[IC] Act 2: Bögenhafen - Göttenplatz - Templomok
Ahogy a tavaszi, andalítón hűvös szellő belekap loboncom elkallódó tincseibe, önfeledt élmény nyúlt, hogy néhol fedetlen alabástrombőröm picinyét napfürdőzhet a kellemes időben. A csepűrágók irányába fordulva, s a kalmárok pultjainál tobzódó sokadalomhoz közeledve, hol megannyi éhes, s falatozó száj csámcsogásától, úgymint pletykáktól hangos a vásár, pillanatra megingok, hogy ráfanyalodjak a közeledő tagbaszakadt alak tenyerén hordozott kísértésre, egy emeletes, minden földi jóval vastagon megpakolt ínycsiklandozó kenyérlángosra, ám végül mégsem engedek a kísértésnek.
Inkább hamar búcsút veszek Joseftől, a kislevi medvétől s intek a szagot fogott Kenyér után igyekvő Chlodonak is, ki egyébként a közeli sörsátor nyugalmával, na és persze egy jó hideg korsó keserű nedűvel szemezett egy ideje kutyájával ellentétben, kit a szalonnák és sült kolbászok világa szemlátomást jobban vonzott...
Aztán a város szíve felé csendben lépdelek jó hallgatóságként a papnő oldalán. A szegénynegyed kiszámíthatatlan közeg, épp ezért veszélyes... - szólnék, de elfojtom hangom gyakorlatiassága előtt, így nem foglalva állást elhamarkodottan, inkább kíváncsian adózva a történetnek, mit tartogat majd a harcos istennő temploma beavatottja szőcsöve által, s később meglepetten hithű sigmaritaként csatlakozva a tanulni vágyó népes közösséghez, melynek összeverbuválásában Theodorának nem kis szerepe volt. Végül a káprázatos templom árnyékába érve egy tartóoszlophoz mellé letelepedve a ruganyos mozgású fiún állapodik meg tekintetem. Könnyed mozdulatai, ahogy vív majd riposztot ejt szemet gyönyörködtetőek. Talán észreveszi, hogy figyelem - követem szemmel a páratlan, feltehetően déli tanítók örökségét továbbvivő kardforgató mozgását, várva a papnő instrukcióit, közbelépését, hiszen még idefelé jövet jól kioktatott az istennő házában tartott szokásjogokról, melyet mint figyelmes nebuló belépvén nem vagyok rest rögtön alkalmazni is.
Lassan bemelegítek.
Utóbb a számos gyakorlófegyverrel ejtett tánc, cselek és fogások fáradhatatlan fegyelmet és figyelmet kíván, az összpontosítástól gyakorta megváltozik tekintetem, lenge ruhám pedig cseppet sem akadályoz az akrobatikus elemek gyakorlásában, de így is tanulok néhány új technikát persze bekapott találatok árán, de volt alkalmam tűrni a fájdalmat mikor egy temetőben rozsdás pengék martak húsomba. Nem csupán íjjal kell tudjak bánni, a pontos célzás közelharcban megmenthet, de a meztelen penge nélkül belharcban hamar alul maradok egy férfival szemben... - cikáznak gondolataim, összhangban fegyverem mozgásával.
Ekkor látom, hogy Theodora az iménti fürge mozgású pengevirtuózhoz ér, hát nagy levegőt veszek és becsatlakozom táncukba Anthonyval, mint utóbb kiderül neve.
Kihátrálok, míg szimultán két vágófegyvert ragad a papnő, kettejük gyakorlásából merítve szép számmal tanulságot, majd magam is becsatlakozom a vértelen, de annál keményebb küzdelembe.
Miután vége a harcnak, s Theodora jelzi Elinor papnővel váltana néhány szót Anthonyval maradok.
-Igazán kiváló harcos vagy, sok év gyakorlását dícséri vívásod. Cecil vagyok. - szólítom meg félénken a férfit, az izzadtság harmatcseppeitől gyöngyözik néhol testem, s még mindig kicsit zihálok, miután igyekeztem tartani vele a féktelen iramot. Lezseren hátravetem hajam, s láthatóan ugyan a gyakorlóbotra támaszkodom, de valójában kész vagyok folytatni a küzdelmet...