Ahogy a földöntúli sikoly megtölti az elmémet a fülemhez kapok és kissé tántorogva próbálom tovább folytatni a harcot; szemem sarkából látom ahogy Uzel egy elég erősnek látszó találatot kap, de a tekintetem a harcosnőn akad meg, akit láthatóan nagyon gyötör a Rém elmét gyötrő sikolya. Rögtön Légiós ösztön veszi át az irányítást, s bár jómagam is meglehetősen zavarodottá váltam, néhányszor rákiáltok Elisára, hátha sikerül segítenem benne, hogy magához térjen; a Légióban megtanultam, hogyha valaki kiesik a csapatból az mindenki életébe kerülhet, mi pedig nagyon kevesen is vagyunk. Az egyetlen dolog ami ad valami reményt, hogy amikor belevágtam a Rémbe az éjjfekete pengémet, azt látszólag nagyon is érezte; elég éhes lehet, hogy ilyen gyenge, de ez nekünk a túlélést jelentheti.
Miközben próbálom visszanyerni a fókuszt az elmém felett, egy-két védekező támadást is indítok a Rém felé, de nem túl nagy sikerrel.

In reply to Keira Ailin (msg # 194):

Uzel még kissé nem biztosan áll a lábán, ahelyett, hogy egy ütemet kivárna, inkább egy elsietett támadást ereszt meg a Rém felé.

Trenna mozdul leggyorsabban de elszamolja magat, a kavicsok meg nem kristalyosodnak ki es igy egyszeru kavicsesokent erkeznek a leny oldalaba.

Keira pordul es probal a leny fele csapni, de a karmos mancsok minduntalan tavoltartjak, de legalabb kozben  is csak egy vekony karmolast szerez

Uzel es a szorny is probalja egymast eltalalni de nem sok sikerrel, kozben erzi hogy valami szornyu tehetetlenseg kezd rajta urra lenni, hogy az egesznek semmi ertelme, hogy nincsen eselyuk, de a konok ork lerazza magarol az erzest...

Elisa latszik, hogy probalja osszeszedni magat, hogy elinditson egy tole megszokott tamadorutint, de valahogy a magia nem orvenylik ogy korulotte ahogy szokott, botladozva lep elore es meg a kardjat is majdnem elejti

Zavarodottságomon sikerül erőt vennem miután az imént elszenvedett karmolás által indukált fájdalom kellő adrenalinlöketet ad számomra ahhoz, hogy lerázzam magamról a bizonytalanságot; önbizalmamat visszanyerve felidézem a Komor Légióban tanult dolgokat, majd minden hitemet a gyorsaságomba vetve újabb támadást indítok a Rém ellen. Nem kapkodok el semmit, reflexeimre és az ismereteimre támaszkodva minél közelebb próbálok kerülni a vadul csapkodó Rémhez, hogy minél pontosabban támadhassak az általam legsebezhetőbbnek ítélt pontjaira.

In reply to Keira Ailin (msg # 197):

Uzel is megpróbál újra rásújtani a Rémre, de akkora lendületet vett, hogy a szűknek bizonyuló helységben, a széles ívű csapása, beleszalad a falba, törmeléket szakítva ki onnan, így a legyengült, lelassult ütés, el sem éri már a szörnyet. A félszemű ork egy nagyot káromkodik az elvesztegetett lehetőség miatt. Ki tudja, hogy nem-e ez volt az utolsó lehetőségük a cselekvésre...............

Keira kihasznalva boszorkanyos gyorsasagat atbujik a leny karmos mancsai kozott es kozvetlen kozelrol tobbszor is mely sebeket ejt rajta, ahogy a szonry figyelme ra terelodik Keira kezdi erezni hogyorult levertseg kezd urra lenni rajta, celtalansag, hogy nincsen ertelme az egesznek mert ugyis elbuknak aztan ahogy jott ugy mulik el az egesz ahogy a leny a foldre rogy, a gumiszeru boren ejtett sebekbol rozsaszines valadek szivarog de nem mozdul tobbet.

Elisa is ugy tunik kezd magahoz terni a megrazkodtatasbol.

