In reply to Theodora Steinhoff (msg # 749):

Felix már csak büszkeségből is a lépcsőmászást választja. Ha Theodora, egy nő, még akkor is ha Myrmidia harcos-papnőjéről van szó, bírja a mászást, akkor neki is bírnia kell. Ha feljutnak, akkor megpróbálja leplezni a lihegését, nehogy kifulladtnak látszon Theodóra előtt.

A fogadóban a Fények említésére
- Igen, én is láttam a fényeket Nuln irányában az égen, és hirtelen nem tudtam hova tenni. Szerintetek mi okozta a fényjelenséget?

-Jo reggelt.
Koszon vissza egy immaron elegedettebb arcu Albert Theodoranak es Felixnek. Elotte az asztalon fekete kenyer, babfozelek, par tukortojas, nehany kolbasz, szalonna, grillezett repa es paradicsom valamint a szeles, esos idore valo tekintettel nemi vizezett, forralt bor. Joizuen eszik, mikozben tarsai belepnek a fogadoba. A fenyek emlitesere kisse elkomorul az arca es zordan bolint. Halkan valaszol.
-Rossz omen az ilyesmi. Azt hiszem az a tekercs amit korabban talaltunk megsem hazudott;  ilyen szabalyos fenyeket csakis boszorkanysag okozhatott. Ismeretlen-ismeros ellenfeleink valoszinuleg javaban dolgoznak a terveik megvalositasan, barmi is legyen az. - Elegedetten harap bele az asztalon levo egyik kolbaszba majd a kicsit megegetett ropogos szalonnabol is csipeget.
-Nektek hogy telt az ejszakatok?

Kissé elcsodálkozok az asztalon látott ételmennyiség miatt, furcsállom, hogy valaki aki szeret ennyit enni de reggelente nem szokott edzeni, hogyan nem szed fel magára plusz súlyt - miután helyet foglaltam és Felix is felszólalt, egy bólintással támogatom meg a nemes szavait, egyértelművé téve a fiatal varázsló számára, hogy valamennyien láttuk az adott fényjelenséget az a hajón. Kérdésén kicsit meglepődök, bár ezt a felvont szemöldökömön kívül más nem jelzi: -Köszönöm jól, imádkoztam néhány fertályórát Myrmidiához lefekvés előtt, sokat kell még tanulnom azokról a dolgokról amelyeket megéltem néhány napja. A tiéd, ha jól sejtem ennél kalandosabban. - felelem, majd visszatérnék arra, hogy a varázsló fényekhez kapcsolódó mondandójára válaszoljak, de nem kifejezetten tudok mit mondani. -Ha jól értem, te sem tudsz semmi olyan következtetésre jutni belőle, amire eddig nem, igaz? - kérdezem, majd megcsóválom a fejemet, végül kissé keserű szájízzel folytatom: -Talán sokan úgy vannak vele, hogy a Morrslieb a fények forrása, azért nem törődik vele senki. - mondom ki az egyértelmű következtetést.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 752):

Albert talányosan vállat von az estéjét firtató kérdésre, mintegy arra utalva, hogy egy úriember erről nem beszél. A reggelijét csodáló szemekre sem mond semmit, azonban nem tesz semmilyen gesztust az étel felajánlására sem. Szemei kicsit elidőznek a két társa izzadt ruháin, esetleg arcán majd megértő félmosolyt villant és ezt sem kommentálja.
-Valószínűleg igen-felel inkább a fényeket firtató kérdésre-azonban nem szabad egyértelmű következtetéseket levonni túl előre különben...-rámutat Theodorára a villájával amin egy tojást egyensúlyoz és amire egy darab kolbászt szúrt, majd halkan befejezi-Különben nem fogunk különbözni egy ostoba boszorkányvadásztól aki a Művészet legitim használóit is a máglyára akarja küldeni. Amikor megérkezünk célunkhoz, majd meglátjuk mit találunk ott. Ha nem találjuk a fények forrását még mindig kutathatunk tovább.

