This message was last edited by the GM at 12:43, Sun 16 July 2017.

A fesztival nyuzsog az elettol. Mindenfele emberek nezelodnek, isznak, vasarolnak.

A fontosabb latnivalok amik elsore szembeotlenek nektek:

• Vasari birosag satra, alabardos orokkel es ket elotte allo kalodaval
• Lovagi torna
• Szornyszulott kiallitas
• Labasjoszag vasar
• Birkozo szorito
• Sorsatrak
• Mutatvanyosok

Ahogy kiertek a varoskapun a szemetek ele tarul egy hatalmas mezon amin mindenfele karamok allnak bennuk marhak, birkak es disznok. A karamok kozott parasztok maszkalnak. Egy kisebb kozponti teren mennek az aukciok, az eladando allatokat odahajtjak, meg lehet tekinteni es licitalni rajuk.

A varosfal menten tovabbmenve elertek egy kisebb satortaborhoz. Az egyik oldalon egy nagyobb sator mellett mindenfele letakart ketrecek allnak. Egy ember hirdeti hangosan hogy Doctor Malthusius Zoocopeiaja van elottetek ahol mindenfele es fajta szonrnyszulottek, Oregvilag legfurabb lenyei kerulnek majd kiallitasra.

A masik oldalon egy nagyobb tomegben birkozo ring all. A ring kozepen egy nagydarab viharvert alak, a hely bajnoka all es var kihivokra, mig egy kikialto hirdeti a vallalkozoknak a lehetosegeket.

A birkozo ring tuloldalan kezdodnek a mutatvanyosok satrai. Mindenfele es fajta mutatvanyos megfordul a satrak kozott. Zsonglorok, artistak, eroemberek, stb. Az egyik sator jovendomondot hirdet.

A tavolban megpillantjatok a vasari birosag tiszteletet parancsolo satrat. Ez egy eleg nagy es jo minosegu sator ami a varosi orseg es birosag kirendelt tagjainak szekhelye. A sator elotti kalodak kornyeken utcagyerekek ogyelegnek, hogy az esetlegesen kalodaba keruloket minnel hosszabb ideig dobalhassak rothado novenyekkel es egyeb az utcakrol es csatornak kornyekerol osszeszedett zsakmanyaikkal.

A birosag satra mellett etelt es italt kinalo apro satrak tomege all, a gyenge szel inycsiklando illatokat sodor feletek.

A varosfal hajlata miatt nem latjatok, es a tomeg zsivaja miatt nem halljatok, de ugy hallottatok, hogy a vasar tavolabbi feleben tartja Wilhelm von Saponatheim baro es Leopold, Middenland fohercege lovagjaik szamara az eves lovagi tornat. Ahogy a jarokelok mondjak kizarolag a nemesen szuletettek kifinomult izesere szabva, a nem megfelelo bameszkodokat a nemesek testorsege rovid uton felrehajtja hogy ne zavarhassak meg a varos kremjenek szorakozasat.

Bögenhafen hangulata, meisseni származású lévén hamar beszippant. Egyes érzékszerveim, már a vásár felé menet megtelnek a színes kavalkád megannyi ízével és dallamával, s sodródva a tömeggel előbb a főtér szobrainak szentelek pár percet, később a templomtéren hajtok fejet Sigmar szentsége előtt, kinek házába még napnyugta előtt biztosan be kívánok térni imádkozni...
Pár percre rá tekintetemmel már tisztes fogadót vadászok, majd igyekszem elraktározni a szimpatikus és legfőképp frekventált helyeket, nem húzva álarcot. Takaros tavernában foglalva egy szobát, mert gyanakszom estére már bottal üthetném a nyomát.
A városfal nagykapuja felé - némi útbaigazítást követőn - a mellékutcákon megyek. Igyekszem mihamarabb kiismerni magam a városban, hogy a vásár forgatagában aztán átadhassam minden földi jónak napom. Előbb egy sörsátorban óvakodom a kiszáradástól, majd a szörnyszülött kiállítás vonz leghamarabb, így déli üdvözlés után az illetékest megkérdezve,
-Mondja, mikor libben fel a takaró a ketrecekről és mit fogok látni? - kíváncsiskodom. A konferáló válasza után a ringhez közel egy farönkön megpihenek, hátha akad a harcosnak kihívója, vagy így/vagy úgy később továbbállok a mutatványosok irányába, de a jövendőmondásból nem kérek többet. Mikor gyomrom hangosat kordul, figyelmem hamar a bíróság sátra melletti standokra terelődik és végül saslikot kívánok meg csalamádéval melyet rendre elfogyasztok egy félreeső padon, a lovagi torna nem az én műfajom, hát messzebbről nézem, nem érdeklődök utána nagyon...

Cyl

Cyl a labasjoszag vasaron atvagva kerulgeti a tomeget. Eleg sokan vannak itt, nezegetik a joszagokat, ugy tunik ez lehet az ev legnagyobb ilyen jellegu vasara es a kornyek osszes gazdaja itt van venni vagy eladni. Mindenesetre vegul atvag rajtuk es a satrakon is egeszen a sorsatrakig amik a mutatvanyosok utan kezdodnek, nem messze a birosag satratol. A sator elott ket alabardos or strazsal, nem messze toluk az egyik kalodaban (ketto van) egy kisse mocskos torpe turi par utcagyerek gunyolodasat es azt hogy celtablanak hasznaljak a fejet. Az oroket ez lathatoan nem erdekli.

A torpe kisse reszelos hangon megszolitja az arra halado Cylt
- Kedves kisasszonyka - a nyelve nem porog ugy ahogy kene, es kisse kozelebb erve azt is sejted miert. Eroteljes alkoholszag arad belole - Ha megszanna, valami felreertes tortent. Egy par e-ezust buntetest nem birtam kifizetni. Tisztesseges banyasz, kereskedo vagyok. Ot ezust kisegitene es az adosod lennek - probalkozik egy feloldalas mosolyal. Ugy gondolod mar nem az elso vagy akit megkerdezett.
This message was last updated by the player at 21:56, Sat 13 Feb 2016.

A lábasjószág vásár - legyen bár óriási, gazdafiak százait vonzó -  nem különösebben köt le, míg egy szépséges, gesztenyebarna szőrű telivéren el nem időzik tekintetem, mely feltehetően nem is eladó. Cyl, te aztán tudsz választani - vágok ekkor fancsali képet, s épp a megkötött állat keskeny hókája felé nyúlnék megsimogatni azt, mikor megkörnyékez éles szemű gazdája, egy kíváncsi lovászlegény. -Szép ló közlöm az egyenes tekintetű, megtermett hapival a nyilvánvalót, majd - talán nem csupán a ló bánatára - hamar tovább is állok, nem kokettálok a fiúval. Míg érzem hátamon lépteim követő szemeit nem fordulok vissza, de kisvártatva a hevenyészett karám végéhez érve hagyom szemérmes attitűdöm felülkerekedni és félfordulattal visszatekintek a jóképű, tejfelszőke, karcsú, szálkásan izmos félmeztelen lócsiszárra. Kétség sem fér hozzá...megbabonáztam  - kuncogok tenyerembe, s egyúttal a sörsátor felé veszem az irányt, hogy kiszáradt ajkaim e nemes nedű kegyében részesítsem. A számtalan mutatványos, kardnyelő, mint tűzfúvó, erőember és légtornász között csak kapkodom a fejem, kíváncsin a temérdek varázslatos műsorszám pár részletét megragadva, de rövidesen eltereli figyelmem a bíróság sátra melletti kalodában sínylődő törpe, ki már alig bírja lábon a szenvtelen utcakölykök fáradhatatlan zöldség- gyümölcsostromát, úgymint korábban az alkohol mámorát. Söröskupával a kézben a bíróság sátra felé irányítom hát lépteim. Csak úgy visszhangoznak elmémben mesterem szavai, mikor végül a két alabárdos elé érek:
Segítsd a törpenépet...de ne hagyd magad rászedni.
-Jó napot. A nevem Cecil. - mutatkozom be a kurta üdvözlés után. -Két kérdésem volna. Mit követett el e férfi, miért kaloda jussa? S pontosan mennyivel tartozik?  - érdeklődöm vékonyka hangon a fegyveres törvényszolgáktól, bár tisztán hallottam az összeget a törpétől, kinek mosolyát ugyan nem viszonoztam, igazolásképp erre is rákérdezek.

In reply to Cyl Sepha (msg # 7):

A kinti alabardosok intenek Cylnek hogy belephet, igy bemegy a satorba. A ponyvan belul Olajlampasok es gyertyak adjak meg a kello fenyt. Ketten vannak jelenleg bent, a felesleges pompat elhagyva, egy idosodo de hatarozottnak tuno ferfi es egy fiatalabb lany. Mindketten egy-egy asztal mogott ulnek amiken rendre eleg sok papir van. A ferfi hallgat meg teged, ugy nez ki o a fontosabb kettejuk kozul, az o asztala all rogton szemben a bejarattal, mig a lanye tole jobbra.
- Udvozollek! Heinz Richter vagyok, Bogenhafen varos torvenykezesenek kepviseleteben en latom el a biroi tisztseget a Schaffenfest alatt - majd mikor meghallja a kerdeseidet kicsit elgondolkozik, de nem nez a papirokra - Gottri Gurnisson. Sajat bevallasa szerint Grissenwaldi banyasz aki egy jot jott unnepelni. - mondja komoly arckifejezessel - Emlekszem ra. Nem sok mindenkit kellett eddigi szolgalatom alatt mar kora reggel kalodaba zaratnom reszeg randalirozasert. Ma mar masodjara, de eloszorre meg ki tudta fizetni a bunteteset. - a lanyra pillant - Mennyivel is tartozik meg? -
This message was last edited by the player at 22:02, Mon 15 Feb 2016.

A lany gyorsan atfutja a papirokat - Meg harom ezusttel Magistrate Richter - feleli tisztan. Latszik rajta hogy buszke munkajara es arra hogy egy Richter kaliberu emberrel dolgozhat.
This message was last updated by the player at 22:05, Mon 15 Feb 2016.

Mikor az alabárdosok válaszul utat nyitnak előttem a sátor száján, légies léptekkel belibbenek közöttük. Az olajlámpások fényénél kibontakozó látvány igazolja elképzeléseimet, mikor halkan köszönök a jelenlévőknek, rangjuk szerinti sorrendben.
-Magistrate herr Richer és frau öö..novícia...üdvözlöm önöket, a nevem Cecil Sepha. Köszönöm, hogy temérdek teendőjük mellett azonnal volt alkalmuk fogadni - fogalmazok előbb terebélyesen, a rahedli papírmunkát lopva szemrevételezve, majd hallgatok míg a bíró beszél.
-Tehát eme névre hallgat a fogoly,  Gottri Gurnisson. - szólalok meg aztán, s kisvártatva elő is állok ajánlatommal, kezeimet hátam mögött összekulcsolva, egyenes tartàssal. -Amennyiben Sigmar nevére, ígéretet tennék, nem fordulna többet elő e randalírozás a Schaffenfest ideje alatt és letenném a három ezüst óvadékot szabadon engednék a grissenwaldi bányászt? - kérdem, bár nem leplezhetem a - valós - összeg hallatán felszalad szemöldököm.
Nem csupán részeges egy törpe, mikor a szabadságáért könyörög még hazudik is. Legalább ne ily átlátszón tette volna, van még mit tanulnia... - rejtem gondolataim a jelenlévők előtt ártatlan félmosolyba.
This message was last edited by the player at 19:10, Tue 16 Feb 2016.

Richter eles szemekkel figyel teged majd megjegyzi - Fraulein, ha kifizeti a buntetest termeszetesen elengedjuk Herr Gurnissont, de regota dolgozom birokent es meglepne ha a kovetkezo harom napban tavol tudna tartani az ivastol. - mindenesetre int Andreanak, hogy vegye el a penzt ha atadod neki es utanna szol az oroknek, hogy engedjek el a torpet.
This message was last updated by the player at 20:57, Tue 16 Feb 2016.

-Rendben bíró úr. Ha megbánást és mértékletességet tanúsít, kaphat tőlem egy második esélyt Gottri Gurnisson. Sigmar áldja bölcsességéért herr Richter. - szurkolom le az ezüstöket a bíró asztalára, akár papírnehezék volna, majd követem a leányt. Ám mielőtt elengednék a foglyot, jelzek az őröknek: -Négyszemközt óhajtok a törpével beszélni.
---
-Csillapodjatok gyerekek - intem csendre a zöldségdobáló ifjakat, egyiküknek -  azt gesztikulálva legalábbis - szétnyomok egy kisebb tököt a fején, eztán lehajolok a kalodába ragadt törpéhez.
-Ismerem a neved törpe uram, s esélyt kapsz tőlem, hogy most az egyszer megszabadulj bajodtól, a kalodától, s ha jót akarsz magadnak hát kevesebbet tartózkodsz a söntéspult alatt, vagy garantáltan emlékezni fogsz rám... - hangom végig kedves, nyoma sincs benne fenyegetésnek. -A nevem Cyl... - ereszkedek térdre végül a fogoly előtt -...és azt kívánom, hogy az elkövetkező öt napban ne hagyd el a várost, hisz ennyi ezüstöt kértél tőlem fizetségül, majd minden nap elmenj Sigmar templomához, s megkérdezd a novíciáktól segédkezhetsz e valamiben. Ha először nemleges választ kapsz, seprűt kérsz és addig dolgozol serényen, míg Sigmar beavatottjai az Ő fényességében le nem tekintenek rád, mint most én. Ha azt mondják, 'elég', feloldozást nyersz bűneid alól, ám az öt napnyugtát akkor is letöltöd. Világos herr Gurnisson? Az adósom lett, így fizessen...vagy megtalálom és... - de nem fejezem be. Inkább csípőre helyezen kezeimet, majd miután sikeresen szétoszlattam a gyermekrajt jelzek az őröknek, elengedhetik. Kiegyenlítettem a számlát, megfizettem az óvadékot.

A torpe buzgon bologat, lathatoan mindenkeppen szabadulna majd amikor kiszabaditjak, lesopri magarol a zoldseg maradvanyokat es oklet az utcagyerekek fele razza, mire azok elszaladnak be a satrak koze, majd feled fordul
- Koszonom kisholgy. Orok eletre az adosod vagyok, a legjobb baratomma fogadlak. Testveremme. - mosolyog bargyun az elfogyasztott alkohol hatasara - Unnepelyesen megigerem. Olyanok leszunk mint ket testver ezentul, elvalaszthatatlanok. Orokre. - probal atolelni duledezo leptekkel - Erre innunk kell, nem mindennap szuletik ilyen baratsag - mondja es int a sorsatrak fele
This message was last updated by the player at 00:52, Wed 17 Feb 2016.

-Felebarátból volna elég, testvéreim pedig..na de ne essünk túlzásokba - pattanok hátrébb könnyedén mielőtt rám esne a törpe, vagy át kívánna ölelni, vagy bármi ehhez hasonló történne...
-Nem. Utunk Sigmar templomába vezet, ha nem akarsz az ellenségem lenni. makacskodom, s fonom egymásba karjaimat melleim alatt.
-Nincs harmadik esélyed. Ha barátodnak tartasz vagy rám hallgatsz, vagy mész vissza a kalodába. Amúgy sincs miből innod, hisz a szabadságodat sem tudtad megváltani... egyértelműsítem a helyzetet. Tapodtat sem mozdulok a sátor mellől.
This message was last edited by the player at 06:08, Wed 17 Feb 2016.

Buzgon bologat mint aki eddig is igy ertette a dolgot - Persze, persze testver... fonok. Menjunk. En is ugy gondoltam - szedi meg egyszer kicsit rendbe a ruhajat es fesuli ki a szakallat. Igy se nez ki sokkal elfogadhatobban. Talan csak egy picivel. Mindenesetre ahogy elindultok, es elhaladtok a sulteket es frissitoket arulo bodek mellett neked az ehseged neki meg ugy tunik a szomja kezd el erosodni a finom illatokra, legalabbis abbol hogy szinte nem is elore nez hanem vegig a satrakat. Vegul mikor ket zsonglor es a kicsit korejuk gyulo emberek miatt meg kell torpannotok meg is jegyzi - Nagyon kiszaradt a szam. Egy korty ital lehet jot tenne. Emlekszem mikor meg fiatalabb voltam egy kisebb hordo sort is meg birtam inni egy szuszra - tuloz kicsit valoszinuleg ambar a jelenlegi allapotat nezve akar meg igaz is lehet.
This message was last updated by the player at 19:41, Wed 17 Feb 2016.

Az önmegtartóztatàs nem ismeretlen szàmomra, igy nem àllok meg míg a templomok terère nem èrünk.
-Most nem fogsz inni - jegyzem meg, kerülve a zsonglôrök körött összegyûlt tömeget.

Cyl es Gottri elkezdi kerulgetni az embereket. Elegge nagy a tomeg. Aztan hirtelen eles hang hasit bele. Hirtelen nagy tolongas tamad, probalnak felremenni az emberek, a lokdosodesben az egyik nagyobb darab legeny kisse elkesett es igy a tobbiek szetszeledtek a kornyekrol egyedul hagyvan
- Te, te leszel a bator aki kihivja a bajnokot? 1 arany taller. Nem keves penz, es ennel konnyebben meg senki sem kereste meg. Eleg ha egy rovid ideig kibirod a Zuzo ellen. Ha le is gyozod bajnokunkat akkor harom egesz arany a jutalmad. - cinkosan lehajol es ugy tesz mintha valaki fulebe sugna - Igen harom teljes arany, ennel konnyebben ki szerzett mar annyit. - felegyenesedik - Latom a barataid biznak benned, eros legenynek tunsz, neked nem okozhat gondot a dolog. Osszesen 1 ezust a kihivas dija es a lehetosegek. Nos a lehetosegek magukert beszelnek. -
A nagydarab legeny, talan kovacsinas lehet nyel egy nagyot es bolint mire szelesen elmosolyodik a kikialto.
- Kihivas tortent - elveszi a penzt, es ledof egy botot a foldbe majd egy kicsivel a jelenlegi arnyek moge huz egy vonalat - lepj hat be a szoritoba. Ha kibirod a Zuzo ellen amig az arnyek eler idaig akkor 1 arany a jutalmad mint mondtam, ha gyozol akkor harom. Keszen allsz? -
This message was last edited by the player at 11:12, Thu 18 Feb 2016.

A szorito masik feleben egy nagydarab alak nyujtja kicsit bika nyakat. Lathatoan izzad valamennyire, hogy ez az elozo meccsek miatti faradtsag, a nap vagy egyszeruen valamennyi ralocsolt viz miatt van hogy faradtabbnak tunjon nem tudhatod mindenesetre a Zuzo meretei magukert beszelnek. Gunther sem pici darab, de ez az emberorias melto ellenfele lenne a sokszor oncelu verolegenynek
This message was last updated by the player at 23:47, Wed 17 Feb 2016.

Csupán egy cél lebeg szemeim előtt, a törpét jó útra terelni, ha már három ezüstömbe került herr Richtertől megváltanom szabadságát, mégis előbb kényszeredetten lassítok lépteimen a szorító körül kialakult tömegben, utóbb pedig meg-megállva óhatatlanul is felkeltik kíváncsiságom, majd figyelmem a küzdőfelek. Micsoda egy izomkolosszus ez a Zúzó névre hallgató hústorony. Vajh ' lesz elég fürge a legény?
Ekkor a törpéhez szólok:
-Az adósom vagy Gottri Gurnisson, mondd kire fogadnál, ha a napi betevőd múlna rajta? - - viccelődöm, ám egyúttal karon ragadom a törpét, de csupán, hogy talpon maradjon míg tekintetemmel méricskélem a megtermett harcosokat, latolgatva az esélyeket. -Nehogy nekem elkeveredj, ha el is tűnnél szemeim elől, Sigmar látja majd tetteid. - tartom fel mutatóujjamat a törpének figyelmeztetőn.
-Inkább keressünk egy helyet, ahonnét látod te is... - szólok ismét, immár lágyabb hangszínben.
Sigmarra, csak nem lesz kérészéltű küzdelem.

Cyl es Gottri eloretolakodnak a tomegben az elso sorok egyikeig. Sok utcagyerek is gyult a kornyekre meg a tehetosebb es kevesbe tehetosebb polgarok akiket erdekel az ilyesmi. Par lepesnyire toletek meg egy kereskedoforma alak is a nezok kozott van, negy testore ugy hajtja szet a tomeget mint ahogy egy nagyobb darab ko korul megtorik a hagyi patak. Nem zavartatva magat hogy masok is vannak a vilagon az egyik legelso sorba attornek neki a testorok, az utcagyerekek sivitva keresnek mas helyet.

Vegul a kovacslegeny belep a ringbe. Inget leveve latszik rajta hogy habar meg fiatal es gyakorlatlan izmai vannak idovel termetes szeles vallu ferfiemberre fog erni. A ket kuzdo csak koroz egymas korul egy ideig. A fiatal fiu furge leptekkel mig a bajnok lassabban mintha faradt lenne mar nagyon, de eles szemeddel kiszurod ez nem teljesen igy van. Inkabb csak megjatssza magat, de a fiatal fiu ezt nem szurja ki, valoszinuleg keves verekedesben es meg kevesebb komoly kuzdelemben volt resze. Nekiront Zuzonak, de az felrelep, arrebb porditi. Ez igy megy ideig, a bajnok gyakorlott mozdulatokkal tartja tavol magatol a legenyt aztan hirtelen meg mielott letelne a kijelolt ido egyszercsak amikor felrelep akkor a karjanal fogva megperditi a legenyt es izmos karjaival megfesziti annak karjait, de a kovacsinas sem ma kezdte kibujik a karok kozul bar latszik hogy alig sikerult neki. A Zuzo kihasznalja a legeny ideiglenes izgalmat es egy olyan gyomrost ad neki hogy szinte senki nem hiszi ebbol felkelne meg a kovacsinas, de azt lathatoan kemeny fabol faragtak, sot meg egy utest is bevisz Zuzo oldalaba, de az lathatoan ennyitol nem fog a foldre kerulni. Kicsit megint kerulgetik egymast aztan a kovacsinas nekilendul, probal egy eroteljes utest bevinni neki, de Zuzo felrelep es eroteljes karjaval elkaszalja a fiatal legenyt. Azzsakkent dol el es egy picit csak pislog. Mire felul addigra mar mindenki elkonyvelte hogy vesztett. A bajnok visszamegy a korabbi helyere, kicsit bicegve, es az oldalahoz szoritja a kezet ahol a fiu eltalalta. Hogy mindez igaz e vagy csak a show resze nem tudhatod, bar paran mar gondolkoznak hogy akkor lehet most jo eselyuk lenne a haro aranyra.
This message was last updated by the player at 14:55, Thu 18 Feb 2016.

- Nem is tudom szabad lenne e, de talan meg egy kuzdelem belefer. - nez kisse aggodoan a bajnokara a kikialto, de persze siman lehet tenyleg csak megjatszak a dolgot mert maris joparan elorebb lepnenek hogy beszalljanak - Egy ezust befektetes es akar hatvanszoros haszon. Hol mashol lehet ilyen kis befektetessel ennyit keresni? -
This message was last updated by the player at 15:03, Thu 18 Feb 2016.

Vigyázva èrtèkeimre, s persze Gottrira nehogy elkallódjon apró lèptekkel haladok a küzdôtèr irànyàba. A kereskedônemes tömegoszlatàsi módszerèt egy lesajnàló pillantàssal mèltatom az arctalan tömegbôl, majd figyelmemet elsôsorban a küzdôtèr felè fordítom. -HAJRÀ KOVÀCSLEGÈNY, A TÚLÈLÈS A TÈT, MELYÈRT CSENGÔ ARANY LESZ JUSSOD!!! - sipítom, hangosan drukkolva, bíztatva a szemlàtomàst gyengèbbik felet. Vigyàzz, a Zúzó megjàtsza magàt... - szorítom össze apró ökleimet combjaimon ahogy elôregörnyedek.
Feszülten figyelem a kölcsönös 'adok-kapokot', nèha körmeimet ràgva, màskor hevesen gesztikulàlva, de legalàbb sportszerûen.  Az ominozus gyomrosnàl fèlrefordítom a fejem, míg mikor a legèny  piszkos csellel bevitt csapàsàtól majd összegörnyed a Zuzó felugrom örömömben. Mikor vègül elül a küzdelem zaja, mert eldôlt a csata ismèt Gottrihoz szólok.
-Ideje indulnunk.  - nem hoz làzba a hazàrdjàtèk, legyen bàrmily magas a tèt.
This message was last edited by the player at 17:05, Thu 18 Feb 2016.

Mar mar kicsit szetszeledne a bameszkodo tomeg, paran felrevonulva targyaljak, most kene e kiallni a bajnok ellen amig meg serult, de a nagy tobbseg valoszinuleg ugy gondolja, hogy ha tenyleg lesz ujabb kihivas hat legfeljebb visszaternek. Hirtelen kialtozas tamad - Tolvaj! Kapjak el! - a tomegben par utcagyerek rohan az iranyodba, mogottuk a tomegen attorve a kereskedo ket testore lokdosi felre az embereket. Nagy a kavarodas.

Minden városnak megvannak a maga íratlan törvényei. A suhancok kik felém futnak ez alkalommal talán csak a napi fejadagjukért jöttek a fesztivál forgatagát, mondvacsinált utcaharcot előnyükre fordítva megkopasztani az első tehetősebbet, kinek - balszerencséjére -  testőrei alkalmatlanok voltak a feladatra, hogy uruk vagyonát megvédjék.
Kiváló lehetőség volna, hogy a kereskedőnemes bizalmába férkőzzek, ugyanakkor az érem másik oldala, a város szemei és fülei mindig többen vannak... - de nincs időm őrlődni, az ösztöneim azt súgják cselekednem kell.
Szempillantás alatt felmérem kihez került a csomag, s a megfelelő pillanatban mint kilőtt nyílvessző pattanok, s egy csellel kívánok közbelépni, de nem célom magamra terelni a gyanút, csupán elcsenni a csomagot, s a következő lépéssel már sodródni is a tömeggel. Tolvaj tolvajnak farkasa...

Cyl furge leptekkel nekilendul es egy rantassal kitepi a rohano talan ha tizeneves fiu kezebol az erszenyt es mar rohan is tovabb. A gyerek valamelyest minden bizonnyal latta a lany arcat es ruhazatat, da nagyon sok ideje nem volt nezelodni, a testorok kozelitenek, igy rohan tovabb ket tarsaval egyutt.
Paran a tomegbol idegesen ugranak felre, de szerencsere a legtobbet lekoti az uldozo es uldozott macska eger harca, igy a tomegen atverekedve magat Cyl eltunik a mutatvanyosok satrai kozott..
Egy ideig meg a megszokas viszi, de nem hall uldozoket igy megall. Hogy a veletlen vagy hogy a sors, de pont a jos satra elott allsz meg. A molyragta satoron kisilabizalod a kacifantos betukkel rafestett, de az eso altal mar alaposan megkoptatott, 'Desdemon az Igazlato' feliratot...

Amelia

Amelia rovid keresgeles utan kijut a vasarra. A joszagok korul is voltak joparan, de itt mar kezd tenyleg nagy tomeg kialakulni. A legnagyobb latvanyossag mindenkeppen ugy tunik a birkozo szorito korul volt, meg hallod par jarokelotol hogy valami tolvaj utcagyerekek megloptak egy kereskedot nemreg.
Mindenesetre kicsit gomboc vana  torkodban mikor meglatod a sok mutatvanyost, utcai csalok, zsonglorok, artistak, de nem tunnek sem a satrak sem az emberek ismerosnek, ugyhogy nagy esellyel nincsen kozuk Manfred Mozgo Mutatvanyosaihoz.
Nem messze toled a szornypofat abrazolo tablanal ahol a egy nagyobb sator es tobb letakart ketrec is van kisebb mozgolodas kezdodik amikor egy valaha rikito, de mara kisse kifakult ruhat viselo kozepkoru ferfi sejtelmes abrazattal elojon a satorbol titokzatos arcot vag es mogotte egy torzonborz, mosdatlan torpe kivontat egy kozepes meretu ketrecet a satorbol. A ketrec le van takarva, minden bizonnyal hogy majd a megfelelo pillanatban felreranthassak a leplet rola.

In reply to Meselo (msg # 26):

A város látszólagos kihaltságával szemben éles kontraszt a szórakoztatásból élők körüli embertömeg és a zsivaj. Amelia baljával összébb húzza a köpönyegét, amint egyre nagyobb tolongás lesz körülötte és igyekszik kényelmes tempót felvéve haladni a nézelődő népek között.
A meglopott kereskedő esetét hallva látszólag szörnyülködik, de legbelül örül, hogy néhány hajlék és szülő nélküli gyerek talán ma jól lakik a gazdag úr meglovasított -vásárra kivitt mennyiségű- vagyonkájából.
Ahogy ezen gondolkozik, ösztönösen is viszi a lába a megszokott, mutatványosokkal teli terület felé és amikor erre ráeszmél, akkor egy kis időre ledermed.
Szerencsére a régi cirkuszból nem lát ismerős arcot, ezért némileg megkönnyebbül, de a torkában a gombóc csak nem akar teljesen oldódni.
Folytatja a nézelődést.
Figyeli egy darabig a szakmabéliek műsorát, a kártyásokat látva eszébe jut az utoljára Altdorf-ban látott Ralf is és ez lelombozza.
Fel sem tűnik elsőre neki, hogy a szörnycirkusz felé vette az irányt, amíg a sátrak közti, járókelők által üresen hagyott területen a két alak és az előkerülő letakart ketrec fel nem bukkan. Amelia is megáll, csatlakozva a kíváncsiskodókhoz, hogy lássa mit rejt a ketrec.

Aztán ne kallódj el Gottri - közli vidám tekintetem, s cserfes mosolyom távozóban a korábban hozzám csapódott törpével, majd egy széles vállú alak árnyékában, a kavarodástól zavarodott pillantások holtterében előbb igyekszem beleolvadni a tömegbe, köpenyem alá rejtve a zsákmányt, utóbb egy sátor mögött elhaladva megfontolt léptekkel kereket oldok, míg a kereskedőnemes testőrei a suhanc tolvajokat veszik üldözőbe, s bizonyára már messze járnak. Hátra sem nézek...
A rohanás mindig feltűnőbb, így már a mutatványosok sátrainak közeledtével lassítok, mikor megakad szemem a viharvert sátor feliratán:
Desdemon az Igazlátó...meglásd jóra fordítom, - markolom meg ismét az erszényt, de nem bontom ki száját, csak súlyát konstatálom elégedetten - nemes adomány lesz Sigmar egyházának, - s kerülővel elindulok a templomtér felé. Reménykedve, a piás törpét már ott találom...

In reply to Cyl Sepha (msg # 28):

Cyl gyorsan atvag a tomegen. Latja, hogy a szornycirkuszbol eppen elojon a fura ruhas ferfi es a torzonborz torpe a ketreccel, de nem var sokat gyorsan indul a templomok fele. Gottrit nem latja, de remeli hogy a torpe hasonlo iranyba indult.

Cyl
link to a message in this game

Az oregedo alak megvarja amig a kornyekbeliek rafigyelnek aztan szinpadias hangon belekezd - Kozelebb, kozelebb emberek mert olyat lattok majd amit meg soha. Csupan par ora mar es megnyitjuk kapuinkat, az este foszenzacioja elott - mutat begyakorlott mozdulatokkal korbe - Doctor Malthusius Zoocopeiaja elott - mondja a fura szavakat mintha barkinek barmit jelentenenek. Persze az emberekre ez meg nagyobb hatassal van hiszen ha mar a mutatvany nevet sem tudjak megjegyezni vagy kimondani akkor az igert latvanyossgok talan meg izgalmasabbak mint amilyennek elsore tuntek.
- Oregvilag minden tajarol, a Birodalom legtavolabbi csucskeibol es meg azon is tulrol hoztam el nektek a szenzaciosat, a szornyusegeset es a megdobbentot. Vitan kivul allithatom olyat mutatok amilyet meg sosem lattatok es amit meg az unokaitok is emlegetni fognak. Amuljatok es bamuljatok a termeszet csodain es szornyusegesen undorito teremtmenyein. Olyanokat fogtok latni ami megkerdojelez majd mindent amit eddig tudtatok vagy tudni veltetek. Garantalom, hogy mindazok akik eljonnek eletuk vegeig ezt fogjak emlegetni. Es a belepo? Csupan ot ezust. Csupan ot. Egy eletre szolo elmenyert ez semmi. - folynak csak ugy a szavak belole szinte megallas nelkul
This message was last updated by the player at 15:05, Sun 21 Feb 2016.

Mikor mar kelloen sok nezelodo osszegyult int a torpenek aki lerantja a leplet a kocsirol ami egy ketrecet takar. A femrudak tuloldalan egy fura teremtmeny ucsorog. Zoldes bore, hosszu fulei es orra alapjan Amelia a mesekbol hallott goblinokra kovetkeztet de azokban sehol sem ugy irtak le a lenyeket mint amiknek harom labuk lenne, ennek pedig az van. Fura kacsazo mozgassal felall es arrebb lep a tomeg legnagyobb csodalatara. Lathatoan nagy hatassal van rajuk a teremtmeny. A nyakaban levo acelpantot kotel rogziti a ketrec tetejehez. A torzonborz torpe egy hegyes ruddal dofkodve osztokeli mozgasra mikozben rosszindulatuan mosolyog hozza.
This message was last updated by the player at 15:09, Sun 21 Feb 2016.

Először ledöbben és a látása perifériáján belüli nézelődőkhöz hasonlóan ösztönösen reagál, majd a lényről a gonoszul vigyorgó törpenövésű doktorsegédre téved a tekintete és megborzong.
Estére van nekem kényelmesebb elfoglaltságom is, minthogy napokig rosszat álmodjak! háborog magában, ez pedig undorként jelenik meg az arcán.
Nem időzik tovább, inkább a portékájukat áruló kereskedők felé indul, de arra ügyel, hogy napnyugta előtt visszaérhessen a Kakas és Üllő-be, hiszen elígérkezett.

Theodora, Manfred, Chlodovech

A harmas kier a vasarba. Oriasi tomeg van. A joszagvasar korul is nagy a mozgas, jopar allatot mar eladtak, de meg mindig mennek az alkudozasok, es valoszinuleg ez igy fog menni meg egy ideig. Idokozben megtudjatok, hogy harom napos vasart tartanak es elvileg meg a baro is akar elnezhet, bar o valoszinuleg ugyis csak a nemeseknek szant lovagi tornara jonne.
Amig kiertek a satrak koze halljatok hogy sokan beszelgetnek, a fobb szenzaciokrol ut kozben akarva akaratlanul is hallotok. Sokan beszelnek a Szornycirkuszrol, ugy latszik ez a legnagyobb szenzacio, eleve is ritka es egzotikus dolognak tunik, de ugy hallottatok egy fura harom labu goblint is hoztak. Az embereket teljesen megbabonazta a dolog. A helyi birkozo bajnokrol is szo esik, tobbek szerint mar nem sokaig birja, es most lenne lehetoseg legyozni, nagyon jo penzt fizetnek erte. Lathatoan a varos eros fiatal legenyeit kulonosen erdekli a dolog. Illetve joparan beszelnek a josnorol is. Ritka errefele egy igazi strigany josno es lathatoan nagy hatassal volt az emberekre.

In reply to Amelia (msg # 32):

Amelia korbejarkal a satrak kozott. Mindenfele erdekes dolgok vannak meg a sokat latott lanynak is. Bar a legtobb sator elelmiszert vagy italt arul, ami meg nem abbol joreszt mindenfele egyszerubb dolgokat, de van par erdekes dolog is. Josno, herbalista es mindenfele egyeb falusi csecsebecset arulo nepek.

(A reszletesebb listaert hogy mi van a vasarban a nyito posztot olvassa el mindenki)

(A satrak kozott setalva Amelia gond nelkul talalkozhat Theodoraekkal is)

In reply to Meselo (msg # 34):

Néhány ezüstnél többet nem szándékozik költeni ugyan, de olyan sokáig szemez az egyik mézeskalács árus portékájával, hogy éppencsak nem csorog a nyála. Mielőtt el akarná a mesterember hajtani, Amelia pillantása összetalálkozik a testes asszonyságéval és a mutatványos megnyikkan.
- Azt kérem. - bök rá egy jó két tenyérnyi széles, cukros mázzal díszített darabra, majd az erszényéből előkotorja az édesség árát. Kifizeti, majd a jós sátránál némileg bizonytalanul álldogál egy darabig. Nem tudja bemenjen-e vagy sem, végül egy vállvonással lerendezi a dolgot és némi hallgatózás után (nem akar más kérdezősködése közben berontani) a sátorba lép.
Kivárja a jós köszöntő beszédét és csak utána szólal meg.
- Üdvözlet Néked is nagy (ahogy bemutatkozott). Kíváncsi lennék, mit hoz az elkövetkező néhány nap az életemben. Vajon Ranald szerencsés arcát mutatja majd felém és bőséggel oszt a jószerencséből avagy kerüljem a magányos sétákat az idegen helyeken? - kíváncsian néz körül a sátorban, hogy kártyát vagy üveggömböt vesz-e elő a jósnő. Avagy a hatás kedvéért csontocskákból, kavicsokra festett rúnákból mondja-e a másik a jövendőt.

Ez után irány részemről a vértezetben parádézó konzervdobozok... izé... lovagok tornája, de a jóst úgy döntöttem, hogy egyszer végre kipróbálom. :)
This message was last edited by the player at 00:20, Wed 24 Feb 2016.

Jól megnézem magamnak a birkózóbajnokot, majd némi töprengés után arra jutok, hogy érdemes próbát tennem; legfeljebb kapok pár méretes pofont, az meg csak egy darabig fáj. "Ha meg nyerek egy, netán három aranyat, az biztosan jó fájdalomcsillapító lesz."
- Frau Steinhoff, Chlodovech, vigyáznátok a holmimra, amíg összeveretem a képemet? - kérdezem társaimat, majd odakurjantok a botcsinálta porondmesternek - Ostland állja a kihívást, megverekszem ezzel az ogre-utánzattal! - azzal odahajítok egy ezüstöt és lecuccolok, aztán bemászok a ringbe és felmérem Zúzót. Nemigen hiszem el, hogy le van lakva, tudom, hogy ez is az előadás része, de ha Sigmar fölém borítja óvó pajzsát, bármi megeshet.
This message was last edited by the player at 10:35, Wed 24 Feb 2016.

