Cyl

Miutan Cyl sietve koveti Elinorekat az egyik sikatorba nemsokara hallja a labdobogasokat. Az orok kezdik ellepni a kornyeket a zajok forrasat kutatva. A serult lany alig birja tartani a lepest a kis csapattal serulese, kezdeti hatranya es a kornyek ismeretenseg miatt. Vegul egy kis hazikonal eri utol oket. Az egesz utca valahogy nem tunik tul kellemesnek de a haziko azert nagyjabol rendben van tartva. Elinorek eppen tamogatjak be nthonyt. Ugy tunik a tileai magahoz tert kozben, de azert a biztonsag kedveert meg tamogatjak a gyorsabb haladas miatt...
This message was last updated by the GM at 09:05, Mon 04 Sept 2017.

A tömött erszényt és a kardot felkapva, sietős, puha léptekkel eredek Elinor nyomába keresztül a szűk sikátoron egészen a házig szinte meg sem állva. Egyetlen alkalommal tekintek vissza csupán a raktárházra, memorizálva számát.
Visszafordulva pár szívdobbanás erejéig éktelen fájdalom hasít mellkasomba, megszédülök. Cyl, lassíts - súgja egy hang, ám ahogy a ködből egy félig nyitott ajtó sziluettje sejlik fel, magamban Sigmarnak rebegek fohászt.
Ahogy Anthony és kísérete beérnek, csukom az ajtót magam mögött. Ha égne lámpás, eztán nyomban eloltom miután csendesen a fal mellé fektettem a kardot és letettem a koponyát. Hátamat a bejárati ajtó melletti falnak vetve melléjük telepszem a fapadlóra.
-E...Elinor. - szólítgatom zilálva, suttogó hangszínben a papnőt míg szemem hozzászokik a félhomályhoz. -Beszélnünk kell.
This message was last edited by the player at 08:00, Tue 29 Aug 2017.

Egy pillanatra ugy tunik meglepodott a papno hogy itt lat teged, de aztan bolint - Rendben. Anthony sebeit bekotozom, de utanna beszelhetunk - mondja majd nekilat. Lathatoan a kapitany kapott par csunya sebet, de faradt mosolya azt mutatja hogy jo esellyel tuleli azert a dolgokat meg ha nem is lesz tul furge a kovetkezo napokban a fajdalomtol.
Amint Anthony sebeit megfeleloen ellatta Elinor feled fordul. - Mondjad, mit szeretnel. Mi most egy picit megpihenunk itt amig az orok lelkesedese kisse lecsokken es akkor atosonunk a templomba hogy valamelyest minimalizalni tudjuk az egyhazat ert karokat. -
This message was last updated by the player at 10:18, Thu 31 Aug 2017.

Cylnek a kezeles alatt van egy kis ideje korbenezni.
Maga az utca sem volt mar tul szeles, eppencsak ugy tunt elfer egy kocsi a hazak kozott es feny sem sok volt lampak nelkul es hogy a keskeny utcaba a holdfeny sem igazan jutott be, de a haz belulrol talan meg kisebbnek tunik. Egy viszonylag kis szoba foglalja el az epulet also szintjet ami amolyan mindenes szobakent funkcional. Alig par butor van itt meg egy lepcso felfele, minden bizonnyal egy hasonloan kis haloszobaba. Hogy hanyan lekhatnak itt jo kerdes, de egy csaladnak mindenkeppen nagyon szukos, ti meg igy hogy oten bejottetek elegge kitoltitek a szoba butorait.

Türelmesen várok, míg a szálegyenes tartású Elinor Steiner szerfelett precizitással óvón, - érintéseivel igyekezvén a legcsekélyebb fájdalmat okozni  - gondoskodik az egykor 'faragatlan' tileai őrmesterről. A kölcsönösen összefonódó tekintet, mely túlmutat rangon és egykori barátságukon, kilépett a bajtársiasság medréből. - fantáziálok, majd egy lelepleződött nemes lány udvariasságával elfordítom arcom az ablak felé, ha esetleg lopva csókot váltanának.
A ködgúnyába bújt Mannslieb pislákoló fényeit kémlelem, vajh' meglesi a szerelmes párt halovány sugaraival... 

Mihelyst hozzám lép a papnő, felállok a fal mentén, hátamat az ajtófélfának vetve.
-Akkor lassan elválnak útjaink. - felelem. -Még nem tarthatok veletek a templomba, több okból sem. - intek az emeleti szoba felé. -Maradt elegendő kötszer és gyógyír, hogy ellásd sérüléseim? - kérdem.
--

-Tudod Elinor, - kezdek bele hamarost az ágyra ülve, hogy némi segítséget kérve kioldottam fűzőm, szabaddá téve jobb vállamat, s fájdalmas szisszenés közepette kibújtatva karom piszkos fehércseléd ruhámból felfedtem tetoválásom, stilizált sárkányszárnyait - Uhler Voltsbach, Sigmar papja egy látomással ajándékozott meg, melyben Bogenhafen házait, a Templomok terét lángok nyaldosták, s por és hamu borított be mindent, fájdalom és halál kísért utamon vérző szívvel mit köd nem rejthet el. S ismerős volt a gyomorfacsaró érzés. Korábban, Sylvaniában több társam halálát lelte egy élőholtakkal teli kriptában. Gyáva voltam. Hátra sem néztem, elfutottam... - homályosodik el tekintetem, de balommal megtörlöm maszatos arcom. Csak párat szipogok.

