... és egyenes tartással, felszegett fejjel állom Sigmar papjának szigorún méregető tekintetét. Aztán míg beszél kibontom hajam, s kézfejeimmel óvatosan vállam mögé terelem hajzuhatagom, hagyva, hogy aranybarna loboncom a hátamon ékeskedő tetoválást fedje, lévén leterített köpenyemen íjam és kardom előttem nyugszik. Fegyvertelen vagyok, de Sigmar házában nincs takargatnivalóm, a mozdulat a tisztelet oltárán önkéntelen természetességgel születik.
-Valóban. Rendünk még kevés tagot számlál bölcs Voltbasch atya, de ahogy Sigmar hívei e déli földön, gyarapodunk, s hitünk kemény akár a Rendíthetetlen Kalapács - vetem Sigmar szent szimbólumát kézfejemmel mellkasomra, majd rövidest folytatom. -A sylvaniai jóslat eképpen hangzott... - várom meg míg helyet foglal, majd fegyvereimet megkerülve közelebb lépek hozzá, úgy suttogom.
"-A gonoszon világi penge nem ejthet sebet, mi Bögenhafen árnyait mérgezi a hamuszürke fényben, holdtalan éjen, sikoltva ébred hangjára, s nevet.
Kinél az Stilizált Nap medálja, segítségre szorul, s néma hangok sírják válaszul, legyen bár együtt a csapat, ha figyelmed lankad, nemes szíved bánja..." - sóhajtok zavarodottan, miután elszavalom a jóslatot, mely több mozaikját még nem értem, ám kétség sem fér hozzá itt a helyem. Lehorgasztom fejem, s imára kulcsolom kezem...
-Kérem, mondja atyám, történtek mostanában említésre méltó furcsaságok a városban? Nem a Schaffenfest zsibongó forgatagára gondolok, ott jártam nem is oly rég...hanem valami másra, mit az igaz szív megérez... - emelem ismét Sigmar papjára tiszta tekintetem.
This message was last edited by the player at 16:52, Wed 24 Feb 2016.

In reply to Cyl Sepha (msg # 37):

Az idos pap kisse rosszallo tekintettel hallgatja vegig a joslatot majd megjegyzi - Ez ugy hangzik mint valami rossz mutatvanyos mellebeszelese. Strigany joslat? - nez ketkedoen, de szinte meg sem varva a valaszt folytatja - Nem lehet megbizni abban a nepsegben. - majd egy hiveknek szant baratsagos mosoly kereteben megjegyzi - Semmi szokatlan vagy furcsa nem tortent. Varosunk gyarapodik es gazdagodik. Evekkel ezelott nem mentek ilyen jol a dolgok, de miota az ifjabb Teugen vezeti a varosi tanacsot minden a legjobb uton halad. Nincs ok aggodalomra, es legbolkapott jovendomondokban nem lehet megbizni - mondja ugy mintha csak tanitana a beavatottakat. Mindenesetre lathatoan alaposan elfaradt az elozo tanitasban es a veled valo beszelgetesben is. - Ha megbocsajtasz keszulnom kell. Estere miset tartunk Bogenauer templomaban Sigmar tiszteletere es hogy megunnepeljuk a varos gyarapodasat. - mondja de szemlatomast meg kicsit pihen.

(Ugyhogy valamennyi extra beszelgetes meg akar beleferhet ha gondolod)
This message was last updated by the player at 00:41, Thu 25 Feb 2016.

