[IC] Act 2: Bögenhafen - Kereskedőnegyed
SĂ©ta közben nĂ©ha fel-fel pillantok a Morrsliebre, majd amikor elhaladunk Myrmidia templom mellett nĂ©hány hosszĂş pillanatra megállok - az Ă©pĂĽletet figyelem, az eszem azon jár, hogy el kellene mondanom a papnőnek azokat a dolgokat amiket ma megtudtunk, de minĂ©l többet fordulunk meg a templomban, annál jobban gyanĂşba sodorjuk a papnőt is, ráadásul ki tudja ki figyel minket a sötĂ©t utcák közĂĽl? VĂ©gĂĽl Ăşgy döntök, hogy majd reggel amikor nagyobb a nyĂĽzsgĂ©s, s ezzel az elhatározással folytatom az utamat is a többiekkel. Egy darabig ismĂ©t figyelem az Ă©gen a Morrslieben kirajzolĂłdĂł rosszindulatĂş mosolyt, magamban azon rágĂłdok, hogy nem elĂ©g a dĂ©mon, de most mĂ©g ez is - nem lehet vĂ©letlen, erre már Ă©n sem mondhatom, hogy csak a babonák Ă©s a nĂ©pi hiedelmek sejtenek veszĂ©lyt, eleget tanultam ahhoz, hogy felismerjem ha valĂłban rossz dolgok kĂ©szĂĽlnek. Ha Edoardo atya láthatná biztos többet tudna mondani, de azt tudom, hogy mit cĂ©lszerű most tennem: halkan imádkozni kezdek Myrmidiához klasszikus nyelven, hogy adjon nekĂĽnk erőt tovább kutatni Ă©s hinni magunkban Ă©s az igazunkban. HangombĂłl nagyjábĂłl Ă©rződik is, hogy kissĂ© baljĂłs gondolatok futhatnak át a fejemen. Vajon a ma este esedĂ©kes gyűlĂ©s miatt figyel ennyire minket a Morrslieb? Mire kĂ©szĂĽlhet az Ordo?
Az Alabárdos ajtajában megállok, majd egy enyhe sĂłhajtással kisöpröm magambĂłl ezeket a kĂ©tkedő, derűlátĂł gondolatokat, hogy a tőlem megszokott bĂĽszke, bátorĂtĂł tartásommal Ă©s tettre kĂ©sz arckifejezĂ©semmel lĂ©phessek be a városőrök közĂ©. Intek Chlodonak, majd Franzhoz sĂ©tálok Ă©s a vacsora lehetősĂ©ge felől Ă©rdeklődök, majd utána, válaszátĂłl fĂĽggetlenĂĽl, leĂĽlök Chlodovechez Ă©s az őrökhöz, hogy kicsit jĂłmagam is beszĂ©lgessek velĂĽk, hátha hallok valami Ă©rdekeset tőlĂĽk.