Habar az utcak nincsenek kikovezve, de az itt elo iparosok muhelyei megis jelentosen kulonboznek a szegenyebb reszek utcaitol. A kisebb-nagyobb epuletek jobbara rendesen karbantartottak, bar nehol a muhelyekben folyo munkalatok eredmenyekeppen rettento buz uralkodik. Az utcan iparossegedek sietnek terhukkel mesteruk muhelyei fele vagy onnan kiszallitva valamit. Az utcak jobbara tele lennenek, de a vasar alatt az arusok jo resze kint van a Schaffenfesten igy most jobbara csak azok vannak itt akik itt laknak vagy dolgoznak, a jarokelok ritkak.
This message was last edited by the GM at 17:36, Sat 06 Feb 2016.

A Kakas es Ullo olyan amilyennek Josef leirta, kozepkategorias hely ami az egyik muhelyekkel teli utca kozepen magasodik. Maga az epulet haromszintes, de a harmadik szint joforman padlasternek tunik innen. A szomszedos epuletek szorosan mellette allnak, a fogado cegere, egy ullon allo kakas kopottasan, faradtan leng a gyenge szelloben. A kornyeken a mindenfele munkalatok miatt enyhen savanyu szag leng, de legalabb a csatornaszag nem olyan eros mint a dokkok kornyeken.

Belepve a fogadoba egy baratsagos kerekkepu fogados koszont titeket. Kozepmagas es normal testalkatu, az utcan ketszer ra se neznetek. Futyoreszve torolgette az egyik asztalt egy kozepesen tiszta ronggyal es baratsagosan int feletek - Szep napunk van ugye? Gyertek beljebb, mivel szolgalhatok? -
A fogado nagyjabol tisztanak tunik, es a vasar miatt jelenleg jobbara ures, csak par asztalnal ulnek egyaltalan.

A fogado az Old World Armory 89. oldalan levo Common Hostel arai alapjan mukodik
This message was last edited by the player at 21:48, Thu 11 Feb 2016.

A városon átvezető rövid gyaloglás eseménytelenül telt, bár Johann így is a kelleténél jobban résen volt. Nem tudhatja, hogy Kustosnak voltak-e még társai, akik esetleg a halott férfi nyomában követnék őt, illetve valószínűleg a szektások tudnak az örökségről és hogy azt Bögenhafenben lehet átvenni, úgyhogy feltehetőleg ők biztosan a városban vannak. Mivel csak a tetoválás alapján lehet felismerni őket - bár Johann emlékei szerint volt nem volt semmilyen tetoválás az igazi Kastor testén -, így ruhában nem lehet őket észrevenni, levetkőztetni pedig senkit nem áll szándékában. (Ez így persze nem teljesen igaz, de ne akadjunk fenn a részleteken.)

Az iparosnegyeden átvágva a férfi alaposan megnézi a különböző műhelyeket, emlékezetébe vésve azokat, ahol szabók tevékenykednek. A boltok külseje alapján azt is megpróbálja meghatározni, hogy nagyjából mennyibe fog kerülni a nemesi ruházat. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy megtakarított kis pénzének jelentős része az álcára fog elmenni. De ha már az életét feltette erre a meglehetősen ingatag tétre, akkor néhány aranyon már nem fog múlni a dolog. A túlvilágon úgyse lesz rá szüksége, ha esetleg balul sül el a dolog.

A fogadóba lépve Johann kissé megkönnyebbül. Hiába nem vett észre egyetlen titokzatos követőt se, végig az az érzése volt, hogy figyelik. Kezdek becsavarodni, gondolja morózusan Johann, miközben arcára a gondolataival ellentétes mosoly ül ki, úgy válaszol a kocsma pultja mögött álló férfinak.
- Bizony szép, feleli a csempész a pulthoz lépve, már csak attól lehet szebb, ha találunk szobát e fogadóban és van étkük néhány megfáradt utazónak.
This message was last edited by the player at 07:42, Fri 12 Feb 2016.

Ahogyan az iparosnegyedbe érnek, Amelia közelebb húzódik Johann-hoz, hogy halkan szóljon hozzá.
- Vegyünk ki külön majd a szobákat jó? Szeretném, ha annyi előnyünk lenne, hogy nem feltétlenül tudja majd mindenki, hogy ismerjük egymást. Egyébként is a nemesek mellé egy magamfajta toldott-foldozott hátizsákos mutatványos nem való. Gunther-re meg rá lehet fogni, hogy magának való testőr... - nem említi a lány a bajkeverő mosdatlan kinézetét, talán éppen az egészsége vélt védelmében nem mosdik a férfi. Erről aztán a saját pillanatnyi ápolatlansága is eszébe jut, amit úgy dönt, hogy a szoba megszerzését követően orvosolni is fog.

Később Amelia leginkább a nézelődéssel és az épületek felépítésével, kapaszkodó pontjaival, ablakaival, esetleges erkélyeivel kötötte le a figyelmét.
A tetők milyenségét éppen úgy megnézte, mint az üzletek/műhelyek egymás közti távolságát.
Csak futólag foglalkozott azzal, hogy a műhelyek és üzletek milyen sorrendben követik egymást.
Szemmértékre bízta az új, ismeretlen terep felmérését, hiszen a bárka, mint biztos éjszakai szállás megszűnése eredményeképp az ismeretlen, ki tudja meddig biztonságos terület megismerése lekötötte mostanra a gondolatait is.
Mindebből kifelé annyi érződik, hogy Johann-t és Gunther-t csupán a szeme sarkából tartja figyelemmel, leginkább érdeklődő és kíváncsi ábrázattal nézelődik, mialatt hüvelykujjait a hátizsákja pántjába akasztva halad a gyér forgalmú utcán.

A Kakas és Üllő előtt viszont kicsit hosszabb ideig időzik. Könnyen megközelíthetőnek tűnnek a felsőbb szintek a tetőkön át a szorosan mellé épült szomszédos épületek miatt és ez a fruska szerint ugyanannyira előny a lehetséges menekülési útvonal szemszögéből, mint amennyire hátrány a nem csupán fogadó belseje felől várható kéretlen vendégeket illetően. Ezen gondolatait leginkább az önkéntelenül ismét féloldalasan rágott alsóajka jelezheti az őt már ismerők számára.

A kinti nézelődés miatt Johann és Gunther után jóval, látszólag külön vendégként érkezik.
Amelia a belépés után érdeklődve körülnéz, jól megnézi magának a benti vendégeket -köztük Johann-t és Gunther-t is- és éppen csak annyira csatlakozik Johann-ék mellé, hogy végighallgassa a beszélgetésük egy részét és ha a fogadós figyelme majdan rá is terelődik, akkor hirtelenjében egy mosoly kíséretében elhangzó köszönés után lecsaphasson majd egy reményei szerint üres és egyágyas tetőtéri szobára.

Elmosolyodik, termeszetesnek tunik, de az is lehet csak konnyen jon neki es jol jon a munjaka soran - Termeszetesen vannak szobaink es meleg etel is. Bar az csak ebedre es vacsorara, de mi mast kivanhat egy faradt vendeg? - int hogy faradjatok beljebb - A vasarra jottetek? Ugy hallottam iden kulonosen kitettek magukert. Satrak ameddig a szem ellat, mutatvanyosok, sot meg valami szornycirkusz is jott ha jol hallottam. - szettarja a karjat - Legalabbis igy meseltek, en meg nem voltam kint, de tervezem mindenkeppen a dolgot -

(Szobat kaptok amilyet szeretnetek. Az elso emeleten tagas szobak vannak 5 ezustert, a tetoterben kisebbek es kenyelmetlenebbek, de csak 3-ert
Ha akartok beszelgethettek vele, informalodhattok, vagy megirhatjatok mik a terveitek utanna)
This message was lightly edited by the player at 00:30, Sat 13 Feb 2016.

Miutan lepakoltatok megtudjatok hogy hideg etelt a nap minden orajaban (amikor nyitva vanak) tud szolgaltatni igy most is, illetve elmondja, hogy van egy szabo az utca vegen, de az igazan jo szabok a kereskedelmi negyedben vannak, a nemesek oda jarnak, oda is ad utbaigazitast.

Amelia kivárta, hogy idővel reá is időt fordíthasson a fogadós. Addig is hallgatta miről beszélget feltételezhetően vele Johann és/vagy Gunther. Figyel arra is, hogy ne maradjon le a férfiak szobájának hollétéről, rendesen megjegyzi a későbbi, éjszakai találkozás érdekében.
A rá terelődött tekintetre aztán még inkább, mondhatni némileg megilletődötten elmosolyodik.
- Nekem a legfelső szinten egy szoba és azon kívül egy rendes fürdő egyelőre minden vágyam. - mosolyog továbbra is, de már egyre inkább zavartabban kotorássza elő a Josef-től kapott érmékből három ezüstnyit. Érződik rajta, hogy nem szokott egyedül ilyesmit intézni. Vagy talán csak az, hogy eddig nem is igazán kellett fogadóban aludnia.
- Mondhatni hosszú és alaposan kimerítő volt az idefelé vezető út... a mutatványosokból és a cirkuszból pedig láttam már eleget, egy időre talán még túlontúl sokat is. - ha eddig a kilógott zsonglőrbuzogány vége nem keltett fel esetleg a figyelmet, akkor a lány most akarva-akaratlanul is rá terelte a tekinteteket ezen mutatványos kellék rejtésének kísérletével, mivel a hátizsákja belsejébe próbálja kezdeti zavara eredményeképp gyömöszkölni. Sikertelenül. Egy idő után feladja és kelletlenül sóhajt egyet.
- Ah, hagyjuk. Magam is egy vagyok... voltam a mutatványosok közül, de egyelőre nem vagyok kíváncsi rájuk és pár nappal ezelőttig bizony nem is hallottam a Schaffenfest-ről. - zavart és bocsánatkérőnek tetsző mosollyal figyeli a fogadós és félig hátra fordulva a fogadóban időzők reakcióit.
- Ha gondolja, akkor viszont este, a már visszaérkezett vendégeknek egy kis műsorral szívesen szolgálhatok... - veti fel a lehetőséget. Hiszen ha jól sikerül a magánzó műsora, akkor talán kereshet is egy kis pénzt.

