A foter kozepen all a varoshaza tiszteletet parancsolo epulete. A teren korbe mindenfele kisse tuldiszitett tokeletesen karbantartott epuletek sorakoznak, boltivek, szobrok, faragvanyok es dombormuvek boritanak majd minden faldarabot. A teren tobb igazan johiru fogado es szallo talalhato, de nem csak ezert tomott napkozben a ter jarokelokkel, a varoshaza es a varosi tanacs epuletei miatt a jelentosebb ugyek intezesere is itt nyilik lehetosege a lakosoknak.
This message was last edited by the GM at 17:24, Sat 06 Feb 2016.

Johann, Gunther

Megerkeztek a foterre, a Birodalmi Kereskedelmi Bank epulete ele. Mar mar belepnetek amikor mogulletek nagy zugolodast hallotok. Mire kicsit kozelebb ertek mar latjatok, hogy varosorok is erkeztek hogy rendet tegyenek. Egy rongyos szakadt ruhaban levo mosdatlan ember szedi a labat hogy eltakarodjon idoben a csak modjaval ot uldozo varosorok elol. Latszik hogy az orok nem elkapni akarjak csak eltavolitani a tisztes polgarok kozul. Futas kozben azert meg kiabal.
- Meglatjatok. Pusztulas. Halal. A hold. A hold arca megmutatja. El vagyunk atkozva. A jelek ott vannak mindenhol. -
This message was last updated by the player at 09:29, Thu 18 Feb 2016.

Johann és Gunther átvágnak a téren sürgő-forgó tömegen. A csempész érdeklődve szemléli a Bögenhafen főterét és annak impozáns épületeit, miközben odafigyel, nehogy véletlenül kizsebeljék. Ámbár pénzének java ruhává alakult, amit csak úgy nem emelnek le róla, de a maradék aranyára azért szeretne vigyázni. Bal kezét kardgombján nyugtatja, miközben jobbjával óvja testét a túlontúl siető polgárokkal szemben. Miután beazonosította a bankot, odaszól Gunthernek és mutatja melyik épületbe kell bemenniük. Már amennyiben Gunther magától ki nem szúrja.

A pihenés, a fürdő és a tiszta ruhák hatására Johann egészen megnyugodott, de a hirtelen a háta mögött kialakuló kalamajkától ismét görcsbe rándul a gyomra. Szinte megpördül, ahogy körbe fordul, hogy mihamarabb szemügyre vegye a zúgolódás okát. Megkönnyebbülten sóhajt, amikor kiderül, hogy csak egy, a világvégéről hadováló flepnist kerget a városőrség. Csupán ekkor tudatosul benne, hogy ujjai kardjának markolatát oly görcsösen szorítják, hogy ujjai elfehéredtek. Johann gyorsan lefejti ujjait a kardról, miközben szidja magát, amiért egy ilyen hülyeség miatt ennyire megijedt.

Johann es Gunther szep lassan bemennek a bankba. Uj ruhajukban vajmi keves figyelmet hivnak fel magukra, szakadtan lehet be sem engedtek volna oket. A bank nem tomott, de paran vannak bent, egyik sem tulsagosan agrolszakadt. Az ajtonal es a falak mellett elegendo or all hogy egy kisebb ostromot tul tudjanak veszelni. Az egesz bankhelyiseg nem tul nagy, harom pult all mives femraccsal elvalasztva a teremtol a tulso falnal. Lathatoan a tavoltartas mellett az esztetikumra is gondoltak, hogy ne erezzek a rendes ugyfelek rosszul magukat. Az egyik pult mogott ul csak most valaki, ami tekintve hogy unnepnap van nem meglepo, valoszinuleg a bank is zar nemsokara hiszen a kereskedelmi elet ilyenkor nem porog annyira mint mas napokon.
This message was last updated by the player at 13:41, Thu 18 Feb 2016.

In reply to Jannik Samter (msg # 4):

Johann dícséretét egy vállrándítással nyugtázom, de az ő ruhája már elmegy nemesinek, már csak egy dolog hiányzik, de azt lassan orvosoljuk majd.
Az új ruha egyszerű, de strapabíró és számomra ez a lényeg. A bankba belépve kicsit feszengek, látszik nem ez a megszokott környezetem.
- Pénzt akarok küldeni egy asszonynak. Úgy tudom itt tehetem meg. Mit kell tennem? - felelem röviden. Amíg nem dugnak papírt vagy olvasnivalót az orrom alá addig nem szólok Johannak, de amint ilyen előkerül magam elé engedem.

Johann járt már bankban, bár jellemzően azért, hogy valami drága csempészárut a megrendelő anoním széfjében elhelyezzen. A hivatalos ügyintézéshez sok köze eddig nem volt, de úgy tekint erre a kihívásra, mint az ügyvéddel való találkozás felkészítő gyakorlatára. Szép új ruhájában nem lóg ki egyáltalán a közegből és egy pillanatra úgy érzi, hogy tényleg itt a helye, de aztán Gunther szavai visszarántják a jelenbe.

Úgy tűnik marcona társa nem igazán zavartatta magát köszönéssel vagy egyéb formaságokkal és az ügyintézőhöz lépve egyből a tárgyra tért. Johann csupán gondolatban rántja meg a vállát, miközben arcára barátságos mosoly telepszik. Az ember azt hinné, hogy épp csak nem kezd el valami vidám dallamot fütyörészni jó kedvében. Ha szükség lesz rá, természetesen Gunther mellé lép és segít a kardforgatónak eligazodni a betűk rejtelmében.

A pult mogott ulo szogletes mosollyal es kisse unottan valaszol]- Termeszetesen uraim. Az ilyen jellegu tranzakciok szabvany eljaras ala esnek - vesz elo egy papirost amin nyomtatott mondatok vannak - Az araink es az atutalas sebessege is garantaltan a legjobb a varosban - bar az alapjan hogy nagyon mas bankot nem lattatok ezzel nagyon sokat nem mondott - Az atutalt osszeg fenyeben ez termeszetesen valtozhat, de altalaban 10% es az elso futarral Altdorfba kuldjuk a papirokat, onnan a kivant celpont tavolsaganak fuggvenyeben derul ki mennyire gyorsan er celhoz a kuldemenye - daralja vegig monoton hangon majd felvesz egy tollat
- Ha megadja az adatokat akkor azonnal kitoltom a szerzodest es kiszamolom dijainkat fejezi be mikozben kicsit kozelebb huzza az asztalon mellette levo abakuszt. Johann vet gyorsan egy pillantast a papirra, ugy tunik a varosban van nyomda mert szabvany formanyomtatvanyuk van ilyen esetekre ahol kitoltik ki mikor mennyit rakott be es kinek mikor es hol adjak oda. Valoszinuleg ezt a nyomtatvanyt hasznaljak helyileg es tavolsagi kuldemenyekre is. A szovegezest nem teljesen erti meg a csempesz, de nagyjabol minden rendben valonak tunik...

(Akar nyugodtan letudhatjatok egy kommentben es gondolkozhattok merre tovabb, vagy hosszabban kifejthetitek. Arak alapjan ahogy mondta is 10%-ot szamolnak fel de minimum 1s-et. Carroburg tavolsaga miatt nem szamolnak fel extrat mert annyira nincsen durvan messze)
This message was last updated by the player at 08:39, Sat 20 Feb 2016.

In reply to Jannik Samter (msg # 7):

Lerakok egy oszlopba gyorsan 5 aranyat, majd a 10%-nál kérdőn nézek a csempészre.

- A cím: Carroburg, a Zöld hentes kupi melletti lakás. Ennyit akarok küldeni, mennyi kell még? - vetem fel a kérdést, mivel a százalék számítás nem erősségem, de honnan is lenne az. Ha azt mondta volna hogy egy tizedet adjak az még érteném is. Mikor végeztem akkor ha szignót kér a lapra a szokásos X-et odafirkantom. Csináltam már ilyet egyszer.... bár akkor ismerős volt a bankár.

Dolgom végeztével gyorsan elhagyom a bankot. Mikor kiérek a térre egy mély levegőt veszek mint aki megszabadult végre valami tehertől, majd elkezdek az utca forgatagában nézelődni. Közben az erszényembe matatok és idegesen veszem észre hogy a dohányomból már alig van. A reggeli sör és a több órás próbák csak az étvágyamat hozták meg most már valami utcai sütöde sem ártana. Várom hogy Johann is megérkezzen majd odaszólok neki.

- Burkolni kéne, aztán ami itt történt az így is marad, megértettél szépfiú? Na húzzunk a rákba... ettől a helytől feláll a hátamon a szőr.

A foter kornyeken nem talaltok semmi utcai elelmiszerarust, ahogy vegiggondoljatok egesz nap nem lattatok sehol. Persze ez nem nagyon meglepo, az unnepnap miatt meg csak-csak dolgoznanak, de mivel az utcakon alig van ember egy normal naphoz kepest, az uzletek jo resze vagy ki se nyitott vagy zarashoz keszul minden valamirevalo mozgo etel es ital arus a vasarban lehet mostanra.

Dohanyt keresve a kereskedelmi negyed fele veszitek utatokat

Johann, Gunther
link to a message in this game
This message was last edited by the GM at 14:37, Sun 21 Feb 2016.

Johann, Gunther, Amelia

Johann leolvasva az ugyvedi iroda cimet kerdezoskodik az utca irant, aztan az ugyvedi iroda neve utan is. Hossas keresgeles utan is ugy tunik akikkel beszelt azok sosem hallottak egyikrol sem. Vagy nagyon eldugott kis ismeretlen irodarol van szo egy ismeretlen utcaban, vagy az ugyvedi iroda csak kitalalmany volt...

A tarsasag a varoshaza kornyeken fejezi be a keresest, a varosi birosag epulete kornyeken, hatha ott meg lehet talalni a titokzatos ugyvedeket, de semmi. A birosag epulete pedig az unnepnap miatt mar zarva van, de ahogy megtudjak egy jarokelotol a vasar alatt Magistrate Richter kint tartozkodik a vasarban es o a hivatalos dontnok a vitas ugyekben. Persze maga a birosag ekozben is uzemel, de a legtobb ugyet a vasari birosagnal intezik.

In reply to Meselo (msg # 10):

A vásárban -ha nem lenne vékony sminkréteg a mutatványos arcán, akkor látszódna, amint pulykavörösbe vált először a színe, de némi puffogás során azért visszavág.
- Eggyel van több csak, mint neked, de ezen lehet változtatni. - grimaszol és az út további részében igyekszik a csempész fedezékében haladni.

A városba éréskor viszont mielőtt túlságosan naggyá és feszélyezővé válna a csend, megszólal.
- Azt hallottam, hogy a kettő megöli a hetet... és esélyes, hogy a sötétség és a víz miatt a csatornákba le kellene menjünk... ééééés... éjjel a Morrsliebe vigyora idején valami mindenkire veszélyes dolog történhet. Vagy legalábbis a jósnő szavaiból efféle értelmezésre lyukadtam ki. - dünnyögi.

Ahogy telik a keresgéléssel az idő, akkor pedig egyre inkább érzi úgy, hogy igaza volt, amikor azt kezdte még a Berebeli-n pedzegetni Johannak, hogy a bosszút állni akart Kustos találta ki ezt az egész örökséget csalinak.
Nem szól ugyan semmit, nem piszkálódik, de Gunther reakcióit kifejezetten lesi amint egyre valószínűbb lesz, hogy ebből a bajkeverőnek bizony nem lesz sem drága bora, sem könnyen jött vagyona.
Már csak azért is figyeli, mert a férfi a vásárban ismerős bandát említett és ezzel megint lehetőséget sejt a nő arra, hogy ismét felértékelődik a fejpénz.

A kérdezősködés jókedvűen indul, ám minden fejcsóválás, vállvonás és nemleges válasz után egyre komorabb arckifejezés költözik Johann ábrázatára. Nem csupán az zavarja, hogy láthatólag a város egyetlen lakója sem ismeri vagy hallott a levélben szereplő ügyvédről, de az is, hogy Ameliának úgy tűnik, igaza volt. Tényleg a nagy semmi miatt keveredett életveszélyes kalandba és már annyira belelovalta magát a szerepébe - no meg a mesés kincs közeljövőben esedékes birtoklásába -, hogy ebből jól kijönni szinte képtelenség. Amikor a nő az orra alatt mindenféle zagyvaságot dünnyög, a csempész eddig ismeretlen arcát mutatja.
- Ne idegesíts már ezzel a babonás baromsággal, van elég bajunk így is! förmed rá minden előjel nélkül Ameliára. Ám a kemény külső ez alkalommal is gyengéd belsőt rejt, bár itt a gyengéd inkább csak egyszerűen gyenge. Johann hiába tapasztalt és világlátott, van ő is annyira babonás, mint bárki más és kiveri a hideg veríték a nő szavaitól.
This message was last edited by the player at 15:58, Tue 08 Mar 2016.

In reply to Johann Munroe (msg # 12):

A lány mondandóját elengedi a füle mellet, a vicc már rég lejárt és így minden nemű szócséplést fölöslegesnek érzek. A kutatás után nem örülök de nem lehet mit tenni.

- Na mennyünk vissza akkor a vásárba, oszt kérdezzük meg az ottani bírát. Vagy tudsz jobbat? De a családodról is kérdezgethetnél ha már így belekezdtél ebbe. - verem hátba Johannt egyfajta megerősítésként hogy induljon.

A sikertelen keresgeles utan a harmas kisse csalodottan es a helyzetet merlegelve indul vissza a vasarba.
Ut kozben talalkoztok a sokkal vidamabban erkezo Joseffel. Latszik rajta, hogy veletek ellentetben neki jo napja volt es a megigert iszogatos talalkozora sietne amikor osszefut veletek.

(Johann, Gunther, Amelia, Josef)
link to a message in this game

Theodora, Cyl, Manfred, Chlodovech, Kenyer, Josef, Johann, Amelia, Gunther

A kikoto es a Kakas felol erkezo tarsasag is a foterre erkezik nemsokara. A teren kisebb fajta tomeg, bameszkodok, allnak korbe egy torzonbors mosdatlan alakot. Varosorok egyelore nem tuntek fol, es a helyzet nem tunik kulonosen feszultnek, de koldusoknak ritkan hagyjak, hogy a foter kozepen randalirozzanak es zaklassak a tehetos es igy fontos polgarokat.

Theodoraek a tomeg tulso oldalarol erkeznek, nagyjabol latjak es halljak is a dolgokat, de tulsagosan is tavol vannak ahhoz hogy gond nelkul kozvetlenul beleavatkozzanak a dolgokba amig kozelebb nem mennek.

Ugyanaz a rongyos alak akit elozo nap a varosorok elzavartak, szemlatomast nem szegte kedvet a varosorok korabbi fellepese.
Kozelebb erve mindnnyian jol halljatok mit ordibal a tomeg fele.

