-Jól nézd meg! - ordítok még rá az egyre jobban fakuló démonra miután visszahúztam a lándzsámat majd a szent szimbólummal megáldott pajzsommal suhintok egyet felé, bár már csak a csatorna bűzös levegőjét zavarom fel vele; egy darabig még gyanakvóan nézek körbe, hogy vajon ez csak a démoni teremtmény egy játéka volna-e, azonban amikor már sok szívdobbanás eltelt azzal, hogy lándzsámmal pásztázom a szobát, s az még mindig üres, fáradtságomat elnyomva kihúzom magamat és a többiekre nézek: -Még nincs vége! Segítsetek! - szólítom fel a többieket, majd heves mozdulattal kezdem rombolni a pentagrammát: -Nem engedhetjük, hogy visszatérjen! Pusztítsátok el! Pusztítások az ellenség jelképét! - magyarázom, majd rongálni kezdek: félrerúgom a gyertyákat, nedves talpú csizmámmal szétkenem a festéket, arrébb tolom lándzsámmal a rézből készült "kört", hasonlók - közben néhány kapcsolódó imát is elmondok.
This message was last edited by the player at 02:20, Fri 18 Mar 2016.

Zihálva nézek a valóságból kifakuló démonra és letörlöm homlokomról a nyirkos verítéket.
Theodora felszólítására válaszul én is beszállok a rombolásba.
- Ez most elment, vagy megdöglött? - kérdezem a beavatottat - Semmi nyoma nem maradt, így a szemétdombi sánta korcs kutya sem fogja elhinni nekünk hogy mi történt itt! Sigmar jobb öklére mondom, még én is alig hiszem el... - dörmögöm, majd a hátsó falnál lévő szekrényke felé intek. - Frau Seph.. Cyl, kérlek megvizsgálnád azt a szekrényt amott? - kérdezem egy futó mosoly kíséretében, majd nagyon rúgok egy gyertyába, ami koppanva törik szét a falon.

A festek mar leszaradt, de rovid munka aran igy is egesz jol megrongaljatok. A rez kort az egyik illeszteknel meggyengitve megbontjatok, a gyertyakat szetrugdossatok.
Chlodovech is bejott kozben es beall o is segiteni. A lampa amit Cyl ejtett el korabban meg mukodokepesnek tunik, de az olaj nagyja kifolyt belole. A pentagramma kozepen levo feliratot mindannyian latjatok, de csak Theodora es Cyl tudja el is olvasni. Ordo Septenarius. Csak ennyi. A sarokba levo szekrenyke zarva van es eleg nehez darab. Valoszinuleg megerositettek alaposan femmel. A masik saroknal a foldon egy kulonos dolgot vesztek eszre. Egy selyem zsebkendo. Az irastudok az "F.S." betuket latjak rahimezve.

Chlodovech kozben megpiszkalja a bejaratnal levo maradvanyokat anelkul hogy a sajat vacsorajat is mellejuk helyezne es megjegyzi - Hacsak nem volt valami mas haromlabu is errefele akkor ez a mi goblinunk lehetett - mikozben a csontok kozul kirugdos a csizmajaval egy furcsa medence csontot amin harom labnak valo bemelyedes latszik a jobbara leragott hus alatt.
This message was last updated by the GM at 00:12, Fri 18 Mar 2016.

-Áldassék Sigmar üstökösének fénye! - kiáltom indulatosan, mialatt a förtelmes kreatúra végül Theodora és Manfred fékezhetetlen erővel bevitt, jól célzott csapásai alatt megtörik, s kikezdhetetlen védelmű pajzsfaluk, a páros megacélozott hite hatására végleg kifakulni látszik világunkból...még pernyét hagyva hátra. Elűzetett.