Az úton meglepően csendes vagyok, talán csak a fáradtság teszi...

Mikor megérkezünk a fogadóba röviden biccentek a fogadósnak majd megszólalok.

- Előbb adjon egy pofa sört mert nem bírom ezt a pusztulatot ami az elmúlt pár napban volt... - majd leülök a söntés pult mellé és elkezdek inni. A fürdés és az ágy nem vont amikor lehet némi gyors pénzt is felhajtani talán a vásárba de előtte van egy-két elintézendő dolog még azért hátra. Amikor a szabóról van szó csak bólintok hogy helyeslem az ötletet. Majd miután gyorsan kiürítem a korsót intek a fogadósnak.

- Ebből még egyet meg a nemes úrnak lesz egy szobája.... - felelem röviden majd várakozok hogy mi lesz a dolog tovább. Persze fizetni csak a sört fizetem.

A fogados kiszolgalja sorrel Gunthert, ad szobat 'Kastornak' (egy elso emeleti szobat ami az utcara nyilik), es egy tetoszobat Amelianak. (Gunther: Neked valami mas terveid vannak?)

Amelia szavait csendben bologatva vegighallgatja, mint aki erdeklodik - Persze a furdo nem lesz problema, pakolj le es elintezem addigra hogy keszitsen az egyik lany neked egy dezsaval, de a masodikra nem tudjuk felvinni, viszont a konyha mogott van egy szoba amit ilyen celra hasznalni lehet -
Amelia mutatvanyos tortenetet is vegighallgatja es megjegyzi - A mi fesztivalunk azert kulonleges, meglassa a kisasszony. Az unnep miatt egyben tartjak az eves joszagvasarral, meg lovagi torna is lesz. Csupa elso osztalyu szorakozas. Harom napon keresztul. A baro ur igazan jo urunk, nem sok varosban rendeznek ilyen hosszu fesztivalt. Jot tesz az uzletnek is. Es ha tenyleg tartana egy kis maganeloadast annak a vendegek biztos orulnenek. Vacsora utan a kandallo elott. Tokeletesse tenne az estet - mondja mosolyogva
This message was last updated by the player at 23:33, Sun 14 Feb 2016.

- Ahogy tanult barátom mondta, egy szobát szeretnék, no meg reggelit, mondja Johann, miután Gunther leadta a rendelést, majd én is igényt tartanék egy fürdőre.
Johann kifizeti a szoba, a nemesi étek, illetve a fürdő árát a fogadósnak, majd letelepszik az egyik asztalhoz és a hideg, ám kiadós reggelit kényelmes tempóban elfogyasztja. Eközben fél füllel hallgatja Amelia és a fogadós beszélgetését, de igazából nem tudja komolyabban felizgatni a vásár lehetősége. Érdemes lesz majd körbe nézni természetesen, de az ilyesmi tipikusan a csepűrágóknak és zsebeseknek kedvez egyedül, mindenki más kifosztatni megy magát némi múló öröm kedvéért. És ha már múló örömről van szó, Johann majd szemrevételezi a forró vizet hozó leányt, hátha hajlandó megmosni a hátát.

E kellemes gondolatok kíséretében és reggelije végeztével biccent Gunthernek és Ameliának.
- Felmegyek a szobámba, aztán veszek egy fürdőt és ha megvagyunk, mehetünk szabót keresni. Remélhetőleg még ebéd előtt találunk olyat, aki tisztességes munkát tud végezni.
És Johann így is tesz, felmegy a szobájába, ahol lepakolja valójában kevéske és szegényes felszerelését. A szobában alaposan körbe néz, megpróbálja memorizálni, hogy mit hova rak el és felkészül lélekben arra, hogy valaminek lába kél. Kevés olyan helyen járt eddig, ahol ne próbáltak volna meg ellopni tőle valamit, bár tény és való, hogy jellemzően ennél olcsóbb helyeken szállt meg. Kicsit ledől pihenni, amíg nem kopogtatnak az ajtaján, hogy a fürdő felszabadult. Akkor szépen levonul a lehető legfrissebb és legtisztább ruháival a hóna alatt és vesz egy forró fürdőt. Jó alaposan ledörzsöli magáról a hosszú út porát és egy tükör segítségével arcszőrzetét is megnyírja anélkül, hogy saját torkát szegné közben. Amennyiben lehetőség adódik rá, beveti minden sármját és a cselédlánnyal is hancúrozik kicsit, csak hogy levezesse a feszültséget. Végül frissen és üdén, tiszta gúnyában, karddal az oldalán visszamegy a Kakas és Üllő fogadó részébe és megvárja társait, hogy együtt menjenek a szabóhoz.
This message was last edited by the player at 09:51, Mon 15 Feb 2016.

Amelia halk Köszönöm-mel és szelíd mosollyal az arcán válaszol a földszinti fürdő előkészítésének említésre.
A három napos fesztivállal kapcsolatban a fogadós minden szavát figyelemmel issza.
Kérdezne is, de eszébe ötlik valami, ami miatt -mialatt a kerekarcú férfiú beszél- a fruska az alsó ajkán való rágódás közbe féloldalasan Johann felé sandít. Ezen kis figyelemterelődés eredményeképpen az utolsó pár mondatot csípi csupán Ludwig szavaiból el.
- Megteszek mindent, amit csak tudok. - mosolyodik el, majd fészkelődni kezd, de Johann reggelije végét még kivárja.
Talányos mosollyal viszonozza a biccentést és a korábban megkapott kulccsal Amelia is a szállása felé indul.
Odafenn elpakolja a motyóját, de egy dobozkát elöl hagy mielőtt a szobából való távozás után bezárja az ajtót.
Némi érmével a markában és a váltás ruhájával a hóna alatt keresi fel a fürdőnek kinevezett helyiséget.
Néhány ruhadarabot a hóna alá gyűrten siet aztán percekkel később fel a szobájába.


... talán fél órával később ...

A fiatal nő némileg zilált kinézettel és smink nélkül bukkant fel, de nem ragadt le az ivórészben.
Felment a szobájába, hogy ismét rendbe szedje magát és hosszú percekkel később rendezett öltözékben, helyrehozott sminkkel érkezzen le.
Nem áll meg huzamosabb ideig, helyette a Kakas és Üllő-n kívül nézelődve kicsit bóklászik kényelmesebb tempóban nézelődve az üzletek és a műhelyek kínálatát, de végül csak a szabónál várja meg Johann-t és Gunther-t.
Nem lenne reális, hogy órákig várakozzon csak úgy két pasira. ;)
This message was last edited by the player at 18:54, Tue 16 Feb 2016.

In reply to Johann Munroe (msg # 10):

- Csak hogy ne legyen baj, fizetek 3 ezüstöt a szobáért de kell a segítséged. Alhatsz az ágyban de sokan láthatták hogy érkezünk ezért osztozol velem a pecón. De a szabó után irány a bank, van egy kis dolgom és a papír munkához nem nagyon értek. De ha el mered ezt mondani bárkinek kibelezlek, pénz ide vagy oda.... - mondom a nemesünknek miután a második sört küldöm le a torkomon. Látszik rajta hogy kevés dolog tűnhet neki fontosnak az egész életében de ez az egyik. Ilyennek még sose láthattad Günthert... mintha megbízható lenne?

A furdo es a reggeli utan atmentek a kozeli szabohoz akit a fogados ajanlott. Kint a haz elott egy hatalmas femollo log ceger gyanant, belepve egy igazan zsufolt muhelybe juttok. Mindenfele kelmek, fababuk, felig megvarrt ingek.
Egy erosen kopaszodo, gorbeorru ferfi jon elo a muhely hatuljabol belepestek hangjara. Egy felig kesz ruhadarabot rak le a pultra es erdeklodve, bar enyhen kialvatlan szemekkel nez ratok - Mit parancsolnak az... urak? - Guntherre nezve megtorpant a mondat kozben es a kerdes kicsit ugy jott ki hogy urak vagytok e... mindenesetre hogy javitson rajta folytatja - Es a holgy. Szep kelmeim vannak amibol csinos ruhat tudnek varrni a kisasszonynak, pont jo lenne az unnepsegre -
This message was last updated by the player at 22:37, Mon 15 Feb 2016.

Johann valójában Amelia után csak bő másfél órával jelen meg az ivóban, frissen és üdén, tiszta gúnyában, karddal az oldalán. A még mindig söröző Gunther mellé telepszik és válaszol a másik férfi szavaira.
- A szoba árát már rendeztem, feleli Johann, lehetőleg úgy, hogy a fogadós ne hallja a beszélgetést.
- A kulcs nálam van, de rendben, legyen ahogy szeretnéd. Remélem nem horkolsz... jegyzi meg egy félmosollyal a szája szegletében a csempész, majd felvonja egyik szemöldökét Gunther kérése és fenyegetése hallatán. Szokatlan ilyen dolgokat hallani a marcona férfitól, pedig Johann már azt hitte, hogy ennyi idő után jól kiismerte a fegyverforgatót. Úgy tűnik, tévedett.
- Elkísérlek a bankba, ezen ne múljék a dolog, de utána el kell mennünk az ügyvédhez. Jó volna mielőbb letudni a dolgot, mondja Johann. Egyértelműen kerüli az "örökség" szó kimondását, mert még ha a csapos nem is hallja a beszélgetést - és Johann törekszik arra, hogy ne hallja - akkor is megvan az a szokása a kimondott szavaknak, hogy rossz fülekbe is eljutnak.