-E városba érve fogadalmat tettem a Kalapács oltára előtt, hogy a végére járok a település felett bábáskodó Ordo, a romlás rózsacímerével tetszelgő, felvirágoztató Teugenek, szemfedővel alvó, s kelő polgárok száján terjengő mámorából mi az igaz szó...miután a bírát megmérgezték. - nazális hangom visszafojtott dühvel terhes. -A színfalak mögé kívántam látni, így nemesleánynak öltözve bejutottam a lovagi tornára, de csupán Steinhagerhez kerültem közelebb. Anthony utóbb igazolhatja szavaim, ő segített bejutnom észrevétlen, ám ez csupán jéghegy csúcsa volt - élek - tán ostlandi - közmondással. Bár lehet a kislevi hajókapitánytól hallottam...

-Alá kellett merülnöm az Ordo vezetőinek titkaiba -  fedem fel eleddig rejtett, apróra összehajtogatott jegyzeteimet varrt szájú, féltve őrzött erszénykémből. Elengedem balommal tartott ruhám, apró, szinte fedetlen kebleim felett és kitárom az ágyra a Teugen dokkok, telkek feljegyzéseit.  -Egy a Teugenek alkalmazásában álló cselédlányt bizalmába férkőzve bejutottam a rezidenciára - mutatok a rózsadíszes ruhámra, egyúttal meg is fogva azt sebtiben - és amennyire csak tellett igyekeztem Gideon és Johannes Teugen bizalmába férkőzni, hogy később szabotálhassam a rítust, mely mint magad is láttad, részben sikerült. Hitem erőt adott, ne veszítsem el józanságom, mikor elmémet bűntudatom démonjai mardosták, cserben hagytam társaimat és árulója lettem ügyünknek, de nem avatkozhattam közbe idejekorán... - horgasztom le fejem. -Ahogy Theodora, saját harcomat vívtam. Csak más eszközökkel.


-El kell pusztítanod, avagy rejtened e koponyát... - mutatok a feljövetelünkkor földre helyezett tárgyra, mely sötét esszenciájuk hordaléka; ...valamint még az éj leple alatt bizonyítékot kell szerezzek az Adél gyűrűn terpeszkedő Teugen villa falai mögül, Gideon dolgozószobájából, melynek ismerem pontos helyét. Láttam a leányt élve, kit feláldoztak, kitépték szívét, tartozom áldozatának ennyivel, hogy lelke békében nyugodjon. sóhajtok. -Felgyújthattam volna a raktárat, de akkor az összeégett testekkel a bizonyíték is odavész. Anthony pedig őrmester, nincs oka bujkálni...

-Két dologra volna szükségem, melyben segítségedet kell kérjem, s miért nem hajózhattam el a Berebelin. - nézek mélyen a leány szemeibe -Az Alabárdos fogadóból a felszerelésemre, mely a legnagyobb biztonságban Myrmidia templomában lenne míg bizonyítékot szerzek. A kígyó két feje porba hullt, s lépnünk nem lesz ennél jobb alkalom, ha a fösvény kalmár, herr Ruggbroder felbátorodik. Ugye megbízol bennem? - kérdem először mióta beszélek - a tágra nyílt szemű - Elinort. Bizalmam jeléül elé helyezem a lepedőre fogadószobám kulcsát...
This message was last edited by the player at 14:25, Thu 31 Aug 2017.

Az emeletre felerve az hasonloan szegenyesen van berendezve. Elinor megvizsgalja a sebeidet es bekotozi oket

Mondandodat vegighallgatva bolint parszor majd a koponyara pillant - A templomba nem vinnem es hogy itt el tudnank e pusztitani? Csendben... - elgondolkodik - Nyilvan anelkul hogy belekeverednenk meg jobban mashoz nem vihetnem - megcsovalja a fejet

Anthonyt firtato kerdesedre elgondolkodva valaszol - Tuleli, de meg napokig nem lesz kozel sem a regi. Milyen felszerelesrol van szo? Egyhazam helyzete mar igy is ingatag a varosban szeretnem elkerulni hogy barminemu kapcsolatba hozhassanak minket az eltunesekkel es gyilkossagokkal kapcsolatban. - esetleges kerdo tekintetedre folytatja - A vetkesek elnyerik majd melto buntetesuk, de amig nem derul ki roluk bunosseguk a Teugen es Steinhager hazak befolyasosak, gazdagok es erosek. Myrmidia temploma sajnos nem. Dirketben nem szallhatok szembe veluk anelkul hogy egyhazam poziciojat kockaztatnam a varosban -

A megbizik e benned kerdesre a szemedbe nez - Lattalak Theodoraekkal megsem mentel veluk, sot ugy tunt nem zokkenomentes koztetek minden pedig egyazon ellenseg ellen kuzdottetek. Aruld el miert nem biznak meg benned es akkor el tudom donteni en megbizhatok e -
This message was last updated by the player at 14:06, Fri 01 Sept 2017.

-Itt nem maradhat a koponya, bárki tulajdonában is álljon e ház... - tekintek körbe a falakon, - előbb ásnám el - majd vissza a papnőre, mihelyst ellátta sérült karom.
-...köszönöm - suttogom, nem szegve aztán már szavát míg Anthonyról és a törékeny egyházról beszél.

