlyát, jóleső örömmel tölt el, hogy mennyivel több aranyat sikerült kicsikarni az öreg törpéből ahhoz képest, mint amennyire számítottam - ennek a pénznek még szétosztva is jobban fogok örülni mint annak amit Drimsbytől fogunk kapni, mert ha jól sejtem ahhoz nehéz munkával fogunk hozzájutni, ehhez pedig semmi nem kellett, mint némi alkudozás, megfűszerezve pár tolvaj praktikával és jól elhelyezett hazugsággal - leszámítva a tegnap estét persze, de az az ékkövekről szólt, nem erről az erszényről. Az összeget mellesleg miután ismét az utcán vagyunk a szemkötős ork kezébe adom, régebb óta van ezekkel a Névadókkal mint én, ossza szét belátása szerint. -Megyek veszek ezt azt, velem tart valaki vagy találkozunk a léghajónál? - érdeklődöm miközben nyújtózkodok egyet, mint aki jól végezte dolgát. A piacon majd egy hátizsákra lesz szükségem, némi kötélre, kampókra, néhány erős szögre és egy kalapácsra, pár napnyi élelemre meg egy olcsó zsákra, amin alhatok, ha kell - egyszóval olyan dolgokra, amit jó eséllyel magam mögött fogok hagyni vagy ott, vagy itt amikor visszaérünk; nem szeretek sok dolgot magammal hurcolni csak akkor, ha muszáj.
This message was last edited by the player at 14:14, Thu 04 June 2020.

In reply to Keira Ailin (msg # 252):

Uzel nézi a kezébe kerülő erszényt, majd kicsit a kezében tartja, hogy élvezze annak súlyát, majd jelzi a többieknek, hogy egy biztonságosnak gondolt helyen szétosztja majd egyenlő részre, azzal elteszi.
- Szerintem maradjunk együtt, hogy ne veszítsük el egymást! - azzal követi Keirát a beszerző körútján. Hogy a többiek is tudjanak vásárolni, az első adandó alkalommal szétosztja a pénzt. Ő maga nem vásárol semmit, mert amit venne, az a pár dolog már a birtokában van.

Miutan gyorsan bevasaroltok mindent meg egy utolso meleg ebedre van idotok es indultok is a legorseg epuletehez. Rovid varakozas utan egy kis karam szeru dologba terelnek titeket az epulet tetejen amit vegul elemi levegovel hajtva emelnek egeszen a leghajoig.
Ahogy felertek a hajohoz latjatok hogy Grimsby igazat mondott tobb teren is. Jo ha tucatnyi matrozt lattok serenykedni de igy sem tunnek elveszettnek, mert a Lombjaro tenyleg nem nagy hajo. Karl es Yorlk is a serenykedok kozott van mig Grimsby ott osztogatja a parancsokat hogy minden keszen alljon. Egyedul egy ember no all meg rajtatok kivul ugy mint aki nem resze az egesznek, valoszinuleg ot sem a hajozasi tapasztalata miatt vettek fel.

Zörögve teszem le magam mellé a zsákot amiben a mászófelszerelések vannak, nem túl nehéz cipelni, de általában alig van nálam bármi, ebből kifolyólag egy megkönnyebbült sóhaj mellett ülök le az egyik székre - mindig érdekesnek találtam mellesleg, hogyha az ember valami látványosan nehezet vagy értéktelent (de inkább egyszerre a kettőt) cipeli magával, akkor az egy jó rejtekhely az értékei számára: szinte biztos nem próbálná senki jobban átnézni a tartalmát ahogy meglátná, miféle dolgok találhatóak benne, elvinni meg pláne nem fogja. Evés után a légőrség épületéhez érve némileg kényelmetlenül szállok be a felvonóba - na persze tudom, hogy nem fog alattunk leszakadni az egész, de én úgymond földhöz ragadt elf vagyok, nem csak gondolkodásmód terén, hanem azt illetően is, hogy jobb szeretem a talajt tudni a két lábam alatt - megérkezve körbepillantok, majd mivel más teendőnk nem igazán lesz az elkövetkezendő időszakban, ezért az idegen nőhöz lépek: jó hangosan a földre teszem a mászófelszerelést tartalmazó zsákomat, hogy még akkor is mindenképpen felfigyeljen a jelenlétünkre, ha esetleg pont másfelé néz vagy végtelen el van mélyedve a gondolataiban: -Feltételezem nem tévedek nagyot, ha azt feltételezem, hogy feltételezhetőleg nem vagy a legénység tagja, hanem ugyanúgy a feltételezett megoldást segítesz Drimsbynek megtalálni abban a feltételezett kaerben ezen a feltételezhetőleg biztonságos expedíción. - mondom egy csintalan mosoly keretein belül; jó hamar kideríteni, hogy egy savanyú humorú alak lesz ebben az utazásban a kollégánk, vagy valaki olyan aki tudja merről kell egy vicc végét megfogni. -Keira vagyok, a feltételezések és a problémás beszerzések specialistája. - mutatkozok be; ha pedig úgy látom szükségét, a többieket is bemutatom röviden, bár alapjáraton véve úgy vagyok vele, megteszi majd ezt a szívességet mindenki magának.

