- Ezt örömmel hallom, feleli a férfi és hangjából kétségkívül érződik, hogy komolyan is gondolja, amit mond. Már épp elkezdené nézegetni a csatornafedőt, hogy vajon ki fogja kinyitni és hogyan fognak lejutni, amikor Theodora látványosan betájolja magát és megindul. A férfi értetlenkedik és így hezitál, ám nem annyit, hogy néhány gyors lépéssel ne érné utol Myrmidia beavatottját.
- Pontosan most mit is csinálunk, teszi fel a kérdést a csempész, mikor sikerül Theodora mellé szegődnie. A férfi feje jobbra-balra forog, ahogy az utcatáblákat leolvasva próbálja betájolni magát, hogy vajon merre vannak a városon belül. Nem járt még Bögenhafenben, így sokat nem mondanak a táblák, mindenesetre legalább azt meg tudja jegyezni, hogy milyen irányba induljon, ha esetleg vissza akarna találni a kiindulási pontra. Amikor Theodora megtorpan egy ház előtt, Johann kíváncsian pillant körbe, hogy vajon hova is érkeztek.

Egy darabig még nem válaszolok Kastor kérdésére, helyette az épületet figyelem - szemem nem kutat semmi árulkodó jel után, mindössze felmérem az épületet néhány rövid pillanaton keresztül, majd a többiek felé fordulok. Mivel Manfred tudja, hogy mit keresünk itt és Amelia pedig nem úgy tűnik, mint aki túlzottan érdekelt az itt történő eseményekben ezért csak Kastort húzom óvatosan közelebb a vállánál fogva, ha hagyja: -Azt léptem ki, hogy kinek a birtoka alatt találkoztunk a démonnal. Menjünk innen! - suttogom, bár a felszólításom már mindenkinek szól, azzal egy időben elengedem a férfi vállát és hangosabban is beszélek. Elindulok a templomtér felé, remélve, hogy a többiek is jönnek - mikor már kezd kevésbé sűrű lenni a tömeg körülöttünk megállok, közelebb intem őket és beszélek: -Ez már a harmadik bizonyíték a Steinhager család ellen. Kezdek kételkedni benne, hogy valaki csak bemocskolni akarja őket, az az érzésem, hogy ők állnak a démon jelenléte mögött. Ez pedig azt jelenti, hogy a városban valami nagyon gonosz dolog van készülőben. - magyarázom, s bár hangomból nem igazán érződik kétkedés, magamban nagyon is azon jár a fejem, hogy mit kellene most tennem. Csak a megérzéseim vannak és félig meddig valós bizonyítékaim amik még mindig semmit nem támasztanak alá. Úgy fogok tenni ahogy Myrmidia tanítja: próbálok még információ szerezni. -Én megnézném az Ostendam 4-es raktárát, utána pedig felkereshetjük az Atyát is. - nézek Kastorra, majd a többiekre szép sorban. -Ki jön velem a kikötőbe?
This message was last edited by the player at 21:00, Fri 08 July 2016.

Theodora alaposan megnezi maganak az epuletet. Egyszintes elegge jo meretu irodaepulet. Valoszinuleg tobb iroda is lehet benne es minden bizonnyal maga Herr Franz Steinhager irodaja is az epuletben lehet. A homlokzaton a Steinhager csalad S betuvel ekes hordo szimboluma leng. Amig nezitek neha neha ki vagy bemegy valaki az ajton. Hajoskapitanytol kezdve gazdag polgarig tobbfele alak.

Theodora javaslatara nem sokat nezelodtok a kornyeken hanem mielott meg tulsagosan is feltunove valnatok az iroda elott acsorogva elindultok, hogy megtalaljatok a korabban emlitett dokkot.

