Rainer kisse paranoiasan villogo szemekkel les korbe, lathatoan a csatornaban jobban erezte magat mint a beteges holdfenyben. Vegul megnyelja az ajkat es valaszol - Nincsen templom. Rainer tudja. A temetoben van szentely de ott nicns senki. Patkanyok se. - razza meg a fejet - A tetemeket a csatornaba dobjak - mondja bar ezt nem igazan hiszitek el hogy gyakori lenne - Odacsalja a patkanyokat. Rainer szereti. - kicsit megborzong az emlekre - De nem igy - nyel egyet majd hozzateszi - A siratoknal - vonja meg a vallat - Pap. Rainer nem biztos, de talan -
This message was last updated by the player at 16:50, Fri 22 Apr 2016.

-A siratoknàl...hol? Màrmint oda tudnàl vezetni bennünket Rainer? - zökkenek ki koràbbi megàllapítàsomból a flúgos fèrfi halandzsa-szavaira.

Néhány lassú, apró mozdulattal megcsóválom a fejemet úgymond jelét adva annak, hogy szerintem ez a helyzet sehogy sem jó. Meg kellett volna próbálnom még egyszer meggyőzni őket, hogy hagyjuk ott a holttestet. -Én azt javasoltam, hogy hagyjuk ott. - jegyzem meg megint; normál esetben nem akadok fel olyan dolgokon amikkel már nem tudok mit kezdeni, de láthatóan nagyon idegen terep nekem ez a hullaszállítás és eléggé feszélyez is ahhoz, hogy bárminek hangot adjak. Nem is igazán értem, hogy mit keresek egy törpe hullája mellett: Myrmidia soha nem akarná, hogy az élők kockáztassák magukat a halottakért, a háborúban az élők a legfontosabbak. És az egy dolog, hogy esetleg ránk varrják a gyilkosságot de én egyházam hírnevét is kockáztatom: szinte látom magam előtt ahogy egyszer Anthony azzal tér be Eleinor papnőhöz, hogy a nemrég érkezett beavatott különféle vádakkal áll a bíróság elé. Megcsóválom a fejemet elhatározásomban, mielőtt még a patkányvadász válaszolna a lánynak megszólalok: -Elviszem magammal a tőrt. Azt még magában talán elhiszik, hogy a csatornában találtátok a hullát, de a tőr jelenléte rengeteg kérdést vetne fel és biztos belenéznének a zsákba. Azt, hogy honnan van... pedig nem mondhatjuk el, őrültnek néznének. - magyarázom, közben a tekintetem egy pillanatra megállapodik a patkányvadászon is; nagyon könnyen keresztbe húzhat sok számítást. Tényleg nem jó ez így sehogy sem. -Ezt az iratot pedig odaadom. - húzom elő ruhám alól és nyújtom a lány felé. -Richter Magistrate igazolása a törvényes csatornákban való tartózkodáshoz. Talán így az őrök sem fognak túl sok problémát okozni, és elhiszik, hogy tényleg csak temetést szeretnének a törpének. Addig én felkeresném egyházam helyi vezetőjét, később találkoznánk az Alabárdosban és együtt vinnénk a halott törpe és a goblin ügyét elé, illetve azt a borzalmat amit odalent találtunk. Ha valakinek, akkor a város bírájának be kell látnia ennek súlyát. Mit szóltok? - folytatom. Majd Chlodovechre nézek: -Velem tartasz? - nézek rá, ismerem a férfit, mint nem sigmar hívőt valószínűleg őt nem különösebben izgatja a törpe sorsa. És valószínűleg Kenyér is hiányzik már neki.

In reply to Cyl Sepha (msg # 42):

Rainer eloszor razza a fejet aztan atvalt bologatasra mintha csak rajott volna hogy rosszul mutatta eloszor - Rainer tudja. Latta. Rainer odavezet. - korbenez es elmutat egy iranyba - Nem messze, a templom teren, Bogenauer temploma mogott - hadovazik es mutogat boszen.
This message was last updated by the player at 22:32, Sun 24 Apr 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 43):

Chlodovech komoran es szotlanul bolint Theodora kerdesere. Kezd visszaterni a ver az arcaba de meg nem nagyon akarodzik neki beszelnie foleg nem a tetem kozeleben.

Mindenesetre ugy nez ki mindket csapat nagyjabol ugyanarra tartana.

Az utca vege felol mintha csizmas labak hangja visszahangzana a kiserteties fennyel megvilagitott utcakon.

