Miutan lepakoltatok Chlodovech erdeklodve megkerdezi - Megyunk ki vegre a vasarba? Nem mindennap jut ki valami ilyen jellegu szorakozas es a hosszu ut utan Kenyer mar nagyon unatkozik - latszik hogy a vandor mar nagyon unja az utcakat es nem szeretne kihagyni a vasarban torteno erdekes dolgokat.
This message was last updated by the GM at 19:55, Tue 23 Feb 2016.

Visszaérkezve az Alabárdosba szóba elegyedek a fogadóssal és meggyőzöm (akár egyedül, akár a többiekkel együtt) hogy mi valóban itt szeretnék megszállni - legalábbis én nagyon is. Még szóvá is teszem, hogy miféle fogadó az ahol a fogadós máshová próbálja elküldeni a vendégeit - végül mikor végre megkapjuk a szobákat konstatálom, hogy tényleg nem túlzott, de ettől függetlenül még jók lesznek ezek a szállóhelyek; legalább nincs nagy tömeg se és amúgy sem keresem annyira a kényelmet. Annyira nem vagyok bár elszokva tőle mint Eleinor papnő, de nem keresem jómagam sem. Mikor lepakoltam a dolgaimat és Chlodovech felveti a fesztivál megtekintését elgondolkodok: -Szerettem volna azonnal hozzálátni a feladatomhoz, de elkísérlek, nehogy véletlenül valaki kiszemeljen magának mert egyedül vagy. Na meg aztán... - gondolkodok el. -Lehet lovagi torna is nem? Azt szívesen megnézném én is.

Illetve attól függően, hogy mikor van időm, néhány szót váltok a fogadóssal is. Az érdekel, hogy miért próbál mindenkit más fogadókba terelni illetve az ide járó városőrökről is kérdezősködök meg arról, hogy amióta az előző Kapitány meghalt látott-e furcsa dolgot. Voltak-e verekedések, hangos szóváltások, hasonló.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 17):

A fogados mentegetozve megjegyzi - Csak azert kuldok mindenkit mashova mert becsuletes ember vagyok, a szobaink tenyleg tularazottak es a kocsmat fenntartani egyszerubb is - vonja meg a vallat. A varosorsegrol mikor kerdezed megvonja a vallat - Nem tortent semmi szokatlan, azt mondjak valami vandor orult volt. A regi kapitany meg roszkor volt rossz helyen, de Goertrin kapitany remek vezeto, mindenfele fennakadas nelkul atvette a pisztot. Azelott o volt a kornyek ormestere -

Vegul osszeszedelozkodve elindultok harman a vasar fele. Chlodovech szemlatomast vidaman, valoszinuleg a templomok nezegetese boven sok volt neki egy napra unalmas elfoglaltsagkent.

Theodora, Manfred, Chlodovech
link to a message in this game
This message was last updated by the player at 21:20, Tue 23 Feb 2016.

In reply to Johann Munroe (msg # 13):
In reply to Gunther Erdmann (msg # 14):

Johann kerdesere meg vidaman valaszol a boltos - Hat talan nem kene elmondanom, de ha minden igaz igazan jo gyogynovenyarus erkezett a vasarba. Az ilyen dolgok igazan izgalmasak, nem? -
Amikor Gunther megvadolja, hogy orvgazdakkal dolgozik akkor a kis ember elvorosodik - Meghogy en. Meghogy egy Gottfried. Mi nem a Godorben nottunk fel, ha ilyet akar ott keressen. Tavozzanak - majd amikor arra is rater Gunther hogy nincs orseg akkor mar voroslo fejjel megjegyzi - Ha nem tavoznak hivom az orseget! Kifele! -
This message was last updated by the player at 23:21, Tue 23 Feb 2016.

Johann látványosan forgatja szemeit Gunther szavai hallatán, majd a másik férfi vállára teszi a kezét, miközben újabb barátságos mosolyt villant az eladóra.
- Elnézést kérek barátom szavai miatt, meglepően rossz a humorérzéke. Szeret kekeckedni a tisztességes kereskedőkkel. De hát nem is a humora miatt alkalmazom, mondja a csempész, próbálva elmismásolni Gunther fenyegetését.
- Menjünk mi is utunkra és hagyjuk a jó Herr Gottfriedet a vásárba sietni, folytatja Johann, miközben finoman megszorítja Gunther vállát és az ajtó felé próbálja fordítani. Remélhetőleg Gunther nem áll ellen és hamarosan távoznak a boltból.