A rosszalló tekintet, óvatosságra int, mi halk szavaimat illeti.
-Atyám, a strigany nem ismerhette a  Stilizált Napot egykori, elfeledett családom címerét. Nem tudhatta, mi hetekkel később az altdorfi Fény Iskolájának nagykönyvtárában jutott tudomásomra egy bölcs magistertől, ki elmondása alapján Hysh szelét hívta segítségül, hogy választ kapjak kérdésemre mi Yldacthien pengéjét illeti, mert e tudás, ha követem utam, áldassék Sigmar, még életet menthet, szólott. - felelem tiszta hittel egy levegővétellel, szemében tán fiatal korom dacára rendíthetetlen magabiztossággal, majd következő mondatom egy eltökélt pillantásba sűrítem. Ejin Va, nipponi mesterem kiképzése kemény volt, de talán nem is lettem volna képes túlélni ennyi átélt borzalmat nélküle... - forognak gondolataim, de folytatom. -Csodával határos módon - tekintek lassan a karzat felé, majd egyenest a kántorra, csak aztán vissza a főpapra - hol több bajtársam elesett és vezekelnem kellett, hiszen hátra kellett hagynom őket, nem segíthettem rajtuk, mégis megmenekültem az éteri halál karmaiból, Sylvaniából. Vétkeztem, mert mikor megrendült hitem, e jóslat adott erőt...legyen akár olyan mint egy mutatványos mellébeszélése. Akkor és ott a kiutat jelentette, hogy tagjaimból ne szálljon el az erő, mikor átjárta nyíl a lelketlenek hadától körülvéve... - zárom történetem, felfedve bal alkaromon a tövisek, s egy rozsdás penge harapásának nyomát. -De látom elfáradt atyám, s magam is szívesen csatlakoznék a hívekhez az esti misén Bogenauer templomaban. Kérem érintse meg mellkasom, homlokom, s két fegyverem, hogy az ifjabb Teugen vezetése alatt virágzó Bögenhafent, erőm teljében a legjobb tudásommal segíthessem. - kérek áldást, alázattal. Majd búcsúzva az idős paptól, felkapom fegyvereimet és köpenyem; melléérve tisztelettel üdvözlöm a kántort, s a stilizált Szent Kalapács előtt letérdelek, halkan imádkozom.
Bölcs Sigmar, Unberogenek vezére, a Birodalom alapítója, Népek Kovácsa, hatalmas pörölyöddel, lásd acékemény hitem, s tartsd meg egészségben e kart, hogy mi ember ellen való és káosz fertőzése, zöldbőrűek mérge ne fogjon rajta...

Gondolom, aztán ima után irány vissza a fesztiválra. :) Lehet Gottrit visszafelé balszerencséjére még felém sodorja a sors :)

Az idos atya tovabbra sem tunik lenyugozottnek es a varazslok emlitesere is csak megcsovalja a fejet. Mindenesetre a vegen bolint - Sigmar vezesse lepteidet gyermekem az uton mit eled allitott - mondja majd a poroly jelet rajzolja a levegobe elotted - A misere termeszetesen Sigmar minden hivet szivesen latjuk meg ha Bögenauer templomaban is lesz a varos osi hagyomanyai miatt. Napnyugtakor kezdjuk a miset, legyel pontos. -
Ezek utan int hogy tavozz bekeben, meg elmesz egy gyors imara es osszeszeded a felszerelesedet aztan vissza indulsz a vasarra.

Cyl
link to a message in this game
This message was last updated by the player at 09:38, Fri 26 Feb 2016.

Theodora, Chlodovech

A joval kevesbe megterhelt paros erkezik eloszor a terre. Utkozben latnak mellekutcakban par gyanus alakot, de messze tul veszedelmesnek tunnek hogy komolyabban belejuk kosson barki. A templomok teren gyer a forgalom, itt joval kevesebb gyanus alak ogyeleg, ami valoszinuleg annak koszonheto hogy az alig nehany epulet kozul joparnak katonasan edzett lakoi vannak.

A Myrmidia templomhoz erve a kaput zarva talaljatok, de ez annyira nem meglepo az ejszaka leszallta utan.

Cyl, Manfred, Rainer

Manfred a buzlo hullat a vallara kapva megindul, de se a buz, se a suly, se az elkepesztoen gyomorforgatoan felszeletelt test latvanya nem gyorsitja meg annyira a lepteit hogy problema nelkul elerjetek a celotokat mielott a leptek zaja kozelebb er es hatulrol egy rekedtes hang megszolitson titeket - He ti, az orseg neveben alljatok meg -
A csatornakhoz szokott Rainer mint a leggyakoribbi tarsai ezt nem varta meg, bevetette magat az egyik kozeli utcaba. Latjatok, hogy nem messzirol les mint valami, nos, sarokba szoritott patkany

Miután elváltak útjaink a többiekkel még egy kósza pillantást vetek feléjük majd Chlodovechez szólok, enyhe fejcsóválás kíséretében: -Nem tetszik ez nekem. Myrmidia mindig azt tanítja, hogy egy hadművelet előtt mérlegeljük a veszélyeket és azt, hogy mennyivel leszünk előrébb. Holnap reggelre kiderül, hogy mennyit ér a hitük. - mondom komoran, magamban pedig azon reménykedek, hogy a nemeslánynak nincsenek magas rangú, befolyásos ellenségei a városban, különben könnyen lehet, hogy megpróbálják majd a nyakukba varrni a gyilkosságot, akkor pedig a papír amit kaptak tőlem semmit nem fog érni. De remélhetőleg ez nem történik meg. Halkan sóhajtok egyet amikor eszembe jut, hogy bár mi nem vagyunk ott, még mindig bajba keveredhetünk mi is és még mindig szégyent hozhatok egyházamra; nem vagyok hozzászokva ehhez a fajta nyomáshoz. -De jó mese lesz, igaz? - nézek a színét egyre inkább visszanyerő vándorra, enyhén mosolyogva. Rajtam bár nem látszik annyira a rosszullét de valószínűleg a férfi kiismert már annyira utazásaink alatt, hogy ő észrevegye.