Eztán míg társaim, a papnő vezényszavára a sötét rituálé maradványainak elpusztításával foglalatoskodnak egy viasz gyertyacsonkot magam is eltaposok, majd letérdelek a csata hevében elejtett lámpásom mellé, igyekezvén megmenteni annyi olaját amennyit csak lehetséges, mégis egyelőre a földön hagyom a tárgyat. Kissé olajos praclival egyes kósza hajtincseimet elterelve arcomból, seizában ülve, halk fohászt ejtek pislákoló fénysugarában... -Köszönöm Sigmar, hogy megóvtad elménk, vezetted karunk, a túlvilág teremténye karistolta lelkünk, nem esett bajunk. - ...majd egyúttal mindkét kezemmel fogva markolatát, szertartásosan visszacsúsztatva kardom hüvelyébe, felállok ismét Manfred szavaira. Tekintetem az átélt borzalmak dacára szemlátomást békét, lelki nyugalmat sugall. -Hálával tartozom, bajtársaim. - törlöm le kézfejemmel könnymaszatos arcomat, s ha nem szólnak mást eleget téve a korábbi kérésnek nyomban szemügyre veszem a falnál álló szekrényt.
-Zárva.  jegyzem meg, hátrapillantva tetovált vállam felett oly tekintettel; 'a történtek után nem szívesen nyitnám ki.'

Az ismeretlen véset, Ordo Septenarius nem hagy nyugodni, remélem hamar Theodora pusztításának áldozatává lett, - gondolok vissza rá, mikor észreveszem az árva keszkenőt a helyiség mocskában.
-Vándor, nézd csak! - szólítom meg Chlodovech-t. -Innen úgy látszik, mintha rá lenne hímezve valami. Megvizsgálnád? - kérlelem a szűkszavú férfit. Kutyaszaga idelent már fel sem tűnik, s mikor válaszára bebizonyosodik a goblin tetemének maradványait kotorta elő a bejárat mocskából, a következőt fűzöm mondandómhoz:
-Ha a koponyáját megtaláltad, javaslom vigyük el igazolásul a szörnycirkuszosnak. - adok hangot észrevételemnek, hevesen verdeső szívvel, ujjaimmal sebesen tolvajkulcsaim közt válogatva, ha a többiek feltétlenül tudni akarnák mi rejtezik a kisszekrény ajtaja mögött...

Ugyebár Cyl nem tud a megbízásról, amit Ti kaptatok, mert külön úton jöttünk :)
This message was last edited by the player at 10:37, Fri 18 Mar 2016.

Mikor a rombolás mértékével már elégedett vagyok befejezem azt s a félhangosan mormolt imákat is, majd Manfredre nézek: -Elment, elűztük, elmenekült Myrmidia fénye elől, de nem pusztult el. De visszatérni sem fog már. - bökök lándzsámmal a megsemmisített pentagrammára, majd elégedetten elmosolyodok: -Szép harc volt, Myrmidia bizonyosan büszkén mosolyog most ránk, amiért nem hagytuk a démonnak, hogy vérünket fakassza! - majd Manfredre nézek, lándzsámmal megkopogtatom a pajzsomat: -Elinor papnő hinni fog nekünk, itt a jelkép ráadásul a pajzsomat is összekarmolta, a papnő látni fogja, hogy ilyen nyomokat egyetlen fegyver sem hagy. Ő hinni fog nekünk, ebben biztos lehetsz. - mondom magabiztosan, majd Cylre nézek: -Nem kell javasolnod, a goblin miatt vagyunk itt mindannyian, a vásár bírája bízott meg minket a kutatással. Amazt pedig miért nem nézed meg magad? - kérdezem miután Chlodovechez szólt, de végül én lépek oda, hogy megvizsgáljam a földön lévő zsebkendőt. Elgondolkodok a monogram jelentésén, de végül nem jut eszembe semmi, így figyelmemet inkább a szekrénynek szentelem. Megpróbálom tőrömmel kifeszíteni a szekrény ajtaját, látni akarom mi lehet benne, hogyha egy démont bíztak meg őrzésével.

