[IC] Act 2: Bögenhafen - Göttenplatz - Templomok
-Hogyne lehetne! - válaszolom, lényegében belevágva a férfi mondandójába, azonban a folytatással már megvárom míg befejezi amit mond: -Csak nem vagyok hozzászokva, hogy bárkit is érdekel útitársaim közül, hogy mi zajlik Myrmidia templomában. - befelé menet nem figyelem Hetzau arckifejezését így az is elkerüli ezúttal a figyelmemet, hogy talán látható, ahogy elkeseríti az otthonba hazatéréshez hasonló ragyogásom. Általában figyelek az útitársaimra, azonban most a templomtól néhány lépésre sok dolog tereli el a figyelmemet - egy ima a templomban gondolata, teológiai beszélgetések, reggeli edzések az itt élő rendtársaimmal és természetesen a lehetőség arra, hogy újabb dolgokat tudjak meg küldetésemhez.
A templomba belépve nem állok meg az ajtóban, belépek annyira, hogy a mögöttem jövő Manfred kényelmesen be tudjon jönni. Csak részlegesen nézek végig a harcot figyelő közönségen, helyette inkább a két harcoló felet figyelem: magamban az esélyeiket mérlegelem. A jóvágású fekete hajú férfit figyelem egy darabig, felszerelése inkább egy párbajhősé mintsem egy sorkatonáé: könnyű páncélja, kardja és tőrje alkalmatlanná tenné a legtöbb formációban való harchoz, azonban az egy-az-egy elleni viadaloknál nem lebecsülendő se a mobilitás se a két fegyver. Azonban a pajzsot és a kardot se szabad lebecsülni, a nő a pajzsával beleállhat az ütésekbe is anélkül, hogy támadó rutinját meg kellene szakítania és súlyos nyomás alatt tarthatja a férfit, ráadásul egy váratlan csapást a pajzzsal a tőr nem tud megállítani, de visszafelé ez már nem jelent problémát a pajzsnak.
Azonban nem fogadok egyikőjükre sem, Myrmidia templomában mindig az nyer, aki ravaszabban harcol a másiknál, aki jobban ismeri saját határait és az, aki képzettebb. De még ezek felett is mindig ott áll Myrmidia befolyása. Inkább csendben, izgatottan figyelem a harcot.
This message was last edited by the player at 15:07, Fri 12 Feb 2016.