A tel gyorsan es viszonylag erosen erkezett. A fogado melegeben nem okozott kulonosebb gondot nektek, de orultok hogy nem probaltatok ido elott utnak indulni. Habar a szallitott aru jelentosen megfogyatkozott, de a hobbitok ugyes uzletelessel szereztek valamilyen utanpotlast a kornyekbeliektol. Mindenesetre jovore igy is ujabb karavant terveznek inditani, bar Dindy lathatoan nem lelkesedik az otletert hogy megegyszer nekivagjon.

Kragmir a tel elejen elindul hogy megkeresse a zsakmanyolt pajzs jogos gazdajat, nincsen sok kiindulopontja, de vegul megtalalja a csaladot akik keszitettek. Habar a megkerules tortenete nem sok joval fenyeget eltunt fiuk szamara, de valamelyest megnyugtatja oket a hir, hogy a felelos goblinok feszke ki lett fustolve.

Barald szinten koborlassal tolti a telet. Maraeya elkiseri a Szirtohoz, de valahogy nem hozta el nekik a varva vart nyugalmat a tura.

Haakon, Caedynna es Guthorm a fogado korul segedkeznek, hoyg jobban teljen az ido.

Vegul a tel tavaszba fordul. Az utak kezdenek ujra konnyebben jarhatova valni bar meg az erdo tuloldalara atjutni talan tul korai az ido. Amikor egy  nap a tarsasag Beorn hazatol nem messze a Nagy folyo partjan jarorozik a nem tul messzi nadas felett baljoslatuan korozo varjakat pillantotok meg.

Annyi pontosítással kedves GM, hogy jeleztem IC és OOC is, hogy Guthorm hazamegy a menyasszonyához és a családjához, ezért ő Tóvárosban telel[ne].

A tél nem különösebben zavar. A hideg ellen fel lehet öltözni, az éjszakai fagyot elűzi a kandalló melege.
Lelkem nem lel békére mégsem. Hamarosan családot kell alapítanom, de még meg kell találnom hét társam vagy a maradványaikat, hogy méltón el lehessen őket temetni. És még ott van a mesebelinek tűnő, de zsigereimben érzem, hogy igen is valóságos fa, mely ritka és mesés gazdagsággal kecsegtet. Életem fő műve lesz.
De megint útra kell kelnem, hogy felleljem.

A goblinok karmai közül kimentő társaságot talán rá tudom venni, hogy velem tartsanak. Úgy tapasztaltam lételemük a veszély.

Nehezen indult a tavasz; a késői fagyok és ködök nehezen engedték szorításukból a tájat, az állóvizeken sokszor kellett korán reggel jeget törni, még az első igazán meleg napokat követően is. Szirttónál kellemesebben telt az idő, de tett- és  kalandvágy miatt nehezen tudtam nyugton megülni, így többször kószáltam a környéken, néha többedmagammal, de javarészt magányosan, legfeljebb Maraeya vagy Shadrach társaságában. Mara újra és újra ámulatba ejt: dacára múltjának elpusztíthatatlan derűvel és jóindulattal szemléli a világot, s az Északfölde szabad népeit, arról nem is szólva, hogy a goblinok ellenében pedig bebizonyosodott, hogy a veszedelmek közepette igencsak megbízható barát.
Szirttónál magamhoz vettem egy kis bőrerszényt, amibe apró szikladarabokat gyűjtöttem, így mindig velem lehet egy kis darabja - hátha segít majd átvészelni a Homály baljós suttogását...

Amikor visszatérünk a fogadóba nagy örömmel üdvözlöm újra társaimat. Hamar észreveszem, hogy Caedynna bölcs hallgatagsága és Haakon hetykesége mit sem csökkent a hidegben, ahogyan Kragmir történetmesélő és nótás kedve sem. Guthormról nem sok időm volt megtudni, hogy kiféle, de a barlangban hamar kiviláglott, hogy értékes szövetséges. A tavasz egyrészt jókedvre derít; nemcsak engem, hanem Shadrach-ot is, aki előszeretettel kujtorog el, hogy a környékbeli tanyák és majorok szukáival barátkozzon. Így eshet, hogy azon a bizonyos napon éppen nem tart velünk a Nagy folyó partjára, ám nélküle is könnyen észreveszem a nádas felett köröző varjakat.
- Nem rendes viselkedés ez, én mondom... - morgom és kezemben tartott lándzsámmal mutatok a madarakra - Ismerem az erdők-mezők, s a folyómellék vadjait, aligha jelenthet jót, hogy nem állnak tovább, vagy gallyaznak el. Menjünk, s nézzük meg, hogy mi zavarta fel őket; hátha mi is érdekesnek találjuk, amit a fekete tollas népség! (Beast-lore) - javaslom társaimnak.
This message was last edited by the player at 12:38, Thu 23 June 2016.

(Nem is volt veszedelem az Északvégi Fogadóban.)

A telet otthonomtól távol töltöm, az Északvégi fogadóban. Késő ősszel bár elmentünk a Köd Hegységig, de már nem kockáztatnék meg egy utat vissza a Bakacsinerdőn keresztül, különösen, hogy milyen viszontagságos volt az idevezető út a nyár közepén. Ehelyett a környéken sertepertélek, visszatérek a vadászathoz, esetleg trükköket cserélek a helyi beornfiakkal. Mindezt a fogadó miatt egy kényelmes helyen tehetem.

Tavasszak érdeklődve veszem tudomásul, hogy mindenki visszatért a fogadóba tavasszal - kivéve Thanguront. Az elfről azóta se hallottunk semmit. Bár magának való népség, valószínűleg a következő ezer évet is az erdőben tölti. Ennek ellenére szívesen tartok a többiekkel, hogy rendben tartsuk a környéket. Bár vadász vagyok, katona is.

Barald tanácsára megcsóválom a fejem. - Nem tudom, hogy ez itt nálatok miért fura jel, de ha gondolod, hogy rosszat jelent, akkor nézzük meg. - majd elindulok a Barald által jelzett irányba.

Az évet a telet az erdei emberek között töltöm. Sok időt elvesz amíg megtalálom a családot akinek a tulajdonát képezte a pajzs, de az egész telem nem megy rá. Beszélgetek egy egy csoporttal-családdal akikkel találkozom, ismeretségeket építek. A nagy havazást fedéllel a fejem fölött töltöm az egyik falunál. Viszont amikor elkezd olvasni a hó visszafordulok a fogadóba a többiekhez. Ott elmesélem a történetem hogy kikkel találkoztam.

- Merre vannak a törpe barátaim, tovább álltak?- érdeklődök a kocsmában.

Ahogy lassan kozeledtek mindenre felkeszulve a madarak arrebb rebbennek es a kozeli fakrol figyelnek titeket. Egy csonakot pillantotok meg a nadasban. Ugy tunik megfeneklett. Mintha ket alak fekudne benne, de nem. Nem fekhetnek. Doglegyek lengik be a kornyeket...



(Aki korbe akar nezni jobban, ne szegyenloskodjon, Riddle, Lore, Hunting, Explore, stb, stb, stb a vizsgalodas modja alapjan. Annyi hogy ne dobjatok erre mindre... Valaszd ki mit csinalsz, mi a celod es az az alapjan illo dologra dobjal.)
This message was last edited by the GM at 09:50, Sun 16 July 2017.

20:39, Today: Haakon rolled 1,9 using 1d12,3d6 with rolls of 1,1,4,4.  hánting.
Oly tök egyszerű dolgokat is el lehet iszonyat baszni...

Jó szemed van Barald! De vajon ki ölhette meg őket? Bárki is legyen, már biztos nincs a környéken. Azért körülnézek, ti addig vizsgáljátok meg a testeket. - én addig elindulok, hogy körülnézzek a környéken, esetleg kik lehettek itt, merre mentek, vagy épp miért végeztek velük.

- Sötét szárnyak, sötét hírek! - bólintok feszülten Haakonnak, majd odaóvakodok a csónakhoz és belenézek. Elsősorban az érdekel, hogy miféle népek lehettek a szerencsétlenek, s hogy kik tűzdelték tele nyilakkal őket, másodsorban, hogy mikor végezhettek velük: órákkal, napokkal, vagy tán' hetekkel ezelőtt? Ez utóbbit aligha hinném, hisz pár hete még tél volt, a folyó nemigen volt alkalmas csónakázásra. (Anduin lore?) Ha van rá érkezésem, akkor felületesen átkutatom a csónakot, hátha találok valamit, ami nyomra vezethet, például, hogy itt történt-e az eset, vagy csak idesodródtak...

23:05, Today: Barald, a Szikla rolled 9,1,5,1 using d12,d6,d6,d6 with rolls of 9,1,5,1.  hunting.
This message was last edited by the player at 21:07, Sun 26 June 2016.

In reply to Barald, a Szikla (msg # 8):


Amikor meglátom a holttesteket óvatosabban kezdek el nézelődni. Kicsit közelebb megyek a csónakhoz hogy megnézzem vajon mi történt itt. A nyomokat és a testeket nézem hogy mi is történhetett itt. Hallottam már történetet a folyó-menti orkokról, és az se ritka hogy az emberek egymással hadakozzanak.

A tél lassan múlónak tűnt. Unaloműzésképpen csapódtam Barald-hoz és az időnként vele bóklászó Shadrach-hoz, hogy a közeledő tavasz és a kíváncsiság aztán ismét a hobbitok fogadójába tereljen. Dindy-éknél aztán futólag megint összehozott a sors a korábbi járőrcsapatommal és egy kicsit elbeszélgethettem velük is, néhány tippet kaptam öregecske mentoromtól. Illetve nem mellesleg arra is szorítottam időt, hogy Agata és Dindy mellett a konyhához csapódva gyakorolhassam a főzőcskézés -szerintük- művészetét.

Az már csupán ráadás volt a tavasz és ezzel a jobb kedély érkeztére, hogy a tél eleje óta nem látott csapat ismét összetalálkozott a fogadónál és nem egyedül bóklásztam a Nagy folyó partján.

A többiekhez csapódva érkezem a csónakhoz és a két hullához.
Amíg Baraldék a környezettel és a halottakkal foglalkoznak, addig engem a varjak és a legyek érdekelnek (Beast-lore). Ugyanis a környékbeli vadakat ismerem, talán még a varjakról is meg tudhatom mondani, hogy mennyi idő után kezdenek csak körözni egy-egy tetem felett. A legyek is csak ha már eléggé kellemes számukra az idő, csak akkor bújnak elő. Az pedig már valamennyire hasznos segítség is lehet.
- Találtatok esetleg valamit? - kérdezem aztán némi hallgatás és gondolkozás után a vizsgálódóktól.

A tél számomra viszonylag eseménytelenül múlt el, a környéket jártam amikor volt rá lehetőségem de néhány napnál több időre soha nem távolodtam el a fogadótól. Jó lett volna hazatérni vagy legalább Völgyzugolyba betérni hiszen innen nincsen túl mesze, de az időjárás ezt nem tette lehetővé így jobb elfoglaltság híján jómagam is a fogadó mindennapjaiban segédkeztem ha éppen nem voltam úton. Ha esetleg valaki rólam érdeklődött, ezúttal sem mondtam többet magamról mint ahogy azt korábban tettem.

A holttesteket megtalálva kezem az oldalamon lógó kardmarkolaton pihen holott tudom, hogy a gyilkosok valószínűleg már messze járnak. Bár Haakon arra kért minket, hogy a holttesteket vizsgáljuk, én azonban inkább körbenézek a környéken amikor a férfi már eltűnt a fák között. Nem keresek semmit specifikusan, inkább abban bízok, hogy megtalálom a helyet ahonnan valószínűleg a vesszőket kilőhették és ki tudom találni, hogy merről jöhettek, merre távozhattak.

Odamentek a csonakhoz.
This message was last updated by the GM at 19:40, Wed 29 June 2016.

Nem találtam semmit. - rázom meg csalódottan a fejem, mikor mindenki megint összegyűlik a folyó mellett. - De annyit bizonyosra veszek, hogy orkok voltak. Nézzétek meg a fekete nyílvesszőiket! - mutatok rá az egyik holttestből kiálló vesszőre. - De úgy látom, hogy már nincsenek itt. Ti mit találtatok? Esetleg valamelyikőtök ismeri őket? - kérdezem Maraeyára és Baraldra nézve.
This message was last edited by the player at 08:38, Thu 30 June 2016.

Ahogy benézek a csónakba, minden további tervem elszáll a fejemből, csak fehérre vált ujjakkal szorítom a peremét.
- Merovech ... Beorn egyik legrégebbi követője, aki Beorn békéjét vigyázza a vidéket járja és bíráskodik a nevében, ha kell. - suttogom elsötétülő arccal megérintem a testéből kiálló nyilakat - Hitvány orkok végeztek vitéz emberekkel, ráadásul ilyen közel Beorn házához... - morgom az indulattól rekedt hangon. Megnézem a másik holttestet is, hátha őt is ismerem, majd megnézem a csónak aljában talált köteleket.
- Valakit szállítottak, ráadásul megkötözve. - találgatok, bár a csontjaimban érzem, hogy igazam van, fájdalmasan nyilvánvalóak a tények. - A fogoly biztosan valami súlyos vétket követett el, ha Merovech nem akart ítéletet mondani felette, s Beorn elé akarta vinni. Útközben orkok ütöttek rajtuk és orvul lenyilazták őket, de a fogoly, mivel a csónak alján feküdt, túlélte. Azt nem tudom, hogy az orkok miért nem szerezték meg a csónakot, ha megölték Merovechéket! - vakarom a szakállamat és tanácstalanul vonogatom a vállamat - Meg persze, hogy hová lett a fogoly: tán' az orkok szabadították ki vagy épp csak a lehetőséggel élt és gyáván elinalt?
Megvizsgálom a jármű környékét, találok-e bármiféle nyomot, ami valamelyik teóriámhoz passzolna. (10:27, Today: Barald, a Szikla rolled 1,2,2,6 using d12,d6,d6,d6 with rolls of 1,2,2,6.  hunting, nyomkeresés a csónak körül.) - A legfontosabb, hogy Beorn tudomást szerezzen ezekről a sötét hírekről és hű emberei végzetéről! Javaslom, hogy amint befejeztük a vizsgálódást, induljunk hozzá! - mondom, majd keserűen megcsóválom a fejemet - Ám nem hagyhatjuk itt őket, a varjak prédájának, magunkkal kell vinnünk őket is... - hajtom meg a fejem a testek felé.

In reply to Loremaster (msg # 12):

Miért is? - kérdezek vissza Baraldnak - Én úgy gondoltam, hogy az orkok nyomába indulunk. Azt hittem, ti lesztek az elsők Maraeyával, akik utánuk loholnak. Dindy-t se ölték meg azonnal, lehet, hogy a túszuk még életben van.

In reply to Barald, a Szikla (msg # 14):

In reply to Haakon (msg # 16):

- Nem hiszem hogy túszként menekült. Se élelmiszer csomag, ami utalhat arra hogy ide tartottak valóban, de némi maradéknak kellet volna lennie. Ellenben a fegyverzet is eltűnt. És ha túlélte a fogoly akkor a fegyverrel kiszabadíthatta magát és meglóghatott. A foglyot meg kell találni, az is lehet hogy valaki segíti az orkokat...- vetem fel. Rájöttem hogy gondolkodnom kell kicsit. Így rágyújtok egy pipára közben. Amint parázslik alaposabban átnézem a hajót és az azon lévő embereket.

Kragmir meglátásait összehúzott szemmel hallgatom, majd amikor pipára gyújtva alaposabban vizsgálódni kezd Hajnalhozó nyelét a földbe szúrom, s arra támaszkodva leülök a sarkamra.
- Nehezen tanult leckét osztok meg veletek, barátaim, - felelek Haakonnak rekedt hangon - hátha bölcsebbek lesztek, mint én voltam és keserű példámon okulva nem követjük el azt a hibát, mint én hajdan. Néhány éve még nem tartoztunk Beorn népébe, ekkor történt, hogy atyám, Belegros s én arra tértünk haza a falunkba, Háromtölgybe, hogy portyázó orkok porig égették és szinte mindenkit megöltek. A nyomokból ítélve ejtettek foglyokat, de már napokkal a hazatérésünk előtt történt mindez, így messze jártak. Atyám azt akarta, hogy ha sebtiben is, de temessük el a falunkbelieket, hisz' pár óra nem sokat számíthat napokhoz képest, ám én hallani sem akartam erről, dühtől fuldokolva rohanni kezdtem az orkok nyomán, s ő más egyebet nem tehetvén, követett. Napokig futottunk szinte megállás nélkül. Még két hasonló sorsú falut találtunk, de nekem ez sem volt elég figyelmeztetés - így amikor végül utolértük az orkokat nem néztem, hogy hányan vannak, sem azt, hogy alig állunk a lábunkon. - pár pillanatra lehúnyom a szememet és szabad kezemmel megdörzsölöm az arcomat - Párat levágtam, de persze túl sokan voltak. Atyám megpróbált kimenteni, de megölték, engem pedig súlyosan megsebeztek és rabláncra fűztek - elfintorodok és változtatok a testtartásomon, ilyenkor olyan élesen érzem a sebeim fájdalmát, mintha sose' gyógyultak volna be - Félig öntudatlanul vonszoltam magam, a fájdalomtól, a gyásztól és a bűntudattól gyötörve, mikor napok múlva az erdei emberek támadták meg az orkokat. Azok nyilván tudták, hogy minket akarnak kiszabadítani, így amikor látszott, hogy nem tudnak elmenekülni és legyűrik őket, nekiláttak legyilkolni a foglyokat. Egyet megfojtottam a láncaimmal és az ő lándzsájával próbáltam védeni a többieket - javarészt asszonyok, s gyerekek voltak - de szánalmasan keveset tudtam tenni... nem sokan éltük túl, s akik mégis, azok sem igazán nekem köszönhetik. - sóhajtok fel fájdalmasan - Utóbb kiderült, hogy már egy ideje követték az orkok nyomát, de nem ismerték úgy a vidéket, mint atyám és én. Ha a jó Belegros nem hallgat ostoba fiára és eltemetjük halottainkat, az erdei emberek ott találnak minket - azaz ha mi vezetejük őket, sokkal hamarabb utolérik az orkokat és legalább az egyik falu megmenekült volna, s atyám tán' még ma is élne. A holtaknak jár a tisztesség. Semmi jó nem származik abból, ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, mint ahogyan Beorn tanácsát is hiba lenne elmulasztani. Tegyük ami helyes... - fejezem be a beszédet, miközben több-kevesebb sikerrel próbálok uralkodni az érzelmeimen. Hajnalhozót szorítom, kezemet végigfuttatom a hamufa nyélbe vésett rúnákon, hogy erőt merítsek belőlük - Aure Entuluva... feljő újra a nap... - suttogom elfúló hangon.
This message was last edited by the player at 12:29, Tue 05 July 2016.

In reply to Kragmir (msg # 18):

A hajo aljaban nincsen nagyon mas. Egy kis csomag elelem, elvagott kotelek, utazashoz hasznalt felszereles ket szemely reszere. Az egyik holttest mellett egy hosszuyelu balta hever, a masik mellett semmilyen fegyverzet nincsen.
Ha senki nem allitja meg akkor Kragmir elkezdi kiforgatni a halottak zsebeit is (Ha jol ertettem)

Minden a helyzettől függ. - rázom meg a fejem - Talán nem emlékszel, hogy amikor Dindy-t elhurcolták, akkor azonnal utána indultunk, és nem toboroztunk még embereket? Talán meg is ették volna. Nem tudhattuk, akkor, hogy van-e a közelünkben segítség. Ahogy ti se tudhattátok. És most se tudhatjuk, hogy egy ilyen kitérő mivel járhat. Az is lehet, hogy az orkok már árkon-bokron túl járnak, és a harmadik utas pedig halott. - majd ránézek Caedynnára is, pár másodpercig elidőzik rajta a szemem, majd visszafordulok Baraldhoz - Te nem tudsz róla, de Caedynnával már volt egy esetünk, amikor két törpe után szaladtunk. Akkor se álltunk meg segítséget keresni, és épp csak meg tudtuk menteni őket. Ha egy napot is késlekedtünk volna, valószínűleg már holtan találtunk volna rájuk.

Kicsit letörten érkezek vissza a többiekhez Haakon mondandója elején, bár ez amúgy is kifejezéstelen, zord arcomon nem feltétlen könnyen észrevehető lelki állapot; a férfi szavai alapján próbálok következtetni arra, hogy miről lehet szó, s nem nagyon kívánok belefolyni a többiek döntésébe, helyette óvatos megjegyzést teszek mikor az üldözés mellett szóló védőbeszéd véget ér: -Úgy láttam, hogy a folyó túloldalán is vannak halottak, de azt nem tudom, hogy orkok vagy emberek. - mondom csendben, majd a pipázó Kragmirt látva magam is a zsákomban található dohány után kezdek kutakodni, hogy megtömjem a pipámat amíg a többiek dűlőre jutnak a továbbiakkal kapcsolatban. Én nem tudom követni az orkokat azzal tisztában vagyok, de talán a többiek igen; de Barald álláspontját is megértem, jómagam sem hagynám a véreimet temetetlenül az ég alatt még akkor sem, hogyha esetleg több napot kell visszautaznom a maradványokhoz mert sorainkat annyira megtépázták, hogy menekülnöm kellett.

In reply to Loremaster (msg # 20):


- A hajóban nincs sok nyom, de az élelmiszercsomag némi maradékkal még itt van, azt nem vitte magával a szökevény és egy baltát is itt hagyott. Viszont a nyomok itt a vízparton gyorsan tűnnek el. Most nincs idő azon gondolkodni hogy épp mi lenne a helyes. Vagy most cselekszünk gyorsan, vagy jelezzük Beornnak a történteket. Én magam részéről a nyomukba erednék.- közben pedig a két holttestet csak gyorsan áttapogatom nincs e náluk valami nyom.

- Nos kedves barátaim attól tartok megint egy hosszabb megmérettetés vár ránk.

Az eddig néma csendben téblábóló Guthorm hangjába nem várt élet és szín költözik.

- Hovatovább bátorkodnék megjegyezni, hogy a helyzet meglehetősen izgalmas, de a környék urát mindenképpen értesíteni kellene e bűntényről. Még ha nem is foglalkozik vele, nem baj az ha tud róla mi történik a földjein, arról nem is beszélve, hogy ha jelentjük az esetet elkerülhetjük azt, hogy mondjuk minket vádoljanak a gyilkosságokkal.



Miközben beszélek, megnézem a testeket, hát ha valamit megtudok róluk...nem is annyira róluk, inkább a körülményekről ami idejuttathatta őket. A nyilak eredete, a holtak öltözetéből a származásukat, a csónak faanyagából vagy a faragás módjából a származási helyét, minden információ hasznos lehet.

In reply to Guthorm (msg # 24):
This message was last edited by the GM at 19:47, Fri 08 July 2016.

Pipázgatva figyelem egy darabig a halottakat, a ránézésre negyven év körüli férfiak minden bizonnyal sok csatában helytállhattak már, s ha Baraldot veszem alapul, akkor meglehetősen sokat kereshették a veszélyt ha az esetleg éppen nem talált rájuk és túl is élték. Így pedig ezt a kort bizonyosan nagy becsület övezheti Beorn talán túlzottan is vad népénél. Kiborítom a pipámból a dohánylevél hamuját és elmosom azt a folyóban, közben beszélek: -Én elvinném a hírt Beornnak. - foglalok álláspontot a szerintem helyes döntés mellett. Ráadásul Beornnal is találkozhatnék, ami számomra szintén fontos dolog. -Ha pedig ő úgy ítéli, hogy minket bíz meg az orkok levadászásával és a túsz megtalálásával, akkor a nyomukba eredünk. - mondom, majd közelebb lépek a tutajhoz ismét miután elraktam a pipámat zsákomba. -Segítetek kiemelni a holtakat? Mint mondtam, a folyó másik partján is van valami de nem tudom hány és milyen holttest, szeretném megnézni. Talán ott a fogoly, könnyen elképzelhető, hogy kiugrott amikor lelőtték őket és kiúszott a másik partra, hogy ott végezzenek vele.
This message was last edited by the player at 20:13, Fri 08 July 2016.

In reply to Caedynna (msg # 26):

- Segítek. Adjuk meg az elhunytaknak a végtisztességet.

Ha ez Caedynnának elég, akkor neki is láthatunk a holtak kiemelésének.
A munkánk közben jegyzem meg.

- Azért úgy tűnik valaki vagy valami fogoly volt a csónakban. Egy pár aranypénzt tennék rá, hogy ezek a derék legények azért haltak meg, hogy a fogoly kiszabaduljon.

Aztán ha eljutunk addig, hogy a holtak a földben nyugodjanak, eléneklek egy gyászéneket.


Biztos nem a legjobban sikerült előadásom, de a helyszínnek/helyzetnek megfelelő.

Rendben. - tárom szét a karom - Temessük el őket, aztán menjünk Beornhoz...

Miután kiemeltük a halottakat és látom, hogy Guthorm hozzálátna azok eltemetéséhez a vállára kezem a kezemet és Barald illetve Mara felé biccentek: -Várj még, hadd döntsék el a véreik, hogy hol legyen a végső nyughelyük. - mondom neki, majd ezúttal már az üres csónakhoz lépek közelebb, onnan tekintek végig a többieken: -Velem tart valaki a túlpartra? - teszem fel a kérdést, majd vagy egyedül, vagy valakikkel átindulok a túlpartra.

In reply to Caedynna (msg # 29):

Persze. Minél többet tudunk, annál jobb.
This message was last edited by the player at 14:22, Wed 13 July 2016.

- Remek fickó vagy Guthorm, ám ha lehet, én inkább elviszem őket Beorn házába; úgy fest, odavisz az utunk, s jobban örülnék, ha véreink búcsúztatnák őket, tetteiket megénekelve, nem pedig egy sietve kapart sekély sírban nyugodnának! - mondom Guthormnak, majd amikor Caedynna és Haakon jelzi, hogy át akarnak kelni a folyón, biccentek feléjük - Vigyázzatok az örvényekkel és zátonyokkal, a Nagy-folyam tavasszal ugyancsak szeszélyes! - segítem őket tanáccsal. (Anduin-lore,ha bármit is számít ezesetben)
Mivel gondolom nem átúszni akarják a folyót, hanem Haakon hajózási tudományára támaszkodva átevezni, nekilátok hordágyat gyártani; pár ágat keresek és hevenyészett létraformára vágom őket, s kötözöm őket, hogy takarókkal lefedve azon tudjuk vinni a holttesteket. Ha Kragmir ezen a parton marad, akkor megkérem, hogy segítsen, mert ez bizony nem az én terepem, sose' volt türelmem az efféle dolgokhoz. Vagy ha lehet, én segítek neki...
21:50, Today: Barald, a Szikla rolled 3,2 using d12,d6 with rolls of 3,2.  craft "hordágyakhoz".

This message was last edited by the player at 19:51, Sun 10 July 2016.

A holttesteket kipakoljatok vigyazva es a helyukre beszall Caedynna es Haakon. A sodras elegge eros, de HAakon tapasztalt hajos, nem okoz neki kulonosebb gondot hogy atkormanyozza a csonakot a tulso partra meg ha elegge faraszto is a dolog. Caedynna utmutatasa alapjan a folyo parti nadas saros vizeben ket ork ijasz holttestere bukkantok. Mindkettot ugyanaz a landzsa nyarsalta fel, valoszinuleg a csonakon utazo egyik beornfi hajitotta a landzsat ilyen nagy tavolsagra es olt meg egy csapasra ket ellenfelet ami hatalmas tett lehetett, de azok alapjan hogy meghaltak nem eleg.

In reply to Barald, a Szikla (msg # 31):

Mikor hajósok megindulnak csak gyorsan utánuk kiabálok.
- Beorn házánál találkozunk!

Amikor látom hogy Barald min ügyködik ránézek és a fejemet csóválom.

- Barátom hagyd meg nekem ezt a munkát. Inkább ne késlekedj és vidd gyorsan a hírt Beornnak. Amíg a többiek túlparton vannak én összerakom a hordágyakat. Beornnál pedig találkozunk. És még azt mond meg nekem hogy az a medvefejes kitűző?  - mutatok az egyik holttestre.

Figyelmeztetőleg szólok vissza Kragmirnak a hajóról amikor azt mondja, hogy majd Beornnál találkozunk: -Várjatok meg minket! Már ketten áldozatul estek az itt portyázó orkoknak, ne akarj minket is megosztani! - feddem meg a törpét, legalábbis hangsúlyom alapján.
This message was last edited by the player at 20:06, Mon 11 July 2016.

