Egy intéssel és egy jóreggelt kívánsággal üdvözöltem Manfredet amikor megtalált minket a dokkoknál; elmondtam neki, hogy elkísértük Chlodovechet Kenyérért illetve a saját későbbi terveimet is, miszerint miután meglátogattuk a bírát a templomba fogok tartani egy reggeli gyakorlásra s ha akar civilizáltabb technikákat is elsajátítani mint amikkel a seregben találkozott, akkor tartson velem nyugodtan. Ha tehettem akkor ezeket már séta közben mondtam el nem pedig a Berebelli fedélzetén.
A városháztérre érkezve fogást váltok a lándzsámon amikor látom a felfordulást és meghallom az ordítozást. Nem nyugszok meg akkor sem teljesen amikor látom, hogy csak egy szakadt ruhás őrültről van szó; eszembe jutnak Eleinor papnő szavai és az, hogy hogyan lelte halálát tanítója. De úgy látom, hogy jelenleg nem ez a veszély fő forrása hanem a tömeghisztéria, amit az ilyen megtört elméjű emberek szoktak okozni a városokban. Nem megyek közelebb csak figyelem a tömegen keresztül ahogy megtépáz egy férfit s ügyelek arra, hogyha esetleg verekedés vagy késelés törne ki, akkor készen álljak; de amíg nincs ilyesmi, addig az őrséget várom, elvégre ez elsősorban az ő dolguk.
Amikor a tömeg elkezd oszolni akkor veszem csak észre, hogy az imént megragadt férfit ismerem: Kastor az, s úgy látom, vele vannak a társai is. -Együtt utaztunk a Berebellin. - mondom Cylnek miközben feléjük nézek, majd elindulok az irányukba, hogy üdvözöljem őket. A pentagramma amit tegnap láttunk nekem is eszembe jut, s bár gyanúsnak tartom, egy utcai próféta szavai nem fognak bennem némi motoszkáló gyanúnál többet kiváltani; egyházi személyként van egy belém nevelt pajzs az ilyen emberek ellen.
Ha odaérek megállok és Kastorra nézek: -Úgy látom nem csak a sötét csuklyás alakok találnak egyből magára, de az őrültek is. - mondom, majd Cylre nézek egy pillanatra: -Cyl, ők itt Amelia, Kastor és Gunther. - mutatom be egymásnak a két csapat tagjait.

(Csupán részletkérdés, de nem Johannt ragadta meg, hanem egy kereskedőt, aki aztán Johann felé lökte a bolondot.)

Theodora hangjára úgy rezzen össze Johann, mint akinek igenis rengeteg rejtegetnivalója akad. Enyhén remegő kezét szája elé emeli és egy kis köhögéssel próbálja palástolni, hogy meglehetősen felzaklatták a bomlott elméjű próféta szavai és a hirtelen találkozás Myrmidia beavatottjával, illetve annak kompániájával. A köhögést azzal zárja, hogy megköszörüli a torkát és látványosan összeszedi minden akaraterejét, hogy helyre billenjen lelki egyensúlya és ezt tükrözzék is arcvonásai is.

- Itt mindenki őrült, feleli Johann kissé vékonyabb hangon, mint amit társai eddig megszokhattak tőle, de egy újabb köhintés ezt is rendben teszi.
- Üdvözöllek, beavatott. Remélem jól halad a kutatásod, vált témát a lehetőségek képest legtöbb udvariassággal Johann, majd tekintete a frissen bemutatott Cylre esik.
- Kastor Lieberung, szolgálatára, kisasszony, mutatkozik be teljes, mástól lopott nevén a csempész és nem tudja nem értékelni a nő meglepően sokat mutató, illetve sejtető ruházatát. Hirtelen a férfi nem tudja eldönteni, hogy mivel foglalkozik Cyl, azonban nem ez a megfelelő idő arra, hogy ezt kiderítse.

Ahogy felbukkan, lerí arcvonásaimról Manfred társaságát kitörő örömmel fogadom, de nem tartom úgy szóval az ostlandi regrutát mint Theodora, csupán helyeslőn bólogatok olykor a papnő terjedelmes beszámolója, később jövőbeni terveinek felvázolását precízen, részletekbe menően kitárgyalt monológja alatt.