Miután Gunther befejezte a sörét és mindenki útra kész, Johann élén elhagyják a fogadót és a fogadós által ajánlott szabóhoz mennek. A beléptükre megjelenő férfi és annak mókás reakciója láttán Johann szélesen elmosolyodik. Korához és életmódjához képest a csempész fogai meglepően fehéren és épen virítanak szájában.
- Szép jó napot, szabó uram! Bizony csinos ruháért jöttünk, de nem a kisasszonynak, hanem nekem, lép előre határozottan Johann. A fogadóban átvett ruhája kissé gyűrt, de tiszta és jó állapotban van. Persze a tapasztalt szabó a különböző gyorsjavításokat és foltozásokat kiszúrhatja, de az utca embere ezeket nem venné észre.
- Egy szép, divatos öltözéket akarok, lehetőleg minél hamarabb, mondja a férfi és bár érzi, hogy szavai talán kissé furcsán hathatnak, a nemesekkel való interakciója során egy valamit megtanult. A nemesek csak nagyon ritkán kérnek, inkább az a jellemző, hogy parancsolnak.
- Milyen szöveteket tart? kérdezi Johann olyan magabiztossággal, mint aki tudja, hogy melyiket érdemes választani és melyiket nem.

Szóval ezért kellett annyit várni rátok... az úri attitűdöket úgy látom  már nem kell elsajátítanod. Amelia akaratlanul is jól hallhatóan sóhajt egy nagyot.

Amikor Johann megszólal és a csinos ruhával kapcsolatban magára tereli egyértelműen a figyelmet, ráadásként kizártnak gondolja, hogy a társasága női tagjának is lehet szüksége új öltözetre, akkor Amelia arcáról lefagy az a kevéske mosoly is, amit visszaeröltetett nem rég. Hogy ez mégse legyen túlságosan látványos, ezért inkább elfordul és tüntetőleg az egyik közeli, felöltöztetett próbababát veszi jobban szemügyre mialatt magában duzzog egy darabig.
Nem lehetne egyetlen szava sem a reménybeli nemes reakciójára, csupán kellemetlenül érintette a hirtelenjében a férfi részéről mutatott háttérben szorítás.

Ha sokáig időznek az öltözettel kapcsolatban - már pedig biztosan nem két perc lesz az egész, akkor viszont Amelia ülőhelyet kerít magának, de nem bírja sokáig fészkelődés nélkül.
Feláll és Gunther-hez fordul.
- Én megnézem a vásárt és a lovagi tornát. Sötétedés előtt a fogadóban leszek, ha esetleg hiányolna az Úr. Vigyázz rá... -kicsit élesebbre sikerül a ruhát próbálgatóra utaló szó, az élc és a dacosság nem veszett ki még ennyi idő alatt belőle.
A mondandója végeztével viszont a mesteremberhez fordul.
- További szép napot és jó munkát. Remélem még találkozunk... - köszön el tőle ideiglenes, csak Raimund-nak szóló kedves, de bocsánatkérő mosollyal mielőtt sarkon fordul és távozik.

In reply to Raimund Dohl (msg # 14):

- Meg majd nekem is kell egy fasza ruha. Nem olyan puccos mint a nemes úré lesz, de egy lyan strapabíróbb cucc. Érti mire gondolok... Nem akarok kinézni mint egy bugris, de azért ha némi vér kerül rá ne legyen vele sok meló hogy ki is nézzen valahogy. - felelem röviden a szabónak.

- A legjobb szoveteket tartjuk - mosolyodik el a nagy megrendeles hallatan - Par nap es barmit megvarrok beloluk - mutat a kiteritett kelmek fele. Johann latott mar ezt azt es nem mindegyik eppen nemesi kelme, de vannak bennuk egeszen jok is, azok elmennenek nemesi utazo ruhakent akar.
- Van par felig kesz modellem is, persze abbol kisebb a valasztek, de par ora alatt az urra birnam szabni oket - persze te sem ma jottel le a falvedorol, a felkesz ruhak sosem mutatnak majd annyira jol mint ha pont rad varrtak volna, de neha visszamondja valaki a megrendelest es a szbon marad a befejezetlen ruha. Ahogy mutogatja van egy-ket egeszen hiheto is.

- Jatektechnikailag ezek nem sokat jelentenek, lenyegeben nem akarom ezzel hosszan huzni az idot ha akartok valamit venni megtehetitek az OOCben vazolt alapon -
This message was last updated by the player at 00:58, Wed 17 Feb 2016.

Johann nem nagyon veszi észre Amelia duzzogását, mert már a szabó szavait követően máris elkezdi válogatni a portékát. Egyszer egy hétig közös karavánon utazott egy kereskedővel, aki részegen rendkívül közlékeny volt a portékáját illetően, melynek jelentős részét különböző textilek és kelmék alkották. Bár a részleteket annyit nem jegyezte meg a csempész, a legfontosabb iránymutatásokra azért még emlékszik, így legalább részben kompetens vásárlónak tűnik, ahogy mustrálja az árut. Amikor a nő végül kijelenti, hogy távozik, Johann Amelia hanghordozásából kezdi sejteni, hogy valamivel megbántotta.

- Vigyázz magadra, szól a boltból kilépő Amelia után, majd tűnődve megcsóválja a fejét és egy pillanatig elgondolkodik azon, hogy a nő után menjen. De aztán végül marad. Most az a legfontosabb, hogy megfelelő ruhája legyen az ügyvédekkel való találkozáson és bebiztosítsa a mindannyiunk számára fontos örökséget. Johann visszafordul a szabó felé.

- Nem rossz a portékája, bár már láttam ennél szélesebb választékot is, kezd bele a csempész a természetéből fakadó alkudozásba. - Ráadásul az a tileai selyem például színhibás, míg az a breton kelme molyrágta. Jobban is ügyelhetne, mit kínál a vevőinek, jegyzi meg kissé lefitymálóan.
- No, mutassa azokat a félkész darabokat, hátha látok valami olyasmit, amiért még aranyat is hajlandó vagyok kiadni, folytatja Johann és kezével int, hogy hozza elő a szabó a ruhákat. Ezek után csak idő kérdése, hogy összeállítson valami megfelelőt, amit lehetőleg minél kevesebb vesződséggel a méreteihez lehet igazítani. Mivel elég sokat találkozott nemesekkel, van elképzelése, hogy egy utazás során milyen ruhákat hordanak. Semmi báli gönc vagy túlzott csicsa, de minőségi, strapabíró anyagokból készüljön, miközben szabása legyen elegáns.

09:02, Today: Secret Roll: Johann Munroe rolled 8 -- 4 degrees of success using the Warhammer Test system with a target number of 50.  Haggle.

Végre egy jó dobás. Egyébként a Jó (3 arany) és Legjobb (10 arany) között félúton szeretném belőni a ruha minőségét, majd abból alkudni.

Mar del is elmulik mire befejezi a szabo a munkat. Johann vegul kenytelen kelletlen 5 aranyat fizetett erte, de egeszen jol nez ki. A sajat velemenye szerint mint egy nemes. Na jo, annyira talan nem jol, de mindenkeppen mint egy gazdagabb polgar, talan egy utazo nemes. A furdes es az uj ruha utan kevesen mondanak meg rola hogy nem is oly regen meg az erdoben futott az eleteert a farkasok elol.

Gunther is talal maganak megfelelo ruhazatot. Semmi kulonosebb csillogas, de jo, eros vaszonbol uj ruhak, amiket a szabo gyorsan a langaleta Guntherre alakitott. Sehol egy kopas, sehol egy folt. Ha az abrazata es a fogai mashogy neznenek ki akar meg valami mesterembernek is elmenne Gunther. Igy persze valamelyest romlik az osszhang, de hatarozottan kulturaltabban nez ki az onjelolt hos.

Gunther 3, Johann 5 aranyat koltott
This message was last updated by the player at 23:57, Wed 17 Feb 2016.

A csempész elégedetten szemléli a szabó tükrében új ruháját, bár arckifejezése alapján azt lehetne hinni, hogy éppen csak elfogadhatónak tartja a mesterember munkáját, de inkább nem reklamál, mert legalább gyorsan elkészült. Johann végül kifizeti a szabó munkájáért az öt aranyat, és bár lelkének egy kis darabkája meghal, amikor ennyi pénzt kiad csupán egy ruháért, azért reménnyel tölti el a tudat, hogy ennél sokkal több pénzre tehet szert, ha összejön az örökség. De mindent szépen sorjában.

Miután új ruhájukban kilépnek az üzletből Guntherrel, a csempész a másik férfira néz.
- Ezzel meg is volnánk. Egész jól áll neked ez a ruha, méri végig Gunthert, majd körbe néz az utcán és próbálja ismét betájolni magát.
- Merre van az a bank, ahova elkísérhetlek?

A sokkal elfogadhatobban oltozott paros rovid kerdezoskodes utan eljut a foterre ahol a Birodalmi Kereskedelmi Bank helyi epulete all.

Johann, Gunther
link to a message in this game

Amelia

Amelia gyors utemben halad a befele igyekvo emberek kozott neha-neha kerulgetve azokat, a varoskapunal sem akad meg kulonosebben, az orseget megkettoztek, de lathatoan nem akarjak a befele tarto embereket kulonosebben zavarni, inkabb a rend fenntartasara es a kapu biztositasara vannak ha az ejszaka folyaman valami megis tortenne.

