In reply to Gustav Fondelburger (msg # 25):

- Legyen amit ajánlott, már tapasztaltam a szakács hozzáértését párszor.

Kihasznalom amikor a fogados levegőt vesz temaváltás közben és a pult felé néz hogy odaforduljak a kísérőmhöz:

- Jól van, belátom hogy megint neked van igazad, menjünk a kocsisokkal. De szerintem majd holnap reggel beszéljünk velük, ma már nem hiszem hogy képesek lesznek rendes kommunikációra.

Tovább hallgatom Gustavot és csak nagyokat pislogok ahogy a fogadós inkább befogja a száját és elviharzik.

- Neked van valami ötleted hogy ez mi volt? - Fordulok Konradhoz. - Te mit tudsz a bretonokról?

Egyre inkább érdekessé válik az az alak - gondolom magamban és tovább vizsgálom. Ha összeakad a tekintetünk, rámosolygok és a korsómmal a kezemben intek neki az asztalunknál lévő üres székek felé.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 26):

Ahogy ramosolyogsz meg intesz neki Philippe elmosolyodik megfogja a poharat es odasetal szelesen mosolyogva az asztalotokhoz. Menet kozben a kozepso asztalnal ulok neha alig rejtve vizslatjak es maguk kozott valamit pusmognak.
Mikor odaer, konnyeden leul az egyik szekre Tess melle es mikozben a lanyra kacsint megszoval furan sejpitve ejtve ki a szavakat es neha furcsa ritmusban ejtve ki mindent, erezheto a beszeden hogy nemregen kezdte komolyabban tanulni a nyelvet, neha alig erteni mit is akar mondani.
Szepjo esztet onoknek, 'emelem nem szavarok. Nem tudtam nemeszre venni hogy millen gyonyo'u a kiszasszonyka. Akinek ilyen hataozottak la szemei a zbisztos a szajat sze'encejenek a kovaca mosolyog toretlenul Megengedik hoss meghivjam magukat egy italla? Kocma'os! Megegyko't ide miutan Gustav nagy nehezen megertette a dolgot es ujabb poharak kerulnek eletek folytatja 'a nem se'tem me gonoket, me'e veszet asz utjuk?
This message was last edited by the player at 19:55, Mon 29 June 2015.

Latva hogy Ralf odament behizelegni magat a kocsisokhoz Lady Isolde nem titkolva felhaborodasat felcsattan es a szolgalojahoz intezi szavait
Menj es kozold a kocsisokkal, hogy nem ohajtok mindenfele aljaneppel utazni. Csak olyanokat vegyenek fel akik kifogastalanok. Egyebkent is elegen vagyunk mar, megis hany embert akarnanak meg bepreselni mellenk?
This message was last updated by the player at 22:39, Mon 29 June 2015.

Janna lesutott szemmel atsiet a terem masik vegebe a kocsisok asztalahoz ahol Ralfnak eppen a kornyek hireit adjak elo
Az urnom kerte adjam at, hogy mar elegen vagyunk es hogy a tarsadalmilag nem megfelelo utitarsakat ha lehet ne vegyek fel
This message was last updated by the player at 22:42, Mon 29 June 2015.

A magas kocsis megutkozve nez, vagy a keres vagy az alkohol felelos ezert ezt talan sosem tudjatok meg, talan mindketto
Dejszen nem is mondta hogy jonne az ur amikor Ralf fele fordul azzal a mozdulattal majdnem le is szedul a szekrol Altdorf fele indulunk kora reggel, es mar... mar... probalgatja az ujjain szamolni a dolgokat legalabb negy otszor atszamolja minden ujjat kozben neeegyen vannak a kocsin, vagy harman. Azt hiszem, de akkor meg van par hely ha akar jonni vegulis. A kezeivel tizet mutatva megjegyzi Negy arany az ut csak a masik kocsi kozbeszol Het
Ja het. Igen, abbol jo sok ital kijon vigyorodik el
This message was last updated by the player at 22:49, Mon 29 June 2015.