In reply to Johann Munroe (msg # 20):

A boltos mint valami felfuvalkodott pulykakakas nez, kisse nevetseges hiszen alapvetoen a testalkata nem teszi fenyegetove. Johann szavaira csunyan nez egy ideig, de a kiabalast abbahagyja. Ha olni lehetne a tekintetevel megtenne, de lathatoan a haragja valamelyest elparolgott, inkabb fustolog mostmar csak - Nem volt vicces. - kozli rosszalloan. - Megvadolni egy becsuletes kereskedot hogy megszegi a torvenyt - majd tenyleg kihesseget titeket, bezarja a bolto es elindul menet kozben meg mindig lathatoan idegesen lepdelve.
This message was last updated by the player at 23:41, Wed 24 Feb 2016.

In reply to Karl Gottfried (msg # 21):

A kis csóka felfuvalkodása gonosz röhögést vált ki belőlem. A dohányt elrakom az erszényembe majd kimegyek és megállok a az ajtóban miközben egy adagot tömök a számba a frissen vásárolt szerből. Néhány rágás után a társamhoz fordulok.

- Na ezt a Gödör nevű helyet kellene megtalálni, szimpatikusnak tűnik a kis dagadék elmondása alapján. Vagy nem úgy gondolod hogy egy családi hagyaték nem férne el a nemes úrnál?- vetem fel érdeklődve.

A boltból kiérve Johann egy pillanatra megfontolja, hogy elnézést kérjen Gunthertől, amiért kvázi erőszakosan kitessékelte, de inkább elveti az ötletet. Az utcán sétáló embereknek úgy kell tűnjön, hogy ő itt a főnök, nem pedig Gunther. Szerencsére marcona társa láthatólag nem vette zokon a dolgot, sokkal jobban szórakoztatta a kereskedő viselkedése.

- Hát nem is tudom, feleli elgondolkodva a csempész, miközben halántékát vakargatja, valahogy kétlem, hogy magamfajta nemesek a Gödör környékén előfordulnának, legalábbis önszántukból. Szóval azon túl, hogy feltűnést keltenék, valószínűleg még ki is rabolnának. Rossz kombináció. Johann megcsóválja a fejét és megvonja vállait.

- Franc se tudja mire számítanak ezek az ügyvédek. Megboldogult jóakarónknál, utal eltéveszthetetlen módon a valódi Kastor Lieberungra, semmi ilyesmit nem találtunk emlékeim szerint. Még egy tetoválást se, teszi hozzá gondolatban Johann, de mielőtt komolyabban elgondolkodna ennek jelentőségéről, az agya leblokkol és határozottan visszarúgja a férfit a jelenbe.

- Ha lehetne egy javaslatom, menjünk ki a vásárba. Ott ehetünk egy jót és ha ne adj Sigmar még találhatunk is valamit, ami hasznunkra lehet, akkor annál jobb, mondja Johann. Tényleg nem volna rossz már harapni valamit, bár annak is örülne, ha Amelia biztonságáról is meggyőződhetne. Ki tudja mibe keveredett a nő, amíg távol voltak egymástól.

In reply to Johann Munroe (msg # 23):

Kicsit hanyagul álldogálok, majd
- Ártani nem árt... és ha csak kis eséllyel is ezen múlna minden akkor már megtérül. És hidd az ilyen Gödör helyeken simán megfordulnak nemesek, sőt, ők az igazán nagy halak... - Majd az erszényemből némi magot kotrok elő és elkezdek szotyolázni. Persze úgy hogy fújom a héját az utcára, járókelőkre. Néhány perc nézelődés után biccentek a társamnak. - Na gyere menjünk valami betevőt keríteni. Ebben a putri fesztiválon remélem legalább a koszt jó lesz majd.
This message was last edited by the player at 08:16, Fri 26 Feb 2016.

