In reply to Johann Munroe (msg # 42):

- Az a látomás nem is te voltál ha érted! Szóval nem kell befosni egy kis bugristól még ha akár igazat is szólt valamilyen isteni csoda folytán. Viszont a sok kétkezi temetőshöz nem sok kedvem van most se. Úgyhogy a beszéltetést rád hagyom amíg a kedvem meg nem érkezik.... - majd intek a kocsmárosnak sörért miután gyorsan elpusztítom a nem rég kapottat.

Josef kisse bosszusan legyint egyet - Pedig szivesen megneztem volna, de ha Ursun igy akarta. - Majd amikor eljutnak rendesen az agyaba Johann szavai azert icsit furan nez es megkerdezi - A temetesrol? Mirol lehet arrol meselni? - erti felre az elejtett szavakat, de lathatoan lelekben valoszinuleg megvonta a vallat mert csak kortyol meg egy korty sort ra
This message was last updated by the player at 21:33, Sat 30 Apr 2016.

Johann lemondóan csóválja fejét Gunther szavai hallatán. A másik férfi úgy tűnik nem szánt túl sok gondolatot a jósnő szavaira, de a csempész eléggé frászt kapott a strigany nő szavaitól, így a kocsma felé sétálva sokat gondolkozott a jóslaton. Az igazi Kastor, már ha egyáltalán ez volt az igazi neve, napok óta halott volt, ráadásul innen nagyon messze. Mekkora esélye van annak, hogy a jós egy napokkal ezelőtt és több száz mérföldre innen meghalt férfiről álmodott, akinek a tökéletes hasonmása pont abban a városban bukkan fel, ahol a vándorcirkusz épp felverte sátrait? A jövendőmondónak még származása, foglalkozása és természete ellenére se volt semmi oka úgy megijedni Johann láttán. Ez pedig azt jelenti, hogy a strigany asszony saját legnagyobb meglepetésére tényleg összefutott az álmában látott férfival, ezáltal igazolva, hogy nem csak egy buta színjáték volt.

- Nincs egy órája sem, hogy beszélgettünk valamiről, erre itt értetlenkedtek nekem? Ha többet szeretnénk megtudni azokról, akik szokatlan hirtelenséggel Morr elébe járultak, akkor talán érdemes azokat is megkérdezni, akik őket saját két kezükkel helyezték az ibolyák alá, magyarázza ötletét Johann, továbbra is megpróbálva körülírni célját. Tekintettel arra, hogy az egész balhé valószínűleg a bögenhafeni alvilág legnagyobb kutyáját érinti, jobb, ha nem mond ennél többet. Természetesen félti annyira az életét Johann, hogy szavainak hangereje lehetőleg ne tegye lehetővé a hallgatózást.

Mikor társai inkább sörükbe feledkeznek ahelyett, hogy az együttműködési szándék legkisebb jelét is mutatnák, Johann felfortyan. Hogy tudnak ilyen közönyt mutatni, amikor emberéletek - és nem utolsó sorban egy hatalmas vagyon - forognak kockán? Magában morgolódva feltápászkodik az asztaltól, a söntésnél rendel magának egy kupa sört, majd ahelyett, hogy visszatérne az asztaltársasághoz, a sírásók felé veszi az irányt. Miközben megközelíti a csöndben iszogató fekete ruhások asztalát, gyorsan végig gondolja, hogy milyen ürüggyel álljon elő, amivel beszélgetést lehet kezdeményezni.

- Elnézést uraim, zavarhatom Önöket egy kicsit, kérdezi meg a társaságot az asztalhoz lépő Johann. A még mindig a nemesi ruházatot viselő csempész előveszi legbarátságosabb mosolyát és amennyiben nem ellenkeznek, oda húz egy üres széket is helyet foglal.

- Bocsánat, ha feltételezésem téves, de Önök véletlenül nem sírásók, teszi fel a következő kérdést, és reméli, hogy igaza van, illetve nem küldik el egyből melegebb éghajlatra. Remélhetőleg megnyerő modora kompenzálni tudja a megjelenése által feltételezhetően kiváltott ellenérzéseket.

In reply to Johann Munroe (msg # 40):

Némileg megszeppenve elhallgatott, majd el is komorodott, amikor Johann megrettent ábrázatával nézett szembe.
Nem sokkal később -a jósnő álmát hallván- pedig a kérdő tekintetre bólogatott, hogy egyetért.

