In reply to Hultz (msg # 50):

- Mit mondjak, Hultz mester, van, hogy mellém szegődik a szerencse. Akkor az a két Karl a maguké, reggel pedig kifizetem a másik felét, helyes?

Magamban hálát mormolok a Mázlik Mesterének, hogy bejött.

- De tudja, hogy van ez, Herr Hultz, nem csak kártyából áll az élet, itt vannak például a sörök is. Az elmúlt dicsőségre! Mindenesetre, kiváncsi vagyok erre az inkvizítorra, meséljenek róla!

Koccintásra emelem a korsómat, lehúzok két kortyot, aztán magam elé veszem kissé már meghűlt vacsorámat, és enni kezdek. Ha Hultzék dumálnak, körbenézek, a kocsmáros után. Merre mászkál?
This message was last edited by the player at 01:59, Wed 01 July 2015.

In reply to Philippe Descartes (msg # 44):

Ahogy az ajtó nyílik és megérzem a huzatot, odafordulok hogy szemügyre vegyem az új vendéget.
Igazán nagy a forgalom ma, és örülök hogy érdekesnek tűnő személyekkel van tele a hely.
Dobok felé is egy mosolyt, majd meglepődve konstatálom hogy a sarokban lévő lány érkezését észre sem vettem.
Amilyen sovány az a lány, nem kellett nagyra nyitnia az ajtót szegénykének.

- Én pedig Tűzhajú Thesslan vagyok, és részemről a szerencse hogy megismerhetem. Az esély hogy ebből a fogadóból ugyanoda tartsunk, valójában ötven százalék, hisz vagy arra vagy onnan - nevetek fel. - Mivel utazik? Gyalog, lovon vagy kocsival? Ha már ugyanoda tartunk, esetleg csatlakozhatnánk, mert úgy talán biztonságosabb ezen a terepen. Persze csak ha neked is megfelel így, ebben a témakörben rád bízom a döntést mert te vagy a szakértő - fordulok Konradhoz. - Ha Bretonniából jött, ez a szél nagyon messzire vetette magát az otthonától. De vajon mi vesz rá egy finom breton úriembert hogy személyével emelje a birodalom ékkövének fényét? - Tekintetemben igazi kíváncsiság ég - Nagyon szívesen hallgatok történeteket távoli helyekről, és a vacsorám befejeztével szívesen lejátszom egy partit önnel. Otthon a nagyapám szokott régi történeteket mesélni hősökről, szörnyekről és csatákról, de azon a vidéken sosem járt.
Valahol mélyen elkezd valami derengeni hogy mondta ennek az okát, de sehogy nem akar beugrani hogy mi volt az.
This message was last edited by the player at 07:26, Wed 01 July 2015.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 52):

Megnézem magamnak az újonnan érkezetteket, de csak egy utazó meg egy vékony lányka, az asztalunknál lebzselo breton egyelore sokkal érdekesebb alaknak tunik. Pláne, hogy ez a cserfes torpe éppen azt ajánlgatja neki, hogy tartson velunk. Méghogy tartson velunk -gondolom -annál egy kicsit jobban kéne ismerjem, minthogy rábízzam az orség bármely harmadát.

 -Valóban Herr Descartes, remélem helyesen ejtettem a nevét, ez engem is érdekelne. Úgy a kártyajáték, mint az, hogy mi szél hozta uraságodat a Birodalomban. Biztos érdekes torténet lehet.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 52):

Elovesz egy pakli kartyat es kevergetni kezdi mikozben beszel
'em is tuhom mennyit mon'hatok el belole. De otthon Bhetonniaban thul 'alado nezeteket vallottam. A zen 'azamban a djonyoru 'olgyeket nem illetik meg ugyana zoka jogok mint a fehfiakat. En te'meszetesen felszolaltam ogy valtozaszok sukszegeszek, de Bordeleaux kohnyeken ahonnan szahmaszok nem nesztek eszt jo szemmel. Nem akahom untatni a 'eszletekkel, de elobb utobb menekulnom kehlett. tarja szet szinpadiasan a karjait Ahogy a maguh nyelven monjak most buhkalok piszit, desza 'elyzet nem ohan 'ossz. Ehhefele a nemeszi kohokben ehfogadnak esz nem panaskodhatok, de azeht 'ianyzik neha a 'azam

Ha valaki akarna kartyazni akkor irja meg mennyi a maximum a karaktere fejeben amit akar raaldoz (ugye nem mindenki nyer amikor a szerencse porgeti a kereket) es dobjon gamble dobasokat vagy bizza ram. A jatek max 10 korig fog tartani, amibol ha valakinek nagyon nincsen szerencseje akkor korabban kiszall a maximum limitje alapjan. Philippe 1s alapot javasolt, azaz minden jatekban ekkora lenne a tet.
This message was last updated by the player at 00:01, Thu 02 July 2015.