- Hetet latok es kilencet es mindenuk az enyem lesz, az enyem, az enyem - az emberek furan neznek egymasra szemlatomast nem nagyon tudjak hova tenni - Csillag egy korben, a halal jele. A halale. Ovakodjatok a ferfitol aki nem is ember - ragad meg egy tul kozel mereszkedo gazdag kereskedot koszos kezevel mire az ingerulten felreloki, pont Gunther es Johann fele.
A korabban a csatornaban megfordult negyes tagjait a csillag a korben kifejezes tulsagosan is emlekezteti a tegnap latott pentagrammara, persze nem biztos hogy arrol beszel, de akar lehet hogy latta vagy tudott rola, fut at a fejeteken.
Az alak ahogy hirtelen Johannra nez kikerekednek a szemei - A Jel. Rajtad van a jel. - kicsit kozelebb hajol mintha suttogni akarna, de ugyanugy kiabalja vegul a ledobbent Johann arcaba - Ovakodj a kaosz hordozoitol - majd megfordul es mielott az orok megint megjelennenek elkezd a tomeg kozott szlalomozni a nyillal jelolt iranyba

(A terkepre zold pottyel felvettem es benyilaztam merre megy ha valakit erdekel. A Berg es Haffe Strasse kozotti hazak sikatori fele rohan)
This message was last edited by the player at 22:06, Tue 24 May 2016.

A főtérre érve Johann is kénytelen felfigyelni a tömeg közepén ordibáló rongyos alakra. Tegnap még figyelmen kívül hagyta volna az őrült férfit, azonban aznap esti találkozása a strigany jósnővel kicsit megváltoztatta a véleményét. Mindenesetre megpróbál tisztes távolságot tartani a koszos, mocskos embertől, aki szemmel láthatólag nagyon igyekszik felkelteni az emberek figyelmét, akkor erővel is. Ám hiába próbál Johann kerülni, felé lökik a bolondot és csak csodával határos módon sikerül néhány gyors lépéssel elkerülni az összeütközést.

Már csak az hiányzik, hogy a vadonat új ruhámat, bocsánat, álcámat máris tönkretegye ez a hibbant alak, gondolja fintorogva a csempész. Aztán megfagy az ereiben a vér, amikor a strigany után ez az őrült is felismerni véli. Komoly erőfeszítésébe telik Johannak letörölni az arcáról a döbbent és rettegés hirtelen kiülő elegyét, de végül sikerül rendbe szednie arcvonásait annyira, hogy talán a tömegben senki ne fogjon gyanút. Mielőtt bármit is mondhatna vagy tehetne, a bolond eliszkol az egyik utca irányába, Johann pedig úgy áll ott, mint Sigmar szobra Altdorf egyik terén. Még azután is ott áll kissé zavart ábrázattal, hogy a tömeg már szétoszlott, miközben fejében egymást kergetik a rémisztőbbnél rémisztőbb gondolatok.

Egy intéssel és egy jóreggelt kívánsággal üdvözöltem Manfredet amikor megtalált minket a dokkoknál; elmondtam neki, hogy elkísértük Chlodovechet Kenyérért illetve a saját későbbi terveimet is, miszerint miután meglátogattuk a bírát a templomba fogok tartani egy reggeli gyakorlásra s ha akar civilizáltabb technikákat is elsajátítani mint amikkel a seregben találkozott, akkor tartson velem nyugodtan. Ha tehettem akkor ezeket már séta közben mondtam el nem pedig a Berebelli fedélzetén.
A városháztérre érkezve fogást váltok a lándzsámon amikor látom a felfordulást és meghallom az ordítozást. Nem nyugszok meg akkor sem teljesen amikor látom, hogy csak egy szakadt ruhás őrültről van szó; eszembe jutnak Eleinor papnő szavai és az, hogy hogyan lelte halálát tanítója. De úgy látom, hogy jelenleg nem ez a veszély fő forrása hanem a tömeghisztéria, amit az ilyen megtört elméjű emberek szoktak okozni a városokban. Nem megyek közelebb csak figyelem a tömegen keresztül ahogy megtépáz egy férfit s ügyelek arra, hogyha esetleg verekedés vagy késelés törne ki, akkor készen álljak; de amíg nincs ilyesmi, addig az őrséget várom, elvégre ez elsősorban az ő dolguk.
Amikor a tömeg elkezd oszolni akkor veszem csak észre, hogy az imént megragadt férfit ismerem: Kastor az, s úgy látom, vele vannak a társai is. -Együtt utaztunk a Berebellin. - mondom Cylnek miközben feléjük nézek, majd elindulok az irányukba, hogy üdvözöljem őket. A pentagramma amit tegnap láttunk nekem is eszembe jut, s bár gyanúsnak tartom, egy utcai próféta szavai nem fognak bennem némi motoszkáló gyanúnál többet kiváltani; egyházi személyként van egy belém nevelt pajzs az ilyen emberek ellen.
Ha odaérek megállok és Kastorra nézek: -Úgy látom nem csak a sötét csuklyás alakok találnak egyből magára, de az őrültek is. - mondom, majd Cylre nézek egy pillanatra: -Cyl, ők itt Amelia, Kastor és Gunther. - mutatom be egymásnak a két csapat tagjait.

(Csupán részletkérdés, de nem Johannt ragadta meg, hanem egy kereskedőt, aki aztán Johann felé lökte a bolondot.)

Theodora hangjára úgy rezzen össze Johann, mint akinek igenis rengeteg rejtegetnivalója akad. Enyhén remegő kezét szája elé emeli és egy kis köhögéssel próbálja palástolni, hogy meglehetősen felzaklatták a bomlott elméjű próféta szavai és a hirtelen találkozás Myrmidia beavatottjával, illetve annak kompániájával. A köhögést azzal zárja, hogy megköszörüli a torkát és látványosan összeszedi minden akaraterejét, hogy helyre billenjen lelki egyensúlya és ezt tükrözzék is arcvonásai is.

- Itt mindenki őrült, feleli Johann kissé vékonyabb hangon, mint amit társai eddig megszokhattak tőle, de egy újabb köhintés ezt is rendben teszi.
- Üdvözöllek, beavatott. Remélem jól halad a kutatásod, vált témát a lehetőségek képest legtöbb udvariassággal Johann, majd tekintete a frissen bemutatott Cylre esik.
- Kastor Lieberung, szolgálatára, kisasszony, mutatkozik be teljes, mástól lopott nevén a csempész és nem tudja nem értékelni a nő meglepően sokat mutató, illetve sejtető ruházatát. Hirtelen a férfi nem tudja eldönteni, hogy mivel foglalkozik Cyl, azonban nem ez a megfelelő idő arra, hogy ezt kiderítse.

Ahogy felbukkan, lerí arcvonásaimról Manfred társaságát kitörő örömmel fogadom, de nem tartom úgy szóval az ostlandi regrutát mint Theodora, csupán helyeslőn bólogatok olykor a papnő terjedelmes beszámolója, később jövőbeni terveinek felvázolását precízen, részletekbe menően kitárgyalt monológja alatt.

Ám a vásár felé eseménytelennek ígérkező utam, a főtér csődületét látva hamar elveszti diszkrét báját, mialatt figyelve lépteimre, csakúgy mint értékeimre igyekszem közelebb kerülni a tömegeket vonzó 'látványossághoz' az időközben oldalamon egyre-másra felettébb mély kordulásokat hallató gyomrú kislevi kapitány termetes árnyékában, mit döngő léptei kísérnek önkéntelen terelőmozdulatokkal miközben utat tör a tömegben. Ahogy a Berebeli lélekvesztőn peckesen állott, míg meg nem állapodott tekintete a kikötőben veszteglő hajó vezérpálcáján, - tán épp a hírhedt kislevi célzóvíz tartotta egyenesben, holott a hajó ki volt kötve, - kapitánya lélekben már mit folyóra, egyenest tengerre szállott. - mosolyodom el, feltekintve a bozontos fizimiskájú hajósra, s végül kerülve útjából.

Aztán a morajban kikristályosodik a hangosan óbégató, flagellánsnak tetsző félkegyelmű férfi hangja.
Csak egy lélek, ki látta a csillagot a körben. - ötlenek gondolataimba vezérszavak, miktől rémálom gyötört az éjjel, így megszaporázom lépteim Theodora mellett, hogy tisztes távolból ugyan, de többet lássak. Legyen akár egy kisebb térszobor, vagy ott felejtett bála felkapaszkodom rá, ha mást nem Manfredet kérem meg emeljen fel picit, a tömeg megannyi kobakja fölé. Eszembe sem jut őrségre várni.
A felhívás "A Jel. Rajtad van a jel" és..és az intelem, "Ovakodj a kaosz hordozoitol" - ahogy varázsütésre sóbálvánnyá változtatja a cingár férfit, oly megfoghatatlan, mintha a tegnap éjszaka a csatornában történtekre keresném nyomban a választ.
Persze kiragad a gondolatból, hogy sebtiben rákontráznak Theodora szavai:
"Együtt utaztunk a Berebellin." - s követem a papnőt, de a kereskedőt már távozni látom, így nem szólok amíg nem üdvözli a szikár testalkatú, nemes vonásokkal bíró rövidre nyírt hajú férfit, kinek öltözéke sem hagy kívánnivalót maga után, így praclit nyújtva bemutatkozom.
-Üdvözlöm, a nevem Cecil...de hívjon csak Cylnek  megelőlegezve a gesztust, összezárt ujjakkal felfele tartott kézfejjel, pillanatra összenézve Theodorával, ám mihelyst pillantásom a csepűrágó nyurga verőlegényre téved beleborzongok a felismerésbe úgy, hogy a sebhelyes arcú lányra vetett csak bátorító mosolyom egyenest arcomra fagy, míg Günther...az öntörvényű hollótollas kalpagos feltehetően kezet nyújt. Minden igyekezetem ellenére fegyvertársai körében a felismerés árulóm lehet, még ha nem szólok egy árva szót sem a férfihoz, ki sötét múltamra emlékeztet. Az az orvgazda megérdemelte, s Klánunk aranyaival fizettem a hallgatásáért, ahelyett, hogy a csatornában végezte volna. Tizenhat telet láttam addig, meggondolatlan voltam, ám a küldetésem világos volt. Ejin Va árnyékként követett, de nem avatkozott közbe, különben sohasem boldogultam volna magamtól. A carroburgi bevetést a mai napig nem feledtem, az orvgazda jó pénzt remélt értem az alabástrombőrű szajháért, míg rajta nem vesztett mert meggyőztem a városból hamarost dobbantani akaró emberét a kupiban felnőtt kidobót, veszélyben a vére ha nem teszi meg...


Kastor szavai rántanak ki a pár szívdobbanyásig tartó révületből, mit az emlékfoszlány okozott.
-Számomra az öröm szolgálata, kedves Kastor. - felelek illedelmesen.

Egészen őszintének látszik a mosoly Johann arcán, amit a frissen bemutatkozó Cecil felé fordít. Amikor a lengén öltözött nő felé nyújtja kezét, a férfi pillanatra hezitálni látszik. Mit csinál ilyenkor egy nemes? Nem nemesnek kezet csókol egyáltalán? Az utcán? Egy nőnek, aki ruházata alapján akár kurtizán is lehet? De illendő visszautasítani mindezek ellenére? Ráadásul Theodorával van és nem volna jó a beavatott rossz oldalára kerülni. Mind segítség elkél most, egy kis előzékenységbe pedig nem halt még bele senki. Elméjében egymást kergetik az egymásnak ellentmondó gondolatok, melyeknek nincs is ideje valójában kikristályosodni. Mindenesetre Johann meghozza a döntést, mert végül megfogja Cyl kezét, enyhén megemeli és ajkaival épp csak megérinti a nő kézfejét. A finom női bőr illatának hatására akaratlanul is kitágulnak Johann orrcimpái egy tizedmásodpercre.

- Mi szél hozta Bögenhafenbe, Cyl? érdeklődik udvariasan tartózkodásának oka felől Johann. Talán így megtudhatja, hogy mégis mivel foglalkozik a nő, miközben magáról szinte semmit sem árul el. Nem mintha túl sokat tudna rejtegetni, mert Theodora oldalán Cyl bármikor tudomást szerezhet az ide úton történtekről. Erről eszébe is jutnak a holttesteken látott tetoválások és akaratlanul is a nő lábán látható tetoválásra cikázik tekintete. Csak nem ő is az összeesküvés része, ki azzal a céllal jött, hogy elcsábítson? merül fel a paranoid gondolat a csempész elméjében. Az utóbbi idők történéseinek hatására úgy tűnik elég jelentős gyökeret eresztett lelkében a bizalmatlanság és óvatosság.

Megrebegtetem szempilláim, ahogy Kastor szájához emeli praclim és ajka kézfejemhez ér, majd a lehellet finom csók után, mit szemlesütve fogadok visszahúzva kacsóm egy lezser modulattal, kecsesen, játékosan elfésülök egy a tekintetem elé kóborolt hajtincset jobb fülem mögé. Ekkor egyenest a férfi szemeibe nézek. Zavaros tekintet... Talán csak az imént közjáték, vagy Theodora előtt van rejtegetnivalója ha a verőlegénnyel cimborál? - nem tagadom, a nemes úrfi viselkedése felettébb imponál, de inkább kedvemre való, hogy e kis közjátékkal tán Günthert bosszanthatom fel, így már-már bohém hangszínnel felelek a feltett kérdésre.
-Egy jóslatot követve vetett partra Bogenhafenben a sors, egészen Sylvaniából vitt hosszú utam. Sok küzdelem árán, ám Sigmarnak hála sértetlenül - tartok szusszanásnyi szünetet, követve herr Lieberung tekintetét mi előbb hosszú , formás combjaimon időzik el inkább, utóbb a szétágazó csillagtetoválás egy szárán állapodva meg morfondírozó arckifejezéssel karöltve. Tetszik? - ejtek el egy halovány, cserfes félmosolyt hiún mikor ismét találkozik tekintetünk, s a pillanat hevében folytatom.
-Ahogy hallom..és még vannak így páran e téren, magát sem kerülik el a furcsaságok... - utalok vissza a történtekre, semmint igazolásul, inkább fegyvertársként, sejtelmesen Theodorára tekintve egy ízben közben, majd vissza a nemes Kastorra.

A nő szavai tovább táplálják a férfi lelkébe fészkelődött gyanakvást. Újabb jóslat! Johann nem tudja nem úgy érezni, hogy kezd kissé sok lenni a véletlen egybeesésekből ahhoz, hogy a "véletlen" jelzőt minden további nélkül el lehessen vetni. Itt valami nagyon bűzlik, akár csak az Altdorfot átszelő Reik folyó, és a hasonlatnál maradva valószínűleg annyi hulla és eltemetett rejtély van az egész mögött, melynek a víz barna habjai elrejtenek a kíváncsi tekintetek elől.

- Hosszú út lehetett, és úgy hallottam, hogy Sylvania elátkozott egy vidék, úgyhogy biztonságosnak se nevezném. Én egy jóslatért sose tennék meg ekkora távot, feleli, majd rájön, hogy ezzel megsérthette a nőt, úgyhogy kedvesen elmosolyodik és hozzáteszi, természetesen ez inkább az én lustaságomat jelzi, mintsem az Ön kalandvágyát.

