Kragmir azon kivul hogy ide valakit temettek nem sok mindent tud megmondani. Mindenesetre nem torpe munkanak tunik, mar csak a szarkofag merete miatt is. Tovabba a torpenek eszebe jut hogy sajat tudasa szerint nem sok nep szokott igy temetkezni.

(Ennyi altalanos informaciot meg egy sikertelen probaval is megadok)

In reply to Loremaster (msg # 362):

Sok régi veszedelmes teremtményről hallottam már. És hogy közeleg egyre több baljós dolog van a világon a hallottak alapján jobb ezt nem bolygatni pláne szűkös tudásom miatt. Azt ajtót visszazárom és elmondom visszafelé a korábban megismételt szavakat. Jobb az hogy ha ez itt marad. Hogy megnyugtassam a kellemetlen ellenére magamat a kialvadt pipámba 1-2 újat szippantok és rá is segítek a gyertya lobogó tüzével. Az előtérben viszont szétnézek, hátha találok a sok tetem között valami használhatót amit régebbi korok hősei, vagy népem valamelyik tagja hagyott itt a szörnnyel való csatározás során. Nyugodt pöfékelés közepette átnézem majd dolgom végeztével jelzek a kötéllel a kószának hogy segítsen kijönni.


22:50, Today: Kragmir rolled 1,14 using d12,4d6 with rolls of 1,1,5,3,5.  Search. +1 siker a pipázás miatt ha megoldható. :)

Feszülten várakozok odafent a kötelet markolászva és idegesen pillantgatva a sötét erdő illetve a halott indák irányába, illetve néha a kútba is lenézek, hátha látni vélem az odalent ténykedő törpe által használt fényszerszámok által keltett világosságot. Amikor pedig már kezdem úgy érezni, hogy a törpe túl sokáig van lent, le is kiáltok a kútba: -Kragmir? - hangomon hallani, hogy nagyon mennék már innen. A gonosz elleni harc egyáltalán nem zavar, hiszen erre tettem fel az életemet, azonban most jelenleg úgy érzem, hogy feleslegesen tesszük ki magunkat annak ártó hatásának.

Kragmir elkezdi atkutatni a saras talajt. Neha o maga is terdig sullyed es csak nagy nehezsegek aran tudja elerni hogy ne sullyedjen tovabb, de nagy nehezen a legtobb csontvazat kirangatja annyira hogy meg tudja nezni mi van naluk, illetve a kornyezo sarat at probalja szurni amennyire lehet. A fentrol erkezo kiabalassal a kutatasi laz hatasara mit sem torodve vegul megvizsgalja mire jutott. Habar majd mindenhol vastagon sar boritja talalt valamennyi ekszert es egyeb ertektargyakat amiket a hosszas vizben tartozkodas nem tett tonkre, rozsdas fegyvereket, egy elkorhadt pajzsot es egy mives tort ami nem rozsdalt meg el es ekszerberakasos a markolata.

(Mindent egybeveve 2 treasure pontnak megfelelo mennyiseget.
Kragmir dobjal korrupcioprobat TN14-re)

Caedynna fent hiaba var lentrol csak tompa nyogest, torpe nyelvu karomkodasokat meg hasnonlokat hall.

Thanguron ekozben eltunt mar egy ideje es egyelore nem tert vissza.

In reply to Loremaster (msg # 365):


13:33, Today: Kragmir rolled 9,5 using d12,2d6 with rolls of 9,2,3.  Korrupció.

A talált dolgokat elrejtem a zsebembe majd megpróbálok kijutni a veremből. Itt elsősorban Caedynna segítségére hagyatkozok, és minden egyes lépésnél többször ellenőrzöm a csúszós falat és a kiálló köveket hogy biztonságosan tudjak haladni. Nem gyorsan, de biztonságosan.