- Nos ez magától értetődő, kizárólag kifogástalan társadalmi helyzetű utasok fogadhatók el, magam sem mondhattam volna szebben - mosolygok a szolgálólányra, aztán hátrafordulok a nemeskisasszony felé, és intek a korsómmal.
- Remélem, szereti Hans Regenkurt zenéjét, én ugyanis hosszú postakocsi-utakon kizárólag zenéről vagyok hajlandó társalogni!
Visszafordulok a kocsisokhoz, egymásra grimaszolunk aztén beleiszom a sörbe.
- Szóval négy arany? Annyiért megfontolom, hogy magukkal menjek. Fele most, fele Altdorfba érkezéskor?

In reply to Philippe Descartes (msg # 27):

Ahogy közeledik hozzánk, jobban szemügyre veszem a mozgását, és önkéntelenül is eszembe jutnak az utcából a fiatal lányok.
Ó, Ilse mennyire odáig lenne ezért a férfiért. Lena meg az egész napot az ablakában töltené félve lesve ki hogy mikor megy el az ablaka alatt.

- A lehető legkellemesebb estét kívánom Önnek jó uram, nem bírtam szótlanul nézni hogy egy úriember magában töltse az estét - üdvözlöm, majd a bókjaira kicsit elpirulok, amit nevetéssel próbálok leplezni. Még senki nem bókolt nekem.

Mily nagy veszteség a világnak hogy embernek született és nem törpének. Vajon milyen törpe lenne belőle?

- Az utunk tart mindenfele, egyelőre Altdorf a cél, utána pedig majd meglátom. De ne rólam beszéljünk, hisz' én csak egy átlagos helybéli törpelány vagyok, viszont maga sokkal érdekesebbnek tűnik - a szemem felcsillan ahogy már belelovallom magam a várható történetekbe. - Hallhatóan messziről jött, de vajon mi sodorta a birodalom ezen kietlen és zord vidékére?

Éjszaka. A Mannslieb fénye átsejlik a Drakwald hatalmas fáink lombkoronáján. Csaholás. A távolban farkasvonyítás. Csaholás egyre közelebbről. Sárgás agyarak villannak elő az árnyakból. Egy ló fájdalmas nyerítése. Rohanás az erdőben. A ló a távolban ismét felnyerít.

Johann egy rándulással magához tér, ahogy a mogorva kocsis meghúzza a kantárt és a kocsi elé befogott ló dühödten horkant. Először hirtelen azt se tudja merre van, a szinte kábulattal határos lázálmának utolsó képei még mindig szeme előtt táncolnak, ahogy megpillantja a fogadót. Aztán kitisztul elméje és helyére kerülnek a dolgok. A pár órával ezelőtti szerencsétlen balesete a farkasfalkával, a fejvesztett menekülés az éjszakában, majd a szerencsés találkozás a kocsissal, aki elhozta a legközelebbi fogadóhoz. Az öreg ember egy pillanatra sem látszik kedvesebbnek, mint mikor először találkoztak, de ez igazából fabatkát se számít, mert segített.

- No, itten volnánk komám. Eriggyen a dolgára! veti oda a kocsis a még mindig kissé kába Johannak, aki egy ernyedt bólintással és néhány elmotyogott köszönömmel később már a fogadó bejárata felé tart, miközben a lovaskocsi zörgése elvész a közelgő vihar miatt felélénkülő szél zajában. A férfi megigazítja az övébe tűzött fejszét, majd szorosabban maga köré húzza kabátját és az egymást keresztező keréknyomok között elbotorkál a fogadó hívogató bejáratához. A rövid séta alatt körbenéz és elégedetten konstatálja, hogy egy postakocsi áll az épület előtt, ami talán továbbjutásának záloga lehet. Szája szegletében apró félmosoly bukkan fel, amikor meglátja, hogy a postakocsi fölött a fogadó cégérén egy hasonló jármű képmása díszeleg.

A bejárathoz érkezvén a kiszűrődő fényben végig nézz magán a férfi, kicsit leporolja magát és megigazítja nem épp elsőosztályú ruházatát, valamint ellenőrzi pénzes szütyőjét. A bőrből varrt erszény nem túl súlyos, ezáltal is emlékeztetve Johannt, hogy bizony ideje lesz mihamarabb tovább állni, ha nem akarja kihagyni az esélyt arra a zsíros melóra, amivel Tassernick koronaherceg új vállalkozása kecsegtet. Számba véve lehetőségeit, Johann még egy pillantást vet hátra a válla mögött, majd megnyugodva, hogy nem rejtőznek további farkasok a közvetlen közelben, benyit a fogadóba.

