Albert, Amelia, Felix, Gunther, Lucius, Theodora
Johann, Manfred, Hrothgar, Josef

A barka az evezocsapasok, de foleg a sodras hatasara egesz szep sebesseggel tavolodik a varostol.
This message was last edited by the GM at 21:52, Mon 28 Aug 2017.

Miutan Johann kibontja az eddig cipelt dobozt es elokerul par uveg brandy azert Josef is jobb kedvre derul - Bretton. A vamok ellenere. - Egyet felbont es belekortyol majd korbekinalja csettintva - Vodka jobb lenne de megteszi. Ejjel nem tudunk haladni tul sokat, de ameddig tudok fenntmaradok hogy minnel tavolabb erjunk -
This message was last updated by the player at 21:51, Mon 28 Aug 2017.

In reply to Josef Quartjin (msg # 2):

Felix is kezd magához térni a raktárbeli sokkból és elfogadja a brandyt, jól meghúzza:
Mit mondtál nemrég? Hogy száz ezüstöt kellett fizetni annak a kapzsi, fekélyes képű őrnek? Micsoda pazarlás! Inkább öltük volna meg. Az ingyen lett volna. Szó mi szó, megérdemelte volna a halált, ekkora pofátlanság után - zsémbelődik a kalapos nemes. Majd újra meghúzza az üveget és lemondóan továbbadja.

Fáradt ugyan a sok evezéstől, de Josef morgolódására és a drága italt tartalmazó láda megbontására megszólal.
- Kastor ezt a ládát neked hozta. Ezzel gondolt az esetleges kellemetlenségeid ellensúlyozására. - jegyzi meg, de a brandy-s üveget csak tovább adja a következőnek, amikor véletlenül hozzá keveredik.
A kalapos nemesnek öltözött Felix szavaira pedig megrökönyödve elhallgat, majd gondol egyet és mellé lépve bíztatólag megveregeti a másik vállát.
Megköszörüli a torkát, majd közelebb hajol kicsit hozzá és ... mintha mindenki Felix hangját hallaná:
- Gunther-nek jó társasága leszel... - aztán kapcsol, hogy talán ez a szerinte viccesnek szánt kis hangjáték talán nem olyan fogadtatásra lel, mintha a cirkuszban lenne éppen a ruhájába beöltözve.

- A fene vinné el ezt a pasztát. Lassan viszketni kezd az arcom tőle. - ledörgöli az arcáról a sminket és az álbajuszt is, hiszen éjjelre és a bárkán már feltételezhetően nem lesz rá szüksége. Miután végzett, csak akkor folytatja. - Szerinte is sok mindenre megoldás a verekedés és saját maga elveretése. De ez szeretném, ha nem lenne az én gondom is. - húzódik kelletlen mosolyra a szája, majd inkább Theodora és/vagy Johann közelébe telepedik le a későbbiekben.
Már ha ez nem lesz senkinek ellenére.

Abból indultam ki, hogy innentől lényegében csak hajókázunk egy darabig. Legalábbis egy egész éjjelen át biztosan, másnapra meg felesleges lesz a maszk, hacsak később elő nem kell ismét valami okból kotornia. :)
This message was last edited by the player at 23:51, Mon 28 Aug 2017.

-Lehet, hogy jobb hogy nem oltuk meg, ha a folyoparton hagyunk egy varosor hullajat egy ekkora csetepate utan, az gyanus lenne, meg a vegen utanunk kuldtek volna hajokat....ami meg mindig megtortenhet.
Elgondolkodva nezek visszafele a varos iranyaba.

Bár nem látszik rajtam túl sok feszültség - inkább csak a korábbi démon által keltett sokkhatás utórezgései - az a kevés akkor sem mosódik el amikor megérkezünk a Berebeli fedélzetére. Nem áltatom magamat, pontosan tudom, hogy a neheze még csak most jön, ugyanis ha Josef nem tudja lefizetni az őrt aki a város folyami védműveit kezeli, akkor ismét harcolnunk kell. Ha maradt evező akkor szó nélkül elfoglalom az egyiket, magam mellé támasztom a lándzsámat és a pajzsomat, majd teszem a dolgomat, miközben gondolataimba merülve várom, hogy eldőljön, ki tud-e vinni minket a kislevi férfi különösebb problémák nélkül.
Az őr lefizetése alatt csendben várakozok, azonban kezem óhatatlanul elvándorol a lándzsám markolatára a sötétben, hogy azonnal reagálhassak ha az őr nem engedne át minket a kenőpénz ellenére sem - fel vagyok készülve rá, hogy az előtt támadjak, mielőtt még túl nagy lármát csaphatna, azonban ez szerencsére nem történik meg. Kissé megkönnyebbülök amikor meghallom a halk kattanást amiről úgy vélem, hogy a hajók lékelésére kialakított védmű hatástalanításával járó hang volt. Talán először életemben adok hálát Myrmidiának azért, hogy egy városnak ennyire pocsékul van megtervezve a védelme.
Az este további részében csendben evezek, ha valaki esetleg a sötétben rám néz, akkor láthatja az arcomon, hogy mélyen el lehetek merülve a gondolataimban. Próbálom végiggondolni pontosan mi is történt az este, teológiai dolgok járnak a fejemben és kiértékelem az ütközetet, próbálok tanulságot levonni mindenből amiből csak tudok. Josef pénzzel kapcsolatos megjegyzésére közelebb megyek hozzá és néhány halk szó keretein belül biztosítom róla, hogy nem fogja kárként megélni azt, hogy kihozott minket a városból.

Amikor végre van egy kevés időnk és a többiek is beszélgetni kezdenek, jómagam hozzálátok ahhoz, hogy ellássam a sebeket. Először a súlyosabb sérültekkel kezdem, így Hrothgarral és Guntherrel, azonban egyikért sem tudok most sokat tenni - Hrothgarnak most a saját harcát kell vívnia, a verőlegénynek pedig a súlyos felső testi sebeivel jelenleg nem tudok mit kezdeni, de azt elmondom párszor a sérült verőlegénynek, hogy ne nagyon tegyen semmi hirtelen dolgot a következő napokban, mert lehetnek törött bordái és azok átszúrhatják a belső szerveit ha nincs szerencséje. Manfred sebeivel hamar végzek, Luciuséval azonban szintén nem tudok mit kezdeni, nem igazán találkoztam még mágia által okozott sebbel. Amelia sebeit is el kívánom majd látni, most vagy később, attól függően, hogy zavarja-e ha mindenki előtt kell levennie a ruháit (ha igen, akkor nyilván majd a kabinban alvás előtt nézem meg a sebeit). Igaz ami igaz, nem túl jók a körülmények a sebek ellátásához, mert túlzottan sötét van hozzá, de megkérem Kastort, hogy tartson nekem egy lámpást amíg a sebeket látom el, s amúgy is, még így is sokkal jobb dolgom van mintha egy ütközet közepén kellene ellátnom sebesülteket.

Kissé összevont szemöldökkel méregetem néhány pillanatig a Félix hangját utánzó lányt - az én fülemet nem csapná be, hiszen jól ismerem a férfi hangját, azonban mindenképpen érdekes tapasztalni, hogy nőként ennyire hitelesen el tudta másítani a hangját. Megjegyzést azonban nem teszek a dologra, bár az arcomon látszik, hogy valószínűleg átvillan az elmémen pár dolog ezzel kapcsolatban. -Herr Schwarzflagge tapasztalt lovaskatona, szereti a pisztolyaival megoldani a problémát az igaz, de koránt sem olyan meggondolatlan mint Günther. - válaszolok végül Ameliának a kalapos nemes helyett, halványan rámosolyodva mind a kettőre a sötétben miközben a sebeket látom el. -És én is úgy vélem, hogy jobb, hogy életben hagyhattuk. - értek egyet Alberttel egy halk ásítás után. -Elég vért tapasztanak majd a kezünkhöz így is, de megérte. Az Ordo elbukott, Bögenhafen megmenekült, mi pedig élünk. - magyarázom, majd jómagam is elfogadok egy kortyot a felém kínált Brandyból. Herr Magirius jut róla az eszembe, s az, hogy érte is el kell majd mondanom egy imát később. -Nem szeretnék sokat beszélgetni a ma este a továbbiakról, nyilván mindenki fáradt már, ahogy én is. De én meg kívánom találni az Ordo felett álló embereket, ők pedig úgy tűnik, hogy Grissenwald környékén élnek. Nyilván kisebb nagyobb kitérőkkel, de arra kívánok haladni, vagy Josef hajójával, vagy más módon, ahogy sikerül. Nyugodtan gondolkodjon el ezen mindenki, van rá ideje. - hagyom a levegőben a dolgot, s nem is kívánok többet erről beszélni ma. Az természetesen egyáltalán nem zavar, hogyha Amelia a közelemben telepedik le, meglepni sem lep meg a dolog.
This message was last edited by the player at 13:53, Tue 29 Aug 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 7):

Herr Schwarzflagge már éppen készül mondani valami epéset a vele szórakozó ifjúnak, amikor az levéve az álcáját, átvedlik egy lánnyá. Felix álla majd leesik, de végül, magában elmormogott szitokszón kívül, nem mond semmit. Egy ideig szótlanul üldögélve mereng, a folyót nézve.

Theodora Felix-ről szóló magyarázata felér egy röpke bemutatással, de Amelia egy rendes, amolyan "ismerkedős" estet még némi beszélgetés szintjén szándékozik majd kezdeményezni mindegyik számára új társsal.

Albert, Felix és Lucius:
Kihasználva, hogy a társaság még egy helyen és ébren található, a most már beazonosíthatóan leányzó megszólal:
- Így, hogy nyugodtabb körülmények között vagyunk, úgy érzem illő lenne bemutatkoznom. Amelia vagyok és korábban egy vándorcirkuszhoz tartoztam, mint a késdobáló egykori segédje és némi olyan munkát is végeznem kellett, mely egy cseppet sem volt ínyemre. Az első adandó alkalommal aztán végül megléptem, de a saját megélhetésem biztosítása végett kénytelen voltam elemelni néhány csecsebecsét, ami miatt a tulajdonos valószínűleg fejpénzt hirdetett a cirkusz megszokott útvonalán a fejemre. - viszonylag gyorsan hadar -nem érdekli, hogy Gunther annak idején azt vágta a fejéhez, hogy "hirdeti magát, hogy vigyék vissza", de ezzel inkább csak azt jelzi, hogy nem szeretné az elhangzottakat később ismét szóba hozni és Theodora jelenlétében látszólag érzelmileg nagyobb biztonságban érzi magát. Főleg, hogy mióta együtt járják az utakat, azóta tudja, hogy a myrmidia hívő szavában megbízhat és valamiért hisz is abban, hogy a papnő a segítő kezet nem fogja később sem megtagadni tőle.
- Kastor-t gyerekkorunkból ismerem, Gunther-rel pedig hárman, egy postakocsin utazva keveredtünk Altdorf-ba, majd ott találkoztunk Theodorával, Chlodovech-kel, Kenyérrel és Josef-fel. A Bögen-en hajózva Weissbruck-nél találkoztunk Manfred-del és onnan érkeztünk Bögenhafen-be. Az ottani történések jó részét pedig feltételezem, hogy már ismeritek, különben nem lennétek most itt velünk. - némi pihenőt tart, hogy az elhangzottakat azért mégiscsak valamennyire megjegyezhessétek.
- Illetve van még pár dolog, ami számomra is zavaros és egyelőre nem szeretném mindenkivel megosztani avagy néhány kételyt most azonnal eloszlatni. Most viszont szeretném,
 ha a bemutatkozást az urak is, az illendőség keretein belül viszonoznák.

In reply to Amelia (msg # 9):

Herr Schwarzflagge felnéz merengéséből, miután Amelia előadta az élettörténetét és felkérte a férfitársaságot a bemutatkozásra
Hát legyen! Felix Schwarzflagge vagyok egy wolfenburgi nemesi házból. Otthagytam otthonom, mert úgy éreztem, hogy a Birodalomnak szüksége van rám, ezért beléptem a hadseregbe. Az elite könnyűlovasság pisztolyos speciális egységénél szolgáltam. Ott sok érdemet szereztem kiállásommal és tetteimmel, de ennek ellenére nem becsülték eléggé a szolgálataimat, ezért úgy döntöttem, hogy önállósítom magamat. Azóta járom a Birodalmat és pénzért áruba bocsájtom a szaktudásomat. Így jutottam el Bögenhafenbe is, ahol egy közös ismerősünk, Anthony mutatott be a csapatnak és mivel érdekesnek találtam a feladatot, és még mindig reménykedek benne, hogy anyagilag is megéri majd egyszer, ezért elvállaltam. Ennyi a történetem.
Majd újra elcsendesedik és kortyol egyet a kulacsából, majd nézi tovább az esti folyót.

Fél füllel hallgatom a többiek beszélgetését miközben Hrothgar sebeit vizsgálgatom; megérintem kézfejjel a homlokát is, hogy van-e láza, és egy rövid imát is elmondok érte, bár tudom, hogy jobb gyógyszerek és egy ügyesebb orvos többet segítene rajta, de azt hiszem, hogy a nehezén már túl van, életben fog maradni. Láttam már sokkal súlyosabb sebből is felépülni harcosokat a népéből, mindig tisztelettel adózom a szívósságuk előtt és most sincs egy máshogy, őszintén bízok a teljes felépülésében. Utána Manfred sebeit készülök ellátni, közben pedig halványan elmosolyodom Félix szavait hallva, bár természetesen nem kívánom a jelenlévőkkel megosztani, hogy én egy kicsit máshogy ismertem meg a kalapos nemest a hadseregnél mint ahogy azt ő mondja - se rá, se rám nem vetne jó fényt, ráadásul nem is igazán van köze hozzá a többieknek; ha Félix úgy érzi lesz, majd ő maga mondja el. Minden esetre próbálom elkapni Manfred tekintetét felcserkedés közben, kíváncsi vagyok, hogy az ő arcára is kiült-e némi mosoly, hiszen ő maga is ismeri a kalapos nemest a múltból. -Herr Schwarzflagget jómagam már korábbról is ismertem, természetesen a hadsereg berkein keresztül. - teszem még hozzá Ameliának, majd Félixre terelődik a tekintetem: -Amelia pedig sokat segített nekünk az utóbbi hetekben. Talpraesett lány, hiba lenne egy cirkuszban élnie. - teszem hozzá, mind a kettejükről hozzátéve valami kis apróságot, miközben még mindig Manfred sebeinek ellátásán ügyködök, szintén nem megosztva róla sem mindent, például azt, hogy hogyan találkoztam először a mutatványossal. A pénz kérdésére egyenlőre még nem válaszolok, ma este terveztem szétosztani az Anthonytól kapott aranyat, holnap pedig szétosztani.
This message was last edited by the player at 00:31, Thu 31 Aug 2017.

Miutan mindenki bemutatkozik (nem akarok sok idot vesztegetni arra hogy megvarjam hogy ez megtortenjen ugyhogy felteszem megtortent ha valaki meg szeretne irni akkor mindenkeppen tegye hogy meg ezt vagy azt mondta el magarol, de valamennyit mindenkeppen feltetelezek)
A csata es a keso ejjelbe huzodo evezes rovidesen elalmosit titeket. Reggel arra ebredtek, hogy mar nem Josef all a kormanynal hanem Johann. A "nemes" ugy tunik egeszen jol banik a hajokkal is ha szukseges. Ket asitas kozott megjegyzi - Josef hajnalban felkeltett hogy innen atadja a kormanyt - vonja meg a vallat - De jol haladtunk, a sodras magatol is szepen vitt minket ejjel - mondja.
This message was last updated by the GM at 10:27, Thu 31 Aug 2017.

-Albert von Nassau-Jungfreud vagyok, a Fény rendjének varázslója.
Mutatkozom be immár rendesen. Akár felismerik a nevem, akár nem, nem számít. Nem teszek hozzá semmit, most már nagyon késő van. De aki egy kicsit is ismeri a varázslókat, biztosan tudja hogy nem jószántamból utazom itt, hanem mert a Rend vasmarka szorongatja a pénztárcámat. Ellenben lehet hogy elengednek némi tandíjat, hogy megszüntettünk egy kultuszt és -kis túlzással- elbántunk egy démonnal. Magam is elgondolkodva merengek a folyóba, majd elalszom.
Reggel Johann szavai ébresztenek. Megdörgölöm a szemem.
-Merre járunk?- kérdem kásás hangon

Az este még lefekvés előtt adok némi vizet a súlyosabban sebesülteknek akik esetleg nem tudnának elmenni érte (Hrothgar és Gunther) majd jómagam is nyugovóra térek.
Reggel szokásomhoz híven korán kelek még a fáradtság ellenére is, azonban nem aludtam túl jól úgyhogy kissé fáradtan de elvégzem a reggeli rituálé keretein belül a páncélom felvételét, majd azzal az erővel le is veszem, ahogy ez a korábbi hajóutakon történt - azaz talán az új útitársak számára meglepő mód, páncél és fegyver nélkül jelenek meg. A levelet elolvasva elmerengve üldögélek pár percet, majd utána hozzálátok, hogy ellássam a sérülteket, ezúttal jobb hatásfokkal dolgozva a súlyosan sérültek sebein, ugyanakkor Lucius sebét továbbra sem igazán tudom úgy ellátni, hogy gyorsabban gyógyuljon mint ahogy a szervezete magától képes rá. Utána rögtön mindenkinek pénzt kezdek el osztani - az Anthony által adott ötven aranyból Josef tizet kap, öt arany fedezi azt amit az őrnek adott és öt arany azért amiért kihozott minket, majd mindenki más öt-öt aranyat kap a tegnap esti segítségért; egyedül magamnak nem adok pénzt, bár ezt Amelián kívül senki sem tudhatja, ugyanis nem említem meg ezt. Viszont azt igen, hogy aki több pénzt szeretne, az egyezkedjen Güntherrel, aki ellopta Herr Magirius gyűrűit, amik minden bizonnyal meglehetősen értékesek lehetnek. Ezt követően kihasználva, hogy ismerem a járást a hajón, próbálok valami reggelit csinálni - nem csak magamnak, aki igényt tart rá, annak is. Minden esetre, kicsit savanyú a szám íze amiért magamnak ismét nem tudtam elrakni valamennyit a zsoldból - maga a pénz mint olyan nem igazán érdekel, de valamit nekem is ennem és innom kell, ráadásul az ilyen plusz kiadások is mint a kötszer is megviselik az erszényemet, úgyhogy lassan gondolkodnom kell majd, hogyan tudnék pénzt csinálni az utazásunk alatt.
-Ez engem is érdekelne. - nézek Albertre, majd utána rögtön Kastorra akiről folyamatosan derülnek ki új dolgok, mint például most azt, hogy egy hajó vezetésével is boldogul. -Messze van még Weissbruck, igaz? Talán célszerű volna oda is óvatosan érkezni, nehogy emlékezzenek ránk a múltkori események után.
This message was last edited by the player at 12:16, Thu 31 Aug 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 14):

Bólintással veszem el a pénzt. Nem számítottam rá, de biztos tudom majd hova tenni. A reggelit hálásan fogadom majd, és próbálok kivenni valami ismerős formát a parton. Addig sem a papnő immáron páncél nélküli hátsójának formája köt le.

(Akit erint: Reggelre kelve az FP-itek maxra toltodtek)

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 14):

Felix is nézi a pénzt a markában, majd, megvonva a vállát, elteszi. Gondolta, hogy nem sok jut fejenként a pénzből, de a kiadásokra jó lesz. Ezen csak az segített volna, ha kevesebben osztoznak, ez pedig, csak úgy lehetséges, ha valaki otthagyta volna a fogát közülük.
De lát még pénzszerzési lehetőséget a sztoriban, ezért nem aggódik az anyagiak miatt.
Amikor meghallja Theodora okfejtését, a Gunther által elvett egykori margiriusi "hagyatékról". Megvárja amíg valaki szóváteszi a verőlegénynél. Ha nem hozza fel senki a témát, akkor a kalapos nemes majd négyszemközt megemlíti Gunthernek, hogy úgy igazságos, ha legalább ketten megosztoznak a zsákmányon, mert nem járja, hogy csak ő tartsa meg ezen értékeket, mikor közös munka eredményeképpen sikerült neki hozzájutnia.
Josef lepihent volna? Végülis mindegy, neki akkor sem hiányozna a hajós, ha a habok nyelték volna el a vén rókát. Theodora páncél nélküliségére Schwarzflagge is felfigyel és ő is a papnő fenekének formavilágáról elmélkedik néhány pillanatot, mielőtt dolgára menne, mert egyrészt ritka pillanatok egyike, hogy reális képet kapjon a férfiember a női útitársairól, másrészt az ember sincsen fából.
This message was last edited by the player at 16:23, Thu 31 Aug 2017.

Felix bőbeszédűbb, Albert kevésbé,  de ez nem jelent igazából semmit. Majd az idő segít jobban megismerni őket, amíg együtt lesznek kénytelenek a bárkán utazni.
Amikor már túlságosan is álmossá vált, csak akkor vonult vissza némi ásítozás közepette Theodora mellé a lenti kabinba.
Guntherrel csak annyira foglalkozott, hogy tessék-lássék megnézte a verőlegény alszik-e.
Manfred mostanában szótlan a fruska szerint és azért sem keresi a férfit, mert van mostanra elég katonaviselt egyén, akivel a tapasztalatairól és höstetteikről elbeszélgethetnek.

Ébredés után, -amikor már Theodora egyedül hagyta, akkor- motoszkál még egy ideig a kabinban.
Amelia ásítozva és a szemeit dörgölve lépked fel a fedélzetre és érdeklődve várja ő is a kormánykeréknél álló Kastor válaszát a hollétüket illetően.
A Theodorától kapott érméket elteszik, majd amikor már a többiek nem igazán foglalkoznak Johann-nal, akkor mellé lép, átöleli és kicsit elidőzik mellette.
Ha még elcsípi Theodora aggodalmát, akkor végignéz a társaságon.
- Nem kell feltétlenül mindegyikünknek elhagyni majd a hajót. Illetve ha nagyon szeretnétek, akkor még mindig a kabinban vannak a göncök, amiket Bögenhafen-ben szereztem be, bár eléggé szakadtas öltözetek, ezért nem biztos, hogy egy fogadóba első látásra beengednek bármelyikőtöket bennük.

Amíg ezen a bárkán van összezárva az új "társakkal", addig van lehetősége megfigyelni őket és az ösztönösen végzett szokásaikat, ahogyan időnként felmászik az árbocra is. Onnan aztán kényelmesen figyelheti a tájat és a lenti mozgásokat is.

.
This message was last edited by the player at 19:30, Thu 31 Aug 2017.

-Sok közöttünk az olyan alak akit ott nem vonhatnak velünk kapcsolatba, erre magam is gondoltam, én inkább attól tartok jobban, hogy a hajóra és annak nevére fognak emlékezni. - válaszolom Ameliának, miközben éppen a hajót kormányzó nemest figyelem fél szemmel, a másikkal pedig a partot, mintha csak ellenséget sejtenék ott, azonban valójában a fákat számolom már egy ideje, ami megfelelően segít ahhoz, hogy kicsit kiürüljenek a fejemből a terhelő gondolatok. Egész sokáig jutottam anélkül, hogy egy pillanatra is elkezdtem volna unni azt. -De a ruháknak még hasznát láthatjuk bármikor. Főleg ha esetleg útőrökkel vagy folyami őrökkel találkozunk... Akkor biztosan, többen közülünk könnyen felismerhető jelenségek ezekben a ruhákban. - teszem még hozzá, többek között magamon is végigmutatva, hiszen a beavatotti öltözetem meglehetősen egyedi látványt nyújt.
This message was last edited by the player at 23:07, Thu 31 Aug 2017.

(Korabbrol... Ne reagaljatok ra frisskent)

Meg a bemutatkozasok alatt Lucius is bemutatkozik bar nagyon sokat nem arul el magarol. - Lucius Reifsneider Wolfenburg kies varosabol. Szolgalatukra - emeli meg szinpadiasan a kalapjat hozza - Egy ideje mar a kapitannyal dolgoztam kulonbozo kutatasokban - mondja kisse kodositve de csak ugy hogy ne tunjon fel kulonosebben a hallgatosagnak - De arra hogy ilyesmibe csoppenek sosem gondoltam volna. - tamaszkodik neki a korlatnak kisse kozben es inkabb kortyol egyet a brandybol
This message was last updated by the GM at 21:26, Thu 31 Aug 2017.

Kora delutanig kenyelmesen utaztok. Josef idokozben felkelt es atvette ujra a kormanyt igy Johann megerdemelt piheneset tolti lent a kabinban, amikor a barka orranal tartozkodok (Aki szeretne konnyen lehet ott, ha senki akkor Manfred eppen arrafele volt) eszrevesznek valamit uszni a vizen a tavolban. A Berebeli kibontott vitorlakkal haladva rovidesen oda fog erni. Ugy tunik mintha egy emberi test lenne, vagy valami hasonlo.
This message was last edited by the GM at 21:35, Thu 31 Aug 2017.

A reggeli gyakorlatozás után a nap nagy részében Manfreddel és/vagy Félixxel tervezek beszélgetni, elsősorban arról panaszkodok, hogyha a katonaság jobban képviseltethetné magát az olyan városokban mint Bögenhafen, akkor egyáltalán nem kellett volna az őrség korrupciójától tartanunk és nem kellett volna elmenekülnünk a városból. Valószínűleg senkit nem lep meg, hogy erről a végtelenségig tudnék beszélni, s természetesen egyházi témákat is szövök bele idővel.
Amikor Josef felébred több kérdéssel is megkörnyékezem: elsősorban az érdekel, hogy legutolsó találkozásunk óta elkezdett-e vezetni valamiféle jegyzetet a hajón lévő árukról, s amikor megkapom a válaszát, miszerint jobb ha a dolgok nincsenek papíron, néhány pillanatig látszik az arcomon az értetlenkedés. -Ah, a csempészáru... - világosodok meg, majd utána engedélyt kérek, hogy én azért átszámolhassam legalább az élelmiszerkészletet.
A hajó elejében telepedek le ismét, a gyufáim segítségével szorzok osztok Manfred mellett és azt számolom, hogy meddig elég az élelmiszerkészletünk. -Kettő, de inkább három nap ha jól beosztom a fejadagokat... Ennél Altdorf biztosan messzebb van, de Weissbruckig még elégnek kellene lennie, legfeljebb kicsit koplalunk vagy megállunk valahol élelmet vásárolni. De akár megpróbálhatnánk halat is fogni... - magyarázom elgondolkodva Manfrednek és azoknak, akik ugyancsak a bárka orránál tartózkodnak. Amikor Manfred később felhívja a figyelmemet a vízben úszó emberi testre hasonlító dologra azonnal felverem a hajón az állóvizet: -Fegyvert a kézbe mindenki, veszély előttünk! - reagálok elsőre az általam fenyegetésnek ítélt jelenségre, majd jómagam a páncéljaimért sietek miközben azon jár a fejem, amit korábban az utazóktól, miszerint egyre veszélyesebb mostanában az utakat és a folyókat róni. Remélem csak vaklármát csaptam, de jobb a legrosszabbra felkészülni. Ekkor találok rá az apró csomagra is amelyet nyilván Amelia hagyott ott, azonban jelenleg nincs időm jobban megvizsgálni.
This message was last edited by the player at 23:17, Thu 31 Aug 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 19):

- Ó! Ha csak ezen múlik... Josef joggal mondhatja, hogy már nem tartózkodnak a keresett egyének a hajóján, mert a következő kikötőnél elváltak útjaik... de ilyesmire én bízom benne, hogy a hajós már gyakorlottabban tudja a választ és hogy miféle lehetőségei vagy lehetőségeink vannak. - az említett hajóskapitány felé fordul, hogy ha az szeretne ehhez hozzáfűzni valamit, akkor Amelia szívesen és majdhogynem kíváncsian is megvárja. Ha nem mond semmit a kislevi, úgy is jó a leányzónak, de a tisztesség úgy kívánja, hogy megadja a lehetőséget.
- Illetve igen... - végigméri elgondolkozva Theodora jelenlegi ruházatát és a myrmidia hívő arcát a frizurájával egyetemben. - Esetleg levághatnánk jóval rövidebbre a hajadat vagy két copfot fonatba összefogva változtathatunk a hajviseleteden... talán az urak is kölcsönadnak egy-két férfiasabbnak nevezett felső öltözéket, hogy legalább távolabbról tűnj kevésbé nőiesnek... vagy ha nem esik nehezedre hosszabb ideig görnyedtebben üldögélni, akkor öreganyókásan, fejeden kendővel és a hűvös ellen takaróba bugyoláltan is kikerülheted a vizslató tekinteteket. - elmosolyodik, ahogyan elképzeli a természeténél fogva büszke tartású Theodorát öreg nénikének összekuporodva a Berebeli orrában.
- Bááááár... a fedélközben és a raktérben is lehetnek amolyan nehezen hozzáférhető helyek, ahová a szűk helyektől nem irtózók esetleg elbújhatnak. - dől belőle a szó, bár nem gondolkozik el rajta, hogy van-e valójában értelme annak amit mond, avagy hasznos lehet e a későbbiekben.

Ha Theodora visszavonul a fedélközbe és a reggelivel foglalatoskodik, akkor Amelia is követi és ott ragad egy kicsit segíteni mellette, hogy hasznosnak érezhesse magát.
Később, a nap folyamán a hajókhoz nem szokott lány a sok utashoz mérten szerinte kis fedélzetű bárkán való téblábolás helyett az árbocon lógva nézelődik.
Amikor a többiek megjegyzik, hogy valami testet látnak a hajó előtt, akkor odapillant ő is. Megpróbálja jobban megnézni, bár a távolság nem biztos, hogy ebben a segítségére lesz és hirtelen baljós gondolat férkőzik a gondolatai közé.
Remélem nem éppen Adolphus Kustos hulláját vetette fel mostanra a víz, mert akkor kitudja mekkora bajba keveredhetünk megint...

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 22):

Theodora fegyverbe szólító kiáltására Felixben azonnal  beindulnak a volt katonai reflexek és pillanatok alatt a helyszínen, a hajó orrában terem felfegyverezve, harcra készen.
Mi az? Hol az ellenség? - kérdi csalódottan, amikor nem lát első pillantásra se ellenfelet a parton, se ellenséges hajót a vízen.

Magam a hajo vegeben ulok goncterhelt arccal. Meg mindig nem tudom felfogni, hogy egy ilyen szervezetlen kultusz hogyan tudott egy ekkora demont megjelentetni. Egyre surgetobben merul fel bennem, hogy beszelni kene a Renddel, de erre most sem ido, sem lehetoseg. Mindenesetre amikor Theodora kialt, magam is elore megyek a tobbiekhez es kemlelem mi tortenhetett.

-Magam is úgy vélem, hogy Josef tudná mit mondjon. - nézek Ameliára, majd a kapitányra terelődik a tekintetem. -Bár kíváncsi volnék, mit tesz, hogyha valaki visszadobja a pénzzel teli szütyőt. - mérem közben végig a nagydarab kislevit. -Sokan valószínűleg pont ezen gondolkodnak miközben nem merik visszadobni az érméket. - utalok arra a lánynak, hogy szerintem Josef gondolkodás nélkül hajlandó volna lekeverni néhány pofont az árúja épsége érdekében, s bár ezt az arcát még nem láttuk a velünk viszonylag jámboran viselkedő kislevinek, nem is igazán szeretném, mert az azt jelentené, hogy valaki nem hajlandó eltekinteni bizonyos dolgok felett. -Ami az álcázást illeti, igen, sok lehetőségünk volna. De a hajamat nem vágnám le amíg nem volna rá nagyon nagy szükség. - adom válaszul tömören a lánynak miközben az arcomon látszik, hogy valószínűleg tüzetesen végiggondolom az általa említett lehetőségek valamennyi végkimenetelét bizonyos helyzetekben.

---

-Sok utazó panaszkodik banditákra és bestiaemberekre! - állok meg néhány röpke pillanatra, hogy válaszoljak Herr Schwarzflaggenak mielőtt tovább rohannék, hogy legyen elég időm magamra ölteni a páncéljaimat. -Jobb résen lenni! - azzal elviharzok, a vízen úszkáló hullát nem megemlítve, mivel úgy vélem, hogy a kalapos nemes hamarosan észre fogja venni azt; vagy ha nem, úgy Manfred fog rámutatni.

(Félix kérdésére is reagáltam még, de több posztra nem igazán fogok amíg el nem telik annyi idő, hogy reálisan nézve visszaérhessek)
This message was last edited by the player at 14:03, Fri 01 Sept 2017.

A Josefnek szegezett kerdesekre a kislevi megvakarja a fejet - Ennyi embert nem lehetne elbujtatni a hajon, hisz aru is alig van benne - erre sohajt is egy nagyot lathatoan jo uzletet remelt kotni Bogenhafenben - de nem is hiszem hogy kene. Az ellenorok mind csak egy kis penzt akarnak vagy egy uveg jofajta itokat. - kicsit elneveti magat - Nem nagyon lattam meg igazan becsuletes ort vagy eppen vamszedot. A tegnapi uveg is honnan volt? - vonja meg a vallat, de nem var valaszt ra - A Bretton termekek adoi olyan magasak hogy ha becsuletesek lennenek a vamosok sosem erte volna meg behozni - nezi a sajat szemszogebol a dolgokat.

Mikor a hullat meglatjatok elokotor egy baltat es az ovebe tuzi, de a kormanyt nem hagyja ott orizetlenul - Remeljuk mar vege akarmi is volt - morogja az orra alatt de lathatoan feszultebb lett
This message was last updated by the player at 13:39, Fri 01 Sept 2017.

Amig mindenki elkeszul egeszen kozel ertek. Manfed a barka orrabol kiles ra - Nyilpuska - jegyzi meg lenyegre toroen - Valaki alaposan telelotte - teszi hozza majd kisse megpiszkalva elfintorodik - Pikkelyes a feje -
This message was last updated by the GM at 20:14, Fri 01 Sept 2017.

Odaerve kilestek ti is. Tenyleg halottnak tunik akarki vagy akarmi is a holttest. A fejenel voroses pikkelyek boritjak teljesen mint valamifele hullot, a teste tobbi reszen nem tudjatok folytatodik e ez mert az altala viselt rongyok elfedik, de a kezfeje emberi. A teste korul voros foltkent ver terjeng, legalabb negy nyilpuska lovedek jarta at es valoszinuleg nem is nagyon regen, bar mutanskent nem tudjatok a vere ugyanugy viselkedik e.

Lándzsával és pajzzsal felszerelkezve lépek oda Manfred mellé amikor az a mutáns holttestet vizsgálja, magam is csendben konstatálva, hogy számszeríj végzett az illetővel - viszonylag alaposan végignézek a rettentő állapotban lévő testen majd hátralépek ahogy a gyomrom kezd felfordulni a szagtól és a látványtól, ráadásul a bögenhafeni csatornákban látott törpe holtteste is eszembe jut, ami csak ront a dolgon. -Mutáns... - mondom ki az egyértelműt azok számára akik esetleg nem látnák. -Maradjatok éberek, banditák is végezhettek vele, nem csak más hajósok vagy útőrök! - adom hangját gondolataimnak miután legyőztem egy enyhe hányingert, s bár abban, hogy útőrök lennének a dologban erősen kételkedek, de ez jelenleg nem is igazán lényeges. -Ráadásul több is lehet a környéken, nem tűnik annyira réginek ez a tetem. - teszem még hozzá félhangosan miközben egy röpke pillanatra ismét a testre nézek, majd távolabb lépek és inkább a partot kezdem vizslatni, ugyanis számottevő esélyt látok arra, hogy a gyilkosok valamilyen fajta törvényen kívüliek lehettek, akik ránk nézve is ugyanúgy veszélyt jelenthetnek ha esetleg könnyű prédának gondolnak minket.
This message was last edited by the player at 06:00, Sat 02 Sept 2017.