A csizmás léptek közeledte hallatán nem teketóriázom sokat, épp csak megvakarnám fejbúbomat, mikor rájövök, hogy tiszta kosz a kezem. Hamar jobb belátásra bír e tény, s felhagyok a mozdulattal, melyet egy nyújtózásban fejezek be inkább Morrslieb arca felé. Ámbátor, bizonyos szögből úgy tűnhet mintha pilács gyúlna feltartott praclim ujjai hegyén.
-Rendben Theodora. Jó terv, s Sigmarra mondom a bíra belátja majd az igaz szó súlyát. - vágom rá cincogva, reflektálva a papnő gondolatfolyamára. -Az Alabárdosban találkozzunk, legkésőbb ha nyugodni tér a zöldarcú hold. - biccentek azzal a vándornak adja át a tőrt, nyugtázva mihelyst az irat is gazdát cserélt, melyet - ha egyáltalán igényli utóbbi - sebtiben félbehajtva apró iszákomba süllyesztek immáron idegenvezetőnk felé fordulva.
-Pssszt, halkabban Rainer...és akkor ne várassuk a templomteret. - tekintek Manfredre bírja-e Gottri testét, vagy nyújtsak segédkezet míg a félkegyelmű kurkász utat tör magának a szomorú holdsugár fényeivel tarkított éjszaka sötétjében...

... vagy így/vagy úgy de mi is kereket oldunk.

Komoran biccentek és a fojtott hangon nyögve a vállamra lódítom a törpe tetemét.
- Akkor találkozunk az Alabárdosban! - summázom a véleményemet és kissé rogyadozó léptekkel elindulok, amerre Rainer vezet minket. "Ez valami nagyon ostoba fordulata a sorsnak, nem tudom, hogy mivel érdemelted ki, Hetzau" - morfondírozok magamban - "Hogy a bánatos életbe' lehet, hogy minden városban oda lyukadok ki, hogy egy hullát cipelek valahova?!?"
- Menjünk Cyl, piszok nehéz a törpe, ráadásul úgy bűzlik, mint teli dögkút nyáridőn! - morgom a lánynak cipekedés közben.

Manfred a vallara kapja a buzlo hullat es a csapat nagyjabol kulon, de ugyanabba az iranyba megindul, hogy a nem tul tavoli Sigmar templom csucsat becelozva eljussanak a templomok terere.

Theodora, Chlodovech, Cyl, Manfred
link to a message in this game

Theodora, Chlodovech, Cyl, Manfred

Ejjel a templomoktol visszafele ujra osszetalalkozik a csapat, de szinte rogton utanna orjaratba is botlotok. Gyanusak vagytok es a csatornabuz miatt lathatoan nem tartoztok a gazdag kornyekre, de a nalatok levo papiros segitsegevel eleritek hogy a kaszarnyahoz visszaterhessetek a felszerelesetek magatokhoz vetele miatt.

Az Alabardosnal mikor felzorgetitek a fogadost az nem tul szivesen fogad titeket. Kerek perec kijelenti hogy az o fogadojaba igy nem teszitek be a labatokat, de miutan valamennyire rendbeszedtetek magatokat vegul mindannyian nyugovora tertek.

Masnap a Morrsliebnek nincsen nyoma, ha nem tapasztaltatok volna az elozo ejszakai torteneseket akkor egy nyugodt kellemes napnak tunne. A fesztival masodik napjanak.

(A varosban igy este haromfelekeppen erheti el valaki hogy megszabaduljon a csatornabuztol, elmegy a folyohoz megfurodni, az istalloban szalmaval es az allatok itatasara hozott vizzel lemossa magat vagy a kesoi orara valo tekintettel masfelszeres aron furdot rendel)

Ha akarjatok megbeszelhetitek amiket hallottatok reszletesen vagy csak egy gyors kommentben