A bentről kiáradó fény és zaj szinte fizikai erővel csapja meg és beletelik néhány másodpercbe, amíg a nemrég még alvó férfi be tudja fogadni az elé táruló képet. Mintha valamelyik tartományi főváros egyik frekventáltabb helyét látná maga előtt, csak épp a Drakwald szívében. Miután kitisztult a látása, Johann gyorsan belép és behúzza maga mögött a faajtót, nehogy kihűljön a terem. A felé forduló tekintetekre baráti mosollyal válaszol és komolyabb keresgélést mellőzve a legközelebbi üres asztalhoz lép, ahol kényelembe helyezi magát. Amíg a fogadós nem megy oda hozzá, csupán csöndben szemléli majd az éjszaka hidege elől idebenn összegyűlt népeket.

Ösztönösen rázott ki a hideg és mozdult a kezem Sigmar jelét magamra vetve.
Amikor az állomás udvaráról kifordulva szembejött velem egy kocsi és én az út majdnem közepén ballagtam, akkor is csak a szerencsémen múlott, hogy ki tudtam a lovak elől térni. Azóta is még mindig a szívbaj kerülget, szóval a kapun belül megállva próbáltam először is megnyugodni, majd ahogy egyre inkább sötétedett és erősödtek az erdő felől a zajok, úgy kényszeredtem egyre inkább rá, hogy rászánjam magam a betérésre.
Megigazítottam az öltözékemet, a hátizsákom féloldalasan vettem vissza a vállamra, majd...
... benyitok és még az ajtóban álldogálva mérem fel a bennlevőket.
- Szép estét! - köszönök, bár amilyen határozatlanul és csendesen, ezt nem sokan hallhatják.
Aztán amikor körülnézve látom milyen zsúfolt helyre keveredtem és hogy mennyire beette magát mindenki a biztonságosnak vélhető zugokba, akkor dünnyögök pár szót az orrom alatt és  már indulnék is a hosszú pulthoz, - hogy szállás és induló postakocsi után érdeklődjek - amikor mintha ismerőst látnék meg bal kéz felé majdnem a sarokban.
Először tétován megtorpanok, majd Ralf és a két szakállas alak asztalához lépkedek.
- Elnézést... de valamiért rettenetesen ismerősnek tűnik... - magázom le kezdésképp. - Mintha találkoztunk volna már korábban máshol, talán évekkel ezelőtt? Esetleg egy pakli kártya mellett? - térek a lényegre. Nem hangoskodom, eléggé részegnek tűnik a két asztaltársa, hogy azok majd hangoskodnak helyettem is.

Amikor meghallom az ismerős hangot, összerezzenek. Mibe keveredett ez a lány már megint. Na nem mintha nem lett volna jó tanítómestere. Elvigyorodom.
Felnézek a nőre, aztán félhangosan:

- De, de, szerintem találkoztunk már valahol, foglaljon csak helyet minálunk.

Átülök, hogy Amelia háttal legyen a fogadó belsejének.

- ők itt a kocsisok... - intek bizonytalanul a két, egyre részegebben röhögő marha felé. Amikor bemutatkoznak, ha egyáltalán, utána halkan:

- Jól sejtem, hogy valaki keres téged? - biccentek a fogadó belseje felé.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 35):

- Köszönöm. - mosolyodom el kissé, nem csak a törött orrú alaknak címezve a szavaim, majd a hátizsákomat az ölembe véve leülök az előmelegített székre.
A kocsisoknak nevezett alakokat végigmérem kicsit jobban, majd egy újabb bátortalan "Örvendek"-kel tudom le a dolgot és az ismerős felé fordulok.
Széles mosollyal, jól érthetően válaszolok neki.
- Ó... természetesen, de ha lehet most ne túl nagy tétekkel játsszunk.
Amikor már a kártyák is előkerülnek, csak akkor folytatom csak neki.

Johann beleszimatol a levegőbe, majd megérzi a ropogós malacsült illatát, ahogy az két megrakott tányéron tovalibben a fogadós kezében. Egyből összefut a szájában a nyál és fejében gyorsan összeállítja a rendelését, ha a fogadósnak egyszer hozzá is eljut. Szemével mindeközben követi az étel útját, ahogy egyik, majd másik asztalnál is tiszteletét teszi az ínycsiklandó eledel. Közben azt is megnézi, hogy kik esznek és isznak az asztaloknál és a söntésnél. Láthatóan elég vegyes a társaság, úgy tűnik a zord időjárási viszonyok felettébb mindenféle s fajta fura szerzetet ide vetett.