Nekivetem a hátamat a legközelebbi falnak ahogy a Rém által indukált reménytelenség kezd úrrá lenni a gondolataim felett, így figyelem ahogy a lény élettelen teste elernyed a földön - kis híján el is engedem a fegyveremet, racionális gondolatnak tűnik úgy gondolni, hogy egy halott rém is a vesztünket okozhatja, de szerencsére időben elkezd megtisztulni minden gondolatom ahogy a lény ernyedt teste elterül a földön; úgy tűnik, a koszon kívül ragadt rám más is a Légióban, nem gondoltam, hogy iménti vakmerő támadásomat egy karcolás nélkül megúszom (kissé hitetlenül végig is nézek magamon, nem-e csak az adrenalintól nem vettem észre, hogy pillanatokon belül elvérzek). Miután ezzel megvagyok, kissé fáradt tekintettel végignézek a többieken, majd szinte hallani vélem Moltaa szavait a távolból - előszeretettel noszogatta a csapat ilyenkor megfáradt tagjait, hogy figyelmük egy pillanatra se lankadjon, a veszély talán még nem ért véget; de igazat kell adnom neki, ellépek a faltól és kicsit közelebbről is megnézem a járatot ahonnan a Rém érkezett, hátha hallok még mást is közeledni. -Nem tetszik ez nekem... - csóválom meg lendületesen a fejemet ahogy közelebb lépek. Hallgatózok néhány pillanatig a járat szájánál, meg meresztem a szememet bele a porba és a sötétbe, de néhány lépésnél nem merek közelebb menni. -Ilyen Rém nem létezhetne Barsaiven, és mégis itt van, ez nagyon aggasztó. Jobb lenne ha most eltűnnénk innen és felvernénk néhány befolyásosabb illetőt a városban mint például Drimsby, nem volna szerencsés félvállról venni a látottakat. - magyarázom, de jobban belegondolva, mit is tudna tenni pontosan? Elég problémája van az őrségnek így is, ráadásul nem is tudnák mit szokás tenni ilyenkor. -De talán az volna a legjobb, hogyha idehívnánk a Légiót... - teszem hozzá, bár a többiek valószínűleg nem rajonganának az ötletért. Én sem, de más nem jut az eszembe aki kicsit is tudná a helyén kezelni ezt a helyzetet. Hacsak senki nem tesz semmi olyat ami miatt a szobában kéne maradnom, akkor kimegyek a nagyobb helyiségbe és elkezdem kiengedni a korábban bezárt orkot: -Van valami ötleted, hogy mit keres egy Rém abban a szobában? - kérdezem tőle, válaszra várva mielőtt még bedugnám a kulcsot a cella zárjába. Nem hiszem, hogy bármilyen Névadó valahogy képes lenne uralkodni felettük, de azt tudom, hogy sokak nem ijednek meg semmilyen eszköztől, talán akadhatnak olyan félkegyelműek akik azt hihetik, képesek a saját céljaik elérésére felhasználni a Rémeket.
This message was last edited by the player at 03:04, Sat 07 Apr 2018.

In reply to Keira Ailin (msg # 200):

- Pakoljuk egy szekérre a Rémet és vigyük el a város vezetésének. Hátha van közöttük olyan, aki tudja, hogy ilyenkor mit kell tenni - mondja Uzel - Nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e, ha a Komor légiónak szólnánk. Okulva a múltbéli eseményekből - fanyalog a szemkötős ork.

-Fanatiusok de nem bolondok, egy ekkora várost nem mernének blokád alá venni, ahhoz még nekik sincs meg a hatalmuk. - csóválom meg a fejemet bölcsen, bár jómagam sem szívesen látnám őket itt, legalábbis úgy biztosan nem, hogy még én is itt vagyok. A rémeen időzik mellesleg közben a tekintetem, az egyik ujjammal az elrejtett drágaköveket simogatom. -Tőlem elvihetjük, bár én hozzá nem nyúlok, meg amúgy se sokat tudnék emelni rajta, de gondolom te erős legény vagy, megoldjátok. - kacsintok az orkra, majd még hozzáteszem. -Csak takarjuk le. Semmi haszna pánikot kelteni. - amíg pedig a válaszra várok, elkezdek tovább turkálni a szobában, hátha lelek még valami érdekességet.