Theodora, Johann, Manfred, Amelia
link to a message in this game

Cyl

Cyl az iparosnegyedben korbenez szabok utan, es vegul a rendelkezesere allo penz, az igenyei es a jarokelok tanacsai alapjan szinten Raimund Döhl szabomesterhez ter be.
Raimundnek szeme sem rebben amikor a lany azonnal akar valami ruhat, megmutatja neki az elkeszult de vegul rajta maradt ruhakat. Cyl talal is kozottuk egy megfelelonek latszot, valoszinuleg egy kisebb kereskedocsalad rendelhette meg az egyik lanynak, de valami miatt vegul megsem kertek. A rendelkezesre allo penzhez kepest elegans a szabasa, apro betetek is vannak benne, semmi kulonosen magamutogato vagy kifejezetten draga de boven eleg hogy jo benyomast keltsen az emberben.
Uj szerzemenyevel az Alabardisba siet hogy elokeszuljon, jocskan ebedre jar mar az ido mire befejezi az elokeszuleteket es elindul megkeresni Anthonyt. Az Alabardosban ebedlo varosorok alaposan megnezik maguknek es viszonylag konnyen kap tajekoztatast is. Anthony mint a varosorok tobbsege az Alabardosban ebedel mikor munkaban van, ma pedig abban van. A fogado elott varva nemsokara eszre is veszi az erkezo deli kalandort amint az sietos leptekkel az ajto fele igyekszik.

Theodora, Johann, Manfred, Amelia

Rovid seta utan visszaertek az Alabardoshoz. Johann es Amelia szamara ujdonsag a hely, de nektek mar kezd megszokott lenni. Bentrol vicceslodes zaja hallatszik ki, hallhatoan ahogy szokott is ebedre megtelt varosorokkel.
Az ajto elott az elmaszkirozott Cylt pillantjatok meg a tavolbol mig az utca masik vege felol Anthony kozeledik lathatoan az Alabardos fele veve utjat.

(Cyl alcaja miatt ha nem dobtok Eszleles -10-et akkor nem veszitek eszre hogy igazabol o az)
This message was last edited by the GM at 22:07, Sun 24 July 2016.

Talán kissé váratlan lehet - főleg Manfred számára - hogy ezúttal a sétálás alatt nem beszélek túlzottan sokat; el vagyok foglalva azzal, hogy szelektálom a fejemben az eddig megtudott dolgokat és nagyjából összeszedem, hogy ki ellen milyen bizonyítékok szólnak. Myrmidia azt tanítja, hogy egy-egy megmozdulás előtt mindig összegezzük a kockázat-nyereség arányt és ennek megfelelően tervezzük meg a következő lépésünket - de az igazság az, hogy bár a mérleg nyelve még nagyon messze áll attól, hogy a kereskedőcsaládok ellen elég legyen a vád, már most kezdem úgy érezni, hogy valami nagyon gonosz dolog készülődik az ő, beláthatatlan világukban. Eléggé bele vagyok merülve a gondolataimba, hogy a távolról érkező Anthonyt csak alig ismerjem fel, kissé elgondolkodva intek neki egyet a távolba lándzsás kezemmel, majd belépek az épületbe - az ajtónál álldogáló fiatal nemes lányt is csak felületesen vizsgálom meg; biztosan az őröket lesi. Belépve a pulthoz sétálok és enni kérek négy fő részére Baumanntól, majd terveim szerint helyet is foglalok a többiekkel.
This message was last edited by the player at 17:11, Mon 25 July 2016.

Anthony visszaint es ti mentek be az ajton. Manfred az ajtoban alaposan megnezi Cyl es meg is jegyzi - Ejj de kioltoztel. Valamerre keszulsz? - De aztan mert nem akar lemaradni Theodoratol gyorsan megy o is a tobbiek utan.

Bent jegyzi meg csak halkan Johann is - Jol lattam, hogy az ajtoban Cecil vart valakire? - amiert rogton kap is egy kisse haragos pillantast Ameliatol.

Anthony kozben odaer Cylhez. Illedelmesen biccent a nemeslanynak de ugy tunik nem kototte ossze a kioltozott lanyt es a templomban latott gyakorlatozo harcoslanyt magaban. Ha Cyl nem szol hozza minden bizonnyal egyszeruen elsetal mellette be az ivoba.