Igy aztan Amelia vegul picit kifulladva de minden gond nelkul eleri a kakast. A lany alighogy belep Ludvig rogton odasiet - Mar azt hittem elmarad a musor - kicsit kozelebb hajol ugy suttogja szinte - Pedig elkelne valami kis vidamsag mert elegge lehangolt a kozonseg ma, meg az sem lelkesitette oket tulsagosan fel, hogy emlitettem a programot - csovalja meg a fejet - A siratok cehe sosem eppen a vidamsagarol volt hires - teszi hozza meg halkan majd megkerdezi - De en csak itt fecsegek mikor egy meleg vacsora meg valamifele innivalo gondolom jol esne, nem? - kerdezi es mar siet is el (Kiveve ha megallitod valamifele keressel)

Korbenezve az ivoban egyebkent tenyleg feltunik hogy egy csapatnyi fekete ruhas alak iszogat csendesen. Ha Ludwig nem emlitette volna is eselyesen gondolhattal volna ra hogy valamifelekeppen a halal uraval vannak kapcsolatban, hiszen gyaszos abrazatuk mellett tobbuk nyakaban Morr szimboluma log ambar a legtobbjuk nem tunik elegge kifinomultnak ahhoz hogy pap legyen. Inkabb ugy gondolod sirasokrol es a temetkezessel kapcsolatban allo egyeb ketkezi munkasokrol van szo.
This message was last updated by the player at 20:46, Tue 05 Apr 2016.

In reply to Ludwig Preiss (msg # 23):

Nem figyelte a holdat, csupán az Üllő és Kakas előtt állt meg, hogy az idő miatt felnézzen az égre. Emiatt aztán kissé lihegve torpan meg az elé siető Ludwig előtt.
- Ó, akkor ezek szerint senki sem mondta még, hogy a szörnycirkuszból egy goblin a csatornákba menekült? - csodálkozik rá a fogadósra, szintén csupán halkan említve a korábbi vásárt felbolygató eseményt.
Majd enyhén bágyadtan elmosolyodik és lelkesebben bólint egyet a meleg vacsora említésének ígéretére.
- Valóban jól esne. Köszönöm.
Amikor Ludwig elsiet, egy hosszúnak tűnő percig elidőzik még a várható közönséget felmérve.
Cikázó gondolatait a hetek óta alig gyakorolt egykori műsora és a fesztiválon látott hasonszőrűek műsora alkotja, amibe belelopja magát egy pillanatnyi hidegrázás átélése is, amit a temetetlen holtakkal kapcsolatos babonák és a jósnő említette mosolygós Morrsliebe nemsokkal ezelőtti látványa váltott ki nála.
Végül nyel egyet és keres egy szabad asztalt, hogy bevárja a vacsorát és csak a kissé kapkodó, enyhén izgatottan végrehajtott evés után fog felsietni a szobájába.
Falatozás közben igyekszik az esetleges beszélgetések általa is hallható nagyját elcsípni és megjegyezni.

Ha esetleg nem hangzik el semmi, akkor sietősebben végez az evéssel és hamarosan felillan a szobájába átöltözni és előkészíteni a kellékeit.
A lépcsőkön már azt remélve kapkodja majd a lábait, hogy mindent rendben talál és a szobája is érintetlenül -ahogyan korábban hagyta, úgy- várja.

In reply to Amelia (msg # 24):

Az Amelia altal hozott hirre, miszerint a szornycirkusznal problemak vannak Ludwig sajnalkozona razza mega  fejet - Remelem azert minden rendben lesz holnapra, en ugyanis holnap terveztem kimenni. Megsem fordul elo enyi latvanyossag egyszerre a varoskankban, jo lenne nem kihagyni a lehetoseget - majd iparkodasanak hala egy meleg gulyasleves jellegu etel es frissen sult pite gozolog nemsokara a lany elott.
This message was lightly edited by the player at 20:46, Thu 07 Apr 2016.

Amelia eves elott es kozben probalja felmerni a kozonseget. A jelenlevok korulbelul harom tipusba oszthatoak. Vannak olyanok akik lathatoan helyi mesteremberek, ok tobbnyire munkaruhaban vannak feloltozve es vagy esznek vagy italoznak kicsit az unnep tiszteletere, illetve ha Ludwig kelloen bereklamozta talan paran az eloadasra is jottek. Vannak olyanok akikrol leri hogy utazok akik a vasarra jottek csak itt szalltak meg, ezek altalaban kisebb csoportokban etkeznek, illetve vannak azok akiket Ludwig a Siratok cehenek embereikent azonositott, ok osszetoltak ket asztalt is, hogy mindannyian elferjenek es altalaban valamit iszogatnak jobbara csendben, de neha meg megszolalva. A beszelgeteseikre odafigyelve osszerakod nagyjabol, hogy egyszerre harom nevtelen hullat is temettek, ami ugy tunik elegge ritka volt regebben errefele, de par elejtett szobol ugy tunik neked, hogy most mar nem annyira ritka, bar pontosan nem tudod meg es mintha ugy emlitenek, hogy ma nem ez volt az elso eset. Tobben Morr segitseget kerik kozben, de az is lehet ez naluk valamifele berogzott rituale mar. Mindenesetre a gyaszos kep is lehet hogy siman csak a munkakoruk resze.

(Ha tobb infot akarsz toluk akkor kerdezoskodhetsz, esetleg Gossipot dobhatsz :-) )

In reply to Ludwig Preiss (msg # 25):

- Egy néhány fős önkéntes csoportot már utána küldött a Magiszter, valószínűleg már meg is találták ennyi idő alatt Theodoráék... - kottyantja el a fogadósnak a délutáni esemény utolsó általa is ismert mozzanatát és megelőlegezi kimondott gondolatával a pozitív kimenetet is.
A kihozott étket aztán kedves mosollyal megköszöni, majd az étkezés közben hallottakon nem sokat gondolkozva felpattan az asztalától és  a fogadóshoz lépve kifizeti a vacsoráját.
- Kérek még egy pár percet, hogy átöltözhessek... és hamarosan kezdődik is majd a műsor. - jegyzi még meg Ludwig-nak, majd felsiet a szobájába, hogy átöltözzön és a sminkjét is rendbe szedje az alkalomhoz illően.
A kérdezgetéssel egyelőre nem foglalkozott, a beígért műsort fontosabbnak tartotta, hiszen a szavát adta és nem mellesleg abban bízik, hogy Johann-ék hamarosan felbukkannak a fogadóban.
Josef is említette ugyan, hogy megnézné a műsort, de Amelia tudja, hogy a végtelenségig nem illő a már esetlegesen türelmetlen közönséget váratni.

Ludwig erdeklodve hallgatja a hireket, latszik rajta hogy szivesen ott lett volna, hogy a sajat szemevel is lathassa a torteneseket.

Amelia rovidesen elkeszul es leer, az ivoban korulbelul ugyanannyi ember van, paran rogton erdeklodve pillantanak fele, de joparan ugy tunik meg eszre sem vettek

Johann, Gunther, Josef

A sotet utcakon kelloen gyakoriak a jarorcsapatok. Legalabbis a fobb utcakon amiket ti is hasznaltok, illetve latjatok, hogy a kereskedo negyed fele a legtobb jarorcsapat lefordul, de a Kakas fele haladva is nagyjabol meg a bekes orzott varos kepe fogad titeket. Mindenesetre errefele a sikatorok es kisebb utcak azert lathatoan mar nem annyira erdeklik az orseg embereit.

A Kakashoz kozel Josef vegul szetvalik toletek Kenyerrel, ahogy mondta korabban is hogy megnezze a Berebelit, de ti ketten meg sotetben is megtalaljatok a foagdot. Az epuletek ablakaibol meg boven szurodik ki feny es a holdfeny is jelentos, de ezen a kornyeken utcai lampak nincsenek.

A Kakasba belepve ugyanaz a latvany fogad mint Ameliat elottetek (leirast lasd ott)
A mutatvanyoslany eddigre keszult el az elokeszuletekkel es perceken belul kezdi a musort.

A baljós találkozás a jósnővel úgy tűnik teljesen a hatása alá vonta Johannt, mert még a város biztonságot nyújtó falain belül sem hajlandó elengedni kardjának markolatát. Ujjai annyira kifehéredtek a szorítástól, hogy szinte úgy világítanak az éjszakában, mint maga Mannslieb. Nem is volna gond, ha utóbbi világítana, de a minden előjel és átmenet nélkül hirtelen teljes terjedelmében megjelenő Morrlieb beteg zöld fényénél még a legbiztonságosabb utca is pokoli díszletté válik. Ráadásul a strigany asszony szavai alapján pont e hold alatt fogják a bokájánál fogva fellógatni, úgyhogy amennyire lehet, a csempész sietősre veszi a dolgot, nem törődve azzal, hogy ezért talán Gunther gyávának tartja. Bár valószínűleg a marcona férfi eddig se volt túl jó véleménnyel Johannról.

A Kakasnál távozó Josefnek csupán biccent Johann, majd nem várva meg a hajóskapitány távozását, szinte bevetődik a Kakas és Üllő további biztonságot nyújtó ajtaján. Ide legalább Morrslieb baljós vigyora nem kíséri. Belépve gyorsan körbe pillant és szakavatott szemekkel felméri a kocsma közönségét. A felhozatal elég vegyes, láthatóan senki se csattan épp ki a jókedvtől, főleg nem a fekete csuhások. Nem tudja miért - ámbár sejti -, de Johannt kirázza a hideg Morr ennyi követőjének láttán.

Tényleg rossz ómenek kísérik utamat, gondolja fanyarúan Johann. Kedve csupán akkor lesz egy kicsit derűsebb, amikor meglátja, hogy Amelia épségben visszaért a fogadóba és láthatólag épp készül pénzt keresni korábbi foglalkozása révén. Mámint a hivatalos foglalkozása révén, egészíti ki saját magát gondolatban Johann, miközben a nő felé veszi az irányt és mosolyt erőltet az arcára.
- Jó munkát, szól oda Ameliának és még kacsint is hozzá, majd helyet foglal az egyik asztalnál.
This message was last edited by the player at 12:10, Fri 22 Apr 2016.