In reply to Philippe Descartes (msg # 54):

A fura arckifejezesu alak a kozepso asztaltol a kartyazasra keszulodest meghallva kozelebb jon. Az ajhan jatszadozo mosoly nem sok jot iger, de szavai egyelore baratsagosnak tunnek, meg ha eles ellentetben allnak is arckifejezesevel
Csak nem kartyaparti keszul? A fiukkal eppen arrol beszeltunk miert ne kene bekoszonnunk es egy kis jateknal nincs is jobb hogy megmutassuk mennyire tiszteljuk errefele az idegeneket mosolyog mikozben leul
This message was last updated by the player at 00:05, Thu 02 July 2015.

In reply to Heinz (msg # 55):

Jah jah, nagyon szeretjuk oket bologat vigyorogva ami tokeletesen megmutatja hianyos sargas fogait. Enyhen erezni szavai mogott hogy szeretjuk jol elagyabugyalni oket, de semmi fenyegetot nem tesz csak kozelebb huzza a szeket es leul nem messze Heinz mogott
This message had punctuation tweaked by the player at 00:07, Thu 02 July 2015.

In reply to Otwin (msg # 56):

Pehsze, pehsze. Minnel tobben annah ehdekesebb ugye nez kicsit bocsanatkeroen Tessre kozben
This message was last updated by the player at 00:09, Thu 02 July 2015.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 51):

Hultz gyorsan lecsap a ket aranyra, az egyiket eltunteti valamerre, a masikat viszont elol hagyja, nyilvanvaloan azzal a szandekkal, hogy tovabbi ivaszatukat finanszirozzak belole. Lathatoan lassan de eljut az agyaig hogy meg kap penzt reggel is erre elvigyorodik es megjegyzi
Meg az indulas elott. Mer' senkit nem vis vis viszunk el potyara
This message was last updated by the player at 00:13, Thu 02 July 2015.

In reply to Ralf Grossbart (msg # 51):

A magasabbik kocsi, Gunnar veszi at a szot
Nem lattuk sajnos az inkvizitort, a falu nincs az utvonalunkon kortyol hatalmasat a korsobol mire az ures, meg kicsit bele is les hogy megbizonyosodjon rola hogy tenyleg elfogyott majd elkezdi lesni o is a kocsmarost.
Csak meseltek rola, de azt mondtak felelmetes nagydarab ember, olyan akin latszik, hogy magatol Sigmartol kapta a hatalmat. Azt meseltek hogy ugy szagolta ki a demonokat es a hasonlokat mint a hogy is hivjak azokat, na szoval erted

Mint a vadaszkutyak veti kozbe Hultz

A fogados nincs a kornyeken, valamiert kimehetett a konyhaba vagy a pincebe ugyhogy Gunnar elkezd kemenyen integetni a pultosnak
He, he! Meg par korsoval ide!
This message was last updated by the player at 00:21, Thu 02 July 2015.

In reply to Gunnar (msg # 59):

A pultos eloszor probalja nem eszrevenni oket, direkt a masik iranyba nez, torolgeti a pultot, de a hosszas kiabalas utan miutan hiaba varta hogy felbukkanjon a fogados kenytelen kelletlen odanez. A megvillantott akarny vegul meghozza a hatasat igy habar kedvetlenul es lathatoan szinte fizikai fajdalomkent elve meg hogy dolgoznia kell vegul kitolt jopar korsonyi sort es egy talcan kiviszi nekik
This message was last updated by the player at 00:24, Thu 02 July 2015.

In reply to Philippe Descartes (msg # 57):

Nem eleg nagy baj, hogy egy fogadoban kell ejszakaznunk az alsobb retegekkel, de most meg ide is gyulnek? Huzodjanak a tavolabbi vegre! csattan fel a nemes kisasszony Meg budosek is teszi hozza szemlatomast nem nagyon torodve azzal ha valakit megsert
This message was last updated by the player at 00:30, Thu 02 July 2015.