(Dobtam mindenki helyett es Manfred meg Johann is sikeresen megdobta a Perceptiont)

Kissé összeráncolt tekintettel nézek a többiekre: -Nekem nem tűnt fel, hogy ő lett volna az. - mondom kissé elgondolkodó hangon, majd elnézek az ajtó irányába. Utólag belegondolva valóban kicsit ismerős volt, s bár hiszek a többieknek, azt meglehetősen furcsállom, hogy nem ismertem fel valakit akivel néhány órája együtt gyakoroltam Myrmidia templomába. -Ha vár valakit akkor ne zavarjuk, együnk. Biztos oka van annak is, hogy nem köszönt amikor meglátott minket. - teszem még hozzá, majd folytatom az utam Baumann felé, hogy jelezzem felé, enni szeretnénk.

- Minden bizonnyal, feleli Johann és csupán megvonja a vállát, amikor Theodorát látszólag hidegen hagyja Cyl szokatlan álruhája. Valószínűleg maga se vettem volna észre a nőt, ha nem lenne olyan feszült idegállapotban és nem kémlelné oly szúrós szemekkel környezetét. A fogadóban is alaposan körbe néz Johann, nehogy a tekintete átsuhanjon valami olyan részlet felett - például lila kéz tetoválás -, ami akár az életébe kerülhet.

Miután Theodora és Manfred rendeltek maguknak, a csempész is kér a fogadóstól némi könnyű elemózsiát és vizezett bort, amit Ameliával közösen elfogyaszthatnak. A rendelés leadását követően Myrmidia beavatottjának nyomában az egyik asztalhoz sétál Johann és ott helyet foglal. Újonnan elfoglalt pozíciójából ismét körbe néz, felmérve a potenciális menekülési útvonalakat, majd még néhány ideges pillantást vet a többi vendégre mielőtt kissé lenyugodna.

- Kellemes kis séta volt ez, számos helyet meglátogattunk, de előrébb vitt ez minket? néz kérdően Theodorára, aki kétség kívül vezette a "nyomozást". Hangját halkabbra veszi, mikor legközelebb megszólal.
- És jól sejtem, hogy a raktáros úgy hazudott, mint ahogy a Bögen vize folyik?

A fogadóban vett rózsavizes fürdő kétségtelenül megtette hatását.
A helyenként karmazsin, másutt gerle fehér, két részből szabott, elöl - arasszal nyakrész alatt, majd' szegycsontig fedetlen, illetve akáclila, s cinóberszín varrású hasítékkal ellátott ujjú trapéz szabású felsőruha úgy állt Cyl
nádszálkarcsú testén, akár egy második bőr. A corset fűző, hol csábító lehet a férfiszemnek sejtelmesen takart, ugyanakkor különleges kivágása által láttatni engedte formás mellei vonalát, ám az árulkodó, szárnyait széttáró stilizált fekete sárkánytetoválástól pompázó hátát, vállát mégis egészében fedte, azt csupán nyakrészen szabaddá téve; a vállakra terülő csipkegallért mellőzve úgy a bíbor selyem anyagát mint az arany varrásokat, a puffos ujjakat, altdorfi kézelőt és indamotívumokkal ékes ezüstszál betéteket, melyért a kékvérűek krémje kisebb vagyonokat képes egy szakértő - ám pénzéhes - szabásznál hagyni.

Egy rafinált tolvajt viszont nem ejtettek a fejére.

Ami a dúsan redőzött, lenge angyalhaj fodros lenvászon, lágy esésű - alacsony derékvonalú lila bársonyövvel díszes - szoknyát illeti, a wisselandi viseletet idéző ornamentikával kombinált alsószoknyával teljesedett egésszé. Persze
- bár jótékonyan rejthet a nemes anyagú borbolya vörösben pompázó, hátravetett kámzsájú felöltő; egészében messze fog állni ama ruhakölteményektől, mit az Adél-gyűrű kékvérűi viselhetnek egy lovagi tornán... - gondolta a tolvajlány,
mikor kilépett Raimund Döhl tulajdonában lévő szabócéh takaros kis boltja ajtaján harisnyától fedetlen lábakkal, frissen felavatott apró tompa orrú topánkájában, mit szinte félpénzen szerzett. Talán a bokáig érő szoknya illően eltakarja egy jelentéktelen társalkodóhölgy lábbeliét...? - a leány nem volt benne bizonyos.