A templomhoz érve bár rápróbálok a kapura azonban egyáltalán nem várom azt, hogy kinyíljon - Myrmidia papnőjére soha nem valló felelőtlenség volna nyitva hagyni a "várkaput". Helyette inkább ismét elpillantok Chlodovechre de ezúttal nem szólok semmit: amit mondani akartam azt már tudja. Helyette inkább hármat dörömbölök a kapun, eleinte többször megismételve azt, majd ahogy telik az idő egyre ritkábban próbálkozok, mert addigra már biztosan felkelt vagy észrevette a papnő a hangokat. Kiáltozni nem kiáltozok; az ajtó valószínűleg elég vastag ahhoz, hogy ellenálljon a támadásoknak így a hangom sem feltétlen hallaná meg a papnő odabent, illetve semmi kedvem felhívni magamra a figyelmet. Így is jó lesz, hogyha az éjszaka hátra lévő részében inkább az őrjáratok közelében közlekedünk mert egészen biztosan kifigyeltek minket azok az alakok az árnyak között.

Már mióta elindultunk a templomok terére azon gondolkodtam mit fogok mondani a városi őrség regrutáinak, következésképp nem lep meg mikor a léptek zaja felerősödik mögöttünk és rövidest torokhangú felszólítás kíséri...
-Manfred. Tedd le kérlek Gottrit, s vess jótékony árnyékot Morrslieb ragyogó szeme elől lepellel takart rút teste fölé. Ha megengeded, a magam módszerével kezdeném... - halk hangom higgadt, mentegetőzésnek nyoma sincs benne, inkább afféle 'hölgyé az elsőbbség'-et sejtet, mely tán még az ostlandi kemény szívét is meglágyítja mosolyomtól...Ahogy megfordulok fegyvertelen a közeledő őrség marcona fiai felé valamely megfoghatatlan alázattá, s ájtatossággá szelídülnek arcvonásaim, mi őszintén tükröződik a holdfény néhol felhőkkel pettyezett színjátékában.
-Jó estét az uraknak e késői órán. A nevem Cyl, ő pedig itt Manfred..  - szól vékonyka, elvétve nazális zöngéjű hangom ahogy feltartott kézzel és kecses pilleléptekkel elindulok lassan feléjük, ahelyett hogy Rainer példáját követve meghúzódtam volt' valamely közeli sikátorban, melyet amúgy reményeim szerint nem voltak oly szemfülesek mustrájukban kiszúrni. Végül is a patkányfogó csatornaturkász segített, hogy ne kelljen annyit magyarázkodnom. Bárkik is lehetnek azok a Siratók, egy bizonyos, névtelen, az árnyakban rejtezőn jó fedőtörténetet fognak biztosítani számunkra... A tisztességes temetésért mely nem várhat hajnalig tán még senkit nem fedtek meg a városban.
-Bizonyára felmerült önökben a kérdés, hogy mit keresünk éjnek évadján Morrslieb fényében járva, mikor már a Schaffenfest is elcsendesült odakint... - nem várok soká a válaszadással, amint elöljárójuk, netalántán parancsnokuk halk hangom hallótávolságán belül ér jól láthatóan fegyver helyett egy - jó előre előkészített - pergament emelek irányába. -Herr Richter megbízatását teljesítjük, elfogtuk ki Sigmar egy hithű szolgáját meggyalázta, s ama áldozatnak adnánk Morr háza mellett végtisztességet. Tudják, a Siratók - bólogatok bőszen, igyekezvén elég hitelességet csempészni előadásmódomba, a nap bármely szakában rendelkezésre kell álljanak, hiszen ha Morr szólít nincs helye késlekedésnek... - köhintek aztán szomorún, együttérzőn. Lehorgasztott fejjel.  Ha volna kalapom apró melleim elé emelném nyomban.
-A törpe bányász Gottri Gurnisson halálát lelte. - időközben az iratért nyúlt - mást nem nagyon tehetett - őrség fővitézének vastag szemöldöke alatti tekintetét kémlelem, s szusszanásnyi szünetet tartok míg olvas, ahogy a test - bár nem fordítok hátat nekik, - bízom benne, hogy Manfred termetes árnyékában fekszik. Ha a járőrcsapat egy tagja kíváncsiskodva a földön fekvő alak felé pillogna, nem telik bele öt szívdobbanás őt is szóval fogom. -Mondja hallott a Szörnycirkusz szökött goblinjáról? Hatalmas volt és fürge! De már a múltté! - újságolom színpadiasan. -Sigmar a tanúm, egy magamfajta nemes hölgyet is tettre késztetett, hogy elkapja a grabancát!-  fintorgom szeplőtlenül küllemet illetően ugyan, de a zsírosképűnek talán megteszi...
-Uhler Voltsbach atya büszke lesz ránk! Ugyan ki volna oly botor, hogy Bögenhafenben a Szent Kalapács harcosait magára haragítja miért azok Sigmar előírása szerint, Herr Richter bíra megbízatását teljesítik? Ugye, hogy nincs önök között ilyen, kik rendületlen járják az éjt gazfickók után kutatva szüntelen, a Város örök óvó szemeként és füleként...! - bólogatok ismét már-már piedesztálra emelve a jelenlevő harcosokat, s egyben lassan...készen visszavenni az iratot mit Theodora szolgáltatott számunkra.
Remélem ezek a 'Siratók' tényleg léteznek nem csak félremondta Rainer...