Chlodovech az ebedjevel kemenyen kuzdve megpiszkalja a labaval a  maradvanyokat aztan ugy dont egyszerre eleg ez neki - Majd talan kesobb - kozli es inkabb megnezi a zsebkednot. - Nagyon uri holminak tunik - mondja majd elgondolkozik - Azaz vagy ez a valami megevett valaki befolyasosat vagy az a valaki itt volt es - hummogi el a veget majd felemeli a zsebkendot hogy jobban megnezze.
This message was last updated by the GM at 15:06, Fri 18 Mar 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 50):

(Az rpol nem jelzett igy az elozo kommentem kicsit uti magat Theodoraeval de szerintem belefer)

Theodora megprobalja kifesziteni az ajtot, de az egy egyszeru torrel nehezkes. Egy feszitovassal nyilvanvaloan konnyen menne, vagy barmi hasonloval, de egy tor jo esellyel beletorne a dologba.

Nem próbálkozok túl sokáig a tőrömmel, nem akarom eltörni s amikor megbizonyosodok róla, hogy inkább a fegyver törne el s nem az ajtó nyílna ki, fel is adom a próbálkozást: még guggolva nézek végig a többieken, de mivel egyikőjüknél sem látok feszítésre alkalmas eszközöket ezért inkább Chlodovech mellé lépek oda és nézem a zsebkendőt ahogy kezében forgatja: -Véres? - kérdezem tőle. -Mert az a goblin elég hamar vesztét lelte idelent, gyanítom a démon nem engedte volna be idáig azt a valakit ha nem lenne hozzá köze... - gondolkodok hangosan jómagam is.

A zsebkendo nem mondhato teljesen tisztanak hiszen a padlorol szedtetek fel ami nem epen patyolat, de komoly verfoltok nincsenek rajta. Inkabb ugy tunik mint amit veletlenul elejtett a tulajdonosa.

In reply to Meselo (msg # 54):

Kissè megszeppenten figyelem a papnô tènykedèsèt, miutàn majdhogynem letorkoll, mièrt bàtorkodtam fèrfit küldeni az elejtett keszkenôèrt. Fura hölgy, annyi bizonyos... vágok fintorgón fancsali kèpet, làtva mit bíbelôdik a szekrènynèl, s nem igazàn boldogul tôrèvel; de nem szólok bele. Inkàbb a megbízàssal kapcsolatban elhangzottakon morfondírozom.
-S mondd Theodora, szèp summàt kaptatok, hogy elôkeritsètek a zöldbôrût? - vetem közbe kívàncsin. -...mert kizàrtnak tartom, hogy a goblin önszàntàból magàra zàrta volna az ajtót idelent egy 'tudjukmivel' teszem hozzà mondandojàhoz, magam is vàlaszokat keresve, s a zsebkendôt csupàn futólag szemrevètelezve.


GM: kaparaszo hangokat hallunk meg kintrol?

Innen nem halljatok. Vagy megszunt vagy csak hogy bent vagytok a szobaban es messzebb is egyszeruen mar nem halljatok.
This message was last edited by the GM at 19:49, Fri 18 Mar 2016.

Ahogy a lány elkezd beszélni egy pillanatra láthatóan bosszankodva vonom fel a szemöldökömet. Szép summát? Már megint a pénz... Azonban ahogy folytatja a mondandóját (hacsak nem akad el benne a reakcióm hatására) úgy arckifejezésem visszaáll a normálisra: -Viszonylag magas összeg, százötven ezüst összesen, kétszáz ha csendben sikerül elfogni. Illetve ötvenet ajánlott az szörnycirkusz vezetője ha élve kerül vissza a goblin - ez már nem fog megtörténni. - nézek el a csontvázak felé. -Mire akarsz kilyukadni? Nem hiszem, hogy szándékosan akartak ide vezetni minket, csak véletlenül, hogy a goblin bemászott ide. Az már más kérdés, hogy kívülről miért nem lehetett kinyitni azt az ajtót... - nézek körbe, hátha látok valami más bejáratot, illetve a szekrény mögé is megpróbálok bepillantani, nem-e esetleg azért van ott, hogy eltakarjon egy esetleges apró nyílást az ajtónál bepillantok szeme elől. -De egyenlőre ez nem is lényeg. Egy embert elvesztettünk, nézzük meg merre menekült el a patkányvadász, nehogy véletlenül ijedtében baja essen. - indulok el kifelé a szobából, hogy ismét kézbe vegyem a lámpámat és hallgatózzak egy kicsit odakint.

