In reply to Meselo (msg # 67):

"a fasznak kérdezősködök...." Majd az őr kérdésére látványosan megvonom a vállam.

- Nem tudom jó uram, de néhány kofa azt mondta erre látták bemenni őket. Netalántán van valami a városban amiben érintettek lehetnek? Hajóval utazunk és a kikötőnél volt egy két problémás egyén. - vetem fel érdeklődve hátha tud egy két érdekesebb pletykát az őr.

"kell egy borbély, a gúnya magában nem elég ahhoz hogy egy bugrist átverjek még..."

A jóképű férfi egyetértően bólogat és látszik az arcán, hogy teljes mértékben egyetért a házinéni elméletével. Ez nem igazán esik nehezére, tekintettel arra, hogy hasonló gyanú miatt indította el azt a lavinát, ami nem túl meglepő módon őt magát is elragadta.
- Én is tanúja voltam Morrslieb szokatlanul erős jelenlétének és bevallom, beleborsódzott a hátam, feleli Johann és látványosan a pöröly jelét veti magára, remélhetőleg ezzel is erősítve a nő azon elképzelését, hogy ezek bizony tisztességes, hithű emberek. Még akkor is, ha a társasággal érkezett fegyveres nő nem Sigmar, hanem Myrmidia tanításait követi.
- Engedje meg, hogy megkérdezzem, de volt valami más furcsaság is, amit mostanában tapasztalt. Azt hallottam például, hogy a városi őrség kapitányát nem csupán boldognak látták, de még egyedül is volt! Hallatlan!

Miután Manfred társaságában elhagytuk az agonizáló Richter szobáját csnedben hallgatom a beszélgetést Kastor és a házinéni között. Meglehetősen sötét gondolatok futnak át az elmémen - azonban a legjobban az aggaszt, hogy sajnos egyre inkább kezdek meggyőződni róla, hogy nem iggazán számíthatunk arra, hogy a hatóságok hatásos fellépést fognak elkövetni az általunk szerzett információk hatására. Vagy ha igen, kiben bízhatunk? Elég, ha egyetlen korrupt, az összeesküvést támogató szerv felfigyel a tevékenységünkre és máris hasonló helyzetbe kerülhetünk, mint a sajnálatos módon hamarosan nyugatra hajózó Herr Richter. -Szabad? - nézek a házinénire miközben közelebb lépek a dolgozószobához. -A Magistrate és mi azonos ügyön dolgozunk, valószínűleg ő is úgy akarná, hogy befejezzük amit elkezdett. - a holddal kapcsolatos dolgokra nem mondok semmit. Igazat megvallva elterelem a gondolataimat róla, túl sok minden rohan át elmémén és most nem szabad szétszórtnak lennem.

Theodora kerdesere az oregasszony elgondolkodik majd megengedoen int. Mindenesetre nincsen papiros az asztalon, hacsak nem durja at valaki a szekrenyeket nem sok mindent talal.
Majd Johann kerdesen elgondolkodik - Nem igazan ismerem az orseg embereit, de nem lepne meg. A hold - mondja kulonos hangsullyal mintha csak a nevet sem akarna kimondani - furcsa hatassal van neha az emberekre. En ejszakara alaposan bezarkozom. Sose lehet tudni. Maguknak is ajanlom. -
This message was last updated by the player at 21:53, Thu 01 Sept 2016.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 69):

Az or kikop - A kofak reszegesek, ossze vissza beszelnek. Mint a matrozok. A dokkoknal sose ritka a verekedes, az orseget sem hivjak ki sokszor - mondja felemelt szemoldokkel. Vegul latva hogy csak nem akarsz elmenni raszanja magat kicsit unottan felrenez es mintha ugy tenne mint aki nem nez kulonosen, de ha megis bajt keversz kesobb letagadhassa hogy latott volna bemenni. Lattal mar ilyet, valoszinuleg a teny hogy meg magasan jar a nap es fegyveresek vannak az epuleten belul is csokkenti a munkakedvet es a gyanakvasat.

