[IC] Act 2: Bögenhafen - Temető
A Shallya könyörĂĽletĂ©ben bĂzĂłk általában kĂ©t irányban távoznak a templombĂłl. Vagy gyĂłgyultan tĂ©rnek vissza szeretteikhez Ă©s munkájukhoz - már ha megadatott bármelyik is -, vagy pedig a város falain kĂvĂĽlre vezet vĂ©gső Ăştjuk. Johann prĂłbál nem sokat időzni ezen a gondolatmeneten, de a temető felĂ© vezető utat mĂ©gis baljĂłs előjelkĂ©nt Ă©rtĂ©keli. Hogy megprĂłbálja más irányba terelni gondolatmenetĂ©t, inkább azon kezd morfondĂrozni, hogy vajon a törpe kĂvĂĽlállĂłkĂ©nt jĂłl tippelt-e a papnő Ă©rintettsĂ©gĂ©ről vagy sem. A csempĂ©sz vĂ©gĂĽl arra jut, hogy inkább egyetĂ©rt Theodorával. Ha az ember már Shallya papnőiben sem bĂzhat nyugodt szĂvvel, akkor az már a vĂ©gidők kezdete. Myrmidia beavatottjának vallásos gyorstalpalĂłját csupán fĂ©l fĂĽllel hallgatja Johann, miközben gyanakvĂłan figyeli a városfalon kĂvĂĽl elterĂĽlő komor tájat.
Amikor megpillantja a munkájukat nemrĂ©g befejező sĂrásĂłkat, egyből felismeri őket Johann.
- ElnĂ©zĂ©st, szakĂtja meg Theodora egyre hosszabbra nyĂşlĂł előadását a fĂ©rfi, nem akarom megzavarni ezt az Ă©rdekfeszĂtő előadást, de talán jobb, ha tudod, hogy ezektől a sĂrásĂłktĂłl származik az a bizonyos pletyka, amit Myrmidia templomában emlĂtettem.
Johann meg is mutatja a beavatottnak Egont, hogy konkrĂ©tan ő volt a leginkább meggyőződve a vámpĂr lĂ©tezĂ©sĂ©ről Ă©s tevĂ©kenysĂ©gĂ©ről.