[IC] Act 3: Bogenhafen nem ereszt
Türelmesen várok, míg a szálegyenes tartású Elinor Steiner szerfelett precizitással óvón, - érintéseivel igyekezvén a legcsekélyebb fájdalmat okozni - gondoskodik az egykor 'faragatlan' tileai őrmesterről. A kölcsönösen összefonódó tekintet, mely túlmutat rangon és egykori barátságukon, kilépett a bajtársiasság medréből. - fantáziálok, majd egy lelepleződött nemes lány udvariasságával elfordítom arcom az ablak felé, ha esetleg lopva csókot váltanának.
A ködgúnyába bújt Mannslieb pislákoló fényeit kémlelem, vajh' meglesi a szerelmes párt halovány sugaraival...
Mihelyst hozzám lép a papnő, felállok a fal mentén, hátamat az ajtófélfának vetve.
-Akkor lassan elválnak útjaink. - felelem. -Még nem tarthatok veletek a templomba, több okból sem. - intek az emeleti szoba felé. -Maradt elegendő kötszer és gyógyír, hogy ellásd sérüléseim? - kérdem.
--
-Tudod Elinor, - kezdek bele hamarost az ágyra ülve, hogy némi segítséget kérve kioldottam fűzőm, szabaddá téve jobb vállamat, s fájdalmas szisszenés közepette kibújtatva karom piszkos fehércseléd ruhámból felfedtem tetoválásom, stilizált sárkányszárnyait - Uhler Voltsbach, Sigmar papja egy látomással ajándékozott meg, melyben Bogenhafen házait, a Templomok terét lángok nyaldosták, s por és hamu borított be mindent, fájdalom és halál kísért utamon vérző szívvel mit köd nem rejthet el. S ismerős volt a gyomorfacsaró érzés. Korábban, Sylvaniában több társam halálát lelte egy élőholtakkal teli kriptában. Gyáva voltam. Hátra sem néztem, elfutottam... - homályosodik el tekintetem, de balommal megtörlöm maszatos arcom. Csak párat szipogok.
-E városba érve fogadalmat tettem a Kalapács oltára előtt, hogy a végére járok a település felett bábáskodó Ordo, a romlás rózsacímerével tetszelgő, felvirágoztató Teugenek, szemfedővel alvó, s kelő polgárok száján terjengő mámorából mi az igaz szó...miután a bírát megmérgezték. - nazális hangom visszafojtott dühvel terhes. -A színfalak mögé kívántam látni, így nemesleánynak öltözve bejutottam a lovagi tornára, de csupán Steinhagerhez kerültem közelebb. Anthony utóbb igazolhatja szavaim, ő segített bejutnom észrevétlen, ám ez csupán jéghegy csúcsa volt - élek - tán ostlandi - közmondással. Bár lehet a kislevi hajókapitánytól hallottam...
-Alá kellett merülnöm az Ordo vezetőinek titkaiba - fedem fel eleddig rejtett, apróra összehajtogatott jegyzeteimet varrt szájú, féltve őrzött erszénykémből. Elengedem balommal tartott ruhám, apró, szinte fedetlen kebleim felett és kitárom az ágyra a Teugen dokkok, telkek feljegyzéseit. -Egy a Teugenek alkalmazásában álló cselédlányt bizalmába férkőzve bejutottam a rezidenciára - mutatok a rózsadíszes ruhámra, egyúttal meg is fogva azt sebtiben - és amennyire csak tellett igyekeztem Gideon és Johannes Teugen bizalmába férkőzni, hogy később szabotálhassam a rítust, mely mint magad is láttad, részben sikerült. Hitem erőt adott, ne veszítsem el józanságom, mikor elmémet bűntudatom démonjai mardosták, cserben hagytam társaimat és árulója lettem ügyünknek, de nem avatkozhattam közbe idejekorán... - horgasztom le fejem. -Ahogy Theodora, saját harcomat vívtam. Csak más eszközökkel.
-El kell pusztítanod, avagy rejtened e koponyát... - mutatok a feljövetelünkkor földre helyezett tárgyra, mely sötét esszenciájuk hordaléka; ...valamint még az éj leple alatt bizonyítékot kell szerezzek az Adél gyűrűn terpeszkedő Teugen villa falai mögül, Gideon dolgozószobájából, melynek ismerem pontos helyét. Láttam a leányt élve, kit feláldoztak, kitépték szívét, tartozom áldozatának ennyivel, hogy lelke békében nyugodjon. sóhajtok. -Felgyújthattam volna a raktárat, de akkor az összeégett testekkel a bizonyíték is odavész. Anthony pedig őrmester, nincs oka bujkálni...
-Két dologra volna szükségem, melyben segítségedet kell kérjem, s miért nem hajózhattam el a Berebelin. - nézek mélyen a leány szemeibe -Az Alabárdos fogadóból a felszerelésemre, mely a legnagyobb biztonságban Myrmidia templomában lenne míg bizonyítékot szerzek. A kígyó két feje porba hullt, s lépnünk nem lesz ennél jobb alkalom, ha a fösvény kalmár, herr Ruggbroder felbátorodik. Ugye megbízol bennem? - kérdem először mióta beszélek - a tágra nyílt szemű - Elinort. Bizalmam jeléül elé helyezem a lepedőre fogadószobám kulcsát...
This message was last edited by the player at 14:25, Thu 31 Aug 2017.