- A legjobb szoveteket tartjuk - mosolyodik el a nagy megrendeles hallatan - Par nap es barmit megvarrok beloluk - mutat a kiteritett kelmek fele. Johann latott mar ezt azt es nem mindegyik eppen nemesi kelme, de vannak bennuk egeszen jok is, azok elmennenek nemesi utazo ruhakent akar.
- Van par felig kesz modellem is, persze abbol kisebb a valasztek, de par ora alatt az urra birnam szabni oket - persze te sem ma jottel le a falvedorol, a felkesz ruhak sosem mutatnak majd annyira jol mint ha pont rad varrtak volna, de neha visszamondja valaki a megrendelest es a szbon marad a befejezetlen ruha. Ahogy mutogatja van egy-ket egeszen hiheto is.

- Jatektechnikailag ezek nem sokat jelentenek, lenyegeben nem akarom ezzel hosszan huzni az idot ha akartok valamit venni megtehetitek az OOCben vazolt alapon -
This message was last updated by the player at 00:58, Wed 17 Feb 2016.

Johann nem nagyon veszi észre Amelia duzzogását, mert már a szabó szavait követően máris elkezdi válogatni a portékát. Egyszer egy hétig közös karavánon utazott egy kereskedővel, aki részegen rendkívül közlékeny volt a portékáját illetően, melynek jelentős részét különböző textilek és kelmék alkották. Bár a részleteket annyit nem jegyezte meg a csempész, a legfontosabb iránymutatásokra azért még emlékszik, így legalább részben kompetens vásárlónak tűnik, ahogy mustrálja az árut. Amikor a nő végül kijelenti, hogy távozik, Johann Amelia hanghordozásából kezdi sejteni, hogy valamivel megbántotta.

- Vigyázz magadra, szól a boltból kilépő Amelia után, majd tűnődve megcsóválja a fejét és egy pillanatig elgondolkodik azon, hogy a nő után menjen. De aztán végül marad. Most az a legfontosabb, hogy megfelelő ruhája legyen az ügyvédekkel való találkozáson és bebiztosítsa a mindannyiunk számára fontos örökséget. Johann visszafordul a szabó felé.

- Nem rossz a portékája, bár már láttam ennél szélesebb választékot is, kezd bele a csempész a természetéből fakadó alkudozásba. - Ráadásul az a tileai selyem például színhibás, míg az a breton kelme molyrágta. Jobban is ügyelhetne, mit kínál a vevőinek, jegyzi meg kissé lefitymálóan.
- No, mutassa azokat a félkész darabokat, hátha látok valami olyasmit, amiért még aranyat is hajlandó vagyok kiadni, folytatja Johann és kezével int, hogy hozza elő a szabó a ruhákat. Ezek után csak idő kérdése, hogy összeállítson valami megfelelőt, amit lehetőleg minél kevesebb vesződséggel a méreteihez lehet igazítani. Mivel elég sokat találkozott nemesekkel, van elképzelése, hogy egy utazás során milyen ruhákat hordanak. Semmi báli gönc vagy túlzott csicsa, de minőségi, strapabíró anyagokból készüljön, miközben szabása legyen elegáns.

09:02, Today: Secret Roll: Johann Munroe rolled 8 -- 4 degrees of success using the Warhammer Test system with a target number of 50.  Haggle.

Végre egy jó dobás. Egyébként a Jó (3 arany) és Legjobb (10 arany) között félúton szeretném belőni a ruha minőségét, majd abból alkudni.

Mar del is elmulik mire befejezi a szabo a munkat. Johann vegul kenytelen kelletlen 5 aranyat fizetett erte, de egeszen jol nez ki. A sajat velemenye szerint mint egy nemes. Na jo, annyira talan nem jol, de mindenkeppen mint egy gazdagabb polgar, talan egy utazo nemes. A furdes es az uj ruha utan kevesen mondanak meg rola hogy nem is oly regen meg az erdoben futott az eleteert a farkasok elol.

Gunther is talal maganak megfelelo ruhazatot. Semmi kulonosebb csillogas, de jo, eros vaszonbol uj ruhak, amiket a szabo gyorsan a langaleta Guntherre alakitott. Sehol egy kopas, sehol egy folt. Ha az abrazata es a fogai mashogy neznenek ki akar meg valami mesterembernek is elmenne Gunther. Igy persze valamelyest romlik az osszhang, de hatarozottan kulturaltabban nez ki az onjelolt hos.