- Én biztos így fogok tenni, feleli Johann, miközben érzi, hogy több hasznos információt az öreglányból nem fog tudni kihúzni. Nem azért, mert elhallgat valamit, hanem mert szimplán ennyi mindenre terjed ki a tudása. Újabb barátságos mosolyt villant a házinénire, majd Theodora mögött maga is belép az irodába is körbe néz. Örül, hogy nem akkor van itt, amikor épp Herr Richter dolgozik, mert akkor valószínűleg béklyó volna rajta. A szoba a maga üressége ellenére is nyomasztóan hat a csempészre, de leküzdi ellenérzéseit - és a gondolatot, hogy ha a Magistrate nem patkol el és számon kéri rajtuk a turkálást, még jöhet ide gúzsba kötve - Theodora válla fölött / mellett átlesve ő maga is körülnéz a szobában. Nem nyúl semmihez, azt meghagyja Myrmidia beavatottjának, végül is ő tudja, hogy pontosan mit keres. De kíváncsi természet lévén Johann olyasmibe is beleolvas, ami nem feltétlenül tartozik nyomozásuk tárgyába. Persze csak keveset tud, mert azért oly sokat nem olvas, a hosszú és bonyolult szavakat inkább kihagyja, már pedig ezek teszik ki feltehetőleg a Magistrate jegyzeteinek többségét.

Johan korbenez a szobaban. Szamos jogi papirost talal, a fele dolgot sem erti rajtuk rogton es hosszasan nem akarja tanulmanyozni oket, par jegyzetet, de semmi olyasmit ami a jelenelgi dolgokra utalna.

Minden komolyabb érdeklődése - melyet a félelem és az aggodalom táplál - ellenére képtelen hosszabban elidőzni a véleménye szerint az ügy szempontjából teljesen érdektelen iratokkal. Figyelme elkalandozik és inkább a szobát veszi szemügyre. A helyiség nem sugároz magából életet, ám így is tökéletesen tükrözi Magistrate Richter személyiségét: rendezett, precíz, tiszta. A magas rangú hivatalnok életében minden bizonnyal ezek a jellemzők szinte mániákus szintre jutottak, így leginkább olyasmit érdemes keresni, ami hanyagságra utal.
- Találtál esetleg valamit? kérdezi Theodorát, miközben szemei a könyvespolcon katonás rendben sorakozó jogi köteteket vizslatja.
- Olyan nagy rend van itt ... esetleg nem hiányzik valahonnan egy oldal? Vagy félre van dátumozva? próbálja kérdésekbe önteni korábban támadt megérzését.
This message was last edited by the player at 07:27, Thu 08 Sept 2016.

Fürgén cikázó tekintettel mérem fel a Magistrate dolgozószobáját - az alaposság megkívánja, hogy a fiókokba is benézzek ha esetleg vannak, de bele már nem túrok egyetlen rendszerezett papírtömbbe sem - ha a legfelső irat nem kapcsolódik a mi ügyünkhöz, akkor nem próbálom meg szétszedni. Nem hiszem, hogy a Magistrate rendszerezte volna az új értesüléseit ilyen betegen, de azt még elhiszem róla, hogy esetleg a hasonló ügyeket tartalmazó fiókba süllyesztette volna a papírjait mielőtt még eluralkodik rajta a gyengeség. Nem túl nagy örömmel csóválom meg a fejemet Kastor kérdése hallattán: -Sajnos eddig semmi. - adom a válaszomat meglehetősen tömören. -Még egy kérdésem volna asszonyom - a Magistrate asszisztense, Andrea. Szokott itt járni?

Illetve tovább nem is írom, hátha azért csak találunk valamit a felületesnél kicsit mélyebb kutatással.

Korbelestek de igy sem tslaltok semmi az ugyhoz kapcsolodot, ami annyira nem meglepo hiszen meg csak alig par oraja hallott a magistrate az ugyrol.
- Andrea? Fraulein Schwartzer? Szokott neha. Nem gyakran, de szokott. -
This message was last updated by the player at 14:16, Tue 13 Sept 2016.

