[IC] Act 3: Jerris, a sotet varos
Nem kifejezetten tűnök izgatottnak a repüléssel kapcsolatban, bár az élmény számomra még teljesen új, azonban ez csak az utazás elején tart ki, utána hamar monotonná válik, így aztán ha nem heverészek éppen valahol akkor vagy a személyzettel vagy az újdonsült útitársaimmal beszélgetek unaloműzésként. Az útitársaimnak örömmel mesélem el az általam unalmasnak tartott életem rövidített verzióját, miszerint fiatalabb koromban néhány barátommal ostoba mód felzavartunk egy Rémet ami miatt sokan meghaltak, nekünk pedig ott kellett hagynunk a szülőfalunkat. Jártam Marrekben, Piacvárban, Darranisban meg még pár helyen, de éltem pár évet Kratasban is, a Légióhoz pedig nemrég csatlakoztam, de nem igazán találtam magamat közéjük illőnek, ezért döntöttem a mellett, hogy inkább otthagyom őket - na meg aztán, nem voltak túlzottan érdekes Névadók, viszont a koszt és pénz jól jött, mert nagyon meg voltam már szorulva. A matrózokkal is szívesen beszélek persze, de tőlük inkább kérdezek és nem mesélek magamról többet mint amit szükséges. Amúgy, mindenkinek teszek fel konkrét kérdéseket, mint például, hogy Uzel hogy vesztett-e el a szemét, vagy hogy melyik Elisa kedvenc fegyvere és melyik honnan van, de éppenséggel Trenna elementalista mivolta és rendkívül foglalkoztat, meg a zsákjából kilógó dolgokra is rá-rá kérdezek, hogy mi micsoda. Függetlenül attól, hogy ki mennyire unalmas vagy érdekes válaszokat kap, bizony van elég kérdésem hogy kitartson az utazás mind a négy napjára - más dolgom úgy sincs, mint ezeken gondolkodni. (De azért ha valaki nagyon unalmas válaszokat ad vagy egyáltalán nem akar beszélni magáról, akkor inkább a korábbi útitársairól kérdezem)