A szobaban szetnezve konyvek kimutatasok kerulnek elo. Mintha valamivel kereskedett volna az itt lako, kicsit jobban belenezve ugy tunik nevadokkal. Egy Vivanei emberkereskedovel uzletelt, ami azt is jelentheti tekintettel arra, hogy erkezesetek elott nagy letszamu rab volt bezarva, hogy akar rovid idon belul a varoshoz kozel erhetnek ujra, persze kis esellyel jonnek be a varosba is, de a kornyeken tanyazhatnak valamerre.

Mindent atkutatva a szobaban tobb kulonbozo szinu es anyagu ruhat talal, egyikuk, egy melykek kopeny nagyon jo anyagunak tunik, meg az is lehet igazi torpe telikopeny. Valamifele folyadekkal teli uveget (amirol kesobb kiderul hogy Healing potion) es egy mives tort.

Miutan Keira atnezte a kis szobat, beles a resen at ahonnan a rem kitort. Egy barlangszeru termeszetes kepzodmenybol van a tuloldalon, ugy tunik valamifelekeppen maguk a falak adnak ki valamifele fenyt. A barlang padlojan mindenfele penzermek hevernek halmokban es egyeb aprobb targyak, mintha valaki bedobalta volna oket, sok egeszen ujnak tunik.

Kissé undorral lapozgatom a talált kimutatásokat; még ha ezzel sokan vitatkoznának is, egy tolvaj lehet becsületes, ugyanakkor valaki aki Névadókkal kereskedik annál a szememben nem sok rosszabb van - célszerű lesz értesíteni minél hamarabb a város vezetését, talán még néhány elrabolt helyinek nem késő, hogy megszabaduljanak az örök rabságtól. A talált holmikról később majd megegyezünk, egyenlőre engem jobban érdekel a rés, ahonnan a rém kijött: bármennyire is szólalnak meg a fejemben a vészharangok, miszerint az imént egy elég veszélyes entitás tört elő, a kíváncsiságom úgy tűnik erősebb mint a túlélési ösztönöm: -Bemászok oda és szétnézek, talán találok valamit. - jelzem a többieknek, majd fegyverrel a kézben, ügyes mozdulatokkal elkezdek átmászni a résen, ahonnan az imént a rém is kitört.
This message was last edited by the player at 03:45, Sun 16 Sept 2018.

Keira atmaszik a nyilason, rogton megcsapja az orrat az elmulas es rothadas buze. A falakbol sugarzo gyenge fenyben korbejarja a barlangot es habar valamifele melyrol jovo gurgulazo hang meg mindig visszhangzik a barlangban, az uresnek tunik. Semmi nyoma annak hogy a leny mit is csinalhatott, es hogy elhetett tul, de ismerve mi folyt a tuloldalon es a rengeteg ermenek a beszakadt fal mellett... Keira szamara tulsagosan is egyertelmunek tunik a dolog. A rem az elfogottat szenvedesen elt es tekintve hogy uj ermek is vannak a halmokban valamifelekeppen az emberrablok tudtak rola es valamifele velt vagy valos hatalomert ajandekokkal latak el. Mindazonaltal vannak oregebb ermek is, ki tudja miota folyhatott ez a szornyuseg a varos utcai alatt.

Megnézegetem az érméket és próbálok rájönni a régebbiek alapján, hogy vajon mióta is folyhatott ez a szörnyűség a város alatt és mióta élhetett itt a rém - zsebre azonban nem teszek egyet sem közülük, félek a Rém rontásától, ráadásul az ékkövek formájában már jócskán megvan a fizetségünk. A vizsgálódást követően kimászok a lyukból és elmondom mit láttam odabent és mire következtettem ebből, majd a további terveinket kezdem tárgyalni: -Visszakísérjük Carinát a fogadóba? Utána pedig szólnunk kellene a hatóságoknak, ha időben cselekednek talán még több embert menthetnek meg az emberrablók kezei közül. - nézek Uzelre.

In reply to Keira Ailin (msg # 206):

Uzel bólint és hozzáteszi:
- Szólok a városi őrségnek. Annyi hogy valaki helybéli jöhetne velem, hogy igazolja a sztorinkat a hatóságok felé.
Azzal, ha valaki jelentkezik, akkor azzal elmegy a félszemű ork felkeresni a hatóságokat.