Kragmir tapasztalt baltacsapasokkal nekilat agakat gyujteni a hordagyhoz aztan mikor mar van nala eleg akkor kotellel es vekony rugalmas gallyakkal nekilat osszeerositeni oket.

Ekozben a tulso parton Caedynna gyorsan korbejarja a kornyeken, nyomokat keres hatha meg tudja mondani korulbelul mennyien lehettek a tamadok. Vegul Haakon ujra nekifeszul az evezoknek es tapasztalatanak hala gond nelkul visszajuttatja kettejuket a landzsaval a tulso partra.

Kragmir korulbelul eddigre fejezi be a munkat. A beornfik probaltak segiteni, de tapasztalatlansaguknak koszonhetoen nem sokkal gyorsitottak meg a munkat. Mindket hordagy keszen all.

In reply to Loremaster (msg # 35):

Mikor válaszolnak a túlpartról bólintok, ha sokat vesződnek a másik oldalon akkor nem fogom megvárni őket, de egyenlőre a saját feladatomra koncentrálok. Az idő engem igazol, mikor visszaérnek akkor fejezem be az utolsó hordágyat. Szépen rájuk rakom a testeket, a kezüket a mellkasuk előtt összekulcsolva, szemüket lecsukom, a nyílvesszőket pedig óvatosan kihúzom a testekből, temetésre előkészítve azokat. Majd miután végeztem a társaimhoz fordulok.

- Sikerült valami hasznos nyomra lelni a túloldalon?

- Persze Kragmir! - vágom rá és bár igyekszem előremozdítani a dolgokat, de a törpe mester gyakorlott mozdulatainak inkább csak útban vagyok. Azon morfondírozok, hogy lehet, hogy tényleg el kellene rohannom Beronhoz, de az ötletet csírájában elfojtja Caedynna szigorú hangja; igazságot szól.
- A medvefej Beorn jelvénye, azok hordják, akik földjének békéjét vigyázzák! Mindet személyesen tűzi fel az arra hivatottaknak... - felelek a Magányos Hegybéli mester kérdésére, s közben lenyűgözve figyelem, hogy milyen céltudatos, gazdaságos mozdulatokkal dolgozik.
Amikor Haakon és Caedynna visszaérnek eléjük sietek, hogy elújságoljam a hordágyak elkészültét, ám a lándzsa láttán bennem ragad a szó.
- Azt hol leltétek? - kérdezem egy hosszabb szünet után, s ha lehet, elkérem, hogy megvizsgáljam, hogy valóban beornfi munka-e, netán felismerem-e hogy Merovech-é vagy társáé volt-e.
This message was last edited by the player at 12:52, Wed 13 July 2016.

A túlsó parton. - mondom Baraldnak, és átnyújtom neki - Méghozzá két ork testében is, igencsak erős dobás lehetett. Caedynna jobban körülnézett, én csak néhány ork íjász holttestét láttam. - elnézek Barald válla fölött, hogy milyen hordágyakat eszkábáltak a többiek. - Ha nincs más dolgunk, akkor induljunk minél hamarabb. Nem szeretném itt tölteni az éjszakát, holttestek közelében aludni nem jelent jót.

In reply to Barald, a Szikla (msg # 37):

(Jo akkor ha meg valamit el akartok mondani egymasnak akkor azt vagy gyorsan vagy privateban)

Rahelyezitek a testeket a ket hordagyra es megindultok a ket beornfi utmutatasa alapjan Beorn haza fele. Hatalmas mezokon vagtok keresztul, a tavolban neha meg megpillantotok egy-egy hazat vagy kisebb falvat, de Barald vagy Maraeya utmutatasa alapjan mentek csak tovabb, majd mikor mar kezd kicsit esteledni megpillantotok tavolrol osoregek tuno tolgyek egy nagyobb csoportjat. A tolgyek gyurujebol vidam fust gomolyog az eg fele.

A tolgyfak csoportjat megkozelitve eszreveszitek hogy egy magas, tuskes soveny fut a fak kozott, a sovenyen egy hatalmas fakapuval. A kapu mogott tobb faepuletet is lattok, talan istallokat meg egy kozponti hazat a hatalmas udvar kozepen.

Ahogy kozeledtek harom kutya uget eletek eloszor szimatolnak meg jatekosan ugatnak de amikor eszreveszik a ket beornfi holttestet egyszerre elhallgatnak es panaszos, gyaszos vonyitasba kezdenek.

A kapun belepve a kornyek haboritatlan tisztasaga, a temetesi menet unnepelyessege meg a szegenyes korulmenyek ellenere is eltolt titeket egyfajta mely megnyugvassal, mintha meg a tetemeket is konnyebb lenne cipelni.
(Valaszthat mindenki hogy visszaka egy elvesztett hope pontot vagy elveszit egy ideiglenes shadow pontot.)

A kozponti haz tornacan egy hatalmas, borzas fekete haju es szakallu ember uldogel egyszeru gyapju tunikaban. Ugy tunik egy fadarabot farigcsal, de kest nem lattok nala, mintha magaval az ujjaival lenne kepes megformalni a kemeny fadarabot. A kutyak vonyitasara felnez a munkajabol de nem all fel, varja hogy odaerjetek.


This message was last edited by the GM at 09:51, Sun 16 July 2017.

Elképedek, amikor meglátom távolról, hogy micsoda telke van Beornnak. A mendemondák alapján valami kis kunyhóra gondoltam volna, de a hatalmas épületek után kezdem sejteni, hogyan egyesíthette a völgy menti népeket. Mikor közelebb érünk, és a kutyák jönnek, lelassítom a lépteimet. Barald szokott barátkozni ilyenekkel, de nem egyszerre hárommal, ráadásul most hordágyak vannak a kezemben, így még védekezni se tudok egykönnen. De szerencsére nem támadnak agresszívan, és hagyják, hogy folytassuk az utunkat. Amikor beérünk, még inkább meglepődök. Az elmúlt évben annyi mindent láttam, a mocsári szörnyeket, aljas növényt a kútban, goblinalagutakat, és szinte el is felejtettem, hogy minek a védelméért harcolunk. Kicsit gondolkoznom is kell, hogy nálunk északon van-e ilyen hely. Oldalra nézek Baraldra, hátha szeretne minket bemutatni, vagy vegyem át a kitüntetett figyelmet.

Amikor odaérek, enyhén fejet hajtok Beorn előtt, majd odébbállok és társaimra mutatok.
- Belegros fia, Barald vagyok, kit Sziklának is neveznek. - mutatom be magamat; Beorn nem sok gondot fordít az effélékre, aligha hiszem, hogy emlékezne a nevemre, arra talán igen, hogy megbízható vagyok, nem holmi könnyű szavú alak - Amott Haakon, Bard király katonája, mellette Guthorm Tóvárosból, Kragmir mester Ereborból, a szálas hölgy pedig Caedynna. Maraeya-ra talán még emlékezhetsz, ő is népünkből való... Hű és bátor társak mind, ádáz ellenfelei a Homálynak! - folytatom a sort társaimmal, majd a hordágyak felé intek - Keserű hírt hozunk, s még szomorúbb terhet: itt fekszik holtan a vitéz Merovech és ifjú társa; tetemüket egy csónakban leltük, ork nyilaktól találtan. Nem adták olcsón az életüket: Merovech áthajította lándzsáját a Nagy Folyamot, hogy egyszerre két orkférget is felnyársaljon! - szúrom a földbe a hordágy mellett a nevezett lándzsát - Volt még valaki a csónakban, ám csak elvágott kötelékeit találtuk; embereid foglya lehetett, ám Merovech fegyverét magához véve elinalhatott. Siettünk hozzád a hírrel, hogy ily közel a házadhoz orkok garázdálkodnak, s hogy Beorn fiait méltón eltemethessük. - szusszanok egy nagyot, hisz' nemigen szoktam a hosszabb beszédekhez, ma pedig már kétszer is annyit kellett beszélnem, mint máskor hétszámra összesen.

12:22, Today: Barald, a Szikla rolled 10,6 using d12,d6 with rolls of 10,6.  udvarias vagyok, hinnye.
This message was last edited by the player at 10:35, Sat 16 July 2016.

Az út alatt a tőlem megszokott módon nem beszélek túl sokat, a halottak szállításából természetesen kiveszem a részemet. Mikor megérkezünk a tölgyfacsoporthoz amely Beorn udvarát veszi körbe jól szétnézek, arcomról kicsit el is mosódik az általában kifejezésemre rátelepülő zord, kissé morózus hangulat Meglehetősen sok helyen fordultam meg már a világban de mindig jól esik új helyekre eljutni s kicsit megérezni a légkört ami körbeveszi az adott helyet. A kutyák láttán nem leszek különösebben feszült, nyilvánvalónak tartom, hogy amíg Beorn nem tesz felénk fenyegető mozdulatot addig ők sem próbálnak meg ártani nekünk. Baraldot természetesen jómagam is hagyom beszélni, hiszen ő számára ismerős ez a terep, ráadásul én amúgy sem szívesen ragadom magamhoz a szót. Attól nem tartok, hogy esetleg Beorn leleplezi származásomat, nem tartom valószínűleg, hogy érdekelt volna népem ügyeiben.

Az úton próbálom megjegyezni merre lehet Beorn háza, később még jól jöhet ennek a helynek az ismeret. Amikor megérkezünk a környékre csodálkozva veszem észre hogy itt milyen a környezet. A rengeteg állat barátságos és tudatos fogadtatása örömömre és nem kis meglepetésemre van. Amikor Beorn elé járulunk egyenlőre hagyom a Beornfikat beszélni, elvégre ez mégis csak az ő "asztaluk".

Beorn Barald szavaira teljesen abbahagyja a munkat es felkel. Hatalmas leptekkel kozeledike s egy pillantas alatt felmeri a ket tetemet. - Merovech es Odo. Hu segitoim. Hozzatok be oket a hazba - mondja majd maga is beindul.
A hazban egy hatalmas asztal korul padok vannak illetve egy hatalmas szek az asztalfon. A falnak tamasztva egy viharvert hatalmas balta all, de ettole ltekintve nincsen tulsagosan sok dolog az egesz szobaban.
A ket holttestet a falak melle inti hogy oda rakjatok le aztan megszolal
- Orkok? A hazam kozeleben? Vagy tul batrakka vagy tul felelotlenne valtak, barhogy is megoltek az embereimet es ezt nem engddhetem. - hangjaba melyrol szolo zongek vegyulnek, mint valami kitorni kesz vulkan moraja - Delre kuldtem Merovechet, hogy latogassa vegig a Nagy Folyo menti falvakat es dontson vitas kerdesekben ha szukseges. A szavaitokbol ugy tunik valakit tettei miatt elem akartak hozni. - megcsovalja a fejet - Sosem akartam vezeto lenni, de ha ugy dontottek hogy engem kovetnek kovetniuk kell a torvenyeimet is es ha valamelyikuk sulyosan megszegi azokat akkor Szirtfonel ulok torvenyt folotte -
Sohajt egy nagyot majd szuros tekintettel nez ratok.
- Barmi egyeb reszletet tudnom kell meg? Mi tortent a Merovechnel levo ezusttel? Egy nagy zacskonyi ermet biztam ra, hogy szukseg eseten hasznalja -
This message was last updated by the player at 12:16, Sun 17 July 2016.

In reply to Beorn (msg # 45):

- Mást nem találtunk, pedig alaposan átkutattuk tetthely környéket. - válaszolom röviden. Ebben a helyzetben nem biztos hogy a sok szócséplés előre vinne.

Kragmir mellé lépek, majd egyenesen Beorn szemébe nézek.
- Ez épp így van, ahogy Kragmir mester mondja - jelentem ki szilárd hangon.

Beorn kis ideig nezi Kragmirt de vegul Barald szavaira bolint. Leul a nagy szekre
- Hallottam korabban is orkokrol. Hogy a Bakacsinerdo deli reszerol indulva atvagnak a teruleteimen hogy elerjek a Kodhegyseget. Az utazok azt allitjak, hogy a szabad nepek kiuztek oket az erdobol, hogy menekulnek Vadonfolderol, de en nem hinnem hogy ilyen szerencsesek vagyunk. Mint ahogy azt sem, hogy ilyen erosek. Valami mas van az orkok mozgolodasa mogott. - megrazza a fejet majd tapsol egyet.
- Meseljetek, nem mind a nepembol vagytok, mi hir birodalmam hatarain tul? De a sok beszedtol megehezik az ember. Egyunk is kozben. -
A tapsra birkak jonnek be, a hatukon talcakon etel. Veluk kutyak es par beornfi. Oriasi mehek reulnek be, az udvarrol, es a mehek egyuttes erovel, a kutyak hatso labukra allva es az ujonnan erkezett beornfik megteritenek.
Friss kenyeret hoznak, zoldfuszeres zoldsegragut, mezsort es a hires mezes sutiket. Hus egyaltalan nincsen az etelben.

(Aki meselne hireket rasegithet Courtesy vagy Song dobassal peldaul, vagy massal ha az az akciojahoz illik)
This message was last updated by the player at 22:08, Sun 17 July 2016.

In reply to Beorn (msg # 48):

Megvárom amíg megterítenek az állatok majd kicsit meglepődök hogy nincs hús. Mondjuk lehetne rosszabb is ha még normális kenyér és sütemény se lenne. Ha addig nem szólal meg senki egy mondókát adok elő melyben az eddigi történetemet fűzöm rímekbe és a híreket Erebor környékéről melyeket sikeresen felszedtem kereskedő múltamból valamint elmesélem még hogy megmentettük a hobbitot. A végét úgy fejezem be hogy átadom Haakonnak vagy Caedynnának a szót hogy ők mit tudnak.

16:37, Today: Haakon rolled 12,8 using 1d12,2d6 with rolls of 12,2,6.  körteszi.

Kivárom, mire az állatok megterítenek nekünk, de nem kezdek rögtön falatozáshoz a többiekkel, inkább magamhoz veszem a szót, miután Kragmir elhallgatott, és míg mindenkinek teli a szája. - Alfwald fia Haakon vagyok a Suhatagból. Lassan egy éve, hogy nyugatra jöttem, így nem sok friss hírem van. De már akkor is voltak ott orkok, ismét kezdenek előmászni rejtekhelyeikről. De nem csak ők, hanem sok másik sötét teremtmény is. - lemondóan megrázom a fejem. - Egyszer találkoztunk valami furcsa... nem is tudom micsodákkal. Egy sötét tóban éltek, egy romokban lévő városban a Bakacsinerdő mocsaras részén. Foglyul ejtettek néhány törpét, akiket végül sikerült megmentenünk. De ahogy haladtunk nyugatra, sok más dologgal találkoztunk még. Emberméretű pókok. Fák, melyek megtámadtak minket.

In reply to Beorn (msg # 48):

A temetést preferáltam, nem egy sekély gödör kikaparását, de nem vitatkozom a többiekkel, ha nem értik a különbséget a kettő között, akkor időpocsékolás minden kiejtett szó.
Végül a sors úgy akarta, hogy akadékoskodó természetű társaimnak nagyjából igaza lett, hiszen ez a bizonyos Beorn igen csak meghálálta amiért segítőinek testét elvittük hozzá.
Elégedett vagyok a helyzettel, elvégre visszagondolva a történtekre nagyon rosszat tett volna a társaság hangulatának, ha veszekedtünk volna. A csapat egysége az első. Főleg ilyen veszélyes vidékeken.


19:08, Today: Secret Roll: Guthorm rolled 12,6 using 1D12,2D6 with rolls of 12,4,2.  Song.

Dallamos hangra váltok, s mintegy elszavalom életemből kiragadott rövid pillanataimat, hogy megismerjen vendéglátónk.

- Guthorm vagyok Tóvárosból, fafaragó mester, kereskedő, lelkes felfedező, a kontárnál tán épp csak jobb kardforgató.
Házasodás előtt állok, kedvesem viszont nem tudja mikor érek haza. Derék s bátor társaim nem akartak még Tóvárosba menni, magam pedig életemmel tartozom nekik. S bár szeretném végre arámat kézen fogva a szentély elé kísérni, még nem róttam le a tartozásom e bátor nőknek és férfiaknak.
Mindazonáltal személyes küldetésem is meggátol még a letelepedésben, így ha haza is mennék, az esküvő után azonnal útra kelnék. Nos, nem azonnal, de nagyon hamar.
Köszönöm, hogy megvendégelsz minket, vendégszereteted ritka kincs, a béke és a biztonság szigetének érzetét adja az ezer veszedelem vizein és persze útjain.
This message was last edited by the player at 17:08, Tue 19 July 2016.

Ahogy a többiek egymás után veszik magukhoz a szót én falatozni kezdek; egy finom fejcsóválással jelzem Kragmirnak, hogy nem kívánok beszélni, holott tudnék mit mondani - Beorn minden bizonnyal érdeklődve hallaná azokat a híreket amelyeket Völgyzugolyban hallottam, ugyanakkor úgy gondolom, hogy azok a hírek nem ehhez az asztalhoz és nem ehhez az eseményhez illenek; nem volna jó egy ilyen helyen ennyire sötét dolgokról tárgyalni. Így aztán csendben maradok, s várom, hogy Beorn mit szól a többiek által elmondott történetekhez.

Beorn meg a korben levo beornfik bologatnak a dolgokra, nehol egynemely nagy szemekkel nez, foleg mikor Haakon ecseteli a tavoli tajakon latott lenyeket, de a hangulat nagyjabol kellemes marad. Beorn neha mintha at-atgondolna amiket mondtok, de nem szol. A beornfiak szavaibol kiderul, hogy a kornyekbeli majorsagok lakoi akik atjottek halotti tort ulni a halottak felett, es az egesz este rovidesen at is fordul ennek megfeleloen egy Merovechekrol szolo megemlekezesre. Ahogy fogy a mezsor elojonnek tortenetek Merovech harci tudasarol, bolcsessegerol, de egynemely csak egyszeruen arrol hogy milyen jo barat es megbizhato volt.
Az est hosszan elhuzodik es vegul Beorn felajanlja hogy a haz szobaiban elalhattok. Termeszetesen nincsen annyi szoba hogy mind kulon tolthessetek az ejszakat, de par ures szoba van meg eleg szalmaval toltott zsak hogy kenyelmes fekhelyet keszithessetek mindannyiotoknak es a falak az ejszaka hidegetol is megovnak titeket.
Ejszaka mielott rendesen alomba merulnetek az ajton kivulrol mintha valami nagy allat mocorgasat hallanatok, mintha neha morranna es szaglaszna is, de ha valaki vegul ugy dontene kiles mire kinyitjatok az ajtot a fura zajok megszunnek.
Az ejszaka tobbi resze esemenytelenul telik es kipihenve ebredtek fel. Mindegyik ajto elott egy-egy kutya fekszik akik az ajtonyitasra felneznek es visszavezetnek titeket a nagy ebedlobe. Hogy azert vannak ott hogy rajtatok tartsak a szemuket vagy csak hogy gond nelkul visszatalaljatok a fo terembe nem tudjatok.
Mindenesetre a teremhez kozeledve futyoreszest hallotok es belepve azt latjatok hogy Beorn kivetelesen jokedvu. Az asztalon frissen sult kenyer es annyi juhsajt ami ketszer ennyi embernek is eleg lenne, a fal mellett, Merovechek tetemenek kozeleben, feltornyozva legalabb egy tucat ork sisak. A legtobb meg az orkokhoz kepest is szabalytalannak tunik, nemelyik meg kifejezetten laposnak.
Beorn eppen egy nagy zold kannat emel le a tuzrol amit stilizalt madarak diszitenek es mosolyogva int feletek eloszor az asztalon levo etelre mutatva majd a kannara nezve megkerdezi - Szep jo reggelt! Teat? -
This message was last updated by the player at 23:34, Tue 19 July 2016.

Az este további részében nagyjából szótlan maradok, úgy érzem, a bemutatással már kitettem magamért. Éjjel nyugodtan alszom, és kivételesen az éjjeli zajok sem töltenek el aggodalommal, épp csak tudomásul veszem, hogy valami mocorog, már alszom is vissza; ha valahol, akkor Beorn házában biztonságban érzem magamat. Ebből fakadóan a többieknél korábban ébredek, s nem mulasztom el megtisztogatni és megélezni Hajnalhozót, majd ha ezzel végzek elhagyom a szobát. Az ebédlőbe vezető úton megpaskolom a kutya fejét és megvakargatom a füle tövét, illetve körbenézek, hogy régi cimborám Shadrach nem lebzsel-e a közelben. Fejet hajtok Merovech és Odo "ravatala" előtt, majd elismerően hümmögve megvizsgálom a ronccsá silányított ork sisakokat. Beorn jókedve és az éjszakai zörgölődés miatt nem nehéz kitalálni, hogy a maga módján intézte a betolakodók ügyét.
A teát köszönettel elfogadom, majd jó étvággyal nekilátok a reggelinek; emberes mennyiségű juhsajtot és kenyeret pusztítok el, teával leöblítve.

A sajt, a frissen sült cipó és a meleg tea el is feledteti velem a reggeli gondolataimat a kutyák szerepéről.
Helyet foglalok azonnal, amint az orrom befogadja a finom illatokat.

- Köszönöm, a teát elfogadom.

Amíg nem szegeznek konkrét kérdést nekem, addig csendben eszem, vagy általános csevejbe kezdek ébren lévő társaimmal, Beornnal, vagy a beornfiakkal.

Reggel kicsit később ébredek a többieknél, kiélvezem annak gondolatát, hogy teljes biztonságban tudunk aludni - legalábbis én úgy érzem, hogy így van. Ráadásul az sem utolsó, hogy ezúttal senkinek nem kell őrt állni, s az éjszaka is annyival nyugodtabb, hogy véletlenül sem ébredek fel arra, amikor a rajtam kívüli őrségek tagjai váltják egymást. A kutyák mellesleg különösebben nem zavarnak, hogyha Beorn attól félne, hogy bármit teszünk a házában az éjszaka akkor nem engedte volna meg, hogy itt lehessünk.
Reggel megköszönöm a teát és el is fogadom s szintén laktató mennyiségű kenyeret és sajtot veszek magamhoz; közben az ork sisakokat szemlélem illetve Beorn magát, hogy vajon mikor fog kitérni arra, hogy merre talált az éjszaka orkokat a környéken - mert ha jól sejtem, akkor ezekért ő felelős.
This message was last edited by the player at 22:36, Wed 20 July 2016.

Miutan belekezdtek a reggelibe Beorn megszolal - Tegnap este utannajartam a dolgoknak - mutat a sisakokra - TObb mint tucatnyi ork az en foldemen - csovalja meg a fejet - Ezer ork halala sem lenne eleg hogy megfizessenek Merovech es Odo halalaert, de legalabb valamennyire igazsagot szolgaltattam - egy rovid idore elhallgat, mar-mar azt hiszitek nem folytatja, de ugy tunik csak gondolkozott mert ujra belekezd - Ugy nez ki azonban ahogy sejtettetek is hogy a csonakban harman utaztak. Talaltam nyomokat folyasiranyban es az ejszakai allatok is meseltek rola. Ahogy gondoltatok is volt egy fogoly a csonakban aki az orkok tamadasa alatt megszokott es kiuszott a partra. A nyomok alapjan delre ment, meg kene talalni, ha Merovech ide akarta hozni akkor minden bizonnyal raszolgalt - megsimitja szakallat - Szivesseget tennetek vele nekem es tisztelegnetek Merovech emleke elott. Meg valamennyi ezustot is fel tudok ajanlani ha elve elem hozzatok - mondja mikozben nagyot harap egy frissen sult cipobol
This message was last updated by the player at 09:38, Thu 21 July 2016.

Bocsásd meg a faragatlanságomat, de miért mi? - kérdezek vissza Beornnak - Merovech és Odo a ti népetekből volt való, azt hittem, kapva kapnak az alkalmon, hogy megbosszulják őket. Mi csak épp erre jártunk, és elhoztuk a halál hírüket, miért nekünk kéne igazságot szolgáltatnunk az ügyben? - majd a saját beornfiainkra nézek - Habár gondolom, a többiek szívesen eleget tennének a feladatnak. Segíteni tudunk nekik, de nem hiszem, hogy ezt helyettük kellene megtenni.

- Igen, találó kérdés.
Ha nem sértelek meg vele kedves Beorn úr, lehetséges volna, hogy azért kérsz meg minket, mert az orkok már túl sok embered veszejtették el és nem szeretnél többet rozsdás ork vasaktól halálra sújtottan látni?

És inkább haljon meg néhány idegen, mint akár csak egyetlen egy beornfi.

Gondolom hozzá, miközben várom a válaszát.

-Én inkább megtiszteltetésnek venném, hogy minket kért meg Beorn erre a feladatra. - szólalok fel Beorn asztalánál először néhány szónál hosszabban. -A házában pihentünk, élveztük vendégszeretét és semmi olyat nem kért amit amúgy nem tennénk meg: vadásszuk le a homály hirnökeit. Én szó nélkül hajlandó vagyok vérem adni ugyanúgy egy csatában meghalt Beornfi végtisztességéért mint egy ártatlan gyermek védelméért. - majd amilyen hirtelen felszólaltam, úgy el is halgatok és falatozok tovább. Bár mondandóm nem a többiek kérdezősködése ellen irányult, de amúgy is zord modorom miatt akik kevésbé ismernek könnynen annank vehetik.

In reply to Caedynna (msg # 60):

- Tiszta szívű vagy és bátor, nem is gondoltam volna, hogy másként szólsz.
És való igaz, hogy komoly megtiszteltetés az, hogy ránk, idegenekre bízza e kényes feladatot valaki, ennek ellenére örömömre szolgálna, ha tisztábban láthatnánk a kérdésben amit feltettem.

Beorn kis ideig hallgat titeket majd hozzateszi. - Az orkokat en elintezem. Egy sem jut ki elve a foldemrol - mondja olyan magabiztossaggal, hogy biztosak vagytok benne ugy is gondolja es tenni is fog erte - A szokott fogoly amiben segitsegre lenne szuksegem. Normal esetben Merovechet kernem, de - nem fejezi be csak szomoruan a halott fele tekint - A kornyekbeliek nincsenek az ilyenhez szokva, valoszinuleg megprobalnak - csovalja meg a fejet - Ti azonban a torteneteitek alapjan meg tudjatok allni a helyeteket. - megvonja a vallat - Lehet felreismertelek benneteket, de ugy gondoltam ti alkalmasabbak lennetek a feladatra mint barki mas elerheto - mondja majd nem szol tobbet, egy nagy borge teaba kortyol bele.
This message was last edited by the player at 12:29, Sat 23 July 2016.

- A többiek nevében nem szólhatok, csak a magaméban; - mondom letéve az üres teásbögrét - én szívesen elvállalom a feladatot ha ez segítséget jelent. Arról pedig biztosítalak, hogy nem ismerted félre a társaimat, igaz és vitéz emberek mind! Ez alól persze Kragmir mester sem kivétel, sőt... - biccentek a törpe felé, majd elgondolkodva nézek Caedynna-ra. "Milyen elszánt, milyen komor" - gondolom - "Hogy lehet valaki ilyen fiatalon ennyire nagyon zord! Mintha nem is csak saját, hanem folyton valaki más terheit is cipelné" Csúf dolgokat éltem meg magam is, de nem ennek ellenére, vagy épp ezért, szeretek élni, élvezni az apró örömöket; jó ételt, italt, egy nyugodt alvást, a csendes reggeleket a Nagy Folyam partján... ám ő olyan, mintha más vagy mások sorsáét is folyvást aggódna. Egy percre megfordul a fejemben, hogy majd megkérdezem egyszer, de azonnal el is vetem a gondolatot: egyszer tán' elmondja.

- Leendő arám bizony szereti a pénzt, így le fogom tudni nyugtatni háborgó lelkét amit a távollétem okoz, ha megmutatom neki az ezüstöt amit a sikeresen teljesített feladatért kapok.

Mondom mosolyogva, hogy kicsit elűzzem a komorodó hangulatot.

- Ha nem volna, bizony ingyen is vállalnám. De tudjuk milyenek ezek a városi lányok.

Legyintek, kissé rájátszva a dologra. A "városi lányok" szavakat kicsit megnyomom, hogy hasonlatokban járatos emberek úgy értsék "elkényeztetett fruskák".