Nem meta, Rainer vonatkozó posztja emlékeztetőül:
Rainer kisse paranoiasan villogo szemekkel les korbe, lathatoan a csatornaban jobban erezte magat mint a beteges holdfenyben. Vegul megnyelja az ajkat es valaszol - Nincsen templom. Rainer tudja. A temetoben van szentely de ott nicns senki. Patkanyok se. - razza meg a fejet - A tetemeket a csatornaba dobjak - mondja bar ezt nem igazan hiszitek el hogy gyakori lenne - Odacsalja a patkanyokat. Rainer szereti. - kicsit megborzong az emlekre - De nem igy - nyel egyet majd hozzateszi - A siratoknal - vonja meg a vallat - Pap. Rainer nem biztos, de talan -

This message was last edited by the player at 20:36, Sat 30 Apr 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 43):

Chlodovech miutan megszabadultatok a hullatol kezd kicsit visszaterni korabbi onmagahoz - Jo mese lesz, de ha sort is akarok kapni erte kicsit mashogy kell szinezni - gyorsan hozzateszi - persze nem torzitjuk el a valosagot, csak kicsit kiszinezzuk a vegen. - majd nyulna le hogy megvakarja Kenyer fultovet amikor eszbe kap es aztan szinte onkentelenul korbe is kemlel. Latszik hogy a nagydarab kutya nelkul kevesbe erzi biztonsagban magat.
This message was last updated by the GM at 20:36, Sat 30 Apr 2016.

Theodora dorombolesere vegul kinyilik az ajto, ahogy sejti a papno mar minden bizonnyal meggyozodott rola ki is allhat az ajto alott, de benyitva megis pancelban, pajzzsal es egy pisztollyal felfegyverezve talalja Elinort. Gyorsan kiles mogottetek es beljebb int majd ujra bezarja az ajtot. Az esetleges kerdo tekintetekre valaszol
- Miota Tonyval probaljuk kideriteni mi tortent semmit nem hagyunk a veletlenre. - majd mikor bent vagytok, elrakja a fegyvert es kerdon nez Theodorara - Mi tortent? Valami nyomra bukkantatok talan? - kerdi lathato kivancsisaggal.
This message was last updated by the player at 20:47, Sat 30 Apr 2016.

In reply to Cyl Sepha (msg # 44):

Megfordulva latjatok, hogy egy ket landzsas, ket szamszerijasz es egy kardos, aki korabban ratok szolt. Lathatoan o a vezeto.
A fele nyujtott iratot a vezeto elveszi, es olyan tekintettel nez vegig rajta amit mar megszokhattatok a legtobb irastudatlan katonai szemelytol. Inkabb a pecsetet ellenorzi mint az irat tartalmat. - Majd az ormester eldonti - dont vegul egyszeruen amellett, hogy ne neki kelljen dontenie, de az egyik landzsas megjegyzi hatulrol - Uram, en lattam oket korabban a kaszarnyanal. A csatornaba keszultek lemenni - amire a csapat vezetoje elgondolkodva visszanez majd megkoszoruli a torkat - Ha Richter magister ur ugy dontott vegulis - majd vegul elhatarozasra jutvan megjegyzi - Nem biztonsagos ejjel az orseg tudta nelkul az utcakat roni - nem akarja hozzatenni, de valoszinuleg a helyzet jellegere utal vele - es kozel van, elkiserjuk - kicsit megakad, valoszinuleg nem tudja hogyan fejezze be igy a katonaihoz fordul inkabb - Elkiserjuk oket -

A templomok kozott atvagva jo negyven meternyire emelkedik a Siratok cehenek epulete. A bejarat folott Morr holloja ul egy sirkovon. Az epulet sotet, lathatoan nem nagyon vannak mar itt emberek. Az orsegvezeto bezorget erosen, egeszen addig amig nagy karomkodas kozepette elokerul egy almos kinezetu alak egy kis kezilamaval.

