Florian eppen valaszolna amikor a kuzdelem eltereli a figyelmet, igy par pillanat kesessel erkezik valasza - Harom is, bar a legkisebb meg szinte gyerek - mosolyodik el - Bar en a sajat batyammal jol kijovok, ot jobban erdekli az uzlet engem meg a vivas - mondja kisse vidaman. Lathatoan nem tori le hogy nem orokli majd a vagyon nagy reszet
This message was last updated by the player at 21:35, Tue 13 Sept 2016.

Míg véget nem ér Sir Monhaupt és Lord Rachmer küzdelme szótlan maradok. Minden figyelmemet a viadalnak szentelem. Csak ahogy lassan elhal a tapsvihar akkor ébredek rá mennyire elrepült az idő, hát ismét Florianhoz fordulok.
-Köszönöm társaságát Florian, remekül éreztem magam. - mosolygom reá. -Ugyan nemsoká elszólítanak teendőim, ám ha minden jól alakul reményeim szerint...holnap..ugyanitt? - pendítem meg az ismételt találkozót a nemes úrnak mielőtt távoznék.

A következő utam magistrate Richter sátrához, eztán terveim szerint a könyvtárba vezet...

A csata meg majd negyed oran at megy, mar mar ugy tunik hogy az erosebb Lord Rachmer jon ki belole gyoztesen, de vegul a hadi tapasztalat Sir Monhaupt fele billenti a merleget. Az alacsonyabb lovag kihasznalva Lord Rachmer egy hibajat egy gyors ellentamadas vegen kicsit kibillenti ellenfelet az egyensulyabol es onnan nem hagyja hogy megegyszer visszaszerezze az iranyitast. A helybeli nemesek ledobbenve nezik a viadal veget es egy ideig eltart mig megtapsoljak a gyoztest.
- Ez volt a nap viadala, nagyszeru volt - lelkendezik Florian majd hallva hogy tavozol illedelmesen felall es biccent - Termeszetesen. Amennyiben csaladom ugyei megengedik mindenkeppen itt leszek, elvegre holnap lesz a torna csucspontja. - teszi hozza mosolyogva majd miutan illendoen elbucsuzott toled visszaul nezni a vivast.
This message was last updated by the player at 20:55, Mon 19 Sept 2016.

A lovagi tornarol konnyeden kijutsz. Ugy tunik senki sem igazan nezi ki tavozik, de miert is tennek. Mindenesetre lathatoan elegge kevesen tavoznak, a tobbseg marad hogy vegignezze a versengest meg ugy is, hogy a helyi bajnok kiesett.

A satrak kozul kierve nemsokara ujra a birosag satra elott allsz. Mindket kaloda foglalt ujfent, ugy tunik akarki is helyettesiti Magistrate Richert nem tetlenkedik amikor arrol van szo hogy buntetest osszon ki.

Florian - elgondolásom szerint illedelmesen, gyakorlatilag általam kissé esetlenül viszonzott - búcsúja után ahogy a lelátók árnyékába érek már szedem is apró lábaimat. Pár pillanatra eltekintek a legközelebbi városkapu felé, hol korábban herr Steinhager testőreivel távozott, ám terveim más iramot diktálnak. Ãœgyes léptekkel, sebesen szlalomozom a kifeszített kötelek földre szegezett sátorcövekei között míg a tornáról távozóban az ellenőrzőpontokon határozottan áthaladva fel nem tűnik az ismerős sátor süvege. A bíró sátrának meglátogatása után irány az Adél-gyűrű, vagyis inkább a Nagykönyvtár...ahogy herr Steinhager viselkedett...volt benne valami nyugtalanító.  - morfondírozom magamban.

Ó..igen! S napnyugtára az Alabárdosban...majd beszámol Theodora és Manfred miben állapodtak meg herr Richterrel. - tárom szét legyezőmet a gondolatra egykedvűen ahogy belépek a sátor száját két oldalról keretező kalodákhoz érkezvén. Ezúttal inkább oda se tekintek, kit sújtott a törvény.

Bizonyosan megkésve érkeztem az elhúzódó viadal miatt, ám cseppet sem csüggedek. Estebéd előtt persze érdemes lesz átvedlenem... - keresi tekintetem Andreát, amint hozzászokik szemem a bent uralkodó félhomályhoz.