Egyre inkább izgatottan készülődött még fenn, ami némileg meghosszabbította a várakoztatással eltelő időt.
A lépcsőn lefelé még nyugtalanul és enyhén remegő lábakkal érkezett, de ahogy a "rivaldafénybe" lépett, úgy zárt ki a tudatából minden tétova és zavaró gondolatot. Azaz csak próbált mindent, ami az idefelé úton történt eddig vele.
Szolid sminkkel leplezte a heget és enyhén láthatóan emelte ki a szemei színét és formázta ajkai vonalát. Igyekezett kellemes, tetszetős benyomást keltő arcfestéssel feldobni egyébként sem csúnyácska ábrázatát.
Johann szavaira egy pillanatig mintha elfehéredett volna és kizökkent, ám egy a csempészre vetett mosollyal és biccentéssel végül letudta és némi felvezető után, amelybe a Siratók felől korábban hallottakat is beleszőtte összekapcsolva azzal, hogy önmaga már reméli, hogy nem névtelen hullaként végzi be esetlegesen evilági pályafutását... a zsonglőrbuzogányokkal megkezdte az egyszemélyes műsorát. Akrobatikus mozdulatokkal fűszerezte a buzogányok, majd végül a dobótőrök számára már monoton egyhangúsággal való feldobását, majd el-elkapását és közel tucatnyi perc múltán fejezte csak be, hogy egy kecses meghajlás után -mosollyal az arcán- tálat vagy kalapot szerezzen és esetleges "adományokat" gyűjtsön a nézőközönségtől.

Amelia musorat eloszor csak gyenge erdeklodes kiseri, de ahogy belemelegedik egyre tobben fordulnak fele. A kocsma plafonja nem tul magas igy a lanynak egyre ugyesebb es ugyesebb megoldasokat kell keresnie amit vegul szorvanyos tapssal jutalmaznak es a korbejaro Amelianak dobalnak valamennyi ermet is.
A Siratok cehenek egyik idosebb alakja, ranezesre o nem ketkezi munkas inkabb talan balzsamozo vagy valami hasonlo munkat vegezhet, meg is veregeti Amelia kezet amikor az elmegy mellette es megszolitja - Egy kis vidamsag elkelt mar a tarsasagunknak. Koszonom. Tul sok halalt lattunk ma - veregeti meg meg egyszer a kezedet majd nyom egy ezustot bele


(Nem Morr papok hanem ahogy mondtam fekete ruhas alakok akik kozul tobben inkabb fizikai munkasnak tunnek mint muvelt embernek, de lathatoan Morr szimbolumat majdnem mind preferalja azaz valamifele kapcsolatban lehetnek az egyhazzal)
This message was last updated by the player at 09:42, Fri 22 Apr 2016.

Johann csöndben szemléli Amelia előadását, de tekintete nem időzik sokan a nő mutatványain. A férfi figyelmét sokkal jobban leköti a kocsma társasága. A fekete ruhás alakok kapcsán bizarr ötlete támad, ám pénzes szütyőjének súlya alapján lehet, hogy rossz ötlet. Eleget költött a mai napon ahhoz, hogy maradék pénzét is felélje, mielőtt valaha is eljutna az ügyvédi irodába.
Ami talán nincs is, gondolja fanyarúan és ismét görcsbe rándul a gyomra. Akár hányszor erre a fránya ügyre gondol, szinte beteges aggódás tölti el. Amikor a műsor végeztével az egyik csuhás beszél valamit Ameliához, a csempész megleli azt az alkalmat, amit keresett. Miután a nő megtette a körét és begyűjtötte a borra valót, Johann óvatos gesztusokkal jelzi, hogy legyen kedves az asztalhoz fáradni.
- Remek műsor volt, kezd bele Johann, majd minden átmenet nélkül témát vált és némileg összeesküvőbb hangnemet üt meg, tényleg, mit akart az a csuhás?

A fogadóba érkezve leülök Johann mell. A mai napra már nem tervezek programot így marad az ivás és az evés, meg a pihenés hiszen már az is rám fér. A beszélgetések figyelem csak amik körülöttem vannak és vizezett bort rendelek. A berúgás nem opció most, mert lehet még problémánk.

Lelkesen, a nemrégiben befejezett műsorra hangolódottan lépett a Siratók képviselőinek asztalához.
- Örülök, hogy kellemesebbé tehettem az estéjüket uram. - mosolyodik el őszintén, majd a kapott érmét és az öreg tenyerét a saját tenyerei közé fogja és úgy néz Eckhardt-ra.
- Reméljük a legjobbakat.
Szavai végén kicsit megszorítja az idős kezet, hogy amíg félrefordul, addig cseppet elkomoruljon.

A következő asztalnál már ismét a korábbi, bár mostanra színpadias mosollyal gyűjtötte össze az adományokat.
Legvégül lépett Johann-ékhoz.
- Nem is figyeltél... - vág vissza a csuhásra utaló kíváncsiskodás miatt hirtelenjében mintegy mellékes megjegyzésként. - Csak megköszönte, hogy néhány gondfelejtő percet szereztem a számukra a mai estén. - majd hangosabbra fogja és látszólag igencsak meglepetten méri a csempészt végig, mielőtt megszólal.
- Ó! Éééértem. Féltékeny lett az Úr. - széles, komolytalan vigyor jelenik meg az arcán és leül az asztalhoz, Gunther-rel szemben.

Johann arcára egy pillanatra zavarodottság ül ki. Teljesen más okból kérdezte meg a nőt, így a tárgytól abszolút eltérő válasz kizökkenti aktuális gondolatmenetéből. Kell egy pillanat, míg visszazökkennek gondolatai a helyes vágányra.
- Mire is volna féltékeny az úr? kérdez vissza, miközben hamiskás mosolyra húzza ajkait. Pillanatra maga mögött hagyja minden gondját és baját, csak hogy visszaszúrhasson a nő kérkedő viselkedése láttán, de az egész nem tart tovább csupán néhány másodpercnél, mert a csempész ábrázatáról leolvad a hetyke arckifejezés.
- Összefutottunk egy strigany jósnővel, miután elfutottál, mondja komoran Johann és komoly önkontroll árán tudja csak megakadályozni, hogy nehogy ismét beleborzongjon az emlékbe.
- Nekem is mondott pár dolgot, és bevallom őszintén, még a szar is belém fagyott attól, amit hallottam, mondja halkan a férfi, miközben tekintete a nőjébe fúródik. Fontos, hogy Amelia átérezze szavainak súlyát.

Kegyesen elengedi a füle mellett Johann visszakérdezését, helyette az új hírre csap le, amint a csempész arcáról lefagy a hetyke mosoly és elkomorodik.
- Jósnővel? Mesélj, mit mondott? - húzódik közelebb, de a komolytalan vigyor enyhébb változatban fedésként -a környezetük számára- megmarad az arcán.
- Na most, hogy neked is jósoltak... már rögtön nem babonás baromság. - piszkálódik.
- Egyébként a Siratók Céhének tagjai ülnek annál az asztalnál. Őket kellene a lila kezesekkel kapcsolatban megkérdeznünk, ha jól emlékszem. - jegyzi meg mintegy mellékesen.

In reply to Amelia (msg # 37):

- Babonás népek vagytok ti... lófaszt nem kell hinni egy strygannak. A szájuktól csak a lopási mániájuk nagyobb ezeknek a koszosoknak!- Szólalok meg. Amikor viszont a kéz jelzés iránti ötlet felmerül egyetértően bólintok majd színpadias mozdulattal intek hogy övé a terep. Magam pedig egyenlőre csak valami célpont után nézelődök aki kellően botor tud lenni.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 38):

- Csak gondolj bele. Nekem azzal kezdte, hogy egy helyet lát, ahol sötétség van és víz. Nem sokkal később találkoztam Manfredékkel és kicsivel később megszökött a goblinszerűség is és vajon hova? Hát nem éppen a csatornákba, ahol mint tudjuk sötétség és hát... nem éppen tiszta, de mégis csak víz található?! - némileg felháborodottan és ezzel egyetemben emeltebb hangon is válaszol Gunther hitetlenkedő flegmaságára mialatt tenyereivel az asztallapra támaszkodva felemelkedett az asztaltól, hogy aztán mondandója végén kínos mosollyal az arcán nézzen körül és kérjen elnézést mindenkitől, akit megzavart a vacsorájában.
Némi pírral az arcán helyet foglal, hogy aztán némi csend után hamarosan ismét megszólaljon.
- Inkább menj, kérdezd meg az ottani urakat, hogy van-e kedvük még egy kicsit a munkájukról veled beszélgetni. Úgyis ahhoz fűlik leginkább a fogad, hogy legyen kit temetni, szóval ne csak itt üljed el az asztalnál a hátsófertályodat, hanem telepedjék át az Úr oda, de iziben. - mutat először a Siratók céhének "asztala" felé, majd látványosan a szemeit forgatja, ami más számára mókásnak, a címzett részére inkább hergelőnek és kihívónak tűnhet.
- Komorságban közéjük való vagy úgy is! - ölt nyelvet, de arra ügyel, hogy megbosszulni egyelőre fizikailag Gunther ne tudhassa.

- Elég a gyermeteg civakodásból! förmed rá két társára a csempész, mielőtt elfajulhatna a beszélgetés. Természetesen ügyel arra, hogy hangja és modora lehetőleg az asztaltársaságon belül maradjon, de rossz kedvét valószínűleg még Altdorfból is látni lehet. Amikor végül Ameliára néz megint, egy üldözött, sőt, elátkozott ember tekintetével találja szembe magát a nő. Mintha Johann a saját sírját látta volna nemrég.

