A nap lassan lebukik a horizont moge es az utcakat innentol kezdve egyedul a Morsslieb beteges fenye vilagitja meg.

Ezúttal kommentár nélkül hagyom Franz a szobák árára vonatkozó megjegyzését, de reflexszerűen végigfut a fejemben néhány egyszerű számítás, s jobban belegondolva, így annyira nem is meglepő, hogy mindenkit próbál éjszakára más helyekre átterelni. Biztosan elég pénz folyik be a napközben itt eszegető, iszogató városőrökből, azzal pedig valóban kevesebb a gond mint a szobák fenntartásával.
Mellesleg, miközben a ragulevest eszem és az őröket hallgatom kicsit messze járnak a gondolataim - csak alkalmanként szólok bele a beszélgetésbe, helyette azon jár az agyam, hogy hogyan léphetnénk most tovább. A betörés egy határozott és erőteljes fellépés volna, de tartok tőle, hogy jóval több kockázatot rejt magában mint amennyi hasznunk lehetne belőle. Ha valaha el fogunk jutni odáig, akkor az nem ma lesz: se az irodát nem láttuk még belülről, s azt se tudjuk hány emberrel számolhatunk az épületben, illetve más előkészületeket is meg kellene még tennünk. De ugyanakkor azt is be kell látnom, hogy más ötleteim nem nagyon vannak: még a városőrség kapitányát környékezhetjük meg a történetünkkel és azzal, hogy látták a fesztiválon amikor elvileg ő nem volt ott, de ha jutnánk vele valamire, valószínűleg ugyanúgy megakadna idővel mint ahogy Richter Magistrate sem jutott sokáig.
Hacsak valami említésre méltó dolog nem történik, jómagam még egy darabig maradok beszélgetni, majd lassan visszatérnék a szobámba.

Bezárkózom szobámba, majd seizában ülve az ágyamra kiterített papírok felé görnyedek. Malthusius sorsa megpecséledőtött, Szörnycirkuszának befellegzett. A jegyüzérkedés törvénytelensége felett még szemet hunynék, de mutáns golinokkal kereskedni egészen más. Csak épüljön fel herr Richter... - rendezgetem szobámban a papírokat, kimutatásokat vagy fertályórán át, de kevés valódi bizonyítékkal kecsegtet a macskakaparásnak is beillő írás. Mintha a bolond inasa rótta volna a beteges sorokat... hajtogatom össze az iratokat, s gondosan elrejtem a matrac alá, az ágyváz rejtekébe.

Fiatal az este, felöltöm hát mintás tunikaruhám, kibontom hosszú hajam, könnyed, mandulavágású szemeimet kiemelő füstös vonalakkal gazdag sminket kreálok, majd zárva szobám ajtaját lemegyek a fogadóba...

Gunther idokozben csatlakozott a tobbiekhez vacsorazni amig meg felszolgalnak vacsorat. Eppen megjottek az etelek amikor leer Cyl. A csapat ket asztalt is osszetolt es azt ulte korbe.

Franz a pult mogott unottan nezelodik, lathatoan szive szerint mar bezarna.

Egy idosebb, oszulo, or viseltes egyenruhaban kortyolgatja a soret, o egyedul ul. Ket masik or van meg itt egy hordo mellkasu fiatalabb aki eppen buzgon lapatolja be a vacsorajat. Lathatoan szeret enni es ez meg is latszik a testalkatan mar. Illetve asztaltarsa, egy sokkal szerenyebben taplalkozo porseneses arcu. Nagyetku tarsa mellett elegge girhesnek tunik, de egyebkent valoszinuleg csak kisse sovanynak szamitana.

-Látom már zárnál, de nem feküdnék le üres gyomorral... - libbenek Franz elé, majd jókorát harapok a korábban szerzett almámból. A pult mellett helyezkedem el, hogy belássam a teret, a bejáratot, de kíváncsiságom már az első korsó felett unalomba fullad. A vendégek korábbi furcsa asztaltársaságom tagjaival hamar elszállingóznak, semmi pusmogás, pletyka... - nézek Gunther után. -Jó éjt. le merném fogadni, hogy forral valamit csak még alszik reá egyet.