A vásárban nézelődve sétálok - egy rövid időre megállok a jószágvásárnál is; városban nőttem fel, így igazából nem maguk az állatok érdekelnek és nem is az álluk, mindössze ahogy megpillantom a haszonállatokat, szöget üt a fejembe, hogy mennyi lehet belőlük nagyjából, így elkezdem számolni őket. Ezzel csak akkor hagyok fel, amikor a két útitársam már láthatóan nagyon menne vagy nagyon nem tudja mire vélni mit csinálok. Feltételezhetőleg ez elég hamar bekövetkezik, azonban elmagyarázni nem magyarázom el mit is csinálok, helyette inkább rábólintok, hogy menjünk tovább. Ha elég ideig nem kíváncsiskodik a két férfi, akkor nagyjából egy fertályóra múlva magamtól is otthagyom a helyet.
A lovagi tornát meghallva egy két embertől megpróbálok megtudni néhány dolgot az eseményről. Fent északon nem nagyon voltak ilyen események, a nemesség is más, a körülmények is, így nem nagyon tudom, hogy mire számítsak.
A szörnycirkusz is felkelti a figyelmemet - harcoltam már a káosz néhány teremtményével, azonban valószínűleg Manfred is úgy van vele, hogy minél több szörnyszülöttet látott már, annál kevésbé érheti meglepetés a harcmezőn. Már éppen felvetném az ötletet, hogy nézzük meg, amikor a birkózásról szólal meg: -Persze! - mondom neki, majd elveszem tőle a fegyvereit amikor adja őket. -Jó nagy darab. - jegyzem meg közben. -Nálam a legtöbben nagyobbak a harcban, mégis mindig megjárják. A taktikásabb nyer ne felejtsd, ha észben tartod Myrmidia ezen tanítását akkor megsegít. - mondom neki, majd ha elindul befelé akkor közelebb férkőzök Chlodovechel, hogy láthassuk a viadalt. Egy darabig mondjuk a kezemben lévő puska is szépen leköti a figyelmemet, egészen addig amíg el nem kezdődik a kézitusa.
This message was last edited by the player at 21:11, Wed 24 Feb 2016.

In reply to Amelia (msg # 35):

Amelia elelmet szerez maganak, nagyjabol elfogyasztja majd felkeresi a jovendomondot. A sator kivulrol nagyon viseltes es belepve belulrol sem sokkal jobb. Mindenesetre nem latni semmifele latvanyos kelleket. Nincsenek sem kacifantos abrak kiaggatva, sem misztikus fenyek vagy fustos uveggolyok. Ugy nez ki az egesz mint valami kacatokkal teli lakosator aminek a kozepere egy asztal van allitva, korulotte pedig par egyszeru fa szek. Egy asszony ul az asztalnal. Nehez megmondani a korat mert habar arcra nem lehet nagyon idos, de a haja kozepen mar teljesen osz. Ranezesre strigany.
- Udvozollek Desdemon, az idazmondo satraban. Mit szeretnel tudni? Var e szerelem? Vagyon? Veszely? - majd amikor Amelia megemliti hogy a kozeljovo erdekli akkor kozel inti a lanyt, kicsit tanulmanyozva vegul 5 rezet allapit meg arkent es miutan Amelia kifizette elkezdi tanulmanyozni a tenyeret kicsit, de szinte rogton el is engedi azt. Mint aki tuzhoz nyult. Kicsit szabadkozva inkabb kartyat vesz elo, leoszt par lapot, felforgatja oket - Egy sotet helyet latok es vizet. Egy sotet helyet ahl viz van. - majd megforditja az utolso lapot is. Morr szimboluma virit rajta. - Halal - majd gyorsan hozzateszi - A halal nem mindig jelent halalt, lehet csak valtozast egy regi dolog halalat, amit valami uj vesz at - mondja nem teljes meggyozodessel majd hozzateszi gyorsan megveregetve Amelia kezet - A te eletvonalad hosszu volt. - mar amennyire megnyugtato ez majd megkeveri megint a lapokat es ujra oszt. - Het es ketto. A ketto megoli a hetet es - felforditja megint az utolso lapot amirol a Morrslieb rosszindulatu arca vigyorog. Gyorsan osszeszedi a lapokat nem kommentalva az utolso lapra semmit majd vegul megis megjegyzi - Veszelyben vagy, de nem csak te. Ez rossz omen. Nagyon rossz omen. majd szemlatomast a gondolataiba merul. Valoszinuleg vegzett es siman lehet hogy a sajat sorsara nezve probalja kitalalni mit jelenthetnek a lapok.
This message was last updated by the player at 00:02, Thu 25 Feb 2016.

In reply to Manfred Hetzau (msg # 36):

Manfred felszolalkozasara a kikialto vigyorogva elveszi a penzt es belekezd - A messzi Ostland bajnoka lep fel kihivokent. Ket bajnok egymas ellen, soha nem latott izgalmak. - majd Manfredhez fordulva megjegyzi - Keszulj jouram - ledofi megint a foldbe a botot, es bejelol egy vonalat - Ha kibirod a helyi bajnok ellen amig az arnyek eler idaig, akkor egy arany a jutalmad, ha le is gyozned akkor harom. Keszen allsz? - majd amennyiben Manfred rabolint osszeengedi a ket kuzdot.
This message was last updated by the player at 00:08, Thu 25 Feb 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 37):

Theodora tanacsaiba nem szol bele Chlodovech, de mikor Manfred felment a porondra megjegyzi - Bator dolog kiallni egy ekkora ellenfel ellen, vagy csak botor. - elvigyorodik - De amig nem engem vernek ossze akar egy jo tortenet kijohet belole amit kesobb majd egy kupa bor mellett joizuen felelevenithetunk. Remeljuk Manfred emlekezni fog a dolgokra es nem kap akkora utest a fejere hogy neki is el kelljen meselni - vonja meg a vallat.
This message was last updated by the GM at 00:12, Thu 25 Feb 2016.

Theodora megtud par dolgot a lovagi tornarol. Egyelore meg nem erkezett meg a baro es kiserete, de megigerte magat. Mindenesetre az atlag ember szamara inkabb csak a hirek mintsem a latvany jut el. Mivel a kornyek szine java osszegyult, csak a kivalasztott keveseket engedik a testorok kozel. A satrakig meg csak-csak el lehet jutni, de a lovagok kuzdelmet mar nem konnyu latni. Olyat nem talalsz egyelore aki tenylegesen latta is az esemenyeket, de paran tudni velik, hogy ma foleg szalfegyveres harcok mennek, holnap karddal fognak kuzdeni es lovas versenyszamok csak a vasar utolso napjan lesznek. Bar azt nem tudod ez mennyire pontos. Illetve egyvalaki azt is allitja, hogy latott solyomroptetest a satrak mogul lesve.

In reply to Desdemon, az Igazlato (msg # 38):

Amelia jól megrágja gondolatban a jósnő szavait, próbál a ködös és sokértelmű jóslatból valami egyértelműbbet kigondolni, de nem sikerül.
A gondolataiba merült Desdemon-nak egy halk Köszönöm-mel búcsút int, majd távozik a sátorból.

A bent elhangzottak kóvályognak továbbra is kósza gondolatokként a fejében, ahogy a ringben verekedő alakok és az azoknak szurkoló nézősereg felé viszik a lábai.

(Ha jól sejtem időzítés terén mire egy helyre kerülünk, addigra megy már a bunyó. :) )

Integetek a tömegnek, majd a levegőt csépelem és ide-oda szökellek ahogy azt az ezredem ökölvívóitól láttam: jómagam nem tartoztam közéjük, s ahogy látom ez Zúzónak is nyilvánvaló, de kell a bunyó - a hajóúton elfásultam, fel kell ébresztenem magamban a veszélyérzetet. Nem mellékesen, bárki figyelhet és ha esetleg látja valami zsoldoskompánia toborzója, hogy hogyan állom az ütéseket, tán' még kontraktust is kínál.
Roppant kis esélyt látok arra, hogy kiüssem a fickót: karddal, pajzzsal elintézném, mert látszik, hogy nem harcos, hanem egy bunyós, így a taktikám az időhúzásra és az egy arany megszerzésére irányul. Amíg nem ront rám, addig megpróbálok bevinni pár ütést, ha meg jön, akkor minden erőmmel védekezem.

Figyelem ahogy Manfred a küzdőtérre vonul, az integetésen a nézőtér felé elmosolyodok; közben pedig Chlodovechnek válaszolok: -Ugye milyen közel áll a legtöbbször a kettő egymáshoz? - viccelődök a vándormesélőnek egy félmosoly keretében, azonban még mindig a készülődőket figyelem és nem őt: -Ugyanakkor én nem tartom bolondságnak. A nyers erő semmit sem ér, hogyha valaki nem elég gyors és képzett hozzá. Persze az a férfi itt valószínűleg nem véletlenül bajnok, de attól még Manfred katona, közelharcot vívni a bestiaemberekkel sokkal rosszabb mint egy ilyen óriással verekedni. - magyarázom neki. -Na meg aztán, hogyha nagyon megverné Manfredet senki nem akarna kiállni utána ellene, az pedig nem jó az üzletüknek. - majd elkomorodik az arcom: -Legalábbis remélem. - teszem hozzá, látszik, hogy van egy elképzelésem erről az egész helyről de korántsem vagyok benne biztos, hogy tényleg így is működik.

Amelia meg mindig a joslatokon gondolkodva er vissza szoritohoz. Manfred addigra mar bent van. Az elso nehany okolcsapasvaltas lassan telik. A helyi bajnok lathatoan inkabb csak kiter Manfred elol, gyakorlott mozdulatokkal tereli felre. Vagy a faradtsag vagy a megszokas hogy mar jo ideje csak nem tul hozzaerto iparoslegenyekkel verekedett kicsit lelassitotta mig Manfred eles harcokban edzodott, mihelyst kicsit kitapogattak egymas gyengesigeit es erossegeit a volt katona orult rohamba kezd, behuzza a fejet, nem torodik vele hogy kap egy meretes utest az oldalaba es egyszeruen felokleli a Zuzot mikozben kemenyen sorozza az oldalat. A meglepetes es a tamadas intenzitasa a foldre viszi a hely bajnokat, de Manfred meg ott is uti ahol eri, egeszen amig a kikialto felre nem hessegeti onnan. A tomeg megdobbenve nezi az egeszet egyelore ugy tunik meg fel sem birtak fogni a dolgot. Aztan megszolal valaki hatrebb - Mondtam hogy mar kifaradt es nekem kellett volna kihivnom - mindenesetre a kozbeszolasra megtorik a hirtelen ledobbent csend es eljenezni kezdenek paran meg tapsolni.

Miutan Manfredot arrebb terelte kisse kelletlenul eloveszi a penzt es kisse eltulzott szinpadiassaggal atadja. Feluton erzitek, hogy habar faj a penz kiadas ha mar igy tortent probalja kihozni belole a maximumot, hatha a hatralevo napokon meg tobben probalkoznak majd ha latjak hogy van esely es tenyleg megkapja az ember a penzt.
This message was last updated by the player at 22:53, Thu 25 Feb 2016.

Lihegve körbenézek, kiszedem a kikiáltó által földbe szúrt rudat és azzal integetek a tömegnek, majd odahajítom Zúzó mellé.
- Sigmar vérére ember, - kiabálom túl a hangzavart, ahogy a kikiáltóhoz lépek - tartozol három arannyal! Amikor odaadja, vigasztalóan megveregetem a vállát, s mikor átveszem a holmimat a társaimtól egy ezüsttel visszamegyek hozzá.
- Igyatok párat Zúzóval és ápoltasd fel rendesen! - nyomom a kezébe az ezüstérmét látványosan - Ha magához tér, mondd meg neki, hogy ha legközelebb nem egy kovácslegénnyel verekszik, akkor ne gatyázzon ennyit, mert nagyon kiismerhetően bunyózik, hanem rontson rá és üsse ki, amilyen hamar tudja! - fejezem be egy jobbhorgot mímelve. Miközben nekilátok felöltözni, újra lejátszom magamban, hogy mekkora mázlim volt; Zúzó nem vett komolyan, ahogy sejtettem, a bohóckodás vagy a fásultsága miatt lenézett. Csak szórakozott az elején, megpróbálta minél tovább húzni a harcot, hogy több balekot is bunyóra csábítson. Ritka ostoba fejet vágott, amikor egy váratlan pillanatban nem elléptem a sokadig látszatütés elől, hanem beleálltam és a vállammal felökleltem. Ahogy elvesztette az egyensúlyát, minden erőmmel jól megsoroztam az oldalát, (még Knopfler kapitány mondogatta, hogy "a nagydarab barmokat ott kapd el ahol élnek") s amikor a földre került ráugrottam és jól megagyaltam, nem törődve az öklöm sajgásával.
- Úgy fest Frau Steinhoff, - nyomkodom meg sziszegve a kék zúzódást a bordáimon - a megfelelő pillanat és az időzítés valóban fontos, nemcsak a háborúban, hanem az ilyen sima ökölharcban is. - vigyorgok rá öltözés közben. - Cimbora, úgy látom a megnyúlt képedből, hogy téged is annyira meglepett a végeredmény, mint engem, meg azt a balféket! - mondom Chlodovechnek és Zúzó felé intek. - Rá se’ bagózzál, nekünk könnyebb lesz túllendülni a döbbeneten, mint neki!

Miután ilyen remekül "kimulattam" magamat, követem Theodorát és Chlodovechet, megyek amerre a kíváncsiság hajtja őket. Ha lehetőség adódik, akkor közben valami árustól veszek egy kupa sört és jóízűen lehúzom.
This message was last edited by the player at 05:47, Fri 26 Feb 2016.

Jórészt csendben nézem a kézitusát, csak néha egy két konszolidált biztató kiáltással próbálom lelkesíteni Manfredet, bár ezt valószínűleg a tömeg egyszerűen túlordítja - minden esetre bár szeretném jobban biztatni a férfit, azonban nem érzem titulusomhoz méltónak egy egyszerű várási verekedés mellett ennél nagyobb lelkesedést mutassak; helyette inkább elmondok egy imát a verekedés alatt, az valószínűleg többet is segít.
A férfi győzelme bár váratlanul nem ért, hiszen jó katona, sejtettem, hogy méltó ellenfele lesz a Zúzónak, azonban egy kicsit így is meglepődök, hogy mennyire gyorsan sikerült fordítania a kockán és azon is, hogy a Zúzó ezt mennyire nem bírta kezelni, holott bajnok hírében áll. Halványan elmosolyodok: -Látod, ezek azok a dolgok amikről hetek óta beszélek neked. - nézek Chlodovechre elégedetten.
Amikor Manfred visszatér - másodjára - rámosolygok: -Gratulálok, szép harc volt. - dícsérem. -Bár számítottam a sikeredre, de kicsit megleptetek - te is, meg a Zúzó is. De ez nem csorbít a győzelem fényén, menjünk is, nehogy még a végén téged akarjanak pénzért legyőzni. - ugratom a férfit, majd távozok a társaságukba.

Amikor arról esik szó, hogy merre menjünk én megemlítem, hogy szívesen megnézném a tornát, de ismerem Myrmidia megítélését a Birodalomban így valószínűleg egyházi szerepem kevés lesz ahhoz, hogy elfogadják jelenlétemet a gazdag körök tagjai között. De ha vannak ott őrök talán az ő társaságukban eltölthetek ott egy kevés időt és láthatok néhány újdonságot. Ezt elmondom nektek is, illetve megkérdezem, hogy amíg én ezzel próbálkozok, addig ők merre fogják eltölteni az időt.
This message was last edited by the player at 03:23, Fri 26 Feb 2016.

Johann, Gunther

Johann es Gunther megerkeznek a vasarra. A joszagok vasara habar lathatoan porog, de nem tunik kulonosen erdekesnek. A tenyleges vasarra beerve azonban eleg nagy tomeget talalnak a verekedo arena korul akik eppen szelednek szet mikozben valami ujdonsult Ostlandi bajnokrol beszelnek.

(A tobbiek nincsenek messze ugyhogy elvileg osszefuthattok veluk)

Cyl

A templombol visszafele jovet mar sokkal kevesebb ember kozott haladsz kifele a varosbol. Lathatoan a nagy tobbseg mar kierkezett azok kozul akik meg meg kivanjak tekinteni a latvanyossagot. Mikor visszaersz teged is a szetszeledo tomeg fogad akik arrol beszelnek, hogya  helyi bajnokot valami ostlandi legyozte.

Az éljenző tömegen keresztül tolakodva próbál a ringből lefelé tartó Manfred-hoz jutni.
Nem hadonászik kezdetben, csak megy előre és igyekszik, hogy az ismerős arcot ne veszítse szem elől.
Amikor már Theodorát és Chlodovechet is látja, csak akkor kezd integetni.
- Manfred! ... Várjatok meg! - kiabálja a végén, mielőtt ismét szem elől veszítené a kutyával együtt négy fős társaságot.

A nevemet hallva megtorpanok és önkéntelenül az övemhez kapok, de Ameliát meglátva lazítok és kihúzom magamat, közben elfintorodok ahogy megsajdul az oldalam.
- Hogy tetszett az akrobata mutatványom? - kérdezem vigyorogva - Egész jól egyensúlyoztam a pofánvágás és a pofánvágott között, nem? - tréfálkozom sután, az államat dörzsölgetve. - Merre jártál, Amelia? Remélem, te szebb elfoglaltságot találtál magadnak, mint én ... - mondom, miközben a felszerelésemet igazgatom és gondosan figyelek a pénzemre, mivel egy tömeg közepén nyomtak a kezembe három koronát, tehát minden bámész paraszt és zsebes tudhatja, hogy van nálam pénz.

In reply to Manfred Hetzau (msg # 53):

Kicsit lihegve érkezik.
- Ó, hát... izé... - keresi a szavakat és azon vacilál vajon elmondja-e, hogy a bunyó végére ért csak ide, ezért a lényegről éppen lemaradt.
- Chlodovech biztosan szebben meséli majd el, mint ahogyan én tudnám. De a lényeg, hogy nyertél és ehhez szívből gratulálok. - mosolyodik el kedvesen és éppencsak beleöklöz a fájós oldaladba -nem tudva, hogy kaptál azért te is.
- Oh, ne haragudj, nem volt szándékos. - szabadkozik, majd témaváltásként a kérdésedre is válaszol.
- A Kakas és Üllő-ben kivettem egy szobát, majd egy darabig kísérgettem Kastor-ékat, de meguntam a cicomázkodásukra várakozást és kijöttem a vásárba. Ha akartok szörnycirkuszt látni, az is van arra felé. - mutat a sátorok közé. - Nekem egyedül nincsen kedvem ilyesmihez, na meg a lovagi tornát gondoltam, hogy meglesem. Ha másképp nem megy, hát majd felmászom az egyik rúd tetejére. - jókedvűen elmosolyodik.
- Ti merre találtatok szállást? Frau Steinhoff gondolom már volt a templomban, különben nem lenne veletek... - utal csak a beavatottra a vezetéknevén nevezve, ahogyan lényegében csak Manfred-től hallhatta.
Nem szándékosan említi úgy Theodorát, mintha ott se lenne, csupán valószínűbbnek tartja, hogy Manfred fog válaszolni és nem a beavatott.

- Én szívesen megnézem a szörnycirkuszt, engem is érdekel, hogy milyen figurák lapulnak ott. Addig érdemes megnézni, amíg a boszorkányvadászok nem unnak rájuk és égetik meg a nyomorultakat, valami mondvacsinált indokkal! - felelem, miközben fintorogva dörzsölgetem a bordáimat - A lovagokon nem sok mindent van nézni, elhiheted; magukra aggatják a páncéljukat, aztán a legrövidebb úton nekirontanak az ellenségnek, akár a tüzes billogvassal ülepen bökött bivalyok, nem nézik azt sem, ha barát, ellenség, vagy akár maga Sigmar kerül a lovaik patája alá, annyira fennhordják az orrukat! - ecsetelem a nézetemet, s érződik hogy személyes tapasztalatból beszélek - Azért is van olyan keskeny szemrés a sisakjukon, amúgy sem néznek sehova, csak maguk elé, mint a szemellenzős ökrök! - gúnyolódok kurtán felkacagva. - Frau Steinhoffal voltunk a templomban, majd ő elmondja, hogy mire jutott, ha jónak látja. Részemről irány a szörnycirkusz, kölyökkorom óta nem láttam úgy ilyesféle dögöket, hogy nem kellett levágni őket! - fordítok a beszélgetés fonalán, majd várom a többiek reagálását.
This message was last edited by the player at 12:39, Fri 26 Feb 2016.

Amikor Manfred megtorpan én is megállok majd megfordulok és figyelem ahogy közeledik, majd egy biztató mosoly keretében bólintok üdvözlésül - utána azonban kicsit elkomorodik az arcom ahogy önkéntelenül eszembe jutnak az út alatt történt dolgok. De végül elmosom az arcomról ezeket a kétségeket; nagyon jól megtanultam már, hogy mit és hogyan mutassak kifelé. A beszélgetésüket egy darabig csendben hallgatom, majd amikor Manfred mondandója gúnyolódásba csap át, megrovó tekintettel megjegyzést teszek: -Nagyon botor dolog így beszélni a Birodalom legképzettebb nehézlovasságáról. - mondom. -Főleg pont azt felróni nekik ami a nehézlovasság feladata: kegyetlen rohammal megtörni a formációt és a morált. Elhiheted, a legtöbbjük jó stratéga és nem egy lovagrend működik Myrmidia nevében a Birodalom határain belül, úgyhogy ha így akarod Ameliát magaddal csábítani a szörnycirkuszba a torna helyett akkor azt ne előttem tedd, mert megharagszok érte. - mondom ki amit gondolok köntörfalazás nélkül, ahogyan az tőlem megszokható.

Theodora szavait hallva Myrmidia beavatottjához fordul.
- Talán ha nem nemesi családból származna a lovagok többsége, akik ugye a fennhéjázásukról ismertek nagy általánosságban, akkor más véleménye lehetne. Egyébként nekem addig szórakoztató a lovagi torna, amíg nem ellenem rohamoznak és nem az én fejem nézik szétcsapandónak a láncosbuzogánnyal. - mosolyodik el talán némileg bocsánatkérően.
- Természetesen biztosan vannak kivételek. - szélesebbre húzódik arcán a mosoly.
Majd Manfred-re néz ismét.
- Napnyugta előtt nekem vissza kellene érnem a fogadóba. Műsort ígértem és nem biztos, hogy a szörnycirkusz látványosságai után kellően higgadt tudnék lenni a műsorhoz. - lesüti a szemét, majd visszatér a korábban feltett, de válasz nélkül hagyott kérdésére.
- De... még mindig nem mondtátok el, hogy hol tudnálak benneteket elérni, ha valamiért esetleg szükségem lenne a tapasztalataitokra.

Napnyugtakor Bögenauer templomában. Nem kérdeztem mást, majd a hitem útbaigazít. - távozom az ima után egyhamar Sigmar templomából, jókedvűen bámészkodva a vásárra felé menet, mikor a fülembe jut, hogy legyőzték Zúzót - az egykori - bajnokot. Nincs az a harcos, ki nem talált volna legyőzőre...na jó, talán egyet kivéve... - indulok tovább a szörnycirkusz felé. Talán Gottri megint előkerül, nem csak a kikötőben látott külhoni népség - nézem meg magamnak a rögtön rajongók hada által fennhangon ostromolt bajnokot.
"Manfred, az ostlandi"...hmmm, rá fogadtam volna a nemes pénzéből... - ismerem el, majd ejtek irányába egy csalafinta mosolyt, melyről bizonyára lemarad a hölgykoszorúban. Aztán haladok is tovább.
Lássuk a szörnycirkuszt...

Kissé meghökkenek Theodora ledorongolása hallatán, de végülis megértem, aligha szokott hozzá az efféle hangnemhez. "Kicsinyég megfeledkeztél magadról, Hetzau, biztosan fejedbe szállt a dicsőség. Úgy fest, csak aranyat lehet venni fájdalom árán, józan belátást nem nyerhetsz pár ökölcsapástól" - töprengek, majd elhárító gesztussal felemelem a kezemet.
- Igazán nem akarlak megbántani, Frau Steinhoff! - felelem bocsánatkérően - Ám pár keserű emlékem fűződik a nehézlovasság támadásához, mikor a kérlelhetetlen lovagok a saját gyalogságunkon keresztül rohanták le az ellenséget, eltiporva számos bajtársamat, csak mert a bestiaemberek nyomása alatt nem tudtunk időben elkotródni az útból, hiába fújták a harsonáikat! - köpök ki oldalra és a pöröly jelét mutatom - Utána egyetlen nagybecsű, bátor uraság sem jött az ispotályba, hogy a saját sebesültjeink felől érdeklődjenek és míg ők diadalmas lakomát ültek a társaim penészes kenyéren és poshadt vízen tengődve tértek meg Sigmar trónja mellé! - csapok ökölbe szorított balommal a másik tenyerembe nyomatékképpen. - Biztosan vannak köztük derék emberek is, mint ahogy a mi sorainkban is szolgált pár gazember, de a Birodalmi nemesség java kutyának nézi a magamfajta katonát, s szívesen dobja áldozati koncnak a saját érdekei oltárára, hogy csak egy hosszú sebhelyet kapjon jutalmul a szeme alá a hosszú  szolgálatért! - morgom hideg dühvel és megdörzsölöm a sebhelyemet, mely mintha lángra kapott volna, úgy sajdul meg. - Nem szép dolog mindenkire ugyanazt a kalapot húzni, de nehéz megállni, ezért elnézésedet kérem! - hajtom meg a fejemet. - Myrmidia segít a harcban, Sigmar megóvja lelkem tisztaságát, Ranald pedig szerencsét juttat, - intek hátra a küzdőtér felé - ám csak ritkán van kedvük egy egyszerű emberre figyelni, akkor pedig csak magunkra, vagy a bajtársainkra számíthatunk... - fejezem be a bölcselkedést és nagyot fújok; nem szoktam ennyit beszélni, nem tudom, hogy mi üthetett belém... - Bocsánat a szónoklatért, - vakarom meg a szakállam - nem kenyerem a prédikálás, nem is vagyok jó benne! Bocsánatkérően Ameliára is rávigyorgok, látszik, hogy kínosan érint, hogy elragadott az indulat.
- Egyébiránt az Alabárdosban szállásoltunk el! - válaszolom neki és nagyjából az irányt is mutatom, hogy merre van - Szóval te leszel, aki fellép a Kakasban? A csapos már dicsekedett veled, nem lehetetlen, hogy én is betérek megnézni. - próbálom másik, kevésbé köves mederbe terelni a társalgás folyamát.Ahogy az Alabárdos irányába lóbálom a karomat, megakad tekintetem egy mandulavágású, mogyoróbarna szempár pillantásán, ahogy alabástrombőrű gazdája csalafinta mosolyt villant felém. Jól megnézem magamnak a kecses mozgású alakot, s miközben visszamosolygok, bizonytalanul intek is neki. "Ő meg ki lehet? Biztosan nem találkoztunk, emlékeznék arra..." - töprengek és megnézem, hogy merre tart.
This message was last edited by the player at 15:43, Fri 26 Feb 2016.

-A jó hadvezér jó hadvezér marad akkor is, hogyha nem tud szitkozás nélkül megállni egy mondatot sem, hasonlóan van ez a jó katonával is. - kezdek bele amikor Manfred abbahagyta a saját mondandóját. Láthatóan türelmesen hallgattam végig mind a kettejüket, szeretek többet megtudni azokról az emberekről akikkel együtt utazok; hiszen minél jobban ismersz valakit, annál jobban tudsz vele együtt működni a harcmezőn. -Azt pedig biztosan állíthatom, hogy a legtöbbjük nem élvezte, de a parancs megtagadása a haditerv szabotálása, a harc után pedig mindig az ünneplők csapják a legnagyobb zajt, aki csendben elmond egy fohászt az elesettekért azt nem hallani, csak a sötétben, saját lelkiismeretével együtt találni egy gyertyaláng nélküli szobában. - magyarázom, láthatóan tőlem azért nem szokatlan a prédikálás, Edoardo atya jól kitanított arról, hogyan beszéljek Myrmidia tanításairól. -Ami pedig a nemesi származást illeti - nézek a lányra - csak azt tudom mondani, hogy jelentős a különbség a fegyvert forgató vagy a pénzével gazdálkodó nemes között, a csatatér előbb utóbb mindenki szívét nemessé teszi, de ez az a fajta nemesség ami nem származással, hanem korral és tapasztalattal környékezi meg az embert. - majd visszanézek Manfredre: -De nem kívánok senkit védeni hiszen nem láttam azt amit te, mindössze azt mondom, hogy nem skatulyázhatsz be minden lovagot nagyképű nemesnek. - tartok egy pillanatnyi hatásszünetet, hogy összeszedjem a gondolataimat mielőtt Myrmidia egyik tettét eleveníteném fel vázlatosan: -Mikor Myrmidia, isteni ereje nélkül, egyszerű nőként köztünk járt, érezte fájdalmunkat, meghallgatta panaszainkat akkor megtanította az embereket ezekre a dolgokra és mindenki belátta, hogy bárki élete egyformán fontos a harcmezőn, a háború egyetlen civilizált és effektív módja az, hogyha a veszteségeinket a lehető legkisebbre csökkentjük. - lelkesen és rutinosan beszélek ezekről a dolgokról, rutinosan váltogatva, hogy éppen kivel tartok szemkontaktust. -Nem véletlenül mondják, hogy Sigmar csak elvisz a háborúba, de onnan Myrmidia hoz haza. - sóhajtok egyet és tekintetem néhány pillanatra a távolba réved, ahogy elmémen keresztülsuhan, hogy sokan mégis inkább Ulrich és Sigmar kegyét keresik a háborúban. De végül ismét a többiekre nézek, megengedek egy félmosolyt is. -De mint mondtam, nem kívánok senkit védeni. Én csak Myrmidia egy egyszerű szolgája vagyok, soha nem mutathatok akkora példát az embereknek amit Ő mutatott, de elmondhatom tanításait és remélem, hogy megértő fülekre talál. Úgyhogy ne aggódj ezt én bármelyik lovagnak és nemesnek is elmondanám, hogyha hasonlóan gúnyolódna az egyszerű katonákon. - mosolygok biztatóan.
This message was last edited by the player at 19:11, Fri 26 Feb 2016.

A térre érkezve a bajnok nem annyira érdekel. Verekedni most nincs kedvem, ráadásul jobb az hogy ha feltűnés mentesek tudunk maradni. Kalapomat kicsit jobban az arcomba húzom, de próbálom kiszúrni a tömegben tevékenykedő bandát. Esélyesen kell itt lennie valakinek aki az "üzletet" viszi. Közben pedig az első bódétól megpróbálok valami szimpatikus ételt beszerezni.

A szornycirkusz felol sikoltozas tamad. Az emberek tolonganak, de nem a jol megszokott lelkes buzgosaggal hanem inkabb felelemmel. Valaki el is kialtja magat - Vigyazz! Arra megy! -

Egy szívdobbanásra megtorpanok, látva az elkapott pillantás viszonzásra lel, ám veszélyérzékem is feltámad a szörnycirkusz felől érkező zsivalyra. Aztán meghallom a kiáltást. Tekintetem bálát, hordót, szekeret..(bármit) kutat, mire macskaügyességgel fürgén felugorhatok/mászhatok, hogy többet lássak...

- Azt hittem eddig, hogy én vagyok a legnaívabb mindőnk közül, de ez most meg lett cáfolva. - reflektál Theodora szavaira. Mondaná tovább is, de nem folytathatja, mert a szörnycirkusz felől riadalom hangja érkezik.
Összerezzen és magaslati pontot keres, ahová felmászhatna vagy legalább Manfred mögé próbál húzódni fedezék gyanánt.

-Naiv? - vetek egy szúrás pillantást a lányra, hangom nem sértődött, inkább felháborodott. -Nem naiv dolog civilizált eszmékben hinni, Myrmidia már egyszer megmutatta, hogyan lehet tisztességesen élni és harcolni. - mondom miközben elnézek a hangzavar irányába, azonban még befejezem a mondandómat, arra a néhány szó idejére visszanézek Ameliára: -A naiv dolog az, ha valaki ezeket lehetetlennek tartja. - fejezem be, majd gyorsan körbenézek, hogy látok-e esetleg a hangzavar irányába tartó őröket. Amennyiben nem, úgy gyorsan el is indulok a felfordulás irányába - túl veszélyes nem lehet bármitől is ijedtek meg az emberek, különben az őrség nem engedte volna ide, de attól még súlyosan megsebesíthet akárkit.

Gunther es Johann a tomegben figyelnek, a kavarodas kicsit lassitja oket igy meg nem ertek at az elemiszert arulo reszekig.

Cyl a szoritotol nem messze talal egy-ket ulesre hasznalhato szenabalat, de azokrol sem lat sokkal jobban. Az emberek probalnak felremenni, oriasi a kavarodas.

Amelia Manfred moge huzodik aki a egyelore a tomeget figyelve all egy helyben.

Egyedul Theodore indul el elore a satrak iranyaba. A tomeg gyorsan oszlik, igy Theodora valamivel hamarabb pillatja meg a zurzavar okat mint a tobbiek, de vegul mindannyian meglatjatok.

Ugy tunik a szornycirkuszbol a harom labu goblin kiszabadult. Furan kacsazo mozgassal mozog az emberek kozott. Mogotte a torzonborz torpe probal rohanni, de minduntalan beleutkozik valamibe vagy valakibe. A goblin nyakaban egy felbeszakadt koteldarab tekereg, valoszinuleg elszakitotta vagy elragta es valahogy kijutott a ketrecbol.

A fura paros vegul a varosfal fele fut. A torpe egyre nagyobb hatranyban. Bar termeszetellenes testalkata alapjan azt gondolna barki a goblin alig tud majd jarni de valami megmagyarazhatatlan modon a harom lab egyuttmukodve remek manoverezokepesseget ad neki.

Oh, Sigmar, hogy szólítanád cirkusz helyett bitóra ezt a megveszett mutáns zöldbőrűt... - bosszankodom kissé, hogy nem használhatom íjam a tömegben; miközben egy szénabáláról elrugaszkodva, egyszersmind megiramodva próbálok a szökevény elébe vágni, mielőtt a torz mélynövésű elérné a városfalat...

Johann Gunther oldalán kisétál a városból és bele a vásár forgatagába. Most az egyszer a csempész hagyja, hogy a tömeg által kiváltott undor kiüljön az arcára. Végül is ez egy elvárható magatartás egy nemestől. Persze a rang és az örökség még egyáltalán nincs a zsebében, úgyhogy nagyon is ügyel arra, nehogy kizsebeljék. Bal kezének tenyerét kardjának gombján nyugtatja, bár nem fenyegető jelleggel, inkább csak azért, nehogy a kardot kilopják a hüvelyből. A jószágok vására pont olyan, mint bármely vásáron: rendkívül büdös, zajos és Johann számára teljes mértékben érdektelen.

Jó minőségű új ruhájában és a nagyjából minden helyzetben fenyegetően festő Gunther mellett könnyedén átvág a zsibongó tömegen az ételeket áruló sátrak és bódék irányába. Már-már megcsiklandozza orrát egynémely finom illat, amikor Johann ösztönei vészjelzést adnak le. Bár nem történt semmi látható, mégis megváltozik a tömeg zsongása, mint amikor a lant egyik húrja meglazul és a dalba hamis hangok kezdenek vegyülni. Nem utolsó sorban ez az ösztön tette lehetővé a férfi számára, hogy csempészként tevékenykedjen.

- Valami nincs rendjén, szól oda Gunthernek, majd csupán néhány szívdobbanásnyi idővel később a tömegből elkezdenek megérkezni a félelem hangjai. Nem sokkal ezt követően az áramlási irányban is érezhető változás kezd bekövetkezni. Johann jobb kezének ujjai kardjának markolatára fonódnak és tekintete jobbra-balra cikázik, hogy mihamarabb azonosítani tudja a veszélyforrást. A sodrásnak azonban nem áll ellen, szépen félresodródik - remélhetőleg továbbra is Gunther társaságában - az út szélére és onnan figyeli, hogy mi történik.

- Hát ez meg mi a túró? teszi fel a költőinek nehezen nevezhető kérdést Johann, amikor megpillantja a háromlábon iszkoló goblint. Bár a kis dögnek meglehetősen ocsmány ábrázata van és a túl sok végtag látványától akaratlanul is végig fut a hideg a férfi hátán, mégsem érez fenyegetést egy olyan teremtménytől, amely alig nagyobb egy gyermeknél. Hirtelen támadt önbizalma persze teljesen megalapozatlan, még sosem volt dolga zöldbőrűekkel.

- Hé Gunther, nem kapjuk el? néz kérdően a fegyverforgatóra Johann, miközben úgy forgatja testét, hogy egyetértés esetén rá tudja vetni magát a kis szökevényre.

In reply to Johann Munroe (msg # 68):

Amikor kezd kitörni a balhé csak félrehúzódok. Ellenben Johann szavaira némi értetlenség is kiül az arcomra.

- Majd elkapja a városőrség. Nem a mi gondunk, szard le, és még az is lehet hogy összebaszná a ruhádat. Ha majd erre jön akkor foglalkozunk vele, addig meg legyen a törpe gondja meg az őrségé. De ha felőlem hősködni akarsz akkor hajrá, de tanuld meg, a hősök fiatalon halnak. Én pedig még nem dugtam meg elég kurvát, és nem ittam elég lőrét hogy már most elkezdjek Morral barátkozni.- majd egy méretes barna turhát köpök a földre miközben rágcsálom az adag dohányt.

Csak egy pillanatra állok meg amikor meglátom a három lábú goblint - illetve a mögötte loholó törpét. Figyelem egy darabig, hogy merre rohan, majd megpróbálok elébe kerülni, hátha sikerül a lándzsámmal megállítani a szörnyszülöttet. De még mielőtt elindulnék, az egyik útjából álló (vagy legalábbis valahol közötte és a városfal között elhelyezkedő) embercsoportra mutatok a lándzsámmal és rájuk kiálltok: -Állják el az útját! Gyorsan! Ott szalad! - szólítom fel őket a cselekvésre, mivel egymagam nem hiszem, hogy meg fogom tudni állítani a goblint, majd jómagam is nekiiramodok, hogy elébe kerülhessek.
This message was last edited by the player at 22:01, Mon 29 Feb 2016.

Nézem ahogy a fura goblin iszkol; nagyon groteszk látványt nyújt a nyomában loholó törpével. Nem lepődök meg, hogy az akolitus üldözőbe veszi, azon döbbentem volna meg, ha kihagy egy ilyen lehetőséget. Pár pillanatig habozok csupán, majd én is futni kezdek utána.
- Gyere Amelia, csak maradj mögöttem! - kiáltok hátra a vállam felett - Segítünk Frau Steinhoffnak "rendfenntartani", szükség lehet a fürge lábaidra!
- azzal igyekszem kinézni, hogy miképpen tudnék a nyomorult elég kerülni; futóversenyben aligha én győznék, még ha nem lenne rajtam a láncing, akkor sem, így viszont látom,h könnyedén lefut.

Mikozben Theodora es Cyl teljes erobol kozelit Johann csak immel ammal. Mindenesetre a jol oltozott kettos eszreveszi hogy Theodora es egy ismeretlen lany is erosen fut aaz eset iranyaba. Manfred es mogotte kisse lemaradva Amelia is kozelit. A birosagi sator iranyabol a riadalomra elokerul a ket alabardos or is egy fiatal lany tarsasagaban. Ok egyelore a tomeg elleneben probalnak elorejutni, szinte semmi eselyuk idoben odaerni.

Theodora kialtasara par fiatalember megprobal a goblin utjaba allni, vagyis jobbara inkabb vetodni, mint ahogy a malacot szokas megprobalni elkapni, de a goblin ugy mozog mintha nem is izuleteken forognanak a vegtagjai, felrahajol, atugor es lehagy minden fele vetodot. Az egyik suhanc egyenesen az uldozo torzonborz torpenek ugrik es mindketten a foldre kerulnek.

