Itt talalhatoak a varos fontosabb kereskedoinek lakoepuletei es uzletei. Az utcak kikovezettek, az epuletek nagyobbak es rendezettebbek. A jarokelok nap kozben altalaban a jomoduak illetve a gazdagoknal dolgozo testorok es liberias inasok kozul kerulnek ki. Itt talalhato az igazan fontos uzletek nagy tobbsege illetve jopar igazan jonevu fogado es etkezo.
This message was last edited by the GM at 18:20, Sat 06 Feb 2016.

Cyl

Cyl a vasar fele tartva kerdezoskodik es vegul eltalal a kereskedonegyed egyik kisse tavolabbi csucskeben fekvo fogadohoz, az Alabardoshoz. Az utcakon az emberek altalaban jomodubbak, kisse nehol rosszalloan neznek a komolyan megpakolt Cylre, de senki nem szol semmit. Az utcakon rengeteg uzlet van, igy sok ajto felett leng ceger hogy megmutassa ki vagy mi dolgozik az adott epuletben.
A fogadoba erkezes elott lattad hogy jo felszaz lepesnyire egy viszonylag keskeny varoskapu nyilik (3 a terkepen), szekerek fogadasara nem eleg szeles, de gyalogosok vagy lovasok szamara megfelelo. Jelenleg is nyitva van. A kapu mellett hatalmas es eros epulet all, ahogy hallottad a varosi orseg barakkja (10 a terkepen), az ablakok picik, az ajtok erosen megvasaltnak tunnek, valoszinuleg hosszabb rovidebb ideig eleg sok tamadot kepesek lennenek visszaverni zavargas idejen, bar a kornyeken eltekintve ugy gondolod erre nem igazan lehetett szukseg mar jo ideje.
Az epulet nem annyira jol karbantartott mint a tobbi kornyekbeli, de nem panaszkodhat azert. A hazsor vegeben van igy haro iranyba is utca veszi korbe, az ajto a sor vegeben a hazsorra merolegesen van, felette ket keresztbe rakott alabard himbalodzik. Mikor belepsz rogton szembetunik a kulonbseg a kinti utcakkal. Az ivoban most is ket asztalnal varosorok ulnek. Cimeres borpanceljukban, sisakjuk mellettuk az asztalon. Az egyik csoport iszogat mig a masik kockazik eppen. Egy kisse szedett vedett alak van a pult mogott, kerdon emeli meg a szemoldoket es kerdi - Mi szel hozott kislany? -
This message was lightly edited by the player at 00:45, Sat 13 Feb 2016.

A kereskedőnegyed mellékutcáit róvva megakad szemem egy hetyke fogadón, betérek hát az Alabárdosba. Ennyi kitérő belefér, hogy lerakjam csomagomat... - tekintek egy rosszaló szempár felé, mely tán málhásjószágnak hisz, úgy vizslat. A fogadóban egyenest a pulthoz indulok.
-Egy személyre szobát szeretnék pár napra, s utazóládát hol lepakolhatom batyumat. - felelem a férfi kérdésére.
-Hosszú út áll mögöttem.

Kenyszeredett mosollyal valaszol - Szoba? Persze akad. De nem olcso. Hat ezust naponta. - megvonja a vallat szinte bocsanatkeroen - Nem olcso - kozelhajol szinte cinkosan es halkan mondja - es be kell valljam nem is a varos legjobbja. Nem lebeszelni akarlak rola - folytatja ugyanigy pedig nagyon ugy tunik hogy lebeszelni akar rola - de mashol olcsobban jobbat kaphatsz. Peldaul... peldaul a Kakas es Ullo. Nagyon jo hely, ha gondolod szivesen elmondom merre van - fejezi be felredontott fejjel a mondandojat. Elegge furcsalod, amikor az egyik varosor a pulthoz jon ugy tunik neked a sor kifejezetten nem draga, de a szobak viszont igen es meg nem is szivesen adja ki oket... Mindenesetre ha mindenkeppen itt szeretnel lakni kiad neked egy a varosfalra nezo elso emeleti szobat ahova lepakolhatsz.

(Ha igy dontesz jelezd es akkor mehetsz ki a vasarba, de picit megvarom hogy mas is reagalhasson mert ha mas is megy a vasarba akkor kb egyidoben ertek ki)
This message was last updated by the player at 09:50, Sat 13 Feb 2016.

A hálátlan mosoly, vagy épp a vállrángatás dacára, de meggondolom magam, s másképp vélekedek a férfi szavai hallatán, mint mikor beléptem az ajtón. Ha mindenkit a Kakas és Üllőbe küld, legalább itt nem zavar majd senki...
-Hat ezüst naponta. Értem, akkor kiveszem. - felelem csendesen, alku nélkül. Bár közel hajolt hozzám nem lépek hátrébb, hanem - miután leszurkoltam az összeget a pultra - elveszem tőle szobám kulcsát majd faképnél hagyom a férfit, s felmegyek az emeleti lakrészembe lepakolni. Aztán zárva annak ajtaját irány a vásár.


Jó, persze. Várjuk meg. Ne legyen időeltolódás ha nem muszáj...
This message was last edited by the player at 11:38, Sat 13 Feb 2016.

Dolga vegeztevel Cyl elindul a fokapu fele. Az utcan egy jarorcsapat megy el mellette. Lathatoan jol kepzett katonak jol felfegyverkezve, ambar a negyedben jobbara vasabroncsokkal erositett bunkosbottal jarnak, valoszinuleg hogy kevesebb esellyel okozzanak kart valami ertekes szemelyben vagy epuletben.

A fo varoskapu elegge szeles hogy szekerek is siman atferjenek rajta, a kapu nyitva, a racs felhuzva, de negy katona figyel, ket alabardos es ket nyilpuskas.

Cyl (mostmar tenyleg)
link to a message in this game

Johann, Gunther

A templomok teren atvagva megerkeztek a varos uzleti negyedebe. Az utcakon rengeteg uzlet vagy iroda talalhato, emberek mar alig. Uj ruhatokban szinte semmi feltunest nem keltetek, a gyakrak elvonulo orjaratok nem szentelnek tul sok figyelmet nektek csak bolintanak udvozleskeppen. Az egyik jarort megkerdezve eljuttok a varos egyik viszonylag eldugott es nem tul nagy uzletehez. A bejarat folotti felirat hirdeti, hogy ez Gottfried Csodabazarja
A fura nev kapcsan valami furara, lenyugozore szamitotok, de ehelyett egy koverkes kis emberke pakolaszik a pult mogott nagy sebesseggel. - Kedves uraim, eppen zarni keszulok - szabadkozik kicsit - A vasart igyekszem megnezni, azt hallottam, hogy akar, szoval... Ezt nem kellene elmondanom, de uzleti ugyeim is lehetnek kint - latszik rajta hogy a titoktartas nem az eros oldala
- Mit parancsolnak? - kerdezi olyan hangsullyal ami amellett hogy udvaroas azt is magaban hordozza, hogy ha lehet akkor gyorsan mondjatok.
This message was last updated by the player at 14:45, Sun 21 Feb 2016.

In reply to Karl Gottfried (msg # 7):

A kisember üdvözlése nem nagyon hat meg, egy fejbiccentéssel jelzek vissza neki.

- Csak dohány kell. Más semmi. Aztán mehetsz is a dolgodra. Persze ha van egy kis érdekességed is akkor beszélgethetünk másról. - felelem neki velősen. Nem szeretem ezeket az idegen népeket, de van ami miatt sajnos szükségem van rájuk.

A kis ember elkezd matatni a pult alatt, eloszed egy merleget meg egy dobozkat mikozben beszel - Dohany, persze van dohanyunk. Mult heten jott, nagyon friss es mondhatom kituno minosegu. Masoknal allottat is kaphat neha az ember, de itt a csodabazarban mi mindig is csak a legjobbat kinaljuk -

(Kilonkent 20 arany mint altalaban. Mi mas erdekel, nem akar ajanlgatni semmit mert mint mondta siet, de ha te akarsz valamit szolj)
This message was last updated by the player at 21:44, Sun 21 Feb 2016.

In reply to Karl Gottfried (msg # 9):

Elkezdek nézelődni a boltban, keresek olcsó de szépnek néző gyűrűt. Nem muszáj hogy nemesfémből legyen, de olyat keresek ami egy nemes kezén elfér. Ha nem látok ilyet akkor megszólalok.

- Adj 3 aranyért. Meg kellene egy gyűrű is, de nem annyira lényeges hogy új legyen ha érted mire gondolok. Az se baj ha valaki csak úgy találta az utcán és esetleg réginek látszik ha érted mire gondolok.
This message was last edited by the player at 23:02, Sun 21 Feb 2016.

Johann fél szemmel figyelte, hogy mit ír a bankos az átutalásról szóló dokumentumra, de semmi olyasmit nem látott, amire fel kellett volna hívnia Gunther figyelmét. A tudomására jutott információt pedig elrakja későbbre, bár nagyon reméli, hogy sose lesz rá szüksége. A bankból távozva a verőlegény oldalán átvág a városon, bár saját gyomra még nem jelzett az ebédet illetően. Amikor a városőrök üdvözlésképp biccentenek, Johann majdnem megfeledkezik magáról és lesüti a tekintetét, de még időben rájön, hogy nemesnek öltözve úgy is kell viselkednie, így viszonozza a biccentést. Egész jó dolog lehet gazdagnak lenni, konstatálja magában, remélem hamarosan nem csak megjátszanom kell a dolgot.

A mindeneshez érve Johann belép Gunther mögött és míg a másik férfi vásárol, addig a csempész felméri a készletet. Ez tipikusan egy olyan hely, ahol ritka kincsekre bukkanhat az ember, ha megvan hozzá a szeme és a tapasztalata. Johannban mindkettő megvan, azonban miután pénze jelentős részét új ruhákra költötte, leginkább nézelődésben merül ki tevékenysége. Az egyik üvegvitrinbe zárt régi, Sigmart ábrázoló faragványt bámulja, amikor Gunther dohány vásárlása érdekes fordulatot visz. A csempész, ábrázatán önfeledt kíváncsisággal, odasasszézik a pulthoz és megnézi miben sántikál Gunther.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 10):

Gunther utalasat az elado vagy nem erti vagy nem akarja erteni - De uram, ahogy lathatja is gyuruket es egyeb ekszereket nem forgalmazok. - bocsanatkeroen tarja szet a karjat - Torvenytisztelo ember vagyok es ekszereket csak az ekszeresz ceh tagjai keszithetnek es arulhatnak -
Megkoszoruli a torkat - Ha nem lenne mas akkor en mara zarnek, tudjak ahogy emlitettem is, bizonyos uzleteket meg el kell inteznem a vasarban - probalna kihajtani titeket hogy indulhasson.
This message was last updated by the player at 22:11, Mon 22 Feb 2016.

- No és miféle üzletek volnának azok, amiket egy tisztességes boltos a vásár forgatagában oly sürgős megejtenie? kérdezi érdeklődve Johann, miközben szemügyre veszi a pultra kikészített dohányt. Közelebb hajol, megszagolja a szárított dohányleveleket, majd finnyásan ráncolja az orrát és felegyenesedik. Tekintetéből sugárzik, hogy elégedetlen a dohány minőségével, bár nem tesz megjegyzést, mert nem magának vásárol. "Csatlósa" valószínűleg beéri olcsóbb, egyszerűbb dolgokkal is.

In reply to Karl Gottfried (msg # 12):

- Nana... ez nem fog ilyen gyorsan menni... a te fajtád mindig tudja hol van egy olyan akitől ilyet be tudok szerezni. Szóval gyerünk... vagy adj egy ilyen cuccot vagy beszélj. De hála az égnek a városi forgatag miatt az őrség is elfoglalt. Ha érted mire gondolok. - majd ebben a percben elkezdek játszani valami üveggel. Azokról tudom hogy drágák mindig, legyen akármi a tartalma.

Theodora, Manfred, Chlodovech

Az Alabardosba visszaterve lathato hogy a fogados nem kulonosebben orul. Eppen nincsenek sokan bent. Az ebedido eltelt, a valtas kint van az utcakon, a tobbiek meg valoszinuleg az unnepet elvezik amig megtehetik.
Meg egy utolso kiserletkeppen megkapjatok, hogy elegge huzatosak a szobak es az agyak sem tul kenyelmesek, de vegul megiscsak kaptok szobakat. Mikor felmentek meglatjatok hogy nem hazudott, a szobak nem a legjobbak amiket eddig lattatok, es tenylegesen tularazottnak tunnek.

Hat ezustbe kerulnek a szobak naponta egyebkent normal fogado arak vannak

Miutan lepakoltatok Chlodovech erdeklodve megkerdezi - Megyunk ki vegre a vasarba? Nem mindennap jut ki valami ilyen jellegu szorakozas es a hosszu ut utan Kenyer mar nagyon unatkozik - latszik hogy a vandor mar nagyon unja az utcakat es nem szeretne kihagyni a vasarban torteno erdekes dolgokat.
This message was last updated by the GM at 19:55, Tue 23 Feb 2016.

Visszaérkezve az Alabárdosba szóba elegyedek a fogadóssal és meggyőzöm (akár egyedül, akár a többiekkel együtt) hogy mi valóban itt szeretnék megszállni - legalábbis én nagyon is. Még szóvá is teszem, hogy miféle fogadó az ahol a fogadós máshová próbálja elküldeni a vendégeit - végül mikor végre megkapjuk a szobákat konstatálom, hogy tényleg nem túlzott, de ettől függetlenül még jók lesznek ezek a szállóhelyek; legalább nincs nagy tömeg se és amúgy sem keresem annyira a kényelmet. Annyira nem vagyok bár elszokva tőle mint Eleinor papnő, de nem keresem jómagam sem. Mikor lepakoltam a dolgaimat és Chlodovech felveti a fesztivál megtekintését elgondolkodok: -Szerettem volna azonnal hozzálátni a feladatomhoz, de elkísérlek, nehogy véletlenül valaki kiszemeljen magának mert egyedül vagy. Na meg aztán... - gondolkodok el. -Lehet lovagi torna is nem? Azt szívesen megnézném én is.

Illetve attól függően, hogy mikor van időm, néhány szót váltok a fogadóssal is. Az érdekel, hogy miért próbál mindenkit más fogadókba terelni illetve az ide járó városőrökről is kérdezősködök meg arról, hogy amióta az előző Kapitány meghalt látott-e furcsa dolgot. Voltak-e verekedések, hangos szóváltások, hasonló.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 17):

A fogados mentegetozve megjegyzi - Csak azert kuldok mindenkit mashova mert becsuletes ember vagyok, a szobaink tenyleg tularazottak es a kocsmat fenntartani egyszerubb is - vonja meg a vallat. A varosorsegrol mikor kerdezed megvonja a vallat - Nem tortent semmi szokatlan, azt mondjak valami vandor orult volt. A regi kapitany meg roszkor volt rossz helyen, de Goertrin kapitany remek vezeto, mindenfele fennakadas nelkul atvette a pisztot. Azelott o volt a kornyek ormestere -

Vegul osszeszedelozkodve elindultok harman a vasar fele. Chlodovech szemlatomast vidaman, valoszinuleg a templomok nezegetese boven sok volt neki egy napra unalmas elfoglaltsagkent.

Theodora, Manfred, Chlodovech
link to a message in this game
This message was last updated by the player at 21:20, Tue 23 Feb 2016.

In reply to Johann Munroe (msg # 13):
In reply to Gunther Erdmann (msg # 14):

Johann kerdesere meg vidaman valaszol a boltos - Hat talan nem kene elmondanom, de ha minden igaz igazan jo gyogynovenyarus erkezett a vasarba. Az ilyen dolgok igazan izgalmasak, nem? -
Amikor Gunther megvadolja, hogy orvgazdakkal dolgozik akkor a kis ember elvorosodik - Meghogy en. Meghogy egy Gottfried. Mi nem a Godorben nottunk fel, ha ilyet akar ott keressen. Tavozzanak - majd amikor arra is rater Gunther hogy nincs orseg akkor mar voroslo fejjel megjegyzi - Ha nem tavoznak hivom az orseget! Kifele! -
This message was last updated by the player at 23:21, Tue 23 Feb 2016.

Johann látványosan forgatja szemeit Gunther szavai hallatán, majd a másik férfi vállára teszi a kezét, miközben újabb barátságos mosolyt villant az eladóra.
- Elnézést kérek barátom szavai miatt, meglepően rossz a humorérzéke. Szeret kekeckedni a tisztességes kereskedőkkel. De hát nem is a humora miatt alkalmazom, mondja a csempész, próbálva elmismásolni Gunther fenyegetését.
- Menjünk mi is utunkra és hagyjuk a jó Herr Gottfriedet a vásárba sietni, folytatja Johann, miközben finoman megszorítja Gunther vállát és az ajtó felé próbálja fordítani. Remélhetőleg Gunther nem áll ellen és hamarosan távoznak a boltból.

In reply to Johann Munroe (msg # 20):

A boltos mint valami felfuvalkodott pulykakakas nez, kisse nevetseges hiszen alapvetoen a testalkata nem teszi fenyegetove. Johann szavaira csunyan nez egy ideig, de a kiabalast abbahagyja. Ha olni lehetne a tekintetevel megtenne, de lathatoan a haragja valamelyest elparolgott, inkabb fustolog mostmar csak - Nem volt vicces. - kozli rosszalloan. - Megvadolni egy becsuletes kereskedot hogy megszegi a torvenyt - majd tenyleg kihesseget titeket, bezarja a bolto es elindul menet kozben meg mindig lathatoan idegesen lepdelve.
This message was last updated by the player at 23:41, Wed 24 Feb 2016.

In reply to Karl Gottfried (msg # 21):

A kis csóka felfuvalkodása gonosz röhögést vált ki belőlem. A dohányt elrakom az erszényembe majd kimegyek és megállok a az ajtóban miközben egy adagot tömök a számba a frissen vásárolt szerből. Néhány rágás után a társamhoz fordulok.

- Na ezt a Gödör nevű helyet kellene megtalálni, szimpatikusnak tűnik a kis dagadék elmondása alapján. Vagy nem úgy gondolod hogy egy családi hagyaték nem férne el a nemes úrnál?- vetem fel érdeklődve.

A boltból kiérve Johann egy pillanatra megfontolja, hogy elnézést kérjen Gunthertől, amiért kvázi erőszakosan kitessékelte, de inkább elveti az ötletet. Az utcán sétáló embereknek úgy kell tűnjön, hogy ő itt a főnök, nem pedig Gunther. Szerencsére marcona társa láthatólag nem vette zokon a dolgot, sokkal jobban szórakoztatta a kereskedő viselkedése.

- Hát nem is tudom, feleli elgondolkodva a csempész, miközben halántékát vakargatja, valahogy kétlem, hogy magamfajta nemesek a Gödör környékén előfordulnának, legalábbis önszántukból. Szóval azon túl, hogy feltűnést keltenék, valószínűleg még ki is rabolnának. Rossz kombináció. Johann megcsóválja a fejét és megvonja vállait.