Manfred egyetertoen bolint - Jobb ha eberek maradunk akarki is harcolt vele kozel kell hogy legyen - majd kis gondolkodas utan hozzateszi - Es mindke felnek lehetnek meg nem tul baratsagos baratai is - mondja es nekilat hogy megtoltse a puskajat biztos ami biztos alapon
This message was last updated by the GM at 21:25, Sat 02 Sept 2017.

Mikozben keszulodtok egy kanyar utan erdekes latvany tarul eletek. Egy a part kozelebe sodrodott folyami barka, elegge hasonlo a Berebelihez. Ilyen tavolsagrol nem lattok rajta eletet de korulotte a vizben mintha usznanak dolgok, talan ujabb tetemek.

(Kb 100 meterre lehet elottetek folyasiranyban a barka)
This message was last edited by the GM at 21:56, Sat 02 Sept 2017.

Egyetértően bólintok én is, majd amikor a kanyaron túlhajózva meglátunk egy, a Berebelihez hasonló bárkát, rögtön számolni kezdek - azt kalkulálom, hogy mennyi idő lehet amíg a bárka megtesz ekkora távot, de hamar elengedem a számokat, nagyon rövid idő. Olyan, mintha az első holttest (a mutáns) leesett volna a hajóról, majd az tovább úszott volna, partot ért, s ott zajlott le az ütközet amiből jelenleg még nem tudjuk, hogy ki került ki győztesen. De bárhogyan is, talán csak percekkel mulasztottuk el a csetepatét de akár az is lehet, hogy még mindig zajlik a fedélközben, csak nem látjuk innen. -A hulla és a bárka közti távolságból, illetve abból ítélve, hogy a többi testet még nem sodorta el az ár, talán csak percekkel késtük le az ütközetet. - magyarázom magabiztosan, némi izgalommal a hangomban. -Meg kell néznünk vannak-e túlélők! - jelentem ki, a mondat vége felé érve jelentőségteljesen Josef felé fordulva, hogy ennek megfelelően kormányozza a Berebelit. Kicsit bosszant, hogy jelen helyzetben hiányosnak találom a harctéri ismereteimet, egy postakocsit látva el tudnám képzelni milyen módon történt a támadás, de a folyami harchoz nem igazán értek. De bármi is történjen, úgy helyezkedek, hogy a pajzsommal védjem a puskáját töltő Manfredet is, ha esetleg nem keresett volna magának menedéket.

Josef kis ideig bizonytalankodik majd mintegy maganak megjegyzi - Ha meg nincsen akkor csak jot teszunk vele ha elhozzuk az ertekeket ne a banditake legyen - ezzel a gondolatmenettel lathatoan meggyozte magat es a megakadt barka fele kezdi el kormanyozni a Berebelit
This message was last updated by the player at 08:05, Sun 03 Sept 2017.

Johann lathatoan meg mindig nem bizik tulsagosan az ijasztudomanyaban hiszen megint a baltajat ragadja kezhez. Szintugy Lucius, aki a korlat mogul kemlel elore. Gunther pajzzsal es buzogannyal a kezeben var, de szokasatol elteroen nem az elso sorban. Ugy tunik a tegnapi esemenyek meg mindig kisse megviseltek.

Aki meg nem dobott az dobjon eszlelest is
This message was last edited by the GM at 12:08, Sun 03 Sept 2017.

Amíg mindenki felkészül addig én a hajót és a partot figyelem, de nem tudok túlzottan koncentrálni rá, fejben kissé máshol járok - bár úgy érzem helyesen cselekszünk azzal, hogy megvizsgáljuk találunk-e túlélőket, azonban a körülmények amik között harcba fogunk szállni ha úgy hozza a sors, meglehetősen rosszak. Se az ellenség létszámával, se annak felszereltségével és se annak indítékával nem vagyunk tisztában, gyakorlatilag teljesen vakon indulunk harcba, ami meglehetősen bosszant, de sajnos jelen esetben nem áll módunkban túl sokat változtatni a dolgon. Érdeklődve elpillantok a színteret tőlünk magasabbról szemlélő Amelia irányába, hátha lát valamit, bár a szavaimat nem neki intézem, hanem a többieknek: -Ne feledjétek, nem tudjuk kik harcoltak itt és hogy kik győztek. Bármilyen, nem mutáns személyre ne támadjatok rá addig amíg nem mutatja egyértelmű agresszió jelét! - magyarázom, s bár ezzel nyilván a többiek is tisztában vannak, azonban kissé bosszant, hogy semmi hasznos tanáccsal nem tudok szolgálni egy folyami ütközet előtt, így kissé kényszerből jegyzem meg ezt az apróságot.

Josef iranyitasaval a Berebeli szep lassan a masik barka melle uszik. Innen mar latszik hogy a fedelzeten is van par hulla, pontosan nehez lenne megszamolni innen de a vizben meg a fedelzeten osszesen tobb mint feltucat holttest van legalabb.

Johann aki szokasahz hiven megfeleloen hatul helyezkedik el a barkan nyujtogatja a nyakat es aztan hirtelen eloremutat a folyot szegelyezo erdoseg iranyaba - Itt szoktak ekkora madarak lenni? - szavaibol a batorsag legkisebb jele sem hallatszik ki es rogton huzza is be a nyakat es probal valamifele fedezeket keresni pedig nem is latszik semmifele problema a kornyeken.
This message was last updated by the GM at 11:59, Mon 04 Sept 2017.

In reply to Meselo (msg # 37):

Felix idegesen pillant körbe és körbe, feszülten figyel minden apró gyanús jelre. Megtanulta a hadseregnél, hogy a veszély időben észlelése életet menthet. A Berebeli és a bárka találkozásakor, amik a két hajótest egymásnak simul, meghallja azt a furcsa zörejt az idegen bárka belsejéből.
Hé emberek! Ti is hallottátok azt a furcsa zörejt, vagy valami gyanús zajt a másik bárka felől? Mintha  a belsejéből jött volna.
Mondja buzgó szemöldökráncolgatások közepette, miközben mindkét megtöltött pisztolyát a gyanús bárka felé szegezi.
Lehet hogy túlélőket rejt a bárka belseje vagy éppen hogy a ránk támadni készülő haramiákat rejtegeti.

In reply to Johann Munroe (msg # 38):

Ahogy Johann elsunnyog a hajo vege fele, baratsagosan megpaskolom a vallat es biztato mosollyal, halkan szolok hozza.
-Jo otlet, hogy arrafele mesz cimbora, igy figyelheted a vizet, hatha vizet lelegzo mutansok jonnenek fel arrafele.

Azonban a mulatsag vegevel elohuzom a kardom, a banditak vagy mutansok tenyleg barhol lehetnek. Ahogy Felix kerdezgetni kezd, vonogatom a vallam, talan tulsagosan is elveztem Johann szivatasat, hogy a hajora figyeljek.

- Hallottam valamit, de hogy túlélő lenne, az ennyiből nem derül ki. - válaszol Felix-nek miután páros lábbal érkezik a fedélzetre, de nem sokat hallani a toppanásából. A saját íja a fedélközben van a zsákjánál, nála csak a dobótőrei találhatók, így egyet-egyet a kezeibe fog, hogy felkészüljön egy esetleges támadásra.
Johann szavaira is reagál, miközben közelebb húzódik hozzá.
- Nem tudom, de mintha én is láttam volna ééééés... bagolyhuhogást is hallottam volna... ez viszont sosem jelent jót. - kicsit meg is borzong, amikor egy-két nem túl mosolyogtató babona eszébe jut a baglyokkal kapcsolatban.

Ekkora madarak? Lehetséges, hogy egy tollas mutánst látott a fák között? Alaposan elkezdem megfigyelni a parton álló fákat egy, a mesterem által tanított módszerrel, de úgy tűnik nem elég a technika, tapasztaltabb természetjárónak kéne lenni ahhoz, hogy észrevehessek valakit aki ennyire rejtőzködni próbál. Ráadásul a többiek által említett zajt sem hallom meg, talán pont a folyamatosan keringő gondolataim nyomják el a valószínűleg apró neszt, azonban amikor Amelia bagolyhuhogásról beszél, gyanakvóan összevonom a szemöldökömet, mint aki éppen részleteket készül összerakni. Bár nem vagyok annyira rutinos utazó mint szeretnék lenni, de Verena szent állatát sokat figyeltem amikor volt rá lehetőségem és egyet megtanultam: -A baglyok nem huhognak nappal. - mondom nem túl hangosan és kicsit bizonytalanul, miközben a Kastor által emlegetett nagy madárral rakom össze a dolgot és azzal, hogy milyen jelzésekkel lehet célszerű ilyen helyzetben kommunikálni a harctéren - madárhangokkal például. -Ez egy jelzés volt, várjatok készenlétben! - teszem még hozzá, szintén elég halkan ahhoz, hogy ne nagyon lehessen például a parton hallani amit mondok. Ha a kabinban mutánsok vannak akkor könnyen lehet, hogy arra várnak, hogy mi átlépjünk a fedélzetre és úgy támadjanak ránk. Lassan kihúzom a tőrömet és a másik hajó fedélzetére dobom úgy középtájékon: nem hiszem, hogy az ellenség buta, de talán az előző harc hevétől eléggé feltüzelt állapotban vannak még ahhoz, hogy bedőljenek egy ilyen olcsó trükknek. Immáron egyre inkább biztosabb vagyok benne, hogy a hajó legénysége került ki vesztesen a harcból s ha bedőlnének a támadók a cselnek, a fegyvereseink sortüzet nyithatnának rájuk, ilyen közelről gyakorlatilag nagy előnyt kovácsolva a számunkra.
This message was last edited by the player at 20:52, Mon 04 Sept 2017.

- Nomeg a baglyok ritkan hordanak landzsat is gondolom - teszi hozza Johann es Albert gunyolodasaval nem torodve hatra huzodik.

Theodora atdobja a tort a masik barkara de semmi nem tortenik.

(Majd eldontitek ki hol all? Terkepet nem keszitek, de egy ki all elol, ki hatul, ki kozepen ki szelen jellegu dolog nem artana.)
This message was last updated by the GM at 21:00, Mon 04 Sept 2017.

Eddig a barka kepet elfelejtettem beinkelni de ezen gyorsan javitok

Kissé csalódottan veszem tudomásul, hogy semmi nem történt ahogy átdobtam a tőrömet, de nem adom fel, nem kívánok átmenni a másik hajóra amíg odaát ismeretlen számú ellenség bujkál - helyette inkább védeni szeretném az átkelőt, hogyha esetleg túlerővel találnánk szemben magunkat, akkor is biztos pontunk legyen a védekezésben. -Lándzsás baglyok?... - nézek hátra felvont szemöldökkel Kastorra, pontosan olyan módon mint ahogy valaki olyanra szoktak, aki valami hatalmas marhaságot mondott. -Myrmidiára... - teszem még hozzá magam elé, enyhén megcsóválva a fejemet. -Lucius, Gunther, ide mellém a két oldalamra, védekezünk! - nézek a két férfire, majd a két hajó átkelőhelyének a közepére állok, de nem túl közel hozzá, akarok annyi helyet hagyni magunk előtt, hogy egy ember még kényelmesen át tudjon szállni, de több ne. Ha szükséges, óvatos lándzsamozdulatokkal próbálom őket az általam elképzelt helyre terelni: -Kastor, mutasd meg ezt a te lándzsás baglyodat Manfrednek, hogy hol is van pontosan, hadd lője le! - szólok oda a nemesúrnak. -Lehet csak egy lövésed van, de az számítson! Célozz pontosan! - nézek még hátra Manfred szemébe, majd utána Félixre nézek: -Albertel és Ameliával álljatok készen, ha a puskalövésre támadnak, tüzeljetek! Ha meglátják ti is azt a szárnyas mutánst, tüzelhettek ti is! - jegyzem meg nekik, kissé szabadon élve a tüzelhettek kifejezéssel, hiszen Albert tudományát pontosan nem ismerem, Amelia kezében pedig dobótőröket látok, de legalább annyira effektívnek tartom őket mint amennyire a kalapos nemes pisztolyát, hiszen egy cirkuszi mutatványosnál talán kevés ember ért jobban ahhoz, hogyan célozzon mozgó célpontokra.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 45):

Odaallok a megfelelo helyre, ahogy kertek. Nem nagyon szamitok semmire sem, de azert jobb az ovatossag, koncentralok kicsit, hogy hatha erzek valamit. Melyen beszivom a viz illatat. Ugyan sokkal jobban fogok orulni, amikor beerunk Altdorfba, de a videket is szeretem. Barcsak ne lenne minden sarkon mutans, eretnek vagy egyeb kartevo.

Johann Manfred melle allva bemutat az erdobe. Manfred a szemehez emeli a puskat ugy kemleli a fakat - Nem latom - allapitja meg - Fedezekbe huzodhatott vagy helyet valtoztathatott - mondja de nem veszi el a szemetol a puskat hogy ha megis elobukkanna az a nagy madar akkor mindenkeppen tudjon ra loni - Mekkora volt? - tudakolja kozben Johanntol
This message was last updated by the GM at 21:26, Wed 06 Sept 2017.

Johann zavartan pislog - Az elobb meg lattam, csak egy pillanatra vettem le a szemem - magyarazza - Azt hiszem. Ott volt. Nem csak kepzelodom - probalja magyarazni a dolgokat
This message was last updated by the GM at 21:27, Wed 06 Sept 2017.

In reply to Albert von Nassau-Jungfreud (msg # 46):

Nem kifejezetten örülök annak, hogy ilyen módon sem sikerült előnyt kovácsolni magunknak, de sajnos ez is benne volt a pakliban - talán ha Kastor hamarabb közölte volna, hogy mit is lát pontosan, még lett volna ideje Manfrednek időben elkezdeni keresni a mutáns, de így... Minden esetre, késő ezzel foglalkozni: -Légy tűzkészültségben, átmegyünk! - szólok a lövésznek, majd Kastorra pillantok: -Jöjj te is! - nézek az örökösjelöltre, aki bár nem túlzottan harcias alkat, azonban két sebesülttel az oldalamon nem szívesen szállok át egy másik hajóra, valahogy ki kell húznunk addig amíg a többiek elsütik a fegyvereiket; reményeim szerint ezúttal nem közelharcba célozva, mint ahogy az tegnap este tette a kalapos nemes. Mellesleg, én megyek előre, ahogy átlépek rögtön közeledni kezdek a kabin felé, ahonnan a többiek a zajongást sejtették.
This message was last edited by the player at 21:23, Thu 07 Sept 2017.

Magam is felkeszulok az atszallasra, de azert megvarom nehogy valami elougorjon a a masik hajorol vagy a folyobol amig a tobbiek atmennek. Segitsegkeppen megjegyzest teszek.
-A hajon nem vegeztek eros sotet magiat, maximum a banditak es a mutansok miatt kell aggodni.
This message was last edited by the player at 14:24, Thu 07 Sept 2017.

In reply to Meselo (msg # 37):

Igyekszik megvizsgálni "biztonságos" távolságról a hullákat.
Nem megy át a másik hajóra, csak a Berebeli korlátjához lépve nézelődik.
Főleg a miért haltak meg és mutánsok vagy emberek-e részletek érdeklik és hogy a másik bárkán van-e sérülés, karcolás, küzdelem nyoma, ami a korábbi harcra utal.
Az sem mellékes, hogy a testek a bárka melyik részén és milyen helyzetben vannak.
Ha bármi arra utalhat, hogy a belsejéből kifelé menekültek, akkor ez figyelmeztető jel kell legyen.

- Voltak öregek, akiktől azt hallottam, hogy a bagolyhuhogás esetleg valaki, rosszabb esetben közülünk valakinek a halálát jelentheti. - jegyzi meg.
Mindenesetre amikor elindul Theodora a felderítésre kijelölt társakkal, akkor kissé összerezzen, de csak akkor fog megszólalni, ha már a kis vizsgálódása eredményét tudja.

Theodora, Gunther es Lucius atszallnak a masik hajora. Manfred tovabbra is a fakat furkeszi puskajaval, Johann kenytelen kelletlen odaall a korlathoz hogy amint Gunther kelloen tavol kerul atszalljon o is. Felix pisztolyaival a kezeben figyel, Amelia a hajo orraban all torokkel a kezben, Albert a barka kozepe fele (roll20 terkep frissitve)

Mikor a Theodora vezette csapat megkozeliti a kabinokat hirtelen ket fura szerzet ront ki a tarsasagra. Az egyiknek az arcat is szor boritja, mig a masiknak az orra helyen csor virit. Mindketten szakadt de egykor jonak tuno rohaban vannak, kezukben egyszeru de halalos fegyvert lobalnak ami jelenleg is voroslik a vertol.

Kezdemeny: (aki meg nem dobott az gyorsan tegye meg)
Albert 51
Johann 45
Felix 45
Lucius 45
Theodore 40
Mutansok 33
Manfred 32

Amelia ???
Gunther ???



This message was last edited by the GM at 07:44, Sat 09 Sept 2017.

Nem lepődök meg ahogy a visszataszító küllemű mutánsok ránk támadnak, ajkaimon egy néma fohásszal Myrmidiához azonnal akcióba lendülök: néhany apró lépéssel közölebb araszolok majd egy cselt követően egy támadórutint elkezdve török a hozzám közelebb lévő agresszor életére: nem pillantgatok oldalirányba, Manfred számára meghagytam, hogy figyelje a fákat, így biztosítva érzem a hadműveletünket, hiszen hangos dörrenés fogja jelezni, ha onnan is ellenségre kell számítanunk. Albert szavai kissé megnyugtatnak, átlagos esetben egészen biztosan nem járna az eszem sötét mágián a Birodalom minden szegletében, azonban a tegnap este kissé még mindig befolyásolja a gondolataimat. -Tartsátok a formációt! - szólok még a támadórutinom befejezése előtt, emlékeztetve társaimat a rendezett, effektív fellépés fontosságára.
This message was last edited by the player at 04:39, Sat 09 Sept 2017.

In reply to Meselo (msg # 53):



A kalpagos nemes amikor meglátja a két előretörő mutánst és azt is látja, hogy a lővonalába belelógnak, a másik hajóra átlépett társai, elkáromkodja magát
Azt a rézfánfütyülősrossebmindenit!
Majd nagy igyekezettel átsiet, továbbra is felemelt pisztolyokkal, a hajó orrába, az idegen hajóhoz simuló korláthoz és sebtében az immár tiszta célpontot nyújtó mutánsok felé durrant először az egyik pisztolyával.......


This message was last edited by the player at 20:53, Sat 09 Sept 2017.

In reply to Meselo (msg # 53):

A Berebeli orrából figyeli a többiek másik bárkára átlépését.
Amint a két mutáns felbukkan és meglátja őket, akkor először kicsit jobban rászorulnak az ujjai a szorongatott dobótőrre. Kicsit talán ez is közrejátszik abban, hogy a koncentrálni és célozni próbálása ellenére később messze nem olyan hatékony, mint Theodora vagy bárki más elvárhatná tőle.

In reply to Meselo (msg # 53):


A hajóra átteszem a lábam de nem azért mert azt parancsolták. Inkább csak lustán sétálok és nézelődök. Ezekből a férgekből nem sok mindent lehet elvenni hisz nekik sincs semmijük. De amikor megjelenik két immáron mozgó nyomorék akkor nem tehetek mást pajzsomat védekezésre emelem.
Hagyom hogy ők támadjanak meg, sebeim miatt egy jó visszatámadásban bízom inkább, és nem kockáztatok hisz sebeim állaga még mindig nem az igazi.

Miutan latom, hogy a tobbiek nem szandekoznak tulzottan atszallni, megteszem hat en (kiveve ha latok valamit ami miatt ennek nem lenne ertelme). Egyreszt igy nagyobb tuleroben leszunk a kutyak ellen, marsreszt pedig a mutansok megsemmisitese is legalabb annyira a Rend dolga, mint az osszes tobbi. Theodora melle-moge allok, keszen arra, hogy amint odaernek a kutyamutansok, rajuk csapjak.

A mutansokat meglatva Albert gyorsan reagalva szinten atugrik a masik barkara hogy az elso sorbol varhassa az ellent. Johann elozekenyen elore engedi. A fiatal magustanonc felzarkozik Theodora melle. Gunther igy hirtelen kisse eloreszoritva talalja magat a hirtelen tamadt tomegben. Mivel jobbat nem tehet pajzsa moge bujva varja a tamadast es az adodo alkalmat.

A hirtelen mozgolodas hatasara Amelia hirtelen eldobja a toret, talan tulsagosan is koran, vagy a hirtelen roham zavarta meg vagy a mozgas a latotere szelen. Mintha valami kozeledne sebesen a hajo fele a viz folott... Mindenesetre a penge atrepul a tamadni keszulo Theodora elott nem sokkal es a barka korlatjaba all rezegve.

Johann baltaval a kezeben kivar hatarozott arccal hogy ugy tunjon tenylegesen kozbe akar lepni.

Felix eddigre er a hajo orrahoz, es celzas nelkul csak lenduletbol kozelrol fejbe lovi a csoros mutanst. Theodora ekkorra mar majdnem utesi tavolsagra ert. A szetfroccseno agyvelo beteriti Myrmidia felszenteles elott allo papjat.

A sajat tarsaik altal okozott zavar kisse meglephette Theodorat es Luciust is, elore rohanva tobb gyenge tamadast inditanak es habar a kutyafeju nem tunik rettentoen jo harcosnak igy is csak aprobb sebeket kepesek okozni neki. A kutyafeju szaja szinte habzik. Igaz hogy csak egy vassal megerositett szeklabat forgat de elegge vadul. Theodorat ugy meglepi a vad duh, hogy alig sikerul a pajzsat eleg gyorsan a tamadas utjaba rantani
Albert egy szivdobbanassal kesobb er oda es a tomegben csak egy aprobb dofesre futja neki. Alaposan beszoritottatok a kabinhoz, de ti is nagyon szorosan vagytok.

Hirtelen az eddig a vizfelszin felett suhano alak, egy no, deneverszarnyakkal a hatan landzsat szorongatva megprobalja felnyarsalni az orrbann allo Ameliat. Csak azert nem erte a tolvajlanyt teljesen varatlanul a dolog, mert az utolso pillanatban kiszurta a tamadot. Igy aztan felre birja meg rantani a fejet idoben a gyilkos landzsafej elol. A repulo no, immar lathatoan nem bagoly, tovabbrepul a barka folott hogy megfordulhasson. Manfred kisse lassan reagalt, de annyira nem, hogy a tavolodo lenyt ne probalja meg eltalalni. Fordulatbol utannalo, de lovedeke csak a deneverszarnyu mutans fulet viszi el es egy csunya sebet hagy az arcan. Manfred ledobva a puskat megprobal kardot rantani hogy felkeszulhessen a tamadasra.

A koraban a korlathoz rohano Felixet hirtelen a korlaton tulrol csapok ragadjak meg es probaljak a vizbe rantani

Kezdemeny:
Albert 51
Gunther 49
Amelia 47
Johann 45
Felix 45
Lucius 45
Theodore 40
Mutansok 33
Manfred 32

In reply to Meselo (msg # 59):


Miután rám ront a mutáns nem fogom már vissza, két gyors suhintást intézek felé. Sajnos a támadást elkapkodom így védekezésre már nem sok esély marad....

Kicsit csalodottan veszem tudomasul, hogy nem nagyon sikerult eltalalni a mutanst, de legalabb az elozovel Felix konnyeden elbant, es meg a ruham sem lett koszos, ellentetben Theodoraeval. Mindenesetre a kovetkezo alkalommal ismet megprobalom levagni a szornyet. Idonkent idegesen nezek oldalra a kabin fele. Nem lenne jo, ha valami oldalba kapna minket.

In reply to Meselo (msg # 59):



Felix mikor a csápok közrefogják és megpróbálják vízbe rántani, a meglepetéstől akkorát káromkodik, mint egy kocsis. Megfeszíti a testét és sikerül meghiúsítani az ismeretlen lény tervét. Megpróbálja kiszabadítani a kezeit és és eltéve az egyik üres pisztolyát előkapja a rapírját. Ha lát rá esélyt, hogy találhat, akkor rálő a legvastagabb csápra, ha nem akkor a rapírjával próbál vagdalkozni.
Mi a fészkes fene vagy te? Egy folyami kraken?
Kiáltja el magát közben. Egyrészt idegességében, másrészt mivel sohasem kérne segítséget senkitől, a büszkesége nem engedné, hátha a kiáltást mégis meghallja valaki és magától úgy dönt hogy segít neki.

Nem látszik az arcomon semmi megrendülés amikor a kutyamutáns feje szétcsattan előttem azonban rosszallóan pillantok el Herr Schwarzflagge irányába, ugyanis ha kicsit félrehordott volna a pisztolya, akkor most az én agyvelőm terített volna be mindent; erős elhatározás születik bennem, hogy fel fogom világosítani a társaimat, hogy nem kifejezetten előnyös az, hogy az életünkkel játszanak. Gondolatmenetem végén a beszorított kutyamutáns feje felé szúrok a lándzsámmal óvatosan, valószínűleg megpecsételve ezzel a sorsát, ha addig nem végezne vele valaki.
This message was last edited by the player at 17:16, Tue 12 Sept 2017.

Albert kisse paranoiasan sebezhetosegenek teljes tudataban igyekszik gyorsan letudni a harcot, egy ugyes vagassal kicselezi a mutans fegyveret es vegigvag a karjan.

Gunther a harcolok mogott kivar.

Amelia felkeszul masodik dobotorevel hogy ha a repulo leny kozel er akkor belevaghassa vedekezeskepen nehogy a veszedelmesnek tuno landzsan vegezze

Felix kialtasara Johann a segitsegere siet. Amig a pisztolyos nemes probalja megallni nehogy lerantsak es lefejteni magarol a veszedelmes csapokat Johann egy eroteljes baltacsapassal kettecsapja az egyik csapot, mire a masik is eltunik a barka korlatja mogott.

Lucius es Theodora is elorecsap, Lucius baltaja beleszalad a kutyafeju mellkasaba mig Theodora landzsaja atuti a torkat. Meg egy ideig rangatozik aztan eldol.

Manfred elokapta a kardjat de a szarnyas mutans latva tarsai halalat es Manfred lovesetol serulten elkezd eroteljes szarnycsapasokkal tavolodni
This message was last edited by the GM at 21:12, Tue 12 Sept 2017.

Kihúzom a lándzsámat az összecsuklani készülő mutánsból majd ahogy a test elernyed és többé nem jelent veszélyt, gyorsan végigterelem a tekintetemet a társaimon, sérülés nyomát keresem bármelyikőjükön, de mivel ilyet nem látok, ezért folytatom az akciót: -Engedj előre, nézzünk szét odabent! - mondom Albertnek aki jelenleg elállja a bejáratot; ezúttal is jómagam tervezek előre menni, s bár nem hiszem, hogy maradtak odabent, azért óvatosan, a pajzsomat védekezésre készen tartva kezdek behatolni ha a varázsló előreenged.
This message was last edited by the player at 15:40, Wed 13 Sept 2017.

Miutan Albert eloreengedi Theodora benyomul a kabinokba ahol rengeteg pusztitast lat, de statikailag semminek nem esett baja. Egy no csunyan megtepett, megragott holtteste teszi kisse gyomorforgatobba a kornyeket. Mutanshulla itt nincsen.

Idokozben a repulo mutans eltunik a fak kozott es Manfred is gyorsan atjon mikozben Johann es Felix figyel a korlatnal hatha a csapos valami ujra feltunik.

Manfred atvizsgalja a hullakat. Ugy nez ki ket emberi hulla van, az egyik idosebb mar jelentosen kozepkorubb mig a masik fiatal, erejeben teli. A legtobb mutanshulla a fiatal fiu korul van, ami nem csoda tekintve hogy ugy tunik lancing boritotta a testet, valoszinuleg valamifele katona vagy harcos lehetett. Manfred gyorsan le is rangatja a csizmajat hogy megmerje jo lenne e a labara - Neki mar nem lesz ra szuksege - magyarazza.

A mutans hullak kozul az egyiknek koponya szeru feje van kiallo szemekkel, egy masiknak hosszu madar labai, mint egy nagyra nott golyanak, egy harmadiknak meg bozontos farka es egy szeme ami az orra vegen nott. A mutansok felszerelese egytol egyik kezdetleges vagy szakadt.
This message was last updated by the GM at 20:07, Wed 13 Sept 2017.

Josef miutan a barkat stabilan kozelkormanyozta a korlathoz lep, elobb leles a vizbe latva mi tortent Felix-szel, majd atkiabal - Aru van a barkan? - majd halkabban, szinte csak maganak morogva megjegyzi - Nem artana valamit szerezni, hogy ne ures kezzel szaladgaljunk - persze nala a halk mormolas is olyan tud lenni, hogy aki a kiabalas utan figyelt ra ilyen tavolsagbol siman hallhatta az egeszet
This message was last updated by the player at 20:22, Wed 13 Sept 2017.

Ellépkedek a varázslótanonc mellett majd odabent annyi időre állok meg, hogy két oldalra elpillanthassak, majd amikor látom, hogy nem áll ugrásra készen senki, beljebb kerülök, hogy a többieknek is adhassak helyet. Sablonosan pillantok végig a földön fekvő testeken, akin esetleg úgy látszik, hogy még túlélő lehet azon próbálok életjeleket keresni, más dologgal egyenlőre most nem igazán tervezek törődni. Amennyiben tudok még lentebb/beljebb hatolni a bárkában, úgy kissé rosszalló hangnemben jelzek Manfrednek, hogy előbb bizonyosodjunk meg róla, hogy minden mutáns meghalt a hajón, addig senki se álljon hozzá a hullák kifosztásának - ezt olyan hangerőben teszem meg, hogy a kintiek is halhassák; hangom kissé feszültebb a szokásosnál. Ha nincs már hol szétnézni, úgy hagyom Manfredet csizmát fosztani.

Manfred a felszolitasra bolint majd modszeresen nekiall "halalos sebeket" osztogatni a hullakon biztos ami biztos alapon. Idokozben Theodora a fedelzetet atnezi es szep lassan a rakter bejaratahoz er. Benyitva ugy tunik minden erintetlen. Johann idokozben odaerkezett szinten belesni es meg is jegyzi - Nem rossz fogas - utalva arra hogy a rakter jelentosen meg van rakva zsakokkal es ladakkal

(Aki odamegy meg az mindenki dobjon eszlelest)
This message was last updated by the GM at 14:30, Thu 14 Sept 2017.

Theodora lenez, minden rendben levonek tunik, amig Johann meg nem jegyzi - Mi volt ez? - elegge gyorsan Theodora mode huzza be a fejet - Patkanyok? Biztosan patkanyok, mi lett volna mas - de azert gyorsan tesz par lepest hogy minnel tavolabb keruljon a lejarotol.
This message was last updated by the GM at 15:24, Sat 16 Sept 2017.

Szétnézek a raktár bejáratához érve, s már éppen elindulnék visszafelé amikor Kastor megszólal. Az imént ellazult testtartásom ismét katonássá, ugrássá késszé válik, miközben lándzsám hegyével pásztázom a helységet ellenség után kutatva: -Nézzünk szét! - szólok a mögém hátráló Kastornak, miközben elhessegetem a korábbi történtek miatt kialakuló lándzsás patkányok véresen fenyegető képét. Már csak az hiányozna... -Honnan hallottad? - kérdezem, kissé sürgetőbben ha a férfi iménti felszólításomra tovább hátrálna, miközben elsősorban az árnyékos helyeket figyelem, megbúvó mutáns vagy túlélő hajós után kutatva, de addig tapottat sem mozdulva míg Kastor meg nem jelöli az irányt.

Johann kenytelen kelletlen visszafordul es a ladak fele mutat. Theodora es nyomaban a kelletlenul kozeledo Johann amennyire halkan csak tudnak leindulnak es a ladak kozott haladva Johann hirtelen rabok egy ladara aminek ugy tunik nincs rendesen lerogzitve a fedele.

Ahogy kezd a viszonylagos sötéthez egyre jobban hozzászokni a szemem úgy egyre magabiztosabban közeledek a ládához amire Kastor rámutatott, majd amikor egészen közel értünk hozz megszólalok: A neven Theodora, legyőztük a hajót támadó mutánsokat, most már felfedheted magad, nem fogunk bántani! - szólok elég hangosan ahhoz, hogy biztosan meghallja a bújkáló idegen, majd ha nem történik semmi, a lándzsám hegyével óvatosan megkopogtatom a ládát, hátha kiugrik belőle, bárki legyen is az. Ha nem történik semmi úgy közelebb lépek Kastorhoz és a fülébe súgok: -Oldalról egy hirtelen mozdulattal nyisd fel a láda tetejét! Ne aggódj, vigyázok rád ha megtámadna! - mondom a férfinek, majd készenlétben várakozok. Ha nem lenne tele mind a két kezem akkor magam tenném meg ezt, de így rá hárul ez a feladat. Mellesleg, nem hiszek benne, hogy egy mutáns bujkálna, sokkal valószínűbb, hogy a legénység egy túlélő tagjával van dolgunk aki meglehetősen félhet.
This message was last edited by the player at 16:58, Mon 18 Sept 2017.

Theodora szavaira semmi sem tortenik, igy Johann lathatoan nagyon kelletlenul de felreloki a lada fedelet mikozben gyorsan fedezekbe probal ugrani. Egy fiatal lany "ugrik" fel, felig a ladaban felig kilogva abbol egy kisse nevetseges meretu tort szorongatva csap korbe parat, de se eleg koncentracio se tulzott harci tudas nincs a csapasok mogott igy meg eselye sincsen hogy barkiben kart okozzon. Mikor latja hogy nem mutansok vagytok visszarogy a ladaba lathatoan megkonnyebulve sohajt parat
This message had punctuation tweaked by the player at 17:35, Mon 18 Sept 2017.

Johann feltapaszkodik osszeszedve megkopott onerzetet es vagy az o kerdo tekintete vagy Theodora korabbi szavai jutottak el hozza, de vegul megszolal. - Koszonom. Elek. - majd kicsit megkesve de kapcsol - Renate. Hausier, utazo kereskedo Grunburgbol - elkezd kikaszalodni a ladabol - Ez szoros volt, azt hittem vegem lesz - majd korbenez az ismeretlne arcokon - Herr Segel? Vagy a fia? - teszi fel kerdo hangsullyal
This message was last updated by the player at 21:14, Mon 18 Sept 2017.

Amint van egy kis szusszanasnyi idotok jobban is meg tudjatok nezni magatoknak Renate-t. Nem kell nagy kepzeloero hogy eldontsetek harcot nem sokat lathatott meg, de kepzeloero kellett hogy legyen benne hogy kepes volt elbujni a mutansok elol. Pancelt vagy fegyvert nem igazan lattok nala, egyedul a korabban lengetett tor tunik fegyverkent hasznalhato targynak nala. Egyszeru amde elegge rikito szinu es mintas ruhaja es egy voros salja van amivel valoszinuleg korabban a hajat foghatta ossze de most felig a hajaban felig a vallan van. Hollofekete kisse hullamos es most kulonosen zilalt haja es nagy kerek fulbevaloi vannak. Kinezetre nem latszik tul idosnek, de a szemei alapjan ugy tunik azert mar lathatott par dolgot, nem csillog bennuk artatlansag vagy tulzott kivancsisag. Az arca alapjan nagyon atlagos, nem kulonosen szep, de kulonosen csunya vonasai sincsenek. Mindossze olyan akire azt mondjak tizenketto belole egy tucat.