In reply to Heinz (msg # 55):

Végighallgatom Phillippe mondandóját, és a két idegenét is. Ezután kozelebb húzom magamhoz a kardomat és a pajzsomat, végignézek a két újonnan jotton.

 -Sajnos én egy olyan vidékrol jovok, ahol a túlzottan barátkozó idegenek hamar a fagyott foldbe kaparva találják magukat. Mivel én és útitársam ne szeretjuk a hívatlanul az asztalunkhoz ulo egyéneket, ezért kérem azonnal távozzanak.

Mondatom végén a markom jólláthatóan rászorul a kardmarkolatra, az asztalnak a másik kezemmel alányúlok a lábaimat pedig magam alá húzom, de nem állok fel a székembol. Még.

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 62):

Figyelek hogy megértsem mondanivalóját, csak ezért nem kezdek el a fogadós után leskelődni hogy merre jár a vacsorámmal.

- Micsoda úriember, hogy a nők védelmében hajlandó addig küzdeni, amíg képes. Nem sok ilyennel találkoztam errefelé, de nálunk a nők valószínűleg jobb társadalmi helyzetben vannak mint az Ön otthonában.

Amikor a szomszédos asztaltól az egyik alak idefordul, végighallgatom a mondandóját, önkéntelenül is megfeszülök és közelebb húzom magamhoz a korsómat. A jobb kezem rászorul a fülére, a bal pedig az asztal széle felé csúszik. Amikor a második alak is idegyűlik, az arcomról lefagy a mosoly és a szabad kezem ráfonódik a fejszém nyelére.

Már megint a feleslegesen kötözködő bajkeverők. Még nem jártunk eleget ezen a helyen hogy elterjedjen hogy nem szeretjük őket. Szegény fogadósnak úgy tűnik megint szét lesz verve a berendezése.

Bármennyire is szeretek ismerkedni, eleget utaztam már Konraddal a környéken hogy tudjam, ebből balhé lesz. Ez a viselkedés alapból kihozza belőlem a harcias törpe vért, de a zsoldos barátom viselkedése is megerősít abban hogy most vissza kell fogni a baráti hangnemet. Sokat tanultam tőle.

- Remélem nem akarják a kelleténél jobban megzavarni az úri kisasszony vacsoráját? Nem elég hogy borzasztóan hosszú utat kellett megtennie ezen a veszélyes és zord környéken, ahol folyamatosan retteghetett a bestiák támadásától, még a fogadó védelmében is csak a kényelmetlenségét óhajtják fokozni? - Mosoly nélkül nézek közvetlenül az első alak szemébe, és remélem hogy az értelmi szintje elég alacsonyan van ahhoz hogy össze lehessen zavarni, de nem annyira hogy gondolkozás nélkül üssön. Amikor felismerem a társam mozdulataiban a szokott indító mozdulatsort, hátrébb csúszok a székemmel a korsómat leemelve az asztalról. - Megkérném önöket hogy távozzanak békében. - Mivel Konrad szavai már fenyegetésként hatnak, már nem sok esélyét látom a békés kimenetelnek. - Biztosan nem találkoztak még elég törpével ahhoz hogy tudják: egy éhes törpének kevesebb a türelme. Főleg ha már ivott. Billentem meg a kezemben a korsót mutatva hogy félig már üres.

(Ralf környéke)
- Egyébként merrefelé, mikor és van-e még hely azon a kocsin? - hadarom váratlanul a kérdéseimet az ittas kocsisoknak mielőtt teljesen elvarázsolná őket a pakli és a nyerési lehetőség ígérete.
Aztán persze kissé zokon is veszem, hogy kihagynak az osztás során.
Elvégre én vetettem fel az ötletet, de hamar túl teszem végül ezen magam.
- Nem nekem való téttel játszanak. - jegyzem meg félig csak magamnak, így míg Ralf és a kocsisok kártyáznak, addig körülnézek kényelmesebben a bentiek öltözetét és viselkedését is figyelve.

A holló kissé érdekesen hat, amint odareppen és meg is szólal, de sokkalta több figyelmet jelenleg nem kap tőlem.

A felszolgálóként ide-oda rohangáló és kérdezgető fogadós pedig nem is olyan régen egy újabb ismerősnek tűnő alakkal beszélgetett. Ezen alakot (Johann) jobban megnézem magamnak és próbálok rájönni vajon honnan is kellene ismerjem.