- Franc se tudja mire számítanak ezek az ügyvédek. Megboldogult jóakarónknál, utal eltéveszthetetlen módon a valódi Kastor Lieberungra, semmi ilyesmit nem találtunk emlékeim szerint. Még egy tetoválást se, teszi hozzá gondolatban Johann, de mielőtt komolyabban elgondolkodna ennek jelentőségéről, az agya leblokkol és határozottan visszarúgja a férfit a jelenbe.

- Ha lehetne egy javaslatom, menjünk ki a vásárba. Ott ehetünk egy jót és ha ne adj Sigmar még találhatunk is valamit, ami hasznunkra lehet, akkor annál jobb, mondja Johann. Tényleg nem volna rossz már harapni valamit, bár annak is örülne, ha Amelia biztonságáról is meggyőződhetne. Ki tudja mibe keveredett a nő, amíg távol voltak egymástól.

In reply to Johann Munroe (msg # 23):

Kicsit hanyagul álldogálok, majd
- Ártani nem árt... és ha csak kis eséllyel is ezen múlna minden akkor már megtérül. És hidd az ilyen Gödör helyeken simán megfordulnak nemesek, sőt, ők az igazán nagy halak... - Majd az erszényemből némi magot kotrok elő és elkezdek szotyolázni. Persze úgy hogy fújom a héját az utcára, járókelőkre. Néhány perc nézelődés után biccentek a társamnak. - Na gyere menjünk valami betevőt keríteni. Ebben a putri fesztiválon remélem legalább a koszt jó lesz majd.
This message was last edited by the player at 08:16, Fri 26 Feb 2016.

Johann es Gunther kicsit beszegetnek az utcan majd osszeszedik magukat es elindulnak a vasar fele

Johann, Gunther
link to a message in this game
This message was last edited by the GM at 10:13, Fri 26 Feb 2016.

Theodora, Manfred, Chlodovech

A kaszarnya raktaraban a raktaros, egy forradasos kepu kioregedett katona segit nektek a szukseges felszereles osszeszedeseben.

(Nincsen semmi direkt ratok szabott dolog, de hasznalt ruhak, kopenyek vannak. Lampa, hasonlo egyszeru felszerelesek is. Nyugodtan mondjatok mit kertek es ha nem nagyon extra akkor vehetitek ugy hogy megkaptatok)
This message was last edited by the GM at 23:14, Wed 02 Mar 2016.

Csendben hallgatom végig mind Amelia mind pedig a Magistrate szavait - valahol kicsit megkönnyebbülök amikor a nő kijelenti, hogy ne kíván lejönni a csatornákba Manfred meghívásának eleget téve; nem tartom fokozottan veszélyes helynek, ugyanakkor neki valónak sem. Megköszönöm a Magistratenak a segítséget a feladatunkhoz, majd a többiekkel együtt távozok. Engem személy szerint nem zavar, hogy a szörnycirkuszos férfi nem akar lejönni velünk a csatornába - megértem valamelyest az álláspontját. Annak pedig fokozottan örülök, hogy Chlodovech velünk tart - kiismertem nagyjából az út folyamán a férfit, világot látott, óvatos férfi, s bár nem katona, azonban ügyes fegyverforgató és az évek folyamán jól megtanulta észrevenni a veszélyes helyzeteket. Kíváncsian meg is kérdezem a sátorból kilépve, hogy kire fogja bízni addig Kenyeret - elgondolásom szerint Josefre és erre rá is kérdezek - és észre sem veszem, hogy a torna közelébe tartunk. Amikor ezt észreveszem érdeklődve pillantok körbe, ismerős címeket keresve a szememmel.
Az út alatt még gyorsan végiggondolom, hogy pontosan mire volna szükségünk. Amikor a kaszárnyába érünk felsorolom azokat a dolgokat amiket szeretnék. Ezek között van egy váltás ruházat, hogy ne a beavatotti öltözékemet koszoljam össze (csizmát is szeretnék hozzá, illetve egy csuklyás köpenyt), ezen felül kötelet, ha van akkor bilincset amiből remélhetőleg nem tud kibújni a háromlábú goblin, illetve egy lámpást bottal, amivel az őrség tagjai szoktak járőrözni éjszaka - ilyet mellesleg a többieknek is ajánlok, ha a csatornák alkalmanként huzatosak lesznek, ezt nem tudja elfújni a szél. Ugyanakkor ezen felül próbálok beszélgetést kezdeményezni az öreg városőrrel is, hátha megtudok tőle egy két dolgot.

Cyl

Cyl megnezi maganak a Kakast (Leirast lasd korabban az Iparosnegyedben) ahol jelenleg nincsen nagy porges, aztan vasarol maganak uj ruhakat, hogy meregdraga selyemruhai ne menjenek menthetetlenul tonkre a csatrornakban. A hosszu es sokszro eredmenytelen kerdezoskodes utan vegul a szegenynegyedben, a Kandurban talalkozik valakivel aki a pletykak szerint enm egyszer megfordult mar lent, de nem teljesen epelmeju. Rainerrel, a patkanyfogoval. Mar eppen belefogna hogy ravegye az alakot, hogy vele tartson amikor megjelenik egy negyfos jaror es kozli a mosdatlan csatornatoltelekkel, hogy a varosi orseg parancsara azonnali hatallyal felberelnek, hogy a csatornak atfesuleseben segitsen egy csapatnyi onkentest.
Rainer hunyorog, mint akit zavar kisse a feny es patkanyforma arcvonasaival ilyenkor nagyonis ugy nez ki mint akinek nem is a fenti vilag igazabol az otthona - Persze, persze, Rainer azert el, hogy segitse a varost. Rainer megbizhato - magyaraz magarol mindig ugy mintha nem is o lenne. Rovid tavon fura, hosszu tavon kifejezetten zavaro - Rainer eppen keszult megbeszelni egy csatornaatvizsgalast maga is - de a kemenyen ranezo orok hatasara elmosolyodik - Persze az raer Rainernek mindig is a varos az elso, az orok a legjob baratai mert Rainer tudja kik a baratai - vigyorog kifejezetten idegesitoen. - A masik johet Rainerrel, es akkor mindket dolgot egyszerre elintezi. Rainer ismeri a csatornakat mint a tenyeret. - mondja Cylnek, lathatoan a nevet nem sikerult megjegyeznie, vagy csak nem is igazan torodott vele.

Igy vegul Cyl meg a mosdatlan, kulonosen ideges mozgasu es gornyedt patkanyfogo elhagyja a Kandurt az orok kisereteben akik atvezetik a Kereskedelmi negyedbe oket, a kaszarnyahoz.

(Miutan mindennel osszekeszult a raktarban felkeszulo csapat akkor ernek oda)
This message was last updated by the player at 23:41, Wed 02 Mar 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 27):

Chlodovechnek nincsen szuksege tul sok felszerelesre, a ruhazata sem tulsagosan tiszta, s bar a csatornakat eddig kihagyta lathatoan nem szandekozik a kenyelmes megszokott ruhait lecserelni, igy vegul amig Theodora es Manfred valogat addig a vandor elindul hogy Kenyeret rabizza Josefre akiben elegge megbizik hogy a nagydarab kutyanak gondjat latja amig o nem elerheto.
Az oreg or rosszkedvuen segit, lathatoan nem kifejezetten veletek van baja, de mindossze a regi csatakrol van jobban kedve beszelni. Amikor a hago kornyeken szolgalt es a zoldboruek ellen harcolt, meg amikor a baro seregeben az erdot tisztogattak a bestiaktol. Az arany eveken kivul a szokasos az oreg katonakat senki sem becsuli szoveget is megkapjatok, de kifejezetten semmi erdemlegeset nem mond az oreg.

A pletykaàradat igazsàgtartalmàt kihàmozandó, a tolvajnyelvet követve a patkanykèpû cselesrôl mire vègre a koszos Kandur egy asztalànàl meglelem Rainert, a kettyós alaknak nem kell kètszer mondania, hogy ismer egy fickót ki tud segíteni. Persze sajàt magàra gondolt, ez sajatos beszèdstilusànak hàla hamar nyilvànvalóvà vàlik szàmomra, minthogy vègre cèlhoz èrtem. Màr èpp kapva-kapnèk az alkalmon, mikor nagy sebbel-robbal becsörtet a varosôrsèg:
A vàrosmèly kiràlyànak, Csôgörèny kapitànynak, a csatornák böngészének jelenèse van. - vàgok fancsali kèpet, de nem hagyom ennyiben. Elôveszem legbàjosabb mosolyomat, egy ezüstpènzt forgatva ujjaim közt, hogy egyszersmint tisztàzzam. Rèszemrôl leszerzôdtünk...
Eztàn beavatom Rainert a rèszletekbe, míg az ôrök gyûrûjèben haladunk a kaszàrnya felè...

---

-...tehàt a schaffenfesti szörnycikusz "na nem ugy" hàromlàbú goblinja, igen ismètlem el vagy màsodszor mire kezdi megèrteni, az orkànerejû fuldokló röhögèstôl mi az imènt ràtört.
Cyl, ismèt kitettèl magadèrt...

Terry Pratchett emlèkère
This message was last edited by the player at 16:18, Thu 03 Mar 2016.

Az öreg kvártélymesterrel hamar megtalálom a közös hangot, s miközben a felszerelést válogatjuk, odacsúsztatok neki egy ezüstöt és rávigyorgok; - A nehezebb időkre, öreg bajtárs! A sárban, vérrel és sörrel! Keresek egy parittyazsákot, beleteszem a taplósdobozomat, a lámpámat a négy órányi olajjal (amihez vételezek még egyszer annyit)átvetem a mellkasomon a szíjat, majd keresek egy 20 yardos kötéltekercset és belehajtogatom azt is. Némi próbálgatás után kerítek egy vízhatlan csuklyás köpenyt is, egy hétköznapi városőré bőségesen megteszi, nem az aratási bálba készülünk, hanem a ganyécsatornában koslatni egy elfajzott zöldbőrű után. Kis hezitálás után egy újabb ezüsttel megtoldva megkérem az kvártélymestert, hogy ügyeljen az itt hagyott málhámra, míg visszatérek; ha beleegyezik szívesebben hagyom itt, mint a fogadóban. Az arquebust és a lőszeres tasakomat lecserélem a jobblétre szenderült Kustot nyílpuskájára és tegezére, a csatornában jobban hasznát veszem majd, mint a nedvességre fenemód kényes puskának.
- Az a cirkuszos ugyan lesheti, hogy élve visszahozom a torz fenevadját! - jelentem ki készülődés közben - Minden ilyen halott döggel csak biztonságosabb lesz az Emberiség Birodalma! A patkányok rágják az ötven ezüstjét, felőlem oda is teheti, ahova sose' süt be a nap!

Részemről készen is vagyok, ha (vagy amikor) megérkezik a vezetőnk indulhatunk is goblint fogni. Valahol sajnálom, hogy Amelia nem jön velünk, de megértem, hogy ez nem neki való feladat. Nem nagyon rajongok a ketrecben mutogatott torzszülöttek iránt, túlságosan kellemetlen emlékeket idéz az hétköznapi polgárok közt rejtező mutánsokról...

Manfred gyorsan elmegy a kozeli fogadoba a nyilpuskajaert es osszekeszulnek. Mire elkeszulnek mindennel es a raktarosra bizza a puskat megerkezik Cyl es Rainer. Par or betessekeli oket aztan elmennek. Andrea gyorsan elmondja a patkanyfogonak nagy vonalakban hogy egy szokott goblin keresesevel bizzak meg aki a csatornaba szokott. A szemeit idegesen mozgato Rainer, ugy bologat hogy majdnem felborul bele. - Rainer megtalal mindent. Fura patkanyt is. -

(Beszelhettek egymassal ha akartok vagy elindulhattok ha nincsen mar mit megbeszelni)
This message was last updated by the player at 09:28, Fri 04 Mar 2016.

Földmélyi küldetésünket érintő beszámolóm végeztével, lassan közeledvén a kaszárnyához, eleinte csendben lépdelek a gyakorta hunyorgó, slendrián slattyogó patkányfogó mellett, ám hamar megváltozik testbeszédem a raktárhoz érve. Egyenest felszalad szemöldököm a díszes fogadóbizottság láttán. Déli szokáshoz hűen elébe megyek az üdvözlésnek, így jó szándékom jeléül rögtön, mint úrhölgy praclit is tartok az ostlandi bajnoknak. Az esetlen mozdulat ugyanakkor inkább komikus, mint galamblelkű kékvérűé volna, s egyáltalán nem passzol a ruhához mit viselek. De nem is estélyre készülök, a vonásaimat viszont nem tagadhatom...

-Engedje meg, hogy személyesen gratuláljak a Zúzó legyőzőjének. Cecil Sepha, beces nevem...a barátaimnak Cyl... mutatkozom be kapva az alkalmon, majd hozzáteszem Myrmidia felkentjének, -...és nekünk már volt szerencsénk egymáshoz papnő. - hajtok fejet utóbb a büszke tartású hölgynek. -Ő itt pedig, Rainer a csatornaböngész... - aztán átadom Andreának a szót, kit - ismervén személyét a részeges törpe, Gottri esete óta - csupán fejbiccentéssel üdvözlök. A legzavaróbb mégis a kissé ápolatlan, fürkésző tekintetű, kutyaszagú csuklyás vándor a kompániából. Mióta megérkeztem, olyan érzésem támad...mintha kerülné tekintetem. Nem bizalmaskodom vele, megelégszem egy rövid köszönéssel felé herr magistrate segítőjének szavai alatt.


Character desc upd.:
Hátul fűzös, ujjatlan tunikaruhám, csupán combközépig ér, melyet bokacsizma tesz teljessé pipaszár lábfejeimen.
Bőr alkar- és lábszárvédőim, hűséges társai a bőr mellvértnek, melyet viselek, s mi felett csuklyás egyszerű lenvászonköpönyegem hordom. Theodorának lehet a legszembetűnőbb a változás, a korábbi selyemköpeny finom szabású kissé áttetsző egyberuha miatt (lásd első karakterkép).
A látható fegyverek változatlanok, ahogy a kis hátizsák is.

This message was last edited by the player at 16:02, Fri 04 Mar 2016.

- Manfred Hetzau, a közelmúltig az ostlandi gyalogosok tizedese,- mutatkozom be az fejet hajtva - az utóbbi időkben viszont vándor zsoldos, bérkatona és úgy fest, hogy megélhetési ökölharcos. - teszem hozzá a szakállamat vakarva. - Örvendek, Frau Sepha és üdv Rainer! - fogom meg óvatosan Cyl kezét és bizonytalanul megrázom. - Megkérdhetem, hogy netán te is velünk tartasz a mutáns goblint levadászni, vagy csupán... - hagyom befejezetlenül a mondatot és inkább a nyilpuska feszítőszerkezetét babrálom. - Ha megvagyunk, akár indulhatnánk is, mer' ahogy telik az idő, egyre messzebbre juthat az a féreg! - fordulok Rainer felé.

A közelmúltig...? Leszerelt..vagy, netán dezertőr? - igyekszem leplezni zavaromat, mikor elfogadja kacsóm, s meghajlása közepette kicsit félre is fordítom arcom, hogy mihelyst visszatekintek a harcedzett férfira ismét lágyabbá váljanak arcvonásaim. Ahogy kezet ráz vélem, bohókás mosoly kél szavaitól ajkam szegletében, hát mi szívemen a számon, szólok hozzá csendesen.
-"Megélhetési ökölharcos?" - ismétlem el szavait -Ilyen titulussal akár kiképzőtermet, majd céhet is nyithatnál itt Bőgenben, Manfred. - vigyorgom. -S persze...azért hívtam Rainert, hogy levadásszuk azt a zöldbőrű férget - helyeslek. -Ám lámpásra és kötélre nekem is szükségem lehet odalent - vizslatom aztán a bérkatona felszerelését.
-Remek nyilpuska, bár jómagam inkább az íjra esküszöm. - jegyzem meg végül, bár tekintetem ekkor már a kaszárnya bejárata felé, egy esetleges ellátmányraktár irányába terelődik.
-Bár még csak tizennyolc telet láttam, tudok vigyázni magamra. Azokat honnan szereztétek? Vagyis..jutna nekem is? - bökök a lámpásokra jobb kezem mutatóujjával.

Miutan Cyl is szerzett maganak egy lampast kaptok egy iratot hogy a varosi orseg engedelyevel tartozkodtok majd a csatornakban majd Andrea sok sikert kivan es tavozik. Az orseg a elvezet titeket egy fal arnyekaba nem messze az Alabardostol (A Kereskedelmi negyed es az Adel gyurut alkoto hazak talalkozasahoz az Alabardossal egy vonalban szinte) majd ott egy szamotokra eloszor szinte fel sem tuno femfedot felrehuzva rogton megcsap titeket a csatorna athato szaga. Rainer kicsit idegesitoen bologat es motyog valamit az orra alatt, az orok surgetoen neznek hogy induljatok el, igy szep lassan leereszkedtek.

Theodora, Manfred, Cyl, Chlodovec
link to a message in this game

Theodora, Cyl, Manfred, Chlodovech, Rainer

Egy rendezett, gazdagnak tuno szeles utcara erkeztek, korben uzletek, nagyobb hazak es irodak mindenfele.
A csupa por fedo ott fekszik az akna mellett, mellettetek a torpe megcsonkitott teste, buzlotok a csatornatol. Nagyon kilogtok a kornyekrol, es a poziciotokat elnezve csak ido kerdese mikor tunik fel az elso jarorcsapat.
Idokozben besotetedett es a teljes nagysagban ragyogo Morrslieb beteges fenye vilagitja be a kornyeket korulottetek kiserteties arnyakat teremtve minden hazsarok moge.

(roll20 terkep visszahelyezve Bogenhafenre es az uj poziciokkal frissitve)
This message was last edited by the GM at 08:54, Fri 22 Apr 2016.

Ruganyos léptékkel igyekszem haladni az aknában, majd ahogy az utcára érek le is kuporodom annak szájához, hogy segítsem a többieket a holttest felhúzásában.
-Mi..mielőtt túl sok kérdést kellene megválaszolunk, legjobb lenne hamar elföldelni Gottri testét... - suttogom ziháltan a sápadt, beteges holdfényben, amint végre mindahányan kikászálódtunk a csatorna száján. -A bizonyíték, melyet a vándor őriz - sandítok Chlodovech felé - több mint elegendő lesz, hogy átvehessétek a bírótól jutalmatok a mutáns zöldbőrű előkerítéséért. - jegyzem meg csendesen, a törpe haláláért láthatóan nincs jutalom mely kiengesztelne. Ugyanakkor terelve gondolataimat; bízom benne, hogy Rainer nem csupán a csatornákban, hanem a felszínen is kiismeri magát, így megkérdem a csatornaturkászt:
-Mi a legbiztonságosabb út Morr templomához? - hangomból mégis csalódottság érződik. Lekéstem a misét napnyugtakor...