Josef érkezésekor is szótlan maradt, a többiek beszéltek helyette.
Annyit azért még hozzáfűzött a műsorról való lemaradáshoz, hogy ha nem sietős a következő indulás a folyami hajós számára és a fogadós is rábólint, akkor másnap este ad egy ráadásfélét az érdeklődőknek. Ez esetben Josef-re is számít, de nem várhat rá sokáig, ezért legközelebb próbáljon meg korábban érkezni.

Mivel a helyi alvilágban/kereskedőkkel történtekről való korábbi beszélgetésre nem figyelt, ezért meglepetten nézett az még három asztaltárs hol egyikére, hol másikára a temetés, a Siratók és a Josef-fel beszéltek közti összefüggést nem értve.
Még Gunther-t is elfelejti piszkálni.

In reply to Johann Munroe (msg # 46):

Az idosodo uriember biccent es int, hogy nyugodtan foglalj helyet majd mikor megkerdezed sirasok e valaszol ra - Nem sirasok, vagy nem mind. Ludwig es Egon azok - mutat ket csondben iszogato alakra akik lathatoan ketkezi munkat vegeznek, a tenyeruk kerges es a kormeik koszosak es repedezettek, akivel te beszelsz annak sokkal finomabb kezei vannak es valoszinuleg a testi ereje es kitartasa sem lenne meg ahhoz hogy komoly asomunkat vegezhessen - En Eckhardt Wach vagyok, balzsamozo, de mindannyian a Siratok cehenel dolgozunk - a mindannyiannal korbemutat az asztaltarsasagon mire a korulotte ulok csendben bolintanak - A mai nap kimerito volt es mivel a fesztival mai esemenyeirol lemaradtunk csak beultunk egy vacsorara es par kupa italra -
This message had punctuation tweaked by the player at 23:25, Sat 07 May 2016.

- Értem, feleli Johann, miközben biccent a bemutatott embereknek, komor egy munka az Önöké, de az áldozatos tevékenységük nélkül nem tudnánk Morrnak tetsző módon búcsút mondani szeretteinknek.

A csempész rövid szünetet tart, hogy a cégtagok megemészthessék szavait. Johann érzi, hogy talán a társaság általános műveltségéhez képest túlzottan is komplikáltak szavai, de ennek is megvan a célja. Érezni fogják, hogy az asztalukhoz épp letelepedő, jómódúnak tűnő férfi elismeri és fontosnak tartja munkájukat, nem pedig lenézi őket morbidnak is nevezhető foglalkozásuk miatt.

- Esetleg egy italra meghívhatom Önöket? kérdezi a férfi, miközben kényelembe helyezi magát az asztal melletti egyik széken. A válaszok függvényében rendel még néhány kupa vagy korsó italt, majd ismét a társaságra fordítja figyelmét, azon belül is az önkéntes szószóló Eckhardtra.

- Én voltam a vásárban a barátaimmal, szívesen mesélek róla, folytatja Johann és beszámol a vásárban látottakról, hosszan ecsetelve a meglógott mutáns goblinra vonatkozó részt, majd hogy enyhítse kicsit a csatornákban bolyongó rém képét, beszámol a különféle étkekről és látványosságokról. Mikor a vásári forgatag leírásának végére ér, arcára csüggedtség ül ki.

- Bevallom, én nem mulatni mentem oda, hanem mert kerestünk valakit. Egy jó barátom hajóján dolgozott a fickó. Megbízható, szorgos legény, csak elcsábította a szívét egy pénzéhes némber. Egy idő után minden pénze ráment a légyottokra és miután pár napja befutott Bögenhafenbe barátom hajója, a legény meglógott a kapitány pénzével. Abban reménykedtünk, hogy talán a vásárban rálelünk, ahogy arra a rosszvérű nőszemélyre költi a pénzt, de sajnos nem futottunk vele össze, sajnálkozva csóválja a fejét a férfi, majd folytatja, és hát biztosan tudják ... egy ekkora városban hamar híre megy, hogy valaki sok pénzzel a zsebében lófrál. És mivel több nem napja nem bukkanunk a nyomára, félek, hogy esetleg Önök látták utoljára. Tipikus folyami matróz legény, épp csak 20 éves, jóképűnek mondható, Pieternek hívták. Ha különleges ismeretőjelet kéne mondanom... hmm... volt egy tetoválás rajta, ami egy lila kezet ábrázolt.