A kíváncsi tekintetét jutalmazó cserfes mosoly megint egy pillanatra kibillenti lelki egyensúlyából Johannt és ismét nem tudja eldönteni, hogy vajon a nő akar-e tőle valamit vagy sem. Végül is miért ne akarhatna, ha úgy gondolja, hogy egy nemes hitvese lehet. Végül is minden falusi kislány ilyesmiről álmodozik és szerencsére a többségük nem tudja meg soha, hogy mennyire különbözik a valóság a fantáziájukban lakozó álmoktól.

- Furcsaságok, fintorodik el a csempész, figyelmen kívül hagyva az elhangzó szóviccet, mondhatjuk így is.
- És igen, úgy tűnik engem se kímélnek a jósok és a bolondok, de ezt személyes vonzerőm számlájára írom, próbálja egy viccel elütni a dolgot Johann.
- De ha már itt tartunk, kedves Cecil, Önnek mit jósoltak Sylvaniában, ami egészen idáig hozta? Gondolom nem valami apró-cseprő dolog miatt tett meg száz s száz mérföldet, tér vissza a korábbi témára férfi.

-Köszönöm. - válaszoltam még amikor Kastor kifejezte, hogy reméli jól halad a kutatásom, ugyanakkor többet nem mondtam róla, hiszen nem érdeklődött felőle, mindössze kijelentette, hogy bízik a sikeremben; ezt a gesztust pedig megköszöntöm. A továbbiakban inkább a beszélgetni kezdő többieket figyelem, hol az egyiket, hol a másikat, elkapva az esetleges tekinteteket. Lándzsám vége a földön pihen, s hegye az ég felé mutat, de támaszkodni nem támaszkodok rajta, tartásom egyenes és szilárd, így figyelem a beszélgetésüket; ami számomra egyre inkább kezd közjátékká hasonlítani. Myrmidia követőjétől elvárt és megszokott módon próbálom elemezni azt amit látok, igyekszek minden részletet elkapni Cyl számomra kissé kacérkodó viselkedéséből illetve Kastoréból, ahogy felveszi az elé dobott kesztyűt; már ha használhatom ezt a kifejezést, elvégre egyetlen fegyver sem került még elő. Minden esetre az cseppet sem lep meg, hogy jól szót értenek egymással mint ahogy az sem, ahogyan a nemeslány Gunther láttán reagált; valóban nem egy megnyerő küllemű ember, s főleg nem így, hogy Kastor a viszonyítási lehetőség. Egyszer kétszer még abba az irányba is elterelem a tekintetemet amerre az iménti tébolyult elmét láthattuk eltűnni, majd amikor kezdem úgy érezni, hogy a beszélgetés elkerülhetetlenül mindenféle jóslat irányába kezd terelődni, mentálisan sóhajtok egyet, majd megszólalok: -Még mielőtt belemerülnének a jóslatokról szóló beszélgetésekbe, úgy belevágnék és jelezném, hogy jómagam folytatom az utat a várásba. Vissza kell juttatnom egy, a szörnycirkuszból megszökött mutáns goblin holttestét amelyet az este gyűjtöttünk be. - nézek először Cylre, majd utána Kastorra amikor elmagyarázom, hogy miért is tartok oda; valószínűleg cseppet sem lesz számára meglepő az információ, mint ahogy Cyl számára sem feltétlen lesz az, hogy nem különösebben foglalkoztatnak a világi személyek száján terjedő jóslatok, próféciák, jövendölések, főleg, hogy tegnap este egy meglehetősen eleven veszélyforrással találkozhattunk a csatornák sötétjében. Bár szóban nem kérdezek, azonban jelentőségteljesen Cyl felé fordulok: marad-e vagy pedig velünk tart; a döntés az övé. Mellesleg, akinek már volt lehetősége megtapasztalni tettrekészségemet, azt nem lepi meg, hogy megbánás nélkül beleszólok a beszélgetésükbe.

Johann kissé bosszús, amiért Theodora megakasztja a beszélgetés menetét és talán sosem derül ki számára, hogy vajon mi hozta ilyen távolra Cylt. Mindenesetre ahogy a beavatott tovább beszél, Johann érdeklődése is az aktuális események felé terelődik. A mutáns goblin holttestének említésére a férfi jobban megnézi a beavatottat, társait és felszerelésüket, hogy vajon megpillantja-e a zöldbőrű testét vagy az azt rejtő zsákot. Miközben szemeivel részleteiben is látni kezdi a világot - melynek gátat valószínűleg az épp múlóban lévő rémület szabott -, érdeklődésének hangot ad.
- Azt hallottam kilapította egy nagy halom zsák valami raktárban. Ezek szerint ez csak pletyka s szóbeszéd, miközben ti végeztetek a rusnya kis döggel?

A nemes úrfi bizonytalansága, melyet kérdésekkel óhajt palástolni, szinte már kézzelfogható mikor ismét megszólalok.
-Magam se csupán 'holmi' jóslatért vállalkoztam a hosszú útra, kiváltképp, hogy ismeretei helytállóak Sylvania kopár vidékeivel kapcsolatban Kastor. - fogalmazok sejtelmesen végül válaszul a férfi szavaira, ám testbeszédem árulkodóvá teszi, hogy 'szemlátomást sem a hely, sem az idő nem alkalmas', hogy kifejtsem a továbbiakat. Hát még a felettébb morózus verőlegény jelenléte.

-Erre ne vegyen mérget! - csapom el inkább élcelődve a lustaság kontra kalandvágy kérdéskörét, a korábbi cserfes modort kissé mellőzve, ám még a kényes déli illem határain belül; ne kergessen hiú álmokat partnerem.
-Furcsaságok, bőven... - folytatnám lényegretörően, ám amint Theodora belém fojtja a szót, egyszeriben elhallgatok. Arcom kifejezéstelen, nincs rajta nyoma sem haragnak, sem köszönetnek, bár szívemhez utóbbi áll közelebb, a papnő jól olvasott a jelekből. Johannal inkább négyszemközt folytatnám a diskurzust.
-P..persze, még sok a dolgunk. - helyeslem a közbeszólást. -Kastor, örvendtem a szerencsémnek, hogy megismertem. - előkelőn biccentve a jóravaló fegyvertársnak, már nem Günther viszonylatában, - utóbbit most szóval sem említve - búcsúzom a férfitől és a sebhelyes arcú lánytól.

-Fogalmazzunk úgy, segítettünk a zsáknak - füllentem félvállról pimaszul a fürkésző tekintbe pillantva, majd jelezve Theodorának indulhatunk.
-Ne higgyen a pletykáknak Kastor, többről van szó... - suttogom végül komoran, amint elhaladok mellette, hacsak nem csatlakozik a kíváncsi nemes...

Ha Kastor végignéz a kompániákon akkor láthatja, hogy Manfrednél valóban ott van egy zsák amelyben - átázottságát tekintve - valóban valamilyenfajta maradványok lehetnek, persze azt nehéz megállapítani, hogy pontosan mik.
-Én inkább úgy fogalmaznék, hogy ez a goblin egészen biztosan a szörnycirkusztól szökött meg tegnap és nem egy zsák ütötte agyon valami raktárban. - mondom, láthatóan kicsit gyanakvó arckifejezéssel amit nem Kastornak szánok, hanem annak, amit mondott. Nem célom hazudni azzal kapcsolatban, hogy mi történt de elmondani sem fogom, hogy mit láttunk tegnap éjjel. -De nem lepne meg, hogyha a szörnycirkuszostól több is elszabadult volna a tegnapi nap folyamán. Nekem nem tűnt se túl felkészültnek, se túl alaposnak egy ilyen lény fogvatartásához. - bökök a lándzsámmal a Manfrednél lévő zsák irányába. Nem hiszem, hogy valóban találtak ott valamit, inkább azt látom valószínűnek, hogy az éjjeli őrség városőrének kikötőben történt rendhagyó eseményét próbálják úgy elcsitítani a nép között, hogy valami hasonló történetet mondanak róla, mint ez a goblinos. De hogy mi az, amit ezzel a történettel fednek el, azt nem tudom - mint ahogy azt sem, hogy esetleg kapcsolódhat-e ahhoz, hogy tegnap megbolygattunk valami gonosz dolgot. Én részemről készen állok az indulásra a vásár felé, de ha Kastor és Cyl még vált néhány szót, annyit tudok várni.

Mikozben beszelgettek a tomeg kezd kicsit szetoszlani, de lathatoan meg mindig a szakadt orult a tema.
- Ez meg mi volt? - halljatok egyik oldalrol
Egy masik tarsasag tajekozottabbnak tunik
- Ulthar egyre orultebb, az orsegnek tennie kene valamit -
- Nem kene atengedni a folyon, a Godorben lakik ott is a helye -
Mig egy harmadik csoport elhaladva
- En ugy hallottam valaha gazdag volt csak megorult -
- Larifari. De ha megis igaz biztos megerdemelte. Hiszen orult -

A beszélgetőket meghallva társaim felé fordulok: -Kérnék egy perc türelmet. - mondom, majd egyenes, katonás tartással, kimért léptekkel a civilek felé indulok, ott pedig szóba elegyedek velük. Elmondom nekik, hogy a polgárság efféle zaklatása nem csak kellemetlen de veszélyes is, illetve, megkérem őket, hogy a közbiztonság érdekében támogassák a városőrséget illetve Myrmidia egyházát, ezzel felfegyverezve a lakosságot védelmező katonaságot bármilyen fenyegetés ellen. Valamint megjegyzem azt is, hogy a tettrekészebbek akár a seregben is megtalálhatják a cselekvési vágyukra a csillapító orvosságot, de azt is hozzáteszem, hogy Myrmidia temploma azok előtt is nyitva áll, akik bár katonák nem akarnak lenni, de megtanulnák hogyan védhetik meg magukat s hogyan lehetnek egészebbek a hétköznapokban is az Istennő tanításait felhasználva.
A beszélgetés után visszaatérek a többiekhez, megvárva míg befejezik mondandójukat egymás felé (ha van), majd ha mindenki kész, részemről távozhatunk.

Szóval ha beszéltek még én mint játékos megvárom, emiatt gondolom lett egy kis időkülőnbség de ez a lehetőség nagyon kínálta magát.

Vegul a morozusan csendes Gunther ujra utnak indul. Nagyjabol ugyanabban az iranyban tunik el a terrol amerre nemreg az orult is tavozott...

Gunther
link to a message in this game

Theodora szavaira az emberek kisse megnyugszanak. Nem valoszinu hogy tomegevel indulnanak meg jelentkezni katonanak, de mintha paran fontolgatnak, hogy meglatogatjak Myrmidia templomat kesobb, ami tekintve az elozo napi gyer latogatottsagra mindenkeppen jot tenne az egyhaz megitelesenek.
Miutan mindannyian vegeztetek elbucsuztok Johanntol es Ameliatol es elindultok a vasar fele.

Theodora, Cyl, Manfred, Chlodovech, Josef, Kenyer
link to a message in this game

Johann, Amelia

Johann es Amelia a varoshazara erve kerdezoskodik a varosi irattarrol, de viszonylag gyorsan udvarias mosoly es merev elutasitas erkezik valaszul. Egy szigoru tekintetu fiatalember kepeben erkezik a kemeny valasz. Szinte fel sem nez az irataibol csak annyira hogy egy udvarias, de lekezelo mosolyt kuldjon.
- Sajnalom de a varosi tanacs utasitasara az irattar jelenleg nem elerheto - erezni lehet a hangjabol, hogy dehogy sajnalja es legszivesebben messzire kivanna titeket, hogy ne zavarjatok.
This message was last edited by the player at 22:51, Sat 04 June 2016.

- Kíváncsivá tett, feleli Cylnek, remélem lesz lehetőségem meghallgatni majd a teljes történetet. A megtiszteltetés pedig az enyém.
- Legyen hát szép napotok, fordul végül a többiek felé is Johann és búcsút int Theodorának és kompániájának, amikor azok útnak indulnak. Ezt követően a csempész még vált néhány szót Guntherrel, aki mormog valami kellemetlent az orra alatt és elindul a Gödör irányába, hogy ott információkat szerezzen. Johann gondolataiba merülve néhány pillanatig még szemléli a távozó férfit, majd az eddig hallgatagon mellett ácsorgó Ameliára pillant és rámosolyog.

- Induljunk mi is, adja ki határozottan az utasítást Johann és az akrobata lánnyal az oldalán elindul a városháza felé. A pompázatos külsejű épület kissé megfélemlíti a nemesnek öltözött csempészt, aki azonban erőt vesz magán és egyenes háttal, maximális határozottsággal lép be a kapun. Mindez kissé meginog, amikor csupán néhány kérdést követően is automatikusan elutasítással és zárt ajtókkal találkozik. A kilátástalanság azonban erőd ad a férfinak, ugyanis ha itt nem talál információt, lehet, hogy elvész a Lieberung örökség és akkor marad az eddig oly jól megismert egyik napról a másikra élés. Johann előveszi legszimpatikusabb arckifejezését és megpróbálja jobb belátásra téríteni az aktakukac hivatalnokot.

11:19, Today: Secret Roll: Johann Munroe rolled 2 -- 4 degrees of success using the Warhammer Test system with a target number of 45. Charm.

- Nem zavarnánk sokáig, sőt, akár egyáltalán nem is zavarnánk, csupán utána szeretnénk nézni egy nemesi családnak. Pikk-pakk megvagyunk vele  és szépen csöndben távozunk, anélkül, hogy bárkit is megzavarnánk. Megértém Önt is, jó hivatalonk uram, hogy végre van egy nyugodt napja, mikor beállít egy nemes és kompániája, miközben azt remélte, hogy mindannyian a vásárban leszünk majd. De higgye el, nem zavarnám a nyugalmát, ha nem volt rá jó okom, kezd bele Johann és úgy tűnik hajlandó itt állni egész nap és győzködni Alfredet, ha az nem engedi be. De legalább megnyerő a stílusa és végül is szimpatizál Alfred helyzetével. Talán, de csak talán, nem volna akkora baj, ha esetleg beengedné a nemest és nőjét olvasgatni.

Alfred kisse bosszusan felnez, majd megadoan sohajt latva hogy ugy szabadul meg legkonnyebben toletek ha valamennyit segit. - Ahogy mondtam az irattarba senki idegen nem mehet be. - majd mielott kozbeszolhatnatok folytatja - Ebedidoben megnezhetem talalok e valamit, ha meghagyjak hova akkor elkuldom amit talaltam. Remelem igy megfelel - csovalja meg a fejet majd hirtelen mint akinek meg jobb otlete van megcsillan a szeme - Vagy elmehetnek Verena templomaba kerdezoskodni. Harkbokka papno irattara meg ha nem is annyira reszletes mint a varosi irattar, de igen figyelemremelto -
This message was last updated by the player at 22:56, Mon 06 June 2016.