No nézd csak, még egy törp asszonyság is akad! gondolja csodálkozva Johann, ahogy megpillantja a vörös hajkoronával ékezett széles arcot és a hozzá tartozó apró termetű testet. A törpe mellett lebzselő marcona férfi láttán azonban Johann úgy dönt, hogy inkább nem vizslatja tovább őket, nehogy esetleg rossz szándékot véljenek felfedezni kíváncsisága mögött. Figyelmét visszafordítja a tovább sürgölődő fogadós irányába és oda kiállt neki.
- Fogadós uram, majd egy pillanatra jöjjön már ide, ennék, no meg innék valamit e cudar időben.

  Érdeklodve nézek végig a felénk kozeledo bájgúnáron, inkább kíváncsian mint méricskélve.
-Te Szent Sigmar, éppen ezt a felcicomázott pávakakast kellett idehívnia az asztalhoz-gondolom, aztán észbe kapok és kevésbé látható fegyvereket is keresek nála. A bókok hallatán kicsit felhúzom a szemoldokomet, de hamar eldontom, hogy a breton vagy nagyon udvarias vagy csak akar Tesstol valamit, mert még soha nem hallottam senkit így udvozolni egy torpét. Igaz, túl sok torpelánnyal sem találkoztam még ezidáig. Amikor az asztalhoz ér felállok a székbol és fohajtással udvozlom.

-Koszontom uram, a nevem Konrad Enzenauer. Mint útitarsam elmondta, éppen Altdorfba igyekszunk, Delberz városából jottunk. És onben kit tisztelhetunk?

In reply to Ralf Grossbart (msg # 31):

A szolgalolany csak lesutott szemekkel hallgatja Ralf mondandojat majd visszasiet urnojenek elmondani mit uzent neki
This message was last updated by the player at 19:18, Tue 30 June 2015.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 31):

Ralf megjegyzesere miszerint csak negy aranyat fizetne es a felet annak is csak kesobb a magas kocsis kicsit bamban nez a masik talan kicsit jozanabb vagy csak gyakorlatiasabb ugyhogy az reagal Most kell am fizetni es hogy nyomatekot adjon szavainak a Ralf altal hozott korsobol tunteti el eppen a maradek sort is.
Mindazonaltal szemmel lathatoan a sok alkohol hatasara nincsenek dontesi kepessegeik magaslatan.
This message was last updated by the player at 19:22, Tue 30 June 2015.

In reply to Johann Munroe (msg # 37):

Johann intesere a fogados bolintasaval jelzi, hogy mindjart megy csak meg befejezi az etelek kihordasat. Majd kis ido mulva tenyleg odaerkezik
Sigmar hozta kedves uram a Postakocsi fogadoban, azt se tudom hol a fejem olyan nagy a tomeg, de azert elhiheti magarol is gondoskodunk majd mosolyog es szinte lehegovetel nelkul folytatja. Mit hozhatok, egy kis sorocsket, hogy lemossa az ut porat? Altalaban meg tudom mondani ki mit szeret es az ur ugy nez ki mint aki szivesen latna egy korso tarsasagat most. Most jott nemreg par hordonyi Vilagos Vadkan, pont tokeletes igy estefele, nomeg meg maradt egy kis disznosult, nemreg lett keszen, de ekkora tomegben azert gyorsan fogy. Ha gondolja rogton abbol is keszitunk egy adaggal. Ahogy mindig mondani szoktam nincsen is jobb mint egy tanyer gozolgo malacsult a hideg estekre.

Egyebkent ha barki barmit akar (a szobakon kivul) azt nyugodtan beirhatja a megadott arakon a kommentbe hogy a fogados vagy ha valaki elmegy a pultig akkor a bar mogott allo alak kiszolgalja a megadott arakon
This message was last updated by the player at 19:38, Tue 30 June 2015.

Előveszem a kártyapaklimat, és előveszem a szütyőmet, amiben a pénzem van.