Bár Franzon már kezd látszódni, hogy rövidesen szívesen zárna, azonban amíg a három városőr még itt van addig nem aggódok a maradást illetően, hiszen elsősorban miattuk nem tud zárni, nem pedig miattunk; akik pedig valószínűleg hasonlóan gondolkodnak rólunk, de ez már nem fordul meg a fejemben, hanem a kevés hátralévő időt kihasználva egy doboz gyufa segítségével néhány csatát vázlatosan felvezetek az asztal lapján a Bellum Strategia leírásai segítségével és lényegretörő mondatokban elmagyarázom a felek erősségeit, a választott helyszín hátrányait, előnyeit és azt, hogy mikor mi vezetett a győztes fél diadalához - meglehetősen sokat foglalkozva a számadatokkal, s részletességük alapján nem csak nem először gondolom már végig ezeket az ütközeteket, de jó számérzékem is sokat segít. Azonban sok időt nem szánok erre, egy, maximum másfél fertályórát, mert bár szerintem ezek a dolgok rendkívül érdekesek és az is megnyugtat, hogyha elmondhatom őket, de tudom, hogy egy a harchoz kevésbé professzionálisan hozzáálló személyt ez rövid úton untatni fog. Amikor ez pedig bekövetkezik, elrakom a képzelt hadsereget jelképező gyufaszálakat, majd még rövid beszélgetést követően hátrahagyom a csapat tagjait.
Ameliát és Kastort amúgy nem kívánom soká fenntartani, hiszen a fogadó ahol megszálltak nyilván szintúgy zárni szeretne, s utána már csak hosszas kopogással juthatnának be, így nekik jelzem, hogyha evés után távozni akarnak, nyugodtan tegyék meg (ha esetleg tartanának a Morrslieb rosszindulatú fényétől vagy a sötét utakat járó alakoktól, a templomtérig el is kísérhetjük őket, de persze csak ha nem gondolják meg magukat is szállnak meg inkább itt). A kurtizános megjelenésű Cylt bár jöttekor nem intem oda az asztalhoz, azonban ha odaül akkor természetesen szívesen látom; illetve meg is érdeklődöm, hogy találta-e valami érdekeset, hisz láttam ismét tekercsek voltak nála jöttekor - feltételezem térképek akárcsak délután a raktárakról. Gunthert nem kérdezgetem a Steinhager iroda belső teréről, sem arról mi volt pontosan ott a dolga, hiszen pontosan tudom, hogy elutasító volna a válasza, így aztán ezzel nem is terhelem sem magamat, sem a társaságot. Ami pedig Manfredet és Chlodovechet (na meg persze Kenyeret!) illeti, néhány régi történetet felidézek, hogy kicsit javuljon az amúgy általam búskomornak gondolt társaság hangulata, majd utána valóban pihenni térek.
A pihenés alatt persze először az ajtó kitámasztását, majd a páncélom levételét, majd a már-már szertartásos rendszerű elrendezését értem, amit kis helyigényű torna követ, majd egy nagyjából másfél fertályórás imádkozás zár. Ez után térek csak nyugovóra, hogy kora reggelig legyen időm kialudni magamat.

A kesei orara valo tekintettel vegul Johann, Amelia es Gunther is ugy dontott hogy utnak indul a Kakasba vissza. Gunther lathatoan annyira gondolkozik valamin hogy meg Johann maceralasarol is elfeledkezik annak nagy oromere. Chlodovech kijelenti a fogadosnak hogy o maradna a kozos szobaba. Szegeny Franzot majd szivszelhudes eri, hiaba mondja el hogy ott mar evek ota senki se aludt, biztos nagyon kenyelmetlen, vegul morogva elvezeti a mesemondot kutyajaval. Vegul mindannyian nyugovora tertek.

Reggel mire leertek tomott a fogado megint. Az orok eppen tomik magukba a friss kenyerbol, sajtbol es valamifele fustolt husbol allo reggelit amit Franz nagyon barati 3 rezes aron szamol fel mikozben hangosan targyaljak az ejszakai orjaratokon mi tortent, hogy merre mennek majd jarorozni, egyszoval hogy mi ujsag a orseg kornyeken. Mikor ti is lementek kicsit ez alabbhagy, legalabbis a kozeletekben igy nem ertetek meg sokat belole de ti is jollaktok. A reggeli vege fele er vissza a harmas, es mar alig vannak orok bent mire Chlodovech is leer.
This message was last edited by the GM at 21:41, Thu 30 Mar 2017.