Aztán időközben kelletlenül csatlakozik a pultos az asztaltársasághoz.
El is kapom. Na nem szó szerint.
- Én pedig szeretnék egy vacsorát... - és csak neki szánva halkabban folytatom. - ...na meg egy szobát vagy legalább rendes ágyat éjszakára. - mosolyodom el. Amikor távozni készül, akkor pedig én is felkelek a székemről. Az üres korsókból jó párat összefogok és követem, de csak a pultig.

(pultnál)
Leteszem a korsókat, majd a pultos elé 5 pennyt.
- Kérek öt újabb korsó sört... majd én kiviszem. - amint megkapom, felmarkolom mindet és hármat Ralf és a kocsisok asztalánál leteszek, a maradék kettővel pedig Johann asztalához lépek.

(Johann asztala)
- Úgy szokták mondani felénk még otthon... Hergig-től nem is olyan messze, hogy ökör iszik magában... Csatlakozhatom? - az egyik teli korsót Johann felé nyújtom és figyelem a reakcióját a város nevére.
This message was last edited by the player at 08:11, Thu 02 July 2015.

Johann egyetértően bólint a fogadós hosszas étvágygerjesztőjét hallgatva.
- Jól hangzik, fogadós uram! Hozzon nekem abból a csodás malacsültből egy kis adaggal és rakjon mellé egy vekni, lehetőleg forró kenyeret. No meg arra a Világos Vadkanra is igényt tartanék, nehogy szegény malacka egyedül érezze magát, adja le a rendelését egy barátságos mosoly keretében a férfi, miközben a fejében gyors számításokat végez az összköltséget illetően.

Ahogy a fogadós tovaáll, hogy teljesítse a nemrég betért vendég rendelését, Johann ismét körbe néz a teremben tartózkodókon. A nemes kisasszonnyal és egérképű s -lelkű szolgálóleányával nem sokat törődik, tucatnyi ilyet látni bármely kicsit is nagyobb városkában, de azért egy mosollyal megkínálja a nemest, biztos ami biztos alapon. Johann fogsora a korához és származásához képest meglepően teljes és rendezett, szinte fehéren világítanak napbarnított bőre mellett.

A fülét megüti a szerencsejáték hangja, ahogy a szomszédos asztalnál egy fickó minden gond nélkül kártyán megkopaszt két részeg szakállas alakot, akik ruházatok és alkoholtól a kelleténél jelentősen hangosabb szavaik alapján a kinn álló postakocsi üzemeltetői. Az asztal mellett álló köpönyeges alak mérete és termete alapján egy leány vagy gyermek lehet, hátulról nehéz megmondani és Johann nem annyira kíváncsi, hogy kiderítse, melyik az.

Tekintete visszafordul a lánghajú törpe felé, akinek láthatóan társasága akadt testőrén kívül. A bretonniról messziről lerí, hogy nemes, rémes akcentusa pedig semmi kétséget nem hagy származási helyét illetően. Ennél érdekesebb, amikor két másik, láthatóan kemény, kétkezi (vagy egykezi, a preferált fegyver függvényében) munkát végző ember csatlakozik hozzájuk.
Ó, műsoros vacsora, pont erre vágytam! gondolja nem kevés fanyarúsággal magában Johann, majd balra-jobbra pillant, keresve, hogy a középső asztalnál maradt harmadik alakon kívül vajon még ki tartozhat a bajkeverőkhöz. Azon kívül egy pillanatra az is megfordul a fejében, hogy a breton összejátszik a rosszarcúkkal, de ez úgyis csak idővel fog kiderülni.

Johann megigazítja a mellett lévő székre lerakott hátizsákját, majd ahogy visszahelyezkedik a székén, ő is megigazítja az övébe tűzött baltát. Az elsődleges cél az önvédelem, ebben a szakmában egyébként sem kifizetődő, ha az ember fia felhívja magára a figyelmet, de itt adódhat olyan lehetőség, amit akár meg is ragadhat egy megfelelően opportunista vándor.