-Nem bíztak bennem? Dehogy, ez nem erről szólt. - felelem sztoikus nyugalommal. -Kellett egy másik terv ha elfogják valamelyiküket. Herr Richter rejtélyes megbetegedése után egyértelmű volt, hogy előbb utóbb minket is megpróbálnak majd eltávolítani az útból, ezért csapatokra kellett válnunk... - idézem a stratéga, Theodora egykori szavait. -Verena harcosai nem tétlenkedtek volna soká, ha Magistrate Gorvitz levelet küld a hatóságnak. Az Ordo Septenariusnak pedig mindenhol voltak emberei. Felszívódtam és beépültem.  - zárom rövidre monológom. Vészesen közel a hajnal...


-A felszerelésem az Alabárdos fogadó első emeleti szobájában, egy utazóládába rejtett zsákban van. Mellette tegez és íj. A félreeső, akár a hátsó ajtón át megközelíthető, városfalra néző szoba ajtajára a hatos szám van vésve. Míg ott jártam több ruhát váltottam, mint a hermelin bundát évszakonként, így bizonyosan nem ismernének fel, de nem lehetek egyszerre két helyen. Ott és a Teugen birtokon... Ezért kérem segítséged, hogy egy megbízható barátod, esetleg Anthony egy fegyvertársa menjen el érte reggel és vigye el Myrmidia templomába. Túl nagy kérés? - tekintek reá az ágyon széttárt papírok felett, melyekre egy pillantást sem vetett. -Amire a Teugen birtokon lelek, utóbb fegyver a kezetekben, védelem és bizonyíték...nem telkek és raktárházak, puszta, száraz számadatok... - és akkor meglátom a félelmet szemeiben.

-Elinor, magam is láttam a démont, DE ébredj. Meghalt Johannes és Gideon Teugen, valamint Franz Steinhager. Árnyaktól rettegsz, engem sem tudnak semmilyen kapcsolatba hozni a rejtélyes eltűnésekkel, gyilkosságokkal. Ki túl is élte a rítust, s nem hajózott még el Bogenhafenből, fejvesztve menekült a tizenhármas dokkból. Hidd el fáj kimondanom, de nálamnál Anthonynak is több félnivalója akad... - csóválom meg fejem. -Sosem kérném, hogy direktben szállj szembe az Ordo maradékával, de kérlek segíts, hogy magam is segíthessek. Korábban túl nagy áldozatot hoztál...

Meghallgatja mondandodat es hozzateszi rogton - Reggel a legtomottebb az Alabardos. Talan a reggeli muszak megkezdese utan, mikor az ejjel dolgozok mar hazaindultak joval uresebb a hely. Persze neha eppen a tomegben a legkonnyebb elrejtozni. - majd kisse korrigalva magat hozzateszi - Anthonynak ilyen allapotban semmikeppen nem kene felhivnia magara a figyelmet. Majd azt mondjuk a reggeli gyakorlaton megserult. Rossz fenyt vet majd rank, de a gyilkossagnal kevesbe rosszat. - mondja majd folytatja - Sajnos hagytunk egy halottat a raktar kozeleben, talan nem ismerik meg, de koran semmikeppen nem vizsgaljak at a holttesteket. Akik velunk harcoltak ma ejjel a reggeli kapunyitasnal elhagyjak a varost, tudtak mit kockaztatnak, es hogy mivel jar az egesz, de semmi nem koti oket ide. Talan tudok talalni valakit a reggelre erkezo hivek kozott aki elmehetne a dolgaidert, de fontos ennyire? Csalados, dolgos emberek, nem szivesen sodornam oket veszelybe nehany fegyverert meg ruhaert, mindketto van a templomban is. - tarja szet a karjat - S hogy megeri e felni? Nem. De Myrmidia tanitasai arrol is beszelnek hogy mindig gondold at a lehetosegeket, a sebzett vaddiszno is veszelyesebb mint a sertetlen. Oten elmenekultek, nem tudjuk kik voltak, de ha ugy gondoljak ellenuk szervezkedunk akkor megprobalhatnak ellentamadasba atmenni. Nem hiszem hogy magukrol el szeretnek arulni hogy ott jartak, de ha rossz lepest teszunk kihasznaljak. Lehet Teugen volt a vezetojuk, de a tobbi is minden bizonnyal befolyasos kereskedo volt. -
This message was last updated by the player at 22:15, Sat 02 Sept 2017.

-Rendben. Menjen a reggeli műszak megkezdése után, s kifelé használja a hátsó ajtót. Így alig lehet szemtanú, s senki nem fog gyanakodni. - adom át Elinornak a kulcsom. -Rád bízom az igaz hívek közül ki megy majd, éles látásod tudom nem hagy majd cserben. A délelőtti gyakorlás után megkereslek a templomban. Nem kell beszélnünk, a felszerelésem helyén hagyok majd egy üzenetet, eztán elhagyom Bogenhafent...

Elinor elgondolkodva nezi a kulcsot kisse osszevont szemoldokkel majd bolint - Megnezem mit tudok tenni - de szemlatomast nem orul a dolog miatt - Ha uldoznek ne gyere a templomba, maximum ha leszallt az este. A templomter tulsagosan is a figyelem kozeppontjaban van, foleg ha figyeli valaki - mondja es keszul felallni hogy lemenve ellenorizze a tobbiek sebeit megegyszer
This message was last updated by the player at 07:49, Sun 03 Sept 2017.

-Köszönöm. - nyugtázom szavait. -Nem fog követni senki... - hajtom össze a telekpapírokat, majd elteszem őket, s felkapva a koponyát megindulok Elinor után lefele a lépcsőn.

