[IC] Act 2: Bögenhafen - Kereskedőnegyed
Johann fĂ©l szemmel figyelte, hogy mit Ăr a bankos az átutalásrĂłl szĂłlĂł dokumentumra, de semmi olyasmit nem látott, amire fel kellett volna hĂvnia Gunther figyelmĂ©t. A tudomására jutott informáciĂłt pedig elrakja kĂ©sőbbre, bár nagyon remĂ©li, hogy sose lesz rá szĂĽksĂ©ge. A bankbĂłl távozva a verőlegĂ©ny oldalán átvág a városon, bár saját gyomra mĂ©g nem jelzett az ebĂ©det illetően. Amikor a városőrök ĂĽdvözlĂ©skĂ©pp biccentenek, Johann majdnem megfeledkezik magárĂłl Ă©s lesĂĽti a tekintetĂ©t, de mĂ©g időben rájön, hogy nemesnek öltözve Ăşgy is kell viselkednie, Ăgy viszonozza a biccentĂ©st. EgĂ©sz jĂł dolog lehet gazdagnak lenni, konstatálja magában, remĂ©lem hamarosan nem csak megjátszanom kell a dolgot.
A mindeneshez Ă©rve Johann belĂ©p Gunther mögött Ă©s mĂg a másik fĂ©rfi vásárol, addig a csempĂ©sz felmĂ©ri a kĂ©szletet. Ez tipikusan egy olyan hely, ahol ritka kincsekre bukkanhat az ember, ha megvan hozzá a szeme Ă©s a tapasztalata. Johannban mindkettő megvan, azonban miután pĂ©nze jelentős rĂ©szĂ©t Ăşj ruhákra költötte, leginkább nĂ©zelődĂ©sben merĂĽl ki tevĂ©kenysĂ©ge. Az egyik ĂĽvegvitrinbe zárt rĂ©gi, Sigmart ábrázolĂł faragványt bámulja, amikor Gunther dohány vásárlása Ă©rdekes fordulatot visz. A csempĂ©sz, ábrázatán önfeledt kĂváncsisággal, odasasszĂ©zik a pulthoz Ă©s megnĂ©zi miben sántikál Gunther.