Kiegészítő gyanánt - Cyl ezúttal le kellett mondjon karpereceiről, akárcsak fegyvereiről rejtett tőrét kivéve -, így apró növények szárából font karkötőt vett, hattyúnyakát pedig virágmotívumokkal díszes - festett - réznásfa ékítette. Terjedelmes loboncát kontyba fogta, miután részben rebarbara- és sáfrányfőzet hennával sötétvörösre festette azt, melynek utóbb - amint megszáradt - törtfehér színű bársonyszalaggal adott igazán tartást, - mi a ruha feles anyagából maradt - valamint fekete madártollakkal díszes ám egyszerű legyezőt vásárolt az iparosnegyed szélén, mellyel - gondolatban már - harmonizált méhviasz, balzsamtól fénylő ajakpírja és ólomszulfiddal opálfényűre kontúrozott szempillái, nemkülönben alabástromszín bőre, mely korántsem igényelte a krétaport, mivel idősödő kurtizánok,
rátermett csepűrágók és szegény színésznők csalnak és csábítanak olykor. A pézsmaillatú parfüm - mit utóbb egy kencestandnál fújt magára véletlen - persze nem maradhatott ki, ahogy Cecil még az Alabárdosban gondosan
elcsomagolta az arzén és ólom keverékéből maradt alapozót, ha a szükség úgy hozza felhelyezve elég egy kézcsók, s a bohó hímpellér könnyen Morr előtt találhatja magát...
Ám nehezen hagyta hátra arcmaszkját, akárcsak érkező társait mikor a fogadó bejáratán át, kacérkodó tekintetek kereszttüzében korgó gyomorral távozott az Alabárdos fogadóból, majd felismerve a tileait lassú léptekkel elébe ment.

Ahogy találkozik tekintetünk egy pillanatra lesütöm mandulavágású szemeim, ám mihelyst a férfi mellé érek  - legyezőmet gyakorlott mozdulattal arcom előtt széttárva - nevén szólítom.
-Tony. Beszélnünk kell arról a  lehetőségről, mit Myrmida templomában említettél. Igen, én vagyok az Cyl, menjünk vissza a vásárba kérlek, akár meghívlak ebédre, de be kell juttatnod a tornára... - suttogom szavaim és mosolyodom el félszegen a városőr kétkedő pillantását látva, mintha csupán egy kedves bókra volna percéltű reakcióm: 'ismerjük egymást szép hölgy(?)'.
This message was last edited by the player at 16:31, Tue 26 July 2016.

-Nem sok ennél biztonságosabb hely lehet a városban napközben. - mondom Kastornak egy kis darab kenyérrel a kezemben amikor látom, hogy idegesen pillantgat körbe a vendégek között. -Az őrségből elég sokan itt szoktak szolgálat előtt és után megpihenni és mint látható, ebédelni is. - kommentálom, majd kissé gondterhelt fejjel folytatom az evést egészen míg a férfi meg nem szólal: -Valóban kellemes séta volt. - kommentálom a jelenlévők kedvéért, majd magam is halkabban kezdek beszélni: -Szeretném azt mondani, mindent megtudtam amit csak akartam, de akkor hazudnék. - teszem le az iménti kenyér maradékát a tányérom mellé, a villám hegyével pedig óvatosan "megszúrom" az asztalt, mintha csak egy képzelt térképen mutatnék egy pontot: -Az az első állomásunk roppantul hasznos bizonyíték lehet, ami pedig a másodikat illeti... - merülök el gondolataimban néhány másodpercre, majd pont mielőtt megszólalnék egy másik pontra húzom át az evőeszközt: -Az is hasznos volt, igen. Az a raktáros össze vissza hazudott nekünk, ráadásul abban a raktárban semmi nyoma nem volt életnek a többihez képest. - magyarázom. -Nekem úgy tűnt mintha... Nem tudom, nem értek az áruszállításhoz, de talán majd Josef ki tud segíteni. - gondolkodok el ismét miközben az asztal közepét figyelem kicsit elmerülten. -Arra akarok kilyukadni, hogy a Steinhager család azon raktárában történt valami furcsa tegnap este, ami odacsalta a városőrséget, ahol nagyon minimális a forgalom, lehet csak jelenleg, lehet állandóan, ehhez nem értek. - emelem fel ezzel a villámat, majd lerakom és rövid időre gondterhelten megtámasztom a fejemet balommal, az asztalra könyökölve: -Rengeteg dolgot tudok, tudunk, de semmi perdöntő, semmi olyan amivel oda lehet állni bárki színe elé, hogy ez meg ezért történt. - néhány szívdobbanásnyi ideig még így figyelem, hol a reménybéli örököst, hol Ameliát, hol pedig Manfredet, majd folytatom az evést.
This message was last edited by the player at 18:27, Tue 26 July 2016.