A varosi orseg kisse nehezen jon ki, de vegul megis kijonnek es mihelyst megbizonyosidnak arrol hogy csak normal bunozokkel kell elbanni minden megy mint a karikacsapas. Trennat Elisa segitsegevel el birjatok tamogatni a fogadoig. Carina mar sokkal jobb allapotban van, de ugy tunik hogy azert kicsit meg a tortentek hatasa alatt van

(Ha kicsit visszaolvastok le volt irva miket talaltok, ha valamit el akartok ebbol rakni a korabban jelzetteken kivul szoljatok, majd egy atvezetes jon nemsokara amint visszarazodtok picit es uj topikba kerulunk at)

Amíg Uzel távol van, hogy idehozza az őrséget addig jómagam az itt talált iratokat bújom, igyekszem megtudni, hogy kereskedtek-e a vivanei emberkereskedőn kívül mással, s vajon van-e valami olyan feljegyzés ami alapján ki lehetne találni, hogy hol találkoztak volna velük s miképp szállították volna el hozzájuk a szerencsétlenül járt Névadókat. Amikor a szemkötős ork visszatér figyelem ahogy lecsődülnek a városőrök, távozás előtt azonban az övembe dugom a díszes tőrt, valamint magam köré kanyarítom a köpenyt is; majd későbbiekben megbeszéljük a részesedéseket, de itt hagyni úgy érzem vétek volna, ráadásul felelőtlen is, még a végén elterelné a városőrök figyelmét az osztozkodás terhe.
Ahogy visszaérünk a Földhözragadt Drakkarhoz leülök az egyik asztalhoz, s megérdeklődüm Carinát, hogy az éjszaka ellenére tudnak-e valakit aki el tudja látni a troll sebeit, illetve, hogy kaphatunk-e némi ételt és italt, majd amikor már végre viszonylag magunk között maradunk, halkan szólalok meg: -Egész kifizetődőnek tűnik az ilyesféle átkok megszüntetése. - magyarázom, miközben előtűnik az ujjaim között egy kisebb drágakő, amelyet játékosan forgatni kezdek az ujjaim között, de hamar ismét eltűnnek, mielőtt még valaki felfigyelhetne rá a Drakkarban lévők közül. -A legtöbbet akkor kapnánk értük, ha máshol adnánk el. - kommentálom, majd hátradőlök. -Holnap? - érdeklődöm az asztalnál ülőket. Arról volt szó, hogy felkeressük a Légiőrség kapitányát, de persze előtte még nem volt szó rabszolgákról - nem mintha nagy lelkesedéssel venném őket üldözőbe, nincs kedvem rosszul járni és átvenni a most kiszabadított portéka helyét, de tüzet okádó rakkenekre vadászni sem hangzik éppen életbiztosításnak. Bármik is legyenek azok a rakkenek.

In reply to Keira Ailin (msg # 209):

Uzel gyanakvó tekintettel figyeli, amint Keira játszadozik a drágakővel, és körbe sandít, hogy ki vehette észre ezt a mutatványt. Megnyugodva konstatálja, hogy mindenki elég fáradt már a fogadóban és az elfogyasztott italmennyiség is eléggé letompította az érzékeket ahhoz, hogy valaki erre felfigyeljen.
- Menjünk, térjünk nyugovóra, mert holnap megint húzós napnak nézünk elébe! Várnak ránk a Lombjáró, Drimsby, na meg a Rakkenek. Nem akarok fáradtan, nagyobb esélyt adni az ellennek, legyen bárki is az - majd hirtelen feláll, sebeitől felszisszenve - Ezeket az apróságokat majd megbeszéljük holnap! - válaszolva az elf lány felvetéseire, majd egy utolsót kortyolva az italából, elindul a szobája felé.

