Az este lassan kezd leszallni, a komor fekete fak veszt josloan borulnak az ut fele. Az allomas odon epuletenek viharmarta zsalugaterei mogul feny szurodik ki. Az epulet mellett a kocsiszin felol neha lovak nyeritese hallatszik, az ajto mogul pedig harsany nevetes. Ugy tunik a benti vilag nem vesz tudomast a kinti komor erdorol. Az ajto folott a ceger megnyikordul, nem tul fantaziadusan egy postakocsi van ra festve.


This message was last edited by the GM at 10:01, Sun 16 July 2017.

Ahogy feltarul az ajto elottetek rogton megcsap a frissen sult kenyer es az aporodott sor elteveszthetetlen illata. Az ivo tagas terem, a falakon olajlampakkal megvilagitva. A bejarattol balra huzodik a barpult, tobb hordo all mogotte csapolasra keszen.

A pult mogott nyuzott arcu magas vekony alak all semmibe revedo szemekkel, lathatoan elkivanna barhiva magat innen. Fesuletlen es borostas, lathatoan napok ota nem igazan torodott azzal, hogy rendbe hozza magat.

A pult elott ketten ulnek, egyikuk poros, kisse viseltes, de jo anyagunak tuno utazoruhat visel. Fiatal ferfi, talan ha a huszas evei kozepen jar. Lovaglocsizmaja es arcanak bal oldalan egy egesi nyom is mutatja, hogy nagy kanallal eszi az eletet, de szaja sarkaban meg igy is csibeszes mosoly bujkal.
A masik sokkal furcsab. Kozepkoru ferfi, gondor hosszu hajjal es apro bajuszkaval. Mikor feletek fordul lathatova valik, hogy fodros ujju inget es draga ruhakat visel, kezeben on borospohar. Lathatoan erdeklodve nez vegig a belepokon.


Amint beleptek egy testes idosodo ferfi siet feletek kacsazo jarassal. Lathatoan mar tul van elete delen, de folyamatosan mosolyog es csak ugy omlenek belole a szavak Udvozletem, hogy utaztak! Sigmar hozta onoket a Postakocsi fogadoban teszi nyilvanvalova hogy tenyleg bugyutan neveztek el a helyet Uljenek le, helyezzek csak kenyelembe magukat. Fene egy ido van kint ugye? De itt minden sokkal kellemesebb. Mit szolnanak egy kis etelhez vagy italhoz, de hova is beszelek, biztos inkabb innanak valamit eloszor ugye? Hat persze. Herpin! Szolgald ki a kedves vendegeket. Higgyek el itt merjuk a kornyek lefinomabb soret. Kellemes kis asztal ugye, nincsen semmi zavaro huzat, kellemes meleg van kicsit kienged az ember a kinti ido utan. Hogy utaztak? Az evnek ebben a szakaban meg kicsit kemenyek az estek, ezert is mondom mindig teli hassal minden konnyebb. Eldontottek mar mit kivannak enni, de hova is beszelek, hisz eloszor leoblitenek az ut porat, ugye? kozben egy hollo roppen a vallara Udv Udvozzzlet! Maris mennek, milyen orom latni onoket. Mit szolnanak egy uthoz az utazashoz de hiszen csak most jottek. Hat persze, egy csirke italt a hoseg ellen. hallhatoan ossze vissza utanozza a fogados szavait. Csitt Blackie eppen vendegekkel beszelek, szoval merre mennek? Kenyelmesen elhelyezkedtek?


A fogado kozepen egy asztalnal harom viseltes ruhas alak ul. Fegyver mindharmuknal van, de pancelt nem lattok, igaz a vastag kopenyek alatt barmi meghuzodhat. Egyikuk egy elveteg arcu figura mikor ratok nez ugy erzitek mint akit eppen felmernek a rabszolgavasaron. Az arcara kiulo vigyor semmi jot nem tartogat. Ket tarsaval neha osszeneznek, szemlatomast nem mulatnak, de talan csak a latszat miatt mind soroskorsokat markolnak. Mellette egy pattanasos kepu fiu ul, meg alig lehet nagykoru, vagy talan meg az se. Amikor belekortyol a sorbe es lerakja fintora konnyen leleplezi, hogy meg nem sok sort ivott eleteben. A harmadik egy jol megtermett markos legeny akinek a sok verekedes mar nyomot hagyott az arcfelepitesen. A fiatal fiu fintorait latva neha hangos hahotaban tor ki, megmutatva sargas hianyos fogazatat.


A pulthoz igen kozel ul egy asztalnal ket szemlatomast mar reszeg szakallas alak. A fiatalabbik jokedellyel iszogat es neha enekre is fakad mig oregebb tarsa, kinek arcat a szel mar rancosra cserzette inkabb csak dedelgeti soret es ugy kortyolgat bele neha lelkesen, de szemlatomast jol elvannak es neha egy egy szovaltas utan hangos reszeg rohogesben tornek ki valamin amit talan csak ok ertenek. Elottuk mar halomnyi ures korso all es nem ugy neznek ki mint akik barmikor lassitani szeretnenek.


Amint beleptek a terembe egy dolgon megakad a szemetek. Egy jol oltozott nemes kisasszony ul a terem egyik tavoli sarkaban, de jeges pillantasabol mindenkinek kijut, szemlatomast nincsen jo kedve. Gyakran fintorog es tekintetebol konnyen ki lehet szurni hogy a fogado jelenlegi kozonsegenek nagy reszet szive szerint kizavarna a hidegbe hogy keressenek mas helyet, mert ot zavarjak. Egy apro egerszeru lany ugralja korul ot. Jellegtelen arcvonasai nem kifejezetten csunyak de szepnek senki sem mondana oket. Lesutott szemmel rohan es probal senkinek sem az utjaba kerulni, de ami a legfontosabb mindent idoben vegezni. Az asztalnal meg egy durva vonasu tulsagosan is kerek arcu fiatalasszony ul. Lathatoan pancelt es fegyvert is visel es igyekszik mindig ugy fordulni hogy senki ne kerulhessen a hata moge. Magas es eroteljes felepitesu, fekete utazoruhat visel es gyanakodva nez mindenkire.


Az ivo utolso vendege egy himlohelyes, zsiros haju fiatalember. Hosszu elnyutt arca es a szeme alatti karikak kialvatlansagrol tanuskodnak, igyekszik minden figyelmet a kezeben szorongatott foliansra forditani amit jelenleg is eppen olvas gyakran hunyorogva hiszen a helyiseg vilagitasa messze nem megfelelo ilyen celra.

Ahol tobb kep is volt ott a leirasban is ilyen sorrendben haladtam, bar szerintem nem volt kerdeses sehol, csak gondoltam kozlom


This message was last edited by the GM at 11:20, Sun 16 July 2017.

Mivel az utazás során erősen átfáztam gyorsan kikötöttem a lovamat, és befáradok a fogadóba. Amikor üdvözöl a tulaj meg se lepődök hanyagul odavetem.

- Estét. Egy sört és egy szobát. - majd megindulok a kandalló előtti üres asztalhoz. Nem sokat bíbelődök, a köpenyemet levetem és a szék háttámlájára dobom mivel a kinti pára miatt kicsit nyirkos. Mikor visszaér a kocsmáros a sörömmel pedig fojtatom - Mi van enni?

Miközben valószínűleg megint bőbeszédűre engedi mondandóját alaposabban szemügyre veszem a fogadó személyzetét, ki az akiből esetleg gyorsan ki lehet verni némi pénzt ha úgy adódik a helyzet.

In reply to Meselo (msg # 2):

Benyitok a fogadóba ahol azonnal megcsap a meleg és a szagáradat. Van itt minden, ami egy útszéli fogadóhoz jár: olcsó sor, sulo hús és az emberek áporodott szaga. Kicsit beljebb lépek hogy mogottem jovo harcos is be tudjon lépni, de nagyon nem jutok beljebb mert azonnal elottem terem a nagydarab fogadós. Folytatnék vele rendes kommunikációt, ha nem hadarna ennyire és hagyna egy lélegzetvételnyi idot a válaszolásra.
- Szép estét magának is, koszonom a szíves fogadtatást. Elsonek én egy sort kérek, illetve két egyágyas szobát, ha lehet akkor egymás mellett - amennyiben neked is megfelel - fordulok hátra mikozben a hátizsákomat már le is raktam az egyik asztalhoz. - Amúgy tetszik a madara. Hogyan tudta beszédre tanítani?
This message was last edited by the player at 11:43, Sun 28 June 2015.

Amikor belépek a fogadóba Thesslan feje folott szemugyre veszem a már a bent ulo vendégeket, felmérem a fegyverzetuket és lehajolok Thesslan hátizsákjáért.

 -A sor és a szoba jó lesz nekem is. Kérnék valami meleg ételt is. Porkoltet, ha van. Uljunk inkább el az ajtóból, a huzatos helyet hagyjuk meg a késon érkezoknek.

Tesst arréb tessékelem az általa választott helyrol és leulok oda, alaposan végigmérve az ivó kozepén ulo alakokat. Ha figyelnek rám, akkor csak egy onbizalommal teli pillantást vetek rájuk, ahogy lecsatolom a pajzsomat a hátamról és a kardot az oldalamról. Mindkettot magam mellé teszem a másik széknek támasztva de karnyújtásnyi távolságon belul.

Ejjdeszarhely, na sebaj,hozzuk ki belőle, amit lehet - gondolom magamban, ahogy közelítek a - Postakocsi, tényleg ez a neve? - fogadóhoz. Kirázom a fejemből az asszonyság dumáját, már majd megbolondultam tőle.

Megnézem magamnak a fogadó elé kikötött lovakat, aztán belököm az ajtót.

- Jóestét a zuraknak és őgyeknek! Magának is, fogadó suram! Le szegysör, persze, meg maj' valamit burkolnék is!

Körbenézek, vigyorogva intek a szakállasoknak - na tőlük messze ülök -, és meglátom, hogy a kandalló előtt közvetlenül egy morcos faszi ül, arrafelé veszem az irányt - főleg, mert ott a kandalló -, megállok az asztal előtt, leveszem az utazóköpenyem csuklyáját, kivillantom a százkoronás vigyort, és megkérdezem:

- Sigmar önnel, jóuram! Úgy látom, egyedül ül ennél a gyönyörű, kézzel szabott századeleji tölgyfa asztalnál. Megengedné-e, hogy egy egyszerű utazó ezen csodás estély egy szeletét Önnel egy asztalnál, de egyáltalán nem önnel egy tálból cseresznyézve töltse el?
This message was last edited by the player at 12:30, Sun 28 June 2015.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 6):

Kalapomat kicsit megemelve üdvözlöm az illetőt majd kezemmel intek a székre hogy foglaljon helyet. Nem vagyok az a bőbeszédű ember de továbbra is csak figyelek inkább.

Leveszem a köpenyem és a hátizsákom, a széktámlára terítem, hogy száradjon, fogok egy széket, megfordítom úgy,hogy a támlája legyen elöl, így az egész hátamat éri a tűz melege, és mikor elkapom a fogadós tekintetét, intek neki:

- Hallja-e fogadós úr, a sör helyett, inkább grogot hozzék, hideg az idő odakünn.

Majd odafordulok alkalmi asztaltársamhoz:

- Köszönöm hozzám való jóságát, nagyuram. Meghívhatom egy grogra?

Megvárom a választ, ennek megfelelően cselekszem, aztán várakozás, és nézelődés közben előveszem a kártyapaklim, és szórakozottan játszadozni kezdek vele.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 8):

- Nem vagyok úr....- majd a földre köpök egy adag barna nyálat és rágok kettő a számban lévő bagón- De elfogadom az ingyen piát. - látszik rajtam hogy nem a beszélgetős fajta vagyok, de hogy hízelegnek kicsit neki a miatt nem rossz kedvű.

Gunther valasztasara hogy leulne a kandallo elotti ures asztalhoz a fogados csak mosolyog es folytatja Jo meleg, ugye? Alaposan befutottunk, megiscsak hideg lesz az ejszaka. Egy sorocsket mondott, termeszetesen, azonnal. Higgye el nagyon minosegi sort szolgalunk mi itt fel, meg lesz vele nagyon elegedve. Vilagos Vadkan Mittelmundbol, ha majd megkostolja erzi a selymes, kellemes aromajat. Heeerpiiiin hozzad mar! Nehez jo szemelyzetet talalni, mindjart intezkedem kenytelen kelletlen elmegy, mignem visszater a sorrel Itt is van uram, talan ha valami kis etelt is szeretne csak szoljon. Nemreg sult ki a disznosult es van egy kis facanleves is meg meg aztan egy kis hideg kacsa. Aztan ugye a husos pitenk is kituno mikozben beszel szamlalja az ujjain az opciokat Frissen sult a kenyer es van egy kis birkasajtunk is. Elhiheti mind tokeletes minosegu. A szakacsom olyantol tanult aki felszerzetektol tanulta a mesterseget nez rad sokat sejtetoen vagy legalabbis nekem igy mondtak, de elhiheti uram az etel minosegevel soha senkinek nem volt semmi problemaja erre mindig is nagyon buszke voltam. az ujonnan erkezok megmentenek az ujabb informacioaradattol, ezzel atmegy gyorsan Tesst es Konradot boldogitani. A sorrol nekik is eloadja majdnem ugyanazt mint Gunthernek Kedves uram porkoltunk sajnos nincsen, de nagyon finom a disznosultunk es eppen most lett kesz. Porhanyos nagyon, a helyi sorrel locsolgattuk sutes kozben, elhiheti remek aromat kolcsonzott a husnak kacsint hozza Egyagyas szobaink sajnos nincsenek, remelem megerti a kisasszony, de remek ketagyas szobaink vannak, termeszetesen egyedul is kiveheti oket, ahogy mindig is mondani szoktam, a vendeg kenyelme mindig kulonosen fontos. Tudjak amiota en vezetem ezt az allomast meg senki nem reklamalt a szobainkra, nagyon kis kenyelmes feszkek. A kellemes alvas szinte garantalt A hollora tett dicseretre kihuzza magat es kicsit megvakargatja a madar nyakat a csore alatt Blackie velem van mar jo ideje, nagyon okos madar. Azt nem tudom eredetileg miert csatlakozott hozzam, de a szavakat sajat maga sajatitotta el, es ahogy latjak be sem all a szaja. Egyebkent erdekes tortenet, nincsen sok idom, latjak milyen nagy a tomeg, de hat vegulis ha gondoljak elmeselem egyedul Ralf erkezese zavarja meg ezt kicsit. Kozben Konrad erkezesere a magas fegyveres noi testor kisse ugy helyezkedik, hogy jobban ralasson hiszen kisse tul kozel ultek.


Ralf intesere a ket szakallas visszaint. A hirtelen mozdulattol az egyik majdnem lefordul a szekrol mire a masik heves rohogesben tor ki.

Ralf megvaltozott rendelesere a fogados vegul kihozza a feleseket kis onpoharkaban.

A sor barki ker vilagos sor, a vilagos soroket kevesbe szeretik az emberek, de jobban elall igy sok helyen azt szolgaljak fel igy is.
Sor korsonkent 1p
Karcos helyi palinka felesenkent 1p
Etel 3p
Alapos bevacsorazas 6p
Kozos szobaban alvas 5p
Sajat szoba 10s
Nincs korlatlan szamu szoba ugyhogy elobb utobb el fogja oket szabadkozva utasitani ugyhogy mindenkeppen irjatok meg a vegso dontest hogy aki jelezte eddig az ker e szobat tenyleg

A nemes kisasszony valami miatt hangosan kifakad Nem nem es nem Janna, en nem ezt kertem a hirtelen raszegezodo tekintetkre lenezo fagyos tekintettel valaszol.


Igenis kisasszony valaszol a lany es gyorsan elsiet a pulthoz, mikozben igyekszik senkire sem nezni.

Egyebkent lehet az NPC-kel beszelgetni is, legalabb megtudjatok a neveiket es nem kell a leirasuk alapjan azonositanom oket... Meg erdekes pletykakat is tudnak meg minden ;-) Nem kell szegyenloskodni, nem (csak) azert vannak itt hogy ne legyen ures a terem
This message was last edited by the player at 20:49, Sun 28 June 2015.

- Hozzon nekem sertést sülten, abból még nem lehet baj, és egy ágy is jó lenne. Mondja csak, láttam kint egy postakocsit, de nem ismertem fel a jelzését, melyik szolgálaté az? Illetve nem tudja, mikor jár erre a Négy Évszaké?

Majd felkapom a kis felesemet, kétszer az asztalhoz ütöm, majd asztaltársamhoz fordulok:

- Az elmúlt dicsőségre!

És felhajtom.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 12):

- Egy adag malacsültet kenyérrel ide is. Meg hozzon még egy kört ebből. És kiveszem az egyik szobát magamnak. - Szólok oda a kocsmárosnak amikor elmegy az asztalom környékén. Közben elkezdem üríteni a korsómat magam is. Sajnos a kocsmáros sürgölődése túl sok figyelmet vonna maga után ha őt kezdeném el faggatni így jobb híján hallgatózok hogy csendesen a székemen. Főleg a nők társasága kelti fel az érdeklődésem.

Az a kocsi az Altdorfi Ratchett szolgalate. Nagymultu megbizhato tarsasag bar mint lathatjak a kocsisaik kisse szeretik az innivalot mutat a ket reszegeskedo szakallas fele A Negy Evszak, ha jol szamolom a kovetkezo kocsijuk talan 2 nap mulva jon, de merre tart az urasag? Megfordul felenk mas kocsi is nemcsak a Negy Evszak, bar valo igaz, hogy nagyszeru tarsasag, nagyon megbizhatoak, jo valasztas veluk utazni veregeti Ralfot hatba majd megfordul es elsiet kifele menet meg hatraszolva Malacsult, rogton jovok vele
This message was last edited by the player at 20:48, Sun 28 June 2015.

In reply to Meselo (msg # 10):

-Malacsultet kérek, de nagy adagot, kenyérrel és némi krumplival hozzá ha, lehet. Ez a sor viszont tényleg nem rossz, kérek ebbol is még egy korsóval.Illetve kivennék magamnak egy szobát is.

Ezután félig megfordulok a széken és rápillantok a mogottem ulo harcosnore, egy barátságos mosoly kíséretében biccentek felé.

-Udvozlom, Konrad vagyok, Delberz városából tartunk Altdorf felé. Arrafelé az utak jelenleg tiszták, sem útonállókkal sem rosszabbakkal nem találkoztunk. Tudja esetleg, mire számíthatunk utunk további részén?
This message was last edited by the player at 17:18, Sun 28 June 2015.

In reply to Meselo (msg # 14):

- És mondja csak, nem járt errefele egy fiatal leányzó? Akrobata alkat, madár tetoválással a karján és egy keskeny heggel az arcán?- mikor megadom a leírást nézelődök hogy valaki felfigyel e rá, mert erős a gyanúm hogy nem csak én keresem a madárkát.

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 15):

Szep lassan kihordja a malacsulteket aki rendelt es a korso soroket is, neha egy-egy merges pillantast kuld a bar mogott allo Herpinre aki szemlatomast nem nagyon kapkodja magat csak azokat szolgalja ki aki elsetal a pultig.
Udvozlom uram, Gustav Fondelburger mondja mosolyogva Ma igazan oriasi a hajtas, de mit szol ugye milyen ropogos a malac? A sor nagyon kellemes izt adott neki nem? Tudja ez az egyik specialitasunk, bar a szakacs nagyon sok mindent igazan kitunoen keszit. megvarja hogy par falatot bekapjal, szinte ott se akar hagyni amig lathatoan mindent meg nem kostolsz Altdorfba tart az ur. Micsoda szerencseje van. A Ratchett tarsasag postakocsija holnap reggel indul arrafele mutat a ket reszegre a sarokban Gunnar es Hultz minden bizonnyal informaciokkal tud szolgalni onnek az utrol, ma delutan erkeztek arrol
This message was last updated by the player at 17:39, Sun 28 June 2015.

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 15):

A harcosno nem biccent vissza es meg csak veletlenul sem mosolyodik el. Igy kozelrol latszik hogy mar nem fiatal, de arca nem igazan rancos, valoszinuleg szinte sosem mosolyog ami megkimelte a rancok jo reszetol. Kicsit szuros szemmel nez, de lathatoan nem ellensegesen, talan csak hogy a kemeny harcos latszatat keltse egy foleg ferfiak uralta szakmaban.
This message was last updated by the player at 17:43, Sun 28 June 2015.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 16):

Eppen ket tanyer kihozatala kozott tudja Gunther feltenni kerdeset a fogadosnak aki tanyerokkal a kezeben valaszol, kisse gyorsabban mint szokott, de igy is elegge bo lere eresztve mielott tovabb szalad hogy a szokatlanul sok vendeget kiszolgalja
Egy fiatal leanyzo? Nem is tudom, jart erre par nemregen. Mit mondott mikor? Tudja amikor fiatalabb voltam en is alaposan megnezegettem a csinos fehernepeket, de manapsag mar nem nezem meg oket annyira igy nem vagyok biztos benne, de a het elejen volt par csinosnak mondhato errefele. Az elozo Negy Evszak kocsival is ment egy szoke kislany, talan Altdorf fele ket napja. Igen arra. Azt hiszem Eleonore volt a neve. Ha ot keresi akkor jo izlese van az urnkak es mar fut is tovabb
This message was last updated by the player at 17:49, Sun 28 June 2015.

- Mit szólsz Tess, rábízzuk az utunkat erre a két szeszkazánra? -intek a fejemmel a két kocsihajtó irányába- -Vagy folytassuk az utunkat gyalog? Kicsit lassabb ugyan, de olcsóbb is. Neked meg úgyis rengeteg pénzt kell majd fizetned nekem, ha visszaértunk Delberzbe.

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 20):

Intek a szakácsnak hogy hozzon egy fácánsultet és még két sort.

- En is foglalnék egy szobát, osszesen lesz akkor két kétszemélyes. - Majd odafordulok Konrádhoz - Nekem egyelore nem sietos, és így utunk elején a zsákom sem húzza még le a hátamat. Nem tudom hogy említettem -e már, de lehet hogy ez az utunk kicsit hosszabb lesz mint az eddigiek - hangom kicsit elbizonytalanodik, de azért még hozzáteszem - Most tobb dologra van szukségem, teljesen kifogytam. - Ha Konrád oda akar rá figyelni, és tud egy torpe arcából olvasni, talán láthatja hogy nem mondok el mindent. Annyira pedig nem beszélek hangosan hogy mindenki hallja az ivóban.

Miután Konrád kárán realizáltam hogy a mellettunk levo társaság nem az a kommunikatív fajta, elkezdem szemugyre venni a tobbieket. A szemem végul a pultnál álló hosszú hajú férfin állapodik meg, látszik a ruháján hogy jobb helyrol származik. Amikor jon a fogadós az ételemmel, meg is kérdezem tole egy kedves mosoly társaságában:

- Nem akarok indiszkrét lenni a vendégeivel, de nem tudtam nem észrevenni a pultnál lévo úriember jómódú ruházatát. Nem tud esetleg róla valamit? Persze nem kell felkelteni a figyelmét.

Oké, szóval a két törpe a kocsis. Biccentek egyet asztaltársamnak, és felkelek.
Odamegyek a pulthoz a jómódú és a csibészes faszi közé, széles mosollyal rendelek három sört, és odaülök a törpékhez.

- Sigmar adjon jóestét a keményen dolgozó kisembereknek! A nevem Ralf. Hallom, maguk vigyáznak a postakocsira. Gondoltam, jobb jóban lenni a kocsisokkal, szóval a következő kört én fizetem. Mi hír járja mostanság? Hallottam valami járványról a közelben.
This message was last edited by the player at 19:46, Sun 28 June 2015.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 21):

Ket szoba, termeszetesen nem problema. Mondtam mar milyen kenyelmesek a szobaink? De sajnos facansultet nem tudok hozni a kisasszonynak, van azonban finom facanlevesunk meg egy kis hideg kacsasult. Mit szolna hozza? Keszitunk hozza egy kis szilvaszoszt, nagyon finom lesz nekem elhiheti. Ahogy mindig mondani szoktam etellel nem viccelunk. mosolyog magaban mar eldontve hogy akkor ezt rendelted majd hozzateszi De azt nem ajanlanam hogy gyalog induljanak el. Altdorf innen tobbnapnyi jarofoldre van az erdon keresztul, es a kornyek nem eppen biztonsagos. Nem szeretnek pletykalni mert magam nem voltam ott csak ugy hallottam egy utastol, de hat gondolom senkinek nem art ha elmondom, szoval azt hallottam mult heten meg egy postakocsi sem birt atjutni az uton, pedig azoknal biztonsagosabb nincsen nekem elhihetik. Azt nem mondtak melyik postakocsi, de aki meselte az megeskudott hogy igy van. Ha nem akarnak ezzel a kocsival menni jobban teszik ha itt magvarjak a kovetkezot. Ket nap mulva jonnie kene. Maximmum harom. Higyjek el sokkal nagyobb biztonsagban lennenek majd eszbe kap hogy nem halad a vacsoratok es gyorsan elsiet.
This message was last updated by the player at 20:19, Sun 28 June 2015.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 22):

Amikor Ralf odasetal a pultos habar nem rajong hogy dolgoznia kell kimeri neki a soroket, amivel aztan odasetal a kocsisok asztalahoz. A sok ures korsotol mar alig van hely, de vegul csak lerakja a harom korso vilagos sort. Mikor a ket kocsis felfogja hogy nekik is jut belole mohon a korsok utan kapnak es csak egy horpintes utan valaszol a magasabbik
Bizony bizony a kocsis munka nem a gyavaknak valo *hukk* de arrol a jarvany izerol nem hallottam, de azert tortennek veszedelmes dolgok az biztos *hukk*
A masik kozbeszurja Az mar *hukk* biztos
Ugy hallottam hogy a gonosz felutotte nemreg errefele is a fejet. Teufelfeuerben. *hukk* Ha nincsen a szenteletu Fabergus Heinzdork inkvizitor a kornyeken ki tudja mi tortenhetett volna, *hukk* de Sigmarnak hala az inkvizitor felfedezte hogy a falu lepaktalt valami demonokkal es porig egette az egeszet. *hukk* Legalabbis en igy hallottam, hogy nyers hust ettek vagy mi *hukk*
This message was last updated by the player at 20:41, Sun 28 June 2015.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 21):

Amikor a pultnal ulo illetorol erdeklodik Tess Gustavtol az kicsit elhuzza a szajat majd inkabb leul es ugy mondja kisse lehalkitva a hangjat
Valami breton nemesember vagy mi, Philipe Descarteskent mutatkozott be, en se igazan tudok sokat, de ugye bretonok nez sokat sejtetoen Ahogy mindig mondani szoktam ne szolj szam, nem faj fejem majd szokatlanul gyorsan befejezve felkel es elsiet a konyha iranyaba
This message was last updated by the player at 20:45, Sun 28 June 2015.

In reply to Gustav Fondelburger (msg # 25):

- Legyen amit ajánlott, már tapasztaltam a szakács hozzáértését párszor.

Kihasznalom amikor a fogados levegőt vesz temaváltás közben és a pult felé néz hogy odaforduljak a kísérőmhöz:

- Jól van, belátom hogy megint neked van igazad, menjünk a kocsisokkal. De szerintem majd holnap reggel beszéljünk velük, ma már nem hiszem hogy képesek lesznek rendes kommunikációra.

Tovább hallgatom Gustavot és csak nagyokat pislogok ahogy a fogadós inkább befogja a száját és elviharzik.

- Neked van valami ötleted hogy ez mi volt? - Fordulok Konradhoz. - Te mit tudsz a bretonokról?

Egyre inkább érdekessé válik az az alak - gondolom magamban és tovább vizsgálom. Ha összeakad a tekintetünk, rámosolygok és a korsómmal a kezemben intek neki az asztalunknál lévő üres székek felé.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 26):

Ahogy ramosolyogsz meg intesz neki Philippe elmosolyodik megfogja a poharat es odasetal szelesen mosolyogva az asztalotokhoz. Menet kozben a kozepso asztalnal ulok neha alig rejtve vizslatjak es maguk kozott valamit pusmognak.
Mikor odaer, konnyeden leul az egyik szekre Tess melle es mikozben a lanyra kacsint megszoval furan sejpitve ejtve ki a szavakat es neha furcsa ritmusban ejtve ki mindent, erezheto a beszeden hogy nemregen kezdte komolyabban tanulni a nyelvet, neha alig erteni mit is akar mondani.
Szepjo esztet onoknek, 'emelem nem szavarok. Nem tudtam nemeszre venni hogy millen gyonyo'u a kiszasszonyka. Akinek ilyen hataozottak la szemei a zbisztos a szajat sze'encejenek a kovaca mosolyog toretlenul Megengedik hoss meghivjam magukat egy italla? Kocma'os! Megegyko't ide miutan Gustav nagy nehezen megertette a dolgot es ujabb poharak kerulnek eletek folytatja 'a nem se'tem me gonoket, me'e veszet asz utjuk?
This message was last edited by the player at 19:55, Mon 29 June 2015.

Latva hogy Ralf odament behizelegni magat a kocsisokhoz Lady Isolde nem titkolva felhaborodasat felcsattan es a szolgalojahoz intezi szavait
Menj es kozold a kocsisokkal, hogy nem ohajtok mindenfele aljaneppel utazni. Csak olyanokat vegyenek fel akik kifogastalanok. Egyebkent is elegen vagyunk mar, megis hany embert akarnanak meg bepreselni mellenk?
This message was last updated by the player at 22:39, Mon 29 June 2015.

