Mielőtt megiramodnék a Teugen birtok irányába a parkszéli bokrok árnyékában guggolva pillanatra kifújom magam, egyúttal alaposan megfigyelve a kiszemelt telket...

In reply to Cyl Sepha (msg # 19):

Cyl a bokrok arnyekaba bujva figyel. A holdfeny, a jelentos tavolsag es a kod miatt tulsagosan sok minden nem latszik. A magas kerites mogul a kuriabol alig latszik meg a tetozet is, de amennyire meg lehet mondani a kodben talan nem eg jelentos tuz, vagy ha eg akkor az ejszaka es a kod egyuttesen eltakarja az erre utalo jeleket. Jelentos fenyek nem igazan szurodnek ki a fal folott, a tetoablakokbol amennyi kis resz latszik az alapjan nem tunik ugy mintha valaki fent lenne, de egy nehez fuggony eltakarna a fenyeket. Azt nehez megmondani hangok alapjan hogy magaban a Teugen birtokon mennyi mozgas van, a kornyeken van mozgas, de lehet hogy a mellette levo birtokrol vagy a mogotte levo utcakrol hallatszik valamennyi hang at.

A kapu mindenesetre csukva van. Ha vannak orok akkor bent az udvarban. Jelenleg az egesz gyuruben egyedul vagy csak, bar ki tudja jon e orjarat erre es ha igen akkor mikor. A parkot korulolelo ut elegge szeles es a falak menten nincs igazan rejtekhely maximum a kapuknal azok a reszek ahol a fal es a kapu talalkozik. Maga a kapu egyebkent talan konnyebben maszhato mint a fal, de korabbi latogatasodnal allt or mogotte, igaz az nappal volt, ejszaka lehet teljesen mashogy van megszervezve az orseg.

A bokrok árnyéka mentén elsuhanva megszaporázom lépteim a kihalt Adele gyűrű környékére ülepedett ködben majd a Teugen kúria vaskapuja felé veszem az irányt. Arcomba húztam feslett köpenyem csuklyáját, ha Mannslieb felfedné mosolyát a felhők mögül, ne tükröződjön fénye holdvilág arcomon. Jó előre megigazgattam ruhám, hogy avatott szemnek nyomban feltűnjön a Teugen rózsa mellkasomon, mint úgy rejtse kardom és legyen vértem, mely helyettem felel ha okvetlenkedő kérdésekbe botlanék...

Figyelve a közeli utcákból ébredő őrjáratok pilácsfényét, puha léptekkel sebesen megindulok a közel harminc méterre levő bejárat felé. Ahelyett, hogy bekémlelnék a kulcslyukon, meghúzódom hórihorgas árnyékában és bekopogok...

Az ajtót nyitó - feltehetően - Teugen-őrnek a lehető leghitelesebben és leékesebb nemesi szóhasználattal előadom, hogy herr Johannes Teugen bízott meg, hogy hozzam el e fegyvert - a nálam levő kardot (mely egyébként zsoldosa fegyvere volt, így biztosan tisztes kovácsmunka nem valami rozsdás vacak, hamár a Teugenek őket bizták meg személyes védelmükkel...csak logikusan) - ide, a birtokra és jelentkezzem a házvezető Annabelle-nél, míg dolga végeztével vissza nem tér...
A Teugen címer jól látszik rajtam, sérüléseim nyomát fedi a köpeny. Tudod, eljátszottam a gondolattal, hogy megmászom a kaput, de egy sikeres Per próba ellenem akár bentről/kintről és ott lett volna végem...)

Mikor Cyl odaer a kapuhoz es kopog egy ideig semmi sem tortenik aztan a kemlelo nyilast kinyitva egy vizenyos szemu alak les ki - Ki az? Mit akar ilyen kesei oran? - majd a lampajaval probal elegge megvilagitani - Mutasd magad - a tortenetet eloadva kinyitja az ajtot, amikor is latod hogy ketten is vannak. Egy pocakos, vizenyos szemu or aki alabardot tart az egyik kezeben a masikban meg egy iranyba fenyt ado viharlampast meg egy himlohelyes arcu, hajlott hatu masik aki jelenleg egy kutyat vezet maga mellett.
A kopcos tunik a szoszolonak, meg idosebbnek is, nemhiaba a masik jarja a birtokot a kutyaval ha kell. - Nekunk nem szolt senki - majd vegignezve kopottas, foltozott kopenyeden a csuklya ala vilagit - Nem ismerlek - jelenti ki egyszeruen. Korabban amikor jottel nem ok voltak szolgalatban, bar ez nem annyira meglepo. Becsukja mogotted az ajtot aztan sutyorogva targyalnak egymas kozott, mig vegul a kopcos megszolal ujra lathatoan probalva elharitani magarol a felelosseget hogy eldontse ide tartozol e hisz az ido amikor erkeztel es a kopottas ruha ellened beszel, de ha megis be kene engednie es elzavar akkor is rosszul jarhat. Annyit kihallasz a himlohelyes szavaibol hogy - Herr Klein nem fog orulni neki hogy felebresztjuk - de aztan ugy tunik dontottek. A kopcos sajat zsenialitasanak teljes tudataban (ami nem feltetlenul igaz, de o igy erzi) int a himlohelyeshez - Jacob majd elvezeti - majd par lepes utan a kutyas utanszol - Es zard be elobb a kutyat, meg az hianyzik hogy megszoljanak megint minket -