-Ãœdvözlet, Magistrate Richert keresem. - szólok csendesen a rám szegeződő szempárhoz. (ki se nem Richter, se nem Andrea..gondolom :)

A satrat orzo alabardosok meg sem probalnak megallitani igy eleg konnyen bejutsz. Bent Andrea-t es egy koverkes, alakot latsz. Szemlatomast nem Richter az.

Andrea kerdesedre buzgon felel - Magistrate Richter megbetegedett es hazatert, de tavolleteben Magistrate Gorvintz latja el a fesztival biroi feladatait - mutat a koverkes alakra aki arcan nem titkolt unalommal es kegyetlenseggel olvas eppen valami iratot, nem kell hozza gondolatolvasonak lenni hogy lassad nem szeret itt lenni, nem akar itt lenni es valoszinuleg a leheto leggyorsabban lezar minden ugyet.
This message was last updated by the player at 21:02, Thu 22 Sept 2016.

-Öö..Magistrate Gorvintz, üdvözlöm. Cecil von Pfeifraucher. köszöntöm hangomban némi meglepettséggel színezett bemutatkozásomat követően illendőn, meghajlással a pufók hivatalnokot Andrea szavainak súlya alatt, ám tekintetem már nem leplezi érzelmeim mihelyst a serényen dolgozó bíróról a lányra emelem. Megbetegedett?
-Akkor..jobbulást kívánok herr Richternek. - szólok tisztán, majd halkabbra fogom hangszínem ahogy közelebb lépek a jegyzőhöz. -Bizonyára a helyettese lesz, Andrea. Volna rám egy perce? - foglalok helyet a lány mellett, akár nemesként tenném, hisz álcám kötelez. -Herr Richter tudomásom szerint kiemelten fontos ügyben járt el, mi történt pontosan? Járt itt Myrmidia papnője és vegyes kompániája..? - kérdem gyanakvón.

Andrea kisse osszerancolja a homlokat lathatoan ilyen kozvetlen stilust nem szokott meg a kornyekbeli nemesektol, de miutan elpillant az uj biro fele gyorsan valaszol - Sok a dolgunk a Magistrate-tel Fraulein - majd mikor meggyozodott rola hogy az irat lekoti a biro figyelmet valamennyire es nem ot nezi halkabban folytatja - Herr Richter. Nem tudom, lehet csak a sok munka. Del elott elment a varoshazara hogy beszeljen a tanacsbol valakivel. Kisse komoly volt mikor visszatert, de majd mindig ilyen, akkor meg nem tunt betegnek. Aztan nemsokkal azutan hogy beszelt az orseg kapitanyaval vettem eszre hogy teljesen feher az arca. - a tavolba nez - Valoszinuleg mar korabban sem volt teljesen jol persze, csak nem latszott rajta. Nagyon eleteros es energikus, az ember hajlamos elfelejteni hogy mar benne jar a korban es vigyaznia kene magara - monja oszinte aggodassal a hangjaban. Majd a Theodoraekra vonatkozo kerdesed kapcsan megjegyzi. - Nem tudom miert kivancsi ra. Az uj Magistrate kozolte hogy tartsam tavol oket, bajkeverok - nez sokatmondoan - De Herr Richter meghallgatta oket igy elmondtam nekik is hogy beteg es a birosag epuleteben levo lakasan pihen. Remelem nem csinaltam rosszat vele. - nez megszeppenve
This message was last edited by the player at 21:55, Tue 27 Sept 2016.

Villámcsapásként hasít belém a felismerés, tudásszomjam pillanatra feledtette kifinomult álcám, apró köhintés után bátortalan, ám mesterkélt modort mellőzve, apróbb fejhajtással jelzek folytathatja, mikor ismét felém fordul. Hangnemem ugyanakkor továbbra sem távolságtartó. -Van tudomása róla, személy szerint kivel diskurált a városi tanácsból magistrate Richter? - majd Tonytól megérdeklődőm, mily névre hallgat az őrség kapitánya - további kérdésekkel nem akarom fokozni gyanúba fulladó elkeseredését, inkább alátámasztom az elhangzottakat.