Warry miatt automata sikert szeretnék a mászásra :)

A káromkodást hallva fülelni kezdek, hogy hallok-e majd esetleg odalent kibontakozó harcra utaló hangokat - arra számítok, hogy Kragmir ezúttal nem nyugodtan fog felmászni a kötélen, így átvetem a derekam körül egyszer, jobb lábammal remélhetőleg valamin nem túl csúszós felületen megtámaszkodok (de nem a kút peremén, nehogy belecsússzak vagy a törpére lökjek valamit ha megcsúszok) majd amikor érzem, hogy valaki húzni kezdi a kötelet akkor elkezdem kihúzni őt a mélyből.
This message was last edited by the player at 13:05, Thu 28 Jan 2016.

A fulig saros torpe nemsokara kiemelkedik a kutbol. Ugy tunik mintha a zsebeit is megpakolta volna buzos mocsarlevel. Egyaltalan nem szep latvany de az illata sem eppen megnyero.

In reply to Loremaster (msg # 368):

- Huhh... eléggé mély volt. Na oda lent nem sok mindent volt. Némi elesett egykori bajtárs na meg egy sírkamra szarkofággal. Nem törpe munka, meg a hely is nyomasztó volt inkább lezártam rendesen a bejáratot. Így ami ott van ott is marad és másnak se lesz könnyű dolga bejutni. Legszívesebben beomlasztanám ezt a lyukat más se férjen hozzá mert egy-két botor vándor akár még sírrablásra is vetemedhetne. Az előtérben viszont ezeket találtam.- Mutatom a tőrt és az ékszereket a zsebemből előkotorva, majd kicsit megigazítom a ruhámat. A sárral egyenlőre nem foglalkozok, majd ha megszárad akkor könnyebb lesz eltávolítani.
This message had punctuation tweaked by the player at 13:57, Thu 28 Jan 2016.

Gratulálok a sikeredhez. - nézek végig a sáros törpén - Nem szeretnéd, hogy a vándorok kirabolják a helyet, de azért felhoztál néhány dolgot, látom. - csóválom a fejem, majd kibököm, mi bántja igazából a lelkemet - Kragmir, mikor azt mondtam, hogy hagyd békén a gödröt, akkor nem azért mondtam, mert vissza akartalak volna tartani valamitől. Jelen esetünkben ez egy meggondolatlan cselekedet. Vigyáznunk kell egy fiatal fiúra és az apjára, a te kalandozásod pedig ezt veszélybe sodorhatta volna. Más esetben mentem volna veled, de prioritásokat kell tennünk, ha bajba kerülsz, akkor nem csak magadat sodortad volna veszélybe, hanem a karaván többi tagját is. - majd lemondóan legyintek neki - Mindegy mostmár. Térjünk vissza a többiekhez.

Némán figyelem a törpét miután kimászott a kútból és a tőrt illetve az ékszert mutatja nekünk, magamban megcsóválom a fejemet és elkezdem összehajtani a kötelet - nem tartom helyesnek ami történt, de nem adom ennek hangját, mindössze egyszer-kétszer egyetértően, de halványan bólintok amikor Haakon megrója a törpét; mást nem mondok, nem érzem helyénvalónak hiszen a kút korrupció az én józan belátásaimat is korlátozta, így aztán csak csendben teszem a dolgomat (azaz összehajtom a kötelet). Mikor a többiek elindulnak vissza természetesen én is jövök - mielőtt a fák között eltűnnénk még egyszer visszapillantok a kútra, majd követem Haakont vissza a többiekhez.

Az erdon keresztul egy ideig eltart amig visszaertek, a ponik kozeleben talaljatok a meg mindig kisse sokkolt Baldort es Belgot es a rajuk vigyazo, de faradtnak tuno Thanguront. A legszivesebben mindannyian pihennetek, de valahogy senkinek sincsen kedve ilyen kozel a harc helyszinehez igy vegul nekiindultok. A nap lassan megy, Kragmirra habar raszarad a sar, de a buz megmarad igy az sem igazan segiti a napi sznvedest. Mindenesetre koran lepihentek vegul a faradtsag miatt.