Janna lesutott szemmel atsiet a terem masik vegebe a kocsisok asztalahoz ahol Ralfnak eppen a kornyek hireit adjak elo
Az urnom kerte adjam at, hogy mar elegen vagyunk es hogy a tarsadalmilag nem megfelelo utitarsakat ha lehet ne vegyek fel
This message was last updated by the player at 22:42, Mon 29 June 2015.

A magas kocsis megutkozve nez, vagy a keres vagy az alkohol felelos ezert ezt talan sosem tudjatok meg, talan mindketto
Dejszen nem is mondta hogy jonne az ur amikor Ralf fele fordul azzal a mozdulattal majdnem le is szedul a szekrol Altdorf fele indulunk kora reggel, es mar... mar... probalgatja az ujjain szamolni a dolgokat legalabb negy otszor atszamolja minden ujjat kozben neeegyen vannak a kocsin, vagy harman. Azt hiszem, de akkor meg van par hely ha akar jonni vegulis. A kezeivel tizet mutatva megjegyzi Negy arany az ut csak a masik kocsi kozbeszol Het
Ja het. Igen, abbol jo sok ital kijon vigyorodik el
This message was last updated by the player at 22:49, Mon 29 June 2015.

- Nos ez magától értetődő, kizárólag kifogástalan társadalmi helyzetű utasok fogadhatók el, magam sem mondhattam volna szebben - mosolygok a szolgálólányra, aztán hátrafordulok a nemeskisasszony felé, és intek a korsómmal.
- Remélem, szereti Hans Regenkurt zenéjét, én ugyanis hosszú postakocsi-utakon kizárólag zenéről vagyok hajlandó társalogni!
Visszafordulok a kocsisokhoz, egymásra grimaszolunk aztén beleiszom a sörbe.
- Szóval négy arany? Annyiért megfontolom, hogy magukkal menjek. Fele most, fele Altdorfba érkezéskor?

In reply to Philippe Descartes (msg # 27):

Ahogy közeledik hozzánk, jobban szemügyre veszem a mozgását, és önkéntelenül is eszembe jutnak az utcából a fiatal lányok.
Ó, Ilse mennyire odáig lenne ezért a férfiért. Lena meg az egész napot az ablakában töltené félve lesve ki hogy mikor megy el az ablaka alatt.

- A lehető legkellemesebb estét kívánom Önnek jó uram, nem bírtam szótlanul nézni hogy egy úriember magában töltse az estét - üdvözlöm, majd a bókjaira kicsit elpirulok, amit nevetéssel próbálok leplezni. Még senki nem bókolt nekem.

Mily nagy veszteség a világnak hogy embernek született és nem törpének. Vajon milyen törpe lenne belőle?

- Az utunk tart mindenfele, egyelőre Altdorf a cél, utána pedig majd meglátom. De ne rólam beszéljünk, hisz' én csak egy átlagos helybéli törpelány vagyok, viszont maga sokkal érdekesebbnek tűnik - a szemem felcsillan ahogy már belelovallom magam a várható történetekbe. - Hallhatóan messziről jött, de vajon mi sodorta a birodalom ezen kietlen és zord vidékére?

Éjszaka. A Mannslieb fénye átsejlik a Drakwald hatalmas fáink lombkoronáján. Csaholás. A távolban farkasvonyítás. Csaholás egyre közelebbről. Sárgás agyarak villannak elő az árnyakból. Egy ló fájdalmas nyerítése. Rohanás az erdőben. A ló a távolban ismét felnyerít.

Johann egy rándulással magához tér, ahogy a mogorva kocsis meghúzza a kantárt és a kocsi elé befogott ló dühödten horkant. Először hirtelen azt se tudja merre van, a szinte kábulattal határos lázálmának utolsó képei még mindig szeme előtt táncolnak, ahogy megpillantja a fogadót. Aztán kitisztul elméje és helyére kerülnek a dolgok. A pár órával ezelőtti szerencsétlen balesete a farkasfalkával, a fejvesztett menekülés az éjszakában, majd a szerencsés találkozás a kocsissal, aki elhozta a legközelebbi fogadóhoz. Az öreg ember egy pillanatra sem látszik kedvesebbnek, mint mikor először találkoztak, de ez igazából fabatkát se számít, mert segített.

- No, itten volnánk komám. Eriggyen a dolgára! veti oda a kocsis a még mindig kissé kába Johannak, aki egy ernyedt bólintással és néhány elmotyogott köszönömmel később már a fogadó bejárata felé tart, miközben a lovaskocsi zörgése elvész a közelgő vihar miatt felélénkülő szél zajában. A férfi megigazítja az övébe tűzött fejszét, majd szorosabban maga köré húzza kabátját és az egymást keresztező keréknyomok között elbotorkál a fogadó hívogató bejáratához. A rövid séta alatt körbenéz és elégedetten konstatálja, hogy egy postakocsi áll az épület előtt, ami talán továbbjutásának záloga lehet. Szája szegletében apró félmosoly bukkan fel, amikor meglátja, hogy a postakocsi fölött a fogadó cégérén egy hasonló jármű képmása díszeleg.

A bejárathoz érkezvén a kiszűrődő fényben végig nézz magán a férfi, kicsit leporolja magát és megigazítja nem épp elsőosztályú ruházatát, valamint ellenőrzi pénzes szütyőjét. A bőrből varrt erszény nem túl súlyos, ezáltal is emlékeztetve Johannt, hogy bizony ideje lesz mihamarabb tovább állni, ha nem akarja kihagyni az esélyt arra a zsíros melóra, amivel Tassernick koronaherceg új vállalkozása kecsegtet. Számba véve lehetőségeit, Johann még egy pillantást vet hátra a válla mögött, majd megnyugodva, hogy nem rejtőznek további farkasok a közvetlen közelben, benyit a fogadóba.

A bentről kiáradó fény és zaj szinte fizikai erővel csapja meg és beletelik néhány másodpercbe, amíg a nemrég még alvó férfi be tudja fogadni az elé táruló képet. Mintha valamelyik tartományi főváros egyik frekventáltabb helyét látná maga előtt, csak épp a Drakwald szívében. Miután kitisztult a látása, Johann gyorsan belép és behúzza maga mögött a faajtót, nehogy kihűljön a terem. A felé forduló tekintetekre baráti mosollyal válaszol és komolyabb keresgélést mellőzve a legközelebbi üres asztalhoz lép, ahol kényelembe helyezi magát. Amíg a fogadós nem megy oda hozzá, csupán csöndben szemléli majd az éjszaka hidege elől idebenn összegyűlt népeket.

Ösztönösen rázott ki a hideg és mozdult a kezem Sigmar jelét magamra vetve.
Amikor az állomás udvaráról kifordulva szembejött velem egy kocsi és én az út majdnem közepén ballagtam, akkor is csak a szerencsémen múlott, hogy ki tudtam a lovak elől térni. Azóta is még mindig a szívbaj kerülget, szóval a kapun belül megállva próbáltam először is megnyugodni, majd ahogy egyre inkább sötétedett és erősödtek az erdő felől a zajok, úgy kényszeredtem egyre inkább rá, hogy rászánjam magam a betérésre.
Megigazítottam az öltözékemet, a hátizsákom féloldalasan vettem vissza a vállamra, majd...
... benyitok és még az ajtóban álldogálva mérem fel a bennlevőket.
- Szép estét! - köszönök, bár amilyen határozatlanul és csendesen, ezt nem sokan hallhatják.
Aztán amikor körülnézve látom milyen zsúfolt helyre keveredtem és hogy mennyire beette magát mindenki a biztonságosnak vélhető zugokba, akkor dünnyögök pár szót az orrom alatt és  már indulnék is a hosszú pulthoz, - hogy szállás és induló postakocsi után érdeklődjek - amikor mintha ismerőst látnék meg bal kéz felé majdnem a sarokban.
Először tétován megtorpanok, majd Ralf és a két szakállas alak asztalához lépkedek.
- Elnézést... de valamiért rettenetesen ismerősnek tűnik... - magázom le kezdésképp. - Mintha találkoztunk volna már korábban máshol, talán évekkel ezelőtt? Esetleg egy pakli kártya mellett? - térek a lényegre. Nem hangoskodom, eléggé részegnek tűnik a két asztaltársa, hogy azok majd hangoskodnak helyettem is.

Amikor meghallom az ismerős hangot, összerezzenek. Mibe keveredett ez a lány már megint. Na nem mintha nem lett volna jó tanítómestere. Elvigyorodom.
Felnézek a nőre, aztán félhangosan:

- De, de, szerintem találkoztunk már valahol, foglaljon csak helyet minálunk.

Átülök, hogy Amelia háttal legyen a fogadó belsejének.

- ők itt a kocsisok... - intek bizonytalanul a két, egyre részegebben röhögő marha felé. Amikor bemutatkoznak, ha egyáltalán, utána halkan:

- Jól sejtem, hogy valaki keres téged? - biccentek a fogadó belseje felé.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 35):

- Köszönöm. - mosolyodom el kissé, nem csak a törött orrú alaknak címezve a szavaim, majd a hátizsákomat az ölembe véve leülök az előmelegített székre.
A kocsisoknak nevezett alakokat végigmérem kicsit jobban, majd egy újabb bátortalan "Örvendek"-kel tudom le a dolgot és az ismerős felé fordulok.
Széles mosollyal, jól érthetően válaszolok neki.
- Ó... természetesen, de ha lehet most ne túl nagy tétekkel játsszunk.
Amikor már a kártyák is előkerülnek, csak akkor folytatom csak neki.

Johann beleszimatol a levegőbe, majd megérzi a ropogós malacsült illatát, ahogy az két megrakott tányéron tovalibben a fogadós kezében. Egyből összefut a szájában a nyál és fejében gyorsan összeállítja a rendelését, ha a fogadósnak egyszer hozzá is eljut. Szemével mindeközben követi az étel útját, ahogy egyik, majd másik asztalnál is tiszteletét teszi az ínycsiklandó eledel. Közben azt is megnézi, hogy kik esznek és isznak az asztaloknál és a söntésnél. Láthatóan elég vegyes a társaság, úgy tűnik a zord időjárási viszonyok felettébb mindenféle s fajta fura szerzetet ide vetett.

No nézd csak, még egy törp asszonyság is akad! gondolja csodálkozva Johann, ahogy megpillantja a vörös hajkoronával ékezett széles arcot és a hozzá tartozó apró termetű testet. A törpe mellett lebzselő marcona férfi láttán azonban Johann úgy dönt, hogy inkább nem vizslatja tovább őket, nehogy esetleg rossz szándékot véljenek felfedezni kíváncsisága mögött. Figyelmét visszafordítja a tovább sürgölődő fogadós irányába és oda kiállt neki.
- Fogadós uram, majd egy pillanatra jöjjön már ide, ennék, no meg innék valamit e cudar időben.

  Érdeklodve nézek végig a felénk kozeledo bájgúnáron, inkább kíváncsian mint méricskélve.
-Te Szent Sigmar, éppen ezt a felcicomázott pávakakast kellett idehívnia az asztalhoz-gondolom, aztán észbe kapok és kevésbé látható fegyvereket is keresek nála. A bókok hallatán kicsit felhúzom a szemoldokomet, de hamar eldontom, hogy a breton vagy nagyon udvarias vagy csak akar Tesstol valamit, mert még soha nem hallottam senkit így udvozolni egy torpét. Igaz, túl sok torpelánnyal sem találkoztam még ezidáig. Amikor az asztalhoz ér felállok a székbol és fohajtással udvozlom.

-Koszontom uram, a nevem Konrad Enzenauer. Mint útitarsam elmondta, éppen Altdorfba igyekszunk, Delberz városából jottunk. És onben kit tisztelhetunk?

In reply to Ralf Grossbart (msg # 31):

A szolgalolany csak lesutott szemekkel hallgatja Ralf mondandojat majd visszasiet urnojenek elmondani mit uzent neki
This message was last updated by the player at 19:18, Tue 30 June 2015.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 31):

Ralf megjegyzesere miszerint csak negy aranyat fizetne es a felet annak is csak kesobb a magas kocsis kicsit bamban nez a masik talan kicsit jozanabb vagy csak gyakorlatiasabb ugyhogy az reagal Most kell am fizetni es hogy nyomatekot adjon szavainak a Ralf altal hozott korsobol tunteti el eppen a maradek sort is.
Mindazonaltal szemmel lathatoan a sok alkohol hatasara nincsenek dontesi kepessegeik magaslatan.
This message was last updated by the player at 19:22, Tue 30 June 2015.

In reply to Johann Munroe (msg # 37):

Johann intesere a fogados bolintasaval jelzi, hogy mindjart megy csak meg befejezi az etelek kihordasat. Majd kis ido mulva tenyleg odaerkezik
Sigmar hozta kedves uram a Postakocsi fogadoban, azt se tudom hol a fejem olyan nagy a tomeg, de azert elhiheti magarol is gondoskodunk majd mosolyog es szinte lehegovetel nelkul folytatja. Mit hozhatok, egy kis sorocsket, hogy lemossa az ut porat? Altalaban meg tudom mondani ki mit szeret es az ur ugy nez ki mint aki szivesen latna egy korso tarsasagat most. Most jott nemreg par hordonyi Vilagos Vadkan, pont tokeletes igy estefele, nomeg meg maradt egy kis disznosult, nemreg lett keszen, de ekkora tomegben azert gyorsan fogy. Ha gondolja rogton abbol is keszitunk egy adaggal. Ahogy mindig mondani szoktam nincsen is jobb mint egy tanyer gozolgo malacsult a hideg estekre.

Egyebkent ha barki barmit akar (a szobakon kivul) azt nyugodtan beirhatja a megadott arakon a kommentbe hogy a fogados vagy ha valaki elmegy a pultig akkor a bar mogott allo alak kiszolgalja a megadott arakon
This message was last updated by the player at 19:38, Tue 30 June 2015.

Előveszem a kártyapaklimat, és előveszem a szütyőmet, amiben a pénzem van.


- Megmondom én, mit csinálunk, urak! Kiteszek ide két aranyat - előveszek egyet, megpörgetem az ujjaimon, aztán a másikat, leteszem eléjük. - Lejátszunk két parti Úrnő Szívét. Aki veszít, az vesz egy kört az asztalnak. A harmadik kör megy csak igazán élesben. Ha azt ti nyeritek, urak - itt a nevüket keresem - akkor nyolc aranyat fizetek a túráért. Ha én nyerném, akkor fizetek érte négyet. Mit szóltok?

Majd a fogadós felé fordulva:

- Fogadós, ugye a szobámat nem hagytad ki?

A hollónak kiszórok egy kis morzsát.

In reply to Amelia (msg # 36):

Amelia megerkezesere Gustav biccent neki, de amikor a lany leul a kocsisokhoz kis idore mintha elterelodne rola a tekintete, ennek valoszinuleg az egyik uj vendeg is az oka akinek eppen hosszasan magyaraz. (Johannak)
This message was last updated by the player at 20:24, Tue 30 June 2015.

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 38):

Philippe kisse tul szinpadiasan a homlokahoz kap
Bossanatuke'h esedezem, micsoda vetek. Philippe Descartes vagyok, utazo a mehsszi Bhetonniabol. Elhihetik mes amies meg sokkal sebb mint amiket 'allottak lola. A serence isztennoje 'ank mosolygott mer'en isz Al'doffba tahtok. Ekko'a veletlent, mi a sansze 'ogy igy ossefutunk mind ugyannoda tahtva. 'a gondoljak ehmeselem a zutamat egy po'ahka mellett, de 'ogy jobban telljen a zeste osi bheton sokasz sze'int mit solnanak egy pahti kahtyahoz? Tehmeszetesen ba'atok kozott nem a pens a lenyeg, de monjuk egy shillinges alapon?
This message was last updated by the player at 20:45, Tue 30 June 2015.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 42):

Blackie a fogado masik sarkabol is kiszurja a neki szant morzsakat es odaroppen
Csirke, jo csirke mutatva hogy tenyleg nem igazan tudja mit ismetel, de valoszinuleg ha sokat beszeltek elotte a ti szavaitokbol is elkezd felkapni par szofordulatot.
Gustav ket asztallal arrebrol bolint Ralf kerdesere, hogy a szoba el van intezve.
This message was last updated by the player at 20:47, Tue 30 June 2015.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 42):

Ralf felvetesere a ket alak egy ideig nez, lathatoan az ujjaikon probaljak szamolni a lehetosegeket, majd a magas megszolal
Minket *hukk* nem lehet am atverni. Ha nyerunk akkor het arany kozli lathatoan apro problemai vannak a szamokkal, mire a masik bologat.
This message was last updated by the player at 20:55, Tue 30 June 2015.

In reply to Gunnar (msg # 46):

Gunnar jol monnn mongya, es ha nyerunk akkor meg egy kor sor vigyorodik el a remek gondolatra milyen jol tud alkudni Hultz vagyok. A fffonok a kocsin
This message was last updated by the player at 20:57, Tue 30 June 2015.

Több másodpercig fontolgatom a választ, láthatóan komolyan elmélyülve, mielőtt nagy nehezen rábólintok:

- Keményen alkusztok, Hultz főnök. De legyen.

Megkeverem a paklit és átadom Hultznak. A cél az, hogy az első két meccsen ők osszanak, és csak a valódi téttel járónál jusson rám a sor.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 48):

Viszonylag gyorsan lemegy a harom kor,
Gunnar a fejet vakarva nezi az utolso korben is a lapjait Maganak aztan nagyon szerencseje van, ilyen lapok ellen is nyerni
This message was lightly edited by the player at 23:10, Tue 30 June 2015.

Hultz kisse mergesen az asztallaphoz vagja a sajat lapjait
Neked nem is voltak jo lapjaid, nekem kellett volna nyernem. kicsit fustolog majd eleg gyorsan megenyhul A fogadas az fogadas. Akkor negy arany kicsit magukhoz tertek a jatek alatt, de a ket vesztes kor soreit elkezdik eppen kostolgatni igy valoszinuleg ez az idoszak viszonylag gyorsan el fog mulni
This message was last updated by the player at 23:12, Tue 30 June 2015.

In reply to Hultz (msg # 50):

- Mit mondjak, Hultz mester, van, hogy mellém szegődik a szerencse. Akkor az a két Karl a maguké, reggel pedig kifizetem a másik felét, helyes?

Magamban hálát mormolok a Mázlik Mesterének, hogy bejött.

- De tudja, hogy van ez, Herr Hultz, nem csak kártyából áll az élet, itt vannak például a sörök is. Az elmúlt dicsőségre! Mindenesetre, kiváncsi vagyok erre az inkvizítorra, meséljenek róla!

Koccintásra emelem a korsómat, lehúzok két kortyot, aztán magam elé veszem kissé már meghűlt vacsorámat, és enni kezdek. Ha Hultzék dumálnak, körbenézek, a kocsmáros után. Merre mászkál?
This message was last edited by the player at 01:59, Wed 01 July 2015.

In reply to Philippe Descartes (msg # 44):

Ahogy az ajtó nyílik és megérzem a huzatot, odafordulok hogy szemügyre vegyem az új vendéget.
Igazán nagy a forgalom ma, és örülök hogy érdekesnek tűnő személyekkel van tele a hely.
Dobok felé is egy mosolyt, majd meglepődve konstatálom hogy a sarokban lévő lány érkezését észre sem vettem.
Amilyen sovány az a lány, nem kellett nagyra nyitnia az ajtót szegénykének.

- Én pedig Tűzhajú Thesslan vagyok, és részemről a szerencse hogy megismerhetem. Az esély hogy ebből a fogadóból ugyanoda tartsunk, valójában ötven százalék, hisz vagy arra vagy onnan - nevetek fel. - Mivel utazik? Gyalog, lovon vagy kocsival? Ha már ugyanoda tartunk, esetleg csatlakozhatnánk, mert úgy talán biztonságosabb ezen a terepen. Persze csak ha neked is megfelel így, ebben a témakörben rád bízom a döntést mert te vagy a szakértő - fordulok Konradhoz. - Ha Bretonniából jött, ez a szél nagyon messzire vetette magát az otthonától. De vajon mi vesz rá egy finom breton úriembert hogy személyével emelje a birodalom ékkövének fényét? - Tekintetemben igazi kíváncsiság ég - Nagyon szívesen hallgatok történeteket távoli helyekről, és a vacsorám befejeztével szívesen lejátszom egy partit önnel. Otthon a nagyapám szokott régi történeteket mesélni hősökről, szörnyekről és csatákról, de azon a vidéken sosem járt.
Valahol mélyen elkezd valami derengeni hogy mondta ennek az okát, de sehogy nem akar beugrani hogy mi volt az.
This message was last edited by the player at 07:26, Wed 01 July 2015.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 52):

Megnézem magamnak az újonnan érkezetteket, de csak egy utazó meg egy vékony lányka, az asztalunknál lebzselo breton egyelore sokkal érdekesebb alaknak tunik. Pláne, hogy ez a cserfes torpe éppen azt ajánlgatja neki, hogy tartson velunk. Méghogy tartson velunk -gondolom -annál egy kicsit jobban kéne ismerjem, minthogy rábízzam az orség bármely harmadát.

 -Valóban Herr Descartes, remélem helyesen ejtettem a nevét, ez engem is érdekelne. Úgy a kártyajáték, mint az, hogy mi szél hozta uraságodat a Birodalomban. Biztos érdekes torténet lehet.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 52):

Elovesz egy pakli kartyat es kevergetni kezdi mikozben beszel
'em is tuhom mennyit mon'hatok el belole. De otthon Bhetonniaban thul 'alado nezeteket vallottam. A zen 'azamban a djonyoru 'olgyeket nem illetik meg ugyana zoka jogok mint a fehfiakat. En te'meszetesen felszolaltam ogy valtozaszok sukszegeszek, de Bordeleaux kohnyeken ahonnan szahmaszok nem nesztek eszt jo szemmel. Nem akahom untatni a 'eszletekkel, de elobb utobb menekulnom kehlett. tarja szet szinpadiasan a karjait Ahogy a maguh nyelven monjak most buhkalok piszit, desza 'elyzet nem ohan 'ossz. Ehhefele a nemeszi kohokben ehfogadnak esz nem panaskodhatok, de azeht 'ianyzik neha a 'azam

Ha valaki akarna kartyazni akkor irja meg mennyi a maximum a karaktere fejeben amit akar raaldoz (ugye nem mindenki nyer amikor a szerencse porgeti a kereket) es dobjon gamble dobasokat vagy bizza ram. A jatek max 10 korig fog tartani, amibol ha valakinek nagyon nincsen szerencseje akkor korabban kiszall a maximum limitje alapjan. Philippe 1s alapot javasolt, azaz minden jatekban ekkora lenne a tet.
This message was last updated by the player at 00:01, Thu 02 July 2015.

In reply to Philippe Descartes (msg # 54):

A fura arckifejezesu alak a kozepso asztaltol a kartyazasra keszulodest meghallva kozelebb jon. Az ajhan jatszadozo mosoly nem sok jot iger, de szavai egyelore baratsagosnak tunnek, meg ha eles ellentetben allnak is arckifejezesevel
Csak nem kartyaparti keszul? A fiukkal eppen arrol beszeltunk miert ne kene bekoszonnunk es egy kis jateknal nincs is jobb hogy megmutassuk mennyire tiszteljuk errefele az idegeneket mosolyog mikozben leul
This message was last updated by the player at 00:05, Thu 02 July 2015.

In reply to Heinz (msg # 55):

Jah jah, nagyon szeretjuk oket bologat vigyorogva ami tokeletesen megmutatja hianyos sargas fogait. Enyhen erezni szavai mogott hogy szeretjuk jol elagyabugyalni oket, de semmi fenyegetot nem tesz csak kozelebb huzza a szeket es leul nem messze Heinz mogott
This message had punctuation tweaked by the player at 00:07, Thu 02 July 2015.

In reply to Otwin (msg # 56):

Pehsze, pehsze. Minnel tobben annah ehdekesebb ugye nez kicsit bocsanatkeroen Tessre kozben
This message was last updated by the player at 00:09, Thu 02 July 2015.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 51):

Hultz gyorsan lecsap a ket aranyra, az egyiket eltunteti valamerre, a masikat viszont elol hagyja, nyilvanvaloan azzal a szandekkal, hogy tovabbi ivaszatukat finanszirozzak belole. Lathatoan lassan de eljut az agyaig hogy meg kap penzt reggel is erre elvigyorodik es megjegyzi
Meg az indulas elott. Mer' senkit nem vis vis viszunk el potyara
This message was last updated by the player at 00:13, Thu 02 July 2015.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 51):

A magasabbik kocsi, Gunnar veszi at a szot
Nem lattuk sajnos az inkvizitort, a falu nincs az utvonalunkon kortyol hatalmasat a korsobol mire az ures, meg kicsit bele is les hogy megbizonyosodjon rola hogy tenyleg elfogyott majd elkezdi lesni o is a kocsmarost.
Csak meseltek rola, de azt mondtak felelmetes nagydarab ember, olyan akin latszik, hogy magatol Sigmartol kapta a hatalmat. Azt meseltek hogy ugy szagolta ki a demonokat es a hasonlokat mint a hogy is hivjak azokat, na szoval erted

Mint a vadaszkutyak veti kozbe Hultz

A fogados nincs a kornyeken, valamiert kimehetett a konyhaba vagy a pincebe ugyhogy Gunnar elkezd kemenyen integetni a pultosnak
He, he! Meg par korsoval ide!
This message was last updated by the player at 00:21, Thu 02 July 2015.

In reply to Gunnar (msg # 59):

A pultos eloszor probalja nem eszrevenni oket, direkt a masik iranyba nez, torolgeti a pultot, de a hosszas kiabalas utan miutan hiaba varta hogy felbukkanjon a fogados kenytelen kelletlen odanez. A megvillantott akarny vegul meghozza a hatasat igy habar kedvetlenul es lathatoan szinte fizikai fajdalomkent elve meg hogy dolgoznia kell vegul kitolt jopar korsonyi sort es egy talcan kiviszi nekik
This message was last updated by the player at 00:24, Thu 02 July 2015.

In reply to Philippe Descartes (msg # 57):

Nem eleg nagy baj, hogy egy fogadoban kell ejszakaznunk az alsobb retegekkel, de most meg ide is gyulnek? Huzodjanak a tavolabbi vegre! csattan fel a nemes kisasszony Meg budosek is teszi hozza szemlatomast nem nagyon torodve azzal ha valakit megsert
This message was last updated by the player at 00:30, Thu 02 July 2015.

In reply to Heinz (msg # 55):

Végighallgatom Phillippe mondandóját, és a két idegenét is. Ezután kozelebb húzom magamhoz a kardomat és a pajzsomat, végignézek a két újonnan jotton.

 -Sajnos én egy olyan vidékrol jovok, ahol a túlzottan barátkozó idegenek hamar a fagyott foldbe kaparva találják magukat. Mivel én és útitársam ne szeretjuk a hívatlanul az asztalunkhoz ulo egyéneket, ezért kérem azonnal távozzanak.

Mondatom végén a markom jólláthatóan rászorul a kardmarkolatra, az asztalnak a másik kezemmel alányúlok a lábaimat pedig magam alá húzom, de nem állok fel a székembol. Még.

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 62):

Figyelek hogy megértsem mondanivalóját, csak ezért nem kezdek el a fogadós után leskelődni hogy merre jár a vacsorámmal.

- Micsoda úriember, hogy a nők védelmében hajlandó addig küzdeni, amíg képes. Nem sok ilyennel találkoztam errefelé, de nálunk a nők valószínűleg jobb társadalmi helyzetben vannak mint az Ön otthonában.

Amikor a szomszédos asztaltól az egyik alak idefordul, végighallgatom a mondandóját, önkéntelenül is megfeszülök és közelebb húzom magamhoz a korsómat. A jobb kezem rászorul a fülére, a bal pedig az asztal széle felé csúszik. Amikor a második alak is idegyűlik, az arcomról lefagy a mosoly és a szabad kezem ráfonódik a fejszém nyelére.

Már megint a feleslegesen kötözködő bajkeverők. Még nem jártunk eleget ezen a helyen hogy elterjedjen hogy nem szeretjük őket. Szegény fogadósnak úgy tűnik megint szét lesz verve a berendezése.

Bármennyire is szeretek ismerkedni, eleget utaztam már Konraddal a környéken hogy tudjam, ebből balhé lesz. Ez a viselkedés alapból kihozza belőlem a harcias törpe vért, de a zsoldos barátom viselkedése is megerősít abban hogy most vissza kell fogni a baráti hangnemet. Sokat tanultam tőle.

- Remélem nem akarják a kelleténél jobban megzavarni az úri kisasszony vacsoráját? Nem elég hogy borzasztóan hosszú utat kellett megtennie ezen a veszélyes és zord környéken, ahol folyamatosan retteghetett a bestiák támadásától, még a fogadó védelmében is csak a kényelmetlenségét óhajtják fokozni? - Mosoly nélkül nézek közvetlenül az első alak szemébe, és remélem hogy az értelmi szintje elég alacsonyan van ahhoz hogy össze lehessen zavarni, de nem annyira hogy gondolkozás nélkül üssön. Amikor felismerem a társam mozdulataiban a szokott indító mozdulatsort, hátrébb csúszok a székemmel a korsómat leemelve az asztalról. - Megkérném önöket hogy távozzanak békében. - Mivel Konrad szavai már fenyegetésként hatnak, már nem sok esélyét látom a békés kimenetelnek. - Biztosan nem találkoztak még elég törpével ahhoz hogy tudják: egy éhes törpének kevesebb a türelme. Főleg ha már ivott. Billentem meg a kezemben a korsót mutatva hogy félig már üres.