Nem adom további hangját annak, hogy nem szívesen viszem magammal a törpe holttestét hiszen tudom, hogyha elsőre nem hallgattak rám Sigmar hívei, akkor másodjára sem fognak; továbbiakban ezért pedig teljesen felesleges a szót rabolni. A tetemhez azonban nem nyúlok, tartok tőle az ebédem hamar a csatornákba kerülne hogyha meg is kellene fognom a teljesen felkoncolt törpe maradványait, azonban a lámpásom fénye talán értékesebb is mintha még harmadiknak is ott tolakodnék a holttest felett. Amikor végre kiérünk a csatornákból egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a számat: örülök, hogy végre ismét otthonosabban terepre értünk, ugyanakkor a pillanatnyi könnyedséget hamar ismét feszült figyelem váltja fel: nem vagyok az a fajta aki sokáig leengedi "pajzsát" semmilyen körülmények között. Rövid ideig az odafent ragyogó Morrslieben is elidőzik tekintetem, de nagyobb figyelmet szentelek az árnyékoknak amiket vet: a kísérteties zöldes fény ingerli az érzékeimet, gyakran kapom oda a tekintetemet helyekre ahol mozgást látok vélni, holott csak az árnyjáték csapja át elmémet. -Elegendőek, valóban. - bólintok egyet helyeslően a lánynak amikor a Chlodovechnél lévő maradványok bizonyítékértékéről beszél. Ugyanakkor amikor a patkányvadászhoz címzi kérdését láthatóan kezdek egyre inkább feszültebb, idegesebb hangulatba kerülni: nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy egy hullát csempésszek a város egyik pontjából a másikba az őrség elől bujkálva. Amikor Kustost gyilkoltuk meg és utána el kellett menekülnünk az őrség elől az más volt, egy katonai akció amelyet az őrséggel való konfrontáció mellőzése nélkül kellett végrehajtanunk. Azonban ezek most vallási okok, Sigmar előírásai, amelyért én nem tehetem kockára egyházam hírét: -Ha az árnyak között osonva akarod szállítani a holttestet úgy én abban nem vehetek részt. - mondom rövid hatásszünet után, hogy ne érződjön hangomból iménti idegességem.

A papnô hatàsszünete alatt fellèlegzem, hàtha megenyhül Myrmidia leànya, àm hamar szertefoszlik pillanatnyi örömöm.
-Akkor talàlkozzunk az Alabàrdosban, vagy mit javasolsz? - kèrdem Theodoràt a megszokott csendes, valamelyest nazàlis zöngèjû hangomon, az orrlikaimat eltömítô pamacsok miatt.
-Árnyak közt osonva szàllítani? szalad àt halovàny, hamis mosoly szomorú arcomon, míg a kísèrteties holdvilàg varàzslatos fènyeket teremt kosztól csillogó tunikaruhàmon, mint alabàstromszín bôrömön egyarànt. Csillogó tekintetem aztán az ostlandira vetem.
-Mit gondoltok? Vàljunk kèt csoportra míg biztonsàgos helyre nem szàllítottuk...? - pedzegetem.
This message was last edited by the player at 16:37, Fri 22 Apr 2016.

Rainer kisse paranoiasan villogo szemekkel les korbe, lathatoan a csatornaban jobban erezte magat mint a beteges holdfenyben. Vegul megnyelja az ajkat es valaszol - Nincsen templom. Rainer tudja. A temetoben van szentely de ott nicns senki. Patkanyok se. - razza meg a fejet - A tetemeket a csatornaba dobjak - mondja bar ezt nem igazan hiszitek el hogy gyakori lenne - Odacsalja a patkanyokat. Rainer szereti. - kicsit megborzong az emlekre - De nem igy - nyel egyet majd hozzateszi - A siratoknal - vonja meg a vallat - Pap. Rainer nem biztos, de talan -
This message was last updated by the player at 16:50, Fri 22 Apr 2016.

-A siratoknàl...hol? Màrmint oda tudnàl vezetni bennünket Rainer? - zökkenek ki koràbbi megàllapítàsomból a flúgos fèrfi halandzsa-szavaira.

Néhány lassú, apró mozdulattal megcsóválom a fejemet úgymond jelét adva annak, hogy szerintem ez a helyzet sehogy sem jó. Meg kellett volna próbálnom még egyszer meggyőzni őket, hogy hagyjuk ott a holttestet. -Én azt javasoltam, hogy hagyjuk ott. - jegyzem meg megint; normál esetben nem akadok fel olyan dolgokon amikkel már nem tudok mit kezdeni, de láthatóan nagyon idegen terep nekem ez a hullaszállítás és eléggé feszélyez is ahhoz, hogy bárminek hangot adjak. Nem is igazán értem, hogy mit keresek egy törpe hullája mellett: Myrmidia soha nem akarná, hogy az élők kockáztassák magukat a halottakért, a háborúban az élők a legfontosabbak. És az egy dolog, hogy esetleg ránk varrják a gyilkosságot de én egyházam hírnevét is kockáztatom: szinte látom magam előtt ahogy egyszer Anthony azzal tér be Eleinor papnőhöz, hogy a nemrég érkezett beavatott különféle vádakkal áll a bíróság elé. Megcsóválom a fejemet elhatározásomban, mielőtt még a patkányvadász válaszolna a lánynak megszólalok: -Elviszem magammal a tőrt. Azt még magában talán elhiszik, hogy a csatornában találtátok a hullát, de a tőr jelenléte rengeteg kérdést vetne fel és biztos belenéznének a zsákba. Azt, hogy honnan van... pedig nem mondhatjuk el, őrültnek néznének. - magyarázom, közben a tekintetem egy pillanatra megállapodik a patkányvadászon is; nagyon könnyen keresztbe húzhat sok számítást. Tényleg nem jó ez így sehogy sem. -Ezt az iratot pedig odaadom. - húzom elő ruhám alól és nyújtom a lány felé. -Richter Magistrate igazolása a törvényes csatornákban való tartózkodáshoz. Talán így az őrök sem fognak túl sok problémát okozni, és elhiszik, hogy tényleg csak temetést szeretnének a törpének. Addig én felkeresném egyházam helyi vezetőjét, később találkoznánk az Alabárdosban és együtt vinnénk a halott törpe és a goblin ügyét elé, illetve azt a borzalmat amit odalent találtunk. Ha valakinek, akkor a város bírájának be kell látnia ennek súlyát. Mit szóltok? - folytatom. Majd Chlodovechre nézek: -Velem tartasz? - nézek rá, ismerem a férfit, mint nem sigmar hívőt valószínűleg őt nem különösebben izgatja a törpe sorsa. És valószínűleg Kenyér is hiányzik már neki.

In reply to Cyl Sepha (msg # 42):

Rainer eloszor razza a fejet aztan atvalt bologatasra mintha csak rajott volna hogy rosszul mutatta eloszor - Rainer tudja. Latta. Rainer odavezet. - korbenez es elmutat egy iranyba - Nem messze, a templom teren, Bogenauer temploma mogott - hadovazik es mutogat boszen.
This message was last updated by the player at 22:32, Sun 24 Apr 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 43):

Chlodovech komoran es szotlanul bolint Theodora kerdesere. Kezd visszaterni a ver az arcaba de meg nem nagyon akarodzik neki beszelnie foleg nem a tetem kozeleben.

Mindenesetre ugy nez ki mindket csapat nagyjabol ugyanarra tartana.

Az utca vege felol mintha csizmas labak hangja visszahangzana a kiserteties fennyel megvilagitott utcakon.

A csizmás léptek közeledte hallatán nem teketóriázom sokat, épp csak megvakarnám fejbúbomat, mikor rájövök, hogy tiszta kosz a kezem. Hamar jobb belátásra bír e tény, s felhagyok a mozdulattal, melyet egy nyújtózásban fejezek be inkább Morrslieb arca felé. Ámbátor, bizonyos szögből úgy tűnhet mintha pilács gyúlna feltartott praclim ujjai hegyén.
-Rendben Theodora. Jó terv, s Sigmarra mondom a bíra belátja majd az igaz szó súlyát. - vágom rá cincogva, reflektálva a papnő gondolatfolyamára. -Az Alabárdosban találkozzunk, legkésőbb ha nyugodni tér a zöldarcú hold. - biccentek azzal a vándornak adja át a tőrt, nyugtázva mihelyst az irat is gazdát cserélt, melyet - ha egyáltalán igényli utóbbi - sebtiben félbehajtva apró iszákomba süllyesztek immáron idegenvezetőnk felé fordulva.
-Pssszt, halkabban Rainer...és akkor ne várassuk a templomteret. - tekintek Manfredre bírja-e Gottri testét, vagy nyújtsak segédkezet míg a félkegyelmű kurkász utat tör magának a szomorú holdsugár fényeivel tarkított éjszaka sötétjében...

... vagy így/vagy úgy de mi is kereket oldunk.

Komoran biccentek és a fojtott hangon nyögve a vállamra lódítom a törpe tetemét.
- Akkor találkozunk az Alabárdosban! - summázom a véleményemet és kissé rogyadozó léptekkel elindulok, amerre Rainer vezet minket. "Ez valami nagyon ostoba fordulata a sorsnak, nem tudom, hogy mivel érdemelted ki, Hetzau" - morfondírozok magamban - "Hogy a bánatos életbe' lehet, hogy minden városban oda lyukadok ki, hogy egy hullát cipelek valahova?!?"
- Menjünk Cyl, piszok nehéz a törpe, ráadásul úgy bűzlik, mint teli dögkút nyáridőn! - morgom a lánynak cipekedés közben.

Manfred a vallara kapja a buzlo hullat es a csapat nagyjabol kulon, de ugyanabba az iranyba megindul, hogy a nem tul tavoli Sigmar templom csucsat becelozva eljussanak a templomok terere.

Theodora, Chlodovech, Cyl, Manfred
link to a message in this game

Theodora, Chlodovech, Cyl, Manfred

Ejjel a templomoktol visszafele ujra osszetalalkozik a csapat, de szinte rogton utanna orjaratba is botlotok. Gyanusak vagytok es a csatornabuz miatt lathatoan nem tartoztok a gazdag kornyekre, de a nalatok levo papiros segitsegevel eleritek hogy a kaszarnyahoz visszaterhessetek a felszerelesetek magatokhoz vetele miatt.

Az Alabardosnal mikor felzorgetitek a fogadost az nem tul szivesen fogad titeket. Kerek perec kijelenti hogy az o fogadojaba igy nem teszitek be a labatokat, de miutan valamennyire rendbeszedtetek magatokat vegul mindannyian nyugovora tertek.

Masnap a Morrsliebnek nincsen nyoma, ha nem tapasztaltatok volna az elozo ejszakai torteneseket akkor egy nyugodt kellemes napnak tunne. A fesztival masodik napjanak.

(A varosban igy este haromfelekeppen erheti el valaki hogy megszabaduljon a csatornabuztol, elmegy a folyohoz megfurodni, az istalloban szalmaval es az allatok itatasara hozott vizzel lemossa magat vagy a kesoi orara valo tekintettel masfelszeres aron furdot rendel)

Ha akarjatok megbeszelhetitek amiket hallottatok reszletesen vagy csak egy gyors kommentben

Út közben amikor meglátom a többieket örömmel konstatálom, hogy sikerült megszabadulniuk a törpe hullájától anélkül, hogy ők maguk bajba kerültek volna. Az út hátralévő része alatt elmondom nekik, hogy az Ordo Septenarius egy viszonylag titkos, elsősorban kereskedőkből álló társaság akikről annyit tudtam meg a papnőtől, hogy Shallya egyházának gyűjtenek adományokat és igyekeznek a háttérben maradni. A zsebkendő pedig valószínűleg Franz Steinhager tulajdona, aki az egyik legbefolyásosabb kereskedőcsalád tagja. Ezeket a dolgokat úgy sorolom fel, hogy nem vádlom meg őket semmivel, ugyanakkor a gyanakvásom megmarad - láthatóan én még kevésnek tartom a bizonyítékokat arra, hogy bármi komolyabb lépést tegyek a nyomozáson/kérdezősködésen kívül.
Miután visszakaptuk a felszereléseinket és eljutottunk a fogadóba csillapítom a felháborodott fogadóst és megkérem, hogy készítsen elő nekünk fürdőt - három schillinget fizetek neki; tudom, hogy Chlodovech nem áldozna erre pénzt jelenleg, ugyanakkor ha támaszkodni akarok a segítségére a továbbiakban is (márpedig szeretnék) nem árt, hogyha kicsit rendbe szedi magát. Meg amúgy is, tartozok neki ennyivel a mai segítsége után.
Amikor végre aludni térhetünk én még hosszasan gondolkodok a nap történésein és hosszasan imádkozok elalvás előtt. Terveket készítek a holnapi napra és újra meg újra átgondolom az ütközetet a démonnal, kielemezve minden egyes pillanatot amire emlékszem. Valamiért egész idő alatt az az érzésem, hogy valamit nem vettem észre, de úgy gondolom, hogy ez természetesen ilyen esetben. A legtöbb tervemben egy közös dolog van: a holnapi gyakorlaton való részvétel. Ezzel a gondolattal alszok el - s hála az imáknak, egészen nyugodtan alszok az este.
Másnap kora reggel minden a szokásos rutinnal indul: az első dolgom, hogy felöltsem a páncélomat, majd utána, hogy mozogjak egy kicsit. A fogadó vendéglő részében amennyiben vannak városőrök szóba elegyedek velük, hátha hallok esetleg valami érdekes dolgot. A fogadóssal is beszélek néhány szót, remélve, hogy nem haragszik amiért tegnap este elég sok extra dolga volt miattunk olyan késő este.

Bár fáradtan botorkálok mellette igyekszem figyelemmel hallgatni Theodora részletes beszámolóját, amióta utunk visszafelé menet az Alabárdosba keresztezte egymásét. Az elsuttogott monológot egy éjjeli őrjárat nagyjából félúton felfüggeszti ugyan, utóbb - ahogy elült csizmás lépteik zaja mögöttünk - közbevetem, hogy mikor elkísértük Gottrit utolsó útjára, a Siratók céhének mesterembere megjegyezte, már nem az első, hogy ily csúfosan szétmarcangolt testet lát, egyébiránt a városőrök gyanakvását sem kényszerültünk eloltani az úton meglehetősen szótlan Manfreddel. A látvány tehát számukra sem hatott az újdonság erejével. A fakó holdfényben hunyorogva nem szabadulok könnyen a történtek hatása alól, így félmondatokkal igyekezvén kifejezni magam, vetek közbe alkalomadtán néhány mozaikot a délceg tartású hölgy mondandójához, ahogy tán megemésztendő a hallottakat szusszanásnyi szünetet tart olykor.
Talán meglátogathatnánk holnap herr Richter után az őrkapitányt. - tekintek végig magamon a fogadó - végcélunk - kiszűródó fényeiben, s nem várat soká a megállapítás: finoman szólva sem tűndöklök. Bőröm a kosztól csillog, ruhám több helyen szakadt-foltos, akár egy hányattatott sorsú utcakölyöknek, a szagról nem is beszélve mit árasztok. Mintha takarmányként szórtak volna a jószágok elé... - tűnődöm, csalafinta félmosollyal csatlakozva a beavatotthoz, míg kedélyborzolást mellőző gesztusaival pajzsom a felbőszült fogadóssal szemben, rendelek tüstént magam is fürdőt szobámba. Az ezüst schillingek leszurkolása után, hogy szobám kulcsát markolom, elköszönök a papnőtől, Manfredtől és Chlodovech-től is nyugodt éjt kívánva nékik, s visszavonulót fújok estére.
A fürdő minden igyekezetem dacára sem frissít fel, de legalább megtisztít, visszaadva alabástromszín bőröm fényét és illatát a töménytelen kosz alól. Alaposan megmosakszom, kiszedem orrpamacsaimat, a térdemet ért horzsolást is lekezelem, sőt a tunikaruhát is leöblítem igyekezvén felaggatni utóbb valahová amazt a fürdés végeztével. Hosszú hajzuhatagom bár eleinte kontyba tűztem, bőven kapott a vízből, hogy mikor nyugodni térek megtörülközvén, ámbár kissé nedvesen leengedjem azt fedetlen vállaimon, ahogy hálóinget öltök.


Mégsem jön álom a szemeimre. Ágyamon fekve, a plafont bámulva merengek, Morrslieb haldokló holdsugarainak fénytáncát bámulva, ahogy kis sziluett-angyalokként gondtalan repdesnek odafönt. Ám a papnő szavai, ahogy egy felhő az égen árnyékot vetnek a födémen. Gondolataim az Ordo Septenarius és a csatornában talált keszkenő felé terelődnek. Egy démon állta utunk, s hiába igaz hitünk és a förtelmes célra használt tárgyak megléte, mégsem lenne szavunk bizonyítékok hiányában. Elmaradtam az esti miséről, megszegtem ígéretem, s bajba sodortam a törpenépet azzal, hittem egyengethetem sorsát Gottrinak, tisztelegve az Ő hatalmassága előtt. Ó..Sigmar, mily próbatétel ez?! Meg kell gyónnom bűneimet, hogy tisztán lássam utam... - kulcsolom imára fedetlen mellkasomon kezeimet, nagy sóhajjal így térek nyugovóra, s alszom el végül.

A jótékony pihenés nem tart soká. A reggel hangjai hamar felvernek éber alvó lévén, a legkisebb neszre rezzenek. Szemeim alatt apró szürke szarkalábak gyűlnek, ám fondorlatos módon eltüntetem őket. A tunikaruha megszáradt ugyan, ám visszavedlem lenge ruhámba, mit az ide úton viseltem, ám köpenyt nem öltök, csak bőrvértem tisztítom meg, mielőtt belebújok. Bokacsizmát húzok, ez alkalommal - terveim szerint - nem készülök a csatornába, a lovagi tornát megnézendő annál inkább, ha újdonsült társaimmal is átbeszéltem teendőinket. Érzem, mellettük kell maradnom...
Mire fegyvertelen, zárva ajtómat lesietek Theodora már lent ücsörög.
-Jó reggelt - köszöntöm csendesen. -Hálásak vagyunk az esti szolgálatáért  - köszöntöm a fogadóst is ha jelen lenne, majd a vendéglőben helyet foglalva a papnő mellett reggelit kérek.