- Köszönöm nagylelkű ajánlatát, felel olyan mosollyal az arcán a nemes, mint akinek nagy kő esett le a szívéről a segítőkész bürokrata szavai hallatán. Alfred ezek után joggal feltételezheti, hogy talán valaki szól majd néhány jó szót az érdekében, amikor felmerül előléptetésének kérdése. Johann gyorsan a lényegre is tér, elmondja, hogy a Lieberung családdal kapcsolatosan szeretne minden fellelhető információt kikérni, ugyanis úgy tudja, hogy családjának voltak leszármazottai és érdekeltségei a városban. Lényegében kutatja a családfát. Megadja a címét és nevét, hogy Alfred el tudja neki juttatni kutatásának eredményét.
- Verena templomát is lehet meglátogatom, ám úgy vélem küldetésem szempontjából elengedhetetlen, hogy minden lehetséges forrást megvizsgáljak. Köszönöm előre is még egyszer a segítségét, melyet természetesen meghálálok majd, zárja e szavakkal a látogatást Johann és amennyiben Alfreden azt látja, hogy tényleg bemegy majd az irattárba kutakodni, magára is hagyja az írnokot.

A városházát elhagyva Johann kissé csüggedten sóhajt, majd Amelia társaságából erőt merítve megindul a tér másik oldalán található Verena templomba. Remélhetőleg ez a Harkbokka papnő rendelkezik majd olyan dokumentummal, amivel többet meg lehet tudni a Lieberung családról, azonban Johannak egyre kevésbé vannak illúziói a család létezése kapcsán. Nagyon úgy tűnik, hogy ez is csak valami sötét összeesküvés része, amibe sikerült páros lábbal beleugrania.
This message was last edited by the player at 12:07, Tue 07 June 2016.

Alfred feljegyzi maganak a nevet es kisse kenyszeredetten bologat kozben. Egyelore nem indul el, tovabbra is vegzi a dolgat, egy nagy halom papiros fekszik meg elotte, de valoszinuleg ahogy igerte is kesobb utannanez a dolgoknak.
Mindenesetre itt ugy nez ki nem sok baber terem Johannak igy kenytelen kelletlen elindulnak a templomok tere fele

Johann, Amelia
link to a message in this game

Theodora, Johann, Amelia, Manfred

Megerkezven a varoshazahoz elegge konnyen megtalaljatok a varosi birosag epuletet. Maga a varoshaza foglalja el a ter kozepet, de a varosi birosag tole nem messze a ter egyik oldalan all. Az epulet maga nem annyira tiszteletet parancsolo mint a varoshaza, de nem is torpul el. Fennen hirdeti a torvenyszek hatalmassagat es meg Verena egy szobranak is jutott hely a homlokdiszen.

A birosag epuleteben viszonylag keves kerdezoskodessel utba igazitanak titeket Magistrate Richter szallasa fele. Az ajtohoz erve kopogtok, es egy alaposan idosodo asszony nyit ajtot. - Mit parancsolnak? A magistrate beteg, nem dolgozik, nem tud latogatokat fogadni - mondja, nem kifejezeten elutasito, inkabb csak megszokasnak tunik.

(Charm vagy tarsai kellenek hogy bejuthassatok)
This message was last updated by the player at 15:32, Wed 10 Aug 2016.

Megközelítve az épületet néhány pillanatra elidőzik a tekintetem Verena szimbólumán, majd amikor közelebb érünk az épülethez és megkapjuk a megfelelő útbaigazítást megköszönöm az illetőnek, majd a többiek élén elindulok az irányelveknek megfelelően: amikor az idősödő asszony ajtót nyit kicsit meglepődök. Nem számítottam arra, hogy a Magistrate maga fog ajtót nyitni, ugyanakkor annyira bízok és várom már a Herr Richterrel való találkozást, hogy emiatt kissé váratlanul ért a látvány. -Egy olyan ügyben keressük a Magistratet amely számára is meglehetősen fontos és elég lényeges információkkal tudunk szolgálni a számára. - kezdek bele rögtön. -Amennyiben megkérdezi, biztosan bele fog egyezni, hogy beengedjen minket. - folytatom, de ahogy átsuhan a fejemen, hogy valószínűleg ezért nem fogja felkelteni a férfit - aki könnyen lehet, hogy alszik, ha pihenni tért haza - így még hozzáteszek: -Illetve meg is hallgatnám a panaszait, Myrmidia beavatottjaként vannak gyógyítói ismereteim, s talán hasznos praktikákkal segíthetném gyógyulását.
This message was last edited by the player at 18:44, Wed 10 Aug 2016.

Kicsit ketelkedve nez vegig Theodora harcias oltozeken, de vegul batortalanul bolint es felreall - Elegge rosszul van szegeny, nem tudom bir e latogatokat fogadni. Doktor Heichtdorn bent van nala, de valoszinuleg csak tuldolgozta magat. Ilyenkor a vasar ideje alatt folyamatosan dolgozik, megallas nelkul. Megsem olyan fiatal mar mint regebben. - beszel az oregasszony mikozben bevonultok. Maga a lakas elegge hasonlit arra amit mar a satorban is lattatok. Minden rendezett, praktikus es egyaltalan nem hivalkodo. A fogadoszobabol halljatok amint valaki egy hatso szobaban mozog es beszel, talan az orvos, legalabbis a hazvezetonot nem tunik ugy mintha zavarna a dolog.
This message was last updated by the player at 16:27, Thu 11 Aug 2016.

- Doktor Heichtdorn odabent van? - horkanok fel a fejemet felkapva - Micsoda szerencse, éppen vele van beszédem! - jelentem ki határozottan, majd öles léptekkel a hátsó szoba felé veszem a direkciót. Ha a házvezető hölgy az utamat próbálja állni, akkor félretolom, s mikor odaérek az ajtóhoz feltépem és belépek. "Most aztán belecsobbansz a ganyéba, Hetzau, mint a macska, ami megbotlott a disznóól kerítésén" - fut át agyamon a gondolat, ám nem hagyom, hogy lelassítson; tartok tőle, hogy éppen lemaradunk valamiről, ami odabent folyik és roppantul kezd zavarni, hogy csak szaladunk az események után.
This message was last edited by the player at 11:49, Fri 12 Aug 2016.

Valószínűleg önkéntelen csempész reakció, hogy Johann tenyerei elkezdenek viszketni a bíróság épületének láttán. Meglehetősen sok kollégáját - barátot és ellenséget egyaránt - falta fel élve a Birodalom jogrendszere. Csupán az ad némi nyugalmat, hogy nem őrök kísérik, hanem önszántából jön, ráadásul foglalkozását sem sejti senki. Mármint Ameliát kivéve, de a lány nagyon magába fordult, mióta kijöttek Verena templomának könyvtárából. Ha lesz majd egy kis szabadideje, elbeszélget vele, azonban erre nem itt és most fog sor kerülni.

A házsártos házinéni láttán Johann egyből olyan arcot vág, mint aki aggódik a Magistrate egészsége miatt. Jó minőségű ruházatának láttán remélhetőleg az idős asszony nem fog gyanút fogni, ráadásul Theodora társaságában még kisebb az esélye, hogy valaki gyanakodjon. Ennek alapján nem csak Myrmidia egy beavatottja, hanem a Birodalom egy tiszteletreméltó polgára is szeretné meglátogatni a hirtelen lebetegedett Herr Richtert.
- Itt van a Herr doktor? kérdezi Johann annak ellenére, hogy a házinéni ezt már említette. A férfit látszólag megnyugtatja az orvos jelenléte. - Ezt örömmel hallom. A mi családunk is mindig orvosért hivatott, ha valami kórság ledöntött valakit a lábáról. Dédnagyapám orvosnak tanult és ő mondta mindig lovag bátyjának, hogy a betegség is olyan, mint egy csata. A megfelelő fegyverekre és stratégiára van szükség a legyőzéséhez. Bátyja kinevette, majd másfél évre rá elvitte egy tüdőgyulladás. Azok után mindenki hallgatott az öreg Gerhardtra, Sigmar nyugosztalja.

Johann csak addig csacsog, amíg Manfred el nem viharzik az ajtó irányába. Johann nem tudja mire vélni a volt katona hirtelen lendületét, de inkább nem kérdez most semmit. Idővel úgyis kiderül. A csempész inkább menti a menthetőt és a házinénihez fordul.
- Elnézését kérem modortalan barátom miatt, a harcmezőhöz van szokva és kissé hirtelen természetű. De jó ember, ezt nekem elhiheti.

Amig Manfred mindenkit meglepve elviharzik a hazineni mellett akinek erre majd kiesnek a szemei, valoszinuleg eppen leporog a szemei elott hogy miert is engedtem be ezeket a vadembereket. Johann szavai valamelyest elterelik a figyelmet, de azert megjegyzi - Egy tisztes hazban ilyet, nem vademberek vagyunk -
This message was last updated by the player at 07:52, Mon 15 Aug 2016.

Manfred az ajtohoz erve feltepi azt. Bent egy szeles agy van, amin Herr Richter fekszik a tavaszi ido elenere alaposan betakarodzva es egy jol oltozott kopaszodo oszes alak hajol fele. Valamifele szines folyadekkal teli fiola van a kezeben lathatoan meg tele, valoszinuleg eppen megitatni keszult a beteggel. Manfred hirtelen megjelenesere meglepetten odanez - Na de kerem mi tortent? Beteggel vagyok, kerem tavozzon -
This message was last updated by the player at 07:55, Mon 15 Aug 2016.

- Herr Doktor, dugózza be és tegye le azt a löttyöt üstöllést! - mordulok a kopaszodó férfira, miközben közelebb mozdulok és a kardmarkolatomra helyezem a kezemet - Lépjen hátra, vagy Sigmar Pörölyére mondom, olyat teszek, hogy magam is megbánom! - folytatom fenyegető ábrázattal és anélkül kiáltok ki a többieknek, hogy egy pillanatra is levenném a szememet a doktorról - Ide mind, épp most próbál valami pokoli színű kotyvalékot leerőltetni a magisztrátus úr gigáján!

Az idős hölgyet végighallgatva lépek be az ajtón, s már-már kérdést tennék fel ismételten amikor Kastor megszólal - így végül őket hallgatva vonom fel szemöldökömet mikor Manfred öles léptekkel elindul az ajtó felé; nem mozdulok néhány lélegzetvételnyi ideig, nem tudom mit láthatott meg a férfi ami az én szememet elkerülte, s miért indult meg látszólag teljesen magabiztosan a szoba irányába. Amikor ismét felszólal majd félúton járok mögötte, hátrahagyva a nőt megnyugtató Kastort és elindulok a szoba felé ahonnan Manfred szólt - egyrészt, hogy nehogy valami olyat tegyen ami később még problémát okozhat a számunkra, másrészt azért, hogy valóban megnézzem mit is csinál az orvos. Bár jómagam nem hiszem, hogy a férfi ártani akar Richternek, azért mikor belépek végigmérem a férfit tetőtől talpig. -A pöröly nem megoldás minden problémára. - válaszolok az orvos helyett, majd én is beljebb lépek a szobába, hogy a ránézésre meglehetősen rossz állapotban lévő Richterhez léphessek. Bár elsősorban a harctéren szerzett sebek ellátásához értek, néhány dolgot tudok a betegségekről és a mérgezésekről is, abban reménykedem, valamit esetleg észreveszek. -Elnézést amiért a barátom csak így berontott, Herr Richter védelmében cselekszünk. - mondom, majd az orvosra nézek: -Minden indokunk megvan azt gondolni, hogy a Magistratet megmérgezték. - utána a bírára nézek, bár látom, hogy pihennie kéne, nem tudom megállni anélkül, hogy megkérdezzem mi történt: -Mi történt, Herr Richter?
This message was last edited by the player at 21:46, Mon 15 Aug 2016.

Manfred szavaira az orvos szemei kikerekednek, majdnem elejti a fiolat - De, de - hebegi. Theodora sem nyugtatja meg igazan, lathatoan a szobaba betoro ket fegyveres akik kozul egy szinte kozvetlenul megfenyegette hogy megoli nem szamit neki mindennapos dolognak vegul annyit kinyog nagy nehezen, hogy - Gyogyszer -
This message was last updated by the player at 09:03, Tue 16 Aug 2016.

Herr Richter rettenetesen nez ki, el sem hinnetek, hogy nemreg meg eleteros tettrekesz ember volt. Beesett arca furas arnyalatu, a szemei erosen kidullednek es mikor beszelni probal erzodik hogy a nyelve erosen be lehet dagadva ezert nehezen jonnek ki a szavak a szajabol.
Theodorara nezve megszolal - Fraulein Schwartzer, eppen idoben. Erdekes eset lesz a kovetkezo -
This message was last updated by the player at 09:09, Tue 16 Aug 2016.

Az orvos kisse osszeszedve magat megjegyzi - Halucinal. Sose lattam meg betegseget ami ilyen gyorsan terjedne -
This message was last updated by the player at 09:10, Tue 16 Aug 2016.

Kissé érezhető elborzadással az arcomon figyelem a halucináló Magistratet, elszíneződött arcáról pedig Kastor szavai jutnak eszembe. -Viszont én hallottam már hasonlóról. - nézek először hol Kastorra, hol Manfrede, hol a doktorra - de elsősorban Kastorra, aki az idősebb Teugen halálának módját elmondta nekünk. -Karl Teugent hasonló kórság vitte el néhány éve. - majd kijavítom magam: -Vagyis hasonló mód mérgezték meg őket. - közelebb intem a doktort, hogy adja be neki a gyógyszert amit akart, én magam pedig megpróbálom még egyszer megszólítani a Magistratet. -Mi történt, Herr Richter? - tudom nem szerencsés ilyen állypotban így bánni vele, de tartok tőle, rövidesen már nem lesz alkalmunk beszélni vele.

Közelebb mozdulok, ha lehet kiveszem a fiolát a doktor ujjai közül. Ha ellenkezik, csak szúrósan ránézek, s hagyom hogy a bennem lakozó keserű indulat ráncai kiüljenek az arcomra. Ha megszereztem, akkor odatartom Theodora-nak.
- Frau Steinhoff, konyítasz valamit az ilyen áfiumokhoz? - kérdezem tőle - Herr Doktor, maga szerint mi van ebben a fiolában? - szegezem a kérdést az idős orvosnak.

Az orvos osszerezzen amikor Manfred kitepi a kezebol a fiolat. Nagyot nyel ugy valaszol - Sziverosito. Gyogynovenyekbol. Nagyon hatasos, a legtobb betegnek segit - teszi hozza majd a veszedelmes Manfredrol hogy elterelje a figyelmet Theodora szavain kezd el gondolkodni - Karl Teugen. Jopar eve tortent. Biztosak benne hogy ugyanez tortent vele? Emlekszem az esetre, csunya dolog volt es nagyon gyors. Herr Teugen, Sigmar nyugosztalja, nagyon hirtelen dolt agynak es halt meg. Ha nem all az occse a csalad elere... Meg szerencse hogy Johannes Teugen melto utodja volt Karlnak, sokat segitett a varoson. Tudjak Nulnban tanult korabban - kezd belemelegedni majd hirtelen eszmel, hogy ez nem az a helyzet - Nos ez alapjan azt hiszem at kell gondolnom meg egyszer a beteg gyogyitasat -
This message was last updated by the player at 15:03, Wed 17 Aug 2016.