Kicsit sem lepődök meg azon, hogy a fiatal varázslónak elég erős ellenérzései vannak a boszorkányvadászokkal szemben, minden bizonnyal a két frakció között létezésük óta dúlhat az ellentét, azonban utazásaim során azt már sikerült néhány dolgot megtanulnom. -Érdemes boszorkányvadász és boszorkányvadász között is különbséget tenni, Albert, némelyek a tartomány megbízásából, pénzért gyilkolnak, egyesek pedig az egyház alkalmazásában állnak. - nézek a varázslóra, majd egy pillanatra a villájára, végül pedig ismét rá. -De abban egyetértek, hogy korai következtetéseket levonni, minden esetre... - állok fel közben az asztaltól. -Megyek, kérek magunknak is reggelit, kissé megéheztünk, idefelé a lépcsőkön jöttünk, jól esne némi étel. Viszek egy keveset a többieknek is, utána pedig lassan ideje lesz hajóra szállnunk.

Albert vállat von és hagyja a Myrmidia papnőt elmenni reggeliért.
-Egyes boszorkányvadászok  a tartomány megbízásából gyilkolnak, egyesek pedig az egyház alkalmazásában megbízásából gyilkolnak.
Mondja a kalapos nemesnek mielőtt Felix esetleg szintén reggeliért indulna. A maga részéről lezártnak tekinti a beszélgetést és élvezettel kortyol egyet a forralt borából. Tekintetével követi Theodorát és a bajsza alatt megjegyzést tesz majd ismét az ételére koncentrál.
-Biztos most is a tápérték szerint összeválogatott ételeket kapnak.

In reply to Albert von Nassau-Jungfreud (msg # 755):

-Mindenki valamilyen meggyőződésből gyilkol, kivéve a profikat, akik meggyőződés nélkül, csupán pénzért gyilkolnak - teszi hozzá a maga bölcseletét Albert mondandójához Felix, majd elmegy ő is valami reggeliért. Jóízűen megeszi. Majd reggeli után, ha Theodora és/vagy Albert indul vissza a hajóra, akkor ő is megy.

Theodora es Felix erkezese utan nem sokkal megerkezik Johann es Manfred is. Ok a liftet hasznaltak, ugy tunik egyikuknek sem volt olyan ambicioja hogy megmassza Kemperbad szinte lehetetlenul magas lepcsojet. A reggeli kellemesen telik, azon kivul hogy Cyl meg mindig nem bukkant fel. Eddig nem tarthat egy sima kovetesi muvelet. Vagy elkaptak, vagy... Nos mar nem eloszor tunt el valamifele sajat utat kovetve.
Vegul Johann tori meg a temaban a csendet
- Szerintetetk Cyl? - koszoruli meg a torkat - Ugy ertem csak visszater meg nem? Nem lett neki baja -
This message was last updated by the GM at 20:48, Wed 16 Jan 2019.

In reply to Johann Munroe (msg # 757):

- Nem tudni, hogy visszatér-e Cyl, történt-e baja vagy sem, de régebben is tűnt már el rövidebb időre. Viszont nem tudjuk, hogy hol keressük és az idő is szorít minket. Lehet, hogy még visszatér, de mindenesetre nem várhatunk rá tovább, mennünk kell. Viszont valahogy hagyhatnánk neki valami üzenetet vagy jelet, hogy utánunk eredhessen ha később lesz rá lehetősége - mondja kissé komoran Felix.

Már a reggelimet eszem amikor a többiek megérkeznek - intek nekik ahogy meglátom őket az ajtóban, majd amikor leülnek mellénk és némi beszélgetés után Johann felhozza Cyl eltűnésének a tényét, a falatot lenyelve, kissé óvatosan fogalmazva válaszolok: -Nem tudom Johann, de ha történt vele valami, az a legrosszabb elképzeléseinket fogja megerősíteni. - válaszolom, majd iszom egy kortyot. -Távozás előtt el fogok menni a városőrségre és meg fogom kérdezni, nem-e vitték be a zárkába. Talán az a kereskedő úgy rázta le magáról, hogy megvádolta lopással az őrök előtt. - magyarázom. Eléggé reálisnak tartom ezt a lehetőséget, de úgy érzem, hogy nem ez történt. -Többet sajnos nem tehetünk, nem tudom hogy akadhatnánk a nyomára és egyetértek Felixel: tovább kell állnunk, ezt pedig ő is tudja, bárhol legyen..

Az ifju varazslo baratsagosan int a tobbieknek es egeszen addig jo kedvvel eszik, amig Johann elo nem hozakodik Cyl eltunesevel.
-Az igazat megvallva azt remeltem, csak kesett. De eddig mindig megerkezett amikor szukseges volt, vagy megtalalt minket kesobb. Attol tartok ezuttal tenyleg eltunt.
Leteszi a villajat, szemmel lathatoan elment a kedve a reggeli folytatasatol.
-Nem tudom, hogy jo otlet-e ez Theodora.-sohajt par pillanattal kesobb-De mindenesetre legalabb ne egyedul menj, legyen veled valaki a varosorsegen es az elott is rejtve. Kezdem azt hinni igazad van, es a Lila Kezek ujjai tenyleg minden zsirosbodonben benne vannak. Tenyleg mihamarabb tovabb kell mennunk.
Szaraz hangsullyal fejezi be mondandojat es elkezdi csovalni a fejet.