A ladabol egy nagyobb csomagot is kiemel maga utan, valoszinuleg akarmi is volt alapvetoen benne az vagy alaposan osszetort vagy alapbol is ures volt.

In reply to Meselo (msg # 77):

Felix még sokáig vizslatja a vízfelszínt a csápos izé után kutatva. Aztán ha negyedóra múlva sem jön elő, akkor megnyugszik és elteszi a fegyvereit és a többiek felé fordul
Láttátok azt a csápos izét......mint valami óriás polip. Majdnem lerántott a mélybe. Egyszer egy bretóniai ex-hajós mesélt ilyenekről, hogy a nyugati tengereken riogatják a hajósokat ezek a lények. Jó, jó persze.....tudom, hogy ez egy folyó és az a csápos izé, biztosan csak egy mutáns volt....de akkor is.......mitől nő meg ilyenre egy mutáns? Felfoghatatlan!

Manfred gyorsan megtolti a fegyveret a hajo fedelzeten aztan valaszol Felix kerdesere - Tartok tole utazokon - kacsint egyet hozza es elvigyorodik mint aki jo poent mondott majd nekilat atnezni a hullakat.
This message was last updated by the GM at 21:23, Tue 19 Sept 2017.

Hátrébb lépek ahogy a fiatal nő elkezd a tőrével hadonászni majd amikor végül megnyugszik és kiszáll a ládából alaposan végigmérem a félhomályban: az igazi vándorcigány megjelenésű lánynak úgy tűnik, hogy nagy rutinja van a harc elkerülésében, legalábbis az alapján, hogy még mindig él; sok emberrel találkoztam már akik megvetően néznek mindenkire aki striganyosan öltözködik, úgyhogy valószínűleg sokszor akarták már ellátni a baját.. Ebből kiindulva nem csoda, hogy inkább a menekülés mellett döntött és nem a harc mellett. Amikor bemutatkozik majd valami zsák féleséget kezd kivenni a korábbi búvóhelyéről, halkan válaszolok: -Sajnálom, de nem élték túl, halottak voltak mire ideértünk. - válaszolom a Renatenak. -Ő itt Kastor Lieberung, jómagam pedig Theodora Steinhoff vagyok, Myrmidia pappá szentelés előtt álló beavatottja. - mutatom be magunkat, lassan, érezhető, hogy közben valami máson jár az eszem. -Altdorf irányába tartunk. - teszem még hozzá, majd utána megvárva, hogy kíván-e élni azzal, hogy velünk utazhat.
This message was last edited by the player at 13:14, Thu 21 Sept 2017.

Sohajt egyet a tobbiek halalhirere, de lathatoan kulonosebben nem lepte meg a dolog - Csak tegnap talalkoztam veluk Herzhaldban, de amikor azt a koponya feju valamit meglattam a fedelzeten. - razza meg a fejet - Nem vagyok tul jartas a harcban igy inkabb elfutottam es elrejtoztem hatha nem talalnak meg. - mondja vegul majd amikor Altdorfot emlititek felcsillan a szeme - En Weissbruckba tartok. Tartottam. Ha utba esik nektek Altdorf fele... Nem zavarnek - teszi gyorsan hozza
This message had punctuation tweaked by the player at 14:57, Wed 20 Sept 2017.

Néhány szívdobbanásnyi idő alatt végigszalad a fejemen a kalkulálás, hogy talán egy képzetlen fegyverforgató is elég lett volna ahhoz, hogy a kabinban elég ideig kihúzhassák amíg ideérünk, de ennek nem adok hangot, ugyanis lehetetlen eldönteni, hogy a lány jól döntött-e vagy sem. -Legalább számodra kedvezőbben alakultak az ütközet fordulatai. - jegyzem meg óvatosan. Ez nálam gyakorlatilag azt jelentené, hogy szerencséd volt, de nyilván nem a szerencse miatt élte túl, hanem a jó és rossz döntések láncolata miatt. -Amennyire a lehetőségeink engedik, megadjuk majd nekik a végtiszteletet. Ismerted a vallásukat? - teszem hozzá mikor a lány befejezte, nem kiemelve, hogy ez valószínűleg sekély sírt vagy esetleg folyóba dobást jelent egy rövid ima mellett; ha tehetem mindig tisztességes temetést rendezek a halottak számára, azonban nem szívesen tartózkodok sokáig ezen a partszakaszon, nehogy még több mutáns tűnjön fel. -Útba esik Altdorf felé, ugyanis a weissbruckbi-csatornán kívánunk végighajózni, ott megállni pedig amúgy is terveztünk, így még ez sem jelent plusz terhet. Gyere, ismerkedj meg az útitársaiddal! - hívom kintebb a lányt, majd ha úgy látom, hogy ennek megfelelően kíván cselekedni, elindulok visszafelé, ahol röviden bemutatom az ideiglenes útitársunkat a többieknek, illetve visszafelé is megteszem ezt, utána a holtakkal foglalkozok, először is megvizsgálva őket, majd végigmérve a társaimon, hogy ki milyen "igényekkel" viszonyul hozzájuk.

Miután a csata zaja elül a hullákkal nem foglalkozok ahogy a raktérbe lemenni sincs kedvem. Nem mint ha nem érdekelne mi van lent, hanem pusztán sokan sereglettek már így is le hogy tudjak én ott bármit is csinálni. Így a kapitányunk felé veszem az irányt.

- Ennek a bárkának már mindegy. Ezek a férgek kiirtottak itt mindenkit. De nem csak az áru az ami pénzé tehető hanem a ladik is. Hogy megy ez a kikötőkben, el lehet adni meg be tudjuk vinni egyáltalán? Csak mert nem pakolgatnék ha fölösleges....- vetem fel érdeklődve miután az áru után érdeklődik a kapitány.

Kifele menet Renate gondolkodik - Sigmar - mondja inkabb kerdezve mint kijelentve - Alig ismertem oket. De rendesnek tuntek. Az oreg, Fritz, probalta a fianak megtanitani a hajozas mesterseget. Nemreg szerelt le. Vagy legalabbis ezt mondta, de valami santitott benne - majd az esetleg kerdo tekintetekre hozzateszi - Beszelgettem veluk picit, de a vallas nem kerult szoba - mondja kisse bocsanatkeroen

Mikorra felertek Manfred mar szakszeruen lehamozta a lanckabatot es a lanccsuklyat a halottrol, ket meg hasznalhato kardot es egy nyilpuskat is talalt. a fedelzeten elejtve illetve uj csizmaban feszit. Renatara erdeklodve nez, de a tobbiek szintugy.

Majd a fedelzeten levo mutansokra nezve megborzongva hozzateszi - Meghogy csak szuletesi rendellenesseg. -
This message was last edited by the player at 20:15, Sun 24 Sept 2017.

Gunther kerdesere kozben Josef valaszol - Mondent el lehet adni ha az ember jo helyen probalkozik - majd mire mindenki kiert folytatja. - Az iratlan szokasjog szerint ha az ember egy ilyen barkat talal akkor ameddig a jogos orokos nem jelentkezik erte csak szimplan megmenti a haramiaktol es a pusztulastol. Az ha kozben keres is rajta picit csak annak az ara hogy a barka nem tuzifakent vegezte valahol - majd elvigyorodik - Persze ha tulsagosan lekopott mar a hajo neve es az elozo tulajdonosokat sem ismerte igazan... -
This message was last updated by the player at 21:59, Thu 21 Sept 2017.

Végighallgatva a lány mondandójának elejét lassan bólintok: -Szóval Sigmar. - válaszolom talán kissé egykedvű hangnemben, elsősorban azért, mert pont azt a választ kaptam mint amire számítottam: nem adtam túl sok esélyt arra, hogy a válasz Mannan lesz, hiszen a folyami hajósok között jóval kevesebben vannak mint azok között, akik a tengereket járják. Ahogy a többiek kérdő pillantását meglátom néhány szóban bemutatom nekik a lányt, majd a keresztneveket megemlítve a többieket is bemutatom neki, de többet nem igazán foglalkozom a dologgal, hanem Manfred és Josef segítségét kérem, hogy a két férfit eltemethessük a parton: nem kívánok sírokat ásatni velük, még sekélyt sem, eszközök híján, így aztán marad az, hogy letakarjuk őket néhány gallyal, vagy pokrócokkal, utána pedig elmondok néhány imát a lelki üdvösségükért. Nem vagyok Sigmar papnője, de valószínűleg nincs olyan egyházi személy a Birodalomban aki ne ismerné ezeket a sorokat, hála a Birodalom patrónusának elterjedtsége miatt.
Ha ezzel megvagyunk, megkérem Manfredet, hogy töltött puskával figyelje a partszakaszt, arra az esetre, hogyha visszatérnének a mutánsok, jómagam pedig Kastorral és Joseffel kezdek beszélgetni arról, hogy magunkkal tudjuk-e vinni a hajót, s arról, hogy az örökös el tudja-e vezetni egymaga, esetleg minket megtanítva a szükséges tudásra a kisegítő feladatok elvégzésére. A beszélgetés alatt többször is megemlítem, hogy arra gondolok, hogy kiváló eszköz volna a hajó arra, hogy elvigyen minket Nulnig, így Josef válláról is leemelnénk egy elég nagy terhet: azaz magunkat.
This message was last edited by the player at 01:40, Tue 26 Sept 2017.

Manfred biccent egyet Renata fele, Josef csak meglepetten nez. Aztan Theodora szavaitol vezetve gyorsan tulestek a bemutatkozasokon.
A temetes nem tart sokaig, eppen csak a minimalis munka es egy kis imadsag telik ki jelenlegi allapototokbol.
Manfred ujratoltott puskajaval a kozei partszakaszt figyeli arra az esetre ha ujabb tamadas erkezne.

Josef amennyire lehet megnezi a hajot - Nincsen semmi komoly baja. Kicsit megutodott, de attol meg utra kesz. Jofele kis barka ez. Nem annyira mint  Berebeli, de azert elmegy - mondja miutan korbenezett rajta es felmerte az arut is
- A rakomanyra szivesen segitek vevot talalni. Altdorfban mindent el lehet adni ha tudja az ember hova menjen. - vigyorodik el - Persze tisztesseges reszt kerek belole de igy igazsagos - mondja
Mikor felmerul hogy Johann elvezesse megjegyzi - Egy tapasztalt hajos par segitovel konnyen eliranyit egy ilyen barkat, foleg ha nem akar az ember felfele hajozni egy gyors folyasu reszen -
This message was last updated by the player at 08:46, Tue 26 Sept 2017.

A figyelem kozeppontjaba kerulo Johann kicsit eloszor meglepodik aztan kiboki - Eppenseggel el tudom vezetni - aztan gyorsan javit - A csaladom kereskedelmi flottajaban rengeteg ilyen volt, sokat lattam hogy vezetik ezeket - nomeg ut kozben is tobbszor segitett hatekonyan Josefnek igy tudjatok hogy nem teljesen idegen tole a hajozas
This message was last updated by the GM at 08:48, Tue 26 Sept 2017.

Csak félig meddig gondolom végig a dolgokat még mielőtt összevont szemöldökkel Kastorra nézek: -Kereskedő flotta? - kérdezem a férfit, a gyanakvást ami eddig a hangomban ült amikor ilyesmiről beszélt most már el kell játszanom, ugyanis most már nem kételkedek azokban a dolgokban amiket mond, hanem egyszerűen tudom, hogy hazugság. Tudom sajnálni ugyan amiért ilyen lehetetlen helyzetbe hozta magát, de továbbra is derogálnak a hazugságai, így ha még nem is kívánok ártani neki, kicsit megfuttatom a szerepéért - na meg aztán, taktikailag is ez a legmegfelelőbb döntés, hiszen lehet feltűnne neki, ha hirtelen el-el maradna az eddig tőlem megszokott gyanakvás. -Ha jól értem, akkor te magad is mindenképpen Altdorfba tartanál. Ez kedvező mindannyiunk számára, ugyanis így ketté oszthatnánk a létszámunkat, hogy mind a két hajón kellő mennyiségű legyen a legénység, az út alatt pedig megtanulhatnánk azokat az alapvető dolgokat amikre szükségünk lehet a későbbiekben. Akár Kastortól, akár tőled. - nézek először az örökösjelöltre, majd a kislevi hajósra. -Persze, nem ingyen... - teszem hozzá kissé kelletlenül, valószínűleg a kapitány örömére. -Altdorfban pedig már tudsz magad mellé új embereket szerezni, bármerre is vigyen téged az utad. Ha pedig Kastor nem boldogulna az árú eladásával, akkor abban is segíthetsz. - nézek kérdően a fiatal férfire, hátha véletlenül kiderül róla az is, hogy a kereskedésről is eltanult pár dolgot a családja flottájánál.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 90):

Renate felbukkanása kissé gyanús Felix számára. Sanda pillantásokkal követi minden mozdulatát. Persze úgy hogy ne legyen annyira feltűnő. Megfogadja, hogy a félszemét, mindig rajta tartja, hátha a végén kiderül, hogy az idegen nőszemély is valami mutáns vagy kultista. Elég volt már mára a kellemetlen meglepetésekből. Theodoráék hajózással kapcsolatos fejtegetései nem kötik le, ehhez nem ért, nem az ő dolga.

A masik hajorol atballagok az eredetire, bemutatkozom Renatanak, majd valaszolok Felixnek, habar van egy olyan erzesem, hogy nem szeretne valaszt kapni.
-Vannak olyan elmeletek, ami szerint a mutansok csak egyik tunete a vilagunkat sulyto rothadasnak, csakugy mint a demonok, adoszedok  es egyeb kartevok.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 90):

Theodora kerdesere Johann hummog majd hozzateszi - Vegulis megprobalhatom. Termeszetesen a csaladom csakis tisztesseges uzleteket vegzett de a tisztessegesen megszerzett arut tisztessegesen eladhatom. - fejezi be a hosszura sikerult kormondatot.
This message was last updated by the GM at 11:23, Wed 27 Sept 2017.

In reply to Albert von Nassau-Jungfreud (msg # 92):

Albert felvetesere Renate kisse szorakozottan valaszol - Hivatalosan nincsenek mutansok. - a raszegezodo pillantasok kereszttuzeben folytatja - Legalabbis ugy hallottam. Hatalmas csaszarunk Karl Franz rendelkezesei szerint a szerencsetlen szuletesi rendellenessegben szenvedoket kinezetuk miatt eluldozni vagy megolni gyilkossagnak szamit es az alapjan buntetendo. - nyel egyet es probal elmosolyodni idegessegeben. - Legalabbis nekem ezt mondtak. Egy adoszedo. -
This message was last updated by the player at 11:27, Wed 27 Sept 2017.

Josef jol hallhatoan horkant egyet - Adoszedo. Ugy viselkednek mintha mindent tudnanak pedig csak a kenopenzre utaznak - megkoszoruli a torkat miutan rajon hogy uj ember van a fedelzeten - Igy meseltek. Masok -
This message was last updated by the player at 11:29, Wed 27 Sept 2017.

-Sajnos bölcs Császárunk a jelek szerint nem megfelelő tanácsadókkal van körbevéve. - teszem jómagam is hozzá, nyilván senkit sem meglepve, hogy van véleményem ezekről a dolgokról s valószínűleg az sem ér senkit váratlanul, hogy rögtön katonai témára terelődik a mondandóm: -A beszedett pénzből, megfelelő hatalommal, egy arra alkalmas katonai vezetőség képes volna a hadsereggel rendet tenni az utakon és az ilyen esetek mint ez, nagyon ritkává válnának. - mutatok a lándzsámmal a hozzám legközelebb lévő halott mutáns irányába. -Főleg ha a város,- és útőrség is a hadsereg irányítása alá kerülne. Megszűnne a korrupció is, rend lenne. - valószínűleg az mindenki számára egyértelmű, hogy a megfelelő katonai vezetőség egyértelműen Myrmidia tanításait követő emberekből tevődne össze, ahogy annak lennie kellene. -Megoldódhatna a mutáns gyermekek problémája is. - teszem még hozzá. -De szerencsére így is sokan inkább a papságra hallgatnak és maguk vetnek véget a torzan született utódaik életének és halva születettnek mondják őket, még mielőtt megtévelyedve felnőnének és azokból is hasonló törvényen kívüliek lennének. - mondom, kicsit talán túlzottan természetességgel beszélve a gyerekgyilkosságról, majd kicsit elkomorodik az arcom: -Vagy ami rosszabb, bestiaemberekhez verődnének. Manfreddel sok hasonlót láttunk. - nézek néhány pillanatra az említett katona irányába.

-Szerintem pedig egyikonk sem forog olyan korokban, hogy eldonthessuk, a csaszar mit es miert tesz.- megvonom a vallam -Ha esetleg egyszer olyan helyzetbe kerulunk, hogy fontos donteseket hozunk, akkor majd eldonthetjuk mi a legjobb otlet.
Nem kommentalom sem az adoszedok, sem pedig a papok dolgat, hiszen nyilvanvalo, hogy csak a varazslorendek tudnak megmondani mikent kene a donteseket meghozni, hiszen mi ertunk ahhoz hogy kell megallitani a sotetseget.

-Valóban nem, de ez szerintem egyáltalán nem baj. - válaszolom a kölyökképű varázslónak. -Nálam tanultabb, képzettebb és bölcsebb emberek dolgoznak azon az ügyön, hogy a Császárhoz a jelenlegitől eltérő tanácsok is eljussanak. Egyházam sajnos erős ellenszélben van a Birodalom határain belül, de ettől függetlenül meggondolatlan dolog volna lebecsülni a lehetőségeinket és a talpraesettségünket. - néhány szívdobbanásnyi időre elhallgatok, majd továbbra is a férfit figyelve enyhén vállat vonok: -Beavatottként nagyon kevés a szavam az egyházamon belül, de próbálom segíteni a helyzetünket ahogy csak tudom. Beszélgetek az emberekkel, elmondom nekik milyen úton is lehetne haladni, és ha csak havonta néhány emberben szimpátiát tudok kiváltani az egyházam irányába, akkor már sikeres volt a küldetésem. - magyarázom, majd kissé elszomorodó tekintettel megcsóválom a fejemet: -Ezért is lett volna jó, ha a nyilvánosság előtt le tudjuk buktatni az Ordot. Most mindenki tiszteletét tenné Myrmidia templomába, de még a varázslók megbecsülése is nőtt volna az átlag ember szemében. - nézek a férfire, majd ismét lemondóan, óvatosan megcsóválom a fejemet. A rövid időre távolba meredő tekintetemből jól sejthető, hogy azok a dolgok járnak a fejemben, amiket akkor tehettem volna az egyházamért, hogyha sikerül bebizonyítanunk az Ordo korruptságát.
De nem töltök túl sok időt búslakodással, helyette inkább - ha Albert nem tesz még hozzá valamit ehhez a beszélgetéshez - Kastort és Josefet kérdezgetem arról, hogy pontosan mit is kell tennünk ahhoz, hogy útra kelhessünk mind a két hajóval. Kell-e javítanunk a hajót, vagy kihúzni valahogyan mert ha jól sejtem megfeneklett ahogy a partra sodródott.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 96):

Theodora kerdesere Manfred komoran bolint majd kikop egyet. A leginkabb felhasznalhatonak talalt "kimentett" lanckabat es csuklya osszehajtogatva ott pihen a labainal mikozben meg mindig a fakat lesi - Talan mar nem jonnek vissza - mondja vegul, de nem nagyon veszi le azert a szemet a parttol tulsagosan is kozel kezdodo erdorol
This message was last updated by the GM at 12:32, Wed 04 Oct 2017.

A beszelgetes alatt Josef korbenezte a barkat es most vegul kifejti a velemenyet - Ha az a csapos valami nem ter vissza eleg konnyen ki birjuk majd szabaditani a barkat. Aztan vagy ossze lehet rogziteni vagy kulon levezetni. Weissbruckban meg ugyis lehet talalni par acsot akik kijavitjak az aprobb hibakat - mondja a ra jellemzo optimizmussal
This message was last updated by the player at 08:15, Thu 28 Sept 2017.

Josef mondandója közben az arckifejezésem elárulja, hogy nem nagyon hallottam még olyan dologról, hogy két bárka egymáshoz rögzítése, de azt is, hogy tetszik az ötlet. -Rendben, rögzítsük egymáshoz a két hajót, több időnk marad sok dolgot végiggondolni. - válaszolom a kapitánynak, majd végigpillantok a többieken is, hogy van-e valakinek ellenvetése a dologgal kapcsolatban. Ha nincs, akkor várakozva pillantok Josefre (vagy ha kell, szóban kérem meg rá) hogy kezdje el levezetni a "hadműveletet".

Gunther, Lucius es Felix hathatos segitsegevel Josefnek sikerul tenyleg kiszabaditani a barkat, utanna Johannal munkahoz latnak. A serultebb szerkezetet a Berebeli utan kotik mintegy vontatoban. Ahogy Josef magyarazza termeszetesen ez elegge veszelyes de nem sokaig kell kitartani, a joval nehezebb hatso hajo ha rosszul iranyitjak kifordithatja a Berebelit a sodrasbol. Johann, Lucius es Amelia a hatso barkara szallnak es probaljak egyenesben tartani hogy kovesse a Berebelit.

Vegul nehezebbnek bizonyul mint gondolta Josef. A sodras tobbszor is bicskaba akarja hajlitani a barkakat es vegul par ora utan inkabb arra veszi ra hogy a ket barka egymas mellett, lazan kikotve haladjon ami sokkal szerencsesebbnek bizonyul. Masfel napnyi ut utan vegul kora delutan erkeztek meg Weissbruck varoskajahoz.

(Egynapnyi gyogyitas lehetseges, illetve direkt adtam lehetoseget hogy ha vaalmit akartok erkezes elott azt meg megtehetitek... Ha nem akartok semmit se problema akkor a kovetkezo reagomnal ki is kottok)
This message was last edited by the GM at 21:55, Thu 28 Sept 2017.

Miután sikerült biztonságos módszert találni a hajók rögzítésére, hozzálátok néhány dolog végrehajtásához. Először is Manfreddal beszélgetek a zsákmány sorsáról. Azokat a felszereléseket amiket nem használnánk úgyis eladnánk és elosztanánk a kapott pénzt, így aztán mivel Manfrednak a láncing bitzos nem kell, arra igényt tartok, meg megtudom ragaszkodik-e a csuklyához. Egy darabig rágódok azon, hogy hullafosztott felszerelések ezek, mint ahogy azt korábban is tettem párszor, de úgy érzem ideje kicsit jobbn mérlegelni a hátrányokat amikkel rendelkezek, s ezek között ott van az, hogy szegény háttérrel rendelkezek, s egyházamtól nem várhatom el, hogy ennél is több anyagi jóval lásson el, úgyhogy alkalmazkodnom kell ehhez a helyzethez. Talán kicsit más, ehhez hasonló szokásomat is célszerű volna magam mögött hagynom, sokat tanultam utam során és kezd az az érzésem lenni, hogy vannak dolgok amikhez a Birodalom zord és rosszindulatú világában nem ragaszkodhatok, mert a vesztembe fogok szaladni. Úgy érzem ilyen ez is - soha nem fog belőlem bölcs és tiszteletre méltó papnő válni ha úgy végzem mint ezek a szerencsétlenek a hajón. A páncél fontos, s bár lopni nem lopnék meg senkit, hiszen az Ranald módszere, de a holtaknak nincs már rá szüksége - de nekem az utóbbi napok tendenciája alapján egyre inkább igen.
Ezt követően Renateval beszélgetek ha van rá lehetőségem. Új dolgokat mindig szívesen tanulok, így származásárol és mesterségéről érdeklődök. Honnan jött, miért hord strigany ruhákat, meg persze arra kérem, meséljen egy keveset a szakmája fortélyairól. Az is érdekel, mit fog csinálni Weissbruckban, hiszen annyira nem nagy település az, de azt is szívesen hallgatom végig, hogyha esetleg az utazásai során hallott valami érdekeset.
Alberttel is elbeszélgetek, ha lehet négyszemközt, ugyanis érdekelne, hogy hogyan tervezi értesíteni a rendjét és az, hogy nagyjából mit is fog mondani. De a többiekkel is váltok néhány szót további terveimről: ha az egyházam jóváhagyja a nyomozásomat, akkor tovább folytatom azt és érdekelne, hogy kikre számíthatok. Nem ígérek semmit anyagi szempontból, de némi zsoldot mindenképpen fogok tudni fizetni, ha a kereskedelem jövedelmezőnek fog bizonyulni. Közben pedig mindig próbálok némi segítséget kérni a többiektől, ugyanis fel kívánom jegyezni, hogy milyen áruk is vannak a hajón, hogy később megkönnyítse a dolgunkat kereskedés közben.
Másnap reggel ellátom a sérüléseket, közben pedig ha van rá módom, Kastort is odahívom és elmagyarázom neki mit is csinálok és miért. Tegnap sok dologra rájötttem, részben arra is, hogyha velem történne valaki, senki sem tudna esetleg az életemet megmentő ellátásban részesíteni, Kastor pedig amúgy sem nagyon veti magát bele a harc hevébe, úgyhogy ideális választásnak tűnik. Ezt követően hozzálátok ahhoz, hogy reggelit készítsek - ha valaki segít azt szívesen fogadom, de ha nem az sem zavar, ugyanis így legalább felügyelni tudom, hogy a készleteink jól és pontosan legyenek felhaszálva.
Mikor - valószínűleg - Josef jelzi, hogy közeledünk Weissbruckhoz, éppen egyszerű, zsákvászon ruhákban gyakorlatozok az egyik hajón, ezúttal a tegnap zsákmányolt kardok egyikével.  Ha valaki esetleg gyakorolni akar, szívesen teszek eleget a kérésének. Mikor pedig a hamarosan következő kikötés híre eljut hozzám, elindulok, hogy felöltsem beavatotti öltözemet illetve páncéljaimat.
This message was last edited by the player at 21:30, Sun 01 Oct 2017.

Renaterol kiderul hogy mindenfele aprobb femdologgal uzletel. Labasok, tuk, kesek lapulnak a taskajaban. A striganys viseletre valo kerdesre meglepettnek nez, ugy tunik neki eddig fel sem tunt a dolog. Vagy az is lehet csak nagyon titkolja valami miatt. Mindenesetre szivesen mesel par dolgot amit megtudott... Elmondja hogy korabban az uton akart haladni es csak azert valasztotta a folyot mert hallotta hogy Blutrochban, ami egy kis falu a Bogenhafent Weissbruckal osszekoto uton valamifele betegseg kiirtott mindenkit. Voros pettyek jelentek meg az embereken es aztan. Szoval ugy dontott, hogy jobb a folyon menni, aztan ugy nez ki ilyen napja volt, hogy az ut es a folyo is tulontul veszelyes. Lehet ez nem az a kornyek ahol kereskednie kene.

Johann erdeklodve figyeli Theodorat gyogyitas kozben. Latszik hogy meg sosem csinalt ilyet de jo esze van es nem gyakran kell elmondani neki a dolgokat hogy megjegyezze oket (De persze meg csak a tanulas elejen jar)

Ahogy kozeledtek a varoskahoz latjatok, hogy tobb hajo is bent van eppen es egy kisebbfajta piac jellegu dolog alakult ki a kikotoben. Valoszinuleg a kisvaros csomopont jellege miatt vannak akik szeretnenek gyorsabban megszabadulni az arujuktol mig masok meg a rovid ido alatti hasznot latjak vagy mas iranyba vinnek tovabb a dolgokat. Mindenesetre semmi nyomat nem latjatok hogy barminemu keszultseggel varnanak titeket.

Segitek Theodoranak es a tobbieknek elsosorban a zsakmany osszeirasaban, masodsorban pedig a pakolassal is, ha nagyon muszaj. Magam is tovabb akarom folytatni a nyomozast, de hozzateszem, hogy nekem Altdorf hazai palya, ugyhogy nyugodtan kerdezzenek ha meg nem jartak itt. Azt is hozzateszem, hogy mindenkeppen be kell szamolnom a rendhazamnak az Ordo tevekenysegeirol de ha nem akarjak, a tobbieket nem nevezem meg. Semmi hatranyunk nem lesz tole ellenben tamogatasra es talan kozvetlen segitsegre is -talan- szamithatunk. Ahogy feltunik a varos otthonos kepe, az utazasom ota talan eloszor lazulok el. Talan ma este meg igazi agyban is aludhatok.
-A civilizacio elonyei.
Mormolom magam ele.
This message was last edited by the player at 15:32, Mon 02 Oct 2017.

A rakomanyt osszeszamolva osszesen 75 zsaknyi gyapjut talaltok zsakokban es ladakban tarolva vegyesen illetve ket kisebb ladaban voros es sarga kelmefesto koveket.

Enyhén elmosolyodom amikor Albert arról beszél, hogyha valaki kéri, akkor nem nevezi meg őt a rendje előtt amikor az Ordo tevékenységéről számol be. Egyrészt azért, mert ezt nem hiszem el, nincs oka titokban tartani bármelyikünk nevét, másrészt pedig azért, mert nem is kérnék tőle ilyet. -Nyugodtan megemlítheted a személyemet és az egyházam kiemelt szerepét is a rended előtt, nincs titkolnivalóm a... varázslók előtt. - magyarázom, mondandóm végén kicsit elbizonytalanodva a fogalmazást illetően, de ezt a pillanatnyi zavartságot hamar elmossa a mondandóm további része: -A nálam található bizonyítékokat is a rendelkezésetekre bocsátom, mindössze annyit kérek, hogy idővel azok megfelelően legyenek alkalmazva, azaz segítsetek abban, hogy az igazságszolgáltatás utolérje az Ordot. Én Herr Ruggbrodernek kívántam elküldeni őket, aki a báró elé vitte volna a bizonyítékokat, de gondolom a rended ennél hatásosabb módszerekkel rendelkezik. - tegnapi lemondó hangnememnek már nyoma sincs a beszédemben, úgy tűnik, hogy az este átgondoltam pár dolgot és beláttam, hogy talán rövid úton nem sikerült abszolút nyertesnek kikerülni a szituációból, de mostani határozottságomból ítélve ez már nem aggaszt, érezhetően bármire hajlandó annak érdekében, hogy egyházam hosszú távon győztesen kerüljön ki a Bögenhafenben történtekből.

Ahogy végre kikötünk teljes harci díszben szállok partra - nem hiszek benne, hogy a múltkori ütközetet túlélő tileai zsoldos bármilyen módon megpróbált volna besározni minket, de ettől függetlenül azért megfelelő óvatossággal kezelem az esetlegesen túlzottan gyanús, minket sokáig figyelő tekinteteket. A kisebbfajta piacban körbekérdezősködök, hogy tud-e valaki esetleg olyanról aki pont afféle dolgokat szeretne vásárolni mint amivel mi is rendelkezünk, ezen felül pedig természetesen bármilyen gondolkodás nélkül beszállok bármilyen beszélgetésbe ami esetleg a mostanában egyre veszélyesebb utakkal kapcsolatos, s természetesen probléma nélkül Myrmidia tanításait felemlegetve próbálom az emberek gondolkodásmódját a megfelelő irányba terelni.

Minannyian kiszalltok es kicsit nezelodtok az arusok gyurujeben. Jobbara csak egyszeru hazalok mint Renate, de vannak paran akik nagy mennyisegekben arulnak, zsaknyi buzat vagy eppen szottest. Az arusok kozott par kobor mutatvanyos probal penzt szerezni. Vagy keson erkezhettek a Schaffenfestre vagy mar tavoztak onnan es ut kozben meg probalnak egy kis extra betevohoz jutni. Igy aztan par zsonglor es es egy furulyas teszi meg vegyesebbe a kepet a kis varoska kikotojeben.

Mindannyian nezelodtok, vizsgalgatjatok az arut vagy eppen az eloadast figyelitek amikor egyszercsak holtravalt arccal felbukkan Johann es ugy hogy lehetoleg rajtatok kivul senki mas ne lassa (meg akkor is ha ez szinte lehetetlen) mutatja a jobb kezet. Lila. Mintha valaki tintaba martotta volna.


This message was last edited by the GM at 17:54, Wed 04 Oct 2017.

In reply to Meselo (msg # 108):

Felix is kiszáll a partra természetesen. Körbenéz az árusokon és a zsonglőröket és a furulyást is megnézi. Kicsit csalódottan elfintorítja az orrát és arcát grimaszolja a szegényes kínálatot látva. Ez lenne, az a híres Schaffenfest? Azért ennél egy kicsit többre számított. Na mindegy, legalább nem kell pénzt költenie, mindenféle vacakra, gondolja, amikor meglátja Johann lila kezét.
Mint a leprástól, úgy húzódik hátra, nehogy elkapjon valamit. Még a fegyvere markolatára is ráteszi a kezét, a biztonság kedvéért.
Maradj ott ahol vagy! Lehet fertőző.
És továbbra is megtartja a tisztes távolságot Johanntól.

Jómagam is hátrálok egy lépést amikor meglátom Kastor kezét, de rögtön utána közelebb is lépek, hogy kicsit jobban takarjam - ha esetleg valami fertőző, akkor valószínűleg már úgyis mindegy. -Fel a hajóra! Most, és dugd el a kezed! - parancsolok rá a férfire, hogy legalább a körülöttünk lévő emberek ne betegedhessenek meg. Menet közben azonban lassanként a múltkor itt és Altdorfban történt események jutnak az eszembe és lassan kezd rosszabb forgatókönyv is az eszembe jutni. Talán azok a lila kezes testek is kapcsolódhatnak az esethez? Ráadásul csak a jobb kezén? -Fogtál meg valamit? - kérdezem ha egyszer odaértünk, miközben odavetek egy rongydarabot Kastornam. Többször is Albertre pillantok, kissé kérdő tekintettel, lát-e mágikus szemeivel bármi furcsát Kastoron.
This message was last edited by the player at 12:20, Thu 05 Oct 2017.

Johann kisse idegesen nez de rejti a kezet azert - Ket arussal beszelgettem. Ok jottek oda. Aztan fura jeleket mutattak, gondoltam hatha megtudok tobbet, utanoztam oket es... - nyel egyet - Az egyik megragadta a kezem es ilyen lett. Mire megszolalhattam volna mar el is tuntek a tomegben - torolgetni kezdi a kezet egy rongyba es ugy tunik jon le az anyag - Mit akarhattak? - kerdezi latvanyosan aggodva
This message was last updated by the GM at 14:54, Thu 05 Oct 2017.

Amikor odaerunk, szep lassan lekaszalodom a hajorol  es szivok egyet a varoska levegojebol. Amig nezelodom, Johann mar bele is dugta a kezet a latrinaba, ezuttal szo szerint. Megcsovalom a fejem, foleg miutan elkezdi torolgetni magat es ugy tunik lejon az anyag.
-Nem voltal meg varosban? Itt az a szabaly, hogy ha barki odajon hozzad, nem veszel rola tudomast. Tele vannak az utcak tolvajokkal es egyeb gazemberekkel.
Elgondolkodom, vajon mi lehet ez az anyag.
-Milyen jeleket mutattak azok az emberek es hogy neztek ki?
This message was last edited by the player at 13:51, Fri 06 Oct 2017.