Gunther 3, Johann 5 aranyat koltott
This message was last updated by the player at 23:57, Wed 17 Feb 2016.

A csempész elégedetten szemléli a szabó tükrében új ruháját, bár arckifejezése alapján azt lehetne hinni, hogy éppen csak elfogadhatónak tartja a mesterember munkáját, de inkább nem reklamál, mert legalább gyorsan elkészült. Johann végül kifizeti a szabó munkájáért az öt aranyat, és bár lelkének egy kis darabkája meghal, amikor ennyi pénzt kiad csupán egy ruháért, azért reménnyel tölti el a tudat, hogy ennél sokkal több pénzre tehet szert, ha összejön az örökség. De mindent szépen sorjában.

Miután új ruhájukban kilépnek az üzletből Guntherrel, a csempész a másik férfira néz.
- Ezzel meg is volnánk. Egész jól áll neked ez a ruha, méri végig Gunthert, majd körbe néz az utcán és próbálja ismét betájolni magát.
- Merre van az a bank, ahova elkísérhetlek?

A sokkal elfogadhatobban oltozott paros rovid kerdezoskodes utan eljut a foterre ahol a Birodalmi Kereskedelmi Bank helyi epulete all.

Johann, Gunther
link to a message in this game

Amelia

Amelia gyors utemben halad a befele igyekvo emberek kozott neha-neha kerulgetve azokat, a varoskapunal sem akad meg kulonosebben, az orseget megkettoztek, de lathatoan nem akarjak a befele tarto embereket kulonosebben zavarni, inkabb a rend fenntartasara es a kapu biztositasara vannak ha az ejszaka folyaman valami megis tortenne.

Igy aztan Amelia vegul picit kifulladva de minden gond nelkul eleri a kakast. A lany alighogy belep Ludvig rogton odasiet - Mar azt hittem elmarad a musor - kicsit kozelebb hajol ugy suttogja szinte - Pedig elkelne valami kis vidamsag mert elegge lehangolt a kozonseg ma, meg az sem lelkesitette oket tulsagosan fel, hogy emlitettem a programot - csovalja meg a fejet - A siratok cehe sosem eppen a vidamsagarol volt hires - teszi hozza meg halkan majd megkerdezi - De en csak itt fecsegek mikor egy meleg vacsora meg valamifele innivalo gondolom jol esne, nem? - kerdezi es mar siet is el (Kiveve ha megallitod valamifele keressel)

Korbenezve az ivoban egyebkent tenyleg feltunik hogy egy csapatnyi fekete ruhas alak iszogat csendesen. Ha Ludwig nem emlitette volna is eselyesen gondolhattal volna ra hogy valamifelekeppen a halal uraval vannak kapcsolatban, hiszen gyaszos abrazatuk mellett tobbuk nyakaban Morr szimboluma log ambar a legtobbjuk nem tunik elegge kifinomultnak ahhoz hogy pap legyen. Inkabb ugy gondolod sirasokrol es a temetkezessel kapcsolatban allo egyeb ketkezi munkasokrol van szo.
This message was last updated by the player at 20:46, Tue 05 Apr 2016.

In reply to Ludwig Preiss (msg # 23):

Nem figyelte a holdat, csupán az Ãœllő és Kakas előtt állt meg, hogy az idő miatt felnézzen az égre. Emiatt aztán kissé lihegve torpan meg az elé siető Ludwig előtt.
- Ó, akkor ezek szerint senki sem mondta még, hogy a szörnycirkuszból egy goblin a csatornákba menekült? - csodálkozik rá a fogadósra, szintén csupán halkan említve a korábbi vásárt felbolygató eseményt.
Majd enyhén bágyadtan elmosolyodik és lelkesebben bólint egyet a meleg vacsora említésének ígéretére.
- Valóban jól esne. Köszönöm.
Amikor Ludwig elsiet, egy hosszúnak tűnő percig elidőzik még a várható közönséget felmérve.
Cikázó gondolatait a hetek óta alig gyakorolt egykori műsora és a fesztiválon látott hasonszőrűek műsora alkotja, amibe belelopja magát egy pillanatnyi hidegrázás átélése is, amit a temetetlen holtakkal kapcsolatos babonák és a jósnő említette mosolygós Morrsliebe nemsokkal ezelőtti látványa váltott ki nála.
Végül nyel egyet és keres egy szabad asztalt, hogy bevárja a vacsorát és csak a kissé kapkodó, enyhén izgatottan végrehajtott evés után fog felsietni a szobájába.
Falatozás közben igyekszik az esetleges beszélgetések általa is hallható nagyját elcsípni és megjegyezni.