- Ki az es mit akar ilyen keson, mas mar aludna - majd amikor meglatja az orseg embereit akkor kicsit elmosolyodik - Persze az orseget barmikor szivesen latjuk - de latszik, hogy a fenebe kivanna mindenkit. Mindenesetre egy kedvesebb kifejezest varazsol azert az arcara
This message was last updated by the player at 21:29, Sat 30 Apr 2016.

-Legyen legjobb belátása szerint az őrmester úrnak. Addig is, örömmel vesszük szolgálatukat kiváltképp, hogy mellénk szegődnek egy darabon. - helyeslek a városőr szavaira, ki a holdfényben vészjóslón csillanó pengéjű kardot visel; s az imént tekintete még a pergament pecsétjén időzött, ám szemlátomást írástudatlan lévén szerencsére utóbbit hamar rám emeli.
Egy hamiskás félmosollyal fűszerezett apró biccentéssel üdvözlöm a lándzsás regrutát ki közben felismert.
Hiába Cyl, ha valahol megjelensz...
-Nem biztonságos, épp ezért reméltem is, hogy összetalálkozunk. - reagálok közvetlen az éjjeli őrjárat parancsnokának intelmére, majd visszasétálva Manfredhez jelzek, kapja fel a testet. Az út alatt egy árva szót sem szólok az ostlandihoz, ráérünk még beszélgetni a történtekről 'adom félreérthetetlen tekintettel tudtára', mire díszkíséretünk immár Rainer közbenjárása nélkül is célunkhoz vezet rövidest.

A Siratók céhének cégérét megpillantva megvilágosulok. Tehát a csatornabúvárnak mégiscsak igaza volt! Várok soromra csendesen, hogy a városőrök elöljárója kezdeményezzen.
Aztán megszólítom az ajtót nyitó férfit.
-Jó estét, s elnézést a zavarásért eme késői órán, de egy törpe bányászt, Gottri Gurnissont kísértük utolsó útjára. - intek tartsa feljebb a pilácsot, megvilágítva az ostlandi vállán letakart test sziluettjét. -Sigmar előírásai nem hagynak kétséget afelől, hogy e dicső harcos végső nyugalomra leljen a Siratók céhének mesteremberei keze nyomán, majd elhamvasszák testét a felkelő Nap első sugarai után. - fogom rövidre szónoklatom, hamar bebocsájtást kérve. Hajnal előtt nem ártana visszaérni az Alabárdosba.. Hosszú volt ez az éj...

This message was last edited by the player at 10:19, Sun 01 May 2016.

-Még ezt is ki kell színezni? - kérdezek vissza felvont szemöldökkel a férfi válaszára ugyanakkor úgy tűnik nem igazán van már ideje válaszolni ugyanis a papnő ajtót nyit; természetesen egyáltalán nem lep meg, hogy fegyver van nála, így tétlenkedés nélkül belépek. -Igen, találtunk valamit. - mondom amikor bezárta az ajtót és rákérdezett, hogy mégis mi járatban vagyunk erre. -Ő itt Chlodovech, útitársam egy ideje már. - mutatom be néhány szóban a férfit, majd ránézek: -A tőrt, kérlek. - ha átnyújtja a fegyvert akkor én a papnőnek mutatom azt, de nm kezdek még bele rögtön a mondandómba, hanem előtte néhány pillanat alatt összeszedem a gondolataimat: -A csatornában találtuk. Egy szekrényben volt, mellette egy emberi koponya és egy ezüsttálca, de ami aggasztóbb, ami védte... - habozok egy pillanatra. Nem hiszem, hogy a papnő nem fog hinni nekem, ugyanakkor ez az egész mégiscsak nagyon hirtelen. -Egy démon. Az apró szoba bejáratába egy pentagramma volt felmázolva a padlóra, amikor beléptünk egy démon jelent meg előttünk. Visszaűztük oda ahova való. - mondom, bár hangomban nem tükröződik az a büszkeség amire egy beavatottól számítanának amikor ilyen hírt újságol egy papnak; egyszerűen az ünneplésnek nem egy ilyen volumenű beszélgetés keretében van helye. -És volt ott még valami. Ordo Septenarius. Én nem tudom mit jelent, de ez volt a kör közepére írva. - mivel más információval nem rendelkezem, ezért nem beszélek tovább, hanem várok, hogy mi lesz a papnő reakciója.