- No hát, Merovech és Odo emlékére! ÉS az új küldetésünk sikerére!

Magasba emelem a teáspoharam és felhajtom a tartalmát. Mivel még kicsit forró, köhécselni kezdek tőle [nem fuldokolni!].

Először Gothrumot figyelem evés közben, majd utána a felszólaló Beornt - egy lassú, elgondolkodó bólintással jelzem csak felé, hogy hajlandó vagyok a fogoly után menni, ha arra kér bennünket. Népem sokszor tapasztalta már meg, hogy mi történik ha nem mondunk ítéletet a bűnösök felett s azok tovább szőhetik alattomos terveiket vagy folytathatják céltalan őrjöngésüket; Barald tekintetét is elkapom, néhány csapzott hajszál mögül nézek rá vissza szürke szemeimmel jó néhány hosszú másodpercig, majd visszatérek az evéshez. Valószínűleg imponálhatott neki, hogy kérdések nélkül felajánlottam a segítségemet. Vannak akik szerint Beorn népe túlzottan is vad, de amíg járnak köztük emberek mint Merovech vagy majd egy napon talán Barald maga, hiszem, hogy soha nem fognak a homály felé fordulni lelkük legmélyebb bugyraiban. Guthrom szavaira nem nézek oda, bár ahogy a pénzt szerető tóvárosi arájáról beszél önkéntelenül megérintem a jobbomon lévő ezüstgyűrűt s átsuhannak a fejemben népem régi fényéről és gazdagságáról szóló mesék amelyek a tűz mellett ülve hallgattam öregjeinktől - hamar el is hessegetem ezeket a gondolatokat. A poharamat mellesleg nem emelem, csak csendben eszek tovább; nem vagyok poháremelgetős kedvemben, bár jobban belegondolva, valószínűleg soha nem is voltam még.

- Bár nem vagyok járatos a hely törvényeiben annyira mint szeretnék de bizonyosan érdekes tapasztalat lenne megtalálni ezt a vádlottat vagy kit. Az pedig hogy mi járunk el csak a felesleges vérontás megakadályozását is elősegíti, hisz többségünk nem érintett néped politikájában így függetlenül tudunk eljárni. Még az is lehet hogy ártatlan az illető, bár erre kevés az esély az eddig történtek alapján. - majd a teámat elkezdem én is kortyolgatni miután pár fújás után kicsit kihűlt. - Lehet tudni hogy melyik tanyákat vagy falvakat keresett fel a két utazó mielőtt visszatértek volna? Úgy láttam jól beosztott élelmiszer volt náluk innen lehet hogy előre eltervezett úton haladhattak.

Én még mindig azon nem tudom túltenni magam, hogy a területeden egy csapat idegen végzi az igazságszolgáltatást. De ha Baraldot megbízod, hogy kerítse elő a szökevényt, akkor mi megyünk utána. - majd Kragmirhoz fordulok - A kívülállók márpedig nem a független törvénykezést hozzák, hanem hogy itt bárki törvénykezhet. A függetlenséget pedig embere válogatja, nem az, hogy helyi, vagy kívülálló. Én előbb tenném a fejemet Caedynna kardja elé, mint néhány emberé elé Suhatagból. - Guthorm megjegyzésére viszont nem teszek említést. De ha ilyen arám lenne, én nem szívesen térnék vissza hozzá.

Beorn megcsovalja busa fejet - Termeszetesen a torvenykezest en magam vegzem majd. Ha Merovech ugy itelte jonak akkor igy is lesz - mondja olyan hangsullyal ami kimutatja hogy ezen vita nem lehet - Nektek csak a bunost kene elem hozni. De ha ennyire szeretnetek annyit engedhetek, hogy tanukent folszolalhattok majd a birosagon amennyiben valami olyat megtudtok ami az ugy szempontjabol fontos lehet - mondja majd rater Kragmir kerdesere is - A thanjaim nem cel nelkul rojak a videket. Merovech es Odo a Regi Gazlotol delre elterulo Nagy Folyo menti telepuleseket latogattak meg. Arrafele keves falu tartozik hozzam, de azokrol is gondoskodnom kell meg ha messze is vannak. - bolint majd hozzateszi - Shadrach azt mondta ismer titeket. Jo velemennyel volt rolatok, igy melletek adom erre az utra. Jo az orra es tudja melyik falvak tartoznak hozzam - mondja
This message had punctuation tweaked by the player at 20:31, Mon 25 July 2016.

Shadrach mint aki a nevet hallotta bejon az ajton. Szeles kutyavigyorral nez ratok majd leul gazdaja melle.
This message was last updated by the player at 20:32, Mon 25 July 2016.

Shadrach láttán szélesen elvigyorodok és odadobok neki egy falat sajtot.
- Örülök, hogy ismét Shadrach-al oszthatom meg az Utat, annak nem különben, hogy kideríthetem mi történt Merovech-el; mindig felnéztem rá, már akkor is, amikor nem voltunk a Te néped. - felelem Beornnak, majd Haakonhoz fordulok - Errefelé így mennek a dolgok; kevesen vagyunk, Vadonfölde hatalmas így ha megbízható társakra lelünk, segítséget kérünk tőlük. Nem érek fel Merovech-el, de ha úgy tetszik most én fogom elvégezni az ő feladatát, ebben pedig a segítségetekre szorulok, éppen úgy mint eddig - egyedül mit sem tehetünk a Homály ellen, csak együtt van esélyünk. - vállat vonok és szokásos gesztusommal megvakarom a szakállamat - Űzünk együtt újra orkot, s tán' ezúttal szökevényt is, Haakon, Alfwald fia?

In reply to Haakon (msg # 67):

- Ugyan Haakon úr, ne morogjál már ennyit. Véletlenségből elfelejted, hogy veled ellentétben Beorn ismeri a helyi szokásokat és ha errefelé nem probléma az, hogy világjáró idegeneket kérnek fel szökött vádlottak felkutatására, akkor neked sem kellene emiatt problémáznod.

Próbálom csitítani a lassan már kislányként hisztiző Haakont. Meglep egyébként, egy ilyen marcona kinézetű férfitól nem vártam ennyi nyavalygást. Még én, egy tóvárosi fafaragó se panaszkodok ennyit, pedig én úri kényelemhez szoktam.
Hogy háborgó galamblelkét lenyugtassam, Beorn asztaláról felvéve töltök neki valami erősebbet, bort vagy égetett szeszt. De látom nincs ilyen, úgyhogy a mézsörre esik a választásom.

Ha használ örülök, ha nem, akkor hagyom magában fortyogni a férfit, a továbbiakban inkább a feladatomra koncentrálok. Vagyis a kenyér és a sajt elpusztítására, és az információk megjegyzésére amiket még indulás előtt megtudunk.

- Esetleg egy passzus nem ártana Beorn pecsétjével, ami feljogosít minket az itteni tevékenységünkre. Aki tud olvasni, annak az írás, aki nem, annak a pecséted lesz elég bizonyíték arra, hogy nem önbíráskodó idegenek, hanem maga Beorn nevében eljáró törvénytisztelő férfiak és nők csapata vagyunk.
This message was last edited by the player at 12:49, Tue 26 July 2016.

Kortyolgatom a teámat és némi süteményt is veszek magamhoz reggeli közben. Mikor szóba kerül az iromány megszólalok.

- Amennyire én tudom itt az erdőben nem pecsétet használnak ahogy az a városi népeknél szokás. Viszont a szokásos ezüst medve jelvény valóban hasznos lenne hogy tudják az emberek kinek a nevében cselekszünk.

Beorn befejezve a teajat par mezes sutivel leobliti majd Kragmir szavai utan bolint. - Merovech es Odo halalaval ket medve csatom elerheto. Azt ideiglenesen Baraldra bizhatom, hogy rendelkezzen veluk. Tobb sajnos nem elerheto rogton. - tarja szet terjedelmes karjait majd megjegyzi - A nyomok amiket talaltam del fele vezettek. A szokeveny minden bizonnyal visszatert szulofoldje kornyekere. Shadrach megtalalja majd a nyomait - lathatoan ezzel a regelit be is fejezte es megjegyzi
- A temetesi szertartast delutan kezdjuk - hogy ezzel zt akarta e mondani hogy ha akartok menjetek ra vagy hogy addig menjetek el nem tudjatok, igazabol nem tert ki ra. Az is lehet ratok bizta ezzel a dolgot. Mindenesetre keszul kimenni, hogy nekilasson a munkanak.
This message was last updated by the player at 16:37, Wed 27 July 2016.

Csendben figyelem a többiek beszélgetését miközben aprókat kortyolok a teából amelyet többször is újratöltök - nem tudok betelni az ívével, főleg annak tudatában, hogy ezek is ugyanazokból a növényekből készülhetnek mint amit jómagam is szoktam használni a vadonban, ugyanakkor Beornné sokkal finomabb. Talán a méz teszi.
Mikor Beorn a medvecsattokról kezd beszélni Baraldra nézek egy röpke pillanatra - nem is hiszem, hogy egynél többre volna szükségünk, elég ha egy Beornfi birtokolja azt, s mi pedig a segítői vagyunk ebben a kényes kérdésben; nem hiszem, hogy bárki szót emelne ránk ha látnák, hogy vele vagyunk.
Shadrachot is figyelem egy darabig amikor Beorn azt mondja, hogy ő meg fogja találni a nyomokat - nem kételkedek benne, ugyanakkor kissé furcsállom a dolgot. Amikor megemlíti a temetési szertatás időpontját lopva hol Baraldra, hol Maraeyara nézek, hátha ők tudják értelmezni, hogy ez meghívás volt vagy pedig felszólítás, hogy legyünk jelen. De hangot nem adok a kérdésnek.

In reply to Beorn (msg # 73):

- Kragmirnak igaza van abban, hogy a fák és bokrok birodalmában nem sokat jelent majd a passzus, de azt ő is tudja, csak törpe vére kötekedésre ingerli, hogy bármikor futhatunk lakott területbe, vagy fegyveres őrjáratba.

Nézek szinte már öntelten a törpére, majd hálásan Beornra.

- Köszönjük a medve csatokat. Elég kell legyen. Bár ha emberekkel találkozunk hihetik, hogy megöltük a tulajdonosaikat azért, hogy a csatok vélt vagy valós védelmében űzhessük sötét terveinket. Hmm...vagy csak Tóvárosban ilyen gondolkozásúak a népek? Errefelé mennyire bíznak az idegenek jó szándékában?

Még megvárom a választ aztán a temetésre kerül a szó.

- Ott leszek.

Nem mondok, többet, mert nem kell ennél többet mondani ilyenkor.

- Köszönöm a bizalmas, igyekszem méltónak bizonyulni rá. Merovech emlékéhez nem különben... - jelentem ki szilárd hangon, majd Guthorn felé fordulok - Alattomos szándékkal nem hiszem, hogy mernék ezeket a jeleket viselni; mint láthatod, Beorn jó házigazda, ám ellenségben felettébb rettenetes. Nem hagyná megtorlatlanul az efféle szélhámosságot. - biccentek Beorn felé - Ha már úgy hozta a Sors, hogy Merovech feladatát megöröklöm egy kis időre, illendőnek érezném, hogy megtiszteljem emlékét a temetésén. Sőt, ha lehet, lakomát is rendezhetnénk az én kontómra; van még aranyam a Dindy-féle mentőakcióból, úgy érzem, ennél megfelelőbben el sem költhetném! Szűkös az idő, ám talán megszervezhető.. - mondom eltöprengve, s kérdőn Beornra nézek.

Bólintok, amikor Beorn felajánlja a csatokat. - Rendben van. Megkeressük a menekült foglyot. - majd végighallgatom Guthormot és Baraldot. - Nem csak Tóvárosban, de nem hiszem, hogy Baralddal bármi bajuk lenne a helyieknek. A temetésen pedig ott leszünk.

Beorn csak szotlanul bolint Barald szavaira majd tavozik.

Delutanra a koryekbeli farmokrol kezdenek gyulekezni az emberek. Beorn hazatol indul a menet. A beornfik viszik az elesetteket, nem messze egy sor kohalomhoz erkeztek amik mellett meg ketto sirhely ki van asva. Merovech es Odo testet arany mehekkel kivarrt halotti lepel boritja, a mezo korul majd oklomnyi mehek szarnya szolgaltat egyfajta ritmusos de valahogy nem tolakodo hatterzajt mikozben az emberek dolgoznak. A ket testet a sirokba helyezik es szepen sorban valamennyi foldet szornak rajuk mikozben Merovech es Odo hostetteirol tesznek emlitest. Hogyan mentette meg az egyik gazda fiat Merovech a farkasoktol vagy hogyan futamitott meg tizedmagaval a ket rendfentarto egy kisebb csapat goblint. Ahogy megy az ido a legtobb jelenlevo beszel valamit.

(Ha ti is be akartok kapcsolodni a szertartasba egy Inspire vagy Song kereteben megemlekezhettek a ket halottrol)

Személyesen nem találkoztam egyikőjükkel se (csak posztmortem), helyette megnézem, hogy kik vannak jelen, és mennyien. Valamint figyelek arra, hogy miket mondanak róla, hogy vajon van-e valaki, aki nem csak jót, hanem rosszat is mond.

(Gondolom olyan nyelvet beszélnek, amit mi is értünk.)

In reply to Loremaster (msg # 78):



Az igazat megvallva gyűlölöm a temetéseket. Vidám természetemtől igen csak távol áll. Viszont kereskedőként és utazóként megtanultam, hogy hihetetlenül sokat jelent a gyászolóknak, ha megtiszteljük jelenlétünkkel az elhunytat. Emiatt az ellenérzéseim ellenére mindig illő módon jelenek meg, és jellemző módon nem látható rajtam mit gondolok arról, hogy sokan túljátsszák a gyászukat. Nos miattuk nem szívlelem a szertartást. A méltó módon történő búcsúzás ellen semmi kifogásom.

Épp ezért reményeim szerint illő módon emlékezem meg a két hősről, akik szolgálat teljesítése közben életüket adták Beornért.

A temetés előtt felkeresem Beorn, az iszákomból előkotrom az ékkövekre és aranyérmékre beváltott vagyonomat, majd megkérem, hogy ha lehet, rendezzen Merovech és Odo emlékéhez méltó lakomát - így tisztelem meg az emléküket, s talán szerencsét is fog hozni, mikor Merovech feladatát végzem.
A szertartás során magam is egy-egy marék földet szórok az alant heverő testekre.
- Nem sok személyes emlékem van Merovech-ről és Odo-ról, - kezdem szilárd hangon - ám sokat hallottam bátorságukról. Nem hiszem, hogy bizonygatnom kell, milyen  vitéz emberek voltak, ám az el tudom mondani, hogy Merovech még a végső percekben is hű maradt önmagához. Társaimmal megtaláltuk utolsó küzdelme nyomát, ahol egyetlen hatalmas lándzsadobással két orkot terített le, mindezt egy imbolygó csónakból! Az pedig, hogy Odo volt a társa, az azt jelenti, hogy megbízott benne és érdemesnek tartotta, így a tisztelet őt is megilleti. - fejezem be, majd fejet hajtok és továbblépek, visszaállva társaim mellé, ahol Hajnalhozóra támaszkodva a gondolataimba mélyedek.

08:20, Today: Barald, a Szikla rolled 9,6,1 using d12,d6,d6 with rolls of 9,6,1.  inspire.
This message was last edited by the player at 08:22, Sat 13 Aug 2016.

A beornfik csupa pozitiv emleket elevenitenek fel Merovechrol es Odorol, foleg Merovechrol, ugy tunik o volt a keto kozul a nagyobb nevu hos. Guthorm gyaszi enekere paran bologatnak, de Barald beszamoloja az ami lathatoan igazan tetszik nekik. Maraeya lelkesen eloadja a torteneteket amiket korabbi jarorcsapataban hallott a kettosrol ami szinten lathato tetszest nyer. Vegul a szertartas ezen resze eobb utobb veget er. Ugy tunik maga az egesz ceremonia talan meg nem ert veget mert az emberek nem keszulodnek hazafele, de titeket Beorn hazanal paran megrakott batyukkal fogadnak. Amikor beleneztek elelmiszer van benne, sajt, mezes suti, frissen sult kenyerek es kis csuprokban mez. A batyuk mellett tomlokben eros illatu tea van odakeszitve nektek. Az elso par napban nem lesz etelre gondotok, bar valamennyi hus valoszinuleg jol esne majd, amit vadaszatbol kell megszereznetek.

Shadrach boldog farokcsovalas kozepette fogad bennetek es amint meglat titeket talpraallva a kapu fele indul. Kisse szokatlan a dolog, azt hinnetek, hogy Beorn maga is elbucsuzik toletek, de ugy tunik az illem es megszokasok ilyeten kovetese nem a nagydarab nemzetsegfo legfobb erenye. Bar aki allatokkal veszi korbe magat attol nem is feltetlenul varja el ezt az ember.
This message was last updated by the player at 20:33, Sun 14 Aug 2016.

Keszulodes kozben paran felrevonjak Maraeyat, ugy tunik aggaszto hirek erkeztek neki, igy vegul hosszas hezitalas utan elbucsuzik toletek, megigeri hogy amint tud utannatok indul es elindul egymagaban.

(Maraeya ideiglenesen kiirva ezzel, de amint visszater ugy vesszuk hogy eppen addigra ert utol titeket... Nem viszem NPCkent hiszem vagytok egyebkent is 5-en)

Mar mar elindulnatok amikor megis elobukkan Beorn, ad par tanacsot, elmondja, hogy ugy tunt a folyo partjan tartottak a nyomok delre, es mivel Merovechek valahol a gazlo utan lehet a falu ahonnan szarmazott talan oda ment vissza.

Meg jopar orat tudtok haladni napnyugta elott es Shadrach segitsegevel es Barald helyismeretevel talan meg picit napnyugta utan is.

(Beosztjatok ujra akkor az utazasi szerepeket, illetve dobna mindenki egy Travel dobast TN12-re
Ezen kivul Lore-ral kicsit megtervezhetitek a kutatast (TN 14), a tobbit ezektol fuggoen megirom majd)

10:13, Today: Guthorm rolled 5,7 using 2D6,1D12 ((1,4,7)) Travel.

10:14, Today: Guthorm rolled 11 using 1d12 ((11)) Lore.
Ez érdekes. Nagyobb sikert dobtam Songra, mint Barald Inspire-re, mégis ő nyűgözi le a beornfikat. Furán működnek itt a dolgok.

A szertartás végén elégedetten állok neki a készülődésnek. Megfelelő módon emlékeztünk meg az elhunytakról, nem volt túlzásba víve egyetlen részlete sem.

Kíváncsi vagyok, hogy a társaim miként képzelik el tevékenységünket e térségben. Az, hogy még el sem indultunk, máris egyel kevesebben vagyunk nem tölt el örömmel, de nem is aggódom miatta.
This message was last edited by the GM at 13:26, Mon 15 Aug 2016.

Nem szólalok fel a temetés alatt, mindössze csendben végighallgatom azokat akik igen - nem igazán voltam még temetésen a hazámon kívül így inkább nem szólok semmit, nehogy esetleg olyat mondjak, amit az itt lévő beornfik nem hallanának jó szívvel. Mikor indulásra kerül sor akkor felvetem, hogy én a folyót követve indulnék el délre, hátha sikerül megtalálnia út közben valakinek a szökevény nyomait. Az utazás fáradalma mellesleg ezúttal nem fog rajtam, bár azért érzem, hogy fárasztó - s bármerre is tartsunk, szokásomhoz híven néha lemaradok vagy éppen előre megyek, hogy valami megfelelő kilátóhelyről vigyázzam a saját biztonságunkat

Pár szóval elköszönök Maraeya-tól; sajnálom, hogy nem jön velünk, de tiszteletben tartom a döntését. Megsimogatom Shadrach fejét. - Van kedved sétálni egyet, cimbora? - kérdezem tőle és meglapogatom az oldalát. Ha csatlakozik hozzánk, annak nagyon megörülök, a szimata legutóbb is nagyon hiányzott az orkok vájta alagutakban. Indulás előtt elmesélem társaimnak, amit a környező vidékről tudok, közben pedig a málhámat igazgatom és igyekszem elhelyezni az útravaló elemózsiát, amit Beorn jóvoltából kaptunk. Sokat barangoltam errefelé, ráadásul az Anduin völgyét igen jól ismerem, (autosikert kérek szépen a tervezésre) remélem, hogy tudok pár hasznos tanáccsal szolgálni.

15:24, Today: Barald, a Szikla rolled 6,4,3,5 using d12,d6,d6,d6 with rolls of 6,4,3,5.  vájázsvájázs TN12.

Látom, hogy Guthorm kissé elveszetten téblábol, s idegenül mozog a környezetben, sőt, amikor az utazásra terelődik a szó, csak nagyokat hallgat.
- Ha esetleg nem ismered a vidéket, vagy nem találod a helyed, ne aggódj! - igyekszem biztatni, remélve, hogy nem értette félre a reakcióját - Amint népesebb helyre érünk, elkél, aki jól forgatja nemcsak a kardot, de a szót is! Addig esetleg gyere, segíts nekem felderíteni, több szem többet lát, így tán' nem olyan könnyen esünk kelepcébe, mint a balsorsú Merovechék...

In reply to Barald, a Szikla (msg # 87):

- Nos, valóban jól látod, nem igazán vagyok a magam ura a vadonban, nem véletlen utaztam és utazom társaságban, akik viszont igen.

Remélem legalább a lepcses számnak hasznát fogjátok venni. Még mindig sokkal tartozom és borzasztóan bántana, ha csak ballaszt volnék az utatok során.

Beorn hazat elhagyva nekiindultok a folyo menten a nyomok utanni kutatasnak.

Aki meg nem dobott dobjon Travelt vagy en dobok helyette, illetve a kovetkezo dobasokat tegyetek meg meg:

• Guide - Riddle (hogy mit tud osszerakni a talalt nyomokbol)
• Look-out - Search
• Hunter - Hunting
• Scout - Explore

This message was last edited by the GM at 10:19, Wed 17 Aug 2016.

Alkalmanként, mikor kicsit eltávolodok a többiektől (akár mert lemaradok, akár mert elhagyom őket, esetleges ellenséges mozgásra utaló nyomok után nézelődve) ezúttal jóval élesebb szemmel figyelem a környezetemet, aminek meg is van az eredménye. Nyomokat észrevenni csak egy dolog, de én elég mélyrehatóan ismerem a növényeket, így azt is meg tudom mondani, hogy mennyi ideje taposta le őket valakit.

Shadrach néhány méterrel előttem halad, én pedig részben őt, részben a környéket figyelem. Igyekszem megtalálni a leghatékonyabb útvonalat, ami nem is feltétlenül a legrövidebb - de ugye kinek van kedve átvágnia magát egy hetven lépés széles tüskebozóton, amikor a közeli vízmosáson keresztül könnyedén meg tudjuk kerülni? Az idő legjavában csendben haladok, ha lehet, akkor inkább gesztusokkal, mintsem hangos szavakkal jelzem társaimnak az irányváltásokat és akadályokat. A fel-felbukkanó Caedynna-val is csak pár intést és bólintást váltok; ha valami gond lenne, az éles szemű vándor biztosan időben jelezné - vagy a mindig éber Shadrach.

12:56, Today: Barald, a Szikla rolled 12,10,4,2 using d12,d12,d6,d6 with rolls of 12,10,4,2.  Explore kutya miatt jobbik feat dice. => 12!!!+4+2=16

18:12, Today: Haakon rolled 9,8 using 1d12,3d6 with rolls of 9,1,6,1.  hánting.
18:11, Today: Haakon rolled 5,12 using 1d12,3d6 with rolls of 5,5,4,3.  trevöl.

Hagyom, hogy a többiek érvényesüljenek, Barald úgyis ismeri a környéket, míg mi csak bolyongnánk egy ideig, mire megtalálnánk a helyes utat. Ehelyett állati eledelmet próbálok szerezni a többieknek, hisz azt nem adott Beorn, bár nem mertem megkérdezni, hogy miért (valószínűleg, mert olyan sok állat barátja van). Ezért útközben lövök madarakat, amiket majd vacsoránál meg tudunk sütni a tűznél. - Remélem jó irányba tartunk. - súgom oda Baraldnak - Nem mondtad még, hogy a nyomokat követjük, vagy a Beorn által említett faluba megyünk.

10:02, Today: Guthorm rolled 3,7 using 1D12,3D6 with rolls of 3,1,2,4.  Riddle.
Rég dobtam már ilyen rosszat.

Gondolataimba mélyedve sétálok az úton. Csak sajnos elkalandoznak és a saját útjukat kezdik járni, én meg azon kapom magam, hogy szabadon hagyom őket szárnyalni és a végén már szinte azt sem tudom, hogy hol járunk.

Barald tudasa alapjan ut kozben folyamatosan attervezitek az utazast. Habar a kornyek viszonyag biztonsagosnak mondhato a nemreg tortent ork rajtautes mindannyiotokat kelloen keszenletben tart.
A Beorntol kapott etel es Haakon kozremukodese taplalo keszletekkel lat el titeket igy elegge gyorsan haladtok lefele a folyo parton. Shadrach kozremukodesevel megtalaljatok a helyet amirol Beorn beszelt, habar a kutya az egyetlen aki valami tenyleges nyomot is erezhet ott, nektek nem tunik a kornyek barmivel masnak mint barmi korulotte. Mindenesetre nekiindultok onnan. Haakon rogton talal egy saros labnyomot nem messze, majd arrebb a parton meg tobbet. Ugy tunik egyedul volt aki hagyta. A saros partnal Shadrach nyomot fog, par oran at azt kovetitek, vegul egy kis facsoporthoz ertek. A kornyeket atvizsgalva Caedynna a fak takarasaban par napos taborhelyre bukkan. Meg arrebb a fak kozott egy melyedesben egy fej nelkuli ork holttestet. A levagott fej ott fekszik nem mesze a tetemtol. Ugy tunik akarki vagy akarmi is valasztotta es a fejet a testtol egyetlen eros csapassal tette azt egy eles targgyal, valoszinuleg egy igazan jo minosegu karddal.
Kozeledtek a gazlo fele, de a nap is kezd lemenni. Eleddig ugy tunik arra tartott tenyleg a celpontotok amerre Beorn meg is josolta. Otthoni terepre. A fas csoportnal korbenezve tobb iranyba is lattok gyenge fustoszlopokat az eg fele szallni. A gazlo kornyeken tobb farmepulet is talalhato es minden bizonnyal utazok is gyakran megfordunak errefele.

Pont időben. - jegyzem meg a többieknek, ahogy meglátom az épületeket - Ha van egy kis szerencsénk, akkor nem fogunk a szabad ég alatt aludni. - meg is közelítem az egyik épületet, és belépést kérek.

In reply to Haakon (msg # 95):

- Pedig lesz rá lehetőségünk még bőven.

Felelem egy ásítást követően. Séta közben nyújtózom egyet.

- De egyetértek, amíg nem muszáj, ne aludjunk a szabadban.

In reply to Haakon (msg # 95):

Az úton hallgatag vagyok, a temetés kicsit szomorú számomra hiszen megint fontos embereket veszítettünk a sötétség elleni háborúban. Viszont amikor meglátom a füstöt és társaim bizakodó szavát jobb kedvre derülök magam is.

- És ha egy kis szerencsénk van információt is szerzünk hogy ki lehetett a fogoly amikor Merovechék erre jártak. - vetem fel a társaimnak a bandukolás közepette.

A tőlem megszokott csend lebeg körbe az utazás túlnyomó része alatt. Kicsit nyugtalanít a gondolat, hogy a környéken még mindig vannak orkok, ráadásul nem is tudjuk, hogy pontosan mennyien - az ilyen kisebb épületcsoport lakóit könnyen lemészárolhatják az éjszaka, ez pedig roppanttul nyugtalanít. Mint ahogy az is, hogy honnan lett fegyvere a szökevénynek akit üldözünk; már ha tényleg ő ölte meg azt az orkot - talán a Beornfiaktól vette el? Egyenlőnre próbálom elfeledni ezeket a dolgokat és arra figyelni, hogy a többiek hol szeretnének megszállni - jómagam inkább aludnék a szabadban, hogy figyelhessük a környéket, de se ennek, se annak nem adok hangot, hogy merre hiszem, hogy a fogoly menekült.