A fogadoban mint gondoltatok is elegge nagy a tomeg de talaltok egy asztalt nagy nehezen ahonnan eppen felallt par varosor. Mielott masok odatelepedhetnenek gyorsan ti ultok oda. Az ebed egyebkent kiados es joizu a szokasos kedvezo aron. Nem csoda hogy a varosorok tobbsege ide jar. Kellemes sargarepas lencseleves. Gombapaprikas. Sult hal es valamifele fuszeres krumpli. Suru barna kenyeret esznek a legtobben amivel a szaftot eppen olyan jol fel lehet martogatni mint ahogy a levesbe tunkolni. Ezekbol lehet vaogatni es mindossze 4 rezert degeszre enni magatokat.

Mikozben eszegettek halljatok, hogy a korulottetek ulo varosorok beszelik ki a munkajukat. Hallotok par verekedesrol, jarorozesrol. Ugy tunik a kellemes kozeg es a barna sor ellazitja oket elegge hogy a szerintuk kevesbe titkos dolgokrol tarsalkodjanak egymas kozott de eleg jo hangon hogy mas is hallhassa ha nagyon akarja.

In reply to Cyl Sepha (msg # 76):

Anthony szemlatomast meglepodik kisse. Egy kicsit ketelkedoen nez aztan kezdi elfogadni - Cyl? Alaposan megvaltoztal - Kis ideig vagyakozva nez a karnyujtasnyira levo Alabardos fele de aztan beleegyezik - Jol van egyunk a vasarban, de valami kiadosat. -
A paros Anthony gyors lepteire reagalva viszonylag jo sebesseggel indul neki a vasarba vezeto utnak, hogy minnel gyorsaban elelemhez juthassanak.

Cyl
link to a message in this game
This message was last updated by the player at 21:51, Tue 26 July 2016.

Johann csöndesen az ételébe feledkezik és inkább nem osztja meg a véleményét Myrmidia beavatottját arról, hogy mennyire is biztonságos egy csomó italozó városőr között lenni. Őszintén szólva kevés olyan szituációt tud elképzelni a csempész, ahol jó helyen lenne számos felfegyverzett ember között. Ráadásul, ha csak azt veszi figyelembe, hogy jómaga hány városőrt fizetett le hivatásának űzése közben, az ittlévők közül bármelyiket gond nélkül lefizetheti egy gazdag kereskedő, hogy felejtsen egy kisebb, rendkívül hegyes és éles fémdarabot, valakinek a szívében. Sőt, néhány városban annyira silány az őrök minősége, hogy azok pusztán szórakozásból is megtesznek ilyesmit.