A megszolitott osszehuzott szemmel fordul Keira fele mintha nagyon mast vart volna, de aztan felenyhul - Kathleen vagyok. Ti meg ha jol sejtem nem idevalosiak - teszi fel a koltoi kerdest majd hozzateszi - Magiszter Martin tanitvanya vagyok - a legenyseg kozul sugdolodzas hallatszik es kivesztek valamifele olyasmit mintha azt suttogna valaki hogy az orult Martin de a lany szigoru tekintetet latva mindenkinak mashol akad dolga. Bocsanatkeroen visszanez ratok - A csaladomnak mostanaban nincsen nagy szerencseje. - de ne igazan fejti ki mire gondolt ezzel kapcsolatban - Azon keves varazslo egyike akik elegge orultek hogy egy ilyen tervbe belemenjenek - valaszol Keira ki nem mondott kerdesere a bemutatkozas kapcsan
This message had punctuation tweaked by the player at 22:22, Mon 29 June 2020.

In reply to Kathleen (msg # 256):

- Mi is azon őrült kevesek közzé tartozunk, aki vállalkozott erre a nem éppen veszélytelen küldetésre - szólal meg a fedélzetre fellépve, Keira után, a szemkötős ork. Azzal kezet nyújt a Kathleennek - Skullcrusher Uzel vagyok. Tapasztalt.......égi hajós, aki az okvetlenkedő koponyák bezúzásához igen jól ért - mosolyodik el, majd elindul feltérképezni, a hajó fedélzetét.

Jót mosolygok a nő némileg melepett arckifejezésén, úgy tűnik nem igazán vevő arra, hogyha valaki folyékonyan tud a félrebeszélés kétes hírnevű nyelvén, de azért egy-két fokkal jobban reagált rá mint az átlag - és mint kiderült varázsló, úgyhogy ez az eredmény az ő esetében egészen jónak is számít. Az minden esetre megnyugtató, hogy van a fedélzeten egy olyan Névadó aki ért az ő tudományához, még akkor is, hogyha éppen eléggé kétes jelzőket suttognak a mesteréről a matrózok - nekem ezzel nem sok bajom van, hiszen nem róla mondják ezt, azt pedig tudom, hogy a tanítvány sokszor más lesz mint a mestere, ezt a saját példámon is tudom. Ahogy Uzel beszél helyeslően bólogatok, főleg amikor az okvetlenkedő koponyák betöréséről beszél, majd miután távozott, hogy szétnézzen a hajón, nézem még egy darabig a szemkötős ork kissé darabos mozdulatait, majd próbálok tovább beszélni a nővel: -Valóban nem vagyunk helyiek. - kezdek bele, ezúttal jóval kimértebben és komolyabban beszélve mint az imént. -De a Magiszterről már mintha hallottunk volna ezt azt, de főleg olyan emberek szájából, akikből inkább a piaszag dőlt mint a hihető szó. - hazudom némileg halkabban mint ahogy eddig beszéltem, hogy diszkrétebbnek tűnjön a beszélgetés. -Te a tanítványa vagy és láthatóan nem szívleled amit sugdosnak az emberek, feltételezem mert nem igaz amit mondanak, igaz? - puhatolózom, reménykedve benne, hogy sikerül nem megsérteni a nőt.
This message was last edited by the player at 18:11, Sun 05 July 2020.

A lany kisse gondterhelten nez feled - Nos valoban nem tunik teljesen normalisnak amit csinal - adja be a derekat - De a legynek sem artana. mindenfelet hiresztelnek rola paran, de kornyekbeliek ismerik ot. Mar nem eppen fiatal, lehet a kor az oka - mondja kisse talan ketelkedo hangon de aztan temat is valt - Es titeket mi vett ra erre a kuldetesre? - az egyik elfre mutat aki nagyon megviseltnek tunik, de a kotelzeten dolgozik - Radlin tulelt egy tamadast. Egyedul a hajorol. Ot megertem, a tobbiek meg hivatasos hajosok. Legorok. Az uticel amennyire en tudom nem eppen kellemes vagy biztonsagos - mondja majd hozzateszi - Bar teny hogy jopar olyan novenyt es asvanyt lehet arrafele jo esellyel talalni amikhez mashogy nagyon nehez hozzajutni -
This message was last updated by the player at 21:30, Mon 06 July 2020.