In reply to Cyl Sepha (msg # 49):

- Persze, termeszetesen - mondja kisse almos hangon es int befele. Amikor kozelebb er Manfred a hullaval akkor azonban erosen elfintorodik a hullabol es Manfredbol arado szag hatasara - Mi ez a szag? Senki sem mondta hogy valami oszlo tetemet hoznak. Meg hetek munkajaval sem lehet rendesen bebalzsamozni - dunnyog maga ele. Kicsit szaglaszik Manfred iranyaba lathatoan nem tudja konnyeden eldonteni mit is tegyen, de vegul betessekel egy kisebb szobaba es int hogy egy koasztalra le lehet rakni. Miutan a volt katona lerakja es vegre fellelegezhet az iszonyuan kimerito cipekedes utan kozelebb lep a torpe tetemehez es belekezdene - Az elhunyt allapota miatt kisse dragabb lesz mint a szokasos, hamvasztani nem szoktunk aapvetoen, de majd megtudakolom a cehmesternel - majd hirtelen elhallgat. Tekintete a hullara tevedt a szoba kisse erosebb fenyeben. Nyel egyet, eloszor azt hinnetek mint Rainert ot is megviselte a latvany, de jobban megnezve latszik hogy nem errol van szo inkabb kisse faradtan nez es az orra alatt dunnyogi - Meg egy -
This message was last updated by the player at 23:02, Wed 04 May 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 50):

Amint beleptek a templom kapujan a papno lathatoan kisse elfintorodik - A csatorna megmagyarazza a szagokat azt hiszem - mondja, majd vegighallgatja a mondandodat. A torre nezve megcsovalja a fejet majd amikor a demonhoz ersz tagra nyilik a szeme - Egy demon? Biztosan? Nem megkerdojelezni akarlak, de a csatorna sotetjeben akar ossze lehet keverni bizonyos dolgokat... Csak tudni szeretnem biztos vagy e benne. - A gondolataiba melyed picit, lathatoan probalja megfejteni hogy ez mit is jelenthet a sajat kutatasai kapcsan, de az ORdo Septenariust illeto kerdesedre felel azert - Az Ordo Septenarius. Nem csodalom hogy nem mond tul sokat a dolog, meg nekem sem mond igazan sokat pedig en itt elek. Amikor Tonyval komolyan yomozni kezdtunk akkor hallottunk roluk egy keveset, de tenyleg csak keveset. Egy titkos tarsasag feleseg, foleg a kereskedok cehehez kapcsolodik amennyire en tudom. Adomanyokat gyujtenek Shallya templomanak. Legalabbis en valami ilyesmirol hallottam, nem tuntek tulsagosan komoly dolognak, amennyire en tudom sokat segitenek, de igyekeznek hatterben maradni. - osszerancolja a homlokat - A magiahoz nem ertek, talan rontast akart valaki hozni rajuk, de az is lehet az egesznek csak valami banalis magyarazata van. - nez elmelazva - Mindenesetre a varosorseget mindenkeppen tajekoztatni kellene -
This message was last updated by the player at 23:15, Wed 04 May 2016.

-Bocsánat érte. - teszem hozzá amikor meglátom az arcán a fintort illetve megjegyzést tesz a szagunkra, majd amikor a démonról kérdez, válaszolok: -Nem mondanám, ha nem volnék az benne! - felelem határozottan a papnőnek amikor a bizonyosságomról érdeklődik, még a pajzsomat is felemelem, majd az eszköz felé biccentek: -Látni rajta a karmának a nyomát, nem csak az árnyak között láttuk mozogni, hanem meg is küzdöttünk vele. Szerintem azt a helyet őrizhette, de nem vagyok ebben biztos. - a későbbieket végighallgatva óvatosan bólintok egyet azokra amiket a papnő mondott: -Nem ismerem magam ki a csatornákban de a szobától ahol ezeket a dolgokat találtuk nem messze másztunk fel a csatornákból és a kereskedő negyedbe lyukaadtunk ki. És még valami, papnő. - mondom, s el is gondolkodok, hogy a zsebkendőt elhoztuk-e magunkkal, de nem tudok visszaemlékezni rá. Gondolatban húzok magamnak egy strigulát figyelmetlenségemért. -Találtunk ott egy finom szövésű zsebkendőt is, rajta egy monogram állt: F.S. Ismerős a papnőnek ez a név? - majd hatásszünet nélkül folytatom: -És még valami. Belebotlottunk egy halott törpébe is a csatornákban, akinek eltávolították a belső szerveit. Jómagam sem értek a sötét rituálékhoz, de mindenképpen gyanús és nem hiszem, hogy véletlen lenne. - hagyom, hogy a papnő eméssze egy kicsit a hallottakat. Egy kicsit megremeg a hangom amikor a törpéről beszélek, láthatóan elevenen él előttem a tetem által nyújtott látvány. Kicsit furcsának tűnhet a történetem még a papnő számára is, ezért hagyok neki némi időt, hogy megeméssze a hallottakat.