Ha esetleg nem hangzik el semmi, akkor sietősebben végez az evéssel és hamarosan felillan a szobájába átöltözni és előkészíteni a kellékeit.
A lépcsőkön már azt remélve kapkodja majd a lábait, hogy mindent rendben talál és a szobája is érintetlenül -ahogyan korábban hagyta, úgy- várja.

In reply to Amelia (msg # 24):

Az Amelia altal hozott hirre, miszerint a szornycirkusznal problemak vannak Ludwig sajnalkozona razza mega  fejet - Remelem azert minden rendben lesz holnapra, en ugyanis holnap terveztem kimenni. Megsem fordul elo enyi latvanyossag egyszerre a varoskankban, jo lenne nem kihagyni a lehetoseget - majd iparkodasanak hala egy meleg gulyasleves jellegu etel es frissen sult pite gozolog nemsokara a lany elott.
This message was lightly edited by the player at 20:46, Thu 07 Apr 2016.

Amelia eves elott es kozben probalja felmerni a kozonseget. A jelenlevok korulbelul harom tipusba oszthatoak. Vannak olyanok akik lathatoan helyi mesteremberek, ok tobbnyire munkaruhaban vannak feloltozve es vagy esznek vagy italoznak kicsit az unnep tiszteletere, illetve ha Ludwig kelloen bereklamozta talan paran az eloadasra is jottek. Vannak olyanok akikrol leri hogy utazok akik a vasarra jottek csak itt szalltak meg, ezek altalaban kisebb csoportokban etkeznek, illetve vannak azok akiket Ludwig a Siratok cehenek embereikent azonositott, ok osszetoltak ket asztalt is, hogy mindannyian elferjenek es altalaban valamit iszogatnak jobbara csendben, de neha meg megszolalva. A beszelgeteseikre odafigyelve osszerakod nagyjabol, hogy egyszerre harom nevtelen hullat is temettek, ami ugy tunik elegge ritka volt regebben errefele, de par elejtett szobol ugy tunik neked, hogy most mar nem annyira ritka, bar pontosan nem tudod meg es mintha ugy emlitenek, hogy ma nem ez volt az elso eset. Tobben Morr segitseget kerik kozben, de az is lehet ez naluk valamifele berogzott rituale mar. Mindenesetre a gyaszos kep is lehet hogy siman csak a munkakoruk resze.

(Ha tobb infot akarsz toluk akkor kerdezoskodhetsz, esetleg Gossipot dobhatsz :-) )

In reply to Ludwig Preiss (msg # 25):

- Egy néhány fős önkéntes csoportot már utána küldött a Magiszter, valószínűleg már meg is találták ennyi idő alatt Theodoráék... - kottyantja el a fogadósnak a délutáni esemény utolsó általa is ismert mozzanatát és megelőlegezi kimondott gondolatával a pozitív kimenetet is.
A kihozott étket aztán kedves mosollyal megköszöni, majd az étkezés közben hallottakon nem sokat gondolkozva felpattan az asztalától és  a fogadóshoz lépve kifizeti a vacsoráját.
- Kérek még egy pár percet, hogy átöltözhessek... és hamarosan kezdődik is majd a műsor. - jegyzi még meg Ludwig-nak, majd felsiet a szobájába, hogy átöltözzön és a sminkjét is rendbe szedje az alkalomhoz illően.
A kérdezgetéssel egyelőre nem foglalkozott, a beígért műsort fontosabbnak tartotta, hiszen a szavát adta és nem mellesleg abban bízik, hogy Johann-ék hamarosan felbukkannak a fogadóban.
Josef is említette ugyan, hogy megnézné a műsort, de Amelia tudja, hogy a végtelenségig nem illő a már esetlegesen türelmetlen közönséget váratni.