- Nem látták véletlen? kérdezi Johann, majd gyorsan kiegészíti korábbi szavait egy újabb hazugsággal, Nem azért kérdezem, mert a pénzt hajkurászom, de jó legény volt, nem örülnénk, ha meghalt volna. Oly sok jót tartogat számára az élet, a pénzt pedig vissza lehet utólag is fizetni.

A felkinalt italt elfogadjak es legtobben elegedett hummoges kozepette kortyolgatjak a nedut.

Amig a tobbiek isznak Eckhardt valaszol - Sajnos nem segithetek. JObbara az elokelobbek temetkezeseinel segedkezek, most is csak az emberhiany, vagyis a megemelkedett temetesszam miatt vettem reszt. - mondja majd hozzateszi - De ilyesmi tetovalasra nem emlekszem, bar mint mondtam en egyebkent is jobbara a kornyekbeli csaladok idosebb tagjait segitek orok nyugalomra helyezni -
Az egyik alak akit korabban Egonkent mutatott be kicsit osszerezzen kozben mire Eckhardt kerdon nez ra.
This message was last updated by the player at 22:53, Tue 10 May 2016.

A rairanyulo tekintetek elol egy ideig a poharaba kortyolva probal szabadulni majd amikor belatja hogy ez nem tarthat orokke megjegyzi - Nem. En sem. Csak eszembe jutott. Szoval az utobbi hetekben eleg sok halottat temettunk. Joval tobbet mint szoktunk es szoval - nyel egyet es megszoritja a nyakaban logo hollo alaku medalt majd szinte suttogva teszi hozza - Par holttestbol hianyoztak... reszek. Akar lehetett hogy Pieter is koztuk volt, a mainal peldaul - ujabbat nyel - Morrnak hala nyugalomra helyeztuk mielott meg -
This message was last updated by the player at 22:59, Tue 10 May 2016.

A balzsamozo a fejet csovalja es mint valami idos tanar magyarazza - Paran tulsagosan is babonasak. - utal Egonra es rosszalloan is nez ra - A Godorben a helyzet nem tul rozsas es a bunozok egymas kozott neha durvan jarnak el. Volt ilyen korabban is, csak most kicsit tobb. - majd hozzateszi - De meg ha lenne is benne barmi igazsag. Most mar Morr hatalma megvedi oket. - mire mindannyian buzgon bologatnak
This message was last updated by the player at 23:02, Tue 10 May 2016.

A sirasot azonban nem ilyen konnyu lerazni - De a szive hianyzott es a nyakan is. Szoval a nyakan is voltak - majd mivel kap meg egy feddo nezest inkabb felemeli a kupajat es arra koncentral
This message was last updated by the player at 23:04, Tue 10 May 2016.

Mikor elkezdek jó kedélyű lenni az italozás miatt, szétnézek van e valaki komorabb figura aki nem sírásó. Úgymond egy magamfajtát vagy egy "céhtagot" keresek. Ha itt nincs akkor a kocsma mellé kimegyek vizelni és ott is szétnézek hogy ne e valakiből behajtanak éppen a dolgos kollégák. Az hogy az akrobatalány ott ül mellettem cseppet sem izgat, szó nélkül teszem a dolgomat....

- Köszönöm, szavaik részben megnyugvással töltenek el, hogy talán még életben van Pieter. Remélem előbb-utóbb helyre áll az esze és magától visszajön, sóhajt fel megkönnyebbülten Johann, majd arca ismét elkomorodik mikor a beszélgetés ismét elkomorodik. Saját italát lassan kortyolgatja, úgy hallgatja, ahogy a siratók mondanak néhány aggasztó dolgot. Mindenesetre olyan információk hangzanak el, amik egybecsengenek a Joseftől hallottakkal.

- Mik voltak a nyakán? néz érdeklődően az italába temetkező Egonra, hátha többet elárul a város szegénynegyedében, a Gödörben történő eseményekről. Vagy legalábbis mond valamit, aminek ismeretében a helyi hírek további kontextust nyernek.