Reggel az ivo majdnem teljese ures. A vendegek nagyresze tegnap is a varosorok kozul kerult ki, azok meg inkabb delutan-este a muszakjuk lejartaval ternek be, de azert paran igy is vannak. Harom varosor faradtan ucsorog az egyik sarokban es a reggelijet kolti el. Valoszinuleg az ejszakai jarorok kozul vannak akik meg megreggelizne mielott elmennenek pihenni a kaszarnyaba.
Aki szeretne szinten ehet veluk, bar meleg reggeli nincsen. Az elozo esti sultekbol ami maradt hidegen meg sajt van, de legalabb a kenyer frissen sult es ropogos.

A fogados a tole mar szinte megszokott kisse tavolsagtarto modoraban beszel veletek, mint aki nem igazan szivesen lat, nem ugy mint akinek abbol hogy ottvagytok szep bevetele van. Kisse mogorvan valaszolgat, de nem igazan kezdemenyez hosszu beszelgetest veletek. Lehet csak az elozo ejszaka kezdte kicsit ki, bar az is lehet mindig ilyen.

A katonak mar beszedesebbek kicsit. Egy harcsabajszu pocakos alak a szoszolojuk. - A tegnapi ejszaka, az aztan mozgalmas volt. - bologat kicsit a tobbiek fele meg hosszan rag egy darab sult hust - Elkaptunk egy hajot a Hafenbachnal. Azt hitte hogy kivilagitatlanul be tud hajozni ejszaka es elkerulheti a molo adot - veregeti meg az orrat buszken - Persze csak veletlenul kialudt a lampaja - csovaljak ra a fejuket - Meg voltak valami gyanus alakok a folyo kornyeken, a Bosen sikatorban. Szetzavartuk azokat is, biztos utonallok lehettek, de sajnos mind elmenekultek - von vallat - De ami tenyleg furcsa. Tegnap estefele eleg nagy surges volt a negyes molonal. Kiment egy csapatnyi varosor is, de nem ez a furcsa. Hanem hogy olyan titokzatos volt. Senki sem mondta mi is tortent, pedig egymas kozott nem titkolodzunk - a mesejuket hallva meg a szinte vadidegenek elott sem igazan. Latszik hogy nem a legelesebb elmek, siman lehet csak valamit nem akartak az orrukra kotni nehogy kifecsegjek.

A fogadós távolságtartó mogorvaságát látva nem is nagyon próbálok többet beszélni vele annál a néhány szónál, a tegnapi sült reggelire való fogyasztásával pedig nincsen semmi problémám, tökéletesen megfelel; illetve ha már beszélgetésbe elegyedek a katonákkal, akkor már eleve az asztaluknál is foglalok helyet, hiszen nem odalent várakozva fordul meg a fejemben a kérdezősködés ötlete, hanem már eleve ezzel a tervvel érkezek le.
A harcsabajszú férfi mondandóját figyelmesen hallgatom, arra az időre amíg beszél meg is állok az étkezéssel, s gondolataimba merülve könyvelem el az általa mondottakat, elemezve a helyzetet. Négyes móló, móló, négy betű. Fut át az agyamon a megrögzött számolástól kialakult rutin, majd miután néhányat kortyoltam az italomból válaszolok: -Talán csak a fesztivál miatt van. - magyarázom. Nem nagyon ismerem a városőrség működését Wolfenburgban sem, itt meg rengeteg minden más lehet. -Biztos azzal kapcsolatosan lehetett valami nagy fogás és senki nem nagyon meri felbosszantani a feltételezem mostanában amúgy is bosszús tiszteket azzal, hogy megszeg egy hírzárlatot. - ötletelek, bár elég magabiztosan mondom ahhoz, hogy úgy tűnjön, biztos vagyok a mondandómban. Nem hangzok úgy mint aki okoskodni próbál, inkább úgy, mint aki hozzáteszi a saját tapasztalatait; az, hogy talán azért nem mondták el nekik, mert féltek attól, hogy kikotyogják, nem jut rögtön eszembe, mivel hozzászoktam, hogy az őrök elmondanak nekem dolgokat és sokat is beszélek velük utam során, így én természetemnél fogva nem veszem úgy a velem való beszélgetést, mintha vadidegeneknek beszélnének. -A kikötő amúgy is elég zűrös környék, igaz? Elkeveredtem oda amikor a várost jártam érkezésem után, az egyik fogadóban, a Kandúrban azt hiszem, eléggé meg is rettentek amikor fegyvereseket láttak betérni de rögtön meg is változott a modoruk amikor látták, hogy nem egy őrjárat jött.

Amikor pedig a nemeslány megjelenik szintúgy jó reggelt kívánok neki.
This message was last edited by the player at 09:50, Thu 19 May 2016.

A harcsabajszos kisse felnevet a kerdesre miszerint a kikoto veszelyes e, de aztan latva hogy nem erted hozzateszi - A kikoto. Dehogyis. A kereskedohazak raktarai ott vannak, ejjel nappal orzik oket. - aztan meg hozzateszi kicsit kevesbe vidaman - De a munkasok es a szegenyek korletei, akarommondani kornyeke vagy mi. Szoval ott van par gyanus alak. Nehez banni veluk, olyanok mint a patkanyok, a csatornakban is kiismerik magukat es ... - megvonja a vallat - De a tobbi kornyekkel nincs nagy baj. Par csirkefogo, de annyi. - szusszan egyet es felhajtja az italat - Kez kezet mos - aztan biccent es kezd keszulodni, mire a tobbiek is nekilatnak gyorsan befejezni a reggelit/vacsorat eppen hogyan vesszuk.

Reggeli gyanánt megelégszem a kecske- vagy juhsajttal. Hiszem, hogy a karnevál ezen a napon is rengeteg színét megmutatván, számtalan ízt tartogat majd. Nem akarom, hogy lanyhuljanak izmaim, ahhoz fontos nap áll előttünk. Ne légy torkos, mert ellustulsz. Ha a veszély árnyékában jársz csak az éberséged menthet meg, hogy elodázd az elszámolni valót Morral. - csengenek elmémben Ejin Va intelmei, mikor intve társamnak hamar csatlakozom hozzá és felhuppanok az egyik székre asztaltársasága körében, lábaimat magam alá húzva, egyenes háttal ülve. Sokaknak kényelmetlennek tűnhet e pozíció, de számomra a nyújtás és talajgyakorlatok elengedhetetlen részét képezik a napnak. Mégiscsak egy fogadóban lévén, persze előbbin a sor. Tekintetem az asztalunknál helyet foglaló egy hetyke, fiatal városőrre téved, ki mióta megjelentem az ivóban nem veszi le rólam a szemét, majd hirtelen lesütve szemeim visszapillantok Theodorára.
-Remélem jól aludtál, Myrmidia nyugodt álmot hozott - fogalmazok csendesen, kétkedő hangszínnel, nem lepődve meg ha az ellenkezőjét vágna rá a papnő még ha nem is kettesben vagyunk. A messzebb álló mogorva fogadósra a kelleténél több figyelmet nem fordítva - ám a fentebb ismertetett okból inkább rátekintve - harapok egyet a tőle kapott sajtból, majd lenyelem a falatot mielőtt ismételten megszólalnék, ekkor már ismét a papnőre és nem utolsósorban a harcsabajszos elkapott félszavára figyelve, lesz e folytatás... Furcsa dolgok a szegénynegyedek körleteiben? Kéz kezet mos? Ha tudná mi történt a csatornában... - kortyolok egyet a kapott lanyhuló forróvízből, melyben eleddig a teafű ázott piciny teatartóban. Itt és most nem adtam helyet a teaszertartásnak, de a kedvenc frissítő nedűmről még a furcsálló tekintetek kereszttüzében sem voltam képes lemondani.
-Igen, az egész város egy forrongó üst a fesztivál miatt - cincogom helyeslőn hozzászólva. A papnő észreveheti jótányit csökkent hangom nazális zöngéje, így olybá tűnhet mintha legalább is egy hete most először fújtam volna orrot. Aztán ismét harapok egyet a sajtból.

Kicsit kényelmetlenül ér a férfi számomra hirtelen nevetése, de amikor elkezdi magyarázni akkor átlátom, hogy miért is találta mókásnak a kérdésemet. Minden esetre engem nem különösebben nyugtatott meg az amit mond; függetlenül attól, hogy a raktárakat őrzik, az esetleges őrnek felbérelt fegyveresek nem feltétlen fognak megakadályozni egy rablást, nem az a dolguk mint a városőrség tagjainak. De arra már nem kérdezek rá, hogy milyen arányban dolgoznak ott a jómódú kereskedők által fizetett katonák, ugyanis az asztalunkhoz odaül Cyl, s a katonák is készülődnek már. -Köszönöm, jól! - válaszolom mikor a lány befejezi mondandóját. -Myrmidia tanításai az élet minden területén segítenek, ha valaki tiszta szívvel követi az Istennő útját, akkor szellemi megtisztulás a jutalma. Bár előttem még hosszú út áll, azonban igen, jól aludtam. - mosolyodok el a szentbeszédem végén.

-Örülök, hogy nyugodt álmod volt. Ha Manfred is kialudta magát, meglátogatjuk a vásárt? - kérdem vidám ábrázattal, halkan a papnőt. Szeleburdi mosolyom persze csupán álarcom része, mindketten tudjuk, rengeteg tennivalónk van; úgy találkozni magistrate herr Richterrel, mint utóbb Sigmar templomába betérnem meggyónni vétkeimet, a Kalapács szentsége előtt. Miről tegnap este szólt Theodora, szemlátomást nyugtalanít, ahogy mocorgok a széken, sajtomat befejezvén, az asztalról kézfejemmel összesöpörve a morzsákat, s utóbb bal tenyerembe gyűjtve ismét megszólalok: -Nem mellesleg...a lovagi tornát se feledjük, mit legjobb volna egy nemesi páholy óvó árnyékából figyelemmel kísérnünk. Mit gondolsz? - nézek össze a papnővel.  Némi smink, kis cicoma na és jó adag szerencse, más sem kell... - ülök fel, korábban magam alá húzott lábaimat kinyújtván, némán jelezve részemről befejeztem az étkezést.
A morzsákat, illetve maradék sajtdarabot, egy apró iszákba süllyesztem. Még van tervem velük... -A madarak mindig éhesek... - piszmogom fitos orrom alatt.

A varosorok szep lassan befejezik, kiisszak az italjaikat es kisse asitozva elvonulnak. A kora reggeli ido meg masokat nem csabitott be, de ahogy emlekeztek varosorokon kivul nem is igen lattatok meg mast ide beterni, a fogados negativ hozzaallasat es a szokatlanul olcso arakat is figyelembe veve kesz csoda hogy a helyet megeri fenntartani.

A kisse uresnek tuno ivoba asitozva es gyurotten erkezik le Chlodovech. MAs talan azt gondolna rola hogy alig alhatott, de ti mar lattatok hogy maskor sem nezett ki elegansabban, igazsag szerint miota ismeritek (ami jelentosen eltero ido kettotok kozott) egyikotok sem latta meg kulonosen jololtozotten. A vandor gyorsan rendel egy reggelit maganak, csontos reszeket, hust meg egy higabb sort es ugy ul oda hozzatok. A csontos reszt szinte rogton az iszakjaba sullyeszti nem torodve azzal, hogy az zsiros foltokkal lesz gazdagabb ezek utan es biccent egyet feletek.
- Szep jo reggelt - mosolyodik el - Kellemes idonk van, pont ilyen szep ido volt amikor talan ha ot eve utoljara Nulnban jartam. Na az is erdekes dolog volt. - mondja majd egyet tor a kenyerbol, belemartogatja a sorebe es ugy kapja be majd egy harapasnyi hussal is lekiseri. Mar mar folytatna a tortenetet, de aztan lathatoan meggondolja magat - Mikor megyunk Kenyerert? - kerdez vegul ra. Lathatoan nala ez van a prioritasi lista elen.

(Arak az Old World Armory Common Hostel arlistajarol vannak, de az etelek es az italok is 1p-vel olcsobbak mint az atlag helyen, csak a szoba dragabb, mint ahogy korabban is emlitettem)
This message was last updated by the GM at 18:53, Sat 21 May 2016.

Figyelem ahogy a városőrök távozni készülődnek illetve azt, ahogyan Chlodovech ennivalót rendel magának, majd odaül hozzánk. -Igen, lassan esedékes lesz meglátogatni a vásárt. - mondom egyszerűen a lánynak, szeretném minél előbb letudni az ottani teendőimet, hogy más dolgokkal is foglalkozhassak. Amikor Chlodovech helyet foglal, köszöntöm én is: -Jó reggelt neked is. - köszöntöm a férfit, majd végigszalad tekintetem az élelmen is amit rendelt magának. -Miután megreggeliztél? - kérdezem a férfit, majd helyette is megválaszolom a saját kérdésemet: -Miután megreggeliztél. - bólintok is hozzá egyet, majd a nemeslányra nézek: -Valóban, érdekelne a torna, azonban ígéreteket tettem és az eredeti küldetésemmel is ideje, hogy foglalkozzak, így sajnos el kell utasítanom az amúgy roppantul csábító ajánlatot. - válaszolok, hangomban kicsit érződik, hogy bánom a dolgot, de látható, hogy az egyéb dolgaimat fontosabbnak tartom. -Én elkísérem Chlodovechet a kikötőbe, mire visszaérünk talán Manfred is felébred és mehetünk együtt a bíróhoz. Gondolom elfáradhatott a cipekedéstől. - nézek el a szobák irányába, majd vissza a lányra: -Velünk tartasz? Egy kis séta mindig jót tesz a reggeli után.
This message was last edited by the player at 16:25, Sun 22 May 2016.

A távozó városőröket az Alabárdos bejáratáig követi ugyan kíváncsi tekintetem, de az érkező vándor inkább figyelemfelkeltő jelenség; így reggel is lestrapáltnak látszó társunk Chlodovech. Mintha egy kerék alatt aludt volna. - morfondírozom magamban, míg reggelit rendel. Egymáson átvetett lábaimon nyugtatva kissé zárkózottnak ható, összekulcsolt kézfejeim és ölemben egymáshoz zárt alkarjaim visszafogottságot sugallnak mikor üdvözlöm.
-Jó reggelt és étvágyat Chlodo'. -  a férfit köreinkben, majd ahogy Theodora ismét felém fordul eképp felelek, teketóriázás nélkül szavaira:
-Kár..pedig a lovagi tornán egy hozzád hasonló hölgy Myrmidia zászlaja alatt nehezen találna legyőzőre bármilyen párbajban... - nem célom bókolni a papnőnek, inkább hangom afféle "láttam, hogy harcoltál egy démonnal szemben tegnap" szinezetű.
-Ha időd engedi, majd csatlakozz. Addig is míg ostlandi barátunk az ágyat nyomja, valóban, jól esne egy kis séta. - helyeslem a felvetést, miután a vándor lassan befejezi az étkezést.

A reggeli befejeztevel Chlodovech gyorsan meg szol a fogadosnak, hogy ha Manfred elokerul tudja merre mentek majd nekivagtok az almos utcaknak.

(Azaz Manfred ha akar kommentelhet a Dokkos reszbe, hogy a tobbiek utan ment vagy megvarhatja amig visszaternek. A kikotobol visszaterve mindenkeppen csatlakozik a tobbiekhez)

Theodora, Chlodovech, Cyl, Manfred(?)
link to a message in this game

Theodora, Johann, Amelia, Manfred

Viszonylag gyorsan atertek a kereskedonegyedbe. A fesztival alatti enyhebb forgalom mindazok szamara erzodik akik megszoktak a varosi nyuzsgest, de azert igy is elegge sok ember intezi az ugyeket. Futarok visznek uzeneteket, testorok kiserik tehetosebb ugyfeleiket vagy epen egy egy aruval megrakott szeker vagy nemesi kocsi miatt kell kisse felreallni.
Ha nem tudnatok merre volt a csatornalejaro talan sosem talalnatok meg, igy azonban rovid keresgeles utan rabukkantok. A kocsik altal rahordott por es sar elegge gyorsan segit a fedonek eltunni a kovezett uton.
A Kaufman strasse vege fele jartok korbe mindenfele draga uzletek, elegge kilogtok a tomegbol, de egyelore a varosi orseg nem foglalkozik veletek, vagy mert annyria nem logtok ki hogy gyanusak legyetek vagy mert masfele van dolguk, nem tudjatok.

Johann csöndben hallgatta végig Theodora rövid beszámolóját a csatornákban történtek kapcsán, és ha lehet, még inkább kiszökött a vér az arcából. A holtsápadt nemes (csempész) ezek után csöndben követi Theodorát át a városon, titkon néha megérintve Amelia kezét és erőt merítve a csupán pillanatnyi kapcsolatból. Nem igazán tud mit mondani társainak, mert gondolatait leginkább az önsajnálat és a különböző véres, szörnyűséges halálnemek - a sajátjai, természetesen - foglalják le. Túlélési ösztönei azért annyira kifejlődtek már, hogy e kissé zavart elmeállapot ellenére ne üssék el a kocsik vagy sétáljon bele egy másik nemes fegyveres kíséretébe. Szerencsére makulátlan új ruhái is segítik, mert kevésbé lóg ki a tömegből, mint kevésbé mívesen öltözött társai.

A csatornafedélhez érve mintha révületből ébredne és jobban megnézi környezetét. Még egy gondolat is tudatosul benne, ami a következőképp hagyja el ajkait:
- Ugye nem akarunk oda lemenni?

Csendben sétálok a holtsápadt nemes előtt aki láthatóan nem viselte túl jól az imént hallott információkat: sejtettem, hogy nem lesz túlzottan örömteli a reakciója ugyanakkor ez nem jelentett indokot számomra arra, hogy kicsit óvatosabban közöljem vele ezeket a tényeket; egy vérontásban sem gyakorlómozdulatok az első csapások. A körülöttünk zajló forgatagban mellesleg nem érzem magamat különösebben feltűnőnek még úgy sem, hogy egyházi öltözékem nem annyira előkelő mint mondjuk egy Verena vagy Shallya beavatotté - de talán ennek az az elsődleges oka, hogy nem vagyok még teljesen hozzászokva a kevésbé hadviselt déli részek mindennapjaihoz. Amikor Kastor a csatornáról készül csak halkan válaszolok neki: -Nem. - mondom, majd a lejáró felett megállva körbenézek s mikor sikerül kisilabizálnom az emlékeim alapján, hogy merre lehet alattunk az a bizonyos szoba, elindulok a választott irányba és lépéseim számolva próbálom betájolni, hogy kinek a birtoka alatt lehet a démoni kört rejtő csarnokocska.
This message was last edited by the player at 21:42, Wed 06 July 2016.

Theodora betajolja magat es elindul az utcan. Egyszer meg kell allnia hogy elengedjen egy kocsit, de a pinceszoba nem volt messze a feljarotol. Es ahogy a lepegetes soran eler a megfelelo tavolsag kozelebe egy haz all az utjaba. A pince minden bizonnyal ez alatt volt. (A terkepen piros X-szel jelolt epulet)
Korbenezve tulsagosan meg sem lepodtok amikor azt latjatok, hogy az epulet homlokzatan Steinhager all, valoszinuleg ez lehet a Steiner papno altal korabban emlitett iroda.