Habar a goblin elonye jelentos volt, de az akadalyzo tenyezok miatt alig negy ot meterrel er a falhoz korabban. Lathatoan semmi eselye eltunni, a falon mindossze egy racsod nyilas van, igaz a racsot kikezdte a rozsda, par reszen kitortek belole reszek es igy leginkabb egy vicsorgo szajra emlekeztet de egy gyerek nem ferne at a racsok kozott, igy mar-mar ugy tunik innen nem menekulhet el, de a goblin nem sokat lassit. Valoszinuleg ugyanigy juthatott ki a ketrecbol is, mert valahogy atpreseli magat a racsok kozott es rettentoen gyorsan, mintha a csontjai maguk is hajlekonyak lennenek es habar a recesre torott racsvegek tobb helyen megvagjak es zoldes vere befesti a rozsdat, de atpreseli magat es eltunik. Lefele. Ugy tunik valamifele kut, vagy hasonlo melyseg nyeli el.



This message was last edited by the GM at 12:43, Sun 16 July 2017.

Az idokozben odaero varosi orseg elen halado lany lathatoan nem tul nagy orommel konstatalja az esemenyeket - Ez hogy tortentehett meg? - kerdezi szinte csak magatol, de a korulotte levokhoz, eselyesen foleg a szornycirkusz kozben odaero tulajdonosahoz, cimezve - Magistrate Richter nem lesz elragadtatva -
This message was last updated by the player at 00:06, Tue 01 Mar 2016.

A jobb napokat is meglatott ruhat viselo szornycirkuszos diszes kalapjat szorongatva megjegyzi - Mi megtettunk minden tolunk telhetot, nem tudhattuk hogy ki tud bujni az az atkozott a racsok kozott - probal vedekezni
This message was last updated by the player at 00:08, Tue 01 Mar 2016.

A valoszinuleg burokrata lany a fejet razza - Lathatoag nem tettek eleget. Ez a nyilas a csatornakba vezet, azon keresztul eljuthat a varoson belul sok helyre. Meg csak ez hianyzott a vasar idejere. Ki fogja megakadalyozni hogy a varosban gondot okozzon? - nez rosszalloan majd int Malthusiusnak hogy kovesse vissza a birosagi satorhoz.
This message was last edited by the player at 00:12, Tue 01 Mar 2016.

Az egyik suhanc aki a foldrol tapaszkodott fel nemregen valoszinuleg felreerti a kerdest es felderult arccal megjegyzi - Ostland bajnoka, a Legyozhetetlen - a tobbiek arca is felderul lathatoan. A tavolbol mar halljatok, hogy tobben azt allitjak maga az uj bajnok ajanlotta fel magat hogy vegez a szornyszulottel es megvedi a varost. Az oroket vezeto lany erdeklodo arccal nez Manfredre, lathatolag hozzajuk meg nem ert el csodas dialdalanak hire.

Amelia Manfred mögé felzárkózik, de nem siet azért, hogy a háromlábú goblint elkapja.
Ha nem látta volna, hogy a törpe milyen kárörvendően böködte a zöld lényt, akkor sajnálni tudná a szörnycirkuszos alakot és jobban zavarná a városi csatornába jutott lény is. Így viszont a szegycsontja és a dereka előtt összefogott köpönyegre szorított ujjain látszik csak a megkönnyebbülés, hogy a riadalom oka szabad.
- Jobb lett volna, ha nem a város felé szökik. - jegyzi meg Manfred-hez közelebb hajolva.
Amikor viszont a figyelem a nem sokkal ezelőtt a fesztiváli Zúzót leverő ostlandi bajnokra terelődik, akkor Amelia háttérbe húzódik, szemeivel Theodorát és Chlodovechet is keresi.

Gunther szavai lelombozzák a hirtelen felbátorodott csempészt, aki egy pillanatra nemesnek hitte magát. Valószínűleg az győzte meg a leginkább, hogy a frissen szerzett, szép, új ruhája összekoszolódhat, sőt, el is szakadhat! Miközben egy fél nap se telt el azóta, hogy 5 aranyat kiadott érte! E gondolatok társaságában Johann szépen visszahúzódik a háromlábú goblin útjából félreálló tömeg jótékony takarásába.

- No nézd csak, mutat a goblint üldöző Theodorára Johann, hátha Gunther nem vette még észre őket. Valahogy nem lepi meg a férfit, hogy Myrmidia beavatottja épp egy zöldbőrűt üldöz. Manfred történetei alapján a lándzsás nő számára ez amolyan szabadidős kikapcsolódás lehet. Fél pillanattal később feltűnik Johann látómezejében az emlegetett katona és Amelia is, a csempész pedig elégedetten konstatálja, hogy nem esett semmi baja a nőnek és a lehetőségekhez képest jó társaságban van.

Mikor egy pillanatra elveszítem szemem elől a menekülőt ugyan irányt váltok, így kényszeredetten lassítok is; ám korábban még a dokkok környékén látott papnő kiáltására felfigyelve, ismét hamar megszaporázom lépteimet. Mihelyst nekiiramodik, szinte fej-fej mellett haladunk, kerülgetve a lézengő, zavarodott, vagy épp az eliszkoló zöldbőrű után vetődő tettre kész helybélieket, jócskán magunk mögött hagyva az üldöző törpét. A hajsza érzem, felpezsdíti vérem, kiengedett hajam csak úgy lobog a szélben. Nem rántok kardot, ha kell kerülök, szökkenek, vagy oldalazok, s mikor már közel a városfal egyenesen becsúsznék, hogy megragadjam a fürge goblin grabancát, de az utolsó előtti pillanatban mintha láthatatlan erő kötne ólomsúlyt tagjaimra egyhamar lassulnak léptem. Akár a Ghoul erdőn túli temető...Morr kertje, az óriás kripta... - a foghíjas csatornafedél szörnyű emléket idéz fel, így fékezem sebességem, majd megtorpanva zihálva térdre rogyok a csatorna szája előtt. Előbb a piszkoszöld vérmocskos rácsokra tekintek, majd felnézek érkeztével Myrmidia pajzsára, végül a papnő arcába. A napfénytől hunyorogni kényszerülök.
-Nem sikerült elkapnom... - közlöm halk hangon a nyilvánvalót, s felállok. "...de nem adom fel" Jobb térdemen szemlátomást kicsit felhorzsoltam bőröm, de cseppet sem törődök vele. Előbb Gottri, most e goblin. Sigmar próbára tesz. - konstatálom csendben, majd látva a papnő társainak érkeztét, megigazítom az izzadtságtól, s egy futás közben utamba került korsó tartalmának habjától nedves köpenyem, s inkább továbbállok...

Nem haladok túl gyorsan páncélban az emberek között, de mindenképpen előnyömre szolgál, hogy ezúttal nincsen nálam az útravalóimat tartalmazó zsákom, így valamennyivel jobban manőverezek mint amennyire az átlagos keretek között szoktam: azonban ez kevés önmagában, s úgy tűnik, hogy a többi segítő sem bizonyul elégnek, a háromlábú goblin megszökik. Amikor már nagyon közel jár a falhoz, megfordul a fejemben az is, hogy lándzsámmal próbáljam meg leteríteni, azonban mire kéztartásomat megváltoztatnám és eléggé lelassítanék ahhoz, hogy tudjak célozni, valószínűleg amúgy is odaérne. Ez kis torna nem fárasztott ki, bár néhány izzadtságcsepp megfigyelhető a homlokomon, kesztyűs kezemmel letörlöm őket, így nézek a földről feltápászkodó, nem éppen megszokott ruházatú lányra: -Talán nem is baj. Fertőt terjeszthet a harapása, azok a drága ruhák pedig nem sokat segítenek a hegyes fogak ellen. De köszönöm a segítő szándékot. - mondom neki, hangomból ugyan nem érződik, de hangból kicsit sejthető, hogy nem is értem, aki ilyen ruhákba jár miért is eredt a szökevény nyomába. Azonban válasza előtt (ha lesz) figyelmemet már az érkezőknek szentelem. Mondandójuk végeztével kérdőn nézek Manfredre, akiről tudom, hogy munka után kutat, bár talán a csatornába nem vágyik. Minden esetre az őrökkel érkező nőnek címzek egy kérdést: -Senki nincs aki ilyen üggyel foglalkozzon?
This message was last edited by the player at 21:36, Tue 01 Mar 2016.

-Nincs mit - suttogom, s amikor a papnő közeledő társai felé fordul amilyen gyorsan érkeztem oly hamar el is tűnök. Tán még hallom, hogy az összegyűlt tömeg az ostlandi bajnokot éjjenzi, aztán bizonyára elnyel a vásár forgataga...

A fiatalasszony lathatoan kisse kenyelmetlenul elmosolyodik. - De persze van, nincsen problema - mondja fennhangon, mejd kemenyen Theodorara es Manfredra nez es halkabban megjegyzi - Ne itt, gyertek - majd a tomeg fele biztatoan mosolyogva elindul vissza a birosagi sator fele a ket or elen meg aki koveti. Malthusius ugy koveti mint valami kutya.
This message was last updated by the player at 22:47, Tue 01 Mar 2016.

A birosagi satorhoz erve Andrea gyorsan elmeseli a dolgokat Magistrate Richternek (leirast lasd korabban) aki vegul elgondolkodik es megszolal
- Nem tul jo hirek. Es eppen a vasar alatt. - ratok nezve osszerancolja  a homlokat es megszolal - Nem vagytok ismerosek errefele igy nem tudhatjatok. Az unnepsegek alatt a varosi tanacs nem ul ossze egykonnyen, igy nem tudok tobb embert szerezni, eppen csak annyit amennyi eleg hogy itt kint fenttartsam a rendet. Persze mehetnek a varosi orseg kapitanyahoz direkt is, de azt hiszem az sem lenne gyorsabb. Amig a helyi burokracian sikeresen atverekszem a dolgokat. Nos nem szeretnek addig varni. - felvesz egy tekercset elkezdi atnezni, mar mar azt hinnetek hogy el is felejtett titeket mire megszolal - Ugy latom valamennyi lehetosegem azert van. A varosi kasszabol felajanlhatok egesz szep osszeget bizonyos kulonosen fontos esetekben es ez azt hiszem az. A goblin kifustolesere fel tud a varos ajanlani 150 ezustnyi osszeget. 200-at ha csendben, minden gond nelkul megy a dolog. Azt hiszem ez nagyon galans osszeg, de az ido surget - mosolyodik el kisse.
This message was last updated by the player at 00:07, Wed 02 Mar 2016.

A szornycirkusz tulajdonosa kisse krakog hogy visszaszerezze a hangjat - En szivesen hozzatennek otven ezustot ha eletben visszahozza valaki, az a goblin a musor sztarja, nehez az ilyenhez hozzajutni - mire kap egy kulonosen szuros pillantast a kirendelt birotol
This message was last updated by the player at 00:09, Wed 02 Mar 2016.

Már éppen készülök azt felelni a népek felvetésére, hogy ha azért kellene a goblinnal huzakodnom, mert kiütöttem a bajnokukat, akkor előbb hozzák vissza a ringbe, mikor Richter magisztrátus kiböki, hogy mennyit ér meg neki az ügy. A 200 ezüst igen csábítóan hangzik, s bár nemigen ilyen úton akartam pénzt keresni, de nyilván nem is gondoltam, hogy pár jól sikerült pofonnal mindig csengő koronákhoz jutok.
- Herr Richter, elvállalom, hogy megkeresem a kis férget, ha képességeimből telik, s Sigmar is megsegít! - felelem, a szakállamat vakarva, majd a szörnycirkusz tulajához fordulok - Ám azt, hogy életben is lesz, mire visszacibálom, nemigen tudom megígérni; nem vagyok fejvadász céhtag, ha megtámad aligha tudom sértetlenül leszerelni, márpedig ötven ezüstért nem fogom átharaptatni a gigámat! - vázolom határozottan a helyzetet.
- Frau Steinhoff, lenned kedved segíteni és előkeríteni ezt a dögöt, mielőbb valami istenfélő városlakót ülepen harap a csatornából? - kérdezem kedélyesen, de igencsak látszik a tekintetemen, hogy erősen remélem: nem kell egyedül a csatornába mennem. - És te Amelia? Velem, netán velünk tartasz? - faggatom a fruskát.
This message was last edited by the player at 07:04, Wed 02 Mar 2016.

Követem a nőt amikor az csendben megjegyzést tesz - az út alatt végiggondolom a dolgot, talán nem tetszett neki a kérdésem, hiszen úgy tűnhetett, mintha Myrmidia egy szolgája becsmérelné a városőrség erőfeszítéseit. Amit talán meg is érdemelnek, hiszen a goblin először elszabadult majd el is tűnt a csatornában! Chlodovech mellett haladok, halkan meg is jegyzem a vándormutatványosnak, hogy a háromlábú goblinról is mesélhet majd, bizonyosan örül ennek az eseménydús fesztiválnak.
A sátorba lépve körbenézek - tetszik annak egyszerűsége, a papírtekercseken is elidőzik egy kicsit a tekintetem; azonban nem az érdekel, hogy mi áll rajtuk, hanem megsaccolom, hogy nagyjából mennyi lehet. Szép számmal vannak, annyi bizonyos! A Magistrate szavait türelmesen hallgatom végig, lándzsám a földön nyugszik, elgondolkodok a hallottakon - a pénz különösebben nem foglalkoztat, inkább az jár a fejemben, hogy talán egy kis pozitív hírnevet szerezhetnék az egyházamnak a városban. Ennek minden bizonnyal Eleinor papnő is nagyon örülne, az egyetlen egy probléma a csatorna... Taktikailag a lehető legrosszabb hely, bárhol körbevehetnek minket, sötét van, meg még ki tudja mi lakik odalent. Myrmidia minden szabálya ellenzi, hogy odamenjek, ugyanakkor próbálom úgy felfogni ezt a helyzetet, mint egy elkerülhetetlen, sietős ostromot - muszáj megtörténnie, de lehet csökkenteni a kockázatokat és a veszteségeket. Amikor Manfred kérdez engem bólintok: -Nem szívesen megyek le a csatornákban, de segítek, igen! - mondom, eleinte nem túl nagy lelkesedéssel, láthatóan a mondat végén győzöm meg magamat is a szándékomról. Utána a Magistrate felé fordulok: -Minden tisztelettel Herr, az anyagi támogatáson kívül számíthatunk másra is? Az a háromlábú goblin gyorsan mozog, odalent pedig hátrányban vagyunk a szűk hely és a sötét miatt, övé az előny. - merülök bele a taktikai elemzésemben. -Tud minket mással is segíteni? Lámpás, térkép a csatornáról ha van, vagy valaki aki nem életében először jár odalent?
This message was last edited by the player at 01:11, Wed 02 Mar 2016.

Herr Richter elgondolkodva nez lathatoan szamba veszi a dolgokat. - A felszereles nem problema, de terkep. Meg ha van is nehez lenne hirtelen elokeriteni egyet. Olyat aki volt mar lent - elmosolyodik - Nem egyet eliteltem mar, de ok nem hiszem hogy szivesen segitenenek. Egy patkanyfogot talan tudok szerezni, de az ido surget es a birosag nem all jobbara kapcsolatban ilyen alakokkal. Talan a varosorsegnel ismernek valakit - megcsovalja a fejet - Nem lesz konnyu, de megprobalom - mondja vegul

(Azaz adok neki valamekkora % eselyt es dobok majd talal e barkit)
This message was last updated by the player at 01:15, Wed 02 Mar 2016.

-Patkányfogó? Igen, az nagy segítség volna! - reagálok szinte azonnal lelkesen mikor a Magister befejezte a beszédet. -Myrmidia kegyével és egy patkányfogó segítségével már jó esélyünk van arra, hogy megtaláljuk, az ő fülét a csatornák megszokott zaja talán nem tereli majd folyton tévútra! - mondom tovább, a fejemben már az előkészületek zajlanak. Szükségünk lesz kötélre, fényszerszámra, meg nekem egy másik ruhára, beavatotti öltözékemet nem szívesen mocskolnám be odalent. A szörnycirkuszt képviselő férfire nézek: -Megpróbáljuk majd élve elfogni, na persze ha maguktól el tudott szökni akik már kiismerték valamennyire nem garantálhatunk semmit, de ígérem megpróbáljuk. - mondom a férfinek, majd visszaterelem tekintetem a Magisterre és megadom neki a lehetőséget, hogy ismét magához ragadja a szót (vagy éppen annak, aki beszélni kíván).

Ahogy elrobog a goblin, nyomában az üldözőivel, Johann szimplán csak figyeli az eseményeket. A zöldbőrű szokatlan fürgesége és testének rugalmassága meglepi a férfit, aki úgy dönt, hogy ingyen is elég rémisztő a szörnycirkusz, nincs szüksége arra, hogy ezért még pénzt is kiadjon. Lehúzza a szörnycirkuszt a meglátogatandó látványosságok mentális listájáról. Pár pillanatig magában tanakodik, hogy felhívja Amelia és a társaság többi tagjának figyelmét magára, de aztán úgy dönt, hogy csak nem keverednek semmilyen zűrös balhéba. Legalábbis Ameliának valószínűleg már van annyi esze, hogy ne tegye, bár a sokkal tettrekészebb beavatott és Manfred lehet, hogy mégis magukkal rántják valamilyen lehetetlen kalandba.

A csempész szája szegletébe savanyú mosolyt csempész a gondolat, hogy eddig leginkább ő maga volt az, aki másokat belerángatta egy kellemetlen történetbe. Könyökével oldalba böki Gunthert és az ételes bódék felé biccent.
- Gyere, harapjunk valamit erre a nagy izgalomra, mondja Johann és elindul az általa jelzett irányba. A felbolydult tömeg még nem teljesen tért magához, úgyhogy a csempész különösebb gond nélkül talál olyan árust, akinél nincs sor és a kaja is csak nyomokban tartalmaz patkányt. Természetének engedve Johann alkudozik egy sort a kaja árán, de csak úgy megszokásból, mintsem igazi kedvezményre hajtva. Ha Gunther is ott vesz kaját, akkor természetesen kettejük kajájának árán fog alkudozni és Johann fizeti. Az étel elfogyasztása során a férfi fokozottan ügyel arra, hogy új ruhája nehogy összekoszolódjon.

Lábaim sebesen róják az utcákat, csendes összhangban pörgő gondolataimmal...
Megtanultam uralkodni indulataimon, felülemelkedni a kudarcon. Ahogy a megfelelő embereknek feltenni kérdéseimet... Miután elnyelt a fesztiváli forgatag, nem tétlenkedem soká, nyakamba veszem a várost. Első utam a korábban az Alabárdos fogadó csaposától hallott és több vigadó szájtól népszerűnek vélt, vagy tartott Kakas és Üllőbe vezet, legalábbis addig kérdezősködöm, míg nem lelek ilyen helyet. Aztán egy szabadúszó mocsárjáró után kutatok, ki hajlandó lenne alámerülni Bogenhafen csatornáiba egy mocskos zöldbőrűért. Persze sikertelenül, vagy oly összegért melytől elkerekednek szemeim. Később addig tévelygek, mígnem rálelek egy cégéres szabóra, ahol bőrvértem alá öltött, ujjatlan, lenge, mindössze combközépig érő lenvászon tunikát, s hozzá passzoló olcsó, egyszerű bőrövet, valamint vízhatlan köpenyt vásárolok. Bokacsizmámat nem cserélem le, ugyanakkor áldom Sigmart, hogy már jó előre összehajtottam selyem köpenyem...mielőtt az üzletbe léptem volna és a bajszos öreg egy kisebb vagyonnal rövidített volna meg; s csakúgy szerencsémet a bögeni mércével gazdag kínálatért, hogy semmi nem lóg rajtam, mikor a paraván mögött át is öltözöm a ruhákkal telített apró helyiségben. Eztán, gondolataimba mélyedve, feltérképezve a várost egészen a szegénynegyedbe keveredem...

Tettemért, hogy előkerítem a goblint a föld alól is, nem várok fizetséget, de azzal is tisztában vagyok, tőlem fognak kérni, kiktől azt kívánom jelen küldetésemet sajátjuknak tekintsék. - takarom erszényem észrevétlen e környéken. Érzem, elégtétel úgy klánom nagyjai, mint Bogenauer templomában, majd Sigmar papjának szemében a dicsőség a kora esti misén, ha megszabadítottam a várost, e förtelemtől, mely levegőjét szívja...
Megtisztulás. Csend. - túl szép, hogy igaz legyen.

In reply to Manfred Hetzau (msg # 85):

Amelia Manfred nyomában haladt, de a tömeg susmogása arra késztette, hogy egyre jobban elmaradozzon az előbb ostlandi bajnoknak, majd hirtelenjében goblinfogni induló hősnek a népek által kikiáltott egykori katona mögül.
- Ne haragudj, de nem vagyok olyan őrült, hogy kényszer nélkül egy ilyen fürge és hajlékony akármi után eredjek a csatornákba a város alatt... de főleg nem hiszem, hogy utól tudnánk érni vagy egyáltalán követni. - emeli fel mindkét kezét jelezve, hogy ő személy szerint ebbe a fogócskába nem óhajt belemenni.
- Ha le is mész, illetve Frau Steinhoff is megy veled... mi garancia lesz arra, hogy az ottani mocsokban fetrengés után később vissza is térhetsz a felszínre? Már ha egyáltalán nem tévedtek el vagy haltok meg? - nem az optimista oldalát mutatja jelenleg, de talán ez is érthető.
- Egyébként meg a törpenövésű fickó és a Doktor kellene, hogy ugráljanak a segítőkészséget illetően, hiszen ők ismerik a fő attrakciójukat minden jelenlévőnél valószínűleg ezerszer jobban. - szúrós, szinte vádló tekintettel néz Doctor Malthusius felé.
This message was last edited by the player at 21:41, Wed 02 Mar 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 88):

A magisztratus gyorsan ir par sort egy tekercsre majd beinti az egyik ort - Menj a kaszarnyaba es add at ezt a kapitanynak, aztan gyere vissza - mikor az or elment kozli veletek is - Remelem a varosorseg kapitanya keres nekunk valakit aki ismmeri legalabb nagyjabol a csatornakat - kisse kenyszeredetten elmosolyodva folytataj - Meg akkor is ha a hivatalos utak kihagyasaval probalom ezt kieszkozolni. Mindenesetre Goertrin kapitany erti a dolgat szerintem megerti hogy sietnunk kell es a varosorsegre sem jelent tulzott igenybevetelt a dolog - majd Andreara mutat - Fralein Schwartzer majd eletek megy hogy lehetoleg minnel gyorsabban megkapjatok a megfelelo felszerelest a kaszarnyabol. - mondja majd meg egy papirosra ir, es ezt le is pecseteli, hogy hivatalosabb legyen, aztan atadja a veletek levo lanynak.
This message was last updated by the player at 21:58, Wed 02 Mar 2016.

In reply to Amelia (msg # 91):

Doctor Malthusius Amelia vadlo szavaira zavartan elforditja a fejet - Fiatalabb koromban megtettem volna - kis szunetet hagy majd folytatja - de a Marienburg kornyeki mocsarakban... - nyel egy nagyot - Nem tudom megtenni. Azert is vettem fel Grunnit, a segitomet, szuksegem van ra hogy segitsen a cirkusz attrakcioival - igyekszik nem nagyon reszletezni a problemait, de lathatoan rosszul erzi magat miattuk
This message was last updated by the player at 22:05, Wed 02 Mar 2016.

Chlodovech aki eddig tole szokatlanul csendben volt megjegyzi Theodora fele intezve - Sok mindenen keresztulmentunk mar, de - megcsovalja a fejet - azt hiszem ebbol lesz az egyik legkaposabb tortenet. Csak higgyek el nekem. De Kenyeret valakire ra kell biznom addig, megsem neki valo a csatorna. - nez szeretettel a nagydarab kutya fele - Megoldom -
This message was last updated by the GM at 22:09, Wed 02 Mar 2016.

Andrea a vallalkozo kedvuekre nez es megjegyzi - Harom. Nem is rossz - elmosolyodik kedvesen. - Gyertek utanannezunk a felszerelesnek hogy minnel korabban nekivaghassatok -
Herr Richter biccent egyet mire elindul azokkal akik kovetik a lovagi torna fele. - Pont ez hianyzott a vasar alatt, mintha nem lenne eleg bajunk a mutatvanyosokkal, tolvajokkal es reszegesekkel. Egyebkent hivjatok csak Andreanak, mindenki igy hiv, meg Herr Richter is, ha nincsen ott senki. Kiveve most az orok elott, meg jo hogy van hivatalos papirunk mert ez a leggyorsabb ut a kaszarnyahoz -
A lovagi torna satraihoz erve a kulonbozo szines cimerekekl ellatott katonak kozott Andrea gyorsan atvisz benneteket. A papirra sincsen gyakran szuksege, csak ketszer amikor Chlodovech lattan par dolyfosebb nemesi testor megmakacsolja magat. A satrak szelen mentek, de azert igy is megpillantotok par lovagot akik eppen keszulnek a kovetkezo osszecsapasra. A legtobb cimert es varosi szint nem ismeritek, de a feher es voros meg a feher es kek gyakori szinek a satrak kavalkadjaban.

(Amelia, maradsz a vasarban vagy legalabb amig le nem mennek mesz a tobbiekkel?)
This message was last updated by the player at 22:32, Wed 02 Mar 2016.

Vegul egy keskenyebb varoskapun beertek a varosba es a kapu melletti kaszarnyaba. Itt mar nagyon gyakran kerul elo a papiros, de vegul beertek a kaszarnya raktaraba.

Theodora, Manfred, Chlodovech
link to a message in this game
This message was last edited by the GM at 23:15, Wed 02 Mar 2016.

In reply to Cyl Sepha (msg # 90):

Cyl gyorsan nekiindul hogy elintezze a teendoit a varosban.

Cyl (Habar nem direktbe de a szukseges dolgok elintezese utan)
link to a message in this game

In reply to Amelia (msg # 91):

Amelia alig indul el a birosagi satortol a fogado fele amikor eszreveszi az uj ruhajukban pompazo Johannt es Gunthert. Valami lepenyfele etelt esznek amibe hust toltottek. Remelhetoleg valamifele nemes allat husat, es az elado szerint birka, de ugye ezt nehez megmondani. Mindenesetre az ize finom es barati arra sikerult lealkudnia Johannak az etelt.

Miután végzett az étellel, Johann leszopogatja az ujjairól a szaftot, illetve amit nem tud, azt egy nyugodt pillanatban az ételárus sátrának szövetébe törli. Normál esetben nadrágja szárát használná, de új jelmezében nem akar kárt tenni. A nemesi álca fenntartása érdekében szintén kénytelen a jól megszokott, a finom étel elfogyasztása után esedékes elégedett böfögést is magába fojtania. Evett már jobbat is, ráadásul jelen szerepében ha bárki is kérdezi, az étel épp csak ehető volt, de a gyomrában kényelmesen letelepedő táplálék hozta az elvárható ár/érték arányt, főleg az alkudozást követően.

- Kellemes kis vásár ez, bár láttam már pompásabbat, mondja a férfi a mellette álló / evő Gunthernek, bár nehéz eldönteni, hogy Johann az igazat beszéli vagy csak játssza a fennhéjázó nemest.
- Mindenesetre, ha nincs más dolgunk, ideje volt felkeresni az ügyvédet. Vagy akarsz még egy próbát tenni és beszerezni azt a dolgot, amit említettél? kérdezi Johann társára pillantva.

Amelia nem igazán számított arra, hogy az új ruhájukban parádézó Johann-t és Gunther-t is felismeri a vásári tömegben, de úgy tűnik, hogy a nemes úr és testőre szerep játszása megteszi a hatását és az emiatt elkülönültebb párosra futólag nézelődve is rátalál.
- Egészségetekre. - szólal meg amikor közelebb ér, hogy felhívja magára a figyelmet.
Nem sokkal később viszont a két férfi új ruháját méregetve járja őket körbe, mialatt az állát dörgöli.
- Mutatós, de Gunther megfürödhetett volna mielőtt felveszi. Nehezen jön majd ki a tiszta ruhából a szaga és a korábban ráragadt mocsok. - piszkálódik, de arra ügyel, hogy a nevezett ne érje el és bosszulhassa meg helyben a mutatványos szavait.
A goblinos esettel perpillanat nem foglalkozik.

Johann legfényesebb mosolyát villantja a sátrak közül felbukkanó Ameliára, amikor az hirtelen megjelenik. Nem tudta, hogy a nő észrevette-e őket goblin üldözés közben, de nem is akarta megzavarni elfoglaltságában.
- Köszönjük, válaszol mindkét férfi nevében Johann, majd amikor Amelia elkezdi körbe járni őket és tüzetesen vizslatni, a csempész úgy mozdul mindig, hogy a legjobb képét mutassa.
- Egész jó lett, nemde? Ahhoz képest mármint, hogy mennyi időt és pénzt szántunk rá, jegyzi meg elégedetten Johann, majd lesöpör bal válláról egy nemlétező szöszt.
- Hogy tetszik a vásár? kérdezi a nőt, ezzel is próbálva eltereli a figyelmet a csipkelődésről és megakadályozni, hogy elcsattanjon egy felesleges pofon.

In reply to Amelia (msg # 100):

Kajálás közben nem beszélek, csak gyorsan belapátolom az ételt. Majd veszek még egy adagot mert egy ideje nem ettem. Szótlan vagyok egészen addig amíg nem piszkálnak.

- Leszarom hogy tiszta e, engem az érdekel hogy ne szakadjon egy egy csihipuhi után és ne legyen tele lyukkal. Bár titeket nőket ez nem zavar mert ti is tele vagytok....HAHAHAAAA - röhögi el magát alpári poénján teli pofával. Majd Johannhoz fordul - A cuccot meg be lehetne szerezni, de nem látom még itt a bandát tevékenykedni. Vagy már vége a murinak és azért vagy csak a következő nagy bulira készülnek. Idő lenne és nem biztos hogy eredményt érne. Szóval irány a firkászos csóka a nevetséges parókákkal...

Miutan a tarsasag befejezte az evest nekikeszulodik es elindul megkeresni az ugyvedek irodajat.

Johann, Gunther, Amelia
link to a message in this game

(Johann, Gunther, Amelia, Josef)

A vasarig ahogy setaltok Josef jokedve valamelyest atragad ratok, bar meg mindig nem igazan tudjatok mit is hoz szamotokra ezek utan a jovo. Kenyer kisse kevesbe jokedvuen de ott kocog Josef mellett, Chlodovech kornyeken sokkal jobban erezte magat es latszik, de a kislevi mellett sem erzi tulsagosan idegenul magat.

- Azt hallottam a munkasoktol hogy az kifejezetten jo sulteket arulnak es a sor is egeszen elso osztalyu - meseli a kislevi hajos - Ha otthon lennenk Praag kornyeken akkor egy ilyen mulatsagban persze sokkal finomabb dolgok lennenek, nyarson sutott okor meg annyi vodka amennyi beletek fer - csapkodja hatba a legkozelebb allot mondandoja kozben. - de azert az itteni dolgok is jok lesznek, es ha minden igaz erdekes szorakoztatasra is van kilatas. Azt hiszem a vasar vegeig mindenkeppen maradok, par erdekesebb lehetoseg mar fel is merult es a Berebeli is jobb ha nem uresen sodrodik a Bogenen - kacsint hozza egyet.

(Akkor biroi sator?)
This message was last edited by the player at 00:47, Wed 09 Mar 2016.

Amelia összerezzent Johann ingerült szavaira, de nem szólalt meg.

In reply to Josef Quartjin (msg # 104):

Josef-nek és Kenyérnek kifejezetten örül, amikor meglátja őket.
A kislevinek lelkesen el is meséli hol szállt meg ő illetve "Kastor" és Gunther is. Elkottyantja, hogy az Alabárdos-t említette Manfred a másik három fős csapat szállásaképp, ekkora már Kenyér mellett sétál a nő és ha meg-megáll a kis csoport, akkor az alatt a kutyával barátkozik.
- Itt kinn csak az édességet kóstoltam meg, a sültekről meg a többiről majd ők mesélnek. - bök fejével Johann-ék felé enyhén grimaszba torzult mosollyal miután a hajós barátinak szánt hátbacsapkodása után visszanyerte az egyensúlyát és a bordái sem sajognak már annyira.
- Érdekes szórakozásként meg lemaradtál a nap fénypontjáról. - grimaszol. - Egy háromlábú goblinszerűség megszökött a szörnycirkuszból és most Theodoráék a helyi bajnokot legyőző Manfred-del azt kergetik a város alatti csatornákban. - megborzong.
- de... mesélj te is, mifélét hallottál? Milyen érdekes szórakoztatásra gondolsz? - kottyan még meg mielőtt a bírói sátor és a kalodák közelébe nem ér.
Ott megtorpan, bevár mindenkit ha lemaradtak volna. Kenyér fején a szőrt borzolgatja, majd az állat füle tövét vakargatja ahogy Josef-re néz a választ várva.

Johann olyan arcot vág, mint egy norscai, aki először kóstol arábiai citrusfélét. Ezen még Josef se tud változtatni, de azért a csempész megpróbál némi jókedvet magára erőltetni, nem túl sok sikerrel. Épp csak nem rugdossa a kavicsokat, mint valami dúló-fúló kölyök. A korábban izgalmasnak tűnő vásári forgatag most inkább idegesíti a férfit, a hangos beszélgetés fülbántó zsongássá olvad össze.
- A lepényük nem volt rossz, mormogja szűkszavúan Johann. Bár el van foglalva saját bánatával és dühével, feltűnik neki a kutya jelenléte, ami eddig hűségesen követte gazdáját, most azonban Joseffel van. Kétli, hogy a vándor túladott volna négylábú barátján, de nem kell sokáig gondolkodnia a miérten, mert Amelia röviden elmeséli, hogy a többiek mivel ütik el az idejüket.
- Tényleg lementek a csatornába az után a kis torzszülött dög után? kérdezi némi hitetlenkedéssel a hangjában, ám figyelembe véve, hogy velük van Theodora, annyira még sem meglepő a fordulat. De a csatornákban? Annál lejjebb már csak a pokol van.

In reply to Johann Munroe (msg # 106):

- Hogy Mannfred lett a bajnok? Mi az puskával kellet harcolni - Kezdek el röhögni és közben még a térdemet is csapkodom - Hát ez a nap egyre jobb... mekkora balfasz, kis aprópénzért lemegy a csatorna mocskába. Na de hol az a nevetséges fazon itt a várásba, keressük meg azt a sátrat! - Bököm könyékkel oldalba Johannt.

A birosagi satorhoz erve latjatok a ket kalodat, jelenleg uresek, de a ket alabardos or nem enged be rogton titeket. A kisurodo hangok alapjan valaki az orvosok cehenek engedelye nelkul probalt praktizalni es most eppen sulyos penzbuntetest ronak ki ra. Hiaba vedekezik hogy csak egyszeri alkalom volt, meg nem is penzert, de a torveny az torveny. Mikor vegul a leforrazott ember tavozik, ranezesre egyszeru utazo, valoszinuleg a mutatvanyosok kozott erkezhetett es a vasarban vegezhette tevekenyseget, vegul beengednek titeket.
(Leirasokat lasd korabban)
Magistrate Richter gondterhelten olvas par papirlapot maga elott, egy ujjaval int hogy varjatok mig a fiatalabb lany a masik pult mogul megszolit titeket - Milyen ugyben keresik a varosi birosagot? - ujdonsult kinezetetek miatt lathatoan meg Gunther mosdatlan kulseje sem kelt tulzott bizalmatlansagot kozottuk.
This message was last updated by the player at 12:05, Fri 11 Mar 2016.

In reply to Amelia (msg # 105):

(Hupsz ez kimaradt ugyhogy meg a satorhoz erve...)

Amelia kerdesere Josef lezserul megvonja a vallat - Hat nezz korbe. Mutatvanyosok, verekedes, sot azt hallottam josno is van. - kicsit halkabbra valtva megjegyzi - Emlegettek valamifele szornyeket is, de olyat lattam eleget Kislevben, en a magam reszerol maradok a hetkozapibb dolgoknal, foleg hogy azok kozben lehet inni is - neveti el ugy igazan melyrol jovoen magat. Majd megjegyzi kisse elkomorodva - Bar par uzleti partneremet nem talaltam meg, ugy hallottam, hogy, nos elhalaloztak. - mivel eleritek a satrat egyelore nem folytatja, latszik rajta hogy nem kifejezetten a varosi birosag kornyeken probalna a tobbit kifejteni.

(Bocsanat az idohurokert :-) )
This message was last updated by the player at 13:18, Fri 11 Mar 2016.

"Kastor" erdeklodesere az ugyvedi iroda felol a lany megszeppenve nez, latszik hogy meg sosem hallott felole, a biro csak felnez, vegigolvassa a lapot majd felrerakja a tobbi tekercs koze.
- Udvozlom a holgyet es az urakat, Magistrate Richter vagyok, a varos birajakent dolgozom mar hosszu ideje, de ilyen nevu ugyvedi irodarol meg sosem hallottam. - elgondolkodva csucsorit kicsit - Igy kijelenthetem nincsen ilyen iroda a varosban, nincsen bejegyezve es igy az ott esetlegesen kiallitott iratok nem kepeznek torvenyes jogalapot a varoson belul - mondja mintha valamifele torvenykonyvbol olvasna fel - Megkerdezhetnem hol hallottak rola? Ha valamifele torvenytelen dolog tortent onokkel akkor meghallgatjuk a panaszukat es a varos neveben kijelenthetem mindent megteszunk hogy orvosoljuk azt - mosolyodik el baratsagosan
This message was last updated by the player at 15:54, Fri 11 Mar 2016.

In reply to Magistrate Heinz Richter (msg # 110):

Elkezdem morcolni a szemöldökömet, nem tetszik ez nekem. Bár túl szép lett volna azért nem engedem el a lehetőségeket.

- Akkor a von Liebelung családról esetleg mondana valamit ha mán ennyi mindent tud? Arról hallott e ezen a környéken? Csak mert mi messze innen jöttünk aztán hátha van itt valami rokona a nemes úrnak akitől utána kérdezhetünk ennek az irománynak.

A biro kicsit gondolataiba melyed - Nem ismeros a nev. Biztos a kornyekrol szarmaznak? - kicsit megvakarja az allat majd megjegyzi - Annyi biztos hogy ha talalkoztam is a nevvel nem remlik pedig a legtobb kornyekbeli nemesi csaladot ismerem. Talan a varosi irattarban van valami roluk, de ketlem. Fraulein Schwartzer, maga hallott roluk? - kerdezi vegul a vele dolgozo lanyt
This message had punctuation tweaked by the player at 21:17, Mon 14 Mar 2016.

A lany nem is gondolkozik, vagy mert elhiszi rogton a bironak hogy nem laknak a kornyeken vagy mert mar korabban atgondolta - Nem Magistrate Richter, en sem hallottam sosem roluk. -
This message was last updated by the player at 21:18, Mon 14 Mar 2016.

- Ó hogy Sigmar toszná meg.... - veszem le a kalapomat és kezdek szentségelni. - És bíró úr, mondja csak, az az irománytár nyitva van most? - még mindig reménykedek a nagy pénzben, és nem akarom elmulasztani a lehetőséget.

Szótlanul hallgatja a beszélgetést Johann, a még reménykedőnek tűnő Gunther, a város bírája és Andrea között.
Nem látja okát, hogy közbe szóljon, nem is igazán tudna mit mondani.
Helyette a sátorban nézelődik, a papirosokra csak futólag pillant, hiszen csak irkafirka és kacskaringós vonalak vannak mindegyiken szerinte.
Aztán eszébe jut valami és Andreához fordul.
- Esetleg lila kézformájú tetoválásos holttestek vagy bűnözők nem voltak mostanában errefelé? Jelent errefelé valamit az önök tudta alapján esetleg a lila tetoválás bármit is? - lógva hagyja a hangzás alapján a mondatot, csak reménykedik, hogy ha tudnak róluk bármit is, az látszani fog Andrea vagy a Magistrate arcán.
This message was last edited by the player at 13:11, Wed 16 Mar 2016.