(Ralf környéke)
- Egyébként merrefelé, mikor és van-e még hely azon a kocsin? - hadarom váratlanul a kérdéseimet az ittas kocsisoknak mielőtt teljesen elvarázsolná őket a pakli és a nyerési lehetőség ígérete.
Aztán persze kissé zokon is veszem, hogy kihagynak az osztás során.
Elvégre én vetettem fel az ötletet, de hamar túl teszem végül ezen magam.
- Nem nekem való téttel játszanak. - jegyzem meg félig csak magamnak, így míg Ralf és a kocsisok kártyáznak, addig körülnézek kényelmesebben a bentiek öltözetét és viselkedését is figyelve.

A holló kissé érdekesen hat, amint odareppen és meg is szólal, de sokkalta több figyelmet jelenleg nem kap tőlem.

A felszolgálóként ide-oda rohangáló és kérdezgető fogadós pedig nem is olyan régen egy újabb ismerősnek tűnő alakkal beszélgetett. Ezen alakot (Johann) jobban megnézem magamnak és próbálok rájönni vajon honnan is kellene ismerjem.

Aztán időközben kelletlenül csatlakozik a pultos az asztaltársasághoz.
El is kapom. Na nem szó szerint.
- Én pedig szeretnék egy vacsorát... - és csak neki szánva halkabban folytatom. - ...na meg egy szobát vagy legalább rendes ágyat éjszakára. - mosolyodom el. Amikor távozni készül, akkor pedig én is felkelek a székemről. Az üres korsókból jó párat összefogok és követem, de csak a pultig.

(pultnál)
Leteszem a korsókat, majd a pultos elé 5 pennyt.
- Kérek öt újabb korsó sört... majd én kiviszem. - amint megkapom, felmarkolom mindet és hármat Ralf és a kocsisok asztalánál leteszek, a maradék kettővel pedig Johann asztalához lépek.

(Johann asztala)
- Úgy szokták mondani felénk még otthon... Hergig-től nem is olyan messze, hogy ökör iszik magában... Csatlakozhatom? - az egyik teli korsót Johann felé nyújtom és figyelem a reakcióját a város nevére.
This message was last edited by the player at 08:11, Thu 02 July 2015.

Johann egyetértően bólint a fogadós hosszas étvágygerjesztőjét hallgatva.
- Jól hangzik, fogadós uram! Hozzon nekem abból a csodás malacsültből egy kis adaggal és rakjon mellé egy vekni, lehetőleg forró kenyeret. No meg arra a Világos Vadkanra is igényt tartanék, nehogy szegény malacka egyedül érezze magát, adja le a rendelését egy barátságos mosoly keretében a férfi, miközben a fejében gyors számításokat végez az összköltséget illetően.

Ahogy a fogadós tovaáll, hogy teljesítse a nemrég betért vendég rendelését, Johann ismét körbe néz a teremben tartózkodókon. A nemes kisasszonnyal és egérképű s -lelkű szolgálóleányával nem sokat törődik, tucatnyi ilyet látni bármely kicsit is nagyobb városkában, de azért egy mosollyal megkínálja a nemest, biztos ami biztos alapon. Johann fogsora a korához és származásához képest meglepően teljes és rendezett, szinte fehéren világítanak napbarnított bőre mellett.

A fülét megüti a szerencsejáték hangja, ahogy a szomszédos asztalnál egy fickó minden gond nélkül kártyán megkopaszt két részeg szakállas alakot, akik ruházatok és alkoholtól a kelleténél jelentősen hangosabb szavaik alapján a kinn álló postakocsi üzemeltetői. Az asztal mellett álló köpönyeges alak mérete és termete alapján egy leány vagy gyermek lehet, hátulról nehéz megmondani és Johann nem annyira kíváncsi, hogy kiderítse, melyik az.

Tekintete visszafordul a lánghajú törpe felé, akinek láthatóan társasága akadt testőrén kívül. A bretonniról messziről lerí, hogy nemes, rémes akcentusa pedig semmi kétséget nem hagy származási helyét illetően. Ennél érdekesebb, amikor két másik, láthatóan kemény, kétkezi (vagy egykezi, a preferált fegyver függvényében) munkát végző ember csatlakozik hozzájuk.
Ó, műsoros vacsora, pont erre vágytam! gondolja nem kevés fanyarúsággal magában Johann, majd balra-jobbra pillant, keresve, hogy a középső asztalnál maradt harmadik alakon kívül vajon még ki tartozhat a bajkeverőkhöz. Azon kívül egy pillanatra az is megfordul a fejében, hogy a breton összejátszik a rosszarcúkkal, de ez úgyis csak idővel fog kiderülni.

Johann megigazítja a mellett lévő székre lerakott hátizsákját, majd ahogy visszahelyezkedik a székén, ő is megigazítja az övébe tűzött baltát. Az elsődleges cél az önvédelem, ebben a szakmában egyébként sem kifizetődő, ha az ember fia felhívja magára a figyelmet, de itt adódhat olyan lehetőség, amit akár meg is ragadhat egy megfelelően opportunista vándor.

Amikor odalép a rejtélyes alak, kiderül, hogy egy szép leányról van szó, aki ráadásul ingyen sört hozott. Johann úgy érzi, hogy egyik sincs ellenére jelen pillanatban, bár van valami a lányban, ami óvatosságra inti. Főleg, amikor szóba kerül Hergig. A férfi arcán egy nehezen értelmezhető kifejezés suhan át, miközben vadul gondolkodik azon, hogy miért jött elő pont ez a város és mit akarhat tőle a lány. Mivel nem jut semmire, rövid hezitálás után azt csinálja, amihez a legjobban ért: mosolyog és beszél.
- Úgy volna? kérdezi szinte ártatlanul Johann, majd az egyik üresen álló szék felé int, Mindenesetre kérlek, foglalj helyet. A sört, no meg a kellemes társaságot pedig előre is megköszönöm.

A visszakérdezést nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyom, de a többire már válaszolok.
- Ó. Egy úri ember. - mosolyodom el a megelőlegezett bókot hallva és az enyhén elvörösödésem is látszana, ha nem lenne az utóbbi években olyannyira a vékony, de jótékony réteg smink az arcomon.
- Ott meg elvannak az urak hármasban.
Csak jelzés értékkel bökök Ralf és a két ittas kocsis asztala felé mielőtt letenném elé, majd a vele szemben lévő székhez közel a magamnak hozott korsót is.
- Remélem nem okozom majd csalódást... - folytatom, mialatt hozzákészülődök a letelepedéshez.
Leteszem végre a hátizsákomat a szék lábához és a köpönyegemet pedig az ülő alkalmatosság háttámlájára terítem.
- Hűvös odakinn az idő és azok a rémisztő hangok az erdőből is a frászt hozzák az ember lányára. - magyarázkodom és a vászoningemen keresztül megdörgölöm a karjaimat, mintha át akarnék ettől melegedni.

Mh, talán Amelianak is kellett volna segitenem, de nem akarok belekeveredni... Mondjuk, ha holnap velunk jön, meg az a rosszarcú is, akkor óhatatlanul is benne leszek a slamasztikaban. Node, node, vidámság készül az alvegen?
This message was last edited by the player at 13:07, Thu 02 July 2015.

Johann kényelmes tempóban előredől és magához húzza az asztalra helyezett korsót, miközben elégedetten szemléli, ahogy egyre több válik láthatóvá a lányból. Szája bal szegletéből kikandikál egy apró mosoly új asztaltársa teátrális mozdulatai láttán.
- Nem hinném... válaszolja a férfi és kissé megemeli korsóját, hogy látszódjon, az első jó pontot már megszerezte Amelia. Johann arca elkomorul egy pillanatra, amikor szóba kerülnek az erdőben leselkedő veszélyek, majd visszatér a mosoly. Ne is beszéljük a külvilágról, idebenn most megvan minden, amire szükségünk lehet: meleg, élelem és társaság.

No és mi szél sodort erre, kedves ... bocsánat, mi is a neved? kérdezi enyhe hochlandi akcentussal Johann, miközben a lány maskarával takart ábrázatát fürkészi. Út közben általában csak akkor hozta össze a sors a férfit kisminkelt nővel, ha épp betévedt egy bordélyházba, azonban jelen esetben a púder mögött valószínűleg nem csak egy egyszerű szajha rejtőzött.

In reply to Johann Munroe (msg # 68):

- Hogy a viharba' ne fizetném ki, amit ki kell? Mi, Grossbartok mindig megadjuk, ami jár.

Megfordulok a székkel, hogy lássam, mi zajlik a teremben, egyfelől, hogy Amelia merre ment, másrészt, hogy kovessem az este várhatóan fő attrakcióját.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 63):

  Egy pillanatra lehajtom és megrázom a fejemet, majd mosolyogva a két fickóra tekintek.

- Elnézést kérek, modortalanul viselkedtem az imént, kérem írják a fárasztó út rovására. Szeretném tisztázni a helyzetet, ha megengedik.

  Válaszra nem is várva belekezdek, elég hangosan, hogy más asztalokál is hallják:

 - Az a helyzet Uraim, hogy felkeltette a figyelmemet egy-két dolog amióta betettem a lábamat a fogadóba. Az elso természetesen az onok asztala volt, ahonnan maguk úgy méricskélnek mindenkit, mint hentes a barmokat a vágóhídon. A második természetesen ez a breton úriember volt, hiszen eléggé kilóg a kornyezetbol, hogy mindkettonk érdeklodését felkeltse. Am mikor a ritka bobeszédu fogadóst onrol kérdeztem, az úgy viselkedett, mintha a kozmondásos cica elvitte volna a nyelvét. Ez furcsa. Valószínuleg félelem. Am mikor on ideult, kisvártatva maguk kovették ot ide, ezzel elég egyértelmuvé vált, hogy maguk osszedolgoznak. Az, hogy fecsego fogadósunk ennyire megrettent valószinuleg vagy annak koszonheto, hogy ismeri magukat és retteg onoktol vagy az, hogy maguknak túszaik vannak. Lehet, hogy az az ifjú az. Ez azt sugallja, hogy egy elore megtervezett rajtautésrol van itt szó. Mivel kettejukbol - tekintek az újonnan jottekre - nem nézek ki elegendo intelligenciát, hogy egy ilyen tervet végrehajtsanak ezért feltételezem hogy ez a breton vagy bretonnak oltozott díszfasz a vezeto. Valószínuleg a fenti szobákban is a maguk emberei vannak. Az is lehet, hogy a mellettunk lévo asztalnál is a maguk embere uldogél aki elképesztoen jól játssza az elkényeztetett úripicsát. Persze lehet, hogy tévedek és tényleg csak egy elkényeztetett úripicsa. A lényeg az, uraim - és a mosoly lassan lefagy az arcomról - hogy ezúttal túl nagy fába vágták a fejszéjuket. Ennél az asztalnál nem vár magukra más, csak halál. Lehet, hogy a csatában én is meghalok, de az biztos, hogy maguk hárman sem fogják túlélni ezt az éjszakát, errol gondoskodom.

A mondat végén megragadom a kardomat és a pajzsomat és végre felállok a székbol.
This message was last edited by the player at 19:34, Thu 02 July 2015.

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 70):

Lesokkolva ulok a helyemen.

A fegyverzörgésre beállott csendben elvigyorodom.

Sigmar vérérée és Ranald fél szemére mondom, ez az este egyre jobb és jobb lesz. Előbb az az olcsóbb kocsijegy, aztán Amelia, aztán finom sült, végül egy igazi kocsmai mészárlás... ejj, a bot meg a parittya ottmaradt a kandalló mellett. Hátizsákostul. Na nembaj, majd lesz valahogy.

Magam alá húzom a lábaimat, és a kezembe veszek egy-egy söröskorsót, mindkettő az enyém. Az egyikben még van sör, inkább kárba, mint pocsékba, belekortyolok, aztán oldalra sandítok a két szeszkazánra, ők vajon mennyire figyelnek.

Amikor KOnrád elmondja a nagy monológot elgondolkozok hogy közbeavatkozzak e. De Tess dohánya mindig jól jött, így azt a maradék gerincem ami volt összeszedem.

- Tess, a tarifám a szokásos. A nyálas buzit meg ingyen is elintézem. - Majd a bal kezemmel megemelem a sörömet és úgymond felé intve koccintásra emelem majd meghúzom.

In reply to Amelia (msg # 64):

Mikor Amelia etelt es italt rendel azokat konnyeden megkapja, de a szobak feloli erdeklodese mar kevesebb sikerrel jar.
A pult mogott allo alak unott hangon nem tul sok egyutterzessel eldunnyogi
Nincsen tobb szobank kicsit megvonja a vallat De a kozos haloban meg van hely ha tetszik, az 5 penny lathatoan ot az se zavarja ha az asztalra dolve alszol ameddig nem okozol neki extra munkat
This message was last updated by the player at 20:46, Thu 02 July 2015.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 73):

Gunther megszólalása, akit eddig észre sem vettem, kirángat a sokkból. Odabbiccentek neki az elmaradt koszonés és a támogatás megkoszonése végett.

- Szép estét! Minek maradnál ki a mókából ha be is szállhatsz? - Nevetek fel.

Felállok a székembol és bal kezemmel elohúzom a baltámat, a jobban lévo korsóból pedig húzok egy nagyot, de nem teszem le. Ezzel is oda lehet csapni. Gondolatban végigkovetem az asztal jovendobeli útját és becélzom magamban az idegesíto arcút. Ha nem megy, majd korrigálok a célpontomon.

- Ja, jut eszembe: szerintem nem tagja ennek az egésznek úgyhogy bocs. Javasolnám a hátsó ajtót. - Szemem sarkából dobom oda az úripicsának.

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 70):

Philippe felpattan a vadaskodasra
Na deh kehem, meg hogy en eszekkel asz alakokkal. Minek nesznek itt enhemet. Csalodtam onohben
This message was last updated by the player at 20:51, Thu 02 July 2015.

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 70):

Szinten elohuzza a kardjat. A fura mosoly nem tunik el az arcarol valoszinuleg elvezi az ilyen helyzeteket
Meg hogy ezzel egyutt dolgoznek bok masik kezevel Philippe fele Meg csak az kene, elobb vagnam el a torkomat
This message was last updated by the player at 20:55, Thu 02 July 2015.

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 70):

Konrad megjegyzesere a nemes holgy a duhtol remegve egyenesedik fel. Szemlatomast ugy gondolja hogy tarsadalmi helyzete miatt o barkit sertegethet, de ot megserteni...
A hangja kisse hiszterikus erot ut meg Mit kepzel. Maga, maga.... Ezert az arcatlansagaert meg megfizet. Tudja nekem ki az apam? teszi fel ugy mintha ettol rogton megrettennetek, de mivel nem tudjatok ki lehet az igy nincsen kulonosebben sok hatassal ratok
This message was last updated by the player at 20:59, Thu 02 July 2015.

Konnyed ruganyos mozdulattal talpon terem, egyelore nem rant kardot de keze a kardmarkolaton pihen ugy furkeszi a kozel levok mozdulatait
This message was last updated by the player at 21:00, Thu 02 July 2015.

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 70):


Az en fogadomban nem lesz verontas. Azt aki az elso csapast meri en magam kuldom Morr szine ele kialtja mergesen, kezeben egy oregedo gyalogsagi puskat tart, valoszinuleg fiatal kora egyik katonai emleket.
This message was lightly edited by the player at 21:10, Thu 02 July 2015.

In reply to Gustav Fondelburger (msg # 80):

He, he, he ember ovatosan azzal a mordallyal! Mi csak egy kellemes kartyazasra jottunk, hogy elnyerjuk a csigazabalo vagyonat. Hazafias tett lett volna, nem en kotekedtem
This message was last updated by the player at 21:13, Thu 02 July 2015.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 75):

Nem tudni Tess szavai vagy a fogados elokerulese es a hirtelen jott patthelyzet segit a dontesben, de ugy tunik kisse atgondolta hogy egy veres osszecsapasban meg akar o maga is megsebesulhet. A Konradra vetett pillantasabol latszik, hogy nem bocsajtott meg neki, de valoszinuleg ugy gondolja erre vannak a bergyilkosok
Marie, tavozunk adja ki a hatarozott parancsot es ket beosztottja kisereteben eltunik a hatso ajton keresztul valoszinuleg a szobak fele mikozben a testor vegig fedezi tavozas kozben
This message was last updated by the player at 21:17, Thu 02 July 2015.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 69):

Gunnar az egyik korsot meghuzva megjegyzi Bunyo es kisse bargyun vigyorog hozza mikozben Hultz feje az asztalon koppan
This message was last updated by the player at 21:22, Thu 02 July 2015.

Úgy tűnik oda a lehetőség, hogy megtudja a lány nevét, amikor Konrad felpattan és lényegében a teljes kocsmát megvádolja azzal, hogy az ő mélynövésű védencére pályáznak. Láthatóan a vörös hajú törpét is meglepte testőrének kirohanása, de népének vérmérsékletét egy hangyányit ismerve Johann nem lepődik meg, amikor az alacsony teremtés is fegyvert ragad.

Egy pillanatra megfeledkezve a balján helyet foglaló Ameliáról, a férfi a jobbjára eső székről magához halássza hátizsákját, majd egy hatalmasat kortyol a söröskorsójából. Ki tudja, mikor érkezik meg a legközelebbi sör vagy mi történik az elkövetkező néhány percben a korsójával. Válla fölött egy pillantással nyugtázza, hogy a fogadó bejárata még mindig csupán néhány lépésnyire van és láthatóan továbbra sincs zárva, úgyhogy alkalom adtán bármikor kereket tud oldani. Miután fejben összerakta a B tervet, figyelmét visszafordítja az asztaltársaság felé.

- Hinyje! szalad ki Johann száján a meglepetés, amikor meglátja az időközben előkerült fogadóst és a kezében szorongatott ódon mordályt. Már többször látott puskaporos lőfegyvert, de általában a tulajdonosaikat vagy nagyon messziről elkerülte vagy velük üzletelt, azonban egyik esetben sem volt tanúja, hogy egy ilyet elsüssenek a jelenlétében, úgyhogy nem igazán tudja mire számítson. Egyrészt kíváncsi, másrészt aggódik, hogy akár őt is találat érheti. Úgyhogy kissé hátrébb tolja a székét az asztaltól és felkészül, hogy vagy bevesse magát a masszív fa alkalmatosság alá vagy gyors iramban távozzon az ajtón keresztül.

Miközben tekintete a készülő csetepatéra szegeződik, odaszól az asztalánál ülő lánynak.
- Mit is mondtál, mi a neved? kérdezi Johann, mintha már kapott volna választ, csak épp kiment volna a fejéből a hirtelen jött izgalmak hatására.

(a pultnál)
- Amíg nem valami élveteg alakkal kerülök egy szobába, addig nem zavar a szobatárs. - jegyzem meg még neki mialatt leszámolok még 5 pennyt a sörök ára mellé a pultra és csak utána indulok szétosztani a korsókat.

(Johann asztalánál)
A pillanatnyi komor felhőfoszlányok fel sem tűnnek, hiszen éppen akkor ülök le a székre vele szemben.
Amikorra jön a kérdés, addigra már fogom a korsót, hogy belekortyolhassak a sörömbe, de félúton megakad a mozdulatom. Futólag bizonytalanság árnya suhan át az arcomon.
Nem lenne kellemes az éjszakát a szabadban tölteni...
Szóval kifejezetten kapóra jön hirtelenjében, hogy a törpeasszonyság asztalánál felemeli a hangját a kísérője.

A vélt összefüggéseket hallgatva lassan kinyílik, majd tátva is marad a szám és leeresztem a kezem. Fel sem tűnik Konrad beszéde alatt, hogy mikor koppan a korsóm az asztalon.

Mialatt az asztaltársaság és a bajkeverők folytatják a beszélgetést én a helyemen ülve figyelem mi fog kisülni belőle. Semmi kedvem vásárra vinni még inkább a bőrömet.
A fogadós úgyis intézkedik.
A puskaporos fegyver talán kellően nyomós érv lesz, hogy lehiggadjanak a kedélyek.

- Amelia... Engels... - nyögöm ki önkéntelenül a szavakat és fel sem fogom, hogy évek óta először rendesen bemutatkoztam, aztán a kocsist hallva némileg helyrezökkenek.
- Én remélem, hogy nem lesz bunyó.

In reply to Gustav Fondelburger (msg # 80):

  Egyelore csak állok, karddal és pajzzsal a kezemben, de nem teszek további mozdulatokat. Volt alkalmam látni Kislevnél, hogy mire képes egy ilyen fegyver, ami a fogadósnál van, még a pajzsomat is átvinné egy szerencsésebb találat. Figyelem a két alakot, a díszfaszt meghagyom Tessnek, a fogadós meg ha akar valamit, hát legyen, jelenleg túl messze vagyok, de az asztal megfelelo menedéket adhat. Ezek szerint valamit rosszul gondoltam, talán mindent. Ehh, szegény anyám mindig mondta, hogy apámtól orokolt forrófejuségem egyszer komoly károkat okozhat nekem. De valami itt akkor sincs rendben, valami itt nagyon nem stimmel, de nem tudom mi.

 - Fogadós uram, Sigmarra eskuszom, hogy nem áll szándékomban vért ontani a fogadójában, sem a magáét, sem másét. De magamat és utitársamat mindenképpen meg fogom védeni. Amennyiben ez a három alak elhagyja az asztalunkat és hagynak minket békében vacsorázni, mi elkoltjuk az ételt és holnap reggel garantáltan elhagyjuk a fogadót.

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 86):

Vegignez rajtatok, lathatoan felmeri az eselyeket aztan gunyorosan elmosolyodik.
Egyebkent sem akartunk sokaig maradni nem fordul hatra nehogy le kelljen vennie a tekintetet Konradrol Fiuk tavozunk, mara eleg volt ennyi mulatsagbol
A ket meg vele levo alak tovabbra is fegyverrel a kezuk ugyeben, de az ajto fele araszolnak
This message was last edited by the player at 23:41, Sat 04 July 2015.

- Ühümm... válaszol Johann félvállról, miközben figyelme továbbra is a harcot megelőző csevegésre irányul. Amikor aztán a bajkeverők visszavonulót fújnak, visszafordul a lány felé. Egy pillanatig gondolkodik, hogy a nemrég elhangzott név eszébe jusson.
- Szóval Amelia, mi szél hozott e remek és izgalmas fogadóba? kérdezi a férfi, miközben arra figyel, ahogy az asztaluk mellett a felfegyverzett férfiak távoznak. Keze a fegyvere markolata mellett pihen, ha esetleg úgy adódna, hogy az utolsó pillanatban meggondolják magukat.

In reply to Heinz (msg # 87):

 Folyamatosan figyelem a távozó alakokat, de nem szólok semmit. Nem fordulok teljesen utánuk, hogy a szemem sarkából még a bretont is tudjam figyelni. A fogadósra és a mordályára ugyet sem vetek. Csak ha távoztak, akkor engedek egy kicsit a tartásomon, majd fordulok a breton felé és várakozóan tekintek rá. A tartásom láthatóan kicsit lazább, de bármikor kész vagyok védeni magamat vagy Tesst, ha a szukség úgy kívánja. Most, hogy a breton felé fordultam a feje felett futólag szemugyre veszem a fickót, aki a nem várt segítséget ajánlotta fel nekunk. Egyelore egy gyors biccentésel koszonom csak a felajánlást.

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 89):

Megvárom amíg a három alak mögött becsukódik az ajtó, majd a bretonhoz fordulok - de csak ha még nem fordult el sértődöttségében.

- Ne vegye szívére amit Konrad mondott, hisz' a fogadóban szinte mindenkit meggyanusított. - visszaülök a székemre és felhajtom a sör maradékát. - Ha gondolja, engem még mindig érdekel a története.

Amennyiben már elfordult, Gunthernek intek hogy csatlakozzon hozzánk.

In reply to Johann Munroe (msg # 88):

Amikor a hármas visszavonulót fúj, akkor igyekszem a hátizsákom magamhoz ölelve a helyemen maradni és végig szemmel követem  ahogyan távoznak a fogadón kívülre.
- Lehet hogy jó lenne egy darabig még figyelni őket. Nehogy elvigyék a kocsit vagy a lovakat... vagy csináljanak valami nagyobb bajt. - szólok a mordályos fogadóshoz amikor már az ajtón kívülre kerül a három alak.
Aztán amint rendeződik a helyzet -és Johann kérdése is eljut a tudatomig- leteszem ismét magam mellé az útibatyum, hogy kényelmesebben ülve válaszolhassak.
- Néhány favágóval jöttem, de csak egy darabig tudtam velük haladni. Pedig jó lenne legalább Altdorf-ig biztonságban eljutnom. Aztán hogy onnan merre tovább, az csak Sigmar és Ranald adta szerencsémen múlik. - kismonológom végén iszom egy kortyot végre a sörömből, majd visszakérdezek.
- Egyébként milyen néven nevezhetem... -  kissé elbizonytalanodom mielőtt korrigálnék. - ... nevezhetlek, illetve hasonlóan kérdezhetem, hogy mi okból éppen errefelé avagy csak úton? Esetleg rokonokhoz? Már ha nem indiszkrét a kérdés. - hadarom el némileg szemlesütve és kissé zavartabban a végét.
This message was last edited by the player at 07:44, Mon 06 July 2015.

In reply to Amelia (msg # 91):

Az ajtohoz erve a vigyori meg egyszer utoljara visszanez aztan kimennek. A fogados az ajtoig koveti oket aztan latva hogy tenyleg eltunnek visszafordul Konrad fele
Rakjak el maguk is a fegyvereket, a biztonsagra itt en ugyelek ez persze egy oregedo pocakos fogadostol kisse furan hat de lathatoan komolyan gondolja megha valoszinuleg nem is tudna megallni a helyet tobbszoros tulero ellen. Vegul a barnal iszogato alakhoz fordul Es maga miert nem tett semmit?
This message was last updated by the player at 23:52, Sun 05 July 2015.

In reply to Gustav Fondelburger (msg # 92):

A sebhelyes arcu kezeben egy soroskorsoval idefordul majd megjegyzi
De hisz semmi nem tortent. Meg kulonben is nem vagyok szolgalatban. vonja meg a vallat, megissza az italat es felall Es faradt is vagyok. Egy kiados reggelit majd ha lehetne herr Fondelburger biccent es elindul hatra
This message was last updated by the player at 23:55, Sun 05 July 2015.

In reply to Woldred Bishendorfer (msg # 93):

Kisse ledobbenve nez
Az ilyen magatartas miatt nincs rendes kozbintonsag errefele. Ugye? kerdezi Johannt aki mellett vegul megallt. Lathatoan meg mindig alig jut szohoz a sebhelyes arcu magatartasa miatt valoszinuleg ez okozhatja szokatlan szotlansagat, vagy a hirtelen izgalom.
This message was last updated by the player at 23:57, Sun 05 July 2015.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 90):

Konrad ellenseges tekintetet latva Philippe Tess szavai ellenere is elhatral
Atto' tahtok sep 'olgy a bahatja nem venne sziveszen 'a mahadnek. Talan mahd maszko' hajol meg valami fura mozdulattal, valoszinuleg valamifele bretton dolog lehet mert errefele sosem lattatok meg ilyet. Vegul atsetal a kocsisok asztalahoz Ralfhoz
A semem szahkabol latham 'ogy milyen 'emek kisz pahtit jatsottak itt a zu'ak. Mit solnanak meg egy kohoz? Gyehek meg a szido.
This message was last updated by the player at 00:04, Mon 06 July 2015.

Miután a bajkeverők mögött becsukódik a fogadó ajtaja, Johann visszafordul Amelia felé és a teljes figyelmét a leánynak szenteli.
- A legrosszabb, amit tehetnek, hogy ránk gyújtják a fogadót, de abból nem származnak hasznuk, úgyhogy nem túl valószínű, reagál higgadtan Johann a lány szavaira, bár azok nem neki lettek címezve, miközben visszahúzza a székét az asztal mellé és belekortyol várakozó sörébe. Remélhetőleg a kalamajka végeztével a fogadós előbb-utóbb az ő rendelését is teljesíti. Fél füllel közben hallgatja a Gustav és a sebhelyesarcú között zajló rövid beszélgetést, aminek következtében megpróbálja a sebhelyest megjegyezni. Csak hogy a jövőben felismerje, ha esetleg összefutnának munka közben.
- Nem tudom mi célból tartasz Altdorfba, de csupán kíváncsiságból nem javaslom. Egy ilyen csinos lánykát sokféle baj érhet arrafelé, jegyzi meg, majd folytatja, a nevem pedig Otto Flügel, és én is Altdorfba tartok. Bár lovak és kocsi hiányában nem igazán tudom felajánlani a segítségem, de azt hiszem ezen a helyen találok majd megoldást utazási gondjaimra.
- A kérdés indiszkrét, feleli "Otto", de válaszolok. Távoli rokonokat látogatok meg, egyikük elkapott valami tüdőnyavaját és Morrhoz távozott, úgyhogy megyek segíteni a végrendelkezés teljesítésében.
Ámbár Johann egy szava sem igaz, távolról jött ember még távolabbról jött embernek bármit mondhat. Bár van ebben az Engels lányban valami, ami felettébb ismerős, de Johann nem tudja hova tenni a dolgot.

In reply to Philippe Descartes (msg # 95):

Pfffft, ez közel volt. De jobb is így, utálom az erőszakot.

Jól megnézem magamnak, hogy Amelia kinél ült le, aztán amikor a breton odeérkezik:

- Hát persze, mein Herr. Jöjjön, üjjék le! Mit játszana?