Szemem sem rebben amint a retesz mögül táskás, vizenyős szempár kémlel, egy leheletnyit megigazítom kámzsám, s belekezdek mondandómba...


Könnyűszerrel kiszagoltad volna a besurranó tolvajt, igaz? - tekintek a megtermett ebre, majd vissza a lámpást tartó őrre mihelyst módomban áll beljebb lépni. Alig várom, hogy csukódjon mögöttem a nagykapu. Ahogy a köpcös regruta az arcomba világít nemes hölgyhöz méltón félreérthetetlen mozdulattal arcom elé tartom praclim, majd kissé hunyorogva folytatom míg lejjebb nem engedi.
-Akkor feltehetően mulasztás történhetett... - vágom rá 'tudva is, hogy ki a felelős' tekintettel, felvonva íves szemöldököm. Nem mintha az őrök felé a ház, sőt a város egykori urainak valaha is bejelentési kötelezettsége lett volna esedékes.
Sutyorgásuk bár mulattat, érzelmeim nem ülnek ki lágy vonásaimra, szemlátomást türelmesen várok a soromra és rövid diskurzusuk eredményére...

--

A cammogó himlőhelyes mellett körülhordozom tekintetem a telken, s észrevétlen felmérem az éjjeli őrposztokat, a ház fényeit. Eztán megvárom míg bezárja a kutyát, a legkevésbé az hiányzik, hogy az eb lármát csapjon. A ház elé érve halkan proponálom a férfit...
-Jacob, a holdvilágért se keltse fel herr Kleint, hisz tudja milyen haragos ha felzaklatják (mint szerintem mindenki, ha felkeltik legszebb álmából az éjszaka közepén) és magára fog elsőként neheztelni, amint meglátja a címert a mellkasomon - tekintek a Teugen rózsára.  -Ismerem a járást a birtokon, talán elegendő, ha miután bekísér mellettem marad, esetleg megvár míg beszélek Annabelle-el - szólok végig higgadtan, a mentegetőzés legkisebb jele nélkül, amennyiben ragaszkodna a protokollhoz.

Cyl Jacob nyomaban korbeindul a haz vege fele ahol korabban a cseledlepcson mar bejutott. Utkozben a kutyat is elzarja az or, ugy tunik nem kulonosebben tart Cyltol, vagy azert mert no, vagy mert kis termetu, de az is lehet hogy csak nem kulonosebben eber.

A haz also szintjen mintha bizonyos ablakoknal neha feny szurodne ki, de pontosan nem tudnad megmondani, hogy valaki gyertya mellett olvasna valamit vagy esetleg egy benti or halad el neha korbe es nezi meg hogy minden rendben van e.

Vegul a hatso ajto kornyeken all elo Cyl az otlettel. Jacob gondolkodik kicsit - Annabelle? Csak egy Annabellerol tudok, a szobalanyrol, de neki mi koze lenne fegyverekhez - nez kisse kerdoen. Vegigsimit himlohelyes arcan, elgondolkodva majd elobb utobb dontesre jut - Felkiserhetlek. - mondja vegul elegge lassan - Es maximum utanna viszlek el Herr Kleinhez. Annabellenek kulcsa sincsen az ilyen dolgokhoz - mondja bar erzodik hogy o sem igazan hiszi el teljesen. Valoszinuleg a haz belso dolgairol nem sokat tud

-Igen, egy lányról beszélünk. - felelem kedvesen -Oh, a fegyverhez persze semmi köze... - igyekszem altatni kíváncsiságát míg gálánsan megelőlegezi, felkísér. Elegánsan biccentek és összehúzva köpenyem mellkasomon vele tartok az emeletre...