Leerve a lepcson Elinor gyorsan megvizsgalja a serulteket ujra es ugy tunik elegedett
- Egy kicsit meghuzzuk itt magunkat es aztan indulunk a templomba. Az orseg valoszinuleg eleg gyorsan elkezdi majd atfesulni a tavolabbi reszeket is, foleg a kapuk iranyaba ami ad egy kis lehetoseget arra hogy elerjunk a templomig feltunesmentesen. Termeszetesen semmi sem garantalja a sikert de egeszen jo eselyenk lesznek -

(Ha akarsz akkor varj veluk vagy rogton indulj, nyugodtan kezdheted ugy is hogy miutan vartam... vagy hogy elindulok amikor Elinorek is, barmi...)
This message was last updated by the player at 20:48, Sun 03 Sept 2017.

Ha akad egy tisztább 'koldusköpeny', esőkabát a házban elkérem és filigrán testem köré terítem, tűnjek inkább ágrólszakadtnak mintsem csepűrágónak éjjeli portyáján. Amennyire képes voltam, - a kiváló felcser Myrmidia papnő ellátását követően - lemostam magamról a vért, majd a Teugen címeres cselédleány ruhát is rendbe szedtem.
Eztán - ismét memorizálva tartalmukat - széttéptem majd eláztattam a telekpapírokat. A koponyát zsákba rejtem, ha nem lelnék a házban ilyet lepedőbe csavarom...
-Nem várhatok tovább... - szólok nem sokkal később Elinorhoz, míg társai sebeit ellenőrzi. -A templomban, a megbeszéltek szerint. Amennyiben sikerrel jár az embered, honorálni fogom fáradozásait az egyháznak - megvárom válaszát, mielőtt résnyire nyitnám a bejárati ajtót.
A hold görbe fehér mosolya magasan a felhős égen kísérteties fényekkel világítja meg fáradt, alabástromszín arcom. Visszanézek a papnőre. -Istennőd legyen kegyes utatokon, hogy épségben hazatérjetek. - búcsúzom el a pillanat tört része alatt Anthonytól és a másik két férfitól is, majd óvatosan körbelesve, csukom az ajtót magam mögött. Gyalogszerrel hosszú lenne az út a Teugen rezidenciára, de lóval feltűnést keltenék. S nem is láttam istállót a ház körül. Megindulok az Adél gyűrű felé...
This message was last edited by the player at 17:49, Mon 04 Sept 2017.

Cyl miutan gyorsan gondoskodott a jegyzeteirol nekivag az ejszakanak. A gyenge fenyben elegge nehez gyorsan haladni, de legalabb az orjaratoknak is igy a szegenynegyeden konnyeden atjut. Mihelyst a csatornaszag kezd tisztulni a levegobol ugy kezdenek az utcak is szelesebbek es vilagosabbak is lenni , igy nemsokara mar komolyan kell fulelnie a lanynak hogy meg idoben eszrevegye a kozeledoket mert a lehetseges rejtekhelyek szama jelentosen lecsokkent. Harom orjaratot is sikeresen elkerul Cyl mire a templomok terehez er. A teren az utcakhoz kepest vilagosabb van hiszen nem allnak kozel egymashoz a templom epuletek.

Mar eppen ott tartanal hogy beosonhass a gyurube amikor haturol lepteket hallasz. Annyire elore figyeltel hogy nem hallottad meg oket idoben. A Kaufman Strassen allsz jelenleg a Steinhager birtok arnyekaban, melletted a Steinhager birtok keritese, azzal szemben a templomok tere, mogulled jonnek az orok es elore az Adel gyuru van, de hogy ott van e valaki egyelore nem tudod. Talan ha masodperceid lehetnek amig olyan kozel ernek, hogy a lampajuk fenye adott esetben rad vetodhet.

Igyekezvén lassan lehagyni az éjjeli őrjáratot, ám cseppet sem óvatlanul megszaporázva puha lépteimet, haladok tovább előre az Adél-gyűrű felé, s az első keresztutcán - amint lehet - befordulok.

Cyl kicsit gyorsit es meg eppen be bir lepni a sarok moge amikor egy fenypaszma vegigpasztazza az utat ahonnan befordult. Par masodpercig visszafojtva var, de a fenypaszma elfordul es eltunik. Az orok ugy tunik nem erre jottek. Korbenezve az azonban erzodik hogy az altalanos riado hatasara a gazdag csaladok orei is eberebb lettek. Korbenezve ugy tunik tobb haz kertjeben is mozog valami fenyforras, mintha ellenoriznek hogy minden rendben van e. Nem tudod mit tudnak a tortentekrol, lehet mindent, lehet semmit, sot az is lehet hogy minden este ilyen eberek, bar ezt azert ketled.

A kavarodás még előnyömre válhat. Mihelyst elhal a vaskos csizmák lépteinek zaja, óvatosan indulok tovább a bevezetőn, a Steinhager birtok mentén...
This message was last edited by the player at 10:02, Thu 07 Sept 2017.

Cyl gyorsan korbeles es mivel senkit nem lat a teren gyorsan atvag a parkig. A novenyzet nem suru, inkabb latvanyos, nyitott a park mint fedezekkel teli, de bokortol bokorig, fatol faig lehet eppen haladni benne. A jo 150 meteres tavolsag a parkon keresztul eltart egy ideig de kozben nem fordul be orjarat a gyurure szerencsere. Cyl ott all a park kijaratanal, szembe a gyururol az ut indul kifele a kereskedo negyed fele, jobbra a Teugen birtok a tuloldalon.

Mielőtt megiramodnék a Teugen birtok irányába a parkszéli bokrok árnyékában guggolva pillanatra kifújom magam, egyúttal alaposan megfigyelve a kiszemelt telket...