-Magam is szívből remélem, hogy mihamarabb meggyógyul a magistrate. S igen, bajkeverők, de ahogy hallottam a jó szándék vezérli őket Myrmidiának hála, legalábbis szívből remélem nem kevertek bajt... - nézek sokatmondóan, rosszallón; távolról sem füllentve a jegyzőnek.
This message was last edited by the player at 04:12, Wed 28 Sept 2016.

Andrea kicsit korbeles beszelhet e ilyenekrol de ugy latja senki nem hallja - Termeszetesen a magistrate nem avatott be de ugy gondolom valaki fontos emberrel volt talalkozoja. Talan a varosi tanacsbol. Vagy az egyik nagy ceh vezetesebol. - vonja meg a vallat kisse tanacstalanul de a szajat ugy csucsoriti amin latszik hogy maga is szeretne nagyon tudni. A csapatra vonatkozo kerdesedre kicsit elgondolkozik - Megbizhatonak tuntek de sose lehet tudni. Mindenfele dolgot hazudtak a csatornakrol. - megcsovalja a fejet rosszalloan - Pedig mindenki tudja hogy a dolgok nem ugy tortentek - nez sokatmondoan feled - Mast nem tudom okoztak e, de az ilyenek neha veszedelmesek. Magistrate Gorvintz is rosszakat hallott roluk. azt mondta hogy talan az lenne a legjobb ha bezaratna oket. - huzza fel az egyik szemoldoket - Bar valoszinuleg bizonyitek nincsen ellenuk mert kulonben mar megtette volna. Magistrate Gorvintz kemeny de igazsagos - mondja a valoszinuleg alaposan begyakorolt szavakat
This message was last updated by the player at 21:48, Wed 05 Oct 2016.

Mindenki tudja, hogy a dolgok nem úgy történtek... - biccentéssel viszonzom a sokatmondó pillantást, hol több kérdésnek nincs helye.
-Bizonyára, kemény és igazságos. Verena vigyázzon reá, s önre is. Reméljük magistrate Richter mihamarabb tudja majd folytatni a megkezdett munkát... - azzal apró, jelzésértékű főhajtás kíséretében búcsúzom, majd elhagyom a sátrat.

Irány a könyvtár.

Cyl pillantasat ha Andrea eszrevette is nem ad tanusagot arrol hogy megertette. Biztatoan mosolyog a szavaidra es megjegyzi - Termeszetesen atadom majd Herr Richternek a jokivansagait fraulein - majd visszater a munkajahoz mikor kimesz.

(Mivel nem mondtad meg pontosan melyik konyvtraba is indulsz... Igy a kozelebbi fele iranyitalak)

Cyl
link to a message in this game
This message was last updated by the player at 21:27, Sun 09 Oct 2016.

Cyl

A fogadoba vezeto kitero utan Cyl ismet megszokott utazosabb ruhajaban vegyul el a vasari tomegben. A szornycirkusz korul messze nincsen akora tomeg mint legelso nap, a hirek ugy latszik gyorsan terjednek es legnezettebb szerzemenyuk elvesztese ugy latszik a nezoket is kisse elapasztotta. Malthusius mester es a kisse torzonborz torpe segitoje a ketrecek korul jar, kicsit rendezkednek, de talan inkabb megszokasbol, nem tunik ugy mint akik tenylegesen sok mindent el is vegeznek.
This message was last updated by the player at 22:25, Sun 13 Nov 2016.