In reply to Thesslan Firehead (msg # 90):

- Tess üljetek át ide. Jobb ez itt és melegebb is a kandalló mellet. - Majd intek a kocsmárosnak.
- Gustav, megtenné hogy a sült malachúsnak a zsírjából hozna nekem némi kenyérrel és valamilyen savanyúsággal ami van? Remélem nem gond. Az előbbi balhé meg csak amolyan szóváltás volt, de kik voltak ezek a nyikhajok itt? - Majd 10 rezet rakok le az asztalra hogy legyen nagy adag, egy érme pedig a grátisz.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 98):

- Köszönöm a meghívást - válaszolok mosolyogva, majd társamhoz fordulok. - De csak ha rá nem fogsz támadni. Visszajáró vásárlóm, mindig rendesen fizet és még egyszer sem nézett rám csúnyán. - Jókedvűen csipkelődöm vele, az elmúlt pár perc inkább volt izgalmas számomra mint ijesztő. - És az erényem is biztonságban van tőle. Ugye Gunther? - Nevetek fel a végére.

Nem mozdulok amíg Konrad nem dönt úgy hogy elenged.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 99):

  - Majd próbálom visszafogni magam. Ne haragudj az elozoért, de rengeteg ilyet láttam már. Meg valószinuleg túl sokat olvasok, amióta van rá idom.

  Azzal megragadom a soromet és a maradék vacsorámat, majd átviszem a kandallónál lévo asztalhoz. Leteszem oket az asztalra, majd az asztalra rakott érméket visszatolom az ott ulo fickó elé.

 - Hagyd, ez az én korom lesz. A nevem Konrad. Koszonom a támogatást. Majd lerakok egy marék rezet az asztalra, annyit, hogy fedezze a fickó vacsoráját, egy kor sort és egy kis kárpótlást a fogadósnak az okozott kellemetlenségért.

- Kevés helyről lehet beszerezni normális dohányt,és a törpe nők amúgy sem az eseteim. - majd megint köpök egy méreteset a földre, közben pedig rágok kettőt a számban lévő leveleken. - A nevem Günther, és a támogatás nem szivesség alapon csináltam. Reménykedtem vannak olyan bolondok hogy felvállalják a harcot és a náluk lévő érméknek és fegyvereknek jó hasznát láttam volna.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 97):

Elhelyezkedik es elohuz egy pakli kartyat
'a megfelel ohnek akkoh mit solna egy kisz ot kesz'ez? Igy 'ivjak maguk fehe 'a jol tudom. Vagy ot phenge? Bhocaszon meg deha 'eikszpellel meh van egy kisz phoblemam. elkezdi kevergetni a paklit Pehsze a fele izsgalom a koszkazat adja. Mit solna egy szillingesz alapon? Ohnek isz osthatok? kerdezi meg Gunnart is aki csak kisse bamban nez ki a fejebol
This message was last updated by the player at 23:38, Mon 06 July 2015.

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 100):

A fogados felsopri a markaba a penzt mikozben az oreg mordalyt a vallan atveti. Meg mindig kicsit merges lehet mert nem sokat szol, de nemsokara megkapjatok az etelt legalabb, mikozben beall a pult moge a csaposhoz.
This message was last updated by the player at 23:39, Mon 06 July 2015.

Az egesz eddigi kozjatek alig zavarta meg neha idegesen felpillant, a gyeneg fenyben vaksin hunyorog, de nem igyekszik senkivel sem kozelebbi kapcsolatba kerulni
This message was last updated by the player at 23:41, Mon 06 July 2015.

Miközben vár Amelia válaszára, épp megérkezik a rendelése. "Otto" elismerően csettint a nyelvével, kipengeti pennyre pontosan az étel árát a fogadósnak, majd apró falatokban eszegetni kezd. Mindeközben figyelme ismét Ameliára fordul és megengedi magára, hogy egy kicsit gyönyörködjön a lány zöld szemeiben. Ritka látvány, mégis van benne valami ismerős, amit nem tud hova tenni a férfi.

- Legyen igazad. -jegyzi meg a másiktól kapott válaszra.
Amikor a fogadós megszólal, akkor a nyurga leányzó önkéntelenül is ismét felnéz, majd éppen csak elfordítja fejét, hogy enyhén felvont szemöldökkel csodálkozzon a bárnál iszogató alakra a Gustav-val történő rövid szóváltás eredményeképp.  Ezalatt aztán Johann, azaz ahogy a fruskának később bemutatkozik: "Otto" mellett megáll végül a mordállyal a fogadós, hogy a közbiztonságról próbáljon vele beszélgetni. Nem szól bele a lány, csak megjegyzi magának a sebhelyes arcúról szerzett információt és visszafordul asztaltársa felé, mivel amaz folytatja a megkezdett beszélgetést.
- Ó... Hát... - szabódik - ... nem szoktam egyedül, meg nem is kíváncsiságból, csak... most ez így sikerült. Aztán igazából nem is nagyon kellett még egymagam kódorogni a nagyvilágban, szóval jól jön, ha találkozom ismerősökkel... - majdnem folytatja, végül még sem említi meg, hogy a kártyázós megszólalás mire fel történt - ... vagy csak olyannal, akiről úgy vélem, hogy valahonnan ismerem. - magyarázkodik szende mosollyal az arcán, de eléggé esetlenül. Talán ez utóbbi miatt is merül egy röpke időre a mondat végére inkább a korsója tartalmának figyelésébe.
Amikor viszont a távoli rokonok egyikének halálát említi "Otto", akkor felpillant.
- Őszinte részvétem. - halk szavakkal reagál, majd kifizeti ő is a saját vacsoráját, bár kissé feszeng, ahogyan magán érzi asztaltársa tekintetét.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 101):

- Oh. Az elesettek kifosztása eszembe sem jutott. Gyakori jelenség a harcolók között? - Kérdésemet mindkettejükhöz címzem. - Erre nem tértek ki nagyapa történetei, pedig azokban aztán voltak csaták!

Én is áttelepedek Gunther asztalához, majd magam elé veszem a vacsorámat amikor megérkezik. Időközben mivel új asztaltársunk van, lehetőségem nyílik új kérdéseket feltenni.

- És mi járatban vagy itt a nagy semmi közepén ha szabad megkérdeznem? Úgy gondoltam nem vagy az a nagy utazgatós fajta.


This message was last edited by the player at 19:30, Tue 07 July 2015.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 107):

  -Amerre én jártam az elmúlt években ott az elesettek kifosztását egyszeruen jogos hadizsákmánynak nevezték. Nem kerítettek túl nagy feneket az egésznek, ha te voltál az erosebb, akkor a tiéd. Kicsit elmerengve emlékezem vissza a fagyos éjszakákra, amikor a bestiák csortetésének hittuk, ahogy a fák széthasadtak a fagytól, a kisleviták pedig jókat rohogtek rajtunk.

 Ezt persze mindig nagy veszekedések kovették, hogy kié a juss, ha az egyik súlyosan megsebesítette, de a másik olte meg. Amíg nem jott egy harmadik fél és nem tett rendet a cívakodók kozott általában egy-két megfeleloen elhelyezett nyaklevessel. - Hmm, mocskos egy csurhe volt a miénk, de mindig számíthattunk egymásra. Nem hittem volna, hogy hiányozni fognak, de ahogy hallottam, nem is akkora baj, hogy nem maradtam. Lehet, hogy már én is Morr kertjében kapálgatnék. -  De ez csak a mi kompániánk volt, a Birodalom szervezett seregeiben soha nem szolgáltam. Bár gondolom a katonák ott is csak katonák, nekik is kell a zsákmány meg a szórakozás.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 98):

Gunther kerdesere a fogados tomoren felel, lathatoan meg nem oldodott ujra fel a feszultsegek miatt
Nem tudom kik, voltak mar parszor itt, de eddig meg sosem volt veluk problema. Altalaban csak isznak, sosem maradtak meg ejszakara vagy szaltak volna postakocsira. Legalabbis en nem emlekszem ilyenre. vonja meg a vallat, ugy tunik neki nincs ebben semmi meglepo.
This message was lightly edited by the player at 18:41, Tue 07 July 2015.

In reply to Philippe Descartes (msg # 102):

- hivjuk mondjuk Öt pengének. Bárki más beszáll? Az egy shilling jol hangzik, csinaljuk.


Ha eleget jatszottam, elbucsuzom, es megyek aludni.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 110):

Beszall Gunnar is. Philippe oszt, kozben vegig be nem all a szaja, bretonniarol mesel, de mivel fura a kiejtese ugy kell koncentralni ra hogy megertse az ember.
Mikor vegul Gunnar zsebebol kifogynak az ermek bosszusan kiissza a maradek soret es eltamogatja Hultzot a fogado vege fele.
Nagyszehu pahti volt. On 'emek jatekosz, de keszo van mah esz 'olnap utaszok. 'a megboszat kel fel vegul besoporve az ermeket es o is elindul lefekudni.
This message was last edited by the player at 10:44, Fri 10 July 2015.

In reply to Philippe Descartes (msg # 111):

Az ember ertekelje, ha profival kerul szembe. Kicsit vigyorgok, amint egy hangyanyit pityokasan odabokom Amelianak, hogy a szobam masik agya meg szabad, aztan fhatramegyek aludni.

Meg egy ideig beszelgettek aztan ki ki elvonul aludni.
Leerve az ivoba rogton megerzitek a sulo kolbasz illatat. Ugy nez ki a fogados kiheverte az elozo este problemait mert megint bobeszedubben fogad titeket Szep jo reggelt, ugye mondtam milyen kenyelmes a fogadom. Ugye? Hallottam mar hogy van aki csak ezert utazik fel Altdorfbol kicsit megvonja a vallat Bar kisse hihetetlennek tunt a dolog, de hat sose lehet tudni. Mit szeretnenek reggelire? Frissen sul a kolbasz, van fustolt sajtunk, egy kis sozott birkahus. Es nemreg sult ki egy adagnyi friss husos pite is
A nemes kisasszony kiseretevel mar lent etkezik, Philippe lathatoan most eppen neki adja elo a torteneteit.
This message was last edited by the player at 00:16, Thu 09 July 2015.

Miutan befejeztetek a reggelit meghalljatok, hogy az istallosfiu felszerszamozta a lovakat, befogta oket a kocsi ele, minden keszen all az indulasra. De a kocsisok sehol. Vagy negyed ora varakozas utan elokerulnek vegul. Ugy neznek ki mint aki az egesz estet vegigitta es most nagyon masnapos, ami nem nagy ujdonsag hisz mindannyian lattatok hogy ez igy is tortent.
Hultz latva a lenti tomeget kicsit dorzsolgeti a szemet Tenyleg sokat ihattunk Gunnar komam en meg mindig duplan latok, ennyi utasunk csak nincsen. En nem emlekszem ra hogy ennyit felvettunk volna.
This message was last edited by the player at 00:21, Thu 09 July 2015.

Johann, miközben elkölti vacsoráját, még egy darabig kellemesen elcseverészik úgy általában a nagy semmiről Ameliával. Az egész beszélgetést körüllengi valami furcsa érzés, amit a férfi nem tud magában hova tenni. Amikor végül aztán Gustav jelzi, hogy a kocsma rész bezár és csak az maradhat, aki itt akar aludni, akkor Johann kénytelen-kelletlen befizet a hálóterem használatára. Igazából szívesebben aludt volna az istállóban, de a korábbi találkozása a farkasokkal és a ki tudja merre ólálkodó bajkeverőkkel odakinn, inkább úgy dönt, hogy fedél alatt marad. És akkor még a közelgő vihart nem is vette figyelembe.

Először kellemesen meglepődik, amikor Amelia is megjelenik a hálóteremben, de a helyzet lehetséges romantikáját a két, részegen hortyogó kocsis jelenléte csírájában fojtja el. Cókmókjával a közelében és baltával a keze ügyében Johann álomra hajtja a fejét az egyik szabad ágyon és némi nyugtalan forgolódás után el is alszik.

Álmában ismét a fogadó asztalánál ül, az asztal alól pedig veszedelmes morgás hallatszik, azonban amikor fel akarna állni, lábai nem engedelmeskednek. Kénytelen úgy vacsorázni, hogy közben minden pillanatban attól retteg, hogy az asztal alatt bármelyik pillanatban elkaphatják a lábát a farkasok. Lehúzzák az asztal alá és felzabálják, miközben a többi vendég oda se pillant. Aztán az álom változik, már nem egy asztalnál ül, hanem egy vastag faágon, arról lógatja alá a lábát. Odalenn pedig nem farkasok keringnek, hanem gyermekkori játszópajtások bóklásznak, a nyomát kutatva. Egyikük se pillant fel, ahogy tovahaladnak. A sort egy apró termetű, véznácska leány zárja. Egyedül ő áll meg a fa alatt és pillant fel, zöld szemei pedig találkoznak Johannéval. A lány szólásra nyitja a száját - hogy figyelmeztesse a többieket? -, de szavak helyett ajkait sörszagú káromkodás hagyja el.

Johann kelletlenül kinyitja a szemét, ahogy az egyik kocsis a szomszédos ágy szélén ülve magában dünnyög a másnaposságáról, lehelete pedig szinte csípi Johann szemét. Ámbár az álom tovatűnőben van a spaletták között beszűrődő gyér hajnali fénynél, Johannt valamiért mégse hagyja nyugodni a gondolat, hogy valami fontosat álmodott. Valamit a kis Liáról, ahogy a rejtekhelyéül szolgáló fa alatt felnéz... zöld szemek...
- Ranald szőrös golyói! szalad ki a meglepett káromkodás Johann száján, ahogy végre-valahára összeáll a fejében a kép. Hogyan lehetett eddig ilyen vak! Hisz szó szerint ott volt minden a szeme előtt, hogy emlékezzen és mégis egy egész éjszaka kellett hozzá. Amikor Gunnar (vagy Hultz?) értetlenül felnéz a káromkodásra, Johann csak legyint egyet, összekapkodja a cuccát és kimegy az udvarra, hogy felfrissüljön és elvégezze a dolgát.

Dolga végeztével visszatér a fogadóba és egy jó kis meleg húsos pitével indítja a napot - ha már a tegnapit nem tudta azzal zárni. Amikor megjelenik a két kocsis, már csak az ujjairól szopogatja le a szaftot. Még eddig nem futott össze Ameliával, de ami késik, nem múlik. Addig is van elintézni valója, úgyhogy oda is lép a kocsisokhoz.
- De bizony felvett, jó uram, hát nem emlékszik? Még a sörüket is én álltam.

In reply to Gustav Fondelburger (msg # 113):

Este még kicsit beszélgetek Konraddal, majd bőven záróra előtt felmegyek a szobámba aludni, hogy reggel korán tudjak kelni hogy lecsaphassak a kocsisokra.
Ezt részben meg is bánom, amikor rá kell jönnöm hogy ezek nem korán kelő alakok.

- Kellemes reggelt kívánok - köszönök mosolyogva a láthatóan nemesi származású emberleányra és Philippre. - Sajnálom hogy a tegnapi incidens megzavarta a nyugalmát, és kérem nézze el Konradnak amit mondott. Jó harcos, de a kiképzése távoli vidéken történt, ahol sajnos ilyen gyanakvó emberek vették körül, és már ő is szinte minden sarokban szörnyet lát. Többször már megmentette az életemet az utazásaink során, nem túl nagy ár ez érte, nemde? - Mosolyom töretlen. - Ha megengedi, csatlakoznánk önhöz Altdorfig, ezzel is növelve az ön biztonságát ezen a zord vidéken.

Amikor meglátom Gustavot, rendelek tőle egy húsos pitét és kecsketejet, amit őlibasága melletti asztalnál töltök el hogy ne zavarjam őket, de mégis halljam a breton meséit.

Miután egy kicsit még csevegek Tessel elteszem én is magamat másnapra, hogy a reggeli kakasszóval tudjak ébredni. Mikor lemegyek az ivórészbe, korbenézek, hogy tortént-e bármi változás, ha nem, akor birkahúst kérek tejjel, és lesem az emeletre vezeto lépcsoket, hogy mikor térnek magukhoz a kocsisok. Amikor meglátom oket, akkor felkelek és elveszem Tesstol az útipénzt. Azzal odamegyek a két másnapos kocsihajtóhoz, akikre hamarosan az életunket fogjuk bízni.

 -Jó reggelt az uraknak. Én és útitársam - mutatok Tess felé - szintén szeretnénk igénybevenni az onok szolgáltatasit, ha van még elegendo hely azon a batáron. Azzal sokatmondóan rázogatom osszezárt markomban a csilingelo érméket.

(még az éjjel)
A vacsora falatról falatra fogyása mellett szóba került az időjárástól kezdve szinte minden semmitmondó téma, bár a leányzó az utolsó 4-5 év vele történt eseményeit elhallgatta, azokról nem igazán volt hajlandó beszélgetni.

Amikor Ralf és a breton befejezik a kártyapartit, majd mindkettőjük távozása során a kártyazsonglőr felajánlja a külön szobájában a szabad ágyat, akkor kicsit kizökkenti Ameliát a beszélgetésből, de a lány nem válaszol.
Ha Ralf-hoz látványosan csatlakozom, akkor azt hiszik több közünk van egymáshoz, ha nem... akkor meg nem tudok vele négyszemközt kitudja meddig beszélni. Pfff... micsoda probléma.
Észre sem veszi, hogy időközben a gondolatainak tétovasága kiül az arcára is.
A fogadós mellett lemaradva mindenki után, utolsóként; közel fél órával később megy csak be a közös szobába.
Némileg megtorpan látva, hogy van még ébren bárki is ezen a kései órán. Egy bágyadt mosoly erejéig foglalkozik csak "Otto"-val és az egyik ajtóhoz közeli szabad ágyra telepedik, a motyóját párna gyanánt helyezi a feje alá és némi fészkelődés után a takaróba vackolja be magát.

Nyugtalanul pihen, egy ideig minden zajra felriadt.
Majdnem hajnal van már mire beájul és összekuporodva, a takaró alá bújva elalszik.
A nagy csend végül, amire felébred és a köpönyegébe burkolt hátizsákjával a kezeiben csapzottan, rendezetlen, gyűrött ruhában érkezik a reggelizők közé, hogy aztán megkönnyebbülve lássa, hogy a kocsisok még nem mentek el.

(az ivóban)
- ... reggelt! - robban be az ivóba ziláltan és csak akkor könnyebbül meg, amikor meglátja a kocsisokat. Látva, hogy még nem készülnek sehová Amelia nagyot szusszanva állt meg a pult végén, hogy elrendezgesse a ruházatát, majd beletúrjon a hajába az ujjaival és némileg fésültebb és rendezettebb hatást keltsen amikor aztán reggelit rendel.
- Egy adagot reggeli gyanánt, a maradék kettőt pedig csomagolja el kérem. - amikor megkapja, ez utóbbit a hátizsákjába süllyeszti, a reggelis tálról pedig a pultnál maradva kicsit sietősen étkezik.
Látszik rajta az izgatottság vagy talán csak a feszültség esetleg a kialvatlanság? Vagy csak most érzi úgy, hogy lemaradhat a postakocsiról és ez hirtelenjében kapkodóvá és zavarttá tette.

In reply to Amelia (msg # 118):

Amikor hátramegy, nagyot nyújtózik, és - miután a kandalló mellől felkapja az otthagyott cuccait - elpakol, mielőtt aludni térne. Kicsit forog a világ, elég sok sör lecsúszott. Elgondolkodik az ajtó kiékelésén, de végülis úgy dönt, nem teszi. A keze ügyébe teszi a tőrt, és ledől aludni....


Mivel kezd lüktetni a feje, ezért hamar elalszik. Az utolsó pillanatban jut eszébe egy régesrégi trükk. Kimegy az ivóba, és keres egy kancsó vizet, és igyekszik minél hosszabb kortyokban, egyben lenyomni. Na, béka nől a hasadban, Ralf fiam. Visszatántorog, és bedől az ágyba.

Reggel a nála hordott kis gyökérkefével lesikálja a fogait, aztán felöltözve kimegy.

- Fogadós uram, sült kolbász lesz, zöldségekkel meg egy nagy korsó friss forrásvizet, legyen szíves.

A feje alig fáj már - hite szterint a víztől. Alaposan bereggelizik.

Amikor Gunnarék előkerülnek, magabiztosan mosolyog.
- Rám már nincs gondjuk az uraknak, tegnap a kártyaasztalnál befizettem mindent, alig várom az izgalmas utazást ilyen jeles társaságban.

In reply to Johann Munroe (msg # 115):

A husos pite kellemes, erzodik rajta hogy friss es a fogados nem hazudott ez nem a szokasos tucatgyartott husos pite aminek lekenyszeritesehez neha kello mennyisegu sor is kell hanem finom gozolgo kellemesen fuszerezett.
Mikor Johann kozli a ket kocsissal hogy mar fizetett Hultz gyanakodva nezi, de Gunnar rovid gondolkodas utan nem tul magabiztosan megjegyzi - Iiiigen, emlekszem. - Hultz kerdo tekintetere megvonja a vallat - Azt hiszem -
This message was last edited by the player at 10:31, Fri 10 July 2015.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 116):

Tess kozeledesere egy fagyos pillantast kap Lady Isoldetol lathatoan az ejjeli alvas nem sokat javitott a hangulatan, de vegul mikor mar mar ugy tunik, hogy se szo se beszed elmegy mellette a nemes kisasszony vegul megis megperdul, mutato ujjat felemelve kisse kioktatoan megszolal hangja kicsit remeg a visszafojtott duhtol
- Legkozelebb vigyazzon jobban a testorere. A jo testor olyan mint Marie. Hatekony, megbizhato es mindenekelott csendes. En az on helyeben gyorsan megszabadulnek az ilyentol es keresnek egy megfelelobbet - mondja majd a valaszt meg se varva megfordul es keres maganak egy megfelelo reggelizohelyet amit szolgaloja gyorsan elfogadhatova varazsol neki.
This message was last updated by the player at 10:22, Fri 10 July 2015.

In reply to Amelia (msg # 118):

Amelia megkapja a reggelire es utra is rendelt piteket gyorsan elfogyasztja, a faraszto ut es nem tul pihenteto utazas utan kisse nehez neki ez reggelire, de ami meguli az ember gyomrat az sokaig meg is ovja az ehsegtol, legalabbis mindig is igy hallotta. A kocsisok mikor megjelennek paran rogton korbeveszik oket, de lathatoan meg vesznek fel utasokat meg ha nem is tunnek tul magabiztosnak neha kozben

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 117):

Konrad nem sokkal az utan lep a kocsisokhoz hogy Johann feliratta a nevet az utasok listajara. Hultz eloszor szinta kapasbol ravagja - 5 arany fejenkent az akkor - itt kisse elbizonytalanodik, lathatoan a fejfajas nem sokat segit neki - Az sok penz - vagja ki vegul magat. Gunnarra pillant - Hely azt hiszem van meg - Gunnar megvonja a vallat mikozben ujjain probalja osszeszamolni hany utasuk is van jelenleg. - Ha mas nem a kocsi tetejen is elfernek paran, nincsen eddig sok borond -
This message was last edited by the player at 10:30, Fri 10 July 2015.

In reply to Hultz (msg # 123):

Lady Isolde nem birja ki hogy fel ne csattanjon megint, lathatoan hozzaszokott hogy mindenbe beleszol akar van koze hozza akar nincsen
- Ne vegyenek fel mindenkit a kocsira, nem fogok mindenkivel szorongani. Boven eleg szegyen hogy egy ilyen ocska batarral kell utaznom de az hogy mindenfele porneppel osszezsufolodjak kizart. Mar igy is itt van Herr Descartes es az a fura konyvmoly alak. Az ot ha ehhez hozzaveszem ezt a harmat az mar tobb a soknal. Janna korabban megnezte es abban a kocsiban maximum hatan ferunk el kenyelmesen -
This message was last updated by the player at 10:36, Fri 10 July 2015.

In reply to Lady Isolde von Strudeldorf (msg # 124):

Hultz az orra alatt dunnyog hogy a nemes kisasszony ne hallhassa de barki aki kozel all vagy eles fulu konnyeden meghallja - A kocsi nyolc szemelyes - de hangosan csak annyit tesz hozza - Maximum paran majd fent utaznak a kocsi tetejen kisasszony-
This message was last updated by the player at 10:38, Fri 10 July 2015.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 119):

Ralf kozeledesere Hultz bolint. - Igen emlekszem. Meg mondtam is hogy nem visszuk el ingyen es akkor kifizette. - mosolyodik el hogy milyen jol elintezte tegnap a reszegsege ellenere is. Gustav nekik is kinal etelt de mikor latja hogy Hultz kisse elsapad akkor inkabb abbahagyja a kinalgatast mielott a kocsis meg rosszabb alapotba kerul - Paran lehet csak a kocsi tetejere fernek el, mindjart indulunk - mondja vegul majd elindul kifele hogy rendberakja a kocsi dolgait.
This message was last edited by the player at 10:43, Fri 10 July 2015.

In reply to Hultz (msg # 126):

Gustav mikozben korulottetek surog hogy aki ehes vagy szomjas meg megfelelo utravalohoz jusson megjegyzi - Par hete egy jarat Altdorfba olyan zsufolt volt, emlekszem, hogy meg a kocsi tetejen se fert el mindenki. Paran meg az oldalan is logtak, nem tudom mi lehetett vegul veluk, ott logva nem hiszem hogy kibirtak vegig az utat, de hat nehez idoket elunk, valoszinuleg meg igy is jobban jartak mintha gyalog indultak volna neki az utnak, nagyon sok tortenetet hall az ember hogy mi minden olalkodik az erdoben, de keves a jaror es igy aztan nem csoda ha nem birjak megfeleloen megtisztitani a videket, mindenesetre ugy hallottam hogy dicso csaszarunk Karl Franz meghallotta a nep szenvedeset es vegre kolteni fog a videk biztonsagara - vesz vegre levegot kicsit es indul ki ujabb talca husos piteert
This message was last updated by the player at 10:51, Fri 10 July 2015.

In reply to Lady Isolde von Strudeldorf (msg # 124):

Hallva a kocsisokat és a nemeskisasszony mondandóját is, kicsit elgondolkozva veszi elő az erszényét, hogy számolgatni kezdje a benne lévő érméket. Egyre borúsabb a tekintete, ahogyan viszonyít mennyije is maradt egyáltalán.
Majd belemarkol és megközelítőleg két Karl értékű érmével a markában lép közelebb a kocsisokhoz.
A maradt kocsis, Gunnar felé tartja.
- Nekem elég, hogyha a tetőn utazhatok, csak egyedül ne kelljen az úton mennem. - majd némileg halkabban folytatja.
- Sajnos nincsen ennél több pénzem. - hajtja le a fejét szomorúan.
This message was last edited by the player at 12:35, Fri 10 July 2015.

In reply to Gunnar (msg # 120):

Johann egy elégedett mosollyal vállon veregeti a hozzá épp közelebb álló kocsist, amikor annak feldereng, hogy a férfi már kifizette a viteldíjat. Már épp visszalépne asztalához, amikor megjelenik Amelia és ő is a kocsisokhoz lép, hogy rendezze saját útjának költségeit. Johann puszta kíváncsiságból, de hallgatózni kezd.

In reply to Amelia (msg # 128):

Hultz megvakarja a fejet - Kislany ez nem ingyen fuvar, akinek nincsen penze az nem jon - mondja a vegen majd picit megenyhul amikor ranez Amelia kerlelo tekintetere - Ket arany keves meg a tetoert is. Harom alatt nem vihetunk el, adni kell a hirunkre is, sajnalom -
This message was last updated by the player at 15:15, Fri 10 July 2015.

In reply to Hultz (msg # 130):

A postakocsi fogadó leggálánsabb úriembere odalépp, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga és megszólal:
- Megkedveltelek tegnap este, leány, majd a kocsihoz fordul Johann, a különbözetet én állom.

Ha senkinek nincs ellenvetése, Johann átadja az arany koronát Hultznak és rákacsint a lányra.

In reply to Johann Munroe (msg # 131):

Hultz elvigyorodik es Johann fele fordul hogy elvegye a penzt - Nekem megfelel. Akkor johetsz te lany, de csak a teton. A kocsi a rendesen fizeto vendegeke -

Naszoval vagytok a 9+1-en. A kocsi max 8 szemelyes, de ugye Lady Isolde kemenyen reklamal hogy tenyelegesen annyian preselodjetek be... Kik utaznanak a teton es kik bent? Legalabb 1-2 embernek fent kene utaznia (1 minimum)
This message was last updated by the player at 16:09, Fri 10 July 2015.

In reply to Hultz (msg # 132):

Johann vállalja, hogy utazik a tetőn, de akkor kér vissza a tegnap befizetett menetdíjból két arany koronát.

:)

Az esti italozás eléggé megviselt és Konráddal jó pár sört leküldtem. Amikor a nemes kisasszony háborogni kezd odavetem neki.

- A jó testőr olyan mint Konrád. Tud állva hugyozni, borotválkozik és fasza van. Bár erre a némberre is ráférne egy bajuszvágás mert a 14 éves unokaöcsém elsírja magát ha meglátja mivel büszkélkedik ez a nő vagy mi. - vetem oda miközben jövök le a lépcsőn a korlátnak serényen támaszkodva.
- Reggelire kolbászt, kenyeret... és egy kancsó vizezett bort... amolyan reggeliféleként. - közlöm a fogadósunkkal.

