Chlodovech vegul visszakeri a baltajat Manfredtol es megjegyzi - Szeritnem nem kene sokaig itt szobroznunk, ezt a csapkodast barki meghallhatta, talan jobb lenne egy kocsmaban kellemesen sorozni amikor az aki ezert felelos visszaterne - jegyzi meg a mesemondo nem tul nagy mereszseget tanusitva. Latszik rajta, hogy legszivesebben mar most megprobalna learatni a kemeny munka gyumolcset a tortenetet elmeselve egy-ket ingyen korso sorert cserebe a legkozelebbi kocsmaban
This message was last updated by the GM at 22:59, Wed 30 Mar 2016.

- Köszönöm a fejszét, cimbora! - felelem Chlodovech-nek - Lehet, hogy majd ráfér némi élezés ezután az ácsmunka után. Az sötét mágiától és eretnekségtől bűzlő tárgyakra undorral tekintek és a pöröly jelét rajzolom a mellkasomra. Úgy érzem, hogy keserű epe tolul a torkomba, egy mordulással a földre köpöm. - Ahogy én nézem, a goblint megtaláltuk, ideje naposabb mezőkre távozni... - intek a bejárat felé, majd előhúzom a kardomat. - Indulhatunk vissza, vagy előtte megpróbáljuk előkeresni a patkányfogót, már persze, ha nem pucolt túl messzire? - kérdem a beavatottat.

Megérintve a vasabroncsot hamar lesütöm tekintetem, az eretnekségtől mocskos vésetek, üres szemgödrökkel terhes arccal csupán pár szívdobbanás erejéig nézve farkasszemet, zsákot húzok a koponya fejére a baljóslatú 'érintés' után nem sokkal. A tőrt a papnő gondjaira bíznám, s ennek a gondolatomnak rögtön hangot is adok a megnevezett felé. -Theodora, elveszed a vérmocskos tőrt, bizonyítékul? - várva válaszát, felemelkedek a törmelékből a koponyás rejtő zsákot tartva kezemben. -Aztán menjünk innen, Rainer is bizonyosan elpucolt már... - felelem utóbb Manfred felvetésére. -Nekem nem kell bizonyítanom a zöldbőrű mutáns halálát senki előtt, Sigmar a tanúm, rongyos élete bevégeztetett idelent. Azzal apró léptekkel elhagyom a termet, a kaparászás visszhangjai csak percről-percre feszültebbé tesznek.
A reteszes ajtóhoz érve szólok vissza, ezúttal minden jelenlévőnek címezve halk hangon ejtett szavaimat:
-Egyébként...hol szálltatok meg Bögenhafenben?
This message was last edited by the player at 11:35, Sun 03 Apr 2016.

Az ajtónál várakozok egy kicsit, mintha csak a kívülről érkező zajokat figyelném - azonban ha esetleg valaki odalép mellé az láthatja, hogy valamin gondolkodok.  Amikor a többiek ismét beszélni kezdenek, ezúttal már a távozásról, akkor én is odalépek, majd a nemrég a lándzsámmal kipiszkált tőr felé hajolok: -Nem. Legalábbis véresen nem. - nézek a lányra. -Ki tudja mennyi idő míg előkerül Reiner a föld alól, nem kívánok egy véres kés miatt egy vagy több éjszakát a kaszárnyában tölteni míg a patkányvadász végre előkerül. - majd Manfredre nézek: -Nem szívesen hagyok hátra senkit, de ezen a terepen lehetetlen megtalálnunk. - magyarázom. -Mellesleg az Alabárdosban szálltunk meg, ott van a kaszárnya környékén ahol találkoztunk, de miért fontos most ez? - még megvárom a választ(válaszukat) majd odakint a szennylében kicsit megmártom a tőrt és az őrségtől kapott nadrágom lábszárába törlöm.