Láthatóan megkönnyebbülök amikor a törölgetés hatására a lila festék (?) elkezd eltűnni a férfi kezéről, bár azért teljes felszabadultság még nem látszik rajtam: -Utánoztad a jeleket?... - nézek láthatóan értetlenkedve, felvont szemöldökkel a férfin, majd egy sóhajtás keretein belül megcsóválom a fejemet: -Az örökségeddel lehet kapcsolatos. Lila kezes tetoválások a holtakon, majd most ez a lila kéz... Talán üzenet, figyelmeztetés, ha valami konkrétat akartak volna akkor egy papírt nyomtak volna a kezedbe. - fejtegetem a véleményemet. -Gyanítom, hogy már köddé váltak, de azért próbáljuk megtalálni azt a két árust. Már ha úgy gondolod, hogy felismernéd őket.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 113):

Felix megkönnyebbül amikor kiderül, hogy Johann kezéről lejön a lila folt, majd Theodora felvetésére azonnal jelentkezik
Gyerünk kapjuk el azokat a gazfickókat! Még nem mehettek olyan, messzire. Kisebb szerencsével el is kaphatjuk őket. Gyere Johann mutasd kik voltak azok!
Azzal, a kalpagos nemes, hogy jó példával álljon elő,  előresiet és visszanézve várja Johannt és a többieket, hogy megkezdjék az üldözést.
És hogy néztek ki azok az imposztorok?

Albert majd Felix kerdesere Johann megvonja a vallat - Atlagosan neztek ki. Bajszos volt az egyik, es diszes kalapja volt. A masik meg egy sargas kopenyt hordott es hosszu arca volt. Es a szokasos jeleket mutogattak. - majd miutan nektek ez latvanyosan semmit nem mond hozzateszi - Az egyik az orrat vakarta meg a fulebe dugta az ujjat - hogy megismerne e oket kisse bizonytalanul bolint aztan a tomegbe nezve a tavoli felen ket alakra mutat akik ugy tunik hasonloan neznek ki, de korbenezve azert a hosszukas arc, a bajusz meg az emlegetett oltozkodesi dolgok egyaltalan nem ritkak. Ha nagyon akarnatok talalnatok tobb hasonlo parost is
This message was last updated by the GM at 07:03, Mon 09 Oct 2017.

-Váljunk szét kétfős csoportokba és a gyanús embereknek a téren mutogassuk ezt a jelet. Nem olyan nagy ez a tér, ha valamelyikőnk választ kap, akkor együtt el tudjuk már kapni őket...de kik is ezek?
Kezdek gyorsan beszélni miközben kémlelem a tömeget és fel nem foghatom, hogy mi a Sigmar szerelméért akarunk követni egy titkos szektát ami lilára festi a kezeket. Ez látszik is az arcomon.
This message was last edited by the player at 21:11, Mon 09 Oct 2017.

Nem kifejezetten rajongok az olyan akciókért mint ez, ugyanis amint az imént is említettem, valószínűleg már eltűnt az a két férfi, de nem látom annak sem értelmét, hogy ne foglalkozzunk az üggyel, így Felix és Albert lelkesedését látva bólintok: -Rendben, próbáljuk meg elkapni őket. - válaszolom, majd Albertre nézek: -Később elmondjuk amit tudunk. A szétválásban egyet értek, de én nagyon ellenzem, hogy elkezdjétek ezt a jelet mutogatni, nem tudhatjuk mit jelent, bajt hozhat ránk ha mondjuk egy városőr meglátja és felismeri. - magyarázom. -Viszont az a festék kézfogás közben került Kastor kezére ha jól értem, úgyhogy ha az a férfi még itt van, vagy a kezét fogja törölgetni éppen, vagy dugdosni fogja. Én Manfreddel tartok, te vidd magaddal Luciust, aztán majd itt a hajón találkozunk.
This message was last edited by the player at 21:19, Mon 09 Oct 2017.

Gyorsan szetbomolva a ter egyik sarkan lattok ket gyanus alakot amibol az egyik eppen a kezet torolgeti. A leiras is illik nagyjabol rajuk amit Johann adott nomeg nem is tunik ugy mintha az aru kulonosebben erdekelne oket. Inkabb ugy tunik mint akik nemsokara indulni fognak.

(Eppen nem mutogatja a jelet, de ez az alak az akit lattok)

This message was last edited by the GM at 21:43, Mon 09 Oct 2017.

Mielott odamehetnetek Josef is elokerul az arusok gyurujebol - A torpe haverotok nem nez ki jol. Megyunk akkor a gyogyitohoz akit emlitettem? -
This message was last updated by the player at 21:34, Mon 09 Oct 2017.

Kicsit meglepőnek találom, hogy ilyen egyszerűen megtaláltuk az idegen alakokat, akik lilára festették Kastor kezét, de ez nem azt eredményezi, hogy kissé megkönnyebbülök a sikerünket látva, hanem még inkább gyanakvóvá válok. -Csak kerítsük be őket három irányból és beszélgessünk velük. Ne erőszakoskodjatok, az hiányzik a legkevésbé, hogy a városőrség figyelmét felhívjuk magunkra, lehet, hogy a környező településekre eljutott a híre annak, hogy mi történt Bögenhafenben. - magyarázom a többieknek, majd az érkező Josefnek is válaszolok: -Amelia vigyáz rá. Nincs annyira rossz állapotban, de jelenleg sajnos váratlan fontos dolgunk akadt. - mondom, majd további magyarázat nélkül biccentek Manfrednek, hogy egy kis kerülővel elinduljak a két férfi felé.

Miután ilyen könnyen felfedeztük a gyanús alakokat, nekem aztán egyáltalán nincs kedvem odamenni hozzájuk, főleg miután semmit sem mondtak a többiek. Ha már annyira gyanúsak ezek a fickók, akkor menjen oda hozzájuk Johann. Vonogatom a vállam a papnő parancsaira, én aztán nem veszek körbe semmilyen ártatlan falu bolondját.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 120):

Felix megközelíti az idegeneket, miközben a köpenye alatt kézbeveszi a pisztolyát és ha mások is követik a példáját, akkor a többiek segítségével közrefogják őket. A kalpagos nemes odalép az idegenek elé és egy cápavigyor kiséretében fellibenti a köpenye takarásából a pisztolyt tartó kezét, úgy hogy csak az idegenek lássák, mások nem
Jó napot Uraim! De szép napunk van. Annyira szép, hogy kedvünk támadt önökkel abban a sikátorban - int a kalapos fejével egy a közelben lévő, piaccal határos, kevésbé forgalmas utcácska felé - egy kis csevelyt folytatni, és én és a barátaim úgy gondoljuk, nem lesznek olyan modortalanok, hogy visszautasítanák ezt a visszautasíthatatlan ajánlatot, ugyebár?!

Miutan Felix vezetesevel odaert a csapat a ket idegen kozul a bajuszos mintegy remulten, es nem mellesleg igen latvanyosan, az egnek emeli a kezet - Uram kerem ne bantsanak, mi csak egyszeru kereskedok vagyunk, nincs sok vagyonunk -

In reply to Meselo (msg # 123):

Ugy viselkedem, mintha nem ezekkel a zsivanyokkal lennek, hanem egy veletlen jarokelo. Engem aztan ne csukjanak le a varos mutogatos bacsijanak megfenyegetese miatt, amikor demonidezo szektak tevekenykednek orszagunkban.

Egyáltalán nem lep meg, hogy a két férfi ilyen módon reagál a közeledésünkre, főleg azután nem, hogy Felix rögtön egyértelművé tette számukra, hogy komolyak a szándékaink - Albert visszakozásával jelenleg nem foglalkozom, valamilyen szinten megértem, hogy nem akar belefolyni valamibe amibe nem lát bele, ugyanakkor bánt is a dolog, ugyanis korábban is ezt tette, most viszont semmi bizalmat nem kölcsönöz számunkra. De a varázslók valószínűleg már csak ilyenek. Amint elkezdenek minket figyelni a két idegen szavaira, jómagam is magamhoz veszem a szót - ha valamihez, ahhoz bizony nagyon jól értek, hogy szimpátiát váltsak ki a tömegekből: -Aggodalomra semmi ok emberek, mert erőszakról szó sincs! Ez a derék wolfenburgi nemes, aki egyben háborút megjárt veterán, úgy gondolja, hogy megtalálta azt a két kereskedőt, pontosabban sarlatánt, akik korábban súlyos pénzekkel átverték őt! - magyarázom a minket figyelőknek, egy kézmozdulattal ki is emelve Felixet. -Ez a két férfi, ha valóban csak egyszerű kereskedő, akkor készségesen válaszolni fog néhány kérdésre és bizonyítják ártatlanságukat számunkra, ellenkező esetben pedig ők maguk is alátámasztják, hogy csak sarlatánok, akik ezúttal a bögenhafeni piacot is tönkre akarják tenni! - nézek körbe az embereken, de sokszor elpillantva a két férfire is. Ha továbbra is próbálnak minden áron kereket oldani, akkor a tömeg alátámaszthatja majd, hogy nem erőszakoskodtunk ők viszont elmenekültek, így megfelelő előnyt kovácsolva számunkra.

A ket "kereskedo" kicsit feszkelodik de valoszinuleg hozza lehetnek szokva valamelyest a problemakhoz mert az elobb is beszelo vegul reagal - Azt hiszem a kedves ur osszekevert minket valakivel. Meg csak Bogenhafen kornyeken se jartunk. A mi egyszeru portekaink egy olyan uri helyen nem fogynanak ugy - int a zsak fele ami mellette van majd folytatja - Csak osszekeverhettek minket valakivel - int nyugtatolag a tomeg fele - Mi becsuletes, dolgos emberek vagyunk -

Lassan, mélyen elgondolkodva bólintok a hallottakra, majd tekintetembe visszaköltözök az élénkség és nagyon halványan, kedvesen elmosolyodok: -Az efféle félreértések sajnos előfordulhatnak időközönként, de egy becsületes dolgos ember bizonyosan nem haragszik, ha raboljuk néhány percig még az idejét, hogy tisztázhassa magát. Nekünk sincs más célunk. - válaszolom egyszerűen a két férfinek, miközben erősen jár a fejem azon, hogyan tudhatnánk meg akár egy nagyon apró információt is ettől a két férfitől. -Megbocsátanak egy pillanatra? - nézek kérdően a két férfire, de nem várok válaszra, hátrébb lépek Kastorhoz, néhány lépéssel arrébb vonom, majd halkan a fülébe súgok.
This message was last edited by the player at 19:38, Thu 12 Oct 2017.

Johann egy kicsit ijedten nez Theodorara de aztan osszeszedi magat es tobbet nyoma sincsen rajta ennek - A kereskedo urak talan tudnak segiteni. A napokban egy tetemesebb osszeghez jutottam. Orokseg. - mondja amolyan osszeeskuvos hangon - Lenne valami otletuk hol lehetne befektetni jol ennyi penzt, hogy igazan uri pompaban tudjak elni? -
This message was last updated by the GM at 20:33, Thu 12 Oct 2017.

A hosszu arcu kereskedo gyilkos pillantasokat kuld Johann fele, lehet o pont most veszithetett el egy nagyobb vagyont vagy csak nem tetszik neki Johann behizelgo stilusa. Mindenesetre a masik is osszehuzza a szemet kisse megrovoan az orokseg illetve annak elkoltesenek emlegetesere.

Meg mindig nem tudom mirol szol ez az egesz, igy ha kezd tomeg gyulni akkor az emberek kozott nezem a musort, ha nincs akkor is kicsit tavolabbrol figyelek. Korbenezek, van-e valami erdekes a varoskaban.

A két idegen férfi minden apró rezzenését alaposan megfigyelem, a reakciókból pedig próbálok minél gyorsabban következtetéseket levonni, hogy a következő kérdésünkkel még többet tudhassunk meg. Meglepő, hogy ennyire rosszul viselték Kastor kérdését. Korábban is megpróbálták felvenni vele a kapcsolatot, majd Kustos a hajóra rakta azok holttestét, és megpróbálta megölni Kastort is. Talán az igazi Kastor is ezek közé tartozott? Biztos, hogy a pénzét akarják, de lehet, hogy Kastor korábban nekik is ígérte, azért is vált ennyire agresszívvá az arckifejezésük? Kissé belezavarodva a gondolatmenetembe megcsóválom a fejemet: -Esetleg valami rosszat mondott? - kérdezem, elsősorban azért, hogy időt nyerjek magamnak, összerakni a fejemben kavargó gondolatokat. Valami konkrétumot kellene megtudnunk tőlük, de Myrmidia lássa lelkem, bármennyire is próbálkozok, semmi jó ötlet nem jut az eszembe. -Maguk független kereskedők, nincs céhük? Az úr érdekelt az efféle üzletekben, talán maguknál is be tudná fektetni. - kérdezem hirtelen jött ötletnél fogva. Ha esetleg van komolyabb közük Kastorhoz és kapunk egy városnevet, akkor közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megtudjuk, kik is követik ennyire elszántan Kastort titokban.

A bajszos attor koztetek mikozben azt mondja Johann fele - Talan az lenne a legjobb ha azok kapnak meg akik a legjobban hasznalnak - lathatoan nem akar nagyon tobbet hozzatenni, mintha ez jelentett volna valamit. A masik felkapja a zsakot es a bajszos utan siet

Johann nagyot nyel amikor mar kicsit tavolabb kerultek - Ez mi volt? Ezek meg fognak engem olni, ugye? A penzemert, a csaladom.... Nem is volt igaz ugye? Nem talaltam meg - nez segelykeroen korbe - Megolnek a semmiert? -
This message was last updated by the GM at 21:20, Fri 13 Oct 2017.

Tekintetemből azonnal eltűnik minden kedvesség ahogy a bajszos férfi átlépked köztünk (ráadásul a szavamba is vág) és a tartásom is fenyegetőbbé válik, felkészülök arra, hogyha esetleg Kastorra támadna, akkor rögtön megállítsam - azonban erre szerencsére nem kerül sor, lazítok a testtartásomon, a lándzsám lábát ismét a földre helyezem egy tompa koppanás keretein belül, így figyelem őket néhány szívdobbanásnyi ideig ahogy elviharzanak - egy izzadtságcsepp is megjelenik a homlokomon, ahogy már nem kell elrejtenem tanácstalanságomat; egy nagy sóhajtás után megtörlöm a homlokomat és a látszólag hasonlóan elveszett Kastorra nézek: -Tartok tőle igen. A pénzüket akarják, amit Kastor nekik ígért. - csúszik ki a számon, majd rögtönözve gyorsan Felixre pillantok: -Legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy valami ilyesmi van a háttérben. - magyarázom tovább a férfinek, mintha az előzőt is neki mondtam volna - igaz ami igaz, valóban csak tippelek, de kicsit könnyebb a dolgom amióta tudom Kastor titkát. Elég keserű szájízzel csóválom meg enyhén a fejemet: elszóltam magamat mert nem vagyok hozzászokva a folyamatos hazudozáshoz. -Mit tudsz ezekről az emberekről? Talán segíthetünk, van néhány ötletem... De menjünk inkább vissza a hajóra, sokan minket néznek. - teszem még hozzá, ráadásul szomjas is vagyok, teljesen kiszáradt a szám. Amíg azt várom, hogy a többiek is hajlandóak eljönni a hajóig, addig az jár a fejemben, hogy valószínűleg lebuktattam magamat, holott ígéretet tettem, hogy nem mondom el Kastornak, hogy Amelia elárulta ki is ő valójában.
This message was last edited by the player at 22:07, Fri 13 Oct 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 134):

Felix morózusan néz a többiekre. Főleg Johannra
Mégis mi a fészkes fene folyik itt? Egy szót sem értek az egészből. Akkor most hagytuk futni őket, ahelyett hogy a csontjukat törtük volna? Akkor minek volt ez a nagy hűhó a semmiért. Johann! Te egy kis beszari nyápic fajankó vagy. Többet ne várd, hogy megvédjünk, amikor még azt sem vagy képes világosan elmondani, hogy mi történt.
mondja felindultan és megvetően Johann képébe a kalapos nemes, és sarkon fordulva ott hagyja és elindul a hajó felé.

Miutan meggyozodott rola hogy Felix kifakadasa utan senki sincs hallotavolsagon belul Johann kise batortalanul belekezd - Szoval. Nos. Nem az en otletem volt, de artalmatlan dolognak indult az egesz. Az a penz senkinek nem kellett. - nyel egyet - En, szoval nem Kastor vagyok. -
This message was last updated by the GM at 15:30, Sun 15 Oct 2017.

In reply to Johann Munroe (msg # 136):

Ha Félix hallótávolságon belül maradt, teszem fel együtt megy az egész társaság vissza a hajóhoz, akkor
Még mindig nem értek semmit. Ennél azért bővebben ha lehet? És mi az, hogy te nem vagy Kastor? Akkor ki vagy?
buzdítja Kastort a bővebb magyarázatra a nemes.

Johann kisse feszengve nem szol sokat amig vissza nem ertek a barkara aztan belekezd - Mint mondtam artatlanul indult. Talaltunk eg megtamadott kocsit, a halott Kastort es a levelet az oroksegrol - kezd bele majd szepen sorban megemliti hogy hogy dontott a tobbiek hatasara, kicsit nyomasara, ugy hogy felveszi Kastor szerepet, kozben probal szepiteni a sajat helyzeten, de vegul megtudjatok hogy o Johann, egy becsuletes kereskedo aki az esemenyek fura lancolata vegen most egy alruhas nemes akit valami titkos szervezet keres egy nem letezo orokseg miatt, akire mindenki vadaszik mert az igazi Kastor a szervezet egyik vereskezu vezetoje volt, egyszoval elmeseli az informaciokbol megtudhato dolgokat es kozben sikeresen letisztitja a kezerol annyira a tintat amivel befestettek amennyire csak lehet.
This message was last updated by the GM at 07:56, Thu 19 Oct 2017.

-Nem találom ártatlan dolognak átvenni egy halott szerepét az öröksége reményében. - kommentálom Johann mondandóját amikor az belekezd a történetébe, s ha fűzne hozzá valamit ehhez a megjegyzésemhez akkor csak egy halvány legyintéssel jelzem, hogy folytassa csak, nem kifejezetten érdekel az ezt illető véleménye. Többször nem igazán szólok bele, eleinte látható az arcomon némi visszatartott indulat utána viszont már csak az, hogy elmélyülten gondolkodok a hallottakon. Mikor befejezi rövid hatásszünet után szólalok csak meg, valószínűleg elsőnek, hiszen a többiek nagy eséllyel sok hallott dolog értetlenül állnak: -A véleményem nem változott, ugyanúgy egy hazug alaknak tartalak. - mondom, kissé indulatosan, mikor befejezte, majd enyhítek a hangomon: -De továbbra is segítek, ez sem változott. Illetve, ez így kissé pontatlan... Vannak, akik a pénz reményében tartottak veled és védtek meg - mutatok Guntherre, cseppet sem köntörfalazva a dologgal - és voltak akik azért mert együtt utaztunk vagy mert megkértem őket. - sóhajtok egyet, enyhén megcsóválom a fejemet miközben a tekintetemet néhány rövid pillanatra a hajópadlóra terelem, majd rögtön utána vissza fel: -Mind Nuln felé, Grissenwaldba tartunk, más motivációk miatt, de ugyanazzal a céllal. Amíg velünk tartasz és segítesz nekünk, addig mi is segítünk. Csak idő kérdése, míg ezek az emberek gyilkosokat fognak utánad küldeni a pénzért, jó volna ez előtt megtudnunk pár dolgot, például, hogy kik is ők. Egy kiindulási pontunk van, a levél amit annál a bizonyos Adolphus Kustosnál találtunk, amit Altdorfban írtak, az pedig útba esik, úgyhogy van némi remény. Főleg, ha sikerül meggyőznöd Albertet, hogy segítsen neked a helyi barátaival. - ismét elgondolkodok egy pillanatra. A józan ész azt sugallná, hogy el kellene zavarnom a férfit, hiszen mindannyiunkat veszélybe sodor, de az nem rám vallana. Egyrészt, mert elfogadtam már ezt a kockázatot magamban amikor Amelia elmondta, másrészt, pedig mert Myrmidia sem hagyta hátra az embereket a bajban, hanem halandóként megjelent, átélte ugyanazt a nyomort, kivette a részét a szenvedésből, és megmentette őket. Nem, nem Myrmidiásra vallana, ha cserben hagynám - főleg, hogy valóban csak részben tehet róla. Ha az eredeti Kastor meghalt, talán Adolphus ugyanúgy megtalálta volna és őt is megölte volna. -De ez nem csak az én döntésem. Nekem is sokat kell még gondolkodnom a dolgon, de nem akarok a bírája lenni a hazugságaidnak, az egyikünk sem tisztje. De ahogy nem ítélkezhetek mások helyett, azt sem mondhatom meg helyettük, mit gondolnak. Én zsoldot fizettem mindenkinek aki segített az Ordo elpusztításában, sokan nem szívességből tették kockára az életüket. - a többiekre nézek, várva, hogy akar-e hozzáfűzni valamit valamihez. Sok lehetősége van az "örökösjelöltnek" arra, hogy meggyőzze őket, s az árú eladásában illetve a pénz előteremtésében is nagy szerepe lehet, amelyekre szintén stabilan támaszkodhat, de nem kívánok többet beszélni, mert így is eleget tettem már. Legfeljebb, ha neki nem megy, én győzöm meg a többieket.

In reply to Johann Munroe (msg # 138):

Felix türelmesen hallgatja Johann-Kastort majd Theodorát is. Közben szemöldökét ráncolja, majd a legvégén megszólal
Azt tudod Kasztor vagy Johann vagy Hogyishivják, hogy mostantól nincs ingyen a védelem, amiben részesülsz azáltal, hogy közöttünk lehetsz. Megvédünk ha kell, de ennek az az ára, hogy részesedést kérünk az állítólagos örökségből.
mondja elég határozottan az egykori birodalmi katona.

-Ez a bizonyos örökség nem létezik. - válaszolom a kalapos nemesnek, Johannt megelőzve, ugyanis van egy olyan érzésem, hogy jelenlegi állapotában inkább könyörögni próbálna mintsem az eszével gondolkodni. -Mindössze csak egy ügyes koholmány, amit ha jól sejtek, azzal a céllal hoztak létre, hogy az igazi Kastort csapdába csalják és megöljék. Aki, Johann balszerencséjére pont úgy néz ki, mint ő. - magyarázom, majd rögtön az anyagiasabb témára térek, ami egyáltalán nem lep meg, hogy sokakat jobban érdekel mint az, hogy mi is történik pontosabban a "becsületes kereskedővel". -Meg kell azonban említeni, hogy jelenlétével sok pénzt megspórolhat nekünk. Hajónk van, de csak ő ért közülünk hozzá, árunk is van, de a kereskedéshez is csak ő ért. Vagy esetleg Josef, aki korábban említette, hogy segít nekünk a továbbiakban ha szükséges, de természetes szép összeget kér érte. - érvelek a férfi "megtartása" mellett, de nyilván ha túl sokan akarják a távozását, attól már nem védhetem meg.
This message was last edited by the player at 12:11, Sat 21 Oct 2017.

Johann igyekezven nem tudomast venni a papno kritikajarol inkabb gyorsan belekapaszkodik abba amibe tud - Igy van, elboldogulok a hajoval es az uzlet is megy - meg azt is megallta hogy ne tegyen emlitest a kereskedelmi flottarol vagy a hires csaladrol
This message was last updated by the GM at 22:04, Sat 21 Oct 2017.

Manfred Theodorara nez majd megvonja a vallat - Nekem nincs fontosabb dolgom - mondja olyan hangnemben mint akit meg se lepett a dolog. Valoszinuleg mar talalkozott olyan dolgokkal amik mellett egy egyszeru kepmutato hazudozas egyszeruen eltorpul
This message was last updated by the GM at 22:06, Sat 21 Oct 2017.

Egy bólintással reagálok Manfrednek, afféle hálaként - egy megbízható ember akivel együtt tudok dolgozni többet ér, mint három másik aki nem képes együttműködni a csapattal; és ezt mind a ketten pontosan jól tudjuk. Johann sebtiben megemlített védekezésére válaszolok utána, mivel más eddig még nem igazán közölte a véleményét; talán még nem volt ideje mindenkinek végiggondolni, hogy hogyan is vélekedjen: -De javaslom, ne késlekedjünk tovább, vigyük el Hrothgart Josef ismerőséhez, aki talán segíthet a törpén mint én. - kezdek bele. -Addig mindenki végig tudja gondolni, hogy velünk akar-e tartani Altdorfon túl. - teszem még hozzá.

Johann lathatoan kisse megkonnyebbul latvan hogy a dolgok megsem csusztak ki teljesen a kezebol. Manfred es Josef ovatosan felemelik Hrothgart es Josef utmutatasaval megindul a kis csapat. Egyedul Amelia marad hatra a hajo orzesere, de nagyon messzire nem kell mennetek. A gyogyito haza az egyik fogado, a cegeren egy onfeledten dulongelo reszeg alak van, mogott talalhato. Utkozben Josef a nevet is elarulja Elvyra.
A haz jomodu de nem hivalkodo es nem is tul nagy, egy emelete van, az ablakok alatt viragcserepekben viragok meg mindenfele fuvek nonek.
Eletnek semmi nyoma bent, de Lucius hirtelen az egyik oldalso ablakhoz mutat. A viragagyasok a foldre vannak hanyva es ugy tunik valaki betorte az ablakot is.

(Ha valaki jobban korbenezne akkor Perception)
This message was last edited by the GM at 21:36, Sun 22 Oct 2017.

Kissé meglepetten vonom fel a szemöldökömet azt látva, hogy fényes nappal efféle pusztításra bukkanunk amit még senki sem vett észre. -Miféle közbiztonság ez?! - háborodok fel miközben a nyomokra mutató Luciusra pillantok, magamban azon gondolkodva, hogy láttam-e egyáltalán városőrt a vásáron vagy a területén kívül. Ha voltak is, nagyon jól álcázzák magukat. Időt azonban nem kívánok azzal vesztegetni, hogy alaposabban körbenézzek, a nyomok alapján eléggé egyértelmű, hogy erőszaktevés történt, ami talán még most is folyamatban lehet annak ellenére, hogy hangokat nem hallunk bentről, így aztán a legkézenfekvőbb megoldás mellett döntök és az ajtó irányába indulok. Ha az ajtó befelé nyílik akkor óvatosan belököm, amennyiben kifelé, valaki mást kérek meg, hogy ne nekem kelljen a lándzsás kezemmel ügyetlenkednek. -Van itt valaki? - kérdezem ha sikerült belépnem, elvégre lehet valamiféle félreértés is. Talán a helyiek csak azért nem foglalkoztak eddig a dologgal, mert családi problémák állnak a háttérben, úgyhogy nyilván nem kívánom az első szembejövőt leszúrni, de az utóbbi napok miatt kialakult veszélyérzék miatt ez csak egy nagyon halk gondolat az elmémben. Ha nincs válasz és nem is hallok sehonnan zajt, Josefre pillantok, ő elvileg ismeri itt a járást.
This message was last edited by the player at 01:18, Mon 23 Oct 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 146):

A nem létező örökség sokként érte Felixet és úgy dönt, hogy több időt nincs értelme vesztegetni a Johann-Kasztor ügyre, úgy hogy mély hallgatásba burkolózik.
Aktivitását a gyógyító házának feldúlása láttán nyeri vissza. Egyik kézbe előveszi a pisztolyát, a másikba a rapírját, de a main-gauchét is a kézközelbe helyezi.


Az ablak alatti nyomokkal nem foglalkozik, csak futtában rápillant, hiszen ez nem az ő asztala, és megy tovább és Theodora mögé állva, úgy próbálja fedezni, mikor a papnő a kérdését felteszi az ajtóban, az esetleges bentiek felé. Közben feszülten várakozik.

Hallgatoztok de semmi. Theodora szavaira sem jon semmi reakcio. Az ajtoto belokve meg sem lepodtok hogy nincsen bereteszelve. Belepve egyviszonylag kis szobaba juttok ahol dulakodas felreertelmezhetetlen nyomaival talaljatok magatokat szembe. A betort ablak is ide nyilik. A szobabol az emeletre lehet feljutni vagy a konyhaba.

(Szandekosan nem reszleteztem sok mindent hogy meg tudjatok mondani mit is akartok, ez amolyan eppen csak bepillantottatok az ajton leiras volt.)

In reply to Meselo (msg # 148):

Kovetem a tobbieket a hazhoz. Mikozben Johann/Kastor vegre elojon a tortenetevel csak meron nezem, es varok arra, hogy esetleg segitseget ker. Mivel nem teszi, en nem ajanlom fel neki. Amugy nem is biztos, hogy a Feny rendje segitene neki, de ki tudja? Mindenesetre a latszolag feldult hazba nincs teljesen kedvem belepni, foleg ami az elozo hazba torteno belepesunk utan tortent.

-Ne szoljunk inkabb a varosoroknek, mielott itt is gyilkossagert probalnak elfogni minket es felgyullad a szegenynegyed?
Kerdezem meg halkan. Hiszen mashol is talalhatunk gyogyitot.

Éppen csak de meghallom Albert szavait, miután körbenéztem a szobában ahova beléptem megfelelő hangerővel szólok ahhoz, hogy hallja - de nem fordulok felé, a nyomokat fürkészem. -Jó ötlet! Segíthetnek a takarításban! - mondom, bár annál többet nem teszek az ügy érdekében, minthogy "jó ötletnek" hívom. Valószínűleg eddig sem volt a csapat tagjai között olyan személy aki nem tudta volna a mondandómból összerakni, hogy amúgy sem igazán lelkesedtem a városőrségért, de ez az utóbbi napokban még tovább romlott (elsősorban annak szervezésével és szervezettségével van bajom, nem pedig egy szeri városőrrel). Manfredet és Josefet megkérem, hogy nézzék meg az emeletet, én pedig a konyha felé veszem az irányt, közben pedig kissé felháborodott elmémet próbálom csillapítani, amiért fényes nappal efféle helyzetre bukkanhatunk egy gyógyító házában, egy városban - a hadsereg rendfenntartása ilyesmire nem kerülhetne sor.

Manfred es Josef Albert negativ elmeleteivel nem torodve bemennek Theodora utan, lerakjak Hrothgart egy kicsit megtisztitott helyre es elindulnak felfele a lepcson.

Gunther, Felix, Lucius es Johann az also szinten maradnak. Theodora es Lucius a kis konyha fele veve az iranyt mig Felix es Gunther a "nappaliban" neznek korbe.

Albert egyelore az ajto kozeleben marad tartva az esetleges bonyodalmaktol.

(Attol fuggoen mit terveztek dobjatok Perception/Search probat)
This message was last edited by the GM at 20:33, Mon 30 Oct 2017.

A konyhába lépve gyorsan körbepillantok, hogy elkapja-e a tekintetemet esetleg valami szokatlan - vérfolt, elejtett fegyver, vagy bármi, ami arra engedhet következtetni, hogy pontosan mi történhet, vagy netalántán arra, hogy miféle emberek lehettek a támadók. A kinti dulakodásra utaló jelek miatt azt hiszem azt kizárhatjuk, hogy úgy forgatták volna fel a házat, hogy nem volt itthon senki. Ha valaki elrabolni akarta a nőt, akkor aligha ránthatott volna rá fegyvert, mert nem akarta megölni, így ha esetleg vérnyomot veszek észre, akkor könnyen lehet, hogy csak valaki betört és találkozott a gyógyítóval. De az is lehet, hogy éppen úton van az őrökkel ide - bár ezt kötve hiszem, miféle ember próbálna nappal betörni bárkihez? Sok időnek kellett már eltelnie a történtek óta.

In reply to Meselo (msg # 151):



Felix a nappaliban néz körül nem nagy lelkesedéssel. Ha Gunther is körülnéz, akkor a kalapos nemes félrehúzódik, hagyja érvényesülni a másikat. A kezében tartó pisztolyt mindenesetre nem ereszti le. Sose lehet tudni, mikor ugrik elő a sarokból valami rémség, aki kiköveteli magának az ólmot az agyába.

Amig a feldult nappalit Gunther es Johann feldurja Theodora es Lucius a konyhaban nez szejjel. A konyha is hasonloan rossz allapotban van mint a nappali. Akarki is jart erre teljesen szejjeldulta a helyiseget. Theodora gyorsan kiszur egy fontos dolgot, semmifele gyogynoveny, gyogyfu, de meg fuszernoveny sem maradt a konyhaban.

Mikozben a konyhat nezik at Luciust szemmel lathatoan valami zavarja. Az egyik konyhaszekrenynel nezelodik - Huzat van - jelenti ki vegul - Mintha a szekreny mogul jonne -
This message was last updated by the GM at 21:04, Mon 30 Oct 2017.

Josef es Manfred kozben leer az emeletrol.
- Feldultak es felforgattak mindent. Mintha kerestek volna valamit - jelenti ki Manfred tomoren mig Josef bologat.
- Mindket haloszoba ures volt a rumlitol eltekintve -
This message was last updated by the GM at 21:06, Mon 30 Oct 2017.

Idokozben a nappalit atturo Gunther es Johann nyomaban belepo Albert felemel egy cetlit a foldrol. Egy kezzel irt rovid uzenet

A cetli veget egy harom voros vonalbol allo haromszogszeru jel diszito alairas gyanant

-Huzat? - nézek Luciusra, elgondolkodva néhány pillanatig a dolgon és ránézve a szekrényre. -Talán csak reped a fal. Mi is rejtettünk el odahaza szekrénnyel hibákat... De azért nézd meg kérlek. - teszem még hozzá a végén. Nem hiszem, hogy bármit fog találni, de Myrmidia megköveteli a teljes alaposságot minden helyzetben, így ennek megfelelően akarok eljárni. Gyorsan végigfutom azt is, hogy nagyjából hány polcnyi felszerelés hiányzik, de akárhogy számolom, nagyon sok minden hiányzik, ennyi mindent nem lehet csak úgy ellopni anélkül, hogy bárkinek feltűnt volna, hogy zsákokba pakolják. De egyenlőre nem foglalkozok többet a dologgal, visszatérek a nappaliba és meghallgatom a többiek mondandóját. A két hálószoba említése érdekes, nyilván nem csak a gyógyítóról és az esetleges férjéről beszélünk már, hanem vagy szülőről, vagy gyerekről, vagy egyéb hozzátartozóról, hiszen csak ők élnének külön szobában. Akik nyilván nem lehetnek a közelben, mert már hívták volna a városőrséget - vagy hasonló sorsra jutottak, vagy nincsenek a városban éppen. -Láttatok odafent iratokat, jegyzeteket? - kérdezem Manfredet.
This message was last edited by the player at 22:55, Mon 30 Oct 2017.

In reply to Meselo (msg # 157):

Felix Albert válla felett rápillant a kezében lévő cetlire:
"Ez az utolso figyelmeztetes!
Hozd el az arut a voros pajtaba estig."
Olvassa el ő is az írást.
Ez komoly figyelmeztetésnek tűnik. Az ember ilyenkor vagy megijed és teljesíti a követelést vagy megembereli magát és még a szart is kiveri a fenyegetőzőből.
mondja a maga bölcsességét az ex-katona.
Szerintem mi válasszuk az utóbbit és keressük fel ezt "vörös pajtát"!
mosolyodik el egy cápavigyor kíséretében.