Ám a vásár felé eseménytelennek ígérkező utam, a főtér csődületét látva hamar elveszti diszkrét báját, mialatt figyelve lépteimre, csakúgy mint értékeimre igyekszem közelebb kerülni a tömegeket vonzó 'látványossághoz' az időközben oldalamon egyre-másra felettébb mély kordulásokat hallató gyomrú kislevi kapitány termetes árnyékában, mit döngő léptei kísérnek önkéntelen terelőmozdulatokkal miközben utat tör a tömegben. Ahogy a Berebeli lélekvesztőn peckesen állott, míg meg nem állapodott tekintete a kikötőben veszteglő hajó vezérpálcáján, - tán épp a hírhedt kislevi célzóvíz tartotta egyenesben, holott a hajó ki volt kötve, - kapitánya lélekben már mit folyóra, egyenest tengerre szállott. - mosolyodom el, feltekintve a bozontos fizimiskájú hajósra, s végül kerülve útjából.

Aztán a morajban kikristályosodik a hangosan óbégató, flagellánsnak tetsző félkegyelmű férfi hangja.
Csak egy lélek, ki látta a csillagot a körben. - ötlenek gondolataimba vezérszavak, miktől rémálom gyötört az éjjel, így megszaporázom lépteim Theodora mellett, hogy tisztes távolból ugyan, de többet lássak. Legyen akár egy kisebb térszobor, vagy ott felejtett bála felkapaszkodom rá, ha mást nem Manfredet kérem meg emeljen fel picit, a tömeg megannyi kobakja fölé. Eszembe sem jut őrségre várni.
A felhívás "A Jel. Rajtad van a jel" és..és az intelem, "Ovakodj a kaosz hordozoitol" - ahogy varázsütésre sóbálvánnyá változtatja a cingár férfit, oly megfoghatatlan, mintha a tegnap éjszaka a csatornában történtekre keresném nyomban a választ.
Persze kiragad a gondolatból, hogy sebtiben rákontráznak Theodora szavai:
"Együtt utaztunk a Berebellin." - s követem a papnőt, de a kereskedőt már távozni látom, így nem szólok amíg nem üdvözli a szikár testalkatú, nemes vonásokkal bíró rövidre nyírt hajú férfit, kinek öltözéke sem hagy kívánnivalót maga után, így praclit nyújtva bemutatkozom.
-Üdvözlöm, a nevem Cecil...de hívjon csak Cylnek  megelőlegezve a gesztust, összezárt ujjakkal felfele tartott kézfejjel, pillanatra összenézve Theodorával, ám mihelyst pillantásom a csepűrágó nyurga verőlegényre téved beleborzongok a felismerésbe úgy, hogy a sebhelyes arcú lányra vetett csak bátorító mosolyom egyenest arcomra fagy, míg Günther...az öntörvényű hollótollas kalpagos feltehetően kezet nyújt. Minden igyekezetem ellenére fegyvertársai körében a felismerés árulóm lehet, még ha nem szólok egy árva szót sem a férfihoz, ki sötét múltamra emlékeztet. Az az orvgazda megérdemelte, s Klánunk aranyaival fizettem a hallgatásáért, ahelyett, hogy a csatornában végezte volna. Tizenhat telet láttam addig, meggondolatlan voltam, ám a küldetésem világos volt. Ejin Va árnyékként követett, de nem avatkozott közbe, különben sohasem boldogultam volna magamtól. A carroburgi bevetést a mai napig nem feledtem, az orvgazda jó pénzt remélt értem az alabástrombőrű szajháért, míg rajta nem vesztett mert meggyőztem a városból hamarost dobbantani akaró emberét a kupiban felnőtt kidobót, veszélyben a vére ha nem teszi meg...


Kastor szavai rántanak ki a pár szívdobbanyásig tartó révületből, mit az emlékfoszlány okozott.
-Számomra az öröm szolgálata, kedves Kastor. - felelek illedelmesen.

Egészen őszintének látszik a mosoly Johann arcán, amit a frissen bemutatkozó Cecil felé fordít. Amikor a lengén öltözött nő felé nyújtja kezét, a férfi pillanatra hezitálni látszik. Mit csinál ilyenkor egy nemes? Nem nemesnek kezet csókol egyáltalán? Az utcán? Egy nőnek, aki ruházata alapján akár kurtizán is lehet? De illendő visszautasítani mindezek ellenére? Ráadásul Theodorával van és nem volna jó a beavatott rossz oldalára kerülni. Mind segítség elkél most, egy kis előzékenységbe pedig nem halt még bele senki. Elméjében egymást kergetik az egymásnak ellentmondó gondolatok, melyeknek nincs is ideje valójában kikristályosodni. Mindenesetre Johann meghozza a döntést, mert végül megfogja Cyl kezét, enyhén megemeli és ajkaival épp csak megérinti a nő kézfejét. A finom női bőr illatának hatására akaratlanul is kitágulnak Johann orrcimpái egy tizedmásodpercre.