Johann es Gunther kicsit beszegetnek az utcan majd osszeszedik magukat es elindulnak a vasar fele

Johann, Gunther
link to a message in this game
This message was last edited by the GM at 10:13, Fri 26 Feb 2016.

Theodora, Manfred, Chlodovech

A kaszarnya raktaraban a raktaros, egy forradasos kepu kioregedett katona segit nektek a szukseges felszereles osszeszedeseben.

(Nincsen semmi direkt ratok szabott dolog, de hasznalt ruhak, kopenyek vannak. Lampa, hasonlo egyszeru felszerelesek is. Nyugodtan mondjatok mit kertek es ha nem nagyon extra akkor vehetitek ugy hogy megkaptatok)
This message was last edited by the GM at 23:14, Wed 02 Mar 2016.

Csendben hallgatom végig mind Amelia mind pedig a Magistrate szavait - valahol kicsit megkönnyebbülök amikor a nő kijelenti, hogy ne kíván lejönni a csatornákba Manfred meghívásának eleget téve; nem tartom fokozottan veszélyes helynek, ugyanakkor neki valónak sem. Megköszönöm a Magistratenak a segítséget a feladatunkhoz, majd a többiekkel együtt távozok. Engem személy szerint nem zavar, hogy a szörnycirkuszos férfi nem akar lejönni velünk a csatornába - megértem valamelyest az álláspontját. Annak pedig fokozottan örülök, hogy Chlodovech velünk tart - kiismertem nagyjából az út folyamán a férfit, világot látott, óvatos férfi, s bár nem katona, azonban ügyes fegyverforgató és az évek folyamán jól megtanulta észrevenni a veszélyes helyzeteket. Kíváncsian meg is kérdezem a sátorból kilépve, hogy kire fogja bízni addig Kenyeret - elgondolásom szerint Josefre és erre rá is kérdezek - és észre sem veszem, hogy a torna közelébe tartunk. Amikor ezt észreveszem érdeklődve pillantok körbe, ismerős címeket keresve a szememmel.
Az út alatt még gyorsan végiggondolom, hogy pontosan mire volna szükségünk. Amikor a kaszárnyába érünk felsorolom azokat a dolgokat amiket szeretnék. Ezek között van egy váltás ruházat, hogy ne a beavatotti öltözékemet koszoljam össze (csizmát is szeretnék hozzá, illetve egy csuklyás köpenyt), ezen felül kötelet, ha van akkor bilincset amiből remélhetőleg nem tud kibújni a háromlábú goblin, illetve egy lámpást bottal, amivel az őrség tagjai szoktak járőrözni éjszaka - ilyet mellesleg a többieknek is ajánlok, ha a csatornák alkalmanként huzatosak lesznek, ezt nem tudja elfújni a szél. Ugyanakkor ezen felül próbálok beszélgetést kezdeményezni az öreg városőrrel is, hátha megtudok tőle egy két dolgot.

Cyl

Cyl megnezi maganak a Kakast (Leirast lasd korabban az Iparosnegyedben) ahol jelenleg nincsen nagy porges, aztan vasarol maganak uj ruhakat, hogy meregdraga selyemruhai ne menjenek menthetetlenul tonkre a csatrornakban. A hosszu es sokszro eredmenytelen kerdezoskodes utan vegul a szegenynegyedben, a Kandurban talalkozik valakivel aki a pletykak szerint enm egyszer megfordult mar lent, de nem teljesen epelmeju. Rainerrel, a patkanyfogoval. Mar eppen belefogna hogy ravegye az alakot, hogy vele tartson amikor megjelenik egy negyfos jaror es kozli a mosdatlan csatornatoltelekkel, hogy a varosi orseg parancsara azonnali hatallyal felberelnek, hogy a csatornak atfesuleseben segitsen egy csapatnyi onkentest.
Rainer hunyorog, mint akit zavar kisse a feny es patkanyforma arcvonasaival ilyenkor nagyonis ugy nez ki mint akinek nem is a fenti vilag igazabol az otthona - Persze, persze, Rainer azert el, hogy segitse a varost. Rainer megbizhato - magyaraz magarol mindig ugy mintha nem is o lenne. Rovid tavon fura, hosszu tavon kifejezetten zavaro - Rainer eppen keszult megbeszelni egy csatornaatvizsgalast maga is - de a kemenyen ranezo orok hatasara elmosolyodik - Persze az raer Rainernek mindig is a varos az elso, az orok a legjob baratai mert Rainer tudja kik a baratai - vigyorog kifejezetten idegesitoen. - A masik johet Rainerrel, es akkor mindket dolgot egyszerre elintezi. Rainer ismeri a csatornakat mint a tenyeret. - mondja Cylnek, lathatoan a nevet nem sikerult megjegyeznie, vagy csak nem is igazan torodott vele.