Johann rezzenéstelen arccal hallgatja a beszélgetést, miközben elméje vadul zakatol, hogy valami megoldást találjon erre az egyre jelentősebb problémára. Az örömmel viselt nemesi(nek látszó) ruházata minden eddig nyújtott kényelme hirtelen fojtogatóvá válik. Az idegességtől a férfi homloka gyöngyözni kezd, de csempész évei során azért került már ennél nehezebb helyzetekbe is, úgyhogy egész határozottan kordában tudja tartani arcvonásait. Így remélhetőleg úgy fog tűnni, hogy csupán a sátorban megállt levegő okozza az izzadást.

Kezdeti kérdését követően nem igazán adódik olyan kérdés, amire tudna vagy szívesen felelne. Az egy dolog, hogy egy ügyvédi irodának azt állítja, hogy ő Kastor Lieberung és egy egészen másik, ha egy városi bírának mondja. A papírokat meg végképp nem akarja megmutatni, nehogy további kérdéseket tegyenek fel, amire már nem tud válaszolni. Persze messziről jött ember azt mondd, amit akar, de nem szabad túlzásba se vinni a hazudozást, mert előbb-utóbb nem fognak stimmelni a részletek.

Amelia kérdése hallatán felvonja a szemöldökét és nem tudja eldönteni, hogy épp most keverte őket hatalmas bajba a nő vagy ártatlan külleme alapján a bíró nem fog gyanút.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 114):

Gunther kerdesere a biro megrazza a fejet lassan - Igy unnepnap, a vasar idejen keso delutan mar nincsen, de holnap joforman egesz nap nyitva van a varoshazan. Illetve Verena templomaban is egesz szep konyvtar all rendelkezesre azok reszere akit a papno megfelelonek talal. Ha ez a csalad a kornyeken el az egyik vagy inkabb mindket helyen minden bizonnyal van feljegyzes roluk. - mosolyodik el kisse biztatoan  majd temeti bele ujra magat a papirokba.
This message was last updated by the player at 22:10, Wed 16 Mar 2016.

In reply to Amelia (msg # 115):

Amelia kerdesere a biro erdeklodve felnez es kerdon vegigtekint harmatokon, de Andrea ezt nem veszi eszre es naivan valaszol is a kerdesre legjobb tudasa szerint. - Sose hallottam ilyenrol. Valami utcai bandanal lattatok? Mindenesetre holttestekkel nem foglalkozunk, a siratok cehenel vagy Morr templomaban minden bizonnyal tobbet tudnanak a dolgokrol -
This message was last updated by the player at 22:13, Wed 16 Mar 2016.

- Jósnál járt pár órája, mondja szemeit forgatva a bírónak Johann, mintha ezzel megválaszolná a bíró kimondatlan kérdését. Remélhetőleg ezzel a válasszal sikerül elmismásolni a szinte várható kérdést, hogy mégis miért érdekel minket egy nemesi család, valami lila tetoválás, no meg pár holttest.
- Mindenesetre köszönjük a tájékoztatást és reméljük, hogy nem tartottuk fel a Magister urat a munkájában, folytatja pillanatnyi szünet után Johann, majd társaira néz és megindul kifelé a sátorból.

A biro eles tekintettel nez vegi rajtatok. Nem vagytok benne biztosak elhitte e vagy sem, de mindenesetre nem szol semmit es igy vegul kimentek a satorbol. Josef az egyik sorsatorhoz vezet titeket, vesz 4 korso sort es folytatja a tortenetet - Szoval ahogy mondtam furcsa dolgok tortentek. Bar az is lehet csak az ohm tisztesseges elet velejaroja, de ket korabbi kapcsolatomro is kiderult hogy meghaltak miota erre jartam utoljara. Es amikor probaltam diszkreten a dolgok utan erdeklodni... Regen nem jartam mar nagyvarosban es lehet csak a paranoia de mintha lenne valami a dolgok mogott - nez sokatmondoan ratok.
This message was last updated by the player at 20:42, Thu 17 Mar 2016.

A csempész csak azután lélegzik fel láthatóan, amikor már messze maguk mögött hagyták a bíró sátrát. Látszott a magisteren, hogy a nyelve hegyén volt egy olyan kérdés, amire a kis társaság egyetlen tagja sem felelt volna szívesen. Johann hagyja, hogy Josef elnavigálja őket a sörsátorhoz és meghívja őket egy körre. Jót tesz az idegeinek, ahogy pár korty hideg sör lecsúszik a torkán.
- Amelia, szépen kérlek, legközelebb ne pont a város egyik bírájától érdeklődj holttestek után. Szerintem egyikünk sem akarja napkeltekor kenderkötéllel a nyakában a lábát lógatni, fordul a nőhöz a csempész Josef szavait követően. A férfi nem tudja rávenni magát, hogy most rámosolyogjon a nőre és elvegye szavai élét. Ahhoz egyszerűen túl rossz a kedve.
- Bocsánat Josef, mondja Johann a kislevinek, nem akartalak félbe szakítani. Szóval, pár ismerősöd elpatkolt és valószínűleg nem épp önszántukból. Ez szerintem nem egy meglepő dolog, de azt mondod, hogy amikor utána jártál az eseményeknek, valami gyanús volt? Korábban szószátyár ismerősök némasági fogadalmat tettek? Tisztességes életet élő kurvák? Ilyesmi?

Amelia megfigyelte az elkottyantott információkra való viselkedést. Szándékosan vagy szándék nélkül, de úgy érezte, hogy muszáj megemlítenie.
Amikor Johann a jósnővel való találkozásra fogja a nő szavait, akkor a férfire tapad a tekintete és nem igazán érti a dolgot. Talán emiatt kissé bolondnak is nézhetik, de ez végeredményben még előny is lehet jelenleg a mutatványos számára.
A bírói sátorból elgondolkozva sétál ki és Johann mentegetőzését mormogással támasztja alá.
- A kettő legyőzi a hetet... - dünnyögi elköszönés helyett és szótlanul sétál Josef mellett.
- Jól van na. - sóhajt nagyot beletörődötten a csempész lehordására valaszul. A nyomott hangulat teljesen rátelepedett, semmi kedve kiállni hangosan amellett, amit pillanatnyilag helyesnek gondolt. Úgy sejti, hogy csak sértődés és megbántottság lenne a kibukása eredménye.

Josef bologat Johann szavaira - Valahogy ugy. Mintha felnenek vagy mi. Vagy mintha nem tudnak ki vagyok. Bar ez persze akar lehet is, nem sokat voltam erre, es a legtobb uzletfelem mint mondtam mar nem el. - csovalja meg a fejet - Mindenesetre Herr Ruggbroderrel ugy tunik lehet itt uzletelni ugyhogy ugy nez ki nem lesz ures a barka amikor elhagyom majd a varost. - nagyot kortyol - A vasar hogy tetszik? Mar korbeneztetek korabban? - kerdezi.
This message was last updated by the player at 14:51, Fri 18 Mar 2016.

- Őszintén bevallom, kezd kissé elegem lenni a rejtélyes eltűnésekből és felbukkanásokból, mondja fintorogva söre fölött Johann, vigyázva közben, hogy szavait az asztaltársaságon kívül más ne hallja. Hiába nyújt részleges gyógyírt idegességére a hideg üdítő, ha a nap végén továbbra is egy munkanélküli csempész, nem pedig egy mesés örökség kapujában álló nemes-jelölt.
- Mindenesetre örülök, hogy legalább neked jól megy az üzlet, teszi hozzá Johann. A szavait kísérő mosoly teljesen őszintének hat, egyedül talán Ameliának tűnhet fel, hogy azért a szemeiben nem tükröződik a látszólagos jókedv. Josef vásárral kapcsolatos kérdésére látványos körbe pillant a sörsátor oszlopain túlra és megvonja a vállát.
- Nem sok mindent láttam eddig a vásárból, de kellemes kis forgatag. Nem mondanám, hogy lenyűgöző volna, de láttam már rosszabbat. Egy azonban biztos, a helyi zsebmetszők most gennyesre keresik magukat, bölcselkedik két újabb korty sör között a maga sem épp tisztességes életet élő csempész.

- A levél bizonyítja hogy ki vagy. Az arcod is. Akkor meg a fasznak aggódunk. A vagyon meglesz, csak máshogy. Legyen eszed... Addig meg fel kell készülni. - közben böködöm meg Johann fejét a mutatóujjammal. Bár nem annyira örülök a mostani helyzetnek de egyenlőre ezek a lehetőségek adottak.

- Osztán a kis barátaiddal mi a helyzet pontosan? Mert amit elmondasz az úgy néz ki mint ha valami új nagykutya lenne itt a városban. - válaszolom a kapitánynak.

Johann morcosan, de beleegyezően fújtat egyet és szabad kezével elhessegeti a fejét böködő ujjat. Gunthernek igaza van, a rendelkezésre álló időt nem az önsajnálatra kell fordítani, hanem arra, hogy kitalálják hogyan szerezzék meg az örökséget. Persze Amelia szavai is ott kavarognak a férfi fejében, miszerint egyszerűen az is lehet, hogy csupán átverés az egész örökség. Ez esetben mindenképp utána kell járni a Lieberung családnak, melynek birtokai a dokumentumok alapján Ubersreik mellett fekszenek, így nem biztos, hogy Bögenhafenben találni majd információt, de egy próbát holnap mindenképp tesznek majd a városi irattárban. És már csak azért is jó volna többet megtudni, nehogy megint valami olyan keresztkérdést szegezzenek nekik, amire Kastornak gond nélkül felelnie kéne.

Sok meló lesz még ezzel, sóhajt nagyot Johann és belekortyol lassan melegedő sörébe, majd gondolatai ingoványából visszatér az aktuális beszélgetéshez és Josefre néz ismét.

Josef gyorsan szetnez es miutan megallapitja hogy senki sem hallhat titeekt kozelebb hajol szinte osszeeskuvosen. Persze ezzel valoszinuleg inkabb gyanusan viselkedik mintsem eszrevetlenul de a kislevi valoszinuleg sosem vezetett meg komoly osszeeskuvest...
- Hat nem tudom lenne e barki olyan bator hogy szembeszalljon a - szinte csak a szajarol lehet leolvasni a kovetkezo ket szot - Voros Kigyoval... Az en ismeroseim aligha szalltak volna szembe vele. Ha a pletykaknak csak a fele igaz. - nez sokatmondan - Nem szerzi meg valaki egykonnyen egy ekkora varos teljes alvilaga felett a hatalmat ha sose piszkolja be a kezet. Bar vegulis igazad lehet, de el sem tudom kepzelni ki merne szembeszallni vele - csovalja meg a fejet
This message was last updated by the player at 12:09, Wed 23 Mar 2016.

In reply to Josef Quartjin (msg # 127):

- Nézd barátom... ha beveszel minket a következő üzletedbe úgy normális fizettségért talán még utána is járnánk. Elvégre jól esne egy kis testmozgás már meg egy balhé sem ártana mert kezdek unatkozni.... - vetem fel a kislevinek - Na és ha áll az alku kezdj el mesélni, hogy hogy is van ez meg mi is megy itt? Kezdetnek hogy mit tudsz erről a Vörös Kígyóról.

Annyira belefeledkezik a saját gondolataiba, hogy Josef-re alig figyel. Emiatt aztán az éppencsak fülébe jutó információmorzsák, amik valami új és kezét bemocskolni is hajlandó helyi főnökről szólnak és a kislevi elhalálozott ismerőseiről... no ezekből alig valami ragad meg a két füle közötti területen.

Josef elgondolkodik. - Fuvarom mar van, de ha sikerul valami extrat felhajtani - elgondolkodik - Na akkor megallapodhatnank. A fizetseg attol fuggene mit sikerul talalni. -
Aztan osszeeskuvo szeruen kozel hajol - A Kigyorol nem tudok sokat, amennyire en tudom szinte senki sem tudja ki az, de az biztos hogy a teljes varosi alvilag egy kezben osszpontosul. En nem sokat voltam a varosban es igy nem kerultem kozeli kapcsolatba veluk es az osszes helyi kapcsolatomnak annyi de azt pletykaljak a Godorben szinte korlatlan hatalma van. No persze a varosban eleve is keves kezben futnak ossze a szallak. A rakodok cehe a dokkok korul a legnagyobb hatalom, de szerintem ott is kell hogy legyenek a Kigyok kozul is paran hiszen ha valami bejon a varosba az vagy a rakodok vagy a kocsisok cehenek kezen keresztul megy. A varost mindazonaltal a kereskedok cehe uralja, nekik is tudniuk kell a Kigyokrol, talan ossze is dolgoznak veluk. - vonja meg a vallat - A kereskedo csaladok olyanok mint a nemesseg mas varosokban - nez sokatmondoan - Mindenesetre Herr Ruggbroder tisztesseges alaknak tunt, de olyan nehez talalkozni vele mintha legalabbis baro volna. A tobbi nagy csaladrol nem tudok sokat, en meg csak a Ruggbroderekkel dolgoztam -
This message was last updated by the player at 11:54, Sun 27 Mar 2016.

Johann szórakozottan megvakarja az állát, majd odébb tolja félig üres korsóját és Josefre néz.
- Mivel úgy tűnik némi akadályba ütköztem az örökségem kapcsán, ezért van némi szabadidőm, amiben addig is szívesen segítik, mondja a kislevinek, majd hozzáteszi, persze mindennek megvan az ára.
- De ne menjünk ennyire előre, folytatja Johann, csitítólag felemelve egyik kezét, inkább azt beszéljük meg, hogy milyen árut szállítanál, ami a leginkább megérné neked.
A csempész inkább nem kérdez a Vörös Kígyó felől, hiába terelte ebbe az irányba a beszélgetést Josef. Az egész történet bűzlik, és Johann nem szeretne a lehető legnagyobb trágyába esni, ha megteheti.

Josef elgondolkozik kicsit - Hat szoveteket szallitok majd Altdorfba. Nagy tetelben. Az ilyenek koze esetleg kisebb dolgok veletlenul belekeveredhenek. Kisebb de ertekes dolgok ugye amiket a megfelelo helyen Altdorfban szinten penzze lehetne tenni, esetleg jo haszonnal. - lendul elegge bele - Persze nagyon nehez vagy nagy meretu extra rakomany nem fer majd el, de ha valami megfelelot fel tudtok hajtani a hasznon osztozhatunk - fejezi be olyan magabiztossaggal hogy biztosak vagytok benne, nem eloszor szallitana be Altdorfba "veletlenul" olyan dolgokat amik esetlegesen a hivatalos fuvarleveleken nem szerepelnek.
This message was last updated by the player at 22:51, Wed 30 Mar 2016.

- Mire van altdorfi felvásárlód? Mert az se mindegy ha jól sejtem mit viszünk. - vetem oda röviden

- Mindenre van vásárló Altdorfban, ha az ember keresgél egy kicsit, jegyzi meg félig a sörkorsójába Johann. Reméli, hogy a foghegyről odavetett bölcsesség miatt nem fog Josef gyanút fogni valós kiléte kapcsán, de igazából a hajóskapitány hiszékenysége a legkevésbé fontos. Bár, ha csak azt veszi Johann alapul, hogy ilyen témát felvet egy feltehetőleg nemesi várományos jelenlétében, akkor Josefet valószínűleg egyáltalán nem győzték meg a papírok és Johann szép szavai. Sose becsüld alá a konkurenciát, gondolja fintorogva a férfi, aki elég sokat dolgozott a saját fajtával ahhoz, hogy tudja, bármikor bármit képesek mondani, ha az az üzletnek jót tesz és nem keveri őket kalamajkába.

- Herr Ruggbroder esetleg érintett volna az ilyen félrecsomagolásban? kérdezi a kapitányt Johann, hátha esetleg ad valami használható tippet Josef.

Josef mar mar valaszolna Gunthernek de mikor Johann megelozi akkor csak bologat ra. Johann ujabb kerdesere csak megrazza a fejet. - Herr Ruggbroder regimodi ilyen teren, bar nem vagyok benne biztos, de nem hiszem hogy a sajat szallitmanya koze szivesen keverne barmit. - vonja meg a vallat hozza - Hogy mas szallitmanya koze keverne e valami olyat ami nem teljesen egeszseges. Sajat kezuleg biztosan nem, vagy ugy hogy vissza lehessen vezetni hozza - neveti el szarazon magat a nagydarab kislevi - Ezek a kereskedo csaladok. Felenk eszakon ha bajod van a szomszeddal akkor szetvered az arcat, de itt furabban mennek a dolgok. En mondom nehany itteni csalad kozott haboru folyik a szinfalak mogott - mondja majd kiissza a soret, boffent egyet es egyetlen szeles kezmozdulattal letorli a habot a szakallarol.

Idokozben kezd besotetedni. Az emberek kezdenek visszaszallingozni a varos fele szemlatomast nem sok mindenki szandekozik a falakon kivul maradni soettedes utan meg ha a kornyek valoszinuleg biztonsagos is, nem valoszinu hogy Bogenhafent tamadas erne, hiszen eros orseggel rendelkezik es az unnepseg miatt meg tobb fegyverforgato fordul meg a varosban mint altalaban.
This message was last updated by the player at 21:54, Sun 03 Apr 2016.

- Nem volna meglepő, a kereskedő dinasztiák általában ötvözik a kufárok és a nemesek legrosszabb vonásait. Mindent elkövetnek a pénz megszerzéséért és nincs lelkiismeretük, mondja megvetően Johann. Bár van szavaiban némi kritika a nemességet illetően is, szavai valószínűleg nem volnának meglepőek egy született nemes szájából sem. Persze nem egy folyami hajós / csempész, egy tolvaj / zsonglőr és egy verőlegény társaságában, egy városi mulatság egyik sörsátrában hangzanának el a képzeletbeli nemes szájából.
- Ezek szerint Herr Ruggbroder nem egy potenciális partner, tér vissza az eredeti témára Johann, majd kiüríti korsója aljáról a langyos sört és megtörli kézfejével a száját. Persze óvatosan, nehogy a ruhája ujja piszkos legyen.
- Kezd sötétedni, szerintem menjünk vissza a szállásunkra, szól oda Gunthernek és Ameliának, miközben figyeli a lassan a város felé gravitáló embereket. Egy vásári mulatság se túl mulatságos naplemente után, főleg a város falain kívül.

Nem szólt semmit egész idő alatt, hiszen úgy gondolta jobb, ha nem csinál magából nagyobb bolondot a kelleténél. Ahogyan kezdett eppen csak alkonyodni, úgy nézett el egyre sűrűbben a fogadó felé, de nem szólalt meg végül, inkább fészkelődni kezdett és a Desdemon-tól hallottakon gondolkozott.
Johann szavaira összerezzent, majd mint aki félálomból riadt fel, úgy pattan fel az asztaltól.
- Ó hogy az a ... Elkések! - dünnyögi és minden magyarázat nélkül el, illetőleg előre szalad a fogadó irányába.
Ha valakinek még rémlik, hogy miről beszélt dél előtt, az tudja miért fontos a mutatványos számára az időpont.

In reply to Johann Munroe (msg # 136):

- Nem értem a problémátokat. Hisz ezekből a szarrágókból élünk... A köcsög nemesség viszont csak sápolja ezeket. De ha ellenségeskedés van akkor munka is van, csak meg kell találni. Esélyesen van egy raktár aminek az őrzése gyengébb, és el lehet tüntetni egy két őr mellet némi árut is aztán meg a másik család nyakába varrni. De szerintem ennyi munkát nem akarunk most bele ölni. Így marad az hogy körbekérdezünk ki kínál némi munkát ilyen körökbe. Az meg hogy sötétedik csak azt jelenti hogy kezd beindulni a buli. Szóval maradunk és figyelünk. Lassan a sör megteszi a hatását és el lehet kezdeni felcsípni némi infót hogy mi a szart kezdjünk... - majd felállok és újabb kör sört hozok az asztalhoz. Közben pedig elkezdem figyelni a körülöttünk alakuló társaságokat.

Ahogy kezd a nap lebukni es az alkony surusodni egy dolog feltunik nektek. Morrslieb sosem volt eppen kiszamithatonak nevezheto, de tegnapi este meg alig latszott belole valami most viszont teljes pompajaban vilagit az egen. Ha babonasabbak lennetek (illetve siman lehet hogy azok is vagytok) akkor ezt egyaltalan nem atartanatok jo omennek...
Mindenesetre Amelia hirtelen felpattan es labait furgen szedve elindul a varos fele

Amelia
link to a message in this game

Josef vet magara valami jelet, valoszinuleg valamifele kislevi istenseg jele lehet mert nektek nem tunik ismerosnek, de o is elkezd keszulodni - Rossz omen a hold, rossz omen. Amikor Praag varosanal.. nos... problemaim adodtak akkor is a Morrslieb vilagitott igy - mondja mikozben pakol, de lathatoa nem az egyetlen, bar a legtobb emberen nem latszik ez a fajta kulonos sietseg, valoszniuleg csak nem ennyire babonasak...
Gunther varna mit hoz a sotetseg, de mivel a varosfalon kivul vagytok, az emberek egyaltalan nem gyulekeznek vagy maradnak, ujabb korso sort ha akar meg tud venni mielott a sorsatrat is bezarjak es a hordokat felpakoljak egy kis kordera, hogy ne hagyjak az italt orizetlenul kint. Osszesen egy kettagu jarort lattok akik ugy tunik maradnak, illetve a mutatvanyosok tobbsege visszahuzodik a satraba de marad.

(Azaz igazabol nem neptelenedik el a vasar, csak a kozos reszek, a satraknal, kulonosen a mutatvanyosok satrainak kornyeken eg par kisebb tabortuz es par satorban lampas is vilagit. Ok illetve az elobb mar emlitett orok maradnak itt mar csak rovid idon belul, de a varoskaput nem zarjak be csak ejszakara megerositik az orseget igy maradhattok ha akartok)
This message was last edited by the player at 20:38, Tue 05 Apr 2016.

A csempész csupán meglepetten pislog, amikor Gunther a távozás helyett a maradás mellett dönt és a kezébe nyom egy újabb korsó sört, valószínűleg az utolsót, amit ma eladtak. Eközben Amelia elszelel a város irányába és Johann hirtelen nem is tudja, hogy hova siet, de aztán valami rémlik. Legalább a nő biztonságban lesz a város falain belül. Johann ezután úgy néz a markában tartott söröskorsóra, mintha soha az életében nem látott volna még ilyet.

- Rendben, legyen, lássuk van-e itt valami olyan lehetőség, ami csak napnyugta után bukkan fel, válaszolja Gunthernek, miközben belefog a második korsó sör elfogyasztásába is. A Bögenhafen falai mellett elterülő sátortábor látványosan kiürül, mire lemegy a nap és megjelenik az égen Mannslieb és gonosz kistestvére, Morrslieb. Bele telik némi időbe, míg a férfinek leesik, hogy nem ilyen látványosan teltnek kéne lenni a Zöld Törpének.

- Ez nagyon nem tetszik nekem, mondja Johann, félreérthetetlenül a telt Morrsliebre utalva. Eltolja maga elől a korsóját, mintha hirtelen megsavanyodott volna benne a sör.
- Biztos nem akarunk visszamenni a szállásra? kérdezi szinte esdeklően Gunthert. Úgy tűnik a csempész még mindig egy gyáva alak, legalábbis van annyira babonás, hogy inkább meghúzza magát négy fal, valamint zárt ajtó és ablakok mögött.

Josef biccent egyet feletek aztan Kenyeret maga melle parancsolja - Ilyen idoben nem feltetlenul szerencses orizetlenul hagyni ejszakara a Berebelit, bar fizettem a dokkban par ornek hogy nezzenek ra, de en is ranezek gyorsan aztan remelem meg meg tudom nezni a Kakasban a musort. - all fel es indul el vissza a varos fele.
This message was last updated by the player at 19:57, Thu 07 Apr 2016.

Ahogy ott ultok es gondolkoztok egy fura asszonyt vesztek eszre a holdfenyben akinek a hajaban egy szeles osz csik van elegge termeszetellenes modon. Mintha erre akart volna jonni de a satrak kozott, jo kohajitasnyira, megtorpant es ugy nez mintha szellemet latna. Egyenesen feletek bamul. Tetovan ugyan de megfordulni keszul hogy gyorsan tavozzon.
This message was last updated by the player at 07:19, Fri 08 Apr 2016.

A férfi nem fejezi be maradék sörét, csupán csak idegesen markolássza a korsót, amikor Josef bejelenti, hogy visszatér a szállásra.
- Azt hiszem veled tartok, mondja Josefnek, amikor kifogás adódik a város biztonságos falain belülre kerülni. Nem biztos, hogy Gunther egyet fog érteni, sőt, csak miatta vannak még mindig idekinn, de úgy tűnik nem igazán lesz lehetőségük kapcsolatba kerülni az alvilággal egy bezárt sörsátor takarásában. Johann épp készül ellépni az asztaltól, amikor meglátja az asszonyt. A nő szokatlan külseje nem igazán okoz meglepetést, egy vásárban mindig előfordul egy-két fura figura, ha nem több, azonban a nő ábrázatára kiülő arckifejezés letten megfagy az ereiben a vér. Kustos is így nézett rá, amikor meglátta Altdorfban. Johann nem rest, és oldalba böki a marcona Gunthert.
- Te, azt hiszem ez a nő felismert, mondja kissé tétován Johann, lehet, hogy tud valamit?

In reply to Johann Munroe (msg # 144):

- Nem tudom, majd kiderítjük.- válaszolom egyszerűen.

- Hééé banya, álljon csak meg! -ordítok utána, majd ha menekülni próbál utána lépek gyorsan.

Az asszony ledermed a kialtasra. Tagra nyilt szemekkel figyel amig odaertek, bar lathatoan legszivesebben mashol lenne.

(Egyebkent nem tunik idosnek, csak egy vastag termeszetellenesen osz tincs vana  hajaban)
This message was last updated by the player at 22:34, Sun 10 Apr 2016.

Josef aki megvart titeket most kisse idegesen nez korbe majd Johannhoz hajol - Lehet jobb lenne nem sokat szoszmotolni a varosfalon kivul. - les korbe - Sose lehet tudni - mindazonaltal egyelore var, de kezet Kenyer hatan nyugtatja. Tul sokat nem volt meg a kutyaval, igy maximum remelheti hogy Chlodovech kikepzese nyoman a kutya magatol is megvedene titeket mindenfele veszelytol.
This message was last updated by the player at 22:37, Sun 10 Apr 2016.

In reply to Desdemon, az Igazlato (msg # 146):

- Na beszélj! Tán ismered a nemes urat vagy mit bámulod? Halljam ha nem akarsz egy nagy verést!- felelem a jóslánynak miután gyorsan közel léptem hozzá.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 148):

A lathatoan strigany asszony tagra nyilt szemekkel mondja - Almodtam az urrol. Veszelyben van. Sotet omenek kisertik. - mondja remego hangon. - Almomban a bokajanal fellogatva logott a Morrslieb alatt es egy rozsabol csopogott ver ra. - annyira az eset hatasa alatt lenne (mintha szellemet latna) hogy meg penzt is elfelejtett kerni a szokas szerint kisse ossze vissza es nehezen ertelmezheto joslatert. Mindenesetre lathatoan o maga is meglepodott hogy Johannt latja.
This message was last updated by the player at 23:14, Wed 13 Apr 2016.

Az asszony mondandója nem fog meg. Nem hiszek az ilyenekben ahogy a mágiában is éppen hogy csak hiszek nem hogy még a jóslatokban...

- Na takarodj innen amíg szépen mondom és ne ijesztgesd a nemeseket a zagyvaságaiddal! - vetem oda a lánynak. Majd intek a nemesnek és a kislevinek hogy akkor menjünk beljebb a városba. Nem hiányzik hogy több bolond megtaláljon még minket.

Johann szinte kővé dermed a strigany jósnő szavai hallatán. Ahhoz képest, hogy csupán néhány órája szólta le a jövendőmondó munkásságát, amikor Amelia felhánytorgatta találkozását a nővel, most hirtelen mégis úgy érzi, hogy talán jobban oda kellett volna figyelnie. Ha visszaér a kocsmába, mindenképp megismételteti a nővel, hogy mit mondott neki a jós.
Megmaradt sörét szinte nyelés nélkül gurítja le hirtelen kiszáradt torkán, majd szótlanul Gunther után indul a város falai által nyújtott biztonság irányába. Első lépésénél enyhén meginog, de aztán összeszedi magát és léptei visszanyerik ruganyosságukat, ám arcáról nem tűnik tova a zavart kifejezés.

A josno meg jo ideig meredten bamul a tavolodok utan, de vegul minden tovabbi problema nelkul bejutnak a varosba. A falakon kivulre eddig mar nagyon sotet lenne, de a Morrslieb fenye kelloen megvilagit mindent, es kiserteties, remiszto jelleget ad a tajnak.

Johann, Gunther, Josef
link to a message in this game

Theodora, Cyl, Manfred, Chlodovech, Josef, Kenyer

A lassan szallingozo emberek kozott szep lassan kiertek a vasarra. A csepuragok mar belekezdtek az emberek szorakoztatasaba, de a szornycirkusz meg nem nyilt meg, a tegnapi dolgok utan nem tudjatok vajon meg fog e egyaltalan ma es a birkozo szorito is uresen all.
A birosagi satorhoz erve az orok megallitanak titeket. Andrea vegul kijon, kozli hogy a biro ur elfoglalt es varni kell picit. Ugy tunik kora reggel osszeverekedett ket dokkmunkas es most az o ugyuket targyalja. Mindenesetre olyan 10 perc mulva a ket kisse osszetort arcu kerges tenyeru munkas tavozasa utan az orok intenek hogy bemehettek.

Bent magistrate Richter udvarias mosollyal fogad titeket es mielott barmit szolhatnatok belekezd.
- Holgyeim, uraim. - biccent - Sajnalom, hogy tegnap vegulis ok nelkul mentetek le a csatornakba, nem lehetett kellemes, de akkor meg nem tudhattuk, hogy a goblin eletebol mar nincsen sok hatra. - leul es folytatja - Talan mar hallottatok, hogy az egyik folyo menti raktarban egy nagyobb halom zsak raborult es osszelapitotta. Malthusius mester nem volt boldog, de a dolgokon mar valtoztatni nem lehet es jobb igy mintha szabadon garazdalkodna. -
This message was last updated by the player at 22:40, Sat 04 June 2016.

Chlodovech osszehuzott szemmel all ledobbenten. Oda vissza kapkodja a fejet Theodora es a biro kozott. Szemlatomast azon tanakodik, hogy pontosan mi is tortent.
This message was last updated by the GM at 22:41, Sat 04 June 2016.

Elégedetten és boldogan konstatálom, hogy talán sikerült néhány embert templomunk falai közé csábítani - minden egyes új hívő egy lépéssel közelebb viszi egyházunkat egy civilizáltabb és jobb világ felé, így örülök az eredménynek.

A vásárba megérkezve türelmesen várok a sátor előtt, majd amikor végre bebocsájtást nyerünk s a bíró befejezi a mondandóját, elkapom Chlodovech tekintetét egy pillanatra, majd rögtön válaszolok is: -Elég sok dolog történt a csatornákban, de erről később. - válaszolom, nem fogom lerohanni a bírát halottakkal és démonokkal, ez nem volna bölcs stratégára valló. Ugyanakkor beszédstílusom is érzékelteti, hogy keményen állok hozzá a  beszélgetéshez, nem fogom hagyni, hogy a bolondját járassa velünk, bárki is legyen e mögött az egész mögött. -Az a goblin nem halhatott meg abban a raktárban ugyanis mi leltünk rá a csatornákban. Legalábbis arra, ami maradt belőle... - mondom. -A maradványai még mindig nálunk vannak bizonyítékul. Ha akarja, hívja ide Malthusius mestert, hogy azonosítsa őket.

Richter bíró sátrának irányába, így visszagondolva örömömre szolgál, hogy a papnő nem tálalt ki Kastornak, hovatovább a sima beszédű fess kékvérű sem kotnyeleskedett bele túlzottan megbízatásunk részleteibe a Triangulumok terén, helyt adva elharapódzó pletykáknak, mint szóbeszéd járta Ulthar az őrültről...bárhol is legyen az a Gödör.
Ámde Theodora sallangoktól mentes szentbeszéde, Myrmidia szócsöveként oly vigaszt nyújtott a megtévelyedetteknek, hatása szinte észrevétlen ragad át rám, így mihelyst az istennő kegyeltje visszatér mellém tekintetemmel őszinte elismeréssel adózom tettéért, valamint örömmel nyugtázom, Günther felszívódott időközben.
-Hatásos volt Theodora, s hiszem nem marad eredménytelen. Mehetünk. - szólok halkan, távozóban illedelmesen búcsút intve utoljára Kastornak és a hallgatag, sebhelyes arcú lánynak.
Kíváncsi tekintetem a vásárhoz közeledve kiapadhatatlan forrásra lel a mutatványosok, csepűrágók sátrainál, s kellemes emlékeket ébreszt bennem, hogy ezúttal a szorító a mellettem baktató ostlandi bajnoknak köszönhetően üresen áll. Ahogy Manfred küzd, fel kell kössék gatyájukat a kihívók. Utóbb a szörnycirkuszra lapos pillantást vetek, tekintetemmel fürkészve a porondmestert vajh mivel áll elő napnyugtáig. Talán egy patkánymutánst is foglyul ejtett? - gondolatomból Andrea közeledte zökkent ki a bírósági sátornál várakozva, míg lehajoltam megvakargatni Kenyér füle tövét, majd hátát. Feltekintve a lányra biccentek, majd szótlan, türelmesen várok sorunkra, hogy pár perccel később másodikként belépvén a sátorba letaglózzanak a magistrate szavai. Chlodo'val ellentétben gyanakvó tekintettel adózóm a bíra monológjának, majd csatlakozom Theodorához amint feleletét befejezte.
-Tanúsítom a papnő álláspontját herr Richter. - jelentem ki, anélkül az utóíz nélkül, hogy 'egy követ fújunk', cincogó, vékony hangszínem tárgyilagos marad. -Kenyér orra tévedhetetlen - tekintek le a kutyára - s nem jöttünk üres kézzel, így az azonosítás elkerülhetetlen e kényes kérdésben - majd utóbb a zsákra; azonban mást nem szólok. Tartásom délceg, akár a kegyeltté. Nem célunk pánikot kelteni a vásár alatt, de ha Verena patrónusa Heinz Rihternek, szavaink hamarost nem is lesznek megkérdőjelezhetőek...
This message was last edited by the player at 19:53, Sun 05 June 2016.

A biro kisse elgondolkozva mer vegig titeket majd int - Folytassatok eloszor es aztan lassuk milyen bizonyitekaitok vannak. Az en informacioim elegge magas korbol szarmaznak - teszi hozza. Szemlatomast meg van gyozodve a sajat igazarol, de nem jutott volna ilyen magasra ha nem venne figyelembe az osszes bizonyitekot dontes elott.
This message was last updated by the player at 15:11, Sun 05 June 2016.

Ugyan nem teszem, de nagyon szívesen vetnék egy szúrós pillantást a nemeslányra amikor az Kenyeret is belekeveri a dologba; nagyon nem tetszik, hogy ilyen felesleges mozdulatok kerülnek bele a hadműveletbe, mert ha esetleg lebukunk vele, akkor Richter joggal tart majd minket hazugnak. Próbálom leplezni mennyire is bosszant a dolog, de úgy tűnik, hogy a bírót jobban érdekli a többi részlet mint ez az apróság; hála Myrmidiának. -Sok mondandónk van Herr Richter, de előbb szeretnénk a goblin ügyét tisztázni, utána a többit, ha már maga is meggyőződött arról amit állítunk. A további információknak egészen addig nincs jelentősége. - mondom, majd Manfredre nézek, illetve a zsákjára. Remélem, hogy a többiek is úgy gondolják, hogy a démonnal és a halott törpével előállni nem volna legjobb dolog amíg nem hisz nekünk a Magister, hiszen jelenleg okkal tarthatna minket őrültnek. -Az ostlandi veterán, Manfred kezében látható zsák tartalmazza a legfőbb bizonyítékunkat. Azaz a keresett goblin holttestét. - mutatok lándzsámmal a zsákra. -A halálának körülményeiről később beszélnénk és ha biztos akar lenni benne, hogy ez nem egy újabb goblin holttest, akkor javaslom hívja ide Malthusius mestert, hogy azonosíthassa a háromlábú goblin holttestét. - javaslom megint a bírónak a szörnymester idehívását.

Richer felkel es osszehuzza a szemoldoket - A sajat szememben jobban bizok mint masokeban - mondja majd felkel es kis gondolkodas utan kozli az orokkel hogy ne engedjenek senkit be majd a sator padlojanak egy ures resze fele bok amit konnyu lehet majd feltakaritani a dolgok utan.
- Szeretem mindket felet hallani mielott dontok, de lassuk ti miert gondoljatok nalatok van a goblin etteme es aztan kesobb utannanezek a masik oldal informacioinak is, de elobb lassuk mit is hoztatok. - mondja. Latszik a szemein hogy nem veletlenul vagy kapcsolatokkal kerult ilyen pozicioba hanem az alapossaga es az esze miatt.

Manfred kibontja a zsakot, ami nem tartotta teljesen vissza a belole arado szagokat de valamelyest gyengitette. A magistrate kicsit fintorog de alaposan megnezi a zsakbol elobukkano maradvanyokat.

- Nem sok maradt belole. Eppenseggel lehetne goblin tetem is es elegge fura ahhoz hogy ez a bizonyos goblin lehessen az. Mindenesetre a masik tetemet is majd latnom kell hogy donthessek, a varosorseg gondolom osszekaparta ami maradt belole, vagy legalabbis a raktar tulajdonosa - huzodik kesszeru mosolyra a szaja - Mindenesetre a tetem nem ugy nez ki mint amivel fegyver vegzett. Vagy legalabbis nem most. -
Int Manfrednak hogy ujra csukja be a zsakot majd leul - Jol van, meghallgatom a torteneteteket - kozli vegul.
This message was last updated by the player at 20:06, Sun 05 June 2016.

Andrea amikor egy apro pillantast vet a zsak tartalmara egy apro sikkantas kisereteben tagra nyilt szemekkel az asztalahoz hatral es ugy ul le hogy eltakarja a szemet. Lathatoan nincs tulsagosan jol.
This message was last edited by the player at 20:07, Sun 05 June 2016.