A Teugenek vagyona komoly gyarapodásnak indult. Lehetnek embereik úgy a kereskedő céhek, mint akár a városi tanács soraiban. Ejin Va türelemre intene, mielőtt a nem megfelelő helyen és időben oktondi kérdéseimmel vészt rónék fejemre, s ráfaragnék oly módon ami még a bölcs Richternek magistrate számára sem lett volna kihívás, ha a felszínt kapargatja csupán... -  hajtom össze a papírokat, melyeket egy fonállal gondosan átkötök; készen az indulásra, elhagyni a Városházát. Hosszas folyosókat keresztülszelve, végül kiérve az hatalmas épületől, annak árnyékából elidőzik tekintetem a szemben pöffeszkedő kalmárcéh épületének túldíszített ornamentumain; mely magas, több szárnyú ablakait keretezni.
Nem túl vígan, de hamar odébbállok. Verena templomára sem tekintek vissza.
---
Az Alabárdos fogadóhoz érve a hátsó bejáraton át szobámba felslisszolva tanult, rapid ám kifinomult mozdulatokkal vedlem le nemesi gúnyám zárt ajtó mögött; a Városházáról visszafelé - korábban - testem köré kanyarított köpenyem hetykén az ágyra vetem, majd egykettőre megszabadulok egy jókora dézsa víz hathatós segedelmével sminkemtől is. Dús hajkoronám kiengedem, hagyva, hogy vállaimra omoljon, ezúttal nem tűzöm kontyba fürtjeit. Szoknyát veszek, lábamra közel vízhatlan csizmámat húzom, melynek szárát lábszárvédőmmel fogatom meg - ha ismét le kellene merészkedni a csatornába -, felülre rövid ruhám fölé bőrvértem kerül. Köpenyem kámzsáját fejembe húzom, miután tartócsatját összekapcsoltam kulcscsontom felett. Felveszem karpereceim, combomra csatolom tőröm tokját, majd felkötöm kendőm, mi alkalomadtán arcmaszkul is szolgálhat...

Zárom szobám ajtaját, majd sietős léptekkel igyekszem le a lépcsőn, hogy pár szívdobbanással később nyomban ott távozzam, hol korábban érkeztem. Ismét a fesztiválra igyekszem, ám gondolataim már előrébb járnak.
Vajon milyen praktikákat használ Malthusius doktor, hogy kelendőbbé tegye szörnycirkuszát, s kezesbáránnyá bebörtönzött lakóit? Mitől nem riadna vissza az olyannyira áhított, s hajszolt sikerért és népszerűségért a sarlatán? Egyáltalán miféle doktor az, aki hivatását sutba vágva, ejtve Shallya tanait afféle Szörnycirkuszt "vezet"? Vagy csupán egy tévút, akár a goblin esete, mi túlzottan szem előtt volt..és mi követtük, majd belesétáltunk? - tartom nyitva szemem lépteim nyomán. A város egy tolvajcéhétől komoly összeget emeltem el a minap...
A Szörnycirkuszt megközelítve figyelek, hogy kifüggesztenek e bármit, mi közelgő előadást sejtet. Végül a törpe mellé érve, az egyik ketrec tartalmát - persze vagy két lépés távolságból - szemrevételezve megszólalok.
-Jó napot, lesz ma este előadás? - kérdem ártatlanul, csillogó tekintettel...

Városibeli térképek, nekem logikusnak tűnik mégha nem is oly részletesek.
This message was last edited by the player at 18:12, Thu 17 Nov 2016.

A torzonborz torpe kuld egy lapos pillantast Cyl fele, de igazan mintha csak atnezne rajta. A ketrecek kozottteblabol tovabbra is mikozben motyog valamit az orra alatt es a keze ugyeben tartott hegyes bottal alaposan megbokdos egy szemmel lathatoan nem tul jo allapotban levo normalis goblint az egyik ketrecben, majd hirtelen Cyl fele fordul mintha egyenesen ranezne
- A sotet ember... Nem az aki... - majd kicsit megrazza a fejet es motyogni kezd megint - Nem az hanem a masik. A tul sok ... Beszakad a teto -
This message was last updated by the player at 22:29, Mon 21 Nov 2016.

Malthusius siet oda gyors leptekkel - Bocsasson meg holgyem, de a segedem, no, nem teljesen epelmeju. Viszont feletteb huseges es tudja ilyen veszedelmek koze nem konnyu belevalo embereket talalni - kuld egy batorito mosolyt - De mit is kerdezett kiskegyed? Eloadas? Nos meg nem dolt el - nez kisse titokzatosan, de valahogy a szemei faradtak - Tudja mindenfele es fajta erdekessegunk van am - bolint egyet - Az Oregvilag majd minden szegletet bejartam, hogy osszegyujtsem ezeket a szornyuseges lenyeket, nemelyikuk lattan a gyengebb idegzetuek, nos... Bizton allithatom hogy vissza nem tero elmenyben lenne resze ha eljonne - adja elo a szemlatomast jol begyakorolt mondatokat, bar meggyozobb lenne ha az emberek gyulekeznenek a ketrecei korul.
This message was last updated by the player at 22:36, Mon 21 Nov 2016.