Út közben amikor meglátom a többieket örömmel konstatálom, hogy sikerült megszabadulniuk a törpe hullájától anélkül, hogy ők maguk bajba kerültek volna. Az út hátralévő része alatt elmondom nekik, hogy az Ordo Septenarius egy viszonylag titkos, elsősorban kereskedőkből álló társaság akikről annyit tudtam meg a papnőtől, hogy Shallya egyházának gyűjtenek adományokat és igyekeznek a háttérben maradni. A zsebkendő pedig valószínűleg Franz Steinhager tulajdona, aki az egyik legbefolyásosabb kereskedőcsalád tagja. Ezeket a dolgokat úgy sorolom fel, hogy nem vádlom meg őket semmivel, ugyanakkor a gyanakvásom megmarad - láthatóan én még kevésnek tartom a bizonyítékokat arra, hogy bármi komolyabb lépést tegyek a nyomozáson/kérdezősködésen kívül.
Miután visszakaptuk a felszereléseinket és eljutottunk a fogadóba csillapítom a felháborodott fogadóst és megkérem, hogy készítsen elő nekünk fürdőt - három schillinget fizetek neki; tudom, hogy Chlodovech nem áldozna erre pénzt jelenleg, ugyanakkor ha támaszkodni akarok a segítségére a továbbiakban is (márpedig szeretnék) nem árt, hogyha kicsit rendbe szedi magát. Meg amúgy is, tartozok neki ennyivel a mai segítsége után.
Amikor végre aludni térhetünk én még hosszasan gondolkodok a nap történésein és hosszasan imádkozok elalvás előtt. Terveket készítek a holnapi napra és újra meg újra átgondolom az ütközetet a démonnal, kielemezve minden egyes pillanatot amire emlékszem. Valamiért egész idő alatt az az érzésem, hogy valamit nem vettem észre, de úgy gondolom, hogy ez természetesen ilyen esetben. A legtöbb tervemben egy közös dolog van: a holnapi gyakorlaton való részvétel. Ezzel a gondolattal alszok el - s hála az imáknak, egészen nyugodtan alszok az este.
Másnap kora reggel minden a szokásos rutinnal indul: az első dolgom, hogy felöltsem a páncélomat, majd utána, hogy mozogjak egy kicsit. A fogadó vendéglő részében amennyiben vannak városőrök szóba elegyedek velük, hátha hallok esetleg valami érdekes dolgot. A fogadóssal is beszélek néhány szót, remélve, hogy nem haragszik amiért tegnap este elég sok extra dolga volt miattunk olyan késő este.

Bár fáradtan botorkálok mellette igyekszem figyelemmel hallgatni Theodora részletes beszámolóját, amióta utunk visszafelé menet az Alabárdosba keresztezte egymásét. Az elsuttogott monológot egy éjjeli őrjárat nagyjából félúton felfüggeszti ugyan, utóbb - ahogy elült csizmás lépteik zaja mögöttünk - közbevetem, hogy mikor elkísértük Gottrit utolsó útjára, a Siratók céhének mesterembere megjegyezte, már nem az első, hogy ily csúfosan szétmarcangolt testet lát, egyébiránt a városőrök gyanakvását sem kényszerültünk eloltani az úton meglehetősen szótlan Manfreddel. A látvány tehát számukra sem hatott az újdonság erejével. A fakó holdfényben hunyorogva nem szabadulok könnyen a történtek hatása alól, így félmondatokkal igyekezvén kifejezni magam, vetek közbe alkalomadtán néhány mozaikot a délceg tartású hölgy mondandójához, ahogy tán megemésztendő a hallottakat szusszanásnyi szünetet tart olykor.
Talán meglátogathatnánk holnap herr Richter után az őrkapitányt. - tekintek végig magamon a fogadó - végcélunk - kiszűródó fényeiben, s nem várat soká a megállapítás: finoman szólva sem tűndöklök. Bőröm a kosztól csillog, ruhám több helyen szakadt-foltos, akár egy hányattatott sorsú utcakölyöknek, a szagról nem is beszélve mit árasztok. Mintha takarmányként szórtak volna a jószágok elé... - tűnődöm, csalafinta félmosollyal csatlakozva a beavatotthoz, míg kedélyborzolást mellőző gesztusaival pajzsom a felbőszült fogadóssal szemben, rendelek tüstént magam is fürdőt szobámba. Az ezüst schillingek leszurkolása után, hogy szobám kulcsát markolom, elköszönök a papnőtől, Manfredtől és Chlodovech-től is nyugodt éjt kívánva nékik, s visszavonulót fújok estére.
A fürdő minden igyekezetem dacára sem frissít fel, de legalább megtisztít, visszaadva alabástromszín bőröm fényét és illatát a töménytelen kosz alól. Alaposan megmosakszom, kiszedem orrpamacsaimat, a térdemet ért horzsolást is lekezelem, sőt a tunikaruhát is leöblítem igyekezvén felaggatni utóbb valahová amazt a fürdés végeztével. Hosszú hajzuhatagom bár eleinte kontyba tűztem, bőven kapott a vízből, hogy mikor nyugodni térek megtörülközvén, ámbár kissé nedvesen leengedjem azt fedetlen vállaimon, ahogy hálóinget öltök.