In reply to Johann Munroe (msg # 55):

Eckhardt megrovo tekintetevel mit sem torodve Egon talan kisse tul szinpadiasan is ravagja - Fognyomok. Harapasok. Hallottam ilyenrol. Par eve az egyik vasarban egy strigany meselte ilyesmirol. Vampirok. - jelenti ki hatarozottan - Meg jo hogy Morr megved minket kulonben mar ki tudja mi lenne -
This message was last updated by the player at 22:25, Thu 12 May 2016.

Eckhardt bocsanatkeroen nez rad de azert latod hogy paran bologatnak az asztal tuloldalan - Termeszetesen ez csak mendemonda. Strigany mesekre alapozva - nez ugy mint akinek ez mar sok mindent elmond - Ha barmifele vampirok felbukkantak volna a kornyeken akkor Kracht atya tudna rola. -
This message was last updated by the player at 22:28, Thu 12 May 2016.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 54):

Gunther korbenez a fogadoban de senki olyat nem lat aki biztosan a helyi bunszovetkezetekkel allna kapcsolatban. A legtobben egyszeru ketkezi mesterembereknek tunnek a Siratok cehenek tagjain kivul.
Penget lathatoan tobben is viselnek, foleg keseket es egyeb munkaeszkoznek tuno dolgokat, de egyik sem tunik tulsagosan felfegyverezettnek.
Az utcara kilepve is viszonylagos nyugalom honol. A hold beteges fenyeben nem nagyon latni mozgast, a jarorcsapatok jellegzetes hangjait sem hallani, valoszinuleg ezt a kornyeket kevesbe orzik mint a kereskedonegyedet.

Most az egyszer Johannak nem kell megjátszania az arcára telepedő kifejezést. Felvont szemöldökkel, hitetlenkedve néz Morr fiatal szolgájára. Utazási során már hallotta párszor a vámpír szót, melyet mindig riadtan, rettegve súgtak egymás közt az emberek, de saját maga sose látta még csak nyomát sem ezeknek a titokzatos lényeknek. Igazság szerint az általános rettegésen kívül nem is igazán hallott semmit ezekről a vámpírokról, úgyhogy még csak elképzelni sem tudja hirtelen, hogy miként festhet egy ilyen bestia. Biztos valamiféle furcsa kígyószerű mutáns lehet, ha a harapása az egyik jellegzetes támadása.

- Hallottam már emlegetni őket, de még senkivel se találkoztam, aki látott volna egyet is, mondja olyan hangon Johann, ami alapján nehéz eldönteni, hogy most akkor elhiszi a vámpírok létezését vagy sem. Strigany mesék? A gondolat kellemetlenül befékszeli magát elméjébe és elgondolkodik azon, hogy esetleg a jósnőtől további információkat lehet szerezni, még ha nem is feltétlen saját problémájára. Legalábbis Johann nagyon reméli, hogy a kettőnek a Sigmar adta világon semmi köze egymáshoz.

- Viszont nagyon remélem, hogy Pieter nem ebben a Gödör nevű kocsmában húzza meg magát, különben mégis csak veszélyben forog az élete, teszi hozzá Johann és megpróbál olyan arcot vágni, mintha tényleg féltené a nem létező matrózlegény életét.

Johann meg egy ideig beszelget a Siratok cehenek tagjaival. Baratsagos alakoknak tunnek meg ha nem is mind tulsagosan okos vagy tanult. Mindenesetre megtudja hogy a Godor a Bogen eszaki oldalan elterulo negyed neve, aminek a hire elegge legendas. Azt meselik hogy ejszaka meg a varosi orseg sem mereszkedik be, de nappal azert nem kulonosebben problemas.
Valamennyi alapveto informaciot kap a varosrol is, mint hogy menlyik koryeknek nagyjabol milyen a hire es megtudja hogy Morrnak nincsen temploma csak egy szentelye kint a varoson kivul talalhato temetoben, de Morr egy papja a Siratok cehenek cehhazaban lakik es a legtobbszor a ket hely egyiken tartozkodik.

Gunther nem szur ki senkit aki egyertelmuen az alvilaghoz tartozna, meg a koldusok is eltuntek ejszakara, rovid kinttartozkodasa alatt pedig nem botlik utonallokba sem akik eppen kifosztanak valakit igy visszater.
Az ivoresz szepen kiurul, a nem bent lakok rovidesen hazaindulnak mielott meg tenyleg nagyon kesore jarna, Josef majdnem legutolsonak tavozik,  a fogados pedig bezarja a kulso ajtot.
Miutan megbeszeltetek amit meg akartatok mindannyian nyugovora tertek.