Amikor odalép a rejtélyes alak, kiderül, hogy egy szép leányról van szó, aki ráadásul ingyen sört hozott. Johann úgy érzi, hogy egyik sincs ellenére jelen pillanatban, bár van valami a lányban, ami óvatosságra inti. Főleg, amikor szóba kerül Hergig. A férfi arcán egy nehezen értelmezhető kifejezés suhan át, miközben vadul gondolkodik azon, hogy miért jött elő pont ez a város és mit akarhat tőle a lány. Mivel nem jut semmire, rövid hezitálás után azt csinálja, amihez a legjobban ért: mosolyog és beszél.
- Úgy volna? kérdezi szinte ártatlanul Johann, majd az egyik üresen álló szék felé int, Mindenesetre kérlek, foglalj helyet. A sört, no meg a kellemes társaságot pedig előre is megköszönöm.

A visszakérdezést nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyom, de a többire már válaszolok.
- Ó. Egy úri ember. - mosolyodom el a megelőlegezett bókot hallva és az enyhén elvörösödésem is látszana, ha nem lenne az utóbbi években olyannyira a vékony, de jótékony réteg smink az arcomon.
- Ott meg elvannak az urak hármasban.
Csak jelzés értékkel bökök Ralf és a két ittas kocsis asztala felé mielőtt letenném elé, majd a vele szemben lévő székhez közel a magamnak hozott korsót is.
- Remélem nem okozom majd csalódást... - folytatom, mialatt hozzákészülődök a letelepedéshez.
Leteszem végre a hátizsákomat a szék lábához és a köpönyegemet pedig az ülő alkalmatosság háttámlájára terítem.
- Hűvös odakinn az idő és azok a rémisztő hangok az erdőből is a frászt hozzák az ember lányára. - magyarázkodom és a vászoningemen keresztül megdörgölöm a karjaimat, mintha át akarnék ettől melegedni.

Mh, talán Amelianak is kellett volna segitenem, de nem akarok belekeveredni... Mondjuk, ha holnap velunk jön, meg az a rosszarcú is, akkor óhatatlanul is benne leszek a slamasztikaban. Node, node, vidámság készül az alvegen?
This message was last edited by the player at 13:07, Thu 02 July 2015.

Johann kényelmes tempóban előredől és magához húzza az asztalra helyezett korsót, miközben elégedetten szemléli, ahogy egyre több válik láthatóvá a lányból. Szája bal szegletéből kikandikál egy apró mosoly új asztaltársa teátrális mozdulatai láttán.
- Nem hinném... válaszolja a férfi és kissé megemeli korsóját, hogy látszódjon, az első jó pontot már megszerezte Amelia. Johann arca elkomorul egy pillanatra, amikor szóba kerülnek az erdőben leselkedő veszélyek, majd visszatér a mosoly. Ne is beszéljük a külvilágról, idebenn most megvan minden, amire szükségünk lehet: meleg, élelem és társaság.

No és mi szél sodort erre, kedves ... bocsánat, mi is a neved? kérdezi enyhe hochlandi akcentussal Johann, miközben a lány maskarával takart ábrázatát fürkészi. Út közben általában csak akkor hozta össze a sors a férfit kisminkelt nővel, ha épp betévedt egy bordélyházba, azonban jelen esetben a púder mögött valószínűleg nem csak egy egyszerű szajha rejtőzött.

In reply to Johann Munroe (msg # 68):

- Hogy a viharba' ne fizetném ki, amit ki kell? Mi, Grossbartok mindig megadjuk, ami jár.

Megfordulok a székkel, hogy lássam, mi zajlik a teremben, egyfelől, hogy Amelia merre ment, másrészt, hogy kovessem az este várhatóan fő attrakcióját.

In reply to Thesslan Firehead (msg # 63):

  Egy pillanatra lehajtom és megrázom a fejemet, majd mosolyogva a két fickóra tekintek.

- Elnézést kérek, modortalanul viselkedtem az imént, kérem írják a fárasztó út rovására. Szeretném tisztázni a helyzetet, ha megengedik.