In reply to Johann Munroe (msg # 133):

- Meg mit nem - kerekednek el Hultz szemei, de Johann alkudozasa rovidesen megfajditja a fejet igy ingerulten legyint egyet Jol van na, jol van egy aranyat engedek, de tobbet nem, meghogy penzt visszaadni ki hallott mar ilyet - mondja mikozben egy aranyat visszaszamol Johann kezebe
This message was last updated by the player at 19:17, Fri 10 July 2015.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 134):

Gunther szavaira valaszul latja, hogy Marie keze racsuszik a kardjara olyan termeszetesseggel mintha csak a reggelihez fogna meg a villat, a szeme villamokat szor, lathatoan harci keszultsegben van, de feken tartja magat es nem ugrik Gunther torkanak.
Gustav surgolodes kozben kihozza a megrendelt reggelit. Kozben mind a lady mind a testor gyilkos pillantasokat kuld Gunther fele.
This message was last edited by the player at 20:36, Fri 10 July 2015.

In reply to Johann Munroe (msg # 131):

Amikor Hultz megemlíti, hogy a postakocsi tetején utazáshoz is kevés a maradék aprója, akkor elkenődik.
Majdnem nem is adja oda az érméket mivel azzal, hogy tudatosul benne: olyan régen mászkált utoljára egymagában, hogy nem is igazán tudja minek mennyi valójában az értéke, az kellően lelombozó élmény.
Így aztán kifejezetten hálás, amikor "Otto" kiegészíti a viteldíjat. Igaz nem a legcsinosabb ábrázattal rendelkezik a lassan több napos smink jóvoltából -amit most még jobban sikerül szabad kezével elkenni, így némileg sejthetővé válik a leplezni próbált heg-, de egy halk "Köszönöm"-re és egy apró mosolyra -főleg ilyenkor- egyértelműen futja.
- Köszönöm. Igazán... köszönöm. - Johann érméje után önti a markából a pénzt Hultz -a lányéhoz képest- hatalmas tenyerébe.
Az meg méginkább javít a kedvén, hogy a tetőn utazáshoz társaságot is kap. Főleg, hogy "Otto" az (egyik? :)).

In reply to Gunther Erdmann (msg # 134):

Ahogy egy félmosollyal hallgatom oladysége szavait, megvonom a vállamat, de Gunther szavai hallatán hangosan felrohogok. A reggeli italomat megemelve szólok oda neki:

 - Koszonom, hogy kiálltál mellettem Gunther, de azt hiszem fel is soroltad az osszes jó tulajdonságomat. Amennyiben Tessnek lenne rá pénze, valószínuleg csak olyan testorokkel utazna, mint ez a kedves holgy itt, de addig kénytelen beérni a hozzám hasonló muveletlen és mosdatlan veteránokkal.

Majd odafordulok Mariehoz és egy bájosnak szánt mosoly kíséretében mondom: -Remélem az út során lesz alkalmunk beszélgetni, hátha sikerul magamra szednem egy kevés tudást, hogyan lehetnék megbízóm nagyobb szolgálatára. Gondolom ezt is lehet tanulni, nem hiszem, hogy ez olyan szakma lenne, amire szuletni kell.

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 138):

- Nah ilyeneket ne mondogassál nekem mert még a végén azt hiszem hogy nem a tökös zsoldos vagy mint akinek kinézel. A bérpenge az bérpenge, nem beszédért fizetik. Az olvasás meg a bugrisok művészete, semmi haszna nincs. A papír nem fog megvédeni az utcán egy késtől. A hasznos dolgokat az ember pedig az életből tanulhatja meg. Tess, neked kell még egy kísérő? Olcsón adom magam... elég ha a kajámat és szállásomat fizeted.

In reply to Amelia (msg # 137):

- Igazán nincs mit, kislány, feleli Johann, majd egy hamiskás mosoly és egy kacsintás keretében hozzáteszi, majd az úton szórakoztathatsz... úgyis kettesben leszünk a tetőn.

Ami talán nem is baj, gondolja a férfi, miközben félig-meddig a körülötte zajló hangos beszélgetést is szemmel - egész pontosan füllel - tartotta. Azon túl, hogy egyébként se szívleli a bezártságot, fontos ellenérv a kocsiban utazással kapcsolatban, hogy tele lesz felfegyverzett emberekkel, akik úgy tűnik puszta szórakozásból fircogtatják egymást. Egy hosszú út és a bezártság rossz kombináció egy ilyen felálláshoz.
Az megint más kérdés, hogy általában támadás esetén azok járnak pórul, akik a kocsin kívül vannak, de Johann szakmájában ez még egy elfogadható kockázat. Ahhoz képest, hogy amikor egyedül lovagolt nem egy napja, majdnem farkaseledel lett belőle, a kocsi tetején kimondottan biztonságban lesz. És ha már ott van, majd nyitva tartja a szemét. Ha nem lesz semmi mással épp elfoglalva.

Miközben visszasétál asztalához, a visszakapott aranykoronát elteszi és elégedetten konstatálja, hogy eddig egész jól megúszta a költségeket. Persze szegény Gertrúd elvesztése alapvetően jelentős veszteség, de ezt majd remélhetőleg ellenpontozza az Altdorfban rá váró munka. Talán már elkeltek a helyek arra az expedícióra vagy mire, ami 20 aranyat fizet naponta, de ha nem, akkor biztosan gondtalan napoknak nézhet elébe. Ha pedig már nincs hely, úgyis talál munkát, Altdorf nagy város, és a nagy városok általában még nagyobb árnyékot vetnek.

Johann letelepszik az asztalánál, megissza a maradék sörét és vár az indulásra.

Mivel Konrad eljatszotta a kozvetitot koztem es a kocsisok kozott, nekem mar nem kell odamennem fizetni, ezert a reggeli utan csak kisetalok a kocsihoz es elkezdem feltuszkolni a zsakomat a kocsira. Igyekszem ovatos lenni hogy a benne levo dolgok ne torjenek / folyjanak ki, de kimondottan alacsony termetem miatt ez nem olyan egyszeru mint az embereknek. Par percig kuzkodok is rajta ha nem jon segitseg, de aztan jon a nehezebb resze: felmaszni a kocsira.
Mivel buszke nepbol szarmazom, ezt kicsit atgondolom elotte, nehogy a vegen a tarsasag a rajtam valo kozos osztatlan nevetestol baratkozzon ossze. Hatrebb lepek, majd megnezem a kocsi hatuljat es oldalat, vegul pedig a kerekagyat valasztom lepcsonek es lehuppanok a szeker hatuljara. Labaim a foldtol nagyon magasan lognak, ugyhogy elkezdek keresni valami kapaszkodot.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 141):

Megvárom, amíg a tegnap esti majdnemverekedés majdnemrésztvevője felszáll, aztán utánamegyek, elfoglalok egy kényelmes, ablak melletti pozíciót, és várom az indulást.

Befejezem a reggelit és leöblítem a vizezett borral amit kértem, ledobok az asztalra némi rezet és elindulok ki a lovamhoz majd miután elkezdenek készülődni a kocsisok én is nyeregbe szállok hogy elindulhassak velük egyszerre.

Amint a kocsis rábólint, hogy minden rendben, Amelia kér egy tálkába vizet, félrevonul és pár perc alatt rendbeszedi a toalettjét.  Sietősen ismét összeszedi a motyóját és kinn némi segítséget kérve a másik kocsistól, avagy esetleg bármelyik kint leledző "rangban hozzá illőtől" -hogy a toldott-foldozott hátizsákját a postakocsi tetejére adja fel miután a leányzó felmászott- csinál magának helyett a már fent lévő csomagok között.
Fenn aztán elhelyezkedik, beakasztja a lábát a csomagokat rögzítő kötélbe még indulás előtt biztos ami biztos alapon és a motyóját magához ölelve vár a többiekre.

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 138):

Konrad szavaira tovabbra sem erkezik tul sok reakcio Marietol, de mintha a szaja sarkaban egy apro mosoly tunne fel, de talan csak a szemetek kaprazott hiszen par masodperc mulva mar ugyanaz a semleges maszk ul az arcan ami eddig.
This message was last updated by the player at 22:24, Mon 13 July 2015.

Amig keszulodtok a kocsisok is kezdenek felkeszulni az utra. Foltozott lancinget huznak ujjasuk fole, arra vastag kopenyt kanyaritanak. Mikozben Gunnar segit felpakolni a kocsi tetejere, amibe neha beleszedul mert a hosszas felnezes meg komoly kihivast okoz neki a tegnapi ejszaka utan Hultz eloszed egy rozsdas mordalyt a kocsibol es nekiall megtolteni. A fegyvert lathatoan nem ma kezdtek el hasznalni, maga a cso is horpadt lehetett es ugy lett kikalapalva valoszinuleg egyszer a multban egy megszorult kocsis bunkosbotkent hasznalhatta.

A kocsi kisse utott kopott kivulrol, bar nemreg lehetett festve. Mintha valaminek nekimentek volna vele vagy valami nekiugrott volna, nem tudni, mindenesetre a falai vaskos fabol vannak es tobb helyen meg is van vasalva hogy nagyobb biztonsagot adjon az utasoknak tamadas eseten. A csomagjaitokat a tetore pakoljak fel es lekotozik nehogy elhagyjatok valamit ut kozben, bent az utasfulkeben igy sem lesz tul sok helyetek hiszen lathatoan Hultz a maximalis utasletszamot emlithette nem azt amennyien kenyelmesen elfernek bent.

Beszallas kozben a Lady folyamatosan panaszkodik. - Paran a budosebbek kozul igazan varhatnanak a kovetkezo kocsira, azt mondtak csak par nap. Igazan nem ertem minek kell ezt a kocsit igy megtomni. - lathatoan nem nagyon fulik a foga a szoros bezartsaghoz veletek. Vegul a jobb oldali ablakhoz ul menetirany fele, melle a testore, szembe vele a masik ablakhoz a szolgaloja, errol lebeszelni nem lehet, mig a szolgalo melle Philippe ul be.
This message was last updated by the player at 22:41, Mon 13 July 2015.

Vegul elegge tetemes kesessel, mert a kocsisok elegge nehezen szedik rendbe magukat meg a kocsit is elindultok. Eddigre csunyan beborult, es a kod sem szallt meg fel, ugy tunik nem is fog meg egy ideig.
Amint kigordultok a fogado udvarabol szep lassan kezd gyorsulni a kocsi, de leginkabb lassan. Beletelik legalabb egy oraba mire vegre elertek egy postakocsiknal nagyjabol megszokott utazasi sebesseget. Gunther a kocsi mellett, mogott uget.

A rossz ido hamarosan esobe fordul, elobb nagy cseppekben lassan, kesobb suru cseppekben mintha dezsabol ontenek.

Az eso par orat esik, mire mar azt hinnetek sosem all el szep lassan elcsendesedik es elall, de a borult ido marad. Meg legalabb fel orat haladtok mire rafordultok a fobb utvonalra Altdorf fele. Az erdo errefele elegge suru es igy neha a kikovezett ut eleg nagy kiterokkel tart uticelotok fele. Idokozben ujra kodos reszre ertek, a fak kozul mint valami osregi szornyeteg nyujtogatja feletek csapjait, de nagyjabol lehet latni. Mindenesetre a kocsi kicsit visszavesz a kod es a kanyarok miatt a sebessegebol.

A kocsisok nyomában - miután megköszönte Gustávnak a vendéglátást - Johann is kilép a fogadóból a kora reggeli félhomályba. A fogadó melege után nem esik jól a párás, hideg idő, de hát pont az ilyesmi ellen találták ki a meleg öltözéket. Kissé viseltes, de alapvetően jó állapotban lévő köpenyét szorosabbra húzva maga körül Johann is csatlakozik a postakocsi körül sürgölődőkhöz. Hátizsákját hátára veti, majd egy világlátott utazó gyakorlatával felkapaszkodik a kocsi tetejére.

És ha már ott van, akkor segít a kocsisoknak felpakolni és rögzíteni a csomagokat. Egyrészt egy kis figyelmesség még két ilyen részeges alakban is hagyhat némi pozitív, a jövőben megtérülő emléket, másrészt némi odafigyeléssel egész kellemes kis utazófelületet lehet összeállítani a rendelkezésre álló csomagokból. Amikor Amelia is jelentkezik, Johann nyújtja a kezét és felsegíti a cókmókjával együtt a lányt a kocsi tetejére.

Mikor a kocsi végül útnak indul, Johann kényelmesen elterül a kis fészkében és onnan kémleli a tájat, már amikor az hajlandó megmutatni magát. Mondjuk a sűrű erdőben nem igazán akad távoli látnivaló, de egy unatkozó utazó általában bármit megnéz, ha azzal telik az idő. Különösen akkor, ha az erdőben bármi ólálkodhat, ami mondjuk szívesen elfogyasztaná a kocsi utasait reggelire.

Ahogy elkezd lassan esni az eső, szorosabban maga köré húzza köpenyét, és közelebb helyezkedik Ameliához, majd halkan csevegni kezd a lánnyal, akinek friss sminkjén valószínűleg nem segít az egyre nagyobb cseppekben és egyre intenzívebben hulló eső.


Amikor megáll a kocsi, a bőrig átázott és némileg már didergő férfi felül és kémleli kezdi a kocsi előtt kibontakozó jelenetet.

In reply to Meselo (msg # 148):

Próbálok szorosan a kocsi mögött haladni hogy az nyújtson némi védelmet az eső elől. Mivel remélhetőleg így kevésbé ázok meg de az utazás így se kényelmes. Mikor megállunk felzárkózok a kocsi mellé, a bal kezemet pedig rárakom a pajzsomra. Ki tudja mi lehet itt, de kitöréskör a védelem fontosabb mint a támadás...

In reply to Meselo (msg # 148):

Ralf homloka mögött halvány sajgássá tompul a tegnap este emléke, így már kész arra is, hogy széles vigyorral konstatálja, hogy a nemeskisasszony szarul érzi magát - pont, ahogy kell, elkényeztetett nemesivadék -, és leginkább a könyvmolyra koncentrál:

- Helló, Ralf vagyok. Látom, maga is imád postakocsikkal utazni. Szerintem a legjobb, amikor az ember belit is kirázza, nincs igazam? Bár tegnap el voltam foglalva, hogy megkeressem az utam árát, azért nem kerülte el a figyelmemet, hogy valamilyen fóliánst böngész. Biztos nem nézné ki belőlem - itt Ralf beletúr mindig kócos hajába - de magam is érdeklődöm kissé a történelem, és amúlt titkai iránt. Önnek van kedvenc területe?

Ha válaszol, akkor barátságosan igyekszem elterelni a figyelmét a meglehetősen rázós útról, és a saját területe felé terelni a szót, mert az a tapasztalatom, hogy mindenki szeret arról beszélni, amiről úgy gondolja, hogy sokat tud.

Lédi Izolda fürdéssel kapcsolatos megjegyzését annyival rázom le, hogy:

- Hogyisne, aztán ha mindannyian fürdenénk, mi véd meg a betegségektől? Aztán meg mindenki elkényeztetett mamakedvence lenne, aztán mi különböztetné meg nagysádat éntőlem? Naugye.

Amikor a kocsi egy rándulással megáll, kinyúlok, és megütögetem a kocsi tetejét:

- Amy, megvagytok?

Majd hangosan a kocsisoknak:

- Hultz, mi van?

Aztán behúzom a kezem, és igyekszem figyelni, hogy észrevegyem, ha valami az én oldalamról kitörne az erdőből.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 151):

A himlohelyes figura kicsit vaksin pislog majd enyhen dadogva valaszol
- A.. Az em.. emberi test. Epp..pen az egyet.. egyetemre tartok, hogy or... orvosnak jelentkezzek. D.. De sokat is kell ta.. ta.. tanulnom hozza, ugyhogy h.. ha megbo... bocsat sok a d..d..dolgom - mondja es lathatoan nem nagyon akar tovabb Ralffal errol beszelni.
Amikor Ralf a betegsegektol megved a kosz teoriat eloadja kisse nagy szemekkel nez de nem szol kozbe.

Persze mondani sem kell hogy Isolde kedelyallapotanak nem tett tul jol hogy feleseltek neki igy durcasan elfordul es probal ugy tenni mintha Ralf nem is letezne.
This message was last edited by the player at 22:20, Wed 22 July 2015.

Ahogy a kocsi megall lathatoan Marie nem repes az oromtol. A kis hely nem igazan kedvez a kuzdelemnek, ha itt bent nektek tamadnak akkor komoly bajba kerulhettek. A toret elohuzza, az ajtohoz mozdul es miota megismertetek eloszor megszolal. - Ha tanulni szeretnel itt a lehetoseg. Postakocsi meg nem allt meg ok nelkul a semmi kozepen. Fedezd a masik ajtot, hogy ha tamadok erkeznek akkor ne birjanak attorni rajtad.

A hely nagyon pici itt bent konnyeden csak puszta kezzel vagy torrel lehetne harcolni, persze ki lehet menni a kocsi melle ott elfer az ember rendesen
This message was last edited by the player at 22:19, Wed 22 July 2015.

He ember mit keresel itt? Hozzad beszelek. Tagulj a kocsi elol ha nem akarod hogy athajtsunk rajtad.
This message was lightly edited by the player at 00:45, Wed 15 July 2015.

In reply to Gunnar (msg # 154):

Szép lassan elkezdem előszedni a tőrömet, aztán pedig kinézek, hogy kihez beszél Gunnar.

Egészen addig áldom az eszemet hogy a kocsi hátulját választottam a benti tömeg ellenében, amíg el nem kezd esni az eső. Ekkor viszont lady Isolde derít jó kedvre, amikor elkezd sápítozni, én pedig bár hallom, mégsem kell célponttá válnom az undokságának.

Hogy teljen is valamivel az idő, a kocsi mögött lovagló Guntherrel beszélgetek jelentéktelen dolgokról, aminek a hirtelen megállás vet véget. A hátam nekinyomódik a kocsi hátának, és rendesen meg kell kapaszkodnom hogy ne huppanjak bele a lenti sárba.
A kezemet a fejszémre rakom és elkezdem sasolni az erdőt hogy kiszúrhassam az esetleges támadókat.

Amikor a kocsis hangját hallom, kicsit megnyugszom hogy elöl van gond, de Konrad történetei felkészítettek hogy ez is lehet csel. Figyelmem nem lanyhul, és készen állok bármikor a kocsi alá vetni magam.

- Mi történik elöl? - kérdezem a lovast. - Innen nincs semmi rálátásom, csak a hátulról jövő támadást tudom kiszúrni.
This message was last edited by the player at 06:31, Wed 15 July 2015.

Miközben a kocsisok megpróbálnak dűlőre jutni a földön heverő és a mellette álló alak kapcsán, Johann az út két oldalán elterülő fák felé fordítja figyelmét. Ha ez tényleg csapda - és ugyan miért ne volna az - akkor fontos, hogy valaki időben észre vegye a lesben álló ellenséget. Mivel előre figyelnek a kocsisok, hátul pedig ott ül lován a kötözködő férfi, illetve a kocsi hátulján a törpe asszonyság, az a két irány le van fedve. Johann finoman megböki Ameliát és a kocsi menetirányának megfelelően a bal kézre eső fák felé mutat.
- Te arra figyelj, én a másik irányt nézem. Szólj, ha látsz bármi szokatlant. Vagyis, habozik a férfi egy pillanatig, mondjuk inkább úgy, hogy bármit, ami az életünkre vagy pénzünkre pályázik. Esetleg mindkettőre.

Szavai végeztével egyik keze az övéhez vándorol és lassú, óvatos mozdulattal előhúzza rövid nyelű baltáját, de úgy tartja, hogy az őket körülvevő csomagok szintje fölé ne emelkedjen. Már csak az hiányzik, hogy a fém villanása rá irányítsa az esetleg lesben álló íjászok figyelmét. Utólag áldja Johann az eszét, amikor segédkezett a csomagok elhelyezésében, ugyanis a nemes nő masszív utazópoggyásza oldalról részben fedezéket nyújt. Ha esetleg elkezdenek repkedni a nyilak, megvan rá az esély, hogy előbb azt lyuggassák ki, ne pedig Johann bőrét. A férfi a csomagok között a vékony ködben a közeli fákat vizsgálja és próbál nem minden félárnyékba és kicsavarodott ágak helyére haramiákat képzelni.

Amelia igyekezett úgy helyezkedni, hogy háttal legyen leginkább a kocsi hátuljának és szemmel próbálta tartani az utazás alatt a kocsi közvetlen környezetét, már ameddig először a ködben, majd később a záporban lehetséges volt.
Ahogy elkezdett esni az eső a lány egyre inkább húzódott a köpönyege takarásába óvni próbálva a hátizsákját és saját magát.
"Otto" beszélgetés kezdeményezése kicsit elterelte aztán az esőről a figyelmét.
...
- Remélem éjjelre megint lesz fedél a fejünk felett és némi meleg, mert ebben az időben pillanatok alatt meg lehet betegedni. - jegyezte meg mikorra végre elállt az eső.

A kanyargós úton lassul a kocsi, majd hirtelenjében meg is áll. Ezzel a leányzó is kizökken és előrefelé elnéz az úton fekvő alak és a fölé hajolt alak felé. Ralf is a kocsiból ekkor jelez, hogy kíváncsiskodjon.
- Köd van, esett az eső, úgy érzem magam, mintha a fürdővízbe ruhástul nyomtak volna bele... csak a szappan hiányzott, de megvagyunk. - hajol közelebb ahhoz az oldalhoz, ahol a kártyazsonglőr kidugta a kezét, majd folytatja.
- Innen úgy látni, hogy ketten vannak az úton. Az egyik valószínűleg sérült, már ha egyáltalán még él, a másik meg kitudja mit csinál ott fölötte valójában... szóval semmi jó. - dünnyögi a végét, majd elmormol egy fohászt mialatt óhatatlanul is kisebbre húzza össze magát és amíg várakoznak, addig a hátizsákja belsejéből előkotorja az önvédelmi bunkósbotját, ami inkább hajaz egy homokkal jól megtöltött, nehéz és eléggé kopottas zsonglőrbuzogányra, mint valódi fegyverre.
- Ilyen ködben és ekkora eső után bármi lehetséges. - bólint Johann szavaira és ő is némi fedezék mögül a neki mutatott irányba fordulva lesi a környezetüket mindenféle mozgás után figyelve. Abbeli aggályának viszont nem ad hangot, miszerint ő bizony kétli, hogy egy jól rejtőzködő alakot képes lenne ilyen időben észrevenni.
This message was last edited by the player at 11:09, Wed 15 July 2015.

In reply to Amelia (msg # 158):


Az ázott csomagok közt lapítva Johann feszülten figyeli a környező fákat és bokrokat. Eső után általában nem szokott túl hangos lenni az erdő, ráadásul a köd nem csupán az ember látását, hanem a hallását is rá tudja szedni. Szerencsére hochlandi származása miatt jól ismeri az erdőket, ami egyrészt segíti az őrködésben, azonban másrészt emlékezteti miféle szörnyűségek tudnak meglapulni a rengeteg mélyén.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 155):

Ralf kilesik az ablakon de nem lat semmi kulonoset ahhoz ki is kene szallnia.

- Csak szep lassan komam, figyelek.
This message was lightly edited by the player at 20:44, Wed 15 July 2015.

In reply to Gunnar (msg # 161):

- Lőjje le aztán haladjunk, manapság az utak nem biztonságosak és a fazon nekem gyanús. - Mondom Gunnarnak. Remélem nem sokat tétovázik.

In reply to Gunnar (msg # 161):
This message was last edited by the GM at 09:51, Fri 17 July 2015.

In reply to Meselo (msg # 163):

- Sigmar kegyelmezz.... - suttogom.
A félelem megbénít és a lovam meg megriad. Így hangos puffanással a földre esek miközben a hátasom két lábra ágaskodva ledob magáról...

In reply to Meselo (msg # 163):

Amilyen gyorsan csak tudok felpattanok éskihajtogatom magam a kocsiból. Kozben kiuvoltok:

 Tess, keress fedezéket!

Johann a út mellett elterülő, ködbe burkolózó erdőt kémleli, amikor hirtelen felnyerítenek a lovak. Fejét a kocsi eleje felé kapja és már épp készülne szólni a kocsisoknak, hogy mégis mi történik, amikor egy hirtelen döndüléssel elszabadulnak a lovak. Csak azért marad a kocsi tetején, amikor az hatalmasat rándul, mert súlypontja a csomagok közt rejtőzködéstől alacsonyan volt és a különböző zsákok és ládák közé eléggé be volt ékelődve ahhoz, hogy ne repüljön le a tetőről.

- Te jószagú szent Shallya, ezek a lovak voltak? kérdezi döbbenten Johann, miközben ismét ülőhelyzetbe tornázza magát és tekintetével a lovakat keresi. A választ még pont látja, ahogy az egyik kocsist a földön maguk mögött húzva az állatok elnyargalnak a ködbe. Még jó, hogy egy petákot se fizettem ezért az útért... gondolja fanyarúan a távolba vesző lódobogást hallgatva, majd tekintete végül megakad a kocsi felé siető alakon.


A férfit számos üzleti útja messzi tájakra elvitte már és nem mindenhol épp a nyugalom volt a jellemző, így szerencsétlen módon bőven elég holttestet látott már ahhoz, hogy egy életre elege legyen a foszló tetemek látványától. Azonban egy utazót mindig érik újdonságok és egy élőholt látványa kétségtelenül szokatlannak számít. Gyomra görcsbe rándul a hirtelen rátörő félelemtől, de a túlélés iránti kiolthatatlan vágya felülírja fejvesztett menekülésre sarkalló ösztöneit és szorosabban markolja meg a baltáját.
- Add Ranald, hogy csak egy legyen ebből a förmedvényből, fohászkodik egyik isten után a másikhoz a csempész, majd a kocsi oldala felé hajolva úgy kiállt, hogy a benn ülők is hallhassák.
- Akinél fegyver van, jól markolja meg, mert a lovak most szöktek meg és egy oszló hulla tart gyalog a kocsi felé.
This message was last edited by the player at 14:05, Thu 16 July 2015.

In reply to Meselo (msg # 163):

Az egykori akrobatatársának felismerése és a látvány szinte a postakocsi tetejéhez szögezi a lányt. Sokkoltan lapul a csomagok között, a félelem először teljesen lebénítja.
A kezében szorongatott "bunkósbotra" pedig ráfehérednek az ujjai.

- Sigmar neveben pusztulj, akarmi is vagy -
This message was last edited by the GM at 20:08, Tue 21 July 2015.

In reply to Meselo (msg # 168):

Amint Konrad elüvölti magát, bevetem magam a kocsi alá. Előhúzom és bal kézbe fogom a baltám és ekkor hallom meg amint valaki egy oszló hullát emleget. Kissé rémülten fordulok körbe hogy megtaláljam Konrad lábát és a kocsi alatt kissé arrafelé araszolok. Nem érdekel hogy mennyire lettem ettől sáros, mivel őt ismerem, az ő közelében nagyobb biztonságban érzem magam - ha ez lehetséges.
This message was last edited by the GM at 23:28, Tue 21 July 2015.

In reply to Meselo (msg # 168):


 Ahogy feltekintek a kocsi tetejére és látom, hogy mivel van dolgunk rettegés koltozik a szívembe, hisz ilyen embertol elrugaszkodott dologgal még életemben nem találkoztam. Aztán eszembe jut, hogy miért vagyok itt és emlékezetembe idézodnek a Kislev vidékén látott dolgok. Hiába halott ez a valami, csak egyedul van, mi pedig sokan, nem jelenthet gondot. Ha felérek a pengémmel a doghoz, akkor megpróbálom kisoporni alóla a lábait, ha nem akkor próbálom megkersni Tesst, hogy merre lehet.
This message was last edited by the player at 17:10, Tue 21 July 2015.

In reply to Meselo (msg # 168):

Elfehéredve lapul a csomagok között és abban reménykedik, hogy a mozgó ellenfél jobban tetszik majd a tőrrel érkező egykori akrobatának.

Gyorsan felállok a földről, megmarkolom a pajzsomat és a vaskos buzogányt kikapom az övemből.

- És most te szépen megdöglessz... - felelem ellenfelemnek.
This message was last edited by the GM at 19:45, Fri 17 July 2015.

In reply to Meselo (msg # 168):

Hős, mi? Hát legyen hős, akinek két anyja van, én csak a pénzemnél akarok lenni, ennyi az egész. Ralf kinéz az ablakon, hátha lát valamit, aztán a kevésbé veszélyesnek tűnő oldalon lassan kilép. Kezében a vándorbotját tartja, a tőr használatához kellemetlenül közel kell lenni az ellenfélhez. Ekkor hallja meg az egyik kívül utazó hangját. Járkáló halottak? Ralf halkan, rémülten felnyög. Sigmar szerelmére, arról azt hallottam, hogy egyetlen érintésétől az áldozat is élőholt lesz! Ranald, segíts!

Látja, hogy a többiek már harcra gyürkőznek, ez megnyugtatja kissé. Vannak vagy négyen, csak elbánnak egyetlen élőholttal! Ralf megszívja az orrát, és lassan tesz egy-két lépést oldalra a kocsitól.

Az élőholt - akiről ilyen közelről kiderül, hogy szimplán élő, bár annak kimondottan ronda és torz - testi adottságait meghazudtoló sebességgel mászik fel a kocsira és ránt tőrt. Johann régebben azzal áltatta magát, hogy nem az az ijedős fajta, de sajnos az idő bebizonyította, hogy ebben téved. Persze a félelmet mindenki máshogy reagálja le, Johann például azzal, hogy elhamarkodottan súlyt le a kezében tartott baltával. Az éles és nehéz acélfej elhibázza a mutáns fejét és hangos reccsenéssel kiszakít egy kisebb darabot a kocsi faburkolatából.  A csempész visszarántja a baltáját és felkészül, hogy ismét használja, amennyiben mindenki más is annyira balfék volna, mint ő.