Richter kisse lazalomszeru arccal nez Theodorara, nem tudni hogy a kerdesre valaszol e vagy csak remalmai vannak - A szemek. Azok a szemek. Es a nevetes -
This message was last updated by the player at 15:04, Wed 17 Aug 2016.

-Nem tudom mi ez. - válaszolom őszintén a fiolát felém nyújtó Manfrednek miközben megcsóválom a fejemet. -Valószínűleg az aminek a Doktor mondja. Nem hiszem, hogy ártani akar a Magistratenak. - teszem még hozzá a férfi számára. Egy darabig még ízlelgetem magamban az orvos és Richter szavait. Azok a szemek. Ez a nevetés. A kapitányról beszélne? Vagy csak a mi látunk már bele minden összefüggést mindenbe? -Nem vagyok benne biztos Herr, de az iratok így emlékeznek vissza halálára: lilás színezetű arcából ki voltak guvadva a szemei, a nyelve pedig egy döglött kígyóhoz hasonlóan lógót a szájából. - elhallgatok egy percre. -Akár csak a Magistrate. Sejtéseim szerint mind a kettőjüket megmérgezték. - kicsit furcsállom, amiért az orvos ennyire részletesen kitér arra egy beteg valószínűleg halálos ágya felett, hogy a korábban hasonló mód meghalt személy fia mennyire felvirágoztatta a várost, de jelenleg ez nem is lényeges. Féltérdre ereszkedek Richter ágya mellett, majd halkan elmondok érte egy rövid imát: [Language unknown: leÁeken ut asth p eauestson&#ta thsaur Myrmidia ée i n ast ameóder oermenallons lo itéonéthil llllil, út &#oupoee of úsiák.] - még körbenézek a szobában, hogy látok-e valahol iratokat amik Richteré lehetnek, hátha csinált feljegyzéseket a kutatásáról, de utána jelzem a többieknek, hogy én nem szeretnék többet mást itt. Nem hiszem, hogy bármit meg fogunk tudni a lázálomban szenvedő Richtertől és tovább zavarni sem akarom.

A doktor megcsovalja a fejet - Ha ez igaz... Utannanezek. Mergezes eseten teljesen mas kezelesre van szukseg - mondja es megprobal tavozni sietosen.

Iratokat nem lattok, de ez haloszoba inkabb mint dolgozo. Mindazonaltal az eloterbol tobb ajto is nyilt, igy elkepzelheto hogy van dolgozoszoba is a lakasban.
This message was last updated by the player at 21:16, Thu 18 Aug 2016.

- Bocsásson meg Herr Doktor! - hajtom meg a fejem kissé a távozó Heichtdorn felé - Máskor nem szoktam tisztes polgárokra vadkan módjára rárontani, de tudja, hogy manapság milyen időket élünk... - intek a kezemmel, mintha mindenkinek tudni kellene, hogy miféle időkről is beszélek. A delírizáló tanácsossal nem foglalkozom, felsorakozom Theodora mellé, készen a távozásra.

Csendben figyelem ahogy a doktor távozik, sietősségében próbálom azt látni, hogy talán bízik valamilyen gyógymódban de az az érzésem, hogy semmi ilyesmi nincs a háttérben. Manfredre nézek: -Ha ez így folytatódik gyakrabban kell a hátunk mögé nézni. Ha vele ezt tették mert kérdéseket tett fel, akkor a mi esetünkben sem fognak sokáig gondolkodni, hogyha kezdünk zavaróak lenni. - mondom komoran a férfinek, majd kimegyek az előszobába és a házinénihez lépek: -Van itt dolgozószobája a Magistratenak? Járt odabent miután hazajött?

Az orvos tavozasa utan Theodora kerdesere az oregasszony felel - Van eppen, de - ketelkedoen nez ratok, de vegul megmutatja. A szomszedos szoba. Katonas rendben van minden, az iratok elpakolva, az asztalon nincsen semmi szejjelhagyva, a magistrate tenyleg alapos es rendszereto embernek tunik.
- Ma reggel ota nem jart itt - mondja meg mielott belekezdenetek modszeresen szetdurni az egesz szobat - Mikor megjott betegen megprobalt bemenni, de nagyon rosszul lett, akkor hivattam az orvost -
This message was last updated by the player at 20:09, Thu 25 Aug 2016.

Gunther

A varosba erve rovid uton utbaigazitanak. Ugy tunik nem a modorod vagy a megbizhatosagid miatt hanem hogy egyszeruen megszabduljanak toled. Mindenesetre a nemreg elhalado feltuno csapat hagyott eleg nyomot maga utan, hogy a foter kornyekere erj. Ha minden igaz a birosag epulete fele mentek.

In reply to Meselo (msg # 60):

Magam is megindulok a bíróság épülete felé, de be nem áll szándékomba menni. Próbálok nézelődni mint ha csak a vurstli miatt lennék itt és ha lehet akkor nézegetni merre vannak a többiek. Ha nem látok semmit akkor látványos várakozóállást veszek fel az épület előtt.

A csempész csöndben hallgatja végig a beszélgetést, tekintete nem csak az arcokat, hanem a szobát is alaposan körbe járja. Talán, ha úgy hozta volna a sors, jó tolvaj lehetett volna belőle, mert szinte bármit a zsebébe csúsztathatott volna, amíg a jelenlévők a közjátékra figyeltek. (Ha Amelia még itt van, akkor Johann a fülébe is súgja, hogy lehetőleg ne mozdítson el semmit.) Mindenesetre minden, amit hall, csak igazolni látszik gyanúját. Még e rengeteg egybeesés után is kissé szkeptikus a vámpírt illetően, de a könyvtár poros félhomályában rátörő pánikszerű érzés azóta is kísérti, így minden észérv ellenére kitart teóriája mellett. A Magistrate lázas válasza kapcsán - a szemei, a nevetése - Johann hátán végig fut a hideg. Jobban belegondolva, valószínűleg azzal járna a legrosszabbul, ha beigazolódna sejtése.

Az orvos szemlátomást tisztességes ember, de a látszat túl sokszor csalt már ahhoz, hogy ne maradjon benne kétely. Persze lehet, hogy tényleg nem részese az összeesküvésnek, de van egy olyan sanda gyanúja, hogy csupán egy kis noszogatás kellene az öreg doktornak, hogy a beadott lötty ne gyógyítson, hanem az ellenkező hatást fejtse ki. Mindazonáltal Herr Ricther állapotát elnézve nem lesz szükség komolyabb közbeavatkozásra, magától is utol fogja érni a halál. Johann örül, hogy nem neki kellett felhánytorgatnia a hasonló betegségben elhunyt Karl Teugent, azonban meglepődik, amikor Doktor Heicthdorn nem fedez fel hasonlóságot. A szavaiból ítélve talán még kapóra is jött számára a változás a Teugen család élén.

- Mikor érkezett haza tegnap a Magistrate? töri meg egy kérdéssel hosszas hallgatását Johann. Bármi is történt vele, az a Schaffenfestről való távozása és hazaérkezése között történt. Jó volna tudni, hogy pontosan mikor és hol, legalább az is sokat segítene a ... nyomozásban? Tényleg nyomozni kezdtem? Én? gondolja gunyorosan a csempész.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 61):

Gunther kozeleb ogyeleg az epulethez, de igyekszik a korulotte megfordulo orok figyelmenek sugaran kivul maradni. Mindenesetre van valamennyi lehetoseg erre, ugyhogy egyelore nem tunnek tulsagosan gyanakvonak.

In reply to Johann Munroe (msg # 62):

Johann kerdesere az asszony nem sokat gondolkodik - Tegnap keson ert haza Herr Richter, azert is gondoltam, hogy csak tuldolgozta magat. Mindig olyan sokat dolgozik. Barki mas is igy gondolta volna - tordeli kicsit a kezet - Akkor meg kutya baja nem volt, nekem elhiheti. Aztan reggel koran ment dolgozni megint ahogy szokott es mikor delben visszajott mar jarni is alig tudott. - nyel egyet es Sigmat jelet veti magara - Boszorkanysag ez, mi mas lehet - mondja pedig korabban azt bizonygatta sima betegsegrol van szo - Gonosz hold volt az ejjel - borzong bele
This message was last updated by the player at 20:38, Mon 29 Aug 2016.

In reply to Meselo (msg # 63):

Ha nem látom a többieket merre lehetnek odamegyek az egyik őrhöz megemelem színpadiasan a kalapomat majd a legjobb modoromat elővéve folytatom.

- Jó napot Uram. - "te rohadt bugris" - A barátaimat keresem, és ha jól tudom bementek nemrég. Nem látta esetleg őket bemenni? - "ó bárcsak találkoznánk egyszer egy sikátorban aztán a hajbókolásomért kibeleznélek" - Kastor von Lieberung nemesúr és ha jól gondolom egy Myrmida papnő is vele van. - "a bugris szélhámos meg a fontoskodó szajha"

Az arcomon bájmosoly található melyek a nem túl meggyőző, dohánytól barnult fogsorát villantja meg.

- Amikor este hazaért, nem tapasztalt valami szokatlant Herr Ricther viselkedése kapcsán? Mármint biztos nagyon fáradt volt, de nem tett vagy mondott valami olyat, amit máskor ritkán vagy soha? Mondjuk rendetlen volt? És ha nem, akkor esetleg reggel távozáskor is teljesen épp és egészséges volt, teljesen tiszta tudattal? kérdezgeti a házvezetőnőt Johann. Ha szóval tartja és beszélteti a nőt, talán elmond olyasmit is, amit egyébként nem tenne. Persze Johann odafigyel arra is, hogy nehogy vallatásnak vegyék a szavait, próbál a lehető legnagyobb mértékben őszintének tűnni, illetve törekszik arra is, hogy arckifejezése a Magistrate egészségi állapota iránti aggodalmat tükrözze. A néninek mindenképp azt kell éreznie, hogy ez a jóravaló, jól öltözött és nem utolsó sorban egész jóképű fiatalember bizony a legjobbat akarja Herr Ricthernek.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 65):

Gunther szavai es kinezete alighanem komoly gondolkodasra keszteti az ort akihez odament. Nagyon ugy tunik hogy a barat, nemes es papno szavak Gunther kapcsan mind gyanusan hangzanak neki, es ezen a tenyen a viszonylagosan elviselheto ruha sem javit tul sokat. Vegul rovid gondolkodas utan kicsit sziv egyet az orran es utanna mondja - Nem laknak itt ilyenek, akik meg bemennek nem kozlik velem a nevuket mindig. Megis mi dologban jarnanak erre? - kerdezi valamelyest mert ez a dolga, de talan kicsit azert is hatha Gunther megis meggondolja magat es arrebb all.

In reply to Johann Munroe (msg # 66):

A hazvezetono ugy tunik egyre jobban belelovallja magat az elkepzelesbe - Hat ez az. Latszolag minden rendben volt. Olyan nap volt mint barelyik, de en mar akkor ereztem, hogy itt valami baljos dolog van a levegoben. Boszorkanysag semmi ketseg, mas nem lehet. A hold tudjak. - nez sokat tudoan es meg fel is pillant picit a mennyezet fele - Tudjak gonosz arcat mutatta tegnap. Mondtam is magamnak, Gilda, boszorkanysag van a levegoben. Tudjak, megerezni az ilyet - mondja olyan beleelessel ahogy csak az oregasszonyok kepesek.
This message was last updated by the player at 21:33, Tue 30 Aug 2016.

In reply to Meselo (msg # 67):

"a fasznak kérdezősködök...." Majd az őr kérdésére látványosan megvonom a vállam.

- Nem tudom jó uram, de néhány kofa azt mondta erre látták bemenni őket. Netalántán van valami a városban amiben érintettek lehetnek? Hajóval utazunk és a kikötőnél volt egy két problémás egyén. - vetem fel érdeklődve hátha tud egy két érdekesebb pletykát az őr.

"kell egy borbély, a gúnya magában nem elég ahhoz hogy egy bugrist átverjek még..."

A jóképű férfi egyetértően bólogat és látszik az arcán, hogy teljes mértékben egyetért a házinéni elméletével. Ez nem igazán esik nehezére, tekintettel arra, hogy hasonló gyanú miatt indította el azt a lavinát, ami nem túl meglepő módon őt magát is elragadta.
- Én is tanúja voltam Morrslieb szokatlanul erős jelenlétének és bevallom, beleborsódzott a hátam, feleli Johann és látványosan a pöröly jelét veti magára, remélhetőleg ezzel is erősítve a nő azon elképzelését, hogy ezek bizony tisztességes, hithű emberek. Még akkor is, ha a társasággal érkezett fegyveres nő nem Sigmar, hanem Myrmidia tanításait követi.
- Engedje meg, hogy megkérdezzem, de volt valami más furcsaság is, amit mostanában tapasztalt. Azt hallottam például, hogy a városi őrség kapitányát nem csupán boldognak látták, de még egyedül is volt! Hallatlan!

Miután Manfred társaságában elhagytuk az agonizáló Richter szobáját csnedben hallgatom a beszélgetést Kastor és a házinéni között. Meglehetősen sötét gondolatok futnak át az elmémen - azonban a legjobban az aggaszt, hogy sajnos egyre inkább kezdek meggyőződni róla, hogy nem iggazán számíthatunk arra, hogy a hatóságok hatásos fellépést fognak elkövetni az általunk szerzett információk hatására. Vagy ha igen, kiben bízhatunk? Elég, ha egyetlen korrupt, az összeesküvést támogató szerv felfigyel a tevékenységünkre és máris hasonló helyzetbe kerülhetünk, mint a sajnálatos módon hamarosan nyugatra hajózó Herr Richter. -Szabad? - nézek a házinénire miközben közelebb lépek a dolgozószobához. -A Magistrate és mi azonos ügyön dolgozunk, valószínűleg ő is úgy akarná, hogy befejezzük amit elkezdett. - a holddal kapcsolatos dolgokra nem mondok semmit. Igazat megvallva elterelem a gondolataimat róla, túl sok minden rohan át elmémén és most nem szabad szétszórtnak lennem.

Theodora kerdesere az oregasszony elgondolkodik majd megengedoen int. Mindenesetre nincsen papiros az asztalon, hacsak nem durja at valaki a szekrenyeket nem sok mindent talal.
Majd Johann kerdesen elgondolkodik - Nem igazan ismerem az orseg embereit, de nem lepne meg. A hold - mondja kulonos hangsullyal mintha csak a nevet sem akarna kimondani - furcsa hatassal van neha az emberekre. En ejszakara alaposan bezarkozom. Sose lehet tudni. Maguknak is ajanlom. -
This message was last updated by the player at 21:53, Thu 01 Sept 2016.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 69):

Az or kikop - A kofak reszegesek, ossze vissza beszelnek. Mint a matrozok. A dokkoknal sose ritka a verekedes, az orseget sem hivjak ki sokszor - mondja felemelt szemoldokkel. Vegul latva hogy csak nem akarsz elmenni raszanja magat kicsit unottan felrenez es mintha ugy tenne mint aki nem nez kulonosen, de ha megis bajt keversz kesobb letagadhassa hogy latott volna bemenni. Lattal mar ilyet, valoszinuleg a teny hogy meg magasan jar a nap es fegyveresek vannak az epuleten belul is csokkenti a munkakedvet es a gyanakvasat.