- Mi szél hozta Bögenhafenbe, Cyl? érdeklődik udvariasan tartózkodásának oka felől Johann. Talán így megtudhatja, hogy mégis mivel foglalkozik a nő, miközben magáról szinte semmit sem árul el. Nem mintha túl sokat tudna rejtegetni, mert Theodora oldalán Cyl bármikor tudomást szerezhet az ide úton történtekről. Erről eszébe is jutnak a holttesteken látott tetoválások és akaratlanul is a nő lábán látható tetoválásra cikázik tekintete. Csak nem ő is az összeesküvés része, ki azzal a céllal jött, hogy elcsábítson? merül fel a paranoid gondolat a csempész elméjében. Az utóbbi idők történéseinek hatására úgy tűnik elég jelentős gyökeret eresztett lelkében a bizalmatlanság és óvatosság.

Megrebegtetem szempilláim, ahogy Kastor szájához emeli praclim és ajka kézfejemhez ér, majd a lehellet finom csók után, mit szemlesütve fogadok visszahúzva kacsóm egy lezser modulattal, kecsesen, játékosan elfésülök egy a tekintetem elé kóborolt hajtincset jobb fülem mögé. Ekkor egyenest a férfi szemeibe nézek. Zavaros tekintet... Talán csak az imént közjáték, vagy Theodora előtt van rejtegetnivalója ha a verőlegénnyel cimborál? - nem tagadom, a nemes úrfi viselkedése felettébb imponál, de inkább kedvemre való, hogy e kis közjátékkal tán Günthert bosszanthatom fel, így már-már bohém hangszínnel felelek a feltett kérdésre.
-Egy jóslatot követve vetett partra Bogenhafenben a sors, egészen Sylvaniából vitt hosszú utam. Sok küzdelem árán, ám Sigmarnak hála sértetlenül - tartok szusszanásnyi szünetet, követve herr Lieberung tekintetét mi előbb hosszú , formás combjaimon időzik el inkább, utóbb a szétágazó csillagtetoválás egy szárán állapodva meg morfondírozó arckifejezéssel karöltve. Tetszik? - ejtek el egy halovány, cserfes félmosolyt hiún mikor ismét találkozik tekintetünk, s a pillanat hevében folytatom.
-Ahogy hallom..és még vannak így páran e téren, magát sem kerülik el a furcsaságok... - utalok vissza a történtekre, semmint igazolásul, inkább fegyvertársként, sejtelmesen Theodorára tekintve egy ízben közben, majd vissza a nemes Kastorra.

A nő szavai tovább táplálják a férfi lelkébe fészkelődött gyanakvást. Újabb jóslat! Johann nem tudja nem úgy érezni, hogy kezd kissé sok lenni a véletlen egybeesésekből ahhoz, hogy a "véletlen" jelzőt minden további nélkül el lehessen vetni. Itt valami nagyon bűzlik, akár csak az Altdorfot átszelő Reik folyó, és a hasonlatnál maradva valószínűleg annyi hulla és eltemetett rejtély van az egész mögött, melynek a víz barna habjai elrejtenek a kíváncsi tekintetek elől.

- Hosszú út lehetett, és úgy hallottam, hogy Sylvania elátkozott egy vidék, úgyhogy biztonságosnak se nevezném. Én egy jóslatért sose tennék meg ekkora távot, feleli, majd rájön, hogy ezzel megsérthette a nőt, úgyhogy kedvesen elmosolyodik és hozzáteszi, természetesen ez inkább az én lustaságomat jelzi, mintsem az Ön kalandvágyát.

A kíváncsi tekintetét jutalmazó cserfes mosoly megint egy pillanatra kibillenti lelki egyensúlyából Johannt és ismét nem tudja eldönteni, hogy vajon a nő akar-e tőle valamit vagy sem. Végül is miért ne akarhatna, ha úgy gondolja, hogy egy nemes hitvese lehet. Végül is minden falusi kislány ilyesmiről álmodozik és szerencsére a többségük nem tudja meg soha, hogy mennyire különbözik a valóság a fantáziájukban lakozó álmoktól.

- Furcsaságok, fintorodik el a csempész, figyelmen kívül hagyva az elhangzó szóviccet, mondhatjuk így is.
- És igen, úgy tűnik engem se kímélnek a jósok és a bolondok, de ezt személyes vonzerőm számlájára írom, próbálja egy viccel elütni a dolgot Johann.
- De ha már itt tartunk, kedves Cecil, Önnek mit jósoltak Sylvaniában, ami egészen idáig hozta? Gondolom nem valami apró-cseprő dolog miatt tett meg száz s száz mérföldet, tér vissza a korábbi témára férfi.