Mivel úgy veszem ki a válaszból, hogy Andrea nem járt itt a mai nap, aki esetleg még különféle iratokat hozhatott volna a Magistrate számára, ezért feladom a keresést - úgy tűnik, hogy ezen a nyomon falba futottunk és kénytelenek leszünk ismét más irányból megközelíteni a dolgokat. -Köszönjük a vendégszeretetét, megkérem majd a városban élő Shallya követőket, hogy vizsgálják meg a Magistratet, hátha esetleg ők tudnak valami ígéretes gyógymóddal szolgálni. - mondom a házinéninek, búcsúzkodásképpen miközben ellépek a dolgozóasztaltól. Ha se Kastor, se a többiek nem akarnak már mást, akkor részemről távozhatunk.

A hazvezetono bologat Theodora szavaira de nem sokat szol inkabb elgondolkodik magaban. Mindenesetre a dolgozoszobaban lathatoan nem sok irat volt valoszinuleg meg nem volt ideje a magistratenek semmit sem papirra vetni vagy legalabbis hazahozni azt.
A lakasbol tavozoban osszefuttok a bejarat korul somfordalo Guntherrel. Egyelore nem vonzott magara tulzott figyelmet.

(Akkor ha jol ertettem Mor vagy Shallya szentelye vagy egy harmadik opcio?)

Johann zavartan megvakarja arcát, majd megvonja a vállát és feladja. Ha a beavatott nem talált semmi használhatót, akkor ő sem fog. Túlzás volt azt feltételezni, hogy egy cetlin ott lesz a gonosztevő neve, gondolja fanyarul a csempész, miközben Theodora nyomában kilép a szobából. Tekintete mindeközben ide-oda cikázik, mintha esélye lenne bárhol is felfedezni valami nyomot, ami esetleg a segítségükre lehet. Mivel nincs további ötlete, ő maga is elköszön illedelmesen a házinénitől.
- Köszönjük a bizalmat, amit irántunk tanúsított. Remélem tudunk esetleg segíteni... és legyen óvatos. Ha tényleg boszorkányság történt, jobb, ha senkiben nem bízik és kétszer megnézi, mivel akarják megitatni Herr Richtert, búcsúzik egy jó tanáccsal a férfi. Tisztában van vele, hogy pont a házvezető kedvessége miatt jutottak be a lakásba és tudtak körülnézni, de úgy gondolja, hogy mindezek ellenére jobb éberségre ösztönözni a házinénit, mielőtt valakinek sikerül eltennie láb alól Richtert.

A lépcsőházban lefelé menet, miután hallják a Magistrate lakásába vezető ajtó csukódását, halk hangon megszólal a férfi.
- Félek, hogy a Magistate nem fogja megérni a Schaffenfest végét. És a házinéni nem fog tudni azok útjába állni, akik ezt tették. Nem volna talán jobb ismeretlen helyre vinni? kérdezi elgondolkodva Johann. Az épületből kilépve int az ott somfordáló Gunthernek, de nem kérdez rá ott a nyílt színen, hogy rosszarcú társa mit talált a Gödörben.

-Hasonló véleményen vagyunk. - válaszolom Kastornak. Én sem jósolok túl szép jövőt a férfi számára, ugyanakkor találn Shallya hívei rendelkeznek olyan ismeretekkel amikkel se én, se a Magistrate doktora nem rendelkezik - ha mást nem, magával Shallya áldásával. Ráadásul a templom - ha ápolnak ott betegeket - valószínűleg biztonságosabb is volna mint Herr Richter otthona. -Nem jártam még jöttöm óta Shallya templomában, de abban reménykedek, hogy a templom fogad be súlyos betegeket. Ott bizonyosan nagyobb biztonságban lesz és remélem meggyógyítani is sikerül nekik. - mondom, miközben a tekintetem a környéken somfordáló Guntherren állapodik meg - kérdést is szegezek Kastor felé: -Téged keres? - bár ami azt illeti, inkább hangzik kijelentésnek mint kérdésnek, ugyanakkor abban reménykedek, hogy a férfi tudja/elmondja a zord arcú verőlegény jöttének valószínűsíthető okát.