(Masnapra a pihenestol gyogyultok kettot amit mindenkinek felirtam es igy mar senki sem weary mindenesetre meg az erdoben vagytok.
Dobjatok Travellt. Haakon es Thanguron sikerrel jart es kapott is erte egy-egy movement AP-t)

Az út alatt egyszer kétszer szóba elegyedek a sérült tündével, de legtöbbször csendben haladok a társaság végén, gondolataimba merülve. Amikor végre megállunk pihenni egy rövid gyűjtögetésbe kezdek a környéken, hátha találok olyan növényt amelyt elfüstölve tudnék enyhíteni Kragmir nem túl kellemes bűzén.

In reply to Haakon (msg # 370):

- A kincsek nem a temetkezési helyen voltak hanem a sárban lent a kiégett növény mellet. Ezek nem voltak elhantolva, és mivel Baldor nem kevés kalamajkába keveredett ezért tőle fizetséget nem fogadnék el. Igaz csak némi vagyont találtam de lehetett volna akár ennek a korábban széthasadt baltafej egy másik darabja is. És a sírt mint mondtam nem bolygattam. Megpróbáltam megtudni ki is lehet benne, de a hely nyomasztó volt. A két ember pedig a tündével biztonságban van, valamint nem is véletlenül mentem le egyedül. Akár egy törpe tárna bejárata is lehetett volna lent.... De mindegy is, ezt a lyukat el kellene fedni vagy beomlasztani... más nem lesz olyan elővigyázatos mint én... - magyarázom meg a társaimnak majd közben büszkén kihúzom magam. Miután meglátom Belgót megörülök és elkezdem neki megtanítani a tüzes éneket valamint beszámolok a hőstettünkről és az ének eredetéről is az út hátralévő ideje alatt.


22:13, Today: Kragmir rolled 12,6 using d12,3d6 with rolls of 12,4,1,1.  Travel.

Meg ket napig haladtok az erdoben aztan mikor mar mar azt hinnetek sosem ertek ki fenyt pillantotok meg a tavolban. Gyorsabbra veszitek az iramot es legnagyobb megkonnyebbulesetekre nem kaprazat hanem valosag. Elertetek az erdei kaput. Az osi oszlopok kozott athaladva kulonos nyugalom es megkonnyebbules ont el titeket. Hiaba veszedelmes az Anduin volgyeben manapsag a vandorok elete, de megtettetek, tuleltetek. (Kaptok vissza 1 Hope pontot amit felirtam mindenkinek, illetve ideje lenne atgondolnotok a Fellowship pool elosztasat mert nemsokara elveszik belole minden...)
A suru erdo helyet ritkas facsoportok veszik at, mad szep lassan fuves puszta. A ponik boldogan legelnek a friss fubol, Baldor es Belgo is lathatoan vidamabbnak tunik. Nem tudjak, nem sejtik, hogy a volgy nem sokkal biztonsagosabb, mint az erdo, de mindenesetre nem messze mar a beornfi jarorok altal orzott teruleetk vannak, ha addig elertek akkor nagy esellyel nem lesz baj.

(Mindenki kap 2 Xp-t)

A kovetkezo talan egy het kevesbe mozgalmas. Meg aznap egy beornfi jarorcsapattal talalkoztok akik az eszaki teruleteken figyelnek az esetleges betoresek ellen. A nagydarab eszaklakok Haakont a friss szovetsegest megilleto tisztelettel kezelik hiszen Suhatag es Beorn nepe egy oldalon allnak. Thanguronra es Kragmirra kevesbe baratsagosan de nem ellensegesen tekintenek, valoszinuleg leginkabb nem tudjak hogyan is kezeljek oket mindenesetre lekiserik Baldort es csapatat az egyik kozeli faluig, onnan meg egy tapasztalt vandort (Baraldot) adnak melletek hogy gond nelkul lejuthassatok Baldor eredeti celallomasara, az erdei emberek teruletere. Az egy het alatt eleg jol megismeritek egymast es ami meg fontosabb gond nelkul elertek az erdo eszaki reszehez. Utkozben Baldor tobb faluban is uzleteket kot, cserel, vesz elad, lathatoan elegedett az uzlet allasaval.