Nem először lát ilyet - rebbennek madárszárnyként pilláim. ugyan arcvonásaim árulkodnak arról mit gondolok, igyekszem nem adni a jelenlevők tudtára hangosan összes gondolatom.
Végül csupán egy kérdés szakad ki belőlem, mit a siratóhoz intézek.
-Mondja, mikor történt az első?

In reply to Cyl Sepha (msg # 54):

Elgondolkozva nez rad, mintha nem is tudna mit mondjon erre, majd megvonja a vallat - Egy honapja, ketto? Nem emlekszem mar pontosan. De az biztos hogy regebben nem volt ennyi senkihez nem tartozo halott. Altalaban szegenyek akik senkinek nem hianyoznak es ilyen allapotban kerulnek ide. Budosek es... - csovalja meg a fejet - Meg a tobbi. Ha jol sejtem megint nincs aki fizesse a koltsegeket - mondja es munkahoz lat lathatoan ugy gondolva hogy meghoztatok a halottat es indultok is.

(Ami nem kell hogy igy legyen)
This message was last updated by the player at 22:58, Sat 07 May 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 53):

A pajzsra szinte ra sem pillant ugy bolint - Egy demon. Es a varoson belul. Vagyis majdnem, de ez mindenkeppen komoly dolog. - majd amikor folytatod figyelmesen hallgat. Fegyveret a fal melle tamasztva jarkalni kezd ugy gondolkodik - Ha lathatnam azt a zsebkendot konnyebb lenne. De hirtelen csak egy nev merul fel bennem. Franz Steinhager. Eleg gazdag ahhoz hogy draga monogrammos zsebkendoje legyen es ahhoz is hogy fel sem tunjon neki ha egyet elhagyott. Es a kereskedo negyedben van irodajuk is. - majd hirtelen abbahagyja a setalast es feled fordul - A Steinhagerek a varos egyik legbefolyasosabb kereskedo csaladja, ennel joval komolyabb bizonyitek kellene meg nekem is hogy gyanuba keverjem oket. - kicsit bocsanatkeroen elmosolyodik - Ha biztos vagy benne hogy nem csak valaki gyanuba akarta keverni. Egyhazunk jelenleg nem bonyolodhat bele egy hatalmi harcba a varosban. - kiolvasod a tekintetebol, hogy mindenben tamogat ha szukseges, de hivatalosan nem allhat mogotted ha a vezeto csaladok ellen kezdenel kutakodni.
This message was last updated by the player at 23:15, Sat 07 May 2016.

Egyszer-egyszer bólintva hallgatom végig a papnő szavait - közben pedig magamban örömmel konstatálom azt, hogy támogat amiben csak tud, s természetesen azt is megértem, hogy kellő mennyiségű bizonyíték nélkül ő maga sem tehet semmit. Nem azért, mert nem hiszi el azokat amiket hallottam, hanem neki se hinné el senki, hogyha bármilyen bizonyíték nélkül próbálna vádaskodni; s könnyen lehet tényleg csak vádaskodás volna, hiszen egy elhagyott zsebkendő semmihez nem elég. -Semmiben nem vagyok biztos, csak abban, amit láttam. Nem ismerem a várost, sem az itt élőket, egy elejtett zsebkendő még ha gyanús is, de nem bizonyít semmit, főleg nem úgy, hogy egy beavatott látta csak. - válaszolom neki, kifejetve, hogy egyet értek azzal, hogy könnyen lehet csak valaki gyanúba akarta keverni rajtunk vagy másokon keresztül, akik oda tévednek. Megmagyarázna sok mindent. -És jómagam sem állnék senki elé ennyi bizonyítékkal. - biccentek a tőrre. -Idő kérdése, hogy a csatornákban sötét rituálékat űzők észrevegyék, hogy ott járjunk és eltávolítsák a nyomokat. Talán már akkor tudtak jelenlétünkről mikor még el se hagytuk a szobát... - gondolkodok hangosan, majd rövid hallgatás után ismét kérdezek: -Milyen itt Bögenhafenben a viszonyunk Verena egyházával? Talán nekik megvan a tudásuk ahhoz, hogy lássák van-e összefüggés az általunk látottak és esetleg a Morrsliebb mostani állása között. Na persze, ehhez először hinniük kell nekem. - kérdezem a papnőtől, egyúttal azt is megtudakolva, hogy jó ötletnek tartja-e a Myrmidia egyházához közel álló egyházakat belevonni ebbe a dologba.