Masnap a Morrsliebnek nincsen nyoma, nyugodt kellemes napnak tunik a mai. A fesztival masodik napja kezdodik.

Johann lassan iszogatja sörét, miközben óvatosan kérdezősködik és még kijelentéseit is úgy fogalmazza meg, hogy valamelyik beszélgetőtársa késztetést érezzen a válaszolásra. A csempész egy idő után egészen belefeledkezik ebbe a hazudozósdiba és azon kapja magát, hogy kellemesen szórakozik. Mikor végül a munkásemberek úgy döntenek, hogy haza mennek, Johann megköszöni a beszélgetést és miután tett egy rövid kitérőt, hogy könnyítsen magán, visszatér társai asztalához. Ott aztán beszámol arról, amit sikerül megtudnia, kihagyva a fölösleges és témához nem kapcsolódó részleteket. Mondandóját a következő szavakkal zárja.

- Ha tényleg valami természetfeletti erő okozza ezeket a szokatlan eltűnéseket Josef kapcsolati köréből, akkor bizony jobb nem is bojgatni a témát. Viszont biztos vagyok benne, hogy egy korábbi útitársunk érdeklődését felkeltené a dolog. Én viszont most nyugovóra térek, már ha nem lesznek rémálmaim a mai naptól, fejezi be Johann, majd jó éjszakát kíván társainak és felmegy a szobájába. Az éjszaka remélhetőleg gondtalanul telik és nem próbálja senki megölni.

Másnap reggel korán ébred és csak nagy nehézségek árán tudja szemeiből kidörzsölni az álmosságot. Nem emlékszik, mint álmodott, de az összetúrt ágynemű ez alkalommal nem valami fehér néppel töltött éjszaka eredménye. A nap első pillanatait kicsit megsavanyítja, hogy szintén a szobában hortyog a sörszagot árasztó Gunther is, de Johann hamar túlteszi magát ezen. Miután felfrissítette magát egy tál víz segítségével, felöltözik és lemegy a fogadó földszintjére és rendel magának egy kis könnyű, hideg élelmet. Kényelmesen elfalatozgat, közben pedig a személyzet épp aktuálisan jelen lévő tagját faggatja, hogy történt-e valami az éjszaka folyamán, van-e valami hír a vásárból meglépett mutáns zöldbőrű kapcsán és hasonlók.

A fogadoban lemenve reggel friss cukros illat lengi be a kornyeket. A fogados kisse almosan asitozik, de lathatoan elegedetten nez korbe. Ilyen koran valoszinuleg meg kevesen mennek ki a vasarba es igy kihasznalva frissen sutott almas lepenyekkel probalja becsabitani a kornyeken dolgozokat.
- A goblin. Hallottam rola, csunya historia. Reggel a pek meselte, hogy egy varosortol hallotta, szoval a lenyeg, hogy vege van. Nem okoz tobb problemat. Hala Sigmarnak. Mas esetben persze felvetodne hogy hogyan is voltak azok a zsakok igy feltornyozva, de azt hiszem ez esetben megbocsajthato a dolog, nemdebar? - mondja vidaman es mar fordul is hogy ujabb adag lepenyt hozzon.
This message was last updated by the player at 23:02, Thu 19 May 2016.

A reggelihez kapcsolódó szennyeződések elkerülése végett Johann még nem vette fel az egy nappal korábban méretre készítettet ruháját, így nyugodtan tud falatozni. A friss lepény illata kellemes, ám mivel nem kimondottan édesszájú, így hidegen hagyja az édesség gondolata. Érdeklődve hallgatja a fogadós beszámolóját, majd két falat között ismét megszólítja a férfit, miután az visszaért az újabb adag friss lepénnyel.

- Örömmel hallom, hogy a város őrsége ennyire talpra esett. Kevés az olyan hely, ahol ilyen szempillantás alatt véget vetnek egy ilyen veszedelemnek, mondja a csempész, majd elgondolkodó hangnemben folytatja, ámbár biztos vagyok benne, hogy a cirkusz tulajdonosa nem fog repesni az örömtől e hír hallatán. Nem kevés pénzbe kerül egy ilyen különlegesség megkaparintása.