Csendben figyelem ahogy a bíró fintorogva megvizsgálja a Manfred által hurcolt maradványokat; néhány másodpercig a látványtól megviselt Andreat is figyelem, de hamar visszaterelem a tekintetemet Richterre. Amikor végül úgy dönt, hogy meghallgatja a történetünket nem habozok; előtte már átrágtam magamban párszor, hogy mit is fogok mondani mert nem akartam, hogy habozás látszódjon rajtam; egyenesen állok elő a történettel, mert ez az igazság. -A goblinnal egy démon végzett. - mondom, szilárd, magabiztos hangon, néhány pillanatig elhallgatva utána, megadva a szükséges jelentőségteljes csendet a bírónak. -Lemásztunk a csatornákban, majd egy lezárt teremben találtunk rá a maradványokra - a goblin valószínűleg az ajtó ablakrácsain keresztül mászhatott be oda. A terembe belépve szembesültünk vele, hogy a padlóra egy pentagramma volt felfestve, a körül egy rézből készült gyűrűvel illetve annak közepén egy szarvas koponyával. Odabent még több, káoszimádó szertartáshoz alkalmazott eszközt találtunk miután legyőztük az azokat őrző démont. - magyarázom, majd kissé felemelem lándzsámat, hogy mutatóujjammal inthessem csendre a bírát, ha esetleg meg akarna szólalni. -Nem láttuk rosszul és őrültek sem vagyunk, a jelenlévők közül négyünk látta a démont és ezek a karcolások a pajzsomon sem egy kutya fogaitól származnak! - folytatom, ha a bíró nem próbál mindenáron szavamba vágni. -Majd mindannyian fegyverünket mártottuk a teremtmény húsába mielőtt elűzhettük volna. A pentagramma közepére egy kétszavas megnevezés volt felírva: Ordo Septenarius. Illetve egy zsebkendőt is találtunk, rajta egy monogrammal: F.S. - folytatom magabiztosan a részleteket megemlítve akkor is, ha a bíró belevágni próbál a szavamba. -Nem tudom mibe futottunk bele Herr Richter, de az évekkel ezelőtt egyházamat ért incidens tudatában nem fogom annyiban hagyni a dolgot és Myrmidia kegyével bármeddig hajlandó vagyok elmenni, hogy a felelőseket az igazságszolgáltatás elé vigyem! - fejezem be végül.
This message was last edited by the player at 21:07, Sun 05 June 2016.

A biro nem vag kozbe, meghallgatja vegig. Elgondolkodik. - Sose hallottam meg errol az Ordo valamirol. De az a zsebkendo... Csak egy embert ismerek akinek ilyen zsebkendoje van. Franz Steinhager. Erdekes modon ha jol tudom az o raktaraban erte a goblint a vege is. Az Ostendam 4-es raktaraban. De ezek nagyon komoly vadak. A varosi tanacs egyik tekintelyes tagjaval szemben. - nez ratok nagyon jelentosegteljesen. - Demonok es kaoszimado szertartasok... Egeszen biztos vagytok benne? Nem lehetett semmi mas? Az alvilagi alakok nagyon sok mindenre kepesek lehetnek hogy tavol tartsak a kivancsiskodokat a teruletuktol. - fuj egy nagyot - Mindenesetre utannanezek. Jobb az ilyen dolgokban biztosra menni. - mondja es a gondolataiba melyed. Nem intett, nem szolt, de ugy nez ki egyelore eleget latott amit at kell gondolnia.
This message was last updated by the player at 21:56, Sun 05 June 2016.

Nyugodt arckifejezéssel hallgatom végig a bíró mondandóját, amikor az azonban megemlíti, hogy még nem hallott azOrdo Septenarius kissé felszalad a szemöldököm - roppantul meglep, hogy egy ennyire alapos embernek sem jutott a fülébe a létezése és emiatt gyanakvásom kicsit megnő a társasággal szemben. De ahogyan Eleinor papnő is mondta, nem szabad indokolatlanul senkit sem megvádolni, s ezt hangsúlyozom jómagam is: -Értesüléseim szerint az Ordo Septenarius egy úgymond titkos társaság a kereskedők körében, akik Shallya templomának gyűjtenek adományokat. - idézem fel a papnő szavait, őt magát nem megemlítve. -Ugyanez a forrás szintén arra gyanakodott, hogy a zsebkendő Franz Steinhager tulajdona lehet. - magyarázom, bár ezúttal már nem annyira lendületes magabiztossággal, hiszen úgy tűnik, hogy Herr Richter hisz nekünk; még ha vannak kétségei is, de az, hogy utánajár a dolgoknak azt jelenti, hogy többé kevésbé elhiszi amit mondunk. -Vádaskodni pedig nem kívánok senki irányába amíg nincs bizonyíték rá, ezt hangsúlyoznám. Könnyen lehet akár gyanúba keverés is, amelyet még azelőtt fedeztünk fel a goblinnak hála véletlenül, hogy az elkövetők akcióba lendülhettek volna. De bármit is találtunk, azt nem csak jómagam, de egyházam lokális feje is fenyegetésnek tartja. Egy démon a város falain belül nagy fenyegetést jelent még akkor is, ha csak arra szánták, hogy valaki nevét bemocskolják vele mert ezek szerint olyan gonosz tudásának birtokában lévő egyének vannak a falakon belül, akiknek kiléte és motivációja ismeretlen. - mondom, mindezt egy lovasroham folyamatosságával és határozottságával. -Ezen felül megtaláltuk egy bizonyos, Gottri nevű törpe holttestét is a csatornákban - belső szerveinek nagy része el volt távolítva, kegyetlen mód lelte halálát. Cecil kisasszony és Manfred elszállították a holttestet a Síratók céhéhez ahol azt a választ kapták, hogy ez az utóbbi időben nem az első halott akinek eltávolították a belső szerveit. De erről ők többet beszélhetnek. - mondom, majd Cylre nézek; a törpével kapcsolatos bővebb tájékoztatást Sigmar követőire bízom.

Richter elgondolkodva nez majd az iratokba sem nezve ideezi fel. - Gottri Gurnisson. Megrogzott reszeges alak. Meg senki nem fordult meg egy nap alatt annyit a kalodaban mint tegnap o. - megcsovalja a fejet - Tapasztalatom szerint az ilyen gyakran rossz tarsasagba keveredik hogy penzt szerezzen italra. Tolvajok es gyilkosok tarsasagaban pedig a halalozasi arany elegge magas. En a helyetekben nem sokat torodnek vele. A varos alvilaga valoban sokat mozgolodik mostanaban, elofordulnak veres leszamolasok, de hogy ezeknek barmi koze lenne a tobbi tortenetekhez. Erosen ketlem -
This message was last updated by the player at 22:32, Sun 05 June 2016.

Andrea Gottri emlitesere felkapja a fejet, mintha akarna mondani valamit, de aztan megcsovalja a fejet es meggondolja magat.

(Egy sikeres Gossippal azonban meg lehet probalni kiszedni belole a dolgot)
This message was last updated by the player at 22:33, Sun 05 June 2016.

Valamelyest egyetértően bólintok arra amit a Magistrate mond; fent északon sok embert láttam akit elvitt az alkohol majd nyomorba döntött, pedig sokuk jó fegyverforgató volt, s még jobb lehetett volna. Kár értük, Myrmidia fényében megtalálhatták volna azt a boldogságot amelyet az italtól vártak. Azonban Andrea fejcsóválását nem hagyom szó nélkül még így se, hogy a törpe ügyébe nem akarok belefolyni: -Maga mit gondol a törpe ügyéről? - nézek a nőre, szavaimat félreérthetetlenül neki szánva, jelezve, hogy láttam mondani kívánt valamit.

Ahogy a zsák szája megnyílik arckendőmet egészen pisze orromig felhúzom, de mást nem teszek. Csendben hallgatom a tárgyaló feleket. Herr Richter megállapítása, majd Theodora az eseményeket tárgyilagosan összegző szavai után egy gombostű leejtése is hatalmas zajjal járna érzékeny füleimnek, úgy érzem, ahogy visszaemlékezem az átélt borzalmakra.  S a papnő fennhangon, magasztosan szóló monológjába amúgy - tiszteletből - sem szólnék bele nem mintha habitusából volna közbevetésre egyáltalán lehetőségem...

Utóbb mikor a város alvilágát pedzegeti a vásár bírája, résnyire szűkülnek mandulavágású szemeim.
-Igen jól látja bíró úr, nem vádoljuk őméltóságát, herr Franz Steinhagert semmivel. Ha csupán ennek a nemesnek van ilyen hímzett keszkenője kizárt, hogy oly' ostoba legyen, önmagát gyanúba keverje, kiváltképp mert sértett - elmondása alapján - az Osterdam négyes raktáránál történtekkel kapcsolatban. Inkább az lehet érdekes, ki vezeti a nyomozást e nemes úr bizalmasaként?  E zsebkendő ugyanis véleményem szerint az elkövető elejtett jele, ki a varázskört felkarcolta, s megidézte ama nem evilági teremtényt, mit volt alkalmunk nemlétbe taszítani mielőtt elszabadul... - melynek gondolatára is félelem lángja gyúl szememben, s feszíti meg izmaim, mementójaként, hogy odalent gúsba kötött a félelem. Nagyot nyelek mielőtt folytatnám. -Tehát konzultálnék a férfival, ki a városi tanács e tekintélyes tagjának bizalmasa, s védelmét képviseli. Ismeri netán személyét magistrate Richter? - kérdem, visszatérve egy mondattal a korábban elhangzottakra.
Majd válasza után halkan sóhajtok.
-Gottri...kit nem hagyhatok szó nélkül pedig csupán egy az elfeledettek közül. Hála a Siratók céhének, tán nyugalomra lelt a fátylon túl... - szólok melankólikusan végül, karba font kezekkel apró melleim alatt, zárkózottan, leszegett fővel. . -Azzal, hogy letettem az óvadékot, Sigmarra talán csak sürgettem az elkerülhetetlent...remélem - adok helyt utóbb a bíró szavainak, bár magam sem hiszem el mint mondok. Talán ha nem adok egy esélyt e törpének, még most is élne... - gyötör a bűntudat, mit még nem volt alkalmam meggyónni.

Mivel épp nem Andreára figyelek érzésem szerint mentesülök a fentebb említett Gossip dobás alól.
19:32, Today: Secret Roll: Cyl Sepha rolled 89 using 1d100 with rolls of 89.  INT: 30% (Perception).
This message was last edited by the player at 22:14, Mon 06 June 2016.

Theodora kerdesere Andrea kisse feszelyezve valaszol - Nem hiszem, hogy fontos lenne hiszen Herr Gurnissont alvilagi alakok oltek meg, de mikor utoljara lattam a Teugen csalad egyik szolgajaval tartott a varosba. Azt gondoltam valamifele kereskedelmi megbeszelesre megy. - majd felcsillan a szeme - Lehet hogy penzhez jutott es azert oltek meg - mondja vegul ki azt az egyetlen megoldast ami szerinte szoba johet
This message was last updated by the player at 22:39, Mon 06 June 2016.

Magistrate Richter allja Cyl kerdeseit csak a szemet huzza ossze - Azt a nyomozast mar lezartak. De hogy mindenkit megnyugtassak elmegyek es beszelek az uyybe belefolyt polgartarsakkal hogy minden ketelyt el tudjunk simitani. Biztos vagyok benne, hogy mindenre van logikus magyarazat. - biccent majd Andrea fele int - Mint ahogy Herr Gurnisson es a Teugen csalad kapcsolatara is. A Steinhager csalad kezeben fut ossze a kornyek legtobb banyaszati uzlete. Herr Stainhager es Herr Teugen minden bizonnyal egy uj nagyszabasu uzeleten dolgozik amin Herr Gurnisson halala valoszinuleg nem sokat segitett. - spekulal majd folytatja - Mint ahogy annak az allitolagos demonnak is utannanezek. Ha igaz, akkor a varosnak lepeseket kell eszkozolnie. -
This message had punctuation tweaked by the player at 22:48, Mon 06 June 2016.

Andrea közbevetésére felpillantok reá.
-Sigmar nyugosztalja Gottri lelkét, ám ha pénzhez jutott bizonyosan hamar felöntött belőle a garatra... - szalad ki ajkamon, majd elszégyellve magam, sebtiben helyesbítem elszólásomat.
...azazhogy, miből következtet arra, hogy alvilági alakok végeztek vele? Netán ismeri a Teugen család meg nem nevezett szolgáját? - majd mielőtt válaszolhatna épp csak szusszanásnyi szünetet tartva folytatom -Had emlékeztessem Gottrit a kalodából, mert részegen randalírozott óvadék fejében saját kérésemre oldozták el, ezek után elhiszi, hogy akkori állapotában alkalmas lett volna bárminemű kereskedelmi megbeszélésre, vagy előtte oda tartott? - csóválom meg fejecském. oly hihetetlennek hat mit a bírósági jegyző mond, aztán komolyra fordítom a szót, még ha cincogó hangszínem nem is hat annak.
-Tudniuk kell a sebeket testén nem kard ejtette. Se balta, buzogány, se végzetes nyílvessző hegye. Szinte szét volt marcangolva mikor rátaláltunk a csatornában...s elhiheti, megjártam Sylvaniát, így nem tüntetné el egy gyilkos fegyvere nyomát... - felelem statikusan elsősorban a lánynak, pillanatra tán a múlt lidércein elmerengő tekintettel.

 Ám mihelyst a magistrate átveszi a szót figyelem arcát, kemény vonásait, hangja rezdülésit úgy mintha egyenesen Bogenhafen jövőjét osztaná meg velem, már ami az elkövetkező napokat illeti. Talán nem is jár e feltételezés oly messze a valóságtól - villan össze egyízben tekintetem Theodorával is. Tehát lezárták a nyomozást...
-Köszönjük, hogy szakít rá idejéből herr Richter, szorgalmazva a kételyek és suttogások elsimítását. - szólok, s hajolok meg déli szokásjog szerint igazi nemes hölgy módjára, majd néma gesztussal ismét a papnőnek adom át a szót.
Hogy miképp, s mily módszerekkel kívánok a Steinhager család után nyomozni, nem kötném a bíra orrára, ugyanakkor megfordul bennem a gondolat, hogy ha a bíró kezeskedne értünk, hiszen az igazságszolgáltatásba segítünk be, az lenne csak Sigmarnak dicsőség!
Ahogy szünetet tart a papnő belefűzöm mondandójába.
-Az említett nemes urak még nem értesülhettek Gottri Gurnisson haláláról, a Siratók céhe erről tanúbizonyságot adott magistrate, azonban...segíthetünk bármiben, hogy a lépéshátrány terhe ne szakadjon idő előtt nyakunkba? - tekintek az idős férfira alázatosan. A bíra lefogadom sokat látott ember, átlátna a köntörfalazó, hamis beszéden - sugallom a többieknek az egyébként nyilvánvalót, megbízásunk a goblin megtalálásával nem ért véget...

-Festette. - jegyeztem meg Cyl mondandója közben amikor a lány a pentagrammáról beszél és karcolást említ, kijavítva egy szerintem meglehetősen fontos információ pontosításával; láthatóan nem szeretek az apró részletek felett elsiklani. Ezt leszámítva csendben hallgatom a továbbiakat, magamban elgondolkodva azon amit a bíró mond. Teugen neve nem ér meglepetésként, ugyanakkor az, hogy az ő embereivel látták utoljára a halott törpét, az már igen. De valószínűleg valaki aki ennyire fel tudott virágoztatni egy várost sok dologra hajlandó lehet azért, hogy a pozícióját megvédelmezze; az embereit pedig nem feltétlen válogathatja meg. Mikor Cyl befejezte mondandóját de még a bíró nem kezd beszélni, ismét megszólalok: -Illetve még egy fontos információ, ami az elhangzottak tudatában fontos lehet: a helyiség, ahol a pentagrammát és egy, egyértelműen sötét rituálékhoz szükséges eszközöket tároló szekrény valahol a kereskedőnegyed alatt foglal helyet, húsz, talán harminc lépésre volt a csatornalejárótól. A csatornalejáró amiről beszélek mellesleg a Kaufman Strasse vége felé található. - egészítem ki a dolgokat. Majd még hozzáteszem: -Lemérem majd, hogy pontosan kinek a raktára, háza alatt található, annak ellenére is, hogy nem láttam nyomát annak, a csatornán kívül máshonnan is meg lehetne közelíteni a termet, ugyanakkor úgy tűnt, hogy belülről zárták be az ajtót.
This message was last edited by the player at 21:41, Tue 07 June 2016.

Herr Richter vegighallgatja Cyl okfejteset, de lathatoan a masik fel megkerdezese elott nem szivesen menne bele barmifele talalgatasba. Valoszinuleg szakmai artalom ez nala, igy csak bologat. - Herr Gurnisson esetet is megkerdezhetem ha mar arra jarok. Rendben van. Jelenleg sajnos semmi masban nem segithettek. Eloszor is ezeknek a dolgoknak utanna kell jarnom, hogy biztos lehessek a dolgomban, de delutanra minden bizonnyal tobbet fogok tudni. - mosolyodik el.
Theodora megjegyzesere latszik, hogy fogalma sincsen merre is lehetnek csatornalejaratok a varoson belul, de a Kaufman Strasse ismerosem cseng neki. - Szeretem felhivni a figyelmeteket, hogy a Kaufman Strasse kornyeken igazan befolyasos emberek elnek, nem lenne szerencses megvadolni barmelyikuket hogy valamifele kozuk lenne ezekhez a szerencsetlen dolgokhoz. Remelem megertitek. - teszi hozza, majd elkezd keszulodni. Valoszinuleg komolyan indulashoz keszul - Fraulein Schwartzer, amig nem vagyok itt onnek kell ellatnia a teendoimet. Ha barmi komolyabb eset tortenik varjanak meg -
This message was last updated by the player at 23:00, Tue 07 June 2016.

- Igenis Magistrate Richter - feleli Andrea bar nem tunik tulsagosan magabiztosnak, valoszinuleg meg nem dolgozott sosem egyedul jogi ugyekben.
This message was last updated by the player at 23:02, Tue 07 June 2016.

-Ahogy azt korábban is mondtam, senkit nem kívánunk vádolni semmivel hiszen nincsen bizonyítékunk senki ellen, csak nyomok, amik vagy a jó irányba terelnek minket, vagy nem. - válaszolom nyugodt hangon a bírának amikor az ismét kiemeli, hogy befolyásos emberekről beszélgetünk; befolyásos emberek területén történtek olyan dolgok amiknek minél hamarabb utána kell járnunk. -Köszönjük, hogy gyorsan utánajár a dolgoknak, jómagam még valószínűleg napnyugta előtt vissza fogok térni, hogy megtudjam mit sikerült kiderítenie, ha nem bánja. - mondom a férfinek, még mielőtt távozna, majd jómagam is búcsúzkodni készülök, nincs több mondandóm vagy kérdésem.

-Ó..igen, festette... - helyesbítek utóbb a papnő közbevetésére, majd fejbólintással adom a jelenlevők tudtára a megfelelő pillanatban, alkalomadtán együtt térnénk vissza napnyugta előtt...
A Kaufman Strasse várhat míg feljő a Morrslieb. - köszönök el időközben arcmaszkomtól szabaddá tett ajkamon fátyolos félmosollyal, s egy tiszteletteljes fejet hajtás kíséretében a két törvényszolgától.
-Herr Magistrate, s Andrea...a legkorábbi viszontlátásig Sigmar..és persze Myrmidia óvja önöket.
- azzal kihátrálok, majd kilépek a bíróság sátrának ajtaján, hogy ismét beszippantson a vásár zsivalya. Vajon merre járhat Kastor? Hm, Theodorát egészen biztosan kifaggatom róla. - tekergőznek gondolataim a kékvérűről miközben elvándorol kíváncsi tekintetem a mellém szegődő papnőre.
-Nos, hogyan tovább? - szólok halkan mikor a tömeg jótékony zsivalya már betölti
a levegőt, s megannyi illat szállong a csepűrágók sátraitól felénk.

-Tudjátok, bennem is felmerült a gyakorlás a tegnap este után, s keresve sem találhatnék nálatok jobb harcost a környéken - nézek Theodorára majd Mannfredre, szemlátomást szívesen megragadva az alkalmat, melyet a papnő korábban - még ha nem is nekem - említett.
-Egyébként a levéltárat érdemes lenne meglátogatnunk - folytatom ...és tiszteletemet tenném Bogenauer templomában is. - hogy a tegnapi misét elszalajtottam; toldom hozzá sebtiben korábbi mondandómhoz, tán ezzel a papnő szavaiba vágva.

Elhagyom a sátrat a többiekhez hasonlóan, odakint megállva pedig rászánok néhány másodpercet, hogy nagyjából megtippeljem, mennyi ember van körülöttünk; nem ösztönösen csinálom, az évek alatt már nagyon jól ráállt a szemem és az elmém arra, hogy rutinszerűen feltérképezzem a környezetemet. Cyl kérdésére is még mindig számolás közben válaszolok: -Gyakorolni, igen. - mondom, bár láthatóan máshol járok, tekintetem a tömeget vizsgálja, de néhány lélegzetvétellel később ismét megszólalok, ezúttal már a lányra nézve: -Myrmidia temploma mindig nyitva áll azok előtt akik gyakorolni kívánnak és a reggeli tanításnak hamarosan el kell kezdődnie amelyre megígértem, hogy betérek. Szívesen látok bárkit, aki velem akar tartani. - majd még hozzáteszem: -A későbbieket pedig meglátjuk majd. Nekem is sok mindennek utána kell néznem, meglátogathatjuk együtt az irattárat illetve Verena templomát a gyakorlás után, Eleinor papnő szerint ők is említésre méltó mennyiségű feljegyzést gyűjtöttek össze az évek alatt.
This message was last edited by the player at 15:47, Wed 08 June 2016.

-Akkor veletek tartok, Eleinor papnőnek igaza lehet...eztán fogok ellátogatni Sigmar templomába, s feltérképezni a lovagi tornát. - helyeslek boldogan, tekintetemmel időközben utóbbi felé kandikálva.
-Aztán az éj leple alatt talán a Kaufman Strasse megmutathatja majd igazi arcát...vagy itt van még ez a Gödör... suttogom, hogy csak Theodora hallja, időközben ügyelve, nehogy - nem kívánt - társaságot kapjunk idő előtt...

Miutan elbucsuztok Magistrate Richtertol es Andreatol elindultok befele a varosba a varoson keresztul. A vasarban kozben kezd fellendulni az elet, a kulonfele reggelire sutott etelek illata hamar Josef eszebe juttatja miert is erkezet, igy rovid tavon elbuszuzik toletek, es vegul Chlodovech es Kenyer is ottmarad vele. A vandornak nem sokszor szokott fulni a foga a kemeny reggeli mozgashoz es egy sorsatorban kellemesebben el tudja tolteni az idejet. Igy vegul harman vagtok neki a kellemes reggeli levegoben a varos kozpontjaba vezeto setanak.

Theodora, Cyl, Manfred
link to a message in this game

Cyl

A sietseg ellenere is szep ido eltelik mire kiertek a vasarba. Ut kozben Anthony azert alaposan felmer maganak es szinte ugy mellekesen megkerdezi - Jol van tegyuk fel hogy be tudlak juttatni. Mit tervezel ott, csak mert azt a legkevesbe sem szeretnem, hogy megussem a bokamat a dologert. Ugye erted? Nem mindig elvezem a munkamat, de messze jobb mint a legtobb masik lehetosegem. - Mondja. Habar megint nem mondja azt nyiltan hogy be birna juttatni, de elegge erosen utal ra hogy kepes lehet a dologra.
- Az edzesen latva mire lehetsz kepes nem hiszem hogy egyszeruen csak a latvanyossag vonzana - teszi hozza vigyorogva
This message was last updated by the player at 21:55, Tue 26 July 2016.

A vasarban a tegnapihoz hasonloan nagy a surges forgas. Talan meg nagyobb is mint tegnap. Mindenfele akrobatak es zsonglorok. Ugy tunik hogy Zuzo is osszeszedte magat ujra es a tegnapi balsiker utan probal ujra penzt szerezni a tapasztalatlan bugrisoktol. Az etkezo resz fele erkezve meglatjatok Chlodovechet es Josefet is akik egy sult kolbaszos, soros pultnal etkeznek. Nem igazan az a hely ahol Cyl uj ruhajat fel kene avatni, de vannak kulturaltabb etkezohelyek is, ahol saslikot arulnak vagy kis toltot cipokat. Ezek messze kevesebb esellyel ronditanak ossze az uj ruhat.

Mihelyst kellően agitáltam a városőrt, hovatovább el is indulunk, szoknyám szélét kissé megemelve sietősen kapkodom virgácsaimat a tileai oldalán mielőtt - a nozimban ragadt illatokból ítélve, tán sült vadas gondolatára - elrévedő Anthony egyszeriben meggondolná magát és a fesztivál ételstandjai és sörsátrai helyett, visszafordulva az Alabárdosba azt a néhány réztallért tekintve fenséges ízekben keresne vigaszt a napi strázsa után éhsége csillapítására...

-Igazad van, tartozom egy vallomással..de most nincs idő, hogy beavassalak minden részletbe. - fogok bele csendesen válaszomba, ám hamar összegzem mit Mymidia templomában vetettem fel. -Theodora jó úton halad, de minduntalan akadályt fog gördíteni az útjába, ki a mutáns goblin esetét indító eseményeket kívánná elfedni és tartok tőle, hogy herr Richter bíró kérdései is zárt ajtókra lelnek... - morfondírozom halkan.
-Születésemnél fogva nemes hölgy vagyok, a wissenlandi von Pfeifraucher házból. Látni szeretném a lovagi tornát és megismerni az Adél gyűrű kékvérűit, törvényes úton. - tartom fel kecsesen praclijaimat, majd vállára helyezem azokat, két sátor árnyékában majd elhaladván, de pillanatra megállapodva. -Nincs mitől tartanod, a látszat pedig néha csal, csak nézz rám. engedek meg egy halovány félmosolyt a kissé teátrális pukedli kíséretében majd mielőtt válaszolhatna kecses léptekkel továbbindulok. -Most együnk saslikot, mesterem szerint éhesen nehéz gondolkodni! - fordítok hátat hirtelen egyúttal a szemem sarkából megpillantott Chlodovech és Josef kissé becsiccsentett párosának, kecsesen a tileainak nyújtva kezem, majd elmutatva egy takaros falatozó irányába.
-No, jössz az 'Alapozó falatozóba?' - helyezek egy elkandikált tincset fülem mögé, ahogy visszafordulok a jóképű regrutára.
This message was last edited by the player at 21:30, Wed 27 July 2016.

Anthony megcsovalja a fejet kicsit - Csak torvenyes uton - nez szigoruan - Es ha megtudsz valamit nekem is elmondod - nez rad kerdoen - Igy all csak az alku - aztan mint akinek valami fontos hirtelen eszebe jut meg hozzateszi - Es ne tul ramenosen. A tornara be tudlak juttatni, de ott csupa puccos nepek vannak. Talan maga a baro is. A ruhad eleg hogy bejuss, de nem eleg ahhoz hogy a legelokelobbek kozelukbe juss. Ha bajba kevered magad nem huzlak ki belole, az a kornyek csak ugy nyuzsog a testoroktol, a varosi orsegnek szinte semmi befolyasa nincs. - hamiskasan elmosolyodik - Szinte - majd miutan megkordult a gyomra megjegyzi - Es rendes adag etel, mindenfele extraval -
This message was last updated by the player at 22:02, Wed 27 July 2016.

Gunther

A szegenynegyedbol viszonylag problema nelkul kijutsz osszesen egyszer tevedsz el picit a zegzugos utcakban, de vegul a dokkokat megtalalva a Bogen partjan eljutsz a revig. Az oreg rovid idon belul odaer a tulpartrol es vegul atvisz teged par rezert. Persze meg mindig elotted vana  hosszu seta a fel varoson at ugyhogy mire odaersz a vasarba kisse ki vagy fulladva, szomjas vagy es ehes is.

(A tomegben semmikeppen nem ismered fel Cylt, Anthonyval pedig meg nem talalkoztal. Chlodovechet vagy Josefet ki tudod szurni, elegge feltunoek, ha akarod)

-Tudom, magamra leszek utalva... - sóhajtok a feddő tekintet alatt, mintha az újdonság erejével volna rokon, aztán mégis eloszlatom a kételyeket.
-Láttál vívni, tiszta számodra, hogy nem ez az első bevetésem. - cincogom. -Ó és igen nem avattalak volna be ennyire sem, ha nem előlegezném meg a bizalmat számodra Tony... - a szigorú álarc mögé bújtatott féltéstől legbelül elérzékenyülök, ám menesztem még a gondolatát is, mielőtt kiülne ábrázatomra. -Elinor barátja vagy, ha én nem is, Myrmidia papnője bizonyosan jó emberismerő. Akárcsak Theodora. Bízom benned. Nem célom magamra haragítani a dámákat, mint láthatod nem kurtizán gúnyát öltöttem, s nincs oly fegyverem mit a testőrök ellen használhatnék...de nem is lesz rá szükség. Csak nyitva tartom a szemem...- jegyzem meg bohókásan mutatóujjammal megérintve arcomat, majd mogyoróbarna tekintetem a férfiére rebbentem.
-Tiszták a szabályok, tartani fogom magam az alkunkhoz, de legyen ennyi elég... - felelem végül a hamiskás mosolyra sejtelmes válaszul.
-Miféle extrával? Ezt fejtsd ki kérlek bővebben... -  játszom szavaival fondorlatosan. holott képzeletben már nekem is csorog a nyálam a feltűzött saslikok közeledő látványára, ám egy úri hölgy tartsa magát az illemhez...

- Jol van - bolint vegul a delvideki es a penzt atveve megveszi az etelt valamifele eros szosszal egyetemben meg kis barna zsemleket hozza. Nem a legtisztabb, de ha a szosszal csinjan bansz akkor azert elmegy. Papir tolcserekbe rakjak a hust es van egy resz a vasarban ahol le is lehet ulni elfogyasztani amit es ahol vett az ember. Anthony kiallasaval seperc alatt szereztek egy asztalt majd a ferfi beszelni kezd amint egy jopar falatot megevett.
- A kirendelt oroket ismerem es par testort is. - nem igazan fejti ki hogy honnan es hogyan ismeri oket, de ez vegulis most nem is fontos a ti szempontotokbol. - Igy vegulis a legkulso reszeken at tudlak juttatni onnan meg csak ugy kell tenned mint aki oda tartozik es nem hivni fel nagyon magadra a figyelmet. - kicsit elgondolkodik amig ujabb adag szosszal boritott husokat tom a szajaba - Megcsinalhato -
This message was last updated by the player at 23:03, Thu 28 July 2016.

A csörgő réztallérokat átadva, kényelmesen helyet is foglalok egy padon, az asztalnál mit a tileai kerített sebtiben. A gesztus diszkrét bája lekenyerez gondolatban, annál is inkább, hogy partnerem kiadós étekkel érkezik vissza asztalunkhoz. Talán...a zsemlék számát szemrevételezve, nem is számolt vele mennyire...

Harapok is nyomban gy keveset a kézhezkapott, papírtölcsérben gazdagon leledző húsból, majd miután lenyeltem a falatot, inkább csak a zsemléből török. Kétségkívül zsíros...
-Remek. - összegzem fejben az elhangzottakat
-Szükségem lesz egy névre, megbízható testőrre, kin keresztül információt tudok csepegtetni alkalomadtán. Valamint szeretném ha napnyugta után egyeztetnél Theodorával, a vásár bírája által megtudott morzsákkal kapcsolatban. - tekintek nyugodtan, ám némi megerősítést várva a férfira.
-Látom ízlik, kéred? - nyújtom felé maradék, de nem megpiszkált étkem óvatosan, egy ép zsemlével szervirozva, amint befejezte sajátját.

In reply to Meselo (msg # 183):

Első körben megyek és megnézem mi az aktuális mulatság. Veszek egy sört meg némi étel sem árt ha előkerül. Nem sok tervem van mint elütni az időt és észrevenni azt hogy figyelnek e és ha igen akkor kik. Bár esélyes hogy tudják merre van a szállásom már de jobb az ilyen dolgokkal előre tisztában lenni ne okozzanak kellemetlen meglepetést.

In reply to Cyl Sepha (msg # 186):

Anthony meghallgatja a mondanivalot es bolint arra hogy Theodoraval beszelnie kene kesobb. A maradek etelt is atveszi es joizuen falatozni kezdi mikozben megjegyzi - Megbizhato testor? Olyat meg nem lattam. Ugy ertem ha te fizeted akkor megbizhato... Talan - kisse elneveti magat majd folytatja - Azok akiket ismerek valamelyest megbizhatoak, de ok nem is a belso reszeknel orkodnek. Akiket bent latsz majd azok profik es sokat megelt veteranok akik csak a gazdajuk erdekeit nezik. Kijjebb... Nos kijjebb vannak paran akik esetleg kartyaadossagaik fejeben hajlandoak masfele nezni, de a szolgalati helyuket nem hagynak el. A munka megiscsak munka ugye - kisse elgondolkozik - Ha mindenkeppen ugy akarnal uzenni hogy ne gyere ki teljesen - elgondolkozik - Nem egyszeru. Nekem ebed utan vissza kell mennem meg egy muszakot letudni, az orok nagy tobbsege valamifele gyanus uzenettel elobb utobb a kapitanyhoz is elmenne. Egy level meg megtenne, de azt meg bent nem tudsz majd konnyen irni. Maradjunk annyiban amit megtudsz mondd el Elinornak estere. En is probalok ott lenni, de nem igerhetem magam biztosra - mondja mikozben befejezi a maradek etelt. Kerdon nez rad - Mehetunk? - majd amint beleegyezel elindul veled.
A tomeg konnyeden utat nyit Anthonynak, lathatoan ismerik elegge es nem igazan akarnak kotozkodni az orseg egyik magas rangu tisztjevel igy eleg gyorsan odaertek a lovagi torna kornyekere. Itt nincsenek satrak, nincsenek bamesz nezok mindossze egy kisebb ures, de hatarozott hatarvonal az utolso satrak es az elso fegyveresek kozott.
Amint odaertek Anthony eloremegy, valamit sustorog egyel, majd int es beljebb visz. Az elso koros lovagi satrak kornyeken meg egy orrel targyal majd visszamegy hozzad. - Eddig tudtalak hozni, ha sokkal beljebb mennek konnyen a kapitany fulebe juthatna hogy valami gyanusat ugykodtem errefele. Menj hatarozottan de nem feltunesmentesen es akkor nem kene hogy problemad adodjon. - mondja, majd biccent es visszaindul.
Itt a nagyobb, nemesi satrak kozott hallod tavolabbrol fegyverek csattogasat, valoszinuleg a torna most is megy eppen. A hangokbol itelve talan ha ket sornyi sator van kozted es a vivo ter kozott. Amint otthagy teged Anthony egy tarka tabardos aprod rohan be az egyik kozeli satorba es rad sem hederitve futva megindul egy takaros meretu csomaggal elore. Ugy tunik az alruhad annyira bevalt hogy ne keltsel rogton feltunest.
This message was last edited by the player at 23:04, Fri 29 July 2016.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 187):

Gunther elegge tekintelyt parancsolo ahhoz hogy viszonylag konnyeden haladjon. Az egyszerubb emberek inkabb utat adnak neki, katonak es kereskedok meg nem akadnak egyelore az utjaba igy konnyeden atvag a soros satrakhoz. Josef egy fel kolbasszal int mar messzirol a tomegbol kimagaslo es eluto ferfinak. Masik keze ugyeben soroskorso, valoszinuleg a mai napot mulatozassal es pihenessel probalta eltolteni eddig. Chlodovech nem messze tole szopogatja le eppen az ujjait.

Korbelesve Gunther nem tudja megallapitani figyelik e az alvilag lotifutijai vagy sem. Persze megbamuljak paran, utcagyerekek osonnak utanna, de ezek eppugy lehetnek erdeklodo gyerekek mint fiatalon beszervezett alvilagi kemek.

Theodora, Johann, Manfred, Amelia

A fesztival ma tomottebb mint tegnap, de a teny hogy ket fegyveres kiser egy valamelyest kioltozott alakot eleg ahhoz hogy ne akadalyozzanak tulsagosan titeket ut kozben.
A birosagi sator fele tartva eszreveszitek a sorsatraknal Gunthert, Josefet es Chlodovechet is.
Maganal a satornal kisebb tomeg van. Ugy tunik a kalodak kornyeken bameszkodnak elege.

In reply to Meselo (msg # 189):

Amikor meglátom a két ismerős arcot csatlakozom hozzájuk. Egyedül unalmas a vásár, ez a csőcseléknek van, és még túl korán van ahhoz hogy 1-1 pofontól nagyobb balhé lenne. Amikor odaérek a kapitányékhoz megemelem a korsómat.

- Szevasztok, ha sokat isztok bebasztok - röhögöm el magam az ismét rossz poénomon - Na de amúgy mi a helyzet? Van valami változás?

Josef csak int hogy ulj le - Semmi kulonos. Pihenunk. Iszogatunk. Elvezzuk a fesztivalt - valaszolja a nagydarab eszaki
This message was last updated by the player at 09:12, Sat 30 July 2016.

Chlodovech megcsovalja a fejet, kozelebb int es belekezd. - Meg hogy semmi kulonos? Es a tegnap este? Ulj csak le, elmeselem... - es a mesemondo belekezd a tegnap este tortentek kisse kiszinezett elmeselesebe. A lenyeg azert benne van, de minden dramaibb, az o sajat szerepe is kicsit nagyobb mint ami a valosagban volt. Amit tud ezekrol azt mind elmeseli.

Ami ez:

• A goblin veret kovetve egy nem teljesen epelmeju patkanyvadasz segitsegevel a vernyomokat egy zart ajtoig kovettetek
• Ugy tunik talan a goblin atpreselhette magat a racsok kozott megint, legalabbis bejutott es meghalt. A bent tanyazo demon allitasa szerint o olte meg es ujabb demonok erkezeset helyezte kilatasba
• Az ajto belulrol volt bezarva, de a pincehelyisegben ugy tunik mas kijarat nem volt
• A pinceben levo pentagrammat megrongaltatok, a demont legyoztetek, de talaltatok egy bezart szekrenyben egy vaspanttal ovezett koponyat, egy diszes veres tort es egy veres talcat. Tovabba egy "F.S" betukkel himzett selyem zsebkendot
• A pincehez kozeli csatornafeljaro a kereskedelmi negyedbe vezetett fel, a gazdagok es a befolyasosak epuletei koze
• Az Ordo Septenarius egy titkos tarsasag ami foleg a kereskedok cehehez kapcsolodik. A szegenyeket es Shallya egyhazat tamogatjak
• A megtalalt zsebkendo valoszinuleg Franz Steinhager-e. O a varos egyik legelokelobb kereskedo csaladjanak a feje es az irodajuk is arrafele van ahol kibukkantatok a csatornabol
• A helyi Verena papno, Greta Harkbokka benne van a varosi tanacsban
• Az a hir jarja, hogy a goblint az egyik raktarban agyonnyomtak a lezuhano zsakok
• Magistrate Richter allitasa szerint a goblin nem sokkal azutan hogy a csatornaba leindultak halalat lelte egy folyo menti raktarban ahol zsakok zuhantak ra
• A biro szerint is Franz Steinhager zsebkendojet talaltatok meg, aki a varosi tanacs tagja
• A goblin allitolagos halala is Steinhager egyik raktaraban tortent. Az ostendam 4-es raktaraban
• Magistrate Richter megigerte hogy utannajar a dolgoknak
• Richter allitasa szerint neki az Ordo Septenarius nev nem mond semmit
• A biro szerint a varosi alvilag nagyon mozgolodik es gyakoriak a veres leszamolasok
• Andrea utoljara a Teugen csalad egyik szolgajanak kisereteben latta Gottrit. Ugy gondolja valami uzleti megbeszeleser tarthatott a banyasz a varos egyik elokelo kereskedelmi csaladjahoz.
• Magitsrate Richter megigerte hogy delutanra utannanez pontosabban a dolgoknak, nem e ido elott zartak le a nyomozasokat.