Cylt maga elott Javob feltereli az emeletre. Az egyik folyoson lattok egy benti ort, de a veled levo or gyorsan megnyugtatja hogy felkiser es jottok le nemsokara. Vegul felertek a padlasterbe. Egyedul Jacob lampaja vilagitja meg a folyosot, itt lathatoan nincs semmi feny vagy mozgas, a szolgalok keson fekszenek es koran kelnek, a nekik juto keveske alvasidot igy aztan komolyan megbecsulik.

Jacob 'hirtelen' eltűnése gyanút keltene az őrben, kivel a folyosón alant keresztezte a sors utunk, így célirányosan a cselédszállás, majd Annabelle szobája felé veszem apró, puha lépteim.
-Jacob. Megkérhetem, megvárna itt, nem riasztanám fel barátném... - suttogom, majd feltekintek ártatlan arccal a lámpa fényétől megvilágítva. Mégis hova mehetnék a padlástérből?

Jacob fura arccal nez, most hogy ez csak azt jelenti hogy gondolkodik vagy nem tetszik neki a dolog azt nem tudod meg, mert nem jut el addig hogy barmit mondjon is mire megprobalsz benyitni, de ugy tunik az ajtot bereteszeltek belulrol.

Bekopogok.

Kopogsz. Semmi.
Jacob kicsit osszehuzza a szemoldoket de meg nem tunik tulsagosan gyanakvonak.
Ujra kopogsz parszor mire mocorgas tamad bentrol es nemsokara a reteszt felrehuzva kinez Annabelle kisse zilaltan. Lathatoan eppen a keves alvasabol riasztottad fel.
Eloszor csak ugy kinez a fejebol aztan amikor eszrevesz teged osszeszukulnek a szemei. Lathatoan nem feltetlenul a legjobb benyomast hagytad magad mogott amikor eltuntel a szobajabol mint valami besurrano tolvaj akit o hozott be.
Mar eppen nyitna a szajat hogy szoljon valamit (De kelloen gyorsan meg megelozheted)
This message was last updated by the player at 07:25, Tue 26 Sept 2017.

Egykönnyen magam sem tudnék szemet hunyni felette... - Annabelle összeszűkült tekintete pilácsfénynél világosabbá teszi a szűk padlástérben, ismerős vonásaim láttán hamar kijózanodott a dolgos szolgálólányt. A tisztázatlan körülmények mit hátrahagytam, rövid ám annál velősebb magyarázattal szolgálnak tüstént, ahogy belé fojtom az első szót igyekezvén úgy állni eleinte, hogy kísérőm ne lásson reá a fehércseléd mimikájára.
-...tudod épp csak felkaptam míg megszárad tunikaruhám és a lépcsőfordulóban várva visszatérted találkoztam herr Johannes Teugennel, ki nyomban megparancsolta tartsak vele és nem mertem ellenkezni. Ne haragudj rám miért elvittem, lehetőségem sem volt szólni, avagy átöltözni; oly sebesen követték egymást az események... - nézek lefelé bűnbánón - de nem vagyok tolvaj, hisz látod visszahoztam és...sürgősen beszélnünk kell odabent. - igyekszem olvasni tekintetében, majd megigazítom a rózsahímes ruhát melleim felett.
-Megmentettem az életedet, s rád bíztam a felszerelésem egy részét. Még az egyszer bízz bennem kérlek... - suttogom. -Rövidesen fogad herr Klein és herr Teugen visszatértével maga a ház ura igazolhatja szavaim, nincs mitől tartanod. Máskülönben zsoldos létemre gondolod, hogy volnék oly elszánt, hogy visszatérjek hozzád az éjszaka közepén, ha nem volna komoly indokom reá? - kérdem.

A vad storyt hallva Annabelle kicsit elbizonytalanodik amit kihasznalva betereled kettotoket az ajton belulre, de eros ketelkedest latsz a szemeiben.
- Talan - mondja vegul, bar nem tudod pontosan mire is mondta ezt - Tegyuk fel hogy elhiszem. Ha zsoldos vagy akkor miert jottel vissza? -
This message was last updated by the player at 07:29, Mon 09 Oct 2017.

-Nem a zsoldomért, elhiheted. Miért csupán magad segíthetsz, valld be, hogy láttál furcsaságokat a ház körül... - súgom fülébe mihelyst betereltem, lábfejemmel szelíden behajtom mögöttünk az ajtót.
-Mutatok valamit. Itt hagytad a felszerelésemet? - intek fejecskémmel a láda felé...