- Ezt örömmel hallom, feleli a férfi és hangjából kétségkívül érződik, hogy komolyan is gondolja, amit mond. Már épp elkezdené nézegetni a csatornafedőt, hogy vajon ki fogja kinyitni és hogyan fognak lejutni, amikor Theodora látványosan betájolja magát és megindul. A férfi értetlenkedik és így hezitál, ám nem annyit, hogy néhány gyors lépéssel ne érné utol Myrmidia beavatottját.
- Pontosan most mit is csinálunk, teszi fel a kérdést a csempész, mikor sikerül Theodora mellé szegődnie. A férfi feje jobbra-balra forog, ahogy az utcatáblákat leolvasva próbálja betájolni magát, hogy vajon merre vannak a városon belül. Nem járt még Bögenhafenben, így sokat nem mondanak a táblák, mindenesetre legalább azt meg tudja jegyezni, hogy milyen irányba induljon, ha esetleg vissza akarna találni a kiindulási pontra. Amikor Theodora megtorpan egy ház előtt, Johann kíváncsian pillant körbe, hogy vajon hova is érkeztek.

Egy darabig még nem válaszolok Kastor kérdésére, helyette az épületet figyelem - szemem nem kutat semmi árulkodó jel után, mindössze felmérem az épületet néhány rövid pillanaton keresztül, majd a többiek felé fordulok. Mivel Manfred tudja, hogy mit keresünk itt és Amelia pedig nem úgy tűnik, mint aki túlzottan érdekelt az itt történő eseményekben ezért csak Kastort húzom óvatosan közelebb a vállánál fogva, ha hagyja: -Azt léptem ki, hogy kinek a birtoka alatt találkoztunk a démonnal. Menjünk innen! - suttogom, bár a felszólításom már mindenkinek szól, azzal egy időben elengedem a férfi vállát és hangosabban is beszélek. Elindulok a templomtér felé, remélve, hogy a többiek is jönnek - mikor már kezd kevésbé sűrű lenni a tömeg körülöttünk megállok, közelebb intem őket és beszélek: -Ez már a harmadik bizonyíték a Steinhager család ellen. Kezdek kételkedni benne, hogy valaki csak bemocskolni akarja őket, az az érzésem, hogy ők állnak a démon jelenléte mögött. Ez pedig azt jelenti, hogy a városban valami nagyon gonosz dolog van készülőben. - magyarázom, s bár hangomból nem igazán érződik kétkedés, magamban nagyon is azon jár a fejem, hogy mit kellene most tennem. Csak a megérzéseim vannak és félig meddig valós bizonyítékaim amik még mindig semmit nem támasztanak alá. Úgy fogok tenni ahogy Myrmidia tanítja: próbálok még információ szerezni. -Én megnézném az Ostendam 4-es raktárát, utána pedig felkereshetjük az Atyát is. - nézek Kastorra, majd a többiekre szép sorban. -Ki jön velem a kikötőbe?
This message was last edited by the player at 21:00, Fri 08 July 2016.

Theodora alaposan megnezi maganak az epuletet. Egyszintes elegge jo meretu irodaepulet. Valoszinuleg tobb iroda is lehet benne es minden bizonnyal maga Herr Franz Steinhager irodaja is az epuletben lehet. A homlokzaton a Steinhager csalad S betuvel ekes hordo szimboluma leng. Amig nezitek neha neha ki vagy bemegy valaki az ajton. Hajoskapitanytol kezdve gazdag polgarig tobbfele alak.

Theodora javaslatara nem sokat nezelodtok a kornyeken hanem mielott meg tulsagosan is feltunove valnatok az iroda elott acsorogva elindultok, hogy megtalaljatok a korabban emlitett dokkot.

Theodora, Johann, Manfred, Amelia
link to a message in this game

Cyl

Cyl az iparosnegyedben korbenez szabok utan, es vegul a rendelkezesere allo penz, az igenyei es a jarokelok tanacsai alapjan szinten Raimund Döhl szabomesterhez ter be.
Raimundnek szeme sem rebben amikor a lany azonnal akar valami ruhat, megmutatja neki az elkeszult de vegul rajta maradt ruhakat. Cyl talal is kozottuk egy megfelelonek latszot, valoszinuleg egy kisebb kereskedocsalad rendelhette meg az egyik lanynak, de valami miatt vegul megsem kertek. A rendelkezesre allo penzhez kepest elegans a szabasa, apro betetek is vannak benne, semmi kulonosen magamutogato vagy kifejezetten draga de boven eleg hogy jo benyomast keltsen az emberben.
Uj szerzemenyevel az Alabardisba siet hogy elokeszuljon, jocskan ebedre jar mar az ido mire befejezi az elokeszuleteket es elindul megkeresni Anthonyt. Az Alabardosban ebedlo varosorok alaposan megnezik maguknek es viszonylag konnyen kap tajekoztatast is. Anthony mint a varosorok tobbsege az Alabardosban ebedel mikor munkaban van, ma pedig abban van. A fogado elott varva nemsokara eszre is veszi az erkezo deli kalandort amint az sietos leptekkel az ajto fele igyekszik.

Theodora, Johann, Manfred, Amelia

Rovid seta utan visszaertek az Alabardoshoz. Johann es Amelia szamara ujdonsag a hely, de nektek mar kezd megszokott lenni. Bentrol vicceslodes zaja hallatszik ki, hallhatoan ahogy szokott is ebedre megtelt varosorokkel.
Az ajto elott az elmaszkirozott Cylt pillantjatok meg a tavolbol mig az utca masik vege felol Anthony kozeledik lathatoan az Alabardos fele veve utjat.

(Cyl alcaja miatt ha nem dobtok Eszleles -10-et akkor nem veszitek eszre hogy igazabol o az)
This message was last edited by the GM at 22:07, Sun 24 July 2016.

Talán kissé váratlan lehet - főleg Manfred számára - hogy ezúttal a sétálás alatt nem beszélek túlzottan sokat; el vagyok foglalva azzal, hogy szelektálom a fejemben az eddig megtudott dolgokat és nagyjából összeszedem, hogy ki ellen milyen bizonyítékok szólnak. Myrmidia azt tanítja, hogy egy-egy megmozdulás előtt mindig összegezzük a kockázat-nyereség arányt és ennek megfelelően tervezzük meg a következő lépésünket - de az igazság az, hogy bár a mérleg nyelve még nagyon messze áll attól, hogy a kereskedőcsaládok ellen elég legyen a vád, már most kezdem úgy érezni, hogy valami nagyon gonosz dolog készülődik az ő, beláthatatlan világukban. Eléggé bele vagyok merülve a gondolataimba, hogy a távolról érkező Anthonyt csak alig ismerjem fel, kissé elgondolkodva intek neki egyet a távolba lándzsás kezemmel, majd belépek az épületbe - az ajtónál álldogáló fiatal nemes lányt is csak felületesen vizsgálom meg; biztosan az őröket lesi. Belépve a pulthoz sétálok és enni kérek négy fő részére Baumanntól, majd terveim szerint helyet is foglalok a többiekkel.
This message was last edited by the player at 17:11, Mon 25 July 2016.

Anthony visszaint es ti mentek be az ajton. Manfred az ajtoban alaposan megnezi Cyl es meg is jegyzi - Ejj de kioltoztel. Valamerre keszulsz? - De aztan mert nem akar lemaradni Theodoratol gyorsan megy o is a tobbiek utan.

Bent jegyzi meg csak halkan Johann is - Jol lattam, hogy az ajtoban Cecil vart valakire? - amiert rogton kap is egy kisse haragos pillantast Ameliatol.

Anthony kozben odaer Cylhez. Illedelmesen biccent a nemeslanynak de ugy tunik nem kototte ossze a kioltozott lanyt es a templomban latott gyakorlatozo harcoslanyt magaban. Ha Cyl nem szol hozza minden bizonnyal egyszeruen elsetal mellette be az ivoba.

(Dobtam mindenki helyett es Manfred meg Johann is sikeresen megdobta a Perceptiont)

Kissé összeráncolt tekintettel nézek a többiekre: -Nekem nem tűnt fel, hogy ő lett volna az. - mondom kissé elgondolkodó hangon, majd elnézek az ajtó irányába. Utólag belegondolva valóban kicsit ismerős volt, s bár hiszek a többieknek, azt meglehetősen furcsállom, hogy nem ismertem fel valakit akivel néhány órája együtt gyakoroltam Myrmidia templomába. -Ha vár valakit akkor ne zavarjuk, együnk. Biztos oka van annak is, hogy nem köszönt amikor meglátott minket. - teszem még hozzá, majd folytatom az utam Baumann felé, hogy jelezzem felé, enni szeretnénk.

- Minden bizonnyal, feleli Johann és csupán megvonja a vállát, amikor Theodorát látszólag hidegen hagyja Cyl szokatlan álruhája. Valószínűleg maga se vettem volna észre a nőt, ha nem lenne olyan feszült idegállapotban és nem kémlelné oly szúrós szemekkel környezetét. A fogadóban is alaposan körbe néz Johann, nehogy a tekintete átsuhanjon valami olyan részlet felett - például lila kéz tetoválás -, ami akár az életébe kerülhet.

Miután Theodora és Manfred rendeltek maguknak, a csempész is kér a fogadóstól némi könnyű elemózsiát és vizezett bort, amit Ameliával közösen elfogyaszthatnak. A rendelés leadását követően Myrmidia beavatottjának nyomában az egyik asztalhoz sétál Johann és ott helyet foglal. Újonnan elfoglalt pozíciójából ismét körbe néz, felmérve a potenciális menekülési útvonalakat, majd még néhány ideges pillantást vet a többi vendégre mielőtt kissé lenyugodna.

- Kellemes kis séta volt ez, számos helyet meglátogattunk, de előrébb vitt ez minket? néz kérdően Theodorára, aki kétség kívül vezette a "nyomozást". Hangját halkabbra veszi, mikor legközelebb megszólal.
- És jól sejtem, hogy a raktáros úgy hazudott, mint ahogy a Bögen vize folyik?

A fogadóban vett rózsavizes fürdő kétségtelenül megtette hatását.
A helyenként karmazsin, másutt gerle fehér, két részből szabott, elöl - arasszal nyakrész alatt, majd' szegycsontig fedetlen, illetve akáclila, s cinóberszín varrású hasítékkal ellátott ujjú trapéz szabású felsőruha úgy állt Cyl
nádszálkarcsú testén, akár egy második bőr. A corset fűző, hol csábító lehet a férfiszemnek sejtelmesen takart, ugyanakkor különleges kivágása által láttatni engedte formás mellei vonalát, ám az árulkodó, szárnyait széttáró stilizált fekete sárkánytetoválástól pompázó hátát, vállát mégis egészében fedte, azt csupán nyakrészen szabaddá téve; a vállakra terülő csipkegallért mellőzve úgy a bíbor selyem anyagát mint az arany varrásokat, a puffos ujjakat, altdorfi kézelőt és indamotívumokkal ékes ezüstszál betéteket, melyért a kékvérűek krémje kisebb vagyonokat képes egy szakértő - ám pénzéhes - szabásznál hagyni.

Egy rafinált tolvajt viszont nem ejtettek a fejére.

Ami a dúsan redőzött, lenge angyalhaj fodros lenvászon, lágy esésű - alacsony derékvonalú lila bársonyövvel díszes - szoknyát illeti, a wisselandi viseletet idéző ornamentikával kombinált alsószoknyával teljesedett egésszé. Persze
- bár jótékonyan rejthet a nemes anyagú borbolya vörösben pompázó, hátravetett kámzsájú felöltő; egészében messze fog állni ama ruhakölteményektől, mit az Adél-gyűrű kékvérűi viselhetnek egy lovagi tornán... - gondolta a tolvajlány,
mikor kilépett Raimund Döhl tulajdonában lévő szabócéh takaros kis boltja ajtaján harisnyától fedetlen lábakkal, frissen felavatott apró tompa orrú topánkájában, mit szinte félpénzen szerzett. Talán a bokáig érő szoknya illően eltakarja egy jelentéktelen társalkodóhölgy lábbeliét...? - a leány nem volt benne bizonyos.

Kiegészítő gyanánt - Cyl ezúttal le kellett mondjon karpereceiről, akárcsak fegyvereiről rejtett tőrét kivéve -, így apró növények szárából font karkötőt vett, hattyúnyakát pedig virágmotívumokkal díszes - festett - réznásfa ékítette. Terjedelmes loboncát kontyba fogta, miután részben rebarbara- és sáfrányfőzet hennával sötétvörösre festette azt, melynek utóbb - amint megszáradt - törtfehér színű bársonyszalaggal adott igazán tartást, - mi a ruha feles anyagából maradt - valamint fekete madártollakkal díszes ám egyszerű legyezőt vásárolt az iparosnegyed szélén, mellyel - gondolatban már - harmonizált méhviasz, balzsamtól fénylő ajakpírja és ólomszulfiddal opálfényűre kontúrozott szempillái, nemkülönben alabástromszín bőre, mely korántsem igényelte a krétaport, mivel idősödő kurtizánok,
rátermett csepűrágók és szegény színésznők csalnak és csábítanak olykor. A pézsmaillatú parfüm - mit utóbb egy kencestandnál fújt magára véletlen - persze nem maradhatott ki, ahogy Cecil még az Alabárdosban gondosan
elcsomagolta az arzén és ólom keverékéből maradt alapozót, ha a szükség úgy hozza felhelyezve elég egy kézcsók, s a bohó hímpellér könnyen Morr előtt találhatja magát...
Ám nehezen hagyta hátra arcmaszkját, akárcsak érkező társait mikor a fogadó bejáratán át, kacérkodó tekintetek kereszttüzében korgó gyomorral távozott az Alabárdos fogadóból, majd felismerve a tileait lassú léptekkel elébe ment.

Ahogy találkozik tekintetünk egy pillanatra lesütöm mandulavágású szemeim, ám mihelyst a férfi mellé érek  - legyezőmet gyakorlott mozdulattal arcom előtt széttárva - nevén szólítom.
-Tony. Beszélnünk kell arról a  lehetőségről, mit Myrmida templomában említettél. Igen, én vagyok az Cyl, menjünk vissza a vásárba kérlek, akár meghívlak ebédre, de be kell juttatnod a tornára... - suttogom szavaim és mosolyodom el félszegen a városőr kétkedő pillantását látva, mintha csupán egy kedves bókra volna percéltű reakcióm: 'ismerjük egymást szép hölgy(?)'.
This message was last edited by the player at 16:31, Tue 26 July 2016.

-Nem sok ennél biztonságosabb hely lehet a városban napközben. - mondom Kastornak egy kis darab kenyérrel a kezemben amikor látom, hogy idegesen pillantgat körbe a vendégek között. -Az őrségből elég sokan itt szoktak szolgálat előtt és után megpihenni és mint látható, ebédelni is. - kommentálom, majd kissé gondterhelt fejjel folytatom az evést egészen míg a férfi meg nem szólal: -Valóban kellemes séta volt. - kommentálom a jelenlévők kedvéért, majd magam is halkabban kezdek beszélni: -Szeretném azt mondani, mindent megtudtam amit csak akartam, de akkor hazudnék. - teszem le az iménti kenyér maradékát a tányérom mellé, a villám hegyével pedig óvatosan "megszúrom" az asztalt, mintha csak egy képzelt térképen mutatnék egy pontot: -Az az első állomásunk roppantul hasznos bizonyíték lehet, ami pedig a másodikat illeti... - merülök el gondolataimban néhány másodpercre, majd pont mielőtt megszólalnék egy másik pontra húzom át az evőeszközt: -Az is hasznos volt, igen. Az a raktáros össze vissza hazudott nekünk, ráadásul abban a raktárban semmi nyoma nem volt életnek a többihez képest. - magyarázom. -Nekem úgy tűnt mintha... Nem tudom, nem értek az áruszállításhoz, de talán majd Josef ki tud segíteni. - gondolkodok el ismét miközben az asztal közepét figyelem kicsit elmerülten. -Arra akarok kilyukadni, hogy a Steinhager család azon raktárában történt valami furcsa tegnap este, ami odacsalta a városőrséget, ahol nagyon minimális a forgalom, lehet csak jelenleg, lehet állandóan, ehhez nem értek. - emelem fel ezzel a villámat, majd lerakom és rövid időre gondterhelten megtámasztom a fejemet balommal, az asztalra könyökölve: -Rengeteg dolgot tudok, tudunk, de semmi perdöntő, semmi olyan amivel oda lehet állni bárki színe elé, hogy ez meg ezért történt. - néhány szívdobbanásnyi ideig még így figyelem, hol a reménybéli örököst, hol Ameliát, hol pedig Manfredet, majd folytatom az evést.
This message was last edited by the player at 18:27, Tue 26 July 2016.

A fogadoban mint gondoltatok is elegge nagy a tomeg de talaltok egy asztalt nagy nehezen ahonnan eppen felallt par varosor. Mielott masok odatelepedhetnenek gyorsan ti ultok oda. Az ebed egyebkent kiados es joizu a szokasos kedvezo aron. Nem csoda hogy a varosorok tobbsege ide jar. Kellemes sargarepas lencseleves. Gombapaprikas. Sult hal es valamifele fuszeres krumpli. Suru barna kenyeret esznek a legtobben amivel a szaftot eppen olyan jol fel lehet martogatni mint ahogy a levesbe tunkolni. Ezekbol lehet vaogatni es mindossze 4 rezert degeszre enni magatokat.

Mikozben eszegettek halljatok, hogy a korulottetek ulo varosorok beszelik ki a munkajukat. Hallotok par verekedesrol, jarorozesrol. Ugy tunik a kellemes kozeg es a barna sor ellazitja oket elegge hogy a szerintuk kevesbe titkos dolgokrol tarsalkodjanak egymas kozott de eleg jo hangon hogy mas is hallhassa ha nagyon akarja.

In reply to Cyl Sepha (msg # 76):

Anthony szemlatomast meglepodik kisse. Egy kicsit ketelkedoen nez aztan kezdi elfogadni - Cyl? Alaposan megvaltoztal - Kis ideig vagyakozva nez a karnyujtasnyira levo Alabardos fele de aztan beleegyezik - Jol van egyunk a vasarban, de valami kiadosat. -
A paros Anthony gyors lepteire reagalva viszonylag jo sebesseggel indul neki a vasarba vezeto utnak, hogy minnel gyorsaban elelemhez juthassanak.

Cyl
link to a message in this game
This message was last updated by the player at 21:51, Tue 26 July 2016.