Chlodovech miutan korbelesett es semmit nem talalt ami kulonosen erdekelte volna elindul Theodora utan - A csontok egy reszet akkor vinnunk kene - kerdezi nem tul lelkesen.
This message was last updated by the GM at 22:00, Fri 18 Mar 2016.

- Csak egy minutumig várjunk még! - mondom, miután látom,h Theodora és mindenki más is elfordul a szekrénytől - Engem piszokul érdekel, hogy mi a háborodásnak tart valaki egy szekrényt a csatornákban, főleg, hogy bezárva... - azzal máris nekiállok a kardommal felfeszíteni a szekrény ajtaját.

Arra Manfred is rajon elegge gyorsan hogy a rugalmas kard nem tul jo feszitovas helyettesito, de a szekrenyt valoszinuleg szet lehet verni... Chlodovech oldalan log is egy alkalmasnak tuno fejsze.

-Visszajövünk még értük. - mondom a mellém felzárkózó Chlodovechnek halkan, majd fülelek egy darabig, végül pedig visszafordulok az ajtóban és Manfredre nézek: -Engem is! De nem akarom tönkretenni a tőrömet feleslegesen, baltával pedig nem akarom szétverni mert ki tudja mi van benne... Lehet benne mérgeket tartalmazó fiola is, nem törném össze. - csóválom meg a fejemet aggodalmasan nyomatékosításképpen. -De a patkányvadász alvilági személynek tűnik nekem, talán ért a zárnyitáshoz. De ha látsz más módszert kérlek ne hallgasd el. - nézek a katonára.

Állom a papnő rideg tekintetét.
-Nem kenyerem a kapzsiság..csak...vállaltátok a bíró küldetését, a jutalom titeket illet...erre akartam kilyukadni. - jegyzem meg félszegen, ám mentegetőzésnek nyoma sincs hangomban. Vállat vonok. -Egyébként is, egy forró fürdőre most bárminél jobban vágyom, amúgy meg Sigmarban hiszek, nem a véletlenekben...persze ettől még az űzött mutáns goblin lehetett ostoba... - nézek el a maradványok irányába, miközben megindulok az ajtó felé. -Emlékszel, a retesz belülről zárta a kamrát - lesek ki a folyosóra Theodora mellől, honnét érkeztünk, s halkan visszaszólok; -hát...csatornabúvárunk végleg felszívódott... - konstatálva, mikor eljut a fülembe ismét a kaparászó hangok zaja - De...ti is halljátok? - próbálok koncentrálni, de visszatekintve a helyiségbe a látvány egyszeriben kizökkent. -Psszt..kérlek, csendesebben Manfred! Nem vagyunk egyedül idelent. - pusmogom, vissza a kis szekrény felé a vándor válla mellett. -Mit művelsz?! - iramodom meg aztán az ostlandi irányába, látva kardjával méricskéli a szekrény zárját, mint kíváncsi gyermek a zenedobozt...
-Magam is értek a zárnyitáshoz. - ..folytatom, elkapva a papnő félmondatát. -De bonyolultnak tűnt a zár, s nem kizárt, hogy mágia védi a betolakodóktól a sifonér tartalmát... -sóhajtok -Ezért nem akaródzott megpróbálnom! - fejezem be a bajnok mellé érve rátartin, ugyanakkor kissé bűnbánón. Ha engedi megfogom fegyverforgató karját. -Mikor kinyitottam a reteszt, ránk szabadítottam egy démont. Sigmarra..., Manfred nem tudjuk mi lakozik benne...(?) - lesek laposan a szekrényre, majd vissza a férfira. -Biztos most akarod..öö...akarjátok kinyitni? - pillantva eztán lopva Theodora és Chlodovech irányába, majd vissza rá.