This message was last edited by the GM at 17:30, Sun 31 July 2016.

-De, dee..Tony, egy testőrt azért fizetnek, hogy védelmezzen! - vetem közbe hirtelen. -Alapvetően bizalmi munka...nem? -  folytatnám szkeptikusan, ám ártatlan arckifejezéssel, mire egyszeriben megértem a tréfát, s ajkam csalafinta mosolyra húzódik.
A tileai behúzott a csőbe. - konstatálom, melleim alatt összefont karral, kissé előrehajolva, majd egymáshoz zárt lábaimon megtámaszkodva, s végül szemrebbenés nélkül hallgatva, amint komolyra fordítja a szót. Mihelyst befejezte az étkezést csendesen sutyorgom.
-Levelet semmiképp. Az eleve árulkodó lehet, mi papírra van vetve...továbbá, hm, jó legyen Elinor. Egyelőre. - biccentek, egyúttal visszaigazolva kérdését; készen állok már az indulásra.

Pár pillanat múltán már Anthony oldalán visznek kecses, puha lépteim keresztül az őrség tisztje előtt szétrebbenő arctalan tömegen. Címer és rang nélkül, mint egyszerű társalkodóhölgy haladok mellette, s nem hordom fenn orrom, figyelmem jótányit sem lankad míg tisztán ki nem tudom venni a lovagi torna jellegzetes, süveges sátrait és a megannyi zászlórudat, rajtuk színpompás címerekkel ékes lobogókkal. A jelöletlen határvonalon megállapodom előbb, lemaradva két lépéssel kísérőm mögött, míg vissza nem tér hozzám, s int: folytathatjuk utunkat.

Minden szívdobbanással egyre közelebb kerülök célomhoz. - várom a pillanatot mikor el kell engedje 'kezem', s amint elérkezik nem habozok.
-Köszönöm Tony. Így is többet tettél, mint reméltem. - búcsúzom nyílt tekintettel, asszertív testbeszéddel a tiszttől és bár szívem szerint megérinteném arcát, de félelem kél bennem, a mozdulat árulómmá válik, így mindössze, inkább szoknyám szélébe markolva kedves pukedlival köszönök el végül, s útjára engedem.
Hogy vissza se nézve, eltökélten induljak meg a sátrak irányába, utóbb meglesni a vívóteret...

Ám az apród feltűnése egy minutumra megriaszt, szememmel követem útját a csomagnak, de a bajvívás hangjai, egy herold távoli sziluettje, a kifüggesztett címerpajzsok, egyre a lelátó(k)felé vonza lankadatlan figyelmem...

Az út alatt bár valamivel kevesebbet beszélek egyházi dolgokról mint ahogy az tőlem megszokott egy átlagos napon (talán elsősorban azért, mert ez nem egy átlagos nap) ugyanakkor kapva kapva az alkalmon, hogy Kastorról kiderült, hogy részben érdekelt a kereskedelemben, az út alatt ezúttal a megszokott háborús történeket kicsit más szempontból közelítem meg: elsősorban arról próbálok beszélgetni, hogy milyen logisztikai problémák merülnek fel egy hadjárat élelmezése és ellátása közben. Hogyan buktathat meg egy, amúgy jónak induló kampányt a rossz időjárás az élelem elmaradása miatt, vagy éppen milyen dolgokat kellhet fejben tartani egy ostromlott erőd kiééheztetésénél. Elsősorban a számok azok amelyekről látható nagy élménnyel beszélek, már-már fanatikus buzgósággal sorolom fel a megjegyezhetetlennek hangzó adatokat amelyeket bár nem feltétlen kapcsolok jól össze a történet többi részével, viszont érezhető magabiztossággal beszélek róluk - bár az út alatt azt valószínűleg már mindenki megtudta rólam, hogy meglehetősen különös viszony van köztem és a számok között.

A fesztiválra megérkezve néhány hosszú mozdulattal integetek a sátorban lévő Chlodovechnek és társainak, de ezúttal nem állok meg beszélgetni velük; nem szeretném, hogyha esetleg a sátorhoz is követnének minket, ugyanis tartok tőle, hogy a nem túlzottan pozitív megjelenésű Gunther miatt kissé más szemmel tekintete ránk Herr Richter. A sátor környékére érkeze megállok néhány rövid mondat erejére: -Ha lehet, akkor egyenlőre a további terveinket, azaz Kracht atya meglátogatását ne említsük meg. Nem szeretném, hogyha esetleg az volna a benyomása, hogy a városban jelenlévő egyházak mindegyike valami hatalmas nagy problémától tart. Főleg így, hogy egyenlőre semmi bizonyítékunk sincs senki ellen. - magyarázom, majd ha látom a többieken, hogy elfogadták a mondott szavak súlyát, tovább haladok a sátor irányába. A kalodák környékén lévő gyülekezetnek csak néhány kósza pillantást tulajdonítok, ami miatt kissé meg is feddem magamat, elvégre felelőtlenség ilyen dolgok felett átsiklani, de jelenleg minden figyelmem eltereli az elkövetkezendő néhány tíz perc.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 195):

Richter satrahoz erve mar mar belepnetek, de a ket or hatarozottan osszezarja alabardjat elottetek. Bentrol hangokat hallotok ki, valoszinuleg valamifele ugy mehet bar nem tudjatok pontosan. Vegul jopar perc mulva Andrea siet kifele a satorbol. Atfut rajtatok a tekintete - Herr Richterhez jottetek? - megrazza a fejet - Attol tarto hiaba. Reggel meg ugy tunt jol van, de ebed korul elegge rosszul lett es vegul hazament. Most Magistrate Gorvintz rendezi az ugyeket es nagyon elfoglalt - alaposan megnyomja a nagyon szot.

(Ha akartok kerdezoskodni valamit akkor mondjatok meg mit es dobjatok Gossipot)
This message was last updated by the player at 23:27, Sun 31 July 2016.

Mikor elmondtuk az őröknek mit szeretnénk türelmesen megvárom, hogy befejeződjön az éppen aktuális ügy tárgyalása - kicsit lemondóan veszem tudomásul, hogy valami másról folyik a tárgyalás, megfordul a fejemben, hogy Herr Richter semmit nem talált így nem foglalkozik tovább az üggyel. Amikor Andrea megjelenik de nem azzal kezdi, hogy térjünk beljebb kicsit meglepődök, majd amikor elmondja, hogy a Magistrate beteg lett, összevonom a szemöldökömet: -Beteg lett? - kérdezem szinte rögtön miután befejezte, hangomon érezhető a gyanakvás és a meglepettség keveredése. -Nem hagyott semmi üzenetet részünkre esetleg amiről tudnunk kellene? - elhallgatok, majd veszek egy nagy levegőt: -Ne haragudjon amiért így lerohantam, de számomra nagyon gyanúsak ezek a körülmények. Nem hagyott üzenetet részünkre? Nem tudunk vele valahogy beszélni, akár a lakásán? Nagyon fontos lenne. - teszem fel kérdéseimet egymás után. Bár a Magistrate alaposságában megbízom, az asszisztenségben már nem annyira - főleg így, hogy ennyire kihangsúlyozta, a Herr Richtert helyettesítő Magistrate mennyire elfoglalt. Abban sem vagyok biztos, hogy elhiszem neki, hogy a férfi beteg lett, nem pedig más történt vele.

In reply to Cyl Sepha (msg # 194):

Cyl hatarozottan halad elore majd a satrak kozul kibukkan par fegyveres mogott a kuzdoterre. Eppen megy a kuzdelem ket lovag harcol pajzzsal es karddal. Mar kezd kicsit lassulni a mozgasuk, de meg igy is lehet hogy jo ideig eltart amig gyoztest hirdetnek kozottuk.
Korbelesve Cyl latja, hogy ruhazata alaposan elmarad par minden bizonnyal magas rangu nemesholgy ruhaatatol. mindenfele ritka es rikito kelmek, meresz szabasu kalapok, szormek, ekszerek es nagy mennyisegu testor. No meg persze a vivoresz kornyeken nezelodo lovagok akik valoszinuleg meg kuzdelemben lehetnek a napi tornan.
Cyl gyorsan korbeles es a szamos ismeretlen cimer kozott egy valamennyire ismeroset is kiszur. Ez nem cimerpajzson virit vagy zaszlon lobog, de a napokban mar latta eleget hogy megakadjon rajta a szeme. Egy hordo rajta stilizalt S betu. Steinhager.
A vivoter kozepen, a legjobb reszeken kulonosen pompazatos ruhakban es sok testorrel minden bizonnyal a kornyek leggazdagabb nemesei foglaltak helyet, a ter kornyeken mindenfele cimerpajzsok, zaszlok es lovagok mutatjak, hogy kisebb vagy nagyobb nemesi csaladok foglalnak ott helyet, de nem messze a ponttol ahol Cyl kibukkant, kisse a ter szelen, de nem a legrosszabb kilatassal biro helyen az egyik podiumnal nem lengenek lobogok, egyszeruen a podium megfelelo reszeinel fa cimerek vannak kihelyezve, minden bizonnyal a varos befolyasos kereskedelmi csaladjai, vagy maga a ceh kiharcolhatta hogy meghivast nyerjenek a nemeseknek szolo viadalra. A podium legjobb helyein ott virit a negy nagy cimere, ambar se a Teugennel, de a Ruggerbordernel nem ul senki. Az ismeretlenebb kereskedo csaladok helyein jobbara a helyek fele foglalt, de a Steinhager es a Haagen reszen is latsz egy-egy ugy kioltozott ferfit hogy arra gondolsz minden valoszinuseg szerint a csalad valamilyen szintu tagjai lehetnek. A Steinhagen reszen egy kora negyvenesnek latszo korszakallas barna gondor haju alak, mig a Haagen reszen egy keso huszoneves borotvalt, hatarozott arcvonasu.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 197):

Andrea egy rovid ideig gondolkodik, valoszinuleg hogy mennyi ideje is van aztan belekezd gyorsan a dolgokba - Nem hagyott uzenetet. Miutan maguk elmentek, elment a varoshazara majd amikor onnan visszatert, meg ebed elott meglatogatta ot a varosi orseg kapitanya. Magistrate Richtert eddigre gyurhette le a betegsege mert utanna mar elegge sapadt volt es reszketett is es rovidesen hazament. - mondja. Nem igazan ter ki semmire arrol mit tudhatott meg Richter. Majd Theodora kerdesere hogy meglatogahatnatok e a lakasan kisse ketkedoen nez - Azt nem tudom tud e latogatokat fogadni, de ha megprobaljak - nem vonja meg a vallat, de gondoljatok lelekben valoszinuleg - A varoshaza mogott, a varosi birosag epuleteben van elszallasolva -
This message was last updated by the player at 00:12, Mon 01 Aug 2016.

A sátrak árnyékából a kékvérűek krémjétől roskadó lelátók irányába haladva, a gárdisták, testôrök ès nèzôk sorfala mögött lassulnak lépteim, ahogy a ruhaköltemények kakofóniája, megannyi uniformis, festett címerekkel ékes brigantin, kifüggesztett címerpajzsok és lengedező zászlók adnak színes képet a tornáról. A vívótéren harcoló feleken, csupán pár szívdobbanásra időzik el tekintetem, két regruta között átpillantva, majd ahogy továbbállok egy félfordulattal megkerülve egy standot ismerős heraldon akad meg szemem. A hordó. Steinhager. Eztán - körülhordozva tekintetem - ugyan meglepve konstatálom, hogy a Teugen család képviseletében nem jelent meg senki. - ám menesztem a bámészkodást, s látszólag szoknyámat igazgatva helyet foglalok egy kereskedő család eleddig foghíjasan lakott pódiumán elsősorban hallásomra hagyatkozva, ám úgy, hogy rálássak a Haagenek által birtokolt lelátóra.
This message was last edited by the player at 08:18, Mon 01 Aug 2016.

In reply to Chlodovech Miller (msg # 193):

- Nagy lódító vagy te, mesemondó, de egye fene a vicces történetekért a démonról vagy mi a nyavalyáról egy kupa sörre meghívlak - Hangzik a válaszom miután végighallgattam a sok sületlenséget. - De tegyük fel most nem lódítottál akkorát mint szoktál. Viszont akkor van egy kérdésem. Ez minket mi az istenért érint? Mi a hasznunk belőle? És ha már haszonnál járunk, Kapitány. Esélyesen lesz egy kis plusz cucc ha érted mire gondolok...- foglalom össze röviden a történtekről szőtt véleményemet.

Johann összeráncolt homlokkal hallgatja Theodora meglehetősen szokatlan irányba elkalandozó beszélgetését és amennyire lehet, megpróbál hozzászólni a témához. Úgy tűnik valamit félreérthetett a beavatott, mert a csempésznek valójában szinte jelentéktelen tapasztalata van a nagyobb léptékű kereskedelemről, de nem áll szándékában megszakítani Theodorát. Inkább általános válaszokat ad, jellemzően egyetért és csak akkor mond valami konkrétumot, ha úgy érzi, hogy nem valami hatalmas ökörség hagyja el száját. Amikor Kracht atya szóba kerül, a csempész egyetértően bólogat és megígéri, hogy nem fogja szóba hozni.

Díszesnek csak nagy jóindulattal nevezhető kompániájuk egy sátornál sörözget. Johann is biccent Gunthernek, Josefnek és Chlodovechnek, de a beavatott nyomában maradva ő is a Magister sátrához sétál. Út közben kíváncsian nyújtogatja a nyakát, hogy lássa ki- vagy mifélék vannak a kalodában. Nincs erre azonban sok ideje, mert alabárdok csattannak egymásnak, elállva az útjukat. A férfi akaratlanul is összerezzen a fegyverzörej hallatán és nagyon reméli, hogy senki sem vette észre a gesztust. Egyik szemöldökét felvonva hallgatja végig először az őrök elutasító szavait, majd a sátorból kiviharzó asszisztens magyarázkodását.

- Bocsánat, nem akarok közbe vágni, de esetleg találkozója volt Magistrate Richtertnek valakivel a városházán? Szokatlan, hogy csupán egy délelőtt valakit ennyire maga alá gyűrjön valami nyavaja... ha nem titok, esetleg elárulná, hogy orvos látta már a Magistratátot? kérdezi a férfi, aggodalmas arcot vágva, mintha tényleg aggódna a bíró egészségéért. Valószínűleg minden tisztességes polgár így tenne. Mindeközben nehezére esik megállni, hogy ne vessen egy "na, nem megmondtam?" pillantást Theodora irányába.

In reply to Cyl Sepha (msg # 200):

Cyl konnyeden talal maganak helyet a kereskedok podiumanak kuzdotertol tavolabbi felen. Innen nagyjabol latja is a nagy kereskedocsaladok helyeit. Ugy tunik, hogy a Steinhager csalad altal fenntartott helyen evo illeto elege ideges es csak modjaval nezi a vivast mig a Haagenek helyen levo tejes figyelmet a vivasnak szenteli, neha szinte o maga is felrehuzza a fejet ha valami kulonosebben joivu tamadasba kezd az egyik lovag. Akarmennyire is hegyezed a fuledet semmit nem hallasz. Ez egyreszt a tavolsag, a vivas zaja es nem utolsosorban az miatt is van, hogy se a Steinhager se a Haagen csaladbol nincs jelen senki mas igy aztan nem is kifejezetten beszelgetnek senkivel. Maguk a kereskedok elegge gyengen kepviseltettek magukat, bar Steinhageren kivul a tobbi aki eljott ugy tunik elvezi a dolgot, vagy a vivas miatt vagy mert egeszen elokelo kozonseg van es furdik a gazdagsag es jolet varazsaban.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 201):

Chlodovech a kerdesre miert kene belekeveredni megvonja a vallat - Mar belekeveredtunk. En meg ha kell segitek a barataimnak. - mondja, de azert tovabbra is ott ul es elvezi a tomeget meg a soret. Valoszinuleg ugy van vele, hogy segit majd ha szukseg lesz ra.
This message was last updated by the GM at 22:19, Mon 01 Aug 2016.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 201):

Gunther szavaira Josef erdeklodve odanez es megvakarja busa fejet - Aru? Milyen aru? -
This message was last updated by the player at 22:20, Mon 01 Aug 2016.

In reply to Johann Munroe (msg # 202):

Johann kerdesere Andrea megrazza a fejet - Valoszinuleg mar korabban is kerulgethette Herr Richtert a betegseg. En biztosan elmegyek meg idoben orvoshoz valamifele fozetert. Biztos ami biztos. A kapitany is olyan fura volt amikor kijott tole, lehet o is elkapta. - gondolkodik - Valahogy nem olyan volt mint altalaban, de vegulis ha az embert betegseg kerulgeti akkor nem is csoda - mondja vegul. Johann kerdesere miszerint orvos latta e gyorsan felel - Termeszetesen en magam kuldettem Herr Heichtdornert. Nagyon jo orvos es Magistrate Richter mindig ot szokta hivni -
This message was last updated by the player at 22:25, Mon 01 Aug 2016.

Leplezetlen gyanakvással hallgatom végig a nő által elmondott dolgokat, majd amikor Kastor kérdésére is válaszolt, megint magamhoz veszem a szót: -És azt esetleg nem árulta el, hogy mit szeretett volna a Kapitány? Minden bizonnyal fontos dolog lehetett, hogyha ő és a kísérete személyesen jöttek el a Magistratehoz. - kérdezem. Nem tudom pontosan mit gondoljak, de hogyha a Magistrate valóban otthon pihen, akkor ő majd választ adhat a kérdéseinkre.
This message was last edited by the player at 00:05, Tue 02 Aug 2016.

Miközben Magistrate Richter beosztottja beszél, egyre csak azok a sorok járnak az eszében, amit Verena templomának könyvtárában látott széljegyzetként. Még ha nem is egy vámpír áll a háttérben, valamiféle összeesküvés biztosan meglapul a mostani események mögött. Pont akkor lett beteg a Magistrate, amikor kényes kérdésekre kellett volna válaszolnia? Bár az a valószínű, hogy pont azért betegítették meg, mert ő maga is olyan kérdéseket tett fel, amik lebuktathatták volna az összeesküvőket! Kissé elkalandoztak gondolatai, azonban felkapja a fejét, amikor a Kapitány látogatásáról van szó, aki maga is viharvert. Johann megvárja Theodora kérdésének végét, majd csak annyi szünetet illeszt be a kérdés és a biztosan érkező válasz közé, hogy ne tűnjön úgy, mintha vallatnák Andreát.

- Tényleg nagyon jó orvos lehet Herr Heichtdorner, ha a Magistrate őt szokta hívni. A jó doktor, mert az olyasmi ritkaság számba megy még Altdorfban is, gondolom a város jeles személyiségeinek és kereskedőinek szokott jellemzően dolgozni, nemde? És ha már itt tartunk, esetleg a Kapitány urat nem látogatja vagy látogatta már meg Herr Heichtdorner? illeszti be Johann nagy műgonddal az újabb kérdéseket a beszélgetés folyamába. Az orvgyilkosoktól, szektáktól és gonosz dolgoktól rettegő elméje újabb kapcsolatot vél felfedezni. Az orvos is benne van! súgják, mit súgják, üvöltik ösztönei, de racionális elméje szépen kordában és száján belül tartja e gondolatokat. Eljön még az idő, amikor előállhat gyanújával.

Egy csendes, a vásári forgatag zajában szinte alig hallatszó hang pedig az súgja Johannak, hogy az egészet csupán képzeli, a látszólag összefüggő események között nincs semmi kapcsolat, és ha jót akar magának, szépen eltávozik Bögenhafenből, de talán még a Birodalomból is egy időre, visszatér eddigi szakmájához és maga mögött hagyja ezt az egész átkozott hercehurcát.
This message was last edited by the player at 12:33, Wed 03 Aug 2016.

A kalmárdinasztiák arisztokratáinak szomszédságában helyet foglalva a stabil pódium párnátlan ülőalkalmatosságain, csupán számomra érdektelen halandzsa és torzsalkodás minek fültanúja vagyok, mintha sirályok marakodnának egy megtermett tonhalon a mólón; így figyelmemet inkább előbb a feldúlt, rendszeresen szakállába túró Steinhager, majd a vívó felek kötik le. Utóbb jól megjegyzem magamnak a pajzsukra felfestett, vagy az akár lovagi fegyverkabátba hímzett címereket, csakúgy harcmodorukat... (Kérnék egy leírást a vívó felekről, illetve a küzdelemről is.)

...és talán a közönség moraja, vagy az ünnepelt bajnokok kiegyenlített, ám heves küzdelme teszi, lám egészen belemerülök a látványba.

Míg egy vívócselt követő haragos riposztnál, hol vér serken; gyakorlott mozdulattal szét nem tárom arcom előtt legyezőmet, elegendő ideig, hogy a Haagen ifjút szemügyre vegyem. Netán kisebb vagyont tett a győztesre?  - tekintek köré, felmérve kik vigyázzák testi épségét, egyszersmint a küzdelem tetőfokán megindulok lefelé, bal kezemben összehajtott keszkenőmmel, mely nem engedi láttatni a hímzett monogramot, míg jobbomban összecsukott legyezőm nyaka köré fonom ujjaim. Amikor felmorajlik a tömeg, a sebzett oroszlán hatékonyan visszatámad, s már-már kiszemeltem is felemelkedik ültéből egészen a küzdőteret elválasztó szomszédos korlátig sietek magam is, hihetné bárki a véletlenek játékaként felpezsdült, ifjonti szívvel, egy csuklómozdulattal ismét felcsapom a fekete tollakkal ékes legyezőt, megakadályozván, hogy az izgalomtól apró gyöngyök szülessenek homlokomon...

Gyerünk Cyl, itt az idő.
-Kiváló küzdelem, bámulatos az állóképességük. Ha megenged egy apró kérdést, kire fogadna herr Haagen? - szólítom meg a nemesúrfit illendőn, mielőtt ismét támadásba lendülnének a küzdőfelek.
-Cecil von Pfeifraucher - teszem hozzá hamarost, amint rám emeli tekintetét.

In reply to Josef Quartjin (msg # 205):

Magam nem veszem észre a két integető személyt, mivel nagyon belemerülök a beszélgetésbe. Majd folytatom.
- Most hajtják fel a beszerzők, de eléggé perzselő lesz ha érted mire gondolok. Kis fedélzetre való bónusz pénzt majd még hoz, ha érted mire gondolok. És nem kell hálálkodni, majd a hasznon felesben osztozunk. Hisz te mondtad hogy 1-2 apróság elfér még nálad. Meg persze ennek lesznek még következményei, de a miatt majd aggódok én.- felem gyorsan a többieknek.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 207):

Andrea kis gondolkodas utan valaszol - A kapitany ur egyedul jott es olyan... Olyan vidamnak tunt, mintha valamin jol mulatna, pedig altalaban olyan komoly - vonja meg a vallat - Ami pedig az orvost illeti, elegge jonevu, hogy a kapitany urat is o vizsgalja e altalaban, en nem tudom - korbenez - Ha nincsen mas en sietek - mondja

(Bar tovabbra is valaszol minden kerdesetekre)
This message was last updated by the player at 21:12, Wed 03 Aug 2016.

És a kapitány is része az összeesküvésnek! gondolja Johann, szinte már-már elégedetten, hogy ennyire bejött a pesszimistának titulált számítása. Ámbár az is igaz, hogy a gondolat, hogy Bögenhafen legfontosabb közszereplői érintettek, megsavanyítja az örömét, melynek helyét ismét a növekvő rettegés veszi át.

- Köszönjük szépen a válaszokat, feleli Andreának és hagyja, hogy távozzon, hacsak Theodora meg nem állítja. Ha megállítja, csöndben kivárja a hátralévő beszélgetést, azonban nem, Johann finoman jelezni fogja Myrmidia beavatottjának, hogy érdemes volna egy kissé szeparáltabb helyet találni és megbeszélni, hogy hogyan tovább. Látszólag Kracht atya felkeresése ismét későbbre csúszott a napirenden, azonban a férfi úgy gondolja, hogy a hirtelen megbetegedett Richtert előrébb kell venni a listán. Mielőtt a doktor hathatós segítségével pillanatok alatt, vagy ahogy a firkászok szeretnek fogalmazni, tragikus hirtelensségel távozik Morr kertjébe.

- Ez a doktor olyan, mint faluhelyen a kuvik; - mondom hirtelen összerezzenve - Ha valaki betegnél virrasztanak és megjelenik a kuvik, hogy halált kiáltson, akkor annak már lehet is Morr kertjében ágyást készíteni!
- dörgölöm meg a sebhelyemet. - Nem kenyerem ez az ide-oda futkározás, meg faggatózás, ám lehet, hogy érdemes lenne elbeszélgetni ezzel a Herr Richterrel, mielőtt a kórsága elhatalmasodik rajta ... - jelentem ki fojtott hangon, kissé közelebb hajolva Kastorhoz és Theodorához.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 210):

Josef a perzselo es a kovetkezmenyek szavaknal osszehuzza a szemoldoket - majd reszleteket szeretnek tudni, nem jo ugy bajba keveredni hogy azt se tudom miert - mondja vegul megcsovalva a fejet
This message was last updated by the player at 21:08, Thu 04 Aug 2016.

Látható gyanakvás ül ki az arcomra amikor Andrea azt mondja, hogy a Kapitány úr egyedül érkezett - lehet itt délen máshogy mennek a dolgok, de fent északon elképzelhetetlen dolog, hogy az őrség feje kísérlet nélkül menjen valahova a városban; főleg egy fesztivál/ünnepély alatt. Mivel nekem sincsen több kérdésem ami most eszembe jutna, ezért jómagam is megköszönöm a nőnek, hogy időt szakított ránk, majd elindulok a többiekkel vissza a város irányába; Kastor felvetésére csak bólintva, miszerint jobb ha kicsit továbbállunk innen a sűrű tömegtől mielőtt bármi fontosat megbeszélnénk.
-Mindenképpen. - válaszolom Manfrednek amikor arról formál véleményt, hogy meg kellene látogatnunk Herr Richtert. Halkan folytatom, ügyelve arra, hogy más ne halhassa szavaimat csk három társam: -Nekem van egy olyan érzésem, hogy megmérgezték. A nő szerint a kapitány is furcsa volt meg a Magistrate is a látogatása után - ráadásul az őrkapitány kíséret nélkül? - megcsóválom a fejemet. -De azt is nehéz elhinni, hogy az őrség feje megmérgezi a Magistratet. Vagy ha megmérgezi akkor sem egyedül jön ide. Meg azt se hiszem el, hogy valaki annyira jól tudja álcázni magát, hogy a Magistrate nem ismeri fel és azt hiszi, hogy tényleg ő a Kapitány. - sóhajtok egyet. -Egyre kevésbé értem mi történik. Remélem a Magistrate el fogja tudni mondani mi történt - mert ezek szerint valami fontosat tudhatott meg.
This message was last edited by the player at 21:26, Thu 04 Aug 2016.

In reply to Cyl Sepha (msg # 209):

A ket vivo nagyjabol kiegyensulyzottan kuzd. Ver nem serken a vaskos pancelok rejtekeben, de mar minden bizonnyal kek zold foltokkal vannak tele. Az egyikuk, aki jobban all, egy kek es ezust szinekben pompazo lovag akinek negyfele osztott cimerenek kozepen agaskodo szarvas van. A masik pancelja egyszeru, acelszin es pajzsan is mindossze egy foldbe dofott kard diszeleg. Habar nem ismered kulonosebben a parbajok menetet, de latod, hogy a kek es ezust lovag minden csapasa hatrebb szoritja a acelszin lovagot mig vegul igazan nem is figyelted hogyan vagy miert de veget er a kuzdelem. A kek es ezust lovag gyozott. Az egyik tavolabbi karejon a nemesek kozott nagy az ujjongas, valoszinuleg az o lovagjuk lehet vagy esetleg csaladtag.

A kuzdoter szelen kozben ujabb felek keszulodnek. Az egyik egy piros es kek alapon koponya diszes pancelt visel mig a masik fekete es sarga alapon koponya diszes pancelt. Habar nem tudod kik vagy mik lehetnek ugy tunik a kozonseg nagyon varja az osszecsapast.

Cyl kerdeseire a megszolitott csak a a kuzdelem vegen reagal addig erosen lekototte az. - Bocsasson meg Florian Haagen. - hajtja meg a fejet kozepesen - nem szoktam fogadni - vonja meg a vallat - abban sem vagyok biztos hogy itt mit szolnanak ra ha megprobalnam - majd elmosolyodik - A kuzdelem erdekel igazan -
This message was last updated by the player at 21:34, Thu 04 Aug 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 215):

A kis tarsasag hogyja hogy Andrea a dolgai utan siessen es elindul vissza a varos fele. Utkozben megint atvagnak a vasari forgatagon es megpillant(hat)jak a harom sorozgeto alakot (Es ha akarjak magukkal hivhatjak oket, vagy nem)
De vegul aterven a vasari csepuragk kozott megkezdik utjukat a varos kozepe fele.

Theodora, Johann, Amelia, Manfred
link to a message in this game

Csupán a képzeletem űzött tréfát velem? Nem serkent kék vér, hol fém harapott fémbe. Fejedelemkék és ezüst. Az ágaskodó szarvas lovagja győzedelmeskedett. - tapsolom meg kecses mozdulattal a győztest. Keszkenőmet már zsebem rejti, legyezőm pedig összecsukva pihen ölemben, miután helyet foglaltam a nemes úrfi mellett.

Mihelyst Florian felém fordul, ültömben összekulcsolom lábfejeimet, s aprót biccentve reiklandi etikett szerint köszöntöm, ám nem emelem praclimat felé.
-Ennek örülök, mert magam sem élek eme hóborttal - jegyzem meg szendén félrepillantva, egyúttal osztozva mosolyán, majd a koponyadíszes páncélú küzdő felek ragadják magukkal tekintetem.
-Mit remél a folytatástól? - érdeklődöm még a harc előtt férfitól, a közönség halkuló örömrivalgása után.

Mikozben a ket lovag keszulodik az ifju Haagen kisse ketelkedve nez rad, valoszinuleg nem sok holggyel talalkozott eddig akit komolyan erdekelt a kuzdelem, de valaszol - Ez komolynak igerkezik, Sir Monhaupt a Fekete Hiuzok kozul erkezett - mondja ugy mintha ez neked jelentene valamit, pedig nem sokat - Mig Lord Rachmer a kornyek egyik nagynevu vivoja - igazabol nem magyarazza melyik melyik a kettobol. - Igy valamelyest a baro kepviselojekent is lep fol, meg ha a baro sajat lovagjai is jelen vannak. Az ilyen kuzdelmek presztizs jelleguek. - mosolyodik el - Regebben en is szerettem volna lovag lenni, a Bosszuallo Nap rendjebe lepni, de a sors es apam mas terveket szott es vegul nem panaszkodhatom, de azert neha sajnalom valahol a dolgot - mondja vegul.
This message had punctuation tweaked by the player at 15:43, Wed 10 Aug 2016.

Humorral próbálom oldani a férfi kétkedését.
-Mert lánynak születtem, még atyám, Echart von Pfeifraucher vére csörgedezik ereimben. - toldom szavaihoz, míg figyelem gesztusait mellyel lényegre törő bemutatóját eszközli. Még ha a küzdő felek idegenek is számomra, kíváncsiságom felülkerekedik félszegségemen, mit diszkrét bájjal kendőzött odafigyeléssel, érdeklődő tekintettel honorálok felé.
Mihelyst beiktat egy hatásszünetet, s hangjában csalódottságot vélek felfedezni - talán - a viadal kezdetét jelentő kürtölés előtt szólalok meg ismét.
-Tehát presztízs jellegűek. - vonom le a konzekvenciát, figyelmemet pillanatra a küzdőtér felé fordítva. A hiúzok gyávák, nemkülönben idomíthatóak. - lelem fel Sir Monhaupt pajzsán a pallérozott, művészien stilizált címerállatot, ezzel kizárásos alapon azonosítva végül a küzdő feleket. Jótányit sem veszít értékéből, hogy a mögöttes tudás nipponi mesteremtől származik.

-Végül mi tartotta vissza? Mert nem hiszem, hogy az atyai szigor... - pedzegetem, Florian a közelgő csatától gyermeki vággyal csillogó szemeibe pillantva.
A Bosszúálló Nap rendje ismerősen cseng, ám egy mukkot sem tudnék róla kibökni, így erről bölcsen hallgatok. Talán partnerem szól róluk.

Kisse elmosolyodik es hozzateszi. - Kegyed ne ismeri az apamat. Egy Haagennek kotelessege van a csaladdal szemben - mondja fejcsovalas kozben - Nomeg nem is a lelato azon felen ulok - mutat a nemesseg resze fele utalva arra hogy lovagnak altalaban nemesen szuletettek mennek - De ez regi tortenet inkabb beszeljunk kegyedrol? Melyik reszen ul a csaladja? Csak a viadalra jottek? - kerdezi
This message was last updated by the player at 21:29, Thu 11 Aug 2016.

Ha nem játszom nyílt lapokkal, gyanút ébresztek...
-Nem, valóban nem volt szerencsém még édesatyjához - bólintok. Bár viseli a Haagen nevet, fattyú volna Florian? - arcom meglepettséget tükröz a fejcsóválás alatt, sebtiben kérdésére felelek inkább.
-Meissenben születtem, de hamar elkerültem hazulról - miértjét nem részletezem. -Tudtommal csak magam vagyok jelen a tornán a Pfeifraucher-ház képviseletében. Egy barátomat jöttem meglátogatni Bogenhafenbe, tudja jó kapcsolatot ápolunk a sigmarita egyházzal... - teszem hozzá diszkréten. Hogy jelen van e testőrségem, nem fedem fel. Pilláimat rebegtetem olykor, máskor körülhordozva tekintetem a nemesi lelátókon, s tagadja még a félelem színezetét is hangom. Kiváltképp mert az imènt nem füllentettem...
Aztán figyelmem ismét a torna felé fordítom. Pipaszár lábaimat bő ruhám alatt kecses mozdulattal egymásra helyezem, hogy térdemen kényelmesen összekulcsolhassam praclim ujjait. Testtartásomtól lapos hasam íve még szebben kirajzolódik a nemes szabású vékony, nyári ruha alatt. Kíváncsian várom a két lovag fegyvertáncát, meg is jegyzem a párviadal kezdetével.
-Lord Rachmer lehet balkezesnek született? - majd köhintek halkan.
-Mit gondol herr Haagen? - érdeklődöm, pillanatra ismét a kellemes modorú nemes úr felé fordulva.
This message was last edited by the player at 15:53, Fri 12 Aug 2016.

Florian erdeklodve hallgat teged es nez korbe udvariasan mintha keresne a hozzad tartozokat de nem tesz semmit szova. Amikor visszatereled a beszelgetest a vivashoz akkor megjegyzi
- Hogy mit hoz a kuzdelem jo kerdes. Lord Rachmer mint mondtam kivalo vivo szamtalanszor bizonyitott, de Sir Monhaupt a Fekete Tuz Hagoban kuzd nap mint nap. Az sokat szamit, de ha jol megfigyeled a pajzsot kisse szokatlanul tartja. A Hiuzok rendje nagyon hatekony rend, de a pajzsos harc nem az erosseguk. - kicsit elgondolkodik - De a harcteri gyakorlat azt mondom Sir Monhaupt oldalan van, nem lepne meg ha rajatszana arra hogy a pajzs furcsan all a kezeben, hogy Lord Rachmert ravegye egy elhamarkodott tamadasra - elneveti magat - Bar egy olyan tapasztalt vivo mint Lord Rachmer.... Nem igazan kiszamithato es ez a szep benne -
Ahogy megnezed tenyleg ugy tunik mintha Sir Monhaupt kisse furcsan tartana a pajzsot, de annyira ez nem feltuno, ha Florian nem hivja fel ra a figyelmedet talan eszre sem veszed. Nem kell sokat varni es a kuzdelem megkezdodik. Kicsit lassan es tapogatozva, mindket fel tudja, hogy a masik tapasztalt vivo es aki mar idaig eljutott annak le kellett tennie valamit az asztalra. Eloszor csak par tapogatozo tamadas tortenik meg, kardok csattannak pajzsokon, neha csak mozgasban vannak, labcselek. Ugy tunik Sir Monhaupt furgebben mozog, gyakorlottabban, de Lord Rachmer mozdulatai kifinomultak es valamelyest magasabb is.
This message was last updated by the player at 21:01, Sun 14 Aug 2016.

Mint hadiakadémián elsőéves nebuló, kikerekedett szembogarakkal, csodálkozva fogadom az okítást, mi az előttünk zajló küzdelem háttérrészleteit illeti. Florian kellemes hangneme, finom modora viszonzásul nem rejt színjátékot szavaimban, csak őszinte érdeklődést, elvégre magam is harcos volnék...

Hmm...Fekete Tűz Hágó - jegyzem gondolatban az apró elszólásokat, majd feszülten figyelem a küzdelmet. Bizonyára Floriant is zavarná okvetlenkedésem, közbekotyogásom..így csendben összpontosítok a lovagok vívótáncára. Vajh' ki hibázik előbb?

A kuzdelem kiegyenlitettnek tunik. Sir Monhaupt furgebb es lathatoan sokat tapasztalt, de Lord Rachmer nagyon sokat kuzdott kotott szabalyok szerint egy az egy ellen es hosszabb karjai is nagy elonyere vannak igy ugy tunik meg egy ideig nem lesz vege a dolognek.

A Steinhager paholyban ulo figura eddigre unja meg magat. A csata eleje ota feszkelodott, dobolt a mellveden majd kisse duhos arccal felall es a csataval mit sem torodve elindul lefele a lelatorol mikozben valamit mormol az orra alatt
This message was last updated by the player at 15:10, Wed 17 Aug 2016.

Ideig-óràig leköti figyelmem a küzdelem, de egyre inkàbb kikacsintgatok a nèzôtèrre, melyet a feldúlt Steinhager modora tör meg vègkèpp. Ekkor ismèt Florianhoz szòlok.
-Herr Haagen, ha megbocsàjt egy percre... - jelzek praclimmal ízlèsesen, talàn kissè esetlen is, enni óhajtok lassan. Majd kisvártatva felàllok, s megindulok a sorok között, arrafelè orientàlódva honnèt èrkeztem, ám nem egészen a sàtrak àrnyèkàból irànyt vàltva, inkàbb kivàràst eszközölve...mintha csupàn új pozícióból kívànnàm làtni a kiegyenlített küzdelmet.
A dúvad Steinhagert nem tèveszthetem szem elöl... - bàr furdalja oldalam a kívàncsisàg, csak szemmel követem a fèrfit. Bár Florian nem tart velem, nem szándékozom sokáig elmaradni.

Vannak étkezőkocsik/standok/felszolgálók? Vagy mi/ki biztosítja a nemesek és számos kereskedő számára az étket, nemes itókákat a lovagi tornán? Bizonyára megvannak rá az embereik, de azok sem a vásárból hoztak magukkal... Vannak tipjeim, de ird meg Te :)
This message was last edited by the player at 20:32, Wed 17 Aug 2016.