-Miért is fontos ez? - kérdezek vissza inkább joviálisan, semmint tudálékosan; majd szinte szünet nélkül folytatom. -Kissé hallgatag barátotok kocsmai sörözést említett, talán, hogy jobban megeredjen a nyelve... - pillantok kedves mosoly kíséretében Chlodovech-re, miközben a papnő megtisztítja a tőrt.
-Az Alabárdos remek helynek kínálkozik, egyébként én is ott szálltam meg, s ha nem is öntenék fel a garatra... - vágok fancsali képet - legalábbis megtisztálkodnék és átöltöznék a napnyugtakor Bögenauer templomában celebrált mise előtt. Különben is, a történtek után lehet jobb ha együtt maradunk, míg nyomára nem bukkanunk az átkozott démonidézőnek, ki nem hiszem, hogy beérte volna ennyivel... - tárom szét kezeimet kissé teátrális mozdulattal, ezzel hátat is fordítva a felforgatott helyiségnek.

Cyl figyelve nehogy hozzaerjen a koponyahoz belerakja egy zsakba mig Theodora letisztogatja tessek lassek modon a tort. (Akkor minden mas marad ahogy van?)
Chlodovech gyorsan kiles a csatornafolyosora es elbok jobbra - Rainer arra tavozott - mondja. Ti balrol erkeztetek es egesz vegig nem mentetek el ujabb csatornafedel alatt.
- A maradvanyokkal mi legyen? - kerdezi meg majd felkpja a fejet - Ti is halljatok? Mintha valami lenne arra - bok arra megint amerre az elobb Rainert is mutatta. Chlodovech lathatoan megszeppent kicsit a csatatol meg ugy is hogy egyedul nezokent vett reszt benne. Szokasos magabiztossaganak jelenleg nincsen nagy nyoma, de ez talan betudhato Kenyer hianyanak is.

(Aki dob egy sikeres Perceptiont az szinten meghallja, valamifele motyogasszeru hangot. Talan jobb felol, de a satornaban a hangok iranya nem teljesen megbizhato mindig)
This message was last updated by the GM at 21:44, Sun 03 Apr 2016.

Amint a vándor lopva kiles a folyosóra köszönettel biccentek neki; - a csapzott külső mily nemes lelket takar - látva hátrahagyott zsákomat hozta, melyet a benne levő fejjel, na nem annak súlya miatt, már 'nem fűlött fogam' cipelni. Legalábbis - palástolva a különös érzést, mit tartalmának érintése jelentett - ezt mutatom felé, míg kissé kiszolgált lámpásomat igyekszem helyrepofozni, mivel azonban még nem keltek fényt a szűk folyosón.
-A maradványok talán... - kezdenék bele, de a mondat felénél eltekintek a Chlodovech által jelzett irányba, mégsem hallok semmi neszt. Talán a folytonos kaparászás visszhangjai űznek velem tréfát? - fürkészem az árnyakat, majd óvatosan leengedem magam mellé a lámpást, hangtalan a földre helyezve míg ujjaim ösztönösen kardom markolata köré fonódnak.

@Cyl zsákot szolgáltatott a fejnek, illetve eltette a hímzett keszkenőt és törött lámpáját. Máshoz nem nyúlt.
This message was last edited by the player at 17:01, Mon 04 Apr 2016.

Szótlan hallgatom végig a lány válaszát miközben a csatorna szennylevében úgy ahogy megtisztítom a kést, majd utána lerázom arról is meg a kezemről is a mocskot - végül mind a kettőt a nadrágszáramba törlöm (persze folyamatosan ügyelve arra, hogy ne vágjam meg magam). Koribbá gondolataim újra felelevenednek amikor meghallom, hogy új társunk is az Alabárdosban szállt meg - de nem terelem el ilyen irányba jelenleg a gondolataimat, idegen és veszélyes terepen vagyok, amelytől Myrmidia minden tanítása óvva int, így aztán nem engedhetem meg magamnak, hogy figyelmem lankadjon. Amikor Chlodovech hangokat hall a földre teszem a tőrt, majd jómagam is hallgatózok néhány másodpercig. -Tényleg motyog arra valaki. - suttogom nekik, bár Reiner volna a legértelemszerűbb forrása a hangnak, azonban lehet más is. -Tegyük egy zsákba a maradványokat Chlodovech, meg ezt a kést is, aztán menjünk. Nézzünk el abba az irányba amerről a hangok jöttek, de nagyon ne menjünk messze, innen még visszatalálunk a csatornanyíláshoz, de messzebbről már nem biztos.