Végighallgatom a lányt - amikor a hangok felől érdeklődik nemes egyszerűséggel kicsit behajtom az ajtót: -Patkányok lehetnek. Reiner lehet felzavart néhányat amikor menekült, az alapján, ahogy keresztülvágott a csatorna mocskosabb részein nem lepne meg, hogyha a fészkeiket is megzargatta volna. - érvelek magabiztosan, láthatóan nem feszélyeznek a hangok mivel eddig is sok furcsa dolgot hallottunk idelent. De ettől függetlenül még mindig fegyverrel a kezemben állok az ajtóban, bár én nem a kaparászástól félek: ha esetleg a démont idéző valakik megjelennek, azokat nem fogjuk hallani időben. Mikor Cyl Manfredhez lép oda én a goblin maradványaitól eltávolodva Chlodovech mellé lépek és láthatóan kérdeznék is valamit amikor meghallom, hogy a lány ért a zárnyitáshoz. Kicsit felszaladt szemöldökkel kérdezek: -A zárnyitáshoz? - nézek rá, majd Chlodovechre, de inkább a lányra, akit ismét végigmérek gyors szemmozgással. -Kíváncsi volnék, hogy egy nemeslány hol tanul meg zárat nyitni, de ez úgysem a legalkalmasabb hely az ilyen kérdésekhez. Lássuk, ki tudod nyitni? - lépek közelebb én is. -És ne aggódj, a démon őrizte bármi is legyen benne, nem hiszem, hogy a szekrényt is védené újabb csapda. Nem volna taktikus. - magyarázom miközben várok. -De ha igen, itt vagyunk melletted. - biztatom, ha esetleg az előző gondolataim miatt láthatóan nem nyugodott volna meg.
This message was last edited by the player at 18:18, Sun 20 Mar 2016.

A szekrenyket megnezve, ki lehet talan mozgatni a helyebol. Az biztos hogy nincsen a falba epitve de eleg neheznek tunik. Talan fel is lehet boritani, hogy a sajat sulya roppantsa meg kisse a szerkezetet...

A kaparászás moraját bár próbálom feledni, az minduntalan tudatomba férkőzik, így óhatatlanul is olykor lopva kamránk bejárata felé pillantok, mintha legalábbis attól tartanék, hogy rögtön megjelenik benne valami, mely eddig ott sem volt...
-Ö...hát az hosszú történet... - reflektálok sebtiben, s elhamarkodottan a papnő azon szavaira, 'kíváncsi volnék, hogy egy nemeslány hol tanul meg zárat nyitni, de ez úgysem a legalkalmasabb hely az ilyen kérdésekhez' tompítva tán elszólásom élét...Cyl komolyan, nem akarod magadra tetováltatni?!; - miközben kulcsaimmal matatva inkább, mint lány ki már nem szed petrezselymet és először kísérték haza; Mandfredtől várva visszaigazolást a szekrény zárját illetően, végül feltekintve a bátorító szavakra.
-Legyen igazad Theodora, ne védje csapda... - tekintek a zárszerkezetre ismét. -...de jobb az óvatosság - méricskélve azt, kicsit nyelvembe harapva a koncentráció közepette, ahogy pöckét igyekszem kipiszkálni célszerszámommal, lassan féltérdre ereszkedve, megfelelően helyezkedve elé.
-Valami nincs a helyén... - susmorgom. -...ennek a zárbetét pöcöknek nem így kellene kinéznie. Ha el tudnátok húzni, vagy legalább forgatni valamelyest e szekrényt, talán a hátlapját könnyedebben fel lehetne feszíteni...vágni, s hamarabb boldogulnánk - morfondírozom halkan, majd nemsoká felállok. -Látod..tévedtem, nemeslány létemre mégsem tudok zárat nyitni... - mosolyodom el kényszeredetten, kissé csintalan.
-Bízzuk a férfiakra a szekrényt. - fonom karba kezeimet, miután eltettem szerszámaim, egészen Myrmidia papnője mellé hátrálva közben.

- Ulric agyaraira, ebből elég! - fortyanok fel - Chlodovech, add ide a baltádat, mindjárt dűlőre jutok én azzal a dögvészes szekrénnyel! - lépek a mesemondó felé, miközben kardomat a hüvelyébe csúsztatom. Ha odaadja, akkor odalépek a szekrényhez és szétverem rajta a zárat, az ajtót, vagy akármit, csak kinyíljon már végre.
This message was last edited by the player at 19:44, Thu 24 Mar 2016.

