[IC] Etelka nyomában (Grissenwald)
Sajnálattal veszem tudomásul, hogy az egyházam nem képvisel magát Grissenwaldban, s már éppen utána kérdeznék annak is, hogy mi az oka az általánosan tapasztalható rossz hangulatnak a fogadóban, amikor megérkeznek a látványosan ittas törpék; pontosan hasonló esettől szoktam tartani az ilyen kikötő közeli fogadókba betérve, kicsit azonban az meglep, hogy ezúttal nem velem, egy külföldi istenség papnőjével kezdenek el balhézni. Talán azért van, mert törpék, s nem ismerik annyira a pantheonunkat, meg aztán, az elfek iránti gyűlöletet ismerem, s elég részegnek tűnnek ahhoz, hogy annak nézzék a kissé kölyökképű varázslót. Azt ugyan hallom, hogy Albert felnőttként kezeli a sértegetéseket és megpróbálja megnyugtatni a két férfit, azonban a biztonság kedvéért odalépek Manfred és Felix mellé, s halkan szólok hozzájuk: -Menjünk egy kicsit közelebb, hátha meggondolják magukat. Ha nem, idehívom az őrséget. - mondom a férfiaknak, majd biccentek is az ifjú varázsló és a két kötekedő irányába. Bízom benne, hátha a két munkás rájön, hogy náluk semmi nincs csak az öklük szinte, mi viszont fel vagyunk szerelve páncéllal és fegyverekkel is; nem mintha az utóbbinak helye lenne egy kocsmai verekedésben. Tervem szerint, ha Albertnek nem sikerül csitítani a kedélyeket, akkor megpróbálom én magam is, s ha verekedés alakul ki, hívom az őrséget, hogy vessenek véget a konfliktusnak, s hogy tisztázni tudjam magunkat. Igyekszek nem gondolni arra, hogy nem véletlen, hogy pont velünk kezdtek kötekedni.