A túlzások nélkül bebörtönzött szerencsétlenek, bitóra sem méltó goblinfattyak közelében némi viszolygással vegyes érdeklődéssel, megbabonázva hallgatom a törpe motyogását, csak Malthusius közeledtére ocsúdok fel a pillanatból. A sötét ember...
Ööö..persze, hogyne...sejtem - reflektálok csendesen aztán a porondmester kimagyarázására, elhatárolódva a távozó törpétől. Talán Gottrira is hasonló rosszsors várt volna, ha túléli..mi..? - ejtek félszeg mosolyt viszonzásul a doktor felé, vagy legyen bármi e kontár hivatása, arcvonásaim nem árulkodnak valós érzelmeimről. -Igen...előadás, attrakció érdekelne, ahogy bizonyára még sokakat a vásáron... - fogalmazok óvatosan, de tekintetem nem kerüli a hajlott hátú 'cirkuszmester' vizenyős, fáradt szemeit. Ahogy félelem sincs bennük. Az Öregvilág minden szegletét egymaga? Feslett erkölcsű szájhős..arra két élet is kevés volna...
-Ahogy egy igazi bűvész sem fedi fel a titkait, gondolom a lepel a vadabb álmokon  - mutatok el a ketrecek irányába - is rajta marad, vagy esetleg bepillanthatnék alájuk? - incselkedem a gondolattal ajkamba harapva, rövid szoknyám szélét igazgatva.

A letakart ketrecekrol erdeklodve titokzatosan elmosolyodik - Minden titkot nem fedhetek fel elore - de a szemei nem tunnek tul vidamnak, miden bizonnyal megviselte a haromlabu goblin elvesztese - Az eloadasra is kell hogy maradjon valami - szinpadiasan korbeint - Ha mindent latni szeretne jojjon el az eloadasra keso delutan. - cinkosan kozelhajolva folytatja - Biztosithatom ilyen szorakozasban ritkan lehet resze -
This message was last updated by the player at 21:56, Fri 25 Nov 2016.

A férfi nyájas modora megszólaltatja a vészcsengőt elmémben, távolságtartásra int. Önkéntelen hátrébb is lépek az egyik közeli ketrec fura árnyékot vető "tartalmától".
-Nem hagynám ki... - azzal kisvártatva búcsúzom a férfitól, bizonyára még sok dolga akad az előadásig. Nem teszek fel kérdéseket.

In reply to Cyl Sepha (msg # 258):

Cyl viszonylag gyorsan tavozik az attrakciojat vesztet szorncirkusz ketrecei kozul es a varos kapuja fele veszi az iranyt. Az allatvasaron atkelve eszreveszi a tarsasag tagjait kozeledni a varosfal menten, lathatoan a vasar fele tartanak.

Theodora, Johann, Manfred, Hrothgar, Gunther, Amelia

A tarsasag gondolataiba melyedve beszelgetve vag at a temetot a vasartol elvalaszto teruleten majd elindul a mostanra jelentosen meguresedett karamok kozott.

(Aki dob egy sikeres Perceptiont kiszurhatja a kapu fele igyekvol Cylt is a vasar forgatagabal. Cyl kiszurja a csapatot mert ennyi a sima vasarrajarotol eluto alakot nem nehez kiszurni)

Vegul rovid keresgeles utan a sorsatraknal megtalaljatok Chlodovechet es Josefet. Ugy tunik jollaktak es be is ittak alaposan. Chlodovech laba mellett Kenyer fekszik a foldon egy csontot ragcsalva komotosan.