Chlodovech nem tul nagy kedvvel de belesopri az egyik az oroktol szerzett zsakba a maradvanyok nagy reszet aztan rogton el is ejti es kiadja a vacsoraja atrtalmat a szennyvizbe. Kisse feher arccal de amint befejeztem felemeli kisse viszolyogva a zsakot mindenesetre latszik rajta hogy legszivesebben masra bizna a cipeleset. A tort egy masik zsakba dobja bele megse keveredjen a veres csontok koze ha mar meg lett tisztitva.

Mindenesetre a sokszor nagyon beszedes mesemondo egy szot nem szol az egesz kozben valoszinuleg fel hogy ha kinyitja a szajat akkor esetleg a vacsora utan az ebed is kijon.
This message was last updated by the GM at 20:03, Tue 05 Apr 2016.

Lassan indultok el a hangok iranyaba. Az elso dolog ami szembetunik nektek hogy a szobatol nem messze feljaratot talaltok. Talan ha tizenpar meternyire lehet az ajtotol, csak eddig a lampak gyenge fenyeben nem tunt fel nektek. Mindenesetre Rainer nelkul valoszinuleg nem lenne olyan konnyu felmaszni es kinyitni a lejaratot de egyaltalan nem tunik lehetetlennek. (Kapaszkodok igazabol csak a fuggoleges aknaban vannak igazan az meg a csatornale felett van vagy ket meterrel)

Mindenesetre nem feltetlenul kell eze gondolkoznotok ugyanis a feljaronal kette agazo jaratok egyikeben par meter utan eszreveszitek a motyogas forrasat. Rainer az. Magaba roskadva guggol a jarat egyik fala mellett es a sarkan hintazik.
- Patkanyok, gonosz patkanyok, nagy gonosz patkanyok. - motyogja Rainer maga ele, lathatoan valami nagyon rossz hatassal volt ra.

Nem messze, alig tobb mint karnyujtasnyira, tole a csatornaleben valami lebeg. Elegge nagy darab, de pontosan nem tudjatok mi lehet az, mindenesetre valahogy rossz erzesetek van az egesztol, tulontul is ismeros formaja van a dolognak. Kicsit kozelebb erve arra is rajottok miert. Ember, vagyis a meretei alapjan talan inkabb torpe lehet. Arccal elore lebeg a csatornaban, a testen tobb helyen is ragcsalasnyomok lathatoak, talan patkanyok lehettek...
This message was last updated by the player at 20:16, Tue 05 Apr 2016.

Nesztelen léptekkel indulok el a hangok forrása felé, s hogy korábbi idegenvezetőnk hallatja hangját egészen addig fel sem merül bennem, míg a feljáratból érkező huzat szellője valamelyest el nem altatja veszélyérzékemet. Az elágazástól visszatekintek az ostlandira majd a papnőre, eztán óvatos léptekkel haladva a csatornaszennytől lucskos följárón elsőként érek az innen nyíló járatok szájához. Tekintetem egy pillanatra megakad a fölém tornyosuló aknán, az időközben meggyújtott pislákoló lámpásom fénye pedig nyomban önnön gyomrába menekül a mindent elborító sötétség elől a halk fuvallat hatására, ahogy a magasba tartom azt; pár szívdobbanással később a közeli járat torkában megvilágítva a remegő csatornakurkász, Rainer sziluettjét.
-Rainer. Csak mi vagyunk azok. Jöjj közelebb. - suttogom lépteim közben, mígnem egészen lehajolok mellé, lámpásomat a földre helyezve közöttünk, mintha tompa fényénél legalábbis megmelegedhetne.

'Patkanyok, gonosz patkanyok, nagy gonosz patkanyok.'

Hmm...a rágcsálók a csatornák velejárói, mint a pékségeké a pók. Kizártnak tartom, hogy épp a patkányfogó turkászt ezek a hegyes fogú pengefarkú apró fenevadak rémisztették volna meg. - tartom ki lassan praclimat felé, igyekezvén megérinteni vállát, hintázását lassítandó és kiváltképp, hogy visszazökkenjen 'közénk', bárhol is járjon... Sylvaniában láttam hasonlót, de rajta még talán segíthetek... - mikor végre megállapodik tekintetem, fedezem fel a mögötte fekvő testet. Ahogy társaim alakja árnyékot vet ránk, nem fordulok meg vagy szólok, csak szabad kezemmel előre intek a holttest felé, míg a férfit csitítgatom.
-Rainer ismeri a csatornákat mint a tenyerét és Rainer tudja kik a barátai. - próbálkozom egy korábbi emlékkel, - mely a Kandurban történt - kizökkenteni a férfit jelen állapotából. -Rainer...Rainer, én vagyok az, Cyl. Mondd mit láttál? - kérdem halkan mihelyst sikerrel járok.