-Figyelmeztetés? - nézek Albertre és Félixre amikor az utóbbi megszólal, majd jómagam is közelebb lépek, hogy vethessek egy pillantást a papírra. Meglehetősen komoly fenyegetésnek tűnik, s így már érthető, hogy pontosan hova is tűnt el az a rengeteg dolog amit korábban hiányoltam a konyhában. Valószínűleg a gyógyítóval együtt elvihették, mert az nem tett eleget a fenyegetésnek. -Számomra úgy tűnik, hogy Elvyra egy másik utat választott. - biccentek a legnagyobb rumli felé, arra utalva, hogy eleget se akart tenni a fenyegetésnek, és kapcsolatai sem voltak ahhoz, hogy elbánjon a fenyegetővel. -Minden esetre... - kezdek bele végül, egy darabig a cápavigyorú nemest figyelve. -Azt sem tudjuk, hogy hányan vannak, vagy hogy kik is pontosan. - majd tekintetemet a varázslóra terelem, utólagosan biccentve korábbi felvetésére, ezúttal iróniamentesen. -Ezen a ponton túl már én sem látok jobb lépést, keressük fel a városőrséget, talán ők tudják kik a gyógyító ellenségei, meg azt, hogy hol is van ez a vörös pajta. - egy másodperc szünet után ismét Félixhez szólok: -Meg persze könnyen lehet, hogy honorálnák a segítségünket. - motiválom egy kicsit a kalapos nemest a pénz említésével.
This message was last edited by the player at 21:08, Tue 31 Oct 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 158):

Theodora kerdesere Manfred csak a fejet razza, ugy tunik semmilyen iratot nem talaltak, bar mivel nem is irastudok valoszinuleg nem is nagyon kerestek a dolgot.
Idokozben Lucius addig ugyeskedik amig felreforditja a konyhaszekrenyt es felrehokol - Ez meg mi volt? - kap a fegyvere fele - Valami volt itt csak... -
This message was last updated by the GM at 22:29, Tue 31 Oct 2017.

Egy láthatóan sokat gyakorolt mozdulattal katonásan megfordulok ahogy meghallom Lucius meglepett hangját, majd rögvest közelebb igyekszem a kalapos férfihez, hogy megtudhassam pontosan mit is láthatott a szekrény mögött, ami ennyire váratlanul érte.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 162):

Felix is odamegy ha meghallja Lucius megdöbbent szavait és elővigyázatosan odacéloz a pisztolyával hátha valami golyótöltelék ront elő a szekrény mögül.

In reply to Felix Schwarzflagge (msg # 163):

A papirt eldobom, es a kezemet a kardom gombjan tartva en is kozelebb lepek. Ugy tunik itt is lesz mit kivizsgalni, a Birodalom ellensegei sehol sem pihennek.

Odaerve latjatok hogy a Lucius altal felrehuzott szekreny mogott keskeny lepcso indul le a sotetbe. Lucius a sotet fele int le - Valami kicsi es gyors volt. De mire odaneztem volna eltunt a sotetben. - kommentalja a dolgokat
This message was last updated by the GM at 22:02, Fri 03 Nov 2017.

Láthatóan kiül a meglepetés az arcomra amikor meglátom a keskeny, sötétbe vezető lépcsőt - nem igazán tudom hova tenni a dolgot, főleg így, hogy nem igazán látni, hogy az ajtó egy pincébe vezet, vagy pedig ennél nagyobb, jóval kiterjedtebb kazamatákba, esetleg a csatornákba; már ha  van a városnak ilyen, amit erősen kétlek. Alaposan végiggondolom, hogy mikre is passzolhat ismereteim szerint Lucius leírása, de végül elég egyszerű konklúziója jutok és nem festek rögtön patkányokat és annál rosszabb dolgokat a falra: -A két szobából ítélve Elvyra nem lakik egyedül, a kicsi és gyors pedig egy félszerzetre és egy gyermekre jól passzolna. Kevésbé tartom valószínűnek, hogy a nő egy félszerzettel élne, úgyhogy... - terelem közben a tekintetemet Josefre. Talán ide bújt el, amikor a gyógyítót megtámadták. -Van Elvyranak gyereke? - kérdezem a kislevit, miközben Luciusra nézek: -Szétnéznél, hogy találsz-e bármit amivel fényt tudnák lent csinálni? - kérem meg a kalapost, majd Albertre pillantok: -Hacsak neked nincs jobb praktikád. - nézek a Fény rend varázslójára.
This message was last edited by the player at 22:37, Fri 03 Nov 2017.

A kerdesre Josef megvonja a vallat - Amennyire en tudtam egyedul elt, de akkor lehet megsem - mondja nem tul meggyozoen es nem is tulsagosan meglepetten. Idokozben Lucius elovesz a felszerelesebol egy lampast es meggyujtva azt bevilagit. Egy keskeny lepcso vezet lefele, elkanyarodva a konyha es gy a haz ala
This message was last updated by the player at 20:53, Sun 05 Nov 2017.

In reply to Josef Quartjin (msg # 167):

Felix is óvatosan benéz a szekrény mögött feltáruló, lefelé induló lépcsőre. Mikor előkerül a lámpás, akkor odafordul Luciushoz
Menj előre Pajti! Ne aggódj, majd én fedezlek a pisztolyommal!
Kacsint rá cinkosan és bátorítólag az ex-katona nemes.
Mindjárt megtudjuk, hogy ki bujkál itt előlünk.
Azzal megigazítja a kalapját és várja, hogy Lucius meginduljon előre a lámpással, lefelé a lépcsőn és követhesse a másik kalapos csirkefogót.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 166):

Megrazom a fejem.
-A magiat csak a legfontosabb esetekben szabad hasznalni, ilyen egyszeru dologra nem.
Magyarazom a papnonek. Amugy sem akarom mindenkinek bevallani, hogy aki magiat hasznal, tebolyt es oruletet invital az elmejebe minden alkalommal amikor megnyitja a varazslatos csatornakat. Igy is csodalkozom, hogy nem volt semmilyen eloerzetem eddig, sot szerencsesnek tartom magam.
-Amugy hallottam par altdorfi nemesasszonrol akik eskudtek a felszerzetekre, mert allitolag nehanyukat kifejezetten hosszu szerszammal aldottak meg az egiek.  Lehet hogy itt is ez a helyzet.
Teszem hozza kicsit pletykalkodva a legujabb nemesi fejlemenyekrol.

Forgatom egy kicsit a szemeimet Albert félszerzetes megjegyzése hallattán, de nem szólok semmit, helyette elkezdem kioldani a pajzsom és a falnak támasztom azt és odalépek Luciushoz, hogy elvegyem a lámpást. -Te maradj idefent kérlek, ha esetleg történne valami, legyen aki segítséget hoz. - mondom ezt Josefnek, majd a lámpással és lándzsával a kezemben odalépek az ajtóhoz: -Készen állsz? - nézek a kalapos nemesre, majd ha jelzi, hogy igen, bólintok. -Vigyázni a lépcsőkkel! - figyelmeztetem a többieket, majd elindulok. Nem aggaszt a pajzsom hátrahagyása, a lándzsát alkalmasnak találom ehhez a helyzethez. Myrmidia és Berardi atya tanításait követve lassan haladok, a tileai pap óvatosságra intett az efféle helyzetekhez, ugyanis a várakban bevett szokás lépcsőfokokat kihagyni, s bár ez nem egy erőd, de ezért itt is nagyon óvatosan haladok, nehogy leessek.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 170):

Megvarom amig a tobbiek elindulnak lefele, es kovetem oket. Ovatosan. Annak ellenere, hogy az elobb bolondos kedvemben talaltak, azert figyelek Theodora es a tobbiek tanacsara is, a Bogenhafenin kivul leginkabb a vivoteremben lattam eddig csatat es van ertelme olyanoktol tanulni akik tobb tapasztalattal rendelkeznek. Ha van a kozelben, en is a kezembe veszek valami vilagitoeszkozt, hogy jobban lassunk a sotetben.

A lampas fenyeben ovatosan elindultok lefele. Theodora figyelmenek hala kiszurja hogy az egyik lepcsofok hianyzik igy azt atlepve tovabbi problema nelkul leertek egy pincebe. A pince falait polcok boritjak, mindenfele taroloedenyekkel, fiolakkal, dobozokkal es szaritott novenyekkel boritva, az egyik falnal asztal kulonbozo edenyekkel megrakva, az asztal mogott mintha valami mozogna, a fenyben szep lassan egy fiatal lanyt lattok. Nagy remult szemekkel figyel titeket a kiutat keresve.

Ahogy észreveszem a hiányzó lépcsőfokot, rögtön figyelmeztetem a többieket: -Vigyázz! - szólalok meg még mielőtt megállnék, nehogy véletlenül a mögöttem haladó Felix esetleg meglökjön és leesek: -Hiányzó lépcsőfok... Az erődökben bevetett szokás, de hogy itt... Legyetek óvatosak! - teszem még hozzá még egyszer, majd tovább folytatom az utat lefelé. A pincébe leérve gyorsan körbepillantok mozgás után kutatva, csak felületesen foglalkozva azzal amiket a polcokon látok, s előbb utóbb meg is látom azt amit kerestem: az alakot akiről Lucius beszélt, s ez nem más, mint egy kislány. Egy rutinos mozdulattal a falnak támasztom a lándzsámat, majd némileg közelebb megyek, de nem annyira, hogy a kislány esetleg azt gondolhassa, hogy kézzel akarom kicibálni az asztal alól - ha közelebb értem, mondjuk néhány lépésnyire (bár ez nyilván függ a hely méretétől) akkor szólalok csak meg miután fél térdre ereszkedtem: -Nem akarunk bántani, ne félj tőlünk! - mondom, miközben lerakom a lámpást is a földre, majd lehúzom a kesztyűmet az egyik kezemről és kinyújtom a kislány felé. -Gyere, sétáljunk fel innen, már vége van, nem kell félned!

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 173):

Felix kissé hátrébb marad, amikor felfedezi a kislányt, nem akarja a sebhelyes, harcedzette fizimiskájával elijeszteni az ijedt lányt. Ebben a szituációban a diplomatikus érzékkel is megáldott papnő sokkal sikeresebb lehet. Mindenesetre addig végigpásztázza a pincét, hátha lát valami érdekeset, megfogdossa az üvegeket, fiolákat, dobozokat, elolvassa a rajtuk lévő feliratokat, ha van. Próbálja kitalálni, hogy mi van bennük.

In reply to Felix Schwarzflagge (msg # 174):

Magam is hatrebb maradok, meg mindig nem tudom felfogni minek van ez a nagy huho holmi eltunt gyogyito miatt, amikor Bogenhafenben nagyobb demonokat idezgetnek csak ugy holmi nemesek.

Felix korbevizsgal amit tud, porok, orlemenyek, suru olajok, kulonos, bizonytalan eredetu es sokszor nem is tul bizalomgerjeszto darabok. Az edenyeken ritkan van iras akkor sem erted mit is jelent a dolog.
A lany batortalanul elomaszik - Elmentek? Liza, Liza vagyok - korbetekint rajtatok - Elvyra hol van? Igerem jo leszek legkozelebb -
This message was last updated by the player at 23:01, Thu 09 Nov 2017.

Kissé furcsállom amikor a kislány Elvyrát a nevén szólítja, de nem igazán gondolkodok hirtelen annyit a dolgon, hogy talán nem az anyja, helyette inkább rögtön válaszolok: -Ő most nincs itt, de ne aggódj, jól van. Viszont most gyere, menjünk fel ebből a sötét pincéből, segítünk neked megtalálni és te magad mutathatod meg neki, milyen jó kislány vagy! - próbálom biztatni kicsit a lányt, még ha én magam sem vagyok kifejezetten megnyugtató látvány páncélban, egy sötét pincében - a mögöttem álló férfiakról nem is beszélve. A lépcsőn felfelé fogom a kezét, vagy ha esetleg nagyon félne/botladozna/le volna gyengülve, akkor kézbe veszem, úgy viszem fel - odafent valami olyan helyen szeretnék vele beszélni, ahol nem igazán látja a romokat, amik valószínűleg rossz emlékeket idéznek belőle. Ha mást nem, a lépcsőkön ülve, esetleg az épület előtt.

Annyit próbálok óvatosan megtudni tőle, hogy látta-e az alakokat akik megtámadták Elvyrát és tudott-e esetleg ellenségeiről, vagy jártak-e esetleg a napokban náluk agresszív alakok, akik miatt esetleg dühös volt vagy szomorú. Végül pedig, hogy hallotta-e már tőle a vörös pajta kifejezést.

Amúgy látszik, hogy jól bánok a kislánnyal - ha nem is egy érett anya ösztöneivel, de azért ügyesen, és valószínűleg jelentősen több, mint amit a legtöbb ember várna Myrmidia papnőjétől. Ha esetleg az út alatt valaki érdeklődött a múltam felől, az tudhatja a választ, hogy miért: még kisebb koromban, mielőtt a tanítóm rám talált apám halála után eladósodtunk, a szegénynegyedbe kerültünk, s míg anyám a napi betevőért dolgozott, addig én ügyeltem a három kisebb testvéremre: etettem, ápoltam, vigasztaltam őket, vagy éppen azt, amit anyám tett volna meg, ha velük lehetett volna akkor. Bárkinek is mondtam el a történetet, mindig jól kiemeltem, hogy mi Myrmidiások senkit sem hagyunk hátra - Berardi atya gondoskodott róla, hogy a családomnak jobb sorsa legyen, azóta is normális körülmények között élnek Middenheimben, ahol születtem.

Felerve lassan belekezd - Elvyra a nagynenem. Neki dolgozok miota... Nincs senki masom es a munkamert cserebe kapok etelt meg szallast es tanit is. - mondja aztan a tortentek firtatasara megjegyzi - Par napja jart itt par durva alak. En elrejtoztem de hallottam hogy kiabaltak. Sokat. Valami igeretrol meg arurol. - les korbe kisse zavartan - Tegnap aztan Elvyra lezavart a pincebe hogy takaritsam ki. A konyhaban kiserleteztem. A porokkal. De merges lett, hogy ne nyuljak hozzajuk. - vorosodik el, valoszinuleg nem eloszor tehetett ilyet - Aztan zajokat hallottam, egy sikolyt. Nagyon megijedtem es meglapultam, nem mertem felmenni. Egeszen mostanaig - nez korbe a romos allapotokon.
A voros pajtara iranyulo kerdesre csak megrazza a fejet.
This message was last updated by the player at 22:57, Tue 14 Nov 2017.

-Szoval tudom, hogy nagyon fontos hogy a baratunkat meggyogyitsa valaki, de Sigmar szerelmere valaki elmondana, miert foglalkozunk egy ilyen kisstilu jo esetben emberrablassal vagy rosszabb esetben rablogyilkossaggal, amikor egy varossal arrebb egy akkora demont ideztek, ami ha kijott volna az idezokorbol, letoroli a fold szinerol az egesz tartomanyt?!
Bukik ki belolem amikor felmegyunk a pincebol es a gyermek kelloen megnyugodott, hogy mi nem akarjuk megolni. Az aru mar valoszinuleg el lett adva es mi is ki tudtuk nyujtoztatni a labunkat. Feleslegesnek tartom, hogy tovabbra is itt lofraljunk foleg, hogy orgyilkosok uldozik Kastort.
This message was last edited by the player at 14:41, Wed 15 Nov 2017.

Végighallgatom amit a kislány mond a történtekről, s már éppen válaszolnék neki, amikor Albert szólal meg: felállok a gyerek mellől, hogy a figyelmemet a varázslónak szentelhessem. Kissé felbosszant a mondandója ami valószínűleg látszik is az arcomon, s bár megértem a nézőpontját, miszerint mi nem vagyunk képesek felfogni a korábban látott fenyegetés nagyságát, azonban azt kell mondjam, ő sem egészen érti a miénket. -Igen, nagyon fontos. Hrothgar az életét adta volna a rituálé megállításáért és nagy segítségünkre volt az Ordo elleni nyomozás alatt is. Mondhatjuk, ha nincs velünk, könnyen lehet, hogy az a démon letörli a föld színéről a tartományt. Egy megbízható ember élete, egészsége pedig nekem megér egy kis kitérőt. Nem csak azért mert a barátom, hanem azért is, mert az utunk még nem ért véget és stratégiailag sem célszerű vagy éppen etikus embereket hátrahagyni vagy meghalni hagyni. - magyarázom. Indulatosságom elsősorban abból érezhető, hogy gyorsabban beszélek a szokásosnál - veszek egy nagy levegőt és sóhajtok, hogy megnyugodjak, így egészítem ki a mondandómat, ezúttal már érezhetően finomabb hangnemben: -Megértem a terheidet, vagy legalábbis próbálom megérteni, hogy tudod, hogy csak te érted közülünk a fenyegetés méretét amit láttunk és ennél fogva, hogy sietnél. Én is sietnék, de mind a Berebeli, mind a mi hajónk ellátmánya kimerülőfélben van, szóval ha Elvyra itt lett volna se futhatnánk ma már ki jó eséllyel. De nincs. - mutatok végig a feldúlt házon. -Én viszont nem tudom ezt tétlenül nézni, ha a papság nem foglalkozik az emberekkel, akkor ki fog? Varázsló létedre emberségesebbnek ismertelek meg ennél, de ha akarsz várakozz a hajón, viszont én megyek és jelentem ezt a városőrségnek.
This message was last edited by the player at 15:36, Wed 15 Nov 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 180):

Felix, Theodora háta mögött, szemben Alberttel, a fejét fogja a perpatvar hallatán és a varázsló felé valami olyasmit mutogat, mintha vele értene egyet, csak hát a nők már csak ilyenek. Feleslegesen empatikusak és anyáskodóak, szembe mennek a racionalitással. Ha Theodora megsejtene valamit, Albert reakciójából és hirtelen hátrafordulna, akkor az ex-katona megpróbál nyugodtságot mímelni, mintha nem is történt volna semmi. Tekintetét elkapva, figyelmét mintha egy arréb lévő, sarokban áldozatára türelmesen a hálójában várakozó pók unalmas hétköznapjai kötnék le és nem hallotta volna az iménti vitát.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 180):

Most mar en is felhuzom magam. Talan kicsit hangosabban is valaszolok, mint kene.
-Emberseges? Emberseges?!- majd ismet lehallkitom a hangom, azaz normal hangerovel folytatom -Ha szerinted nem emberseges az, hogy fontosabbnak tartok egy olyan kultuszt amelyik idezni tud olyan demont amit lattunk akkor a fenebe is, tenyleg nem vagyok emberseges. Es ne probalj mar meggyozni, hogy Hrothgart csak ez az egy gyogyito tudja megnezni.
Hirtelen megnyugszom es osszefonom a karom. Ekkor veszem eszre Felix mutogatasat, de igyekszem rola nem tudomast venni.
-Rendben. Reggelig maradok, de ha utana is minden utcai kezmuvesnek segiteni akarsz, akkor en elore megyek Altdorfba es megvarlak benneteket ott.
This message was last edited by the player at 09:28, Thu 16 Nov 2017.

Kis híján hátrébb tántorodok ahogy Albert felemeli a hangját - nem félek tőle mint embertől, nem erről van szó, de varázsló, így aztán sosem lehet tudni, hogy miféle dolgok szabadulnak el az akarata ellenére, hogyha dühös. Márpedig most volt néhány pillanat, amikor annak gondoltam, s minél többet beszél, annál inkább kezdek megbizonyosodni róla, hogy nagyon meggondolatlannak tartja a tetteimet. Lemondóan sóhajtok egyet, mert úgy gondoltam, hogy sikerült már az ellenkezőjét bebizonyítani: -Nem értesz engem. - kezdek bele. -Az Ordo hírének eljuttatás a legfontosabb, számomra is, ezt te is tudod, és azt sem állítom, hogy Elvyrán kívül más nem segíthet. Josef elhozott ide minket, mert ő tudta az utat. Utána azt kértem volna tőle, hogy Kasto... Johannal szerezzék be a hiányzó ellátmányt a két hajóra. Most is ezt kérem tőlük, de ahelyett, hogy lenne egy nap pihenőnk, belebotlottunk ebbe. Szó sem volt arról, hogy napokat, vagy esetleg heteket itt töltünk, mindössze ki akartam tölteni az időt amíg várakozunk, mert valaki segítségre szorul, és az fontosabb, mint hogy pihenéssel töltsük ezt az egy napot. És ezt értem emberség alatt. - magyarázom, majd egy pillanatra elhallgatok, hogy összeszedjem a gondolataimat. -Nem vagyok se naiv se megfontolatlan, de ha tehetem segítek. De hogy lásd, komolyan beszélek: ha Josef úgy gondolja, hogy a készletek feltöltése után még megéri kifutni, mert még sokat haladhatunk ma, akkor kifutunk. De ha megbocsátasz, nem fogok rakodni, mint ahogy szerintem te sem terveztél, hanem ez idő alatt elmegyek a városőrségre és megpróbálok tenni valamit. - fejezem be végül.
This message was last edited by the player at 12:02, Thu 16 Nov 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 183):

Bolintok es szukszavuan lezarom a vitat.
-Rendben, ez igy megfelel. Akkor hasznaljuk ki minel jobban a rendelkezesre allo idot.
A tobbiekre nezek, hogy mit szolnak ehhez.

Josef megvonja a vallat - A Berebelinek kevesebb kell, de egy kis javitas a masik barkara rafer, meg keszletek - tur a hajaba - Holnap reggelig konnyeden elkeszul minden, de ma... A Berebeli talan kesz lehet de a masik nem hinnem, de estere nem szivesen indulnek el, nem sokat tudnan haladni amig besotetul es jobb a varosban ejszakazni - vonja meg a vallat
This message was last updated by the player at 22:17, Thu 16 Nov 2017.

Johann idegesen nezelodik korbe - Nem kene feltetlenul belefolynunk. Veszelyes is lehet a dolog - jegyzi meg kisse szabadkozva
This message was last updated by the GM at 22:41, Thu 16 Nov 2017.

- De penz lehet benne. Valami arurol beszeltek, ha megmentjuk akkor halabol akar nekunk is adhatna belole - mondja elgondolkozva
This message was last updated by the GM at 22:43, Thu 16 Nov 2017.

Gunther, aki eddig kisse a hatterbe huzodott megjegyzi durvan - Ha kell akkor elvesszuk. Ennyi a minimum. Meg barmi mast ami mar nem kell majd a hullaknak - rohog egy jot a sajat viccen, bar nem nagyon talaltatok ti nevetsegesnek a dolgot
This message was last updated by the GM at 22:44, Thu 16 Nov 2017.

In reply to Albert von Nassau-Jungfreud (msg # 184):

Felix beletörődötten bólint - mindig ez a jótékonykodás.....vele mikor jótékonykodik valaki?! - teszi fel magában a kérdést. Az ex-katona nemes megszokta, hogy nem kér és rendszerint nem is kap kegyelmet senkitől, ezért ne várja el tőle se senki, hogy ő is kegyelmet gyakoroljon másokon. De néha lehet kivételt tenni, mert ugye a kivétel az erősíti a szabályt.

Albertre nézve egy óvatos bólintással veszem tudomásul a reakcióját, majd a többieknek is reagálok: -Jelenlegi értesüléseink szerint csak páran vannak, és igen... - felelem Johannak majd utána terelem a tekintetemet Luciusra, s már szóra nyitottam a számat, hogy pénzzel kapcsolatos dolgokkal folytassam, azonban inkább nem teszem, más irányba terelem a beszélgetést: ...először a városőrséget keressük fel és mi csak akkor cselekszünk, ha ők nem alkalmasak a probléma megoldására. - mondom végül. Meg akartam említeni, hogy senkitől sem várom, hogy ingyen kockáztassa a testi épségét, s meg fogok próbálni a városőrségtől vagy a nőtől (ha sikerül megmenteni) jutalmat kérni, de egyenlőre nem teszem. Talán ezen módon éled bennük egy kis késztetés a jó cselekedetre és annak jutalmául fogják majd fel az utána kapott pénzt - bár ezt a dolgot már én sem igazán hiszem el magamnak, hogy komolyan gondolhatom. Egyedül Gunther megjegyzésére nem szólok semmit - Sigmar híveinek helyén van a szívük, de Ulrich követőinek sokszor indokolatlan erőszakossága felett értetlenül állok. Albertre és Félixre nézek: -Egy nemes úr és egy varázsló mindig jól jön az efféle helyzetekben, induljunk. Ha netalántán nem akarnának segíteni, talán fenyegetőzhetsz, hogy békává változtatod őket. - próbálok viccelni, hogy a korábbi kissé feszült helyzet hangulatát oldjam, de nagyon érezhető, hogy ez nem igazán az én terepem és az arckifejezésemből valamint egy halk sóhajból látszik, hogy utólag rájöttem erre én is. További próbálkozás helyett inkább csendben visszaszíjazom a pajzsomat, majd ha a többiek nem akarnak semmit semmihez hozzáfűzni, akkor elindulok, hogy felkeressem a kaszárnyát, vagy azt az épületet, ahol az őrség tagjait meg lehet találni.
Ebben az esetben majd Josefet és Johannt megkérem arra, hogy lássanak hozzá a munkálatokhoz, de ennyire nem akartam előrerohanni, hogy legyen helye a többieknek reagálni.
This message was last edited by the player at 10:12, Fri 17 Nov 2017.

A varosi orseg szekhazat elegge konnyen megtalaljatok. Mar ha szekhaznak lehet egy viszonylag kis epuletet nevezni, ahol valoszinuleg meg tucatnyi embert sem lehetne elszallasolni meg ha akarnak is. Maguk az orok ranezesre nem tobbek minimum kikepzest kapott onkenteseknel, abbol sem a legjobbak. A "kaszarnya" kapujat ket unatkozo or "vedi", de meg se kerdezik mit akartok, csak unott arccal vegignezik ahogy besetaltok. Bent a helyi ormester egy oregedo, majfoltos figura jovialis kerek arcvonasokkal. Ratok nezve kisse unott hangon kerdezi - Verekedes? -

In reply to Meselo (msg # 191):

Nem veszem tudomasul Theodora szanalmas probalkozasat ami a viccelest illeti. A kezdeti szimpatiam a dogos papno irant szepen elparolgott az elmult par percben, utolag belegondolva talan ez is volt a celja. Mindenesetre latszik az arcomon, hogy nem vagyok a legjobb hangulatban. Ugy tunik a tobbiek viszont mindenkepp szeretnek kivizsgalni ezt a lenyegtelen ugyet, ugyhogy csendben megyek a tarsaim mutan a varosorsegre.

-Emberrablas, ismeretlenek elraboltak egy Elvyra nevu gyogyitot a lakasabol es fenyegeto uzenetet hagytak a helyszinen.
Ezt is probalom gyorsan lerendezni, hogy minel elobb ehessunk valamit.

In reply to Albert von Nassau-Jungfreud (msg # 192):

Felix is unalmas arckifejezéssel konstatálja a dolgokat. Nemesi gőggel, lenéző magasságokból tekint le az őrökre, csakúgy mint az öreg őrmesterre. Nagy dolgokra nem számít az idős városi őrség tisztje szájából. Szinte már látja lelki szemei előtt, hogy majd nekik kell megoldaniuk az ügyet, egy-két gazfickót seggbe rúgása árán - Rutinfeladat - Gondolja elbizakodott magabiztonsággal.

Nem nagyon foglalkozok azzal, hogy Albert láthatóan még mindig sértve érzi magát, helyette inkább váltok néhány szót Joseffel, hogy kezdjenek hozzá a hajók további útra való felkészítésre és vigyen magával embereket, ha szükség van rá - egyedül Manfredet nem hagyom, hogy pakolósorba állítsa, mivel szükségem lehet még a katonára. Béküléssel nem próbálkozok az út közben, hozzászoktam már, hogy általában nekem kell lenni annak aki hajlandó efféle gesztust tenni (mint ahogy egyszer már meg is próbáltam) de nem fogom rögtön utána erőltetni. Helyette inkább Manfreddel beszélgetek.

Az őrségre megérkezve most van lehetőségem jobban megnézni Weissbruck üstökösös-napos címerét a két katonán, akik látszólag nem terveznek egy szót se szólni hozzánk. Nehezemre esik, hogy megálljam szó nélkül a dolgot. Belépve alaposan végigmérem a minket fogadó férfit, tekintetem meglehetősen morózussá vált amikor az köszönés nélkül, számomra flegmának tűnően elénk veti a kérdését, s szintén csak egy hajszál választ el attól, hogy tegyem fel a kérdést, hogy miért csak egyetlen, rosszul felszerelt őrt láttam eddig a várost járni. -Tanácsos hozzátenni, hogy meglehetősen régen történt az eset, egyáltalán nem messze a kaszárnyától, az épületen pedig kívülről is láthatóak a nyomok. - teszem hozzá. Hangomból egyáltalán nem érződik indulat, de azért az arcomon látszik némi ellenséges tekintet, ugyanis nagyon nem tetszik az őrség helyi fejének hozzáállása.
This message was last edited by the player at 20:41, Mon 20 Nov 2017.

(Josef es Johann elindulnak hogy a barkakkal torodjenek, illetve Gunther kenytelen kelletlen veluk megy hogy valaki segitsen cipelni Hrothgart amig a torpe meg nincs tulsagosan jol. Igy Manfred es Lucius marad a csapattal)

Az oreg megcsovalja a fejet - Az nem hangzik jol. - hummog egy sort - Par napja erkeztek a Delfgruberi banyaszok, kesz csoda hogy most eppen nem egy verekedest kell megallitanunk - mentegetozik elore - Amint a banayszok elmennek es raernak az embereim utannanezunk. Mar ha tenyleg elraboltak. Nem lehet hogy csak elvandorolt valahova? Fraulein Kleinestun mindig is fura volt es fura alakokkal talalkozgatott - mondja az oreg sokatmondoan. Lathatoan egy ilyen jellegu dologgal meg sosem kellett megbirkoznia es nem igazan tudja mit tegyen, ugyhogy legszivesebben kivarna hatha megoldodik minden magatol.

Beletelik néhány hosszú másodpercbe míg sikerül kissé megnyugtatnom magamat és elfogadni azt, hogy semmi értelme nem volna kioktatni az öregedő városőrt, hogy mik is volnának az ebben a szituációban legcélszerűbb lépések. Természetesen megértem én, hogy se kiképzésük se felszerelésük nincsen, de ettől függetlenül az az érdektelenség ami a férfi arcán látható mélyen felháborít. Hogyan működhet így egy városőrség? Egy fél tucat talpraesettebb bűnöző könnyen kihasználhatná az efféle gyengeséget és lehet ezek az alakok még azt se tudnák, hogy akkor mi tévők legyenek. Szintén csak azt tudnám mondani a többieknek, hogy amennyiben a katonaság felügyelné az őrség dolgát, jelentősen egyszerűbb lenne az élet. -Nem, nem lehetséges. Itt van velünk a fogadott lánya, aki azóta a házban rejtőzött, tanúja volt a nő elrablásának. - válaszolom. -Úgy sejtjük, hogy egy bizonyos vörös pajtában tartják fogva, de egészen biztosan nem lesznek ott egy, vagy akár több napot, annyit nem ér rá az ügy. - magyarázom, de mivel látom, hogy nem igazán van értelme tovább győzködni a férfit arról, hogy tegyen valamit, rögtön más megközelítésbe helyezem a dolgot: -Többen katonaviselt emberek vagyunk, ha fizet némi zsoldot, megkeressük a gyógyítót és visszahozzuk. Így a város sem veszíti el a gyógyítóját, ráadásul az emberek sem érzik majd úgy, hogy az őrség nem képes megvédeni őket. - térek talán kissé meglepő egyenességgel a tárgyra.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 196):

Elismeroen pillantok Felixre, ugy tunik ha akarunk, nagyon jol tudunk egyutt dolgozni. Azonban ez a szerencsetlen varosor flotas latszolag meg ha akarna sem tudna segiteni nekunk. Aztan egyik amulatbol a masikba esek amikor Theodora viszont tole szokatlanul elhagyja a diplomatikussagot. A valasz utan akarmi is legyen az, ismet megszolalok.
-Milyen fura alakokkal talalkozgatott a gyogyito? Talan ez segitene.
Probalok baratsagossaggal enyhiteni a varosor esetlegesen negativva valo hozzaallasan.

Az oreg sohajt egy nagyot es megsimogatja az allat - Komolynak hangzik, ha nem lennenek a banyaszok, hat Sigmarra mondom rogvest utannajarnek en magam - csovalja meg a fejet egy amolyan de mit lehet tenni modon. A voros pajtara utalo kerdesen elgondolkozik - Hat pajta van par a kornyeken, de hogy milyen szinuek - vonja meg a vallat - Gondolom van par voros is kozottuk -
Theodora kerdesere hogy fizetnenek e hogy kimentsetek ti a gyogyitot ingatja a fejet kicsit ugy gondolkozik - A frauleinnel tobb a baj mint amennyi hasznot hoz - mondja mintha ez alapjan kene eldonteni kit vedenek meg es kit nem - Emlekszem tavaly volt belole egy kisebb botrany is, a kenocse nem mukodott vagy mi, majdnem meglincseltek valami atutazo mutatvanyosok visszaterve. No persze az orseg megallitotta a verekedest - huzza ki magat buszken - Meg panaszkodnak is paran. Varoskank tisztes lakoi koze becsal mindenfele alakokat a hire. A Boldog ember fogadoba miota idekoltozott igen furcsa nepek fordulnak meg. Nemregen meg valami fekete ember is volt ott. Talan egy hete. - mondja mintha az ilyen dolgok csakis a no hibajabol tortenhettek volna, bar az teny hogy szinte a fogado kozvetlen szomszedsagaban lakik es ha valaki fura alak hozza jonne jo eselyel ott szallhatna meg.
Vegul tovabbra is a fejet ingatva hozzateszi - Nem duskalunk a penzben, ha tobb lenne, tobb ort birnek en is felvenni, de csak az utorokre jut mostanaban - legyint duhosen majd hozzateszi - A legjobb embereimet veszitettem el, elmentek utornek tobben is kozuluk. Bar azok utan amit Blutrochrol hall az ember en ugy aztan nem mennek jarorozni az erdobe. Nem en. - mondja. Habar elegge igyekezett kiterni a fizetseg alol, de nem tunt teljesen elzarkozonak. Mindenesetre gyorsan lecsapott Albert kerdesere. Vagy hogy elterelje a temat vagy csak mert szeret pletykalni - A legrosszabb fajta. A mult heten is valami alakok erkeztek. Ketszer is ki kellett vonulnunk a fogadoba. Az a hir jarta hogy valami Elvyra utan kerdezoskodtek. - mondja sokat mondoan - De ugy hallom eltuntek vegre. Vagy csak meghuzzak jobban magukat, de vegulis mindegy -
This message was last edited by the GM at 22:03, Wed 22 Nov 2017.

