Amig Manfred mindenkit meglepve elviharzik a hazineni mellett akinek erre majd kiesnek a szemei, valoszinuleg eppen leporog a szemei elott hogy miert is engedtem be ezeket a vadembereket. Johann szavai valamelyest elterelik a figyelmet, de azert megjegyzi - Egy tisztes hazban ilyet, nem vademberek vagyunk -
This message was last updated by the player at 07:52, Mon 15 Aug 2016.

Manfred az ajtohoz erve feltepi azt. Bent egy szeles agy van, amin Herr Richter fekszik a tavaszi ido elenere alaposan betakarodzva es egy jol oltozott kopaszodo oszes alak hajol fele. Valamifele szines folyadekkal teli fiola van a kezeben lathatoan meg tele, valoszinuleg eppen megitatni keszult a beteggel. Manfred hirtelen megjelenesere meglepetten odanez - Na de kerem mi tortent? Beteggel vagyok, kerem tavozzon -
This message was last updated by the player at 07:55, Mon 15 Aug 2016.

- Herr Doktor, dugózza be és tegye le azt a löttyöt üstöllést! - mordulok a kopaszodó férfira, miközben közelebb mozdulok és a kardmarkolatomra helyezem a kezemet - Lépjen hátra, vagy Sigmar Pörölyére mondom, olyat teszek, hogy magam is megbánom! - folytatom fenyegető ábrázattal és anélkül kiáltok ki a többieknek, hogy egy pillanatra is levenném a szememet a doktorról - Ide mind, épp most próbál valami pokoli színű kotyvalékot leerőltetni a magisztrátus úr gigáján!

Az idős hölgyet végighallgatva lépek be az ajtón, s már-már kérdést tennék fel ismételten amikor Kastor megszólal - így végül őket hallgatva vonom fel szemöldökömet mikor Manfred öles léptekkel elindul az ajtó felé; nem mozdulok néhány lélegzetvételnyi ideig, nem tudom mit láthatott meg a férfi ami az én szememet elkerülte, s miért indult meg látszólag teljesen magabiztosan a szoba irányába. Amikor ismét felszólal majd félúton járok mögötte, hátrahagyva a nőt megnyugtató Kastort és elindulok a szoba felé ahonnan Manfred szólt - egyrészt, hogy nehogy valami olyat tegyen ami később még problémát okozhat a számunkra, másrészt azért, hogy valóban megnézzem mit is csinál az orvos. Bár jómagam nem hiszem, hogy a férfi ártani akar Richternek, azért mikor belépek végigmérem a férfit tetőtől talpig. -A pöröly nem megoldás minden problémára. - válaszolok az orvos helyett, majd én is beljebb lépek a szobába, hogy a ránézésre meglehetősen rossz állapotban lévő Richterhez léphessek. Bár elsősorban a harctéren szerzett sebek ellátásához értek, néhány dolgot tudok a betegségekről és a mérgezésekről is, abban reménykedem, valamit esetleg észreveszek. -Elnézést amiért a barátom csak így berontott, Herr Richter védelmében cselekszünk. - mondom, majd az orvosra nézek: -Minden indokunk megvan azt gondolni, hogy a Magistratet megmérgezték. - utána a bírára nézek, bár látom, hogy pihennie kéne, nem tudom megállni anélkül, hogy megkérdezzem mi történt: -Mi történt, Herr Richter?
This message was last edited by the player at 21:46, Mon 15 Aug 2016.

Manfred szavaira az orvos szemei kikerekednek, majdnem elejti a fiolat - De, de - hebegi. Theodora sem nyugtatja meg igazan, lathatoan a szobaba betoro ket fegyveres akik kozul egy szinte kozvetlenul megfenyegette hogy megoli nem szamit neki mindennapos dolognak vegul annyit kinyog nagy nehezen, hogy - Gyogyszer -
This message was last updated by the player at 09:03, Tue 16 Aug 2016.

Herr Richter rettenetesen nez ki, el sem hinnetek, hogy nemreg meg eleteros tettrekesz ember volt. Beesett arca furas arnyalatu, a szemei erosen kidullednek es mikor beszelni probal erzodik hogy a nyelve erosen be lehet dagadva ezert nehezen jonnek ki a szavak a szajabol.
Theodorara nezve megszolal - Fraulein Schwartzer, eppen idoben. Erdekes eset lesz a kovetkezo -
This message was last updated by the player at 09:09, Tue 16 Aug 2016.

Az orvos kisse osszeszedve magat megjegyzi - Halucinal. Sose lattam meg betegseget ami ilyen gyorsan terjedne -
This message was last updated by the player at 09:10, Tue 16 Aug 2016.

