[IC] Act 2: Bögenhafen - Schaffenfest
In reply to Theodora Steinhoff (msg # 299):
- Engem Ă©rdekelne a Magistrate Richter-nĂ©l járt kapitány valĂłdi kilĂ©te vagy legalábbis a lehetsĂ©ges indĂtĂ©ka. Bár van egy olyan sejtĂ©sem, hogy olyasmit fogok megtudni rĂłla, amit nem szeretnĂ©k. - beharapja a szája szĂ©lĂ©t Ă©s rágĂłdik rajta mielőtt folytatná. - Illetve ha volt is bármifĂ©le papĂros vagy feljegyzĂ©s a bĂrĂłi sátorban, azt Ă©n a kapitány helyĂ©ben -amikor ott járt, akkor - eltĂĽntettem volna, de Cyl is - ha jĂłl Ă©rtettem - hasonlĂłkĂ©ppen tenne, szĂłval nem hiszem hogy Ăşjdonságot mondtam volna. Mindenesetre a Magistrate esetleges jegyzeteit valahogy kĂ©tlem, hogy megtalálhatnánk... de azt szeretnĂ©m a legjobban, hogy ne legyen igazam. - hadarja Ă©s csak remĂ©li, hogy mindenki számára Ă©rthetően is sikerĂĽlt a kĂ©telyeit szavakba öntenie. - EgyĂ©bkĂ©nt mi van, ha nem Ărta le sehová Ă©s a Teugen-fĂ©le betegsĂ©ghez hasonlĂłan mostanra már nem is tudja elmondani, amit sikerĂĽlt megtudnia? - vonja fel a szemöldökĂ©t kĂ©rdőn, majd elpillant abba az irányba amerre Gunther eltűnt a sátor mögött. - A számunkra ismeretlen okokbĂłl kĂĽlön utakon járással meg Cyl kisasszony nincsen egyedĂĽl... Bár Gunther szerintem könnyebben fojthat bele mindannyiunkat a csatornalĂ©be a vĂ©lt vagy valĂłs alvilági kapcsolataival. - szinte kĂ©zzelfoghatĂłan árad belőle - már megint - a pesszimizmus.
Egy kis szünetet tartva aztán Johann-t kicsit félrevonja, vagy leginkább csak jóval halkabban intézi hozzá a lány a szavait.
- Szerintem el kellene mondani mindent a többieknek. Ha nem is Ă©rtenĂ©k meg elsőre, legalább Gunther-től nem kellene annyira tartanod Ă©s nem zsarolhatna, ha megtudja, hogy valĂłjában nincsen öröksĂ©g. - Amelia továbbra is a "nemlĂ©tező család, ezĂ©rt nem lĂ©tező öröksĂ©g" álláspontot vĂ©li valĂłsnak, ezĂ©rt hajtogatja továbbra is.
- KĂ©rlek... - szĂłlal meg rendes hangon Ă©s nĂ©z Johann-ra kĂ©rlelőn, bár már valĂłszĂnűleg elĂĽltette a bogarat a jelenlĂ©vő többiek fĂĽlĂ©be az elcsĂphetett beszĂ©lgetĂ©ssel.
Theodora kĂ©rdĂ©sĂ©re kicsit megkĂ©sve válaszol, talán már máshol is tart időközben a beszĂ©lgetĂ©s.
- Hogy vajon merre is indulnĂ©k Ă©s kivel... azt mĂ©g nem tudom. - Ăgy, hogy nincsen nyomás alatt, mint a cirkuszi Ă©vei alatt volt, Ăgy jĂłval kevĂ©sbĂ© határozott.