Ha nem volna tele mind a két kezem akkor valószínűleg csípőre tett kézzel hallgatnám végig az öreg városőr elbeszélését, amelyre talán pontosabb szó a mese, amelyet könnyen lehet, hogy a kocsmában hüledező tekintettel hallgatnak végig a helyiek, azonban én kifejezetten sértőnek találom azt ahogy felvezeti nekünk a férfi, hogy mennyi problémával kell nap mint nap megküzdenie. Az őrmesteren talán már a megfelelő kiképzés sem igazán segíthetne, látszólag a mentalitásában vannak hatalmas nagy problémák. Kissé nehezen sikerül félretennem az ellenérzéseimet a férfival szemben, láthatóan nem fog túl sokat segíteni nekünk, de nagyon úgy tűnik, hogy nem is igazán tudja pontosan, hogy mitévő legyen, mert a látótere bekorlátozódott a részeg bányászok megfékezésére. Egy lemondó sóhaj után folytatom, megpróbálok neki segíteni ahogy csak tudok: -Javaslom, hogy amíg a bányászok miatti tevékenységeik nem foglalják le a teljes állományát, az ajtóban várakozó két emberét küldje el, hogy nézzenek szét Elvyra házában és figyeljék is a továbbiakban. Nyilvánvaló mód a városuknak is megvannak a sötétebb szándékú alakjai, idővel fel fognak figyelni a dulakodás nyomaira és megpróbálják majd kifosztani a nő házát amíg az üres. Ezt nyilván maga sem akarhatja. - mondom az őrmesternek, hogy jómagam mit is tennék a helyében ezzel az üggyel kapcsolatban. Kis hatásszünet után témát váltok. -Jómagam Myrmidia papnővé szentelés előtt álló beavatottja vagyok, van motivációm arra, hogy maga helyett megkeressem a város gyógyítóját, de mind utazófélben vagyunk, mi is szűken vagyunk időben és lehetőségekben, nem kötelezhetem a társaimat arra, hogy a mai napot azzal töltsék, hogy ennek az emberrablásnak az ügyében nyomozzanak, úgyhogy nem ígérek semmit. De nagyon sokat segítene, hogyha egy-két emberét mellénk tudná adni egy kis időre, ők ugyanis ismerik a helyeiket és a várost, mi pedig nem. - ennél többet nem igazán tudok felajánlani a férfinek. A fekete ember megemlítéséről igyekszem nem tudomást venni, hiszen az általa megemlített férfit (legalábbis ha róla beszél, de erre nagyon nagy az esély) történetesen mi öltük meg, s a kellemetlen beszélgetés elkerülése végett jobbnak tartom nem szóba hozni a korábban itt történteket.
This message was last edited by the player at 13:14, Thu 23 Nov 2017.

Az oreg kicsit huzza a szajat de vegul bolint - Jol van korbenezunk. De amig a banyaszok nem mennek el sok mast nem tehetunk - vonja meg a vallat, majd amikor ratersz hogy legalabb egy ember kenyszeredetten bolint ra - Bert jo or, az emberek tisztelik, majd o elmegy veletek - mondja majd kikiallt - He! Bert - mire az egyik a korabban az ajtonal allo or bejon. Eroteljes, szogelets arca van, olyan akibol a gyengedseget egyaltalan nem, de azt hogy szabadidejeben embereket ver ossze gond nelkul kinezne az ember - Kiserd el ma ezeket az embereket. Fraulein Kleinestun ugy tunik eltunt -

Bert csak csondben bolint. Ugy tunik nem a legbeszedesebb figura.
This message had punctuation tweaked by the player at 20:30, Thu 23 Nov 2017.

-Elrabolták. - javítom ki a férfit miközben végigmérem az őrt akit behívott; az imént is volt rá lehetőségem amikor elsétáltunk mellette, de jelenleg már nagyobb jelentősége is van. Remélem, hogy nem keverte össze őrmester a tisztelet és a félelem szavakat, ugyanis jelenleg még úgy néz ki, hogy igen. De valószínűleg a részeg bányászok féken tartásához leginkább a Berthez hasonló emberekre van szükség. -Theodora Steinhoff beavatott vagyok. - mutatom be magamat a férfinek, ezúttal nem foglalatoskodva azzal, hogy a többiek nevét is megemlítsem. Nem tartom valószínűnek, hogy bármelyikük is érdekelt volna a Berttel való társalgásban. -Egy vörös pajta nevű hely az egyetlen nyomunk, amit úgy emlegetettek, mintha tudni illene, hogy melyik is az. Mutass nekünk néhány helyet ahol megéri ezzel kapcsolatosan kérdezősködni. - térek rögtön a tárgyra. Nem lepne meg, hogyha az első utunk fogadóba, kocsmába vagy esetleg egy helyi öreghez vezetne.

Bert nem igazan tunik ugy mint akit erdekelne a kulonbseg az eltunt es az elraboltak kozott. A fogat piszkalva megjegyzi - Bert. Pilcz. - majd az ormester megrovo pillantasara valamifele felig meddig biccentes es fejhajtas kozotti mozdulatot is produkal.
A kerdesekre flegman megvonja a vallat - Kocsmak? - majd meg hozzateszi - Vagy a semmirekello matrozok? Bar azok ugyis a kocsmakban lebzselnek - kisse idegesitoen hangosan megszivja az orrat es mint valami gyereknek elmagyarazza - Harom jobb kocsma van. A Fekete Arany a parton. A Trombitas a varoskapunal, meg itt nem messze a Boldog ember. - ugy tunik ezzel szerinte boven eleg informaciot adott mert hiaba varjatok mast nem tesz hozza
This message was last updated by the player at 22:57, Mon 27 Nov 2017.

Nem kifejezetten tetszik a férfi stílusa, azaz ahogy félvállról csak úgy elénk veti a szavakat mint akinek muszáj, de északon volt szerencsém valamennyire megtanulni, hogy hogyan is kell elviselni a hozzá hasonló alakokat. Meglepni mellesleg még most sem igazán tud semmi amit itt látok, várható volt, hogy az ilyen kis városokban efféle alakok is szolgálnak az őrségben, katonai felügyelet és kiképzés nélkül egyáltalán nem váratlan se ez a modor sem pedig az imént látott fegyelmezetlenség: az őrmester előbb látott megrovó pillantásából ítélve pedig nem is ritkák az afféle problémák. Minden esetre azt nem szeretném, hogy Bert akár csak egy pillanatra is úgy érezze, hogy ő felügyel minket a kérdezősködés alatt, úgyhogy a szokásosnál kicsit szigorúbban és parancsolóbban válaszolok: -Akkor indulhatunk is a legközelebbibe. - zárom rövidre a dolgot, majd várakozóan figyelem az őrt, hogy indulhassunk. Valójában nem is volt szükségünk több információra ennél, reményeim szerint Herr Pilcz jelenléte elsősorban abból lesz előnyös, hogy a jobb helyismerettel rendelkező helyieket fogjuk tudni először kikérdezni, és nem nekünk kell mindennek utánajárnunk.

In reply to Bert Pilcz (msg # 203):

Felix előrelép, hogy Bert jól láthassa.
Több tiszteletet a felettese felé katona! Ráadásul a mi társaságunkban egy Myrmidia papnő és a személyemben, a Birodalom Elitegységégnek egy tisztje és nem mellesleg a Birodalom egyik nemese is van - próbálja rendreutasítani a flegma városi őrt a kalapos nemes - Vezess minket a Boldog ember fogadóba tüstént! - néz szigorúan Bert szemébe. A hadseregben fegyelemhez szokott, bár ő ezt nem mindig vette rá kötelező érvényűnek, mégis a városi őr pimasz, flegma viselkedése kihozta a sodrából.

Kissé ugyan meglep a kalapos nemes fellépése, azonban ha sikerül elkapnom a tekintetét akkor láthatja a szememben, hogy hálás vagyok azért amiért megpróbál némi modort verni a városőrbe. Jómagam sosem jeleskedtem a katonák fegyelmezésében, ez tény és ezzel tisztában is vagyok ezért inkább nem is próbálkozok vele. Fent északon ahol a hadseregben sok volt az Ulrich hívő és a hasonló egyszerű ember, valószínűleg kiröhögtek volna ha nőként megpróbáltam volna ilyen mód fellépni ellenük, rutin nélkül viszont manapság már inkább nem is próbálkozok a diplomatikus megoldáson kívül mással - ami amúgy is közelebb ál Myrmidiához.

-Lehet hogy nehanyunknak kulon kene menni a csapatbol; ha az orseggel megyunk mindannyian akkor mindenki tudni fogja, hogy nyomozunk.
Vetem fel mikozben elindulunk. Egy picit kesobb jut eszembe, hogy talan a tudatalattim -vagy Sigmar sugallata- igy probal segiteni, hogy normalis ebedhez jussak amit nem kell megszakitani a varosban valo talpalassal.
This message was last edited by the player at 09:34, Thu 30 Nov 2017.

In reply to Felix Schwarzflagge (msg # 205):

Felix szavaira elobb kicsit hitetlenkedve nez de aztan a jol belenevelt osztonok eloterbe kerulnek es kisse tettetett mosollyal valaszol - Persze jouram, maris indulunk - kisse mesterkeltnek tunik a reakcioja, de legalabb kisse megszaporazza a lepteit. Valoszinuleg tul sok nemessel nem akadt meg dolga de tudja hogy megutheti a bokajat es igy legalabb probalkozik, meg int is elmutatva arra ahonnan erkeztetek. - Ott ni. Az a Boldog ember -
Rovid seta utan meg is erkeztek a helyre, kisse utott kopott, bent nem eppen uri tarsasag iszogat es a pultos sem a legjokepubb alak, de elet van es Elvyra haza itt van tole nem messze
This message was last updated by the player at 10:21, Thu 30 Nov 2017.

Figyelem a városőr mesterkélt reakcióját de jelenleg nem kifejezetten foglalkoztat annál jobban a dolog minthogy elkönyveljem magamban - elbúcsúzok az őrmestertől, majd az út alatt válaszolok Albertnek is: -Rendben, vidd magaddal Luciust is, hogy ne legyél egyedül. Javaslom menjetek a Trombitáshoz, azt úgy gondolom könnyebb megtalálni, a parton lévőt pedig majd megnézzük együtt ha nem jutnánk semmire, nehogy probléma legyen a matrózokkal. - magyarázom, bár én nem hiszek benne, hogy bárki szólna az emberrablóknak, hogy kérdezősködünk utánuk; nem hiszem, hogy helyiek voltak. Felixet szándékosan nem vonom bele a dologba, a kalapos nemes eldönti majd, hogy melyik csoporttal kíván maradni, Manfredet pedig nem küldeném el magam mellől amíg nem muszáj.
This message was last edited by the player at 11:01, Thu 30 Nov 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 209):

Felix tudomásul vette, hogy a városi őr elfogadta a helyretevést és már a Boldog ember fogadóba menetel köti le a figyelmét. Ő akkor ezek szerint marad Theodora mellett és az oldalán bemasírozik a fogadóba és lecövekel a pult elé.

A kocsmához megérkezve mielőtt még betérnénk megkérem Bertet, hogy odabent mutasson be minket néhány olyan embernek, akik képben vannak a helyi szóbeszédekkel és hírekkel, majd utána megpróbálok kicsit összebarátkozni velük és a vörös pajtáról kérdezősködök. Ha éppen senkit sem lát, aki használható hírforrás lenne, akkor a kocsmárossal próbálok beszélgetésbe elegyedni.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 209):

Bucsut intek a tobbieknek es elindulok a Trombitashoz.
-Gyere Lucius, nezzuk meg mi tortenik a Trombitasban.
Miutan eltavolodtunk a csapattol kisse halkabban hozzateszem:
-Talan bosz emberrablok helyett egy rendeset fogunk tudni ebedelni - vegre!

In reply to Albert von Nassau-Jungfreud (msg # 212):

Lucius es Albert a varos tavolabbik vege fele indul a Trombitasba. Maga a hely jol tukrozi hogy a varoskapunal talalhato. Postakocsik es lovak vannak mellette es kicsit jobb allapotban is van mint a Boldog Ember.

Bent kozepes tomeg fogad, utazok es kereskedok. A ruhazatuk alapjan, itt nincs annyi matroz es banyasz es az epulet is kevesbe feketellik a kosztol. A pult mogott egy kopaszodo alacsony alak all kisse talan tulsagosan is szeles mosollyal.

(Armory 89. oldal Common Hostel arak alapjan vasarolhattok)
This message had punctuation tweaked by the GM at 08:28, Sun 03 Dec 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 211):

Bert vezetesevel a csapat korbenez. A varosor stilusa nem eppen kedves. Felrangat embereket, neha meg egy egy pofon is elcsattan, szemrebbenes nelkul teszi mindezt, ugy tunik hogy lenyugozze a vele tarto nemest. Mindenesetre keves infot sikerul kiszedni az emberekbol. Vorosnek hivott pajta nincsen a kornyeken, vagyis nem tudnak rola, voroses szinu a varosban nincsen, a kornyekbeli falvakban nem tudjak igazan a kocsma vendegei.

Vegul a fogados megjegyzi - Volt par gyanus alak a fogadoban - megvonja a vallat - Neha elofordul - majd folyatja - Tegnap este elmentek - vonja meg a vallat
This message was last updated by the player at 08:49, Sun 03 Dec 2017.

Vegul egy girhez oreg alak kerul elo. Vereres szemei, eros alkohol szagu lehelete es alig par foga van. Bert probalna elhajtani hogy ne zavarjon titeket, de az megjegyzi - En tudok. Dolgokat - probal magabiztosnak tunni - Persze jo aron - es nem titkoltan a kocsmaros mogotti soroshordokat meregeti mintegy tudomasotokra adva mivel lehetne fizetni neki
This message was last edited by the GM at 12:24, Sun 03 Dec 2017.

Bert szinte rogton odaall ele es megloki kisse - Na tunj el innen oreg itt fontos dolgokrol van szo. Senkit nem erdekelnek a reszeges torteneteid -
This message was last updated by the player at 12:23, Sun 03 Dec 2017.

Nem nézem túl jó szemmel ahogy Bert városőrként lakosokat pofoz fel az információszerzés érdekében, s ez látszik is rajtam, de amíg nem alkalmaz több erőszakot, addig nem lépek fel a dolgok ellen - sajnos nagyon úgy tűnik, hogy jelenleg kénytelenek leszünk elfogadni amit a férfi művel. Amikor a fogadós a gyanús alakokról beszél megérdeklődöm tőle, hogy hogyan is néztek ki ezek az idegenek, illetve amikor az öreg girhes alak megjelenik, mérlegelek magamban. Ő lesz a nyolcadik akivel beszédbe elegyedünk és eddig semmit sem tudtunk meg, s bár az illető egyértelműen egy tengődő alkoholista, elég öregnek látszik ahhoz, hogy tudjon olyan dolgokat amikre más talán nem is emlékezhet. -Legyen. Ital azért cserébe, hogyha meg tudod mondani, hogy hol a vörös pajta. - válaszolom szűkszavúan a férfinak és jelzek a fogadósnak, hogy töltsön neki egy kupával.

Theodora kerdeset szinte nem is hallja ugy lefoglalja a soroskorso figyelese mikozben Bert lathatoan fustolog. Vegul par korty utan megjegyzi - Lattam azokat az alakokat. Tegnap. Egy nagy ladat toltak talicskan kifele a varosbol - majd minden szo kozben iszik egy nagy kortyot es igy gyorsan fogy az ital. - Csak a folyamatos szomjazas rontja a memoriam - vigyorog erosen foghijjas fogaival.
Bert mar mar nekilat kipofozni az informaciokat belole. Vegul Theodora inkabb int es egy ujabb korso utan az oreg folytatja - Eszakra mentek ki a varosbol. A csatornan at. A tuloldalon van olyan pajta aminek vorosesek a falai - fejezi be vegul

In reply to Meselo (msg # 219):

Felix nem botránkozik meg Bert módszerei láttán, ha lenne lehetősége és nem lenne méltóságon aluli, akkor ő is így tenne.
Az öreg alkoholista zsarolására neki is ökölbe szorul a keze, de türtőzteti magát és a végén a megtudott információ után, odadob neki egy kis aprót
Nesze igyál még az egészségünkre! - majd Theodoráék felé fordul - Akkor mehetünk is! Szedjük össze a többieket és indulhatunk!
Kicsit távolabb menve még hozzá teszi halkan
Feltéve, hogy ez nem csapda! Nem lennék meglepve, ha az öreget hasonló alamizsnával lefizették volna a gazfickók, hogy majd ezt mondja a kéretlen utánuk kérdezősködőknek.

In reply to Meselo (msg # 213):

Beulunk egy ebedre Luciussal, kozben megkerdezem a fogadost, hogy hallott-e valamit a voros pajtarol, vagy mik tortennek a varosban mostanaban. Nem nagyon eroskodom, ha nem akar valaszolni, de azert nyomot sem szeretnek elhalasztani, hiszen megigertem a tobbieknek, hogy segitek ebben a hulyesegben es megtalaljuk a gyogyitot, ha tudjuk.

Amíg a láthatóan kissé bosszús városőr nem kívánja keresztülhúzni a lehetőséget, hogy valamit megtudjunk addig nem igazán foglalkozok vele, helyette amikor Felix aprót dobna az öregnek, óvatosan a karja felé nyúlok, jelezve neki, hogy egyenlőre még ne tegye: -Ezeket az érméket pedig majd azért, ha jobban visszaemlékezel, hogy hányan voltak, hogy néztek ki és láttál-e náluk fegyvert, páncélt. - nézek az öregre, majd utána egy pillanatra a kalapos nemesre, utána pedig szigorú tekintettel vissza az idő alkoholistára. Megvárom, hogy erre mit mond, utána reagálok Felix posztjának többi részére is.

Az oreg szeme az ermek lattan felcsillan meg ugy is hogy Theodora megallitja Felix karjat - Harman. Annyit lattam. Nem voltak olyan fessek mint az urak - mondja, bar ez nem sokat jelent - Nem lattam kulonosebb dolgokat naluk, csak amit minden utazo hord - utal a gyakori oldalfegyverekre, de egy lancing mar nem utazo ruha, igy ha hinni lehet a szavainak nem voltak tulsagosan harcra oltozve
This message was lightly edited by the GM at 21:53, Tue 05 Dec 2017.

Kicsit távolabb amikor Felix megjegyzést tesz a csapdával kapcsolatban, halványan elmosolyodva bólintok: -Mindig a legrosszabbra felkészülve, igaz? Myrmidia szereti az előrelátó gondolkodást, így én is. Óvatosan fogunk eljárni.. - nyugtázom a férfi észrevételét talán kicsit túlzottan is teológiai hangulatban, majd folytatom: -De én inkább attól tartok, hogy túl sok idő telt el azóta, hogy a nőt elrabolták és mi megérkeztünk, könnyen lehet, hogy mire odaérünk, már elmentek. - magyarázom. -Vagy hogy egyszerűen oda se mentek, elvégre a levélben annyi állt, hogy Frau Kleinestunnak oda kell eljuttatnia azt a bizonyos árút, nem pedig az, hogy oda fogják hurcolni ha nem tesz így. Vagy hogy ez nem is az a pajta... - sorolom fel azokat a lehetőségeket amelyek mind ahhoz vezetnének, hogy sikertelen legyen a gyógyító megmentése. Végül sóhajtok egyet: -De egyetértek, szedjük össze a többieket és nézzük meg magunk. - támogatom a nemes kezdeményezést a dolgok gyors lebonyolítására, majd ha Bert mutatja az utat, akkor részemről indulhatunk is tovább.
This message was last edited by the player at 22:17, Tue 05 Dec 2017.

Albertet es Luciust konnyeden megtalaljatok a Trombitasban majd egyutt elindultok a megjelolt iranyba. A zsilip pallojan egyesevel atkelve a tulso parti hazak, majd azutan egy kicsit arrebb a kulonallo epuletek fele. Az egyik pajta innen tenyleg voroses. Marmint az ajtaja, az is le van pattogzva elegge rendesen. A falakrol meg senki meg nem mondana hogy valaha voros volt. A pajta kornyeket elegge benottek a bokrok es fak, lathatoan komolyan senki nem tartja karban, de ugy tunik meg hasznalatban lehet.

Még mielőtt elhagynánk a várost megkérek valakit, hogy kísérje el a kislányt a hajónkhoz és bízza rá Amelia gondjaira amíg mi vissza nem érünk, majd ha ez megtörtént és visszatért ez az illető, elindulunk. Az út alatt szívesen beszélgetek bárkivel bármiről, ha senki nem kezdeményez az irányomba beszélgetést akkor Manfreddel társalgok elsősorban katonai dolgokról. Amikor átérünk a zsilipen elhallgatok s a környezetet figyelem amennyire csak lehetséges - illetve megkérem Manfredet, hogy karddal és pajzzsal a kézben csatlakozzon hozzám az "első sorba" Felixet pedig arra, hogy húzza elő a pisztolyait, de amíg nem muszáj ne lőjön. Luciust pedig megbízom azzal, hogy maradjon Albert mellett és vigyázzon a varázslóra, majd próbálom egy általam alkalmasnak talált formációba szervezni a csapat tagjait, amennyiben hajlandóak rá.
A pajtához közel érve megvizsgálom az ajtót - ha nem látok semmi nyomát annak, hogy be volna zárva, akkor elmutogatom, hogy először én lépek be, utána Manfred, harmadjára pedig Felix, aki ki tudja használni a kétemberes pajzsfalat és nyugodtan el tudja sütni a pisztolyait ha esetleg szükség volna rá míg mi felkészülünk a közelharcra. Majd eztán megpróbálok óvatosan benyitni.
This message was last edited by the player at 20:28, Sun 10 Dec 2017.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 226):

Felix bólint, hogy megértette a Theodora taktikai elképzelését és besorol a papnő és Manfred mögé előkészített pisztolyokkal.
Kicsit már várja, katonaviselt emberként, hogy valami balhé történjen már, mert különben lassan berozsdásodnak az ízületei és elkopnak a reflexei, ha nem tornáztatja meg őket időnként.
Feszülten figyel és lövésre készen vár a kalapos nemes.

In reply to Meselo (msg # 225):

-Szoval talicskan kitoltak a not a varosbol? Biztos nem csak berugott es kivittek a baratai meghanytatni?
Fustolgok meg egy kicsit amikor a tobbiek “felvesznek” az ebedem mellol, de a pajta kozeleben kicsit ovatosabb leszek es elohuzom a kardomat. Koncentralok, hogy erzodik-e odabenntol valami sotet magia.
This message was last edited by the player at 10:20, Mon 11 Dec 2017.

Szepen besoroltok. Theodora es Manfred az elso sorba, Felix es Albert utanna, mig a sort Lucius zarja.

Theodora megmozditja az ajtot, a faszerkezet ugyanolyan idos es viharvert mint az egesz epulet. KOnnyen nyilik, de kozben megnyikordul. Nem lehetett messze elhallani, de aki figyelt mindenkeppen meghallhatta. Ahogy beleptek ugy tunik vartak ratok. Egy nyilpuskas alak van toletek jo fel tucat meterre egy oreg szeker mellett. Ahogy eszrevesz titeket rogton felemeli a nyilpuskat lovesre keszen.

(Dobjatok kezdemenyt es mondjatok meg mit akartok)
(Illetve egy eszlelest is dobjatok mindannyian)
This message was last edited by the GM at 19:29, Tue 12 Dec 2017.

Ahogy meglátom a számszeríjászt tőlünk néhány lépésre az esélyeket kezdem latolgatni - ahogy rögtön ránk emelte a fegyverét és szótlanul figyeli mit teszünk gyanússá teszi, hogy nem csak egy erre járó polgárba botlottunk bele, hanem valóban sikerült megtalálnunk a keresett emberrablókat és éppen az őrszemük foghat ránk fegyvert. Bár nem kifejezetten rajongok amikor azért, hogyha rögtön erőszakhoz kell folyamodni, hiszen volna több más megoldás is a fejemben, azonban ha sokáig szóval tud minket tartani fegyvert ragadhatnak és rendeződhetnek a társai, ráadásul azt sem akarom, hogy valamelyik páncélt nem viselő társamat vegye célba, így aztán mivel a férfi elég közel van, egy óvatlan pillanatban amikor úgy látom, hogy valamelyik másik társam mozgását figyeli, nekirontok a férfinek miközben pajzsommal a fejemet próbálom védeni amennyire ez lehetséges rohamozás közben. De mivel teljesen kizárni nem tudom, hogy nem-e egy ártatlanra rontunk rá, ezért nem célom megölni vagy súlyosan megsebesíteni, mindössze annyi a célom, hogy magamra vonjam a figyelmét, ne legyen ideje célozni és reményeim szerint belelőjön a pajzsomba, esetleg teljesen elvétsen, úgy, hogy nem valamelyik társamat találja el az eltévedt vessző.
This message was last edited by the player at 19:58, Tue 12 Dec 2017.

In reply to Meselo (msg # 229):

Ha jól értem a szekér a pajtán belül van, úgy írtam.
-Gonosz varázslók nem vertek tanyát a pajtában.
Lehelem, majd elfintorodom, ahogy hangosan megnyikordul az ajtó. Besorolok a többiekkel, és amikor meglátom a számszeríjászt, inkább visszahúzódom az ajtó takarásába, közben próbálom kiszúrni, hátha vannak még rejtőzködő alakok. Amennyiben vannak, és előbb látom meg őket mint ahogy cselekednének, ezekre felhívom a társaim figyelmét egy hangos kurjantással.

In reply to Meselo (msg # 229):




Felix amikor meglátja, hogy a nyílpuskás alak lövésre emeli a fegyverét, akkor ő is felemeli a pisztolyát és le akarja lőni a fickót, de Theodora rohamozás közben belefut a lővonalába a kalapos nemesnek, ezért az nem süti el a fegyvert mert fél, hogy megsebesítheti a papnőt. Kénytelen lesz kivárni, hogy tiszta legyen a célpont - gondolja Felix.

Felix elorantja a pisztolyat azonban Theodora vedelmeben inkabb megsem lo.

Lucius tartva a nyilpuska lovedektol Bert mellett a hatso sorban marad.

Theodora rohama megzavarhatta a nyilpuskast, mert a lovedek lepattan a pajzsrol es a tetogerendazatba all.

Manfred Theodora mogott alig egy lepessel erkezik, de a nyilpuskas hozzavagja fegyveret es kardot rant igy nyerve kis idot.

A szenapadlas alatti resz felol ket ujabb alak erkezik. Kisse dulongelo mozgassal, gorbe kardokkal jonnek, mintha nem teljesen a szilard felulethez lennenek szokva.

Kezdemeny:
49 Albert
42 Felix
42 Lucius
42 Nyilpuskas
41 Theodora
41 Manfred
37 Kardosok
32 Bert

In reply to Meselo (msg # 233):

Figyelmeztetem a többieket, hogy még várható áldás.
-A szénapadláson valaki mozgólódik!
Majd ahogy a kardosok elkezdenek közeledni, koncentrálok, rámutatok egyikükre, és síri hangon hozzászólok.
-Pusztulj!
Azonban látszólag semmi sem történik.
This message was last edited by the player at 22:05, Mon 18 Dec 2017.

Jómagam is kiszúrom a szénapadláson a mozgást azonban mivel nem láttam pontosan mi lehetett az, jelenleg nem szentelek több időt neki, inkább tartom a távolságot a férfitől amennyire csak tudom, körözök kicsit a lándzsám hegyével majd egy támadórutin végén megpróbálom beleszúrni a fegyvert a férfi kardforgató kezébe, hátha sikerül elvenni a kedvét a további harctól. Hátra-hátra pillantok a vállam felett a többiekre, amennyiben úgy látom, hogy Lucius és Bert felkészülnek a roham fogadására, akkor nem szólok semmit, ellenkező esetben a szúrás után néhány pillanatra rájuk nézek és egy "Formáljatok sorfalat!" kiáltás keretein belül szólítom fel őket rá, hogy Felixnek legyen nyugodtan ideje célozni és elsütni a pisztolyt az egyik martalócra. Ennél pontosabb utasításokra nem telik, mert jómagam is közelharcban vagyok, ráadásul valószínűleg időm sem volna rá, hiszen mindjárt őket is megtámadják. Azt nem vettem számításba, hogy talán az egyszerű városőr nem lesz hajlandó az utasításaim szerint eljárni.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 235):

Ha tiszta a célpont akkor Felix elsüti a pisztolyát a martalóc felé. Majd kardot ránt, ha közelharcra kerülne a sor.

Albert megprobalja osszegyujteni a feher szel kornyekbeli energiait es rabok az egyik kozeledore de csak egy dolgot ert el vele, a kozeledok megtorpantak picit. Ugy latszik a magia nem teljesen ismeretlen a szamukra vagy legalabbis remtorteneteket hallhattak mar rola.

Felix mindenesetre kihasznalja a megtorpanast. Celratartja a pisztolyat es meghuzza a ravaszt. A pisztoly visszarug es kisse megporditi az egyik tamado kardost amint a karjaba csapodik. Mindenesetre ugy tunik csontja nem tort vagy csak nem erzi, de az is lehet hogy az ismert veszely osztonzoleg hat ra a magiaval szemben, mert ujra nekilendulnek.

Theodora veszedelmes dofessorozatot indit a nyilpuskas fele de az hatat a szekernek vetve orulten harit minden dofest es Manfred fele suhinto tamadasait is, bar ezek utan onmaga mar nem nagyon kepes tamadast bevinni, de mindenesetre igy is szep teljesitmenyt nyujt ket ilyen kepzett ellenfellel szemben.

Theodora utasitasa kozepes eredmenyeket hoz. Bert lathatoan nem sivesen rohan be kozelharcba, es pajzs hijjan se o se Lucius nem kepes tokeletes sorfalat alkotni, mindenesetre vegul a rohamozo matroznak tuno alakok ele kirohan Lucius baltajat markolva a Felix altal meglott alakra tamad, de az a nyilvanvalo fajdalom ellenere is kepes gorbe kardjaval megakasztani a baltacsapast es lathatoan osszeszokott parost alkotva a harcban joval jaratlanabb Luciust rengetegszer eltalaljak, a kalapos tobb sebet is kap es lathatoan nem kepes tartani magat ellenfeleivel szemben. Vegul Bert megiscsak felcsatlakozik a kuzdokhoz, de lathatoan reszegek osszevereseben joval jaratosabb mint az ilyen jellegu harcokban.

Kezdemeny:
49 Albert
42 Felix
42 Lucius
42 Nyilpuskas
41 Theodora
41 Manfred
37 Kardosok
32 Bert

Kihasználva a Manfreddal alkotott túlerőnk nyújtotta biztonságot, oda-oda pillantok a többiek irányába, hogy láthassam hogyan alakul az ütközet kimenete - amikor látom, hogy Lucius több súlyos sebet is kap, és láthatóan nem képes tartani magát, azonnal Manfredhez szólok: -Menj segíts nekik, én elleszek! - szólok a férfihez, majd tovább folytatom a számszeríjász védelmének ostromlását de nem az az elsődleges célom, hogy minél előbb legyőzzem, mindössze lefoglalni kívánom: a többiek Manfred segítségével hamar le fogják fegyverezni a két martalócot, így nekem csak meg kell úsznom sérülések nélkül a harcot amíg ők nem képesek az én egyszemélyes frontvonalam segítségére sietni. Mellesleg, a férfi tudását nem becsülöm alá, bizonyította rátermettségét az utóbbi másodpercekben, de Myrmidia a mi oldalunkon áll, a szent szimbólumot hordozó pajzsom biztos akadály kettőnk között, a lándzsámat pedig minden bizonnyal nehéz lesz folyamatosan félreütnie egy egyszerű karddal.
This message was last edited by the player at 19:21, Wed 03 Jan 2018.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 238):

Felix vékonypengéjű kardját előrántva fogadja a támadókat. Ha nem érnének oda azonnal, akkor előre szökken, hogy a penge hegye az ellenfél húsába marhasson. Könnyed vívó mozdulatot használ. A testének súlyát villámgyorsan a hátsó lábáról, az elől lévő lábára helyezi, miközben hosszan előrenyúlva kidöf a pengével.

In reply to Meselo (msg # 237):

Megkoszorolum a torkom es -miutan majdnem megbicsaklik a hangom- ezuttal sikerul egy magikus lovedeket lonom a szenapadlasrol jovok kozul a kozelebbire. A lovedek smaragdzold es athato almaszagot araszt egy pillanatra ahogy a martaloc fele repul.

Albert koncentral majd osszegyujtve a kornyezet magikus energiait utjara indit egy eroteljes magikus lovedeket. Az osszegyujtott energiak Luciust eppencsak kikerulve mellbe vagjak a korabban mar meglott haramiat, az megrandul majd elernyedve a foldre rogy.

Felix elorantva rapierjat elorelendul hogy felzarkozzon Lucius es Bert melle. A kalapos latva a segitoket probal kisse hatrebb lepni es csak a kiteresre oszpontosit igy is eleg sok csunya sebet kapott, lathatoan nem mozog mar olyan jol mint meg alig par perce

A nyilpuskas Theodora fele tamad de a papno gyakorlott mozdulattal haritja a tamadast  mikozben eloredof ladzsajaval, de ellenfele karddal haritja a dofest.

Manfred a szeme sarkabol latja hogy Felix erkezesevel mar elegge nagy tomeg gyult ossze a kardos korul, de azt is hogy Lucius mozgasa mar nem az igazi, Bertben valoszinuleg nem nagyon bizik es Felix sem tunik annyira felkeszultnek mint amennyit a nemes tortenetei sugallnak, hiszen jelenlegi fegyverzete nem eppen katonai viselet igy Theodora utasitasara eloresuhint pajzsaval es remelve elegge megzavarja ezzel ellenfelet es attor a kardosokhoz, de mikor elfordul egy dofes atcsuszik a pajzsa mellet es a karjaba dof. Szerencsere a lancing kitart de igy sem lehetett kellemes a dolog.

Hiabba vettek korul a kardos eloredofve probalja felnyarsalni az agresszivan erkezo Felixet, de a nemes reflexei megmentik a komolyabb serulestol, a kard a pancelon csattanva inkabb csak kek zold foltokat okoz

Bert a tomegben nem nagyon jut szohoz de annyit eler hogy Lucius hatra bir kelloen lepni igy mar nem fenyegetik kozvetlenul.


Kezdemeny:
49 Albert
42 Felix
42 Lucius
42 Nyilpuskas
41 Theodora
41 Manfred
37 Kardosok
32 Bert

Cyl
Az ut Weissbruckig nem tul hosszu es igyekszel nem is tul sokat mutatkozni, hogy kipihenhesd magadat es hogy ne is hivd fel tulsagosan magadra a figyelmet ut kozben, meg ha nem is keresned a tobbieket Weissbruckban mindenkeppen elhagynad a Marienburgba tarto barkat hogy uj eszkozre valtva kevesbe legyel feltuno es minnel kevesbe kothessenek ossze a Bogenhafenben tortentekkel. A Berebelit konnyen megtalalod, de a korulotte surgo emberek kozott csak Josefet pillantod meg meg Ameliat igy gyorsan korbekerdezve megtudod hogy a varosbol nemreg eszak fele tavoztak a tobbiek. Kovetve a csapat altal hatrahagyott nyomokat (hiszen elegge feltunoek igy sokan megjegyeztek oket) eljutsz a voros pajtaig ahonnan loves hangjat majd fegyvercsattanasokat hallasz kiszurodni. Az ajtohoz osonva bepillantasz es ugy tunik a csapat jol all, csak ket ellenfellel szemben harcolva jokora tuleroben vannak (lasd korabbi leirasok. Dobhatsz kezdemenyezest es cselekedhetsz ha szeretnel)
This message was last edited by the GM at 23:10, Thu 04 Jan 2018.

Kicsit meglep, hogy a férfi ennyire sokáig képes minden egyes gyors döfésemet hárítani, de nem becsülöm alá a képességeit, nem próbálkozok ennél jobban azzal, hogy megsebesítsem, helyette inkább megszólítom: -Adjátok meg magatokat, túlerőben vagyunk! Myrmidia előírásainak értelmében, nem fog bántódásotok esni! - szólítom fel a férfit a megadásra elég hangosan ahhoz, hogy a társai is hallhassak. Amennyiben nem látok semmi arra utaló jelet, hogy feladná a harcot, úgy természetesen tovább folytatom az offenzívámat a templomban tanult, szabályos és effektív harcmodoromban.