Florian szorakozottan bolint, nagyon lekoti az aktialus kuzdelem. Mikozben probalsz eszrevetlenul figyelni Steinhagerre az egyszeruen nyilegyenesen setal kifele. Ugy tunik elege lett az egeszbol. Magaban fustolog, de ahhoz hogy halljad kozelebb kene lenned

Etkezo kocsik nincsenek. Aki eleg gazdag hozza annak van eleg szolgaja hogy satrat tartson fenn es ott egyen, vagy a varosban bent

Húsz lépés...
Floriantól eltávodva minden jel arra utal észrevétlenül megközelítem a feljárót, majd a célszemélyhez közel eső pontot, melyen mikor áthalad, kisvártatva a nyomába eredek. Földbe szúrt sátortartó. Még tizenkét lépés.
Figyelek a köröttem történtekre, de legbelül csupán a hitemre és megérzésemre hagyatkozom, mely mióta megláttam Steinhagert nem hagy nyugodni. Hat lépés. A vér dörömből füleimben,  oly hevesen ver szívem, akár apró madár szárnyai...nagy levegőt veszek, hogy kitisztuljon hallásom, kizárva az üdvrivalgók moraját, hogy csupán apró topánkáim nesztelen lépteinek zaja és a férfi motyogása törje meg a hirtelen beállt csendet...

...és akkor. Négy lépés...


Az árnyékok! Fedezék. Irányt vált. Kizárt hogy nem követik a kékvérűt. Mindig akad egy figyelő szempár, hűséges testőr, éber városőr. - folytatom utam. De..hisz nem is őt követem hanem a hangokat. Saját félelmeim? Haragom? - égek a kétségbeesett vágytól, hogy kiderítsem. Ajkaim szárazak, mint a küzdőtér pora. Saját harcomat vívom, mely ha győzelemre visz...

Megtudom mi történt mielőtt elhagyja a tornát.
This message was last edited by the player at 18:08, Fri 19 Aug 2016.

In reply to Josef Quartjin (msg # 214):

- Amint megtudom mi a helyzet szólok. Én se akarnám hogy az első helyen felakasszanak.- majd kiürítem a kupámat és elkezdek felszedelődzködni az asztaltól. - Na merre is van ez a mi nemes urunk? Csak mert van hozzá egy két keresetlen szavam...

Majd akár kapok tájékoztatást akár nem elkezdem megkeresni...

In reply to Cyl Sepha (msg # 229):

Cyl mintha veeltlenul tenne kozelebb megy, kozben fulel kemenyen, sokaig nem hall sokat, de vegul mikor kisse meg kozelebb mereszkedik koncentralasanak meglesz az eredmenye - ... felesleges. Valamire biztos keszul es ki akart rakni, hogy a hatam mogott tehesse meg. Engem nem tud felrelokni ilyen konnyen ...-
Hirtelen ket testor csatlakozik hozza, ugy tunik a sstrak kozott varakoztak eddig es mivel uruk tavozni keszul felvettek vele a ritmust.
This message was last updated by the player at 20:18, Thu 25 Aug 2016.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 230):

Josef es Chlodovech a kerdesre vajon Johann merre ment csak megrazzak a fejuket, ok se tudnak tobbet mint te, hogy a varos fele. Igy aztan miutan vegeztel a soroddel arrafele indulsz.

Gunther
link to a message in this game

A tornát hátrahagyva, a siker koronáját elérve, mégis bölcsen a hallgatózás gyanúját menesztve mikor célpontom megtorpan kissé lemaradva ugyan, de felbátorodva követem a triót a vásár irányába.
Herr Hagennek talán fel sem fog tűnni távollétem, míg ily heves harcok dúlnak a küzdőtéren - járnak gondolataim, ahogy pillanatra visszatekintek. Bár megereszthetnék pár sort Floriannal...de nem Cyl, erre most nincs idő. - háborgó lélekkel folytatom utam.
Talán a testőreinek kibeszéli mi lelkét nyomja, megnyílik... Megjegyzem magamnak járásukat, viselt fegyvereiket, egy tetoválást, bármely viselt ismertetőjegyet.
Vajon ki akarhatja eltávolítani? S legfőképp honnét? A családi üzletből...vagy többről van szó? - merengek a hallottakon.  Nem hiányzik, hogy idő előtt bennem is ellenséget lásson...

In reply to Cyl Sepha (msg # 233):

Steinhager es testorei nyilegyenesen indulnak meg a satrak kozott a legkozelebbi varoskapu fele. Cyl egy ideig lemaradva koveti oket, de ilyen tavolsagbol mar nem sokat hall. A satrak tulso felenel azonban, a nemesseget a porneptol vedo testorok gyurujetol nem messze hagyja elveszni a szeme elol a feldult kereskedot. Visszaterve a kuzdelem meg messze nem tunik eldontottnek. Mindket fel tapasztaltnak es kivalo vivonak tunik, valoszinuleg meg jo ideig eltart mig a faradtsag hatasara az egyik olyat vet amit a masik megfeleloen ki tud hasznalni hogy a sajat hasznara forditva eldonthesse a viadalt.

Ahogy a testőrök gyűrűje átengedi a triót, rövid nézelődés után, kevés ropogtatni való élelmet (mondjuk pirított mandulát, ha van) magamhoz véve némi kerülővel ugyan, de visszatérek Florian mellé.
-Üdv ismét - köszöntöm kedélyesen a férfit.

In reply to Cyl Sepha (msg # 235):

Cyl szep lassan lemarad es figyel de ugy tunik senki sem kovette a tavozo kereskedot, vagy legalabbis senki akit a lany kiszurt volna. Meg egy ideig probal eszrevetlenul figyelni abba az iranyba majd rovid kerulovel visszater. Herr Haagen lathatoan teljesen belefeledkezett a harcba kozben de Cyl koszontesere felnez
- Ahh mar vissza is tert. Minden rendben volt? - kerdezi, de kozben egy kulonosen veszedelmesnek tuno tamadasnal felszisszen, de vegul a mar kisse lassulo penge elol Sir Monhaupt az utolso pillanatban felrelep.
This message was last updated by the player at 21:06, Tue 30 Aug 2016.

-Ppperszee...vagyis, mègse...nem mondhatnám mert - kezdek bele zavartan. -herr Steinhager pár perce úgy viharzott el mellettem, akár felbôszült dúvad. Kèpzelje, magában motyogott ès dünnyögött, hogy..hogy valaki-valamire biztosan készül és..és ki akarják rakni, hogy a háta mögött tehessék meg. Teljesen magán kívül volt a dühtől. - lehet nem Florian a megfelelő ember, kit be kellene avatnom - iménti zavarodottságomból viszont igyekszem előnyt kovácsolni, kockáztatok. Eszembe jut a főtéren óbégató bolond, valamint a Siratók. Persze bölcsen hallgatok Remélem Theodora, Manfred és Kastor eredményes beszélgetést folytatott herr Richterrel - tekintek úgy a Nap, ahogy a viadal állására, ahogy a küzdőtéren árnyékot vetnek a jócskán fertályórája harcoló lovagok.
Még nincs itt az ideje, hogy elhagyjam a tornát...s mit hallottam talàn Floriannak sem közömbös.

-ÖÖ...bocsánat, ne vegye tolakodásnak. Nem is biztos, hogy ismeri valamennyi herr Steinhagert. - szegem le fejecském.
This message was last edited by the player at 12:12, Fri 02 Sept 2016.

Eloszor csak fel fullel figyel aztan a Steinhagerekre utalasodra vegul csak odapillant - Steinhager? Her Heinrich Steinhager - mondja olyan hangsullyal ami kisse gunyos, de aztan szinte mentegetozve hozzateszi - Faragatlan alak es meg a legkivalobb szorakoztatas sem jo neki - razza mega fejet picit majd kicsit elneveti magat mikozben ujra a kuzdelmet lesi, de hozzateszi bizalmas hangsullyal - Valoszinuleg megint a batyjaval zordult ossze. Nem jonnek ki tulsagosan es Franz tartja markaban a csaladi uzlet nagy reszet. -
This message was last updated by the player at 20:54, Tue 06 Sept 2016.

-Her Heinrich Steinhager...igen. - helyesbítek mentegetőzése után. -Hiába, míg a barátok választottak, addig a családtagok...- esek gondolkodóba a küzdelmet figyelve, -Önnek van testvére Florian?

Florian eppen valaszolna amikor a kuzdelem eltereli a figyelmet, igy par pillanat kesessel erkezik valasza - Harom is, bar a legkisebb meg szinte gyerek - mosolyodik el - Bar en a sajat batyammal jol kijovok, ot jobban erdekli az uzlet engem meg a vivas - mondja kisse vidaman. Lathatoan nem tori le hogy nem orokli majd a vagyon nagy reszet
This message was last updated by the player at 21:35, Tue 13 Sept 2016.

Míg véget nem ér Sir Monhaupt és Lord Rachmer küzdelme szótlan maradok. Minden figyelmemet a viadalnak szentelem. Csak ahogy lassan elhal a tapsvihar akkor ébredek rá mennyire elrepült az idő, hát ismét Florianhoz fordulok.
-Köszönöm társaságát Florian, remekül éreztem magam. - mosolygom reá. -Ugyan nemsoká elszólítanak teendőim, ám ha minden jól alakul reményeim szerint...holnap..ugyanitt? - pendítem meg az ismételt találkozót a nemes úrnak mielőtt távoznék.

A következő utam magistrate Richter sátrához, eztán terveim szerint a könyvtárba vezet...

A csata meg majd negyed oran at megy, mar mar ugy tunik hogy az erosebb Lord Rachmer jon ki belole gyoztesen, de vegul a hadi tapasztalat Sir Monhaupt fele billenti a merleget. Az alacsonyabb lovag kihasznalva Lord Rachmer egy hibajat egy gyors ellentamadas vegen kicsit kibillenti ellenfelet az egyensulyabol es onnan nem hagyja hogy megegyszer visszaszerezze az iranyitast. A helybeli nemesek ledobbenve nezik a viadal veget es egy ideig eltart mig megtapsoljak a gyoztest.
- Ez volt a nap viadala, nagyszeru volt - lelkendezik Florian majd hallva hogy tavozol illedelmesen felall es biccent - Termeszetesen. Amennyiben csaladom ugyei megengedik mindenkeppen itt leszek, elvegre holnap lesz a torna csucspontja. - teszi hozza mosolyogva majd miutan illendoen elbucsuzott toled visszaul nezni a vivast.
This message was last updated by the player at 20:55, Mon 19 Sept 2016.

A lovagi tornarol konnyeden kijutsz. Ugy tunik senki sem igazan nezi ki tavozik, de miert is tennek. Mindenesetre lathatoan elegge kevesen tavoznak, a tobbseg marad hogy vegignezze a versengest meg ugy is, hogy a helyi bajnok kiesett.

A satrak kozul kierve nemsokara ujra a birosag satra elott allsz. Mindket kaloda foglalt ujfent, ugy tunik akarki is helyettesiti Magistrate Richert nem tetlenkedik amikor arrol van szo hogy buntetest osszon ki.

Florian - elgondolásom szerint illedelmesen, gyakorlatilag általam kissé esetlenül viszonzott - búcsúja után ahogy a lelátók árnyékába érek már szedem is apró lábaimat. Pár pillanatra eltekintek a legközelebbi városkapu felé, hol korábban herr Steinhager testőreivel távozott, ám terveim más iramot diktálnak. Ügyes léptekkel, sebesen szlalomozom a kifeszített kötelek földre szegezett sátorcövekei között míg a tornáról távozóban az ellenőrzőpontokon határozottan áthaladva fel nem tűnik az ismerős sátor süvege. A bíró sátrának meglátogatása után irány az Adél-gyűrű, vagyis inkább a Nagykönyvtár...ahogy herr Steinhager viselkedett...volt benne valami nyugtalanító.  - morfondírozom magamban.

Ó..igen! S napnyugtára az Alabárdosban...majd beszámol Theodora és Manfred miben állapodtak meg herr Richterrel. - tárom szét legyezőmet a gondolatra egykedvűen ahogy belépek a sátor száját két oldalról keretező kalodákhoz érkezvén. Ezúttal inkább oda se tekintek, kit sújtott a törvény.

Bizonyosan megkésve érkeztem az elhúzódó viadal miatt, ám cseppet sem csüggedek. Estebéd előtt persze érdemes lesz átvedlenem... - keresi tekintetem Andreát, amint hozzászokik szemem a bent uralkodó félhomályhoz.

-Üdvözlet, Magistrate Richert keresem. - szólok csendesen a rám szegeződő szempárhoz. (ki se nem Richter, se nem Andrea..gondolom :)

A satrat orzo alabardosok meg sem probalnak megallitani igy eleg konnyen bejutsz. Bent Andrea-t es egy koverkes, alakot latsz. Szemlatomast nem Richter az.

Andrea kerdesedre buzgon felel - Magistrate Richter megbetegedett es hazatert, de tavolleteben Magistrate Gorvintz latja el a fesztival biroi feladatait - mutat a koverkes alakra aki arcan nem titkolt unalommal es kegyetlenseggel olvas eppen valami iratot, nem kell hozza gondolatolvasonak lenni hogy lassad nem szeret itt lenni, nem akar itt lenni es valoszinuleg a leheto leggyorsabban lezar minden ugyet.
This message was last updated by the player at 21:02, Thu 22 Sept 2016.

-Öö..Magistrate Gorvintz, üdvözlöm. Cecil von Pfeifraucher. köszöntöm hangomban némi meglepettséggel színezett bemutatkozásomat követően illendőn, meghajlással a pufók hivatalnokot Andrea szavainak súlya alatt, ám tekintetem már nem leplezi érzelmeim mihelyst a serényen dolgozó bíróról a lányra emelem. Megbetegedett?
-Akkor..jobbulást kívánok herr Richternek. - szólok tisztán, majd halkabbra fogom hangszínem ahogy közelebb lépek a jegyzőhöz. -Bizonyára a helyettese lesz, Andrea. Volna rám egy perce? - foglalok helyet a lány mellett, akár nemesként tenném, hisz álcám kötelez. -Herr Richter tudomásom szerint kiemelten fontos ügyben járt el, mi történt pontosan? Járt itt Myrmidia papnője és vegyes kompániája..? - kérdem gyanakvón.

Andrea kisse osszerancolja a homlokat lathatoan ilyen kozvetlen stilust nem szokott meg a kornyekbeli nemesektol, de miutan elpillant az uj biro fele gyorsan valaszol - Sok a dolgunk a Magistrate-tel Fraulein - majd mikor meggyozodott rola hogy az irat lekoti a biro figyelmet valamennyire es nem ot nezi halkabban folytatja - Herr Richter. Nem tudom, lehet csak a sok munka. Del elott elment a varoshazara hogy beszeljen a tanacsbol valakivel. Kisse komoly volt mikor visszatert, de majd mindig ilyen, akkor meg nem tunt betegnek. Aztan nemsokkal azutan hogy beszelt az orseg kapitanyaval vettem eszre hogy teljesen feher az arca. - a tavolba nez - Valoszinuleg mar korabban sem volt teljesen jol persze, csak nem latszott rajta. Nagyon eleteros es energikus, az ember hajlamos elfelejteni hogy mar benne jar a korban es vigyaznia kene magara - monja oszinte aggodassal a hangjaban. Majd a Theodoraekra vonatkozo kerdesed kapcsan megjegyzi. - Nem tudom miert kivancsi ra. Az uj Magistrate kozolte hogy tartsam tavol oket, bajkeverok - nez sokatmondoan - De Herr Richter meghallgatta oket igy elmondtam nekik is hogy beteg es a birosag epuleteben levo lakasan pihen. Remelem nem csinaltam rosszat vele. - nez megszeppenve
This message was last edited by the player at 21:55, Tue 27 Sept 2016.

Villámcsapásként hasít belém a felismerés, tudásszomjam pillanatra feledtette kifinomult álcám, apró köhintés után bátortalan, ám mesterkélt modort mellőzve, apróbb fejhajtással jelzek folytathatja, mikor ismét felém fordul. Hangnemem ugyanakkor továbbra sem távolságtartó. -Van tudomása róla, személy szerint kivel diskurált a városi tanácsból magistrate Richter? - majd Tonytól megérdeklődőm, mily névre hallgat az őrség kapitánya - további kérdésekkel nem akarom fokozni gyanúba fulladó elkeseredését, inkább alátámasztom az elhangzottakat.

-Magam is szívből remélem, hogy mihamarabb meggyógyul a magistrate. S igen, bajkeverők, de ahogy hallottam a jó szándék vezérli őket Myrmidiának hála, legalábbis szívből remélem nem kevertek bajt... - nézek sokatmondóan, rosszallón; távolról sem füllentve a jegyzőnek.
This message was last edited by the player at 04:12, Wed 28 Sept 2016.

Andrea kicsit korbeles beszelhet e ilyenekrol de ugy latja senki nem hallja - Termeszetesen a magistrate nem avatott be de ugy gondolom valaki fontos emberrel volt talalkozoja. Talan a varosi tanacsbol. Vagy az egyik nagy ceh vezetesebol. - vonja meg a vallat kisse tanacstalanul de a szajat ugy csucsoriti amin latszik hogy maga is szeretne nagyon tudni. A csapatra vonatkozo kerdesedre kicsit elgondolkozik - Megbizhatonak tuntek de sose lehet tudni. Mindenfele dolgot hazudtak a csatornakrol. - megcsovalja a fejet rosszalloan - Pedig mindenki tudja hogy a dolgok nem ugy tortentek - nez sokatmondoan feled - Mast nem tudom okoztak e, de az ilyenek neha veszedelmesek. Magistrate Gorvintz is rosszakat hallott roluk. azt mondta hogy talan az lenne a legjobb ha bezaratna oket. - huzza fel az egyik szemoldoket - Bar valoszinuleg bizonyitek nincsen ellenuk mert kulonben mar megtette volna. Magistrate Gorvintz kemeny de igazsagos - mondja a valoszinuleg alaposan begyakorolt szavakat
This message was last updated by the player at 21:48, Wed 05 Oct 2016.

Mindenki tudja, hogy a dolgok nem úgy történtek... - biccentéssel viszonzom a sokatmondó pillantást, hol több kérdésnek nincs helye.
-Bizonyára, kemény és igazságos. Verena vigyázzon reá, s önre is. Reméljük magistrate Richter mihamarabb tudja majd folytatni a megkezdett munkát... - azzal apró, jelzésértékű főhajtás kíséretében búcsúzom, majd elhagyom a sátrat.

Irány a könyvtár.

Cyl pillantasat ha Andrea eszrevette is nem ad tanusagot arrol hogy megertette. Biztatoan mosolyog a szavaidra es megjegyzi - Termeszetesen atadom majd Herr Richternek a jokivansagait fraulein - majd visszater a munkajahoz mikor kimesz.

(Mivel nem mondtad meg pontosan melyik konyvtraba is indulsz... Igy a kozelebbi fele iranyitalak)

Cyl
link to a message in this game
This message was last updated by the player at 21:27, Sun 09 Oct 2016.

Cyl

A fogadoba vezeto kitero utan Cyl ismet megszokott utazosabb ruhajaban vegyul el a vasari tomegben. A szornycirkusz korul messze nincsen akora tomeg mint legelso nap, a hirek ugy latszik gyorsan terjednek es legnezettebb szerzemenyuk elvesztese ugy latszik a nezoket is kisse elapasztotta. Malthusius mester es a kisse torzonborz torpe segitoje a ketrecek korul jar, kicsit rendezkednek, de talan inkabb megszokasbol, nem tunik ugy mint akik tenylegesen sok mindent el is vegeznek.
This message was last updated by the player at 22:25, Sun 13 Nov 2016.

A Teugenek vagyona komoly gyarapodásnak indult. Lehetnek embereik úgy a kereskedő céhek, mint akár a városi tanács soraiban. Ejin Va türelemre intene, mielőtt a nem megfelelő helyen és időben oktondi kérdéseimmel vészt rónék fejemre, s ráfaragnék oly módon ami még a bölcs Richternek magistrate számára sem lett volna kihívás, ha a felszínt kapargatja csupán... -  hajtom össze a papírokat, melyeket egy fonállal gondosan átkötök; készen az indulásra, elhagyni a Városházát. Hosszas folyosókat keresztülszelve, végül kiérve az hatalmas épületől, annak árnyékából elidőzik tekintetem a szemben pöffeszkedő kalmárcéh épületének túldíszített ornamentumain; mely magas, több szárnyú ablakait keretezni.
Nem túl vígan, de hamar odébbállok. Verena templomára sem tekintek vissza.
---
Az Alabárdos fogadóhoz érve a hátsó bejáraton át szobámba felslisszolva tanult, rapid ám kifinomult mozdulatokkal vedlem le nemesi gúnyám zárt ajtó mögött; a Városházáról visszafelé - korábban - testem köré kanyarított köpenyem hetykén az ágyra vetem, majd egykettőre megszabadulok egy jókora dézsa víz hathatós segedelmével sminkemtől is. Dús hajkoronám kiengedem, hagyva, hogy vállaimra omoljon, ezúttal nem tűzöm kontyba fürtjeit. Szoknyát veszek, lábamra közel vízhatlan csizmámat húzom, melynek szárát lábszárvédőmmel fogatom meg - ha ismét le kellene merészkedni a csatornába -, felülre rövid ruhám fölé bőrvértem kerül. Köpenyem kámzsáját fejembe húzom, miután tartócsatját összekapcsoltam kulcscsontom felett. Felveszem karpereceim, combomra csatolom tőröm tokját, majd felkötöm kendőm, mi alkalomadtán arcmaszkul is szolgálhat...

Zárom szobám ajtaját, majd sietős léptekkel igyekszem le a lépcsőn, hogy pár szívdobbanással később nyomban ott távozzam, hol korábban érkeztem. Ismét a fesztiválra igyekszem, ám gondolataim már előrébb járnak.
Vajon milyen praktikákat használ Malthusius doktor, hogy kelendőbbé tegye szörnycirkuszát, s kezesbáránnyá bebörtönzött lakóit? Mitől nem riadna vissza az olyannyira áhított, s hajszolt sikerért és népszerűségért a sarlatán? Egyáltalán miféle doktor az, aki hivatását sutba vágva, ejtve Shallya tanait afféle Szörnycirkuszt "vezet"? Vagy csupán egy tévút, akár a goblin esete, mi túlzottan szem előtt volt..és mi követtük, majd belesétáltunk? - tartom nyitva szemem lépteim nyomán. A város egy tolvajcéhétől komoly összeget emeltem el a minap...
A Szörnycirkuszt megközelítve figyelek, hogy kifüggesztenek e bármit, mi közelgő előadást sejtet. Végül a törpe mellé érve, az egyik ketrec tartalmát - persze vagy két lépés távolságból - szemrevételezve megszólalok.
-Jó napot, lesz ma este előadás? - kérdem ártatlanul, csillogó tekintettel...

Városibeli térképek, nekem logikusnak tűnik mégha nem is oly részletesek.
This message was last edited by the player at 18:12, Thu 17 Nov 2016.

A torzonborz torpe kuld egy lapos pillantast Cyl fele, de igazan mintha csak atnezne rajta. A ketrecek kozottteblabol tovabbra is mikozben motyog valamit az orra alatt es a keze ugyeben tartott hegyes bottal alaposan megbokdos egy szemmel lathatoan nem tul jo allapotban levo normalis goblint az egyik ketrecben, majd hirtelen Cyl fele fordul mintha egyenesen ranezne
- A sotet ember... Nem az aki... - majd kicsit megrazza a fejet es motyogni kezd megint - Nem az hanem a masik. A tul sok ... Beszakad a teto -
This message was last updated by the player at 22:29, Mon 21 Nov 2016.

Malthusius siet oda gyors leptekkel - Bocsasson meg holgyem, de a segedem, no, nem teljesen epelmeju. Viszont feletteb huseges es tudja ilyen veszedelmek koze nem konnyu belevalo embereket talalni - kuld egy batorito mosolyt - De mit is kerdezett kiskegyed? Eloadas? Nos meg nem dolt el - nez kisse titokzatosan, de valahogy a szemei faradtak - Tudja mindenfele es fajta erdekessegunk van am - bolint egyet - Az Oregvilag majd minden szegletet bejartam, hogy osszegyujtsem ezeket a szornyuseges lenyeket, nemelyikuk lattan a gyengebb idegzetuek, nos... Bizton allithatom hogy vissza nem tero elmenyben lenne resze ha eljonne - adja elo a szemlatomast jol begyakorolt mondatokat, bar meggyozobb lenne ha az emberek gyulekeznenek a ketrecei korul.
This message was last updated by the player at 22:36, Mon 21 Nov 2016.

A túlzások nélkül bebörtönzött szerencsétlenek, bitóra sem méltó goblinfattyak közelében némi viszolygással vegyes érdeklődéssel, megbabonázva hallgatom a törpe motyogását, csak Malthusius közeledtére ocsúdok fel a pillanatból. A sötét ember...
Ööö..persze, hogyne...sejtem - reflektálok csendesen aztán a porondmester kimagyarázására, elhatárolódva a távozó törpétől. Talán Gottrira is hasonló rosszsors várt volna, ha túléli..mi..? - ejtek félszeg mosolyt viszonzásul a doktor felé, vagy legyen bármi e kontár hivatása, arcvonásaim nem árulkodnak valós érzelmeimről. -Igen...előadás, attrakció érdekelne, ahogy bizonyára még sokakat a vásáron... - fogalmazok óvatosan, de tekintetem nem kerüli a hajlott hátú 'cirkuszmester' vizenyős, fáradt szemeit. Ahogy félelem sincs bennük. Az Öregvilág minden szegletét egymaga? Feslett erkölcsű szájhős..arra két élet is kevés volna...
-Ahogy egy igazi bűvész sem fedi fel a titkait, gondolom a lepel a vadabb álmokon  - mutatok el a ketrecek irányába - is rajta marad, vagy esetleg bepillanthatnék alájuk? - incselkedem a gondolattal ajkamba harapva, rövid szoknyám szélét igazgatva.

A letakart ketrecekrol erdeklodve titokzatosan elmosolyodik - Minden titkot nem fedhetek fel elore - de a szemei nem tunnek tul vidamnak, miden bizonnyal megviselte a haromlabu goblin elvesztese - Az eloadasra is kell hogy maradjon valami - szinpadiasan korbeint - Ha mindent latni szeretne jojjon el az eloadasra keso delutan. - cinkosan kozelhajolva folytatja - Biztosithatom ilyen szorakozasban ritkan lehet resze -
This message was last updated by the player at 21:56, Fri 25 Nov 2016.

A férfi nyájas modora megszólaltatja a vészcsengőt elmémben, távolságtartásra int. Önkéntelen hátrébb is lépek az egyik közeli ketrec fura árnyékot vető "tartalmától".
-Nem hagynám ki... - azzal kisvártatva búcsúzom a férfitól, bizonyára még sok dolga akad az előadásig. Nem teszek fel kérdéseket.

In reply to Cyl Sepha (msg # 258):

Cyl viszonylag gyorsan tavozik az attrakciojat vesztet szorncirkusz ketrecei kozul es a varos kapuja fele veszi az iranyt. Az allatvasaron atkelve eszreveszi a tarsasag tagjait kozeledni a varosfal menten, lathatoan a vasar fele tartanak.

Theodora, Johann, Manfred, Hrothgar, Gunther, Amelia

A tarsasag gondolataiba melyedve beszelgetve vag at a temetot a vasartol elvalaszto teruleten majd elindul a mostanra jelentosen meguresedett karamok kozott.

(Aki dob egy sikeres Perceptiont kiszurhatja a kapu fele igyekvol Cylt is a vasar forgatagabal. Cyl kiszurja a csapatot mert ennyi a sima vasarrajarotol eluto alakot nem nehez kiszurni)

Vegul rovid keresgeles utan a sorsatraknal megtalaljatok Chlodovechet es Josefet. Ugy tunik jollaktak es be is ittak alaposan. Chlodovech laba mellett Kenyer fekszik a foldon egy csontot ragcsalva komotosan.

Felületesen, ugyanakkor célratörően pásztázom a fesztiválban megforduló embereket, remélve, hogy sikerül majd kiszúrnom Chlodovechet és Josefet - már amennyiben valóban itt vannak a fesztivál városfalon kívüli területén és nem tértek vissza a fogadóba vagy esetleg sétáltak el egészen a kikötőig, vissza a kislevi férfi hajójához. Mikor észrevesszük őket elindulok feléjük, iszákosságukat látva kissé megcsóválom a fejemet; egészen biztosan sok itt a zsebtolvaj akik csak az alkalomra várnak, ráadásul hogyha esetleg bármilyen verekedés vagy harc törne ki a forgatagban, hogyan hozhatnák befolyásoltan a legtaktikusabb döntést?
Mikor odaérünk néhány szívdobbanásnyi ideig csak figyelem őket s csak utána szólalok meg - ha esetleg valami sörpadnál ülnének és van elég hely, akkor helyet is foglalok, reményeim szerint a többiekkel együtt: -Látom kiélvezitek a vásári hangulatot. - mondom, s bár jómagam nem helyeslem az ilyenféle tivornyázást, se gúny se megvetés nincs a hangomban. -Most viszont kicsit szükségem volna rátok. - Josefre nézek: -Úgy hallottam, hogy Herr Ruggbroderrel üzletelsz. Igaz ez? Mennyire ismered a férfit? Személyesen vagy csak valamelyik neki dolgozó kereskedővel tárgyaltál? - kérdezek mielőtt még válaszolhatna. Nem igazán tudom, hogy pontosan hogyan működhet egy hajós és egy kereskedőcsalád között az üzleti megbeszélés, kérdéseimből valószínűleg ez látszik is.
This message was last edited by the player at 22:14, Mon 28 Nov 2016.

Az erkezoket meglatva Chlodovech vidaman felemeli korsojat - Gyertek csatlakozzatok. Ha gondoljatok elmeselem kozben miket is lattam Tileai utam alatt - persze a tortenetet mar joparszor hallottatok a hajout alatt, de ugy tunik Chlodovechet ez nem tori le es szivesen elmeselne.
This message was last updated by the GM at 22:39, Wed 30 Nov 2016.

Josef a kerdesre megvakarja busa fejet - Uzleteltem vele, de hogy ismerem az kisse tulzas. Talalkoztam vele, de a legtobb reszletet nem vele targyaltam at csak a lenyeges pontokat - vonja meg a vallat es nez kivancsian Theodorara
This message was last updated by the player at 22:42, Wed 30 Nov 2016.

Annyira bele van merülve a gondolataiba az eddig történtekkel kapcsolatban, hogy az sem tűnne fel neki, ha kiürítené valamelyik utcakölyök a lány zsebeit.
Nem mintha tudhatna mit csenni tőle, mert szinte minden zsebe üres, de ez már más kérdés.
A gondolatai az elmondottak alapján csúnyán szétmarcangolt és senkinek sem hiányzó szerencsétlenek megszaporodott száma mellett a bíró hírtelen betegsége, a tünetek egy Johann által olvasott korábban történt halállal végződött betegség hasonlósága és főleg a lány szerint rikítóan gyanúsan viselkedett kapitány körül keringenek. Időnként megszólalna, legalábbis jelzi, hogy mondana valamit, de minden egyes alkalommal aztán csak megingatja a fejét és inkább csendben marad. Elvégre a többiek is szerinte ugyanazon gondolkoznak. Az elcsípett beszélgetést hallva legalábbis erre jut.
Amikor Josef-ékhez ér a kis társaság, akkor Johann-t kicsit félrevonja, de nem túl feltűnően, inkább csak azért, hogy az oldalát furkáló kíváncsiság és a hirtelenjében jött látszólagos felbátorodás eredményezte felvetését megossza a "nemesúrral", mielőtt a többiek -de főképp Theodora- fülei hallatán is kimondani merné.
- Engem érdekel, hogy a kapitány biztosan járt-e a Magistrate-nél, mert ha nem, akkor azért nem annyira vészes még ez az egész. De ha nem csak egy hasonmás volt a bírói sátorban, akkor... Na meg talán Verena papnőjét és Morr papját tartanám csupán gyanún felülinek a tanács tagjai közül... mert akinek sok pénze van, az mindig még többet akar és egyébként is ha tanácstag, akkor könnyebben befolyásolja a többieket és hajtja a saját malmára a vizet és az alvilági vezéralakról érdekes módon nem is nagyon esett szó ééés... - sikerült a nagy hallgatás után bő lére eresztenie a mondandóját és mintha még mindig nem is akarná befejezni, olyan lendülettel veszi az újabb és sokat sejtetően nagy levegőt. Mielőtt azonban folytatná, a mesemondó is megszólal és Amelia -egy új és érdekesnek várt történetet remélve- elfelejti egy csapásra, amit még mondani akart és közelebb telepedik Chlodovech-ékhez.

Egy afféle "már megint" tekintettel reagálok Chlodovechnek amikor ismételten a jól megszokott Tileai útról kíván ismét mesélni - mindezek ellenére csodálom a férfi jókedvét, nem igazán látszik rajta se izgatottság se más ahhoz képest, hogy az este milyen dolgokat láttuk a csatornában. Én sajnos ennél sokkal borúsabban látom a helyzetet és sokkal inkább fűt a tettvágy mintsem hogy egy percig is képes legyek megpihenni - leszámítva természetesen az imádkozást, és a gyakorlást; az legalább megnyugtatja elmémet. Josef válaszát hallva bólintok a kislevi férfinek: -Értem. - nyugtázom a hallottakat. -Szeretnék vele találkozni, tudsz nekem ebben segíteni? Nem kívánok az üzleted kárára lenni, de a magam erejéből talán napokba is telhetne míg a közelébe kerülhetnék kérdéseim pedig sürgősek és örülnék neki, hogyha mihamarabb fel tudnám tenni őket. - térek a tőlem megszokott módon rögtön a lényegre.

In reply to Amelia (msg # 264):

Chlodovech nem zavartatva magat attol hogy nem mindenki csung a szavain szep lassan bele is kezd. A kezeben levo soroskorsoval ugy banva mintha valamifele mutatopalca lenne hevesen gesztikulalva mesel - Tilea, na az am a csodak foldje, a hatar hercegsegeken at erkeztem Pavona foldjere... - a meset mar tobbszor is hallottatok, rendszerint ujabb es ujabb csodas elemekkel bovul minden ujabb mesenel, hogy ez a meselo javulo emlekezete vagy a hozzaszott kitalalmanyok miatt van lehet sosem tudjatok meg.
This message was last updated by the GM at 22:44, Tue 06 Dec 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 265):

Josef kisse elgondolkodva nez a kerdes kapcsan - Megprobalni eppen meg tudom, de valamifele komoly ok nelkul nem hiszem hogy sikerulne. Egy kisebb kereskedovel meg talan, de Ruggbroder... Ha nem lenne problemaja mostanaban hajokat szerezni velem sem allna szoba. Erted ugye ez teljesen tiszta uzlet, no nem mintha a masik nem olyen lett volna - kacsint egyet
This message had punctuation tweaked by the player at 22:49, Tue 06 Dec 2016.

-Természetesen. - nyugtázom unottan a kislevi férfi szavait azt illetően, hogy az üzlet amelyet általában folytat teljes mértékben legális; általában elgondolkodok rajta, hogy vajon Josef hogyan nem bukott még le, amikor ennyire könnyen elárulja a titkát másoknak, hiszen mi mindannyian tudjuk, hogy pontosan miben is utazik és egyikünkben sincs igazán oka megbízni. Úgy látszik, hogy nem csak egy ütközetben jelent sokat, hogyha hiszünk valamiben - esetemben Myrmidiában, Josef esetében pedig úgy tűnik abban, hogy másokat nem izgatja az ő kis vállalkozása. -Persze, semmire sincs garancia, de én azért örülnék, hogyha megpróbálnád. - teszem még hozzá, majd elgondolkodok miközben a többiek (?) Chlodovech meséjét hallgatják. Nem lehet ajánlólevelünk az, hogy mit sejtünk a város két nagy kereskedőcsaládjáról és hazugsággal sem juthatunk be mert majdnem elkerülhetetlen lenne, hogy szélhámosnak bélyegezzük meg magunkat. -Esetleg, hogyha azt mondanád, hogy ismersz valakit aki a Teugen és a Steinhager családról tudna mesélni neki, akkor lehet, hogy könnyebb lenne a dolgunk. - teszem még hozzá Josefnek. Nem vagyok kufár, de azt sejtem, hogy minden kereskedő szeretne egy darabot a másik üzletéből - ha pedig ő tud valamit, akkor a mi gyanús eseteinket meghallgatva el talán elmondja. Mert abban biztos vagyok, hogy figyelik egymást, mint ahogy a szövetségesek is legalább annyira szemmel tartják baráti szomszédukat mint az ellenséges vidéket.

Josef megvakarja busa fejet es kortyol egyet - Ez meg akar mukodhet is. A nagy csaladok annyira nem rajonganak egymasert es ha valami mocskosat ki tudsz teregetni azert akar jo penzt is kaphatunk - vidul fel a kislevi annak ellenere hogy te nem egeszen errol beszeltel.
This message was last updated by the player at 22:07, Sun 11 Dec 2016.

-Fontosabb dolgokról van szó, mint a pénz, de ha ez az ára annak, hogy segíts... - nem fejezem be a mondatot, helyette inkább rátérek arra, hogy felvezessem a többieknek az elképzeléseimet: -Túl sok mindennel kell mostantól kezdve foglalkoznunk, javasolnám, hogy váljunk csapatokra. - kezdek bele, először Hrothgarra nézve: -Mint mérnök, te talán szerezhetnél engedélyt arra, hogy lemehess a csatornákba. Vissza kellene térnünk a templomhoz, hogy megnézzük járt-e ott azóta valaki, de jobb volna, hogyha ezt törvényesen tehetnénk. - Manfred felé fordulok: -A te korábbi verekedésednek biztosan híre ment már, Ostland bajnoka biztosan találhatna egy két fecsegősebb városőrt a vásár területén akiktől meg lehetne tudni, hogy tudnak-e arról, hogy az őrség parancsnoka korábban Richter sátrában járt, ráadásul kíséret nélkül. - utána Chlodovechre nézek: -Jó volna, hogyha meg tudnánk figyelni a Steinhager irodát ami alatt azt a bizonyos szobát sejtjük. Segítenél nekem ebben? - kérdezem az idősödő vándort, majd még a saját szerepemet is megosztom az asztalnál ülőkkel: -Addig én beszélnék Herr Ruggbroderrel, majd később megpróbálnék beszélni Friedrich Magiriussal, hátha tőle is megtudhatnánk egy két dolgot. - rövid hatásszünet után komoran folytatom: -Elég korán fel fogjuk vonni magunkra a figyelmet, ha már ez eddig nem történt meg. Az Alabárdosban találkozzunk sötétedés után, s egyházam templomát csak akkor keressétek, hogyha muszáj - ha Elinor papnőt gyanúba keverjük, akkor senki sem lesz képes segíteni nekünk hogyha a dolgok rosszra fordulnak.
This message was last edited by the player at 21:26, Sun 15 Jan 2017.