Mégsem jön álom a szemeimre. Ágyamon fekve, a plafont bámulva merengek, Morrslieb haldokló holdsugarainak fénytáncát bámulva, ahogy kis sziluett-angyalokként gondtalan repdesnek odafönt. Ám a papnő szavai, ahogy egy felhő az égen árnyékot vetnek a födémen. Gondolataim az Ordo Septenarius és a csatornában talált keszkenő felé terelődnek. Egy démon állta utunk, s hiába igaz hitünk és a förtelmes célra használt tárgyak megléte, mégsem lenne szavunk bizonyítékok hiányában. Elmaradtam az esti miséről, megszegtem ígéretem, s bajba sodortam a törpenépet azzal, hittem egyengethetem sorsát Gottrinak, tisztelegve az Ő hatalmassága előtt. Ó..Sigmar, mily próbatétel ez?! Meg kell gyónnom bűneimet, hogy tisztán lássam utam... - kulcsolom imára fedetlen mellkasomon kezeimet, nagy sóhajjal így térek nyugovóra, s alszom el végül.

A jótékony pihenés nem tart soká. A reggel hangjai hamar felvernek éber alvó lévén, a legkisebb neszre rezzenek. Szemeim alatt apró szürke szarkalábak gyűlnek, ám fondorlatos módon eltüntetem őket. A tunikaruha megszáradt ugyan, ám visszavedlem lenge ruhámba, mit az ide úton viseltem, ám köpenyt nem öltök, csak bőrvértem tisztítom meg, mielőtt belebújok. Bokacsizmát húzok, ez alkalommal - terveim szerint - nem készülök a csatornába, a lovagi tornát megnézendő annál inkább, ha újdonsült társaimmal is átbeszéltem teendőinket. Érzem, mellettük kell maradnom...
Mire fegyvertelen, zárva ajtómat lesietek Theodora már lent ücsörög.
-Jó reggelt - köszöntöm csendesen. -Hálásak vagyunk az esti szolgálatáért  - köszöntöm a fogadóst is ha jelen lenne, majd a vendéglőben helyet foglalva a papnő mellett reggelit kérek.

Reggel az ivo majdnem teljese ures. A vendegek nagyresze tegnap is a varosorok kozul kerult ki, azok meg inkabb delutan-este a muszakjuk lejartaval ternek be, de azert paran igy is vannak. Harom varosor faradtan ucsorog az egyik sarokban es a reggelijet kolti el. Valoszinuleg az ejszakai jarorok kozul vannak akik meg megreggelizne mielott elmennenek pihenni a kaszarnyaba.
Aki szeretne szinten ehet veluk, bar meleg reggeli nincsen. Az elozo esti sultekbol ami maradt hidegen meg sajt van, de legalabb a kenyer frissen sult es ropogos.

A fogados a tole mar szinte megszokott kisse tavolsagtarto modoraban beszel veletek, mint aki nem igazan szivesen lat, nem ugy mint akinek abbol hogy ottvagytok szep bevetele van. Kisse mogorvan valaszolgat, de nem igazan kezdemenyez hosszu beszelgetest veletek. Lehet csak az elozo ejszaka kezdte kicsit ki, bar az is lehet mindig ilyen.

A katonak mar beszedesebbek kicsit. Egy harcsabajszu pocakos alak a szoszolojuk. - A tegnapi ejszaka, az aztan mozgalmas volt. - bologat kicsit a tobbiek fele meg hosszan rag egy darab sult hust - Elkaptunk egy hajot a Hafenbachnal. Azt hitte hogy kivilagitatlanul be tud hajozni ejszaka es elkerulheti a molo adot - veregeti meg az orrat buszken - Persze csak veletlenul kialudt a lampaja - csovaljak ra a fejuket - Meg voltak valami gyanus alakok a folyo kornyeken, a Bosen sikatorban. Szetzavartuk azokat is, biztos utonallok lehettek, de sajnos mind elmenekultek - von vallat - De ami tenyleg furcsa. Tegnap estefele eleg nagy surges volt a negyes molonal. Kiment egy csapatnyi varosor is, de nem ez a furcsa. Hanem hogy olyan titokzatos volt. Senki sem mondta mi is tortent, pedig egymas kozott nem titkolodzunk - a mesejuket hallva meg a szinte vadidegenek elott sem igazan. Latszik hogy nem a legelesebb elmek, siman lehet csak valamit nem akartak az orrukra kotni nehogy kifecsegjek.