-Köszönöm. - válaszoltam még amikor Kastor kifejezte, hogy reméli jól halad a kutatásom, ugyanakkor többet nem mondtam róla, hiszen nem érdeklődött felőle, mindössze kijelentette, hogy bízik a sikeremben; ezt a gesztust pedig megköszöntöm. A továbbiakban inkább a beszélgetni kezdő többieket figyelem, hol az egyiket, hol a másikat, elkapva az esetleges tekinteteket. Lándzsám vége a földön pihen, s hegye az ég felé mutat, de támaszkodni nem támaszkodok rajta, tartásom egyenes és szilárd, így figyelem a beszélgetésüket; ami számomra egyre inkább kezd közjátékká hasonlítani. Myrmidia követőjétől elvárt és megszokott módon próbálom elemezni azt amit látok, igyekszek minden részletet elkapni Cyl számomra kissé kacérkodó viselkedéséből illetve Kastoréból, ahogy felveszi az elé dobott kesztyűt; már ha használhatom ezt a kifejezést, elvégre egyetlen fegyver sem került még elő. Minden esetre az cseppet sem lep meg, hogy jól szót értenek egymással mint ahogy az sem, ahogyan a nemeslány Gunther láttán reagált; valóban nem egy megnyerő küllemű ember, s főleg nem így, hogy Kastor a viszonyítási lehetőség. Egyszer kétszer még abba az irányba is elterelem a tekintetemet amerre az iménti tébolyult elmét láthattuk eltűnni, majd amikor kezdem úgy érezni, hogy a beszélgetés elkerülhetetlenül mindenféle jóslat irányába kezd terelődni, mentálisan sóhajtok egyet, majd megszólalok: -Még mielőtt belemerülnének a jóslatokról szóló beszélgetésekbe, úgy belevágnék és jelezném, hogy jómagam folytatom az utat a várásba. Vissza kell juttatnom egy, a szörnycirkuszból megszökött mutáns goblin holttestét amelyet az este gyűjtöttünk be. - nézek először Cylre, majd utána Kastorra amikor elmagyarázom, hogy miért is tartok oda; valószínűleg cseppet sem lesz számára meglepő az információ, mint ahogy Cyl számára sem feltétlen lesz az, hogy nem különösebben foglalkoztatnak a világi személyek száján terjedő jóslatok, próféciák, jövendölések, főleg, hogy tegnap este egy meglehetősen eleven veszélyforrással találkozhattunk a csatornák sötétjében. Bár szóban nem kérdezek, azonban jelentőségteljesen Cyl felé fordulok: marad-e vagy pedig velünk tart; a döntés az övé. Mellesleg, akinek már volt lehetősége megtapasztalni tettrekészségemet, azt nem lepi meg, hogy megbánás nélkül beleszólok a beszélgetésükbe.

Johann kissé bosszús, amiért Theodora megakasztja a beszélgetés menetét és talán sosem derül ki számára, hogy vajon mi hozta ilyen távolra Cylt. Mindenesetre ahogy a beavatott tovább beszél, Johann érdeklődése is az aktuális események felé terelődik. A mutáns goblin holttestének említésére a férfi jobban megnézi a beavatottat, társait és felszerelésüket, hogy vajon megpillantja-e a zöldbőrű testét vagy az azt rejtő zsákot. Miközben szemeivel részleteiben is látni kezdi a világot - melynek gátat valószínűleg az épp múlóban lévő rémület szabott -, érdeklődésének hangot ad.
- Azt hallottam kilapította egy nagy halom zsák valami raktárban. Ezek szerint ez csak pletyka s szóbeszéd, miközben ti végeztetek a rusnya kis döggel?

A nemes úrfi bizonytalansága, melyet kérdésekkel óhajt palástolni, szinte már kézzelfogható mikor ismét megszólalok.
-Magam se csupán 'holmi' jóslatért vállalkoztam a hosszú útra, kiváltképp, hogy ismeretei helytállóak Sylvania kopár vidékeivel kapcsolatban Kastor. - fogalmazok sejtelmesen végül válaszul a férfi szavaira, ám testbeszédem árulkodóvá teszi, hogy 'szemlátomást sem a hely, sem az idő nem alkalmas', hogy kifejtsem a továbbiakat. Hát még a felettébb morózus verőlegény jelenléte.