Igy vegul Cyl meg a mosdatlan, kulonosen ideges mozgasu es gornyedt patkanyfogo elhagyja a Kandurt az orok kisereteben akik atvezetik a Kereskedelmi negyedbe oket, a kaszarnyahoz.

(Miutan mindennel osszekeszult a raktarban felkeszulo csapat akkor ernek oda)
This message was last updated by the player at 23:41, Wed 02 Mar 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 27):

Chlodovechnek nincsen szuksege tul sok felszerelesre, a ruhazata sem tulsagosan tiszta, s bar a csatornakat eddig kihagyta lathatoan nem szandekozik a kenyelmes megszokott ruhait lecserelni, igy vegul amig Theodora es Manfred valogat addig a vandor elindul hogy Kenyeret rabizza Josefre akiben elegge megbizik hogy a nagydarab kutyanak gondjat latja amig o nem elerheto.
Az oreg or rosszkedvuen segit, lathatoan nem kifejezetten veletek van baja, de mindossze a regi csatakrol van jobban kedve beszelni. Amikor a hago kornyeken szolgalt es a zoldboruek ellen harcolt, meg amikor a baro seregeben az erdot tisztogattak a bestiaktol. Az arany eveken kivul a szokasos az oreg katonakat senki sem becsuli szoveget is megkapjatok, de kifejezetten semmi erdemlegeset nem mond az oreg.

A pletykaàradat igazsàgtartalmàt kihàmozandó, a tolvajnyelvet követve a patkanykèpû cselesrôl mire vègre a koszos Kandur egy asztalànàl meglelem Rainert, a kettyós alaknak nem kell kètszer mondania, hogy ismer egy fickót ki tud segíteni. Persze sajàt magàra gondolt, ez sajatos beszèdstilusànak hàla hamar nyilvànvalóvà vàlik szàmomra, minthogy vègre cèlhoz èrtem. Màr èpp kapva-kapnèk az alkalmon, mikor nagy sebbel-robbal becsörtet a varosôrsèg:
A vàrosmèly kiràlyànak, Csôgörèny kapitànynak, a csatornák böngészének jelenèse van. - vàgok fancsali kèpet, de nem hagyom ennyiben. Elôveszem legbàjosabb mosolyomat, egy ezüstpènzt forgatva ujjaim közt, hogy egyszersmint tisztàzzam. Rèszemrôl leszerzôdtünk...
Eztàn beavatom Rainert a rèszletekbe, míg az ôrök gyûrûjèben haladunk a kaszàrnya felè...

---

-...tehàt a schaffenfesti szörnycikusz "na nem ugy" hàromlàbú goblinja, igen ismètlem el vagy màsodszor mire kezdi megèrteni, az orkànerejû fuldokló röhögèstôl mi az imènt ràtört.
Cyl, ismèt kitettèl magadèrt...

Terry Pratchett emlèkère
This message was last edited by the player at 16:18, Thu 03 Mar 2016.