A fogadós távolságtartó mogorvaságát látva nem is nagyon próbálok többet beszélni vele annál a néhány szónál, a tegnapi sült reggelire való fogyasztásával pedig nincsen semmi problémám, tökéletesen megfelel; illetve ha már beszélgetésbe elegyedek a katonákkal, akkor már eleve az asztaluknál is foglalok helyet, hiszen nem odalent várakozva fordul meg a fejemben a kérdezősködés ötlete, hanem már eleve ezzel a tervvel érkezek le.
A harcsabajszú férfi mondandóját figyelmesen hallgatom, arra az időre amíg beszél meg is állok az étkezéssel, s gondolataimba merülve könyvelem el az általa mondottakat, elemezve a helyzetet. Négyes móló, móló, négy betű. Fut át az agyamon a megrögzött számolástól kialakult rutin, majd miután néhányat kortyoltam az italomból válaszolok: -Talán csak a fesztivál miatt van. - magyarázom. Nem nagyon ismerem a városőrség működését Wolfenburgban sem, itt meg rengeteg minden más lehet. -Biztos azzal kapcsolatosan lehetett valami nagy fogás és senki nem nagyon meri felbosszantani a feltételezem mostanában amúgy is bosszús tiszteket azzal, hogy megszeg egy hírzárlatot. - ötletelek, bár elég magabiztosan mondom ahhoz, hogy úgy tűnjön, biztos vagyok a mondandómban. Nem hangzok úgy mint aki okoskodni próbál, inkább úgy, mint aki hozzáteszi a saját tapasztalatait; az, hogy talán azért nem mondták el nekik, mert féltek attól, hogy kikotyogják, nem jut rögtön eszembe, mivel hozzászoktam, hogy az őrök elmondanak nekem dolgokat és sokat is beszélek velük utam során, így én természetemnél fogva nem veszem úgy a velem való beszélgetést, mintha vadidegeneknek beszélnének. -A kikötő amúgy is elég zűrös környék, igaz? Elkeveredtem oda amikor a várost jártam érkezésem után, az egyik fogadóban, a Kandúrban azt hiszem, eléggé meg is rettentek amikor fegyvereseket láttak betérni de rögtön meg is változott a modoruk amikor látták, hogy nem egy őrjárat jött.

Amikor pedig a nemeslány megjelenik szintúgy jó reggelt kívánok neki.
This message was last edited by the player at 09:50, Thu 19 May 2016.

A harcsabajszos kisse felnevet a kerdesre miszerint a kikoto veszelyes e, de aztan latva hogy nem erted hozzateszi - A kikoto. Dehogyis. A kereskedohazak raktarai ott vannak, ejjel nappal orzik oket. - aztan meg hozzateszi kicsit kevesbe vidaman - De a munkasok es a szegenyek korletei, akarommondani kornyeke vagy mi. Szoval ott van par gyanus alak. Nehez banni veluk, olyanok mint a patkanyok, a csatornakban is kiismerik magukat es ... - megvonja a vallat - De a tobbi kornyekkel nincs nagy baj. Par csirkefogo, de annyi. - szusszan egyet es felhajtja az italat - Kez kezet mos - aztan biccent es kezd keszulodni, mire a tobbiek is nekilatnak gyorsan befejezni a reggelit/vacsorat eppen hogyan vesszuk.

