Re: [IC] Act 3: Grissenwald felé
Nem mondhatnám, hogy a nő egyszavas válasza meggyőzött azzal kapcsolatban, hogy az egyházak segítségét fogja kérni, de sajnos azt kell mondjam, egyáltalán nem lepne meg, ha nem fogadná meg a tanácsomat; minden esetre ezzel kapcsolatban több szót nem kívánok ejteni. Azt hallva, hogy a nő is látta már az éjszakai égen azt a zöldes fényt az egész csak megcsóválom a fejemet; szükség volna a hadsereg jelenlétére, hogy azt és akkor lehessen kérdőre vonni boszorkányság vádjával akit és amikor szükséges, mert ha kiderülne, hogy tényleg a Wittgeinsteinek keze van a dologban - amire bizonyítékunk persze nincs, de azokat a kutatások utalhatnak valóban erre - egy, valószínűleg jól felszerelt helyőrség által vigyázott kastélyba senki se jutna be egykönnyen. De bármennyire is hangzik ez az egész gyanúsnak, nem volna szerencsés szaglásznunk a környékükön. -Nos, köszönjük a figyelmeztetést. - szólalok meg végül. -Kemperbad nyugodt volt amikor kihajóztunk, de érkezett oda egy gróf a Császár megbízásából, az emberek kissé nyugtalanok, jobb azért ha óvatosak. - egy-két szívdobbanásnyi idő hatásszünetet hagyok. -Sokan kihasználják, ha egy kis zavar van a lakosság körében, pláne egy olyan elszigetelt kikötőben, mint az. - adom én is jó tanácsomat, majd ha olyan válasz nem érkezik ami további beszélgetéshez vezetne, akkor visszalépek a saját hajónkra és szólok Johannak, hogy folytathatjuk az utunkat.
-Mit gondoltok? - kérdezem a többieket mikor már eltávolodtunk a másik hajótól. -von Wittgeinsteinék jó eséllyel valami rosszban sántikálnak, láthattuk abban a katakombában, felismertem a címerüket. - magyarázom, miközben leveszem a sisakomat és megigazítom utána a hajamat. -De bevallom én félek ott kikötni. Ki tudja milyen fertő teszi ezt az emberekkel, láttam azt a hullát, nem csak valami elváltozás volt a nyakán, hanem szinte kifordult önmagából. - csóválom meg a fejemet. -De kicsit közelebb hajózhatunk, az nem járhat kockázattal és hátha sikerül megerősíteni vagy cáfolni amit hallottunk.