-Erre ne vegyen mérget! - csapom el inkább élcelődve a lustaság kontra kalandvágy kérdéskörét, a korábbi cserfes modort kissé mellőzve, ám még a kényes déli illem határain belül; ne kergessen hiú álmokat partnerem.
-Furcsaságok, bőven... - folytatnám lényegretörően, ám amint Theodora belém fojtja a szót, egyszeriben elhallgatok. Arcom kifejezéstelen, nincs rajta nyoma sem haragnak, sem köszönetnek, bár szívemhez utóbbi áll közelebb, a papnő jól olvasott a jelekből. Johannal inkább négyszemközt folytatnám a diskurzust.
-P..persze, még sok a dolgunk. - helyeslem a közbeszólást. -Kastor, örvendtem a szerencsémnek, hogy megismertem. - előkelőn biccentve a jóravaló fegyvertársnak, már nem Günther viszonylatában, - utóbbit most szóval sem említve - búcsúzom a férfitől és a sebhelyes arcú lánytól.

-Fogalmazzunk úgy, segítettünk a zsáknak - füllentem félvállról pimaszul a fürkésző tekintbe pillantva, majd jelezve Theodorának indulhatunk.
-Ne higgyen a pletykáknak Kastor, többről van szó... - suttogom végül komoran, amint elhaladok mellette, hacsak nem csatlakozik a kíváncsi nemes...

Ha Kastor végignéz a kompániákon akkor láthatja, hogy Manfrednél valóban ott van egy zsák amelyben - átázottságát tekintve - valóban valamilyenfajta maradványok lehetnek, persze azt nehéz megállapítani, hogy pontosan mik.
-Én inkább úgy fogalmaznék, hogy ez a goblin egészen biztosan a szörnycirkusztól szökött meg tegnap és nem egy zsák ütötte agyon valami raktárban. - mondom, láthatóan kicsit gyanakvó arckifejezéssel amit nem Kastornak szánok, hanem annak, amit mondott. Nem célom hazudni azzal kapcsolatban, hogy mi történt de elmondani sem fogom, hogy mit láttunk tegnap éjjel. -De nem lepne meg, hogyha a szörnycirkuszostól több is elszabadult volna a tegnapi nap folyamán. Nekem nem tűnt se túl felkészültnek, se túl alaposnak egy ilyen lény fogvatartásához. - bökök a lándzsámmal a Manfrednél lévő zsák irányába. Nem hiszem, hogy valóban találtak ott valamit, inkább azt látom valószínűnek, hogy az éjjeli őrség városőrének kikötőben történt rendhagyó eseményét próbálják úgy elcsitítani a nép között, hogy valami hasonló történetet mondanak róla, mint ez a goblinos. De hogy mi az, amit ezzel a történettel fednek el, azt nem tudom - mint ahogy azt sem, hogy esetleg kapcsolódhat-e ahhoz, hogy tegnap megbolygattunk valami gonosz dolgot. Én részemről készen állok az indulásra a vásár felé, de ha Kastor és Cyl még vált néhány szót, annyit tudok várni.

Mikozben beszelgettek a tomeg kezd kicsit szetoszlani, de lathatoan meg mindig a szakadt orult a tema.
- Ez meg mi volt? - halljatok egyik oldalrol
Egy masik tarsasag tajekozottabbnak tunik
- Ulthar egyre orultebb, az orsegnek tennie kene valamit -
- Nem kene atengedni a folyon, a Godorben lakik ott is a helye -
Mig egy harmadik csoport elhaladva
- En ugy hallottam valaha gazdag volt csak megorult -
- Larifari. De ha megis igaz biztos megerdemelte. Hiszen orult -

A beszélgetőket meghallva társaim felé fordulok: -Kérnék egy perc türelmet. - mondom, majd egyenes, katonás tartással, kimért léptekkel a civilek felé indulok, ott pedig szóba elegyedek velük. Elmondom nekik, hogy a polgárság efféle zaklatása nem csak kellemetlen de veszélyes is, illetve, megkérem őket, hogy a közbiztonság érdekében támogassák a városőrséget illetve Myrmidia egyházát, ezzel felfegyverezve a lakosságot védelmező katonaságot bármilyen fenyegetés ellen. Valamint megjegyzem azt is, hogy a tettrekészebbek akár a seregben is megtalálhatják a cselekvési vágyukra a csillapító orvosságot, de azt is hozzáteszem, hogy Myrmidia temploma azok előtt is nyitva áll, akik bár katonák nem akarnak lenni, de megtanulnák hogyan védhetik meg magukat s hogyan lehetnek egészebbek a hétköznapokban is az Istennő tanításait felhasználva.
A beszélgetés után visszaatérek a többiekhez, megvárva míg befejezik mondandójukat egymás felé (ha van), majd ha mindenki kész, részemről távozhatunk.