- Én biztos így fogok tenni, feleli Johann, miközben érzi, hogy több hasznos információt az öreglányból nem fog tudni kihúzni. Nem azért, mert elhallgat valamit, hanem mert szimplán ennyi mindenre terjed ki a tudása. Újabb barátságos mosolyt villant a házinénire, majd Theodora mögött maga is belép az irodába is körbe néz. Örül, hogy nem akkor van itt, amikor épp Herr Richter dolgozik, mert akkor valószínűleg béklyó volna rajta. A szoba a maga üressége ellenére is nyomasztóan hat a csempészre, de leküzdi ellenérzéseit - és a gondolatot, hogy ha a Magistrate nem patkol el és számon kéri rajtuk a turkálást, még jöhet ide gúzsba kötve - Theodora válla fölött / mellett átlesve ő maga is körülnéz a szobában. Nem nyúl semmihez, azt meghagyja Myrmidia beavatottjának, végül is ő tudja, hogy pontosan mit keres. De kíváncsi természet lévén Johann olyasmibe is beleolvas, ami nem feltétlenül tartozik nyomozásuk tárgyába. Persze csak keveset tud, mert azért oly sokat nem olvas, a hosszú és bonyolult szavakat inkább kihagyja, már pedig ezek teszik ki feltehetőleg a Magistrate jegyzeteinek többségét.

Johan korbenez a szobaban. Szamos jogi papirost talal, a fele dolgot sem erti rajtuk rogton es hosszasan nem akarja tanulmanyozni oket, par jegyzetet, de semmi olyasmit ami a jelenelgi dolgokra utalna.

Minden komolyabb érdeklődése - melyet a félelem és az aggodalom táplál - ellenére képtelen hosszabban elidőzni a véleménye szerint az ügy szempontjából teljesen érdektelen iratokkal. Figyelme elkalandozik és inkább a szobát veszi szemügyre. A helyiség nem sugároz magából életet, ám így is tökéletesen tükrözi Magistrate Richter személyiségét: rendezett, precíz, tiszta. A magas rangú hivatalnok életében minden bizonnyal ezek a jellemzők szinte mániákus szintre jutottak, így leginkább olyasmit érdemes keresni, ami hanyagságra utal.
- Találtál esetleg valamit? kérdezi Theodorát, miközben szemei a könyvespolcon katonás rendben sorakozó jogi köteteket vizslatja.
- Olyan nagy rend van itt ... esetleg nem hiányzik valahonnan egy oldal? Vagy félre van dátumozva? próbálja kérdésekbe önteni korábban támadt megérzését.
This message was last edited by the player at 07:27, Thu 08 Sept 2016.

Fürgén cikázó tekintettel mérem fel a Magistrate dolgozószobáját - az alaposság megkívánja, hogy a fiókokba is benézzek ha esetleg vannak, de bele már nem túrok egyetlen rendszerezett papírtömbbe sem - ha a legfelső irat nem kapcsolódik a mi ügyünkhöz, akkor nem próbálom meg szétszedni. Nem hiszem, hogy a Magistrate rendszerezte volna az új értesüléseit ilyen betegen, de azt még elhiszem róla, hogy esetleg a hasonló ügyeket tartalmazó fiókba süllyesztette volna a papírjait mielőtt még eluralkodik rajta a gyengeség. Nem túl nagy örömmel csóválom meg a fejemet Kastor kérdése hallattán: -Sajnos eddig semmi. - adom a válaszomat meglehetősen tömören. -Még egy kérdésem volna asszonyom - a Magistrate asszisztense, Andrea. Szokott itt járni?

Illetve tovább nem is írom, hátha azért csak találunk valamit a felületesnél kicsit mélyebb kutatással.

Korbelestek de igy sem tslaltok semmi az ugyhoz kapcsolodot, ami annyira nem meglepo hiszen meg csak alig par oraja hallott a magistrate az ugyrol.
- Andrea? Fraulein Schwartzer? Szokott neha. Nem gyakran, de szokott. -
This message was last updated by the player at 14:16, Tue 13 Sept 2016.

Mivel úgy veszem ki a válaszból, hogy Andrea nem járt itt a mai nap, aki esetleg még különféle iratokat hozhatott volna a Magistrate számára, ezért feladom a keresést - úgy tűnik, hogy ezen a nyomon falba futottunk és kénytelenek leszünk ismét más irányból megközelíteni a dolgokat. -Köszönjük a vendégszeretetét, megkérem majd a városban élő Shallya követőket, hogy vizsgálják meg a Magistratet, hátha esetleg ők tudnak valami ígéretes gyógymóddal szolgálni. - mondom a házinéninek, búcsúzkodásképpen miközben ellépek a dolgozóasztaltól. Ha se Kastor, se a többiek nem akarnak már mást, akkor részemről távozhatunk.

A hazvezetono bologat Theodora szavaira de nem sokat szol inkabb elgondolkodik magaban. Mindenesetre a dolgozoszobaban lathatoan nem sok irat volt valoszinuleg meg nem volt ideje a magistratenek semmit sem papirra vetni vagy legalabbis hazahozni azt.
A lakasbol tavozoban osszefuttok a bejarat korul somfordalo Guntherrel. Egyelore nem vonzott magara tulzott figyelmet.

(Akkor ha jol ertettem Mor vagy Shallya szentelye vagy egy harmadik opcio?)

Johann zavartan megvakarja arcát, majd megvonja a vállát és feladja. Ha a beavatott nem talált semmi használhatót, akkor ő sem fog. Túlzás volt azt feltételezni, hogy egy cetlin ott lesz a gonosztevő neve, gondolja fanyarul a csempész, miközben Theodora nyomában kilép a szobából. Tekintete mindeközben ide-oda cikázik, mintha esélye lenne bárhol is felfedezni valami nyomot, ami esetleg a segítségükre lehet. Mivel nincs további ötlete, ő maga is elköszön illedelmesen a házinénitől.
- Köszönjük a bizalmat, amit irántunk tanúsított. Remélem tudunk esetleg segíteni... és legyen óvatos. Ha tényleg boszorkányság történt, jobb, ha senkiben nem bízik és kétszer megnézi, mivel akarják megitatni Herr Richtert, búcsúzik egy jó tanáccsal a férfi. Tisztában van vele, hogy pont a házvezető kedvessége miatt jutottak be a lakásba és tudtak körülnézni, de úgy gondolja, hogy mindezek ellenére jobb éberségre ösztönözni a házinénit, mielőtt valakinek sikerül eltennie láb alól Richtert.

A lépcsőházban lefelé menet, miután hallják a Magistrate lakásába vezető ajtó csukódását, halk hangon megszólal a férfi.
- Félek, hogy a Magistate nem fogja megérni a Schaffenfest végét. És a házinéni nem fog tudni azok útjába állni, akik ezt tették. Nem volna talán jobb ismeretlen helyre vinni? kérdezi elgondolkodva Johann. Az épületből kilépve int az ott somfordáló Gunthernek, de nem kérdez rá ott a nyílt színen, hogy rosszarcú társa mit talált a Gödörben.

-Hasonló véleményen vagyunk. - válaszolom Kastornak. Én sem jósolok túl szép jövőt a férfi számára, ugyanakkor találn Shallya hívei rendelkeznek olyan ismeretekkel amikkel se én, se a Magistrate doktora nem rendelkezik - ha mást nem, magával Shallya áldásával. Ráadásul a templom - ha ápolnak ott betegeket - valószínűleg biztonságosabb is volna mint Herr Richter otthona. -Nem jártam még jöttöm óta Shallya templomában, de abban reménykedek, hogy a templom fogad be súlyos betegeket. Ott bizonyosan nagyobb biztonságban lesz és remélem meggyógyítani is sikerül nekik. - mondom, miközben a tekintetem a környéken somfordáló Guntherren állapodik meg - kérdést is szegezek Kastor felé: -Téged keres? - bár ami azt illeti, inkább hangzik kijelentésnek mint kérdésnek, ugyanakkor abban reménykedek, hogy a férfi tudja/elmondja a zord arcú verőlegény jöttének valószínűsíthető okát.

In reply to Johann Munroe (msg # 81):

Mikor jönnek kifelé a mellettem álló őrt a könyökömmel oldalba bököm. Majd a kifelé jövő két társamra mutatok.

- Na ők azok, mondtam hogy a nemest meg a papnőt keresem! - majd mint aki jól végezte dolgát megindul a társai felé.

- Hallom valami nagy katyvaszba keverted magad ami nem annyira egészséges... és a befektetéseimre szeretek vigyázni. Szal kezdj el csicseregni mi az istenbe ütötted az orrod.- vonom kérdőre Johannt.

- Én is roppant örülök, hogy látlak, kedves Gunther, feleli módfelett pikírt módon Johann, aki látszólag erőt merít abból az egyszerű tényből, hogy Theodora is ott van vele. Gunther szavai és Johann felelete valószínűleg Myrmidia beavatottjának kérdését is megválaszolta.
- Egyébként pedig semmilyen katyvaszba nem kavarodtam, folytatja a csempész és elég látványosan fintorog, mint akinek nincs ínyére, hogy így beszéljenek vele, ám mégis kénytelen válaszolni.
- Ha esetleg velünk tartanál, biztos vagyok benne, hogy mindent megtudsz, ami érdekel, mondja végül Johann, majd Theodorára néz és bólint.
- Menjünk hát Shallya templomába és kérdezzük meg, mit tehetnek a jó Magistrate egészsége érdekében.
Remélhetőleg szavait hallva Gunther úgy érzi majd, hogy legalább részben magyarázatot kapott és nem a kapu mellett strázsáló őrök előtt akar majd mindenféle kényes témát megbeszélni. Mindazonáltal Johannak nincsenek tévképzetei afelől, hogy a verőlegény milyen meggondolatlanságokra lehet képes.

Az or csak kenyszeredetten vigyorog Gunther szavaira meg valami olyat motyog az orra alatt hogy tudtam en persze, de vegul a tarsasag eltavolodik az epulettol es a nem tul messze levo templomok tere fele veszi az iranyt

Theodora, Johann, Gunther, Manfred
link to a message in this game

Cyl

Az uj ruhaban feszito Cylre az orok ra sem hederitenek, konnyuszerrel bejut a varoshazara es rovid kerdezoskodes utan egy aktakukachoz iranyitjak.
Az alak Cyl kozeledtere felnez a papirjaibol (eleg sok van elotte az asztalon) kisse szorakozottan felresopri a hajat a szemebol es kisse zavarodotan megjegyzi
- Miben segithetek kisasszony? -
This message was last updated by the player at 19:38, Sun 23 Oct 2016.

Hátat fordítva a Templomok terének hamar kibogozom a legrövidebb utat a városházára minthogy folyosóin a járást míg az illetékes köpönyegforgató hivatalnokhoz irányítanak. Ámbátor nem csupán férfiszemnek kifogástalan küllememmel összhangban elejtett ékes szavaim hagynak kétséget sem afelől érkezésem oly hivatalos, minthogy nem tűr halasztást és annál bizalmasabb, hogy bárkinek orrára kössem részleteit. Az őröket mindenesetre hidegen hagyja mígnem pilács gyúl elmémben egy helyreigazítást követőn; tehát Alfred Kennel az emberem...eztán jön csupán a neheze... - nem késlekedem, elszaladt az idő a lovagi tornán.

-Üdvözlöm, Cecil von Pfeifraucher vagyok... - mutatkozom be a Morrnak idegen papírrengetegbe temetkezett férfinak. -..és bizonyára megannyi hang zengte már érkezése nem tűr halasztást - tekintek végig a pergament-rengetegen, de kérvény helyett e sürgető ügyben engedtessék meg - bírván a betűvetés, s értő gyorsolvasás tudományát, hogy a következőekben kérjem hozzáértő segedelmét uram. - helyezem, felsőtesttel előrébb hajolván ujjperceimet egyesével játszi könnyedséggel az asztal lapjára, hogy figyelmét - egészében - szerény személyemnek szentelhesse az aktakukac.
Azzal - ha szemlátomást rangomnak megfelelően viseltetik ittlétem iránt - belekezdek,
-Atyám testvérbátyja, Raban von Pfeifraucher őrgróf megerősített forrásaim szerint járt Bogenhafenben és feltehetően tulajdonjogot szerzett egyes rakparti raktárépületek felett...is. - köhintek, nyomatékot adva mondandómnak az utolsó hangnál. Ábrázatára reflektálva, hirtelen szükségképpen felemelem az íróasztalról széttárt ujjú praclijaimat, s karba fonom kezeim, ám tekintetem továbbra is nyíltságot áraszt inkább zárkózottnak tetsző testbeszédemmel szöges ellentétben...
-Tehát, ingatlan nyilvántartással kapcsolatban járnék el, történt e bejegyzés, erről kívánok megbizonyosodni. Magistrate Gorvintz kedves asszisztense volt oly segítőkész, s rögvest ide irányított. Mondja, jó helyen járok...? - kérdem joviálisan, kissé megszeppenve; megerősítésre várva.
-Elsősorban az osterdami raktárak érdekelnének, néhányuk jelenleg legjobb tudomásom szerint őméltósága herr Franz, illetve Heinrich Steinhager urak birtokában van...

Mikozben egy ujabb esetlen mozdulatal probalja helyreszedni a hajat egy kisse zavarodott mosolyt enged meg es rendezgetni kezdi az iratait.
- Vegtelenul sajnalom Fraulein von Pfeifraucher de a varosi tanacs egyertelmu rendeletet hozott, hogy az irattar az unnepsegek alatt senkinek nem elerheto csak ha az illeto rendelkezik a tanacs egyertelmu tamogatasaval az esetben ami legalabb a tanacstagok tamogatasanak felet feltetelezne vagy adott esetben... - majd kicsit kapcsol hogy elkalandozott, kohint parat zavaraban - Higgye el ha segithetnek megtennem. -
This message was last updated by the player at 22:51, Sun 06 Nov 2016.

Bőszen bólogatok szavaira, egyetértésem jeleként...a szabály, az szabály, de ha írott elég eg rossz helyre tett írásjel.
-Igen, igen pont az ünnepek közeledtével vált ily fontossá...tudja - folytatom, olykor rebegtetve pilláim, majd kisebb levegővételt beiktatva mondandómba szemérmesen, lágy tónusú, ám kissé nazális hangomon. -Raban von Pfeifraucher őrgróf végtelenül hálás volna, herr Kennel. A nemes tanácstagok hatályos módosító rendelete, számos méltóságos fő saját, avagy megbízott meghatalmazottjának aláírását követelné, de adott esetben, ha egy feddhetetlen, szakavatott személy, mint Ön indítványozná...számomra, hiszen elérhető kiskapu, ugye? - ragadom meg 'képzeletben', a zavarodott írnok félszavát, ahogy a szétszórt papírokra árnyékot vetve felsőtestemmel közelebb hajolok hozzá. Alabástrombőröm finom illata bizonyosan nem hagyja hidegen, amint ismét hajába túr. Mégsem viszem túlzásba.
-Hiszen mely igaz hitű sigmarita nem élvezné a Tanács egyértelmű támogatását? - tárom szét praclijaimat színpadiasan. -S tudja, talán elegendő volna az osterdami telekkönyveket megnéznem, a magistrate által folytatott ügymenetet gyorsítandó, mely telekrendezés egyébként a város érdekeit szolgálná... - nem említem újra Gorvintz-ot. Egy hazugság úgy tökéletes, ha részigazságokat tartalmaz...és, miképp herr Richter hirtelen ágynak esett, maradtak szép számmal elvarratlan szálak, nem csupán egy mutáns gombin ügyében...