Az étel meglepően jól esik és segít kissé lenyugodni az egyébként továbbra is nagyon feszültnek tűnő férfit. Némi morfondírozás és falatozás után ismét megszólal Johann.
- Valamicskét konyítok a raktárakhoz és a kereskedelemhez. Nem sokat, de annyit igen, hogy nagyon is gyanús legyen egy kihasználatlan raktár. És ahogy a kereskedőket ismerem, horkant lenézően Johann, sose hagynák csak úgy üresen állni az egyik príma helyen fekvő raktárukat, ha nem lenne rá nagyon jó és aranyban kifejezhető indokuk.

-Akkor jó irányba gondolkodtam. - nyugtázom két falat gombapörkölt között a férfi szavait, majd néhány újabb kanál után folytatom a gondolatmenetemet: -Ebéd után szeretném meglátogatni Richter Magistratet aki a vásár bírája és jelenleg az általunk elmondott dolgoknak jár utána. Normál esetben biztosan nem lenne még ott, de a fesztivál miatt minden bizonnyal elég sietősen kezelte a dolgokat, reményeim szerint már visszatért és lesznek hírei számunkra. - újabbat kanalazok, majd miután lenyeltem a falatot ismét megszólalok: -Utána pedig visszatérünk a korábbi beszélgetésünkre és megkeressük az atyát. - állok elő a tervünk további részével amelyre a reakciókat csendben hallgatom meg miközben eszek még az ételből; bár a pazarlást nem szeretem, de nem fogyasztom el az egészet amit kiporcióztak nekem, ugyanis nem szeretnék eltunyulni a túlzott ebédeléstől. -Sikerült mellesleg örökségedet meglelned? - nézek a férfire, végigmérve őt, egyértelműen tudtára adva, hogy az új ruhái kívánkoztatták belőlem ezt az alapjáraton véve ártalmatlannak szánt kérdést.

A férfi elgondolkodva hallgatja a nő terveit, miközben szájába töm egy adag szálkátlanított sült halat. A kellemesen sózott, jól átsült hal íze kellemes emlékeket próbál ébreszteni a csempészben, de annak teljesen máshogy jár az esze. Kicsit fancsali képet vág, amikor az atyával való találkozás ismét csúszik a napirenden, de Myrmidia beavatottjának szavai gondolatszálkaként akadnak meg tudatának torkán.

- Sietősen kezelte? Valamiért nem tud meglepni a dolog. Kevés embernek nincs ára ebben a világban és ha ez a kereskedőcsalád tényleg olyan tehetős, mint mondják, bárki a fizetési listájukon lehet. Akár még ő is, hagyja utolsó szavait a levegőben lógni Johann. Direkt nem mondott egyetlen nevet sem, úgyhogy remélhetőleg még az élesebb fülű, a kelleténél kíváncsibb városőrök sem tudják majd kihámozni mondandóját. Örökségének említésére hirtelen dühös lesz Johann arckifejezése.

- Nem, úgy tűnik nem létezik az az ügyvédi iroda, amire hivatkoznak a levélben, feleli bosszúsan, majd mielőtt folytatná, szemei gyorsan a környezetükben ülőkre villan. Egy csomó fegyveres, italozó férfi. A legkisebb indokra balhé törhet ki, amiben bárki megsérülhet véletlenül. Legalábbis ez szerepel majd a jelentésben.
- Inkább az a benyomásom, hogy valamelyik testvérem úgy próbálja garantálni örökségét, hogy a többieket elteszi láb alól. Egy ilyen üzenettel pedig még engem is elő tudott varázsolni utazásaimról, miközben tudja, hogy alapvetően nem érdekel a családom sorsa.
A csempész belekortyol italába és arcán a düh helyét átveszi a csüggedtség.
- Nagyon úgy fest, hogy nem csak teljesen vadidegenek pályáznak az életemre minden komolyabb indok nélkül, hanem még a testvéreim is, bár az ő motivációjukat jobban meg tudom érteni. És még itt van ez a sok furcsaság is a városban, ami mellett nem tudtam szó nélkül elmenni, úgyhogy feltételezem még valami abnormális förmedvény is fel akar majd koncolni, mielőtt véget érne a hét.