In reply to Johann Munroe (msg # 81):

Mikor jönnek kifelé a mellettem álló őrt a könyökömmel oldalba bököm. Majd a kifelé jövő két társamra mutatok.

- Na ők azok, mondtam hogy a nemest meg a papnőt keresem! - majd mint aki jól végezte dolgát megindul a társai felé.

- Hallom valami nagy katyvaszba keverted magad ami nem annyira egészséges... és a befektetéseimre szeretek vigyázni. Szal kezdj el csicseregni mi az istenbe ütötted az orrod.- vonom kérdőre Johannt.

- Én is roppant örülök, hogy látlak, kedves Gunther, feleli módfelett pikírt módon Johann, aki látszólag erőt merít abból az egyszerű tényből, hogy Theodora is ott van vele. Gunther szavai és Johann felelete valószínűleg Myrmidia beavatottjának kérdését is megválaszolta.
- Egyébként pedig semmilyen katyvaszba nem kavarodtam, folytatja a csempész és elég látványosan fintorog, mint akinek nincs ínyére, hogy így beszéljenek vele, ám mégis kénytelen válaszolni.
- Ha esetleg velünk tartanál, biztos vagyok benne, hogy mindent megtudsz, ami érdekel, mondja végül Johann, majd Theodorára néz és bólint.
- Menjünk hát Shallya templomába és kérdezzük meg, mit tehetnek a jó Magistrate egészsége érdekében.
Remélhetőleg szavait hallva Gunther úgy érzi majd, hogy legalább részben magyarázatot kapott és nem a kapu mellett strázsáló őrök előtt akar majd mindenféle kényes témát megbeszélni. Mindazonáltal Johannak nincsenek tévképzetei afelől, hogy a verőlegény milyen meggondolatlanságokra lehet képes.

Az or csak kenyszeredetten vigyorog Gunther szavaira meg valami olyat motyog az orra alatt hogy tudtam en persze, de vegul a tarsasag eltavolodik az epulettol es a nem tul messze levo templomok tere fele veszi az iranyt

Theodora, Johann, Gunther, Manfred
link to a message in this game

Cyl

Az uj ruhaban feszito Cylre az orok ra sem hederitenek, konnyuszerrel bejut a varoshazara es rovid kerdezoskodes utan egy aktakukachoz iranyitjak.
Az alak Cyl kozeledtere felnez a papirjaibol (eleg sok van elotte az asztalon) kisse szorakozottan felresopri a hajat a szemebol es kisse zavarodotan megjegyzi
- Miben segithetek kisasszony? -
This message was last updated by the player at 19:38, Sun 23 Oct 2016.

Hátat fordítva a Templomok terének hamar kibogozom a legrövidebb utat a városházára minthogy folyosóin a járást míg az illetékes köpönyegforgató hivatalnokhoz irányítanak. Ámbátor nem csupán férfiszemnek kifogástalan küllememmel összhangban elejtett ékes szavaim hagynak kétséget sem afelől érkezésem oly hivatalos, minthogy nem tűr halasztást és annál bizalmasabb, hogy bárkinek orrára kössem részleteit. Az őröket mindenesetre hidegen hagyja mígnem pilács gyúl elmémben egy helyreigazítást követőn; tehát Alfred Kennel az emberem...eztán jön csupán a neheze... - nem késlekedem, elszaladt az idő a lovagi tornán.