- Várjon csak, milyen zsákok? kérdez vissza rövid habozás után Johann, mint aminek csak most esik le, hogy mit is mondott a fogadós.

Ludwig gyorsan felvesz egy rendelest majd amugy felig figeylve valaszol csak mikor legkozelebb arra jar - Azt hiszem kukoricas zsakok voltak, vagy valami ilyesmi. Talan buza. - majd amikor leesik neki, hogy nem errol kerdezted  kiigazitja magat - Hat a kikotoben. A raktarban. Hogy melyikben azt nem tudom, de azt hallottam egy nagy rakas zsak zuhant ra es agyonnyomta. Mit mondjak nem kar erte, de azert szivesen megneztem volna elobb. - razza meg a fejet kicsit - Mindenesetre ma kimegyek a vasarba en is, csak van meg mas latnivalo is, nem? -
This message was last updated by the player at 18:57, Sat 21 May 2016.

Reggel fáradtan kelek, az ágyba csak bedőltem miután ledobtam magamról a csizmát, a kalapot és az övet. Ezeket gyorsan magamra is aggatom majd lemegyek és keresek egy vizes dézsát amiből egy nagy vödörrel a fejemre öntök hogy felfrissüljek. Ekkor a fejembe csapom a kalapot. A reggelit elfogadom hogy éppen ez a menü, nem különcködök, igaz a gyomromnak valami sós jobban esne de édesből viszonylag ritkán van lehetőségem lakmározni. Így nem fogom vissza magam. Eleinte csak a fejemet tömöm az asztalnál és vizet iszok meg hallgatok. Majd miután a gyomrom kicsit javult a második kupa vizet a padlóra kiöntöm, majd a kocsmárosra nézek.

- Hozz vizezett bort...- aztán amikor látom hogy a dolgára megy ránézek a nemesünkre - Ma neked a könyvtárba kell gubbasztanod megtudni mi a fasz van a családoddal. Én addig elmegyek a gödörbe. Aztán meglátjuk mi lesz.- majd egy újabb szelet lepényt tömök az arcomba.

- Van, bizony, feleli Johann, akit egyszerre megnyugtat és aggaszt a tudat, hogy egy a balsors e fura fintora végzett a szökevény mutánssal. Mostanában túl sok véletlen egybeesés volt az életében ahhoz, hogy el tudja hinni, a mocskos kis teremtmény tényleg egy szimpla baleset áldozatává vált volna. Mindenesetre ez egy olyan gondolat, amit inkább nem követ, mert van elég gondja így is, a zöldbőrűért pedig sosem kár.

Amikor megjelenik Gunther is a fogadóban, a csempész biccent a másik férfinak és int a maga melletti szabad helyre. Úgy tűnik a marcona társa megpróbált adni a higiéniára, de leginkább csak egy látszatintézkedésre telt. Johann a nedves kutya szagot figyelmen kívül hagyva falatozik tovább és már épp szóra nyitná a száját, amikor amaz kiosztja neki a parancsot. A kezében lévő falat a szája felé félúton megáll, míg Johann elgondolkodik azon, hogyan is reagálja le a dolgot. Az álcájuk szempontjából már mindegy, ezen túl nehezen hiszi el a fogadós, hogy ki a nemes és ki a szolgáló, úgyhogy fölösleges lehordani Gunthert. Marad a közöny.

- Neked is jó reggelt, derék cimborám. Látom kellően felfrissítetted magad. A napi teendőimről pedig nem feledkeztem meg, mindenesetre köszönöm a szűkszavú emlékeztetőt, válaszolja, majd végül szájába tömi az addig várakozó falatot.
- Remélem tudod, hogy miért mész oda, különben a Siratók céhének tagjai előbb fognak italozni veled, mint én.

Amelia is elokerul es miutan mindannyian megreggeliztek elindultok megbeszelt celjaitok fele. Amelia Johannhoz csapodik, bar lathatoan nem igazan lelkesiti az hogy orakat keresgeljen valami poros irattarban.
A negyedbol kierve a foter fele veszitek az iranyt, hiszen a varoshaza ott van es ahogy megtudtatok tegnap este, a Bogenen uzemeltetett komp is nagyjabol ebben az iranyban talalhato. (Ahogy emlitettem is a Godor a folyo tuloldalan van)

Johann, Amelia, Gunther
link to a message in this game