A lada ele all - Le akartam vinni. Reggel le is viszem. Hogy valamit mutassak Herr Kleinnek. Hogy lassa hogy nem az en hibam - nyel egyet
This message was last updated by the player at 21:22, Fri 13 Oct 2017.

-Persze, hogy nem a te hibád és a legkevésbé sem szeretném, hogy bajba kerülj. - csitítgatom a leányt kedvesen, segítő szándékkal. -Látod, talán ha hajnal után érkezem már elkerülhetetlen lett volna, hogy veszélybe sodord magad... - hagyom nyitva a gondolatot, majd közelebb lépek hozzá és mélyen a szemeibe nézek. -Visszaadom a ruhád, de meg kell értened szükségem van arra mi a ládában van. Ha engeded, hogy gyorsan átöltözzek hamar magam beszélhetek herr Kleinnel, hisz Jacobbal épp hozzá készültünk és mire felébredsz reggel mindent elrendezek... - hagyja el ismét igaz szó ajkam, csak másképp mint e lány gondolja.
This message was last edited by the player at 09:53, Sat 14 Oct 2017.

Osszehuzza a szemoldoket de bolint - Jol van - mondja - nekem semmi kozom nem volt hozza barmi is tortent - jelenti ki olyan meggyozodessel ami mutatja hogy o csak szeretne mindenfele veszelyes dologbol kimaradni. Hagyja hogy odamenj a ladahoz.
Amint meglatja mi lett a ruhajaval elkerekednek a szemei - Mi tortent? - huledezik, de lathatoan nem a te sebeid hanem a ruhan esett serulesek kotik le a figyelmet, valoszinuleg eppen az fut at a fejen vajon mit tehetne vele hogy megmentse a dolgokat minnel konnyebben mielott komolyan leteremtik hogy a munkaruhajara nem birt vigyazni.
This message was last updated by the player at 15:37, Sun 15 Oct 2017.

-Pontosan - biccentek beleegyezőn az elhangzottakra, majd miután sebtiben átvedlettem, s a láda mélyéről magamhoz vettem felszerelésem, látva a rózsadíszes ruha jelen állapotán elkerekednek a cseléd szemei, hamar igyekszem kiengesztelni Annabelle-t. Erszényembe túrok, majd három schillinget nyújtok át neki az ablakon beszűrődő sápadt holdfénynél. -Varrasd meg egy szabóval...és hidd el nem akarod tudni mi történt. - kanyarítom filigrán testem köré feslett köpenyem, valamelyest takarja kardom úgy mint előtte feltárt kötéseim.
-Ám kérlek óvatosan járj az elkövetkező pár napban, a falakon túl rengeteg veszély leselkedik ránk... - búcsúzom a lánytől. -Jó éjt, Sigmar vigyázza álmod e falak között...
This message was last edited by the player at 14:17, Mon 06 Nov 2017.

In reply to Cyl Sepha (msg # 37):

Cyl a penztol megszabadulva gyorsan atoltozik. Annabelle arcarol ketelkedes olvashato le de nem akadalyozza meg Cylt kozben. A rogtonzott oltozkodes vegeztevel az ajtot kinyitva Jacob kisse idegesebbnek tunik aminek hangot is ad a fejet megvakarva - Ez akkor hogyan is van? - lathatoan nem a legokosabbak kozul kerult ki - Itt biztosan nincsen fegyverraktar. Miert is jottunk fel? - ugy tunik a varakozas alatt volt ideje elgondolkodni es lukakat talalni az eddig tortentekben, de annyira nem okos hogy rogton barmit le is vonjon belole

-Persze, hogy nincs Jacob. - felelem természetesen miután betettem az ajtót magam mögött csendesen. -Mehetünk is a fegyverraktárba. Herr Teugen főúr korábbi parancsa szerint eme kardnak ott a helye. - érintem meg kecses ujjaimmal az ominózus hosszúkard markolatgombját, nyugtázva szavaim.

Lathatoan komoly erofeszites kapcsan gondolkodik az or - Akkor miert jottunk fel? - motyogja maga ele. Kisse bizalmatlanul nez de azert megjegyzi - Akkor menjunk le. -
A fegyverraktar a haz alagsoraban van, odaerve megjegyzi - Majd en beviszem - lathatoan habar nem igazan jott ra mi is nem tetszik neki a dolgokban de valami nem tetszett es probal iranyitasban maradni.