In reply to Meselo (msg # 168):

Gunnar eled elsokent a sokkbol es teszi fel a kerdest ami valoszinuleg sokatok fejeben ugyanugy motoszkal
- Meghalt? Sigmarra, mi volt ez? -
Sebesult labat probalja nem tulsagosan terhelni mikozben az erdot kutatja tekintetevel.
This message was last updated by the player at 23:35, Tue 21 July 2015.

A majdnem balul elsült suhintását szerencsére nem követi semmilyen retorzió, mert mielőtt ez az izé belé mártotta volna pengéjét, Konrad egy halálosan pontos döféssel pokolra küldte a lényt. Ahogy a szörnyeteg zöld trutymót fröcsögve lebucskázik a kocsiról és a földön több darabra szakad a teste, Johann visszavonja korábbi meglátást, miszerint ez egy élőlény volt. Ezek szerint az eredeti elképzelése, miszerint egy élőhalottal van dolguk, helytállónak bizonyult. Ám hiába tűnik úgy, hogy mégis igaza volt, a gondolat nem nyugtatja meg. Mutánsok mindenféle vannak, bármennyire is próbálja ezt a közismert tényt palástolni a birodalmi propaganda, azonban az élőholtak jelenléte mindig valami szörnyűbb dolog előjele. Legalábbis Johann még nem hallott útjai során olyan történetet, ami úgy kezdődött, hogy élőhalottak jelentek meg és úgy végződött, hogy mindenki boldogan hazament. Maga sem tudja miért, de a testrészekből a sáros földre szivárgó zöld trutymó valahogy még aggasztóbbá teszi az eseményeket. Persze még sosem látott élőholtat, hogy meg tudja állapítani, ez a váladék "természetes"-e vagy sem.

- Eléggé szétszórtnak tűnik, remélhetőleg innen már nem szedi össze magát, válaszol Gunnarnak Johann, miközben a kocsi széle fölött részben áthajolva még mindig megbabonázva nézi a lény maradványait. Nagy nehezen azonban végül siker elszakítania tekintetét a látványtól és Gunnarra néz. Bár nem látszik, hogy milyen mély a seb, a kocsis ázott nadrágján egyre terebélyesedő vörös folt alapján azonban nem ártana hamarosan ránézni. Johann tenyerével megcsapkodja a kocsi oldalát és a nyitott ajtó felé szól fennhangon.
- Az egyik jó kocsisunk megsebesült, valaki el tudná látni esetleg? kérdezi a csempész, majd hozzáteszi, Szúrt seb, combon.

Lovak nélkül nem megyünk sehova egyhamar, gondolja kissé elkeseredetten, miután sikerült ismét egy erdő - AZ erdő, ez mégis a Drakwald - kellős közepén maradnia. Ami javított a helyzetén, hogy most legalább társaságban volt, cserébe nem farkasok támadták meg, hanem egy élőholt. Az elmúlt 24 óra mérlege nem túl jó, állapítja meg Johann, miközben tekintetével a kocsi útjában fekvő másik test felé néz. Remélhetőleg nem fog talpra kecmeregni ez is.

- Vajon mi történhetett, kezd bele Johann, majd habozik egy pillanatra, amikor rájön, hogy még mindig nem tudta megjegyezni a kocsisok neveit, a ... kollégájával? fejezi be kurta-furcsán a Gunnarhoz intézett kérdést a csempész.

In reply to Meselo (msg # 175):

Egy undort kifejező morgás kíséretében visszarákolok a kocsi alá és onnan szólok ki.

- Fenn áll még a támadás veszélye vagy a harcra alkalmatlan személyek is kijöhetnek?

Mikor a zöld cucc mindenfele fröccsen a pajzsomat magam elé kapom hogy ne terítsen be engem. Majd a kezemben a buzogánnyal a kocsi felé intek.

- Hozzátok ide a könyvbubust... az biztosan meg tudja mondani mi a faszom volt ez. - remélem értik kire célzok az utazótársak. Közben pedig átkutatom a holttestet, megnézem van e nála valami érték.

In reply to Johann Munroe (msg # 177):

Gunnar nagy nehezen leul a kocsisok bakjara es lassan kezdi ujratolteni a mordalyat. Lathatoan az elozo kudarc nem vette el a kedvet a hasznalatatol
- Beazott. Mas nem lehetett a baj. - morfondirozik magaban kozben, egyedul addig all meg amig Johannak valaszol - Hultz jo kocsis, sokaig elt az erdoben, korabban favago volt. Ha valaki akkor o tulelte es visszatalal, de attol meg nem vagyunk ki a bajbol. Nincsenek meg a lovak es akarmi is volt ez - bok a foldon hevero tetem fele - egy korso sorbe lefogadom hogy a baratai sem lehetnek messze -
This message was last updated by the player at 22:09, Wed 22 July 2015.

Janna es Marie is kilepnek a kocsibol, Marie megvizsgalja a foldon hevero holtestet mig Janna kicsit korbenez majd kihajtja a kocsihoz tartozo fellepot hogy az urnoje is kilephessen komoly nehezseg nelkul
This message was last updated by the player at 22:15, Wed 22 July 2015.

Lady Isolde ugy latszik megunhatta a kocsiban a semmittevest vagy csak a csatazaj elulte felkorbacsolta veleszuletett jolneveltseget. Mikozben kilep es gyorsan meghallgatja Jannatol a helyzetet rogton felcsattan
- Megis mire vartok meg? Egy kis kezdemenyezokeszseg nem artana. Ezert lesztek mindig is egyszeru parasztok amig az en apam baro. Gyerunk, valaki induljon el megkeresni a lovakat nem tolthetem az egesz eletemet az erdo kozepen mindenfele sehonnai bugrissal - mondja mikozben dobol a labaval az uton
This message was last updated by the player at 22:17, Wed 22 July 2015.

Marie felemelkedik a tetem mellol, kicsit letorli a kezet mielott megszolal
- Mutans, nem meglepo az erdoben - majd korbefordul - Hallottatok az urnot, vonjunk kort a kocsi kore, tarsai lehetnek, nem artana felkeszulni rajuk es paran elmehetnenek a lovak utan - mondja mikozben elohuzza a kardjat es a toret hogy felkeszult lehessen barmi tortenik
This message was last updated by the player at 22:23, Wed 22 July 2015.

Kozben kikaszalodik a konyvmoly alak is idegesen mosolyogva
- Nnnnem vavagyok meg kkkkepkepzett orvoos, dde ha gogogondolja mmegnezem mmmmit tehetek kokokocsis uram. Jojojojjon le. - majd eszreveszi a tavolabb fekvo alakot - Annak aaz illlletonek nenenem kell sssegitseg? -
Kozben Gunnar lekaszalodik nagy nehezen, es lent probalja meg befejezni a mordaly megtolteset. Az oreg joszag horpadasai nem kifejezetten gyorsitjak meg a dolgot
This message was last updated by the player at 22:27, Wed 22 July 2015.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 178):

Philippe meghallva Tess szavait a kocsi alol beles alulra meglatva a csupa sar torpelanyt egy apro mosoly megvillan a szaja szelen, de rogton atveszi a helyet az aggodonak tuno tekintet
- Khedveszkem rehnben van? A veselyneh vege. Uty tunik. Jojjon sehitek - nyujta is a kezet, a pisztolyat az ovebe tuzi. Eddig nem si gondoltatok volna hogy van nala ilyen remek fegyver, most aki ranez lathatja, hogy nem olyan oreg, kopottas mint Gunnar mordalya ez remek munkanak tunik
This message was last updated by the player at 22:31, Wed 22 July 2015.

Befejezve a kotozest a dadogos konyvmoly megkerdezi Gunnart - Jojojojobb? -
This message was last updated by the player at 22:38, Wed 22 July 2015.

Gunnar kicsit sziszeg, probalgatja a labat. Kozben a toltest befejezte, a mordalyt a vallara veti.
- Nem tulsagosan, de nem komoly a seb. Eltem mar at kemenyebb dolgokat is, rendbejovok. -
This message was last updated by the player at 22:45, Wed 22 July 2015.

Miutan Marie felallt a hullatol Gunther is odaguggol melle. Gyakorlott kezzel nezi at a zsebeit, de semmi emlitesre meltot nem talal. Ugy tunik akarmi is fertozte meg a testet a nala levo targyakra is kihatott. A ruhai is kopottasak, sot meg a tore is rozsdas.

A masik hulla mar erdekesebbnek tunik. Komolyan megragtak, ez valoszinuleg a nemreg legyozott muve lehetett, de nem ez vegzett vele. Egy nyilpuska lovedek all ki a nyakabol. Ez annal is inkabb elgondolkodtato mert a mutansnal semmifele lofegyver nem volt. A hullatol nem messze ott fekszik a kardja, lathatoan menekulhetett amig valaki hatulrol le nem lotte egy jol celzott lovessel. Amikor Gunther megforditja a testet nem tulsagosan lepodik meg a szelcserzett boron, a mostanra vertol lucskos szakallon. A ferfi egyertelmuen a Negy Evszak egyik kocsisa lehetett. Ezt tamasztja ala a lancingje folott hordott tunikajat diszito emblema is. Mindenesetre egy halott kocsis az erdo kozepen komolyan felveti a kerdest. Hol lehet a postakocsi amivel erkezett?

In reply to Gunnar (msg # 180):

- Hát akkor reménykedjünk, hogy Hultz erősen kapaszkodott a lovakba és nem egyedül jön vissza, válaszolja a csempész, miközben tekintetével ismét a közeli és távoli fákat fürkészi. Keze egy fél percig még enyhén remeg, ahogy a hirtelen jött adrenalin löket még mindig lüktet a vérében. Néhány nagy levegővétel után Johann visszahuppan a csomagok között kialakított fészkébe, ami akár egész kényelmes is lehetne, ha nem tocsogna a víztől. Ám mivel egyébként is bőrig át van ázva,ezen a ponton egy kis extra nedvesség már nem oszt, nem szoroz.

Ahogy szépen lassan kisebb csődület alakul ki a kocsi körül, a férfi bátorítólag megpaskolja Amelia vállát és már épp mondana valami megnyugtatót a lánynak, amikor kiszáll a járműből a nemesasszony és kísérete. Ámbár alapvetően és a lehetőségekhez, illetve neveltetéséhez mérten úriemberként szokott viselkedni, egy pillanatig eljátszik a gondolattal, hogy a baltáját a nő rendezett hajfonatjai közé illeszti. Ám végül csupán egy otromba horkantásra futja, amikor megszólal a testőr és utasítgatni kezdi.

- Én nagyon jól érzem magam idefenn, köszönöm alásan. De ha már ennyire kíváncsi a lovak sorsára, naccságos asszony, akkor iparkodjon hamarost a fák közé, különben sose lesznek meg, felesel vissza Johann, miközben baltája a keze ügyében marad. Ki tudja, hogyan fog reagálni a marcona Marie, de ha van egy csöpp esze, nem fog ezért felmászni a kocsi tetejére. De ezeknél a karót nyelt némbereknél sose lehet tudni. Az már csak a hab a sörön, hogy ha az elkövetkező percekben támadás éri őket, ő egy egész jól védett helyen lesz, míg a többiek, saját testi épségük védelme közben egyben őreá is vigyázni fognak.

In reply to Meselo (msg # 188):

Amikor meglátom a jelzést a tunikán gyorsan levágom azt a tőrömmel. A kürtöt a hulla mellé rakom, a kardal együtt amíg leszedem róla a láncinget. Egy jó orvgazda ezért szép summát fizet, bár remélem nem sérült meg nagyon. Ez eltart pár percig. Mikor végzek vele a hullát begurítom az árokba le az útról, és hallgatom a többiek cseverészését.

Bal felol az erdobol zorgest hallotok. Mintha valami nagydarab torne feletek az aljnovenyzetben. Kb ha 20 meterre lehet es egyertelmuen kozeledik. (terkep frissitve)

Johann egy pillanat alatt megfeledkezik Marieról és a bosszantó főnökétől és figyelme egyből az erdő felől érkező zajok irányába fordul. Úgy tűnik a testőr miatti elővigyázatosságból a kezében tartott fejszére akár még szükség is lehet... hacsak nem a jó Hultz kódorog épp vissza egy lovat vontatva maga mögött. Egyáltalán, merre is tűnt el a kocsis és a lovai? Nem volna olyan nehéz megállapítani, csupán vetni kellene egy pillantást a sáros talajban hagyott lónyomokra, bár a kocsi utasainak mászkálása valószínűleg kicsit megnehezítenék a dolgot. Mindazonáltal a csempész figyelmét most a baljós zörejek lekötik annyira, hogy ne a kocsi tetejéről próbáljon nyomolvasni.

- Ó Ranald, add, hogy ne megint valami förmedvény legyen, így is szarul indult a napom, "fohászkodik" az orra alatt dünnyögve Johann.

- Köszönöm Philippe - fogom meg a felém nyújtott kezét, és feltápászkodom a földről. Körül nézek és jóleső érzéssel konstatálom hogy Konrad sértetlen, majd megnézem magamnak a közelebbi hulla többi maradványait. A nemeskisasszonyra ügyet sem vetek, de az erdőből jövő zörejek beűznek Konrad háta mögé.

- Ajjaj, azt hiszem ez az izé nem volt egyedül. Javasolhatom a kisasszonynak hogy tolja vissza a fenekét a kocsira? - Majd előhúzom az imént elrakott fejszét megbizonyosodva hogy nem én állok az első sorban.

A láncinget és a kürtöt gyorsan belegyömöszölöm a batyumba és megpróbálok a kocsihoz közelebb menni miközben a pajzsomat és az újonnan szerzett kardot viszem a kezemben és vizslatok hogy ki jöhet az erdő felől.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 194):

Mikozben Gunther atnezi a hullat es kifosztja azt Gunnar a kocsi mellol figyel.
- Negy Evszak mi? Amennyi van beloluk... - kop ki egyet - De a hullat megsem kene csak igy otthagyni, megiscsak kocsis volt, szakmabeli. Arrol nem tehet hogy azoknak a hajcsaroknak dolgozott -

Mivel ez meg Gunther kutakodasa alatt tortent, igy a zaj meghallasa elott.
Maga a kurt kisse horpadt, valoszinuleg a mostani csata miatt, es az oldalan a Negy Evszak logoja virit jol lathatoan, de nagyjabol igy nez ki:

This message was last edited by the GM at 11:21, Sun 16 July 2017.

In reply to Johann Munroe (msg # 189):

Lady Isolde nem tulsagosan reagal kedvesen Johann csipkelodesere
- Mit kepzelsz te... te... Az en apamnak akkora hatalma van, hogy ha csak egy szot szolok akkor neked veged. Biton vegzed biztos vagyok benne. - kuld egy gyilkos pillantast Johann fele

Ekkor halljatok meg a zajokat.

Tess szavaira szinten kisse felindultan valaszol, valoszinuleg meg az miatt hogy Johann szavain felhuzta magat, de az is lehet csak rossz napja (eve?) van.
- Majd en eldontom mi a megfelelo lepes egy uri kisasszonynak - de azert felszall ujra, lathatoan nem szivesen allna az elso sorban egy tamadas alatt. Mindenesetre a kocsibol kiszoll ujra - Valaki nezze meg mi az. Olyan akiert adott esetben nem kar, valami budosebb alak peldaul beloluk ugyis tul sok van -
This message was last updated by the player at 12:12, Fri 24 July 2015.

A dadogos alak miutan ellatta Gunnar sebeit a zajt hallva hatra huzodik a kocsi tulso oldalahoz
- Een, tatatalan inkkabb ide jjjovok. Hohogy nne leggyek utban. -
This message was last updated by the player at 12:16, Fri 24 July 2015.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 193):

- Sak tehmeszetesz sep 'olgy - valaszolja Tessnek Philippe de a zajra elkepeszto sebesseggel rantja elo ujra pisztolyat es az erdot furkeszi.
- Le'et, oty troll. Mah 'arcoltam ellenuk Bhetonniaban. Veselyes ety nepszeg - mondja.
This message was last updated by the player at 12:20, Fri 24 July 2015.

A veszely kozeleben Marien latszik nem most kezdte a munkajat. Hatarozott rovid parancsokat osztogat, mintha katonakhoz szokott volna, ami akar igaz is lehet.
- Karejos vedelmet allitsunk fel - majd Guntherre bok aki messze van a kocsitol - Be az alakzatba -
This message was last updated by the player at 12:24, Fri 24 July 2015.

Közeli szemtanújaként a történéseknek a csuromvizes köpönyegben kuporgó és "buzogányt" szorongató lány egy darabig a veszély elmúltával is még reszketegen marad a kocsi tetején a csomagok között.
Némán és dermedten mered arra a pontra, ahol az egykori cirkuszos társának eltorzult arcát látta pár pillanattal azelőtt, hogy valaki oldalról valamivel csontot tört és Rolf, az egykori jóképű akrobata mostanra zöldes és rothadttá vált teste lehanyatlott, hogy több darabba essen szét.
Johann vállpaskolása zökkenti csak ki, amire riadt összerándulással, majd a férfi felé fordulással reagál. Kissé tétován és halkan szólal aztán nem sokkal később meg.
- Ismertem... jó egy éve még semmiben sem különbözött tőled vagy tőlem. - reszketve hajol előre , hogy az ijedtség felett a kíváncsiság győzzön és a maradványokat illetve a többieket is megnézze.
- Remélem nem fertőző...
Még mindig a látottak hatása alatt áll, így a nemes kisasszony szavai nem ragadnak meg a gondolatai között. Az egyik fülén be, a másikon ki. Éppen ezért nem is válaszol, csak elgyengülve rogy vissza a vizes "fészekbe".
Marie szavaira pedig megrázza a fejét.
- Én biztos, hogy nem megyek a lovak után. Egyedül biztosan nem. - megborzong.
A lady Johann-hoz fűzött újabb, mostanra háborgó szavaira viszont először elakad a szava, majd a közelében magát bevackolt gyerekkori barát karját -talán nyugtatólag- érinti meg.

Amikor meghallja az újabb zajt, avagy törtetést az erdő fái közül, akkor viszont elfordul az avarzörgés hangjának irányába, majd riadtan közelebb húzódik Johann-hoz és némán elmutat a zaj irányába.
Mást egyelőre nem tesz.
A kocsi tetején, a csomagok között maradva ugyanis továbbra is nagyobb biztonságban érzi magát, minthogy a fensőbbségét hangoztató Isolde-val együtt húzódjon csapzott verébként a kocsi falai közé, így aztán fentről lesi a hamarosan bekövetkező újabb eseményeket.

Feszulten alljatok korbe a kocsit onnan lesitek az erdot, a zorges egyre kozelebbrol jon, mig vegul attori a bozotos vonalat.
Megsem troll ahogy Philippe tippelte, csak a kepzeletetek es az erdo baljos hire jatszott veletek, hiszen a fak kozul egy megszaggatott ruhaju es osszevissza karistolt Hultz lep ki.
- Hultz vagyok, ne lojjetek - kialtja feletek, mikor kozelebb lep latszik hogy jopar fogat is elvesztette valoszinuleg nem teljesen veszelytelenul veszitette el a lovakat
This message was last updated by the player at 10:21, Sat 25 July 2015.

Gunnar vigyorogva ereszti le a fegyveret
- Hultz komam tudtam, hogy visszatersz, de vigyazhatnal majdnem lelottelek. A lovakkal mi lett? -
This message was last updated by the player at 10:24, Sat 25 July 2015.

Lady Isolde sem hagyja ezt szo nelkul
- Pontosan. Mi lett a lovakkal? Nem azert fizettem, hogy lovak nelkuli kocsin uljek. Csak forduljon vissza es a lovak nelkul meg ne lassam, megertette? Ez parancs! -
This message was last updated by the player at 10:26, Sat 25 July 2015.

Hultz mar mar szora nyitna a szajat amikor valami bestialis vonyitas hasit a felhomalyba.
Nem vagytok benne biztosak, de mintha a kanyar utanrol jonne a zaj. Ahogy mindenki a zajra figyel es csondben maradtok (meg Lady Isolde is) mintha favagas zajat is feletek hozna a szel. Hatarozottan kozelrol.

A terkepen lathatjatok, hogy Gunthertol nem messze fordul az ut, a kanyar miatt nem sokat lattok
This message was last edited by the GM at 00:19, Thu 30 July 2015.

In reply to Meselo (msg # 204):

Ralf, aki az eddigiek hatása alatt bénultan állt a kocsi mellett, a vonyításra előrekapja a fejét.

- Mindenre, ami szent, MOST mi van itt? A Káosz minden démona ránk szabadul?

Lady Isolde szavai nem igazán hatják meg a csempészt, de azért jól esik neki, amikor Amelia megérinti, majd a zajok hatására közelebb bújik. Johann inkább az az elbújós fajta volt, nem pedig a verekedős, úgyhogy szinte üdítően hat, hogy valaki úgy gondolja, ő megvédheti. Amíg nem derül ki az ellenkezője, nem fogja száműzni ezt az illúziót. Amikor aztán a feszült várakozásnak Hultz némileg megszaggatott alakja vet véget, Johann is megkönnyebbülten sóhajt fel. A francnak se hiányzik, hogy a szituáció fokozódjon, elég baj a lovak eltűnése és a rothadó kannibál rövid látogatása.

- Igen, a lovakkal mi a helyzet? kérdezi a csempész a visszatérő kocsist. Nem mintha nem örülne annak, hogy még egy test van közte és az erdő szörnyűségei között, de a lovaknak azért jobban örült volna. Ám még mielőtt választ kaphatna a kérdésére, a távolból ismét furcsa hangok érkeznek, mire Johann beletörődően felsóhajt. Úgy tűnik ez az út a szokásosnál is több nem várt és igényelt izgalommal szolgál.

- Egy év sok idő, mondja Johann Ameliának, annyi idő alatt bárki meghalhat, de hogy onnan hogyan tér vissza valaki, annak csak Morr a megmondhatója. Szerencsére eddig nem volt élőhalottal dolgom, úgyhogy nem tudom mi ennek a menete, de az igazat megvallva nem is vagyok rá oly nagyon kíváncsi.

 Nem nagyon avatkozok bele a kocsi korul torténo beszélgetésbe figyelmemet inkább a kardom tisztántartására fordítom, bár nagy mértékben megkonnyebbulok, mikor a kocsis felbukkan az erdobol. A lady panaszáradatára ugyet sem vetek, inkább Tesst figyelem, elvégre az a munkám hogy O egy darabban jusson el Altdorfba vagy ahová éppen menni készul. A vonyításra viszont már felkapom a fejemet és meggondolom magam, mégsem teszem el a kardomat.

 - Nem tudom, hogy mi kozelít onnan, de szerintem vegyuk korbe a kocsit és vigyázzunk a rajta elhelyezett értékeinkre. Lady Isolde, maga pedig elore kéne hogy menjen. Akik kozelednek valószínuleg veszélyesek és bizonyosan nincsenek tisztában azzal, hogy kegyed egy báró lánya. Talán elmagyarázhatná a helyzetet azoknak a sehonnai bitangoknak is, nemcsak nekunk. Ha elég határozottnak tetszik lenni a kisasszony, ki tudja, talán még a postakocsi elé is befogják magukat és nem lesz szukségunk lovakra. 

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 207):

Lady Isolde mar mar visszavagna, de aztan csak elfintorodik kisse viszolyogva, kuld egy gyilkos pillantast es ugy dont, hogy Konraddal beszelgetni neki tulsagosan lealacsonyito. Teny ami teny a foltokban zoldes valadekkal boritott harcos nem nez ki bizalomgerjesztoen es mintha enyhen rothado illat lengene korul. Janna tisztelettudoan beszall urnoje utan.
This message was last updated by the player at 20:14, Mon 27 July 2015.

 Abizonytalanul acsorgo kis csoportbol vegul Marie kilep es megszolal.
- Kocsis volt ugye. Egy kocsis gyalog nem indul neki, azaz a kocsi is itt van nem messze. - kicsit elgondolkozik - Az hogy senki nem segitett neki plusz a zajok amiket hallunk azt mutatjak a tobbiek sem allnak jobban, az is lehet mar halott mind. - Gunnarhoz fordul - Gunnar, Hultz kerem keritsek elo a lovakat amilyen gyorsan csak lehet, aztan ha megvannak a lovak megforditjuk a kocsit es visszamegyunk. Amint talalkozunk egy csapatnyi jarorrel ujra probalkozunk az uttal -
This message was last updated by the player at 20:40, Mon 27 July 2015.

In reply to Marie (msg # 209):

- Nem khene inhabb sehitenunk nehik? - veti kozbe Philippe - Aszok a szehenyek veszelyben vannak, vah nem? -
This message was last updated by the player at 20:43, Mon 27 July 2015.

In reply to Philippe Descartes (msg # 210):

- Az en feladatom az urno vedelme, es nem akarlak megserteni titeket, de nem neztek ki ugy mint akik at tudnanak torni mutansok kozott - nez kisse ketelkedve korbe
This message was last updated by the player at 20:48, Mon 27 July 2015.

In reply to Marie (msg # 211):

- Es ha a lovakat megtalalva a kocsival tornenk at? - kerdezi Gunnar - Meghajtjuk a lovakat es atgazolunk barmi is van elottunk -
This message was last updated by the player at 20:49, Mon 27 July 2015.

In reply to Gunnar (msg # 212):

Elgondolkodva nez korbe - Az ut nem eleg szeles hogy attorjunk egy masik kocsi mellett. - meregeti milyen messze vannak a fak - Talan az ut mellett elfernenk ha nincsenek eppen kozel a fak, de nem biztos hogy szivesen erre biznam az urno biztonsagat. Foleg hogy a lovak ennel az egy mutansnal is kitortek. Szerintem forduljunk vissza az biztosabb -
This message was last updated by the player at 20:56, Mon 27 July 2015.

Hirtelen a tavolbol mintha noi sikoltast hozna a szel feletek.

Amikor a kocsihoz érek halkan megszólalok.

- Úgy hallom még egy hulla. - köpök ki oldalra. - De engem inkább az érdekelne hogy Hultz mit látott idefele jövet, és hogy az előző kocsi mikor is indult el? Visszafordulni nem fogok az biztos. Haladni meg lassan kellene. De én se a rinyagéppel se a könybubussal nem vagyok együtt. Konrad, Tess és Gunnar. Gyertek velem a lovakért. Ennyien még talán nem bukunk le az erdőben. - majd kirakom az bakra a kürtöt és a levágott jelzést hogy a két kocsis meg tudja nézni. Közben pedig megnézem hogy a csapatban kire lehet jó a láncing aki jelenleg nem visel páncélt.

Johann összerezzen a sikoly hallatán és egyből a hang irányába néz, de a kanyar mögött elterülő részt még magaslati pozíciójából sem látja. Mindenesetre eléggé idegborzoló az események eddigi alakulása. Tekintetét a környező fák között gomolygó ködbe fúrja, hátha meglát valamit, ami esetleg rájuk leselkedne.
- Gunnar, Hultz, nem tudják mikor indult az előző postakocsi, kérdezi Johann rövid töprengés után. Elég régóta jár már keresztül-kasul a Birodalomban ahhoz, hogy tudja, két postakocsi indulása között - még Altdorfhoz ennyire közel is - szokott némi idő lenni, hogy minél több utassal, minél gazdaságosabban futhassanak. Ha ez a postakocsi még előttük indult, és tegnap este már biztos nem volt a fogadónál, akkor valami itt nem stimmel. A csempész hangosan is kimondja a gondolatait.
- Csak mert tegnap, amikor a fogadóba értem, már csak az Önök kocsija volt ott, most meg itt van előttünk egy másik postakocsi. Ennyire lelassította volna őket a vihar vagy már tegnap este rajtuk ütöttek? És ha az utóbbi, akkor vajh ki sikoltott? teszi fel a kérdéseket Johann, majd Guntherhez intézi a következőt, Jut eszembe, mennyi ideje lehetett halott a kocsis? Innen csak annyit láttam, hogy jó alaposan átvizsgáltad.

Hultz nekidol kicsit a kocsinak ugy tur bele a hajaba
- Vagy csak tul sokat kaptam a fejemre vagy nem ertem. Milyen kocsirol vn szo? -
This message was last updated by the player at 23:12, Tue 28 July 2015.

De Gunnar gyorsan atveszi a szot es Hultz kerdo tekintetere csak int hogy bizza ra
- A mi utvonalunkon elottunk nem tudom, ugye Negy evszak.... De ha jol sejtem par napja. Talan 3. - gondolkodik el - De szembol is johettek, nomeg lehet az esoben nem tunt fel nektek, de ez mar a fout - mutat korbe. Halvanyan remlik mintha mas utra tertetek volna egyszer
Mindenesetre nem tunik masnak az ut kornyeke mint ami a fogadonal volt. Komolyabban korbenezve talan a fak kisse tavolabb vannak es az ut is talan ha picit jobban karban lenne tartva de lehet csak bebeszelitek magatoknak.

(Egyebkent irtam korabban, hogy rafordultok a foutra, de ezek szerint regen volt mar...)
This message was last edited by the player at 23:27, Tue 28 July 2015.