Ahogy megkozelititek a legkozelebbi epuletet futyoreszesre lesztek figyelmesek elobb majd fejszecsattogasra. Vegul megkerulve a haz keriteset meglattok egy idosebb ferfit amint eppen fat hasogat. Messze nem akkora darab mint Beorn vagy eppen Merovech, de ugy tunik a kor meg nem tette meg a hatasat rajta, bar valoszinuleg a fejszevel mar nem olyan gyors mint fiatalabb koraban volt. Eddig meg nem vett eszre titeket, a homlokat torolgeti kicsit es kifujja magat eppen.

(Ha valaki megszolitana, a szokasos Courtesy a reag alapjan utolag meghatarozott TN ellen)
This message was last edited by the player at 20:49, Tue 30 Aug 2016.

- Jó estét, gazduram! - szólítom meg az idősebb férfit és úgy állok, hogy a lemenő nap fényében is látsszon a Beorntól kapott medvés kitűző - Barald vagyok, társaimmal Beorn megbízásából járjuk a vidéket. - azzal sorban megnevezem a társaság tagjait, majd letámasztom a lándzsámat - Ha megpihenne, szívesen átveszem a favágást, s addig tán' még szót is tudunk váltani Beorn ügyéről! - mondom és ha hagyja, akkor nekiállok helyette fát hasogatni.

09:03, Today: Barald, a Szikla rolled 4,5 using d12,d6 with rolls of 4,5.  udvariasság dobás. + HOPE 5, szumma =>14=<

In reply to Geral (msg # 99):

15:44, Today: Guthorm rolled 2,8 using 1D12,2D6 ((2,6,2)). Courtesy (Hope 15)

Barald felajánlására csodálkozva füttyentek egyet. Nem tudom az idős favágó miként reagálna egy ilyen ajánlatra, de engem meglepne, ha elfogadná. És magam is csodálkozom azon, hogy nem tudom eldönteni, e meglepetés pozitív vagy épp ellenkezőleg, negatív volna e.

- Jó napot.

Köszönök én is, mert azért az illem így kívánja.

- Guthorm vagyok, és ahogy Barald komám mondja, Beorn úr megbízatásából járjuk e vidéket. Ha volna szíves néhány szóval kisegíteni minket, míg Barald komám vágja a fát, annak roppant hálásak volnánk. S ne feledje, ha nekünk segít, Beorn úrnak segít.

Tőlem megszokott némasággal követem a többieket - mikor odaérünk a fát hasogató öreg férfihez sem szólok semmit, bár megjelenésem beszel helyettem: zord, viharvert külsőm és határozott, tapasztalt tekintetem elmondja rólam, hogy világot látott utazó vagyok, aki nem fél kardot rántani, az ellenség bármelyik ügynökével is álljon szemben. Az ilyen pedig mindig meghálálja azt amit kap azoktól, akiket a vidéket járva védelmez.

21:37, Today: Haakon rolled 8,10 using 1d12,2d6 with rolls of 8,4,6.  körteszi.

Jó estét, Alfwald fia Haakon vagyok a Suhatagból. - majd megvárom míg a többiek befejezik a mondandójukat - Nos, igen, Beorn megbízásából vagyunk itt. Egy szökevényt keresünk, és gyanítjuk, hogy errefelé jött. Esetleg járt errefelé valaki korábban?

Barald felajanlasara kicsit megropogtatja a derekat majd rovid gondolkodas utan atnyujtja a fejszet. - Koszonom az jol esne, Geral vagyok, fiatalabb koromban csak ugy ismertek mint Geral a farkasnyuvo, jopar dogot levadasztam, de annak mar jo ideje, mondjak csak nyugodtan - mondja es a tornacnak tamaszkodik hogy kicsit kifujja magat - Szokevenyt? Dehogy lattam en olyat. Nem jart erre a madar sem. Csak az a kedves fiatalember par napja. Oderic. - elmosolyodik - Tisztesseges es jolnevelt volt, bar kicsit furcsa, de manapsag barcsak tobb olyan lenne mint o. Egy ejszakara maradt csak es nemhogy segitett a haz korul, de meg masnap reggel egy ezustot is itt hagyott a szallasert. De rajta kivul senki. - osszerancolja a homlokat - De ha szokevenyek jarnak errefele akkor majd figyelek hatha legkozelebb tobbet tudok segiteni -
This message was last updated by the player at 21:40, Thu 01 Sept 2016.

In reply to Geral (msg # 104):

- Kétségeim vannak afelől, hogy a szökevények nyíltan bevallanák, hogy ők szökevények.
Bár kétségkívül jó álca a segítőkész idegen, egy igazi szökevény nem érne rá ilyesmivel foglalkozni, hiszen akit üldöznek az siet.

Morfondírozom félhangosan.

- Ki is ez az Oderic?

Akkor remélem, ma estére se lesz csalódásod! - bólintok neki - De holnap mi is továbbállunk. - amikor bemegyünk, leteszem a hátizsákomat az egyik sarokba, és előveszek néhány madarat belőle. - Ma estére bőven elég lesz, jut is, marad is. Most nagyon sok a varjú, és nem félnek előjönni, így könnyű a vadászat. Segít valaki kopasztani?

In reply to Haakon (msg # 106):

- Szívesen segítek.

Az oreg miutan jolesoen kifujta magat es Barald buzgon darabolja a fat helyette valaszol Guthorm kerdeseire - Mondom hogy nem hiszem hogy szokeveny lenne. bar az igaz hogy a kardja nem illett teljesen hozza, pancelja se volt, de joravalonak tunt. Eleg regen elek itt egyedul es megtanultam felmerni az embereket. - mondja majd hozzateszi - Nem tudom ki lehetett, erre meg sosem jart, de masnap tovabb indult folyasiranyba - mondja utalva arra hogy nagyjabol arrafele ment amerre ti is tartotok.

Haakon felajanlasara bevezet titeket a hazba. Nem nagy az egesz, de van fozni hely es valamennyi ami eleg az oregembernek. - Sok helyem nincsen bent, de a pajta nagy - mondja, hisz ennyi ember nem is csoda hogy nem ferne el bent. Korbenezve zoldsegek es valamennyi zoldfuszer is van. Kis odafigyelessel egeszen kellemes vacsorat lehet kesziteni azokbol a madarakbol.
This message was last updated by the player at 21:05, Tue 06 Sept 2016.

In reply to Geral (msg # 108):

- Igen, azt hiszem megegyeztünk abban, hogy nem volt szökevény.

Felelem kedvesen, tekintetemmel remélhetőleg jelezve, hogy ezt a témát lezártnak tekintem.

- A pajta tökéletes lesz, köszönöm. Még egy kérdést engedjen meg kérem. Érdeklődött utána valaki előttünk?

Elég madarat veszek elő, hogy mindenki kellemesen jól lakjon (az összeset?) - Egy rossz szóval nem merném illetni Beorn gazdánkat, de egy falat hús nem volt az asztalon! Persze, ha nekem is barátaim lennének az állatok, valószínűleg én se enném meg őket. De borzasztó lehet lemondani a finom őzről, vagy akár a tyúkokról. - majd miután végeztünk, neki is látok megfőzni a húsokat.

- Köszönjük a menedéket, Geral! Ilyen kora tavasszal még igencsak harapósak tudnak lenni az éjjelek és hajnalok. - köszönöm meg a gazdának a felajánlást, miután befejeztem a tüzelő hasogatását. - Szívesen hallanék még erről a jóravaló Odericről; kissé fura, hogy nem volt páncélja és - ha jól értem - nem a saját kardját hordozta. Erről nem váltottatok esetleg pár szót? Vagy arról, hogy merre tart? - érdeklődöm tovább - Nem azt mondom persze, hogy tévedsz vele kapcsolatban, mármint hogy igazat mondott, ám vajon nem lehet-e hogy elhallgatott előled "valamit"? - kérdezem kissé bizonytalanul, mivel még magam sem tudom, hogy hova akarok kilyukadni.

Az öreg favágó szavai megerősítenek abban amit korábban hallottam: a szökevény toválbb haladt délnek, s abból kiindulva amit az öreg mond nem igazán tart attól, hogy túl hamar kezdené keresni valaki; majdnem igaza is lett, hiszen hogyha mi nem járunk arra, akkor ki tudja mikor lelik meg a két Beornfi holttestét. Ha kell akkor segítek Haakonnak a csókák megkopasztásában illetve megnyúzásában - de ha nem, akkor inkább az öreg favágóval beszélgetek a környékről; de csak ha már a többiek nem kérdezősködnek tőle a szökevényről.

Mikozben Caedynna es Haakon jol halad az etel elokeszitesevel az oreg leul es int nektek is. Nincsen tul sok hely, de ha szukosen is de meg tudtok vacsorazni bent. - Az utobbi hetekben mas nem jart erre. Koran van meg kicsit es eleve sem jonnek gyakran - vonja meg a vallat - Nem mintha hianyoznanak, eleg ember jar erre hogy ne erezzem maganyosan magamat - mosolyodik el. - Nem tudom elhallgatott e valamit. En nem kerdeztem sokat o meg nem beszelt sokat. De dolgos volt es az errefele szamit valait - bolint maganak.
This message was last updated by the player at 21:40, Tue 13 Sept 2016.

In reply to Geral (msg # 113):

Érkezéskor én is bemutatkoztam a magam vaskos módján.
- Kragmir vagyok, üdvözlöm.
10:12, Today: Kragmir rolled 7,3 using 1d12,1d6 with rolls of 7,3.  Courtesy.

Míg a többiek ügyködnek a tűzrevaló és a vacsora előkészületein magam a hátizsákom oldaláról leakasztom a bográcsomat és némi fűszert is veszek elő. Majd a favágónak szólok.

- A vacsorát bízza csak rám. A több napi gyümölcs, tej és méz már a gyomromnak nem az igazi, így egy jó törpe gulyást csinálnék a vendégül látásért cserébe ha megmutatja merre vannak az alapanyagok azonnal neki is látok.


Private to GM: 10:13, Today: Kragmir rolled 4,11 using 1d12,3d6 with rolls of 4,1,6,4.  Craft (vacsora főzés).

In reply to Geral (msg # 113):


Geral hálátlan módon figyelembe sem veszi, hogy segítettem a madarak kopasztásánál és előkészítésükben is. Némileg bosszant a dolog, de igyekszem nem kimutatni, elvégre nem jó ómen megsérteni a vendéglátót semelyik földön sem.
Inkább a mondandójára koncentrálok. Nagyon kedves az öreg, de túlságosan naiv, én meg lehet túl pesszimista vagyok, de eléggé biztosra veszem, hogy a fickó a szökevény akit keresünk. De annyira nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy segített neki, hogy úgy sem tudnánk meggyőzni, kár is erőltetni. Vagy mégsem.
- Attól, hogy segített még lehet szökevény, bár korábban is mondtam, hogy aki menekül az ritkán áll le huzamosabb ideig, hisz utolérhetik. Kivétel, ha biztos lehet benne, hogy nem üldözi senki. Mert holtan feküdtek a potenciális üldöző egy csónakban. Természetesen nem mondom ki hangosan a gondolataimat, de már a nyelvem hegyén volt. Kérdés, hogy társaim is eképp gondolkoznak e, tekintetüket próbálom elkapni a sajátommal, ha összetalálkoznak azt megerősítésnek veszem.

Akár ő volt akit keresünk, akár nem, már elment innen. - próbálom rövidre zárni a "vajon ő akit keresünk" beszélgetést. - A nyomok még megvannak, tehát követjük őket holnap. - előveszek egy üveg bort a zsákomból - Igyunk egyet.

- Kiváló gondolat, Haakon! - mordulok elégedetten és éhes tekintettel nézem a Kragmir-féle gulyást - Törpe uram, igencsak jó illata van ennek a vacsorának! Azt tudtam, hogy a Magányos Hegy törpéi igencsak remek mesteremberek, ám hogy ilyen kiváló szakácsok, azt még sosem hallottam... - óvakodom közelebb és ha lehet megkóstolok egy kanállal - Azt javaslom, ezt ne is híreszteljétek, mert ha neszét veszik, egész Északfölde nálatok akar majd kosztolni!

In reply to Haakon (msg # 116):

- Nem osztom a véleményed Haakon úr. Bár nem vagyok a nyomolvasás mestere, azok akik igen, tőlük tudom, hogy erdei környezetben már egy néhány napos nyom is majdnem kihűltnek tekinthető, egy-két hét távlatából pedig tekinthetjük megsemmisültnek. Ennyi idő után regenerálja magát a természet és nem lehet kiolvasni a növényekből merre járt a menekülő. Akár vad, akár ember. Egy-két letört ágat a rengetegben megkeresni meg csak annyira könnyű, mint egy pajtányi szénában megtalálni egy tűt. Javítsatok ki, ha tévedek.

Mennyire vidámak ahhoz képest, hogy ennyire le vagyunk maradva. Ezeknek ennyire komoly e feladat? Vagy a goblinmészárlás miatt azt hiszik nekik minden sikerül erőfeszítés nélkül?

Borús gondolataim ellenére próbálom nem rontani a hangulatot.

- Talán túl sokat gondolkozom a problémán. Néhány korty jó ital segít majd ezen.

-Én kis szerencsével tudom követni még ha számotokra elhűltnek is tűnik a nyom. - mondom Guthromnak, majd ha valaki nekem is átnyújtja a bort, akkor jómagam is iszok belőle. -Népem ügyes ezen a téren, s bár az atya tudománya a fiúban teljesedik ki, én sem panaszkodhatok. - teszem még hozzá, de többet nem szólok, csak ha kérdeznek; helyette, na tehetem, inkább Kragmirt vizslatom - rég utazok vele, de még soha nem említette szakácstudományát, engem pedig felettéb érdekel, hisz tudom, népe szereti a finom étkeket, de mintha tudásukat is pont annyira kívánnák elrejteni másol elől.

- Hagyjuk ezen elmélkedést. Előrébb nem jutunk vele, majd a nyomok és az emberek beszélnek. Előbb jó lenne megtudni ki is az akit mi keresünk, nem pedig az első utazót meggyanúsítani. Valamelyik településen fogták el úgy is, és akkor az ottani emberek tudhatják kiről van szó. Vendéglátónkat ne terheljük a mi problémánkkal.- felelem majd néhány fa tányért kerítek a konyhából és mindenkinek szedek az étekből. Az este hátralévő részében megnézem van e olyan dolog amiben hasznára lehetek a gazdának, mint egy kis gyors tető vagy eresz javítás, amolyan kétkezi munka de ha nem az iszogatás után gyorsan álomra hajtom a fejem hogy reggel elsőnek kellhessek.

In reply to Kragmir (msg # 120):

- Valójában az elmélkedés visz minket előrébb. Ha csak improvizálunk remélve, hogy "majd csak lesz valami", az nem vezet eredményre csak kudarchoz.
Bátorkodnék megjegyezni, hogy egyelőre úgy látom nem a vendéglátónkat terheli ez a kis ötletelés, hanem téged kedves Kragmir úr.

A legkedvesebb mosolyommal zárom a gondolatmenetet, mivel nem veszekedni szeretnék ezzel a bátor törpével, csak véleményt cserélni.

Míg - feltételezem - a többiek továbbra is egymással beszélgetnek én valóban váltok néhány szót az öreggel; először azonban a múltkori vendége után érdeklődök, s megpróbálom megtudni, hogy azon kívül, hogy jóravaló legénynek nézett ki, hogyan is festett pontosan. Ápolt volt és csak az út porától mocskos vagy pedig csapzott, láthatóan folyton úton, távol az otthontól minden napon? Magas, erős, sovány, kövér? Látott-e valami különleges ismertetőjegyet amit nem tud levetni magáról az út végén, mint például egy sebhely az arcon? Ám sokáig nem faggatom az öreg favágót, ha eleget megtudtam, akkor inkább másról beszélgetek vele.

Caedynna kerdesere nagyjabol leirja Odericet. Vekony magas fiatalember akin hosszu utazas nyomai latszanak, bar ugye ez errefele nem szokatlan, saros es szakadt volt nehany kisebb sebbel es zuzodassal, de utazas kozben az ilyesmi sem meglepo eppen. Mindenesetre amennyire tudja korbeirja hogyan nezett ki a fu. (kep a poszt vegen)

Az est tovabbi resze habar szukosen de kellemesen telik. Az oreg nem kifejezetten szoszatyar, valoszinuleg azert is lakik ennyire tavol mindentol mert nem tul beszedes, de azert elmeseli a kornyek dolgait. Barald es Caedynna egyuttes helyismeretehez kepest nem sok ujdonsagot hallotok, de a hirek es a kornyek ismerete sosem art. Teli hassal elhelyezkedtek az istallo szalmajaban es utazashoz merten kenyelmesen atalusszatok az estet. Masnap egy rovid reggeli utan utnak indultok folyasiranyba a folyo fele. Caedynna ugy tunik nem csak dicsekedett mert par ora mulva nyomokat talal amik szerinte ugyanattol szarmaznak mint akit eddig is kovettetek.
Vegul eleritek az Oreg utat. Habar az ut nem surun hasznalt azert van rajta annyi forgalom hogy alaposan elfedje a nyomokat. Utazokat lattok kozeledni a folyo felol. Erdei embereknek tunnek. (Ha probaljatok a nyomokat ujra megtalalni akkor TN18 Explore-ral lehet probalkozni ami par oras kutatast jelent a kornyeken hatha valamifele nyom mutat arra merre is mehetett tovabb akit kovettek)


This message was last edited by the GM at 09:51, Sun 16 July 2017.

In reply to Loremaster (msg # 123):


10:13, Today: Kragmir rolled 9,10 using d12,2d6 with rolls of 9,6,4.  Explore (nyom).

Bár magam nem hiszek benne hogy az utazó lehetett az akit keresünk, de azért a társaim és saját biztonságom miatt jobb figyelmesnek lenni. Így figyelmesen haladok az úton és a nyomokat is gyorsan észreveszem.

- Néhány száz méterre találtam némi nyomott, erre gyertek.- mutatom társaimnak.
This message was last edited by the player at 18:15, Mon 26 Sept 2016.

19:41, Today: Guthorm rolled 8,13 using 1D12,3D6 with rolls of 8,6,4,3.  Riddle.

Finoman szólva szkeptikus vagyok még mindig, nehezen hiszem, hogy követni tudnánk bárkinek is a nyomait a vadonban, de minden idegszálammal arra koncentrálok, hogy ami apró kis információ töredéket találnak esetleg a bajtársaim, azokat összeillesszem és logikus egésszé állítsam össze a segedelmükkel.

A tőlem megszokott kitérők alatt ezúttal nem csak az esetleg a csapatot fenyegető veszélyek után kutatok éber szemekkel, de az általunk keresett ("üldözött") férfi nyomaira is figyelek; kisebb nagyobb sikerrel, hiszen nyomokat nem nehéz a vadonban találni, ugyanakkor biztosnak lenni abban, hogy a keresett személy hagyta hátra, már teljesen más dolog.

10:24, Today: Haakon rolled 11,5 using 1d12,2d6 with rolls of 11,4,1.  ekszplór.
Visszavonhatom még az utolsó utasítást?

Másnap az utazást a magam kezébe veszem, egyenesen a tegnapi nyomok alapján követem az előttünk haladó szökevényt. Sajnos úgy tűnik, hogy a nyomkövetési képességeim elkoptak a télen, és belevezetem a társaimat egy... (dobjatok D6-tal, hogy mit rejt a balszerencsénk. :D)
This message was last edited by the player at 08:26, Sat 01 Oct 2016.

Kragmir szinte rogton leter az utrol es elindul felderiteni az ut koruli videket, Haakon a nyomokat vizsgalja, de az ut kornyeken eleg sok nyom halad at es koztuk szinte lehetetlennek tunik barmit is megtalalni vagy azonositani. Meg Shadrach is tanacstalanul szagolja a nyomokat. Mielott azonban a kozeledo utazok meg elerhetnetek titeket...

Amíg a többiek a nyomokat vizslatják, én integetek az utazóknak, majd ha lehet, akkor szívesen szót váltanék velük. A Vadonban csak így tudjuk megvédeni egymást, s időben értesülni a hírekről; a városokban megteheted, hogy elmész valaki mellett, ám idekint ha látsz valakit, aki nem ellenség, azzal érdemes eldiskurálni.
- Üdv nektek, erdei barátaim! - kiáltom feléjük, ha közelebb érnek és a lándzsámmal integetek - Barald vagyok, a Szikla, Beorn népéből! Jó szót és híreket váltani akartok-e?

Hagyom Baraldot érvényesülni. A kezemben lévő kis faragványt tovább forgatom, a kicsi kis faragókésem remélhetőleg nem fog majd elijeszteni senkit a beszélgetés során. Bár látszólag minden figyelmem leköti a pici orkfigura formázása, azért fél szemmel az eseményekre figyelek.

PL

Mire Caedynna visszater a tobbiekhez ernek korulbelul oda az utazok. Nem tunnek kulonosebben harcosnak, de mindnel lattok fegyvert is, ami a kornyeket ismerve nem annyira meglepo. Hatan vannak, a vezetojuk elorelep es illendoen valaszol Baraldnak - Udvozollek Barald, Odo fia Adalard vagyok a Hegyek csarnokabol. Tarsaimmal az erdei varosokba tartok tanacsert es hirekert magam is. Elszaporodtak a banditak az utakon, es egyre gyakrabban talalkozunk goblinokkal is. - mondja a vezeto csendesen
This message was last updated by the player at 22:09, Mon 10 Oct 2016.

Az egyik fiatalabb lany, kecses balta log az oven de nem tunik hadviseltnek kozbeszol amire vezetoje megrovo pillantassal felel - Az Oreg gazlonal hallottunk egy veres gyilkossagrol -
This message was last updated by the player at 22:12, Mon 10 Oct 2016.

A vezeto megcsovalja a fejet es atveszi a szot - Bocsassatok meg neki meg fiatal es szertelen. Hallottunk egy pletykat - emeli ki a pletyka szot - egy gyilkossagrol Kovesgazloban, de nem tudjuk igaz e. - teszi hozza
This message had punctuation tweaked by the player at 22:15, Mon 10 Oct 2016.

In reply to Adalard (msg # 134):

- Sajnos igaz. Közlöm nem túl vidáman éppen csak feltekintve faragványom felett. - Mi mást hallottatok még, ha szabad kérdeznem?

A vezeto megfasuli a szakallat majd megjegyzi. - Sokat nem. Egy fiatal vadasz, Roderic... -
This message was last edited by the player at 20:25, Tue 11 Oct 2016.

- Oderic - szol kozbe segitokeszen a lany mire ujabb oldalpillantast kap
This message was last updated by the player at 20:26, Tue 11 Oct 2016.

- Szoval Oderic. Megolt egy idosebb vadaszt. Az a hir jarja az idosebb ferfi egy agyban talalta a fiatalembert a felesegevel es a kitoro verekedesben vegul sulyosan megserult - konstatalja
This message was last updated by the player at 20:28, Tue 11 Oct 2016.

- Gyilkossag - konstatalja a lany ujra - Feltekenysegbol - ingatja hozza a fejet
This message was last edited by the player at 20:31, Tue 11 Oct 2016.

- Nem volt szép dolog, hogy felszarvazták. Ugyanakkor a gyilkosság úgy vélem nagyobb bűn. És mondjátok csak, valami konkrét vagy vélhetően igaz értesülésetek van a hollétéről?
Beorn kért meg minket, hogy keressük, ezért kérdezünk ilyen sokat.

- Szóval Oderic... - ismétlem Adalard szavait, sokatmondóan társaimra nézve - Most már tudjuk, hogy Merovech miért akarta Beorn elé citálni. Ráadásul ahogy nézem, épp "hazafelé" tart, ki tudja, hogy mivégre, vagy legalábbis Geral szerint folyásirányba igyekszik. - morfondírozok, majd észbe kapva elhallgatok és várom, hogy az erdei emberek válaszoljanak Guthorm kérdésére.
This message was last edited by the player at 14:27, Thu 13 Oct 2016.

Mikor visszaérek a többiekhez és látom, hogy társaságunk van, egy pillanatra ösztönösen megtorpanok de mikor látom, hogy békés utazók, nem pedig útonállók, tovább közeledek; megérkezve bólintok a másik társaságnak majd pipám megtömése közben csendesen hallgatom a beszélgetést. Már végeztem a dohány tömködésével és már vékony füstcsík száll fel irányomból amikor Barald mondandójához hozzáfűzök: -Úgy gondolom, hogy már oda is ért. - jegyzem meg halkan, nem is várva rá választ.

Menjünk Kövesgázlóhoz. Most. - zárom rövidre a beszélgetést - Ha tudjuk, hogy Oderic hova megy, akkor felesleges követni a nyomait, ráadásul gyorsabbak is vagyunk.

In reply to Haakon (msg # 143):

Kíváncsian pillantok Haakonra. Nem szólok hozzá, de némán fohászkodom, hogy annyira ne akarjon már sietni, hogy még a kérdéseinkre adott válaszok előtt faképnél hagyja a két idegent.

Megvonja a vallat - Az ilyen pletykakra jobb nem epiteni, az ember szemebe nezve tobbet megtudni rola milyen is az adott illeto mint masok szavaira epiteni - elmelkedik az utazok vezetoje, majd hozateszi - Ambar akar igaz akar nem, nem tudjuk merre lehet. Mint mondtam mi is ezt csak ugy hallottuk - nez szinte bocsanatkeroen
This message was last edited by the player at 21:45, Mon 17 Oct 2016.

A lanyt azonban nem lehet ilyen konnyen letorni - Bztosan igaz - vagja ra - Maskent honnan tudtak volna rola? - kerdezi, de lathatoan o sem tudja merre lehet mert arra semmit nem tesz hozza
This message was last updated by the player at 21:47, Mon 17 Oct 2016.

Nem kommentálom a vándorok vezetőjétől és a láthatóan nyughatatlan lány szavait, helyette inkább tovább pipázgatok és szóba elegyedek a többi utazóval akik eddig csendben voltak. Elmondom nekik amit a környékről tanultam illetve elmesélem nekik, hogy nemrég milyen incidens történt innen északabbra s hogyan támadtak meg az orkok egy hobbitot és kíséretét; meg persze azt is, hogyan mentettük meg őket. Ezt a részét nem ragozom túl, mindössze arra akarom felhívni a figyelmüket, hogy az ellenség mozgolódása valós és legyenek résen útjuk során.
Ha esetleg valaki végre elindulna a csapat tagjai közül akkor követem, ha nem, hát mondandóm végén magam intek búcsút az idegeneknek és elindulok; reményeim szerint jól olvastam ki a nyomokat s jól hallgattam meg a vadon szavát, így oda fogok tudni találni a legrövidebb úton.

Meg par gondolatot kicsereltek az utazokkal. Hallotok informaciokat goblin portyakrol es a hegyekben megszaporodo orkokrol, illetve meselnek meg a banditakrol. Ugy tunik az Anduin menti erdokben gyulemlettek fel. Nagyobb telepuleseket nem predalnak, de a kisebb karavanokat megtamadjak, ezert is utaztak ok kisse nagyobb csapatban.

Miutan ezeket atbeszeltetek utnak indultok. Barald helyismerete es Caedynna egyertelmu utmutatasa alapjan indultok utnak. A Caedynna altal sejtett irany egybeesik azzal amit Barald Kovesgazlorol tud. Habar a beornfi meg nem jart arra, de a faurol mar hallott.
Kragmirt viszonylag gyorsan megtalaljatok, a torpe nyomok utan kutatva jarta a kornyeket, de meg semmi fontosat nem talalt. Mindenesetre az uj irany birtokaban kicsit gyorsabban is haladtok, de a falu igy sincsen kozel.

Masnap kora delelott tunik fel elottetek a tavolban a falu. Az Anduin partjan, egy kisebb dombon romos falak allnak, valoszinuleg regebben ortorony lehetett, de mar reg nem gondozta senki es az elhagyatott falak nem alltak ki a viharokat. A dombocska aljan huzodik maga a falu. Surun epitett fahazak, fakarokbol keszitett fallal korbeveve. Egy komolyabb goblin tamadast nem birna ki, de par utonallot minden bizonnyal megallit vagy legalabbis eltantorit. Habar a falu neve erre utalna semmifele gazlot nem lattok, az Anduin csonak nelkul ugyanannyira jarhatatlannak tunik mint barhol mashol.
A folyo partjan gyerekek horgasznak, paran feletek mutogatnak. A falu kapujan harom alak lep ki es feletek indulnak.

Nem állok meg, folytatom az utat a három alak felé, egészen addig, amíg elénk nem érnek. - Üdvözlet néktek! A Kövesgázlónál laktok, vagy csak utazók vagytok?