In reply to Cyl Sepha (msg # 19):

Cyl a bokrok arnyekaba bujva figyel. A holdfeny, a jelentos tavolsag es a kod miatt tulsagosan sok minden nem latszik. A magas kerites mogul a kuriabol alig latszik meg a tetozet is, de amennyire meg lehet mondani a kodben talan nem eg jelentos tuz, vagy ha eg akkor az ejszaka es a kod egyuttesen eltakarja az erre utalo jeleket. Jelentos fenyek nem igazan szurodnek ki a fal folott, a tetoablakokbol amennyi kis resz latszik az alapjan nem tunik ugy mintha valaki fent lenne, de egy nehez fuggony eltakarna a fenyeket. Azt nehez megmondani hangok alapjan hogy magaban a Teugen birtokon mennyi mozgas van, a kornyeken van mozgas, de lehet hogy a mellette levo birtokrol vagy a mogotte levo utcakrol hallatszik valamennyi hang at.

A kapu mindenesetre csukva van. Ha vannak orok akkor bent az udvarban. Jelenleg az egesz gyuruben egyedul vagy csak, bar ki tudja jon e orjarat erre es ha igen akkor mikor. A parkot korulolelo ut elegge szeles es a falak menten nincs igazan rejtekhely maximum a kapuknal azok a reszek ahol a fal es a kapu talalkozik. Maga a kapu egyebkent talan konnyebben maszhato mint a fal, de korabbi latogatasodnal allt or mogotte, igaz az nappal volt, ejszaka lehet teljesen mashogy van megszervezve az orseg.

A bokrok árnyéka mentén elsuhanva megszaporázom lépteim a kihalt Adele gyűrű környékére ülepedett ködben majd a Teugen kúria vaskapuja felé veszem az irányt. Arcomba húztam feslett köpenyem csuklyáját, ha Mannslieb felfedné mosolyát a felhők mögül, ne tükröződjön fénye holdvilág arcomon. Jó előre megigazgattam ruhám, hogy avatott szemnek nyomban feltűnjön a Teugen rózsa mellkasomon, mint úgy rejtse kardom és legyen vértem, mely helyettem felel ha okvetlenkedő kérdésekbe botlanék...

Figyelve a közeli utcákból ébredő őrjáratok pilácsfényét, puha léptekkel sebesen megindulok a közel harminc méterre levő bejárat felé. Ahelyett, hogy bekémlelnék a kulcslyukon, meghúzódom hórihorgas árnyékában és bekopogok...

Az ajtót nyitó - feltehetően - Teugen-őrnek a lehető leghitelesebben és leékesebb nemesi szóhasználattal előadom, hogy herr Johannes Teugen bízott meg, hogy hozzam el e fegyvert - a nálam levő kardot (mely egyébként zsoldosa fegyvere volt, így biztosan tisztes kovácsmunka nem valami rozsdás vacak, hamár a Teugenek őket bizták meg személyes védelmükkel...csak logikusan) - ide, a birtokra és jelentkezzem a házvezető Annabelle-nél, míg dolga végeztével vissza nem tér...
A Teugen címer jól látszik rajtam, sérüléseim nyomát fedi a köpeny. Tudod, eljátszottam a gondolattal, hogy megmászom a kaput, de egy sikeres Per próba ellenem akár bentről/kintről és ott lett volna végem...)

Mikor Cyl odaer a kapuhoz es kopog egy ideig semmi sem tortenik aztan a kemlelo nyilast kinyitva egy vizenyos szemu alak les ki - Ki az? Mit akar ilyen kesei oran? - majd a lampajaval probal elegge megvilagitani - Mutasd magad - a tortenetet eloadva kinyitja az ajtot, amikor is latod hogy ketten is vannak. Egy pocakos, vizenyos szemu or aki alabardot tart az egyik kezeben a masikban meg egy iranyba fenyt ado viharlampast meg egy himlohelyes arcu, hajlott hatu masik aki jelenleg egy kutyat vezet maga mellett.
A kopcos tunik a szoszolonak, meg idosebbnek is, nemhiaba a masik jarja a birtokot a kutyaval ha kell. - Nekunk nem szolt senki - majd vegignezve kopottas, foltozott kopenyeden a csuklya ala vilagit - Nem ismerlek - jelenti ki egyszeruen. Korabban amikor jottel nem ok voltak szolgalatban, bar ez nem annyira meglepo. Becsukja mogotted az ajtot aztan sutyorogva targyalnak egymas kozott, mig vegul a kopcos megszolal ujra lathatoan probalva elharitani magarol a felelosseget hogy eldontse ide tartozol e hisz az ido amikor erkeztel es a kopottas ruha ellened beszel, de ha megis be kene engednie es elzavar akkor is rosszul jarhat. Annyit kihallasz a himlohelyes szavaibol hogy - Herr Klein nem fog orulni neki hogy felebresztjuk - de aztan ugy tunik dontottek. A kopcos sajat zsenialitasanak teljes tudataban (ami nem feltetlenul igaz, de o igy erzi) int a himlohelyeshez - Jacob majd elvezeti - majd par lepes utan a kutyas utanszol - Es zard be elobb a kutyat, meg az hianyzik hogy megszoljanak megint minket -

Szemem sem rebben amint a retesz mögül táskás, vizenyős szempár kémlel, egy leheletnyit megigazítom kámzsám, s belekezdek mondandómba...