Amikor Chlodovech elhányja magát odalépek hozzá és befejezem magam a maradványok zsákba helyezését - azonban a zsákok hozását már rábízom, nekem elfoglalja az egyik kezemet a pajzsom s a lándzsámat sem dughatom az övembe mint mások a fegyvereiket. Egy "Jól vagy?" - keretében is megérdeklődöm a mesemondótól az állapotát, majd miután válaszolt elindulok a többiekkel. A csatornanyílásnál néhány másodpercre elidőzök. Itt kellene majd felmásznunk, talán elárul valamit az idézőről a környék. Meg ha esetleg tudnánk figyelni, az volna taktikailag a legjobb. De nem időzök, felzárkózok a többiekhez - annyi ideig nem kell mennünk szerencsére, hogy szóvá kelljen tennem, olyannak kell elől haladnia akinél pajzs van; nagyobb esélyt látok arra, hogy tolvajokba, csempészekbe futunk mint arra, hogy a démont idéző varázsló pont erre jár, vagy hogy idesiet démona pusztulásának tudatában.
Reinert meglátva nem lepődök meg, a démon látványa valószínűleg sok volt neki, s az amúgy is kissé bomlott elméjű patkányvadász úgy tűnik most besokkolt - de szavainak értelmét csak akkor látom meg amikor a vízben úszó törpe holttestére is figyelmes leszek. -Valószínűleg a patkányok rágcsálhatták a testet amikor erre menekült. - gondolkodok hangosan, illetve válaszolok Cylnak Reiner helyett. Nekem egyértelműnek tűnik, hogy valaki megölte és ledobta ide a törpe tetemét, esetleg pont a tolvajok akik miatt korábban is aggódtam már. Odaállok én is Reinerhez: -Nem kell félned, a démont elpusztítottunk, Myrmidia fénye ide a csatornákba is elér és rád is rád ragyog, nem eshet bántódásod míg itt vagyunk. - próbálom lelkesíteni a férfit, bár az én szavaim nem lelket próbálnak bele önteni, hanem az elveszett harci kedvét/akaratát próbálják feltámasztani inspiráló jelenlétemmel; láthatóan van benne rutinom (elég ahhoz, hogy talán még a többieket is jobb kedvre deríti ezen a sötét helyen, holott nem őket szólítottam meg elsősorban).
This message was last edited by the player at 02:18, Thu 07 Apr 2016.

- Valami kicsinálta a törpét, azután a patkányok elvégezték a piszkos munkát. - találgatok, miközben rezzenéstelen arccal nézem a törpe hulláját - Azt azért nem hiszem, hogy a patkányok emberre támadjanak. Ha így lenne, akkor a Reiner-félék nem húznák idelent soká... - megpróbálom valahogy közelebb piszkálni a halott törpét és felrángatni a "járdára" hogy megvizsgáljam, látok-e rajta valamilyen sérülést, ami miatt megtért az őseihez.

-Talàn... - felelem bizonytalanul a papnô èszrevètelère.
Àm ahogy ketten Manfreddel a tetem felett àllva törpèt emlegetnek, akaratlanul is egy nèv felè terelôdnek gondolataim: rèszeges 'Gottri'?, affèle sötèt megèrzèskènt, de tovàbbra sem hagyom magàra Rainert, de tekintetem ràszegezôdik, ahogy az ostlandi felràngatja. Nem vàrva felismerèst, mi az elhunyt szemèlyèt illeti.

Cyl es Theodora szavait hallva Rainer szep lassan felnez, nyel egyet - Patkanyok - mutat a hullara mikozben kisse elhal a szava. Nem tudjatok hogy mit ert alatta, hiszen Rainer egyik kedvenc szava a patkany, kisse bomlott elmejeben a legtobb dolog osszefonodik elmejeben ezzel az egy szoval. - Rainer tudja - valaszol vegul Cylnek, de lathatoan meg nem szedte ossze teljesen magat - Gonosz dolgok. Gonosz dolgok - motyogja maga ele, de legalabb ugy nez ki hogy valamelyest kizokkent az eddigi allapotbol meg ha a hulla fele nem is nez es egyelore nem kelt fel a fal mellol.
This message was last updated by the player at 20:13, Thu 07 Apr 2016.