Kissé érezhető elborzadással az arcomon figyelem a halucináló Magistratet, elszíneződött arcáról pedig Kastor szavai jutnak eszembe. -Viszont én hallottam már hasonlóról. - nézek először hol Kastorra, hol Manfrede, hol a doktorra - de elsősorban Kastorra, aki az idősebb Teugen halálának módját elmondta nekünk. -Karl Teugent hasonló kórság vitte el néhány éve. - majd kijavítom magam: -Vagyis hasonló mód mérgezték meg őket. - közelebb intem a doktort, hogy adja be neki a gyógyszert amit akart, én magam pedig megpróbálom még egyszer megszólítani a Magistratet. -Mi történt, Herr Richter? - tudom nem szerencsés ilyen állypotban így bánni vele, de tartok tőle, rövidesen már nem lesz alkalmunk beszélni vele.

Közelebb mozdulok, ha lehet kiveszem a fiolát a doktor ujjai közül. Ha ellenkezik, csak szúrósan ránézek, s hagyom hogy a bennem lakozó keserű indulat ráncai kiüljenek az arcomra. Ha megszereztem, akkor odatartom Theodora-nak.
- Frau Steinhoff, konyítasz valamit az ilyen áfiumokhoz? - kérdezem tőle - Herr Doktor, maga szerint mi van ebben a fiolában? - szegezem a kérdést az idős orvosnak.

Az orvos osszerezzen amikor Manfred kitepi a kezebol a fiolat. Nagyot nyel ugy valaszol - Sziverosito. Gyogynovenyekbol. Nagyon hatasos, a legtobb betegnek segit - teszi hozza majd a veszedelmes Manfredrol hogy elterelje a figyelmet Theodora szavain kezd el gondolkodni - Karl Teugen. Jopar eve tortent. Biztosak benne hogy ugyanez tortent vele? Emlekszem az esetre, csunya dolog volt es nagyon gyors. Herr Teugen, Sigmar nyugosztalja, nagyon hirtelen dolt agynak es halt meg. Ha nem all az occse a csalad elere... Meg szerencse hogy Johannes Teugen melto utodja volt Karlnak, sokat segitett a varoson. Tudjak Nulnban tanult korabban - kezd belemelegedni majd hirtelen eszmel, hogy ez nem az a helyzet - Nos ez alapjan azt hiszem at kell gondolnom meg egyszer a beteg gyogyitasat -
This message was last updated by the player at 15:03, Wed 17 Aug 2016.

Richter kisse lazalomszeru arccal nez Theodorara, nem tudni hogy a kerdesre valaszol e vagy csak remalmai vannak - A szemek. Azok a szemek. Es a nevetes -
This message was last updated by the player at 15:04, Wed 17 Aug 2016.

-Nem tudom mi ez. - válaszolom őszintén a fiolát felém nyújtó Manfrednek miközben megcsóválom a fejemet. -Valószínűleg az aminek a Doktor mondja. Nem hiszem, hogy ártani akar a Magistratenak. - teszem még hozzá a férfi számára. Egy darabig még ízlelgetem magamban az orvos és Richter szavait. Azok a szemek. Ez a nevetés. A kapitányról beszélne? Vagy csak a mi látunk már bele minden összefüggést mindenbe? -Nem vagyok benne biztos Herr, de az iratok így emlékeznek vissza halálára: lilás színezetű arcából ki voltak guvadva a szemei, a nyelve pedig egy döglött kígyóhoz hasonlóan lógót a szájából. - elhallgatok egy percre. -Akár csak a Magistrate. Sejtéseim szerint mind a kettőjüket megmérgezték. - kicsit furcsállom, amiért az orvos ennyire részletesen kitér arra egy beteg valószínűleg halálos ágya felett, hogy a korábban hasonló mód meghalt személy fia mennyire felvirágoztatta a várost, de jelenleg ez nem is lényeges. Féltérdre ereszkedek Richter ágya mellett, majd halkan elmondok érte egy rövid imát: [Language unknown: iÁna for acil no nchoai&#out dayandsom Myrmidia éan i e dayfo ilónt beunnoth na seépéear praime, úac &#sathi u úiáo.] - még körbenézek a szobában, hogy látok-e valahol iratokat amik Richteré lehetnek, hátha csinált feljegyzéseket a kutatásáról, de utána jelzem a többieknek, hogy én nem szeretnék többet mást itt. Nem hiszem, hogy bármit meg fogunk tudni a lázálomban szenvedő Richtertől és tovább zavarni sem akarom.

A doktor megcsovalja a fejet - Ha ez igaz... Utannanezek. Mergezes eseten teljesen mas kezelesre van szukseg - mondja es megprobal tavozni sietosen.