(Nyugodtan megismerkedhettek, en probalom szinten gyorsan atfutni a HotW-ot es beszervezni a folytatast amit hetfo kornyekere terveznek)

Örömmel nyugtázom, hogy épségben kiértünk az erdőből. Ismét egy kaland van a hátunk mögött, amit ugyan épp csak megúsztunk, de utólag visszanézve olyan, mintha az egész utazás egy álom lett volna. Az óriási pókok, az őrült öregember, a gödör... mind-mind egy-egy emlék maradt csupán.

Mikor kiérünk az erdőből, megemlítem Baldornak, hogy az egyesség csak az erdő határáig szólt, de azért elkísérjük az útján a környező falvakba, de megemlítem neki, hogy lassan várjuk a fizetséget.

Az út során Baraldtól megérdeklődöm, hogy mi hír van itt nyugaton, és mennyit változott itt az élet, mióta a sárkány keleten elpusztult, hisz ezt a vidéket nem tartotta uralma alatt.

Örömmel veszem magamra a kötelességet, hogy elkísérjem a társaságot az erdei emberek terültére, amúgy is éppen üzenetet viszek Beorntól, ki nemrég tért vissza a Fehér Andúin felső vidékén élő prémvadászoktól. Nem titok, sőt, minden igaz és jóravaló népnek tudnia kell, hogy Amfossával találkozott, ki az ottani vadászok választott szólója, s ki sötét és keserű híreket hozott a Vargok Vezéréről; az ördögien alattomos bestia a jelek szerint összeszűrte a levet a rosszemlékű Azog leszármazottjával, Gorgollal. Hogy az átkos teremtmények mit forralnak Gundabad üregeiben, arról nincsen tudomásunk, de annyi bizonyos, hogy semmi jót.

Elmondom Haakonnak, hogy bár Smaug nem uralta ezeket a földeket, de a Szürke Hegység orkjai és vargjai épp elég keserűséget okoztak az itt élőknek.
- Éppen ezért nagy jótétemény nekünk, hogy az Öt Sereg csatájában olyannyira megtizedelték őket, - mormolom, majd gondterhelten felsóhajtok - ámbár azóta biztosan elszaporodtak, s mihelyt véres leszámolásokkal eldöntik egymás közt, hogy kik legyenek az új vezérek a levágottak helyett, újra hallani fogunk róluk! Felhorkanok és dühösen a földre köpök. - Így lesz, vagy ne érdemeljem meg többé Barald, a Szikla nevet!Egész életemben ezekkel a férgekkel hadakoztam, ismerem őket, tán' jobban is mint, szeretném... Azzal megköszörülöm a torkomat és előbb halk, majd emeltebb hangon verselni kezdek:

Űztem orkot Fehér Anduinnak partján,
s bizony futottam előlük is néha napján.
Jó és rossz szót hordok magammal,
híreket is egy nagyobb adaggal,
Mit Beorn bízott rám, vagy az öreg Barna,
mind tudja, hogy számíthat adott szavamra,
hisz' bár dalnoknak nem vagyok felavatva,
ám útitársnak nem utolsó, Barald, a Szikla!

Ugyanakkor ha lehet, mindenkit megkérek, hogy meséljen pár szót a legutóbbi útjukról, s hogy miként szegődtek a jó öreg Baldor mellé kísérőnek, hisz nem szokott ő ilyen társakkal utazni.