- A jós teljesen meglepődött, hogy lát, miközben sose találkoztunk korábban. Maga is meg volt rettenve és egy fillért nem kért a jóslatért. Azért abban mindannyian egyetértünk, hogy ez nem tipikus viselkedés ebben a szakmában, néz kérdően Ameliára és Guntherre. Valószínűleg egyikük se tud vitába szállni vele, egyáltalán nem természetesen, hogy egy strigany jósnő ne kérne bármilyen ellenszolgáltatást munkájáért cserébe.

- Ráadásul nem is jóslatról van szó, nem a szó megszokott formájában. Azt mondta, hogy látott engem álmában, ezért ismert fel. Elmondása szerint a bokámnál fellógatva látott a telihold előtt, miközben egy rózsáról vér csöpög rám. Meg hogy tele van a jövőm baljós ómenekkel, folytatja halkan, kizárólag kettejüknek címezve a mondandóját. Az nem számít, hogy Gunther is hallott korábban mindent, de Ameliának el kellett mondania. Tekintettel a minden előjel nélkül hirtelen kiteljesedő Morrsliebre, ez egyáltalán nem hangzik úgy, hogy a strigany jósnő pénzsóvárságból elkövetett életvitelszerű hazudozásnak részét képezné ez a mostani jóslat.

Johann lepillant kezeire, mint aki csak most veszi észre, hogy enyhén remegnek. Jól rányomja őket az asztalra amíg alább nem hagy a félelem. Többször is nagy levegőt vesz, hogy megnyugtassa feldúlt idegeit.
- A csuhásokkal tényleg beszélni kéne, de nem csak a tetoválások miatt, hanem amiatt is, amit Josef mesélt, sandít Guntherre Johann, de nem mond ennél többet. Marcona társa minden antiszociális megnyilvánulása ellenére nem teljesen buta, így a csempész úgy gondolja, hogy nem szükséges további magyarázatot fűzni szavaihoz.

Amig beszelgettek megerkezik Josef, rogton felmarkol egy nagy kupa sort es ugy zuttyan le az egyik szekre hogy az hallhatoan megreccsen es csoda hogy nem zuzodik apro darabokra - Ugye nem kestem le? - kerde mikozben nagyot kortyol a habzo nedubol. - Siettem, csak meg kellett gyozodni rola minden rendben van e. Probaltam Kenyeret a hajon hagyni, de valahogy nem akart ram hallgatni - legyint egyet mikozben Kenyer leheveredik az asztal labahoz es erdeklodo fejjel nez korbe
This message was last updated by the player at 21:53, Tue 26 Apr 2016.

- Ha a műsorra gondolsz, akkor igen, válaszol a hirtelen felbukkanó, majd vehemensen az asztalhoz huppanó Josefnek. Úgy tűnik a hajóskapitányt nem nagyon érdekli Johann válasza, mert máris elkezd valamit magyarázkodni a kutyával kapcsolatban. Mi a francot keres még mindig itt ez a bolhafészek?
- Ezek szerint a hajóval minden rendben volt..., mondja Johann, hogy ezzel pontot tegyen Josef hihetetlen kalandjának végére, mielőtt a kislevi elmeséli, hány kósza éjszakai pillangóval futott össze eközben és milyen egzotikus betegségekkel tarkították. Számára legalábbis úgy tűnik, hogy a hajósok sportot űznek a szokatlan és kiismerhetetlen nemi betegségek minél teljeskörűbb megismeréséből.
- Épp most akartuk megkérdezni Morr italozó cimboráit, hogy esetleg mesélnének e nekünk a munkájukról. Hátha kedvet kapunk, folytatja morbid félmosoly keretében a csempész.

In reply to Johann Munroe (msg # 42):

- Az a látomás nem is te voltál ha érted! Szóval nem kell befosni egy kis bugristól még ha akár igazat is szólt valamilyen isteni csoda folytán. Viszont a sok kétkezi temetőshöz nem sok kedvem van most se. Úgyhogy a beszéltetést rád hagyom amíg a kedvem meg nem érkezik.... - majd intek a kocsmárosnak sörért miután gyorsan elpusztítom a nem rég kapottat.

Josef kisse bosszusan legyint egyet - Pedig szivesen megneztem volna, de ha Ursun igy akarta. - Majd amikor eljutnak rendesen az agyaba Johann szavai azert icsit furan nez es megkerdezi - A temetesrol? Mirol lehet arrol meselni? - erti felre az elejtett szavakat, de lathatoan lelekben valoszinuleg megvonta a vallat mert csak kortyol meg egy korty sort ra
This message was last updated by the player at 21:33, Sat 30 Apr 2016.

Johann lemondóan csóválja fejét Gunther szavai hallatán. A másik férfi úgy tűnik nem szánt túl sok gondolatot a jósnő szavaira, de a csempész eléggé frászt kapott a strigany nő szavaitól, így a kocsma felé sétálva sokat gondolkozott a jóslaton. Az igazi Kastor, már ha egyáltalán ez volt az igazi neve, napok óta halott volt, ráadásul innen nagyon messze. Mekkora esélye van annak, hogy a jós egy napokkal ezelőtt és több száz mérföldre innen meghalt férfiről álmodott, akinek a tökéletes hasonmása pont abban a városban bukkan fel, ahol a vándorcirkusz épp felverte sátrait? A jövendőmondónak még származása, foglalkozása és természete ellenére se volt semmi oka úgy megijedni Johann láttán. Ez pedig azt jelenti, hogy a strigany asszony saját legnagyobb meglepetésére tényleg összefutott az álmában látott férfival, ezáltal igazolva, hogy nem csak egy buta színjáték volt.

- Nincs egy órája sem, hogy beszélgettünk valamiről, erre itt értetlenkedtek nekem? Ha többet szeretnénk megtudni azokról, akik szokatlan hirtelenséggel Morr elébe járultak, akkor talán érdemes azokat is megkérdezni, akik őket saját két kezükkel helyezték az ibolyák alá, magyarázza ötletét Johann, továbbra is megpróbálva körülírni célját. Tekintettel arra, hogy az egész balhé valószínűleg a bögenhafeni alvilág legnagyobb kutyáját érinti, jobb, ha nem mond ennél többet. Természetesen félti annyira az életét Johann, hogy szavainak hangereje lehetőleg ne tegye lehetővé a hallgatózást.

Mikor társai inkább sörükbe feledkeznek ahelyett, hogy az együttműködési szándék legkisebb jelét is mutatnák, Johann felfortyan. Hogy tudnak ilyen közönyt mutatni, amikor emberéletek - és nem utolsó sorban egy hatalmas vagyon - forognak kockán? Magában morgolódva feltápászkodik az asztaltól, a söntésnél rendel magának egy kupa sört, majd ahelyett, hogy visszatérne az asztaltársasághoz, a sírásók felé veszi az irányt. Miközben megközelíti a csöndben iszogató fekete ruhások asztalát, gyorsan végig gondolja, hogy milyen ürüggyel álljon elő, amivel beszélgetést lehet kezdeményezni.

- Elnézést uraim, zavarhatom Önöket egy kicsit, kérdezi meg a társaságot az asztalhoz lépő Johann. A még mindig a nemesi ruházatot viselő csempész előveszi legbarátságosabb mosolyát és amennyiben nem ellenkeznek, oda húz egy üres széket is helyet foglal.

- Bocsánat, ha feltételezésem téves, de Önök véletlenül nem sírásók, teszi fel a következő kérdést, és reméli, hogy igaza van, illetve nem küldik el egyből melegebb éghajlatra. Remélhetőleg megnyerő modora kompenzálni tudja a megjelenése által feltételezhetően kiváltott ellenérzéseket.

In reply to Johann Munroe (msg # 40):

Némileg megszeppenve elhallgatott, majd el is komorodott, amikor Johann megrettent ábrázatával nézett szembe.
Nem sokkal később -a jósnő álmát hallván- pedig a kérdő tekintetre bólogatott, hogy egyetért.

Josef érkezésekor is szótlan maradt, a többiek beszéltek helyette.
Annyit azért még hozzáfűzött a műsorról való lemaradáshoz, hogy ha nem sietős a következő indulás a folyami hajós számára és a fogadós is rábólint, akkor másnap este ad egy ráadásfélét az érdeklődőknek. Ez esetben Josef-re is számít, de nem várhat rá sokáig, ezért legközelebb próbáljon meg korábban érkezni.

Mivel a helyi alvilágban/kereskedőkkel történtekről való korábbi beszélgetésre nem figyelt, ezért meglepetten nézett az még három asztaltárs hol egyikére, hol másikára a temetés, a Siratók és a Josef-fel beszéltek közti összefüggést nem értve.
Még Gunther-t is elfelejti piszkálni.

In reply to Johann Munroe (msg # 46):

Az idosodo uriember biccent es int, hogy nyugodtan foglalj helyet majd mikor megkerdezed sirasok e valaszol ra - Nem sirasok, vagy nem mind. Ludwig es Egon azok - mutat ket csondben iszogato alakra akik lathatoan ketkezi munkat vegeznek, a tenyeruk kerges es a kormeik koszosak es repedezettek, akivel te beszelsz annak sokkal finomabb kezei vannak es valoszinuleg a testi ereje es kitartasa sem lenne meg ahhoz hogy komoly asomunkat vegezhessen - En Eckhardt Wach vagyok, balzsamozo, de mindannyian a Siratok cehenel dolgozunk - a mindannyiannal korbemutat az asztaltarsasagon mire a korulotte ulok csendben bolintanak - A mai nap kimerito volt es mivel a fesztival mai esemenyeirol lemaradtunk csak beultunk egy vacsorara es par kupa italra -
This message had punctuation tweaked by the player at 23:25, Sat 07 May 2016.

