[IC] Act 2: Bögenhafen - Iparosnegyed
- Értem, feleli Johann, miközben biccent a bemutatott embereknek, komor egy munka az Ă–nökĂ©, de az áldozatos tevĂ©kenysĂ©gĂĽk nĂ©lkĂĽl nem tudnánk Morrnak tetsző mĂłdon bĂşcsĂşt mondani szeretteinknek.
A csempĂ©sz rövid szĂĽnetet tart, hogy a cĂ©gtagok megemĂ©szthessĂ©k szavait. Johann Ă©rzi, hogy talán a társaság általános műveltsĂ©gĂ©hez kĂ©pest tĂşlzottan is komplikáltak szavai, de ennek is megvan a cĂ©lja. Érezni fogják, hogy az asztalukhoz Ă©pp letelepedő, jĂłmĂłdĂşnak tűnő fĂ©rfi elismeri Ă©s fontosnak tartja munkájukat, nem pedig lenĂ©zi őket morbidnak is nevezhető foglalkozásuk miatt.
- Esetleg egy italra meghĂvhatom Ă–nöket? kĂ©rdezi a fĂ©rfi, miközben kĂ©nyelembe helyezi magát az asztal melletti egyik szĂ©ken. A válaszok fĂĽggvĂ©nyĂ©ben rendel mĂ©g nĂ©hány kupa vagy korsĂł italt, majd ismĂ©t a társaságra fordĂtja figyelmĂ©t, azon belĂĽl is az önkĂ©ntes szĂłszĂłlĂł Eckhardtra.
- Én voltam a vásárban a barátaimmal, szĂvesen mesĂ©lek rĂłla, folytatja Johann Ă©s beszámol a vásárban látottakrĂłl, hosszan ecsetelve a meglĂłgott mutáns goblinra vonatkozĂł rĂ©szt, majd hogy enyhĂtse kicsit a csatornákban bolyongĂł rĂ©m kĂ©pĂ©t, beszámol a kĂĽlönfĂ©le Ă©tkekről Ă©s látványosságokrĂłl. Mikor a vásári forgatag leĂrásának vĂ©gĂ©re Ă©r, arcára csĂĽggedtsĂ©g ĂĽl ki.
- Bevallom, Ă©n nem mulatni mentem oda, hanem mert kerestĂĽnk valakit. Egy jĂł barátom hajĂłján dolgozott a fickĂł. MegbĂzhatĂł, szorgos legĂ©ny, csak elcsábĂtotta a szĂvĂ©t egy pĂ©nzĂ©hes nĂ©mber. Egy idő után minden pĂ©nze ráment a lĂ©gyottokra Ă©s miután pár napja befutott Bögenhafenbe barátom hajĂłja, a legĂ©ny meglĂłgott a kapitány pĂ©nzĂ©vel. Abban remĂ©nykedtĂĽnk, hogy talán a vásárban rálelĂĽnk, ahogy arra a rosszvĂ©rű nőszemĂ©lyre költi a pĂ©nzt, de sajnos nem futottunk vele össze, sajnálkozva csĂłválja a fejĂ©t a fĂ©rfi, majd folytatja, Ă©s hát biztosan tudják ... egy ekkora városban hamar hĂre megy, hogy valaki sok pĂ©nzzel a zsebĂ©ben lĂłfrál. És mivel több nem napja nem bukkanunk a nyomára, fĂ©lek, hogy esetleg Ă–nök látták utoljára. Tipikus folyami matrĂłz legĂ©ny, Ă©pp csak 20 Ă©ves, jĂłkĂ©pűnek mondhatĂł, Pieternek hĂvták. Ha kĂĽlönleges ismeretőjelet kĂ©ne mondanom... hmm... volt egy tetoválás rajta, ami egy lila kezet ábrázolt.
- Nem látták vĂ©letlen? kĂ©rdezi Johann, majd gyorsan kiegĂ©szĂti korábbi szavait egy Ăşjabb hazugsággal, Nem azĂ©rt kĂ©rdezem, mert a pĂ©nzt hajkurászom, de jĂł legĂ©ny volt, nem örĂĽlnĂ©nk, ha meghalt volna. Oly sok jĂłt tartogat számára az Ă©let, a pĂ©nzt pedig vissza lehet utĂłlag is fizetni.