11:33, Today: Haakon rolled 2,10 using 1d12,3d6 with rolls of 2,4,5,1.  perszuéd.

Ahogy kozelebb ernek egyre jobban latszik, hogy idosebb emberek. Egy teljesen osz ferfi, lathatoan o a legidosebb kozuluk, mar a jaras is nehezen megy neki. Egy fiatalabb ferfi, de mar messze nem fiatal o sem. Mozgasa alapjan valoszinuleg valaki aki nincs elkenyelmesedve, talan vadasz vagy erdojaro lehet. A harmadik erkezo pedig egy oreg neni. Nem lehet sokkal fiatalabb mint az osz haju ferfi, de a szemeben messze tobb elet csillog meg.

Haakon: Mivel nem igazan akartad oket barmirol meggyozni, barmire ravenni ez inkabb Courtesy lett volna, amire viszont kevesebb kockad van ugyhogy az se sikerult volna

A botra tamaszkodo osz haju ferfi szolal meg eloszor kozuluk. - Mi vagyunk Kovesgazlo vezetosege. - a szavakat lassan szinte megfontoltan ejti, de valoszinubb hogy csak mar nehezen forog az agya es a nyelve is. - Waleran vagyok az Oreg. Mondjatok mi szel sodort titeket erre? -
This message was last updated by the player at 21:42, Tue 25 Oct 2016.

A fiatalabb ferfi meg sem varja amig az oreg befejezi, elfintoritja magat es megjegyzi - Eleg problemank volt mostanaban, nem akarunk meg tobb bajt. - mondja roviden, de erzodik hogy a baj teren ratok gondol. Valoszinuleg keves utazo jon erre
This message was last updated by the player at 21:44, Tue 25 Oct 2016.

Az asszony ranez mire a lathatoan hevesebb vermersekletu ferfi elhallgat, ezutan a no feletek fordul - Hermesind vagyok, az Igazsagos, o pedig Rathar a Fekete. Kicsit meg hirtelen, de keves jot hoznak nekunk az idegenek altalaban. Mondjatok mi jaratban vagytok? -
This message was last updated by the player at 21:47, Tue 25 Oct 2016.

Alfwald fia Haakon vagyok a messzi Suhatagból. - mutatom be magam az elénk érkezett delegációnak. -A hölgy Caedynna nyugatról, ő Kragmir Ereborból, Guthorm Tóvárosból, és Barald néhány falunyira északról. Kicsit vegyes a társaság, de nem rossz szántunkból kerültünk össze. Beorn küldött minket, mert két bíróját megölték a folyóban, miközben valakit ítélkezésre vittek. Éppen a foglyukat keressük.
This message was last edited by the player at 15:08, Wed 26 Oct 2016.

Az idos asszony vegighallgat es amig a oreg szinte csak pislog meg mar meg is szolal - Sajnalatos a dolog, de a mi falunknak nem volt koze hozza. Par napi jarasra az erdoben nagyobb varosok is vannak ott biztosan tudnak nektek ebben segiteni. Nekunk mar igy is kijutott eleg baj mostanaban anelkul is hogy masok problemait magunkra vennenk -
This message was last updated by the player at 21:37, Wed 26 Oct 2016.

Odalépek Haakon mellé, a lándzsám nyelét határozottan a földhöz koppintom, majd biccentek az Öregek Tanácsa felé.
- Ahogy vitéz társam mondta, Barald vagyok, kit Szikla néven is ismernek! - jelentem ki sziklaszilárd (muhahaha, csak nem tudtam megállni) hangon - Beorn ügyében járunk, hogy segítsünk azoknak, kik az ő védelme alatt állnak; ha bármi "baj jutott ki" nektek, ne hallgassátok el! Igaz ügyben mindig számíthattok arra, akik Beorn medvefejes jelvényét viselik... - fejezem be mondandómat és az öregujjammal a zubbonyomra tűzött jelvényre bökök.

08:43, Today: Barald, a Szikla rolled 7,5,1,1 using d12,d6,d6,d6 with rolls of 7,5,1,1. + HOPE 7= 24 és rohadjanak megy az egyesek lenyűgözés Vének Tanács "ellen".

Útközben találkoztunk néhány utazóval, akik azt mondták, hogy féltkenységből megöltek itt valakit. - szúrom be a kérdést, de neveket egyelőre nem mondok.


22:45, Today: Haakon rolled 5,4 using 1d12,1d6 with rolls of 5,4.  inszájt.
+Hope, így 14. Arra szeretnék gyanakodni, hogy titkolnak-e valamit előlünk.

Bár én nem lépek előre Haakon és Barald mellé mikor megszólalok, a társaság széléről beszélek mivel nem tetszik, hogy a társaim eddig valószínűleg szándékosan nem említették meg Oderic nevét. A három falusi vezető egészen biztosan tisztában van azokkal a dolgokkal amik a férfivel történtek s ha esetleg szándékosan rejtegetik, akkor az hamarabb fog kiderülni egyenes beszéddel; mint ahogy segítséget is hamarabb kapunk ha nyíltan beszélünk jöttünk céljáról. -Odericet keressük. - kezdek bele, folytatva akkor is, ha esetleg társaim ellenzőleg néznének rám. -A két Beornfi, aki bírálatra vitte volna őt Beorn elé egy ork rajtaütésben meghalt - a csónakjuk partra sodródott, Oderic pedig megszökött. Talán nem is tudtok róla, de járt itt azóta, talán még most is itt bujkál - legalábbis a nyomai ide vezetnek, ebben pedig biztosak vagyunk. - biccentek közben a hátuk mögött lévő település felé. -Azért jöttünk, hogy megkeressük és Beorn elé vigyük. - teszem még hozzá végül, bár a három falusi előtt már valószínűleg világos jöttünk célja.
This message was last edited by the player at 03:23, Fri 28 Oct 2016.

Barald bemutatkozasara bologatni kezd az oreg, lathatoan Beornt meg ennyire tavol is tisztelik. Haakon kerdesere Rathar osszehuzza a szemoldoket majd mikor kimondjatok ODeric nevet lathatoan elfintorodik - Oderic - ejti ki nem keves utalattal ezt az egy szot.
This message was last updated by the player at 21:22, Fri 28 Oct 2016.

- Kemeny idoket elunk. Oderic gyilkos, sot rokongyilkos. Sose gondoltam volna. Azt hittuk azzal hogy elkuldtuk Szirtfore pontot tettunk az ugy vegere. - teszi hozza a no
This message was last updated by the player at 21:24, Fri 28 Oct 2016.

Az oreg felemeli az ujjat, a keze elegge remeg, de ez nem zavarja - Emlekszem Oderic mindig is gyakorolt. Mar gyerekkora ota, hogy a legjobb harcos legyen -
This message was last updated by the player at 21:27, Fri 28 Oct 2016.

Rathar kozbevag mert lathatoan megunta az oreg beszamolojat - Ha akkora harcos lett volna nem almaban tor Rathficra, es szurja le amikor az nem tud vedekezni -
This message was last updated by the player at 21:28, Fri 28 Oct 2016.

Az öregeket végigmérem és elgondolkodok a válaszukon.

- Odericknek vannak még élő rokonai itt? Ha ekkora harcos volt nyíltan harcolt volna, nem pedig csak úgy suttyomban aljas módon. Elmondanák pontosan mi is volt ez a történet és ki volt Rathfic?- engem érdekel a teljes történet is nem csak a népek mondása. Hisz még ítélet mindig nem történt és úgy érzem jogosnak hogy ki is derítsük a teljes igazságot.

Ízlelgetem egy kicsit a dolgokat amiket a vezetők mondtak, s válaszaikból úgy tűnik, hogy Oderic valóban nincs a településen - vagy legalábbis ők nem tudnak róla. S ezt tartom a valószínűbbnek, hiszen biztos vagyok benne, hogy a férfi járt itt az elmúlt napokban. Kragmir kérdését hallva nem teszek fel újabbakat, az engem is érdekel, hogy él-e itt rokona, akit esetleg meglátogathatott amikor itt járt.

Oderic most itt van? - szúrom be a kérdést, tekintve, hogy az öregtől a házban hallottuk, hogy errefelé jön.

Az oreg A kerdesekre bologat meg razza a fejet. Valoszinuleg az o fejeben ez ertheto volt - Rokonai? Vannak. Vagyis nincsenek. Voltak. -
This message was last updated by the player at 09:50, Tue 01 Nov 2016.

A fiatalabb harcias mergesen ravagja - Hogy lennenek rokonai ha megoli oket? -
This message was last updated by the player at 09:53, Tue 01 Nov 2016.

Nem eloszor tunik ugy hogy a legerthetobben az idos asszony tudja osszeszedni a gondolatait - Odericnek nincsenek elo rokonai a faluban, a szuleit rablok oltek meg amikor meg pici volt, azota Helmgut nevelte. Rathfic Helmgut lanyat vette el, igy valamilyen szinten Oderic rokona volt. - mondja gyaszos hangon
This message was last edited by the player at 19:24, Tue 01 Nov 2016.

Az oreg ismet kozbeszol - Rathfic nemreg erkezett csak a faluba. A hegyekbol. Nagy harcos volt, o volt a legjobb a faluban -
Majd mintha kicsit kapcsolna valaszol a kovetkezo kerdesre is - Nincs a faluban. Nem hiszem. Vagyis nem valoszinu. Miert is jott volna vissza? - lathatoan fogalmuk sincsen rola hogy a faluban van e vagy sincsen
This message was last updated by the player at 10:15, Tue 01 Nov 2016.

Útközben találkoztunk egy öregemberrel, aki elmondta, hogy Oderic ebbe az irányba tartott. - kicsit elgondolkodok - Esetleg beszélhetnénk Helmgut/Helgut lányával?

-Már bocsánat hogy ennyit kérdezünk, de minden gyilkosság alapja sajnos valami ellentétben rejlik így az is kérdés mi volt az alapja. Netalántán volt valami ellentét kettejük között ami ide vezetett?
This message was last edited by the player at 19:25, Tue 01 Nov 2016.

Az idos asszony elgondolkodva valaszol - Helmgut es a lanya Brunhild is gyaszolnak. A kerdes inkabb az ok szeretnenek e beszelni veletek - mondja vegul, ami nem hangzik ugy mintha nekik ellenvetesuk lenne a dolog ellen.
This message was last updated by the player at 22:31, Sun 06 Nov 2016.

- Oderic mindig is gyulolte Rathficot, mert az atvette a helyet Helmgut es a lanya sziveben. Az irigyseg vezerelte - valaszol Kragmir kerdesere Rathar
This message was last updated by the player at 22:34, Sun 06 Nov 2016.

Az oreg megkoszoruli a torkat es hozzateszi - Habar en hiszem is meg nem is, de paran azt beszeltek Rathfic kegyetlen volt Brunhilddel, szolgakent tartotta a lanyt. Oderic meg... Szoval azt meselik teljesen Brunhild bolondja volt, a faluban is mindenfele kovette. -
This message was last updated by the player at 22:38, Sun 06 Nov 2016.

Óvatosan közelítem meg a kérdést és inkább finoman utalok dolgokra mint sem ajtóstul rontsak be. Főleg Rathar arcát nézem a válaszadáskor, hisz most egy rossz döntés teljesen eláshat minket. (Waryból automata sikert szeretnék Insightra)

- Ezek szerint Rathfic se volt annyira népszerű ember a városban.... A lány és az asszony hogy viseli a halálát? Mennyire mély a gyászuk? Esetleg egykori harcostársai vannak a városban Odericnek?

A kapott válaszok és információk után próbálom kisakkozni a fejemben mi is történhetett valójában.

Mi mindenképpen szeretnénk beszélni velük. - közlöm Heremsinddel - Bár Beorn nem azért küldött, hogy igazságot szolgáltassunk Oderic felett, hanem hogy elé vigyük, de a szarvast is akkor lehet elejteni, ha ismerjük a gondolkodását. Minél közelebb van Oderichez valaki, annál nagyobb az esély rá, hogy tud valami nyomot, hogy hova mehetett.

Fél füllel hallgatom a beszélgetését a többieknek, közben azon gondolkodom hol az öreg férfit, hol pedig a falut figyelve, hogy vajon mi történhetett a gyilkosság után. Vajon Oderic menekülni próbált vagy pedig engedte, hogy ítélőszék elé vigyék a Beornfiak? Elmélkedésemnek nagyjából Haakon szavai után hangját is adom: -Mikor Szirtfőre küldtétek őt, ellenkezett vagy elfogadta sorsát? - teszem fel óvatosan a kérdést.

In reply to Kragmir (msg # 175):

Az oreg szavaira es Kragmir kerdesere Rathar kisse hevesen valaszol - Termeszetesen mely a gyaszuk. Azok az ostoba hiresztelesek, hogy verte a feleseget minden alapot nelkuloznek. Egyenes ember volt - mondja amivel igazabol arra nem valaszol hogy akkor milyen volt a viszonyuk, de ugy tunik ot kielegiti a dolog.
This message was last updated by the player at 22:40, Mon 07 Nov 2016.

In reply to Haakon (msg # 176):

Az ido asszony diplomatikusan valaszol - Termeszetesen nem allunk az utatokba, de mindketten komoly gyaszban vannak es nem sok mindenkivel beszelnek -
This message was last updated by the player at 22:46, Mon 07 Nov 2016.

In reply to Caedynna (msg # 177):

- Miutan vegzett Rathfickal azt mondjak sajat tettet latva megtort es megadta magat nevelt apjanak, bar az is lehet hogy kiverekedte volna magat, csak nem birta ravenni magat hogy artson Helmgutnak - bolint egyet, es mielott ugy tunne elaludt botjara tamaszkodva kinyitja jobban a szemeit es folytatja - Helmgut ugy mondta megadta magat neki - fejezi be
This message was lightly edited by the player at 22:52, Mon 07 Nov 2016.

- Mi mégis tennénk egy próbát... mármint beszélnénk az özveggyel. - mondom Hermesindnek és a többi Öregnek - Hadd döntse el ő, hogy akar mondani Odericről és az áldozatról. A jó szándék és jó szó néha nagyon sokat számíthat a nehéz időkben. (autosikert kérek a Trusty traitem miatt a megfelelő hatás eléréséhez; Courtesy talán, vagy Awe)

Az oreg bolint Barald szavaira, Hermesind valaszol is mikozben baratsagosan megszoritja Barald kezet - Tegy ugy gyermekem, ki tudja talan veled szoba allnak -

(Akkor bementek a faluba? Nem allnak az utatokba, megtudhatjatok merre lakik Helmgut vagy Brunhild konnyeden, nem nagy falu ugyhogy amint akartok mondhatjatok, hogy hogy oda mentek. Persze tovabbra is kerdezoskodhettek naluk, csak gondoltam szolok, hogy a karaktereitek ugy erzik hivatalosan is elfogadtak hogy Beorn hivatalos koveteikent segiteniuk kene nektek es nem allnak az utatokba ha bementek a faluba.

Ha/amikor valaki akar az arra jaro falusiak kozott is kerdezoskodni dobjon Riddlet es Insightot. Nem az nehez hogy informaciot kapjon valaki hanem hogy kiszurje mi az egeszbol a hiheto...)
This message was last updated by the player at 21:21, Tue 08 Nov 2016.

Mikor végzünk odaszólok a többieknek.

- Majd én beszélek a helyi népekkel, ti menjetek a lányhoz. De előtte Barald gyere csak velem egy kis friss levegőt szívni.
- hívom el a nagydarab harcost. Ha valaki a csapatból csatlakozik nem ellenkezek, látszik hogy inkább arról van szó hogy a helyiekkel nem akarom megosztani a nézeteimet.

- A lányt kérdezzétek ki, ő esélyesen mindent tud. Nagy mesét mondtak nekünk, és Rathar csak indulatból magyarázkodik. Nem vagyok benne biztos hogy amit mond azt nem a családi köteléke mintsem józan belátása miatt mondja. Persze, lehet volt gyilkosság, de ennek kell lennie előzményének mindenképp. És erről a lány tudni fog.


Majd miután Barald válaszol magam a várost kezdem el róni. Kérdezősködök az eset láttán ki mit tapasztalt illetve hogy az elmúlt 1-2 napban volt e valamilyen incidens, illetve a letartóztatáskor ki mit látott. Vagy volt e bármilyen előzménye az egésznek amiről mi még nem tudunk esetleg.
This message was last edited by the player at 13:27, Thu 10 Nov 2016.

Így fogunk tenni. - bólintok Hermesindnek - Merre lakik Helmgut? Szeretnék először vele beszélni. - ha megmondják, akkor elköszönök tőlük, és felkeresem őt, ha nem, akkor a falun belül kérdezek rá a lakhelyére.

Elgondolkodva bólintok egyet az öreg szavait hallva, de persze ez nem csak neki szól, hanem a nőnek is; megpróbálunk majd óvatosan eljárni, hogy ne taszítsuk őket még mélyebb gyászba, de ezt a gondolatot szavakba már nem öntöm. A többiekre nézek, hogy akar-e még valaki valamit kérdezni, s amennyiben nem, úgy eleget teszek Kragmir kérésének és elindulok, hogy megtaláljam a lányt - Haakonhoz hasonlóan én is megpróbálom megtudni a három vezetőtől, hogy hol lakik, vagy ha ők valamiért nem árulnék el, akkor a falusiaktól kérdezősködök. Természetesen nincs vele problémám ha valaki velem tart, mint ahogy azzal se, hogyha egyedül kell mennem.

Kragmir szavait hallgatva kurtán biccentek és rácsapok a vén törpe vállára, majd úgy teszem, ahogy tanácsolta. Ő sem szokta kétségbe vonni szavamat a Vadonban, ahol én vagyok otthon, én pedig hasonló bizalommal vagyok irányába ha az ő "mestersége" kerül előtérbe: mindenféle "tudás-szerzésben" inkább Kragmir jeleskedik, semmint én.
Elővezetem a törpe tudós meglátásait a többieknek, majd megkeresem (a társaság azon tagjaival együtt, akik velem tartanak) a szóban forgó lányt. Ha és amint megtalálom, bemutatom magunkat, majd afelől kérdezem, hogy pontosan hogyan is volt a csúf eset és milyen embernek tartja Odericet valamint egykori férjét. (Ha jó benyomást kell tenni rá, hogy megeredjen a nyelve, akkor Awe-re kérek autosikert a Trusty traitem okán) Közben éberen figyelem, hogy nem szól-e hamisságot; mert miként Kragmirnak a kérdezősködés, nekem a megfigyelés a kenyerem, a Vadonban és máshol is igyekszem a hamis nyomokat elválasztani a valódiaktól.

10:09, Wed 09 Nov: Barald, a Szikla rolled 6,3,2,5 using d12,d6,d6,d6 with rolls of 6,3,2,5.  inszájt.

In reply to Kragmir (msg # 183):

Kragmir elkezd kerdezoskodni a faluban. Eleg sokfele sztorit hall, ami a legvaloszinubbnek tunik neki az az hogy Odericet szulei halala ota Helmgut nevelte. Oderic es Brunhild szinte testverekkent nottek fel, bar sokak szerint tobb is volt mogotte. Helmgut nagyon buszke volt az uj vejere, a pletykak szerint megvette a lanyt az apjatol. Mindenesetre kifele minden szepnek tunt. Sok tortenetet hallani arrol mi is tortent aznal ejjel, de igazan nem tudod kibogozni belole mi lehet az igaz, talan egyik sem. Az tenynek tunik hogy Oderic nem ellenkezett amikor elvezettek.

In reply to Haakon (msg # 184):

Haakon gyorsan megtalalja Helmgut viskojat, az ajto is nyitva. Belepve mindenfele rumli, egy idosebb, de meg mindig magat jol tarto alakot lat aki egy boros tomlot szorongat az egyik mig egy hatalmas balta nyelet a masik kezeben. Az apro haz egy ket butora magan viseli mar a ferfi haragjat, a belepo Haakonra hunyorogva nez, latszik hogy mar van benne egy jo adag ital - Tunj el - mondja egyszeruen es fordul el hogy huzzon meg egy kortyot a tomlobol.
This message was last updated by the player at 23:17, Mon 14 Nov 2016.

In reply to Barald, a Szikla (msg # 186):

Barald es Caedynna rovid kerdezoskodes utan megtalalja Rathfic es Brunhild hazat. Takaros haz, szepen karban van tartva, a kopogasra egy viszonylag fiatal de elkepesztoen faradt szemu lany nyit ajtot. Barald szavaira csak megrazza a fejet - Kerem, mar eleg kijutott nekem a harcosokbol - mondja szomoru hangon. - Most jottem a temetobol, a ferjem sirjatol - mondja es latszik rajta hogy egyedul szeretne lenni

(Az Awe nem sikerult ellene, de massla lehet probakozni)
This message was last updated by the player at 23:22, Mon 14 Nov 2016.

Sóhajtok magamban egyet Barald szavait hallva, majd magam kezdek beszélni a nőnek: -Megértjük és tiszteljük a gyászodat a történtek után és nem is zavarnánk, hogyha volna más választásunk, de beszélnünk kell veled, mert az Odericet kísérő Beornfiakat orkok gyilkolták meg, a férfi pedig úgy gondoljuk, hogy hazatért. - magyarázom, annyira együtt érző és segítőkész hangon amennyire csak zord küllememből azt ki tudom hozni. -Beszélhetnénk a történtekről? Ígérem nem tartunk fel soká gyászodban, de fontos, hogy mihamarabb megtaláljuk Odericet, mielőtt még bánatában bajt okozna magában.

18:01, Today: Haakon rolled 1,9 using 1d12,3d6 with rolls of 1,1,6,2.  perszuéd.
Nyilván. Kénytelen leszek még egy hope-ot használni. Nem emlékszem, az előző le volt-e vonva. Requesting GM check.

Bár utasítást kaptam az eltűnésre, ennek ellenére belépek a viskóba. - Dehát még be sem mutatkoztam! Alfwald fia Haakon vagyok a Suhatagból. Bár a Suhatag messze van, itt vagyok, és nem is csak körülnézés miatt. Beorn szolgálatában vagyok, és Oderic-et keresem. Beszéltem a falu előljáróival, Hermesinddel, Rathfic-kal* és Walerannal, akik elmondták, hogy örökbe fogadtad Oderic-et, mikor még gyerek volt.

*Nem tudom kinek hogy kell kiejteni a nevét, ezért "Raffik"-ként, vagy "Ratfik"-ként ragoztam.

In reply to Haakon (msg # 191):

Az oreg bolint - A szuleit rablok oltek meg, a sajat fiamkent neveltem - sohajt egy nagyot - De mindig is nehez volt vele, kudarcot vallottam es most gyilkos - lerogy a szekre es iszik meg egy hosszu kortyot
This message was last updated by the player at 22:18, Tue 15 Nov 2016.

In reply to Caedynna (msg # 190):

Caedynna szavaira mintha kisse elbizonytalanodna Brunhild majd batortalanul bolint - Mit szeretnetek tudni
This message was last updated by the player at 22:25, Tue 15 Nov 2016.

Ezért is szeretném tudni, hogy hol van. Beorn a Szirtfőnél szeretné látni, hogy megbüntesse a gyilkosságért. De ehhez meg kell találnunk, és a nyomai ide vezetnek.

(Ha jól sejtem, most egyedül vagyok?)

-Bejöhetünk? - kérdezem előszir is, majd függetlenül attól, hogy az özvegy mit válaszol, nyugtató hangon próbálom folytatni mondandómat: -Nyilván nem könnyű a jelen helyzet, de fontos volna tudnunk, hogy mi történt azon az éjszakán. Hogyha nem találjuk meg Odericet, akkor a történetét visszük Beorn elé. De tudtunkkal a férfi valahol a közelben lehet, ugyanis a nyomai erre vezetnek egészen azóta, hogy az orkok megtámadták a csónakját. Nem járt esetleg azóta itt, nálad vagy atyádnál? - kérdezem.

In reply to Haakon (msg # 194):

(Igen egyedul jottel)

A szavaidra az oreg abbahagyja az ivast es kisse zavarodottan nez rad - He? - mondja - En magam adtam Beorn kezere. Halatlan fiu, azok utan hogy felneveltem igy halalja meg. Mindket gyermekem jovojet tonkreteszi - horkant egy nagyot es a baltaval tessek lassek racsap az egyik meg valamennzire egyben levo szekre, de a reszegseg miatt nem tud se eleg erot se eleg pontossagot beleadni igy inkabb csak arrebb uti es egy kis reszt leforgacsol belole
This message was last updated by the player at 22:55, Mon 21 Nov 2016.

In reply to Caedynna (msg # 195):

A lany Caedynna kerdesere tagra nyitja a szemeit majd csendesen bolint - Par napja. De nem az o hibaja volt. Orkok tamadtak meg oket, o csak elmenekult. A sors adott neki meg egy eselyt es ahogy mondta elni kivan vele. Azt mondta tobbet nem ter vissza. Nyugatra ment ahogy mondta a folyon tulra, hogy a beornfi teruleteken kivul probaljon szerencset. - ahogy kinyitotta a szajat ugy kezdtek el omleni belole a szavak, lathatoan jol esik neki elmondani valakinek
This message was last edited by the player at 23:00, Mon 21 Nov 2016.

-Jól tetted, hogy elmondtad. - kezdek bele, remélve, hogy nem veszem el a lány kedvét attól, hogy végre megszabaduljon terheitől; mert valószínűleg gyötri a tudat, hogy ezeket a dolgokat nem mondhatta el eddig senkinek. Elég nehezen de azt is megállom, hogy ne jegyezzem meg, hogy az orkok keze által ontott vérben új esélyt látni a sorstól meglehetősen konok dolog. -Tudjuk, hogy nem az ő hibája volt, már elmondtuk Beornnak is a történeket és ő is látja, hogy Odericnek nem volt köze a két Beornfi halálához. - jegyzem meg, megnyugtatva, hogy ez nem volna olyan teher, ami a férfi ítéletét nehezítené amikor Beorn ítéletet mond felette. -Elmondanád, hogy mi történt aznap éjszaka? Ha úgy kívánod, nem mondjuk el senkinek a faluban.

Brunhild batortalanul nez Barald es Caedynna fele felvaltva de egy rovid ido alatt dontesre jut es habar remego es halk hangon de belefog - Oderic estefele eljott. Azt mondta hogy elege van a falubol, nem erzi hogy elfogadnak igy inkabb kiprobalja magat a falun kivul. Szerencset probal ahogy o mondta es hogy menjek en is vele. Probaltam lebeszelni, barcsak ne probaltam volna - razza meg a fejet es a hangja is elcsuklik - Sokaig maradt es megjott Rathfic. - dramai szunetet tart talan hogy atgondolja jobban, talan hogy legyen ereje vegigmondani - Sose szerettek egymast, most is vitatkozni kezdtek. Probaltam megallitani oket de Rathfic megutott, osszeugrottak, az egyik kest rantott es mire magamhoz tertem mar Rathfic mellkasabol allt ki a fegyver. - nyel egy nagyot - Ver volt mindenhol. - elerednek a konnyei de folytatja - A sikoltozasra rohanva jott az apam, amikor latta a Rathfic mozdulatlan teste folott allo Odericet leutotte a batyamat a baltaja lapjaval. Oderic nem is vedekezett, csak eldobta a kest es aztan a foldre rogyott - eddigre alaposan kivorosodnek a szemei es egy kendovel probalja elfogadhato allapotba hozni magat.
This message was last updated by the player at 22:53, Tue 22 Nov 2016.

In reply to Helmgut (msg # 196):

Hogyan? - rázom meg értetlenül a fejem - Beorn csak annyit tudott, hogy valakit hoznak neki a Szirtfőhöz. De nem is ez a lényeg. - elélépek az öregnek, mélyen a szemébe nézek, és nyomatékosan közlöm vele. - Odericnek sikerült megszöknie, és a nyomai ide vezetnek.

Figyelmesen hallgatom végig a nő szavait, majd amikor az befejezi, bátorítóan a vállára teszem a kezemet, hogyha hagyja, akkor meg is ölelem. Nem biztos, hogy egy idegen vigaszára vágyik, de ha már mi zaklattuk fel ezekkel a kérdésekkel, akkor illik kicsit megnyugtatni. Megvárom, míg nagyjából megnyugszik, majd utána folytatom csak: -Arra esetleg emlékszel, hogy min vesztek össze? A távozási szándékán meg azon, hogy téged is magával hívott? - kérdezem.