Johann csöndesen az ételébe feledkezik és inkább nem osztja meg a véleményét Myrmidia beavatottját arról, hogy mennyire is biztonságos egy csomó italozó városőr között lenni. Őszintén szólva kevés olyan szituációt tud elképzelni a csempész, ahol jó helyen lenne számos felfegyverzett ember között. Ráadásul, ha csak azt veszi figyelembe, hogy jómaga hány városőrt fizetett le hivatásának űzése közben, az ittlévők közül bármelyiket gond nélkül lefizetheti egy gazdag kereskedő, hogy felejtsen egy kisebb, rendkívül hegyes és éles fémdarabot, valakinek a szívében. Sőt, néhány városban annyira silány az őrök minősége, hogy azok pusztán szórakozásból is megtesznek ilyesmit.

Az étel meglepően jól esik és segít kissé lenyugodni az egyébként továbbra is nagyon feszültnek tűnő férfit. Némi morfondírozás és falatozás után ismét megszólal Johann.
- Valamicskét konyítok a raktárakhoz és a kereskedelemhez. Nem sokat, de annyit igen, hogy nagyon is gyanús legyen egy kihasználatlan raktár. És ahogy a kereskedőket ismerem, horkant lenézően Johann, sose hagynák csak úgy üresen állni az egyik príma helyen fekvő raktárukat, ha nem lenne rá nagyon jó és aranyban kifejezhető indokuk.

-Akkor jó irányba gondolkodtam. - nyugtázom két falat gombapörkölt között a férfi szavait, majd néhány újabb kanál után folytatom a gondolatmenetemet: -Ebéd után szeretném meglátogatni Richter Magistratet aki a vásár bírája és jelenleg az általunk elmondott dolgoknak jár utána. Normál esetben biztosan nem lenne még ott, de a fesztivál miatt minden bizonnyal elég sietősen kezelte a dolgokat, reményeim szerint már visszatért és lesznek hírei számunkra. - újabbat kanalazok, majd miután lenyeltem a falatot ismét megszólalok: -Utána pedig visszatérünk a korábbi beszélgetésünkre és megkeressük az atyát. - állok elő a tervünk további részével amelyre a reakciókat csendben hallgatom meg miközben eszek még az ételből; bár a pazarlást nem szeretem, de nem fogyasztom el az egészet amit kiporcióztak nekem, ugyanis nem szeretnék eltunyulni a túlzott ebédeléstől. -Sikerült mellesleg örökségedet meglelned? - nézek a férfire, végigmérve őt, egyértelműen tudtára adva, hogy az új ruhái kívánkoztatták belőlem ezt az alapjáraton véve ártalmatlannak szánt kérdést.

A férfi elgondolkodva hallgatja a nő terveit, miközben szájába töm egy adag szálkátlanított sült halat. A kellemesen sózott, jól átsült hal íze kellemes emlékeket próbál ébreszteni a csempészben, de annak teljesen máshogy jár az esze. Kicsit fancsali képet vág, amikor az atyával való találkozás ismét csúszik a napirenden, de Myrmidia beavatottjának szavai gondolatszálkaként akadnak meg tudatának torkán.

- Sietősen kezelte? Valamiért nem tud meglepni a dolog. Kevés embernek nincs ára ebben a világban és ha ez a kereskedőcsalád tényleg olyan tehetős, mint mondják, bárki a fizetési listájukon lehet. Akár még ő is, hagyja utolsó szavait a levegőben lógni Johann. Direkt nem mondott egyetlen nevet sem, úgyhogy remélhetőleg még az élesebb fülű, a kelleténél kíváncsibb városőrök sem tudják majd kihámozni mondandóját. Örökségének említésére hirtelen dühös lesz Johann arckifejezése.

- Nem, úgy tűnik nem létezik az az ügyvédi iroda, amire hivatkoznak a levélben, feleli bosszúsan, majd mielőtt folytatná, szemei gyorsan a környezetükben ülőkre villan. Egy csomó fegyveres, italozó férfi. A legkisebb indokra balhé törhet ki, amiben bárki megsérülhet véletlenül. Legalábbis ez szerepel majd a jelentésben.
- Inkább az a benyomásom, hogy valamelyik testvérem úgy próbálja garantálni örökségét, hogy a többieket elteszi láb alól. Egy ilyen üzenettel pedig még engem is elő tudott varázsolni utazásaimról, miközben tudja, hogy alapvetően nem érdekel a családom sorsa.
A csempész belekortyol italába és arcán a düh helyét átveszi a csüggedtség.
- Nagyon úgy fest, hogy nem csak teljesen vadidegenek pályáznak az életemre minden komolyabb indok nélkül, hanem még a testvéreim is, bár az ő motivációjukat jobban meg tudom érteni. És még itt van ez a sok furcsaság is a városban, ami mellett nem tudtam szó nélkül elmenni, úgyhogy feltételezem még valami abnormális förmedvény is fel akar majd koncolni, mielőtt véget érne a hét.

-Sajnálattal hallom. - mondom, még egy biztató, halvány mosolyt is megeresztek a férfi felé miközben kortyolok egyet az étel mellé járó italomból. -Ha jól látom és értem, akkor a remélt fizetség nélkül Gunther sem tartózkodik körülötted. - komorodok el lassan, a mondat közben, néhány röpke pillanatig Ameliát is figyelem, korábbi beszélgetésünk jár a fejemben. Megfordul az is a fejemben, hogy a férfi csak a védelmünkért keresi társaságunkat, ugyanakkor a tegnap esti történtek fejében hajlandó vagyok azt hinni, hogy ez egyáltalán nem igaz. S bár eddig is halkan beszéltem, mondandómat még halkabban folytatom: -Minden esetre, amíg velünk tartotok addig kicsi a valószínűsége, hogy bárki megpróbálna beráncigálni egy sötétebb sikátorba, hogy ott vegye el a kedved az örökségtől. Ezt garantálhatom, tiszteletet parancsolunk harci tekintélyünkkel. - teszem még hozzá szintúgy halkan mint ahogy eddig is beszéltem, mondandómat ismét egy halvány, biztató félmosollyal megtámogatva, a végén pedig Manfred felé biccentek. Bár nem teljesen értem a férfi örökségének körülményeit s rengeteg kérdésem volna, inkább nem teszem fel őket; már megbizonyosodtam róla, hogy Kastor ebből a szempontból egyáltalán nem szavahihető és jelenleg fontosabb dolgok is lebegnek a fejünk felett; nem kívánom mással terhelni a gondolataimat. Ennek megfelelően nem is beszélek róla többet: -Ami pedig Richter Magistratet illeti... Egyházam Bögenhafeni feje, Steiner papnő szerint egyenes és megbízható ember, aki utána fog járni a dolgoknak. Én hiszek neki és megelőlegezem a bírának, hogy nem fog néhány tucat aranyért átsiklani részletek felett. - hangomban érződik, hogy a papnő szava nekem bőven elég ahhoz, hogy minden bizalmat megelőlegezzek Herr Richternek.
This message was last edited by the player at 12:02, Thu 28 July 2016.

Johann lassan megcsóválja a fejét a Guntherrel kapcsolatos megjegyzés kapcsán.
- Még reménykedünk ... úgyhogy ő is körbe érdeklődik olyan helyeken, amik inkább az ő ... hmmm... ízlésének közelebb állnak. Bár meglepne, ha kérdezősködése bármilyen eredményre vezetne, feleli és szavaiból érezni, hogy az örökséggel kapcsolatos meggyőződése minden egyes perccel csökken. Theodora többi mondanivalójára inkább csak egyetértően hümmög. Inkább nem fejti ki a véleményét, mert attól csak újra feléledne Theodorában a gyanú, hogy Kastor nem az, akinek mondja magát. Egyébként is, az adott szituációban nem fogja kérdőre vonni sem a nő harci tapasztalatát, sem pedig a Magisterbe vetett bizalmát. Főleg nem úgy, hogy egyházi felettese kiállt a Magister mellett. Egy átlagos hívő is csak félve kérdőjelezné meg papjának vagy papnőjének szavait, ráadásul itt most egy beavatottról van szó, úgyhogy ennek esélye még kisebb. Így nem marad más választás, Johannak kell darabokra szednie majd a Magister szavait, hogy annak igazságtartalma nem szenvedett-e csorbát valamilyen külső befolyás hatására.

- Kíváncsi vagyok, vált témát Johann két falat között, miért volt olyan fontos a raktár tulajának, hogy úgy tegyen, mintha ott döglött volna meg a háromlábú szörnyszülött? Ha van ott valami rejtegetni valója, akkor nyilván nem akarja oda csődíteni az érdeklődőket. Hacsak nem olyasmi történt, ami egyébként is felkeltette mások érdeklődését és pont kapóra jött ez a mese...

-Az ő ízlése. - ismétlem a férfi után halkan miközben megforgatom a szemeimet; el tudom képzelni, hogy miféle ügyletek lehetnek ezek, mint ahogy azt is, hogy mennyire képes magát veszélybe sodorni percről percre - akár korábban, a fejvadász esetében. Nem is igazán értem, hogy hogy nem talált alkalmasabb embert maga mellé Kastor - de talán az ár volt az, ami megadta a döntésnek az ízét. -Kíváncsinak kíváncsi vagyok én is, de csak találgatni tudok sajnos. Gyanús nagyon a raktár, de ha azt akarták, hogy senki ne tudja megközelíteni... akkor nagyon elrontották. - morfondírozok el. -Myrmidia, halandóként itt töltött éveiben amikor seregek élén állt, azt tanította parancsnokainak, hogy semmit ne higgyenek el amit a harcmezőn látnak. Ha az ellenség látszólag roppantul ostoba lépést követ el, akkor ne higgyék el, hogy ennyire bolondok és kételkedjenek. Ha az ellenség valamivel leleplezi magát a rajtaütése előtt, akkor ne higgyék el és gondolkodjanak kétszeres csapdában. - magyarázom, ezúttal a megszokott átszellemülés nélkül. Látszik, hogy a teológiai tanítások szavalása mellett az elmém valahol teljesen máshol jár: -Lehet csak azt akarták, hogy senki ne higgye el nekünk, hogy mi leltünk rá a goblin holttestére. Ha elkezdünk mindenféle hihetetlen dologról beszélni úgy, hogy az egyiket már ki tudják zárni - azaz a goblin ügyét - akkor még annyira sem fognak hinni nekünk. - hangomban ezúttal nincs meg a tőlem megszokott magabiztosság, láthatóan spekulálok ugyanakkor összevont szemöldököm által biztosított komor tekintetem jelzi, hogy hajlok arra, hogy ez egy nagyon is igaz ötlet lehet. Jelképesen eltolom magamtól a tányért, amiben még mindig van étel: -Én részemről jól laktam. Indulhatunk Herr Richter sátrához? - nézek először Kastorra, majd utána Manfredre és Ameliára.

Megelolegezve hogy nagyon sok megbeszelnivalotok nincsen indulas elott...

Miutan befejeztetek az ebedet utra keltek a vasar es azon belul is a birosagi sator fele.

Theodora, Johann, Manfred, Amelia
link to a message in this game
This message was lightly edited by the GM at 23:03, Fri 29 July 2016.

Gunther

Gunther a Kaufman strasset konnyen megtalalja. A varos legnevezetesebb, legsikeresebb uzletei es irodai vannak errefele, az Adel gyuru toszomszedsagaban. Eppen a 15-os szam felol erdeklodik egy jarokelotol, amikor az szamara ismert nevet emlit - A 15, az az lesz ott ni. A Steinhager iroda. - mondja es mar megy is tovabb.
Kozelerve kis keresessel meg is talalja Chlodovechet es Kenyeret Az epulet mogott egy kisse kevesbe forgalmas reszen.

In reply to Meselo (msg # 87):

Már épp lépnék be mikor meglátom a kutyát. Így befordulok a kis utcába és odaszólok.

- Chlodo, hát te meg mi a faszt keresel itt?- vetem fel kérdő.

Chlodovech kisse furcsan nez, de megvonja a vallat - Hat figyelem a hazat. No nem mintha tudnam mit keresek - vonja meg a vallat - De azert talaltam valamit, remelem hasznos lesz - vigyorodik el - vagyis majdhogynem Kenyer talalta -
Aztan hirtelen megkerdezi - Felvaltani jottel? Az aztan jo otlet, nincs itt semmi szorakozas csak a munka - majd kapcsol hogy ez lehet nem a legjobb ok lelepni - Nomeg amit talaltunk, szoval azt is el kene vinni ugyebar - huzza ki magat es indulni keszul
This message was last edited by the GM at 23:33, Fri 03 Mar 2017.

In reply to Chlodovech Miller (msg # 89):

- Miről beszélsz? Mond el rendesen, mert így értelmetlen az egész. Miért figyeled ezt a helyet, meg minek is vagy itt?- még finom vagyok vele, próbálok "udvarias" lenni

Chlodovech furcsalva nez Guntherre, aztan megvonja a vallat es az epuletre bok - A Steinhager irodat. Ahogy megbeszeltuk. Nekem is fura volt, mert miert figyel az ember egy irodat. Foleg ha azt se tudom ki az a Steinhager, bar be kell valljam lattam nehany elegge kikupalt alakot, es volt kozottuk egy akirol gondolom hogy valamifele fokolompos lehetett itt. - kezd el dolni a szo a meselobol - Legalabbis volt neki olyan gyuruje mint amilyen jel az ajto fole van festve. Na es akkor amikor be akart menni Kenyer veletlenul odarohant es meglokte, persze veletlenul mert egyebkent nagyon jol nevelt kutya, aztan futottunk is egy kicsit. - kis szunetet hagy hogy elgondolkozzon - Egyre jobb otlet eltunnom innen meg a vege azt hiszik rabolni jottem vagy valami, mert lehet hogy felkaptam ezt a levelet - veregeti meg az egyik zsebet beszed kozben - de csak mert elejtette az az alak. Pont mint Ravolaban ott is tolvajnak neztek bar ott se volt okuk ra - vonja meg a vallat - Szoval most indulnom kene hogy elvigyem ezt a tobbieknek meg kisse megpihenjek - vigyorodik el es indulna ujra
This message was last updated by the GM at 23:15, Mon 06 Mar 2017.

Theodora, Manfred, Johann, Amelia, Josef

A kisse feltuno tarsasag megindul a varoska utcain. A kereskedelmi negyed nincsen tulsagosan messze es Josef ahogy allitja ismeri mar annyira a jarast hogy ne menjen korbe a fogg utakon. Mindenesetre eppen a kereskedok cehe mellet vagtok at amikor egy szep nagy epulet mogott meglatjatok Gunthert, Chlodovechet es a farkat boldogan csovalo Kenyeret. A ket ferfi lathatoan beszelget, vagyis Gunther csunyan nez mikozben Chlodovech hevesen gesztikulalva magyaraz valamit

In reply to Chlodovech Miller (msg # 91):

- Na ne siess annyira, olvassuk el mi van benne, aztán én bemegyek beszélgetni egy kicsit te meg figyelsz. Nekem dolgom van bent és ha balul sül el a dolog legalább lesz információd.-állítom meg Chlodot a nagy kapkodásában.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 93):

Chlodovech szaja mosolyra huzodik - En aztan nem olvasom el, a betuvetes mestersege olyan dolog amire sosem volt szuksegem meg. Persze ez nem teljesen igaz mert volt hogy mar jol jott volna a dolog, de sajnos meg sosem volt idom ra. - vonja meg a vallat - Szoval hacsak te nem tudod elolvasni - nez kisse ketelkedoen - akkor marad az a lehetoseg hogy elviszem a tobbieknek - fejezi be
This message was last updated by the GM at 21:34, Tue 07 Mar 2017.

Amikor a távolból kiszúrom Chlodot és Gunthert gyanakvóan figyelem a párost - vajon mit akarhat tőle a marcona verőlegény, ráadásul pont itt? Ez, a fejemben megfogalmazódó kérdés látszik is az arcomon. -Mindjárt jövök. - jelentem ki egyszerűen Josefre nézve, így kérve meg, hogy várjon egy kicsit, utána pedig én odasétálok a pároshoz (ha valaki velem kíván jönni természetesen azzal nincs problémám). Odaérkezve végignézek a két férfin: -Történt valami? - kérdezem. Nem vetem el azt a lehetőséget sem, hogy egyszerűen csak erre járt Gunther és megállt beszélgetni Chlodoval - még akkor sem, hogyha nem túl valószínű.

Chlodovech orommel fogad - A, eppen azert indultam hogy beszeljek vele, itt mar semmi figyelnivalo nem lehet, vagyis nem hiszem. Egy kocsmaban nem kell megfigyelest vegezni? - veti fel remenykedve - De elkanyarodtam, szoval talaltam valamit. Kenyer talalta igazabol ahogy mar Gunthernek elmeseltem, nagyon okos kutya. Szoval veletlenul elejtette egy gazdagnak tuno alak - mondja most kisse maskent a sztorit mint ahogy azt Gunthernek meselte - de olyan gyuruje volt mint ami a bejaratnal van, azert gondoltam hogy fontos lehet - mondja es elohuz rongyos ruhaja egyik zsebebol egy levelet. Jo minosegu papir, azon feltort pecsetviasz... Akarmi is legyen benne aki irta az megadta a modjat, de a viaszba nincsen pecset utve.
This message was last updated by the GM at 20:50, Wed 08 Mar 2017.

Végighallgatom Chlodo történetét: -Egy levél? - nézek kissé meglepetten Chlodora, a lándzsámat a kulcscsontomat nyomó láncingnek támasztom, majd jobbommal az iratért nyúlok, hogy elvegyem azt a vándortól. Nem táplálok nagy reményeket a benne foglaltak felé, de persze nem is írom le azokat előre, hiszen ha ez a bizonyos valaki magánál tartotta a levelet (ha jól sejtem akkor maga Herr Steinhager), akkor fontos lehet; de ezek szerint annyira nem is az, hogyha nem foglalkozott vele, hogy Chlodonál kötött ki. Nem spekulálok tovább, miután megkaptam a levelet, kibontom/szétnyitom és elolvasom.

A level mar fel volt torve igy nem okoz gondot kibontani. Nincs sok informacio benne, de az annal erdekesebb... Foleg hogy a level vegen egy a csatornaban latottakra nagyn hasonlo pecset fogad titeket. Egy otagu csillag alaku pentagramma aminek a kozepen egy kecskefej szeru minta van.