Manfred probalva minnel kevesbe osszekenni magat kozelebb piszkalja a torpet es kirancigalja a padkara. Akarmennyire is probal vigyazni a halott teste nem konnyu igy a karjai es a labainak nagy resze alaposan osszemocskolodik, de vegul a hulla kikerul a vizbol. Ahogy a partra toccsan Rainer onkentelenul is osszerandul, Chlodovech kisse viszolyogva hatrebb lep.
Meg a vizben feltunt nektek, hogy van rajta par kisebb nagyobb ragcsalas, foleg patkanyok, de most hogy jobban latjatok az egyik karja majdnem teljesen le van ragva, erre patkany nem lehetett kepes, es amikor megforditjatok....
A torpe fel arcat mintha leette volna valami, a melluregeben, a szive helyen egy luk tatong, mintha kiettek vagy talan kivagtak volna. A teste kulonbozo reszein kisebb nagyobb mertekben mintha daraboltak vagy ragcsaltak volna.

(Mindenki aki komolyabban meg akarja vizsgalni a hullat dobjon WP-t +0-val, aki igyekszik nem nagyon odanezni +10-el, akinek nem sikerul a proba a latvanytol kap 1 IP-t.)

Végre szemkontaktust nyerek a zavarodott tekintettel. 'Patkányok' - nézek hová Rainer mutat, majd vissza reá épp ahogy a pilács sápadt, halovány fényében az értelem szikrája gyúl az apró szempárban.
-Igen, értjük. - bólogatok. -Patkányok foga-körme által végeztetett, s tért meg lelke Morrhoz. - suttogom halkan, a 'gonosz dolgokra' válaszul, míg a   tagbaszakadt ostlandi a halott törpével foglalatoskodik.

Aztán villámcsapásra, a rossz ómenből lett felismeréstől szám elé kapom kezem, amint a lámpafénynél kivehetővé lesznek a törpe vonásai. -Gotri, a bányász - szalad ki ajkamon, majd lenyelve a keserű nyálat mi számba tódul félelem helyett inkább a bosszú dühe kap lángra szívemben. Felegyenesedem a csatornakurkász mellől.
-A neve Gottri Gurnisson. - hangom remeg, mégis tárgyilagos próbálok maradni. -A fesztiválon ismertem meg. Egy a bíróság sátránál felállított kalodában sínylődött. Vélt vagy valós bűnei dacára közbenjárásomra, hogy letettem az óvadékot herr Heinz Richter bíró felmentette bűnei alól, ám meghagytam, hogy jelentkezzen munkára Sigmar templománál, vezekelve a részegen elkövetett randalírozásért. Sza...szavát adta, hogy ennek eleget tesz... - sütöm le szomorú tekintetem, elfordítva azt a holttestről. Önzetlenül segítetted a törpenépet Cyl, ahogy Sigmar előírásai szólnak...de miért...(?)...ha nem avatkozol közbe..még élne... -Ezt nem patkányok tették vele, igaz Manfed...? - forrongó gondolataim közepette ökölbe szorulnak praclijaim.

@Manfred: karakterem feltételezi, hogy miután kirángattad - mialatt beszélek - megvizsgálod a holttestet.

Miután kiráncigáltam a hullát, megvizsgálom milyen állapotban van: elég megrendítő látvány, ám láttam már cifrábbat is, ráadásul nem is ismertem, nemigen ráz meg a holttest.
- Nincsen jó formában, - morgom, közölve a nyilvánvalót - biztosan nem patkányok végeztek vele. "Nem szép halál, de végtére is; melyik az..." - Rainer, te tudod, hogy honnan úszhatott ide ez a nyomorult fickó? - kérdezem a patkányfogót. - Szívesen a szeme közé néznék annak, aki ilyet tett - vagy "ami" ilyet tett! - sziszegem indulatosan. - Ha nem, akkor viszont jobb lenne eltisztulni innét, amíg szépen vagyunk; megkeressünk a többieket és együtt kisütjük, hogy mi folyik itt: mert hogy itt nem csak a valódi szarba léptünk bele, hanem valami másba is, az bizonyos! Nyilván nem én fogom kideríteni, nem vagyok perzekútor, de ha kell egy kard, akkor az enyémet remélem, hogy majd Sigmar vezeti!
This message was last edited by the player at 23:22, Mon 11 Apr 2016.