Ertetlen tekinteteiteket latva Hultz veszi at a szot
- Orak ota a fouton megyunk, tobb utvonalrol is jarnak erre kocsik, par perce is jarhatott itt valami vagy akar napok ota semmi - vonja meg a vallat
This message was last updated by the player at 23:29, Tue 28 July 2015.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 215):

Gunnar Hultz kezebe nyomja a mordalyt majd vegignez az emlitetteken. Latszik hogy kise ketelkedik az erdei tapasztalataitokban, de nem teszi szova.
- Szarabbul allsz egy komam, ha itt maradsz szukseged lehet ra, valamik a kornyeken olalkodnak -
This message was last updated by the player at 23:33, Tue 28 July 2015.

Marie osszehuzza a szemoldoket
- Az urno vedelmere is kellhet par ember, ha mindenki elmegy ki fogja a kocsit megvedeni az esetleges tamadoktol? - mikor tekintete a szelesen vigyorgo brettonra siklik akkor nem birja tartani tovabb a szenvtelen tekintetet es kisse forgatja a szemeit de megvonja a vallat - Mindenesetre jo lenne a lovakkal sietni hogy minnel hamarabb megfordulhassunk -
This message was last updated by the player at 23:36, Tue 28 July 2015.

Amikor Hultz, a lovak vonszolta kocsis lép elő a bokrok és fák takarásából és meg is szólal, akkor némileg megkönnyebbül Amelia.
A visszaérkezőt pedig a többiek - szinte azonnal - a lovak hollétéről kezdik faggatni. Egészen addig, amíg valami vonyítást nem hoz feléjük a szél. Johann szavaira pedig viszonylag röviden válaszol.
- Ez igaz és remélem ezt sosem fogom megtudni. - némileg elgondolkozik, majd megborzong, hiszen további gyanús hangokat hoz a szél.

A fruska úgy dönt összefoglalja a helyzetet. Még ha esetleg csak saját magának is teszi.
- Szóval itt vagyunk egy lovak nélküli postakocsin, találkoztunk egy élőholttal - kirázza ismét a hideg, ahogyan Rolf maradványaira téved a tekintete.
- Aki egy Négy évszak-os kocsisból falatozott. - fordul Günther felé és ismét megborzong.
- Aztán visszatért szerencsére Hultz. Egészben és fogjuk rá, hogy jó állapotban, hiszen él. - rámosolyog a nevezettre.
- Nem rég valami vonyított és mintha fa vágásának a zaját hallottam volna, ráadásul talán női sikolyt is hozott a szél? Most pedig arról megy a beszélgetés, hogy merre tovább. Ugye? - nem igazán vár rá választ, inkább költői a kérdése, majd folytatja.
- Nem hiszem, hogy az elhangzottak alapján több napos hulla lenne. Illetve ha az úton keresztben van a másik kocsi vagy csak egyetlen fatörzs is, akkor a lovak hiába lennének meg. Mivel ugye kell a kocsishoz lennie nagy valószínűséggel a közelben egy postakocsinak is. Gondolom a hangok alapján már nincsenek ott sem használható, kocsi elé fogható állatok. - végig fut a hátán a hideg.
- Szerintem nézzük meg először az út mentén haladva a hangok forrását, hátha van még valaki akin mi tudunk segíteni, hogy később meghálálhassa azzal, hogy csatlakozik hozzánk. - majd Konrad-ra téved a tekintete.
- Eléggé mocskos kinézete lett, ha mutánssal találkozik... talán fel sem tűnik neki vagy nekik, hogy nem közülük való. - enyhe, bocsánatkérő mosoly jelenik meg az arcán, mielőtt folytatná.
- Ha már tudjuk mivel állunk szemben, talán könnyebben döntünk a merre továbbról is... Még az is lehet hogy a következő fogadó közelebb van, ha gyalogosan megyünk... vagy csak helyben megpróbáljuk túlélni az éjszakát, hogy nappal haladjunk tovább Altdorf felé. - nem tűnik úgy, hogy el is hiszi amit állít, inkább látszik valószínűbbnek, hogy a visszafelé haladás rémisztőbb opció a leányzó számára.
This message was last edited by the player at 09:05, Wed 29 July 2015.

In reply to Marie (msg # 221):

Ralf végighallgatja a sok okost, és végiggondolja a hallottakat. Amikor meghallja a sikolyt, nekidurálja magát. Ott egy nő van veszélyben, Ranaldra, nem tökölhetünk itt tétlenül, amíg valakit megzabálnak ezek!

- Héhéhé, idefigyeljetek. Hányan vagyunk? Nyolcan? ebből milédi meg a könyvmoly nem verekszik. Ez hat ember, ebből itt van a testőr, a lovag úr, meg te - mutat Konradra. - Aztán itt van a jó Hultz meg Gunnar. Ez meg itt egy kannibál volt. Egyetlenegy. Hány csapásba telt, egybe? - nézek Konradra. - Ott meg egy nő van bajban, ide halljuk a sikolyát!
Néha az embernek egy kosárba kell tennie a tojásokat. Szerintem öngyilkosság kettéoszlani, ha egy helyen vagyunk mindannyian, az egyszerűbb mindenkinek. Menjünk a lovak után, aztán ha majd odaérünk és megvannak, kitaláljuk mi a következő lépés!

Ralf hangjára előre fordulok a kocsi mögül és meglepődve nézek rá.

- Végre egy értelmes gondolat. - Előrébb sétálok és az ablak mellett állok meg. Habár túl alacsony vagyok hogy benézhessek a kocsiba, szavamat a nemeskisasszonyhoz intézem.

- Amennyiben a jelenlévők fele elmegy lovat keresni, az itt maradókat kevesebben védik majd mint eddig. Egy furfangosabb ellenség ezt simán kihasználhatja hogy hátulról támadjon, ahol a jelenlegihez képest meggyengül a védelem. A nem harcképes személyek érdeke inkább az lenne hogy a legnagyobb biztonságban maradhasson, tehát menjen mindenki a lovak után, ahol a kisasszonyt körbe tudjuk venni minden oldalról és semmilyen bántódása nem eshet neki. Ha harcra kerül a sor akkor hátra fordul és segít nekünk azzal hogy szól ha körbe akarnak minket venni. Ezzel minden nemeskisasszony fölé emelkedhet, hisz ön ezzel bizonyítja hogy tud segíteni a saját maga megvédésében, amivel senki más nem dicsekedhet a környezetében.
Aztán visszahozzuk a lovakat és megyünk amerre szavazzuk. Közben megnézzük hogy torlaszolja -e valami az utat, meg hogy várható -e további veszedelem.

In reply to Johann Munroe (msg # 216):

- Fingom sincs, nem azért mentem oda.... Ha nem vagyok még mindig nem tudnánk hogy ki az isten volt. Engem nem érdekel mióta hulla, ha téged igen nézd meg magad. Akik meg csak dirigálni akarnak azok elkezdhetnek csendbe lenni mert ez most nem az a hely ahol mindenki a te ki királyságodban körülugrál... szal pofa lapos. - A mondatom felét már a nemeshez intézem. Felé emelve az új kardot és szúrós pillantást vetek rá.


- A kocsi meg jó biztos pont, és mivel két kürtünk van így tudunk egymásnak jelezni ha megvannak a lovak. Mert nem hiszem hogy ennyien olyan gyorsan és kényelmesen tudunk haladni, és ahhoz sincs kedvem hogy egy hernyó miatt valaki sikoltozni kezdjen.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 223):
In reply to Thesslan Firehead (msg # 224):
In reply to Gunther Erdmann (msg # 225):

Lady Isolde kihajol a kocsibol azokra az utalasokra hogy az erdobe kene mennie.
- Meg csak az kene hogy a bozotosban tonkretegyem a ruhamat. En egy baro lanya vagyok. - mondja mintha ez mindent megmagyarazna - En itt megvarom a lovakat ahogy egy nemes kisasszonynak illik - fejezi be mint aki eppen kiosztotta a feladatot nektek.
Ez utan osztja ki ot Gunther amire lathatoan elvorosodik, osszehuzza a szemoldoket, de vegul nem szol, csak dacosan elfordul.

(Mivel lathatoan kicsit kevertetek az iranyokat ezert berajzoltam oket a terkepre)
This message was last updated by the player at 20:36, Thu 30 July 2015.

Mielott Gunther meg nagyon beleelhetne magat a sikerebe Marie all ele. A robosztus alkatu no hideg tekintettel Gunther szemebe nez, lathatoan nem hatja meg a nagydarab marcona alak latvanya, de Marie sem eppen kislanyos alkatu.
- Ha meg egyszer igy mersz szolni az urnomhoz meghalsz. Nem erdekel hogy a semmi kozepen vagyunk. -
This message was last updated by the player at 20:45, Thu 30 July 2015.

Mielott meg elmergesednenek a dolgok Philippe odalep
- 'a kiehtunk a zehdobo' megol'etitek ehmaszt, de moszt tul kehl elnunk elosor - probal esszeru erveket felsorakoztatni
This message was last updated by the player at 00:01, Fri 31 July 2015.

Nagyot sóhajt, hiszen mindenki mondja amit éppen helyesebbnek vél, van aki azon háborog, hogy mások is véleményt nyilvánítanak a jelenlegi helyzetben, de végeredményben még mindig itt tökölnek.
- Vigyázz kérlek a hátizsákomra. - fordul Johann-hoz kérlelő mosollyal az arcán, majd a választ meg sem várva lemászik a kocsi tetejéről.
- Én megnézem mi van a kanyar után. Jobb ha mi lepjük meg bármi is legyen ott, minthogy minket lepjen meg, amíg itt a helyes döntésről vitatkoztok. - megigazgatja a ruházatát, összébb húzza a köpönyegét, hogy kevésbé zavarja a mozgásban és bármit is mondjanak a többiek, ő fatörzstől fatörzsig haladva a kisebbik íven előre indul, hogy megnézze mi van a kanyar után.
This message was last edited by the player at 11:12, Fri 31 July 2015.

In reply to Amelia (msg # 229):

In reply to Marie (msg # 227):


- Nekem egy némber nem dumál... a gyerek meg a sütő mellet a helyed, bár ilyen fejjel nincs férfi aki felcsinálna. - válaszolom röhögve a gyenge fenyegetésre.

- Tess, megtennéd hogy erre vigyázol a városig nekem... sőt, ha ott jó áron eladod nekem akkor minden ötödik érme a te markodat üti. - nyújtom át neki a láncinget.

In reply to Meselo (msg # 230):
This message was last edited by the player at 16:27, Fri 31 July 2015.

In reply to Amelia (msg # 232):

In reply to Gunther Erdmann (msg # 231):

Marie keze a kardja markolatara teved egy pillanatig ugy gondoljatok elorantja, de aztan a pillanat elmulik
- Ha Altdorfba erunk meghalsz. - kozli mint ha csak azt allapitana meg hogy esik vagy sut a nap. A lancing felemlegetese hallatan elmosolyodik - Ha nem logatnak fel lopasert. Ez a lancing a Negy Evszak tulajdona nem? - fennsobsegesen nez Guntherre mikozben ezt kijelenti.
This message was last updated by the player at 16:41, Fri 31 July 2015.

In reply to Meselo (msg # 233):


Az a néhány személy, aki figyelemmel kísérte a köpönyegébe burkolózott lány távolodását és esetleg figyeli is, hogy merről várható, az percekkel később nem csalódik. Amig a többiek beszélgetnek, addig Amelia is visszaérkezik.
Nem kiabál, csak a kezeit emeli fel és mutatja jelzés értékkel, hogy nincsen nála -mármint a kezében nincsen- még mindig fegyver.
A "buzogánya" pedig az övébe van tűzve jelenleg.

Attól függően kezd majd el beszámolni, hogy mit és hogyan reagálnak a többiek a visszaérkezésére.
This message was last edited by the player at 09:56, Sat 01 Aug 2015.

Johann figyelemesen végig hallgatja a válaszokat, majd megrántja a vállát. Úgy tűnik a választott foglalkozásából eredendően talán kissé túlzottan is óvatos lett. Képzelete hajlamos megtölteni a fák alatt terebélyesedő sötét árnyékokat mutánsokkal, démonokkal vagy még ezeknél is félelmetesebb dolgokkal, mint például vámszedőkkel. Így aztán nagyon meglepődik, amikor a csöndes és félénk látszatot keltő Amelia a kezébe nyomja csomagját és a férfiakat megszégyenítő bátorsággal eltűnik a kanyar mögött. Günther csípős megjegyzése el se jut a tudatáig, ahogy szinte meredten kémleli a fákat, Amelia biztonságos visszatérésének reményében.

Szerencsére nem kell sokáig várnia, mert Amelia előbukkan és láthatóan nem esett bántódása. Nem törődve azzal, hogy magaslati pozíciójától csupán néhány lábnyira halálos fenyegetések hangzanak el, Johann feltápászkodik helyéről és baltával egyik kezében gyorsan lemászik a kocsiról. Néhány sietős lépést tesz Amelia felé, majd odabiccent neki, amikor közelebb ér.
- Ez nem biztos, hogy bölcs dolog volt, de... örülök, hogy még egyben vagy, kezd bele a csempész, majd egy kérdéssel folytatja, mit láttál a kanyaron túl?

In reply to Marie (msg # 234):

- Leszarom mit gondolsz... Ha így folytatod te itt döglessz meg a vadonban, mert túlélésből nem vagy jeles az biztos. - majd elindulok a kocsi lovainak irányába, közben pedig hátraszólok - Na ki jön a lovakért? Vagy itt akartok megdögleni mind?
This message was last edited by the player at 20:17, Mon 03 Aug 2015.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 237):

Marie lenezoen nez Gunther utan majd amikor Gunnar keszulne felallni odaszol a kocsisnak mikozben fejevel Gunther fele int - Ha veletlenul meghalna kint az erdoben, talan nem lenne akkora csapas, ha erti mire gondolok -
This message was last updated by the player at 23:32, Mon 03 Aug 2015.

In reply to Marie (msg # 238):

Mikozben Gunnar felall kisse tordeli a kezeit - Minden tiszteleten az asszonyae, de amikor rosszra fordulnak a dolgok akkor minden kezre szukseg van altalaban - igazgatja meg a kardjat - Akarmilyen a modora, de ha kozte vagy egy csapat gor kozul kell valasztanom - mondja majd Gunther utan setal - Akkor ketten? - nez kerdon a nagydarab harcosra, majd folytatja - A Drakwaldban jartal mar? -
This message was last updated by the player at 23:37, Mon 03 Aug 2015.

In reply to Johann Munroe (msg # 236):

Philippe is megkerulve a kocsit Amelia fele indul, erdeklodve nez, lathatoan furja a kivancsisag az oldalat - Jhol mon'ja azz uhr, monh gyoszan kiszlan mit lahhal? - szemeiben nemesnek nem teljesen illo tettvagy villan, majd az egesz tovauszik es ujra csak egyszeru erdeklodesse valt a tekintete, de keze a kardmarkolataval matat kozben.
This message was last updated by the player at 23:41, Mon 03 Aug 2015.

Hultz a mordalyt nezi at nehogy meglepetes erje az esetleges hasznalatnal, de a sebei miatt letelepszik kozben a kocsi rudjara. Fel szemmel azt nezi milyen kar esett, mennyire konnyen lehetne ujra befogni a lovakat, de azert latszik, hogy figyel mi hallatszik el.

Kozben eszembe jutott hogy nem adtam meg "harci felszereles leirast" az NPCkrol, ugyhogy:
Gunnar es Hultz kisse kopott, rozsdas lancinget hordanak. Hultz kezi fejszet mit Gunnar kardot hasznal, ezen kivul van naluk az oreg mordaly, most eppen Hultznal.
Philippe latszolag nem hord pancelt, vekony bretton kardja es tore van es egy mives pisztolyt lattatok nala.
Marie testhez allo fekete ruhai alatt mintha borpancelt hordana, oldalarol kard es tor log.
Lady Isoldenel es Jannanal nem lattatok se pancelt se fegyvert, de mivel tapasztalt testor vigyaz rajuk lehet nincsen is szukseguk ilyesmire.
A konyvmolynal (akinek meg mindig nem tudjatok a nevet) csak egy szeles pengeju hosszabb tort lattok fegyver gyanant.

In reply to Johann Munroe (msg # 236):

Elgyengül, némileg kifut a vér az arcából és meginog, amikor felemlegeti Johann, hogy veszélyesebb is lehetett volna a lány hirtelenjében elkövetett kíváncsiskodása.
- Nem volt bölcs dolog, de legalább a merre továbbról szóló ötleteket nem kellett hallgatnom. - belekapaszkodik a hozzá legközelebbi stabilnak és biztosnak vélt pontba, majd némi pihenés/pihegés után elkezdi a beszámolóját.
- A másik kocsi olyan jó 30-40 méternyire van keresztben, az oldalára borulva az úton. Négy vagy öt halott van a közelében, legalábbis négy biztosan. Egy furcsa fejű alakot láttam nyílpuskával és egy hatalmas, talán három mázsás hájpacnit is, aki éppen valami hentesbárdszerű fegyverrel darabolta az egyik ló tetemét. Lehet hogy többen vannak, de én csak ennyi mozgást láttam. - a felemlegetett látvány hatására belecsimpaszkodik méginkább az eddigi kapaszkodójába és elhallgat. Látszik rajta, hogy múlik a dacból és hirtelen bosszankodásból merített bátorsága, ahogy ezzel tér vissza egy lassan erősödő reszketés is. Talán a hideg és vizes ruhától, talán a látottaktól.
This message was last edited by the player at 07:46, Tue 04 Aug 2015.

In reply to Amelia (msg # 242):

- Elnézést, de ebből egy szót se értettem, jegyzi meg epésen a csempész, amikor a bretonniai nemes odalép és vartyog valami egészen furcsát, bár úgy sejtem a kérdés nem nekem szólt.
Johann figyelmét ismét a lány felé fordítja amikor amaz egy pillanatra meginog és neki támaszkodik egy közeli fa göcsörtös és nedves törzsének. A férfi figyelmesen hallgatja a rövid beszámolót, tekintete azonban a lány arcáról minduntalan a kanyar irányába ugrik, arra számítva, hogy az említett alakok bármelyik pillanatban felbukkanhatnak.

- Mit jelent, hogy furcsa volt a feje? Netán szarvai voltak? próbál egy kicsit többet kideríteni Johann, bár nem teljesen világos, hogy milyen célból. Természetesen nem fogja senki orrára kötni, hogy nem akar kivont fegyverrel neki rontani a furcsa alakoknak, ezért játszik időhúzásra. Talán valaki másnak van annyi vér a pucájában, hogy önszántából kockára tegye a bőrét. Még a kis Lia is bátrabb nálam, igazán szánalmas vagyok, ekézi gondolatban saját magát a férfi, de egy tapodtat se mozdulna a másik kocsi irányába.

- Mindenesetre úgy tűnik lóhúsra fáj a foguk... reméljük a mieinket nem akarják majd megenni, már ha egyáltalán megtaláljuk szegény párákat, mondja Johann, majd fejével a többiek irányába biccent, számoljunk be nekik is a látottakról, különben jobb elfoglaltság híjján egymás torkának ugranak.

In reply to Johann Munroe (msg # 243):

Kezdetben Johann-hoz beszél, majd az utolsó mondatot már Philippe felé fordulva mondja.
- Csak ugyanazt kérte, amit te. Hogy mondjam el mit láttam. Azt hiszem. - rámosolyog a bretonra.
- Nem tudom megmondani, hogy volt-e szarva, csak furcsa volt. Inkább emberi, de mégsem normális. Valószínűleg ő lőtte le a kocsist és ha Rolf hozzájuk tartozott ebben a más állapotában, akkor jobb lenne minél hamarabb bevenni magunkat az erdőbe mielőtt feltűnik nekik a ... - keresi a szavakat, minek is nevezze az egykori akrobatatársat és időközben megindul a postakocsi felé. ... társuk távolléte. - a postakocsihoz érve pedig a hátizsákjáért felmászik.
Ha Johann vagy Philippe nem mondja tovább, amit az ázott fruskától hallottak, akkor Amelia a hátizsákjával a hátán lemászik a kocsi tetejéről és elmondja ismét, hogy mit látott, de sűrűn pillantgat emellé a kanyar irányába is.

In reply to Amelia (msg # 244):

Johann követi Ameliát, miközben az a kocsihoz visszasétálva folytatja beszámolóját. A férfi hiába koncentrál a lány szavaira, nem tudja megállni, hogy néha vessen egy-egy pillantást a háta mögé, abba az irányba, ahol a másik kocsi van. Nyugtalanító a gondolat, hogy csupán ketten, illetve a halott akrobata maradványait elnézve hárman képesek voltak egy egész kocsit és annak minden utasát lemészárolni. Ráadásul itt ólálkodtak csupán néhány tucat méternyire! Még jó, hogy nem sült el a mordály, különben már rég a nyakunkon lennének, gondol jobban bele Johann, miközben Amelia felkapaszkodik a kocsi tetejére a zsákjáért.

A csempész odafordul a kocsi mellett állókhoz, bárki is legyen az, majd gyorsan összefoglalja, hogy mit látott Amelia.
- A kanyaron túl egy kocsi hever az oldalán, négy-öt halott veszi körül. Egy ... izé ... furcsa fejű nyílpuskás alak, meg egy három mázsás, Szent Sigmar, jobban belegondolva hatalmas lehet az az ember! akármi egy hentesbárddal aprítja a másik postakocsi lovait. Ha itt maradunk, lehet, hogy mi is kolbásztöltelékként végezzük valami mutáns tányérján. Ja igen, és nem tudunk a másik kocsi mellett elhaladni, nincs annyi hely az úton.

- Az enyémet is dobd le! szól Amelia után a férfi, nem várva meg, hogy a többiek mit reagálnak. Bármi is történjen, ő nem fog szemtől szembe megküzdeni ezekkel az akármikkel, már amennyiben ez a konfrontáció elkerülhető. A legfontosabb probléma - a közvetlen életveszélyen túl - hogy egyre jobban fogy az idő, hogy odaérjen Altdorfba és elcsípje azt a zsíros melót. Persze nem megy semmire a sok pénzzel, ha már a fővárosba tartó úton felszeletelik, mint az ünnepi sonkát (eredeti nevén Bercit).

- Akkor el is dolt megfordulunk amint tudunk es keresunk valami orjaratot - osszegzi Marie a dolgokat - Hacsak bekepzelt nagyhangu baratunk ugy nem dont hogy megved minket, ugye mi egyszeru nok csak arra vagyunk jok, hogy a gyerek meg a suto mellett legyunk jol mondtam? - dof jol hallhatoan Gunther fele szavaival a testor - De mit is varhatnank valakitol aki csak szoban kemenylegeny, ugyhogy gyava fiu siess a lovakkal vissza hogy menekulhess az anyad szoknyaja melle -
This message was last updated by the player at 23:23, Wed 05 Aug 2015.

In reply to Marie (msg # 246):

Lady Isolde aki eddig bentrol figyelte csak az esemenyeket kiszol
- Meg mit nem, nem azert fizettem a kocsiert hogy az elso kis akadaly miatt megfutamodjunk. Kocsisok, tisztitsak meg az utat, ha kell van eleg semmirekello agyutoltelek itt akik senkinek nem hianyoznanak - parancsolgat bentrol mintha minimum az ove lenne a vilag
This message was last updated by the player at 23:40, Wed 05 Aug 2015.

In reply to Lady Isolde von Strudeldorf (msg # 247):

Hultz a kezeit tordeli
- De, de kisasszony - Lady Isolde kemeny pillantasara kisse valtoztat - Milady, nem vagyunk elegen a dologhoz, ugye. Gunnarral ketten megsem szallhatunk szembe egy csapatnyi mutanssal a kocsi nelkul, meg a lovakat is meg kene talalnunk. - Lathatoan nem nagyon mer ellenmondani a nemes kisasszonynak, de nem nagyon fulik a foga megoletni magat.
This message was last updated by the player at 23:44, Wed 05 Aug 2015.

In reply to Hultz (msg # 248):

Az urilany kerlelhetetlen magabiztossaggal es a nemesekre jellemzo nemtorodomseggel vagja rogton ra - Herr Descartes a tortenetei alapjan Bretonnia legratermettebb nemese aki mindenfele leny ellen harcolt mar sikerrel, o minden bizonnyal segit majd maguknak. Ugyhogy szedjek magukat, nincs idonk estig itt vesztegelni, engem varnak Altdorfban -
This message was last updated by the player at 23:47, Wed 05 Aug 2015.

A ra szegezodo tekintetek tuzeben Philippe kisse idegesebben de azert elmosolyodik - 'a lenne panszelom akkoh tehmeszeteszen szegitenek, dhe nins mit tenni ugye - vonja meg kisse teatralisan a vallat es probal arrebb lepni hogy kisse masra terelje a figyelmet, igy inkabb a kocsi korul kezd matatni es segit Amelianak a taskak leszedeseben
This message was last updated by the player at 23:50, Wed 05 Aug 2015.

Idokozben Amelia es Johann lepakoltak a cuccukat mig Gunnar felkeszult hogy a lovak megkeresesere induljon az erdobe, de igazan meg csak par meterre van Guntherrel, meg nem ertek el az erdo hatarat igy mindent hallottak.

In reply to Philippe Descartes (msg # 250):

- Pancel az éppen akad - dobom oda neki a Gunthertol szerzett eladni valót. - Kölcsönbe megkaphatja.

A kocsisokhoz lépek.
- Megnezhetem azt a bedoglott fegyvert? Hátha tudok vele valamit kezdeni.

Amikor Philippe is odalép a táskákkal segédkezni, Johann nem tudja megállni a késztetést és egy cinkos kacsintást vet a bretonniai nemesnek. A felé dobott hátizsákot közben a férfi elkapja és azon nyomban a vállára is kanyarintja. Amikor aztán meghallja a törpe nagylelkű ajánlatát, alig bírja visszafogni magát, hogy a szinte közvetlen életveszély ellenére kitörjön belőle a nevetés. Vagy is lehet, hogy pont a veszély közelsége miatt találta humorosabbnak a dolgot, mint egyébként tenné. Akárhogy is legyen, nagyon kíváncsi mit fog reagálni Monsieur Descartes.

- Elnézést, hogy megzavarom a beszélgetést, de nem tudtam nem meghallani, hogy őasszonysága épp siet Altdorfba. Pontosan mennyire is volna sietős Önnek oda jutni, teszi fel a kérdést olyan hangnemben a férfi, hogy minden kétséget kizáróan érteni lehessen szándékát. Ha Lady Isole nem is, de Marie egyből fel fogja ismerni, hogy pénzre megy épp ki a játék. A marcona verőlegényt valószínűleg elég volt felbőszíteni, de a legtöbb átlagos utazó csak busás jutalom fejében hajlandó kockára tenni testi épségét valami jött-ment nemesért.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 252):

- Tess, legalább bérleti díjat szedjél a hősünktől.... legyen mondjuk a zsákmányának a fele mert a páncélban biztonságos lesz az út. De hát tudod te az üzletet na. - vetem hátra a félfordulatból a vállam felet félig röhögve és haladok tovább a lovakért.

In reply to Amelia (msg # 242):

Ralf egészen magába mélyedt az elmúlt néhány perc során, aki közel áll hozzá, kihallhatja, hogy valamit mintha mormolna magában halkan, egészen átszellemült arcot vágva.

Akkor nyitja ki a szemét, amikor Amelia és 'Otto' visszafelé tartanak a kocsihoz. Ralf gyorsan észreveszi, hogy Amelia pont annyira falfehér, mint azután az emlékezetes másnapos cirkuszi előadás után, amikor részegen melléfogott a trapéznak, és csak azért nem zuhant le, mert Ranaldnak hála a kosztümje fenntartotta. A mindenségit, az nagyon közel volt, itt vajon mi történt?

In reply to Gunther Erdmann (msg # 254):

Miutan Gunther lathatoan nem akarta meghallani Marie meg egy utolsot dof a tavolodo alakba amig az meg mindig hallotavolsagban van
- A penzt bezzeg meghallotta. De nincsen ra szukseg, meg az asszonyok is jobb harcosok nala, had fusson gyavan ahogy szokott mikor kicsit is kemenyebbre fordul a helyzet - nez lenezoen Gunther iranyaba.
This message was last updated by the player at 08:43, Fri 07 Aug 2015.

In reply to Marie (msg # 256):

Az oreg kocsi kuncog magaban, lathatoan jol szorakozik. Egyelore nincsen eletveszelyben igy a sokat megelt utazok termeszetessegevel elvezi a helyzetet.
Tess felajanlasara megforgatja a fegyvert
- Jo ez, karbantartom am rendesen. Meg a Gunnar is. - de vegul megvonja a vallat, amolyan vegulis miert ne alapon es odanyujtja a mordalyt - Ha nem sertem meg a kisasszonyt nem tunik fegyvermivesnek, az utolso akit lattam kopasz es sorhasu volt es mindenfele furcsa szerkentyuk voltak a taskajaban. Biztos hogy ert hozza, ezek bonyolult joszagok am -
This message was last updated by the player at 08:47, Fri 07 Aug 2015.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 252):

Philippe elkapja a fele dobott veres lancinget, kuld egy kenyszeredett mosolyt Tess fele.  Mindenesetre a pancelt nem veszi fel csak a kocsi bakjara rakja es probalja megtisztitani a kezet nehogy teljesen osszemocskolja vele a ruhajat
- Ilyen moszkosz panhelban nem me'etek 'arszba - de a ra szegezodo tekintetek tuzeben kicsit megadja magat - Akkoh inhabb panszel nelkul, de cak 'a jon meg lehalabb 'arom embeh felem, 'iszen ninszen hendesz 'arszi felszeheleszem - probal egy utolso kibuvot talalni a dologbol
This message was last updated by the player at 08:54, Fri 07 Aug 2015.