Könnyűszerrel kiszagoltad volna a besurranó tolvajt, igaz? - tekintek a megtermett ebre, majd vissza a lámpást tartó őrre mihelyst módomban áll beljebb lépni. Alig várom, hogy csukódjon mögöttem a nagykapu. Ahogy a köpcös regruta az arcomba világít nemes hölgyhöz méltón félreérthetetlen mozdulattal arcom elé tartom praclim, majd kissé hunyorogva folytatom míg lejjebb nem engedi.
-Akkor feltehetően mulasztás történhetett... - vágom rá 'tudva is, hogy ki a felelős' tekintettel, felvonva íves szemöldököm. Nem mintha az őrök felé a ház, sőt a város egykori urainak valaha is bejelentési kötelezettsége lett volna esedékes.
Sutyorgásuk bár mulattat, érzelmeim nem ülnek ki lágy vonásaimra, szemlátomást türelmesen várok a soromra és rövid diskurzusuk eredményére...

--

A cammogó himlőhelyes mellett körülhordozom tekintetem a telken, s észrevétlen felmérem az éjjeli őrposztokat, a ház fényeit. Eztán megvárom míg bezárja a kutyát, a legkevésbé az hiányzik, hogy az eb lármát csapjon. A ház elé érve halkan proponálom a férfit...
-Jacob, a holdvilágért se keltse fel herr Kleint, hisz tudja milyen haragos ha felzaklatják (mint szerintem mindenki, ha felkeltik legszebb álmából az éjszaka közepén) és magára fog elsőként neheztelni, amint meglátja a címert a mellkasomon - tekintek a Teugen rózsára.  -Ismerem a járást a birtokon, talán elegendő, ha miután bekísér mellettem marad, esetleg megvár míg beszélek Annabelle-el - szólok végig higgadtan, a mentegetőzés legkisebb jele nélkül, amennyiben ragaszkodna a protokollhoz.

Cyl Jacob nyomaban korbeindul a haz vege fele ahol korabban a cseledlepcson mar bejutott. Utkozben a kutyat is elzarja az or, ugy tunik nem kulonosebben tart Cyltol, vagy azert mert no, vagy mert kis termetu, de az is lehet hogy csak nem kulonosebben eber.

A haz also szintjen mintha bizonyos ablakoknal neha feny szurodne ki, de pontosan nem tudnad megmondani, hogy valaki gyertya mellett olvasna valamit vagy esetleg egy benti or halad el neha korbe es nezi meg hogy minden rendben van e.

Vegul a hatso ajto kornyeken all elo Cyl az otlettel. Jacob gondolkodik kicsit - Annabelle? Csak egy Annabellerol tudok, a szobalanyrol, de neki mi koze lenne fegyverekhez - nez kisse kerdoen. Vegigsimit himlohelyes arcan, elgondolkodva majd elobb utobb dontesre jut - Felkiserhetlek. - mondja vegul elegge lassan - Es maximum utanna viszlek el Herr Kleinhez. Annabellenek kulcsa sincsen az ilyen dolgokhoz - mondja bar erzodik hogy o sem igazan hiszi el teljesen. Valoszinuleg a haz belso dolgairol nem sokat tud

-Igen, egy lányról beszélünk. - felelem kedvesen -Oh, a fegyverhez persze semmi köze... - igyekszem altatni kíváncsiságát míg gálánsan megelőlegezi, felkísér. Elegánsan biccentek és összehúzva köpenyem mellkasomon vele tartok az emeletre...

Cylt maga elott Javob feltereli az emeletre. Az egyik folyoson lattok egy benti ort, de a veled levo or gyorsan megnyugtatja hogy felkiser es jottok le nemsokara. Vegul felertek a padlasterbe. Egyedul Jacob lampaja vilagitja meg a folyosot, itt lathatoan nincs semmi feny vagy mozgas, a szolgalok keson fekszenek es koran kelnek, a nekik juto keveske alvasidot igy aztan komolyan megbecsulik.

Jacob 'hirtelen' eltűnése gyanút keltene az őrben, kivel a folyosón alant keresztezte a sors utunk, így célirányosan a cselédszállás, majd Annabelle szobája felé veszem apró, puha lépteim.
-Jacob. Megkérhetem, megvárna itt, nem riasztanám fel barátném... - suttogom, majd feltekintek ártatlan arccal a lámpa fényétől megvilágítva. Mégis hova mehetnék a padlástérből?

Jacob fura arccal nez, most hogy ez csak azt jelenti hogy gondolkodik vagy nem tetszik neki a dolog azt nem tudod meg, mert nem jut el addig hogy barmit mondjon is mire megprobalsz benyitni, de ugy tunik az ajtot bereteszeltek belulrol.

Bekopogok.

Kopogsz. Semmi.
Jacob kicsit osszehuzza a szemoldoket de meg nem tunik tulsagosan gyanakvonak.
Ujra kopogsz parszor mire mocorgas tamad bentrol es nemsokara a reteszt felrehuzva kinez Annabelle kisse zilaltan. Lathatoan eppen a keves alvasabol riasztottad fel.
Eloszor csak ugy kinez a fejebol aztan amikor eszrevesz teged osszeszukulnek a szemei. Lathatoan nem feltetlenul a legjobb benyomast hagytad magad mogott amikor eltuntel a szobajabol mint valami besurrano tolvaj akit o hozott be.
Mar eppen nyitna a szajat hogy szoljon valamit (De kelloen gyorsan meg megelozheted)
This message was last updated by the player at 07:25, Tue 26 Sept 2017.

