[IC] 2947 Nyár eleje: Távozóban
Egy lassĂş bĂłlintással nyugtázom Irime kissĂ© kĂ©tes válaszát, de amennyire jĂłl sejtem, nem kifejezetten Ăłdzkodik attĂłl, hogy vizes legyen. BeszĂ©lgetĂ©sĂĽnk vĂ©geztĂ©vel Haakon kezdem keresni a tekintetemmel, s miután látom, hogy Marával tárgyal, lassĂş lĂ©ptekkel, zsebre dugott kĂ©zzel Ă©s kissĂ© fáradt, görnyedt tartással lĂ©pkedek közelebb hozzájuk, hogy a szĂłváltásuk alatt a környĂ©ket figyeljem, de elsősorban a hĂd romjainak irányába pillantgatok. A mĂşltkor nem volt elĂ©g időm megfigyelni a harc hevĂ©ben s utána sem a sebesĂĽltek ellátása közben, Ăgy most kihasználom a lehetősĂ©get, de nem kifejezetten a megmaradt pillĂ©rek vagy egyĂ©b felismerhető romdarabokat fĂĽrkĂ©szem, mindössze kissĂ© ĂĽres tekintettel, a távolba rĂ©vedve prĂłbálom elkĂ©pzelni, hogy egykoron hogyan nĂ©zhetett ki az őseim által felĂşjĂtott hĂd. KĂ©pzeletvilágombĂłl egy ismeretlen hang ránt vissza a valĂłságba, legnagyobb meglepetĂ©semre egy hobbit. -Ăśdvözöllek Theodard! - ĂĽdvözölöm a halászt, s le is guggolok, hogy ne tornyosuljak tĂşlzottan fölĂ©, közben pedig hátrahajtom a csuklyámat. NĂ©hány pillanatig nem szĂłlok semmit, magamban mĂ©regetem a helyzetet. Ha megemlĂtem a hobbitnak, hogy veszĂ©lyes Ăşton járunk, biztos csak jobban velĂĽnk akar majd tartani. -Én nem bánom egy bátor hobbit társaságát, de ez a döntĂ©s jelenleg nem csak a kettőnkĂ©. - jegyzem meg vĂ©gĂĽl, majd miután felálltam, Marára nĂ©zek: -Ismered? - kĂ©rdezem a nőt. Azt Haakon pontosan tudja, hogy szimpatizálok a hobbitokkal, de azt is, hogy fĂ©ltem is őket a harctĂłl, bátor szĂvĂĽk gyakran veszĂ©lyesebb helyekre viszi őket mint ami nekik valĂł. De ha Mara Ăşgy vĂ©lekedik rĂłla, hogy talpraesett hobbit, akkor meg fogom kĂ©rdezni a tĂĽndĂ©ket, hogy mit gondolnak a csatlakozásárĂłl.