-Sajnálattal hallom. - mondom, még egy biztató, halvány mosolyt is megeresztek a férfi felé miközben kortyolok egyet az étel mellé járó italomból. -Ha jól látom és értem, akkor a remélt fizetség nélkül Gunther sem tartózkodik körülötted. - komorodok el lassan, a mondat közben, néhány röpke pillanatig Ameliát is figyelem, korábbi beszélgetésünk jár a fejemben. Megfordul az is a fejemben, hogy a férfi csak a védelmünkért keresi társaságunkat, ugyanakkor a tegnap esti történtek fejében hajlandó vagyok azt hinni, hogy ez egyáltalán nem igaz. S bár eddig is halkan beszéltem, mondandómat még halkabban folytatom: -Minden esetre, amíg velünk tartotok addig kicsi a valószínűsége, hogy bárki megpróbálna beráncigálni egy sötétebb sikátorba, hogy ott vegye el a kedved az örökségtől. Ezt garantálhatom, tiszteletet parancsolunk harci tekintélyünkkel. - teszem még hozzá szintúgy halkan mint ahogy eddig is beszéltem, mondandómat ismét egy halvány, biztató félmosollyal megtámogatva, a végén pedig Manfred felé biccentek. Bár nem teljesen értem a férfi örökségének körülményeit s rengeteg kérdésem volna, inkább nem teszem fel őket; már megbizonyosodtam róla, hogy Kastor ebből a szempontból egyáltalán nem szavahihető és jelenleg fontosabb dolgok is lebegnek a fejünk felett; nem kívánom mással terhelni a gondolataimat. Ennek megfelelően nem is beszélek róla többet: -Ami pedig Richter Magistratet illeti... Egyházam Bögenhafeni feje, Steiner papnő szerint egyenes és megbízható ember, aki utána fog járni a dolgoknak. Én hiszek neki és megelőlegezem a bírának, hogy nem fog néhány tucat aranyért átsiklani részletek felett. - hangomban érződik, hogy a papnő szava nekem bőven elég ahhoz, hogy minden bizalmat megelőlegezzek Herr Richternek.
This message was last edited by the player at 12:02, Thu 28 July 2016.

Johann lassan megcsóválja a fejét a Guntherrel kapcsolatos megjegyzés kapcsán.
- Még reménykedünk ... úgyhogy ő is körbe érdeklődik olyan helyeken, amik inkább az ő ... hmmm... ízlésének közelebb állnak. Bár meglepne, ha kérdezősködése bármilyen eredményre vezetne, feleli és szavaiból érezni, hogy az örökséggel kapcsolatos meggyőződése minden egyes perccel csökken. Theodora többi mondanivalójára inkább csak egyetértően hümmög. Inkább nem fejti ki a véleményét, mert attól csak újra feléledne Theodorában a gyanú, hogy Kastor nem az, akinek mondja magát. Egyébként is, az adott szituációban nem fogja kérdőre vonni sem a nő harci tapasztalatát, sem pedig a Magisterbe vetett bizalmát. Főleg nem úgy, hogy egyházi felettese kiállt a Magister mellett. Egy átlagos hívő is csak félve kérdőjelezné meg papjának vagy papnőjének szavait, ráadásul itt most egy beavatottról van szó, úgyhogy ennek esélye még kisebb. Így nem marad más választás, Johannak kell darabokra szednie majd a Magister szavait, hogy annak igazságtartalma nem szenvedett-e csorbát valamilyen külső befolyás hatására.

- Kíváncsi vagyok, vált témát Johann két falat között, miért volt olyan fontos a raktár tulajának, hogy úgy tegyen, mintha ott döglött volna meg a háromlábú szörnyszülött? Ha van ott valami rejtegetni valója, akkor nyilván nem akarja oda csődíteni az érdeklődőket. Hacsak nem olyasmi történt, ami egyébként is felkeltette mások érdeklődését és pont kapóra jött ez a mese...