Manfred kiragadva Chlodovech kezebol a baltat nekilat eroteljes baltacsapasokkal szetverni a szekrenyt. Nem megy konnyen, a szekreny elegge kemeny fabol keszult, de a balta acelbol. Szep lassan a folyamatos baltacsapkodas (ami a visszhangos jaratokban minden bizonnyal oriasi tavolsagra elhallatszik) eredmenyekeppen a szekreny sarokvasai engednek. A zar azonban meg mindig osszefogja az ket szarnyat, mintha az szinte kinyithatatlan volna.
A feltarulo szekrenykeben nincsen sok minden. Az elso ami rogton feltunik nektek egy emberinek tuno koponya amire vasabroncsot rogzitettek erto kezek. A koponya mellett egy veres ezust talcan egy diszes tor fekszik. A tort vastagon boritja a ra szaradt ver.

-Talán túl olcsó zár. - mondom bármilyen irónia vagy gúny nélkül a lánynak, komolyan is gondolva a dolgot; nem értek a zártörés művészetéhez, de elképzelésem szerint ha igényes munkával készített zárakon tanulta meg azok kinyitását, akkor talán az egyszerű zárak kifoghatnak rajta. Minden esetre, csendben figyelem ahogyan Manfred szétveri a szekrényt - közben számolva azt, hány ütéssel teszi ezt. Amikor végre megláthatjuk, hogy mi van benne érezhető gyűlölettel felszólalok: -Átkozottak... - sziszegem a koponya és a véres tőr láttán. A tőrt kipiszkálom a szekrény romjai közül a lándzsámmal, majd felé hajolok a lámpásommal (amit a kipiszkálás után kézbe is veszek, eddig a falnak támasztva pihent), hogy jobban megvizsgálhassam. -Ez elégséges bizonyíték lehet hozzáértő szemek számára. Talán még Sigmar egyháza is be fogja látni, hogy valóban van itt valami a csatornák sötétjében. - jegyzem meg közben.

'Túl olcsó?' - engedek meg egy elegáns, talán sejtelmesnek képzelt, ugyanakkor inkább halovány felmosolyt a papnő észrevétele hallatán, ám ahogy tekintetem a szekrényroncs - Manfred hathatos ostroma eredményeképpen - hirtelenjében feltáruló tartalmára vetem menten elborzadok, bár a látvány nem ér meglepetésül, nem voltak tèvkèpzeteim mit talàlunk majd
-Kárhozott lélek, ki efféle sötét mágiát űz... - szólok csendesen, s egyszeriben. -...és nem érdemel jó halált. - folytatom, míg szemeim az ostlandi férfira emelem, eztán a bizonyítékokra mintegy igazolva pusztítását, melyet bárcsak folytathatna azon ki e vérmocskos tőrt legutóbb forgatta... -A goblin csupán fertőhordozó volt, felnyitotta szemünk, hogy az eredendő gonosz idelent lakozik, s akárcsak a földmély démona érzem halálával útmutatásul szolgált! - takarítom el lábfejemmel a szekrény törmelékét szavaim közben. -Áldjuk Sigmart...és persze Myrmidiát - tekintek a papnőre, utóbb - miért a zöldbőrű mutáns képében utat mutatott nekünk végtelen bölcsességében. - bólogatok a nő szavaira elszántan, majd lehajolok a tárgyak egyikéhez.
Hamar belátják Theodora. - érintem meg kesztyűben a koponyát ölelő vasabroncsot, hogy jobban szemügyre vegyem.
This message was last edited by the player at 15:50, Wed 30 Mar 2016.

Amikor Cyl megerinti a koponyat kicsit beleborzong. Nem kulonosen hideg a csont, de valahogy rossz erzes tolti el, mintha magat a targyat jarna at valamifele baljos dolog es sugarozna azt ki magabol. Egyebkent igy kozelebbrol megnezve ugy tunik a vasabroncson mintha jelek is mennenek korbe, de a fem patinajatol nehez pontosan kisilabizalni oket, talan ha megtisztitanatok rendesen, de amit lattok belole abbol nem sokat ertetek meg.