Különösebben nagy boldogság nem látható az arcomon amiért elhagytuk az erdőt - az előttünk álló másfajta terepre ugyanazzal a vándorokra jellemző sztoikus nyugalommal tekintek; gonosz mindenhol ott van a különbség csak annyi, hogy az adott helyen más formát ölt mint az erdőben. A beornfi járőrcsapattal se kevesebbet se többet nem beszélek mint eddigi útitársaimmal, ugyanakkor meghallgatok mindent amit mondanak - jó ideje nem jártam már ennyire közel otthonomhoz és gyakran látható ahogy hosszasan tekintgetek nyugat felé: az arra húzódó Ködhegységet keresem a tekintetemmel. Nem nevezhető honvágynak amit érzek, mert nem vonz egy adott hely, egy ház amit otthonnak nevezhetnék, de a vidék mint egész. Szívesen megnézném megint Fornost romjait, Arthedain egykori fővárosát - talán egyszer valaki majd újra fogja építeni és ismét teljes pompájában uralhatja a tájat.
Származásomat mellesleg nem titkolom, amikor a Bakacsinerdő keleti oldalára tartottam is áthaladtam beornfi területeken - bár akkor lentebb, a Bakacsinhegység déli oldalán haladtam és nem északon. Ha esetleg valaki arról kérdezne, hogy miért is rovom az utakat egyedül, ilyen messze az otthonomtól akkor csak pöfékelek párat a pipámmal és annyit mondok, hogy a gonosz mindenhol ott van, bárhol szükség lehet egy andori pengére és használójára, még akkor is ha inkább tartom magamat vándornak mintsem harcosnak.
A járőrcsapat távozását is a szokásos nyugalommal fogadom - az útitársak jönnek mennek az életben és úgy tűnik, hogy most egyel bővülünk Barald, a Szikla személyében. Amikor legutolsó utunkról kérdez csak szűkszavúan adok választ, elmondom hogyan támadtak erdei goblinok Baldorra meg a bérelt embereire akik közül néhányan ellene fordultak és hogyan jártunk mi hárman éppen arra a lehető legjobbkor. Beszélek néhány szót az öreg remetéről meg a kútnál történt dolgokról is, de ha valóban beszéltetni akar, akkor a legtöbbet tőlem a Bakacsinerdő veszélyes szépségéről hallhatja - ami természetesen számára is ismert dolog, hisz itt él a nyugati oldalán, azonban én attól még szívesen beszélek róla.
This message was last updated by the player at 14:22, Mon 01 Feb 2016.

Á, igen, miként is kerültünk Baldor társaságába. Nos, Caedynna, Thanguron és én éppen Tóvárosból indultunk a környék goblinjait kutatva. A városban gyakori szóbeszéd volt, hogy egyre merészebbek, és már itt leskelődnek a környéken, ezért úgy gondoltuk, hogy körülnézünk, hogy mi igaz a pletykákból. Ahogy megyünk az erdőben, egyszercsak kiáltásokat hallunk! Baldor és társait megtámadták a goblinok! Azonnal segítségükre siettünk, és csatában győzedelmeskedtünk az átkozottak felett. Baldor bérencei ugyan elfutottak, vagy meghaltak - kivéve a Törpe Kragmirt. És ahogy elámult Baldor a diadalunkon, fel is ajánlott néhány értékes dolgot, cserébe hogy átkísérjük az erdőn.

Az úton immáron főleg szótlan vagyok Belgót próbálom tanítani egy két hasznosabb dologra mert ha nem alkalmazkodik gyorsan a környezethez akkor akár az életébe is kerülhet. Az úton próbálok érdeklődni az erdei népről merre van esetleg a közelbe településük és ha a vezetőnk tud a környéken mesterembert aki akár térképet árul akár jobb utazó felszerelést akkor megkérem hogy ejtsük útba... már ha nem gond.