Fejembe húzva rövid bőr mellvérttel fedett lenge ruhám felett hordott dísztelen lenvászon köpenyem csuklyáját apró, nesztelen léptekkel közelítem meg a kompániát miközben Myrmidia papnője - szemlátomást - eligazítást tart.
-Üdvözlet mindenkinek. Beszélnünk kellene priestin Theodora, s nem csupán a Steinhagerekről. Egy elhamarkodott döntésnek rossz vége lehet... - tekintek jelentőségteljesen a kislevi tengeri medvére, majd vissza a papnőre, várva enged e szólnom. (Gold: Feltételezem hagyod beszélni Cylt, egyértelműen hallotta mit mondtál Josefnek.)
-Magistrate Gorvitz - tartom fel pici praclim mutatóujját - ennyire van attól, hogy bezárja bármelyikőtöket, mielőtt egyáltalán ingoványos talajra tévedne az illető, intett óva Andrea. Jártam a városházán, öö..nem, nem így - mutatok végig magamon cserfes mozdulattal - és volt alkalmam átnézni pár telekkönyvet. A Teugen es a Steinhagen család az utolsó pár évben nagyjából egyszerre léptek a komoly gyarapodás útjára. Ám jelenleg Heinrich es Franz Steinhagen rosszban vannak, az idősebb testvér mintha ki akarna túrni öccsét a családi üzlet irányitásából, vagy legalábbis rejteget előtte valamit...de ez nem minden - érintem meg ajkamat mutatóujjammal, elgondolkodva. Nem fontoskodom, ám szavaim tükrözik még csak tizennyolc nyarat láttam. Dús hajkoronám egy elkallódott bal kezem ujjai közt tartott tincsvégit rágcsálom, ahogy majd' minden szempár rám szegeződik a társaságból.
A Teugenek vagyona komoly gyarapodásnak indult. Lehetnek embereik úgy a kereskedő céhek, mint akár a városi tanács soraiban...
-Készítettem egy térképet. Szeretném ha megnéznéd mielőtt Friedrich Magiriussal óhajtanál beszélni... - szólok lágyan, vékonyka hangomon.

Amennyiben már akkor csatlakoztál hozzánk, amikor Josefnek beszéltem, úgy természetesen igen. Ha nem, akkor meg elmondtam néhány mondatban miket terveztünk, hogy tudjak most reagálni a posztodra (legalább feltételezem nem hallgatózni próbáltál, hanem korábban csatlakoztál).

Mikor Cyl megérkezik és köszönt minket majd beszélgetést emleget, lassan bólintok neki beszéd közben, ámbár mutatóujjammal türelemre intem, jelezve, hogy amint mondandóm végére értem, megkapja a szót; közben lándzsámat megragadva arrébb húzódok a padon, hogy leülhessen közénk és a sörpad felett folytathassuk a beszélgetést. Mikor korábbi elképzeléseim vázolását befejeztem, megadom a szót a lánynak.
-Számítottunk erre. - válaszolom elgondolkodva Cylnek rövid hallgatást követően mikor befejezte mondandóját: -Herr Richter rejtélyes megbetegedése után egyértelmű volt, hogy előbb utóbb minket is megpróbálnak majd eltávolítani az útból, úgy tűnik az ismeretlen ellenség hamarabb szánta el magát erre a lépésre mint gondoltam. - magyarázom, sztoikus nyugalommal. -Amíg Myrmidia útmutatásait követjük és nem vállalunk nagyobb kockázatot mint szükséges, addig senki nem fordíthatja ellenünk a város igazságszolgáltatását. - váratlan mosoly keretében folytatom: -Minden esetre ez a lépés azt jelenti, hogy érzékeny irányokba indultunk el. - majd visszatérek a többi mondandójára: -Milyen térképet szeretnél mutatni? És mire kívánsz kilyukadni a két Steinhagen rossz viszonyával? Eddig is úgy sejtettük, hogy Franz Steinhagen valami rosszban sántikál, de a testvérét ezzel megkörnyékezni szerintem túl vakmerő volna.

Bár Cylnek emberi mércével mérve egészen kiváló a hallása, ezúttal nem hallgatóztam, hanem valamivel korábban csatlakoztam, csupán így vezettem fel az újévi első reagom.

..egyszeriben letelepedem Theodora mellé a sörpadhoz. Egyenes tartás, összezárt lábak; óhatatlanul is felveszem a papnő testbeszédét, s bár miután türelemre intett eleinte csatlakozom figyelmes hallgatóságához, de szívem ég a vágytól, hogy folytathassam eszmecserém. Mire Theodora befejezi elmélkedését, beleszőve Myrmidia útmutatásait - mit fejben összevetek Sigmar írott tanaival - már előrébb szárnyalok gondolatban, még ha a kezdeti lelkesedésem alább is hagy a papnő kitartó nyugalma folytán.
-A jegyzeteimet biztos helyre rejtettem, de a városházáról szerzett, a jelekkel sebtiben felkarcolt térkép nálam van azokról a telkekről, dokkokról melyek jelenleg a Steinhagerek és a Teugenek birtokában vannak, a kikötő vonzáskörzeteit is beleértve. - magyarázom. -Egyébként, leszámítva a városházán tett kitérőmet, a nap nagy részét a schaffenfest-i lovagi tornán töltöttem. Ott találkoztam egy nemesúrral a Haagen házból, s lettem utóbb figyelmes a feldúlt Heinrich Steinhagerre, hogy Franz ismét a megkérdezése nélkül döntött...hogy pontosan miben arra persze nem derült fény, még. Mindenesetre nem hiszem, hogy túlontúl vad elképzelés volna utánajárni... - gondolkodom félhangosan, bár végig halkan beszélek.
-Ti merre jártatok mióta elváltak útjaink...? - többeknek fekete saras a csizmája, a városon kívül voltak - tekintek a papnőre ártatlan arckifejezéssel.
This message was last edited by the player at 14:40, Tue 03 Jan 2017.

Végighallgatom a lány mondandóját, fejben kalkulálgatva, hogy melyik új információ milyen módon befolyásolja az esélyeinket arra, hogy hamarosan valami kritikus jelentőségű információt szerezzünk. A lovagi torna említése néhány röpke pillanatra eltereli a figyelmemet ezekről a számításokról; nem tagadom, kíváncsi volnék az eseményre, de elsősorban az érdekelne, hogy Myrmidia valamelyik lovagrendje képviselteti-e magát az eseményen. -Mi az elképzelésed, hogy derítenéd ki, hogy mi volt az a kérdés amiben megkérdezése nélkül döntött? - kérdezem érdeklődve. -Ha úgy gondolod neked sikerülne, akkor bátorítalak rá, hogy próbáld meg, de... - nézek körbe társaságunkon. ...ebben egyedül Kastor tudhat neked segíteni. - nézek az örökösre, majd válaszolok a lány kérdésére: -Meglátogattuk Richter Magistratet. Bár közel sem vagyok annyira jó gyógyító mint aki kezeli, de én egészen biztos vagyok benne, hogy a férfit megmérgezték, ráadásul pont ugyanazokat a tüneteket mutatja mint a korábban elhunyt Karl Teugen. - magyarázom, nem térve ki arra, hogy mi milyen következtetésekre jutottunk emiatt, ezt a lány fantáziájára bízom; talán így észrevesz valami összefüggést amit mi nem, mert együtt rágtuk át magunkat az elméleten. -Utána meglátogattuk Shallya, majd Morr papját. Mind a ketten tagjai a városi tanácsnak, Rubenstern papnőt megkértem, hogy látogassa meg Herr Richtert, reményeim szerint ő fel fogja ismerni a mérgezés gyanúját amire gyanakszunk. Kracht atya szkeptikus volt szavainkkal kapcsolatban, de úgy érzem, hogyha valami konkrétabb bizonyítékkal tudnánk előállni, akkor rá lehetne venni, hogy felszólaljon érdekünkben a város tanácsban.

A sörpult mellett oldalvást fordulva, egymásra helyezem vékony lábaimat, majd épp' térdem felett összekulcsolom ujjaim.
-Tudod...Heinrich Steinhager magának való férfinak tűnt, anélkül, hogy ne hívjam fel magamra a figyelmet nehezen kerülhetnék a közelébe. Két testőre ébernek, mi több jó fegyverforgatónak látszott. Persze..ha a megfelelő helyen kapna szárnyra egy pletyka - utalok vissza félmondattal a tornára, leplezetten mígnem Theodora terel, s herr Richtert hozza szóba. A mérgezés korábbi vélt gyanújának megerősítésére elkerekednek a szemeim, majd ahogy Karl Teugen neve is felmerül rögtön kiszakad belőlem a kérdés - ...és van rá bizonyíték, Shallya papnőinek közbenjárásával...(?) egy ilyen gyors lefolyású méreg lehet mágikus is... - csitulok el, mintha hangfogóval susognék csupán. Ejin Va egy régi története szinte megelevenedik szemeim előtt...
-Karl Teugen és Richter magistrate közötti kapcsolatról talán Anna tudna mesélni, vagy a bíró dolgozószobája... Esetleg, jártatok ott? - szegezem inkább gyorsan - ugyanakkor kissé félszegen - a papnőnek és Kastornak a félreérthetetlen kérdést.
This message was last edited by the player at 21:13, Wed 04 Jan 2017.

-Nem igazán értelek tisztán. - csóválom meg a fejemet. -Ha valami terved van arra, hogy hogyan tudnád valahogyan kideríteni min vesztek össze, akkor kérlek tisztán és érthetően beszélj, ne árnyaltan. - magyarázom, majd visszatérek a kérdésére: -Mágikus? Lehet. Rubenstern papnő reményeink szerint választ fog tudni adni a kérdéseinkre, addig én ezzel tovább nem foglalkoznék. Ami Herr Richtert illeti, igen, jártunk nála, de nem leltünk semmit az iratai között, ráadásul úgy tudjuk, hogy nem is járt otthon azóta, hogy reggel meglátogattuk így ha valahol vannak feljegyzései, akkor azok a fesztivál területén található bírói sátorban vannak. Frau Schwartzer talán segíthet, de tartok tőle, hogy ő az éppen ügyeletes bíró parancsait követve előbb szolgálna ellenünk bizonyítékkal, mint számunkra. - nyilvánítok véleményt arról, hogy a nő segítségét kérjük.
This message was last edited by the player at 00:18, Thu 05 Jan 2017.

Ó, hogyan is volna nyilvánvaló Theodorának! Mintha Verena egy gerlelelkű, tiszta szívű hívének magyaráznám fondorlatosságom, hogy álruhában, meghívó nélkül lógtam be a lovagi tornára... - nemtetszésére, egy félmosolyt elejtve Kastor felé, hamar reagálok.
-Értsd úgy, hogy felkutathatok forrásokat itt Bogenhafenben, melyek a lebukás veszélye nélkül megszerezhetik a kellő információt, némi ellenszolgáltatás fejében. - legyen bár szép arcocskám a legjobb eshetőség szerint is hamar kipenderítenének, ha egy főnemesi udvar elöljáró kékvérűi után ólálkodnék az Adél-gyűrűn. A méregről inkább nem is szólva, hamarabb kerülne nyakamra gyűrű és nem vízbe vetnének akár egy kormoránt...
-Valamint, igen, Annának elég ügyesen kellene tálalni ahhoz, esetleg Rubenstern papnő írott szavaival a magistrate állapotáról, hogy ügyünk mellé álljon. - gondolom. -Szerintem herr Teugen és Richter magistrate kapcsolata régebbre nyúlik vissza, minthogy csupán az elmúlt két napban gondolkozzunk. - hanglejtésemen érződik nem spekulálok, ámbár bizonyítékok nélkül - mit a telekkönyvek nem szolgáltathattak - ez is zsákutcába torkolhat.
-Morr papjának beszámoltatok a halálesetekről és a goblin - titokzatos - 'eltűnéséről'? - érlelődik bennem a gondolat, milyen bizonyítékokat vár Kratt atya, vagy milyen néven is szólítják...(?)

-Nem erről van szó. - kezdek bele, a tőlem megszokott nyers, láthatólag kiapadhatatlan nyugalommal. -Nem a hírszerzés és a beépülés fogalmával nem vagyok tisztába, a stratéga barátai között ott vannak a kémek és szabotőrök is, nem itt jönnek a problémák. - magyarázom. Nem tartom meglepőnek, hogy egyenes és félrebeszélést nem tűrő jellememet megismerve a társaim talán képtelennek tartanak a kevésbé egyenes megközelítésre. Főleg annak tudatában, hogy az átlag ember fejében milyen elképzelés élhet a harcos papokról Sigmar és Ulrich módszereinek köszönhetően; de Edoardo atya ízig vérig tileai gondolkodásmódjából rám is ragadt valamennyi, még ha nem is hangoztatom. -Az elsődleges problémám az, hogyha nem tudom, hogy mire készülsz pontosan vagy legalább nagyjából, akkor nem tudunk segíteni hogyha esetleg bajba kerülnél. - mondom, közben pedig jobbom ujjain számolom a tételeket. -Ezen kívül pedig akaratunkon kívül le is buktathatunk, ráadásul, őszinte leszek, nem szeretem ha valami olyasmi történik amiről nem tudom kikalkulálni fejben, hogy nagyjából mennyi a siker és a kudarc lehetősége, és melyik milyen következményekkel jár. - számolom rá a kettőt és a hármat jobbomra, majd le is engedem a kezemet, nem folytatva számlálásomat, helyette inkább témát váltok. -Kract atya tud arról, hogy mi találtuk meg a goblin holttestét, bár a körülményeket nem részleteztük. Tud Richter gyanús megbetegedéséről, arról, hogy szerintünk megmérgezték, meg a mostani halálesetekben általunk gyanúsnak vélt körülményekről. De sajnos számára a szavak kevesek voltak, minden esetre úgy érzem, hogyha elhajóznánk nyugatra, akkor bizonyosan nem hagyná nyugodni a dolog és felszólalna a tanácsban. - ismét váltok: -Ami Frau Schwartzert illeti, én nem abból az irányból közelíteném meg. Nyilván segíthet, de én nem éreztem úgy, hogy túlzottan elkötelezett vagy gyanakvó volna. Herr Richternek biztos voltak... - elgondolkodok egy pillanatra, majd kijavítom magamat: ...remélem vannak barátai, akiknek ha be tudjuk bizonyítani, hogy az idős bírát megmérgezték, akkor fel fogják kavarni a port. - kommentálom a tervemet. -Megmondom őszintén nem hiszem, hogy önerőből megvan a lehetőségünk arra, hogy kiderítsük mi folyik itt. De ha magunk mellé tudnánk állítani a tanács néhány tagját, a törvényhozás egy részét és a város néhány uralkodóbb egyházát, akkor egykettőre fény derülhetne sok dologra. - vázolom elképzeléseimet, ezt már nem elsősorban Cylnak, hanem mindenkinek; láthatóan várom mindenkitől, hogy véleményt nyilvánítson.
This message was last edited by the player at 13:56, Thu 05 Jan 2017.

Türelmesen hallgatom a papnő monológját, figyelve gesztusait míg ujjain számot vet. Olykor a sörpult felett csendben kuksoló társainkra vetül pillantásom, majd a vezényszavakra 'állítsuk magunk mellé a városi tanács tagjait' közbevetem.
-Megfordítom. Ha nem tudod mire készülök, esetleg nem keverlek bajba - titeket -, nem rántalak magammal Verena szolgái színe előtt ha arra kerülne sor... - maradok magam is higgadt, tárgyilagos. -Ugyanakkor nem szeretnék elhallgatni semmi olyat, mely ügyünk előrehaladtát nehezítené. Ugye, értesz? - kérdem kedvesen, magamban latolgatva az esélyeket. -Bizonyára hallottál már a Gödörről, ha egy mód van rá messzire elkerülném... - kacsintok beszélgetőpartneremre. -...tehát improvizálnék. A kereskedőcéhnél nem hívnám fel magamra az Ordo Septenarius egy tagja, azaz Friedrich Magirius figyelmét, de megfigyelném akár a lovagi tornán - már amennyiben tiszteletét teszi - feltérképezném a szokásait, kikkel találkozik...ahelyett hogy üres fecsegéssel elegyednék szóba vele. Lehet a dokkokhoz vinne utam, talán vissza Steinhagerekhez az Adél-gyűrűre, hová a keszkenő is tartozik mire alant leltünk; tudod...a legnehezebb kérdést már feltetted, mire nem tudok mit felelni. - sóhajtok, apró levegővétel után. -Miképp tudnál segíteni, közbeavatkozni feltűnés nélkül egy kisebb kompánia élén? Fogadd el, hogy nem 'kalkulálhatsz' mindig mindennel, erre a csatornában történtek a legjobb példa mióta egyáltalán kikötöttetek... A terved jó, csak bekötött szemmel nem fog menni...tudnunk kell kihez forduljunk, mit herr Richter sem tudott bizonyosan. Túljárva az ismeretlen ellen eszén. - fogalmazok szabadszájúan, utóbb könyökömmel finoman megérintve az asztal lapját. -Myrmidia óvjon attól, mi egyházadra vár ha rossz helyen kérdezősködsz. - hangom féltést sugall. Anthony többet érez Elinor iránt, mit bevallott volna. Bármi is történt, kettejük kapcsolatát a bánat árnyékolja be, ám a tapintatosságnak teret engedve erről szót sem ejtek Theodora előtt, inkább magam is a hozzászólókat várom...

GM: 2017re meghagyta bárki, esetleg PM h hosszas távollét esetén, NPC-ként reagálj karakterével?

Josef kisse ertetlenul megvakarja busa fejet - De akkor en tovabbra is beszeljek le egy talalkozot? - kerdezi. Valoszinuleg soha sem az eszevel kereste a kenyeret es a sorozgetessel telt orak ezen nem javitottak
This message was last updated by the player at 21:52, Sun 08 Jan 2017.

Chlodovech meg sem varva Theodora valaszat felel helyette is - Te szevezel en meg megfigyelek valami hazat. Nem a legizgalmasabb dolog, de nem panaszkodom. No meg egy tomlo bor sokfele munkat erdekesebbe tud tenni - mosolyodik es sokat tudoan.
This message was last edited by the GM at 21:58, Sun 08 Jan 2017.

-Én elsősorban nem az igazságszolgáltatástól tartok. - válaszolom egyszerűen, miután Josef éf Chlodovech röviden megbeszélték egymás között, hogy pontosan milyen feladatot is kaptak. Egyenlőre azt nem teszem szóvá, hogy nem hiszek benne, hogy ebben a városban bárki képes volna maradandó kárt okozni az egyházamnak. -Tudjuk, hogy gyilkosokkal állunk szemben, ha valami fontos dolgot fogunk megtudni, inkább akarnak majd minket egyszerűen megölni mintsem hogy megkockáztassák, hogy esetleg meggyőzzük az igazságszolgáltatást az igazunkról. - magyarázom, azzal az egyszerűséggel és folyamatossággal ahogyan egy írást olvasnék fel Myrmidia egy könyvéből. -Ha pedig az igazságszolgáltatás előtt kerülnél bajba, egyenlőre semmi olyat nem tudunk mondani, amivel megvédhetnénk magunkat és nyomozásunkat. Márpedig a városban sokan látnak minket együtt, ha valaki sárba lép, mindenkit összecsap vele. Úgyhogy ezt kerüljük el ha lehetséges. - teszem hozzá előző gondolatmenetemhez, azonban nem kívánok tovább ennek a kérdésnek az átrágására több időt szánni, enyhén az asztalra csapok tenyérrel, mintha csak lezárni kívánnám a beszélgetést következő szavaimmal: -De erről így is sokat beszéltünk. Elfogadom, hogy nem látod mindig előre lépéseid kimenetelét, de ha teheted, értesíts minket ha úgy érzed veszélyes vizekre evezel. Egyházam pedig ne féltsd, abban a tisztátlan lelkűek kárt nem tehetnek, ha pedig megpróbálják, az Istennő haragja utol fogja őket érni.

Manfred elgondolkozik Theodora es Cyl szavain majd a tole megszokott megfontoltsaggal hozzateszi - Weiner ormester keze alatt megszoktam, hogy ha a helyzet ugy hozza vakon kell bizni a bajtarsakban, de sose art tudni merrol tamad a bestiaemberek hada, hogy azonnal tuz ala vehessuk oket - latva hogy nem teljesen ertheto hozzateszi - Jobb szeretem tudni mi tortenik de megvagyok barhogy is lesz. Az orsegnel pedig termeszetesen erdeklodom, csak szolidan persze, de azt hiszem egy uveg jofajta ital konnyeden megoldja az emberek nyelvet - mosolyodik el
This message was last edited by the GM at 22:03, Tue 10 Jan 2017.

-Rendben, azt megígérhetem, hogy időközönként értesíteni foglak. Holnap lesz a torna csúcspontja, ott megtalálsz napközben ha egyedül jössz, s előtte beszéltél Anthonyval... - tudom, Theodora mindig nyitott szemmel jár így észre fogja venni a jeleket, még ha álruhámban tán nem is vél majd felismerni...
Folytassuk - szólok, s köhintek halkan miután a papnő tenyere eltávolodott az asztal lapjától, oldaltáskámból egy koszosnak tetsző zsebkendőt és egy összetekercselt pergament veszek elő.
-Akkor míg Chlodo és hűséges ebtársa körülszaglásznak a Steinhager ház táján - az F.S. monogrammal ékes keszkenőt színpadias mozdulattal, jelentőségteljes pillantással átnyújtom az idős vándornak; a következő határozott mozdulattal kitekerem a város térképét az asztalon, - már jó előre jelöltem a helyet, akárcsak a dokkokat, mik a két család birtokában vannak - hol nem ázott lőrétől és fogatom meg széleit egy-egy üres korsóval, Kastor érdeklődhetnél Rubenstern papnőnél herr Richter állapota felől. - szólok a papnő válla felett a nemesúrhoz, visszaigazolást várva mind tőle mind Theodorától. -Manfred az őrségnél, vagy nyugtával a napot az Alabárdosban keres válaszokat... - ejtek a bajnok felé egy férfiszívet gyönyörködtető félmosolyt, - de maradt még legalább egy kérdés levegőben. -Pontosan mit akarsz tudni, mire keresel választ Friedrich Magiriustól? - fordítom fejem Theodorához ismét, közben apró biccentéssel - szemem sarkából - üdvözölve az eddig - számomra - ismeretlen törpét.
Vajon a feltűnően szótlan verőlegények mi a terve? - jelölöm egy széndarabbal a kimaradt pontokat a térkép fölé hajolva, nyitott füllel Myrmidia felkentjének elkövetkező szónoklata előtt. :)
This message was last edited by the player at 05:48, Thu 12 Jan 2017.

-Amíg nem futsz bele nagyon gyanakvó őrökbe addig nem lesz probléma. - válaszolom Manfrednek majd figyelem, ahogy Cyl kiteríti előttünk a térképét majd átadja a csatornákból felhozott kendőt; maradék mondandóját is türelmesen végighallgatom, majd az elhangzottak sorrendjében válaszolok a felvetett kérdésekre: -Rubenstern papnőt jómagam kívánom meglátogatni. Nem tudom bármelyikőtök ért-e valamicskét a gyógyításhoz, de azt tudom, hogy a nemes úr nem, ez pedig abban a helyzetben problémás lehet. - nézek Kastorra bocsánatkérően amiért leszavaztam tudományának hiányában, de így tartom jónak. A térképet is végignézem, lassan elismerően bólintok a lány felkészültségét látva, bár arcomon komorabb gondolatok látszódnak; nem tudok neki örülni, mert ez egy elég tárgyilagos bizonyíték arra, hogy kik és mi után keresgélünk. -Manfred már tudja mit kell tennie. - nézek rá szemem sarkából, pontosan tudva, hogy korábban mire is gondolt. -Ami pedig Herr Magiriust illeti, mindent meg kívánok tudni tőle az Ordoról amit csak el mer mondani... Tagok, célok, gyűlési helyek, alapítás ideje. Már ha sikerül beszélni vele. - teszem hozzá, reménykedő gondolatok közepette elpillantva Josef irányába, majd vissza Cylre: -Valahogy így: Üdvözlöm Herr Magirius, a nevem Theodora Steinhoff, Myrmidia beavatottja és az Ordo Septenariusról szeretnék megtudni néhány dolgot. - mondom, jövőbéli szerepemet idézve, de a színpadiasság leghaloványabb jele nélkül. -Közvetlen megközelítés, de ha ez valóban egy szegényeket támogató szervezet és ő az egyetlen aki a támogatott Shallya egyházánál ismernek, meg kell hallgatnia és vagy épkézláb válaszai lesznek, de lerombolja a szemünkbe a képet, hogy ez egy létező, jó szándékú gyülekezet.

In reply to Chlodovech Miller (msg # 281):

Az asztalnál lévő magasröptű beszélgetést csak hallgatom, inkább ivással ütöm el az időmet mert amiről beszél mellettem a társaság arról kevés az információm. Pár percig viszont mint ha kést tartanak a hátamhoz olyan érzésem van. Így elkezdek körbenézni van e olyan aki esetleg minket figyel, vagy megjött a várt vendégem.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 286):

Gunther amikor korbenez kiszur egy alakot aki ismerosnek tunik es ot figyeli az egyik olcso sulthusarus bode mellol. Nemsokara beugrik neki hogy a Godorben latta abban a bizonyos kocsmaban. Az alak, vagy inkabb fiatal srac mikor eszreveszi hogy Gunther felfigyelt ra int a fejevel felreerthetetlenul arra celozva hogy beszelhetnenek.
This message was last updated by the player at 21:51, Sat 14 Jan 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 285):

Chlodovech atveszi a kendot es egy ideig furan forgtja es meg is szagolja majd elmosolyodik - Kenyer ez nem semmi egy dolog, ha ezt kesobb elmeseljuk. Herr Miller es huseges tarsa Kenyer megmentik a helyzetet - majd mielott meg nagyon belemelegedne megall es kicsit elgondolkodva Cylhez fordul - egeszen pontosan mitol is? - vakarja meg a fejet - Megtesszuk amit tudunk, de megsem szaglasztathatok meg mindenkit a kornyeken Kenyerrel - korbemutat magan - Az oltozekem nem teljesen illik a kornyekre es ha nagyon szem ele kerulunk konnyen lehet hogy csak a labam sebessegeben bizhatok, pont mint harom eve mikor az a szerencsetlen felreertes tortent Scorcioban. Tiz katona uldozott vagy egy oran at mert azt hittek, hogy elemeltem... Szoval felreertes volt az egesz, de nem sokon mulott a dolog. -
This message was last updated by the GM at 22:03, Sat 14 Jan 2017.

Kenyer a neve hallatan felemeli a fejet es kutya vigyorral valaszolva nez fel gazdajara.
This message was last updated by the GM at 22:03, Sat 14 Jan 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 285):

Josef kisse kapatosan talan felreerti Theodora pillantasat de azert nem kesik a valasszal. - Herr Magiriust nem ismerm, o tul puccos alak, nem uzletel az olyanokkal mint en. Az itteni kereskedok itt eleg bekepzeltek mintha a Berebeli nem lenne eleg tiszta vagy valami - vonja meg a vallat - Es csak akkor allnak szoba a magamfajtaval ha igazan raszorulnak. Amennyire en tudom a Magirius csalad nem panaszkodhat, legalabbis nem hallottam semmi munkarol ami tole jott volna ismerosoknek - fejezi be
This message was last updated by the player at 22:08, Sat 14 Jan 2017.

A térkép felett olykor lopva Theodora kiismerhetetlen ábrázatát fürkészve, miután nyugalmasan és számomra felettébb közvetlenül hangot adott jövőbeni szerepéhez mi Herr Magirius kikérdezését illeti, hozzáteszem.
-Sejtem mitől tartasz, de a térképnek nem marad soká nyoma, amint memorizáltam a pontokat - feltételeztem észrevette, hogy az egyes épületekhez írt megjegyzések rejtjelezve, 'tolvajnyelven' íródtak - akárcsak egyébként szobámban elrejtett jegyzeteim zöme - elégetem azt. - majd csendben hozzáteszem. -Figyelnek minket... - és lassan összetekercselem a 'bizonyítékot.

]

Chlodohoz hajolok, s csendben suttogom.
-A keszkenőre odalent, a csatornában leltünk. Ha Kenyér szagot fogna, a Steinhager irodától, talán nyomra vezetne titeket... - teszem hozzá, majd bármely gyanús mozdulatot mellőzve, éber tekintetem végighordozom asztaltársaságomon.
This message was last edited by the player at 21:09, Sun 15 Jan 2017.

In reply to 'Kicsi' Walther Peucker (msg # 287):

- Engem ez a duma itt untat...- hördülök fel- Ha valamit el is akartok érni akkor szóljatok, de a nemesurat ne keverjétek bajba mert abból balhé lesz. Addig is megyek hugyozni, az legalább szórakoztató nem úgy mint ez a csevegés itt. - Majd felállok az asztaltól és megindulok a vizelde felé. Kúltúrember lévén ez a kocsma hátsó tájékát jelenti számomra.

Csendben figyelem a távozó Gunthert, nagyjából azzal a tekintettel amivel egy, a taktikáról vagy a civilizációról prédikáló Sigmaritát figyelnék; enyhén megcsóválom a fejemet, miközben Kastorra nézek - jómagam már régen elzavartam volna, de nem én fizetek neki (?) így ez nem az én feladatom, hanem az örökösjelöltté. -Értem aggodalmadat. - válaszolok Chlodovechnek utána. -Öltözékeden egy kicsit segíthetünk ha gondolod, de én elsősorban abban bízok, hogy bár a városőrség most gyorsabban ítélkezik a bűnösök felett, a fesztivál sok idegen bámészkodót hoz a falak mögé, így talán nem kergetnek el rögtön bottal minden oda nem illőt a gazdagabb részektől. - magyarázom, bár teljesen nem vagyok biztos az igazamban; ugyanakkor a férfit sem féltem, tudom, hogy jól tud magára vigyázni, hiszen majd egész életét csavargóként töltötte. -A Herr Magiriussal történő találkozót megoldom én, azzal neked nem kell foglalkoznod Josef. - mondom a kislevinek, majd Cylre nézek: -Tudom. De szerintem nem minket figyel, hanem tőle akar valamit. - nézek el félreérthetetlenül Gunther irányába. -Meg kell mondjam, tartok tőle, hogy mindannyiunkat bajba keverhet.

Mesélő: úgy vettem, hogy egy perception teszttel én is ki tudom szúrni a minket figyelő egyént. Ha nem, szerkesztek (bár -10es büntetővel is meglenne)

In reply to Gunther Erdmann (msg # 292):

Gunther elvonul tavolabb az egyik sator moge, aki figyel (Azaz sikeres Perceptionnel kiszurta az alakot) latja hogy a gyanus figura aki jelzett Gunthernek is rovidesen arra megy.

Guntherhez erve az alak megszolal - Max kuldott, azt mondja erdekelt teged munka meg info - kicsit huzza a dolgot, lathatoan elvezi hogy olyat tud amit Gunther nem meg ha ez valoszinuleg nem is tart sokaig hiszen eppen elmondani jott azt
This message was last updated by the player at 22:59, Tue 17 Jan 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 293):

Chlodovech elmosolyodik meg a gondolatra is - Par ornel tobb kell hogy tolem megszabaduljanak, az a tileai nemes sem talalt ram pedig tucatnyi embere uldozott - majd mikor eszbekap hogy kisse eltert a tematol folytatja - De nem tudom mennyit segit a kendo. Sok ember jar arra, de megtesszuk amit tudok, igaz Kenyer? - veregeti meg a kutya bozontos fejet
This message was last updated by the GM at 23:02, Tue 17 Jan 2017.

A verőlegény szabados kinyilatkoztatását közelgő 'dolga végeztéről', pusztán egy lapos pillantással méltatom, nem úgy a reá várakozó alakot, kit fizimiskája alapján mintha egyenesen a Gödör hányt volna felszínre. - bólintok lassan Theodora észrevételére.
Sajnos mi sem néztünk ki különbül a csatornában tett látogatásunk után, ugyanakkor, Chlodo válasza után felállok -...ideje felszívódnom. Legkésőbb este az Alabárdosban találkozunk. - intézem mondandóm Theodorának, a vándornak és a bajnoknak. Közeleg a naplemente és még sok érdekességet tartogathat a fesztivál...

In reply to 'Kicsi' Walther Peucker (msg # 294):

- Elmondod végre az üzenetet vagy még itt fogsz nekem csicseregni a fél életedről mielőtt a tárgyra térsz.. - Köpök egyet a sárba miközben figyelem mi az istent hadovál össze nekem ez az szerencsétlen újonc itt.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 297):

A srac kisse osszezavarva nez, de aztan ekuzdi - Mint mondtam Max uzeni, hogy lenne munka. Van egy munka ami jobban mutatna ha mas csinalna. O a fele hasznot keri es a szokasos fedezetet adja - elegedetten nez de aztan kapcsol hogy nem mondta el mi is az. Elokeres egy papirlapot es a kezedbe nyomja. Ossze van hajtva de semmi kulonos azonositot nem latsz rajta. Szethajtva par szot latsz odairva, de az olvasas muveszetet eleddig nem sajatitottad el - Azt mondta hogy tudja hogy van olyan ismerosod akinek ez nem okozhat problemat es egyebkent is majd megoldod - mosolyodik el. Valoszinuleg Max nem pont ezeket a szavakat mondhatta neki, de elegedettnek tunik azzal ahogy o eloadta - Ja es meg egy uzenet. Hogy joszandeka jeleul utannanezett a keresednek es ilyen nevu csaladrol nem tud a kornyeken - biccent es lathatoan tavozna, de meg visszafordul - Es hogy majd o megkeres ha megcsinaltad. Megtalal es tudni fog rola. -
This message was last updated by the player at 21:53, Sun 22 Jan 2017.

Cyl szavait hallva bólintok a lánynak: -Úgy legyen, lassan mi magunk is hozzálátunk a dolgunkhoz. - mondom neki, néhány pillanatig még figyelem ahogy távozik, majd a tekintetemet Chlodovech felé terelem: -Azért csak óvatosan. - emelem fel figyelmeztetően jobbomat, kicsit megrovóan az ég felé emelve mutatóujjamat: -Te is láttad mi maradt abból a törpéből akire a csatornákban leltünk rá, nagyon rosszul érintene hogyha veled vagy Kenyérrel történne valami. - mondom, cseppet sem véka alá rejtve, hogy mit gondolok az adott helyzetről és a tervről amivel megbíztam a férfit. -Hogyha úgy érzed, kezd problémás lenni valami, akkor nyugodtan térjetek ti is vissza a fogadóba. Első a biztonság, főleg fedezet vagy erősítés nélkül. - teszem még hozzá az öregedő mesélőnek, s bár tisztában vagyok vele, hogy tud magára vigyázni, azonban úgy érzem indokoltan féltem; más az amikor valakit meg akarnak verni néhány rézpénzért és más az, amikor meg akarnak ölni valakit mert nem jó dolgokba üti az orrát. -Ti merre tartotok? - nézek Ameliára és Kastorra. A lány nyilván az örökösjelölt társaságát fogja választani ha döntenie kell arról, kivel tartson, de az, hogy a férfi mit tervez az után, hogy beszéltünk a Morr pappal, az jelenleg még rejtély előttem.

In reply to Meselo (msg # 298):

Amikor a gyerek megpróbál eloldalogni gyorsan igyekszem hogy megragadjam a grabancát, remélhetőleg sikerül. Ha igen akkor intézek felé nem épp kedves szavakat.

- Na idefigyelj te kis okostojás. Ismerem a rendszert nem úgy mint te. Ellenben a cikormányos betűvetés hidegen hagy, szóval kezdj el csicseregni hogy értesz e hozzá vagy hogy mi van a levélben, különben eléggé mogorva leszek.

A srac karjat Gunther konnyeden elkapja, de az lathatoan nem ijed be, valoszinuleg az joval gyakrabban van a munkakoreben mint az uzenet hordozas. - Ha tudnam mi van benne akkor nem igy hoznam. - nez Guntherre kisse pokhendien. Lathatoan kis merete es fiatal kora arra kenyszeritette hogy kemenyen viselkedjen a bandaban - Es ha barmi bajom lenne estere mar a Bogenben usznal - mondja kisse tlan tul gyorsan is, valoszinuleg bloffol, de az biztos hogy az ilyen jellegu szervezetek nem szeretik ha valaki a tagjaikat bantalmazza, gyengenek tunik a vezetes es igy mar csak elvbol is visszacsapnak, bar jo kerdes az itt levo srac elegge magasan van e hogy megerje miatta az egesz. Mindenesetre kihivoan nez Guntherre.
This message was last updated by the player at 21:59, Sun 22 Jan 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 299):

- Engem érdekelne a Magistrate Richter-nél járt kapitány valódi kiléte vagy legalábbis a lehetséges indítéka. Bár van egy olyan sejtésem, hogy olyasmit fogok megtudni róla, amit nem szeretnék. - beharapja a szája szélét és rágódik rajta mielőtt folytatná. - Illetve ha volt is bármiféle papíros vagy feljegyzés a bírói sátorban, azt én a kapitány helyében -amikor ott járt, akkor - eltüntettem volna, de Cyl is - ha jól értettem - hasonlóképpen tenne, szóval nem hiszem hogy újdonságot mondtam volna. Mindenesetre a Magistrate esetleges jegyzeteit valahogy kétlem, hogy megtalálhatnánk... de azt szeretném a legjobban, hogy ne legyen igazam. - hadarja és csak reméli, hogy mindenki számára érthetően is sikerült a kételyeit szavakba öntenie. - Egyébként mi van, ha nem írta le sehová és a Teugen-féle betegséghez hasonlóan mostanra már nem is tudja elmondani, amit sikerült megtudnia? - vonja fel a szemöldökét kérdőn, majd elpillant abba az irányba amerre Gunther eltűnt a sátor mögött. - A számunkra ismeretlen okokból külön utakon járással meg Cyl kisasszony nincsen egyedül... Bár Gunther szerintem könnyebben fojthat bele mindannyiunkat a csatornalébe a vélt vagy valós alvilági kapcsolataival. - szinte kézzelfoghatóan árad belőle - már megint - a pesszimizmus.

Egy kis szünetet tartva aztán Johann-t kicsit félrevonja, vagy leginkább csak jóval halkabban intézi hozzá a lány a szavait.
- Szerintem el kellene mondani mindent a többieknek. Ha nem is értenék meg elsőre, legalább Gunther-től nem kellene annyira tartanod és nem zsarolhatna, ha megtudja, hogy valójában nincsen örökség. - Amelia továbbra is a "nemlétező család, ezért nem létező örökség" álláspontot véli valósnak, ezért hajtogatja továbbra is.

- Kérlek... - szólal meg rendes hangon és néz Johann-ra kérlelőn, bár már valószínűleg elültette a bogarat a jelenlévő többiek fülébe az elcsíphetett beszélgetéssel.
Theodora kérdésére kicsit megkésve válaszol, talán már máshol is tart időközben a beszélgetés.
- Hogy vajon merre is indulnék és kivel... azt még nem tudom. - így, hogy nincsen nyomás alatt, mint a cirkuszi évei alatt volt, így jóval kevésbé határozott.

In reply to 'Kicsi' Walther Peucker (msg # 301):

A visszaszólásra egy balkezes pofon a válasz.
- Na idefigyelj és tanulj mert most jó kedvemben vagyok. Azok az emberek kurvára leszarják te élsz e vagy halsz. És téged egy cseppet se fog vígasztalni ha éppenséggel itt pépet csinálok a fejedből hogy később talán a Bogenben kötök ki. Szal ahelyett hogy játszodd itt a nagyfiút kezdj el sicseregni a főnöködről kicsit. Ha jól beszélsz még hálás is leszek... Ha nem akkor meg kell tanulnod a kását megkedvelni mert nem lesz mivel enned kenyeret és húst, ha meg még vissza is pofázol akkor meg a kolduláson kívül más kenyérkereseted nem marad. Remélem érthető voltam. Persze ha később erről pofázol a főnökeidnek akkor ugyan ez a helyzet...