[IC] 2946 Nyar vege: A sotet rengetegben
Örömmel veszem magamra a kötelességet, hogy elkísérjem a társaságot az erdei emberek terültére, amúgy is éppen üzenetet viszek Beorntól, ki nemrég tért vissza a Fehér Andúin felső vidékén élő prémvadászoktól. Nem titok, sőt, minden igaz és jóravaló népnek tudnia kell, hogy Amfossával találkozott, ki az ottani vadászok választott szólója, s ki sötét és keserű híreket hozott a Vargok Vezéréről; az ördögien alattomos bestia a jelek szerint összeszűrte a levet a rosszemlékű Azog leszármazottjával, Gorgollal. Hogy az átkos teremtmények mit forralnak Gundabad üregeiben, arról nincsen tudomásunk, de annyi bizonyos, hogy semmi jót.
Elmondom Haakonnak, hogy bár Smaug nem uralta ezeket a földeket, de a Szürke Hegység orkjai és vargjai épp elég keserűséget okoztak az itt élőknek.
- Éppen ezért nagy jótétemény nekünk, hogy az Öt Sereg csatájában olyannyira megtizedelték őket, - mormolom, majd gondterhelten felsóhajtok - ámbár azóta biztosan elszaporodtak, s mihelyt véres leszámolásokkal eldöntik egymás közt, hogy kik legyenek az új vezérek a levágottak helyett, újra hallani fogunk róluk! Felhorkanok és dühösen a földre köpök. - Így lesz, vagy ne érdemeljem meg többé Barald, a Szikla nevet!Egész életemben ezekkel a férgekkel hadakoztam, ismerem őket, tán' jobban is mint, szeretném... Azzal megköszörülöm a torkomat és előbb halk, majd emeltebb hangon verselni kezdek:
Űztem orkot Fehér Anduinnak partján,
s bizony futottam előlük is néha napján.
Jó és rossz szót hordok magammal,
híreket is egy nagyobb adaggal,
Mit Beorn bízott rám, vagy az öreg Barna,
mind tudja, hogy számíthat adott szavamra,
hisz' bár dalnoknak nem vagyok felavatva,
ám útitársnak nem utolsó, Barald, a Szikla!
Ugyanakkor ha lehet, mindenkit megkérek, hogy meséljen pár szót a legutóbbi útjukról, s hogy miként szegődtek a jó öreg Baldor mellé kísérőnek, hisz nem szokott ő ilyen társakkal utazni.