Par napi ut utan eleritek a korabban emlegetett Hobbit kocsmat, aki akar tovabbmehet Baldorral az erdei emberekhez, bar innen mar nagyobb biztonsagban van. Mindenesetre ahogy igerte is Baldor kifizeti nektek a kocsmaban a szallast es atadja mindenkinek a megigert fizetseget.
(1-1 treasure-t kap mindenki)

Elköszönök Baldortól és Belgotól a kocsmában. Bár vissza kellene térnem a Suhatagba, a tél közeledtével nem kockáztatok meg egy utat az erdőt megkerülve. Helyette megpróbálom fényesíteni az íjkészítési képességeimet, próbát téve új fajta fákból, hátha sikerül valami kiemelkedőt alkotnom. Azonban az új módszerek nem mindig jobbak, így nem sikerül valami igazán kiemelkedőt alkotnom a hosszú hónapok alatt, ami miatt kezdek morcos lenni az ősz végére.

09:34, Today: Haakon rolled 2,5 using 1d12,1d6 with rolls of 2,5.  kraft.
Ez egy heal corruption szeretett volna lenni.

Szokásos módon mindig megtalálnak hírekkel: ennek okán, miután átadtam Beorn üzenetét az erdei embereknek, újabb értesülésekkel látnak el, így gyorsan vissza is térek Beorn Házába, hogy megvigyem a titokzatos "Mansbane" újabb rémtetteinek hírét. (ezúttal egy majorságot pusztított el, ám a keresők most sem akadtak nyomára)
Észak felé tartva nyomomba szegődik egy kutya, s csak később ismerem meg Beorn Shadrach nevezetű ebét. Megosztoztunk ételen, együtt vackoltunk el éjjelre, így remekül összeszoktunk - szerintem ha akarnám sem tudnám elzavarni, persze miért is tennék ilyen botor dolgot? Mire visszatérek a fogadóba már nagyon hozzászoktam, hogy Shadrach folyton a sarkamban üget, de nem bánom, mert remek társ utazásban, vadászatban.

Miután megérkeztünk a Hobbit kocsmához nem telepszem le, feltöltöm a készleteimet és egy ideig még Baldorral és Belgoval tartok az útjukon; bár nem vagyok túlzottan beszédes hangulatomban még most sem, azonban ha tudok megtanítok Belgonak néhány dolgot, a fiú ártatlan lelkesedése az én hangulatomnak is jót tesz, így végül mind a ketten örülhetünk annak, hogy a gyermek tanul valamit.
Néhány nap múlva egy reggelen azonban búcsút intek nekik és letérek az útról - nyugatnak tartok, a hegyek felé, ahol már Suhatag felé is meg kívántam pihenni egy kicsit és beporoszkálni a vidéket, azonban akkor nem volt rá lehetőségem, most viszont van. Az éjszakára gyújtott apró tűz mellett a hazai tanítások járnak az eszembe, a legendák amelyeket véreimtől hallottam, s nem utolsó sorban azok is eszembe jutnak amelyeket Völgyzugolyban hallottam. Azt mondják, hogy s Sasok Ura a hegyláncolat ezen oldalán él, s valahol itt találni meg a fészküket is - éppen ezért a tervezettnél kicsivel több időt töltök itt, s bár a fészek megtalálásában nem is reménykedek, hisz annyira magasra nem kívánok felmászni a hegyekbe, s ha megtalálnám sem mennék hozzá közel, de azt azért remélem, hogy lesz olyan szerencsém, hogy az egyik példányt megpillanthatom, ahogy fent az égen szárnyal.
Ahogy pedig az idő kezd egyre hidegebbé válni, s egyre inkább a túlélésre kellene fókuszálnom a pihenés, a vándorlás és a fejem kitisztítása helyett, úgy indulok el vissza a Hobbit fogadó irányába.

Korábbi ígéretemhez híven Baldort és Belgot elkísérem egészen az erdei emberekig. Ott megkeresem a falu öregjét majd az ajándékomat átadom számukra és biztosítom hogy ha az ereklyéből további darabokat találok akkor eljuttatom hozzá, de szeretném ha az esetleges újrakovácsolás megtörténik majd.