Az öreg kvártélymesterrel hamar megtalálom a közös hangot, s miközben a felszerelést válogatjuk, odacsúsztatok neki egy ezüstöt és rávigyorgok; - A nehezebb időkre, öreg bajtárs! A sárban, vérrel és sörrel! Keresek egy parittyazsákot, beleteszem a taplósdobozomat, a lámpámat a négy órányi olajjal (amihez vételezek még egyszer annyit)átvetem a mellkasomon a szíjat, majd keresek egy 20 yardos kötéltekercset és belehajtogatom azt is. Némi próbálgatás után kerítek egy vízhatlan csuklyás köpenyt is, egy hétköznapi városőré bőségesen megteszi, nem az aratási bálba készülünk, hanem a ganyécsatornában koslatni egy elfajzott zöldbőrű után. Kis hezitálás után egy újabb ezüsttel megtoldva megkérem az kvártélymestert, hogy ügyeljen az itt hagyott málhámra, míg visszatérek; ha beleegyezik szívesebben hagyom itt, mint a fogadóban. Az arquebust és a lőszeres tasakomat lecserélem a jobblétre szenderült Kustot nyílpuskájára és tegezére, a csatornában jobban hasznát veszem majd, mint a nedvességre fenemód kényes puskának.
- Az a cirkuszos ugyan lesheti, hogy élve visszahozom a torz fenevadját! - jelentem ki készülődés közben - Minden ilyen halott döggel csak biztonságosabb lesz az Emberiség Birodalma! A patkányok rágják az ötven ezüstjét, felőlem oda is teheti, ahova sose' süt be a nap!

Részemről készen is vagyok, ha (vagy amikor) megérkezik a vezetőnk indulhatunk is goblint fogni. Valahol sajnálom, hogy Amelia nem jön velünk, de megértem, hogy ez nem neki való feladat. Nem nagyon rajongok a ketrecben mutogatott torzszülöttek iránt, túlságosan kellemetlen emlékeket idéz az hétköznapi polgárok közt rejtező mutánsokról...

Manfred gyorsan elmegy a kozeli fogadoba a nyilpuskajaert es osszekeszulnek. Mire elkeszulnek mindennel es a raktarosra bizza a puskat megerkezik Cyl es Rainer. Par or betessekeli oket aztan elmennek. Andrea gyorsan elmondja a patkanyfogonak nagy vonalakban hogy egy szokott goblin keresesevel bizzak meg aki a csatornaba szokott. A szemeit idegesen mozgato Rainer, ugy bologat hogy majdnem felborul bele. - Rainer megtalal mindent. Fura patkanyt is. -

(Beszelhettek egymassal ha akartok vagy elindulhattok ha nincsen mar mit megbeszelni)
This message was last updated by the player at 09:28, Fri 04 Mar 2016.

Földmélyi küldetésünket érintő beszámolóm végeztével, lassan közeledvén a kaszárnyához, eleinte csendben lépdelek a gyakorta hunyorgó, slendrián slattyogó patkányfogó mellett, ám hamar megváltozik testbeszédem a raktárhoz érve. Egyenest felszalad szemöldököm a díszes fogadóbizottság láttán. Déli szokáshoz hűen elébe megyek az üdvözlésnek, így jó szándékom jeléül rögtön, mint úrhölgy praclit is tartok az ostlandi bajnoknak. Az esetlen mozdulat ugyanakkor inkább komikus, mint galamblelkű kékvérűé volna, s egyáltalán nem passzol a ruhához mit viselek. De nem is estélyre készülök, a vonásaimat viszont nem tagadhatom...

-Engedje meg, hogy személyesen gratuláljak a Zúzó legyőzőjének. Cecil Sepha, beces nevem...a barátaimnak Cyl... mutatkozom be kapva az alkalmon, majd hozzáteszem Myrmidia felkentjének, -...és nekünk már volt szerencsénk egymáshoz papnő. - hajtok fejet utóbb a büszke tartású hölgynek. -Ő itt pedig, Rainer a csatornaböngész... - aztán átadom Andreának a szót, kit - ismervén személyét a részeges törpe, Gottri esete óta - csupán fejbiccentéssel üdvözlök. A legzavaróbb mégis a kissé ápolatlan, fürkésző tekintetű, kutyaszagú csuklyás vándor a kompániából. Mióta megérkeztem, olyan érzésem támad...mintha kerülné tekintetem. Nem bizalmaskodom vele, megelégszem egy rövid köszönéssel felé herr magistrate segítőjének szavai alatt.


Character desc upd.:
Hátul fűzös, ujjatlan tunikaruhám, csupán combközépig ér, melyet bokacsizma tesz teljessé pipaszár lábfejeimen.
Bőr alkar- és lábszárvédőim, hűséges társai a bőr mellvértnek, melyet viselek, s mi felett csuklyás egyszerű lenvászonköpönyegem hordom. Theodorának lehet a legszembetűnőbb a változás, a korábbi selyemköpeny finom szabású kissé áttetsző egyberuha miatt (lásd első karakterkép).
A látható fegyverek változatlanok, ahogy a kis hátizsák is.