Ludwig erdeklodve hallgatja a hireket, latszik rajta hogy szivesen ott lett volna, hogy a sajat szemevel is lathassa a torteneseket.

Amelia rovidesen elkeszul es leer, az ivoban korulbelul ugyanannyi ember van, paran rogton erdeklodve pillantanak fele, de joparan ugy tunik meg eszre sem vettek

Johann, Gunther, Josef

A sotet utcakon kelloen gyakoriak a jarorcsapatok. Legalabbis a fobb utcakon amiket ti is hasznaltok, illetve latjatok, hogy a kereskedo negyed fele a legtobb jarorcsapat lefordul, de a Kakas fele haladva is nagyjabol meg a bekes orzott varos kepe fogad titeket. Mindenesetre errefele a sikatorok es kisebb utcak azert lathatoan mar nem annyira erdeklik az orseg embereit.

A Kakashoz kozel Josef vegul szetvalik toletek Kenyerrel, ahogy mondta korabban is hogy megnezze a Berebelit, de ti ketten meg sotetben is megtalaljatok a foagdot. Az epuletek ablakaibol meg boven szurodik ki feny es a holdfeny is jelentos, de ezen a kornyeken utcai lampak nincsenek.

A Kakasba belepve ugyanaz a latvany fogad mint Ameliat elottetek (leirast lasd ott)
A mutatvanyoslany eddigre keszult el az elokeszuletekkel es perceken belul kezdi a musort.

A baljós találkozás a jósnővel úgy tűnik teljesen a hatása alá vonta Johannt, mert még a város biztonságot nyújtó falain belül sem hajlandó elengedni kardjának markolatát. Ujjai annyira kifehéredtek a szorítástól, hogy szinte úgy világítanak az éjszakában, mint maga Mannslieb. Nem is volna gond, ha utóbbi világítana, de a minden előjel és átmenet nélkül hirtelen teljes terjedelmében megjelenő Morrlieb beteg zöld fényénél még a legbiztonságosabb utca is pokoli díszletté válik. Ráadásul a strigany asszony szavai alapján pont e hold alatt fogják a bokájánál fogva fellógatni, úgyhogy amennyire lehet, a csempész sietősre veszi a dolgot, nem törődve azzal, hogy ezért talán Gunther gyávának tartja. Bár valószínűleg a marcona férfi eddig se volt túl jó véleménnyel Johannról.

A Kakasnál távozó Josefnek csupán biccent Johann, majd nem várva meg a hajóskapitány távozását, szinte bevetődik a Kakas és Ãœllő további biztonságot nyújtó ajtaján. Ide legalább Morrslieb baljós vigyora nem kíséri. Belépve gyorsan körbe pillant és szakavatott szemekkel felméri a kocsma közönségét. A felhozatal elég vegyes, láthatóan senki se csattan épp ki a jókedvtől, főleg nem a fekete csuhások. Nem tudja miért - ámbár sejti -, de Johannt kirázza a hideg Morr ennyi követőjének láttán.

Tényleg rossz ómenek kísérik utamat, gondolja fanyarúan Johann. Kedve csupán akkor lesz egy kicsit derűsebb, amikor meglátja, hogy Amelia épségben visszaért a fogadóba és láthatólag épp készül pénzt keresni korábbi foglalkozása révén. Mámint a hivatalos foglalkozása révén, egészíti ki saját magát gondolatban Johann, miközben a nő felé veszi az irányt és mosolyt erőltet az arcára.
- Jó munkát, szól oda Ameliának és még kacsint is hozzá, majd helyet foglal az egyik asztalnál.
This message was last edited by the player at 12:10, Fri 22 Apr 2016.