- Megmondom én, mit csinálunk, urak! Kiteszek ide két aranyat - előveszek egyet, megpörgetem az ujjaimon, aztán a másikat, leteszem eléjük. - Lejátszunk két parti Úrnő Szívét. Aki veszít, az vesz egy kört az asztalnak. A harmadik kör megy csak igazán élesben. Ha azt ti nyeritek, urak - itt a nevüket keresem - akkor nyolc aranyat fizetek a túráért. Ha én nyerném, akkor fizetek érte négyet. Mit szóltok?

Majd a fogadós felé fordulva:

- Fogadós, ugye a szobámat nem hagytad ki?

A hollónak kiszórok egy kis morzsát.

In reply to Amelia (msg # 36):

Amelia megerkezesere Gustav biccent neki, de amikor a lany leul a kocsisokhoz kis idore mintha elterelodne rola a tekintete, ennek valoszinuleg az egyik uj vendeg is az oka akinek eppen hosszasan magyaraz. (Johannak)
This message was last updated by the player at 20:24, Tue 30 June 2015.

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 38):

Philippe kisse tul szinpadiasan a homlokahoz kap
Bossanatuke'h esedezem, micsoda vetek. Philippe Descartes vagyok, utazo a mehsszi Bhetonniabol. Elhihetik mes amies meg sokkal sebb mint amiket 'allottak lola. A serence isztennoje 'ank mosolygott mer'en isz Al'doffba tahtok. Ekko'a veletlent, mi a sansze 'ogy igy ossefutunk mind ugyannoda tahtva. 'a gondoljak ehmeselem a zutamat egy po'ahka mellett, de 'ogy jobban telljen a zeste osi bheton sokasz sze'int mit solnanak egy pahti kahtyahoz? Tehmeszetesen ba'atok kozott nem a pens a lenyeg, de monjuk egy shillinges alapon?
This message was last updated by the player at 20:45, Tue 30 June 2015.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 42):

Blackie a fogado masik sarkabol is kiszurja a neki szant morzsakat es odaroppen
Csirke, jo csirke mutatva hogy tenyleg nem igazan tudja mit ismetel, de valoszinuleg ha sokat beszeltek elotte a ti szavaitokbol is elkezd felkapni par szofordulatot.
Gustav ket asztallal arrebrol bolint Ralf kerdesere, hogy a szoba el van intezve.
This message was last updated by the player at 20:47, Tue 30 June 2015.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 42):

Ralf felvetesere a ket alak egy ideig nez, lathatoan az ujjaikon probaljak szamolni a lehetosegeket, majd a magas megszolal
Minket *hukk* nem lehet am atverni. Ha nyerunk akkor het arany kozli lathatoan apro problemai vannak a szamokkal, mire a masik bologat.
This message was last updated by the player at 20:55, Tue 30 June 2015.

In reply to Gunnar (msg # 46):

Gunnar jol monnn mongya, es ha nyerunk akkor meg egy kor sor vigyorodik el a remek gondolatra milyen jol tud alkudni Hultz vagyok. A fffonok a kocsin
This message was last updated by the player at 20:57, Tue 30 June 2015.

Több másodpercig fontolgatom a választ, láthatóan komolyan elmélyülve, mielőtt nagy nehezen rábólintok:

- Keményen alkusztok, Hultz főnök. De legyen.

Megkeverem a paklit és átadom Hultznak. A cél az, hogy az első két meccsen ők osszanak, és csak a valódi téttel járónál jusson rám a sor.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 48):

Viszonylag gyorsan lemegy a harom kor,
Gunnar a fejet vakarva nezi az utolso korben is a lapjait Maganak aztan nagyon szerencseje van, ilyen lapok ellen is nyerni
This message was lightly edited by the player at 23:10, Tue 30 June 2015.

Hultz kisse mergesen az asztallaphoz vagja a sajat lapjait
Neked nem is voltak jo lapjaid, nekem kellett volna nyernem. kicsit fustolog majd eleg gyorsan megenyhul A fogadas az fogadas. Akkor negy arany kicsit magukhoz tertek a jatek alatt, de a ket vesztes kor soreit elkezdik eppen kostolgatni igy valoszinuleg ez az idoszak viszonylag gyorsan el fog mulni
This message was last updated by the player at 23:12, Tue 30 June 2015.