This message was last edited by the player at 16:02, Fri 04 Mar 2016.

- Manfred Hetzau, a közelmúltig az ostlandi gyalogosok tizedese,- mutatkozom be az fejet hajtva - az utóbbi időkben viszont vándor zsoldos, bérkatona és úgy fest, hogy megélhetési ökölharcos. - teszem hozzá a szakállamat vakarva. - Örvendek, Frau Sepha és üdv Rainer! - fogom meg óvatosan Cyl kezét és bizonytalanul megrázom. - Megkérdhetem, hogy netán te is velünk tartasz a mutáns goblint levadászni, vagy csupán... - hagyom befejezetlenül a mondatot és inkább a nyilpuska feszítőszerkezetét babrálom. - Ha megvagyunk, akár indulhatnánk is, mer' ahogy telik az idő, egyre messzebbre juthat az a féreg! - fordulok Rainer felé.

A közelmúltig...? Leszerelt..vagy, netán dezertőr? - igyekszem leplezni zavaromat, mikor elfogadja kacsóm, s meghajlása közepette kicsit félre is fordítom arcom, hogy mihelyst visszatekintek a harcedzett férfira ismét lágyabbá váljanak arcvonásaim. Ahogy kezet ráz vélem, bohókás mosoly kél szavaitól ajkam szegletében, hát mi szívemen a számon, szólok hozzá csendesen.
-"Megélhetési ökölharcos?" - ismétlem el szavait -Ilyen titulussal akár kiképzőtermet, majd céhet is nyithatnál itt Bőgenben, Manfred. - vigyorgom. -S persze...azért hívtam Rainert, hogy levadásszuk azt a zöldbőrű férget - helyeslek. -Ám lámpásra és kötélre nekem is szükségem lehet odalent - vizslatom aztán a bérkatona felszerelését.
-Remek nyilpuska, bár jómagam inkább az íjra esküszöm. - jegyzem meg végül, bár tekintetem ekkor már a kaszárnya bejárata felé, egy esetleges ellátmányraktár irányába terelődik.
-Bár még csak tizennyolc telet láttam, tudok vigyázni magamra. Azokat honnan szereztétek? Vagyis..jutna nekem is? - bökök a lámpásokra jobb kezem mutatóujjával.

Miutan Cyl is szerzett maganak egy lampast kaptok egy iratot hogy a varosi orseg engedelyevel tartozkodtok majd a csatornakban majd Andrea sok sikert kivan es tavozik. Az orseg a elvezet titeket egy fal arnyekaba nem messze az Alabardostol (A Kereskedelmi negyed es az Adel gyurut alkoto hazak talalkozasahoz az Alabardossal egy vonalban szinte) majd ott egy szamotokra eloszor szinte fel sem tuno femfedot felrehuzva rogton megcsap titeket a csatorna athato szaga. Rainer kicsit idegesitoen bologat es motyog valamit az orra alatt, az orok surgetoen neznek hogy induljatok el, igy szep lassan leereszkedtek.

Theodora, Manfred, Cyl, Chlodovec
link to a message in this game

Theodora, Cyl, Manfred, Chlodovech, Rainer

Egy rendezett, gazdagnak tuno szeles utcara erkeztek, korben uzletek, nagyobb hazak es irodak mindenfele.
A csupa por fedo ott fekszik az akna mellett, mellettetek a torpe megcsonkitott teste, buzlotok a csatornatol. Nagyon kilogtok a kornyekrol, es a poziciotokat elnezve csak ido kerdese mikor tunik fel az elso jarorcsapat.
Idokozben besotetedett es a teljes nagysagban ragyogo Morrslieb beteges fenye vilagitja be a kornyeket korulottetek kiserteties arnyakat teremtve minden hazsarok moge.

(roll20 terkep visszahelyezve Bogenhafenre es az uj poziciokkal frissitve)
This message was last edited by the GM at 08:54, Fri 22 Apr 2016.

