[IC] Act 2: Bögenhafen - Schaffenfest
A lábasjószág vásár - legyen bár óriási, gazdafiak százait vonzó - nem különösebben köt le, míg egy szépséges, gesztenyebarna szőrű telivéren el nem időzik tekintetem, mely feltehetően nem is eladó. Cyl, te aztán tudsz választani - vágok ekkor fancsali képet, s épp a megkötött állat keskeny hókája felé nyúlnék megsimogatni azt, mikor megkörnyékez éles szemű gazdája, egy kíváncsi lovászlegény. -Szép ló közlöm az egyenes tekintetű, megtermett hapival a nyilvánvalót, majd - talán nem csupán a ló bánatára - hamar tovább is állok, nem kokettálok a fiúval. Míg érzem hátamon lépteim követő szemeit nem fordulok vissza, de kisvártatva a hevenyészett karám végéhez érve hagyom szemérmes attitűdöm felülkerekedni és félfordulattal visszatekintek a jóképű, tejfelszőke, karcsú, szálkásan izmos félmeztelen lócsiszárra. Kétség sem fér hozzá...megbabonáztam - kuncogok tenyerembe, s egyúttal a sörsátor felé veszem az irányt, hogy kiszáradt ajkaim e nemes nedű kegyében részesítsem. A számtalan mutatványos, kardnyelő, mint tűzfúvó, erőember és légtornász között csak kapkodom a fejem, kíváncsin a temérdek varázslatos műsorszám pár részletét megragadva, de rövidesen eltereli figyelmem a bíróság sátra melletti kalodában sínylődő törpe, ki már alig bírja lábon a szenvtelen utcakölykök fáradhatatlan zöldség- gyümölcsostromát, úgymint korábban az alkohol mámorát. Söröskupával a kézben a bíróság sátra felé irányítom hát lépteim. Csak úgy visszhangoznak elmémben mesterem szavai, mikor végül a két alabárdos elé érek:
Segítsd a törpenépet...de ne hagyd magad rászedni.
-Jó napot. A nevem Cecil. - mutatkozom be a kurta üdvözlés után. -Két kérdésem volna. Mit követett el e férfi, miért kaloda jussa? S pontosan mennyivel tartozik? - érdeklődöm vékonyka hangon a fegyveres törvényszolgáktól, bár tisztán hallottam az összeget a törpétől, kinek mosolyát ugyan nem viszonoztam, igazolásképp erre is rákérdezek.