In reply to Johann Munroe (msg # 253):

Johann felvetesere a kocsibol csak egy ingerult felszisszenest hallani, majd vegul Lady Isolde felsobbrenduen felcsattan
- Az a kotelessegetek, hogy engem megvedjetek. Az en apam baro, ne packazz velem ha jot akarsz -
This message was last updated by the player at 08:57, Fri 07 Aug 2015.

In reply to Lady Isolde von Strudeldorf (msg # 259):

Mielott meg Lady Isolde nagyon belelendulne Marie kozbelep
- Asszonyom ha szabadna, hagyja hogy en intezzem - mikor a enmes holgy vegul vadlo hallgatasba burkolodzik a testor folytatja - Fizetseget akarnanak a birodalommal szembeni kotelessegeikert? Rendben. Azon a kocsin biztos voltak ertekek, majd feltesszuk mindent a mutansok vittek el es nem forszirozzuk mi tortent ad egy elso ajanlatot Marie hogy felreneznek az esetleges hullarablasi ugyekben
This message was last updated by the player at 09:03, Fri 07 Aug 2015.

Gunnar felragad egy baltat a kocsin levo ladajukbol, kicsit megsuhogtatja majd bal kezebe fogja mikozben kihuzza a kardjat is
- Elovigyazatossagbol nem art - jegyzi meg, majd Gunther nyomaban az erdo fele indul

(Amennyiben a kovetkezo meseloi kommentig nem lesz olyan komment ami ezt elteritene mindketten eltunnek az erdoben a lovakat keresve)
This message was last updated by the player at 09:08, Fri 07 Aug 2015.

In reply to Marie (msg # 260):

Lady Isolde szavai harmatgyenge reggeli szellőként belibbennek Johann egyik fülén, csak hogy ugyan azzal a lendülettel távozzanak a másikon. Szerencsére a nagydarab testőrnőnek nem csak a kardja, de az esze is vág. Az majd kiderül, hogy mennyire, mert Johann úgy elhúzza a száját, hogy ha nem lenne itt a Drakwald, a szája szeglete már Altdorfnál járna.

- Lehet, hogy ez neki, bök Gunther irányába üres kezével, nem jelentene akadályt, de attól tartok nem mindannyiunk utazik hullarablásban, válaszolja Johann. A csempész fejében a fogaskerekek egy jól olajazott és rendesen karbantartott gépezet megszokásával kezdenek el kattogni, ahogy elkezd alkudozni. Egy pillanatra rosszallóan néz Mariere, mintha megharagudott volna a feltételezésért, majd egy barátságos mosolyra vált át. Láthatóan sokszor szokott mosolyogni, mert jól áll neki. Az persze megint más kérdés, hogy ennyi gyakorlás után valójában mennyi igaz a mosolyból, de ezt nem fogja az orrukra kötni Johann.

- Egyébként is, a holtakat nem szerencsés meglopni, rossz ómen, osztja meg a velős életbölcsességet, majd folytatja, hölgyem, én tisztességes ember vagyok, megdolgozom a kenyeremért és eltartom a családom, akik ugyebár várnak haza. Néhány véres ruhával nem fog a kis Franz és Brünhilda jól lakni. Persze aranyból már lehet kenyeret venni...

Mielőtt Marie szóra nyithatná a száját, Johann felemeli üres kezét - a baltát mégse akarja lengetni alkudozás közben - úgy, hogy a tenyerét a testőrnő felé fordítja.
- De mint mondtam, tisztességes ember vagyok. Hajlandó vagyok úgy dolgozni, hogy csak a felét kérem előre, így, ha esetleg balul sülnek el a dolgok, mindenki jól jár. És nem, nincs kizárólag utólagos fizetés.

In reply to Johann Munroe (msg # 262):

Marie osszehuzott szemmel meregeti Johann-t majd megszolal
- A kocsin minden bizonnyal penz is volt, utidij meg minden. A gyerekeknek jut masnapra is belole ha szerencsed van - probal kiterni egy ugyes fordulattal a nagydarab testor
This message was last updated by the player at 09:46, Fri 07 Aug 2015.

In reply to Marie (msg # 263):

- Mint mondtam volt, hullák meglopása az én esetemben, tisztességes és babonás mivoltomnál fogva, nem megoldás. De tudja mit, teszi fel szinte ártatlanul a kérdést Johann, majd kissé hidegebb hangnemben folytatja, ingyen arra is hajlandó vagyok, hogy elsétáljak a másik irányba. Ha szerencséjük van és túlélik a tökölődést, akkor talán még találkozhatunk ebben az életben.

In reply to Johann Munroe (msg # 264):

Marie kemenyen Johann szemebe nez ugy nez ki kitart de vegul kisse megenyhul
- 1 arany minden mutans fejeert a gyilkosanak, igy megfelel? Aki nem eli tul annak ugyse kell jutalom - a visszafele vezeto ut fele pillant, elmosolyodik es folytatja - Persze ha inkabb egyedul nekivagnal az erdonek nem tartalak vissza -
This message was last updated by the player at 11:54, Fri 07 Aug 2015.

In reply to Johann Munroe (msg # 264):

Az előbbiekben hallott, lényegében halálos fenyegetésekkel kapcsolatban Ralf örül, hogy egyiket sem neki címezték. Ranald golyóira, jobb lesz a puffaszkodó pávakakasok - itt elmélázik, hogy vajon jó ötlet-e a testőrnőt kakasnak nevezni, de úgy dönt, hogy pillanatnyilag megteszi - közül kitérni, intézzék a dolgukat egymás közt. Én csak Altdorfba akarok jutni, ennyi az egész. Igaz persze, hogy ebből nem járok jól én sem, és Ranald sem. Hmmm....
Töprengés közben szinte önkéntelenül vesz elő egy ezüstpénzt, és kezdi el az ujjai közt táncoltatni, és elvigyorodik, amikor látja, hogy Ameliat teljesen leköti a csillogó mozgás.
Rrrendben, akkor maradjunk ezen az oldalon, és nézzük meg, mi történik. Remélem, Günterék megússzák. Gunnarért kár lenne, kedvem lenne velük menni, nem mintha harcos lennék, de Gunnar mégiscsak jófejnek tűnik. Viszont Otto épp alkudozik, várjuk ki ennek a végét... sőt.
- Gunnar, várjon egy kicsit!
Ralf ad a hangjának egy kis kenetteljes többletet, amikor Marie felé fordul:
- Nyilván kegyed sem arra biztat bennünket, hogy sétáljunk oda, és ahelyett, hogy a birodalom polgárait megfelelő módon Morr kegyelmébe ajánlva örök nyugalomba helyezzük, útonállóként megszentségtelenítsük hullájukat. Egyetértünk abban, hogy együtt kell működnünk a továbbhaladás érdekében, és ehhez felesleges halálos fenyegetésekkel dobálózni. De a tény tény marad, hölgyem. A Birodalom iránti kötelezettségünket teljesítjük, amikor itt maradunk a nagyságos bárókisasszony mellett - Ralf felemeli az egyik kezét -, önök pedig irántunk való jószándékuk bizonyítékául megfizetik odaadásunkat és segítőkészségünket - melléemeli másik kezét, mérleget mutatva. - Szükségünk lehet még egymásra, akár szép szavak, akár egy éles balta formájában.

Amelia kotorászik a csomagok között, nem figyelte meg korábban ugyanis melyik kié.
 Persze ha a többiek irányítják, akkor hamarabb megkapják a motyójukat.
Amikor végez, Ralf-on akad meg a tekintete. Jobban mondva az érmén, amivel amaz játszadozik ujjgyakorlatként. Némileg elvarázsolódik, majd az első hangosabb neszre a másik postakocsi irányába kapja a fejét, hogy kimaradva a számára idegennek hangzó "ki és mennyiért hajlandó megvédeni mást is saját magán kívül" beszélgetésből, érdeklődve szólaljon meg.
- Most akkor mit akartok valójában csinálni? - kérdez a lemászás előtt zavarodottan hol Ralf-ra, hol Philippe-re, hol "Otto"-ra, hol a testőrnőre, hol meg éppenséggel a kanyar irányába elnézve.
- Én nem vagyok igazán harcosnak való és az a hatalmas alak azért eléggé rémisztő hatást keltett a húsvágó bárddal a kezében. Nagyobb mint egy medve. - rázkódik össze a visszaemlékezés hatására.

- Biztos vagyok benne, hogy ha elindulok, találok embert, aki velem tartson. Nem fog mindenki itt rostokolni, hogy rájuk támadjanak, feleli a csempész, majd rendületlenül tovább alkudozik, az első aranyat itt és most kérném a zsebembe. Ha meghalok, visszaveheted a hullámtól. De üres zsebbel olyan harcolni, mint üres gyomorral utazni. Nincs benne az ember szíve.

Johann eközben örömmel konstatálja, hogy a szerencsejátékos - aki Ralf volna, de még egy szót se váltottak - mellé állt és szintén próbálja felsrófolni az árakat. Amelia aggódása és a veszélyforrás felnagyítása is csak pozitív hatással lehet a Marie kezét elhagyó aranyak számára. Ámbár a csempész remekül alkudozik, látszik, ahogy hol az egyik, hol a másik lábára nehezedik rá, mint akinek már mehetnéke van. Valószínűleg a közelgő harcra való tekintettel megnövekedett a vérében az adrenalin, ami perpillanat nyughatatlanságot okoz.

In reply to Johann Munroe (msg # 268):

Marie megrazza a fejet Johann szavaira
- Nem vagyok kalmar, de elore nem szokas felenk fizetni. Ha nem tetszik akkor nyugodtan indulj utnak, ha mas nem majd a bestiak elkisernek - jegyzi meg a vegen kicsit cinikusan
This message was last updated by the player at 09:22, Sun 09 Aug 2015.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 266):

Lady Isolde a kocsi ablakabol vegigmeri Ralfot es epesen megjegyzi
- Mintha lenne baltaja, vagy barmi mas fegyver maganal. - mikozben elfordul hasonlo hangon folytatja, valoszinuleg Jannanak szanja de nem torodik annyira vele hogy barki mas is hallhatja - Mindegy, agyutolteleknek jo lesz -
This message was last updated by the player at 09:38, Sun 09 Aug 2015.

A konyvmoly alak kinos mosolygas kozepette felszall a kocsira, lathatoan nincsen tul sok kedve harcba bonyolodni es a kocsi vaskos falai adta biztonsag kedvezonek tunik neki. Beulve eloveszi a konyvet es a felhomalyban hunyorogva majdnem a lapok koze temetve magat olvasni kezd.
This message was last updated by the player at 09:45, Sun 09 Aug 2015.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 266):

Ralf szavaira Gunnar az erdo szelerol visszanez. A fak tulzott kozelsege miatt kisse idegesen tekintget hatra a valla felett, de azert valaszol
- Mondja gyorsan, ki tudja mi olalkodik a fak alatt -
This message was last updated by the player at 09:58, Sun 09 Aug 2015.

Az esemenyek fordulatai miatt Philippe kisse aggodo arccal de megvizsgalja a pisztolyat hogy nehogy problema legyen vele, vegul megadoan sohajt egyet es megszolal
- Tehmeszeteszen nem a penzs motifal minket. - mondja es Hultz melle setal mikozben folytatja - Amennyihe le'et tafolhol elintezzsuk ohet, kozsel'arszba cak akkoh kezsdunk 'a raszohulunk - a mordalyt vizsgalo Tessre pillant - Hemelem a fegyvehhel szemmi baj, meh jo solgalatot tenne -
This message was last updated by the player at 10:12, Sun 09 Aug 2015.

In reply to Gunnar (msg # 272):

Mikor Gunnar megáll hátrafelé sandítok.

- Minden egyes mutánsért egy arany jár? Mindenkinek? - Kiabálok hátra.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 274):

Marie lekicsinyloen nez a visszafordulo Guntherre - Nocsak a penzehseg erosebb mint a gyavasag? - kerdezi vigyorogva - A kerdes jogos, de igen aki levag egy mutanst es elhozza a fejet legyen barmilyen visszataszito is kap egy aranyat - nem nagyon ter ki ra hogy a visszataszitot a fejre vagy a verdijat begyujtore ertette
This message was last updated by the player at 21:29, Sun 09 Aug 2015.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 274):

Amelia kihasználja, hogy a kocsi tetején véleménye szerint némi fedezék található, így a kiabálást hallva mégsem mászik le, inkább fenn, a csomagok között maradva mormog.
- Ha eddig nem tudták, hogy újabb zsákmány várhat rájuk a kanyar után... akkor ennyi kiabálás után már biztosan nem lesz meglepetés a számukra a felbukkanásotok. - elégedetlenkedik félhangosan.

Johann kiköp a sáros útra és magában szitkozódik, miközben tekintetét az útkanyarulat felé fordítja. Nem éppen úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte, sőt, de van még remény, hogy helyre hozza a dolgot. Természetesen továbbra sem áll szándékában összecsapni a mutánsokkal és a többi szörnyűséggel, ugyanis azt tervezte, hogy az előleggel a zsebében, kihasználva a kocsi és utasai által nyújtott elterelést, szépen eloson a mutánsok mellett és tovább halad Altdorf felé. Persze pár embert magával vitt volna, de így sajnos erre semmi esély. Persze üres kézzel még mindig távozhat, de tök egyedül nem fog, annyira se nem bátor, se nem bolond.

- Azt hiszem jobb lesz, ha megnézem, felfigyeltek-e már ránk, feleli Amelia felvetésére és a fák felé veszi az irányt. Az út szélén terebélyesedő fák közé lépve Johann az úttól 3 fányira lerakja és biztonságba helyezi a hátizsákját, majd óvatos, az erdei környezethez szokott léptekkel elindul, hogy levágja a kanyart egy kicsit és az erdőből próbálja meglesni a mutánsokat. Ahogy maga mögött hagyja társainak a zaját, érzékei kitisztulnak és megtöltik az erdő zajai, illatai, fényei. A nedves fák törzsén megült a pára, köztük vékony köd gomolyog, a talajt borító, eső áztatta levéltakaró pedig elnyeli lépteinek a zaját. Johann fától fáig közlekedik, mindegyik fánál megáll és pár pillanatig elidőzik, hogy neszek után hallgatózik és a környező fák sziluettjeit lesi. Baltáját utazó köpenye takarásában tartja, nehogy a fémen megcsillanó fényt esetleg valaki észre vegye.

In reply to Johann Munroe (msg # 277):

In reply to Meselo (msg # 278):

In reply to Johann Munroe (msg # 277):

- Vigyázz kérlek magadra. - szinte csak tátogta az erdő fái között eltűnt "Otto" hátának amikor elnézett utána, majd lassan mégiscsak lekászálódott a tetőről, hogy először Philippe pisztolyán akadjon meg a szeme.
- Szép lőfegyver... gondolom hatásosabb egy csúzlinál. - ártatlan mosoly terül szét az arcán. Úgy sejthető a reakciójából, hogy életében nem látott még pisztolyt. Főleg olyant, mint a breton által elővettet.
- Mit is csinált egykoron illetve otthon kedves... ? - a nevén nevezés helyett kissé kínos csendet tart, hogy Philippe bemutatkozhasson.

Ralf elgondolkodva all egy darabig gondolataiba melyedve vegul megszolal - Semmi - int a kezevel is hozza.
Visszalep Amelia melle.

Ha mast nem ir akkor oda megy vagy marad itt ahova Amelia
This message was last updated by the GM at 11:43, Thu 13 Aug 2015.

Gunnaron latszik hogy mar elszanta magat. Lelegez ket melyet, kemenyen megszoritja a fegyvereit es belep a fak koze mindenre keszen.
This message was last updated by the player at 11:45, Thu 13 Aug 2015.

In reply to Amelia (msg # 280):

Philippe kisse meglepodve nez Ameliara lathatoan komolyan ragodott valamin de aztan visszater arcara a megszokott semmitmondo maszk es elmosolyodik
- 'alalosz a jo keszekben - lathatoan ezzel magara gondolt majd mikor kapcsol mire utalt Amelia hozzateszi - Philippe. Philippe Descartes. Bheton nemesz vagyok esz vilagutaszo - a pisztolyt vegul bal kezbe fogja, jobbjaba vekony pengeju kardot ragad es bolint Hultz fele hogy indulhatnak.
This message was last edited by the player at 19:38, Thu 13 Aug 2015.

Konrad egy darabig merlegeli a lehetoseget hogy kimaradjon de a felajanlott fizetseg tul jol hangzik igy vegul felkeszulve a harcra Philippe es Hultz melle lep indulasra keszen.
This message was last updated by the GM at 11:56, Thu 13 Aug 2015.

Tess egy szaraz helyen ovatos mozdulatokkal picit szetszereli a mordalyt Hultz halalravalt tekintetenek kereszttuzeben. Alaposan attisztogatja majd ujra osszerakja es visszatolti a lovedekeket a fegyverbe.
- Tessek igy jobb lesz - adja vissza Hultznak majd korbekemlelve latja hogy a harciasabb utazok mind eltunnek igy Konrad melle sorol kisse tetovan.

Arra megy amerre Konrad ami jelenleg a kocsi iranya
This message was last edited by the GM at 19:37, Thu 13 Aug 2015.

Hultz kisse gyanakodva meregeti a mordalyt. Lathatoan a szakszeru mozdulatok ellenere sem hisz tulzottan a noi fegyverkovacsokban de nem tud mit tenni. Baltajat az ovebe tuzi, mordalyat ket kezre fogja es felkeszul eloremenni
This message was last updated by the player at 12:03, Thu 13 Aug 2015.

Marie latva hogy egyetlen harcra foghato tars se marad vele elohuzza fegyvereit es figyelmesen lesi a fakat tamadokra szamitva.
This message was last updated by the player at 12:04, Thu 13 Aug 2015.

In reply to Gunnar (msg # 282):

Mikor látom hogy ennyien mennek az olcsó pénzre odafordulok Gunnarhoz.
- Majd a lovakat megkeressük ha elintéztük a fattyúkat. Gyere vágjuk le gyorsan azt a pár nyomorultat és neked is könnyű pénzt jelenthet. - majd intek az ellenséges kocsi felé.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 288):

Gunnar kis ideig elgondolkodva nezeget az erdo iranyaba, de latszik rajta hogy nincsen sok kedve egyedul nekiindulni igy vegul megadoan visszafordul, kozben azert parszor hatrales a valla felett, de vegul csatlakozik a csapathoz.
This message was last updated by the player at 19:30, Thu 13 Aug 2015.

- Ezekkel meg mi lett? A fold nyelte el oket? -
This message was lightly edited by the player at 20:24, Thu 13 Aug 2015.

Philippe osszehuzott szemekkel kemlel elore, lathatoan nem hisz abban, hogy harc nelkul megusszatok
- Vagy capda, mindenhi figyeljen, ne'oty 'ajtunk usszenek - mondja majd kisse kilep Gunnar melle es pisztolyaval a fak surujet kemleli arrol az oldalrol ahol o halad.

Terkep frissitve
This message had punctuation tweaked by the player at 20:27, Thu 13 Aug 2015.

Amikor meghallja a hirtelen neszt, az addig hevesen kalapáló szíve egy nagyon hosszúnak tűnő pillanatig kihagy. Aztán az újult erővel visszatérő zakatolás páni félelemmé alakul és Johannt majdnem maga alá gyűri az inger, hogy futásnak eredjen. Csak hosszú, nem túl illusztris karrierje eredményeként képes nesztelenül és mozdulatlanul a helyén maradnia, amolyan reflex jelleggel. És valószínűleg ez menti meg az életét, ahogy majd másfél tucat méternyire Gunnar mély hangja töri meg a ködös erdő csendjét. Néhány nagyobb levegővétel árán sikerül egy kicsit megzaboláznia szívdobogását és légzését és ismét a külvilág felé fordítja érzékeit. Viszont egy tapodtat sem mozdul a helyéről.

Na most majd eldől, hogy itt vannak-e még a mutánsak vagy minden lehetőség ellenére tovább álltak. Ó Ranald, add, hogy így legyen, fohászkodik magában a férfi, miközben tekintete a felborult postakocsi környékét és az út túloldalán elterülő, ködbe vesző fasort pásztázza. Ezekből az irányokból a legvalószínűbb, hogy a mutánsok visszatérnek, ha még itt vannak. Persze néha azért a saját környezetét is szemügyre veszi Johann, mert a legrövidebb út a pokolba az óvatlanságon keresztül vezet.

In reply to Gunnar (msg # 290):

Egy vállrándítással konstatálom az mondandóját Gunnarnak majd előrelépek. Részt mert csak nálam van pajzs, illetve az hogy a rémség gyávának nevezett feltüzelte bennem a harci kedvet. Persze a kincsekről sem szeretnék lemaradni, így a kocsihoz közelebb óvakodok, közben pedig figyelek.

Mikozben a csapat kozeledik tobben is eszreveszik a bozotosban lapulo Johannt, ez persze nem annyira nagy meglepetes hiszen a kocsi iranyabol van inkabb takarva. Gunnar csak bolint Johann iranyaba, de nem szolnak hozza, valoszinuleg (megelhetosen tevesen) a legtobben azt gondoljak, hogy lesben all, hogy adott esetben meglepetesbol tudja lerohamozni az ellenfelet.
Kozelebb erve mindenki meglatja a szanaszejjel hevero halottakat, mindenfele ver, de mozgas tovabbra sincsen sehol. A mutansok vagy elmentek, vagy a kocsi romjai, esetleg a kornyezo fak mogott rejtozkodnek.

In reply to Meselo (msg # 294):

Amelia elmosolyodik Philippe válaszára és aprót biccent a bemutatkozást hallva, majd kihasználja, hogy a többiek mozgolódnak, így egyelőre nem mutatkozik a breton világcsavargó nemesnek be.
A társaság harciasabb tagjaival ellentétben a fruska marad egyelőre a postakocsi közelében.
Felmászik jobb híján a bakra, majd onnan vissza a tetőre a csomagok fedezéke közé.
Ha maradt kürt a közelben, akkor pediglen azt elmarja, hogy legyen mivel jeleznie.
A buzogánynak tűnő fegyvert maga mellé teszi, hogy a keze ügyében legyen és elkerül két dobótőr a motyójából.
Marie-re nézve pedig ha összetalálkozik a tekintetük, akkor egyszerűen csak megvonja a vállát és -a biztosnak vélt fedezékből lesve a környéket- kivár.

Johann tovabbra is a fak kozott lapul, probal kilesni mi tortenik a csapattal.
A tobbiek kozelebb ovakodnak. Minden felelmukkel ellentetben nem eri tamadas oket. Odaernek a kocsihoz, ahogy szamitottak is ra, egy Negy Evszak postakocsi amit valami vagy valaki felboritott. Korulotte halottak fekszenek, jobbara utazok, meg egy kocsis, ami alatamasztja, hogy a nemreg talalt hulla innen szarmazhatott, hiszen a legtobb postakocsin ket kocsis utazik.
A kocsi oldalahoz dolve egy mutans haldoklik. szorral boritott kutyafeju alak, a mellkasat valamifele utofegyver szetzuzhatta. Lathatoan alig van benne elet, veres nyal csordogal ki a szajan, neha horren egyet, de lathatoan nem vett eszre titeket. A kocsi masik oldalan egy hatalmas ketfeju alak fekszik a foldon.
A kocsi lovait brutalisan feldaraboltak, hianyzik par darab beloluk.
Az utat szegelyezo bozotoson keresztul mintha valami nagydarab tort volna utat maganak, vernyomok is vezetnek arrafele majd az erdobe vesznek, minden bizonnyal abba az iranyba tavozhattak a tamadok. (A terkepen lilas nyil)
Az uttol nem messze Gunther felfedezi a sajat lovat is. Hasonlo sorsra jutott mint a kocsi lovai, valaki feldarabolta es elvitt belole nehany reszt.

In reply to Amelia (msg # 295):

Rovid tetovazas utan Ralf is felmaszik Amelia melle a csomagok koze. A kocsi kurtjet konnyeden megtalaljak, se Gunnar se Hultz nem vitte magaval igy a bakra akasztva log.
Ralf elokeresi a parittyajat es egy kovet hozza ugy figyeli a kornyeket.
This message was last updated by the GM at 09:20, Sat 15 Aug 2015.

In reply to Meselo (msg # 296):

Amikor észreveszem a haldokló mutánst nem sokat törődök a többiekkel gyorsan odarohanok és a buzogányt elrakom, a kardot előhúzom és egy gyors és erős vágással megpróbálom elválasztani a fejet a testtől. Majd hasonlóképpen cselekszem a kétfejű alakkal is, és keresek valami rongyot vagy köpenyt amibe belecsavarhatom a fejeket.

A kutyafeju mutans lathatoan nem is veszi eszre amikor Gunther odalep melle. Vegul ket harom csapas is kell hozza de vegul a fej megadja magat. A ketfeju alaknal meg tovabb tart, vastagabb a nyaka es nincsenek a lefejezeshez optimalis korulmenyek, de vegul csak sikerul neki es harom fej fekszik mellette a foldon. Kozben a tobbiek lesnek korbe, de lathatoan nincsen semmi a kornyeken. Ha valaki rajtautest szervezett volna, az minden bizonnyal a veres jelenet alatt tamadott volna.

Mikor Gunther nekiall lerangatni az egyik holttestrol a kopenyet hogy legyen a fejeket mibe csomagolni Philippe megelegeli
- Aszt iszem itt ninszen ham szukszeg - mosolyodik el kisse eroltetetten - Phedig szetcaptam volna a mutanszok koszott 'a meg itt fannak - teszi hozza es elindul visszafele.

Amelia, Ralf:
Nemsokara azt latjatok, hogy a kornyeket kemlelve visszaerkezik Philippe a kocsihoz
- Meg'all'attak 'oty metyunk, meht mihe odaehtunk mah szehol nem foltak - kozli a kocsi tetejen kuporgo Ameliaval es Ralffal majd a kocsi kornyeken kezd el setalni. Bolint egyet Marie fele is.
This message was last updated by the player at 21:59, Mon 31 Aug 2015.

Marie feltekint a kocsi tetejere
- Ha nincsen veszely talan segithetnetek a kocsit eltakaritani az utbol vagy legalabb a lovakat megkeresni hogy minnel elobb magunk mogott tudhassuk ezt az elatkozott erdot - kozli olyan hangnemben amin erzodik nem igazan fogad el nemet valaszul.
This message was lightly edited by the player at 22:04, Mon 31 Aug 2015.

Ralf kerdon nez Ameliara. Lathatoan egyikhez sincsen kedve de vegul kisse kelletlenul megkerdezi - A kocsi? - valoszinuleg ugy erezheti ott nagyobb biztonsagban lennetek, de legalabbis sokkal kevesebb esellyel tevedtek el.
This message was last updated by the GM at 22:05, Mon 31 Aug 2015.

A ket kocsis egy ideig meg idegesen nezelodik de vegul dulore juthatnak mert Gunnar megjegyzi - Valakinek nem artana figyelni de addig megprobalhatnank a kocsit megmozditani. Valahogy kilokni az ut szelere - bar lathatoan maga sem biztos a dologban - Vagy felgyujtani, az talan segithetne -
This message was last updated by the player at 22:09, Mon 31 Aug 2015.

Hultz azonban gyorsan kozbevag. - Komam es meg azt hittem en utottem be a fejemet - mosolyodik el ujonnan foghijjas mosolyaval. - Az a tuz tul sok mindenkit idevonzhatna, es nem biztos hogy csak a jaroroket. Nomeg meddig tartana amig egy ilyen kemenyfa kocsi leeg? Eleg ha annyit elmozgatunk hogy aztan atferjunk mellette. Nomeg ha kell par reszt szet is szedhetunk - paskolja meg sokat sejtetoen az oldalan logo baltat
This message was last updated by the player at 22:12, Mon 31 Aug 2015.

A hangosan csevegés láthatóan nem vonzza ide a Káosz minden csürhéjét a Világvége hegyeken innen és túl, úgyhogy Johann óvatosan előmerészkedik a fák rejtekéből. Köpenye takarásában és marka szorításában még mindig ott lóg a balta, a hideg fém készen arra, hogy szükség esetén mutáns húsba vágjon. A csempész óvatosan fürkészi a gyér köddel takart környéket, ahogy a többiekhez ér.

- Úgy látom valakinek nagyon kell a pénz, jegyzi meg Gunther mocskos munkáját elnézvén. Ő maga nem áll neki hullákat lefejezni, bár tény, hogy így sokkal könnyebb pénzhez jutni, mintha a mutáns bestiák még élnének. Mindenesetre a veszély megszűntével sokkal fontosabbnak tűnik, hogy minél hamarabb kereket tudjanak oldani, mintsem hogy egy kis nyerészkedés visszatartsa az ennél sokkal jobban fizető munkától, ami Altdorfban vár rá. Remélhetőleg még mindig.

- A szétszerelésbe én is be tudok segíteni, de ... azért az is elég nagy zajjal jár. Nincs valami csöndesebb, ám hatékony megoldás az út megtisztítására? teszi fel a kérdést a két kocsisnak, ugyanis ő maga - a megannyi megtett mérföld ellenére - nem jártas a kocsis balesetek kárrendezésében.

In reply to Johann Munroe (msg # 305):

- A pénz az pénz... ezt pedig megfizetik. - Majd csomót kötök a köpenyre amibe a fejeket raktam és a feldőlt kocsi oldalán bepillantok van e benne valaki vagy esetleg egy utazó ládát látok e valamerre. Ha nem akkor gyorsan átnézem a testeket amik ott fekszenek.