Manfred megvizsgalja a hullat. A lovesz latott mar par ronda dolgot eleteben de ez elegge a topon van. Mindenesetre komoly rosszullet nelkul atvizsgalja. Egyertelmuen vagasnyomok vannak rajta, a szive kornyeken is. Habar nem szep munka de majdnem biztos hogy kessel vagtak ki, es nincsen itt. A ragasnak tuno nyomok meg elegge durvak, ilyet patkany nem tud tenni, max egy nagyobb kutya.

Rainer a kerdesre a fejet razza es a hatatok moge mutat. Lathatoan meg nincsen teljesen formaban, de mar nem motyog legalabb ossze vissza.
Kicsit figyelve rajottok mire akart utalni a patkanyvadasz. A csatorna habar nagyon lassan de folyik. A hulla egyszeruen megakadt valamiben. A folyasirany az elobb elhagyott lejarat fele halad. Lehet valaki ott dobta le a hullat. Bar az is lehet hogy az elagazas valamelyik agabol sodrodott mar ide. Vagy arrol amerrol ti jottetek vagy a masik iranybol. (lasd terkep)
A csatorna nagy esellyel valamifele folyoba omlik, azaz itt nem lepodnetek meg ha a Bogen lenne az.
This message was last updated by the player at 22:58, Wed 13 Apr 2016.

Rainer útmutatására a csatornában hol balra, hol jobbra tekintek, melyet lemondó sóhajom követ. -A víz elmosta a nyomokat. Idelent nem fogjuk megtudni honnan és ki által került a csatornába Gottri teste. - horgasztom le fejem. Láthatóan megadnám a törpének a végtisztességet, testét eltemetve; de harcol bennem a tettvágy, hogy hamarabb előkerítsem gyilkosát, minthogy a szörnyű sebekre rákerül a szemfödél. Megmártanám kardom szívében, ki ezt tette a részeges bányásszal - bólogatok Mannfed szavaira, majd mikor társait említi Theodorára tekintek,
-Mannanra, egy csendes ima után nyeljék el Bogen habjai a testet, vagy Morr háza mellett a temetőben leljem nyugalomra? - kérdem a papnőt őrlődve. Szemlátomást még rövid távon sem bírnám cipelni a halottat, de a zöld számos árnyalatában pompázó arcú Chlodovech-re sem bíznám, ahogy félnótás idegenvezetőnkre sem. Manfred döntése pedig már javarészt megszületett...

Figyelmem a hullának szentelem ahogy Manfred közelebb húzza a csatorna széléhez - összevont szemöldökkel figyelem a rágásnyomokat - nem igazán tudom elképzelni mennyi patkány kell ahhoz, hogy lerágjanak egy teljes végtagot, s minél inkább próbálom kitalálni mennyi ideje lehet itt a tetem vagy hány patkány rághatta, annál inkább kezdek bizonytalan lenni a dologban. Aztán amikor Manfred felfordítja a holttestet s láthatóvá válik a mellkasában tántorgó üreg s megcsapja az orromat a bűz (amelyet talán csak én vélek érezni) egy pillanatra meg is szédülök. Még néhány másodpercig nézem a teljesen megcsonkított/gyalázott holttestet, majd egy visszafojtott, gyenge öklendezés után inkább ellépek a holttesttől s kerülöm tekintetemmel azt. Még a bestiaemberek sem tesznek ilyen gyomorforgató dolgokat az elesettekkel, amennyiben ezek tényleg patkányok voltak úgy nem is csodálom, hogy megbomlott az elméje a patkányvadászunknak. S bár a látványt hamar feledem a sötétben ahogy Chlodovechhel próbálok tekintetet váltani, nem véletlenül: a csatorna bűze kezd egyre nyomasztóbbá válni, friss levegőt kíván elmém és egyre inkább kezdi égetni a tudatomat, hogy taktikailag mennyire kiszolgáltatott helyen vagyunk itt, a csatornákban. Gondolataimból a nemes lány szavai rántanak ki; nyelek ismét egyet, hogy visszanyerjem magabiztos hangomat: -A Tengerek Ura bizonyosan megharagudna ha egy csatornában temetnénk valakit az ő nevében. - mondom, majd egy pillanatra elgondolkodok, de nem nézek a halott törpére, nem akarom, hogy megint felforduljon a gyomrom. -Elsők az élők, a halottak is így akarnák, nem csak a háborúban, de máskor is. Az pedig akivel így elbántak... - hallgatok el egy pillanatra. -Az már csak éltének üdvében bízhat halála után. - mondom komoran. -Menjünk. Ha tenni akartok érte valamit annak az ideje később fog eljönni mikor megtaláljuk azt, aki a csatorna árnyékai között settenkedik.