Szóval ha beszéltek még én mint játékos megvárom, emiatt gondolom lett egy kis időkülőnbség de ez a lehetőség nagyon kínálta magát.

Vegul a morozusan csendes Gunther ujra utnak indul. Nagyjabol ugyanabban az iranyban tunik el a terrol amerre nemreg az orult is tavozott...

Gunther
link to a message in this game

Theodora szavaira az emberek kisse megnyugszanak. Nem valoszinu hogy tomegevel indulnanak meg jelentkezni katonanak, de mintha paran fontolgatnak, hogy meglatogatjak Myrmidia templomat kesobb, ami tekintve az elozo napi gyer latogatottsagra mindenkeppen jot tenne az egyhaz megitelesenek.
Miutan mindannyian vegeztetek elbucsuztok Johanntol es Ameliatol es elindultok a vasar fele.

Theodora, Cyl, Manfred, Chlodovech, Josef, Kenyer
link to a message in this game

Johann, Amelia

Johann es Amelia a varoshazara erve kerdezoskodik a varosi irattarrol, de viszonylag gyorsan udvarias mosoly es merev elutasitas erkezik valaszul. Egy szigoru tekintetu fiatalember kepeben erkezik a kemeny valasz. Szinte fel sem nez az irataibol csak annyira hogy egy udvarias, de lekezelo mosolyt kuldjon.
- Sajnalom de a varosi tanacs utasitasara az irattar jelenleg nem elerheto - erezni lehet a hangjabol, hogy dehogy sajnalja es legszivesebben messzire kivanna titeket, hogy ne zavarjatok.
This message was last edited by the player at 22:51, Sat 04 June 2016.

- Kíváncsivá tett, feleli Cylnek, remélem lesz lehetőségem meghallgatni majd a teljes történetet. A megtiszteltetés pedig az enyém.
- Legyen hát szép napotok, fordul végül a többiek felé is Johann és búcsút int Theodorának és kompániájának, amikor azok útnak indulnak. Ezt követően a csempész még vált néhány szót Guntherrel, aki mormog valami kellemetlent az orra alatt és elindul a Gödör irányába, hogy ott információkat szerezzen. Johann gondolataiba merülve néhány pillanatig még szemléli a távozó férfit, majd az eddig hallgatagon mellett ácsorgó Ameliára pillant és rámosolyog.

- Induljunk mi is, adja ki határozottan az utasítást Johann és az akrobata lánnyal az oldalán elindul a városháza felé. A pompázatos külsejű épület kissé megfélemlíti a nemesnek öltözött csempészt, aki azonban erőt vesz magán és egyenes háttal, maximális határozottsággal lép be a kapun. Mindez kissé meginog, amikor csupán néhány kérdést követően is automatikusan elutasítással és zárt ajtókkal találkozik. A kilátástalanság azonban erőd ad a férfinak, ugyanis ha itt nem talál információt, lehet, hogy elvész a Lieberung örökség és akkor marad az eddig oly jól megismert egyik napról a másikra élés. Johann előveszi legszimpatikusabb arckifejezését és megpróbálja jobb belátásra téríteni az aktakukac hivatalnokot.

11:19, Today: Secret Roll: Johann Munroe rolled 2 -- 4 degrees of success using the Warhammer Test system with a target number of 45. Charm.

- Nem zavarnánk sokáig, sőt, akár egyáltalán nem is zavarnánk, csupán utána szeretnénk nézni egy nemesi családnak. Pikk-pakk megvagyunk vele  és szépen csöndben távozunk, anélkül, hogy bárkit is megzavarnánk. Megértém Önt is, jó hivatalonk uram, hogy végre van egy nyugodt napja, mikor beállít egy nemes és kompániája, miközben azt remélte, hogy mindannyian a vásárban leszünk majd. De higgye el, nem zavarnám a nyugalmát, ha nem volt rá jó okom, kezd bele Johann és úgy tűnik hajlandó itt állni egész nap és győzködni Alfredet, ha az nem engedi be. De legalább megnyerő a stílusa és végül is szimpatizál Alfred helyzetével. Talán, de csak talán, nem volna akkora baj, ha esetleg beengedné a nemest és nőjét olvasgatni.