Reggeli gyanánt megelégszem a kecske- vagy juhsajttal. Hiszem, hogy a karnevál ezen a napon is rengeteg színét megmutatván, számtalan ízt tartogat majd. Nem akarom, hogy lanyhuljanak izmaim, ahhoz fontos nap áll előttünk. Ne légy torkos, mert ellustulsz. Ha a veszély árnyékában jársz csak az éberséged menthet meg, hogy elodázd az elszámolni valót Morral. - csengenek elmémben Ejin Va intelmei, mikor intve társamnak hamar csatlakozom hozzá és felhuppanok az egyik székre asztaltársasága körében, lábaimat magam alá húzva, egyenes háttal ülve. Sokaknak kényelmetlennek tűnhet e pozíció, de számomra a nyújtás és talajgyakorlatok elengedhetetlen részét képezik a napnak. Mégiscsak egy fogadóban lévén, persze előbbin a sor. Tekintetem az asztalunknál helyet foglaló egy hetyke, fiatal városőrre téved, ki mióta megjelentem az ivóban nem veszi le rólam a szemét, majd hirtelen lesütve szemeim visszapillantok Theodorára.
-Remélem jól aludtál, Myrmidia nyugodt álmot hozott - fogalmazok csendesen, kétkedő hangszínnel, nem lepődve meg ha az ellenkezőjét vágna rá a papnő még ha nem is kettesben vagyunk. A messzebb álló mogorva fogadósra a kelleténél több figyelmet nem fordítva - ám a fentebb ismertetett okból inkább rátekintve - harapok egyet a tőle kapott sajtból, majd lenyelem a falatot mielőtt ismételten megszólalnék, ekkor már ismét a papnőre és nem utolsósorban a harcsabajszos elkapott félszavára figyelve, lesz e folytatás... Furcsa dolgok a szegénynegyedek körleteiben? Kéz kezet mos? Ha tudná mi történt a csatornában... - kortyolok egyet a kapott lanyhuló forróvízből, melyben eleddig a teafű ázott piciny teatartóban. Itt és most nem adtam helyet a teaszertartásnak, de a kedvenc frissítő nedűmről még a furcsálló tekintetek kereszttüzében sem voltam képes lemondani.
-Igen, az egész város egy forrongó üst a fesztivál miatt - cincogom helyeslőn hozzászólva. A papnő észreveheti jótányit csökkent hangom nazális zöngéje, így olybá tűnhet mintha legalább is egy hete most először fújtam volna orrot. Aztán ismét harapok egyet a sajtból.

Kicsit kényelmetlenül ér a férfi számomra hirtelen nevetése, de amikor elkezdi magyarázni akkor átlátom, hogy miért is találta mókásnak a kérdésemet. Minden esetre engem nem különösebben nyugtatott meg az amit mond; függetlenül attól, hogy a raktárakat őrzik, az esetleges őrnek felbérelt fegyveresek nem feltétlen fognak megakadályozni egy rablást, nem az a dolguk mint a városőrség tagjainak. De arra már nem kérdezek rá, hogy milyen arányban dolgoznak ott a jómódú kereskedők által fizetett katonák, ugyanis az asztalunkhoz odaül Cyl, s a katonák is készülődnek már. -Köszönöm, jól! - válaszolom mikor a lány befejezi mondandóját. -Myrmidia tanításai az élet minden területén segítenek, ha valaki tiszta szívvel követi az Istennő útját, akkor szellemi megtisztulás a jutalma. Bár előttem még hosszú út áll, azonban igen, jól aludtam. - mosolyodok el a szentbeszédem végén.

-Örülök, hogy nyugodt álmod volt. Ha Manfred is kialudta magát, meglátogatjuk a vásárt? - kérdem vidám ábrázattal, halkan a papnőt. Szeleburdi mosolyom persze csupán álarcom része, mindketten tudjuk, rengeteg tennivalónk van; úgy találkozni magistrate herr Richterrel, mint utóbb Sigmar templomába betérnem meggyónni vétkeimet, a Kalapács szentsége előtt. Miről tegnap este szólt Theodora, szemlátomást nyugtalanít, ahogy mocorgok a széken, sajtomat befejezvén, az asztalról kézfejemmel összesöpörve a morzsákat, s utóbb bal tenyerembe gyűjtve ismét megszólalok: -Nem mellesleg...a lovagi tornát se feledjük, mit legjobb volna egy nemesi páholy óvó árnyékából figyelemmel kísérnünk. Mit gondolsz? - nézek össze a papnővel.  Némi smink, kis cicoma na és jó adag szerencse, más sem kell... - ülök fel, korábban magam alá húzott lábaimat kinyújtván, némán jelezve részemről befejeztem az étkezést.
A morzsákat, illetve maradék sajtdarabot, egy apró iszákba süllyesztem. Még van tervem velük... -A madarak mindig éhesek... - piszmogom fitos orrom alatt.

A varosorok szep lassan befejezik, kiisszak az italjaikat es kisse asitozva elvonulnak. A kora reggeli ido meg masokat nem csabitott be, de ahogy emlekeztek varosorokon kivul nem is igen lattatok meg mast ide beterni, a fogados negativ hozzaallasat es a szokatlanul olcso arakat is figyelembe veve kesz csoda hogy a helyet megeri fenntartani.