Ruganyos léptékkel igyekszem haladni az aknában, majd ahogy az utcára érek le is kuporodom annak szájához, hogy segítsem a többieket a holttest felhúzásában.
-Mi..mielőtt túl sok kérdést kellene megválaszolunk, legjobb lenne hamar elföldelni Gottri testét... - suttogom ziháltan a sápadt, beteges holdfényben, amint végre mindahányan kikászálódtunk a csatorna száján. -A bizonyíték, melyet a vándor őriz - sandítok Chlodovech felé - több mint elegendő lesz, hogy átvehessétek a bírótól jutalmatok a mutáns zöldbőrű előkerítéséért. - jegyzem meg csendesen, a törpe haláláért láthatóan nincs jutalom mely kiengesztelne. Ugyanakkor terelve gondolataimat; bízom benne, hogy Rainer nem csupán a csatornákban, hanem a felszínen is kiismeri magát, így megkérdem a csatornaturkászt:
-Mi a legbiztonságosabb út Morr templomához? - hangomból mégis csalódottság érződik. Lekéstem a misét napnyugtakor...

Nem adom további hangját annak, hogy nem szívesen viszem magammal a törpe holttestét hiszen tudom, hogyha elsőre nem hallgattak rám Sigmar hívei, akkor másodjára sem fognak; továbbiakban ezért pedig teljesen felesleges a szót rabolni. A tetemhez azonban nem nyúlok, tartok tőle az ebédem hamar a csatornákba kerülne hogyha meg is kellene fognom a teljesen felkoncolt törpe maradványait, azonban a lámpásom fénye talán értékesebb is mintha még harmadiknak is ott tolakodnék a holttest felett. Amikor végre kiérünk a csatornákból egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a számat: örülök, hogy végre ismét otthonosabban terepre értünk, ugyanakkor a pillanatnyi könnyedséget hamar ismét feszült figyelem váltja fel: nem vagyok az a fajta aki sokáig leengedi "pajzsát" semmilyen körülmények között. Rövid ideig az odafent ragyogó Morrslieben is elidőzik tekintetem, de nagyobb figyelmet szentelek az árnyékoknak amiket vet: a kísérteties zöldes fény ingerli az érzékeimet, gyakran kapom oda a tekintetemet helyekre ahol mozgást látok vélni, holott csak az árnyjáték csapja át elmémet. -Elegendőek, valóban. - bólintok egyet helyeslően a lánynak amikor a Chlodovechnél lévő maradványok bizonyítékértékéről beszél. Ugyanakkor amikor a patkányvadászhoz címzi kérdését láthatóan kezdek egyre inkább feszültebb, idegesebb hangulatba kerülni: nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy egy hullát csempésszek a város egyik pontjából a másikba az őrség elől bujkálva. Amikor Kustost gyilkoltuk meg és utána el kellett menekülnünk az őrség elől az más volt, egy katonai akció amelyet az őrséggel való konfrontáció mellőzése nélkül kellett végrehajtanunk. Azonban ezek most vallási okok, Sigmar előírásai, amelyért én nem tehetem kockára egyházam hírét: -Ha az árnyak között osonva akarod szállítani a holttestet úgy én abban nem vehetek részt. - mondom rövid hatásszünet után, hogy ne érződjön hangomból iménti idegességem.

A papnô hatàsszünete alatt fellèlegzem, hàtha megenyhül Myrmidia leànya, àm hamar szertefoszlik pillanatnyi örömöm.
-Akkor talàlkozzunk az Alabàrdosban, vagy mit javasolsz? - kèrdem Theodoràt a megszokott csendes, valamelyest nazàlis zöngèjû hangomon, az orrlikaimat eltömítô pamacsok miatt.
-Árnyak közt osonva szàllítani? szalad àt halovàny, hamis mosoly szomorú arcomon, míg a kísèrteties holdvilàg varàzslatos fènyeket teremt kosztól csillogó tunikaruhàmon, mint alabàstromszín bôrömön egyarànt. Csillogó tekintetem aztán az ostlandira vetem.
-Mit gondoltok? Vàljunk kèt csoportra míg biztonsàgos helyre nem szàllítottuk...? - pedzegetem.
This message was last edited by the player at 16:37, Fri 22 Apr 2016.