-Üdvözlöm, Cecil von Pfeifraucher vagyok... - mutatkozom be a Morrnak idegen papírrengetegbe temetkezett férfinak. -..és bizonyára megannyi hang zengte már érkezése nem tűr halasztást - tekintek végig a pergament-rengetegen, de kérvény helyett e sürgető ügyben engedtessék meg - bírván a betűvetés, s értő gyorsolvasás tudományát, hogy a következőekben kérjem hozzáértő segedelmét uram. - helyezem, felsőtesttel előrébb hajolván ujjperceimet egyesével játszi könnyedséggel az asztal lapjára, hogy figyelmét - egészében - szerény személyemnek szentelhesse az aktakukac.
Azzal - ha szemlátomást rangomnak megfelelően viseltetik ittlétem iránt - belekezdek,
-Atyám testvérbátyja, Raban von Pfeifraucher őrgróf megerősített forrásaim szerint járt Bogenhafenben és feltehetően tulajdonjogot szerzett egyes rakparti raktárépületek felett...is. - köhintek, nyomatékot adva mondandómnak az utolsó hangnál. Ábrázatára reflektálva, hirtelen szükségképpen felemelem az íróasztalról széttárt ujjú praclijaimat, s karba fonom kezeim, ám tekintetem továbbra is nyíltságot áraszt inkább zárkózottnak tetsző testbeszédemmel szöges ellentétben...
-Tehát, ingatlan nyilvántartással kapcsolatban járnék el, történt e bejegyzés, erről kívánok megbizonyosodni. Magistrate Gorvintz kedves asszisztense volt oly segítőkész, s rögvest ide irányított. Mondja, jó helyen járok...? - kérdem joviálisan, kissé megszeppenve; megerősítésre várva.
-Elsősorban az osterdami raktárak érdekelnének, néhányuk jelenleg legjobb tudomásom szerint őméltósága herr Franz, illetve Heinrich Steinhager urak birtokában van...

Mikozben egy ujabb esetlen mozdulatal probalja helyreszedni a hajat egy kisse zavarodott mosolyt enged meg es rendezgetni kezdi az iratait.
- Vegtelenul sajnalom Fraulein von Pfeifraucher de a varosi tanacs egyertelmu rendeletet hozott, hogy az irattar az unnepsegek alatt senkinek nem elerheto csak ha az illeto rendelkezik a tanacs egyertelmu tamogatasaval az esetben ami legalabb a tanacstagok tamogatasanak felet feltetelezne vagy adott esetben... - majd kicsit kapcsol hogy elkalandozott, kohint parat zavaraban - Higgye el ha segithetnek megtennem. -
This message was last updated by the player at 22:51, Sun 06 Nov 2016.

Bőszen bólogatok szavaira, egyetértésem jeleként...a szabály, az szabály, de ha írott elég eg rossz helyre tett írásjel.
-Igen, igen pont az ünnepek közeledtével vált ily fontossá...tudja - folytatom, olykor rebegtetve pilláim, majd kisebb levegővételt beiktatva mondandómba szemérmesen, lágy tónusú, ám kissé nazális hangomon. -Raban von Pfeifraucher őrgróf végtelenül hálás volna, herr Kennel. A nemes tanácstagok hatályos módosító rendelete, számos méltóságos fő saját, avagy megbízott meghatalmazottjának aláírását követelné, de adott esetben, ha egy feddhetetlen, szakavatott személy, mint Ön indítványozná...számomra, hiszen elérhető kiskapu, ugye? - ragadom meg 'képzeletben', a zavarodott írnok félszavát, ahogy a szétszórt papírokra árnyékot vetve felsőtestemmel közelebb hajolok hozzá. Alabástrombőröm finom illata bizonyosan nem hagyja hidegen, amint ismét hajába túr. Mégsem viszem túlzásba.
-Hiszen mely igaz hitű sigmarita nem élvezné a Tanács egyértelmű támogatását? - tárom szét praclijaimat színpadiasan. -S tudja, talán elegendő volna az osterdami telekkönyveket megnéznem, a magistrate által folytatott ügymenetet gyorsítandó, mely telekrendezés egyébként a város érdekeit szolgálná... - nem említem újra Gorvintz-ot. Egy hazugság úgy tökéletes, ha részigazságokat tartalmaz...és, miképp herr Richter hirtelen ágynak esett, maradtak szép számmal elvarratlan szálak, nem csupán egy mutáns gombin ügyében...