-Az ő ízlése. - ismétlem a férfi után halkan miközben megforgatom a szemeimet; el tudom képzelni, hogy miféle ügyletek lehetnek ezek, mint ahogy azt is, hogy mennyire képes magát veszélybe sodorni percről percre - akár korábban, a fejvadász esetében. Nem is igazán értem, hogy hogy nem talált alkalmasabb embert maga mellé Kastor - de talán az ár volt az, ami megadta a döntésnek az ízét. -Kíváncsinak kíváncsi vagyok én is, de csak találgatni tudok sajnos. Gyanús nagyon a raktár, de ha azt akarták, hogy senki ne tudja megközelíteni... akkor nagyon elrontották. - morfondírozok el. -Myrmidia, halandóként itt töltött éveiben amikor seregek élén állt, azt tanította parancsnokainak, hogy semmit ne higgyenek el amit a harcmezőn látnak. Ha az ellenség látszólag roppantul ostoba lépést követ el, akkor ne higgyék el, hogy ennyire bolondok és kételkedjenek. Ha az ellenség valamivel leleplezi magát a rajtaütése előtt, akkor ne higgyék el és gondolkodjanak kétszeres csapdában. - magyarázom, ezúttal a megszokott átszellemülés nélkül. Látszik, hogy a teológiai tanítások szavalása mellett az elmém valahol teljesen máshol jár: -Lehet csak azt akarták, hogy senki ne higgye el nekünk, hogy mi leltünk rá a goblin holttestére. Ha elkezdünk mindenféle hihetetlen dologról beszélni úgy, hogy az egyiket már ki tudják zárni - azaz a goblin ügyét - akkor még annyira sem fognak hinni nekünk. - hangomban ezúttal nincs meg a tőlem megszokott magabiztosság, láthatóan spekulálok ugyanakkor összevont szemöldököm által biztosított komor tekintetem jelzi, hogy hajlok arra, hogy ez egy nagyon is igaz ötlet lehet. Jelképesen eltolom magamtól a tányért, amiben még mindig van étel: -Én részemről jól laktam. Indulhatunk Herr Richter sátrához? - nézek először Kastorra, majd utána Manfredre és Ameliára.

Megelolegezve hogy nagyon sok megbeszelnivalotok nincsen indulas elott...

Miutan befejeztetek az ebedet utra keltek a vasar es azon belul is a birosagi sator fele.

Theodora, Johann, Manfred, Amelia
link to a message in this game
This message was lightly edited by the GM at 23:03, Fri 29 July 2016.

Gunther

Gunther a Kaufman strasset konnyen megtalalja. A varos legnevezetesebb, legsikeresebb uzletei es irodai vannak errefele, az Adel gyuru toszomszedsagaban. Eppen a 15-os szam felol erdeklodik egy jarokelotol, amikor az szamara ismert nevet emlit - A 15, az az lesz ott ni. A Steinhager iroda. - mondja es mar megy is tovabb.
Kozelerve kis keresessel meg is talalja Chlodovechet es Kenyeret Az epulet mogott egy kisse kevesbe forgalmas reszen.

In reply to Meselo (msg # 87):

Már épp lépnék be mikor meglátom a kutyát. Így befordulok a kis utcába és odaszólok.

- Chlodo, hát te meg mi a faszt keresel itt?- vetem fel kérdő.

Chlodovech kisse furcsan nez, de megvonja a vallat - Hat figyelem a hazat. No nem mintha tudnam mit keresek - vonja meg a vallat - De azert talaltam valamit, remelem hasznos lesz - vigyorodik el - vagyis majdhogynem Kenyer talalta -
Aztan hirtelen megkerdezi - Felvaltani jottel? Az aztan jo otlet, nincs itt semmi szorakozas csak a munka - majd kapcsol hogy ez lehet nem a legjobb ok lelepni - Nomeg amit talaltunk, szoval azt is el kene vinni ugyebar - huzza ki magat es indulni keszul
This message was last edited by the GM at 23:33, Fri 03 Mar 2017.

In reply to Chlodovech Miller (msg # 89):

- Miről beszélsz? Mond el rendesen, mert így értelmetlen az egész. Miért figyeled ezt a helyet, meg minek is vagy itt?- még finom vagyok vele, próbálok "udvarias" lenni