Amíg Caedynna Brunhildet vigasztalja, azon töprengek, hogy vajh' igazat mondhatott-e, vagy legalábbis nem hallgat-e el még valamit azon kívül, amit megosztott velünk. A számat mindenesetre csukva tartom; meglepő módon zord vándortársam jobban szót ért vele, mint ahogy nekem sikerült.


09:11, Yesterday: Barald, a Szikla rolled 11,5,6,5 using d12,d6,d6,d6 with rolls of 11,5,6,5.  insight.

A népek kérdezgetése után a település melleti temetőt-sírhelyeket próbálom megkeresni némi útbaigazítás kérése után. Friss sírt keresek elsősorban és ha megtalálom akkor a körüli lábnyomokat. Óvatosan haladok, nehogy olyan helyre lépjek ahol esetleg egy lábnyomot tüntetnék el.

In reply to Haakon (msg # 200):

Az oreg kisse ures tekintettek hallgatja vegig Haakont majd amikor a suhatagi arra ter ra hogy Oderic megszokott lathatoan elvorosodik - Az a tiszteletlen kolyok. Ezert neveltem fel? - hallatszik tisztan harag a szavaiban - Ha a kezem koze kerul... - csuklik egyet - Hogyan? Hogyan tudott megszokni? - tudakolja vegul, de lathatoan van benne annyi hogy lehet holnap nem is emlekszik majd ra barmit is mondanak neki
This message was last updated by the player at 20:56, Sun 27 Nov 2016.

In reply to Kragmir (msg # 203):

Kragmir a falucka temetojeben rovid kerdezoskodes utan megtalalja Rathfic sirjat. A kornyeken vannak labnyomok, es a sir jol gondozottnak tunik. Viragok vannak rajta es leegett mecsesek is.

In reply to Caedynna (msg # 201):

A lany rovidesen megnyugszik, kise osszetort hangon folytatja. - Mindig veszekedtek valamin, de eddig sose... - szipog - Sose. Szoval ennnyire nem. De mindenki tudta hogy nem szeretik egymast. -
This message was last updated by the player at 21:08, Sun 27 Nov 2016.

- Igazán sajnálom, hogy így esett, - mondom együttérzően - sajnos néha nehéz választani, ha az embernek a szíve szava vagy a kötelesség hangja között kell dönteni. Keserves és bármiképp is esik, biztosan keserű gyümölcsöt terem csak a választás... - dörmögöm. - Asszonyom, Oderic talán nem hibák nélkül való, de nem tűnik fekete szívű latornak. Hibázott, az világos, s ismét, amikor elmenekült Beorn ítélete elől, de ha ezt folytatja, akkor inkább előbb, mint utóbb még nagyobb bajba fogja magát keverni. Lassan kezdem úgy látni, hogy Odericnek legalább annyira érdeke, hogy törvény előtt adhasson számot tetteiről, mint nekünk, vagy épp Beornak. - morfondírozok félhangosan. - Ha tudsz bármit, ami segíthet mielőbb megtalálni, arra kérlek, hogy ne hallgasd el...
This message was last edited by the player at 12:24, Mon 28 Nov 2016.

In reply to Helmgut (msg # 204):

Orkok ütöttek rajtuk. Oderic feltehetőleg még a csata ideje alatt elszökött. - utána kicsit más irányba terelem a szót - Esetleg van valami ötlete, hogy merre lehet most? Volt valami búvóhelye, vagy barátja, akinél elrejtőzhetett?

Miután a lány megnyugodott a következő kérdést úgy tűnik, hogy Barald kívánja feltenni, így aztán nem vágok bele a szavába; hagyom, hadd beszéljen. Nagyon meglepne, hogyha Brunhild tisztában volna azzal, hogy merre indult Oderic és az igazat megvallva az is váratlan volna számomra, hogyha a férfi pontosan tudta volna itt léte pillanatában, hogy merre fog majd indulni amikor már elég messze kerül Kövesgázlótól ahhoz, hogy végiggondolhassa nyugodtan a terveit. De ettől függetlenül figyelmesen várom a válaszát; majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy az Anduin elárulná nekem merre a tart a férfi még ha csónakra száll akkor is, de persze erről a többieket is egyszerűbb volna meggyőzni, hogyha esetleg a lány adna számunkra valami útmutatást.

In reply to Haakon (msg # 208):

Az oreg kisse fokuszalatlan tekintettel hallgatja hogy orkok vegeztek Beorn embereivel majd megjegyzi - Sose voltak baratai. - razza meg a fejet, ujabbat kortyol a borbol es hozzateszi - A lanyom sem all szoba velem -
This message was last updated by the player at 22:52, Tue 29 Nov 2016.

In reply to Barald, a Szikla (msg # 207):

Barald szavaira Brunhild gyengen de bologat, lathatoan sokat szamit neki Oderic - Csak annyit mondott nyugatra megy, a folyon tulra... mast nem tudok - kisse elkeseredik lathatoan - Nem o tehetett rola - teszi hozza
This message was last updated by the player at 22:54, Tue 29 Nov 2016.

In reply to Loremaster (msg # 205):

Amikor látom a sírt először megpihenek és amíg a kapott információkat átgondolom gyújtok egy pipát. Először szép körívben nézem meg a sírhelyet, lábnyomokat és egyebeket keresve amik akár szokatlanok lehetnek. Körbepillantok hogy van e szomszédos sír esetleg ami frissen hantolt vagy ami esetleg a gyanúsítotthoz köthető lehetne, akár rokona amin esetleg friss gondozás jelei láthatóak. Miután nagy ívben végignézem a helyet a sírra koncentrálok. Lehajolok a földre és aprólékosan megnézek mindent. A pipa miatt nem kapkodok és mivel nem annyira vagyok járatos ebben ezért szorgalommal és türelemmel állok a munkához. Mire végzek a hely átkutatásával a pipám leég, ekkor hagyom csak abba a bíbelődést a sok aprósággal amit látok vagy épp találok. Közben pedig figyelem hogy van e valaki aki ez idő tájt érkezik.
This message was last edited by the player at 13:32, Wed 30 Nov 2016.

In reply to Kragmir (msg # 212):

Kragmir turelmesen korbejar es vizsgalodik. A viragok es a mecsesek is ugy tunnek mintha minden nap kerulne ki uj. Mindig csak egy, de rendszeresen. A labnyomokat vizsgalva is ugy tunik hogy igazan nincs sok uj labnyom. A legtobb tobb naposnak tunik. Hogy egy vagy tobb szemely hagyta nem tudsz kiigazodni rajta.

Magamban nyugtázom a nő válaszát, egy darabig még figyelem a gyászoló özvegyet, majd Baraldra terelem a tekintetemet; egy kósza pillantással jelzem, hogy én részemről nem kívánom tovább zavarni bánatában a lányt.

In reply to Helmgut (msg # 210):

Ugyan már, csak volt valaki, aki szóba állt vele! - ráncolom meg a homlokomat - Mit csinált a szabadidejében, elhagyta-e a falut? Mit tett a falunak?

Caedynna pillantása egyértelmű; nincsen értelme faggatni a hölgyet, így megköszönöm az őszinteségét, majd elköszönök tőle.
- Megpróbáljuk utolérni Odericet és ha csak lehet, a lelkére beszélni: remélem, hogy ráébred, hogy eddig is mennyi bánatot okozott, s igyekszik majd jóvátenni a vétkeit! - mondom búcsúzóul. - Meglásd, sokkal jobbra fordulnak majd a dolgok; amíg a nap felkel elűzi a Homályt. - próbálok lelket önteni belé.
16:39, Today: Barald, a Szikla rolled 5,2,5 using d12,d6,d6 with rolls of 5,2,5.  inspire.
Azt jobbnak látom nem hozzátenni, hogy mi lesz, ha a forrófejű fickó nem hallgat a jó szóra...
- Megkeressük a többieket? - kérdezem Caedynna-t odakinn és nagyot nyújtózom. Elég nyomasztó volt látni az özvegy bánatát, túlságosan emlékeztetett azokra a sok nyomorúságra, amiket az Ellenség okozott - és itt még csak nem is járt.
This message was last edited by the player at 15:42, Tue 06 Dec 2016.

In reply to Haakon (msg # 215):

Helmgut megvonja a vallat - Fura gyerek volt. En megtettem mindent, de sose illeszkedett be a falu eletebe. A szulei halala ota volt ilyen, pedig en a fiamkent neveltem - huz ujabb szep adag bort es leul a szekre nehogy elessen - A videket jarta meg gyakorolt, szivesen tanitgattam, sajat fiam nem volt - melazik el a falat bamulva
This message was last updated by the player at 23:01, Tue 06 Dec 2016.

Barald lelkesítőnek szánt szavai alatt még figyelem egy rövid ideig a gyászoló özvegyet majd inkább elterelem gondolataimat a gyászáról - reményeim szerint még időben ahhoz, hogy a saját lelkemet gyászosító gondolatok ne juthassanak ismét az eszembe. Mikor elhagyjuk az épületet Barald kérdésére csak megvonom a vállamat: -Elég hamar végeztünk, talán a többiek még mindig elfoglaltak. - elmélkedek. -Én inkább váltok néhány szót a helyiekkel, ha tehetem iszok és eszek is valamit. - vázolom fel Baraldnak a tervemet. Ha ő is hasonlóan dönt, akkor vele együtt nézek szét a településen. Hogyha van fogadó, akkor oda térek/térünk be, ha nincs, akkor a helyiekkel beszélgetek.

In reply to Helmgut (msg # 217):

Van egy olyan sejtésem, hogy Oderic vagy visszatért egy ismert helyre, vagy a bűntett helyszínére, esetleg keres valakit, talán egy barátot... Hol van ez a hely, ahol gyakorolni szokott?

(Esetleg lehet dobni valamire, hogy nyomra bukkanjak?)
This message was last edited by the player at 15:31, Wed 07 Dec 2016.

In reply to Loremaster (msg # 213):

Mikor rájövök hogy az én szaktudásom ehhez nem igen elég úgy döntök felkeresem inkább a többieket. Egyrészt vagy ők kiigazodnak jobban a nyomokon vagy már valami hasznos információforrást találtak. A település egyik emberénél kérdezek utána nem e látták e kis csoportunkat.

In reply to Caedynna (msg # 218):

Kragmir gond nelkul megtalalja a tobbieket, a falu kicsi es nincsen rajtatok kivul idegen kozottuk, de fogado sem, mindossze a helyi molnar felesegenek a sore. A falusiak ugy tunik igazan sokra tartjak az altala fozott italt.
Elbeszelgetve az emberekkel hasonlokat hallotok mint eddig, a Brunhildtol hallott tortenetnel altalaban vadabbat ilyen vagy olyan teren.

In reply to Haakon (msg # 219):

Az oreg harcos megrazza a fejet - En probaltam a harcra oktatni meg az eletre is, de sose jott ki senkivel igazan. - mondja vegul - Fura volt, es amolyan - kicsit keresi a szot - kivulallo. Velem itt gyakorolt amig a lanyom ferjhez nem ment, aztan... - megvonja a vallat - Valahol a falun kivul. Nem sokat lattam aztan addig a napig -
This message was lightly edited by the player at 22:38, Sun 11 Dec 2016.

Hmm. Ez nem sokat segít. - ránézek az üveg borra, majd Helmgutra - Ha lesz még kérdésünk, visszatérünk. - majd elköszönök, és kimegyek a házból, majd megkeresem a többieket. - Nos, mire jutottatok? Tudtatok meg valamit? Az öreg Helmgut nincs valami beszélgetésre képes állapotban.

Amennyiben van lehetőségem megkóstolni a molnár feleségének sörét úgy természetesen élek a lehetőséggel - pipázgatva és sörözve intek a valószínűleg minket kereső Haakonnak, majd amikor megérkezik és arról érdeklődik, hogy megtudtunk-e valamit nyersen válaszolok: -Igen. - közlöm, de csak akkor folytatom, hogyha nincs körülöttünk senki, ellenkező esetben türelemre intem és félreintem. -Az özvegynél járt a fiú néhány napja. Elmondása szerint nem tudja pontosan mit készül tenni, de annyit mondott neki, hogy nyugatra tart, a folyón túlra, hogy új életet kezdjen. - magyarázom. -Illetve a gyilkosság is egy kissé más fénybe került. Feszült volt a hangulat, egymásnak estek, bármelyikőjük meghallhatott volna így azt már tudjuk, hogy Oderic nem megfontolt szándékkal gyilkolt. - mesélem el az értesüléseinket Haakonnak.

Helmgutból nem sokat lehetett kiszedni, csak amit eddig is tudtunk. Valahogy az az érzésem, hogy bár felnevelte, de nem ismerte nagyon Oderic-et. Vajon mi van nyugatra, hogy Oderic ott akart új életet kezdeni? Egy másik település? - egy kis időre otthagyom a többieket, hogy körbekérdezzek a helyiektől a környéket illetően.
This message was last edited by the player at 21:15, Sun 18 Dec 2016.

Amíg Caedynna iszogat és pipázik, én Hajnalhozót élezem aprólékos gondossággal, miközben a molnár háza előtt üldögélek pár őrlésre való gabonával teli zsákon és időnként kortyolok a magam mellé tett söröskorsóból. Amikor Haakon be-, majd elcsörtet azon kezdek töpreni, amit kérdezett; mi lehet a falutól nyugatra. Sorra előkotrom emlékezetemből a történeteket amiket
erről a vidékről hallottam, hátha valami hasznos is felbukkan. Nem véletlen, hogy mindig gondot fordítok a más utazókkal való beszélgetésekre, ahogyan atyám tanította; közben pedig figyelek, csak akkor kérdezek, ha feltétlen szükséges, ám mindig csak azután, ha a beszámoló a végére ért.

21:42, Today: Barald, a Szikla rolled 12,4,2,6 using d12,d6,d6,d6 with rolls of 12,4,2,6.  travel.

A tudasotokbol meg kerdezoskodesbol eleg gyorsan leszuritek hogy nyugatra csak a vadon van. A falu a folyo keleti oldalan fekszik, a hegyekben tavol ott vannak valamerre tavol az erdei emberek hegyi telepulesei, eszakra a Regi Gazlo, delnyugatra Nosziromfolde. De az egesz igazabol ha nem is feltetlenul lakatlan, de veszelyes, baratsagtalan kornyek.

Miutan korbekerdeztek megtudjatok, hogy par napja eszrevettek hogy egy csonak eltunt. Vegul habar maguk sem hittek igazan a falubeliek elfogadtak hogy rosszul lehetett kikotve es a folyo elsodorta...

Megkérdezem a falusiakat, hogy kié a csónak, ki kötötte ki. És hogy miért törődnek bele olyan egyszerűen, hogy elveszett egy csónakuk. Utána odamegyek, ahol a csónak ki volt kötve, és megvizsgálom, hátha valaki "eloldotta" a ladikot.

22:18, Today: Haakon rolled 5,11 using 1d12,3d6 with rolls of 5,4,4,3.  hánting.
Hántingot dobtam, lehet a szörcs jobb lett volna?
22:43, Today: Haakon rolled 4,1 using 1d12,1d6 with rolls of 4,1.  szörcs.
This message was last edited by the player at 21:43, Sun 01 Jan 2017.

Amikor elmesélik, hogy pár napja eltűnt egy csónak elhallgatom, hogy szerintünk nagyon valószínű, hogy Oderic vihette el - nem kívánom bajba keverni az özvegyet, s a falusiak szemében sem akarom, hogy bajkeverőknek tűnjünk amiért olyan dolgokat állítunk, amiket (valószínűleg) nem hinnének el, ráadásul nem is teljesen biztosak. Viszont a folyó segítségével még így is megtalálhatjuk, s ha elég gyorsak vagyunk, akkor még az előtt, hogy a vadon vagy valaki más megölné.
Amíg a többiek el vannak foglalva (vagy éppen nem) megtudakozom a falusiaktól, hogy van-e olyan csónakjuk, amit használhatnánk.

In reply to Haakon (msg # 228):

Mikor végeztem a keresgéléssel és látom hogy Haakon melyik házból távozik úgy döntök inkább hozzá csapódok addig amíg maradék társam a ház lakójának vendégszeretetét élvezi.
- Haakon barátom, látom most dolgod van de a te szemed jobban hozzászokott a nyomok kereséséhez. Ha végeztél akkor megvizsgálnád azt a néhány nyomot ami a síroknál is van? Ugyanis ott friss virág látható és az hogy gondozva van, de hogy férfi vagy nő járt arra azt már nem tudom megmondani. Addig ha pedig szeretnéd segítek én is neked.- Majd amíg a nyomokat vizsgálja Haakon addig én rágyújtok egy pipára. Figyelem azt hogy keresgél és miután végzett és észrevettem esetleg valami apróbb jelet pipázásom közepette akkor kisegítem őt.

Haakon es Kragmir atnezik a csonakok kornyeket es amit talalnak az az ami nincsen. Nem talalnak sem tepett kotelet, se olyan jeleket mintha eltort volna valamilyen modon a csonakokhoz tartozo rogzitesi pontok kozul barmelyik is. Arra sem latszik barmi nyom hogy valami hirtelen arhullam megemelte volna annyira a vizet hogy a vizbol csak kihuzott csonakot a partrol elsodorja.
Persze elkepzelheto hogy a tulajdonos csak rosszul kototte ki, de Haakon gyakorlott hajoskent tudja, hogy aki egesz eletet csonakok mellett tolti az csukott szemmel faradtan is kikoti annyira hogy magatol ne oldodjon ki a kotel.

In reply to Caedynna (msg # 229):

Caedynna rovid keresgeles utan talal olyan halaszt aki kesseggel vallalja hogy atfuvarozza a tarsasagot ha szeretnek, persze elmeseli hogy a folyo tulso felen semmi jora nem szamithattok, de vegulis ti tudjatok a dolgot.

Kíváncsi vagy, hogy ki tartja rendben a sírt? - majd megvonom a vállamat. - Végülis eltűntek a nyomok. Azon kívül, hogy valaki eloldott egy csónakot, semmi többet nem tudunk. Nézzük meg a sírt, aztán keressük meg a csónakot.

(Dobjak valamit erre is?)
14:26, Today: Haakon rolled 12,12 using 1d12,3d6 with rolls of 12,3,5,4.  hánting.
This message was last edited by the player at 13:27, Tue 03 Jan 2017.

In reply to Haakon (msg # 233):

- Nem csak az érdekel hogy ki tartja rendben, hanem hogy vannak e egyéb látogatói. Ha az én nevelőapám halt volna meg akár milyen viszonyban lettem volna vele akkor is meglátogatnám. És remélem a te avatott szemed észreveszi hogy ha itt is járt akkor mennyi ideje történhetett ez. Addig meg remélem a többiek jutnak valamerre. Gyere, mutatom az utat.- majd elindulok a sírok irányába.

Haakon vigyazva korbejarja a sir kornyeket. Rogton feltunik neki hogy Kragmir labnyomai alaposan elfednek rengeteg nyomot, de szerencsere maradt meg igy is. A legtobb labnyom mar jopar napos arrafele, ami nem az kisebbnek tunik es konnyebbnek valoszinuleg noi labnyom vagy nagyobb gyerek. Kragmir nyomai alaposan bezavarnak a komoly azonositasba, de ugy tunik hogy talan ugyanaz a szemely hagyhatta, vagy ha tobben voltak akkor hasonlo meretekkel rendelkeztek.

Nem mondom, elég alaposan átjárkáltad a területet. Egy törpe lábnyomot messziről fel lehet ismerni. Viszont a többi női, vagy gyerek lábnyom - gondolom mondanom se kell, hogy nem sokat érünk vele. - majd elrángatom a többieket a folyóhoz. - Gyertek, keressük meg az elveszett csónakot!

(Rathfic nevelt valakit?)

Megköszönöm a halásznak a segítségét, majd megmondom neki, hogy összegyűjtöm a kompániámat és rövidesen visszatérünk.
A többiekkel találkozva elmondom nekik, hogy találtam egy halászt aki hajlandó minket átvinni a folyó nyugati oldalára. Illetve természetesen javaslom is, hogy induljunk el lassan, sötétedés előtt még viszonylag nagy távot megtehetnénk s minden eltelt nappal egyre inkább nő Oderic előnye - és az esélye annak, hogy valami történik vele.

Rendben, menjünk. - intek a többieknek, és a folyóhoz vezetem őket.

Nem elsősorban a nyugati partra akarunk menni, ahogy a hölgy mondta. - mondom a halásznak amikor odaérünk - Hanem az elveszett csónakot akarjuk megkeresni. Addig kéne leúsznunk a folyón, amíg meg nem találjuk. Ez így mennyire lehetséges?

És hol van Guthorm? Mióta ideértünk, nem láttam. Barald, megnéznéd merre jár?

- Hajlok rá, hogy Caedynnával fújjak egy követ, - ingatom a fejemet és a nyugati part felé intek lándzsámmal - mert Oderic bizonyosan arra tart. Valószínűleg még ő sem tudja, hogy hová indul, de úgy hiszem, hogy vagy hamarosan bajba keveredik, vagy ismét bajt kever. Azt meg jobb lenne inkább megelőzni, mint utóbb megpróbálni orvosolni! -  jelentem ki határozott hangon. - Megkeresem Guthromot; azóta nem láttam, hogy a faluba értünk, de csak nem tűnne el egy szó nélkül ... bár ki tudja, hogy az efféle a furmányos tóvárosi népeknek mi járhat a fejében. Fertályórát adjatok csak, ennyi idő alatt ki kell tudnom deríteni... - mondom, majd felkapom a cókmókomat és gyors léptekkel körbejárom a falut, közben kérdezősködök a helyiektől, hogy látták-e s ha igen hol, a társamat.

-Nem biztos, hogy meglátnánk a csónakot a parton, Haakon. Az is lehet, hogy a keresőktől félve elrejtette, akkor aztán pedig bármeddig mehetünk. De ha a folyó túlpartján elindulunk, előbb utóbb rálelhetünk a nyomaira. - válaszolom a férfinek, majd Baraldnak bólintok. -Menj csak, mi itt megvárunk. - felel, s néhány pillanatig vágyakozóan elpillantok a molnár háza irányába; még szívesen ennék és innék valami finomat mielőtt újra a hátunkra vesszük a vadont, de a Beornfi minden bizonnyal hamar végezni fog a kereséssel, azt pedig nem szeretném, hogy rám várjanak. Ehelyett inkább letelepszem a folyóparton nem messze a csónakunktól és az Anduin hangját figyelem, hátha elárulja nekem merre járhat Oderic.

Bocsánat, de Caedynna olyat mondott, hogy nem hagyhattam szó nélkül. :)

Ez baradság. - rázom meg a fejemet Caedynna felvetésére. - A csónakkal mindenképpen ki kell, vagy kellett kötnie, hacsak nem kiúszott a partra - és nedvesen folytatta az útját. Te nem tudsz, vagy nem akarsz tudni róla, de amikor partot ér, akkor a csónak igen mély nyomot hagy. Nem magát a csónakot keressük, hisz akár azt le is úsztathatta - hanem a nyomát. És ezt akár a folyó felől, akár a part felül keressük, ugyanolyan nehéz megtalálni. Csak épp csónakkal gyorsabban haladunk. És nem annyira fárasztó. Nem tudom mennyit vándoroltál itt keleten, vagy milyen úton, de a csónakázást inkább bízd rám.
This message was last edited by the player at 20:12, Tue 10 Jan 2017.

-Sokat utaztam igen, de nem csak erre. - válaszolok egykedvűen Bárd király katonájának. -És üldöztek is nem egyszer, vagy én követtem másokat és tudom, hogyha valaki nagyon el akarja rejteni a nyomait akkor el is fogja tudni. - magyarázom, s bár azt valószínűleg senki sem tudja, hogy milyen üldözésekről beszélek, ismeretlen származásomnak és zord külsőmnek köszönhetően nem nehéz igaznak hinni őket. -Azzal nincs problémám, hogyha valameddig lehajózunk a folyón, de hogy csónakázva kívánjunk nyomokat keresni... Nem a hajózó tudományodban kételkedek, hanem a szemünkben, ha megpróbálta eltüntetni a nyomait attól tartva, hogy Beornfiak próbálják majd a folyóról kémlelve keresni, akkor a szerencsén fog múlni, hogy észrevesszük-e. Lehet, hogy a te szemed éles a vízen is, de ezzel egyedül vagy, több szem pedig többet lát, a sűrű növényzet pedig még az éles szem elől is képes elrejteni dolgokat. - magyarázom, hol Haakonra, hol pedig a folyóra pillantva. -Minden esetre, ha nagyon le akarsz hajózni, veled tartok, de a halász te győződ meg arról, hogy vigyen minket olyan messze.

Barald ekkorra er vissza Guthormmal. A tovarosi kisse komoran rotta az utcakat, nem beszel rola mi baja, valoszinuleg honvagy gyotorheti.

(Ahogy Caedynna is mondta a halasz meg kell gyozni arrol hogy sokat furikazzon titeket vagy mas opciokat kihasznlani hasonlo celra... Lehetosegeitek vannak)

(Miért van egy olyan érzésem, hogy a végén az lesz, amit a nő akar? :3 )

Egy valamit nem veszel figyelembe. Aki eloldotta a hajót, nem figyelt arra, hogy ne tűnjön fel senkinek. Úszni nem tud. Ha valaki utána akar menni, akkor könnyen utoléri, ha órákig a nyomatit akarja eltűntetni. Ha pedig úgy van vele, hogy senki se tudja, vagy akarja követni, akkor nincs értelme elntűntetnie a nyomait.

Utána a Kragmirhoz fordulok - Úgy gondolom, hogy bármennyire is haladunk nyugatra, ne keljünk át a Ködhegységen. Habókos népek élnek arrafelé.

Ha mégsem találjuk meg a nyomait, akkor találunk más módot, vagy más feladatot keresünk. A halászra meg legfeljebb dobok egy próbát, bár valószínűleg a hajót nem adja ide, meg nem is tudnánk egyhamar felvontatni.
This message was last edited by the player at 22:17, Wed 11 Jan 2017.

Amikor Barald visszatér Guthormmal, a halászhoz megyünk. - Üdvözletem. Alfwald fia Haakon vagyok a Suhatagból. Úgy hallottam, hogy csónakkal át tud minket vinni a folyó túloldalára. Ha csak nem hajlandó tovább is elvinni minket. Szeretnénk megtudni, hogy a csónak meddig ment, így addig szeretnénk leúszni a folyón, ahol a másik csónak partot ért.

22:59, Today: Haakon rolled 3,10 using 1d12,3d6 with rolls of 3,4,1,5.  perszuéd.
úúú, elhasználok egy Hope-ot, hogy sikeres legyen.

-Nem is kellett neki ezzel foglalkoznia, hiszen a faluból csak Brunhild tudja, hogy itt járt, erre felé meg ahogy a népeket ismerem senki nem fogja ellopni más csónakját, inkább kér vagy fizet menedékért és egy révészért. - válaszolom egyszerűen a férfinek. -De a lány szerint nyugatra ment, és Odericnek nem volt oka hazudni neki, sem pedig a lánynak nekünk arról amit mondott. És bár azt nem bánom, ha néhány fertályórát lehajózunk a folyón délnek, de csak a csónakból keresve lefelé hajózva már nem akarok. Lehet nem vesszük észre, vagy csak szimplán elsodorta a folyó, akkor pedig aztán ki tudja meddig hajózhatunk délnek. - mondom, bár látva, hogy hajthatatlan a tervében, nem mondok többet, helyette inkább ismét leülök és a folyót figyelem. Biztosabb lennék a dolgomban, hogyha a folyó elmondaná, hogy merre járhat Oderic, de így is hiszem, hogy csak át akart kelni a folyón az ellopott csónakkal és nem akármeddig utazni. De ha el nem is rejtette a csónakot és a sodrás elvitte azt mi pedig keresni fogjuk, akkor tartok tőle sok időt elveszítünk mire ismét a helyes útra fogunk keveredni.
This message was last edited by the player at 02:26, Wed 11 Jan 2017.

Morózusan hallgatom a párbeszédet körülöttem.
Némileg neheztelek az itteniekre, ami miatt ennyire megnehezítik a dolgunkat, elvégre nekik - átvitt értelemben mindenképp nekik - próbálunk segíteni a szökött gyilkos keresésével, de mindenki csak gáncsoskodik. Emiatt meg nem tudom keresni a ritka fát, amiből megalapozhatnám a vagyont a családomnak.
A francba az egésszel.