-Nem is arra gondoltam, hogy idelent helyezzük végső nyugalomra! - felelem megbotránkozva a hallottakon. -Holtában már nem segíthetem a törpenépet, - hirdetem szokatlanul csendesen Sigmar igéjét - de a végtisztességet megadhatnánk neki, akár eltemetve, vagy hamvait a Bogenbe szórva majd a Tengerek Ura beavatottjának imája mellett... - tekintek le végül Gottrira. -Ha a kalodában marad, talán még most is élne...ez..ez a legkevesebb volna... csuklik el hangom, ahogy elfordítom tekintetem a szörnyű sebekről. Titkon reméltem Mymidia papnője mellém áll, s támogatja, hogy megadjuk az elesett törpének mi megilleti, tán a harcmezőn jobban megkövült szíve mint gondoltam volna...? Hol a túlélés a tét, s feleded az elesetteket, akárcsak a gondolatát, hogy Morr elé kerülj? - ádáz harc dúl lelkemben, mert magam is hamarabb végeznék gyilkosával mintsem eltemetném az egykori bányászt, ki miattam került ide. Az idő ellenünk dolgozik.
-Szerencsétlenségre utal a temetetlen halott, még a bűnözőknek, gonosztevőknek is kijár egy gödör, vagy egyszerű elföldelés. Nem tudnám cipelni, de nem is szeretném itt hagyni, patkányok martalékául... - tekintek kérdőn végül Rainerre.
Talán egy lezárható tárna...

Rainer eloszor csak csendben mered Cylre aztan vegul a hatatok mogott levo akna fele int - Fel lehet huzni - jelenti ki szokatlanul tisztan - Rainer mar latott ilyet - jelenti ki vegul kis gondolkodas utan.
This message was last updated by the player at 20:58, Wed 20 Apr 2016.

-Rendben, akkor ez eldöntetett... - felelem kissé indiszponáltan a csatornakurkásznak, bár javaslatára komoly tehertől szabadult meg szívem.
-Talán ha keresztben átkötnénk a testen a kötelet, hogy stabilan tartsa és könnyedén fel lehessen húzni... - ötletelek. -Segítetek megemelni Manfred, Rainer? - kérem az ostlandit, majd a patkányfogót. Bár orrlukaimat eldugaszoltam, s arcmaszkom is szűri valamelyest a csatorna odorát, egyre inkább szabadulnék az idelent honoló bűztől, mely a test közelségétől lassan hányingerré fajul....

Részemről eztán lökhetsz a storyn GM

Rainer meg mindig tulsagosan magaba van fordulva hogy aktivan reszt akarjon venni a dologban, nem valoszinu hogy a csatornaszenny miatt inkabb a hullaval vannak problemai, de Chlodovech segit helyette. Manfered es Chlodovech segitsegevel a hullat az akna aljaba huzzatok es atkotitek kotellel. A munka nem nevezheto tulsagosan tisztanak, a vegere a resztvevok alaposan kapnak a csatornalebol maguk is, de megoldjatok. Rainer ugyes mozdulatokkal felkapaszkodik a csatornanyilason a kotellel, kinyitja a csatornafedot es segit kimaszni a tobbieknek is, majd a hullat is kihuzzatok.

Theodora, Cyl, Manfred, Chlodovech, Rainer
link to a message in this game