A lila kezesek emlitesere Johann kisse megrandul - Megtalal minket, biztosan megtalal - kezd el rogton helyeselni, valoszinuleg eszebe juthatott hogy lehet ti nem tudjatok kik is vannak benne es hol vannak, ok azonban biztosan tudnak rolatok ennel joval tobbet is. A reggelijet is inkabb csak osszecsomagolja sietve, lathatoan most nem nagyon csuszik le falat a torkan - Mar korabban is megtalalt, es vegulis tudja merre megyunk nem? - gyozkodi kisse magat mikozben befejezi a reggeli elpakolasat es kerdon nez ratok, ugy tunik o mar keszen van
This message was last updated by the GM at 22:26, Wed 16 Jan 2019.

Manfredot lathatoan nem zavarta meg komolyan a lehetseges problemak felemlegetese - Tud vigyazni magara - mondja vegul mikozben egy falatot magaba tom joizuen - Weiner ormester keze alatt megtanultam, hogy ne hagyj hatra bajtarsat, de azt is hogy vannak aldozatok amiket meg kell hozni a gyozelemert - konstatalja szinte egykedvuen - Ha kepes ra akkor a nyomunkra akad, ugy tunt ert hozza. Ha meg nincs olyan allapotban akkor valoszinuleg segiteni sem tudnank rajta, de a varosorsegnel szamithattok ram - paskolja meg puskaja tusat jelezve hogy kesz minden meglepetesre ha a szukseg ugy hozza
This message was last edited by the GM at 22:30, Wed 16 Jan 2019.

Halványan elmosolyodok: -Szerintem sem volna jó ötlet, de valójában nem tervezek bemenni a városőrségre, Albert. - magyarázom a férfinek. Nem bízok a városőrökben, ha a sereg felügyelné őket akkor nem lehetne mindenféle jöttment, esetleg bűnöző az őrség tagja, s a korrupció is jelentősen csökkenne, de sajnos ez nem így van, így jobbnak tartom óvatosnak lenni velük. -Biztos találok valakit a környéken, aki néhány ezüstért hajlandó bemenni az őrségre és megkérdezni, hogy került-e a zárkába tegnap vagy ma olyan megjelenésű lány, mint Cyl. - vázol fel egyszerű mód a tervemet.

A reggeli befejezese utan Manfred meg vesz egy adagot Reiniernek aki a hajon orkodott es elindultok talalni egy utcagyereket aki par rezert hajlando kerdezoskodni nektek. Nem telik sok idobe es talaltok megfeleloket, van amelyik meg mindenfele mas foldi jot is iger par extra penzermeert de jo esellyel csak ki akarjak csalni a penzeteket. Mindenesetre a legmegbizhatobbnak tuno tizeneves forma kolyoknek nyomtok par rezet a kezebe es Cyl leirasat visszamondatjatok vele majd beiranyitjatok a varosorse epuletebe. Nem telik bele tiz perc es rohanva jon ki par varosor uldozi, de igazabol latszik hogy csak meg akarjak kergetni es nem elkapni. Mikor vissza mer terni hozzatok elobb nyujta a kezet es csak miutan latta es szinte a kezeben erzi az ermeket mondja el, hogy senki olyat nem latott aki ugy nezett volna ki mint a holgy akirol beszeltetek. Ugy tunik ugy hitte, hogy neki maganak kell megneznie es probalt beosonni. Valamelyest gyanus hogy meddig jutott, de hihetoen adja elo a tortenetet hogy milyen rabokat latott ugyhogy vegulis akar hiheto hogy a gyengen orzott epuletbe be birt osonni, bar kifele lathatoan komolyan rohannia kellett mar.
Az informacio birtokaban indultok vissza a hajora. Cyl eltunt, ugy tunik ujabb taggal fogyott tarsasagotok pedig jo esellyel komoly kihivasoknak neztek majd elebe...