Kisse idegese kohint egyet - A kisasszony tul sok befolyast nez ki belolem - szabadkozik, de vegul hozzateszi. - Azt vegulis a szabalyozas nem irja elo hogy nem nezheti meg valaki a telekkonyvet az irattaron kivul - huzodik enyhe mosolyra a szaja. Lathatoan kisse tart attol hogy bajba sodorja magat, de valamelyest azert megis izgatott is a dolog miatt. Vegul egy kis irnok szobaban megkapod a varos telekkonyveit. Segit neked atfutni - Igazan sajnalom, sosem hallottam hogy a varosban lakott volna barki a von Pfeifraucher csaladbol es ugy tunik raktarat sem vasaroltak. - mondja kisse csalodottan. Mindenesetre addig volt boven idod atfutni par masik dolgon is. Nem lepodsz meg tulsagosan, hogy ind a Teugen mind a Steinhager csalad birtokol egy egy hatalmas hazat az Adel gyurun. mindket csaladnak van  kereskedo negyedben tobb uzlethelyisege es irodaja is. Beleertve azt az irodat ami kozeleben feljottetek a csatornabol. Raktaraik is boven vannak, de ami szembetuno hogy az utobbi 4-5 evben mindket csalad csillaga ugy tunik felfele ivel, foleg a Teugeneke. Ingatlanok teren jelenosen megerosodtek. A ket csalad egyuttesen tobb mint tucatnyi raktarnal rendelkezik valamifele jogosultsaggal.
Maga a telekkonyv elegge szaraz, csaladi elletetekrol semmikeppen nincsen benne szo, viszont az ujonnan vasarolt uzletek es raktarak kozul mind az idosebb Franz neven vannak, ugy tunik sokkal jobban megy neki mint occsenek. Direkt kereskedelmi kapcsolatot nem talalsz, olyanrol informaciot valoszinuleg a kereskedelmi cehnel jobb esellyel talalnal, de az mindenfelekeppen valamifele kapcsolatra utal, hogy a ket csalad nagyjabol hasonlo idoben kezdett terjeszkedni.
This message was last updated by the player at 22:17, Wed 09 Nov 2016.

Bájosan viszonzom Alfred mosolyát, s pár perccel később már a második telekkönyv sárguló lapjait pörgetem ujjaimmal, nem kis izgalommal, melyben örömmel veszek bárminemű segítségét. A Steinhager család által birtokolt raktárakhoz érve olvasatomban lassítok, olykor visszatekintve az összefoglaló-jegyzékre, majd a Teugen család telekkönyveit veszem gorcső alá figyelmesen, ahogy egy mesterember mondta volt Altdorfban...
Végül sejtelmes ábrázattal, minthogy kissé csüggedőn lebiggyesztett ajakkal tekintek fel számos egymásra rakott telekkönyv és néhány poros pergament mellől. -Sajnos nem...de nem adom fel. - talán a Kereskedő céheknél lelek megoldásra; morfondírozom, s felállok ültömből. -Köszönöm Alfred, rengeteg időt megspórolt...számomra és a Magistrate számára. - hagyja el igaz szó ismét ajkamat. Jelét adom, távozni készülök, ám kerek egy shillinget helyezek a legfelső telekkönyvre az írnok fáradozása jeléül...
This message was last edited by the player at 09:03, Thu 10 Nov 2016.

A telekkonyvek atnezese utan Cyl elhagyja a varoshazat. A papirok alapjan minden teljesen normalisnak tunt, legalabbis Cyl szamara ugy tunt. Az egyetlen gyanus dolog, ha ez gyanusnak szamithato hogy ugy tunt hogy a Teugen es a Steinhagen csalad az utolso par evben egyszerre lepett a komoly gyarapodas utjara. Az epuletbol kierve gyorsan lejegyzi Cyl a fejeben megmaradt dokk szamokat es cimeket. A kereskedok cehenek diszes epulete a varoshazaval szemben huzodik, mereteiben mar mar a masik epulet vetelytarsanak tunik. Cyl azonban megsem ide ter be egyelore, hanem a vasar fele veszi az iranyt, egy kis kiterovel.

Cyl
link to a message in this game

Theodora, Johann, Amelia, Gunther

Par perc alatt vegul megtalaljatok az epuletet. Vagy Johann ilyen remekul kiismeri magat a varosokban vagy egyszeruen csak eszrevette korabban a varos foteren allo epuletet. Maga az epulet melto ellenpontot ad a varoshaza epuletenek es mintegy megmutatja hogy a kereskedo csaladok igazabol mennyire is vannak kozel a varos iranyitasahoz.

-Nagyszerű! - mondom elégedetten miután végigmértem az előttünk álló épületet. Utána társaimat vizslatom néhány pillanatig - nyilván nem a legszerencsésebb egy afféle alak társaságában bemenni ide mint amilyen Gunther, aki elképzelésem szerint Kastortól akarhat valamit, de látszólag a jelenlétem alkalmatlanná teszi a helyzetet arra, hogy ezt megbeszélje vele. -Biztos be akarsz jönni? Nem volna valami taktikus, szerintem nagyon nem tűnsz kereskedők közé való embernek, gyanúsak leszünk nekik. - mondom az útonállóhoz hasonlatos erőlegénynek, miközben végigfut lelki szemeim előtt ahogy a bagót rágcsáló, köpködő Gunther megjelenik Friedrich Magirius előtt (ha éppen itt tartózkodik).

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 94):

Az út során látványosan unatkozom. A fülemet és a körmömet piszkálom, a számomra érdekesebb dolgokat megnézegetem amiket még életemben nem láttam. A beszédet fél füllel figelem csak mert nem érdekel de amikor mondja hogy ne is menjek be rájöttem hogy van egy kis dolgom itt kint.

- Ha én nem tűnök annak akkor ez itt melletem se az. - mutatok Johannra. - Itt kint ketten megvárunk amíg ezt a fontoskodást megcsináljátok.

Majd közelebbhajolok Johannhoz és a fülébe súgom.

Johann elobb meglepetten nez vegig uj ruhajan amire penzenek javat elkoltotte, hogy maris valamifele baja lett, de aztan elegedetten knstatalja hogy meg mindig jol nez ki, legalabbis szerinte. Kicsit segitsegkeroen nez Theodora fele, majd Gunther elsuttogott szavait hallva nyel egyet mielott belekezd - Az en tudasom meg jol johetne bent, de valoszinuleg nem tart sokaig - mosolyodik el kisse kenyszeredetten hozza majd kerdon nez Guntherre
This message was last updated by the GM at 21:38, Wed 22 Feb 2017.

Amelia vacilal, de vegul szorosan Johann mellett marad, meg ha ez zavarja Gunthert akkor is. Lathatoan osszeszedte annyira magat hogy a nagydarab verolegeny haragjaval dacolni merjen. Addig mindenkeppen amig tobben is vannak akik meg birjak vedeni.
This message was last updated by the GM at 21:39, Wed 22 Feb 2017.

Felvonom a szemöldökömet ahogy Gunther kijelenti, hogyha ő nem, akkor Kastor sem a kereskedő céh falai közé való, majd miután végigtekintettem a három útitársamon, enyhén megcsóválom a fejemet: -Ne raboljuk egymás idejét ha nem muszáj, nem hagyom itt őket, de még ha így is tennék, megtudnám mi történt. - magyarázom Gunthernek. -Úgyhogy a végeredmény ugyanaz, vagy előttem beszélitek meg, vagy sehogy. - láthatóan nem fogok ebből engedni.
This message was last edited by the player at 21:51, Wed 22 Feb 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 98):

Nagyot köpök oldalra amikor a papnő elkezd nekem dirigálni.

- Lófaszt tudsz meg. Vannak ügyek amik nem női fülnek valók. Majd elintézem máshogy- azzal otthagyom őket. Megkeresem a kapitányt.

Rezzenéstelen arccal nézem végig a bajkeverő távozását - mikor elment enyhén megcsóválom a fejemet; nem tudom pontosan mi járhat a fejében, de úgy tűnik, hogy soha nem fog megbarátkozni senkivel még annak ellenére sem, hogy egyszer megmentettük az életét. -Menjünk. - nézek Kastorra és Ameliára, majd elindulok befelé az épületbe. Odabent megpróbálom megtudni, hogy miképp beszélhetnék Friedrich Magiriussal, de ha van rá lehetőségem, akkor mást is megpróbálok megérdeklődni az odabent tartózkodóktól - például, hogy történt-e valami említésre méltó mostanában a kereskedők körében. Nem kérdezek rá semmire sem konkrétan, hagyom, hadd beszéljen az akivel lehetőségem van szót váltani.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 99):

Gunther kirohanasa es tavozasa kozben Johann szemlatomast nem is tudja mit csinaljon, de aztan mikor a verolegeny elmegy kisse megkonnyebbul - Az orokseg. Szoval nem mennek a dolgok olyan siman mint remeltem - mondja magyarazolag. Amelia azonban kuldd fele egy rosszallo pillantast ezeket hallva.
This message was last updated by the GM at 22:27, Mon 27 Feb 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 100):

Theodora udvarias kerdezoskodese es valoszinuleg az a teny hogy a jol oltozott Johann kiseri megadja a szukseges pluszt, egy irnok kikotyogja, hogy a Ruggbroder csaladra rajar a rud. A mult honapban az egyik gabonaraktaruk leegett, nem sokkal azelott meg a szekereiket goblinok tamadtak meg. A vegen a varos kenytelen volt a Teugen csalad segitseget kerni, es ok megtettek amit kell, szeerztek eleg gabonat hogy a varost ellassak. Masoktol hallotok par altalanosabb dolgot, hogy a Haageneknek jol megy, Marienburggal kereskednek, bar amennyire Bogenhafen fejlodik nemsokara akar at is vehetik Marienburgtol a kereskedelemi elet iranyitasat. Szemlatomast a ceh dolgozoi elegge bizakodoak ebben. Magiriusrol erdeklodve megtudjatok, hogy a csaladja a nagy negyes utan jon nem sokkal befolyasban, de meg is erdemlik Her Magirius most is bent van es dolgozik. Egy minimum 10 percet varatnak titeket, de vegul bevezetnek egy diszes dolgozoszobaba. Egy elete teljeben levo baratsagos ferfi fogad titeket. Felall az asztaltol ugy int - Friedrich Magirius vagyok, kerem uljenek le. Miben segithetek? - a szobaban van par igazan kenyelmesnek tuno szek.
This message was last updated by the player at 22:27, Mon 27 Feb 2017.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 99):

Gunther a teret elhagyva sietos leptekkel a Berebeli fele indul, hiszen jobb otlete nincsen merre talalhatna meg Josefet

Gunther
link to a message in this game

A Ruggbroder családot érintő híreket hallva így már egyáltalán nem lep meg, hogy egy olyan ember mint Josef hogyan állhat kapcsolatban egy ilyen befolyásos kereskedővel - természetesen nincs semmi személyes kivetnivalóm a kapitánnyal szemben, de nem sorolom éppen a legjobb módú hajósok közé, legalábbis ebből a szempontból nem. Végigfut a fejemen amúgy, hogy talán a leégett raktár és a támadások között összefüggés van a mi ügyünkkel, de hamar elhessegetem a túlzottan üldözési mániás gondolatot - annyira minimális ennek az esélye, hogy pazarlás lenne ezeknek jelenleg akár egyetlen pillanatot is szentelni. Annak a hírnek pedig természetesen megörülök, hogy Herr Magirius jelenleg személyesen is itt tartózkodik, így a rövid várakozás sem zavar. Ez idő alatt mellesleg nem beszélek, amit talán az előző jelenet miatt amúgy is kissé feszült Kastor talán még inkább kellemetlennek érezhet, de nem ellene szól a hallgatásom, mindössze rendezem magamban a gondolataimat és felkészülök az előttünk álló beszélgetésre. Annak mellesleg örülök, hogy nem kértek meg minket a fegyvereink leadására - persze biztos vagyok benne, hogy nem lesz rá szükség, de ha nem önszántamból szabadulok meg a felszereléseimtől, akkor zavaróan védtelennek érzem magam. Az amúgy kissé meglep, hogy sehol sem láttam fegyveres őröket. Felelőtlenségnek tartom, abban az esetben is, hogyha az őrök direkt olyan helyen várakoznak, hogy a betévedő vendégek ne lássák őket - gyakran a látványuk is elég a fegyveres konfliktus megfékezéséhez. Na persze, nem hiszem, hogy szükségük volna saját őrökre, de démonokat sem sejtenek a csatornákban, és mégis vannak...

A dolgozószobába érve érezhetően alaposan végigmérem a minket fogadó Herr Magiriust, ami valószínűleg az etikett szerint nem túl illendő, de aki ismeri a Myrmidiásokat, az tudja, hogy nem szánom sértésnek. Üdvözlöm Herr Magirius, a nevem Theodora Steinhoff, Myrmidia beavatottja és az Ordo Septenariusról szeretnék megtudni néhány dolgot. - mondom annak megfelelően, ahogy korábban elterveztem. Csak ekkor nézek végig a székeken, s bár nem szívesen ülök le, nehogy véletlenül a felszerelésem egy darabja felsértse annak anyagát, de végül helyet foglalok, nehogy megsértsem a kereskedőt. -Ha jól értesültem, Ön is tagja ennek a titkos társaságnak, akik információnk szerint adományokkal támogatják a szegényeket és Shallya egyházát. - amúgy láthatóan nem kényelmesedek el a székben, egyenes háttal, katonásan ülök. -Mit tud nekünk mesélni a szervezetükről? Sejtéseink szerint az Ordo néhány tagja törvénytelen dolgokban érdekelt. - magyarázom, kíváncsian várva a reakcióját illetve a válaszát, még mielőtt arról beszélnék, hogy mik a sejtéseink.

Magirius megtamaszkodik az iroasztalon a konyokeivel es elgondolkozva osszeerinti az ujjait mintegy haromszoget formazva vele.. - Ordo Septenarius - izlelgeti a szavakat. - Erdekes beszelgetes lenne, de mivel az ido mar kesore jar es nem ebedeltem rendesen folytassuk inkabb a varos legjobb ettermeben - nez ratok kerdoen - Az Arany Pisztrang itt van a ter tuloldalan, a vendegeim vagytok. Ragaszkodom hozza - mondja es kel fel jelezve kozben hogy menjetek.
This message was last edited by the player at 20:48, Tue 28 Feb 2017.