Alfred kisse bosszusan felnez, majd megadoan sohajt latva hogy ugy szabadul meg legkonnyebben toletek ha valamennyit segit. - Ahogy mondtam az irattarba senki idegen nem mehet be. - majd mielott kozbeszolhatnatok folytatja - Ebedidoben megnezhetem talalok e valamit, ha meghagyjak hova akkor elkuldom amit talaltam. Remelem igy megfelel - csovalja meg a fejet majd hirtelen mint akinek meg jobb otlete van megcsillan a szeme - Vagy elmehetnek Verena templomaba kerdezoskodni. Harkbokka papno irattara meg ha nem is annyira reszletes mint a varosi irattar, de igen figyelemremelto -
This message was last updated by the player at 22:56, Mon 06 June 2016.

- Köszönöm nagylelkű ajánlatát, felel olyan mosollyal az arcán a nemes, mint akinek nagy kő esett le a szívéről a segítőkész bürokrata szavai hallatán. Alfred ezek után joggal feltételezheti, hogy talán valaki szól majd néhány jó szót az érdekében, amikor felmerül előléptetésének kérdése. Johann gyorsan a lényegre is tér, elmondja, hogy a Lieberung családdal kapcsolatosan szeretne minden fellelhető információt kikérni, ugyanis úgy tudja, hogy családjának voltak leszármazottai és érdekeltségei a városban. Lényegében kutatja a családfát. Megadja a címét és nevét, hogy Alfred el tudja neki juttatni kutatásának eredményét.
- Verena templomát is lehet meglátogatom, ám úgy vélem küldetésem szempontjából elengedhetetlen, hogy minden lehetséges forrást megvizsgáljak. Köszönöm előre is még egyszer a segítségét, melyet természetesen meghálálok majd, zárja e szavakkal a látogatást Johann és amennyiben Alfreden azt látja, hogy tényleg bemegy majd az irattárba kutakodni, magára is hagyja az írnokot.

A városházát elhagyva Johann kissé csüggedten sóhajt, majd Amelia társaságából erőt merítve megindul a tér másik oldalán található Verena templomba. Remélhetőleg ez a Harkbokka papnő rendelkezik majd olyan dokumentummal, amivel többet meg lehet tudni a Lieberung családról, azonban Johannak egyre kevésbé vannak illúziói a család létezése kapcsán. Nagyon úgy tűnik, hogy ez is csak valami sötét összeesküvés része, amibe sikerült páros lábbal beleugrania.
This message was last edited by the player at 12:07, Tue 07 June 2016.

Alfred feljegyzi maganak a nevet es kisse kenyszeredetten bologat kozben. Egyelore nem indul el, tovabbra is vegzi a dolgat, egy nagy halom papiros fekszik meg elotte, de valoszinuleg ahogy igerte is kesobb utannanez a dolgoknak.
Mindenesetre itt ugy nez ki nem sok baber terem Johannak igy kenytelen kelletlen elindulnak a templomok tere fele

Johann, Amelia
link to a message in this game

Theodora, Johann, Amelia, Manfred

Megerkezven a varoshazahoz elegge konnyen megtalaljatok a varosi birosag epuletet. Maga a varoshaza foglalja el a ter kozepet, de a varosi birosag tole nem messze a ter egyik oldalan all. Az epulet maga nem annyira tiszteletet parancsolo mint a varoshaza, de nem is torpul el. Fennen hirdeti a torvenyszek hatalmassagat es meg Verena egy szobranak is jutott hely a homlokdiszen.

A birosag epuleteben viszonylag keves kerdezoskodessel utba igazitanak titeket Magistrate Richter szallasa fele. Az ajtohoz erve kopogtok, es egy alaposan idosodo asszony nyit ajtot. - Mit parancsolnak? A magistrate beteg, nem dolgozik, nem tud latogatokat fogadni - mondja, nem kifejezeten elutasito, inkabb csak megszokasnak tunik.

(Charm vagy tarsai kellenek hogy bejuthassatok)
This message was last updated by the player at 15:32, Wed 10 Aug 2016.

Megközelítve az épületet néhány pillanatra elidőzik a tekintetem Verena szimbólumán, majd amikor közelebb érünk az épülethez és megkapjuk a megfelelő útbaigazítást megköszönöm az illetőnek, majd a többiek élén elindulok az irányelveknek megfelelően: amikor az idősödő asszony ajtót nyit kicsit meglepődök. Nem számítottam arra, hogy a Magistrate maga fog ajtót nyitni, ugyanakkor annyira bízok és várom már a Herr Richterrel való találkozást, hogy emiatt kissé váratlanul ért a látvány. -Egy olyan ügyben keressük a Magistratet amely számára is meglehetősen fontos és elég lényeges információkkal tudunk szolgálni a számára. - kezdek bele rögtön. -Amennyiben megkérdezi, biztosan bele fog egyezni, hogy beengedjen minket. - folytatom, de ahogy átsuhan a fejemen, hogy valószínűleg ezért nem fogja felkelteni a férfit - aki könnyen lehet, hogy alszik, ha pihenni tért haza - így még hozzáteszek: -Illetve meg is hallgatnám a panaszait, Myrmidia beavatottjaként vannak gyógyítói ismereteim, s talán hasznos praktikákkal segíthetném gyógyulását.
This message was last edited by the player at 18:44, Wed 10 Aug 2016.