Meghagyom a hebehurgya őrnek az irányítás illúzióját, csendben követem a fegyverraktárba, hová kisvártatva megérkezve - lévén már hozzászokott szemem a félhomályhoz - könnyedén felmérem a terepet mihelyst hátat fordít, hogy átadtam számára az egykori testőr fegyverét...

Jacob igyekszik kint tartani teged amig bevonul a raktarba, az ajton kivul. Lathatoan arra jobban ugyel hogy nehogy meglopd a fegyverraktarat minthogy folyamatosan szemmel tartson.

Cyl hirtelen elorelep es egy magabiztos mozdulattal elemelve a kulcsot hirtelen cselekszik es az ajtot becsukva raforditja a kulcsot. Jacob talan nem okos, de ez meg az o ertelmi szintjenek is egyertelmu - Allj, mit csinalsz - formed rad, majd alig lemaradva a szegyennel mit sem torodve elkialtja magat - Segitseg! Behatolo! - az ejszaka csondjeben meg az ajton keresztul is hangosnak tunik, csak remelni tudod hogy nem veri fel tul gyorsan a folyoson latott ort, de tudod hogy csak ido kerdese hogy eszrevegyek igy nekilendulsz. A lepcsoig konnyeden futsz a kopadlon majd lassaban elkezdesz felosonni a falepcson nehogy megnyikorduljon alattad. Kicsit izzadsz kozben, a talpon toltott teljes nap, a harc, es a meg mindig sajgo bordaid miatt nem tudsz ugy koncentralni ahogy szeretned, neha neha megnyikordul alattad a megvetemedett fa, ilyenkor fulelsz de szerencsere rohano lepteket nem hallasz. Igy felersz az emeletre. Szerencsed az ajtonal sem hagy cserben, nyitva. Amennyire csak tudsz csendben benyitsz es a holdfenyt kihasznalva gyertyat keresel es gyujtasz. A gyenge fenyben probalsz valami bizonyitekot lelni. Az asztalon mindenfele iratok vannak, de gondos atnezesuk rengeteg idobe telne, ami valoszinuleg nem all rendelkezesedre. Az iroasztal fiokjai zarva, eszkozok hianyaban halkan nem bodlogulnal veluk igy aztan az iratokat felmarkolva gyorsan elindulsz lefele. Mintha valamifele zajokat hallanal, lehet megtalaltak Jacobot, de meg ha nem is jobb nem megvarni a dolgokat. A nagykapunal Jacob nelkul nem nagyon tudsz feltunni, igy az ajtohoz erve amennyire csak meggyotort testedbol kitelik futni kezdesz az ellenkezo oldal, a hatso fal fele. Szerencsere Jacob a kutyat bezarta, de az ugatas igy is valoszinuleg felhivja a figyelmet rad, mindenesetre a falat belulrol kevesbe tartottak karban, gyakorlott mozdulatokkal talalsz fogast az apro repedesekben es huzod fel magad a tetejere. Mire a kapunal orkodo oreg feltunik a haz mogott te mar le is ereszkedsz a tuloldalon. A templomig nincs nagy tavolsag de nagyon szem elott van, ilyen kozel az orok barakkjahoz meg az ejszakaban is gyakoriak az orjaratok, de epulettol epuletig osonva elersz vegul Myrmidia templomaig. Elinor lathatoan nem orul tulsagosan neked, probalna minnel kevesbe a kozpontba kerulni, hogy temploma valahogy atveszelje a viharokat, ezen meg a nalad levo iratok sem segitenek sokat. Mindenesetre rabizod hatha tud veluk valamit kezdeni. A felszerelesed egy reszet sikerult elhozni, a tobbi a kamu lefoglalas bizonyitasakent az ornel maradt kiegeszitve par aprosaggal hogy hitelesnek tunjon a dolog ha kesob valaki elohozakodna a temaval.
A papno vegul a hajnal elso sugaraig menedeket ad neked, egy rovid alvas belefer majd mielott meg tulsagosan bevilagitana a reggeli feny az utcakat kisurransz es a kikoto fele veve az iranyt gond nelkul elersz oda es a reggeli forgalomba szepen beleolvadva indulo hajot keresel. Egy Marienburgba tarto barkan vegul a reggeli rakodas befejeztevel utnak indulsz es elhagyod az ejszaka tortentekrol meg mindig keveset tudo varost, de sejted csak ido kerdese es ugy felbolydul minden mintha valosagos mehkasba tapostatok volna.

Cyl
link to a message in this game