A level a kovetkezoket foglalja magaba

Félreüt egyet a szívem amikor meglátom a csatornákban látottakra emlékeztető pecsétet, majd egy magamat nyugtató levegővétel után elolvasom a felette foglaltakat is. Egy darabig utána csak meredek a levélre, hiszen ösztönösen valami gonosz és közeledő dolgot látok benne, de ismételten megnyugtatom magamat, hiszen lehet, hogy ez is csak valami "misztikus hangulatú" találkozó, de egy dolog nem hagy nyugodni - Teugen házában? Nagyjából egy perc némaság után lassan összezárom a levelet és egyházi öltözékem alá rejtem - némán elmondok egy fohászt; Myrmidia bocsássa meg nekem amiért ezt a szentségtelen jelképet szimbólumai alá rejtem. -De, ezek után nyugodtan végezhetsz megfigyelést egy kocsmában is, sőt, mindenképpen ott folytasd! De lehetőleg abban ahol mi szálltunk meg, és ne kószálj el ma kérlek, nagyon rossz előérzetem van. - mondom a vándornak, az arcomról leolvasható, hogy nagyon nyugtalanító volt a levélben olvasott információ. -Vigyázz a gazdádra! - nézek parancsolóan Kenyérre, ami tőlem elég szokatlan, ez bizonyosan megnyomja mondandóm tartalmát Chlodo számára. Ismét kézbe veszem a lándzsámat: -Te meg ne keverd bajba! És magadat se! - nézek utána egyértelműen Guntherre, majd visszasétálok a többiekhez. Néhány szóban tudatom velük amit Chlodo talált, majd miután még egyszer biztosítottam Josefet, hogy semmilyen démonokkal nem fogom letámadni a kereskedőt, jelzem, hogy folytathatnánk az utunkat a kereskedőhöz.

Chlodovech arcan oriasi mosoly terul el. Lathatoan kiselejtezte a vigyazz magadra mondanivalot es az ragadt meg benne hogy kocsmazas jon... - Senki nem fog ugy figyelni a kocsmaban mint en - bologat hevesen - Estere mindent megtudok amit meg lehet tudni - igeri kisse felelotlenul es hacsak nem allitja meg valaki sietos leptekkel tavozik

(Mivel Guntherre is kihatassal van mind Chlodovech mind Theodora tavozasa ezert varunk ra picit, foleg hogy Theodora elvileg ne hangosan olvasta el a levelet es igy a verolegeny oldalat igencsak furhatja a kivancsisag mi is volt benne-
This message was last edited by the GM at 22:44, Wed 08 Mar 2017.

Johann rapillantva a papirra megjegyzi - Hat tenyleg eleg sokat adnak az egesz titokzatos dologra. Az a pecset azert mar kicsit tulzas - teszi hozza majd megkerdezi - Gondolom az ordosok azok, jol gondolom? -
This message was last updated by the GM at 22:52, Wed 08 Mar 2017.

In reply to Chlodovech Miller (msg # 100):

Mikor a papnő megint feltűnik kezd frusztrálni hogy mindig az én dolgaimba üti az orrát. Nem nagyon érdekel a papír, számára fontos lehet. Így egy vállrándítással elintézem a dolgot majd bemegyek az épületbe mielőtt a bajkeverő bandával összekötnek.

-Túlzás? Hát, nem tudom... Maga a pentagramma nem aggasztana, de a kecsefej... - csóválom meg aggodalmasan a fejemet, azon gondolkodva, hogy vajon a történtek ismerete nélkül is aggasztónak találnám-e ezt a levelet. -Nem értek a mágiához, de ez nekem állatáldozatnak tűnik, a vérhez pedig ritkán tapadnak jó dolgok és szerintem ehhez a szimbólumhoz sem. De nem igazán láttam még hasonlót. Azt tudom, hogy Taal hívei szoktak gabonát vagy élő állatot áldozatként bemutatni a Vadak Urának, de nem hiszem, hogy Herr Teugen Taal hívő volna, mint ahogy a belső tanács többi tagjáról sem feltételezek hasonlót. - magyarázom, hangomból érződik, hogy nyugtalanít a levél és az arcom is jól tükrözi ezt. Néhány másodpercre horgasztom le a fejemet, némán fohászkodok néhány szóban Myrmidiához lelkierőért, majd amikor ismét felemelem a fejemet megint a rám jellemző határozott, acélos tekintettel nézek a többiekre - részemről folytathatjuk az utunkat Herr Ruggbroderhez.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 102):

Gunther megkeruli az epuletet es belep az ajton. Egy belso udvarra jut, aminek a kozepen kis tavacska van es "korbe" ajtok nyilnak. Az ajtotol nem messze a delutanni nap sugarait elvezve egy idosodo, jol oltozott illeto ul egy szeken. A labanal egy elegge veszedelmes kinezetu kutya fekszik
- Udvozlom Herr a Steinhager csalad irodajaban. Kihez van szerencsem? Nem hiszem hogy hallottam az on erkezeserol. -

(Az udvar persze nem kor alaku hanem inkabb nagyon szabalytalan es megvagdosott haromszog szeru)
This message was last updated by the player at 20:38, Thu 09 Mar 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 103):

Amelia megvonja a vallat - A gazdagok kozott keves a Taal hivo - bar tobbre nem igazan meltatja. Lathatoan inkabb Johannal van elfoglalva - Bar nem mindig latszik mi is az igazsag -
This message had punctuation tweaked by the GM at 20:46, Thu 09 Mar 2017.

Johann eppen fellelegzett Gunther tavozasa utan es igy Amelia utalgatasa az utolso amit hallani akar. Kenyszeredettem elmosolyodik de a nyelve szinte magatol jar - Szinte sosem. De egy ilyen regi csaladnal sosem lehet persze tudni. De ne varassuk Herr Ruggbrodert, biztosan elfoglalt ember - Amelia kuld meg egy szemrehanyo pillantast de aztan anyiban marad a dolog
This message was last updated by the GM at 20:49, Thu 09 Mar 2017.

Vegul Josef az ellre all es rovid seta utan, meg mindig a kereskedo negyedbeli elit irodak kozott megerkeztek a Ruggbroder irodahoz. A kalaszt markolo pancelkesztyus kepet mar lattatok az egyik kozeli raktarhazon.

Belepve Josef belekezd es egy ajtonallo es ket irodista utan ott alltok egy ajto elott. Ket marcona testor kozli veletek ellenkezest nem turoen hogy a fegyvereket kint kell hagynotok es majd ok vigyaznak bent ratok ha attol feltek, hogy bajotok esik. Majd miutan ezt megtettetek bevezetnek titeket Herr Ruggbroder ele.

Herr Ruggbroder, egy meglett, osz haju ferfiu akinek a gondok mely rancokat vajtak a homlokaba, iroasztala mogott ul es valamifele konyvszerusegbe irogatott eppen. Mikor megerkeztek felnez - Herr Quartjin, mar vartam. - koszon Josefnek a vezetekneven. Kisse meglepodtok mert meg senki nem szolitotta igy a nagydarab kislevit. Josef ki is huzza picit magat es igyekszik legpozitivabban kinezni
- On igert nekem bizonyos informaciokat - nez kisse szurosan az oregember
This message was last updated by the player at 20:59, Thu 09 Mar 2017.

Josef kisse feszkelodik mikozben valaszol - Herr Ruggbroder, szoval az ugy volt, hogy - Herr Ruggbroder tekintetere azonban nem fejezi be a mondatot - Az informaciokkal nem rendelkezem, vagyis nem en. Nem most. - aztan odasuttogja Theodoranak - Valamit ugye mondanom kellett - vigyorog hozza benan, nem lenne a legjobb szelhamos belole
This message was last updated by the player at 21:03, Thu 09 Mar 2017.

Nem teszek megjegyzést Amelia és Kastor beszélgetésére, mivel nem tartom szükségesnek most; valószínűleg a hajón történtek miatt csipkelődik folyamatosan a fiatal lány a nemessel, s nem kívánok jelenleg belefolyni ebbe, hiszen felesleges veszekedés lenne a végeredménye csak. Helyette inkább úgy teszek, mintha valóban nem izgatna különösebben a dolog. A testőrök ellentmondást nem tűrő modora nem kifejezetten zavar, elvégre ez a dolguk, de ha indokolatlanul erőszakosak is, akkor küldök feléjük egy félreérthetetlenül haragos tekintetet.
Odabent jól végigmérem a hasonlóan szigorú tekintetű öregembert, akit láthatóan gondok gyötörnek, így nem is csoda, hogy odakint fegyveresek fogadtak minket. Amikor befejezi a mondandóját és Josef közelebb hajolva megsúgja az igazságot, csak némán sóhajtok egyet. Ha tudom, hogy valószínűleg csak hazugsággal tud minket ide juttatni, akkor inkább magam járok utána a dolognak, hiszen így valóban kockáztatja az üzletét; ha a jelenlegit nem is, de talán a későbbieket igen. -Hadd mutatkozzam be, Herr Ruggbroder. - lépek elő a kislevi férfi mellől, hátul összefont kezekkel. -A nevem Theodora Steinhoff, Myrmidia beavatott. Nemrég érkeztem a városba, de jöttöm céljával nem rabolnám az idejét... - hagyok egy pillanatnyi hatásszünetet. -Maga ismeri az Ordo Septenariust? Esetleg tagja ennek a titkos szervezetnek? - teszem fel az első kérdést, hogy pontosan tudjam, hogy kivel is állunk szemben. A belső tanács egy újabb tagjával, vagy sem.

A oreg ember szemeivel olni lehetne - Az Ordo Septenarius - ejti ki a szavakat kemenyen - Az eletem megrontoja, hogyan lennek a tagja? - legyint mergesen az oreg - De ha meg ezt sem tudjak akkor vajon milyen informaciokkal szolgalhatnak. Csak az idomet vesztegettem -
This message was last updated by the player at 23:07, Fri 10 Mar 2017.

Meglepődök amikor meglátom az öreg kereskedő reakcióját - nem elég, hogy nem tagja az Ordonak, de szavaiból ítélve nem csak nem szívleli, de látszólag egyenesen gyűlöli őket. -Nem, csak hallgasson végig kérem. - jegyzem meg gyorsan még mielőtt Herr Ruggbroder a testőreiért kiáltana, hogy zavarjanak ki minket. -Nem ismerem az Ordot, se a tagjait, ezért is kell feltennem ezt a kérdést mindenkinek, akinek csak szükséges. - magyarázom meg gyorsan, hogy mire is vélje első kérdésemet, majd folytatom: -Úgy úgy gondoljuk, hogy az Ordon belül egy bizonyos Belső Tanács - valamennyi vagy néhány tagja - nem éppen törvényes dolgokban érdekelt és erre bizonyítékaink is vannak. - magyarázom óvatosan, az öregember reakcióját figyelve. Elég hirtelen haragúnak tűnik, láthatóan zavarja az Ordo megemlítése de szerintem a mi jelenlétünk is. -De mielőtt folytatnám... Maga mit tud erről az Ordoról és a tevékenységükről? - kérdezem óvatosan. Magam sem hiszem el, hogy szinte teljesen belepasszolok Josef hazugságába, miszerint pletykákat, információkat akarunk eladni, de most, hogy végre valaki úgy tűnik mintha alátámasztani készülne az elméletünket, jobban gyanakszom mint eddig bármikor.

Theodora szavaira erdeklodes csillan az oreg szemeiben - Nem torvenyes? - lathatoan ez felkeltette az erdeklodeset - Ha vannak kompromittalo informacioik akkor nem lennek halatlan. Ha pedig esetleg bizonyitekokkal is rendelkeznek... Termeszetesen semmi torvenytelen dolgot nem szeretnek, egy ilyenbe a csaladom nem folyhat bele - mondja bar a hangsulybol Johann es Josef rogton megerti hogy igazabol csak azt akarta kozolni hogy ha kiderul hogy torvenytelen dolgokat csinalnatok o letagadja hogy ismert titeket, de nagyon is tamogatja amig eredmenyt hoz.
- Az Ordorol eddig nem sokat sikerult osszeszednem. Azt tudom hogy az a patkany Teugen vezeti es Steinhager segiti benne - kezd elsotetedni az arca amikor beszel - Mar tobb tamadas is ert. Leegettek a raktaramat, megtamadtak a kocsijaimat, de engem nem tortek meg, ugyhogy azt hiszem legkozelebb az eletemre tornek - mondja olyan egyenesen mintha csak a gabona arakrol meselne - Persze Teugen mindig ott volt hogy kimentse a nepet es atvegye az uzleteimet - majd kicsit kapcsol hoogy meg nem fejezte be az Ordorol a beszamolot - Rajtuk kivul Magiriusrol tudok, az a bolond kepviseli oket kifele de biztos vagyok benne hogy Teugen az igazi vezeto. Haagenrol nem tudom eldonteni. Ot nem ertek olyan szerencsetlensegek mint engem, sot, jol mennek a dolgok neki, de nincsen bizonyitekom hogy benne lenne a szervezkedesben - majd kerdon nez Theodorara hogy folytassa
This message was last updated by the player at 20:20, Sat 11 Mar 2017.

-A napokban eltűnt egy háromlábú goblin a fesztivál szörnycirkuszából és éppenséggel minket kértek meg arra a feladatra, hogy kerítsük elő. - kezdek bele, bár közben még a hallottakat emésztem. Az sejthető volt a talált levél alapján, hogy Teugen a főnök, de vajon ő állhat a démon mögött is, vagy Steinhager? Elvégre, az ő zsebkendőjét találtuk meg ott és az ő irodája alatt van a szentély, de ez persze nem jelent semmit. -A csatornákban találtunk rá, a Steinhager iroda alatt egy elzárt szobában. - mondom, bocsánatkérően Josefre pillantok, de úgy érzem meg kell tennem ezt a lépést, hátha a férfi többet is elmond nekünk azok közül amit megtudott, hiszen ha ennyire tart tőlük, akkor talán sejtheti, hogy tiltott mágiát űznek az Ordo tagjai. -A három lábú goblin halott volt, egy démon ölte meg, magas, szárnyas karmos lény, amit mi végül el tudtunk űzni hála Myrmidiának. Rituális kellékek is voltak ott, ezeket egyházam helyi vezetője őrzi jelenleg. - mondom komoran, megvárva a férfi arckifejezését. Ha úgy tűnik, elhiszi amit mondok, folytatom: -Másnap reggel felkerestük a minket megbízó Herr Richter Magistratet akinek elmondtuk a történetet ő pedig elmondta nekünk, hogy a három lábú goblin maradványát már megtalálnák a kikötőkben. Mintha meg akarták volna akadályozni az embereket a csatornákban való kutatástól, de a holttest nálunk volt, így a Magistrate hitt nekünk és elkezdett utánajárni a dolgoknak. Azóta az ágyát nyomja, halálos beteg lett egyik pillanatról a másikra - ugyanaz a betegsége van mint az egykori Karl Teugennek, szerintünk megmérgezték. - közelebb lépek, miközben a páncélom alól előhúzom a talált levelet és átnyújtom a férfinak. -Van bármi ötlete mire készülnek?
This message was last edited by the player at 21:18, Sat 11 Mar 2017.

Az oreg ezt hallgatva elmosolyodik - Sotet praktikak. - sohajt egyet - Gondolom ha egyertelmu bizonyitek lenne akkor mar nem errol beszelnenk. - hunyja be a szemet egy picit mikozben atgondolja a dolgokat - De ezzel lehet valamit kezdeni. Ha tudnatok bizonyitekot szerezni ra. Megfacolhatatlan bizonyitekot. A baro akkor lepeseket tenne - kezdi el atgondolni - Boszorkanyvadaszokat hivna es kifustolne mind a ket csaladot - kezd el felvidulni - Ezek igazan jo hirek. Mar csak a bizonyitek kerdese van hatra. Van barmi ami bizonyithatja a dolgot? - kerdezi siznte remenykedve.
Majd atter a kerdesre - Hogy mire keszulhetnek - razza meg a fejet - Nem tudom. Teugen lathatoan a teljes varos iranyitasat szeretne. Nem mondom a varos azota tenzleg gyarapodott, de ketlem hogy az emberek jolete erdekli - sohajt - A batyja alatt a csaladnak messze nem ment igy. Aztan Karl hirtelen halala es Johannes visszaterese egycsapasra forditott a Teugenek szerencsejen. Azok alapjan amiket meseltetek azon se lepodnek meg ha az a senkihazi megolette volna a sajat testveret a hatalomert. Igen. Valoszinuleg el akarja torolni az en hazamat is - csovalja meg a fejet majd beleolvas a levelbe is - Nem tudom mirol lehet szo. - adja vissza a levelet - De megerositem az orseget mindenfele. - majd hozzateszi - Teugen haza nem messze van az enyemtol az Adel Gyurun -

(Vehetjuk ugy hogy elmagyarazta pontosan es igy tudjatok merre)
This message was last edited by the player at 21:53, Sat 11 Mar 2017.

In reply to Gerhard Schutz (msg # 104):

- A nevem John Fritz, és árút keresek a kapitányom számára. Azt mondták ebben a koszfészekben lehet ilyet találni de egyenlőre nem látok itt semmit ami érdekelhetné a Víg vándor kapitányát. - veszem elő a szokásos modoromat. Az álnév a korábbi munkám során már jól bevált.
This message was last edited by the player at 09:31, Wed 15 Mar 2017.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 115):

A kapus meghallgatja Gunthert es hosszasan gondolkozik majd dont - Herr Fritz kerem faradjon be az egyik varoszobankba ameddig tajekoztatom Herr Steinhagert -
Az udvaron keresztul bevezeti Gunthert az egyik szobaba. Kenyelmes szekek, kanapek fogadjak Gunthert itt bent. Majd Gerhard elmegy es ha Gunther kiles az ajton akkor latja hogy az egyik szemben lev ajtohoz megy. Ahhoz ami pont a bejarati ajtotol balra helyezkedik el.
This message was last updated by the player at 10:14, Wed 15 Mar 2017.

In reply to Gerhard Schutz (msg # 116):

Amint elmegy kinézek az ablakon és igazából a mozgásokat figyelem. Próbálom felmérni hogy mennyi ember is lehet itt. A kutya gondot jelent de egy jó íjász pillanatok alatt megoldja. Végig nem tervezek mást tenni csak figyelni, ha látom hogy jönnek vissza akkor sem zavartatom magam, nem ülök le.

Gunther gyorsan korbenez. Befele az udvarba csak az ajto van, de nem zartak be igy kicsit kinyitva konnyeden felmeri az udvaron tortenteket is. A szobanak van viszont par turheto meretu ablaka. Van hozzajuk behajthato zsalugater amit reteszekkel rogiteni lehet de egy megfeleloen ugyes tolvajnak valoszinuleg nem okozhat tul nagy gondot.
Az udvaron nincsen nagy nyuzsges, lathatoan csak par ember dolgozik itt nap kozben is, azok is jobbara aktatologatonak tunnek. Alig 1-2 katonas jellegu alakot latni, de valoszinuleg azok is inkabb testorok mint stabil orok.
This message was last edited by the GM at 19:12, Wed 15 Mar 2017.