Felületesen, ugyanakkor célratörően pásztázom a fesztiválban megforduló embereket, remélve, hogy sikerül majd kiszúrnom Chlodovechet és Josefet - már amennyiben valóban itt vannak a fesztivál városfalon kívüli területén és nem tértek vissza a fogadóba vagy esetleg sétáltak el egészen a kikötőig, vissza a kislevi férfi hajójához. Mikor észrevesszük őket elindulok feléjük, iszákosságukat látva kissé megcsóválom a fejemet; egészen biztosan sok itt a zsebtolvaj akik csak az alkalomra várnak, ráadásul hogyha esetleg bármilyen verekedés vagy harc törne ki a forgatagban, hogyan hozhatnák befolyásoltan a legtaktikusabb döntést?
Mikor odaérünk néhány szívdobbanásnyi ideig csak figyelem őket s csak utána szólalok meg - ha esetleg valami sörpadnál ülnének és van elég hely, akkor helyet is foglalok, reményeim szerint a többiekkel együtt: -Látom kiélvezitek a vásári hangulatot. - mondom, s bár jómagam nem helyeslem az ilyenféle tivornyázást, se gúny se megvetés nincs a hangomban. -Most viszont kicsit szükségem volna rátok. - Josefre nézek: -Úgy hallottam, hogy Herr Ruggbroderrel üzletelsz. Igaz ez? Mennyire ismered a férfit? Személyesen vagy csak valamelyik neki dolgozó kereskedővel tárgyaltál? - kérdezek mielőtt még válaszolhatna. Nem igazán tudom, hogy pontosan hogyan működhet egy hajós és egy kereskedőcsalád között az üzleti megbeszélés, kérdéseimből valószínűleg ez látszik is.
This message was last edited by the player at 22:14, Mon 28 Nov 2016.

Az erkezoket meglatva Chlodovech vidaman felemeli korsojat - Gyertek csatlakozzatok. Ha gondoljatok elmeselem kozben miket is lattam Tileai utam alatt - persze a tortenetet mar joparszor hallottatok a hajout alatt, de ugy tunik Chlodovechet ez nem tori le es szivesen elmeselne.
This message was last updated by the GM at 22:39, Wed 30 Nov 2016.

Josef a kerdesre megvakarja busa fejet - Uzleteltem vele, de hogy ismerem az kisse tulzas. Talalkoztam vele, de a legtobb reszletet nem vele targyaltam at csak a lenyeges pontokat - vonja meg a vallat es nez kivancsian Theodorara
This message was last updated by the player at 22:42, Wed 30 Nov 2016.

Annyira bele van merülve a gondolataiba az eddig történtekkel kapcsolatban, hogy az sem tűnne fel neki, ha kiürítené valamelyik utcakölyök a lány zsebeit.
Nem mintha tudhatna mit csenni tőle, mert szinte minden zsebe üres, de ez már más kérdés.
A gondolatai az elmondottak alapján csúnyán szétmarcangolt és senkinek sem hiányzó szerencsétlenek megszaporodott száma mellett a bíró hírtelen betegsége, a tünetek egy Johann által olvasott korábban történt halállal végződött betegség hasonlósága és főleg a lány szerint rikítóan gyanúsan viselkedett kapitány körül keringenek. Időnként megszólalna, legalábbis jelzi, hogy mondana valamit, de minden egyes alkalommal aztán csak megingatja a fejét és inkább csendben marad. Elvégre a többiek is szerinte ugyanazon gondolkoznak. Az elcsípett beszélgetést hallva legalábbis erre jut.
Amikor Josef-ékhez ér a kis társaság, akkor Johann-t kicsit félrevonja, de nem túl feltűnően, inkább csak azért, hogy az oldalát furkáló kíváncsiság és a hirtelenjében jött látszólagos felbátorodás eredményezte felvetését megossza a "nemesúrral", mielőtt a többiek -de főképp Theodora- fülei hallatán is kimondani merné.
- Engem érdekel, hogy a kapitány biztosan járt-e a Magistrate-nél, mert ha nem, akkor azért nem annyira vészes még ez az egész. De ha nem csak egy hasonmás volt a bírói sátorban, akkor... Na meg talán Verena papnőjét és Morr papját tartanám csupán gyanún felülinek a tanács tagjai közül... mert akinek sok pénze van, az mindig még többet akar és egyébként is ha tanácstag, akkor könnyebben befolyásolja a többieket és hajtja a saját malmára a vizet és az alvilági vezéralakról érdekes módon nem is nagyon esett szó ééés... - sikerült a nagy hallgatás után bő lére eresztenie a mondandóját és mintha még mindig nem is akarná befejezni, olyan lendülettel veszi az újabb és sokat sejtetően nagy levegőt. Mielőtt azonban folytatná, a mesemondó is megszólal és Amelia -egy új és érdekesnek várt történetet remélve- elfelejti egy csapásra, amit még mondani akart és közelebb telepedik Chlodovech-ékhez.