Egyre inkább izgatottan készülődött még fenn, ami némileg meghosszabbította a várakoztatással eltelő időt.
A lépcsőn lefelé még nyugtalanul és enyhén remegő lábakkal érkezett, de ahogy a "rivaldafénybe" lépett, úgy zárt ki a tudatából minden tétova és zavaró gondolatot. Azaz csak próbált mindent, ami az idefelé úton történt eddig vele.
Szolid sminkkel leplezte a heget és enyhén láthatóan emelte ki a szemei színét és formázta ajkai vonalát. Igyekezett kellemes, tetszetős benyomást keltő arcfestéssel feldobni egyébként sem csúnyácska ábrázatát.
Johann szavaira egy pillanatig mintha elfehéredett volna és kizökkent, ám egy a csempészre vetett mosollyal és biccentéssel végül letudta és némi felvezető után, amelybe a Siratók felől korábban hallottakat is beleszőtte összekapcsolva azzal, hogy önmaga már reméli, hogy nem névtelen hullaként végzi be esetlegesen evilági pályafutását... a zsonglőrbuzogányokkal megkezdte az egyszemélyes műsorát. Akrobatikus mozdulatokkal fűszerezte a buzogányok, majd végül a dobótőrök számára már monoton egyhangúsággal való feldobását, majd el-elkapását és közel tucatnyi perc múltán fejezte csak be, hogy egy kecses meghajlás után -mosollyal az arcán- tálat vagy kalapot szerezzen és esetleges "adományokat" gyűjtsön a nézőközönségtől.

Amelia musorat eloszor csak gyenge erdeklodes kiseri, de ahogy belemelegedik egyre tobben fordulnak fele. A kocsma plafonja nem tul magas igy a lanynak egyre ugyesebb es ugyesebb megoldasokat kell keresnie amit vegul szorvanyos tapssal jutalmaznak es a korbejaro Amelianak dobalnak valamennyi ermet is.
A Siratok cehenek egyik idosebb alakja, ranezesre o nem ketkezi munkas inkabb talan balzsamozo vagy valami hasonlo munkat vegezhet, meg is veregeti Amelia kezet amikor az elmegy mellette es megszolitja - Egy kis vidamsag elkelt mar a tarsasagunknak. Koszonom. Tul sok halalt lattunk ma - veregeti meg meg egyszer a kezedet majd nyom egy ezustot bele


(Nem Morr papok hanem ahogy mondtam fekete ruhas alakok akik kozul tobben inkabb fizikai munkasnak tunnek mint muvelt embernek, de lathatoan Morr szimbolumat majdnem mind preferalja azaz valamifele kapcsolatban lehetnek az egyhazzal)
This message was last updated by the player at 09:42, Fri 22 Apr 2016.

Johann csöndben szemléli Amelia előadását, de tekintete nem időzik sokan a nő mutatványain. A férfi figyelmét sokkal jobban leköti a kocsma társasága. A fekete ruhás alakok kapcsán bizarr ötlete támad, ám pénzes szütyőjének súlya alapján lehet, hogy rossz ötlet. Eleget költött a mai napon ahhoz, hogy maradék pénzét is felélje, mielőtt valaha is eljutna az ügyvédi irodába.
Ami talán nincs is, gondolja fanyarúan és ismét görcsbe rándul a gyomra. Akár hányszor erre a fránya ügyre gondol, szinte beteges aggódás tölti el. Amikor a műsor végeztével az egyik csuhás beszél valamit Ameliához, a csempész megleli azt az alkalmat, amit keresett. Miután a nő megtette a körét és begyűjtötte a borra valót, Johann óvatos gesztusokkal jelzi, hogy legyen kedves az asztalhoz fáradni.
- Remek műsor volt, kezd bele Johann, majd minden átmenet nélkül témát vált és némileg összeesküvőbb hangnemet üt meg, tényleg, mit akart az a csuhás?

A fogadóba érkezve leülök Johann mell. A mai napra már nem tervezek programot így marad az ivás és az evés, meg a pihenés hiszen már az is rám fér. A beszélgetések figyelem csak amik körülöttem vannak és vizezett bort rendelek. A berúgás nem opció most, mert lehet még problémánk.

Lelkesen, a nemrégiben befejezett műsorra hangolódottan lépett a Siratók képviselőinek asztalához.
- Örülök, hogy kellemesebbé tehettem az estéjüket uram. - mosolyodik el őszintén, majd a kapott érmét és az öreg tenyerét a saját tenyerei közé fogja és úgy néz Eckhardt-ra.
- Reméljük a legjobbakat.
Szavai végén kicsit megszorítja az idős kezet, hogy amíg félrefordul, addig cseppet elkomoruljon.