Ha sok mindent nem is tudtam meg az elhangzottakból, de azt legalább sikerült nagyjából kihámozni a szavaiból, hogy a nő mesterét ezek szerint azzal vádolják, hogy Névadókat bántott valamilyen módon. De mivel láthatóan nem akar tovább beszélni róla ezért inkább egyenlőre nem erőltetem - majd később visszatérek a dologra. A kérdés hallatán én is ismerős arcok után kezdek keresgélni a matrózok között, hátha sikerül megpillantani Karlt vagy valakit Uzel ismerősei közül. -Valóban nem hangzik veszélytelennek vagy kellemesnek. - vonom meg a vállamat; a Légió sem volt az, főleg nem az én feladatkörömben. -Zsoldosnak nem nevezném magunkat... - gondolkodok el. -De nem ingyen vagyunk itt, így önzetlen jótett lelkeknek sem. Valahol a kettő között. - elmélkedek, hogy pontosan minek is hívjam magunkat, de inkább hagyom a dolgot. -A félszemű ork ismerő a kapitány néhány emberét, főleg így kerültünk a hajóra, pont kapóra jött neki néhány extra Névadó, akik nem csak a Léghajózáshoz értenek.

Keira konnyeden kiszurja Karlot es Yorlkot is. A leghajo nem olyan nagy hogy ne kerulne valoszinuleg minden eppen aktiv tengeresz idorol idore a szeme ele.
A lany Keira megjegyzesere megvonja a vallat - Itt - mutat korbe a varoson - senkit sem az onzetlenseg hajt - sohajt egyet - vagyis majdnem senkit. De a Meregerdo kozeleben az ilyenen lepodik megb legkevesbe az ember. Valahogy megvaltoztatja a lakosokat ez a kornyezet, meg azokat is akik mashonnan jonnek, ha eleg idot itt toltenek. - fejti ki velemenyet majd hozzateszi - A leghajozas meg... Hacsak nem tamadnak meg minket nem annyira fontos. Persze ezek itt veszelyes reszek, de ahogy hallottam a hajo a legtobb tamadot le birja hagyni - mondja nem tul nagy meggyozodessel.
Idokozben ugy tunik befejeztek a keszulodest es eloldozzak a Lombjarot ami lustan emelkedni kezd a felhok fele.
This message was last updated by the player at 22:25, Fri 24 July 2020.

Némileg megnyugodva konstatálom, hogy legalább a hajón lévő matrózok között is van olyan Névadó akit ismerünk, de Kathleen szavai visszarántanak a valóságba: nos, szerintem máshol se nagyon hajtja az embereket az önzetlenség, nem csak ezen a helyen - Méregerdő ide vagy oda. Ellenben itt legalább van mivel magyarázni az ilyen dolgokat. -Nos, nekem nincs nagy bajom a léghajózással. - mondom, ahogy lepillantok az alattunk elterülő városra miközben szépen lassan emelkedni kezdünk. -A zuhanással már annál inkább. - teszem hozzá kissé szórakozottan. A továbbiakban még beszélgetek valamennyit a nővel, ha úgy látom, hogy nem zavarja a jelenlétem, ellenkező esetben a többiek környékén pihenek az út alatt, az alattunk elsuhanó tájat figyelve.

In reply to Keira Ailin (msg # 262):

Uzel körbe néz a fedélzeten, ellenőrzi a szemével, hogy minden rendben van-e, már amennyire emlékszik a régi léghajós időkből. Örömmel tölti el, amikor megérzi a Lombjáró emelkedését, mélyen beleszív a magaslati levegőbe. Majd miután kiélvezi a pillanatot, perceket, Keirát keresi a szemével és visszaindul hozzá, miután az befejezte a beszélgetést, azzal a különc lánnyal.
- Üdvözöljük Karlt és Yorikot! Köszönjük meg a közreműködésüket, hogy résztvehetünk egy ilyen izgalmas és veszélyes sétaléghajókázáson! - mondja mosolyogva a félszemű ork.

Látszólag a semmibe bámulok ahogy Uzel odalép hozzá, persze tisztában vagyok a szemkötős ork közeledésével, hiszen nem csak szemem sarkából látom, de léptei is elég hangosak. Ahogy elmondja mit szeretne, egy dinamikus mozdulattal fordulok felé, s csettintek is egyet mielőtt megszólalnék: -Mindenképpen! - értek egyet, s szememmel keresni is kezdem őket, hogy vajon elfoglaltnak látszódnak-e vagy sem. -Bár remélem a yargot ezúttal megússzuk. - adom hangját a véleményemnek, nem kifejezetten nyerte el a tetszésemet az általuk hőn szeretett ital a szaga alapján.