Vegul vagy 10 perc varakozas utan a kapus visszater es atvezeti Gunthert ahhoz az ajtohoz ahova o is bement. Ket fegyveres kozeledik az ajtohoz kisse erdeklodve nezve Guntherre, de lathatoan nem igazan akarnak semmit, valoszinuleg orok vagy meg inkabb testorok, de nem szolnak es beengedik Gunther. Az ajton belepve egy szep meretu dolgozoszobaba er. A dolgozoszoba legmeghatarozobb eleme egy szep meretu iroasztal ami mogott egy oszulo haju, idosodo es kisse elhizott ferfi ul. Mogotte a falon egy sajat magat abrazolo festmeny. Minden bizonnyal az egyik Steinhager. Vegignez Guntheren es valamelyest latszik a tekinteten hogy kicsit tobbre szamitott es lehet lecseszi a kapust hogy egyaltalan beengedett ide, de vegul szeles, nyajas mosolyra huzodik a szaja. - Udvozlom, Franz Steinhager vagyok. Ugy hallottam hogy on valamifele kereskedelmi megbizott. Megtudhatnam pontosan milyen fajta uzletrol lenne szo? - mondja
This message was last updated by the player at 19:11, Wed 15 Mar 2017.

-Ez egybevágna a jelenlegi eseményekkel, ugyanis mint mondtam, az általunk meggyőzött Magisrate most Karl Teugenéhez hasonló betegségben szenved. - válaszolom, s bár nem kívánok korai, meggondolatlan következtetéseket levonni, de könnyen elképzelhető, hogy Teugen valóban meggyilkolta a testvérét. De nem nehéz hinni ebben Herr Ruggbrodernek, hiszen pont ugyanazokat a dolgokat mondja amiket mi is gondolunk, de ettől függetlenül persze nem feltétlen van igaza. -A bizonyítékokra visszatérve sajnos jelenleg semmivel nem tudunk szolgálni. De hozzá kell tennem, hogy mi eddig Herr Steinhagert tartottuk a problémák fő forrásának, így Teugenről nem is próbáltunk a szükségesnél többet megtudni. - magyarázom, miközben még mindig azon jár az eszem, amit az imént mondott. A város teljes irányítása? Így is az egész város őt tartja a legfontosabb és legbefolyásosabb embernek a városban, mindenki az ő nevét dicséri, ugyan hogyan vonhatná jobban irányítása alá Bögenhafent? -Minden esetre, a továbbiakban, ha valami megcáfolhatatlan bizonyítékunk lesz, magát fogjuk felkeresni, Bögenhafen hatóságai úgy tűnik becsukják a szemüket amint pénzes személyek jönnek szóba. - teszem hozzá, s bár pontosan nem tudom, hogy mi lehetne elég horderejű bizonyíték egy ilyen befolyásos család ellen, de optimista vagyok, csak követnünk kell Myrmidia utasításait.
Mellesleg, részemről nincs több kérdésem, így ha a többiek nem tesznek megjegyzést a férfi felé, akkor távozhatunk.
This message was last edited by the player at 22:05, Wed 15 Mar 2017.

Az oreg megcsovalja a fejet - A legtobben mar Teugen zsebeben vannak - majd elkezd kicsit nezelodni az egyik fiokban es elohuz egy szutyot es feletek hajitja. Amelia szinte reflexszeruen elkapja es megcsorgeti. Penz van benne. - Egy kis eloleg meg fizetseg az erdekes hirekert. Meg at kell gondolnom mit lehet vele kezdeni de erdekes hirek - majd int hogy emlehettek mig o hatradol es a homlokat rancolja. Kifele menet keveset beszeltek. Afegyvereiteket visszakapjatok a testoroktol es nemsokara ujra a haz elott alltok.
This message was last updated by the player at 22:24, Wed 15 Mar 2017.

A haz elott Amelia beleles gyorsan az erszenybe, tenyleg penz van benne (bar meg pontosan nem tudjatok de 5 arany ertekben ezust)
- Most akkor mit kene tennunk, betorni a gazdag ficko irodajaba? Abba Steinhagerebe. Hogy megtudjuk hogy milyen koze van a dolgokhoz? Vagy inkabb az a Teugen a fontos? - nez kerdon korbe. Amire Johann en nem forgok ilyen korokben mosollyal valaszol inkabb mindenki masnak mint Amelianak amire a lany majdnem sipcsonton rugja
This message was last updated by the GM at 22:28, Wed 15 Mar 2017.

In reply to Franz Steinhager (msg # 119):


Mikor belépek a szobába alaposan körbelesek. Talán 1 társsal megoldható ha az a valaki ért a zárakhoz morfondírozok magamban.

- A Víg Vándornak folyami kereskedő bárkának vagyok az egyik küldötte. A hajó az elkövetkező héten fog megérkezni és úgy hallottam van olyan árúja amivel kereskedne. Nem sok minden lesz a fedélzeten így főleg vásárolnánk. Most mérem fel a terepet hogy mi kapható ebben a porf.... akarom mondani kis városban. - a számban keserű ízt érzek. Ilyen cicomás beszédtől hányingerem támad.

Néhány tömör szóban búcsúzok el az öreg kereskedőtől amikor kifelé indulunk, a fizetséget jómagam nem köszönöm meg különösebben, eddig sem a pénz motivált hanem az, hogy talán helyreállíthatom a térségben Myrmidia egyházának a hírét. Odakint amikor Amelia belenéz a pénzes zacskóba elkérem tőle, majd elkezdem megszámolni miközben beszél - ráérne később is persze, de a számolás mindig megnyugtat, segít rendezni a gondolataimat. -Betörni? - kérdezem végül a lánytól, majd mindenkinek elkezdek a markába adni egy aranynak megfelelő mennyiségű érmét. -Nem törnék be ameddig nem muszáj. Túl nagy kockázatnak találom, ráadásul mit találhatunk odabent? Legrosszabb esetben újabb démonokat, legjobban pedig?... - kérdezem kissé a fejemet csóválva, majd Kastorra nézek az utolsó marék ezüsttel miközben felé nyújtom az érméket; nyilván egy pénzesebb nemesnek nem feltétlen van rá szüksége, így ha nem nyúl érte, akkor a Kapitánynak adom, elvégre ez a találkozó rajta keresztül jött létre. -Legjobb esetben pedig nem tudom mit. Ha elkap minket az őrség soha nem beszéljük ki magunkat, ráadásul nem tudom mihez kezdhetnénk a lopott bizonyítékokkal. Ráadásul ha nem elég egyértelműek, a szavaiból ítélve Herr Ruggbroder maga adna fel minket, nehogy véletlenül őt is a betöréshez kapcsolják. - csóválom meg a fejemet, majd Josefhez fordulok: -Köszönjük a segítséget, ha akarsz, nyugodtan itt hagyhatsz minket most már. - mondom a kapitánynak, majd attól függetlenül, hogy távozik vagy sem, elindulok a többiekkel együtt, hogy elhagyjuk a kereskedőnegyedet. Verena templomába indulnék, hogy meglátogassam az irattárat - hajt a meggyőződésem, miszerint Herr Richter betegsége nem természetes, s ha volna erre bizonyítékunk, akkor könnyen az őrség kapitánya elé állhatnánk elképzeléseinkkel.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 124):

Josef a penzt boldogan zsebrevagja, elegge latszik rajta hogy gond nelkul elkocsmazza a jo reszet - Nos persze. Ha kell meg tudtok talalni. Ha penzes melo van kilatasban akkor meg foleg- mondja vidaman - De ezek utan azert egy vagy ket korso nem art csak ugy az ijedtsegre - fejezi be habar komolyan ijedtsegre... Nem volt semmi olyan amire ezt mondhatna ugyhogy ez inkabb kifogasnak tunik.
Johann, Manfred es Amelia is gond nelkul elveszi a neki juto reszt igy aztan vegul tenyleg 5 fele lett elosztva. Josef vigan dudoraszva indul meg a kikoto fele ujra
This message was last updated by the player at 21:36, Fri 17 Mar 2017.

Nem különösebben foglalkoztat, hogy a pénz hol fog kikötni, elvégre ez az ő pénze. Miután távozott a többiekre nézek: -Szeretném meglátogatni az irattárat Verena templomában, velem tartotok? - kérdezem, de gyanúsan sokat nézek Kastorra közben, elvégre ő olvasni is tud, így aztán a keresésben is segíthetne. -Esetleg segíthetsz is, ha éppen nem tart elfoglaltan az örökségeddel való elfoglaltság. Herr Richter betegségének kívánok utánaolvasni, hátha találunk valami konkrétumot róla amivel bizonyíthatnánk, hogy nem magától lett beteg. - mondom kissé reménykedően, majd utána kissé kétkedően a Steinhager irányába pillantok el. -Ha nem sikerül, legfeljebb utána még egyszer végiggondoljuk a Steinhager iroda ügyét... - jegyzem meg, majd elindulok a templomtér felé. Persze ha valaki hozzá akar tenni valamit a gondolatmenethez azt meghallgatom, de közben azért szeretnék sétálni, még mielőtt gyanúsan sokáig lennénk itt és nézelődnénk.
This message was last edited by the player at 22:02, Fri 17 Mar 2017.

Johann ha nem is tul lelkesen de bolint - Persze raerek segiteni, ezek a dolgok fontosak - nomeg penzt erhetnek, de ezt nem mondja ki.
Vegul elindultok a Verena templom fele.

Theodora, Manfred, Johann, Amelia
link to a message in this game
This message was last updated by the GM at 23:02, Fri 17 Mar 2017.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 123):

Gunther tekintetet nem keruli el, hogy valami papirt Steinhager gyorsan elrejt az iratok koze. Annyit meg lat a nagydarab ferfi hogy valami pentagramma szeru pecset volt az irat aljan meg folotte iras, de sajnos nem tud olvasni hogy barmit is kibetuzzon belole mielott az eltunik.

Steinhager vegighallgatva Gunthert megjegyzi - Gondolom hallottak mar a Steinhager nevrol hisz Marienburgtol Nulnig meghatarozo tenyezok vagyunk - mondja kisse onelegult arccal - Erceket, vasat, premet. Sok minden van raktaron, nem panaszkodhatok. A legtobb mindennek van mar vasarloja is, de ha kozli hogy milyen mennyisegrol lenne szo es milyen osszegrol gondolkodtak akkor termeszetesen meg tudjuk nezni mivel szolgalhatunk. Az egyik konyvelom konnyeden tudja az ilyen dolgokat intezni - mondja tarsalkodo hangnemben
This message was last updated by the player at 23:15, Fri 17 Mar 2017.

Theodora, Manfred, Johann, Amelia
Amint setaltok at a Templomok teretol az Alabardos fele szep lassan felkuszik a Morrslieb az egre. Talan kicsit ido elott, de egyertelmuen rosszindulatuan. Vagyis igy tunik nektek. A hold tovabbra is joval nagyobb mint szokott es mintha arcvonasokat latnatok rajta. Arcvonasokat amik egy kegyetlen rosszindulatu mosolyban teljesednek ki. De az is lehet hogy csak a kepzeletetek jatszik veletek.

Az Alabardosba erve nem fogad oriasi tomeg titeket. Franz unott arccal szolgalja ki a meg ittmarado par szolgalaton kivuli varosort meg Chlodovechet aki eppen Tileai torteneteivel probal traktalni par kapatos varosort. Amint beleptek Keyer felkapja a fejet a foldrol es feletek pillant, majd beazonositva hogy nem veszely kozeleg ismet visszaheveredik gazdaja labahoz

Séta közben néha fel-fel pillantok a Morrsliebre, majd amikor elhaladunk Myrmidia templom mellett néhány hosszú pillanatra megállok - az épületet figyelem, az eszem azon jár, hogy el kellene mondanom a papnőnek azokat a dolgokat amiket ma megtudtunk, de minél többet fordulunk meg a templomban, annál jobban gyanúba sodorjuk a papnőt is, ráadásul ki tudja ki figyel minket a sötét utcák közül? Végül úgy döntök, hogy majd reggel amikor nagyobb a nyüzsgés, s ezzel az elhatározással folytatom az utamat is a többiekkel. Egy darabig ismét figyelem az égen a Morrslieben kirajzolódó rosszindulatú mosolyt, magamban azon rágódok, hogy nem elég a démon, de most még ez is - nem lehet véletlen, erre már én sem mondhatom, hogy csak a babonák és a népi hiedelmek sejtenek veszélyt, eleget tanultam ahhoz, hogy felismerjem ha valóban rossz dolgok készülnek. Ha Edoardo atya láthatná biztos többet tudna mondani, de azt tudom, hogy mit célszerű most tennem: halkan imádkozni kezdek Myrmidiához klasszikus nyelven, hogy adjon nekünk erőt tovább kutatni és hinni magunkban és az igazunkban. Hangomból nagyjából érződik is, hogy kissé baljós gondolatok futhatnak át a fejemen. Vajon a ma este esedékes gyűlés miatt figyel ennyire minket a Morrslieb? Mire készülhet az Ordo?
Az Alabárdos ajtajában megállok, majd egy enyhe sóhajtással kisöpröm magamból ezeket a kétkedő, derűlátó gondolatokat, hogy a tőlem megszokott büszke, bátorító tartásommal és tettre kész arckifejezésemmel léphessek be a városőrök közé. Intek Chlodonak, majd Franzhoz sétálok és a vacsora lehetősége felől érdeklődök, majd utána, válaszától függetlenül, leülök Chlodovechez és az őrökhöz, hogy kicsit jómagam is beszélgessek velük, hátha hallok valami érdekeset tőlük.

Az Alabardosba lepve Chlodovech is kiszur titeket es buzgon integet - Velem vannak - fejezi ki rogton a beszelgeto partnereinek mire azok jo alaposan megneznek titeket. Meg intenek is.
This message had punctuation tweaked by the GM at 08:52, Tue 21 Mar 2017.

Franz kisse unottan nez fel es eroltetett mosollyal mondja - Van vacsora kisnaccsad, van. Jo suru raguleves meg hozza finom fekete kenyer. Jofele pektol szereztem. Az egesz csak 3 penny. Szinte ingyen van. - majd szinte veletlenul hozzateszi - Az egyik vendeg azt mondta, hogy a Kakasban olcsobbak es jobbak a szobak, hogy az itteni arak egyenesen durvak. - vallat von - Azt hiszem igaza is volt - aztan elmegy a vacsorakert.
This message was last updated by the player at 22:36, Mon 20 Mar 2017.

Chlodovechhez csatlakozva kiderul hogy az orok napkozben voltak muszakban es itt fujtak ki magukat. Egy korso sor felett meselik el, hogy jaroroztek a szegeny negyedben, de szerencsere semmi igazan erdemleges nem tortent. Meg csak az kellett volna hogy valami tolvajt kelljen uldozni azokban a kis koszos utcakban. Lathatoan igazan semmi kedvuk nem fulne a dologhoz.
This message was last edited by the GM at 08:52, Tue 21 Mar 2017.

In reply to Franz Steinhager (msg # 128):

- A mennyiség nem nagy, pusztán olyan 300 kilónyi. A pénz pedig mindig alku kérdése, legyen annyi elég hogy van elég vagyonunk. Nem szeretem ezt így megmondani mert érdekes módon akkor minden egyből drágább... - mondom a kereskedőnek. A célom az hogy a raktárkészletre rá tudjak nézni és hogy bejussak a raktárszobába. Fel akarom mérni a helyzetet ha betörésre kerül sor.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 134):

Gunther felvetesere elmosolyodik es hatradol - Jol van. Igy viszont nehezebb barmit mondanom. De tudja mit? Holnapra leszervezem hogy az egyik megbizottam varja magat reszletesebb raktari adatokkal es akkor konnyebb lesz dulore jutni. Mikorra is szeretne a szallitmanyt? -
This message was last updated by the player at 17:06, Thu 23 Mar 2017.

In reply to Franz Steinhager (msg # 135):

- Két három nap. De a minőséget nem látom a papírokból, ha érti miről beszélek. Maga sem úgy vásárol hogy megmondják mit hoztak és már fizet is, vagy ha igen akkor hatalmas balek, de a híre alapján nem úgy véltem. Akár az este ránéznék mivel 1-2 napon belül itt is van a kapitányom ha nem kurvázza végig a fél Bogent.- felelem.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 136):

Steinhager bolint - Termeszetesen holnap, miutan a megbizottammal megneztek mi is erdekelheti az adott raktarban megtekintheti az arut. Ma erre mar tul kaso van - mosolyodik el es tarja szet a karjat mint aki nem tehet semmit - Es nekem meg fonton teendoim vannak kesobb. De mivel latom igen fontos a sebesseg holnap ebed utanra le is beszelhetjuk az egeszet -
This message was last updated by the player at 21:30, Sun 26 Mar 2017.

Cyl

A fokapun beterve a fobb utcakat kikerulve Cyl a varosfal mellett halad. A nehol sotet sikatorokban lassabb a haladas de legalabb az orjaratok jobbara kerulik oket.
Az Alabardos epuletehez erve a hatso ajtot Cyl zarva talalja igy vegul kenytelen az ivon keresztu bemenni ha nem akarja megmaszni a varosi orseg kedvenc kocsmajat kivulrol. Mindenesetre a bent vacsorazo orok szama mar elegge megcsappant igy viszonylag kis feltunessel at tud kozottuk sietni.

Gyorsan felmegy a szobajaba es egy lampas fenyenel megvizsgalja a szerzemenyeit. Egy elegge elnagyolt es csak nagyjabol pontos terkep amin par fontosabb fesztival helyszine es datuma fel van tuntetve, ez valoszinuleg a cirkusz utvonalterve lehet illetve jegyzetek es valamifele uzleti kimutatasok. A szamadatokbol sokat nem tud kibogozni, de mintha adasveteli papirok lennenek, es goblin meg hasonlo szavakat vel Cyl felfedezni koztuk.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 136):

Vegul Gunther probalkozik meg picit, de lathatoan a nap vege elegge a munkaido veget is jelenti Steinhagernel. Egy ilyen kaliberu kereskedo eseten ez vagy azt jelenti hogy nagyon jol megy neki es nem szorul ra tobb munkara vagy hogy nagyon surgos dolga van, de az is lehet hogy mindketto egyszerre.
Mindenesetre vegul Gunther kap egy foglalast hogyha holnap kora delutan visszajon az irodaba akkor onnan majd ha tudjak mit keresnek valaki elkiseri az egyik raktarig hogy megnezhesse az arut is.

A hatalmas Morrslieb bagyadt fenyeben, a lemeno nap sugaraitol kiserve ter vissza Gunther a Kakasba de ott nem talal senkit, rovid kerdezoskodesbe kerul csak hogy megtudja hogy tarsai az Alabardosban vacsoraznak eppen igy vegul atmegy o is oda.

In reply to Meselo (msg # 133):

Theodora, Manfred, Chlodovech, Johann, Amelia +Gunther +Cyl

Chlodo ideiglenes ivocimborai szep lassan elbucsuznak es igy meg tudtok gyorsan vacsorazni. Mielott meg nagyon belekezdenetek a komolyabb beszelgetesbe erkezik meg elobb Gunther majd valamivel kesobb Cyl siet at a termen.
This message was last edited by the GM at 21:31, Mon 27 Mar 2017.