A weissbrucki kikötőig váltott hajókon észrevétlen - magának való toprongyos gyanánt - meghúzódva hol a fedélközben, vagy egyenest a teknő gyomrában van időm elmélkedni, meditálni a raktárháznál történteken, mint a Teugenek szertefoszlott sötét álmain és a romjaiból tán szebb holnapra virradó városon...

Sigmar útjai kifürkészhetetlenek gyermekem... - rémlenek fel számtalanszor Uhler Voltsbach atya bölcselettel kezdődő szavai és a sötét jóslat mely végül Bögenhafen felé terelt, a szörnycirkusz attrakciójának szánt mutáns goblin szökésétől szinte pár pillanatnak tetszik, egy torz rítus keltette démoni teremtmény elűzéséig való köpönyegforgatás kudarca.
Titkon a Berebeli tajtékhasító útját kutatva, majd követve és jószerivel mind felszámolva a megtermett kislevi medve, Josef hátrahagyott nyomait; akár a kámfor tűnök el a Marienburgba tartó bárka fedélzetéről és egykori társaim nyomába eredek. Még ha útjukat nem is éreztem mindenkor magaménak, hiszem Theodora a helyes ösvényen jár, vakmerősége pedig erénye ama kompániának melyet közös célunk vezérel. Weissbruck szíve felé haladva, leplezett informálódásom - semmint direkt kérdéseim - során figyelemmel kísérem, honnan mely forrásból származó pletykák vezetnek tova az őrség épületétől a vörös pajtáig. Szellemként, a szomszédos épülethez surranva észrevétlen, röpke gondolatként felmerül bennem, mi válthatta ki e pár lélekből az ellenállást ahelyett, hogy szemlátomást a túlerő dacára feladnák magukat, ha nincs a félénk kisleány ki Amelia 'szoknyáját fogta'... Bár eleinte próbáltam palástolni, a családom, klánom, rendtársaim hiánya ismeretlen érzést pedzegetett, melynek emléke már gyermekként szinte kifakult belőlem. Talán annyi idős lehettem mint a leány mikor Ejin Va már önállóságra tanított, a túlélésre edzett feledve a sajgó tagokat és elkalandozó, kíváncsi tekintetet. Bármi is volt vele a terve, ahogy belevesztem a gyermek szemeibe éreztem nem végzett tökéletes munkát, csupán önmegtartóztató praktikákkal óva intett az elköteleződéstől. Később talán ezért is emelt láthatatlan pajzsot mihelyst közeledtem volna felé. Ám külön utakat róni olykor nem célravezető, igyekszem a csapat segítségére...

In reply to Cyl Sepha (msg # 244):

Felix nagy hibát követett el. Csak a maga által jól begyakorolt mozdulatok tökéletes kivitelezésére figyelt most a harcban, de az ellenfél szándékára nem. Ez nagy hiba, de most megúszta a felnyársalást a még mindig gyors reflexeinek hála. Úgy dönt, hogy legközelebb nem kapkodja el a dolgot és megpróbálja feltérképezni az ellenfél harci stílusát és képességeit, ezért egyenlőre, csak egy tapogatózó mozdulatokkal kivitelezett egyszerű szúrást ereszt meg az ellenfél felé, kíváncsian várva, hogy az hogyan reagál erre
This message was last edited by the player at 13:21, Sun 07 Jan 2018.

In reply to Meselo (msg # 241):

Most mar annyi tarsam tamadja a szerencsetlen ket zsoldost, hogy ezuttal inkabb nem teszek semmi mast, hogy ne zavarodjon meg senki. Inkabb az elohuzott kardommal varok arra, hogy egyeb ellenfel tunjon fel.

Cyl latva hogy bent tortenesek vannak megkeruli a pajtat. A pajta hatuljanal tobb nagy fa van amik viszonylag kozel nottek es a szenapadlas hatul levo ajtaja (ami az emeletre nyilik direktbe hogy csigan felhuzhassak a balakat) igy elerheto eppen roluk.
Cyl eddig er a nezelodesben amikor az ajto kitarul es egy alak ereszkedik le majd mintha meg valamire varna. (Cyl korulbelul 5 meterre van tole a saroknal ahol az egyik vaskos fa no es igy jelenleg rejtve)

Albert kivar es korbeles ellenfelek utan kutatva igy kiszurja hogy mintha meg mindig mozgolodas lenne a szenapadlason, mintha nem ez a ketto vagy nemcsak ez a ketto lett volna ott.

Theodora igy hogy kepes csak a nyilpuskasra koncentralni kezd elonybe kerulni. Egy jol begyakorolt kombinacioval megakasztja a vedekezesre lendulo kardot a pajzsaval es egy furge dofest indit az ellenfel feje iranyaba. Az ellenfel koponyajan megcsuszik a landzsa hegye, de igy is csunya veres csikot vag a nyipuskas hajaba

A megmaradt kardos kaloz kinezetu alak Felix, Manfred es Bert szoritasaban kisse hatralni kenyszerul, Theodora szavaira sem dobja el a fegyvert, inkabb meg kemenyebben kuzd. Ha tenyleg bunozo akkor a megadas lehet a halalos iteletet jelenthetne neki. Mindenesetre bravuros ugyesseggel harit mindent, csa egy apro karcolast szerezve. Ugy tunik nem ma kezdte a vivast es valoszinuleg nem feltetlenul a birodalom vedelmeben edzodott...

Kezdemeny:
55 Cyl
49 Albert
42 Felix
42 Lucius
42 Nyilpuskas
41 Theodora
41 Manfred
37 Kardosok
32 Bert

A vaskos tölgy törzsének árnyékából, lesben állva, feszült figyelemmel követem a felbukkanó férfi mozgását, szemvillanásra amint a napfény láttatni engedi arcvonásait, viselt fegyvereit; egyszersmind megjegyzem azokat magamnak mialatt tulajdonosuk ismét a pajta felé fordult.
Visszahúzódva, türelmesen kivárok, apró praclim ujjai gyakorlott, precíz mozdulattal fonódnak szálfa íjam markolata köré, de nem cselekszem elhamarkodottan. Izmaim, s majd minden idegszálam megfeszül ám lélegzet visszafojtva fülelek csupán. Az vörheny falú épületben dúló küzdelem zaja lassan halkul el, míg egy nipponi elmegyakorlattal kitisztítva érzékeimet, rendszerezve gondolataimat fogékonnyá válok bármily neszre...

In reply to Cyl Sepha (msg # 248):

Felix látja, hogy többen szorongatják az ellenfél vívót, ezért hátrább lép, biztonságos távolságba és előkapja a másik töltött pisztolyát és Akkor ezt kapd el felkiáltással célra tartja és elsüti a pisztolyt, de az elkapkodott lövés és a dulakodók miatti nem tiszta célpontból kifolyólag nem oda lő ahova szeretett volna

In reply to Meselo (msg # 247):

-Meg vannak odafenn!

Kialtok fel, egyszersmind egy egeszen picit tavolabb fedezekbe vonulok, hatha a padlason levo ember vagy emberek esetleg eddig valami ijjal vagy puskaval celoztak volna be, illetve ha barmelyik kozelharcba bonyolodott haramia esetleg ram akarna tamadni.

Albert figyelmeztető szavait hallva fél szemmel a szénapadlás irányába kezdek pillantgatni miközben a számszeríjásszal harcolok, hogy az esetlegesen onnan érkező lövésektől megpróbálhassam megvédeni magamat a pajzsom segítségével - még annak ellenére is, hogy nem hiszek benne, hogy engem célozna az a valaki, a többiek tőlem nem messze kényelmesebb célpontot jelentenek. Mellesleg, a velem harcoló férfi védelmét tovább ostromlom, a templomban tökéletesített mozdulataim láthatóan sokat gyakoroltak, azonban továbbra is elsősorban a védekezésre koncentrálok, nem a támadásra.

Cyl probal kemenyen figyelni, mintha suttogva beszelnenek valamit, hogy siessenek, meg add le. A bent zajlo harc elnyom majdnem mindent, de mintha valamit vonszolnanak majd ket lab tunik fel.

Albert elkialtja magat majd igyekszik fedezekbe vonulni.

Felix elokapja a pisztolyat majd kozvetlen kozelrol igyekszik leloni a kardost, de a hirtelen mozdulat nem segiti a celzast es csunyan melle lo

Lucius Albert kialtasara a padlast kezdi figyelni ugrasra keszen

Theodora es a nyilpuskas egymast kerulgetik, de nem talalnak rest a masik vedelmen

A kardos matroz orult modjara viv, Manfred minden csapasat haritja, sot Bert gyakorlatlan suhintasat is. Ha farad is nem latszik rajta.

Kezdemeny:
55 Cyl
49 Albert
42 Felix
42 Lucius
42 Nyilpuskas
41 Theodora
41 Manfred
37 Kardosok
32 Bert

-Vegyétek körbe és egyszerre támadjátok! - hívom fel a többiek figyelmét arra, hogy miképp győzhetnék le a fanatikus módjára védekező görbe kardos férfit, de ennél a fél mondatnál és néhány pillantásnál többet nem szánok a harcukra, ugyanis előttem ott a saját ellenségem: a távolban történő mozgolódás arra figyelmeztet, hogy további emberrablók érkezhetnek, s látszólag ez a férfi sem fogja megadni magát; egy jól begyakorolt támadórutin végén a férfi torka felé döfök.

Míg a vesszőt az idegre helyeztem, hallásomra hagyatkozva igyekszem minden elszólásra fülelni. Többnyire sikertelenül. Ideje közbelépned Cyl.
---
Mihelyst a szénapadlás emeleti ajtajának fedezékét elhagyják a vonszolt test lábai - feltételezve a csörlőket használnák - már célzásra emelem a lombok árnyékából íjam a nekem háttal álló martalócra majd lövök, kerülve a páncélt.
Süvítve szeli át a levegőt vesszőm...

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 253):

Herr Schwarzflagge nem szeret utasításokat végrehajtani. A seregben is ez volt a gyengéje. De most megpróbál eleget tenni Theodora útmutatásainak, mert már kezdi kellemetlenül érezni magát, hogy a kardos ellenfél újra és újra kifog rajtuk. Megpróbál újra közel férkőzni az ellenfélhez a pengéjével és időzítve akkor csap le rá, amikor a többiek is támadják, hogy meg kellegyen osztania a figyelmét a kardosnak és így ne legyen sok esélye hárítani a több irányból  egyszerre jövő támadást.

Cyl megvarja a megfelelo pillanatot majd utjara engedi a nyilvesszot. A lent acsorgo eppen nyulna a leengedett noi labak fele amikor a nyilvesszo a nyaka kozeleben belevagodik. Osszerezzen majd osztonosen arra fordul amerrol a nyilvesszo jott, de lassu reakcioja miatt ad eleg idot Cylnek hogy felrehuzodjon. A lany igy alulrol jovo tamasz nelkul a foldre zuhan. Egyertelmuen nincsen maganal, vagy lehet rosszabb. A ferfi mikozben ekresi tekintetevel honnan johetett a loves kitepi fintorogva a nyilvesszot mikozben osszerezzen es elohuzza rovidkardjat. A fenti ficko, egy hasonloan nem tul feltunoen utazo kereskedo ruhaba oltozott ferfi akinek apolatlan szakala van kinezve latja a dolgokat es feszulten nez eloszor a hata moge majd elore. Ugy tunik o is leugrani keszul.

Mindannyian halljatok hogy a pajta hatulja felol valami puffanas hallatszik de a szenapadlas alatt ugy tunik nem tortent semmi, talan a pajta mogott tortent valami.

Albert fedezekbe huzodik es kivar Luciussal. A kalapos a kapott sebek miatt lathatoan ovatossa valt.

Theodora ujabb begyakorlott tamadorutinnal indul. A volt nyilpuskas probalja haritani kardjaval, de a jobb felszereles, a hosszabb fegyver tul nagy elonyt nyujt a papnonek. Az elorelendulo landzsafej elol csak az utolso pillanatban rantja el a fejet, igy is csunya vagast kap az arcara.

Felix kardjaval ujra elorecsap, de a matroz felreuti visszakezbol a kecses penget, de igy mar lemarad Manfred vad tamadasanal. A volt katona pengeje tobb mely sebet is ejt a matrozon. Aki gyengen visszacsap, de Manfred pajzsaval felresopri a tamadast, de mikozben hatralep akaratlanul is elkeruli Bert lecsapo fegyveret. Latszik hogy kezd elmenni a kedve de annyian korbevettek, hogy nincs nagyon valasztasa, harcol vagy meghal.

Kezdemeny:
55 Cyl
49 Albert
42 Felix
42 Lucius
42 Nyilpuskas
41 Theodora
41 Manfred
37 Kardosok
32 Bert

In reply to Meselo (msg # 256):
 Megragadom Lucius karjat es megkerem, hogy kiserjen el.
-Hallod ezt? Menjunk korbe, nehogy valaki esetleg megszokjon.
Szavaimat tettek kovetik, akar Luciussal, akar anelkul ovatosan korbemegyunk es megnezzuk, hatha valamelyik lator el akar szokni. Mivel kardom meg mindig kezemben van, ha esetleg talalkoznak valamelyik rosszarcuval, akkor megtamadom vele.

Csak óvatosan pillantok el a többiek irányába miután többször is hallottam ahogy a fegyverek egymásnak csattannak és mintha egy penge húst is ért volna egy fájdalmas nyögésből ítélve, de csak annyit foglalkozok a helyzettel, hogy konstatáljam, végre a többiek kezdenek felülkerekedni az utolsó emberrablón. Azt már viszont nem csípem el, hogy Albert elkezd kiosonni a pajtából, ugyanis ennyire sok időm nincs nézelődni, tovább izzasztom a számszeríjászt, azonban hamarosan fel fogok hagyni a védekező harcmodorral ha a többiek nem végeznek időben a másik martalóccal, ugyanis a pajta hátulja felől érkező tompa puffanás azt sejteti, hogy valakik menekülni készülnek, ha pedig a gyógyítót is magukkal viszik, akkor hiába volt minden.

Ne áltasd magad Cyl, két marcona, megtermett emberrablóval szemben csekély az esély felülkerekedned, legyen bár egyikük komolyan sérült...

Egy pillanatig sem tölt el megelégedéssel netán szabotáltam tervüket, helyzeti előnyömből fakadóan viszont kivárok. Kis szerencsével a pajtában hallották a tompa puffanást...

Az árnyékok ölelésében praclim óvatosan kardom markolatára fonódik.

In reply to Meselo (msg # 256):


Felix kezdi elismerni a matróz képességeit, mert hiába próbálja körbetáncolni és megdöfni az ellenfelét, megint csak csalódnia kell, túl tapaszalt az ellenfél, és nem tud túljárni az eszén kalapos nemes.

Cyl a fa fedezekeben gyorsan fegyvert cserel. Ija helyett kardjat vonja ki es feszulten var es hallgatozik vajon hol lehet a leugro, mintha lepesek kozelednenek a fahoz majd egy masik, az elozo puffanasnal joval halkabb erkezes, a masik is leugorhatott fentrol. - Siess - sziszegi valaki majd sietos leptekkel megerkezik Lucius es Albert.
A ket ujonnan erkezo nem messze a fa mellett erkezik a pajta mogul ahol Cyl is lapul. Amit meglattok az az ket foltos, kopottas utazo kereskedo stilusu ruhaba oltozott alak, az egyik, aki ott van szinte elottetek, nyakanal voros verfolt aztatja at a kopenyet. Mindketto rovidkarddal van felfegyverezve es lathato pancelt nem viselnek. A hatso jo 4-5 meterre lehet es egy ernyedt noi testet probal meg eppen a vallara vetni a foldrol.

Theodora es a korabbi nyilpuskas kozul ugy tunik a papno turelmesebb, a velhetoen haramia vad duhvel kezdi ostromolni Theodora vedelmet, utest utes utan kuld, de a turelem es a sok gyakorlas meghozza eredmenyet, akarmenyi tamadast is ereszt meg ellenfele a papno mindannyit haritja es meg egy apro dofest is bevisz a tamado combjaba.

Felix tovabbra sem bir kiigazodni a matroz stilusan, annak gorbe kardja minduntalan felreuti a nemes keskeny pengejet, de ezzel elegge lekoti azt hogy Manfredra mar ne birjon ugy ugyelni es csak az utolso pillanatban perdul meg. Mindketten beleadjak minden erejuket a tamadasba, de mig  avolt katona lancingerol lecsuszik a kard Manfred pengeje ujab veres csikot vag a matroz mellkasara. Az lathatoan mar sokkal lassabban mozog, a faradtsag es a sebek kezdik kikezdeni ot.

Kezdemeny:
55 Cyl
49 Albert
42 Felix
42 Lucius
42 Nyilpuskas
42 Emberrablok
41 Theodora
41 Manfred
37 Kardosok
32 Bert
This message was last edited by the GM at 21:05, Wed 17 Jan 2018.

In reply to Meselo (msg # 261):

Felix elkezdte kiismerni a matróz különös harcmodorát és egy adandó alkalommal, amikor úgy érzi, hogy elérkezett a megfelelő a pillanat, mert Manfred lefoglalja őt és mintha a sebesülésnek köszönhetően lassult is volna, bevisz egy döfést az ellenfelének a vékony pengéjével

In reply to Meselo (msg # 261):

Meg egyszer nekirugaszkodom a tamadasnak, remelem a nagy zajban megleptuk a rosszfiukat. Kicsit ugyan meglepodom, hogy megis voltak itt, de nem annyira; valahogy sejtettem hogy itt is lesznek haramiak. Felkialtok.
-Itt van a gyogyito, segitsetek!
This message was last edited by the player at 14:06, Fri 19 Jan 2018.

Mihelyst a kölyökképű nemes másodmagával felbukkan a pajta mögül, fellélegzem. Meg kell akadályoznom, hogy elvigye a nőt... - jut eszembe a Teugenek ártatlan áldozata, a fiatal leány ki a rítus során lelte halálát. Sutba vágva korábbi óvatosságom sárkánykarom markolatú pengém előrántása helyett sebtiben ismét nyilat helyezek íjamra, majd gyakorlottan a fa törzse mentén kifordulva fedezékemből a lombok árnyainak takarásából ezúttal a távolabbi martalócot veszem célba, s nyomban lövök mielőtt társaim párharcba bocsátkoznának a vérző nyakú emberrablóval...
This message was last edited by the player at 05:56, Sat 20 Jan 2018.

Kissé megzavar Albert kintről érkező kiáltása és a többiek felé kezdek pillantgatni, ahol hűlt helyét találom a varázslónak és a sérült Luciusnak. A hirtelen megváltozott szituáció miatt elkezdem újragondolni a lehetőségeinket ami viszont azzal jár, hogy kénytelen vagyok másra is figyelni mint az eddig ügyes harcosnak bizonyuló számszeríjász, pajzsom mögé bújva kiálltok ki a két férfinek: -Csak kövessétek őket, ne támadjatok! - ordítom viszonylag magas hangon a többieknek, miközben abban reménykedek, hogy a két fegyverforgatáshoz nem kifejezetten hozzászokott társam nem fogja megtámadni az emberrablókat, akikről mint kiderült, olyan katonaviselt személyek ellen is jól állják a sarat, mint amelyen Manfred, Felix vagy éppen én.
This message was last edited by the player at 10:01, Sat 20 Jan 2018.

Mielott meg sokaig gondolkodhatnanak azon vajon megadna e magad a megtantorodo matroz Felix osszeszedve magat elorelep es vekony kardjaval atdofi az illeto szemet. A vekony penge melyen beleszalad az ellefel fejebe es az osszerogy amint a nemes kirantja fegyveret.

Theodora probal ujabb begyakorolt tamadast bevinni de ugy tunik valamelyest kiismerte mar a harcmodorat a ferfi mert hirtelen felrelep es vegigvagja a papni mellkasat, de a penge lecsuszik a lancing szemeirol, es aztan berobban a kepbe Manfred. Most hogy az ordongos matrozt levagtak elso gondolataval megrohanja a korabbi nyilpuskast es a hirtelen tamadas annyira meglepi a haramiat hogy a zsoldos szinte teljesen felnyarsalja a kardjaval.

Cyl kiugrik a fa mogul es elereszt egy nyilvesszot de az ott suhan el ahol normalisan lenne az emberrablo feje, azt csak az mentette meg hogy eppen lehajolt.

Albert es Lucius lerohanjak a verzo nyakut, de az kitart habar ujabb sebet szerzett, de ez nem tul mely.

A korabban a not felemelni keszulo korbenezve radobbenhetett hogy tuleroben vannak a tamadok igy valami morogva, valoszinuleg szitkozodhat barki tudja, felpattan es rohanva nekilendul a varostol tavolodva a mezonek. Lathatoan korabbi tarsaval mit sem torodik es menti a sajat irhajat, de ugy tunik az vagy nem vette ezt eszre vagy nem vette nagyon rossz neven mert tovabbra is renduletlenul harcol.

Kezdemeny:
55 Cyl
49 Albert
42 Felix
42 Lucius
42 Emberrablok
41 Theodora
41 Manfred
32 Bert
This message was last edited by the GM at 20:04, Sat 20 Jan 2018.

Mihelyst célpontom - kellő távolságra - kereket old újabb nyilat helyezek az íjamra. Ám ahelyett, hogy hátba, vagy épp lábon lőném a megfutamodót ismét a sebzett nyakút veszem célba . Apró kerülővel, puha léptekkel elhagyva fedezékem sebtiben igyekszem a bebugyolált női test és a támadó közé kerülni, bőven kardtávolságra utóbbitól, mialatt szívének szegezem következő nyilam.
(De nem lő Cyl!)


-Tedd le a fegyvert, ha kedves az életed. - ha erősítés is érkezne, addigra rég halott leszel... - sugallja mogyoróbarna tekintetem. Bár vézna testemen lógó szakadt csuhám, korántsem félelmet keltő, előbbi nyilam emléke bizonyosan még élénken él az emberrablóban. Csak adj rá okot, egy rossz mozdulat...
This message was last edited by the player at 18:04, Sat 20 Jan 2018.

In reply to Meselo (msg # 266):

Miutan nem hiszem, hogy barmelyik martaloc megadna magat -hisz fellogatnak az orok, ezt o is tudja- ezert tovabb folytatom a tamadasaimat. Sajnos az ejszakai harmaton megcsuszom es majdnem elvesztem az egyensulyom.

Bár eddig nem látszott semmi nyoma annak, hogy a közelharc bármilyen izgatottságot váltott volna ki belőlem, ahogy egy pillanatra elveszítem a kontrollt a harc kimenetele felett és a láncszemeken csörögve vág végig a kard a mellkasomon, azonnal elönt az adrenalin. Gondolataimban megrovom magam a figyelmetlenségemért azonban komolyabb ellentámadásra nincs idő ugyanis beront Manfred a képbe és végez a magát valószínűleg éppen elbízni készülő latorral. Testtartást váltok, hálásan biccentek a katonának, majd rögvest katonás futólépésben indulok a többiek után: -Menjünk! - szólok közvetlenül előtte Herr Hetzauhoz. Remélem a többieknek nem fog baja esni az alatt az idő alatt, amíg mi oda nem érünk, gondolataimban elmondok egy rövid fohászt azért, hogy a sast kövessék és ne a tornyot.

Cyl arrebb mozog es probalja celon tartani az ijat majd elkialtja magat -Tedd le a fegyvert, ha kedves az életed. - de ha meg is hallotta ugy tunik nem figyelt ra. Vagy nem kedves szamara az elete. Mindenesetre nem all meg. Albert es Lucius  egyebkent is lekoti boven elegge, ket ellenfellel szembenallva orult modjara mozog es harit sot egy ugyes haritassal ugy megvagja Lucius karjat hogy az elejtve baltajat hatratantorodik es probalja megakadalyozni hogy elverezzen.

Ekkor erkezik rohanva Theodora es Manfred (es Felix ha ugy gondolja... Bert nem rohan a vakvilagba)

A menekulo kozben oriasi tavolsagot megteve eltunik par fa takarasaban.

Kezdemeny:
55 Cyl
49 Albert
42 Felix
42 Lucius
42 Emberrablok
41 Theodora
41 Manfred
32 Bert
This message was last edited by the GM at 08:35, Tue 23 Jan 2018.

A sarok után meglátva a többieket rögtön megakad a szemem a fegyverét korábban elejtő Luciuson aki láthatóan nagyon kétes mozdulatokkal próbál hátrálni miközben a kezét szorongatja. Megiramodok felé a fal mellett, futás közben pedig hátrahagyom a lándzsámat és elkezdem kioldani a pajzsom szíját, hogy két kézzel láthassak hozzá a férfi ellátásához. -Mindjárt segítek, csak szorítsd erősen! - mondom a férfinek, s bár hangom nyugodtságról árulkodik, azonban a szíj kioldásával láthatóan kapkodok. Amint csak tehetem, letépem a kezemről a kesztyűmet és megtapogatom a sebet, hogy megmutathassam neki pontosan hol szorítsa azt, közben pedig meglehetősen aggaszt a gondolat, hogy a kabátján keresztül nem fogom tudni elszorítani a vérzését egy kötéssel, előbb le kell fejteni róla valahogy. Közben pedig próbálok úgy helyezkedni, hogy a testemmel védjem, ha esetleg valaki ránk támadna - engem megvéd a páncélom de ha ő még egy sebet kap, akkor két sebből túl gyorsan fog elvérezni és nem tehetek már majd érte semmit. Miközben Lucius megmentésén ügyködök abban reménykedek, hogy a többiek hamar véget fognak vetni a megmaradt emberrablók ellenállásának, ugyanis sokat segítene még egy segítő kéz lehetőleg valaki olyantól aki már látott életében súlyosabb sebet - például a két katona, Manfred vagy Felix.
This message was last edited by the player at 08:00, Tue 23 Jan 2018.

In reply to Meselo (msg # 270):

Elhuzom a szamat amikor Lucius osszeesik. Hacsak a tobbiek ide nem ernek idoben, nekem kell allnom a sarat ellene. Probalok bevinni egy vagast a haramianak, de a vizes fuvon valo kuzdelem ugy tunik nem az en specialitasom. Megint megcsuszom kicsit - talan a harmaton, vagy ami meg rosszabb Lucius veren.

Az események hirtelen fordultával gyorsan mérlegelek. Ahogy meglátom Theodorát pár szívdobbanásra talán összefonódik a tekintetünk, mígnem pajzsot emel és Lucius segítségére siet...
Korábbi hasztalan kísérletem a haramia megfékezésére - látva Manfred (és Felix?) rohan felé - nem sarkall meggondolatlan tettre, hogy sérült társunk mellett eresszek útjára egy újabb nyílvesszőt így leengedve, eleresztve fegyverem az ájult nő fölé hajolok, majd lehetőségeimhez mérten szabaddá kívánom tenni arcát...

Cyl gyorsan az ajult nohoz lep es gyorsan megnezi, csak siman be volt kotve a szaja, meg csak fel sem peckeltek, de jelenleg ajult es a keze meg a laba is meg van kotozve.

Albert gyakorlott mozdulattal probalja meg kihasznalni azt hogy tamadoja meg az elobb Luciussal volt elfoglalva. Pengejet csak par centivel azelott birja felreutni az emberrablo hogy az melyen a husaba melyedne.

Felix ovatosabban erkezik, futas kozben elohuzza haritotoret hogy ne erjek meglepetesek, majd a feloldalasan allo ellenfel felemelt karja alatt melyen beledof rapirjaval. A vekony penge melyre szalad, mikor kirantja az ellenfel osszerogy es vert kohog fel

Bár kihallgathattuk volna ha már a társa meglógott - tekintek laposan, lemondóan a haldokló marconára míg Felix megtörli rapírját.

Féltérdre ereszkedem a hölgy mellett. -Vége van, már biztonságban vagy - suttogom halkan, kedvesen mialatt gyengéden ébresztgetem és megszabadítom ajkait a gyolcstól mit szájába tömtek elrablói, majd köteleitől is.
-Kérlek adjatok vizet... - fordulok társaim felé.
Ha nem avatkozom közbe az emberrablók megléptek volna vele...
-Az egyikük elmenekült a fák közé - mutatom az irányt szabad kezemmel - legyetek résen, talán nem egyedül tér vissza... jó újra látni titeket - sugallja nyílt tekintetem.

Cyl szakadt toprongyos, szúette szürke-földbarna köpenyt visel, melynek csuklyáját arcába húzza, haja szemlátomást ápolatlan, megviselt küllemére rátesz, hogy bőr mellvértjén jobb oldalt sötét folt éktelenkedik, melyet a lebenyeggel igyekszik ugyan takarni, nem rejti el gazdája mögött viszontagságos út áll... (lsd karakterkép)
This message was last edited by the player at 18:44, Wed 24 Jan 2018.

In reply to Cyl Sepha (msg # 275):

Felix kérdően néz Cyl-re mintha kitalálná a gondolatát, de végül nem szólal meg, hanem kivont karddal és hárítótőrrel a fák felé int
Akkor arra menekült az az imposztor? Előkerítem. Valaki jön még velem?
kérdi aztán bármilyen választ is kap azzal a lendülettel fegyveresen berohan a fák közzé azzal a szándékkal, hogy elkapja a menekülőt.

Csak kapkodni tudom a tekintetemet az események hirtelen láncolata között, s sietve szólítom magam mellé Manfredet, hogy segítsen a férfi ellátásában, ugyanis a páncéljának hála kissé nehezebb dolgom van mint reméltem. Cyl felé vetek egy kissé gyanakvó pillantást, hiszen a káosz közepette a semmiből került elő, majd utána Felix után kiálltok: -Hagyd, megvan amiért jöttünk! - ha pedig a férfi tovább rohan utána, csak lemondóan megcsóválom a fejemet miközben Lucius sebével foglalkozok: -Minek is próbálkozok... - jegyzem meg magam elé halkan, s bár egyáltalán nem lep meg a renitens katona reakciója, de akár csak máskor, most sem tartom jó ötletnek hogy szétváljunk, főleg nem ennyi sebesülttel, a frissen felbukkanó Cyl sem néz ki túlzottan jó bőrben lévőnek. Albert felé pillantok, hogy ő vajon a kalapos nemessel tart-e vagy sem, de rögtön vissza is terelem a figyelmemet a sérültünkre: -Most már minden rendben lesz, túl fogod élni. - szorongatom meg a kissé elfehéredett Lucius kezét, hogy tartsam benne a lelket miután végeztem a sebének - körülményekből kifolyólag csak rögtönzött - ellátásával, majd körbepillantok, mibe törölhetném meg a kezemet. Végül egy fűcsomó tépése mellett maradok, ahogy pedig a kezemet törölgetem, Cylre nézek: -Minek köszönhetjük váratlan felbukkanásodat? - nézek gyanakvóan a szakadt lányra miközben közelebb lépek, hogy a gyógyítóra is vethessek néhány pillantást.
This message was last edited by the player at 04:42, Thu 25 Jan 2018.

In reply to Meselo (msg # 274):

Egy pillanatig meg fenyegetoen tartom a kardom a rablo fele, de amennyiben az mar visszaadta a lelket SIgmarnak, leeresztem azt. Meg jo, hogy Felix erre jart es leszurta a banditat.   Akar meg is halhattam volna, szerencsere a csaladi kepzes megmentett. Ugyan feltetelezem, hogy az utolso rablo elmenekult, de azert nyitva tartom a szemem, nehogy megis meglepjen, ha esetleg valami fanatikus lenne. Cyl erkezese is szerencses veletlen, igy legalabb ismet teljes a csapat. Felix felkialtasara egy pillanatra felcsillan a szemem, de aztan lelohad a lelkesedesem, elmegy a kedvem attol, hogy a sotetben uldozzunk valami rablot.
-Lucius tuleli? El meg a no?
Fordulok inkabb a guggolo tarsaim fele. Remelem nem torkollt katasztrofaba ez a kis mentoakcio.

Hagyd, talán már árkon-bokron túl lehet, csupán figyelj. - fedem meg gondolatban a pávatollas kalpagú nemest.

--

-Ezek szerint még nem szoktad meg, hogy megjelenek ha elkél a segítség... - felelek nyíltan - pillanatra - a gyanakvó szempárba tekintve, majd vissza a lányra.
-Elinor jól van, ne aggódj. Ami pedig a Teugeneket illeti, vertem a koporsójukba még pár szöget... - folytatom csendesen a papnőnek, míg a hölgy eszméletéhez térítésén fáradozom.

-Nagyon ki van száradva, de Sigmarnak hála él. Kérlek keríts vizet Albert.

GM: fentebb Te is azt írtad, hogy ájult. :)

Bólintok Albertnak: -Túl fogja élni, de idővel át fognak vérezni a kötések, minél hamarabb vissza kell érnünk a városba, hogy el lehessen látni a sebeket megfelelően. - válaszolom Albertnek, miközben közelebb lépkedek az éppen ájultságból ébredező gyógyítóhoz. Nem sokat segítene a dolgon az sem, hogyha itt össze tudnám varrni a sebet, ehhez tiszta víz, idő, nyugodt körülmények és segítség kellene, de legalább addig ki fogja bírni Lucius amíg el nem érünk a városba. Cyl mondandójára szóban nem válaszolok, csak ismét kissé gyanakvóan pillantok rá, nem kifejezetten vagyok bizalmaskodó hangulatomban a mai nap után. Hátrapillantok a többiekre, hogy valaki nyújt-e a lány felé vizes bőrt, ha nem, akkor megszólalok helyette: -A városig ki fogja bírni ő is, ne aggódj érte. - válaszolom miután végignéztem a gyógyítón, majd ha Cylnek még nem sikerült eloldoznia teljesen, akkor segítek benne. Alkalmanként Felix irányába is elpillantok, figyelem, hogy a kalapos nemes visszafordult-e. Ha nem tesz így, nem hagyhatom hátra, Myrmidia tanításai nem engedik még ha ő volt az a ki hibát követett el, de a sebesülteket sem hagyhatom magukra. Erős dilemma, kissé elgondolkodó tekintettel keresem a választ a vallásom tanaiban.
This message was last edited by the player at 19:46, Thu 25 Jan 2018.

Theodora távolságtartása nem ér meglepetésként. Myrmidia papnője előbb látott bennem vetély- mint bajtársat...
-Előbb kutassuk át a testeket, a pajtát, a szénapadlást. Elrablói sietve távoztak és ezúttal - még - nem üldöz senki bennünket, bár sejtheted nem esett nehezemre megtalálnom titeket... - hangszínem ugyanakkor nem rosszalló, miközben gyakorlott mozdulattal alkaromra feltekerem az áldozat egykori kötelét.
-Talán akad hordágynak való is.

-Nem tartok az üldözőktől, főleg mert nekik nem lesz aki elárulja merre járunk. De attól ellenben már félek, hogy Lucius esetleg elveszíti a karját. - válaszolom pillanatnyi gondolkodásidő múlva, közben pedig felegyenesedek a nőtől. Ismét elpillantok Felix irányába miközben fontolóra veszem a testek átkutatásával kapcsolatos felvetését a tolvajlánynak. -Ha akarsz maradhatsz a hullák zsebében turkálni, de nekem a sebesülteket kell előnyben részesítenem. A város pedig nincs messze, addig még Lucius is kibírja támogatással. - teszem még hozzá, abból kiindulva, hogy Felix irányába is elpillantok közben, még a kalapos nemes maradásával szemben is a sebesülteket választom, hiszen ők már bajban vannak, míg Felix az elit lovasság egy katonája volt, sok hasonló dolgot csinált már és eddig mindig túlélte.
This message was last edited by the player at 20:24, Thu 25 Jan 2018.