Albert nem tul sok remennyel telve koveti tarsait Cyl felkutatasara tett kiserletukben. Sajnos rossz megerzese be is igazolodik, a tolvajlanyt nem tudja megtalalni a csapat, sot meg a varosorseg figyelmet is felkeltettek, akik remelhetoleg azert nem allnak kapcsolatban a Lila Kezekkel. Be kell latni, hogy Cyl eltunt es valoszinuleg meghalt. Ha tenyleg ilyen erosek a kultuszok akkor Albert nem tul sok eselyt ad maguknak, de a tobbiek fele probal bizakodo arcot mutatni.

Árgus szemekkel figyelem ahogy a kaszárnyából kifelé megkergetik a fiút, azt nem hagyhatnám, hogy miattunk verjék meg szerencsétlent, úgyhogy megnyugszok amikor látom, hogy mindössze elzavarni akarják a pénzért úgy tűnik túlzottan is megdolgozó gyermeket - amikor végre visszamerészkedik hozzánk figyelmesen hallgatom a történetet, nem kételkedek benne, hogy egy könnyű léptű gyerek el tud osonni a nem feltétlen túlzottan éber városőrök mellett, egészen a fogdáig; azt minden esetre keserű szájízzel konstatálom, hogy nem hozták be Cylt a zárkába. A fiúnak odaadok egy ezüstöt és megígértetem vele, hogy a jövőben távol tartja magát az olyan emberektől, mint például mi, akik gyanús dolgokat kérnek tőle pénzért cserébe. Nem tud nem eszembe jutni a gyermekkorom, amikor a testvéreimmel együtt mi is félig meddig az utcán éltünk, azért is adtam neki több pénzt, plusz még a magammal hozott, megmaradt reggelimet is a kezébe nyomom.
Cyl eltűnése mellesleg nem kifejezetten lep meg: régóta ellenzem, hogy ilyen akciókkal próbáljunk többet megtudni róluk, kiterjedtségük és szervezettségük miatt eddigi is veszélyes ellenségnek tartottam őket és most megmutatták, hogy tettre készek ha kell. Ahogy megérkezünk a hajóra, még mielőtt mindenki szétszéledne, társaimhoz szólok: -Legyen értelme az áldozatának és soha ne felejtse el senki, hogy egyedül elcsatangolni számunkra immár egyértelműen veszélyes. Ha bárki bármit tenni akar ellenük, azt mindig beszéljük meg közösen. - hangomból nem érződik tudálékosság, mindössze jobbnak láttam, ha kimondom azt, ami most mindenki fejében járhat. -Este lefekvés előtt imádkozunk érte egyet. - teszem még hozzá, majd elindulok a kabin felé, hogy lerakjam a fegyvereimet és levessem a páncélomat, majd utána Johann segítségére legyek ha kellek a hajó útnak indításához.
This message was last edited by the player at 14:04, Fri 18 Jan 2019.

Reinier nagy orommel fogadja a kisse mar meghult de atol meg frissen sult reggelit es mikozben Johann nekilat kiallni a hajoval Manfred es Theodora segitsegevel amig Reinier betermeli a hirtelen jott reggelit.
Az ido nem lett sokkal jobb, legalabb nem boritjak az eget suru felhok, de a szel kicsit feltamadt es a nemsokara feltamado gyengen szitalo eso alaposan ataztat mindenkit aki a hajon dolgozik, csak az segit ha valaki behuzodik a kabinokba vagy vizhatlan ruhat vesz. A komor erdo ket oldalrol mint valami ehes ragadozo oleli at a folyot, lehet hogy csak a varosban eltoltott ido utan vagy Cyl eltunese es a lila kezesek feltunese az oka de valahogy nincsen sok kedvetek kikotni. Meg szerencse hogy hoztatok eleg keszletet egeszen Grissenwaldig. Az eso a nap vegere elmulik es valamelyest mindannyian at tudtok szaritkozni a kabinban, de sokkal jobb ido nem lesz anank ellenere sem hogy piciket neha meg ki is sut a nap. A harmadik napra kezd javulni az ido, de a korabbi napok hozomanyakent reggelre suru kod boritja a folyot. A nap kozepe fele a kodbol egy impozans kastely bontakozik ki. Nem annyira impozans mint a korabban latott Reikguard kastely de azert mindenkeppen ugy nez ki mint amit komolya ero kell hogy bevegyen valaki.