- Ha volna oly kedves Haakon úr kérésének eleget tenni, természetesen megfizetnénk, nem ingyen kérjük. Csak az volna a fontos, hogy mielőbb mehessünk, tudja...hogy is mondjam...már túl sokat késlekedtünk eddig is.

A halasz eleg sokaig gondolkodik, lathatoan vivodik magaban. - Rendben van - bolint egyet - De nem igerhetek semmit. Estere vissza szeretnek erni a faluba es egyedul felfele evezni meg a konnyu hajoval sem egyszeru. De megteszem amit tudok - fejezi be vegul.

(Ha indulnatok ahogy emlitettem is levisz titeket. Lefele hajozva Awarenessel lehet kiszurni valami erdekeset a parton, ha semmi jot nem dobtok akkor max kirak titeket amikor mar ugy erzi tovabb nem vihet titeket.)

Berakodjuk a felszerelésünket a csónakba, majd útnak indulunk, sürgetve a többieket. Ha a célpontunk nem tünteti el a nyomait, akkor elég gyorsan fog haladni ahhoz, hogy sietnünk kelljen. Útközben segítek evezni a halásznak, de erősen figyelem a nyugati partot, hogy meglássam a csónak kikötési helyét.

(Kérek egy auto sikert a Boatingom miatt. Egyébként az alapkönyv 38. oldalán van egy szép kép arról, hogy milyen könnyű folyásiránnyal szemben csónakázni.)

Mint a legtöbb embernek, általában nekem sem szokott különösebb problémám lenni a csónakban való utazással, még egy olyan kissé kiszámíthatatlan folyón sem mint az Anduin, de így, hogy folyamatosan erőmön felül figyelem a partot, így kicsit kezdek rosszul lenni tőle. Ahhoz vagyok szokva, hogy a saját lábam visz előre, így aztán kissé látványosan rosszul leszek ahogy a fák sűrűje közé meresztem a szememet, idővel képtelen is vagyok figyelni a partot.

Miután sikerült berakodni a csónakba, majd Shadrach-ot is rávenni, hogy beugorjon, (ha kell adok neki egy csík szárított húst, vagy egyszerűen beteszem) segítek vízre lökni a csónakot és én is beszökkenek. Biztatóan megveregetem a kutya oldalát, megvakarom a füle tövét, azután én is evezőt ragadok, és nekifeszülünk a Nagy Folyam sodrásának. Amint nekilendülünk, félhangosan elmormolom az útiverset, mit atyám mondott el mindig, mikor nekivágtunk az Anduinnak.

Ragadj evezőlapátot,
így találsz igaz barátot!
A hegyekben nézd, már olvad a hó,
Hullámlovon sodor a Nagy Folyó!

Szálljon a dalunk,
útnak indulunk
siklik csónakunk,
nincs határ!
Fűzfa-árny alatt
csapatunk halad,
béke, nyugalom,
de az éberséget nem hagyom!

Tajtékot verő,
vizet hasító evező,
repíts minket tovább,
lelje meg mindőnk otthonát!

Verselés közben értő szemmel pásztázom a folyam nyugati oldalát, keresem a kikötésre legalkalmasabb helyeket, s annak nyomait, hogy valaki használta volna valamelyiket. Ha látok egy "gyanúsat" felhívom rá Haakon figyelmét, mégiscsak ő ért jobban a vízi alkalmatosságokhoz. Caedynna a szokottnál is zordabb arccal mered maga elé, inkább nem zaklatom, Guthorm pedig szemmel láthatólag füstölög valamin, de a falubéli előtt nem akarok kérdezősködni tőle. Legfeljebb ha találkozik a tekintetünk, biztatóan rávigyorgok, hátha feloldódik rosszkedve, ha már egyszer újra úton vagyunk.

00:10, Today: Barald, a Szikla rolled 8,4,6 using d12,d6,d6 with rolls of 8,4,6.  Awareness.
This message was last edited by the player at 23:31, Wed 11 Jan 2017.

09:52, Today: Guthorm rolled 1,5 using 1D12,2D6 with rolls of 1,3,2.  Awareness.

Nem igazán köt le semmi abból ami körülvesz, csak arra koncentrálok, hogy mielőbb jussunk partra.

Miutan vegul mindannyian beszalltok a hajoba es megindultok lefele a folyon jo ideig semmi emlitesre melto nem tortenik. A nyugati parthoz veszedelmesen kozel haladtok, a halasz minden rezdulesre felkapja a fejet es a nadasokat, fakat es bokrokat is gyanakodva nezi, de semmi problema nem tortenik. A sodras iranyaban elegge konnyen haladtok igy meg gyenge evezes mellett is szinte ropul a hajo es tobb teljesen jo kikoto mellett is elmentek. Vegul talan egy oranyi ut utan Barald kiszur egy alkalmasnak tuno pontot ahol mintha valamit latna is, miutan szol Haakonnak meg a halasznak es kozelebb juttok a hajoval (ez eros evezomunkaval jar) Haakon a nadasban letort szalakat, a parton meg olyan nyomokat vel megpillantani ami arra utal hogy itt bizony valaki egy csonakot vontatott ki a partra. Kiszalltok es megbizonyosodtok rola, a part menti nadasban egy nagyobb faronkhoz valaki odarogzitett egy hajot ami stilusara es meretere is nagyon hasonlatos ahhoz amivel a halasz hozott el titeket ide. Persze biztosak nem lehettek benne, de az teny hogy ez a videk lakatlan igy jo esellyel a falubol eltunt hajorol lehet szo.

In reply to Loremaster (msg # 253):

Megköszönöm az utat a csónakosnak, majd miután kifizettük megnézem Haakont amint feltérképezi a terepet. Barald is észrevesz valami érdekeset. Egy ideig tűröm szó nélkül, de nem sokáig.
- És most? Merre?
Abszolút kíváncsiságból kérdezem. Sem sürgetés, sem türelmetlenség nincs a kérdéseimben.

Megmutatom a csónakosnak a hajót. - Ez az, ami hiányzik a faluból, ugye? Kié ez a csónak? - közben izgatottan pakolom le a felszerelésemet a csónakról.

- Köszönjük a segítséget. - köszönök el a halásztól - Azt nem kérem, hogy tarts velünk. Hogy is kérhetnénk ilyet! Persze minden segítséget szívesen veszünk. Ha esetleg visszafele is erre jövünk, akkor visszavontatjuk a csónakot is. - bár nincs messze a falutól, nem éppen a "vigyétek vissza" a legmegfelelőbb kérés.

Miután teljesen felfegyvereztem magam, és remélhetőleg a többiek még nem tapostak szét mindent, gyorsan elkezdem feltérképezni a területet. - Mindjárt megmondom, csak pár perc. - válaszolok Guthormnak - Nem hinném, hogy nehéz lenne, hisz nem régen járhatott itt. Nézzétek, itt lábnyomok vannak! - mutatok a nyomokra nem messze attól a helytől ahol kikötöttünk. - És pont a folyó felől jönnek. - néhány pillanatig követem őket. - És arra felé mennek. - sietősebbre fogom a lépteimet, de még nem kezdek el futni, nehogy gyorsan elveszítsem a nyomokat - Ha sietünk, még utolérhetjük.

21:38, Today: Haakon rolled 4,10 using 1d12,3d6 with rolls of 4,2,6,2.  hánting.

In reply to Haakon (msg # 255):

- Nekem ennyi elég. Megyek.
Ellököm magam a fától aminek eddig támaszkodtam - mert nem akartam széttaposni a nyomokat, amiknek az olvasásához nem értek - és Haakon lendületével megyek a számomra láthatatlan nyomok után.

Nagy örömmel szállok ki a csónakból, ahogy végre szilárd talaj kerül a lábam alá rögtön kezdem is érezni, hogy egyre jobban vagyok, pipát tömködve támaszkodok az egyik fának; nem keresek most nyomokat, úgy érzem képtelen volnék rá, hogy zsongó fejjel nyomokra vadásszak. Mire Haakon végez és izgatottan a nyomok minél hamarabbi követéséről beszél már nagy nehezen meg is gyújtottam a pipámat: -Utolérni? - kérdezem. -Az a csónak napok óta hiányzik, ha optimistán számolunk és kétszer akkora távot teszünk meg mint ő, akkor is napok míg utolérjük. De ez veszélyes vidék, hiába Beorn által ránk ruházott feladat, Oderic bármiért is ölt, de gyilkos, és nem szívesen rohannék bele egy kelepcébe sietségünkben egy gyilkosért.

In reply to Caedynna (msg # 257):

- Jó észrevétel. De Oderic menekül. Ez óriási előny nekünk. Folyamatosan fárad, minden erejét felemészti, hogy várja az üldözői felbukkanását. Minden bokorban ellenséget sejthet.
A mi malmunkra hajtja ez a vizet. Mi felváltva tudunk figyelni, egyszerre mindenki nem lesz fáradt.

Ha társaihoz elér - mert még a legátalkodotabb lényeknek az orkoknak is sikerül csapatba vergődni, máskülönben az Öt Sereg Csatája sosem történt volna meg - az felborítja az erőviszonyokat.

Ha azonban mozgásunkban akadályoz a félsz, Oderic megszökik mi pedig kudarcot vallunk.

In reply to Haakon (msg # 255):

Haakon kerdesere a halasz meg tavozas elott egy gyors pillantast vet a hajora - Eppen az is lehet. Sigibert a bolondos, sosem tartotta igazan jol karban  ahajojat, de eppen ezert en sem neztem meg sosem magamnak - vonja meg a vallat - Ugy nez ki mint amit akar a faluban is keszithettek - mondja vegul mielott utnak indulna. Lathatoan igazan siet. A folyo sodrasa tul eros igy eloszor a tulpartra atevez es aztan onnan tervezi felvontatni a hajot a parton a gyorsabb haladas miatt
This message was last edited by the GM at 23:09, Tue 17 Jan 2017.

Haakon valoban talal a folyotol tavolodo par napos nyomokat, mikozben a csapat azon tanakodik hogy vajon rohanva kene megindulni kovetni vagy kicsit ovatosabban arra figyeltek fel hogy valaki kozeledik. A parton folyasiranybol sietos leptek hangzanak, tulajdonosuk meg csak meg sem probal osonni, majd kisvartatva Maraeya bukkan ki egy kisebb facsoport mogul. Lathatoan nem lepodik meg, valoszinuleg eleve is titeket probalhatott beerni.

(Ha elindulnatok majd kesobb akkor nemcsak Haakon hanem mindenki dobhat a szerepe szerint.
Scoutok Exploret, Huntsmanek Huntingot, Look-outok Awarenesst, Guideok Riddlet...
Illetve Maraeyat majd ujra be kell osztani
Tovabba egy Travelt is 13-ra
De ezzel nem az indulast akarom surgetni, csak latva Haakon iramat gondolom jobb ha megirom)

08:05, Today: Guthorm rolled 11,5 using 1D12,3D6 with rolls of 11,3,1,1.  Riddle.


08:06, Today: Guthorm rolled 1,12 using 1D12,2D6 with rolls of 1,6,6.  Travel (13).

Amint indulunk és aktuális lesz. :)

Szívem szerint mennék már, de attól függetlenül, hogy ez nagyon látszik rajtam, csak akkor megyek, ha a csapat minden tagja elindul Haakon után.

In reply to Guthorm (msg # 261):

A hajózás nem nagyon van az ínyemre, így csendben meghúzódok ezen a lélekvesztő bárkán. Akár azt is mondhatnánk hogy félek, de mivel ez elviekben a törpéktől távol áll így csak csendbe burkolódzok. Ha bárki meggyanúsítana persze heves tagadásba kezdenék... A partra érve kicsit megkönnyebbülök és gyorsan el is hagyom a bárkát.

- Javaslom keressük gyorsan, jobb lenne előbb mint utóbb meglelni, hisz nem csak barátai lehetnek de a nyomok is egy eső alatt eltűnhetnek, akkor meg sose találjuk már meg. - vetem fel társaimnak.
This message was last edited by the player at 22:02, Wed 18 Jan 2017.

A csónakban maradva segítek Haakonnak, utána pedig sorban a többieknek kiadogatni a felszerelést, majd én is kiszállok és magamhoz füttyentem Shadrach-ot, aki lelkesen kiszökken.
- Akármilyen messze is jár, utol tudjuk és fogjuk és érni! - vetem közbe - Késlekedésnek épp úgy nincsen értelme, mint a kapkodásnak; ha egyetértetek akkor álljunk mihamarabb útra készen és induljunk. - summázom a véleményemet, miközben meghúzom a fegyverövemet, elrendezem a dobókéseimet és a folyóból teletöltöm a vizes tömlőmet. Felveszem a megszokott helyemet és Shadrach-al az oldalamon előremegyek nyomot követni és ösvényeket keresni. Tempósan, de óvatosan haladok, nem szeretném ha az a szégyen érne, hogy kelepcébe vezetem a csapatot.

13:55, Today: Barald, a Szikla rolled 10,4,1 using d12,d6,d6 with rolls of 10,4,1.  Explore.
13:57, Today: Barald, a Szikla rolled 3,2,3,6 using d12,d6,d6,d6 with rolls of 3,2,3,6.  Travel TN13.

-Nem félek semmitől, ezt elhiheted nekem. De onnan ahol én jövök, csak az él túl aki óvatos és ravasz. - válaszoltam korábban Guthromnak pipafüstöt kifújva, de a többiek reakcióját is látva csak enyhén megcsóválom a fejemet, kiborítom a maradék morzsolt dohányt a sárba és elpakolom a pipámat a zsákomba, majd a hátamra kanyarítom azt *és elindulok én is. Nagyon nem tetszik nekem, hogy a többiek bíznak abban, hogy utolérhetjük Odericet mielőtt még banditákkal vagy bárkivel találkozhatna, főleg, hogy napokkal jár előttünk - hangját ennek azonban nem adom, nem szítok emiatt ellentéteket, helyette belenyugszom és próbálom legjobb tudásom szerint megóvni a bajtól a veszélyektől a csapatot. Bár a környék nem a legszerencsésebb ebből a szempontból, mivel nehezen találok megfelelő helyeken ahonnan fel tudom térképezni a környéket, de rutinos vagyok már a veszélyek felfedezésében, így ismeretlen terepen is megfelelően boldogulok.*
Mara visszatérését örömmel fogadom, mielőtt még bizonytalan időre elszakadnék a csapattól elmondom neki amit sikerült megtudni az utóbbi néhány napban.
This message was last edited by the player at 14:52, Wed 18 Jan 2017.

- A Vadonban valóban csak így lehet... - helyeslek Caedynna-nak - Ha meg nem sértelek, elmondanád, hogy honnan is jössz, mely helyet nevezel otthonodnak? Őszintén érdekel, hogy milyen vidék terem hozzád hasonló asszonyokat! - kérdezem egyenesen, egy félmosoly kíséretében. Mara visszatérését szélesen vigyorogva nyugtázom, közelebb lépve már-már megölelem, de aztán félszegen csak megveregetem a vállát. - Hiányoztál, s nem csak a mézes süteményed miatt, - jegyzem meg neki - bár ha van nálad, nem fogok neki nemet mondani, hisz' legalább olyan finom, mint a nővéremé! Lenne kedved Haakonnak besegíteni a élelemszerzés és cserkelés ügyében?

Az előző posztomban, a két narancssárga csillag közötti szövegrészt tessék úgy venni, hogy az csak akkor lesz aktuális, hogyha majd elindulunk.

Szürke szemeimmel ezúttal nem a környéket vizslatom, hanem a Beornfit figyelem, láthatóan a válaszon gondolkodom: -Nyugatról Barald, a Ködhegységen túlról, mint ahogy azt már korábban is mondtam. - adom az egyszerű, tőlem megszokott választ a kérdésre. Bízom bennük mert erős a szívük, de nem kívánom, hogy a vállukat nyomja az a teher, hogy népük soraiban, társaik között ne szólhassanak semmit származásomról; márpedig tartok tőle, hogy az ellenség szolgái mostanában különösen kíváncsiak az ilyen hírekre, főleg mióta a sötét úr visszatérését híresztelik Völgyzugolyban. -Bree környékén nehéz az élet, már ha tudod merre van. Finom arra az étel, bár Maraeya süteménye méltóan vetekszik az ottani ízekkel. - mondom még Baraldnak, de közben én is odalépek a nőhöz, reménykedve benne, hátha nekem is jut néhány falat az édességből.
This message was last edited by the player at 15:17, Wed 18 Jan 2017.

In reply to Guthorm (msg # 258):

Micsoda? Vannak társai? Erről nekem miért nem szóltatok? - vonom fel a szemöldökömet, mikor Guthorm említést tesz, majd amikor a többiek is megemlítik, mérgesen felhorkanok - És erről nekem miért nem szóltatok? Ez mindent megváltoztat! - mormogok egy ideig magamban, amíg Maraeya odaér hozzánk - Honnan tudtad, hogy itt vagyunk? - kérdezem köszönés nélkül, mintha ő is benne lett volna az egészben.

Szótlan biccentéssel nyugtázom Caedynna szokásos válaszát. Eszem ágában sincsen tovább firtatni, már ismerem és tisztelem annyira, hogy megbízzak a szavában, még ha az indokait nem is ismerem részleteiben.
- Én mit sem tudok társakról, - hűtöm le a vadász indulatát - ám a faluban az a hír járja (ha jól emlékszem épp neked mondta a nevelőapja) hogy sokat járt el magányosan a Vadonban. Ott meg ki tudja, hogy kivel-mivel találkozott; de orkokkal bizonyosan nem szűrte össze a levet. Legalábbis nem gondolnám ilyen alávalónak, nem efféle képes festettek róla a falusiak. - magyarázom a hirtelen haragú Haakonnak, miközben félszemmel a folyóból hangosan lefetyelő Shadrach-ot figyelem.

- Fogadd bocsánatkérésem. Én csak feltételezem, hogy vannak társai. Talán az orkos hasonlatom volt félreérthető.
Mielőtt gyilkolt minden bizonnyal voltak barátai, vagy üzlettársai, ha más nem családja biztosan. Egy menekülő embernek két lehetősége van. Teljesen egyedül, minden körülménynek kiszolgáltatottan menekül az ismeretlenbe, vagy a kapcsolati hálója felé rohan vélt vagy valós segítségért. Szerintem. Ám ez, ahogy a művelt Tóvárosban mondják, csupán hipotézis.
Mara visszatértén meg se lepődöm. Én is elvesztem jó sokáig, miért pont az ő felbukkanása zökkentene ki a lelki nyugalmamból?

Megkönnyebbülök amikor két szusszanás között végre meglátom a csónakot és főleg azt, hogy a part felé tartanak, valószínűleg kikötéshez készülve.
Sietni kezdek, éppencsak figyelve a lábaim elé nehogy bucskázva vagy nyakig cuppogós ruhában érkezzek a csak temetés után nem sokkal utoljára látott kis csapathoz.

Térdemre támaszkodva lihegek egy ideig, amikor végre odaérek hozzájuk, hogy aztán felegyenesedve viszonozzam Barald üdvözlését.
- Te is... illetve ti is hiányoztatok. - szusszanok néhányat még.
Caedynna szavait hallva megkönnyebbült mosollyal kezdjem előkotorni a zsákomból a pár maréknyi jól bebugyolált, finomnak titulált süteményt. A kis batyut végül kibontom és a tenyeremben tartva nyújtom Baraldnak és Caedynnának, hogy vegyenek, de természetesen később más is kap, ha kér belőle.
Mialatt vesznek belőle, én Haakon felé fordulok.
- Én is örülök, hogy végre látlak téged. - piszkálom kicsit a barding kedélyét. - Nem tudtam, hogy éppen itt vagytok. A faluig kísérettel sikerült jönnöm, ott meg azt mondták, hogy a folyón elindultatok lefelé. Onnantól meg a folyásirányt követve jöttem. Ahol tudtam ott a part közelében és kerestem a csónakotokat a vízen. Láthatod, hogy még most is kissé vörös az ábrázatom a nagy sietségtől. - meg is csípem két-két ujjal az orcám, hogy jobban láthassa.
Ha már nem firtatja tovább Haakon a felbukkanásom mikéntjét, akkor terelődik a figyelmem a többiek (Barald és Guthorm) szavaira, ami első hallásra is a szökevénnyel kapcsolatos megjegyzéseknek tűnnek.
Felvonom kérdőn ezalatt a szemöldököm és a csapat többi tagjára nézek, hogy hátha valamelyikük segít fényt gyújtani az elmémben és összefoglalják, hogy mi-mindenről maradtam eddig le. Guthorm számomra idegen jelentésű szavain (mint az üzlettárs, a kapcsolati háló vagy a hipotézis) még össze is zavarodom. Egy röpke pillanatig átfut a gondolataim között, hogy magyarázza el melyik mit is jelent, de végül teljesen feleslegesnek ítélem a saját magam bugyutának való feltüntetését, ezért inkább nem kérdezek rá a jelentésükre.

Caedynna aztán szerencsémre hamarosan el is meséli amit tudnom kellhet, amiért látszik is rajtam, hogy hálás vagyok neki érte.

Kissé érthetetlenül állok Haakon kirohanása előtt, magamban azzal nyugtázom az egészet, hogy túlságosan elmerült a nyomok figyelésében és kissé félig meddig hallotta csak Guthrom szavait; jómagam nem is igazán tulajdonítok túl nagy jelentőséget a jelenetnek, azon kívül, hogy néhány szívdobbanásnyi ideig értetlen tekintettel figyelem a férfit, más módon nem foglalkozok az elhangzottakkal. Helyette inkább kiélvezem a Mara által adott süteményt, ügyelve arra, hogy egyetlen morzsa se hullhasson a sárba: -És mond csak, veled mi történt? Minden rendben? - kérdezem, visszautalva azokra a hírekre, amik miatt el kellett hagynia minket rövid időre.

In reply to Caedynna (msg # 271):

- Caedynna, te beszéled a közöst? Csak azért kérdem, mert az okfejtésemből láthatóan semmit sem értettél. Látom az arcodon.
Próbálok kedves lenni vele elvégre fegyvertársak vagyunk és engem nem zavar, hogy olyan otrombán viselkedik, mint egy folyami matróz. Nem kell mindenhol a nőlnek kifinomultnak és műveltnek lenniük, mint otthon minálunk. Ha az ő hazájában ez a szint rejti a csáberőt, hát ki vagyok én, hogy megszóljam?
- De annyit elvárnék azért, hogy ha nem értesz valamit legalább kérdezz vissza. A süti mögé bújást minálunk négy-öt éves koruk környékén szokták a kislányok kinőni. Nem sértésnek szántam.

In reply to Caedynna (msg # 271):

- Igazából nem szeretnék az okról beszélni. Amolyan családi illetve csak engem érintő probléma állt elő, de mint láthatod... mondhatni gyorsan megoldódott, így ne is vesztegessünk több szót rá. - mosolyodom el kissé kelletlenül. Látszik rajtam, hogy valóban nem szeretnék róla beszélni.

Amikor Guthorm, Haakon és Barald is elhallgatnak, akkor még körbekínálom a maradék süteményt mielőtt megszólalnék. Ekkor már ismét némi mosoly bujkál a szájam szegletében.
- Ha tisztázódott a félreértés, akkor akár meg is beszélhetnénk a következő lépést vagy el is indulhatnánk végre a nyomokat követve. - fészkelődöm kicsit és a találkozás okozta kezdeti örömöm szinte egyik pillanatról a másikra továbbindulási ingerré válik.
Egyértelműen jó kedéllyel tálalt, "csapjunk végre a közepébe" lelkesedés érződik a reakcióimból.

/Számomra egyelőre még nem indult el keresgélni a környéken senki, de ha másképp lenne a helyzet, akkor a hátrahagyott csónak közelében lévőkhöz szólok értelemszerűen. :)
Guthorm reakciójába nem szeretnék akarattal sem IC, sem OOC belefolyni, ezért engedelmetekkel a #272-est figyelmen kívül hagyom. O:)/

Akkor eddig csak annyit tudunk, hogy merre megy. És csak egy nyom van. - mondom mérgesen. Próbálok egy pár másodpercig lenyugodni, majd újra a nyomokra vetem a tekintetem. - És hagyjátok abba a vitatkozást meg az evést, és kezdő gyilkost keresünk a vadonban, és nem a tóvárosi piacon sétálgatunk. - azzal elindulok a nyomok után, még ha a többiek nem is követnek.

A csapat megindul Haakon nyomaban a ritkas fak kozott... A csonak helyet nagyjabol megjegyeztetek, hogy alkalom adtam vissza tudjatok talalni ide es igy ne kelljen teljesen felmenni az Oreg gazloig mikor vissza szeretnetek terni a beornfi teruletekre.
Az elso nap nem hoz kulonosebb izgalmakat. A nyomot idorol idore elvesztitek szem elol, de Kragmit, Barald vagy ujra Haakon minduntalan talal valamerre egy labnyomot vagy eppen egy ruhafoszlanyt. Masnap meg viszonylag a nap korai szakaszaban vagytok, ujfent egy fuvesebb reszre erve eltuntek a nyomok. A csaapt felderitoi es vadaszai szetszelednek hogy minnel gyorsabban ujra ratalaljatok az uldozott nyomaira. Barald rovid idon belul egy tabor nyomaira bukkan. Haakont, Caedynnat es Guthormot gyorsan megtalalja es korbevizsgalodtok. Haakon eles szemet nem keruli el hogy hatarozottan egy ember aludt itt talan egy napja, a hamu mar nemcsak hogy kihult de a reggeli para is belepte de meg mindig kivehetoek a labnyomok. Egy elpattant kespenget talaltok a tabor kornyeken nem ugy tunik mintha harcban tortent volna barmi, inkabb ugy mintha csak eddig tartott volna a kes. Persze a vadonban meg egy csorba kes is jobb mint a semmi igy az eszkoz tobbi reszet nem talaljatok meg.

Ekozben egy kozeli fas reszen Maraeya megdermed. Habar ez a kornyek hatarozottan lakatlan tole alig kohajitasnyira negy alak egy elejtett szarvast nyuz eppen. Ezen a videken nincsen ismert lakossag ami a hirekkel is osszevetve csak egy dolgot jelenthet. Utonallok. Maraeya tul erosen figyelhetett a nyomok keresesere hogy ilyen figyelmetlen legyen, veszelyesen kozel kerult hozzajuk es ha a dolgok ugy adodnak konnyeden negy fegyveres celkeresztjeben talalhatja magat. Egyelore nem vettek eszre a lanyt mert tul elfoglaltak a zsakmanyukkal.
Kragmir az utonallokat nem latja meg, de azt eszreveszi hogy a tole kisse elorebb halado Maraeya hirtelen megtorpant.
A tabor vizsgalata kozben feltunik Caedynnanak hogy szokatlan csend lett. Nemcsak a a tarsaitok hangjait nem hallja, de a madarak csicsergeset sem. Pedig eles fulevel altalaan mindkettot hallani szokta legalabb a tavolbol. Vagy csak szokatlanul messzire elkoboroltak vagy valami tortenhetett...


Haakon majd meg egy Travel TN13-at dobsz?
Az AP-t ero dobasokat megjutalmaztam es felvezettem

Amikor ráeszmélek, hogy valami nem stimmel a környezetemben, akkor ledermedek. A kezdeti meglepettség aztán az észrevett - szerencsémre éppen az elejtett vaddal foglalkozó - négyest észrevéve pillanatok alatt óvatossá tesz, ezért az apámtól ellesett mozdulatokat szinte ösztönösen alkalmazva hamarosan besurranok a hozzám legközelebb eső fatörzs fedezékébe és onnan figyelem az útonállókat.
Kíváncsi vagyok, hogy milyen felszereléssel vannak ellátva és főleg mifélék. Ha nem emberek, az más fényben tünteti fel a dolgot. Mindenesetre némi leskelődés után igyekszem a saját korábbi útvonalamon visszafelé haladva el is tüntetni az eddigi nyomaim. Nem áll egyelőre szándékomban feleslegesen kockázatot vállalni.

In reply to Maraeya (msg # 276):

Maraeya a cserkeszes soran szerzett tapasztalatait kihasznalva ugyesen visszamozog egy fa moge es alaposan megnezi oket maganak. Ami rogton feltunik neki hogy nem beornfik vagy erdei emberek, mas a ruhazatuk stilusa, es az is hogy nem szakadt banditakrol van szo. Jo minosegu ruhakban vannak, rendes fegyverekkel es mindent osszevetve nem tunnek olyanoknak mint akiknek komoly problemaik vannak itt a senkifoldjen.
Szerencsesen hatralva visszajut a beornfi lany egeszen Kragmirig, itt mar olyan tavolsagban vagytok, hogy halkan beszelgethettek nagy eselleyl anelkul hogy ez feltunne a vadaszoknak.