A kisse uresnek tuno ivoba asitozva es gyurotten erkezik le Chlodovech. MAs talan azt gondolna rola hogy alig alhatott, de ti mar lattatok hogy maskor sem nezett ki elegansabban, igazsag szerint miota ismeritek (ami jelentosen eltero ido kettotok kozott) egyikotok sem latta meg kulonosen jololtozotten. A vandor gyorsan rendel egy reggelit maganak, csontos reszeket, hust meg egy higabb sort es ugy ul oda hozzatok. A csontos reszt szinte rogton az iszakjaba sullyeszti nem torodve azzal, hogy az zsiros foltokkal lesz gazdagabb ezek utan es biccent egyet feletek.
- Szep jo reggelt - mosolyodik el - Kellemes idonk van, pont ilyen szep ido volt amikor talan ha ot eve utoljara Nulnban jartam. Na az is erdekes dolog volt. - mondja majd egyet tor a kenyerbol, belemartogatja a sorebe es ugy kapja be majd egy harapasnyi hussal is lekiseri. Mar mar folytatna a tortenetet, de aztan lathatoan meggondolja magat - Mikor megyunk Kenyerert? - kerdez vegul ra. Lathatoan nala ez van a prioritasi lista elen.

(Arak az Old World Armory Common Hostel arlistajarol vannak, de az etelek es az italok is 1p-vel olcsobbak mint az atlag helyen, csak a szoba dragabb, mint ahogy korabban is emlitettem)
This message was last updated by the GM at 18:53, Sat 21 May 2016.

Figyelem ahogy a városőrök távozni készülődnek illetve azt, ahogyan Chlodovech ennivalót rendel magának, majd odaül hozzánk. -Igen, lassan esedékes lesz meglátogatni a vásárt. - mondom egyszerűen a lánynak, szeretném minél előbb letudni az ottani teendőimet, hogy más dolgokkal is foglalkozhassak. Amikor Chlodovech helyet foglal, köszöntöm én is: -Jó reggelt neked is. - köszöntöm a férfit, majd végigszalad tekintetem az élelmen is amit rendelt magának. -Miután megreggeliztél? - kérdezem a férfit, majd helyette is megválaszolom a saját kérdésemet: -Miután megreggeliztél. - bólintok is hozzá egyet, majd a nemeslányra nézek: -Valóban, érdekelne a torna, azonban ígéreteket tettem és az eredeti küldetésemmel is ideje, hogy foglalkozzak, így sajnos el kell utasítanom az amúgy roppantul csábító ajánlatot. - válaszolok, hangomban kicsit érződik, hogy bánom a dolgot, de látható, hogy az egyéb dolgaimat fontosabbnak tartom. -Én elkísérem Chlodovechet a kikötőbe, mire visszaérünk talán Manfred is felébred és mehetünk együtt a bíróhoz. Gondolom elfáradhatott a cipekedéstől. - nézek el a szobák irányába, majd vissza a lányra: -Velünk tartasz? Egy kis séta mindig jót tesz a reggeli után.
This message was last edited by the player at 16:25, Sun 22 May 2016.

A távozó városőröket az Alabárdos bejáratáig követi ugyan kíváncsi tekintetem, de az érkező vándor inkább figyelemfelkeltő jelenség; így reggel is lestrapáltnak látszó társunk Chlodovech. Mintha egy kerék alatt aludt volna. - morfondírozom magamban, míg reggelit rendel. Egymáson átvetett lábaimon nyugtatva kissé zárkózottnak ható, összekulcsolt kézfejeim és ölemben egymáshoz zárt alkarjaim visszafogottságot sugallnak mikor üdvözlöm.
-Jó reggelt és étvágyat Chlodo'. -  a férfit köreinkben, majd ahogy Theodora ismét felém fordul eképp felelek, teketóriázás nélkül szavaira:
-Kár..pedig a lovagi tornán egy hozzád hasonló hölgy Myrmidia zászlaja alatt nehezen találna legyőzőre bármilyen párbajban... - nem célom bókolni a papnőnek, inkább hangom afféle "láttam, hogy harcoltál egy démonnal szemben tegnap" szinezetű.
-Ha időd engedi, majd csatlakozz. Addig is míg ostlandi barátunk az ágyat nyomja, valóban, jól esne egy kis séta. - helyeslem a felvetést, miután a vándor lassan befejezi az étkezést.