Kisse idegese kohint egyet - A kisasszony tul sok befolyast nez ki belolem - szabadkozik, de vegul hozzateszi. - Azt vegulis a szabalyozas nem irja elo hogy nem nezheti meg valaki a telekkonyvet az irattaron kivul - huzodik enyhe mosolyra a szaja. Lathatoan kisse tart attol hogy bajba sodorja magat, de valamelyest azert megis izgatott is a dolog miatt. Vegul egy kis irnok szobaban megkapod a varos telekkonyveit. Segit neked atfutni - Igazan sajnalom, sosem hallottam hogy a varosban lakott volna barki a von Pfeifraucher csaladbol es ugy tunik raktarat sem vasaroltak. - mondja kisse csalodottan. Mindenesetre addig volt boven idod atfutni par masik dolgon is. Nem lepodsz meg tulsagosan, hogy ind a Teugen mind a Steinhager csalad birtokol egy egy hatalmas hazat az Adel gyurun. mindket csaladnak van  kereskedo negyedben tobb uzlethelyisege es irodaja is. Beleertve azt az irodat ami kozeleben feljottetek a csatornabol. Raktaraik is boven vannak, de ami szembetuno hogy az utobbi 4-5 evben mindket csalad csillaga ugy tunik felfele ivel, foleg a Teugeneke. Ingatlanok teren jelenosen megerosodtek. A ket csalad egyuttesen tobb mint tucatnyi raktarnal rendelkezik valamifele jogosultsaggal.
Maga a telekkonyv elegge szaraz, csaladi elletetekrol semmikeppen nincsen benne szo, viszont az ujonnan vasarolt uzletek es raktarak kozul mind az idosebb Franz neven vannak, ugy tunik sokkal jobban megy neki mint occsenek. Direkt kereskedelmi kapcsolatot nem talalsz, olyanrol informaciot valoszinuleg a kereskedelmi cehnel jobb esellyel talalnal, de az mindenfelekeppen valamifele kapcsolatra utal, hogy a ket csalad nagyjabol hasonlo idoben kezdett terjeszkedni.
This message was last updated by the player at 22:17, Wed 09 Nov 2016.

Bájosan viszonzom Alfred mosolyát, s pár perccel később már a második telekkönyv sárguló lapjait pörgetem ujjaimmal, nem kis izgalommal, melyben örömmel veszek bárminemű segítségét. A Steinhager család által birtokolt raktárakhoz érve olvasatomban lassítok, olykor visszatekintve az összefoglaló-jegyzékre, majd a Teugen család telekkönyveit veszem gorcső alá figyelmesen, ahogy egy mesterember mondta volt Altdorfban...
Végül sejtelmes ábrázattal, minthogy kissé csüggedőn lebiggyesztett ajakkal tekintek fel számos egymásra rakott telekkönyv és néhány poros pergament mellől. -Sajnos nem...de nem adom fel. - talán a Kereskedő céheknél lelek megoldásra; morfondírozom, s felállok ültömből. -Köszönöm Alfred, rengeteg időt megspórolt...számomra és a Magistrate számára. - hagyja el igaz szó ismét ajkamat. Jelét adom, távozni készülök, ám kerek egy shillinget helyezek a legfelső telekkönyvre az írnok fáradozása jeléül...
This message was last edited by the player at 09:03, Thu 10 Nov 2016.

A telekkonyvek atnezese utan Cyl elhagyja a varoshazat. A papirok alapjan minden teljesen normalisnak tunt, legalabbis Cyl szamara ugy tunt. Az egyetlen gyanus dolog, ha ez gyanusnak szamithato hogy ugy tunt hogy a Teugen es a Steinhagen csalad az utolso par evben egyszerre lepett a komoly gyarapodas utjara. Az epuletbol kierve gyorsan lejegyzi Cyl a fejeben megmaradt dokk szamokat es cimeket. A kereskedok cehenek diszes epulete a varoshazaval szemben huzodik, mereteiben mar mar a masik epulet vetelytarsanak tunik. Cyl azonban megsem ide ter be egyelore, hanem a vasar fele veszi az iranyt, egy kis kiterovel.

Cyl
link to a message in this game

Theodora, Johann, Amelia, Gunther

Par perc alatt vegul megtalaljatok az epuletet. Vagy Johann ilyen remekul kiismeri magat a varosokban vagy egyszeruen csak eszrevette korabban a varos foteren allo epuletet. Maga az epulet melto ellenpontot ad a varoshaza epuletenek es mintegy megmutatja hogy a kereskedo csaladok igazabol mennyire is vannak kozel a varos iranyitasahoz.