In reply to Loremaster (msg # 277):

Mikor látom hogy megtorpan a vadász lány kivárok. Nem tudom mit vehetett észre ami baj okozhat, és ennek a beigazolásódását még jobban az támasztja alá ahogy visszafelé jön. Mikor mellém ér halkan odasúgom.

- Mi volt az amit észrevettél?- kérdem érdeklődve.

21:53, Today: Haakon rolled 2,11 using 1d12,3d6 with rolls of 2,6,2,3.  trevöl.

Nos, bárkit is követünk, nagyjából olyan sebességgel halad, mint mi. Ami nem egészen jó jel. Viszont neki egy idő után meg kell állnia élelmet és vizet szerezni, így azt hiszem, nem sokára utolérhetjük őt. Várjuk meg itt a többieket. - leülök a földre, és nyugodtan kinyújtózkodok - Meg kell jegyeznem, nagyon régóta nem követtem senkit. Szinte felpezsdít. Titeket nem?

In reply to Haakon (msg # 279):

Caedynna után a süteményosztogatásba menekül Mara is. A nők összetartóak. Egy férfival szemben minden nő összetartó.
Megadóan sóhajtok és a továbbiakban nem foglalkozom a kérdéskörrel, Haakonnal úgy is megtárgyaltam amit kellett.
A beszélgetésből számomra az volt a tanulság, hogy vadászásról, üldözésről, tervezésről ne beszélgessek Caedynnával és Marával se. Egyelőre. Majd megbékélnek...mondjuk, ha készítek nekik egyet a messze földön híres faragványaimból, az biztos megenyhítené őket. Caedynnának egy szép markolat...kardhoz vagy tőrhöz. Esetleg valami ragadozót formázó fa medalion. Marának meg süteményes tál. Esetleg néhány fakanál tóvárosi motívumokkal. Csak idő lenne rá. De nincs.
Gondolataimból kizökkent, hogy feladatunk van így míg ezzel foglalatoskodunk nem tudok a fafaragásra koncentrálni. Aztán Haakon kérdése csak szóra késztet.
- Engem az pezsdít fel amikor rátalálok egy igen ritka fafajtára.

- Dehogyisnem! - felelek Haakonnak a kihűlt tábortűz mellett féltérden állva - Mindig értékes az idő, amit a házi tűzhely mellett tölthetek, ám épp ez teszi azzá. - intek körbe összehamuzott kezemmel a Vadonra utalva - Mi itt vagyunk kint, mert képesek vagyunk erre, így mások békésen megülhetnek otthon. Valahol szomorú, de én képtelen lennék földet művelni, vagy a gulya mellett üldögélni, így a Vadont járom, hogy akinek ez a kenyere, az biztonságban megtehesse ezeket. - mondom a nedves fűbe törölve a kezemet, majd lándzsámra támaszkodva talpra lökve magamat. - Érdekelne, hogy ennyire nyugatra mit keres ez a fickó; csak megy, mint vak az alkonynak, vagy netán valami célja is lehet? - morfondírozok félhangosan - No, majd megkérdezzük tőle, ha rálépünk a sarkára! - kapom össze magamat indulásra készen, közben kezemet nyújtom a földön üldögélő vadásznak, hogy talpra rántsam, ha ő is indulna. - Lehet, hogy egy tündével kéne beszélned erről, - jegyzem meg Guthromnak - már persze ha hajlandóak. Nem sokat találkoztam tündével, de nem mind közlékeny és barátságos, pedig ők kétségtelenül sokat tudnak mindenféle fáról-fémről.

In reply to Kragmir (msg # 278):

- Egy jól felszerelt, négy fős társaság éppen egy szarvas teteme körül mozgolódik ott. - mutatok a látott csoportosulás irányába. - Nem tudom mit kereshetnek errefelé, talán útonállók, talán csak egy kíséret éppen élelmet szerző tagjai. Mindenesetre jobb, ha a mieink is tudnak róluk mielőtt magányosan vagy kettesben akciózni kezdenénk. Szóval menjünk és keressük meg a többieket és tudjuk meg, hogy ők mit találtak. - megvárom még, ha Kragmir mondana bármit is, de utána elindulok, folytatva az utam visszafelé.

/Kragmir: Rád bízom, hogy a válaszodban megérkezünk-e a Haakon-ék által talált tábortűzhöz vagy beszélgetünk még útközben. Azért csak eddig írtam most. :)/

In reply to Barald, a Szikla (msg # 281):

- Ha fákról van szó, főleg ha ritkákról, még a barátságos tündék is mogorvákká válnak. Sajnos kizárólagosnak érzik a jogot arra, hogy rajtuk kívül más ne formázhassa meg ezeket a csodaszép anyagokat.
Vállat vonok.
- De nem adtam még fel. Előbb-utóbb elérem a célomat. Addig marad a megszokott fenyő, cseresznye, bükk, ében, fűz...ó, bocsánat. Napestig tudok beszélgetni a fákról.

Nem kapcsolódok be a többiek beszélgetésébe, helyette inkább a tájat figyelem, annak érintetlensége az otthonomra emlékeztet, még úgy is, hogy annyira nem látszik veszélyesnek mint amilyenhez hozzászoktam. A következő lépésemet is tervezgetem, jó volna ha egy magaslatról körbe tudnék nézni, de ha találnék is megfelelő helyet, a ritka fás növényzet könnyen keresztbe tehet még az én éles szememnek is. Éppen hozzálátnék, hogy ismét végignézzem a nyomokat a táborhelyen, amikor figyelmes leszek arra, hogy csend van. Se madárcsicsergés, s a többieket sem látom vagy hallom, emiatt pedig elég rossz érzés fog el, amelyekre már megtanultam az évek alatt odafigyelni. Óvatosan előhúzom a kardomat, majd pásztázni kezdem a környezetünket, hátha kiszúrom miért hallgatott el a vadon.

In reply to Maraeya (msg # 282):

- Te menj, én itt maradok szemmel tartani őket. Túl nagy lármával közlekedek hogy szóljak a többieknek. Hívd Baraldot aztán meglátjuk mit reagálnak a felségjelzésre. Ha útonállók akkor jobb megtisztítani tőlük a környéket és őket is elvinni ítélethirdetésre. Elvégre ez is a feladatunk még ha csak időszakosan is.-válaszolom suttogva, közben minden érzékemet kihegyezve figyelem mit csinálnak a banditák.

Kragmir kisse tavol van meg a vadaszoktol de halkan hallja hogy beszelgetnek. A szavakat nem igazan birja kivenni, de nem tunnek ugy mint aki barmitol is tartana ezena  kornyeken. (Ha sokkal tobbet akarsz kilesni, kihallgatni kozelebb kell menned ami Stealth)

Kozben Maraeya ovatos leptekkel de sietve halad vissza arra amerre a tobbieket sejti hiszen kisse eltavolodtak egymastol keresgeles kozben. Mindenesetre a sok egyutt toltott keresgeles soran mar nagyjabol osszeszokott a csapat, hogy ki merre indul el igy rovidesen eszreveszi a tabortuz kore gyult tarsait.

In reply to Guthorm (msg # 283):

Nem is tudom. Én ismerek egy Tündét, és őt nem zavarta, ha fával tüzet gyújtok. Nem lehet inkább, hogy az zavarta őket, hogy egy élő fát akartál kivágni? Tudod milyen hosszú életűek. Mint a fák.

Mikor Maraeya visszatér, nem sok jelentőséget tulajdonítok neki. - Ülj le, pihenjünk egy kicsit.

In reply to Kragmir (msg # 285):

- Azért légy óvatos. - szólok még halkan a törpének.
Kragmirtól Haakonékig nem törlöm a nyomaimat, helyette gondolkozom.
Abban igaza van, hogy nem árthat még egy darabig figyelni őket, de ha így is időbeli előnye van a szökevényünknek... talán nem kellene látszólag vadidegenek figyelésével vesztegetni az időt.

A tábortűz maradványainál összegyűlteket intéssel üdvözlöm és már kezdenék is hozzá az általam látottak elmondásához, amikor Haakon egyszerűen csak hellyel kínál, mintha ráérnénk.
- Kragmir hátramaradt figyelni azt a négy fős vadászcsapatot, akikbe majdnem belefutottam miközben az elejtett szarvassal foglalkoztak. Ti mit találtatok?

In reply to Maraeya (msg # 288):

Bár tudom nem a legbölcsebb dolog, de jó lenne kicsit több információt szerezni mit is beszélgetnek a feltehetően banditák. Így nagyon óvatosan, lépésről lépésre haladva, minden kis területet ahova le kell rakni a lábamat. Így pár méterrel közelebb is lopakodok.

- Nem épp a Hegymély Királyának kincseit, - válaszolok Maranak egy félmosollyal - csupán egy kihűlt tábortüzet, meg egy törött késpengét. Te sokkal érdekesebb hírekkel érkeztél! Szívesen megnézném magamnak, hogy kik ténykednek errefelé, ám óvatosnak kell lenni; ezek már nem Beorn földjei, nem tudom, hogy miféle népek élnek, s járnak erre. Amondó lennék, hogy szép csendben közelítsük meg és vegyük szemügyre őket, ott majd szót váltunk velük, ha érdemes! Mit szólnátok, ha társaságunk egy része rejtve maradna, amíg mondjuk én beszélek velük? - kérdezem szakállamat töprengve megvakarva - Így hamar kisülne, hogy miként viselkednek egy magányos utazóval, mint amilyen Oderic is; sőt, hátha látták is őt! - fejezem be a mondandómat, várakozóan a többiekre nézve.

Biccentéssel és karddal a kezemben fogadom Marát majd amikor elmondja, hogy mi történt megnyugszom, hogy a megérzéseim nem csaltak, valamiért tényleg elhallgatott a vadon - talán érdemes volna ismét megpróbálnom kicsit hallgatni a moraját, hátha sikerül azt is megtudnom, hogy Oderic merre járhat, s egyedül van-e. Amikor a nő megemlíti, hogy Kragmir még mindig ott van, eltekintek a távolba, reménykedve benne, hogy a törpe elég óvatos ahhoz, hogy ne vegyék észre. Barald felvetésére is úgy reagálok, hogy még a távolt kémlelem: -Jó felvetés, de nekem nem tűnsz annak a kimondott utazó fajtának aki ilyen helyekre is eltévedne, még a jelvényed nélkül is megmondom, hogy merről jössz! - mondom a Beornfinak, beszéd közben pedig felé fordulok és visszadugom a hüvelybe a kardomat. -Ha nem bánjátok, majd én beszélek velük. Sokféle népséggel találkoztam már, hátha sikerül ezekkel is szót értenem.

Caedynna felvetésén csak pár szívdobbanásig töprengek; ahogy végignézek magamon, valóban igaza lehet. Ráadásul nem áll szándékomban elrejteni Beorn jelvényét, hisz' csak most tűzhettem fel, nem tűnik helyesnek lopva viselni.
- Az én szándékom felől rendben van, - válaszolom -akkor én majd rejtve maradok. Ha latrokkal lenne dolgunk, akik becstelenül rátámadnak egy magányos utazóra, csúnyán meglepetést szerezhetünk nekik. - emelem meg a lándzsámat és végével a földre koppantok - Maraeya,te mit láttál rajtuk, miféle öltözetű és fizimiskájú alakok ezek a vadászok? - kérdem varjúfekete hajú társamat. - Pár szóval mondd el kérlek, miközben akár el is indulhatnánk; Kragmir ki tudja, hogy meddig bír ellenállni szokott tudásvágyának... - azzal ha senkinek nincsen ellenvetése és Caedynna elindul, én magamhoz intem Shadrach-ot kissé távolabb, rejtve követjük, amíg célhoz nem érünk. Akkor iramodásnyi távolságban meglapulok és feszülten figyelek, hogy miképpen viselkednek az idegen vadászok, illetve, hogyan alakul a társalgás. Egyik kezemet Shadrach hátán tartom, így jelezve neki, hogy ne árulja el, hogy itt rejtőzködünk, de nem nagyon marad nyugton, halk torokhangon morog nagyokat szuszog. Amíg erre figyelek, én sem vagyok a leghalkabb. "Ilyen zajokkal aligha sikerül bolonddá tenni bárkit is" - gondolom kissé ingerülten.

09:37, Today: Barald, a Szikla rolled 1,3,4 using d12,d6,d6 with rolls of 1,3,4.  lopakodás és/vagy rejtőzés.
This message was last edited by the player at 08:41, Mon 30 Jan 2017.

Barald "hogyan néztek ki" kérdésére hamarosan válaszolok is.
- Az egyértelműen látszott rajtuk, hogy nem beornfik vagy erdei emberek. Más a ruházatuk stílusa, de ennél jobban nem tudom neked megmondani. Illetve az is hogy nem szakadt banditákról van szó. Jó minőségű ruhákban vannak, rendes fegyverekkel és nem látszottak olyanoknak, akiknek komoly problémáik lennének itt a senki földjén. -
Azt viszont nem bírom megállni, hogy bele ne kotyogjak abba, hogy szerintem mi történhet, ha magányos utazóként tűnne fel Barald vagy inkább Caedynna.
- Ennyi erővel akár nyíltan, mindannyian felkereshetjük őket. A látszólag magányos vándor és a lopakodó társai nem jó kezdés. Bizalmatlanságot szül. Ellenben ha mindannyiunkat vagy két-három főt látnak közeledni, akkor ez inkább óvatosságra utal, mint gyávaságra vagy túlzott vakmerőségre. Már ha értitek, hogy mire gondolok. - egészítem még ki a beszélgetést mielőtt Kragmirhoz odaérnénk.
- Persze más lenne a véleményem, ha nem emberek lennének illetve valóban útonállóknak néztek volna ki. - jegyzem meg mintegy mellékesen.

Ha elindulunk mindannyian, márpedig miért ne tennénk, akkor mutatom az utat a hátrahagyott törpe felé.

In reply to Barald, a Szikla (msg # 292):

Kragmir semeddig se tud ellenállni a tudásvágyának. Tavaly találtunk egy gödröt az erdőben, ő meg egyből beleugrott, hogy kiderítse mi van az alján... Emlékszel? - kérdezek vissza Caedynnához. - De ha bárki utazónak akarja álcázni magát akkor teljesen mindegy, hogy ki az, bárki utazhat itt. Beorn és Maraeya esetleg el tudják mondani, hogy helyiek, csak messzebbre vadásznak, de annak se látom értelmét. - felállok a földről, és felveszem a felszerelésemet. - Gyertek, nézzük meg közelebbről őket.

-Bizalmatlanságot szül az igaz, de senki nem véletlenül él itt. - mondom Marának. -Lehet, hogyha sokan jelenünk meg kedélyesen fogadnak minket és csapdába vezetnek ha velük tartunk útmutatást várva vagy később utánunk erednek sokat, míg ha egyikünket látják csak rögtön nekiesnek fegyverrel. Én így tennék a helyükben ha rosszat akarnék magunknak. - magyarázom, majd Haakonra nézek amikor az Kragmir tudásvágyáról beszél; én speciel nem teljesen nevezném tudásvágynak: -Emlékszem sajnos. - tudom le ennyivel lévén rossz emlékeket ébreszt bennem az ami ott történt, de látva, hogy a többiek elindulnak a vadászok felé Baraldra nézve vállat vonok; ha esetleg mégiscsak meglapulnának akkor előre megyek egyedül, ha de ha ők is jönni akarnak, nem ellenkezek.

In reply to Kragmir (msg # 289):

Kragmir eloreoson. Lassan, minden lepesre figyelve, vegul egy eleg jo megfigyelohelyre jut. A szarvassal jol haladnak, viccelodnek is kozben. Nem mindent ert meg a torpe, de valamifele tabort emlegetnek kozben, meg keszulni a hadjaratra, jobbara arrol viccelodnek.

A csapat megkozeliti azt a helyet ahol Mara es Kragmir elvaltak egymastol. De Kragmir nincs ott. Mielott kitorne a panik megpillantjatok a torpe hatat egy fa arnyekaban elegge aban az iranyban amerre Maraeya a vadaszokat latta.

Korábban:

- Ha haragudnának az emberekre amiért fával fűtünk, már évezredek óta háborúban állnánk minden tünde kolóniával...már persze, ha figyelmen kívül hagynánk a tényt, hogy vélhetően már nem maradt volna ember Középföldén, ha a tündék ilyesmi miatt haragudnának ránk.
A tóvárosi fekete humort nem sokan értik, mármint én úgy hiszem, így egy kis nevetéssel jelzem, hogy ez mifelénk afféle humor.
- Nem, én konkrétan arra gondolok, hogy a legértékesebb, leggyönyörűbb, legsokféleképpen felhasználható faanyaguk bizony ritka kincs. Akár élő, akár holt. Tudom, hogy létezik. Csak nem tudom hol van. És tündétől nem fogom megtudni.
Mondjuk úgy se hinnék el, hogy nem kell nekem egy egész erdőnyi. Ha csak egyetlen fát fel tudnék dolgozni, még az unokáim is eléldegélhetnének az árából. Úgyhogy megéri keresni.

---

Jelen:

Mivel szeretek emberekkel beszélgetni és úgy veszem észre, hogy a jóravaló emberek is kedvelik a társaságom én is jelentkezem a feladatra, hogy szóba legyedjek a szarvasvadászokkal. Így aztán a társaság mögött nem sokkal lemaradva egy elégedetten mosolygó Guthorm is sétál [pajzsa a hátán, kardja a tokjában, egyelőre nem gyilkolászni megy, hanem beszélgetni, ahhoz meg nem kell fegyver].

In reply to Loremaster (msg # 296):

Gyorsan elgondolkodok a hallott információn. "Bár a ruházatukon nézek felségjelzést vagy mintát mely arra utalhat hogy melyik nemes, vagy vezető alatt szolgálhatnak ezek az emberek, és hála kereskedő múltamnak sok emberrel üzleteltem sok népből így könnyedén felismerem a jellemzőket. Hadjáratot indítani nem kis erőforrást igényelhet, de az elfoglalható dolgok száma is behatárolt a környéken. Ki lehet olyan botor hogy háborúra készül most."

Társaimat nem veszem észre mikor mögém érnek.

In reply to Loremaster (msg # 296):

Mivel nem kérdeztem a többieket Kragmir korábbi, valószínűleg felelőtlen akciójáról, ezért a törpe hűlt helyéhez érve már sejtem mire utaltak és egyértelművé válik, hogy rossz ötlet volt éppen a kíváncsiság eme bajnokát hátrahagynom.

Amikor meglátom az egyik, szarvasbontogatókhoz közelebbi fa törzsénél a leskelődő Kragmir-t, akkor egyértelműen csendre intek mindenkit. Elmutatok abba az irányba amerre Kragmir-hoz képest a tisztásszerűség van a vadászokkal és majd eldöntik hogyan tovább.

In reply to Kragmir (msg # 298):

Kragmir igyekszik jo alaposan megnezni oket maganak. Oltozkodesre es viselkedesre is elternek azoktol akikkel eddig a kornyeken talalkozott. Hallott mar torteneteket a folyo menti nepekrol, de valahogy ez sem passzol ossze, inkabb delebbrol szarmazo nepek lehetnek. Mindenesetre semmifele jelzes nincsen rajtuk, ugyhogy nem valoszinu hogy valamifele birodalom katonai lennenek. A kornyek erdei hiresek arrol hogy jo buvohelykent szolgalnak hosok es banditak szamara is, de a dolgos nepeket tavol tartja a kornyekbeli mocsaras reszekrol jovo ork fenyegetes. Mindezeket atgondolva Kragmir valoszinusiti hogy a lehetosegek kozul legjobban talan a banditak illenek rajuk.

Kragmirhoz közelebb érve lassítok lépteimen, majd kvázi odasettenkedek mellé. Látom, hogy nagyon figyel, emiatt nem tudom eldönteni, hogy a szarvasvadászok most tulajdonképpen mennyire veszélyesek. Inkább óvatosan közeledem, elvégre, ha Kragmir, ez a tapasztalt vándor törpe elővigyázatos, otromba tett volna zajoskodással tönkretenni a munkáját.

Mikor Kragmirnak hűlt helyét találjuk azon a helyen ahova Mara vezet minket odalépek Haakon mellé és rosszallóan megcsóválom a fejemet: -Egyszer még a vesztét fogja okozni a felelőtlen kíváncsisága. - suttogom neki elég halkan ahhoz, hogy véletlenül se hallhassák meg a hangomat a vadászok. Amikor Mara megmutatja azt az irányt amerre a vadászok vannak kérdően nézek a többiekre: én szíves örömest odamegyek egyedül beszélni velük ha mindenki e mellett a megközelítés mellett dönt.

Miután mindenki kigyönyörködte magát a társaságban, összehívok mindenkit. - Nos, mi legyen? Én azt mondom, hogy csak egyszerű utazók. Ha gondoljátok, odamehettek beszélgetni velük. Én legalábbis itt leszek az íjammal, és fedezlek titeket, ha rossza fordul a dolog. Csak döntsétek el hamar. Vagy egy elfogni való szökevényünk.

In reply to Haakon (msg # 303):

- Vállalom. Mármint a beszélgetést. Láttam, hogy lősz, biztonságban fogom érezni magam míg Te fedezel.
Megvárom míg a többiek döntenek majd egyedül - vagy társasággal - elindulok a szarvasboncolók felé.

In reply to Guthorm (msg # 304):

Az intésre nagyon lassan visszafelé lépdelek a többiekhez. Majd miután találgatás veszi kezdetét megszólalok én is halkan.

- Nem utazók. Biztosíthatlak erről titeket. Amit hallottam az alapján inkább banditák vagy útonállók, déli népek szülöttei. Felségjelzés hiányában nem mondanám katonáknak se, és az hogy  beszédükből valahol van egy táboruk a közelben mely egy hadjáratra készülnek. De ha a legjobban akarunk megbizonyosodni szándékukról akkor támogatom Guthorm ötletét hogy menjünk oda mi beszélgetni. Én kereskedő voltam, ő meg tóvárosi. Az álcánk adott, ha meg baj van gyorsan megtudjuk és vigyázni meg tudunk is magunkra.

Gyors számvetést végzek; Guthorm, Kragmir és valószínűleg Caedynna vállalják, hogy szóba elegyednek a négy fickóval, Haakon lesben állni szeretne, míg Mara-ról nem tudom hirtelenjében eldönteni, hogy melyik megoldásra hajlik jobban. Én maradok a leshelyemen, ha mégoly gyatra is; hárman-négyen épp elegen lesznek oda a társaságunkból. Iramodásnyi távolságban leszek, ha kell, pár ugrással ott tudok teremni, amennyiben meg csak diskurálnak, azt is ki tudom fülelni, aligha maradok le bármiről is.

In reply to Kragmir (msg # 305):

Elégedetten mosolygok Kragmir szavait hallva.
Minél több időt töltök el vele, annál jobban megkedvelem a törpét.

Jómagam nem találom tökéletes álcának amit Kragmir kitalált, inkább kirabolandó célpontnak gondolom - úgy látom, nem utaztak még veszélyes vidéken. Egy kereskedő és egy tóvárosi - gazdag, nem idevaló és könnyű préda. Ezek banditák, akik szerintem csak azokkal hajlandók tárgyalni akiket magukhoz hasonlónak tartanak.
De ha nem tartanak igényt egy utazó szavaira, hát nem veszekszek. Ezért nem tartok velük, inkább karddal a kezemben meghúzódok a fák takarásában.
This message was last edited by the player at 21:15, Thu 02 Feb 2017.

Amig Kragmir es Guthorm elindulnak a vadaszok fele a tobbiek behuzodnak a fak arnyekaba (Sikeres Stealth proba hianyaban ez olyan jo egy kornyi tavolsagot takar, mig sikeres probaval egy forwardnyi tavolsagot)

Amint kilep a ket gazdagnak latszo utazo a fak kozul elsokent azt latjatok hogy a zajra mind a negyen rogton a fegyvereikert kapnak. Ketten ijert masik ketto meg landzsaert. Ez persze nem olyan meglepo, vadonfolde ezen resze meglehetosen veszelyes kornyek, sose at vigyazni nehogy egy ork csapat meglepje az embert...
Mindenesetre amint felmerik hogy csak ket erkezo van az egyik elvigyorodik
- Milyen szerencses veletlen - rohogi el magat, de egy masik folytatja
- A kornyek csak ugy nyuzsog az orkoktol, szerencsetek hogy epp erre jottetek -
- Igen, igem - veszi vissza a szor az elso - de az itteni biztonsagnak ara van. Mit tudtok fietni a biztonsagos haladasert? - megvonja a vallat
- Nem konnyu am tavol tartani a veszedelmeket -
- Egy ilyen tavoli kornyeken konnyeden ott maradhat aki nem vigyaz -

In reply to Loremaster (msg # 309):

- Magam is úgy gondolom, hogy veszélyes a környék.
Felelem mosolyogva.
- Éppen ezért úgy gondoltam, hogy ha már így szóba került a biztonság ára, hogy jóravaló, tisztességes emberek nem így kezdenének egy társalgást így kénytelen vagyok élettel fizetni a biztonságért. Ha nem értenék az urak, amennyiben szépen hátat fordítanak és elsétálnak - természetesen a fegyvereiket jól látható helyen a földön hagyva, mondjuk ott a szarvas mellett - akkor élhetnek. Ezt tudom felajánlani a biztonságuk érdekében.

A másik verzióban sajnos fenn áll a kockázata, hogy önök kedves uraim súlyos sérüléseket fognak szerezni.

Próbálom kicsit beszéltetni őket, hogy legyen ideje a többieknek előkészíteni íjaikat, elbújni, meg a szokásos lesvetéses témákkal foglalkozni amihez nem értek.

20:11, Today: Haakon rolled 12,7 using 1d12,2d6 with rolls of 12,2,5.  sztelf.
Én nem nagyon akarok előre lopakodni, hanem Rearwardban szeretnék maradni. Esetleg egy Prepare Shot akciót elvégezni.

Amúgy Guthorm jól ért a pénzügyekhez, még csak most találkozik velük, de bárhogy döntenek, a fegyvereiket mindenképp megszerezzük. xD

Míg a többiek elhelyezkednek, addig én távolabb maradok, ahonnan még tudok nyilazni. Fel is teszek egy nyilat az ideigre, és onnan követem figyelemmel az eseményeket.

In reply to Loremaster (msg # 309):

Nem vagyok bizonyos abban, hogy éppen Kragmir és Guthorm kettőse a jó választás a négy fős csoport előtti felbukkanáshoz, de Haakon-ra, majd hosszasabban Barald-ra és Caedynnára nézve inkább csendben maradok.
Amikor a két - hirtelenjében általam nagydumásnak titulált - utazó elindul a csoport felé, addigra már keresem a megfelelő rejtekhelyet, ahonnan könnyedén tudom magam az esetlegesen támadó négyes legközelebb eső tagjára vetni magam, hogy letaglózzam, mint egy megveszekedett ökröt.

Látva, hogy a többiek közelebb lopakodnak én is vállalok annyi kockázatot, hogy esetleg lebuktatjuk a két beszélgetésbe elegyedő társunkat. De én kicsit máshogy közelítem meg a dolgot, megkerülöm őket és hátulról közeledek, ahol elsősorban csak arra kell figyelnem, hogy zajt ne csapjak hiszen valószínűleg a két idegennel lesznek elfoglalva és kevésbé fognak figyelni a környezetükre. Ez azonban sajnos valószínűleg kicsit több időbe is kerül.

In reply to Guthorm (msg # 310):

- Ajj barátom, minek mondasz el mindig mindent. Az értetlen is láthatja hogy túlerőben vagyunk, hiszen alig vannak négyen. Régen tóváros környéke sokkalta veszélyesebb volt mint manapság, és ezek a jóravaló emberek ezt nem tudhatták. De esetleg meg tudunk egyezni úgy hogy mindenki jól járjon. Hajlandó vagyok valamennyit fizetni nektek ha útba tudtok igazítani egy barátomhoz. Ezen a környéken jár és úgy hívják Oderic. Nekem és barátomnak ez jó pár ezüstöt megérne és még az életetek sem kerül veszélybe. - persze kezem a fegyver markolatára csúszik amíg beszélgetünk hogy ha gond van gyorsan tudjak reagálni.