Magam is kortyolok még egy utolsót a yargomból amikor Uzel távozni készül, utána pedig bólintok a félszemű orknak - furcsa, hogy bármerre járjon egy Névadó, mindig belefut egybe. -Legyen úgy! - értek egyet kissé egykedvűen, majd a poharamban lötyögtetem a maradék italt, s azon gondolkodom, hogy miért is iszok belőle, hiszen se az íze, se a szaga nem tetszik, ráadásul erősebb is annál amit szeretek - valószínűleg az állhat mögötte, hogy mindenki annyira szereti errefelé, hogy biztos sértésnek vennék ha legalább egy pohárral nem innék belőle. Holnap még a többi zsákmány sorsát is meg kellene beszélnünk, bár ennél jelenleg jobban izgatnak a drakkarok, bár olyan veszélyes nem lehet a dolog mint amilyen a Komor Légiónál volt felderítőnként - de igaz ami igaz, valóban ránk férne némi pihenés, hosszú nap volt, úgyhogy üldögélek még pár percet aztán én is pihenné térek.

Akarmennyire is rosszul tartja magat Trenna a fogadoba visszaerve bekotozi a sajat majd Uzel sebeit is, majd belekezd hogy elohivja az elemek magikus erejet hogy kellemesebbe tegye szamotokra a pihenest. Mire masnap felebredtek mindannyiotok testet elhagyja az elozo ejszaka minden megprobaltatasa. Elvegzitek karma ritualeitokat es lementek reggelizni

(Mindannyian 0 serulesen vagytok es kaptok vissza 1 ritualenyi karma pontot.
Uzel es Trenna 1-1 felepulespontot a kovetkezo napibol, amiben eppen most vagytok, elkolt hogy a serulese is a multe legyen)

Szep lassan osszegyultok mire Elisa kiboki a kerdest - Es akkor most mi lesz? - majd hozzateszi - Rabszolgavadaszok - a fejet csovalva

(Ja es a zsakmany meg egyszer:
- Egy zacskoban dragakovek kb 350 ezust ertekben
- Egy dwarf winternight kopeny
- Egy booster potion
- Egy mesteri munkaju erosen diszitett tor ami ad +1 sebzest a torhoz kepest)
This message was last edited by the GM at 23:31, Sun 22 Mar 2020.

Másnap reggel viszonylag korán visszatérek a Drakkar alsóbb szintjére, magammal hozom az összes tegnap este zsákmányolt értéket - a köpenyt a székem háttámlájára terítem, a tőrrel pedig gyümölcsöt kezdek hámozni; minden szem előtt van a többiek számára, de mégse tűnik úgy, mintha éppen lopott dolgokat osztanánk szét egymás között, pedig pontosan azt csináljuk. Egyedül a drágaköveket nem teszem ki jól látható helyre, az jól el van rejtve a ruhám alatt, majd ha sikerül eladni akkor elosztjuk egymás között az ezüstöt. -Régen hallottam utoljára ilyesmit. - válaszolom félszavakkal miközben egy falat gyümölcsöt teszek a számba. Ahogy lenyeltem, folytatom: -Drimsbynek megígértük, hogy megjelenünk reggel, na meg aztán ha jól sejtem Uzel inkább a hatóságokra hagyná az emberkereskedőket. - mutatok közben a kés hegyével a félszemű ork irányába, majd kérdően nézek rá, hogy megtartotta-e a véleményét tegnap este óta.

In reply to Keira Ailin (msg # 213):

- A rabszolgavadászokat is el kellene intéznünk...........de az égi hajók és a Rakennek fontosabbak most - mondja nagy sóhaj keretében a szemkötős ork, mivel szívügye a szabadság védelme és rühelli azokat, akik ebben a Névadókat korlátozni akarják, de be kell látnia, hogy a másik ügy nagyobb horderejű és ezért most fontosabb. Egy picit kivár, nagy lelki vívódáson megy keresztül, de aztán még sem bír parancsolni a vérének, és két perc szünet után megszólal - De ha most felkeressük Drimsbyt, akkor megmondhatjuk neki, hogy ma még van egy kis elintézni való dolgunk, de utána rendelkezésére állunk.