Iratokat nem lattok, de ez haloszoba inkabb mint dolgozo. Mindazonaltal az eloterbol tobb ajto is nyilt, igy elkepzelheto hogy van dolgozoszoba is a lakasban.
This message was last updated by the player at 21:16, Thu 18 Aug 2016.

- Bocsásson meg Herr Doktor! - hajtom meg a fejem kissé a távozó Heichtdorn felé - Máskor nem szoktam tisztes polgárokra vadkan módjára rárontani, de tudja, hogy manapság milyen időket élünk... - intek a kezemmel, mintha mindenkinek tudni kellene, hogy miféle időkről is beszélek. A delírizáló tanácsossal nem foglalkozom, felsorakozom Theodora mellé, készen a távozásra.

Csendben figyelem ahogy a doktor távozik, sietősségében próbálom azt látni, hogy talán bízik valamilyen gyógymódban de az az érzésem, hogy semmi ilyesmi nincs a háttérben. Manfredre nézek: -Ha ez így folytatódik gyakrabban kell a hátunk mögé nézni. Ha vele ezt tették mert kérdéseket tett fel, akkor a mi esetünkben sem fognak sokáig gondolkodni, hogyha kezdünk zavaróak lenni. - mondom komoran a férfinek, majd kimegyek az előszobába és a házinénihez lépek: -Van itt dolgozószobája a Magistratenak? Járt odabent miután hazajött?

Az orvos tavozasa utan Theodora kerdesere az oregasszony felel - Van eppen, de - ketelkedoen nez ratok, de vegul megmutatja. A szomszedos szoba. Katonas rendben van minden, az iratok elpakolva, az asztalon nincsen semmi szejjelhagyva, a magistrate tenyleg alapos es rendszereto embernek tunik.
- Ma reggel ota nem jart itt - mondja meg mielott belekezdenetek modszeresen szetdurni az egesz szobat - Mikor megjott betegen megprobalt bemenni, de nagyon rosszul lett, akkor hivattam az orvost -
This message was last updated by the player at 20:09, Thu 25 Aug 2016.

Gunther

A varosba erve rovid uton utbaigazitanak. Ugy tunik nem a modorod vagy a megbizhatosagid miatt hanem hogy egyszeruen megszabduljanak toled. Mindenesetre a nemreg elhalado feltuno csapat hagyott eleg nyomot maga utan, hogy a foter kornyekere erj. Ha minden igaz a birosag epulete fele mentek.

In reply to Meselo (msg # 60):

Magam is megindulok a bíróság épülete felé, de be nem áll szándékomba menni. Próbálok nézelődni mint ha csak a vurstli miatt lennék itt és ha lehet akkor nézegetni merre vannak a többiek. Ha nem látok semmit akkor látványos várakozóállást veszek fel az épület előtt.

A csempész csöndben hallgatja végig a beszélgetést, tekintete nem csak az arcokat, hanem a szobát is alaposan körbe járja. Talán, ha úgy hozta volna a sors, jó tolvaj lehetett volna belőle, mert szinte bármit a zsebébe csúsztathatott volna, amíg a jelenlévők a közjátékra figyeltek. (Ha Amelia még itt van, akkor Johann a fülébe is súgja, hogy lehetőleg ne mozdítson el semmit.) Mindenesetre minden, amit hall, csak igazolni látszik gyanúját. Még e rengeteg egybeesés után is kissé szkeptikus a vámpírt illetően, de a könyvtár poros félhomályában rátörő pánikszerű érzés azóta is kísérti, így minden észérv ellenére kitart teóriája mellett. A Magistrate lázas válasza kapcsán - a szemei, a nevetése - Johann hátán végig fut a hideg. Jobban belegondolva, valószínűleg azzal járna a legrosszabbul, ha beigazolódna sejtése.

Az orvos szemlátomást tisztességes ember, de a látszat túl sokszor csalt már ahhoz, hogy ne maradjon benne kétely. Persze lehet, hogy tényleg nem részese az összeesküvésnek, de van egy olyan sanda gyanúja, hogy csupán egy kis noszogatás kellene az öreg doktornak, hogy a beadott lötty ne gyógyítson, hanem az ellenkező hatást fejtse ki. Mindazonáltal Herr Ricther állapotát elnézve nem lesz szükség komolyabb közbeavatkozásra, magától is utol fogja érni a halál. Johann örül, hogy nem neki kellett felhánytorgatnia a hasonló betegségben elhunyt Karl Teugent, azonban meglepődik, amikor Doktor Heicthdorn nem fedez fel hasonlóságot. A szavaiból ítélve talán még kapóra is jött számára a változás a Teugen család élén.