  Válaszra nem is várva belekezdek, elég hangosan, hogy más asztalokál is hallják:

 - Az a helyzet Uraim, hogy felkeltette a figyelmemet egy-két dolog amióta betettem a lábamat a fogadóba. Az elso természetesen az onok asztala volt, ahonnan maguk úgy méricskélnek mindenkit, mint hentes a barmokat a vágóhídon. A második természetesen ez a breton úriember volt, hiszen eléggé kilóg a kornyezetbol, hogy mindkettonk érdeklodését felkeltse. Am mikor a ritka bobeszédu fogadóst onrol kérdeztem, az úgy viselkedett, mintha a kozmondásos cica elvitte volna a nyelvét. Ez furcsa. Valószínuleg félelem. Am mikor on ideult, kisvártatva maguk kovették ot ide, ezzel elég egyértelmuvé vált, hogy maguk osszedolgoznak. Az, hogy fecsego fogadósunk ennyire megrettent valószinuleg vagy annak koszonheto, hogy ismeri magukat és retteg onoktol vagy az, hogy maguknak túszaik vannak. Lehet, hogy az az ifjú az. Ez azt sugallja, hogy egy elore megtervezett rajtautésrol van itt szó. Mivel kettejukbol - tekintek az újonnan jottekre - nem nézek ki elegendo intelligenciát, hogy egy ilyen tervet végrehajtsanak ezért feltételezem hogy ez a breton vagy bretonnak oltozott díszfasz a vezeto. Valószínuleg a fenti szobákban is a maguk emberei vannak. Az is lehet, hogy a mellettunk lévo asztalnál is a maguk embere uldogél aki elképesztoen jól játssza az elkényeztetett úripicsát. Persze lehet, hogy tévedek és tényleg csak egy elkényeztetett úripicsa. A lényeg az, uraim - és a mosoly lassan lefagy az arcomról - hogy ezúttal túl nagy fába vágták a fejszéjuket. Ennél az asztalnál nem vár magukra más, csak halál. Lehet, hogy a csatában én is meghalok, de az biztos, hogy maguk hárman sem fogják túlélni ezt az éjszakát, errol gondoskodom.

A mondat végén megragadom a kardomat és a pajzsomat és végre felállok a székbol.
This message was last edited by the player at 19:34, Thu 02 July 2015.

In reply to Konrad Enzenauer (msg # 70):

Lesokkolva ulok a helyemen.

A fegyverzörgésre beállott csendben elvigyorodom.

Sigmar vérérée és Ranald fél szemére mondom, ez az este egyre jobb és jobb lesz. Előbb az az olcsóbb kocsijegy, aztán Amelia, aztán finom sült, végül egy igazi kocsmai mészárlás... ejj, a bot meg a parittya ottmaradt a kandalló mellett. Hátizsákostul. Na nembaj, majd lesz valahogy.

Magam alá húzom a lábaimat, és a kezembe veszek egy-egy söröskorsót, mindkettő az enyém. Az egyikben még van sör, inkább kárba, mint pocsékba, belekortyolok, aztán oldalra sandítok a két szeszkazánra, ők vajon mennyire figyelnek.

Amikor KOnrád elmondja a nagy monológot elgondolkozok hogy közbeavatkozzak e. De Tess dohánya mindig jól jött, így azt a maradék gerincem ami volt összeszedem.

- Tess, a tarifám a szokásos. A nyálas buzit meg ingyen is elintézem. - Majd a bal kezemmel megemelem a sörömet és úgymond felé intve koccintásra emelem majd meghúzom.

In reply to Amelia (msg # 64):

Mikor Amelia etelt es italt rendel azokat konnyeden megkapja, de a szobak feloli erdeklodese mar kevesebb sikerrel jar.
A pult mogott allo alak unott hangon nem tul sok egyutterzessel eldunnyogi
Nincsen tobb szobank kicsit megvonja a vallat De a kozos haloban meg van hely ha tetszik, az 5 penny lathatoan ot az se zavarja ha az asztalra dolve alszol ameddig nem okozol neki extra munkat
This message was last updated by the player at 20:46, Thu 02 July 2015.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 73):

Gunther megszólalása, akit eddig észre sem vettem, kirángat a sokkból. Odabbiccentek neki az elmaradt koszonés és a támogatás megkoszonése végett.

- Szép estét! Minek maradnál ki a mókából ha be is szállhatsz? - Nevetek fel.

Felállok a székembol és bal kezemmel elohúzom a baltámat, a jobban lévo korsóból pedig húzok egy nagyot, de nem teszem le. Ezzel is oda lehet csapni. Gondolatban végigkovetem az asztal jovendobeli útját és becélzom magamban az idegesíto arcút. Ha nem megy, majd korrigálok a célpontomon.

- Ja, jut eszembe: szerintem nem tagja ennek az egésznek úgyhogy bocs. Javasolnám a hátsó ajtót. - Szemem sarkából dobom oda az úripicsának.