Kicsit ketelkedve nez vegig Theodora harcias oltozeken, de vegul batortalanul bolint es felreall - Elegge rosszul van szegeny, nem tudom bir e latogatokat fogadni. Doktor Heichtdorn bent van nala, de valoszinuleg csak tuldolgozta magat. Ilyenkor a vasar ideje alatt folyamatosan dolgozik, megallas nelkul. Megsem olyan fiatal mar mint regebben. - beszel az oregasszony mikozben bevonultok. Maga a lakas elegge hasonlit arra amit mar a satorban is lattatok. Minden rendezett, praktikus es egyaltalan nem hivalkodo. A fogadoszobabol halljatok amint valaki egy hatso szobaban mozog es beszel, talan az orvos, legalabbis a hazvezetonot nem tunik ugy mintha zavarna a dolog.
This message was last updated by the player at 16:27, Thu 11 Aug 2016.

- Doktor Heichtdorn odabent van? - horkanok fel a fejemet felkapva - Micsoda szerencse, éppen vele van beszédem! - jelentem ki határozottan, majd öles léptekkel a hátsó szoba felé veszem a direkciót. Ha a házvezető hölgy az utamat próbálja állni, akkor félretolom, s mikor odaérek az ajtóhoz feltépem és belépek. "Most aztán belecsobbansz a ganyéba, Hetzau, mint a macska, ami megbotlott a disznóól kerítésén" - fut át agyamon a gondolat, ám nem hagyom, hogy lelassítson; tartok tőle, hogy éppen lemaradunk valamiről, ami odabent folyik és roppantul kezd zavarni, hogy csak szaladunk az események után.
This message was last edited by the player at 11:49, Fri 12 Aug 2016.

Valószínűleg önkéntelen csempész reakció, hogy Johann tenyerei elkezdenek viszketni a bíróság épületének láttán. Meglehetősen sok kollégáját - barátot és ellenséget egyaránt - falta fel élve a Birodalom jogrendszere. Csupán az ad némi nyugalmat, hogy nem őrök kísérik, hanem önszántából jön, ráadásul foglalkozását sem sejti senki. Mármint Ameliát kivéve, de a lány nagyon magába fordult, mióta kijöttek Verena templomának könyvtárából. Ha lesz majd egy kis szabadideje, elbeszélget vele, azonban erre nem itt és most fog sor kerülni.

A házsártos házinéni láttán Johann egyből olyan arcot vág, mint aki aggódik a Magistrate egészsége miatt. Jó minőségű ruházatának láttán remélhetőleg az idős asszony nem fog gyanút fogni, ráadásul Theodora társaságában még kisebb az esélye, hogy valaki gyanakodjon. Ennek alapján nem csak Myrmidia egy beavatottja, hanem a Birodalom egy tiszteletreméltó polgára is szeretné meglátogatni a hirtelen lebetegedett Herr Richtert.
- Itt van a Herr doktor? kérdezi Johann annak ellenére, hogy a házinéni ezt már említette. A férfit látszólag megnyugtatja az orvos jelenléte. - Ezt örömmel hallom. A mi családunk is mindig orvosért hivatott, ha valami kórság ledöntött valakit a lábáról. Dédnagyapám orvosnak tanult és ő mondta mindig lovag bátyjának, hogy a betegség is olyan, mint egy csata. A megfelelő fegyverekre és stratégiára van szükség a legyőzéséhez. Bátyja kinevette, majd másfél évre rá elvitte egy tüdőgyulladás. Azok után mindenki hallgatott az öreg Gerhardtra, Sigmar nyugosztalja.

Johann csak addig csacsog, amíg Manfred el nem viharzik az ajtó irányába. Johann nem tudja mire vélni a volt katona hirtelen lendületét, de inkább nem kérdez most semmit. Idővel úgyis kiderül. A csempész inkább menti a menthetőt és a házinénihez fordul.
- Elnézését kérem modortalan barátom miatt, a harcmezőhöz van szokva és kissé hirtelen természetű. De jó ember, ezt nekem elhiheti.