Egykönnyen magam sem tudnék szemet hunyni felette... - Annabelle összeszűkült tekintete pilácsfénynél világosabbá teszi a szűk padlástérben, ismerős vonásaim láttán hamar kijózanodott a dolgos szolgálólányt. A tisztázatlan körülmények mit hátrahagytam, rövid ám annál velősebb magyarázattal szolgálnak tüstént, ahogy belé fojtom az első szót igyekezvén úgy állni eleinte, hogy kísérőm ne lásson reá a fehércseléd mimikájára.
-...tudod épp csak felkaptam míg megszárad tunikaruhám és a lépcsőfordulóban várva visszatérted találkoztam herr Johannes Teugennel, ki nyomban megparancsolta tartsak vele és nem mertem ellenkezni. Ne haragudj rám miért elvittem, lehetőségem sem volt szólni, avagy átöltözni; oly sebesen követték egymást az események... - nézek lefelé bűnbánón - de nem vagyok tolvaj, hisz látod visszahoztam és...sürgősen beszélnünk kell odabent. - igyekszem olvasni tekintetében, majd megigazítom a rózsahímes ruhát melleim felett.
-Megmentettem az életedet, s rád bíztam a felszerelésem egy részét. Még az egyszer bízz bennem kérlek... - suttogom. -Rövidesen fogad herr Klein és herr Teugen visszatértével maga a ház ura igazolhatja szavaim, nincs mitől tartanod. Máskülönben zsoldos létemre gondolod, hogy volnék oly elszánt, hogy visszatérjek hozzád az éjszaka közepén, ha nem volna komoly indokom reá? - kérdem.

A vad storyt hallva Annabelle kicsit elbizonytalanodik amit kihasznalva betereled kettotoket az ajton belulre, de eros ketelkedest latsz a szemeiben.
- Talan - mondja vegul, bar nem tudod pontosan mire is mondta ezt - Tegyuk fel hogy elhiszem. Ha zsoldos vagy akkor miert jottel vissza? -
This message was last updated by the player at 07:29, Mon 09 Oct 2017.

-Nem a zsoldomért, elhiheted. Miért csupán magad segíthetsz, valld be, hogy láttál furcsaságokat a ház körül... - súgom fülébe mihelyst betereltem, lábfejemmel szelíden behajtom mögöttünk az ajtót.
-Mutatok valamit. Itt hagytad a felszerelésemet? - intek fejecskémmel a láda felé...

A lada ele all - Le akartam vinni. Reggel le is viszem. Hogy valamit mutassak Herr Kleinnek. Hogy lassa hogy nem az en hibam - nyel egyet
This message was last updated by the player at 21:22, Fri 13 Oct 2017.

-Persze, hogy nem a te hibád és a legkevésbé sem szeretném, hogy bajba kerülj. - csitítgatom a leányt kedvesen, segítő szándékkal. -Látod, talán ha hajnal után érkezem már elkerülhetetlen lett volna, hogy veszélybe sodord magad... - hagyom nyitva a gondolatot, majd közelebb lépek hozzá és mélyen a szemeibe nézek. -Visszaadom a ruhád, de meg kell értened szükségem van arra mi a ládában van. Ha engeded, hogy gyorsan átöltözzek hamar magam beszélhetek herr Kleinnel, hisz Jacobbal épp hozzá készültünk és mire felébredsz reggel mindent elrendezek... - hagyja el ismét igaz szó ajkam, csak másképp mint e lány gondolja.
This message was last edited by the player at 09:53, Sat 14 Oct 2017.

Osszehuzza a szemoldoket de bolint - Jol van - mondja - nekem semmi kozom nem volt hozza barmi is tortent - jelenti ki olyan meggyozodessel ami mutatja hogy o csak szeretne mindenfele veszelyes dologbol kimaradni. Hagyja hogy odamenj a ladahoz.
Amint meglatja mi lett a ruhajaval elkerekednek a szemei - Mi tortent? - huledezik, de lathatoan nem a te sebeid hanem a ruhan esett serulesek kotik le a figyelmet, valoszinuleg eppen az fut at a fejen vajon mit tehetne vele hogy megmentse a dolgokat minnel konnyebben mielott komolyan leteremtik hogy a munkaruhajara nem birt vigyazni.
This message was last updated by the player at 15:37, Sun 15 Oct 2017.

-Pontosan - biccentek beleegyezőn az elhangzottakra, majd miután sebtiben átvedlettem, s a láda mélyéről magamhoz vettem felszerelésem, látva a rózsadíszes ruha jelen állapotán elkerekednek a cseléd szemei, hamar igyekszem kiengesztelni Annabelle-t. Erszényembe túrok, majd három schillinget nyújtok át neki az ablakon beszűrődő sápadt holdfénynél. -Varrasd meg egy szabóval...és hidd el nem akarod tudni mi történt. - kanyarítom filigrán testem köré feslett köpenyem, valamelyest takarja kardom úgy mint előtte feltárt kötéseim.
-Ám kérlek óvatosan járj az elkövetkező pár napban, a falakon túl rengeteg veszély leselkedik ránk... - búcsúzom a lánytől. -Jó éjt, Sigmar vigyázza álmod e falak között...
This message was last edited by the player at 14:17, Mon 06 Nov 2017.