A következő asztalnál már ismét a korábbi, bár mostanra színpadias mosollyal gyűjtötte össze az adományokat.
Legvégül lépett Johann-ékhoz.
- Nem is figyeltél... - vág vissza a csuhásra utaló kíváncsiskodás miatt hirtelenjében mintegy mellékes megjegyzésként. - Csak megköszönte, hogy néhány gondfelejtő percet szereztem a számukra a mai estén. - majd hangosabbra fogja és látszólag igencsak meglepetten méri a csempészt végig, mielőtt megszólal.
- Ó! Éééértem. Féltékeny lett az Úr. - széles, komolytalan vigyor jelenik meg az arcán és leül az asztalhoz, Gunther-rel szemben.

Johann arcára egy pillanatra zavarodottság ül ki. Teljesen más okból kérdezte meg a nőt, így a tárgytól abszolút eltérő válasz kizökkenti aktuális gondolatmenetéből. Kell egy pillanat, míg visszazökkennek gondolatai a helyes vágányra.
- Mire is volna féltékeny az úr? kérdez vissza, miközben hamiskás mosolyra húzza ajkait. Pillanatra maga mögött hagyja minden gondját és baját, csak hogy visszaszúrhasson a nő kérkedő viselkedése láttán, de az egész nem tart tovább csupán néhány másodpercnél, mert a csempész ábrázatáról leolvad a hetyke arckifejezés.
- Összefutottunk egy strigany jósnővel, miután elfutottál, mondja komoran Johann és komoly önkontroll árán tudja csak megakadályozni, hogy nehogy ismét beleborzongjon az emlékbe.
- Nekem is mondott pár dolgot, és bevallom őszintén, még a szar is belém fagyott attól, amit hallottam, mondja halkan a férfi, miközben tekintete a nőjébe fúródik. Fontos, hogy Amelia átérezze szavainak súlyát.

Kegyesen elengedi a füle mellett Johann visszakérdezését, helyette az új hírre csap le, amint a csempész arcáról lefagy a hetyke mosoly és elkomorodik.
- Jósnővel? Mesélj, mit mondott? - húzódik közelebb, de a komolytalan vigyor enyhébb változatban fedésként -a környezetük számára- megmarad az arcán.
- Na most, hogy neked is jósoltak... már rögtön nem babonás baromság. - piszkálódik.
- Egyébként a Siratók Céhének tagjai ülnek annál az asztalnál. Őket kellene a lila kezesekkel kapcsolatban megkérdeznünk, ha jól emlékszem. - jegyzi meg mintegy mellékesen.

In reply to Amelia (msg # 37):

- Babonás népek vagytok ti... lófaszt nem kell hinni egy strygannak. A szájuktól csak a lopási mániájuk nagyobb ezeknek a koszosoknak!- Szólalok meg. Amikor viszont a kéz jelzés iránti ötlet felmerül egyetértően bólintok majd színpadias mozdulattal intek hogy övé a terep. Magam pedig egyenlőre csak valami célpont után nézelődök aki kellően botor tud lenni.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 38):

- Csak gondolj bele. Nekem azzal kezdte, hogy egy helyet lát, ahol sötétség van és víz. Nem sokkal később találkoztam Manfredékkel és kicsivel később megszökött a goblinszerűség is és vajon hova? Hát nem éppen a csatornákba, ahol mint tudjuk sötétség és hát... nem éppen tiszta, de mégis csak víz található?! - némileg felháborodottan és ezzel egyetemben emeltebb hangon is válaszol Gunther hitetlenkedő flegmaságára mialatt tenyereivel az asztallapra támaszkodva felemelkedett az asztaltól, hogy aztán mondandója végén kínos mosollyal az arcán nézzen körül és kérjen elnézést mindenkitől, akit megzavart a vacsorájában.
Némi pírral az arcán helyet foglal, hogy aztán némi csend után hamarosan ismét megszólaljon.
- Inkább menj, kérdezd meg az ottani urakat, hogy van-e kedvük még egy kicsit a munkájukról veled beszélgetni. Úgyis ahhoz fűlik leginkább a fogad, hogy legyen kit temetni, szóval ne csak itt üljed el az asztalnál a hátsófertályodat, hanem telepedjék át az Úr oda, de iziben. - mutat először a Siratók céhének "asztala" felé, majd látványosan a szemeit forgatja, ami más számára mókásnak, a címzett részére inkább hergelőnek és kihívónak tűnhet.
- Komorságban közéjük való vagy úgy is! - ölt nyelvet, de arra ügyel, hogy megbosszulni egyelőre fizikailag Gunther ne tudhassa.