- Értem, feleli Johann, miközben biccent a bemutatott embereknek, komor egy munka az Önöké, de az áldozatos tevékenységük nélkül nem tudnánk Morrnak tetsző módon búcsút mondani szeretteinknek.

A csempész rövid szünetet tart, hogy a cégtagok megemészthessék szavait. Johann érzi, hogy talán a társaság általános műveltségéhez képest túlzottan is komplikáltak szavai, de ennek is megvan a célja. Érezni fogják, hogy az asztalukhoz épp letelepedő, jómódúnak tűnő férfi elismeri és fontosnak tartja munkájukat, nem pedig lenézi őket morbidnak is nevezhető foglalkozásuk miatt.

- Esetleg egy italra meghívhatom Önöket? kérdezi a férfi, miközben kényelembe helyezi magát az asztal melletti egyik széken. A válaszok függvényében rendel még néhány kupa vagy korsó italt, majd ismét a társaságra fordítja figyelmét, azon belül is az önkéntes szószóló Eckhardtra.

- Én voltam a vásárban a barátaimmal, szívesen mesélek róla, folytatja Johann és beszámol a vásárban látottakról, hosszan ecsetelve a meglógott mutáns goblinra vonatkozó részt, majd hogy enyhítse kicsit a csatornákban bolyongó rém képét, beszámol a különféle étkekről és látványosságokról. Mikor a vásári forgatag leírásának végére ér, arcára csüggedtség ül ki.

- Bevallom, én nem mulatni mentem oda, hanem mert kerestünk valakit. Egy jó barátom hajóján dolgozott a fickó. Megbízható, szorgos legény, csak elcsábította a szívét egy pénzéhes némber. Egy idő után minden pénze ráment a légyottokra és miután pár napja befutott Bögenhafenbe barátom hajója, a legény meglógott a kapitány pénzével. Abban reménykedtünk, hogy talán a vásárban rálelünk, ahogy arra a rosszvérű nőszemélyre költi a pénzt, de sajnos nem futottunk vele össze, sajnálkozva csóválja a fejét a férfi, majd folytatja, és hát biztosan tudják ... egy ekkora városban hamar híre megy, hogy valaki sok pénzzel a zsebében lófrál. És mivel több nem napja nem bukkanunk a nyomára, félek, hogy esetleg Önök látták utoljára. Tipikus folyami matróz legény, épp csak 20 éves, jóképűnek mondható, Pieternek hívták. Ha különleges ismeretőjelet kéne mondanom... hmm... volt egy tetoválás rajta, ami egy lila kezet ábrázolt.

- Nem látták véletlen? kérdezi Johann, majd gyorsan kiegészíti korábbi szavait egy újabb hazugsággal, Nem azért kérdezem, mert a pénzt hajkurászom, de jó legény volt, nem örülnénk, ha meghalt volna. Oly sok jót tartogat számára az élet, a pénzt pedig vissza lehet utólag is fizetni.

A felkinalt italt elfogadjak es legtobben elegedett hummoges kozepette kortyolgatjak a nedut.

Amig a tobbiek isznak Eckhardt valaszol - Sajnos nem segithetek. JObbara az elokelobbek temetkezeseinel segedkezek, most is csak az emberhiany, vagyis a megemelkedett temetesszam miatt vettem reszt. - mondja majd hozzateszi - De ilyesmi tetovalasra nem emlekszem, bar mint mondtam en egyebkent is jobbara a kornyekbeli csaladok idosebb tagjait segitek orok nyugalomra helyezni -
Az egyik alak akit korabban Egonkent mutatott be kicsit osszerezzen kozben mire Eckhardt kerdon nez ra.
This message was last updated by the player at 22:53, Tue 10 May 2016.

A rairanyulo tekintetek elol egy ideig a poharaba kortyolva probal szabadulni majd amikor belatja hogy ez nem tarthat orokke megjegyzi - Nem. En sem. Csak eszembe jutott. Szoval az utobbi hetekben eleg sok halottat temettunk. Joval tobbet mint szoktunk es szoval - nyel egyet es megszoritja a nyakaban logo hollo alaku medalt majd szinte suttogva teszi hozza - Par holttestbol hianyoztak... reszek. Akar lehetett hogy Pieter is koztuk volt, a mainal peldaul - ujabbat nyel - Morrnak hala nyugalomra helyeztuk mielott meg -
This message was last updated by the player at 22:59, Tue 10 May 2016.

A balzsamozo a fejet csovalja es mint valami idos tanar magyarazza - Paran tulsagosan is babonasak. - utal Egonra es rosszalloan is nez ra - A Godorben a helyzet nem tul rozsas es a bunozok egymas kozott neha durvan jarnak el. Volt ilyen korabban is, csak most kicsit tobb. - majd hozzateszi - De meg ha lenne is benne barmi igazsag. Most mar Morr hatalma megvedi oket. - mire mindannyian buzgon bologatnak
This message was last updated by the player at 23:02, Tue 10 May 2016.

A sirasot azonban nem ilyen konnyu lerazni - De a szive hianyzott es a nyakan is. Szoval a nyakan is voltak - majd mivel kap meg egy feddo nezest inkabb felemeli a kupajat es arra koncentral
This message was last updated by the player at 23:04, Tue 10 May 2016.

Mikor elkezdek jó kedélyű lenni az italozás miatt, szétnézek van e valaki komorabb figura aki nem sírásó. Úgymond egy magamfajtát vagy egy "céhtagot" keresek. Ha itt nincs akkor a kocsma mellé kimegyek vizelni és ott is szétnézek hogy ne e valakiből behajtanak éppen a dolgos kollégák. Az hogy az akrobatalány ott ül mellettem cseppet sem izgat, szó nélkül teszem a dolgomat....

- Köszönöm, szavaik részben megnyugvással töltenek el, hogy talán még életben van Pieter. Remélem előbb-utóbb helyre áll az esze és magától visszajön, sóhajt fel megkönnyebbülten Johann, majd arca ismét elkomorodik mikor a beszélgetés ismét elkomorodik. Saját italát lassan kortyolgatja, úgy hallgatja, ahogy a siratók mondanak néhány aggasztó dolgot. Mindenesetre olyan információk hangzanak el, amik egybecsengenek a Joseftől hallottakkal.

- Mik voltak a nyakán? néz érdeklődően az italába temetkező Egonra, hátha többet elárul a város szegénynegyedében, a Gödörben történő eseményekről. Vagy legalábbis mond valamit, aminek ismeretében a helyi hírek további kontextust nyernek.

In reply to Johann Munroe (msg # 55):

Eckhardt megrovo tekintetevel mit sem torodve Egon talan kisse tul szinpadiasan is ravagja - Fognyomok. Harapasok. Hallottam ilyenrol. Par eve az egyik vasarban egy strigany meselte ilyesmirol. Vampirok. - jelenti ki hatarozottan - Meg jo hogy Morr megved minket kulonben mar ki tudja mi lenne -
This message was last updated by the player at 22:25, Thu 12 May 2016.

Eckhardt bocsanatkeroen nez rad de azert latod hogy paran bologatnak az asztal tuloldalan - Termeszetesen ez csak mendemonda. Strigany mesekre alapozva - nez ugy mint akinek ez mar sok mindent elmond - Ha barmifele vampirok felbukkantak volna a kornyeken akkor Kracht atya tudna rola. -
This message was last updated by the player at 22:28, Thu 12 May 2016.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 54):

Gunther korbenez a fogadoban de senki olyat nem lat aki biztosan a helyi bunszovetkezetekkel allna kapcsolatban. A legtobben egyszeru ketkezi mesterembereknek tunnek a Siratok cehenek tagjain kivul.
Penget lathatoan tobben is viselnek, foleg keseket es egyeb munkaeszkoznek tuno dolgokat, de egyik sem tunik tulsagosan felfegyverezettnek.
Az utcara kilepve is viszonylagos nyugalom honol. A hold beteges fenyeben nem nagyon latni mozgast, a jarorcsapatok jellegzetes hangjait sem hallani, valoszinuleg ezt a kornyeket kevesbe orzik mint a kereskedonegyedet.

Most az egyszer Johannak nem kell megjátszania az arcára telepedő kifejezést. Felvont szemöldökkel, hitetlenkedve néz Morr fiatal szolgájára. Utazási során már hallotta párszor a vámpír szót, melyet mindig riadtan, rettegve súgtak egymás közt az emberek, de saját maga sose látta még csak nyomát sem ezeknek a titokzatos lényeknek. Igazság szerint az általános rettegésen kívül nem is igazán hallott semmit ezekről a vámpírokról, úgyhogy még csak elképzelni sem tudja hirtelen, hogy miként festhet egy ilyen bestia. Biztos valamiféle furcsa kígyószerű mutáns lehet, ha a harapása az egyik jellegzetes támadása.

- Hallottam már emlegetni őket, de még senkivel se találkoztam, aki látott volna egyet is, mondja olyan hangon Johann, ami alapján nehéz eldönteni, hogy most akkor elhiszi a vámpírok létezését vagy sem. Strigany mesék? A gondolat kellemetlenül befékszeli magát elméjébe és elgondolkodik azon, hogy esetleg a jósnőtől további információkat lehet szerezni, még ha nem is feltétlen saját problémájára. Legalábbis Johann nagyon reméli, hogy a kettőnek a Sigmar adta világon semmi köze egymáshoz.

- Viszont nagyon remélem, hogy Pieter nem ebben a Gödör nevű kocsmában húzza meg magát, különben mégis csak veszélyben forog az élete, teszi hozzá Johann és megpróbál olyan arcot vágni, mintha tényleg féltené a nem létező matrózlegény életét.