Kis ideig merlegeli a dolgokat majd megjegyzi - Verena helyi templomat Harkbokka papno vezeti. Nala kevesen tudnak tobbet a varosrol es lakoirol, a varosi tanacs ulesein is rendszeresen reszt vesz. - kis gondolkodas utan hozzateszi - Megbizhatonak tartom de a nyomozasomba nem szeretnem belekeverni. Amig nincsen semmi kezzelfoghato a kezunkben legalabbis, akarki vagy akarmi is felelos templomunk hanyatlasaert nem szeretnem ido elott magunkra vonni a figyelmet. - nez sokatmondoan Chlodovechre is aki kicsit haracsolva felrenez mintha nem is ertene mirol van szo.
This message was last updated by the player at 20:46, Thu 12 May 2016.

-Értem. Ennek megfelelően fogunk eljárni. - bólintok a papnőnek egyszerűen, s nem csak azért mert egyházi ranglétránkon felettem áll vagy azért, mert ő ismeri jobban a várost hanem azért is, mert igaza van; úgy tűnik, hogy a csatornák taktikailag nyomasztó jellege elfelejtette velem azt a tényt, hogyha Chlodovech elmeséli a történetét, akkor elég sok olyan fül is hallhat ezekről a dolgokról akik jobb, ha nem tudják, hogy mi jártunk ott. Remélem a papnő szavai hallattán Chlodovech is belátja ezt; főleg annak tekintetében, hogyha a gyanúnk igaz, akkor meglehetősen befolyásos embereknek lehetünk szálkák a szemében. -Megmondom őszintén taktikailag nem tudom mit lehetne ebből a helyzetből kihozni, de van még néhány ötletem további információk szerzésére és ha követem Myrmidia előírásait, bizonyosan előrébb fogok tudni lépni. - mondom a papnőnek, utalva arra és megnyugtatva, hogy nem fogok olyan kockázatos lépéseket tenni amivel esetleg támadási pontot nyújthatnék az egyházunk ellenségeinek. -Van még valami amit esetleg jó ha tudunk? Mert ha nincs, úgy távoznánk. Van néhány sürgető dolgunk amit el kell intéznünk mielőtt bármit is tehetnénk. - teszem hozzá kicsit kelletlenül, utalva a belőlünk áradó csatornaszagra.

Elinor megrazza a fejet mire Chlodovech hozzateszi - Kenyeret is meg kell keresnunk, mit fog szolni ha meghallja mi tortent velunk. O mindig ertekeli a torteneteimet - majd Elinor tekintetet latva vedekezoen hozzateszi - Kenyer megbizhato, nem fecsegi ki senkinek - teszi hozza vedekezoen rogton
This message was lightly edited by the GM at 22:21, Thu 12 May 2016.

-Kenyér egy kutya. - mondom egy sóhajtással felérő hangsúlyban ahogy a gyér világításban egy lemondó tekintetet szánok Chlodovechnek. Néha felüdülés ahogy a férfi a legkevesebb jelét sem mutatja annak, hogy komolyan vesz valamit, néha azonban inkább kellemetlenül éri az embert mintsem nyugtatóan. S megszokni sem nagyon volt még időm a hozzáállását az ilyen dolgokhoz, hiszen nem kerültünk még semmi valóban veszélyes helyzetbe amióta együtt utazunk. A papnőre nézek ismét, ezúttal megkeményedett tekintettel: -Vissza fogok térni amint bármit sikerül megtudnom és persze a következő gyakorlatot sem akarom kihagyni. Régen volt lehetőségem egy igazán jó gyakorlaton részt venni. - mondom, közben megmozgatva a vállamat, jelképesen kifejezve, hogy bár volt részem gyakorlatokban és magam is forgatom a fegyvert minden nap, de az mégsem ugyanaz mint képzett társakkal gyakorlatozni. -Köszönjük a fogadtatást. - azzal, amennyiben a papnő nem akar mást, távoznék Chlodovechhel.