- Elég a gyermeteg civakodásból! förmed rá két társára a csempész, mielőtt elfajulhatna a beszélgetés. Természetesen ügyel arra, hogy hangja és modora lehetőleg az asztaltársaságon belül maradjon, de rossz kedvét valószínűleg még Altdorfból is látni lehet. Amikor végül Ameliára néz megint, egy üldözött, sőt, elátkozott ember tekintetével találja szembe magát a nő. Mintha Johann a saját sírját látta volna nemrég.

- A jós teljesen meglepődött, hogy lát, miközben sose találkoztunk korábban. Maga is meg volt rettenve és egy fillért nem kért a jóslatért. Azért abban mindannyian egyetértünk, hogy ez nem tipikus viselkedés ebben a szakmában, néz kérdően Ameliára és Guntherre. Valószínűleg egyikük se tud vitába szállni vele, egyáltalán nem természetesen, hogy egy strigany jósnő ne kérne bármilyen ellenszolgáltatást munkájáért cserébe.

- Ráadásul nem is jóslatról van szó, nem a szó megszokott formájában. Azt mondta, hogy látott engem álmában, ezért ismert fel. Elmondása szerint a bokámnál fellógatva látott a telihold előtt, miközben egy rózsáról vér csöpög rám. Meg hogy tele van a jövőm baljós ómenekkel, folytatja halkan, kizárólag kettejüknek címezve a mondandóját. Az nem számít, hogy Gunther is hallott korábban mindent, de Ameliának el kellett mondania. Tekintettel a minden előjel nélkül hirtelen kiteljesedő Morrsliebre, ez egyáltalán nem hangzik úgy, hogy a strigany jósnő pénzsóvárságból elkövetett életvitelszerű hazudozásnak részét képezné ez a mostani jóslat.

Johann lepillant kezeire, mint aki csak most veszi észre, hogy enyhén remegnek. Jól rányomja őket az asztalra amíg alább nem hagy a félelem. Többször is nagy levegőt vesz, hogy megnyugtassa feldúlt idegeit.
- A csuhásokkal tényleg beszélni kéne, de nem csak a tetoválások miatt, hanem amiatt is, amit Josef mesélt, sandít Guntherre Johann, de nem mond ennél többet. Marcona társa minden antiszociális megnyilvánulása ellenére nem teljesen buta, így a csempész úgy gondolja, hogy nem szükséges további magyarázatot fűzni szavaihoz.

Amig beszelgettek megerkezik Josef, rogton felmarkol egy nagy kupa sort es ugy zuttyan le az egyik szekre hogy az hallhatoan megreccsen es csoda hogy nem zuzodik apro darabokra - Ugye nem kestem le? - kerde mikozben nagyot kortyol a habzo nedubol. - Siettem, csak meg kellett gyozodni rola minden rendben van e. Probaltam Kenyeret a hajon hagyni, de valahogy nem akart ram hallgatni - legyint egyet mikozben Kenyer leheveredik az asztal labahoz es erdeklodo fejjel nez korbe
This message was last updated by the player at 21:53, Tue 26 Apr 2016.

- Ha a műsorra gondolsz, akkor igen, válaszol a hirtelen felbukkanó, majd vehemensen az asztalhoz huppanó Josefnek. Úgy tűnik a hajóskapitányt nem nagyon érdekli Johann válasza, mert máris elkezd valamit magyarázkodni a kutyával kapcsolatban. Mi a francot keres még mindig itt ez a bolhafészek?
- Ezek szerint a hajóval minden rendben volt..., mondja Johann, hogy ezzel pontot tegyen Josef hihetetlen kalandjának végére, mielőtt a kislevi elmeséli, hány kósza éjszakai pillangóval futott össze eközben és milyen egzotikus betegségekkel tarkították. Számára legalábbis úgy tűnik, hogy a hajósok sportot űznek a szokatlan és kiismerhetetlen nemi betegségek minél teljeskörűbb megismeréséből.
- Épp most akartuk megkérdezni Morr italozó cimboráit, hogy esetleg mesélnének e nekünk a munkájukról. Hátha kedvet kapunk, folytatja morbid félmosoly keretében a csempész.