Chorokot meglehetősen békés természetűnek ismertem meg, de ő is elég hirtelen tudott lenni bizonyos szituációkban, így aztán cseppet sem lep meg amit Uzel szájából hallok: az alapján amit a szemkötős mesélt magáról várható volt, hogy eléggé fel fogja tüzelni a kedélyeit a rabszolgakereskedők jelenléte, s annak ellenére is foglalkozni akar majd a problémával, hogy Drimsby problémája talán kicsit személyes is számára, hiszen úgy tűnt régi ismerősökkel futott össze a férfi köreiben. Kicsit flegmán vállat vonok miközben egy újabb gyümölcsöt kezdek felszeletelni a tegnap zsákmányolt tőrrel: -Ha Drimsby látja értelmét annak, hogy megpróbáljuk a földről megtalálni a rakkenek fészkét, akkor akár egyszerre foglalkozhatunk mind a két problémával is. - majd még gyorsan hozzáteszem: -Persze ki tudja, hogy a fészek milyen messze van, meg ki tudja, hogy azok az alakok a várostól milyen messze várakoznak. - magyarázkodok felemelt kézzel, még mielőtt valaki azt hinné, hogy konkrét elképzelésem van, hogy lehetne megtalálni azokat az alakokat, vagy a rakkeneket: a problémás beszerzések specialistája vagyok, nem nyomkövető vagy természetjáró. -De beszélni mindenképpen beszéljünk Drimsbyvel a tegnap történtekről, talán rájön valami. - vonom meg ismét a vállamat. Lehet, hogy tudott valamit, amit eddig nem tudott mire vélni, mert ő se tudott róla, hogy Névadókkal kereskednek a város környékén.
This message was last edited by the player at 22:10, Tue 24 Mar 2020.

Trenna egyetertoen bologat Keira megjegyzesere mikozben befal egy adag reggelit joizuen - Semmi sem garantalja hogy a rabszolgavadaszok kozel vannak. Eleg sok fogoly volt, de nem tudjuk hogy mikorra varhattak oket. Rossz esetben meg elegge messze jarhatnak. Persze nem lehetetlen megtalalni oket - vonja meg a vallat - Csak jo esely van ra hogy joval hosszabb lesz mint egy nap - teszi hozza majd visszater az etkezes oromeihez.
This message was last updated by the GM at 22:48, Wed 25 Mar 2020.

Az elementalista okfejtését hallgatva egyetértően bólogatok, közben pedig olyan jóízűen fogyasztom el az utolsó falatokat a gyümölcsből, mintha nem is igazán érdekelne miről zajlik körülöttem a beszélgetés. Igaz ami igaz, némileg tényleg elkalandoznak a gondolataim, sok minden más amióta ezekkel a Névadókkal utazok, de nem ismeretlen a helyzet: fiatalabb éveimre emlékeztet az egész jelenet, ahogy itt ülünk a kocsmában és a következő lépésünket tárgyaljuk. A Légiónál nagyon más volt, mindig megmondták ki mit csináljon, ami így utólag mérlegelve nem csak hátrányokkal rendelkezett, de előnyökkel is - sok mindent el lehetett mondani Moltaaról, de azt nem, hogy valaha is kétségei támadtak volna a következő lépésünkkel kapcsolatban. Minthogy most már nem elég azt csinálnom amit mondanak nekem, kissé megerőltetem a fantáziámat, és csak újragondolom a lehetőségeket, egy elég egyszerű következtetést levonva, amit egy vállrántás után közlök ahogy hátradőlök a széken: -Hát, ha valahol is több értelmét látom keresni mint bárhol máshol, akkor az délen van. - magyarázom, miközben az ujjaimmal letörölgetem a tőrön maradt gyümölcsdarabokat, és végül meg is eszem azokat: -Arra van Vivane meg a Théraiak. Ha nem csal a tájékozódó képességem... - márpedig nem szokott. -Bárhogyan is, menjünk beszéljünk ezzel a Drimsbyval. Ő is, meg mi is keresünk valamit, kereshetnénk közösen is, több szem többet lát. - teszem hozzá még a végén sokatmondóan.
This message was last edited by the player at 16:31, Fri 27 Mar 2020.

In reply to Keira Ailin (msg # 217):

- Igen, igen - biztatja magát is a félszemű ork - beszéljünk először Drimsbyvel! Még az is lehet, hogy ő is kedvet kap egy kis rabszolgavadász-vadászatra - mosolyodik el amolyan cápavigyorral Uzel - Akkor indulhatunk? - teszi szét kérdően a kezét.
This message was last edited by the player at 23:53, Fri 27 Mar 2020.