- Mikor érkezett haza tegnap a Magistrate? töri meg egy kérdéssel hosszas hallgatását Johann. Bármi is történt vele, az a Schaffenfestről való távozása és hazaérkezése között történt. Jó volna tudni, hogy pontosan mikor és hol, legalább az is sokat segítene a ... nyomozásban? Tényleg nyomozni kezdtem? Én? gondolja gunyorosan a csempész.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 61):

Gunther kozeleb ogyeleg az epulethez, de igyekszik a korulotte megfordulo orok figyelmenek sugaran kivul maradni. Mindenesetre van valamennyi lehetoseg erre, ugyhogy egyelore nem tunnek tulsagosan gyanakvonak.

In reply to Johann Munroe (msg # 62):

Johann kerdesere az asszony nem sokat gondolkodik - Tegnap keson ert haza Herr Richter, azert is gondoltam, hogy csak tuldolgozta magat. Mindig olyan sokat dolgozik. Barki mas is igy gondolta volna - tordeli kicsit a kezet - Akkor meg kutya baja nem volt, nekem elhiheti. Aztan reggel koran ment dolgozni megint ahogy szokott es mikor delben visszajott mar jarni is alig tudott. - nyel egyet es Sigmat jelet veti magara - Boszorkanysag ez, mi mas lehet - mondja pedig korabban azt bizonygatta sima betegsegrol van szo - Gonosz hold volt az ejjel - borzong bele
This message was last updated by the player at 20:38, Mon 29 Aug 2016.

In reply to Meselo (msg # 63):

Ha nem látom a többieket merre lehetnek odamegyek az egyik őrhöz megemelem színpadiasan a kalapomat majd a legjobb modoromat elővéve folytatom.

- Jó napot Uram. - "te rohadt bugris" - A barátaimat keresem, és ha jól tudom bementek nemrég. Nem látta esetleg őket bemenni? - "ó bárcsak találkoznánk egyszer egy sikátorban aztán a hajbókolásomért kibeleznélek" - Kastor von Lieberung nemesúr és ha jól gondolom egy Myrmida papnő is vele van. - "a bugris szélhámos meg a fontoskodó szajha"

Az arcomon bájmosoly található melyek a nem túl meggyőző, dohánytól barnult fogsorát villantja meg.

- Amikor este hazaért, nem tapasztalt valami szokatlant Herr Ricther viselkedése kapcsán? Mármint biztos nagyon fáradt volt, de nem tett vagy mondott valami olyat, amit máskor ritkán vagy soha? Mondjuk rendetlen volt? És ha nem, akkor esetleg reggel távozáskor is teljesen épp és egészséges volt, teljesen tiszta tudattal? kérdezgeti a házvezetőnőt Johann. Ha szóval tartja és beszélteti a nőt, talán elmond olyasmit is, amit egyébként nem tenne. Persze Johann odafigyel arra is, hogy nehogy vallatásnak vegyék a szavait, próbál a lehető legnagyobb mértékben őszintének tűnni, illetve törekszik arra is, hogy arckifejezése a Magistrate egészségi állapota iránti aggodalmat tükrözze. A néninek mindenképp azt kell éreznie, hogy ez a jóravaló, jól öltözött és nem utolsó sorban egész jóképű fiatalember bizony a legjobbat akarja Herr Ricthernek.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 65):

Gunther szavai es kinezete alighanem komoly gondolkodasra keszteti az ort akihez odament. Nagyon ugy tunik hogy a barat, nemes es papno szavak Gunther kapcsan mind gyanusan hangzanak neki, es ezen a tenyen a viszonylagosan elviselheto ruha sem javit tul sokat. Vegul rovid gondolkodas utan kicsit sziv egyet az orran es utanna mondja - Nem laknak itt ilyenek, akik meg bemennek nem kozlik velem a nevuket mindig. Megis mi dologban jarnanak erre? - kerdezi valamelyest mert ez a dolga, de talan kicsit azert is hatha Gunther megis meggondolja magat es arrebb all.

In reply to Johann Munroe (msg # 66):

A hazvezetono ugy tunik egyre jobban belelovallja magat az elkepzelesbe - Hat ez az. Latszolag minden rendben volt. Olyan nap volt mint barelyik, de en mar akkor ereztem, hogy itt valami baljos dolog van a levegoben. Boszorkanysag semmi ketseg, mas nem lehet. A hold tudjak. - nez sokat tudoan es meg fel is pillant picit a mennyezet fele - Tudjak gonosz arcat mutatta tegnap. Mondtam is magamnak, Gilda, boszorkanysag van a levegoben. Tudjak, megerezni az ilyet - mondja olyan beleelessel ahogy csak az oregasszonyok kepesek.
This message was last updated by the player at 21:33, Tue 30 Aug 2016.