-Ugyan egyikük meglógott, nem vélem úgy; tévedsz. Puszta túlerőnk nem teszi újra óvatlanná a megbízót. Mit gondolsz véletlen célpont volt épp egy gyógyító...(?) mindegy is, erre még ráérünk, a sebesültek ellátása fontosabb számomra holmi 'zsebmetszésnél'. Viszont az eladott kardokból - vagy amit odabent, a vörös pajtában lelünk - vehetünk akár gyógyszert, kötszert is a városban, melyet egyikőnk két szép szeméért sem adnak... - folytatom kissé rezignáltan. Majd ahelyett, hogy tovább folytatnám a csevelyt a talán már ébredező nőt kérdem, nem fáj e valahol, hisz komolyan megüthette magát mikor leesett a szénapadlásról...
Albert ha szerzett közben vizet hálás tekintettel fogadom érkeztét.
This message was last edited by the player at 21:03, Thu 25 Jan 2018.

-Legalább napok fognak eltelni mire bárkihez is elviszi az az alak a hírt, hogy a társai meghaltak, már ha valaha el fogja. Addigra viszont mi már messze fogunk járni, s ha rám hallgat, akkor Fraulein Kleinestun is úton lesz egy innen messze lévő városba, ahol nem fogják megtalálni. - magyarázom nyugodt hangon a nézőpontomat annak ellenére is, hogy elmondásom alapján sürget az idő; ez valóban így is van, de adok annyit a jelenlévők szavára, hogy érvekkel győzzem meg őket és ne némán elinduljak a sebesültekkel a városba. -Mellesleg, ő maga is gyógyító, hálája jeléül gondolom segít majd nekünk a gyógyszerek beszerzésében, de néhány percet még várunk Felixre, ha jól sejtem amint eltűnik a szeme elől az a férfi, vissza fog térni. Addig aki akarja megtapogathatja a zsebeiket, de a pajtát nem fogom átkutatni, mert nem látom értelmét. - fejezem be a mondandómat, nem megemlítve, hogy eddig a sebesültek ellátásnak minden költségét én magam álltam, majd végül visszatérek Lucius sérüléséhez még egy kicsit, ellenőrzöm a kötéseket, megnézem milyen gyorsan vérzik át, s néha-néha elpillantok abba az irányba, amerre Felix tűnt el, közben pedig segítek a kalaposnak lábra állni s figyelem, hogy támogatással van-e elég erő benne ahhoz, hogy megtegye a sétát a városig.
This message was last edited by the player at 04:34, Fri 26 Jan 2018.

Ahogy a futo eltunik szem elol Manfred eloszor a puskajaert kap, de vegul meggondolja magat es Theodora segitsegere siet hogy legyen aki tamogatja majd Luciust.

Felix egy ideig rohan, de ugy tunik a menekulo vagy jobb formaban van mint o vagy komolyan beijedhetett mert egy ido utan kenytelen kelletlen feladja es visszater.

Idokozben Cyl gyorsan atvizsgalja az emberrablo kinti holtestet majd a pajtaban levo dolgokat is

Osszesen ezeket talaljatok:
Ket patkanyfejet abrazolo ezustmedal - a kintirol es a nyilpuskasrol
Egy nyilpuska 9 lovedekkel
Ket rovidkard
Egy rovid, gorbe tengereszkard
Negy tor
Egy zsakba bezsufolt fiolak, tegelyek es szutyok tele porokkal es novenyi anyagokkal
Egy erszeny 19 ezusttel - A benti hullaknal nem volt erszeny furcsa modon

A benti holttestek atnezesenel segedkezo Bert a vegen kijelenti - A bunozok maradvanyairol majd kesobb gondoskodunk - kihuzva magat majd a talalt dolgok fele int - A bunjeleket meg majd leltarba veszem - Mindenesetre nem tunik annyira megszalottnak hogy ehhez rogton hozza kezdjen (Illetve a kinti holttest atvizsgalasaban egyebkent sem vett reszt)
A gyogyito megtalalasat nem sok megjegyzessel konstatalja, egyszeruen csak megrantja a vallat jelezve hogy jol van.
This message was last updated by the player at 14:46, Sat 27 Jan 2018.

Mire osszekeszultok mindenel addigra Elvyra is magahoz ter. Eloszor ijedten kapja maga ele a karjait aztan korbenez bizalmatlanul - Mi tortent? Kik vagytok? - vegul korbetekintve meg egy dolgot hozzatesz - Hol vagyok? -
This message was last updated by the player at 14:48, Sat 27 Jan 2018.

-Rendben - felelem szűkszavúan Theodorának, majd a pajta és a matrózok gyors, ám annál gyakorlottabb átvizsgálása, kiforgatása után visszatérek az ébredező gyógyítóhoz. Egy patkányfejes medált visszafelé óhatatlanul zsebembe süllyesztettek, míg a másikat átadom Theodorának, ábrázatomról lerí egyértelműen nem azzal a céllal, hogy viselje a papnő...

--

-Már biztonságban frau Kleinestun - felelem a nőnek a lehető legtermészetesebben - ezúttal leguggolva mellé -, majd felé nyújtom és kinyitom a fiolákkal teli zsák száját. -Ezek bizonyára ismerősek... - engedek meg egy halvány, ám bizalomgerjesztő félmosolyt.
-A nevem Cecil. Jöjjön velünk, ideje hazatérnie. - nyújtom a praclim felé, képes e felállni, majd a papnőre tekintek. Ideje indulnunk

Az ezüstöket megtartja Cyl, ha senkinek nincs ellenvetése illetve nem kutatja át a testeket...
This message was last edited by the player at 08:01, Mon 29 Jan 2018.

Megnezem, hogy van-e a kornyeken viz es ha van akkor viszek Cylnek, de nem megyek tul messzire - egy haramia meg mindig a kornyeken van, meg akar masok is lehetnek. Ugyan nem szolok bele hogy atkutassuk-e a pajtat, de orommel veszem tudomasul, hogy megtesszuk, sok nyomot hagyhattunk volna itt. Ellenben a dolgok elosztasaba mar beleszolok.
-Megkaphatnam azt a lancot? Lehet hogy fontos nyom lehet kesobb es a Feny rendje erdeklodhet. Az ezustok ram eso reszet is kernem - azaz a felet, ha senki mas nem tart ra igenyt. A novenyek gondolom Elvyra tulajdona.
Nyujtom a kezem Cyl fele kerven a lancot es az ezustoket. Kicsit rancolom a homlokom rosszallasom jegyeul, hiszen a tolvajlanynal “maradt” a demon utani maradvany.

Lassú mozdulatokkal megcsóválom a fejemet Lucius idejének pazarlását látva, Manfred segítségét pedig hálás tekintettel fogadom, s azt is örömmel látom, hogy a pisztolyos nemes feladta a menekülő lator üldözését. -Látszik, hogy nem voltak katonák. - mondom Luciusnak és Manfrednak egy enyhe félmosoly keretében, próbálva tartani az erőt a kalaposban, miközben még egy gyors pillantást vetek a kötésekre; ilyen mély sebnél sosem lehet biztos az ember. Szívesen itthagynám őket, azonban ha megtörténne az aminek nem látom semmi esélyét, és erősítés érkezne az emberrablókhoz, akkor a többiek nagy bajban lennének a csapat hadviselt tagjainak segítsége nélkül. Várakozás közben jómagam is próbálom segíteni a gyógyítót abban, hogy magához térjen, miközben leplezetlen türelmetlenséggel pillantgatok a pajta felé. -Frau Steinhoff Myrmidia beavatott vagyok, emberrablók markából mentettük meg. Ha lábra tud állni, akkor azonnal el kell indulnunk mert van egy súlyos sérültünk. Nem vagyunk messze Weissbrucktól. - mondom a gyógyítónak jelentősen lényegre törőbben mint ahogy a többiek szólnak majd hozzá, a Cyl által kezembe nyomott nyakláncot néhány pillanatig összevont szemöldökkel méregetve válaszolok: -Sokkal furcsább dolgokat is láttam már zsoldosoknál mint egy patkányfejes medál. - válaszolom egyszerűen, az ezüstről szóló beszélgetésbe nem szólok bele, láthatóan nem érdekel az érmék sorsa, bár halkan sóhajtok egyet amikor a "nyom" szót meghallom ezekre az amulettekre vonatkozóan. Ha tudnák, hogy egyes Sigmar hívő zsoldosok skalpokat is gyűjtenek... -De induljunk most már! Ráérünk a hajón beszélgetni.

-Három ezüst a jussod és...tartsd meg az amulettet. - szurkolom le egykedvűen Albert tenyerébe az érméket szakadt ruhám kissé lukas zsebéből, szemlátomást a kalapos állapota jobban aggaszt mintsem garasoskodjak. A medált pedig biztosan átadja neki a papnő 'megőrzésre', így ráhagyom. Egy gyógyfőzet már nekem sem ártana. Talán akad Shallya beavatott a városban, ha a gyógyító nem is tud jelen állapotában segíteni... - segítek felállni s nőnek, a kardokkal végül nem is törődve.
-Szerintem mindnyájan láttunk már sokkal furcsább dolgokat, de...Frau Kleinestun, szeretném ha tudná Liza biztonságban van a hajónkon, ne aggódjon... - jegyzem meg kedvesen.
This message was last edited by the player at 21:05, Tue 30 Jan 2018.

Amennyiben Albert szeretné elkérni az amulettet úgy kérdés nélkül odaadom neki, számomra értéktelen minden szempontból, viszont ha nem tart rá igényt, akkor kissé elgondolkodva elrakom azzal a szándékkal, hogy később odaadjam Gunthernek; talán tetszeni fog neki és hajlandó lesz kissé kevésbé ellenségesen közeledni. -Tisztában vagyok vele, hogy a kislány biztonságban van, magam kértem meg Luciust, hogy kísérje a hajóra és bízza Amelia gondjaira. - válaszolom Cylnek miután a lányról tesz megjegyzést, majd végignézek a többieken, elsősorban a gyógyítón; hogyha alkalmas a sétára, akkor végre elindulnék.

In reply to Cyl Sepha (msg # 291):

Te mocskos, rühes ribanckurva, hogy dögölnél meg marad tátva a szám ekkora pimaszság hallatán. Hagyom a porba hullani az érméket. Becsukom a számat és rangomhoz méltón elegánsan vállat vonok. Semleges arccal csak annyit mondok -Mindegy is.  Ugyan direkt  a büdös tolvaj ringyótól akartam elfogadni a medált de ha Theodora adja oda azt is elfogadom, és pár pillanatra tanulmányozom hátha láttam már ilyet. A továbbiakban nem veszek tudomást Cylről, de azért vigyázok nehogy a hátam mögé kerüljön.
This message was last edited by the player at 22:11, Tue 30 Jan 2018.

Elvyra nagyjabol magahoz terve lassan labra all. A Cyl altal megmutatott zsakra csak bolint egyet, vagy meg a sokkhatas miatt vagy mert a benne levo novenyek es porok nem annyira meghatarozoak hogy jelen pillanatban komolyabban gondolkodjon rajta. A bemutatkozasokat majd Theodora kereset a serultrol hallva megjegyzi - Igaz. Ahogy latom ugyis tudjak ki vagyok. - Luciushoz lep, megvizsgalja amennyire tudja - Nem vagyok orvos, de ha csontja nem tort... - Manfredhez fordulva megjegyzi - Csak ovatosan, nehogy kinyiljon a seb - majd a valaszt meg sem varva megszolal - Sietnunk kell, nem nez ki tul jol -
A Lizarol kapott informaciokat hallva kicsit elmosolyodik, de nem kerdez tobbet rola, valoszinuleg jelen pillanatban ez nem annyira surgeto szamara, de az latszik hogy valahol megnyugtatja a dolog.
This message was last updated by the player at 22:22, Tue 30 Jan 2018.

Bert szep lassan osszeszedte kozben a fegyvereket, lathatoan nagyon meg van elegedve magaval - Megmutattuk ezeknek az alja nepeknek. - nez korbe ugy mintha legalabbis az o beosztottai lennetek, es valoszinuleg ezt ugy is fogja kesobb elmeselni hogy az o nagyszeru iranyitasa alatt... - Majd megtanuljak hogy ne packazzanak az orseggel - azzal ugy tunik hogy a maga reszerol lezartnak tekinti az ugyet es meg se varva hogy ti is mentek e o megindul vissza a varoska fele
This message was lightly edited by the player at 22:33, Tue 30 Jan 2018.

Visszafele az ut kisse lassabb mint korabban, hiszen Manfred Luciust tamogatja, Felix meg segit a a zsak cipeleseben miutan nem nagyon tudta ki masra haritani a dolgot.

Az emberek kisse megneznek titeket az utcan, de (talan nem meglepoen) senki nem allja utatokat igy aztan mindenfele komolyabb problema nelkul elertek Elvyra kunyhojaig.

A gyogyito lathatoan csovalja a fejet a sok szetvert dolgot latva de vegul levonul a pincebe. Valoszinuleg ugy gondolhatta hogy ha tudtok a lanyrol akkor mar rajohettetek a titkos ajtora, vagy csak tulsagosan siet, de nem nagyon probalja leplezni a dolgot. A zsakbol semmit nem visz magaval, jo esellyel a fontosabb, ertekesebb dolgok a pinceben lehettek eltarolva es a haramiak altal eltulajdonitott dolgok ilyen komoly esetekben mar nem sokat ernek.

Par perc elteltevel egy kremmel ter vissza, nagyon eros, mondhatni budos, szaga van, de atkoti Lucius karjat alaposan bekenve a sebet vele, majd a kenocsot Lucius kezebe nyomva megjegyzi elobb Luciusnak, majd aztan kisse elgondolkodva mindannyiotok fele - Napi ketszer kosd at a sebet es kend be a kremmel, nem lesz baj - majd kisse faradtan hozzateszi - Koszonom amit ertem tettetek. Penzem nincsen sok, de halam jeleul engedjetek meg, hogy fozzek valami erosito italt nektek is -
This message was last updated by the player at 22:53, Tue 30 Jan 2018.

Csak félig meddig követem a pénz és az amulett körül forgó eseményeket, így csak keveset érzékelek a férfi és a nő közti hirtelen lobbanó feszültségből. Amennyiben Albert szeretné megnézni azt az "ékszert" ami nálam van, úgy természetesen kérdés nélkül megkapja, elég ha a kezét nyújtja érte - ha visszaadja utána, akkor szó nélkül elveszem és elrakom, ellenkező esetben csak egy biccentéssel nyugtázom, hogy megtartja; számomra nincs értéke.
A sebesült gyógyítónak mellesleg nem azért említettem meg Lucius sérülését, hogy most rögtön vizsgálja meg, azonban nem szólok semmit az ösztönei szerint cselekvő nőhöz, hagyom, tegye amihez ért, hiszen én is nyugodtabb vagyok ha egy olyan ember ügyel a férfire, aki valószínűleg sokkal nagyobb tudással rendelkezik mint én - helyette inkább közben tovább törölgetem a véres kezemet egy fűcsomóban, majd magamhoz veszem a fal mellé dobott felszereléseimet, hogy készen álljak az indulásra. Azzal, mellesleg amit Bert mond, nem foglalkozok: valószínűleg egy ilyen kis városka lakói pontosan tudják, hogy a nagydarab férfi részegek féken tartásán kívül másra nem igazán alkalmas, s valószínűleg a felettese is az ő történetét fogja "támogatni" így aztán csak megmosolygom az egészet, nem vagyok annyira kicsinyes, hogy a hazugságaik miatt törjem magamat. Elértük amit akartuk, megmentettük a gyógyítót, s így remélem Hrothgaron is segítettünk.
Az út alatt ha úgy kell segítek a sérültek támogatásában, egyenlőre még nem mondom el a gyógyítónak, hogy pontosan miért is kerestük fel, az majd a házában ráér. Ennek megfelelően, amikor ellátta Lucius sebét (amiben ha kell segédkezek, ha nem nem, de mindenképpen a környéken maradok, hátha tanulhatok valamit) és felajánlotta számunkra az erősítő főzetet, félmosollyal válaszolok: -Köszönjük, de az az igazság, hogy egy másik sebesült miatt kerestünk fel téged eredetileg. Egy kislevi hajós, Josef Quartjin ajánlott téged... - magyarázom, hagyva némi hatásszünetet, hogy a nő gondolkodhasson a neven. -Egy törpe barátunk súlyosan megsérült, a gerincét is csúnyán beverte mikor leesett. El tudtam látni a helyszínen, sínben van, nem bénult le, de nagyon lassan gyógyul és segítség nélkül hónapok kellenének mire lábra tudna állni úgy mint régen... A hajónkon van, ahol Liza is vár a hírekre, megtennéd, hogy vetsz rá is egy pillantást? - kérdezem. Nem kérdezek az emberrablókkal vagy a nő ellenségeivel kapcsolatban, amennyiben akarja, majd Albert megteszi ha érdemesnek találja a dolgot.
This message was last edited by the player at 03:33, Wed 31 Jan 2018.

Amint az első érme a földre hull tüstént felkapom azt a fennhéjazó(?)  nemes orra elől, bármely piszmogást mellőzve. Elvyrának nagyobb szüksége lesz a többire mint neked, ha segíteni szeretnénk Luciuson és törpe barátunkon...

Az úton a város felé hallgatagon haladok frau Kleinestun mellett. Csuklyámat arcomba húzom a kíváncsi tekintetek elől, ám éberségem korántsem lankad. A szétvert kunyhó látványát keserűen konstatálom, de szó nélkül követem a gyógyítót, majd elfogadom a főzetet is, majd miután ellátta Luciust kérem vonuljunk félre, hogy megmutassam számára sérült vállamat, felfedhessem mellkasomat - melyet társaim előtt nem kívánok-, hol Steinhager kénköves lövedéke sebzett meg...

-Tizenöt ezüst... - nyújtok át neki egy kis erszényt mihelyst végzett, miközben felöltözöm.
-Ha maradni kíván majd tegye rendbe e takaros viskót, hogy Liza békében, új otthonba térhessen haza. - köszönöm meg a herbalista fáradozásait tolakodó kérdések nélkül, mi a haramiákkal történt összetűzést illeti míg kettesben vagyunk.

Eztán - visszatérve - Theodora kérdésére fürkészem válaszát.
This message was last edited by the player at 05:20, Wed 31 Jan 2018.

Neman megyek a kis tarsasaggal a varos fele, remelem mindenki orul, hogy megmentettuk a gyogyitot. Asitok egyet - hosszu volt a nap, a harc pedig meg hosszabb, ma akar a Kaosz vihara is kitorhetett volna a szenapadlason; szerencsere ezt rajtam kivul senki sem fogja megtudni soha. Nem csoda, hogy ideges voltam.
-Elvyra, tudod kik es miert probaltak elrebolni? Erdekes, hogy halalig harcoltak es nem nagyon menekultek el.
Kerdem a gyogyitot kesobb amikor annak van egy kis ideje es nem eppen a tarsaim bekotozesevel van elfoglalva. Kicsit gyanakodom, de csak felszivvel, igazabol tovabbmennek mar Altdorfba.
This message was last edited by the player at 16:42, Wed 31 Jan 2018.

In reply to Cyl Sepha (msg # 298):

Felix látszólag nem érdekli az osztozkodás és az Albert és Cyl közötti feszültség sem. A visszaúton végig azon morfondírozik magában, hogy hogy a fenébe sikerült elmenekülnie annak az utolsó haramiának előle. A gyógyító házánál békél csak meg a dologgal és ímmár a körülötte lévő dolgokkal kezd el foglalkozni.

Theodora megjegyzesere kicsit elgondolkozik majd megkerdezi - Josef? Nagydarab szakallas alak? - majd rater Hrothgar ugyere is - Ha valoban megserult a gerince sok mindent nem tehetek - mondja kisse mentegetozve - De megvizsgalom es amit tudok megteszek erte. Csak osszeszedek par dolgot, majd ott befejezem a fozetet is - mondja es elkezd par dolgot bepakolni, jobbara lentrol de egy ket fiolat a zsakbol is kiemel.

Cyl sebet is megvizsgalja gyorsan es bepakol par koteg novenyt - Borogatast tudok kesziteni ra - mondja pakolas kozben. A Cyl altal nyujtott penzt elveszi halas mosollyal majd hozzateszi - Azt hiszem nem maradunk itt. Talan Bogenhafen megyek vagy Marienburgba. Meg nem tudom, valamit majd kitalalok - lathatoan komoly celja nincsen, de nem tunik ugy mint aki egy gondolatot is szant a maradasnak

Mar eppen osszekeszitett mindent es indulni keszult amikor Albert kerdese eri. Kisse megtorpan majd egy kis szunettel megjegyzi - Haramiak? Rablok. - probal gyorsan indulni. Latszik hogy nem mondott el mindent, ha kevesbe keszuletlenul eri a kerdes talan ugyesebben le is tagadja ezt, de igy azert latszik hogy tobbet tud mint amit elmondott nektek.

(De valami sikeres szocialis kepzettsegproba, amire jo szerepjatek adhat konnyeden pozitiv modositot, tobbet is elarulhat errol, vagy lephetunk at a Berebelihez)

Amig el nem felejtem. A gyogyitasert majd vegul a sulyosan serultek 2 a konnyen serultek 5 Woundot kapnak vissze. Ezt mindenki biojaba felvezettem mar most nehogy kesobb elmaradjon
This message was last edited by the player at 23:09, Wed 31 Jan 2018.

Bólintok a herbalistának amikor az egyszerű leírást ad a kislevi hajósról, valóban arról az emberről van szó, akire gondol; legalábbis reménykedek benne, a nagydarab szakállas alak valószínűleg sok hasonló munkát végző északira igaz lehet. Amikor kissé mentegetőzésszerűen válaszol a gerincsérülésre, arra azonban már megszólalok: -Nem bénult meg, viszont lábra nem tud állni segítség nélkül. - mondom kissé keserűen. -Az én tudásom arra korlátozódik, hogy a harctér káoszában lássak el sebeket és a sérült addig túlélje, amíg komolyabb segítséget nem kap. Azt viszont nem tudom, hogy egy ilyen sérülésből való felépülést hogyan gyorsíthatnék. - jegyzem meg ismét, még mielőtt a nő arra gondolna, hogy esetleg egy teljesen bénult törpe gyógyításában reménykedünk.
Amikor Albert korábbi beszélgetésünknek megfelelően szóvá teszi az emberrablókat és Herr Kleinestun kissé elzárkózottnak tűnik a választól, magam is beleszólok a dologba. Korábbi katonás hangsúlyom eltűnik, kedvesen szólok a nőhöz, olyan módon, ahogy papnőként tenném ha egy riadt, vigaszt és menedéket kereső hívő térne be a templomomba: -Természetesen elfogadom, ha nem szívesen avatsz bele idegeneket az életedbe még akkor se, hogyha éppen most mentettek meg, de szeretnélek megkérni, hogyha tudsz valamit, azt ne hallgasd el előlünk. - győzködöm a férfi helyett Elvyrát, a vállára téve a kezemet ha hagyja, nem megemlítve az utóbbi varázsló mivoltát, ugyanis tartok tőle, hogy inkább megijedne tőle, mintsem bizalmasabbá válna irányába. -Néhány társam gyanúsnak találta a támadóidat, akik közül mellesleg az egyiknek sikerült elmenekülnie. Megértem ha tartasz tőlük és félsz beszélni róluk, de hidd el nekem, ha segítesz nekünk, mindent úgy fogunk alakítani, hogy a te neved ne kerüljön szóba ugyanis nem akarunk neked több bajt - úgy gondolom, jó szándékunkat már bizonyítottuk feléd és hidd el nekem, most se vezérel más bennünket. - mondom, elővéve a legdiplomatikusabb arcomat és a legbarátságosabb hangnememet, a végén egy bátorító mosolyt is megengedve a nő irányába. -Bízhatsz benne. - biccentek még a végén a varázsló felé. A tekintetemben mellesleg látszik, hogy nem megvezetni akarom a nőt, hanem amit mondtam, azt valóban úgy is gondolom.
This message was last edited by the player at 04:21, Thu 01 Feb 2018.

Megköszönöm a gyógyírt, mint úgy a borogatás ötletét. Több kezeléssel rohamosabban javulhatna az állapotom, mely - reménykedem - törpe barátunkra és Luciusra is igaz lehet ha velünk tart a gyógyító.
-Inkább Marienburg, vagy Altdorf...oly szép a főváros ebben az évszakban. - nem indoklom meg miért nem javaslom Bogenhafent, óvatosan terelek.

Később csendesen figyelem a kölyökképű nemesúr, majd Theodora és a gyógyító között kialakult párbeszédet, nem kotnyeleskedem közbe.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 302):

Tolem telhetoen a legbaratsagosabbban nezek ra, bar kifejezetten nem erdekel a dolog, csak Theodora lathato erdeklodese miatt teszek igy. Ugy tunik a baratsagossaga hatekony, de azert probalok segiteni neki.
-A Feny Rendjenek varazsloja vagyok. Ha valamit tudsz, muszaj elmondanod nekunk. Fontos lehet, egyre sotetebb ej szall a Birodalomra.
Mondom megnyomva a muszaj szot. Igy sem vagyok ellenseges, csak hatarozott. Talan igy en leszek a rossz varosor ebben a beszelgetesben, de mindegy, csak lepjunk tovabb. Remelem nem rontok a helyzeten.

Cyl megjegyzesere kisse zavartan megjegyzi - Akkor Marienburg.... Altdorf nem nekem valo - minden tovabbi magyarazat nelkul.

Aztan Theodora szavaira mar mar ebszelni kezd, de Albert eroszakos fellepese ugy tunik majdhogynem lebeszelte errol vegul azonban ugy tunik a papno szavai bizonyultak erosebbnek igy eloszor csak bolint aztan szep lassan belekezd - Azt akartak... Azt akartak hogy fozzek meg nekik valamit... Nem akartam. - nyel egyet - Olyan dolgok voltak benne... Sok volt. Meg nekem is - kisse megbanoan nez ratok - Csinaltam olyan dolgokat amikre nem vagyok buszke de ez... Visszautasitottam oket. Tobbszor is. Aztan tegnap este... De azt hiszem ezt tudjatok -
This message was last updated by the player at 22:55, Sat 03 Feb 2018.

Csendben hallgatom ahogy a nő próbálja összeszedni a gondolatait és a bátorságát, közben egy röpke rosszalló pillantást is vetek Albert irányába, amikor előhozza a varázslórendet - látszólag a nő pontosan úgy reagált a dologra ahogy számítottam, bár ebben semmi meglepő nincsen. Inkább az ellenkezőjén csodálkoztam volna. -Helyesen cselekedtél, a tiszta lelkiismeret mindennél fontosabb és hidd el, meglesz a jutalma annak, hogy ilyen következmények ellenére sem engedtél a nyomásnak. - mosolygok rá biztatóan a gyógyítóra, majd folytatom: -Ismered a nevét, vagy legalább hovatartozását annak az illetőnek aki meg akart bízni ennek a főzetnek az elkészítésével? - kérdezem a nőt kicsit én is a lényeg felé terelve a beszélgetést. Látszólag nem igazán akar beszélni a dologról, de inkább én kérdezek rá erre a dologra mint Albert ugyanis akkor lehet, hogy végleg elmegy a kedve attól, hogy bármilyen pontosabb részletbe beavasson minket.
This message was last edited by the player at 03:37, Mon 05 Feb 2018.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 306):

Felix feszülten figyeli a beszélgetést a háttérben. Nem jön közelebb, nem szól bele, sőt úgy tesz, mintha nem is érdekelné a téma. De ő is alig várja, hogy kiderüljön valami illetve a gyógyító elárulja azt a nevet.

Elvyra osszekeszit mindent mire Theodora felteszi neki a kerdest. Lathatoan nem nagyon akarodzik neki valaszolni, de aztan megrazza a fejet - Azt hallottam, hogy Altdorf fele akartak vinni valami hajon. - majd mikor mar majdnem odaertetek a Berebelihez megjegyzi megegyszer - Egy idoben Altdorfban eltem, lehet valaki onnan - latszik hogy nem nagyon szeretne beszelni rola.
This message was last updated by the player at 19:29, Mon 05 Feb 2018.

A barkakhoz erve latjatok, hogy Gunther eppen meg par ladat pakol mikozen folyamatosan karomkodik. Valoszinuleg nem tul szivesen vesz reszt a dolgokban, de befogtak. Johann az uj barka fedelzeten surog forog, mig Josef hangjat a Berebeli fedelkozebol halljatok kiszurodni. Ameliat egyelore nem latjatok, es Hrothgart sem.

Nyugtázom amit a gyógyító mond azzal kapcsolatban, hogy vajon ki állhat az elrablása mögött, az út alatt nem tervezem tovább kérdezgetni a dologról, nem kívánom nagyobb nyomás alá helyezni mint ami szükséges mert ha hirtelen elkezdi ellenségesnek venni a szándékainkat, akkor bizonyosan nem fog semmi többet elárulni nekünk. A hajóra érve mutatom neki az utat oda ahol utoljára Hrothgar pihent, amennyiben pedig ott nincs, úgy valakitől megtudom, hogy merre van, s megemlítem a nőnek, hogy amíg ellátja a törpét, addig megkeresem Ameliát és a kislányt (már ha nincsenek éppen ott a törpe mérnökkel, vagy valaki nem vállalkozik a két említett megkeresésére). Amíg ellátja a sérülését a törpének és jómagam is jelen vagyok, csendesen figyelek, hátha ragad valami tudás rám az övéből, illetve óvatosan próbálom még azzal kapcsolatban kérdezgetni, hogy miféle rosszakarói lehetnek Altdorfban akikre gyanakodik. Mellesleg, továbbra sem hiszem, hogy bármi dolgunk volna ezzel az egésszel kapcsolatban, de "megígértem" Albertnek, hogy segítek, így valóban megteszek minden tőlem telhetőt.
This message was last edited by the player at 20:39, Tue 06 Feb 2018.

A visszaúton egyelőre nem feszegetem Elvyra esetleges altdorfi rosszakarói kilétét. Ha készen áll beszélni róla talán faggatnom sem kell majd. A kikötőhöz érve belátom nincs maradásunk; bár nem tartom jó ötletnek több sebesülttel vitorlát bontani, gondolataimnak nem adok hangot a gyógyító jelenlétében. Gunther zsörtölődése hallatán felvonom szemöldököm, de aztán csak megdörzsölöm pisze orrom tövét, nehogy magam is bosszús legyek. Fél szemem azért rajta tartom az örök bajkeverőn, bár igazán - tekintetemmel - Lizát keresem.
Theodora 'instrukcióit' hallgatva utóbb követem a gyógyítót útján (ha Lizát megleltem), talán ha látja - velünk - biztonságban van a lány könnyebben megnyílik...

In reply to Meselo (msg # 309):

Felix odaszól a cipekedő Gunthernek
Jól állnak a kezedben azok a ládák. Legalább kimaradtál egy jó kis csihi-puhéból. Úgy sem való már neked az ilyesmi.
cukkolja a magában káromkodó Gunthert, majd felmegy a fedélzetre és körülnéz, keresi a többiket illetve kényelembe helyezi magát. Úgy érzi, hogy most jár neki a jól megérdemelt pihenés.

In reply to Cyl Sepha (msg # 311):

Lizat meg Ameliat Hrothgar mellett talaljatok a Berebelin. Valoszinuleg azon a barkan kevesebb mozgas volt es igy inkabb ott pihentettek le.
Elvyra gyorsna munkahoz is lat, megfozi nektek a megigert italt es kozben lefoz valamifele inhalalo szert Hrothgarnak meg kikever egy kenocsot is. Liza mindenben segedkezik neki, valoszinuleg mar elkezdte tanulni a mesterseget. Latva Theodora erdeklodo pillantasait neha tesz egy egy megjegyzest hogy epen mit keszit.

Theodora kerdeseire vegul megjegyzi - Altdorf nagyvaros, ott sokszor olyan dolgokra van kereslet amire mashol... Szoval amire nem feltetlenul neznek jo szemmel errefele. Vannak olyanok akiknek eleg volt ha csak mint valami musort ugy tettem mintha megcsinalnam, de olyanok is... Szoval akiknek elkeszitettem jo penzert. Nem vagyok buszke ra, es ugye manapsag mar nem tennek ilyet, de ezek kozul barmelyik kuldhette oket. A legjobb ha eltunok, csak messzebbre, hogy ne bukkanjanak olyan konnyen ram legkozelebb -
This message was last updated by the player at 21:44, Wed 07 Feb 2018.

In reply to Felix Schwarzflagge (msg # 312):

Feix ingerlesere Gunther tekintete villamokat szor. - Nekem meg cipekednem kellett? - kerdezi vadloan majd olyan erovel rakja le a kezeben tartott ladat hogy az komolyan megreccsen - Miert nem szolt senki? - kikop majd bosszusan a szajaba tom egy adagnyi dohanyt es elkezdi ragcsalni
This message was last updated by the GM at 21:47, Wed 07 Feb 2018.

Hosszú hallgatás után ismét Elvyrához szólok
-Pontosan milyen hatású szereket készítettél a megrendelőknek? - érdeklődöm. Ha habozna is a válaszadással folytatom. -Nézd, mi nem fedünk meg érte, de talán segíthetünk... - nézek össze Theodorával, majd vissza a nőre. -Az imént láttad el sebeim, ittam a főzetből mit készítettél, mi okod volna kételkedni? - igyekszem építeni a bűntudatára.

- Ne szívd fel magad, Gunther! - mordulok rá a verőlegényre - Jobb ha ládákat cipelsz, nem pedig matrózokat kell lekaszabolni! - köpök egy hegyeset a vízbe. - Itt vesszük egymás vérét, közben odakint - intek kezemmel bizonytalanul észak felé - a Káosz csak arra vár, hogy mindannyiunkat elemésszen! - fakadok ki és lerogyok egy ládára, majd előszedem a kardomat és elszántan elkezdem tisztogatni, élezni, olajozni. Látszik rajtam, hogy teljesen máshol járnak a gondolataim.

Megértően bólintok a nőnek amikor az sugallja, hogy nagyon nincs kedvére ezekről a dolgokról beszélni, keresem Albert tekintetét egy darabig majd mellé állva halkan megsúgom neki, hogy tovább nem kívánom faggatni a nőt olyan dolgokról, amikről érezhetően nem akar beszélni mert úgy érzem az már lassan vallatásba kezdene átcsapni. Amikor a továbbiakban Cyl kezd puhatolózni, megvárom míg befejezi a mondandóját, elkerülendő, hogy belevágjak a szavába, majd a válasz előtt megjegyzést teszek: -Ide küldöm Gunthert is. Az ő sérülései nem súlyosak, de valószínűleg ő is szívesen fogadna némi segítséget. - magyarázom, még ha magam sem igazán hiszem el, hogy a szívesen része igaz a dolognak. Ezt követően szavamnak eleget téve, a hajó fedélzetére érkezve odaküldöm a többiekhez a ládákat pakolászó verőlegényt, majd megállok a kardját karbantartó Manfred mellett: -Eljössz majd velem a kaszárnyába? - kérdezem, miközben tekintetemmel a csempész urat keresem. Ha esetleg eltekintene irányomba, semleges tekintettel figyelem és kíváncsi vagyok, hogy mond-e valamit. -Fizetséget ígértek ha helyettük végezzük el a munkájukat, szeretném erre emlékeztetni őket. - magyarázom.
This message was last edited by the player at 20:58, Thu 08 Feb 2018.