Bár azt tanították, hogy egy tárgyalás alatt ne engedjem, hogy az érzelmek megjelenjenek az arcomon, azonban valószínűleg látszik rajtam, hogy a férfi meghívása váratlanul ér. Mivel Magirius úgyis észrevenné, ezért nem próbálkozok azzal, hogy lopva pillantsak el Kastor irányába, hanem felé fordítom a fejemet, így nézek rá, hogy rajta is hasonló meglepettség látszik-e, vagy esetleg ez teljesen megszokott dolog; nem mozgok ilyen körökben, így engem meglepett, az biztos. Néhány pillanat alatt végigfut a fejemen, hogy talán Myrmidia sorsára jutok és engem is megmérgeznek, de ha ez valóban annyira előkelő hely, akkor csak nem ott próbálkoznának ilyesmivel, hiszen ott biztos sokan látnák. Végül bólintok: -Elfogadjuk a maghívást. - mondom határozottan végül mikor lezajlottak a fejemben az utóbbi kalkuláló gondolatok. Felállok a székből, s mivel nem tudom hogy ilyenkor mit szokás csinálni (ki megy előre, a vendég vagy a házigazda, hasonlók) ezért igyekszem Kastor példáját követni mindenben.

Johann gyorsan bolint. Ha meg is lepte a dolog igyekszik nem kimutatni. Egy jo etelert sok mindenre kepes az ember - Termeszetesen - elozekenyen kinyitja az ajtot Amelianak mintha a gazdagok koze tartozna tenyleg es megindul elore.
This message was last updated by the GM at 21:02, Tue 28 Feb 2017.

Magirius eloreenged titeket aztan kint mutatja az utat es rovidesen az elre all. A ceh epuletbol kierve a ter tuloldalan talalhato az Arany Pisztrang. Belepve az ajtonal egy elegge szelesvallu de jololtozott dolgozo fogad, valoszinuleg komoly katonai kikepzessel. Udvariasan mosolyogva elkeri a tulsagosan meretes fegyvereket es pajzsokat. Kard, tor nem zavarja oket csak az igazan nehezen elhelyezheto felszerelesek.
Vegul Magirius atvezet egy kisse privatabb hatso etkezo szobaba. A felszereles, butorok, kialakitas, diszites... Minden elsorangu. Ennyire gazdagnak tuno helyen talan meg sosem voltatok eletetekben.

Magirius kenyelmesen elhelyezkedik, int nektek is hogy uljetek le es megjegyzi - Javaslom a hely specialitasat, az aranylo pisztrangot. Remekul keszitik. - De termeszetesen nem szol barmit is rendeltek. Ahogy mondta is fizet mindent es a hely szakacsai lenyegeben barmit elkeszitenek nektek. Ahogy megjon az etel joizuen falatoni kezdi es lenyegtelen informaciokrol probal beszelni veletek. Beszel az idei gyapju es bortermesrol, meg megkerdezi hogy hogy tetszik a varos, voltatok e kint a Schaffenfesten, hogy erzitek magatokat.
This message was last updated by the player at 21:10, Tue 28 Feb 2017.

Johann udvariaskodva, de azert picit lathatoan a sajat hatarain tul mozog. Mindenesetre messze nem olyan idegenul mint Amelia. Mindenesetre mivel egyikojuk sem ismeri az ilyen helyen kaphato eteleket boldogan fellelegeznek a konnyu valasztason es a pisztrangot kerik. Johann igyekszik kozbeszurni par kerdest a termes kapcsan mig Amelia a varosrol es a fesztivalrol emlit meg par jo szot.

Nem túl nagy örömmel nyújtom át a lándzsámat és a pajzsomat - természetesen nem akadékoskodok, mindössze látszik rajtam, hogy nem szívesen teszek így; közben amúgy őt is alaposan végigmérem. A drága és szép bútorok között sétálva nem nagyon bámészkodok, az anyagi javak efféle formája nem különösebben vonz, inkább kényelmetlenül érzem magam. Egyrészt a fegyvereim hiánya miatt, másrészt mert régi emlékeket ébreszt fel a gyermekkoromból. Edoardo atyával jártam egy jómódú nemes birtokán, amikor anyagi támogatást keresett ahhoz, hogy családom ne kerüljön az utcára és engem pedig magával vihessen Wolfenburgba - ott láttam utoljára hasonlóan drága bútorokat. De érezhetően a fegyvereim hiánya bosszant a legjobban, eleinte nem tudom hova rakni a kezeimet, hiszen megszoktam, hogy jobbom ügyében a lándzsám foglal helyet, a másikat pedig a pajzsom húzza le.
Helyet foglalva én is a pisztrángnál maradok, megkímélve magamat a választás nehézségétől. Nem ragaszkodok a finom ételekhez, de valószínűleg soha többé nem fogok ilyen helyen ebédelni, így aztán most az egyszer úgy érzem megengedhetem magamnak ezt a kiváltságot - ráadásul lehet, hogy ellenkező esetben megsérteném a vendéglátónkat. Az most kifejezetten jól jön, hogy Kastor próbál beszédtémát találni a kereskedővel, így van időm, hogy rendezhessem a gondolataimat - az nem okoz problémát, hogyha több tucat ember előtt kell beszélnem, de úgy tűnik az efféle helyzetekhez még tanulnom kell, hogy megőrizhessem a tanított, óvatos viselkedésemet. Persze ettől függetlenül én is próbálom kivenni a részemet a beszélgetésből ahol tudom, de nem teszem fel többször a korábban elhangzott kérdéseimet, várom, hogy mikor fog visszatérni erre a férfi.
This message was last edited by the player at 21:42, Tue 28 Feb 2017.

A vacsora utan Magirius rendel egy uveg brandyt, tolt nektek is, a sajatjat kortyolgatva - Az Ordo Septenarius... Valamelyest ertem, hogy ilyenfajta felreertesek megtortenhetnek es gyanus es rossz hirek terjedjenek rolunk. Valahol azt hiszem termeszetes is a dolog hiszen titkolodzunk, titokban tartjuk tagjaink kiletet es ez azt hiszem sokak szamara gyanus lehet. - belekortyol a brandybe - Nezzek az Ordo Septenarius egy artalmatlan klub ha ugy tetszik ahol a legtobb tag a varos kereskedocsaladjai kozul kerul ki. Osszesen 49 tagunk van, jobban mondva 42 tag meg a 7 tagu belso tanacs. Mi vagyunk a kereskedelmi ceh elitje. Jobbara kereskedelmi egyuttmukodesrol targyalunk es segitjuk egymast hogy kozosen nagyobb sikereket erjunk el. Termeszetesen ebbol a haszonbol adakozunk a templomoknak es a szegenyeknek ingyenkonyhat tartunk fent a Godorben Shallya egyhazaval egyuttmukodve. - egy ujabb lelegzetvetelnyi szunetet tart amibe ujabb korty brandy is belefer - Azonban meg kell ertenetek jo okunk van titokban tartani a kiletunket. Tobb tagunk is a varosi tanacs tagja mint ahogy en is, masok valasztott poziciokban vannak. Ha nem vigyazunk konnyeden vesztegetessel es csalassal vadolnak meg minket, hogy csak azert vegezzuk nemes munkankat hogy szavazatokat nyerjunk vele. Remes lenne ha a szegenyek azert szenvednenek mert mi nem merunk a rossz nyelvek miatt jot tenni - nez ratok sokat mondoan - Termeszetesen nem tagadom az is kozrejatszik hogy uzleti ellenfeleink igy nem tudjak pontosan kik mukodnek egyutt, nem tudnak minket megvadolni uzleti csalassal es askalodasuk miatt meg ok jonnek ki rosszul a dolgokbol- mosolyodik el roviden.
This message was last updated by the player at 22:23, Tue 28 Feb 2017.

Végighallgatom amit Magirius mond, jómagam is kortyolok egy keveset a brandyből miközben hallgatom amit mond. Teljesen ésszerűek az érvek amelyeket felsorol a titokzatosságuk mellett, s jómagam nem is gondolom, hogy mindannyian érintettek abban az ügyben amiben nyomozunk, bár azt még nem tudom eldönteni, hogy ő valóban úgy gondolja, hogy semmi gonosz dolog nem történik a városban, vagy csak védeni akarja a társait. -Nem kételkedek az indokaiban Herr Magirius és természetesen nem vádlom az egész Ordot, mindössze néhány tagja nagyon gyanús körülményekbe keveredett. - kezdek bele óvatos beszédembe. -A napokban megbíztak bennünket, hogy találjunk meg egy, a vásáron megszökött három lábú goblint. Herr Steinhager irodája alatt, a csatornákban, egy lezárt teremben találtunk rá a holttestére, sötét rituálékhoz használt eszközökkel együtt. Az ügyben nyomozó Richter Magistrate pedig még aznap rejtélyes mód megbetegedett, mellesleg pont hasonló tüneteket mutatva, mint a megboldogult Karl Teugen. Hallott ezekről a dolgokról? - kérdezem, sok részletet szándékosan nem megemlítve. Egy dolog egy bírónak nyíltan beszélni erről és egy dolog a város egyik legbefolyásosabb kereskedőjének előadni, hogy démonimádással vádoljuk a város egyik legmegbecsültebb emberét. De talán a reakciója elárul valamit számunkra, vagy ha tényleg nem tud semmiről, akkor lehet ő is furcsának találja majd az iroda alatti szentélyt.
This message was last edited by the player at 23:40, Wed 01 Mar 2017.

A sotet ritualek hallatan legyint egyet Magirius lekezeloen - Szerintem tulzottan eros kepzeloerovel volt megaldva aki ezt meselte. Valoban van egy szoba a Steinhager iroda alatt amit klub gyulesekre hasznalunk. Tudjatok a fiatalabb tagok konnyen elcsabulhatnanak, sokan vannak akik komolyan fizetnenek informaciokkal a tagokrol. Igy aztan hogy a kevesbe tehetos tagokat ravegyuk a titoktartasra talan kisse szinpadias modon ritualizaltunk nehany talalkozot. Jomagam mindig is ugy gondoltam, hogy nem sikerult annyira jol a ritualisztikus diszites, de ezek szerint a csatorna mint hatter hitelesebbe teszi mint gondoltam. Termeszetesen mint mondtam nincsen benne semmi sotet. Ezek mindossze sznpadias ritualek ahol eskut tesznek az uj tagok, beavatast nyernek magasabb szintekre, semmi komoly. Mindenesetre ugy gondolom az ilyesfajta koritesek sokkal erosebb kotodest okoznak a frissen felvett tagoknal - mosolyog elegedetten
This message was last updated by the player at 22:57, Thu 02 Mar 2017.

Kissé csalódottan, ugyanakkor dühösen veszem tudomásul azt az érdektelenséget ami Magiriusból sugárzik - de hibáztatni sem tudom, látszólag tényleg úgy gondolja, hogy az a szentély az iroda alatt semmi más célt nem szolgál, minthogy a kevésbé pénzes Ordo tagok számára "misztikus" legyen. Alig láthatóan megcsóválom a fejemet, bár az arckifejezésem is elárulja, hogy nem vagyok túl elégedett - de nem a hallottakkal van a problémám, hiszen sok új és hasznos dolgot megtudtunk, inkább az aggaszt, hogy mennyire nem foglalkoztat senkit az amiről beszélünk. Magirius elég részletesen kifejtette, hogy az Ordo tagok titokban akarják kilétüket így arról nem kérdezek, de még egy érdekes kérdés az eszembe jut: -Azt még esetleg elárulná nekünk, hogy kik azok akik bárki értesítése nélkül beléphetnek ebbe a bizonyos szobába? Nevek nélkül természetesen, hiszen azt mondta titokban kívánja tartani... - magyarázom. -De jól sejtem, hogy ennek a bizonyos hét tagnak bejárása van oda? Esetleg szoktak olyan gyűléseket is tartani, amire más nem mehet be? És ha nem túl indikszrét a kérdés, maga benne van-e ebben a belső tanácsban? - teszem fel kérdéseimet. -És még egy dolog. Mi csak egy bejáratot láttunk, azt pedig a csatornák felől...? - hagyom a levegőben a mondatot.
This message was last edited by the player at 23:53, Thu 02 Mar 2017.

Magirius arcarol nem ervad le a mosoly, de valoszinuleg valaki olyannak aki ennyire sikeres kereskedo meg a legdurvabb korulmenyek kozott is tartania kell magat - Azt hittem nyilvanvalo, hogy a belso tanacs tagja vagyok, kulonben meg sem oszthattam volna ezeket veletek. De sajnos tobb informaciot a mukodesunkrol nem oszthatok meg, remelem megertitek. Ezeket az informaciokat is csak joszandekom jeleul meseltem el, semmi nem igazan kenyszeritett ra, csak hogy tisztazzak par felreertest. Ha meg tobbet meselnek azzal veszelybe sodornam a szervezetunket vedo titokzatossagot - tolt meg egy poharral nektek is az italbol
This message was last updated by the player at 23:57, Thu 02 Mar 2017.

-Mindössze szerettem volna megbizonyosodni e felől, Herr Magirius. - mondom neki arra válaszul amikor kijelenti, hogy belső köri tagsága egyértelmű kellett, hogy legyen számunkra. -Minden esetre, mint Myrmidia hívője jó tanácsul adnám, hogy tartsa nyitva a szemét és ha bármit szeretne még elmondani, akkor a város papnőjén keresztül bármikor üzenhet értünk. - teszem még hozzá a férfinek. Bár Magirius megbízható embernek tűnik, akinek tényleg nincs köze a csatornákban talált démonhoz, abban biztos vagyok, hogy van amit nem mond el nekünk, mert nem hiszi, hogy bármi rossz történhet a városában. Tud a szentélyről, tud az ott történő dolgokról, de úgy tűnik elhiszi, hogy semmi ártalmas nem történik - valószínűleg Steinhagernek, akinek a kendőjét is megtaláltuk ott.
Nincs több kérdésem ezzel kapcsolatban, így amint úgy érzem, hogy az illem engedi, távozni kívánok. Távozáskor persze megköszönöm, hogy időt szakított ránk.

Utána utam a kikötőbe vezetne, hogy megkeressem Josefet és megérdeklődjem, sikerült-e beszélnie Herr Ruggbroderrel - bár egyre kevesebb értelmét látom vele is tárgyalni, hiszen valószínűleg ő is az Ordo tagja, s hasonló válaszokat fogunk kapni tőle is.
This message was last edited by the player at 00:15, Fri 03 Mar 2017.

Magirius meg korbekinal egy kor brandyt ha elfogadjatok aztan kellems korulmenyek kozott bucsuzik toletek. Teli hassal es par pohar brandyvel megtamogatva persze minden mashogy nez ki, de a friss levego gyorsan eszetekbe juttatja hogy igazabol nem sok olyan valaszt kaptatok amit remeltetek. A dokkok csak par percnyire vannak igy viszonylag rovid setaval beertek a rakodomunkasok koze...

Theodora, Johann, Amelia
link to a message in this game