A reggeli befejeztevel Chlodovech gyorsan meg szol a fogadosnak, hogy ha Manfred elokerul tudja merre mentek majd nekivagtok az almos utcaknak.

(Azaz Manfred ha akar kommentelhet a Dokkos reszbe, hogy a tobbiek utan ment vagy megvarhatja amig visszaternek. A kikotobol visszaterve mindenkeppen csatlakozik a tobbiekhez)

Theodora, Chlodovech, Cyl, Manfred(?)
link to a message in this game

Theodora, Johann, Amelia, Manfred

Viszonylag gyorsan atertek a kereskedonegyedbe. A fesztival alatti enyhebb forgalom mindazok szamara erzodik akik megszoktak a varosi nyuzsgest, de azert igy is elegge sok ember intezi az ugyeket. Futarok visznek uzeneteket, testorok kiserik tehetosebb ugyfeleiket vagy epen egy egy aruval megrakott szeker vagy nemesi kocsi miatt kell kisse felreallni.
Ha nem tudnatok merre volt a csatornalejaro talan sosem talalnatok meg, igy azonban rovid keresgeles utan rabukkantok. A kocsik altal rahordott por es sar elegge gyorsan segit a fedonek eltunni a kovezett uton.
A Kaufman strasse vege fele jartok korbe mindenfele draga uzletek, elegge kilogtok a tomegbol, de egyelore a varosi orseg nem foglalkozik veletek, vagy mert annyria nem logtok ki hogy gyanusak legyetek vagy mert masfele van dolguk, nem tudjatok.

Johann csöndben hallgatta végig Theodora rövid beszámolóját a csatornákban történtek kapcsán, és ha lehet, még inkább kiszökött a vér az arcából. A holtsápadt nemes (csempész) ezek után csöndben követi Theodorát át a városon, titkon néha megérintve Amelia kezét és erőt merítve a csupán pillanatnyi kapcsolatból. Nem igazán tud mit mondani társainak, mert gondolatait leginkább az önsajnálat és a különböző véres, szörnyűséges halálnemek - a sajátjai, természetesen - foglalják le. Túlélési ösztönei azért annyira kifejlődtek már, hogy e kissé zavart elmeállapot ellenére ne üssék el a kocsik vagy sétáljon bele egy másik nemes fegyveres kíséretébe. Szerencsére makulátlan új ruhái is segítik, mert kevésbé lóg ki a tömegből, mint kevésbé mívesen öltözött társai.

A csatornafedélhez érve mintha révületből ébredne és jobban megnézi környezetét. Még egy gondolat is tudatosul benne, ami a következőképp hagyja el ajkait:
- Ugye nem akarunk oda lemenni?

Csendben sétálok a holtsápadt nemes előtt aki láthatóan nem viselte túl jól az imént hallott információkat: sejtettem, hogy nem lesz túlzottan örömteli a reakciója ugyanakkor ez nem jelentett indokot számomra arra, hogy kicsit óvatosabban közöljem vele ezeket a tényeket; egy vérontásban sem gyakorlómozdulatok az első csapások. A körülöttünk zajló forgatagban mellesleg nem érzem magamat különösebben feltűnőnek még úgy sem, hogy egyházi öltözékem nem annyira előkelő mint mondjuk egy Verena vagy Shallya beavatotté - de talán ennek az az elsődleges oka, hogy nem vagyok még teljesen hozzászokva a kevésbé hadviselt déli részek mindennapjaihoz. Amikor Kastor a csatornáról készül csak halkan válaszolok neki: -Nem. - mondom, majd a lejáró felett megállva körbenézek s mikor sikerül kisilabizálnom az emlékeim alapján, hogy merre lehet alattunk az a bizonyos szoba, elindulok a választott irányba és lépéseim számolva próbálom betájolni, hogy kinek a birtoka alatt lehet a démoni kört rejtő csarnokocska.
This message was last edited by the player at 21:42, Wed 06 July 2016.

Theodora betajolja magat es elindul az utcan. Egyszer meg kell allnia hogy elengedjen egy kocsit, de a pinceszoba nem volt messze a feljarotol. Es ahogy a lepegetes soran eler a megfelelo tavolsag kozelebe egy haz all az utjaba. A pince minden bizonnyal ez alatt volt. (A terkepen piros X-szel jelolt epulet)
Korbenezve tulsagosan meg sem lepodtok amikor azt latjatok, hogy az epulet homlokzatan Steinhager all, valoszinuleg ez lehet a Steiner papno altal korabban emlitett iroda.