Johann meg egy ideig beszelget a Siratok cehenek tagjaival. Baratsagos alakoknak tunnek meg ha nem is mind tulsagosan okos vagy tanult. Mindenesetre megtudja hogy a Godor a Bogen eszaki oldalan elterulo negyed neve, aminek a hire elegge legendas. Azt meselik hogy ejszaka meg a varosi orseg sem mereszkedik be, de nappal azert nem kulonosebben problemas.
Valamennyi alapveto informaciot kap a varosrol is, mint hogy menlyik koryeknek nagyjabol milyen a hire es megtudja hogy Morrnak nincsen temploma csak egy szentelye kint a varoson kivul talalhato temetoben, de Morr egy papja a Siratok cehenek cehhazaban lakik es a legtobbszor a ket hely egyiken tartozkodik.

Gunther nem szur ki senkit aki egyertelmuen az alvilaghoz tartozna, meg a koldusok is eltuntek ejszakara, rovid kinttartozkodasa alatt pedig nem botlik utonallokba sem akik eppen kifosztanak valakit igy visszater.
Az ivoresz szepen kiurul, a nem bent lakok rovidesen hazaindulnak mielott meg tenyleg nagyon kesore jarna, Josef majdnem legutolsonak tavozik,  a fogados pedig bezarja a kulso ajtot.
Miutan megbeszeltetek amit meg akartatok mindannyian nyugovora tertek.

Masnap a Morrsliebnek nincsen nyoma, nyugodt kellemes napnak tunik a mai. A fesztival masodik napja kezdodik.

Johann lassan iszogatja sörét, miközben óvatosan kérdezősködik és még kijelentéseit is úgy fogalmazza meg, hogy valamelyik beszélgetőtársa késztetést érezzen a válaszolásra. A csempész egy idő után egészen belefeledkezik ebbe a hazudozósdiba és azon kapja magát, hogy kellemesen szórakozik. Mikor végül a munkásemberek úgy döntenek, hogy haza mennek, Johann megköszöni a beszélgetést és miután tett egy rövid kitérőt, hogy könnyítsen magán, visszatér társai asztalához. Ott aztán beszámol arról, amit sikerül megtudnia, kihagyva a fölösleges és témához nem kapcsolódó részleteket. Mondandóját a következő szavakkal zárja.

- Ha tényleg valami természetfeletti erő okozza ezeket a szokatlan eltűnéseket Josef kapcsolati köréből, akkor bizony jobb nem is bojgatni a témát. Viszont biztos vagyok benne, hogy egy korábbi útitársunk érdeklődését felkeltené a dolog. Én viszont most nyugovóra térek, már ha nem lesznek rémálmaim a mai naptól, fejezi be Johann, majd jó éjszakát kíván társainak és felmegy a szobájába. Az éjszaka remélhetőleg gondtalanul telik és nem próbálja senki megölni.

Másnap reggel korán ébred és csak nagy nehézségek árán tudja szemeiből kidörzsölni az álmosságot. Nem emlékszik, mint álmodott, de az összetúrt ágynemű ez alkalommal nem valami fehér néppel töltött éjszaka eredménye. A nap első pillanatait kicsit megsavanyítja, hogy szintén a szobában hortyog a sörszagot árasztó Gunther is, de Johann hamar túlteszi magát ezen. Miután felfrissítette magát egy tál víz segítségével, felöltözik és lemegy a fogadó földszintjére és rendel magának egy kis könnyű, hideg élelmet. Kényelmesen elfalatozgat, közben pedig a személyzet épp aktuálisan jelen lévő tagját faggatja, hogy történt-e valami az éjszaka folyamán, van-e valami hír a vásárból meglépett mutáns zöldbőrű kapcsán és hasonlók.

A fogadoban lemenve reggel friss cukros illat lengi be a kornyeket. A fogados kisse almosan asitozik, de lathatoan elegedetten nez korbe. Ilyen koran valoszinuleg meg kevesen mennek ki a vasarba es igy kihasznalva frissen sutott almas lepenyekkel probalja becsabitani a kornyeken dolgozokat.
- A goblin. Hallottam rola, csunya historia. Reggel a pek meselte, hogy egy varosortol hallotta, szoval a lenyeg, hogy vege van. Nem okoz tobb problemat. Hala Sigmarnak. Mas esetben persze felvetodne hogy hogyan is voltak azok a zsakok igy feltornyozva, de azt hiszem ez esetben megbocsajthato a dolog, nemdebar? - mondja vidaman es mar fordul is hogy ujabb adag lepenyt hozzon.
This message was last updated by the player at 23:02, Thu 19 May 2016.

A reggelihez kapcsolódó szennyeződések elkerülése végett Johann még nem vette fel az egy nappal korábban méretre készítettet ruháját, így nyugodtan tud falatozni. A friss lepény illata kellemes, ám mivel nem kimondottan édesszájú, így hidegen hagyja az édesség gondolata. Érdeklődve hallgatja a fogadós beszámolóját, majd két falat között ismét megszólítja a férfit, miután az visszaért az újabb adag friss lepénnyel.

- Örömmel hallom, hogy a város őrsége ennyire talpra esett. Kevés az olyan hely, ahol ilyen szempillantás alatt véget vetnek egy ilyen veszedelemnek, mondja a csempész, majd elgondolkodó hangnemben folytatja, ámbár biztos vagyok benne, hogy a cirkusz tulajdonosa nem fog repesni az örömtől e hír hallatán. Nem kevés pénzbe kerül egy ilyen különlegesség megkaparintása.

- Várjon csak, milyen zsákok? kérdez vissza rövid habozás után Johann, mint aminek csak most esik le, hogy mit is mondott a fogadós.

Ludwig gyorsan felvesz egy rendelest majd amugy felig figeylve valaszol csak mikor legkozelebb arra jar - Azt hiszem kukoricas zsakok voltak, vagy valami ilyesmi. Talan buza. - majd amikor leesik neki, hogy nem errol kerdezted  kiigazitja magat - Hat a kikotoben. A raktarban. Hogy melyikben azt nem tudom, de azt hallottam egy nagy rakas zsak zuhant ra es agyonnyomta. Mit mondjak nem kar erte, de azert szivesen megneztem volna elobb. - razza meg a fejet kicsit - Mindenesetre ma kimegyek a vasarba en is, csak van meg mas latnivalo is, nem? -
This message was last updated by the player at 18:57, Sat 21 May 2016.

Reggel fáradtan kelek, az ágyba csak bedőltem miután ledobtam magamról a csizmát, a kalapot és az övet. Ezeket gyorsan magamra is aggatom majd lemegyek és keresek egy vizes dézsát amiből egy nagy vödörrel a fejemre öntök hogy felfrissüljek. Ekkor a fejembe csapom a kalapot. A reggelit elfogadom hogy éppen ez a menü, nem különcködök, igaz a gyomromnak valami sós jobban esne de édesből viszonylag ritkán van lehetőségem lakmározni. Így nem fogom vissza magam. Eleinte csak a fejemet tömöm az asztalnál és vizet iszok meg hallgatok. Majd miután a gyomrom kicsit javult a második kupa vizet a padlóra kiöntöm, majd a kocsmárosra nézek.

- Hozz vizezett bort...- aztán amikor látom hogy a dolgára megy ránézek a nemesünkre - Ma neked a könyvtárba kell gubbasztanod megtudni mi a fasz van a családoddal. Én addig elmegyek a gödörbe. Aztán meglátjuk mi lesz.- majd egy újabb szelet lepényt tömök az arcomba.

- Van, bizony, feleli Johann, akit egyszerre megnyugtat és aggaszt a tudat, hogy egy a balsors e fura fintora végzett a szökevény mutánssal. Mostanában túl sok véletlen egybeesés volt az életében ahhoz, hogy el tudja hinni, a mocskos kis teremtmény tényleg egy szimpla baleset áldozatává vált volna. Mindenesetre ez egy olyan gondolat, amit inkább nem követ, mert van elég gondja így is, a zöldbőrűért pedig sosem kár.

Amikor megjelenik Gunther is a fogadóban, a csempész biccent a másik férfinak és int a maga melletti szabad helyre. Úgy tűnik a marcona társa megpróbált adni a higiéniára, de leginkább csak egy látszatintézkedésre telt. Johann a nedves kutya szagot figyelmen kívül hagyva falatozik tovább és már épp szóra nyitná a száját, amikor amaz kiosztja neki a parancsot. A kezében lévő falat a szája felé félúton megáll, míg Johann elgondolkodik azon, hogyan is reagálja le a dolgot. Az álcájuk szempontjából már mindegy, ezen túl nehezen hiszi el a fogadós, hogy ki a nemes és ki a szolgáló, úgyhogy fölösleges lehordani Gunthert. Marad a közöny.

- Neked is jó reggelt, derék cimborám. Látom kellően felfrissítetted magad. A napi teendőimről pedig nem feledkeztem meg, mindenesetre köszönöm a szűkszavú emlékeztetőt, válaszolja, majd végül szájába tömi az addig várakozó falatot.
- Remélem tudod, hogy miért mész oda, különben a Siratók céhének tagjai előbb fognak italozni veled, mint én.

Amelia is elokerul es miutan mindannyian megreggeliztek elindultok megbeszelt celjaitok fele. Amelia Johannhoz csapodik, bar lathatoan nem igazan lelkesiti az hogy orakat keresgeljen valami poros irattarban.
A negyedbol kierve a foter fele veszitek az iranyt, hiszen a varoshaza ott van es ahogy megtudtatok tegnap este, a Bogenen uzemeltetett komp is nagyjabol ebben az iranyban talalhato. (Ahogy emlitettem is a Godor a folyo tuloldalan van)

Johann, Amelia, Gunther
link to a message in this game