In reply to Cyl Sepha (msg # 37):

Cyl a penztol megszabadulva gyorsan atoltozik. Annabelle arcarol ketelkedes olvashato le de nem akadalyozza meg Cylt kozben. A rogtonzott oltozkodes vegeztevel az ajtot kinyitva Jacob kisse idegesebbnek tunik aminek hangot is ad a fejet megvakarva - Ez akkor hogyan is van? - lathatoan nem a legokosabbak kozul kerult ki - Itt biztosan nincsen fegyverraktar. Miert is jottunk fel? - ugy tunik a varakozas alatt volt ideje elgondolkodni es lukakat talalni az eddig tortentekben, de annyira nem okos hogy rogton barmit le is vonjon belole

-Persze, hogy nincs Jacob. - felelem természetesen miután betettem az ajtót magam mögött csendesen. -Mehetünk is a fegyverraktárba. Herr Teugen főúr korábbi parancsa szerint eme kardnak ott a helye. - érintem meg kecses ujjaimmal az ominózus hosszúkard markolatgombját, nyugtázva szavaim.

Lathatoan komoly erofeszites kapcsan gondolkodik az or - Akkor miert jottunk fel? - motyogja maga ele. Kisse bizalmatlanul nez de azert megjegyzi - Akkor menjunk le. -
A fegyverraktar a haz alagsoraban van, odaerve megjegyzi - Majd en beviszem - lathatoan habar nem igazan jott ra mi is nem tetszik neki a dolgokban de valami nem tetszett es probal iranyitasban maradni.

Meghagyom a hebehurgya őrnek az irányítás illúzióját, csendben követem a fegyverraktárba, hová kisvártatva megérkezve - lévén már hozzászokott szemem a félhomályhoz - könnyedén felmérem a terepet mihelyst hátat fordít, hogy átadtam számára az egykori testőr fegyverét...

Jacob igyekszik kint tartani teged amig bevonul a raktarba, az ajton kivul. Lathatoan arra jobban ugyel hogy nehogy meglopd a fegyverraktarat minthogy folyamatosan szemmel tartson.

Cyl hirtelen elorelep es egy magabiztos mozdulattal elemelve a kulcsot hirtelen cselekszik es az ajtot becsukva raforditja a kulcsot. Jacob talan nem okos, de ez meg az o ertelmi szintjenek is egyertelmu - Allj, mit csinalsz - formed rad, majd alig lemaradva a szegyennel mit sem torodve elkialtja magat - Segitseg! Behatolo! - az ejszaka csondjeben meg az ajton keresztul is hangosnak tunik, csak remelni tudod hogy nem veri fel tul gyorsan a folyoson latott ort, de tudod hogy csak ido kerdese hogy eszrevegyek igy nekilendulsz. A lepcsoig konnyeden futsz a kopadlon majd lassaban elkezdesz felosonni a falepcson nehogy megnyikorduljon alattad. Kicsit izzadsz kozben, a talpon toltott teljes nap, a harc, es a meg mindig sajgo bordaid miatt nem tudsz ugy koncentralni ahogy szeretned, neha neha megnyikordul alattad a megvetemedett fa, ilyenkor fulelsz de szerencsere rohano lepteket nem hallasz. Igy felersz az emeletre. Szerencsed az ajtonal sem hagy cserben, nyitva. Amennyire csak tudsz csendben benyitsz es a holdfenyt kihasznalva gyertyat keresel es gyujtasz. A gyenge fenyben probalsz valami bizonyitekot lelni. Az asztalon mindenfele iratok vannak, de gondos atnezesuk rengeteg idobe telne, ami valoszinuleg nem all rendelkezesedre. Az iroasztal fiokjai zarva, eszkozok hianyaban halkan nem bodlogulnal veluk igy aztan az iratokat felmarkolva gyorsan elindulsz lefele. Mintha valamifele zajokat hallanal, lehet megtalaltak Jacobot, de meg ha nem is jobb nem megvarni a dolgokat. A nagykapunal Jacob nelkul nem nagyon tudsz feltunni, igy az ajtohoz erve amennyire csak meggyotort testedbol kitelik futni kezdesz az ellenkezo oldal, a hatso fal fele. Szerencsere Jacob a kutyat bezarta, de az ugatas igy is valoszinuleg felhivja a figyelmet rad, mindenesetre a falat belulrol kevesbe tartottak karban, gyakorlott mozdulatokkal talalsz fogast az apro repedesekben es huzod fel magad a tetejere. Mire a kapunal orkodo oreg feltunik a haz mogott te mar le is ereszkedsz a tuloldalon. A templomig nincs nagy tavolsag de nagyon szem elott van, ilyen kozel az orok barakkjahoz meg az ejszakaban is gyakoriak az orjaratok, de epulettol epuletig osonva elersz vegul Myrmidia templomaig. Elinor lathatoan nem orul tulsagosan neked, probalna minnel kevesbe a kozpontba kerulni, hogy temploma valahogy atveszelje a viharokat, ezen meg a nalad levo iratok sem segitenek sokat. Mindenesetre rabizod hatha tud veluk valamit kezdeni. A felszerelesed egy reszet sikerult elhozni, a tobbi a kamu lefoglalas bizonyitasakent az ornel maradt kiegeszitve par aprosaggal hogy hitelesnek tunjon a dolog ha kesob valaki elohozakodna a temaval.
A papno vegul a hajnal elso sugaraig menedeket ad neked, egy rovid alvas belefer majd mielott meg tulsagosan bevilagitana a reggeli feny az utcakat kisurransz es a kikoto fele veve az iranyt gond nelkul elersz oda es a reggeli forgalomba szepen beleolvadva indulo hajot keresel. Egy Marienburgba tarto barkan vegul a reggeli rakodas befejeztevel utnak indulsz es elhagyod az ejszaka tortentekrol meg mindig keveset tudo varost, de sejted csak ido kerdese es ugy felbolydul minden mintha valosagos mehkasba tapostatok volna.

Cyl
link to a message in this game