Ahogy nezelodtok egy barkat vesztek eszre a kastellyal ellentetes oldalon szinte a part menten haladni, a barka utasai erosen integetnek feletek

Sajnos várható volt, hogy előbb utóbb rossz idő fog járni ránk a hajózás során - a papi ruházatom viszonylag vastag, de az sem képes sokáig szárazon tartani, így aztán csak annyit vagyok kint amennyit lehet, de ha valakinek van vaskos kabátja ami jó rám, akkor igyekszem picit többet kint időzni és segíteni amikor kell; a kabinomba mellesleg bárkit beengedek szárítkozni, átmelegedni amíg vizezi össze a könyveimet tartalmazó ládámat. Az erdő látványa nem most kezd el először aggasztani, utaztam már eleget minden felé, hogy tudjam milyen veszélyeket rejteget, s ezért is szorgalmaztam Johannt, hogy vegyünk kellő mennyiségű élelmet az útra. Amikor végre kezd javulni az idő kezdek megnyugodni, hogy sikerült úgy átvészelnünk, hogy senki sem fázott meg, de jó lesz majd beszereznünk néhány felszerelést az ilyen időjárás esetére is.
Érdeklődve figyelem a ködből előbukkanó kastélyt, majd idővel felkelti a figyelmemet az a felénk közeledő bárka is és a rajta integető utasok, ahogy egyre jobban kezd kirajzolódni a ködben. Johannhoz sietek: -Közelebb tudunk menni hozzájuk? - érdeklődöm meg a férfit. Nem hiszem, hogy ártani akarnának, pláne nem egy kastély közelében ahol valószínűleg akad bőven folyami őr is, viszont jó volna tudni miért is integetnek és miért hajóznak látszólag minél messzebb a kastélytól.

Albert ezúttal sem segít a hajó irányításában, tüntetően a tudós grimoirejaiba burkolózik és még az orrát sem dugja ki a fedélközből. Meghagyja a többieknek, hogy ne zavarják, hacsak nincs vészhelyzet ugyanis "ilyen zavaró körülmények között mint ez a bárka" nem tud megfelelően koncentrálni és ilyen tudománynál -ahogy szárazon megjegyzi- "ez senkinek sem tesz jót". Éppen ezért valószínűleg nem is tud a hajóról vagy a kastélyról.

Johann bolint Theodora kerdesere - Persze semmi gond - es megindul hogy a barkat a masik fele kormanyozza, ugy tunik a masik barka utasai is igy tettek mert kisse feletek tart, de ugy tunik azert joparan inkabb integetnek feletek hogy ti gyertek ha lehet
This message was last updated by the GM at 23:26, Sat 19 Jan 2019.

-Remek! - válaszolom Johannak, majd látva, hogy kissé körülményes a folyamat, hogy egymás mellé kerüljünk, ráadásul ők maguk is kétértelmű információt adnak, hiszen közelednek és integetnek is, még egyszer a csempészhez szólok: -Rád bízom, hogy csinálod, a lényeg, hogy tudjunk velük ordibálás nélkül beszélni. - teszem a férfi vállára közben a kezemet, majd elmegyek, hogy felöltsem a páncélomat és magamhoz vegyem a fegyvereimet; miután végeztem, Alberthez is bekopogok: -Néhány izgatott folyami hajós szeretne valamit tőlünk. Nem tűnnek ellenségesnek, de jobb ha tudsz róla. - szólok, de nem nyitom ki az ajtót, majd visszatérek a fedélzetre.

Albert néhány perc után mégis kimerészkedik a fedélközből, ezúttal utazó ruhái fölött egy rongyos köpönyeget is húzott amit egy időben talán csillagok díszíthettek, de mostanra teljesen elkopott. Tőle megszokott módon a kardjával és a fontosabb felszereléseivel az oldalán jelenik meg. A köpeny csuklyáját felhúzta, onnan nézi az eseményeket a kölyökképű varázsló.

In reply to Albert von Nassau-Jungfreud (msg # 772):

Felix is meghallja Theodora kopogását és Alberthez intézett szavait, ezért eljutott hozzá az információ az integető alakokokról. Magához veszi a fegyvereit és páncélját és kimegy a fedélzetre megnézni kik azok az idegenek.

Mire mindannyian elkeszultok Johann Reinier segitsegevel mar nagyjabol kozel kormanyozta a Talizmant hogy konnyen at lehessen szolni.
Egy idosebb no all a masik barka korlatjanal, erosen viseltes utazo ruhaban. A Marienburg kornyeki emberek jellegzetesen eros akcentusaval szol at - Ne menjenek a var kozelebe. Gonosz hely az. A keleti oldalt kell kovetni -