A ket kisse a tobbi matroznal vadabb kinezetu figurat konnyeden megtalaljatok. Elegge vakmero mozdulatokkal dolgoznak a hajo indulasanal, de amint a hajo kello magassagba er lehuppannak a fedelzetre es kicsit kinyujtoztatjak a tagjaikat. Rajtuk kivul meg jopar matroz hagyja ott a munkat

Vegul odalepnek hozzatok es Karl megjegyzi - Vegul csak eljottetek? - lathatoan a veszedelmes kuldetes ellenere elegge vidam - A Lombjaro nem az igazi, inkabb mint valami csempesz hajo - legyint - de ha kell jol manoverezik es gyors. Csaklyazni azert nem mennek vele - mire Yorlk elrohogi magat, jo esellyel valamifele regi csak szamukra ertheto poenon.
This message was last updated by the player at 22:12, Wed 02 Sept 2020.

In reply to Karl (msg # 265):

- Arra mindenesetre jó lesz a Lombvágó, hogy egyik helyről eljuttasson a másik helyre. Ha valamit segíteni kell a hajó irányításában, akkor nyugodtan szóljatok, hogy miben segítsünk! Ha megtámadnak minket, legyen az Rakkenek vagy egy másik hajó, milyen védekezési lehetőségek vannak a Lombvágón? - érdeklődik Uzel a két jómadárnál, mert úgy gondolja, hogy komoly esélye van annak, hogy megtámadja valakik vagy valamik a Lombvágót útja során, mint hogy nem. Majd, hogy oldja az esetlegesen kialakuló feszültséget, hozzáteszi - Persze a yarg készlet pontos helyére is kiváncsiak vagyunk természetesen - cinkos kacsintással mosolyodik el és keresi Keira tekintetét, hogy milyen ábrázatot vág ezen utóbbi kijelentésére.

Némileg csodálkozok eleinte ahogy tudatosul bennem, hogy Uzel ismerősei még a matrózok között is vad külleműnek számítanak, de jobban belegondolva semmi meglepőnek nem kell ebben lennie, hiszen mégis csak a szemkötős ork barátai, róla pedig ilyen rövid idő alatt is hallottam már néhány cifra történetet, gondolom ez Karlékkal sem kifejezetten lehet másképp. Érdeklődve szemlélem mellesleg ahogy a nyüzsgés kezd alábbhagyni, még annak ellenére is, hogy a látvány egyáltalán nem szokatlan: idefelé jövet már kifigyeltem, hogy mindig akkor van legnagyobb készültség amikor a léghajó éppen emelkedik vagy süllyed. Persze biztos vannak még egyéb vészhelyzetek, de azokat szeretném nem első sorból látni. Ahogy Karl a csáklyázásról beszél semmit mondóan hümmögök egyet, és bólintok is egy aprót mintha azt sugallnám, hogy én is pont ugyanezen a véleményem vagyok - ami persze így is van, de én egyik hajóval se mennék szívesen csáklyázni. Ahogy Uzel a hajó irányításában való segédkezésről beszél tiltakozólag felemelem a kezeimet, finoman közölve, hogy a Léghajón utazásban sem vagyok kifejezetten jártas, nemhogy az irányításban. Azt mellesleg érdeklődve figyelem, hogy Uzel és a barátai máshogy hívják a hajót, ez talán valamilyen léghajós szokás lehet. A yarg említésére megjelenik egy finnyás grimasz az arcomon, nehéz kiverni a fejemből azt az "illatot" amivel az az ital rendelkezik: -A magad nevében beszélj ha yargról van szó. - pontosítok a szemkötős ork helyett Karlékra nézve. -Azt hallottam már máshol is, hogy gyors a hajó. - paskolom meg az egyik gerendát vagy korlátot, attól függ mi van hozzám közel. -De gyorsabb szerinted mint egy Rakken? - kérdezem a férfit; kíváncsi vagyok mit fog mondani.

Keira kerdesere Yorlk megvonja a vallat - Meg sosem probaltam elfutni eloluk -mintha ezzel le lenne zarva a tema, de Karl kiegesziti - Nem tudjuk mennyire gyorsak ha uldozni kell, nem nagyon menekult meg toluk hajo ha mar futni kellett... - summazza a potencialis problemakat majd folytatja - De nem feltetlenul miattuk van szukseg a gyors hajora - amire Yorlk vagja ra gyorsan - Valamelyik kristaly klan. Vagy a Therai helyorseg. No persze nincsen okuk ilyen messzire eljonni, de jobb mindenre felkeszulni. Harcban ezzel a legenyseggel - int korbe - semmi eselyunk nem lenne egy jol felszerelt hadihajoval szemben. -
This message was last updated by the player at 22:05, Mon 14 Sept 2020.